Marosvásárhelyen vendégszerepel a Tamási Áron Színház
Marosvásárhelyen turnézik június 1-6. között a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata, olvasható az intézmény közleményében. A turné során június 1-én, csütörtökön 19 órától, 2-án 17 órától és 3-án 19 órai kezdettel a Bocsárdi László által rendezett Vízkereszt, vagy amire vágytok című előadást, június 4-én szintén 19 órától a Sardar Tagirovsky által színpadra vitt Úrhatnám polgárt játszák a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében. Június 6-án 19 órától pedig a Rajtammaradt télikabát című Cseh Tamás-előadóestet tekinthetik meg az érdeklődők a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Studio Színház színpadán.
Legutóbb 2014 nyarán léptek fel hasonló „csomaggal” a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, amikor több alkalommal bérletben játszották a Bocsárdi László rendezte A fösvény és az Ilja próféta című előadásaikat. Ezúttal is az utóbbi két év legfontosabb produkcióit mutatják be a marosvásárhelyi közönségnek, áll a társulat közleményében.
Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátékát közel két évvel ezelőtt mutatták be a Gyulai Várszínházban a Shakespeare Fesztivál keretében. A produkciót azóta is teltházas közönség előtt játsszák mind a Tamási Áron Színház színpadán, mind különböző fesztiválok közönségei előtt. Pálffy Tibort, az előadás Malvolioját felterjesztették a Gábor Miklós-díjra, amellyel az év legjobb Shakespeare-alakítását méltatják. Pálffy Tibor mindemellett jelölést kapott a Színikritikusok díjára a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában is. A Sardar Tagirovsky által rendezett, 2015. szilveszterén bemutatott Úrhatnám polgár című vígjáték szintén sok helyen vendégszerepelt már, és bekerült a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának a versenyprogramjába is, ahonnan Sardar Tagirovsky rendezői díjjal, Pálffy Tibor férfi alakításért járó díjjal, Bajkó Blanka Alíz a legjobb jelmezért járó díjjal, valamint Bartók György és alkotótársai a Kisvárdai Várszínház zenei díjával tértek vissza. Derzsi Dezső jelölést kapott a Színházi Kritikusok Céhétől a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Bajkó Blanka Aliz, az előadás jelmeztervezője pedig átvehette a Színikritikusok Díját a legjobb jelmez kategóriában.
A Rajtammaradt télikabát című Cseh Tamás-előadóest Gajzágó Zsuzsának, a Tamási Áron Színház színészének a kezdeményezésére jött létre 2016 őszén. A Cseh Tamás és Bereményi Géza műveit felidéző koncert vendégszerepelt már a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében. Az előadás alkotói: Gajzágó Zsuzsa (ének), Simó Lakatos Barna (gitár), Katona Dávid (gitár) és Ráduly Zsófia (hegedű). Szabadság (Kolozsvár)

Várkert Fesztivál: ahol a család az első
Programkoncepció, helyszín és időpont szempontjából is révbe ért a Kincses Kolozsvár Egyesület által szervezett gyalui Várkert Fesztivál – értékelte az elmúlt hétvégén zajló rendezvényt Gergely Balázs főszervező, aki a kastélykert nyújtotta nyugalmat és meghittséget emelte ki a rendezvény erősségeként.
– Az „első kiadást” kísérleti jelleggel szerveztük 2015 októberében, és már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy az időpont az időjárás miatt alkalmatlan, de a koncepció és a helyszín megfelelőnek bizonyult – mesélt az akkori tapasztalatokról. Az általunk szervezett rendezvények – Kalotaszegi Magyar Napok, Kolozsvári Magyar Napok téli kiadása – a Várkert fesztiválban látszanak „letisztulni”. A környezet és a programok kiváló alkalmat biztosítanak a családos együttlétre, ami azért is fontos, mert a program- és hangulatorientált rendezvény hosszú távon a nagycsaládosokat szólítja meg – mondta a szervező.
– Ez volt az első alkalom, amikor szervezőként végre mi is jól éreztük magunkat. Talán a beláthatóbb, zárt helyszín számunkra is nagyobb biztonságérzetet nyújtott, így felszabadultabban tudtunk részt venni a programokon – fogalmazott.
– A becslések szerint 4-5000 résztvevője volt a második Várkert Fesztiválnak, és úgy érzem, hogy az idei látogatószám dupláját megbírja a helyszín, de a háromszorosra duzzasztása esetén már veszítene intimitásából, nyugalmából – számolt be a fesztivál iránti érdeklődésről.
A kastély és kastélykert sorsával kapcsolatban Gergely Balázs elmondta: épp az elkövetkező hetekben fognak eredményt hirdetni egy, a műemlék épület felújítását célzó pályázatuk kapcsán.
– Amennyiben sikerül ezt a jelentős összeggel járó támogatást elnyernünk, pár éven belül teljes pompájában fogadhatja a kastély az oda látogatókat – árulta el a tervekről.
– Egy másik pályázati csomag, amelyen most dolgozunk, a kastélypark és hozzá tartozó 14 hektáros terület rehabilitációját feltételezi területrendezés és koncepció szempontjából. Természetesen kulturális és közösségi funkcióval is felruháznánk, de a minimális elvárás, hogy önfenntartóvá váljon a várkastély. Ennek érdekében nem egy vertikális szállodát építenénk a rendelkezésre álló területre, hanem egy horizontális skanzen szállót tervezünk, amelybe a kalotaszegi népi építészet sajátosságait szeretnénk kimenteni. Ez gyakorlatilag egy 10-15 portából álló falurészlet felépítését jelentené, amely idővel a magyar közösség – és nem csak – találkozóhelyévé válhatna – részletezte a terveket Gergely Balázs.
Dézsi Ildikó / Szabadság (Kolozsvár)

Nem tudom milyen lehet egy tölgyfa alatt hőseposzokat írni
Álljunk meg egy szóra Karácsonyi Zsolttal
Az Odüsszeiát, a Pontusi leveleket és Horatius antológiát vinne magával Karácsonyi Zsolt egy lakatlan szigetre, derült ki az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Bulgakov Kávéház közös irodalmi estjén. Karácsonyi Zsolt költőt, műfordítót az Álljunk meg egy szóra című programsorozat állandó moderátora, László Noémi kérdezte.
Sajátos Fibonacci számsorozat alapján jelentek meg a költő verseskötetei – állapította meg a beszélgetés legelején László Noémi: az első két kötet között két év telt el, majd minden egyes megjelent kötet után egy-egy évvel nőtt a két kötet közötti megjelenés időintervalluma, így a második és harmadik kötet között három, a harmadik és negyedik között pedig már négy év telt el. Karácsonyi elmondta, 2008 és 2014 között összesen nyolc fordításkötetet publikált, ezek gátolták meg időben és szellemileg is a versírásban.
A könyvkiadás kapcsán a költő bevallotta, habár komoly szálak fűzik az Erdélyi Híradó kiadóhoz, általában felkérések, megegyezések alapján adja ki könyveit különböző kiadóknál, így nem szaporítja azoknak a költőknek, íróknak a táborát, akik egy-két kiadóhoz hűségesek. A Pallas Akadémia Kiadó gondozására például azért bízta egyik kötetét, mert olyan sorozatot készített, amelyben Karácsonyi elképzelte saját kötetét. Elmondta, ha tehetné, csak erdélyi kiadóknál publikálna, mert a Magyarországon megjelent kötetei nehezen jutnak el Erdélybe, de arra is gondolt már, hogy a Kárpát-medence több pontján adjon ki könyveket, például a Vajdaságban, eljuttatva így alkotásait a vajdasági olvasókhoz is.
Karácsonyi versalkotásának célja, hogy a költeményei által átjuttassa az olvasót egy másik térbe. A vers szerinte egy festményt hoz létre, másképp képez teret, mint a próza. László Noémi szerint Karácsonyi verseire jellemző, hogy van benne egy létező túlvilág, transzcendens, megfoghatatlan, emellett eluralja hangulatilag a fennköltség, szentség, nincs profán verse, és nem engedi be a humort se. Karácsonyi elmondta: „Minden kötetben van egy-egy vers, amelyben a humor is megcsendül. A humor a szellem egy magas szintje, nemes feladat azt összehozni.”
László Noémi szerint Karácsonyi nem barlangban él vagy egy tölgyfa alatt ül egész nap, írva verseit, hanem költészet és műfordítás mellett szerkeszti a Helikon folyóiratot és a Farkas Utcai Harangot (egyházközségi kiadvány – szerk. megj.), az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, emellett pedig egyetemi tanár.
– A 21. századi léthelyzet annyi mindent elvár az embertől, hogy lassan skizofrénné válunk, ám te lényeddel és léteddel legitimizálod ezt az életformát, hisz még mindig épelméjű vagy – állapította meg Karácsonyi Zsoltról László Noémi, aki szerint egy költő nem lehet publikus figura.
A költő bevallotta, nem tudja a publikus figura és a költő énjét elválasztani, ő most is egy barlangban él, ám közben szerkeszt és elnök is. „Ez a létmódom, így tudok a világban lenni, nem gondoltam, milyen lehet egy tölgyfa alatt hőseposzokat írni. Nem gondoltam erre és nem is fogok.” – tette hozzá.
Ahogy azon sem gondolkodott, hogy ez a számos funkció halmozottan előnyös vagy hátrányos helyzetbe hozza-e: a Helikonnál a főszerkesztői posztra kinevezték, az E-MIL elnöksége egy vállalás, a református egyház felkérésére pedig egyértelmű válasza volt, szerinte ezek a költői tevékenységének a részét képezik, annak egy lehetséges változata. Ám nem publikus költő, hanem egy könyvkukac, szeret magányos lenni, nem cáfolja meg a költői kasztot.
Karácsonyi Odüsszeiát, a Pontusi leveleket és Horatius antológiát vinne magával egy lakatlan szigetre, plusz ha még elférne, egy Iliászt. Elmondta, azért nem magyar könyveket vinne, mert a magyar költészet számára olyan, mint egy focipálya, ahol mindannyian együtt edzenek, persze vannak profik és öregek, de nem tud a magyar költészetre messziről nézni. Számára az egy helyen és most van, Berzsenyitől számítva mindenki kortárs.
Az est végén Karácsonyi elárulta, azt reméli, csökkeni fognak a verseskötetei megjelenése között eltelt évek, a következő verseskötet 2018-2019-ben fog majd megjelenni. Az utolsó, 2014-ben megjelent fordításkötete óta nem fordított, de elmondta, olyan ez mint a vírus, visszajön, így ehhez is visszatér majd.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Trianon: „kéne végre egy közös terv”
A trianoni diktátum témája a magyar identitás egyik alapkérdését feszegeti – véli Ablonczy Balázs, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője. A budapesti történész a kutatócsoport céljairól, a szomszédos népek reakcióiról és a Trianon-trauma meghaladásáról is beszélt a Krónikának adott interjúban. Elmondta, Trianont, a háború végét, az összeomlást történeti eseményként kezeli, illetve tudományos problémaként, éppen ezért nem tud mit kezdeni azzal, ha egyesek úgy élik meg, hogy „nemzeti üdvtörténetük betetőzését” teszik kérdésessé „történetpolitikai machinációkkal”.
– Közel száz év telt el a trianoni békediktátum aláírása óta, de még ma is az egyik legforróbb téma a Kárpát-medencében. Miért van ez így?
– Alapvetően azért, mert a magyar identitás egyik alapkérdéséről van szó: hol húzódnak a nemzet határai, ki a magyar és ki nem az. Egy történelmi traumát érint, és kárvallottjai – a kisebbségi magyarság – mindennapi létével emlékeztet az 1920-ban és utána történtekre.
– Míg a diktátum aláírásától 1945-ig Trianon állandó téma volt, sokat foglalkoztak vele, a Rákosi-, majd a Kádár-korban gyakorlatilag feketelistára került. 1990 óta viszont ismét kutatható a téma, és számos történész foglalkozik is vele. Van még kutatnivaló ma is? Sok dolgot nem tudunk még Trianon kulisszatitkairól?
– Persze. Ezen leszünk. A számtalan kutatási irány közül az iratkiadások mellett magam nagyon fontosnak tartom a Trianonnal kapcsolatos külpolitikai gondolkodás fejlődését, a menekültek kérdését vagy az emlékműkatasztert – és még sok minden mást is.
– Ön nem csupán az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetőjeként foglalkozik a témával, hanem már korábban is hozzányúlt. Trianon-legendák címmel könyvet írt, amelyben a diktátum aláírásával, illetve annak utóéletével kapcsolatos városi legendákat vette górcső alá, és igyekezett megcáfolni. Miért gondolta úgy, hogy erre szükség van? Nem érték bírálatok, amelyek szerint hazafiatlan, esetleg egyenesen nemzetáruló?
– Attól, hogy valaki hiteles, és nem legendákra alapított történeti tudást akar átadni, nem hiszem, hogy hazafiatlan lenne. Ravasz László lapját, a Református Életet idézem nyolcvan évvel ezelőttről: „Trianon ellen az tesz a legtöbbet, aki a legtöbb hazugságot irtja ki a magyar életből és a legtöbb igazságnak szerez érvényesülést”. Nyilván vannak, akiknek nem tetszik a mű, de egyfelől több helyen is igyekeztem jelezni személyes érintettségemet az ügyben. Másrészt a sok ezer eladott kötet jelzi, hogy sokan kíváncsiak arra, amit erről írtam.
– Van olyan Trianon-mítosz, ami végül mégis igaznak bizonyult? Egy korábbi interjúban arról beszélt: egyik kutatótársa olyan iratokra bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy a párizsi tárgyalások során a román delegáció tényleg prostituáltak bevetésével igyekezett megszerezni a bírák jóindulatát...
– Minden mítosznak van valamiféle valóságmagva: csak éppen egytényezős, a valós indokokat elfedő gondolkodásra nevelnek sok esetben. Georges Clemenceau francia miniszterelnöknek valóban volt magyar menye, de Magyarországgal nem ezért bántak el Párizsban, hanem mert a francia, angol, olasz és amerikai stratégiai igények ebbe az irányba terelték a békecsinálók gondolkodását.
A román kéjnőkről egyelőre nincs százszázalékos bizonyítékunk, de ha lesz, közzétesszük. Ha voltak is, sok eredményt nem értek el, a román határ nem a Tiszánál húzódik, és Békéscsaba vagy Mátészalka sem került Romániához.
– Az MTA Lendület 100 Kutatócsoport most a közelgő századik évforduló alapján ismét a figyelem középpontjába hozta a kérdést. Kik a tagjai, milyen alapon válogatta ki őket?
– Alapvetően történészek, de van köztük szociológus, irodalom- és művészettörténész is. Részben olyanok, akiket régóta ismerek, de vannak köztük olyanok is, akiket korábban nem ismertem, csak a szakmai munkásságuk alapján kértem fel őket, és nagy megtiszteltetés, hogy igent mondtak. Nagyon kevesen voltak, akik nemet mondtak, ők is inkább más elfoglaltságaik miatt, nem azért, mert nem látták fontosnak a projektet.
– Mi a csoport célja?
– Letenni nyolc-tíz kötetet, többtucatnyi cikket, idegen nyelvű publikációkat és konferenciaszerepléseket a magyar társadalom képletes asztalára, abban bízva, hogy ez a termés idővel hat a közgondolkodásra is. – Hogyan fogadták a történésztársak, egyáltalán a magyarországi akadémiai közeg a csoport megalakításának az ötletét? – Úgy látom, elismerés és támogatás övezi a magyar akadémiai és tudományos világban. Nagyok az elvárások is, de hát ez természetes.
– A kutatócsoport amúgy külföldön is felkeltette a figyelmet: nemrég a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora, Ioan Aurel Pop történész egyenesen azzal vádolta meg önöket, hogy valójában románellenes magyar propaganda terjesztését szolgáló kormányhatóságot működtetnek. Miért van az, hogy a Trianon-téma feszegetése ennyire kellemetlen a szomszéd népek egyes képviselői számára?
– Nem látok a fejekbe, de hát a saját állam létrehozásának kulcspillanatairól van szó, a nemzeti üdvtörténet betetőzéséről.
Sokan nyilván úgy élik meg, hogy ezeket az erőfeszítéseket tesszük kérdésessé mindenféle történetpolitikai machinációkkal. Ezekkel nem tudok mit kezdeni: a mi célunk tudományos, a célunk az, hogy a nyilvánosság előtt és a nyugat-európai, illetve szomszédos országokbeli kollégák bevonásával dolgozzunk.
– Nem csupán a román, a szlovák vagy szerb – és újabban az ukrán – történészek reagálnak úgy, mintha a tyúkszemükre léptek volna, amikor fölmerül a Trianon-problémakör. Magyar részről is hallhatók olyan hangok, amelyek szerint kár feszegetni a témát, sőt káros, hiszen a trianoni békeszerződés nyomán Magyarország végre tényleg független, és majdnem homogén nemzetállam lett...
– Nekem az a benyomásom, hogy ez régebben volt jellemző, bár nyilván most is létezik. Trianont, a háború végét, az összeomlást én történeti eseményként kezelem, illetve tudományos problémaként. A tudományos kutatás meg ugye mindig feszegetés egy kicsit, valami korábbinak a meghaladása.
– Létezik egy közhelyes kifejezés: Trianon-trauma. Ön szerint valóban van ilyesmi?
– Nem biztos, hogy szerencsés biológiai jelzőkkel leírni egy társadalmi jelenséget, de az biztos, hogy a vesztes háborúnak, a forradalmaknak és a nemzet több részre szakadásának máig ható identitásbeli következményei vannak. Hogyan látjuk magunkat, a helyünket, másokat, kit tartunk magyarnak... Örök kérdések ezek, amelyek elől nehéz elmenekülni.
– Túl tud-e a magyarság valaha is lépni a Trianon-problematikán? Lát-e valamilyen megoldást, módszert erre? – „A nemzet közös emlék a múltból, közös terv a jövőre” – mondta Ernest Renan francia gondolkodó. Kéne végre egy közös terv.
Ablonczy Balázs (Budapest, 1974. június 26.) történész. Kutatási területe a két világháború közötti Magyarország története. PhD-fokozatát 2004-ben szerezte, Teleki Pál a két világháború között (1921–1938) témában. 2002-től 2007-ig a Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Intézetének munkatársa, 2004-től tudományos főmunkatársa volt. 2002 és 2006 között a Pro Minoritate, 2006-tól a Kommentár című folyóirat főszerkesztője. 2007-ben rövid ideig a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársa Szentendrén, majd a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa. 2008 óta az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. 2011. március 1-jén négy évre a párizsi magyar intézet igazgatójává nevezték ki. A trianoni béke történetét kutató Lendület-csoport 2016-ben jött létre a vezetésével. Az MTA Lendület-pályázatán 2016-ban ötéves támogatást elnyert Trianon 100 Lendület Kutatócsoport Trianon 100 év után: kontextus, lokalitás, régió című pályázata azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a legfrissebb történeti tudást, új tudást teremtve és a meglévőt mozgósítva rávilágítson a trianoni békeszerződés új oldalaira, megvilágítsa a döntés megszületésének egyes, eddig árnyékban hagyott vagy esetleg félreinterpretált oldalait.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Aggódik a magyar diákokért a Civil Elkötelezettség Mozgalom
A korábban felröppent hírekkel ellentétben még mindig nem végleges a beiskolázási terv Maros megyében, így nem lehet pontosan tudni, hogy hány magyar osztály indul ősszel a megyében és Marosvásárhelyen – hívta fel a figyelmet hétfőn a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo).
A szervezet állásfoglalásában rámutatott: a szaktárca a gyereklétszám alapján megállapította, hogy Maros megyében 170 kilencedik osztály indul a következő tanévben, ebből 53 vagy 54 magyar nyelvű lesz. Ezeket a számadatokat a minisztérium még azelőtt közölte, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceumnak megtiltották volna a kilencedikes osztályok indítását. „A fenti számadatokból az következik, hogy a magyar nyolcadikosoknak lesz lehetőségük magyar tannyelvű osztályban továbbtanulni, ha ezt választják.
Az viszont nem mindegy, hogy milyen szakok közül választhatnak, a város mely iskoláiban folytathatják majd a magyar fiatalok a tanulmányaikat” – jegyzik meg a közleményben. A Cemo emlékeztet: mivel a katolikus iskola idén nem indíthat 3 kilencedikes osztályt, félő, hogy a magyar fiatalokat a népszerűtlenebb szakiskolák felé fogják irányítani, velük fogják „feltölteni” az osztályokat. „Érdemes elgondolkodniuk a döntéshozóknak azon, hogy ezeket a kimaradó osztályokat vegyék át azok a magyar tanintézetek, amelyek hasonló profillal rendelkeznek, például a Bolyai Gimnázium vagy a Református Kollégium” – közölte továbbá a Cemo. Krónika (Kolozsvár)

Borbolyék riogatással és szekusozással vádaskodnak kanyaróügyben
Hisztéria- és rémhírkeltéssel vádolják a sajtót Hargita megye elöljárói a közegészségügyi igazgatóságnak a kanyaróval és a csíksomlyói zarándoklattal összefüggésben megfogalmazott felhívásával kapcsolatban.
Borboly Csaba tanácselnök és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester kedden közös felhívásban fordult a nyilvánossághoz, leszögezve: a térségben nincs járványveszély, ezért mindenkit várnak a szombati búcsúba. Borboly szerint nem tesz jót a térségnek a hangulatkeltés, beárnyékolhatja a pünkösdi ünnepeket, ha a média a kanyarójárvánnyal „riogat”. „Ne higgyenek az első negatív sajtóhírnek, egészséges környezetben, szép természetben élünk. A hisztéria, a rémhírkeltés csak rosszat hozott Székelyföldnek" – jelentette ki Borboly Csaba. A Facebook közösségi oldalra feltöltött, Borbollyal közös nyilatkozatában ugyanakkor Ráduly Róbert arról beszél: a román államnak mindig az volt az érdeke, hogy megpróbálja ellehetetleníteni a fontos közösségi, vallási ünnepeinket.
A polgármester úgy véli, a mostani nem több „gyenge balliberális, részben pedig szekus diverziónál”, ám szerinte a zarándok ember elhivatott, nem lehet eltántorítani „rémhírek terjesztésével”. Borboly Csaba szerint nagyobb az esélye egy lábtörésnek, mint hogy valaki elkapja a kanyarót a csíksomlyói búcsún. A tanácselnök ezt már azután jelentette ki, miután megbeszélést folytatott a témában Tar Gyöngyivel, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetőjével és Urbán Erik ferences szerzetessel. A székelyföldi elöljárók állásfoglalása azonban azért is furcsa, mivel kanyaróügyben nem folyt pánikkeltés a médiában, ráadásul a témában szakértői nyilatkozat alapján született sajtóhír. Tar Gyöngyi, Hargita megye tiszti főorvosa hétfőn többek között az Agerpres és az MTI hírügynökségekkel közölte, hogy eltanácsolja a szombati csíksomlyói zarándoklattól azokat a kisgyerekeket, akik még nem kaptak kanyaró elleni védőoltást, és az oltásaik ellenőrzésére kéri a zarándoklatra készülő fiatal felnőtteket. A közegészségügyi igazgató ismertetése szerint a csíksomlyói negyedben, a roma közösségben észleltek egy gócpontot, jelenleg több mint 20 megbetegedésről tudnak.
Tar Gyöngyi a tanácselnökkel folytatott keddi megbeszélésen úgy pontosított: nincs járvány, a lakosság jelentős része be van oltva kanyaró ellen. Ugyanakkor a szakember felhívta a figyelmet, hogy a nagy tömegek járványtani szempontból eleve veszélyt rejtenek, de a lakosság nagy része megkapta az oltást. „Akik esetében nem lehet biztosra tudni, azoknak javasolt, hogy kerüljék a nagy tömegeket” – idézte a tiszti főorvost Hargita Megye Tanácsának közleménye. Urbán Erik ferences szerzetes szerint minden évben történnek sajnálatos esetek, mindazonáltal azt javasolta a zarándokoknak, hogy saját felelősségre, de vegyenek részt a búcsún. Krónika (Kolozsvár)

Előadás a békediktátumról és következményeiről
Sok érdeklődőt vonzott pénteken Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola tanszékvezető tanára érdekes és tartalmas előadása a trianoni békediktátumról és annak hozadékairól a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központba.
A kutató professzort Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület (MPE) elnöke hívta meg városunkba. Ő is köszöntötte a professzort és a szép számú közönséget, kiemelve, hogy 2020-ban lesz száz éve annak, hogy a Nagy-Trianon palotában aláírták a hírhedt „békediktátumot”, ami Magyarországot szétdarabolta. Erre az eseményre több rendezvénnyel is emlékezik az MPE.
Vizi László Tamás nem csak egy előadást, de könyvbemutatót is tartott, hiszen a tavaly jelent meg A sérelmi politizálástól a nemzeti összetartozásig című kötete, amely a Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés 1920 – 2010 alcímet kapta. Az előadó ezt a témát járta körül láthatóan nagy tudással, kuriózumokkal is fűszerezve előadását. Szó esett a trianoni diktátum aláírásának körülményeiről, illetve az 1920-as januári tárgyalásokról, gróf Apponyi Albert szerepéről. Mint megtudtuk, Apponyi hiába tartott nagy hatású beszédet az említett tárgyaláson, bemutatva Teleki Pál úgynevezett „vörös térképét” is, Magyarország sorsát már eldöntötték a nagyhatalmak. A júniusi aláírásra csak hosszas egyeztetés után találtak, pontosabban jelöltek ki két politikust (Benárd Ágostont és Drasche-Lázár Alfrédet), akik Magyarország nevében is aláírták a diktátumot.
Az előadás további részében szó volt azokról a magyar (de érdekes módon angol és olasz) tervekről, elképzelésekről, amelyek ezt az igazságtalan határmódosítást orvosolhatták volna. Részletesen szó volt többek között Ottlik László Új Hungária tervéről, Lord Rothermere határkiigazítási tervéről, a Magyar Revíziós Liga elképzeléseiről, Bethlen István terveiről, vagy éppen Gömbös Gyula volt magyar miniszterelnök alig ismert, a gazdasági határmódosítást szorgalmazó tervéről. A szerző röviden szólt a trianoni igazságtalanságot részben helyreállító hátramódosításokról, majd a megismételt Trianonról, a párizsi döntésekről.
A kommunista diktatúrában ezt a kérdéskört elhallgatták, szőnyeg alá söpörték. A szocialista államok között látszólag „baráti”, „testvéri” viszony volt, így szó sem lehetett semmilyen határon túli politikáról, nemzetben való gondolkodásról. A rendszerváltás után a kommunista gyökerű, valamint a liberális pártok és értelmiségiek ugyanezt a politikát folytatták, ők sem akartak tenni semmit a határon túlra került magyarokért. A Horn-kormány feltétel nélkül aláírta a „baráti együttműködésről, jószomszédságról, megértésről” szóló alapszerződéseket, ezek – ahogy az előadó fogalmazott – „az álszent gesztusok azonban nemhogy érdemi eredményeket nem hoztak, hanem további önfeladáshoz vezettek”.
Ezzel ellentétben már az első Orbán-kormány érdemi lépéseket kívánt tenni a határon túli magyarok érdekében, ezért segítették Erdélyben és Partiumban a magyar nyelvű egyetem alapítását, majd létrehozták a csatolt részek magyarjainak a Magyar igazolványt, és nagyban bővítették a határon túli magyarok különböző formájú támogatását. A Gyurcsány-kormány a 2004-es népszavazás kudarcával, Magyarországot a határon túli magyarokkal riogató politikájával egyértelműen megmutatta, mit várhatunk az utódkommunistáktól, mondta Vizi. A második Orbán-kormány viszont újabb kézzel fogható intézkedéseket tett, teljesen új alapokra helyezte a nemzetpolitikát. Előbb lehetővé tette, hogy könnyített eljárásban mindenki visszaigényelhesse magyar állampolgárságát, majd megalkotta a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt. Az előadást követően sokan gratuláltak az előadónak és a szervezőknek, majd Vizi László Tamás dedikálta a helyszínen megvásárolható kötetét.
Szőke Mária / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ajánló
KÖNYVBEMUTATÓ
Ma 18 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében mutatják be a Dózsa György halálának 500. évfordulójára emlékére szervezett tudományos konferencia előadásait tartalmazó, Dózsa című kötetet. Dr. Balázs Lajos egyetemi tanár A Dózsa-konferencia és -kötet időszerűsége címmel, Oláh-Gál Róbert Bolyai-kutató A Dózsa-genealógia és Bolyai János gondolatai Dózsa Györgyről címmel tart előadást. A kötetet Sarány István főszerkesztő és Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet igazgatója mutatja be.
SZÍNHÁZ
Május 31-én, szerdán 19 órától a kézdivásárhelyi Vigadó nagytermében a Városi Színház előadja Ray Cooney Ketten a neten című darabját.
HUMORPINCE
A sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Pinceklubjában május 31-én, szerdán 18 órától a Humorpince meghívottjai a Sepsiszentgyörgyi Irodalmi Kerekasztal (SIKER) tagjai, akik felolvasó estet tartanak Tavaszi színkavalkád címmel.
ZENE
* Május 31-én, szerdán 18 órától a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban pünkösdi hangversenyt ad a Georgius Kamarazenekar és a Csíki Kamarazenekar. A koncert előtt Pap Attila lelkész hirdet igét. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csúcsok egymás közt
Mintha utoljára tennének-vágnának oda garast az asztalra. Mintha egyszer s mindenkorra, hogy végre vegye tudomásul vakablakában a vétlen világ is. Mert mehet ugyan egy ideig, de jó felé nem mehet ez a világ, amelyben nem csak kenyeret, de országnyi részeket kapnak ki, sodornak el maradék s jövendő népünk gyermekeinek kezéből, előlük s alóluk.
Költők. Most Faludy György meg Csoóri Sándor. Vélük égre szállna sírva a roskatag vándor.
Mintha ma is, vértelen, de végtelen szövetségben értenének egyet abban, ami szeretetben és azzal benépesített ország lehet egy nemzet alatt, annyi temető meg csatatér fölött.
A szeretet, akár a szeretett, abszolút emberhez kötött.
Állat is megtapasztalja s firtatja ugyan azt, aminek híja van, de okát nem leli. Minden a miénk, az is, ami embertelenségben emberi.
Az ember boldogan s kéjben is nyugtalan, ha fogyóban a megtartó föld a talpa alatt, mert óriás ganajtúrók pusztítják el alóla, és mindazokat is titkon vagy nyíltan, akik gátat vetnek s vethetnének a mállónak s a múlónak idejekorán.
Ők, eme kettő sem vala egyetlen páros az emberi különbözőségben. Gondjaik, más-más földrészeken, egy volt a magyarok országának áldozó munka és aggodalom gyepes mezein, szikkadt, letarolt tarlóin. – S mire mentek?! – ordítja magában hangtalan, ki megnyikkanni sem mer, mert az igaz szó halálos is lehet. És a haza világán ebben az egyben van csupán igazuk…
A nép, kinek nincs szabadsága, készít magának mély hangon bőgő tárogatót; az elé hívott szabadságharcokból forradalmakat. Nyugtalan alszik ágya deszkaszélén, éberen. Az el- s leszámolóban egyre kevesebb a félelem. Hány ezer teret megnevezhet az agg, de még eleven, ahol a félsz helyet nem kapott, mert megvolt mindiglen a hazai sorrend: elébb van a miénk, azután az enyém, még ha halál is.
Faludy Györgyöt ki lehetett verni, be lehetett zárni, kinyomorítani a magyarok országából, ám belőle a tevőleges aggodalmat sosem. A fájdalom nemzeti, a fájás egyszemélyes.
„Lehull a lomb, árkász-csizmák tapossák,
alájuk terült avarnak az ország.
Rémálmok járnak, szelek fújnak, és
valaki dönt, hogy lesz-e ébredés?” (1957)
Amikor ezt írta, 47 éves volt, menekülőben ama szovjet árkász-csizmák elől.
Csoóri Sándor óceánon is átverő, itthoni hullámok között érte el annyi vetés és számvetés után, sokszor megalázva és megszomorítva, a feszülethordozó megfogalmazást.
„Hol találhatnék megint
új otthont s új hazát magamnak?
Sehol! Sehol! – dörmögi hátam mögött
egy zúzmarás hang – hisz elkártyázott köpeny
az egész ország, krisztusi gönc –” (2004)
Hegycsúcsokat hasonlítgatni sose! Együvé ölelni – talán.
Faludy versének négy sora (In memoriam című vers) kötetben sosem jelent meg eddig, most az Elfeledett versek címűben, immár holtában. Csoórié az Elkártyázott köpeny címűben (2004). Nem integetnek vissza nekünk. Nem integetnek, csak nyugtalanok, ám intenek, óvnak és serkentenek. A nemzet minden ingét vegyük magunkra, mert a miénkek azok, és leginkább ránk találnak! Idegenről lefoszlanak, mint hitvány gerincről, madárijesztőről a rongy.
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bajba kerülhet a román gazdaság – sorra kapja Bukarest a figyelmeztetéseket
Hiába a kirobbanónak tűnő első negyedévi gazdasági növekedés, az elmúlt napokban az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutalap is arra figyelmeztette Romániát, hogy a pénzosztogató intézkedéseknek rossz vége lehet. Ezt a hazai gazdasági szakemberek is jó ideje hajtogatják már, de a Grindeanu-kormány és a koalíció az intésekre egyelőre ügyet sem vet.
Az Európai Bizottság a napokban arra hívta fel a kormány figyelmét, hogy a középtávú költségvetési célkitűzés – a Traian Băsescu mandátuma idején elhíresült MTO – megvalósíthatatlannak tűnik, mivel a strukturális költségvetési hiány 2016-ban 2,6 százalékra nőtt, amely igencsak messze van az előirányzott 0,5 százaléktól. A figyelmeztetés mellett az Európai Bizottság azt indítványozta az Európai Unió Tanácsának, hogy tegyen konkrét javaslatot a romániai illetékeseknek a jelentős eltérés megszüntetésének érdekében.
Az EU Tanácsának most már nem egészen egy hónapja van a javaslattételre. Ha a helyzet nem változik, akkor a Románia elleni brüsszeli szankciók sokba kerülhetnek majd az országnak, hiszen egyebek között az Európai Beruházási Bank is megváltoztathatja a romániai hitelfolyósítás stratégiáját, mi több, az unió felfüggesztheti a Romániának juttatott strukturális és kohéziós alapok folyósítását is.
Románia strukturális deficitje a bruttó nemzeti össztermék alapján számított korábbi 0,6 százalékról (amely szintén 0,1 százalékkal lépte túl az engedélyezett szintet) azért érte el a 2,6 százalékot, mivel a költségvetési kiadások messze meghaladták a bevételeket. Ezzel az ország igen sérülékennyé vált az esetleges újabb gazdasági válságok esetén.
Az Európai Bizottság szerint középtávon a román kormánynak csökkentenie kell a nettó költségvetési kiadásokat, ami egyebek között az adók, illetékek emelését, újabbak bevezetését, bér- és nyugdíjcsökkentést vagy pedig a beruházásokra fordított összegek további visszafogását feltételezi. Ráadásul az idei költségvetési deficitet 3,5 százalékosra becsülik Brüsszelben, vagyis – ha a mutatók a hátralévő hónapokban nem javulnak – a román gazdasági makrostabilitás igencsak törékennyé válik.
Brüsszeli javaslatok
Az Európai Bizottság szerint az Európai Tanácsnak három fontosabb lépést kellene javasolnia Romániának, öthónapos határidővel. A Grindeanu-kormánynak többek között el kell érnie, hogy a javakra és szolgáltatásokra költött költségvetési összegek, illetve az adókból és illetékekből származó bevételek közötti különbség ne haladja meg, 2016-hoz viszonyítva, a 3,3 százalékot. Brüsszel szerint ezzel 0,5 százalékon stabilizálható a strukturális deficit.
Ugyanakkor a kormánynak minden költségvetési pluszbevételt a hiány csökkentésére kell majd fordítania. Így tehát Romániának a következő öt hónap során mindenekelőtt költségvetési takarékosságra kell törekednie, hogy elkerülje a túlzott deficit miatti kötelezettségszegési eljárást.
Ha Románia nem lép fel kellő hatékonysággal a költségvetési hiány csökkentéséért, akkor a kötelezettségszegési eljárás beindításával Brüsszel drasztikus intézkedéseket hozhat az ország ellen, így például a bruttó nemzeti össztermék 0,5 százalékával egyenlő büntetést szabhat ki, de – amint már szó volt róla – felfüggesztheti a strukturális és kohéziós alapokból történő pénzfolyósítást. Ami az amúgy is krónikus pénzhiánnyal küszködő ország esetében igen súlyos csapás lenne.
Figyelmeztet az IMF is
Ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap a napokban nyilvánosságra hozta a Romániára vonatkozó jelentését, amelyet május elején véglegesített a washingtoni székhelyű pénzintézet romániai küldöttsége. E szerint 2018-ban a román államháztartási hiány GDP-arányosan elérheti a 3,9 százalékot.
A túlzott deficitre nézve a legnagyobb kockázatot, a valutaalap szerint, a román szenátus által a múlt héten megszavazott, de még képviselőházi jóváhagyásra váró egységes bértörvény jelenti, amely a közszférában dolgozóknak átlagban 56 százalékkal emeli a bérét a következő öt évben.
A kormány 2018. január 1-jétől egy százalékponttal, 18 százalékra akarja mérsékelni a hozzáadott értékadót, és csökkenteni akarja a társadalombiztosítási járulékokat. A valutaalap változatlanul 4,2 százalékos román gazdasági növekedést valószínűsített az idei évre, miközben a kormány 5,2 százalékos GDP-bővüléssel számol.
Az IMF igazgatótanácsa azt tanácsolta Bukarestnek, ne a belföldi fogyasztást serkentse, hanem a közberuházásokat ösztönözze az életszínvonal fenntartható növelése érdekében, egyben pedig úgy vélte, hogy az adópolitika enyhítése, a szerkezeti reformok lelassulása veszélybe sodorják az elmúlt évek eredményeit.
Bukarest: nincs ok aggodalomra
A kormány és a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke – a voltaképpeni kormányfő –, Liviu Dragnea azt állítja, hogy az országban a legnagyobb rendjén mennek a dolgok. A politikus szerint az egységes bértörvény nem jelent veszélyt az államháztartásra, mert a bérek fokozatosan fognak emelkedni, ami lehetővé teszi, hogy az idén Románia tartani tudja a vállalt 3 százalékos államháztartási hiányt.
Válaszként a brüsszeli figyelmeztetésre a kormánykoalíciós pártok vezetői úgy döntöttek, közös levélben kérnek majd magyarázatot az Európai Bizottság elnökétől, Jean-Claude Junckertől arra, hogy az általa vezetett testület miért bírálja a Gridneanu-kormány gazdasági intézkedéseit. Szerintük Brüsszel bírálatai lejáratják a román kormányt a választók és a külföld előtt, utóbbi pedig azzal a következménnyel járhat, hogy csökkennek a Romániában irányuló a külföldi tőkebefektetések.
Liviu Dragnea szerint jelenleg az országban semmilyen gazdasági mutató nem ad okot Brüsszel és a Nemzetközi Valutaalap aggodalmaira. A szociáldemokraták elnöke szerint ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon Brüsszel nem arra törekszik, hogy leállítsa a román gazdaság fejlődését?
Bogdán Tibor / maszol.ro

Megjelent az Erdélyi Gyopár 150. lapszáma
Százötvenedszer vehet kezébe friss Erdélyi Gyopárt az olvasó.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület utódkiadványa ez, melynek elődje az Erdély folyóirat volt 1892-től betiltásáig. Az örökséghez hűen a természetjárót szolgálja a lap tartalma, Erdély értékeire összpontosítva, a turistaélet nagyszerűségét mutatva be, mintegy csábítóként azok számára, akik ezen örömökből még nem kértek részt.
A 150. lapszám is friss eseményekről számol be, mindenről, ami égen-földön a természetben megtalálható... ez alkalommal sok turistahumorral is fűszerezve. Hírt kaphat az olvasó arról, hogy az EKE-osztályok számos rendezvénye mellett Jókai Mór Teljesítménytúra volt huszadszorra, szintén teljesítménytúrával emlékeztek a gyergyóiak negyedik alkalommal Erőss Zsoltra, de a Kitty-emlékverseny sem maradt el.
Összeállt az EKE XXVI. Vándortáborának teljes programja, az összes túralehetőség megtalálható az Erdélyi Gyopárban, lehet tehát válogatni közülük már most annak, aki a Rétyi Nyírben a turistaság legnagyobb találkozóján töltené szabadsága egy részét. Aki csak virtuálisan kirándulna, annak ajánljuk a Hazajárás Erdélybe sorozat újabb részét, melynek címe Télbúcsúztató túrák a Páringtól a Répátig, de várlátogatásra is nyílik lehetőség Keresztváron. A Tündér-barlang titkait fedi fel Kinda Tibor, Hargitafürdő Janus-arcát mutatja meg Zsigmond Enikő, Molnár Zoltán pedig újabb utazásra hív a nyári csillagképek között. A felsorolás csak morzsa abból, amit az ünnepi lapszám kínál, hiszen szó van ebben még a maroshévízi Urmánczy-fürdőről, a nyári gombásztúrákon gyűjthető gasztronómiai különlegességekről, és arról a különleges flóráról is, amit a Csalhó Nemzeti Park rejteget. Aki nem akar tudatlanul állni egy-egy meteorológiai állomás kapujában, vagy nem akarja varázsgömbnek nevezni az ott látható üveggolyóbist, annak is segít a tudásbővítésben e folyóirat, amelyre elő lehet fizetni és érdemes keresni az EKE-osztályoknál. maszol.ro

Tamás: a sepsiszentgyörgyi kórház be fogja tartani a kisebbségi anyanyelvhasználatról szóló törvényt
Jövő év első napjától kezdve a sepsiszentgyörgyi sürgősségi kórház biztosítani fogja, hogy a páciensek anyanyelvükön kommunikálhassanak az egészségügyi személyzettel, ahogy azt a törvény előírja – jelentette be keddi sajtótájékoztatóján Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök.
Tamás Sándor üdvözölte azt az áprilisban elfogadott jogszabályt, melynek értelmében azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot vagy lélekszáma az 5000 főt, ott az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények kötelesek az illető kisebbség nyelvén beszélő szakszemélyzetet alkalmazni. A megyei tanács elnöke elmondta, már tárgyalt az általa vezetett intézmény hatáskörébe tartozó megyei kórház vezetőségével a törvény gyakorlatba ültetéséről – számol be az Agerpres. Tamás Sándor hozzátette: korábban már több esetben is gondot okozott, hogy magyar ajkú betegek nem tudták elmondani panaszaikat, mert nem volt magyarul beszélő orvos vagy ápoló az osztályon. Arra a kérdésre, nem tart-e attól, hogy a törvény tovább fokozza majd az amúgy is súlyos orvoshiányt, a Kovászna megyei tanács elnöke azt válaszolta: reméli, hogy az egységes bértörvény megállítja az orvosok elvándorlását az országból, sőt, az eddig kivándorolt szakemberek is hazatérnek majd.
Tamás Sándor leszögezte: nem feltétlenül magyar etnikumú, hanem magyarul értő és beszélő szakszemélyzetre van szükség a magyar páciensek ellátásához. Ugyanakkor kijelentette: az egészségügyben magyar nyelvhasználatot biztosító törvény valós igényből született, és nem „fölösleges luxus”, ahogyan a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma nevezte a jogszabályt.
Növekszik a turistaforgalom Háromszéken Látványosan emelkedett a Háromszékre látogató turisták száma, országos szinten Kolozs megye után, Kovászna megyében a legnagyobb a növekedés, jelentette be Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke rámutatott az év első hónapjában Kolozs megyében 31,3 százalékkal nőtt a turisták száma az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, míg Kovászna megye e tekintetben országos szinten a második 27,7 százalékos növekedéssel.
A politikus példaként említette, hogy Teleorman megyében 25 százalékkal csökkent az idegenforgalom. Kovászna megye tanácsának elnöke úgy véli, beérett az éveken keresztül folytatott népszerűsítés, román újságírók, blogerek száznál több írást jelentettek meg a térségről a különböző tanulmányi utak eredményeképpen, a Blue Air járatain megtalálható magazinban is részletes írás ismerteti Háromszék látványosságait. Az irány jó, ezt a munkát folytatni kell – szögezte le Tamás Sándor.
Mint mondta: a következő két hónapban a lovasturizmus fellegvára lesz a térség. Július 7–9. között Bodokon szervezik meg az országos kettesfogathajtó-bajnokság második fordulóját, egyúttal felavatják az új fogathajtópályát. Július 14-16 között szervezik meg a maksai Óriáspince-tetőn a Nemzeti Vágta hivatalos előfutamának számító Székely Vágtát, de még azelőtt lesz Huszártoborzó.
2017 a Turizmus Éve Háromszéken, azzal a céllal hirdették meg, hogy összefogják a turizmus szereplőit, így javítva a versenyképességet. Tavaly százezer turista 500 vendégéjszakát töltött Kovászna megyében, 90 százalékuk román nemzetiségű, a vendégek mindössze 5- 7 százaléka érkezett Magyarországról. Székelyhon.ro

Továbbadják a vers szeretetét
Elkezdődött a Gyermeknap, csodanap. Hétfőn közel 75 gyerek szavalt a gyergyószentmiklósi művelődési ház színháztermében. A 19. Gyermeknapi Versmondók Találkozójának témája a kenyér volt.
Kedves, néhol korukat meghazudtoló, mélyértelmű versekkel készültek Gyergyószék óvodásai, kisiskolásai. Vajda Gyöngyvér műsorvezető, a Figura Stúdió Színház színésze először a gyerekek bevonásával ismertette a színpadon felsorakoztatott, kenyérsütéshez szükséges eszközöket, a szitát, dagasztótekenyőt, penetét, kenyérverő-botot, pityókatörőt és hasonlókat, majd sorjában a hozzávalókat is. Miután a félénkebb szavalókban is feloldódni látszott a szorongás, mikrofonhoz szólította a versmondókat, akik kivétel nélkül ügyesen helytálltak. Poráczki Judit, a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár munkatársa, Máthé Annamária, a Figura Stúdió Színház színésze és Korpos Szabolcs zenetanár értékelték a versmondásokat, de nem rangsoroltak, minden résztvevő emléklappal, kisebb ajándékkal térhetett haza. Máthé Annamária megjegyezte, naponta többször is összeül a család a kenyér mellé, ahogy ez alkalommal is a kenyér hozta össze a gyerekeket.
Gergely Imre / Székelyhon.ro

Újraélednek a népi hagyományok
A nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület szervezésében idén is megrendezésre kerül a sokat által várt népzene-, valamint néptánctábor.
Az egyesület egész éves munkája mellett a nyári, vakációs időszakban egy-egy intenzív felkészüléssel, munkával, ugyanakkor sok-sok szórakozással teli hétre várja a tanulni vágyókat július elején a népzenetáborba, majd rögtön ezután a néptánctáborba.
A népzenetáborba, melyet immár negyedik alkalommal szervez meg az egyesület olyan kezdő és haladó résztvevőket várnak, akik megismerkednének valamely népi hangszerrel vagy elmélyítenék tudásukat e téren. A tábor július 3-7 között kerül megrendezésre, a résztvevők pedig a következő hangszereken tanulhatnak majd: hegedű, citera, furulya, nagybőgő, moldvai dob, koboz, illetve népi ének. A résztvevők kiváló, szakképzett oktatók segítségével ismerkedhetnek meg az egyes hangszerek, és a zene varázslatos világával. A tábor ideje alatt a hangszereket a szervevők biztosítják, így a résztvevők akár több hangszert is kipróbálhatnak a hét folyamán.
A népzenetábor ideje alatt a Sepsiszentgyörgyről érkező Demeter Miklós és családja segítségével a résztvevők népi mesterségeket is tanulhatnak majd. Útmutatásuk révén moldvai-csángó népi játékok is készülnek majd a hét folyamán, kipróbálhatják a nemezelést, illetve udmurt táncházban is részt vehetnek majd a táborozók.
A második tábor, a néptánctábor második alkalommal kerül megrendezésre, ebben az évben július 10-15-e között. A népzenetáborhoz hasonlóan ide is mind kezdőket, mind haladókat várnak. A résztvevők Maier Rai és Kati, Benedek Árpád, Bodó Emese és Veress Zoltán segítségével ismerkednek majd meg az egyes tájegységek jellegzetes táncaival. A tánc mellett a hét folyamán szabadtéri játékokra, kézműves foglalkozásra és kirándulásra is sor kerül majd. A Panyoláról érkező Papp Imre és Nagy Dóra révén Mátyás korabeli játékokkal ismerkedhetnek meg a résztvevők.
A néptánctábor ideje alatt 3 zenekar biztosítja majd a talpalávalót: a Csillagocska, a Soroglya és a Rigófütty zenekar. Minden nap 17:00 órai kezdettel nyílt táncházat szerveznek, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak a Szent László Közösségi Házba.
Jelentkezni mindkét táborba a 0745 149 251-es telefonszámon lehet. A táborok kiemelt támogatója a Communitas Alapítvány. A szervezők minden érdeklődőt nagy szeretettel várnak.
Bagosi Andrea / szatmar.ro

Honnan jönnek a kolozsvári egyetemisták?
Kutatók vizsgálták, hogy a társadalmi háttér miként befolyásolja a diákok felsőoktatási képzését.
A közgazdaságot/üzletkötést tanulók között vannak legnagyobb arányban, akik pragmatikusan választanak maguknak egyetemet, akiknek leginkább számít az ott kapott felsőoktatási diploma, míg a testnevelést tanulók között a legmagasabb az elhivatottság, akik azért választják azt a szakot, mert valóban szeretik, mindig is az érdekelte őket - mondta Veres Valér, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián tartott előadást azzal a címmel, hogy Honnan jönnek, hová tartanak a kolozsvári egyetemisták? A három kutatás eredményei és népszámlálási adatok összesítése alapján készült előadásban nem csak a diákok szakválasztási motivációiról volt szó, hanem arról is, hogy ezek miként differenciálódnak a társadalmi származás és nemzetiség szerint. Például mennyire érvényesül az a tendencia, hogy a szakválasztáskor az alacsonyabb társadalmi származású fiatalok a munkaerőpiacon könnyebben értékesíthető diplomák felé orientálódnak? A kérdésre a gyors válasz egyébként az, hogy nem érvényesül, de erre azért részletesebb választ is adunk, de előbb a források. A népszámlás mellett főleg a kolozsvári diákok jövőterveiről szóló online kutatás szolgált alapul, amelyet a BBTE Szociológia és Szociális Munkásképző Kara kutatói készítettek a Mathias Corvinus Collegium felkérésére, és a diákoknak hozzávetőlegesen 10 százalékát kérdezték meg. Ezen kívül a Kincses Kolozsvár 2015 kutatást használta Veres, amiben Kolozsváron tanuló magyar fiatalokat kérdeztek meg, és ehhez jött hozzá Az életünk fordulópontjai-Erdély II. felmérés, amely az erdélyi magyarságra reprezentatív mintán készült.
Ha valakinek sikerül az érettségije, akkor annak nagy valószínűséggel jut hely az egyetemen is. Veres szerint a magyar diákoknak nagyjából háromnegyede jár érettségit adó középiskolába, ezeknek pedig nagyjából a felének sikerül az érettségije. A 2011-es népszámlálási adatok szerint az érettségizettek 82 százaléka jár egyetemre, és 11 százalékuk valamilyen posztlíceumi képzésben tanul. 2011-ben az adatok szerint a 20 éveseknek - ez az első olyan életkor, amikor már biztosan mindenki befejezte a középiskolát, és ha akar, akkor egyetemen tanulhat - 44,6 százaléka volt beiskolázva, a 35,5 százalékuk egyetemre járt, 3,8 százalékuk posztlíceumban tanult, míg 4,9 százalékuk még líceumban tanult (például esti tagozaton). Veres szerint a változás után indult oktatási tömegesedés 2007-2008 környékén volt a csúcsán, azóta számszerűleg megállt a felsőoktatás diáklétszámának a növekedése, nem mennek nagyobb számban egyetemre. A jelentős expanzió és a magyarok kedvező felsőfokú diplomaszerzési esélyei ellenére a beiskolázottak nemzetiségi eloszlása nem túl kedvező a magyaroknak, a felsőfokú végzettségűek arányán belül a magyarok aránya alacsonyabb, mint az országos átlag. A 10 év fölötti romániai népesség 14,4 százalékának volt felsőfokú végzettsége 2011-ben, a romániai magyarok esetében ez az arány akkor 10,2 százalék volt.
A kutató szerint a lemaradás okait a strukturális hátrányban kell keresni, egyszerűen a fővárosban nincsenek magyarok, és a 200 00 fő fölötti nagyvárosokban is kevés magyar él, pedig ott általánosan jellemzőbb, hogy továbbtanulnak a diákok. Egyébként is jellemzőbb, hogy a városiak tanulnak tovább a felsőoktatásban. A 2011. évi népszámláláskor a 20-24 év közötti korosztály, tehát nagyjából az egyetemisták korosztálya, 58,2 százaléka élt városon és 41,8 százaléka falun. Ugyanekkor az egyetemi hallgatók körében 83,6 százalék volt a városiak aránya, míg 16,4 százalék a vidékieké. Mi a kolozsvári egyetemisták társadalmi háttere? Honnan jönnek? Kik tanulnak Kolozsváron? A romániai magyar egyetemistáknak nagyjából 40-50 százaléka tanul tovább Kolozsváron. A diákok nemzetisége és a származási településtípusa között figyelhető meg szignifikáns összefüggés: a magyar diákok nagyobb aranyban (36,2 százalék) származnak faluról, mint a románok (29,6 százalék). Veres szerint ez azért pozitív jelenség, mert a felsőoktatásba való bekerülés eléggé privilegizált, és nagy arányban a már városi, egyetemet végzett szülők gyerekei kerülnek be. Ám ehhez az is hozzájárulhat, hogy a magyar fiatalok ma már nagyobb arányban élnek falun, mint a román kortársaik. Elmondta, ezelőtt néhány évvel a romániai egyetemi hallgatóknak még a 20 százaléka sem származott faluról. Veres értelmezése szerint a románok és magyarok közötti eltérést a kínálat strukturális szerkezete magyarázza. Annak, amit a magyarok tanulhatnak Kolozsváron (főleg a BBTE-n), más a szerkezete, mint amit a románok tanulhatnak. Vagyis a felsőoktatás piacán magyar nyelven a BBTE nagyobb szeletet fed le, mint román nyelven. Más szóval, más szakokon nagyobb esélye van egy magyarnak bekerülni a Babeș-Bolyaira, mint egy románnak. Ugyanakkor, Kolozsváron magyarul nem tanulhatnak műszaki szakokon, orvosin, agronómián a fiatalok, így többen orientálódnak a tudományegyetemeken tanulható szakokra.
De ugyanakkor jelentősen érvényesül mind a románok, mind a magyarok körében az iskolai reprodukció jelensége, ami azt jelenti, hogy egy egyetemi végzettségű szülőnek a gyereke is felsőfokú tanulmányokat végez. Míg országos szinten 15 százalék körüli a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, addig az egyetemi hallgatók szüleinek a 31-34 százaléka végzett egyetemet. A felsőoktatás tömegesedése tette lehetővé nagymértékben azt, hogy alacsonyabb társadalmi származású fiatalok is nagyobb arányban tanulhatnak. A felmérések szerint a szakiskolát végzett szülők gyerekei is elég nagy arányban mennek már egyetemre. Ez alól csak a nagyon alacsony iskolai végzettségű szülők gyerekei kivételek, 1 százalékot sem érik el azoknak a diakoki, akiknek a szüleinek nincs nyolc osztályuk, az általános iskolával rendelkezők gyerekeinek az aránya a felsőoktatásban 2-4 százalék között van, míg az össznépességben a csupán általános iskolával vagy kevesebb osztályt végzettek népesség aránya 20 százalék fölött van.
Az apa foglalkozása szerint hasonló a helyzet. A fizikai munkás származású gyerekek aránya - a szakiskolát végzettek arányához hasonlóan - 21 százalék (román) és 32 százalék (magyar). A magyarok magasabb aránya itt azért várható, mert a magyarok körében magasabb a szakmunkások aránya (21,3 százalék), mint a romániai össznépességben (14,2 százalék). Mennyi pénzből gazdálkodnak a diákok? A szülőktől kapott havi pénzösszeg a kolozsvári diákok esetében átlagosan 490 lej. Nemzetiség szerinti bontásban a román diákok nagyjából 50 lejjel kapnak több pénzt otthonról, mint a magyarok. Előbbiek esetében 507 lej a havi átlag, míg utóbbi esetben 450 lej az átlagos zsebpénz. Veres ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy ennek az átlagos havi összegnek jelentős a szórása (667 lej), tehát az egyes értékek számtani átlagtól vett eltéréseinek négyzetes átlaga (standard eltérés), ami megmutatja, hogy a diákok által kapott pénzösszegek átlagosan mennyivel térnek el az átlagos összegtől. A diákok negyede 100 lejnél kevesebbet kap otthonról, míg negyedük 700 lejt vagy még ennél is többet kap havonta.
Miért az adott szakot választották? A legszembetűnőbb különbség nemzetiségek szerint, hogy a magyarok sokkal nagyobb arányban (66,8 százalék) mondták, hogy érdekli őket a szakterület, amit tanulnak, mint a román hallgatók (46,9 százalék). Veres szerint általában nem szokott ilyen nagy különbség kialakulni nemzetiségi bontásban. A románok körében azok vannak többen, akik a diploma értékét nézik, tehát azt, hogy milyen diplomával tudnak könnyebben munkát találni a munkaerőpiacon. De a románok esetében az is inkább befolyásoló tényező, hogy mennyi jót hallottak az adott szakról. Veres példának a BBTE Humánerőforrás menedzser alapképzést hozta fel, aminek a jó híre nagyon gyorsan elterjedt a románok körében, és nagyon megrohanták, míg a magyarok esetében, ahol kevésbé számít a hírnév, hogy mások mit mondanak róla, sokkal később vált népszerűvé. A választási motivációt tudományterületenként, szakonként és társadalmi háttér tekintetében is vizsgálták. A bölcsészettudományokat (ide számolták a teológiát és színházi tudományokat is) és az élő természettudományokat (biológia, földrajz és környezetvédelem) választók említették nagyobb arányban, 60 százalék körül, hogy őket mindig is érdekelte ez a szakterület, míg a társadalomtudományok (a jog és a közgazdaságtan is ide számít) képviselőinél a legalacsonyabb, 45 százalék ez a motiváció. Érdekesség, hogy a magyarok egész eltérően viselkednek az össznépességi tendenciákhoz képest: az élő természettudományok 72 százalékkal ugranak ki, míg a többi esetében is 62-65 százalék között van az ilyen típusú motiváltság.
A diploma értéke egyértelműen olyan dolgokhoz áll közel például, hogy az apa vállalkozó vagy több pénzt kap a szülőktől, és a társadalmi hierarchiában magasabb pozíciót foglal el, vagyis a pénzkeresés irányába elment szülők gyerekei jobban figyelnek a diplomára. Cáfolódott az, hogy a szegényebb körülmények közül jövők fognak sokkal pragmatikusabban dönteni. A kutató szerint azok választanak diplomaorientáltan szakmát, akiknek a státusuk magasabb. A szociológus szerint az ilyen családokban általában nagyobb nyomás is nehezedik a gyerekre, mert nem mehet akármilyen szakra, nem választhat teljesen szabadon.
G. L. / Transindex.ro

Jogvédők és politológusok: az RMDSZ tervezete üdvözlendő, de hiányos
Mai sajtóközleményükben az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI)/Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) és a Politeia szakemberei üdvözlik az RMDSZ-frakció által május 23-án iktatott törvénymódosítási tervezetet, ugyanis „annak elfogadása nagy mértékben hozzájárulna a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája, valamint a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről ratifikálása óta hiányos jogharmonizáció orvoslásához”. Tudatják: a Keretegyezmény 1995-ös illetve a Karta 2008-as ratifikálása óta, Romániának nem sikerült maradéktalanul átültetni vállalásait a belső jogba.
Mint ismeretes, a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete a közigazgatási törvényt módosítaná.
Emlékeztetnek: az RMDSZ felkérésére a civilek módosító javaslat-csomagot fogalmaztak meg a 215/2001-es közigazgatási törvényről, amelyet februárban eljuttattak a törvénymódosítási tervezeten dolgozó munkacsoporthoz.
A civilek örömmel veszik tudomásul, hogy a beiktatott törvénymódosítás két kulcsfontosságú kérdésben is összecseng az általuk előterjesztett javaslat-csomaggal. Értékelik, hogy a törvénymódosítási tervezet külön fejezetbe foglalja össze a nyelvhasználati jogokat. Szerintük ez nemcsak, hogy áttekinthetőbbé teszi a rendelkezéseket, hanem hosszútávon egy fontos lépést jelenthet az önálló magyar nyelvre vonatkozó nyelvtörvény irányába. Ugyanakkor a törvénytervezet szétválasztja a gyakorlati és szimbolikus nyelvi jogokat, azzal hogy az utóbbi kategóriába tartozó rendelkezéseket egy lényegesen alacsonyabb alternatív küszöbhöz kapcsolja. Ezzel olvasatukban az állam elismerheti a kisebb számú kisebbségi közösségek létét is, hiszen arra készteti a hatóságokat, hogy lényegesen tágabb körben biztosítsák a nyelvi tájkép, házasságkötés és közérdekű tájékoztatás terén a nyelvi jogokat.
Megjegyezik: a törvénytervezet számos más jó javaslatot tesz a közigazgatási törvény módosítására.
Ugyanakkor pedig felhívják a figyelmet a módosítás-tervezet azon részeire és hiányosságaira, amelyek a romániai közigazgatási nyelvhasználatban szerzett tapasztalataik és meglátásuk szerint veszélyforrásokat jelenthetnek a kisebbségi jogok maradéktalan gyakorlatba ültetésére:
Egyrészt, vélik, a módosítás-tervezet kormányhatározat útján hagyná jóvá a kisebbségi nyelven használható formanyomtatványokat. Véleménynk szerint ez nem nyújt megoldást a formanyomtatványok problémájára, ugyanis életszerűtlen, hogy az időről-időre módosuló vagy a helyi szinten kibocsátott formanyomtatványok, kormányhatározat útján időben elfogadásra és használatra kerülnének.
Másrészt, közlik, a módosítás-tervezetben a nyelvhasználati jogok alanyai a kisebbségi román állampolgárok, kisebbségiek által alapított szervezetek és a kisebbségiek érdekeit szolgáló civil szervezetek. Ez a megfogalmazás indokolatlanul zárja ki a nem román állampolgárokat és más jogi személyeket (pl. vállalkozások) a nyelvhasználati jogok élvezőinek köréből. Éppen ezért egy általánosabb összes magán- és jogi személyt magába foglaló megfogalmazás célszerűbb és indokoltabb volna, gondolják. „Ennek elmulasztása akár ahhoz a fonák helyzethez is vezethet, hogy egy magyar többségű település polgármesteri hivatalán egy felvidéki magyar, vagy egy cég magyar anyanyelvű helyi képviselője nem iktathat magyarul egy kérvényt” – olvasható a dokumentumban.
Továbbá a módosítás-tervezet értelmében a közigazgatási intézmények kisebbségi nyelvhasználatát biztosító többlet-költségek egy részét az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) biztosíthatná. Véleményük szerint a hivatal bevonása ebbe a folyamatba szükségtelen, és felesleges akadályokat gördíthet az intézmények elé. Sokkal egyszerűbb lenne egy olyan megoldás, amely az oktatás finanszírozáshoz hasonlóan (kvóta rendszer), a központi költségvetésből, célirányosan biztosítaná az intézmények és közigazgatási egységek számára a nyelvi jogok biztosításához szükséges finanszírozást. „A sajtóban megjelentek alapján ugyanakkor arról értesültünk, hogy a benyújtott javaslat csomag nem élvezi teljes mértékben a román kormány támogatását, a két kormánypárt, a PSD és az ALDE még nem fogalmazta meg ezzel kapcsolatos meglátásait. Szeretnénk kiemelni, hogy a két kormánypárt számára is kötelező figyelembe venni Románia által ratifikált egyezményeket. Emlékeztetni szeretnénk a közvéleményt és a törvénymódosítás- folyamat kiemelt politikai szereplőit, hogy a 2016. december 21-én, a kormánypártok és az RMDSZ által aláírt politikai paktum 7. pontja alapján, a felek arra kötelezik magukat, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelv-használati jogait garantáló nemzetközi egyezményekbe foglalt kötelezettségeket tiszteletben tartják” – áll a sajtóközleményben.
Véleményük szerint ahhoz, hogy az elfogadásra kerülő törvény-módosítást valós előrelépésnek tekinthessük, a törvény megújult szövege mindenképp megoldást kell hozzon a következő területeken:
1. Kisebbségi nyelveken történő szóbeli és írásbeli ügyintézés gyakorlati megvalósulása;
2. Kisebbségi nyelveken elérhető formanyomtatványok biztosítása;
3. Az utcanévtáblák és egyéb hagyományosan használt toponímiák kihelyezésének kötelezettsége a kisebbségek nyelvein;
4. A többnyelvűség megvalósításához szükséges többletköltségek biztosítása.
Felhívják a közvélemény figyelmét arra, hogy a törvénymódosítás javaslat önmagában nem garantálja a szükséges kisebbségjogi rendelkezések életbeléptetését, mindössze az első lépés a nyelvhasználati jogok bővítése tekintetében, mindaddig, amíg a parlamenti többség azt nem szavazza meg. A törvénymódosítás folyamat eredményessége a szakbizottsági munka és parlamenti viták alkalmával fog eldőlni. Bíznak benne, hogy ezek sikeresek és eredményesek lesznek.
A civilek módosító javaslatai az alábbi linken találhatóak:http://www.politeia-kolozsvar.ro/civil-szervezetek-javaslata-a-2152001-es-helyhatosagi-torveny-modositasahoz/. szabadsag.ro

Az utókor nem felejt – Nagybaczoni Nagy Vilmosra emlékeztek
A 133 évvel ezelőtt született katonatisztre, nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszterre emlékeztek vasárnap Nagybaconban a Történelmi Vitézi Rend tagjai. Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, bár Parajdon látta meg a napvilágot, számos szállal kötődött Nagybaconhoz, az itteni református templomban esküdött örök hűséget feleségének.
A rend tagjai a délelőtti istentisztelet után vonultak a közeli református kultúrotthonhoz, melynek falára 2004-ben került fel a Nagy Vilmos emlékére állított dombormű. Az emlékplakett előtt először v. Bartha Imre bardoc–miklósvárszéki székkapitány mondott beszédet. Abban a mai sorsfordító idők nehézségeire figyelmeztetett, azokra a törekvésekre, melyeknek célja nem más, mint nemzetünk elsorvasztása, példás nagyjaink emlékezetének eltörlése. „A válsághelyzetből egy kiút van: ha megőrizzük erőnket, közösségünk pedig az összefogás útját választja” – hangoztatta.
V. Máthé Lóránt Pál, a Vitézi Rend Székely Törzsének főkapitánya a magyar hadsereg 1940-es nagybaconi bevonulására emlékezett. „A helyiek szerették volna, ha a magyar csapatok nagybaczoni Nagy Vilmos vezénylete alatt érkeznek, ő azonban elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni a nagy eseményen. Napokkal később látogatta csak meg itt élő rokonságát” – mondta a felszólaló.
Idézett a vezérezredes Végzetes esztendők című önéletrajzi írásából: „Sorra jártam a csapatokat, majd siettem felkeresni feleségem szülőfaluját, családunk ősi fészkét. Arról már elkéstem, hogy a csapatokkal vonuljak be oda, mert éppen akkor kellett előkészítenem a kormányzói szemlét, és így Dést nem hagyhattam el. 17-én indultam el tehát (1940. szept. 17-én – szerk. megj.), hogy most már mint magánember látogassam meg a nagybaconi rokonokat… A hold már magasan állott, amikor végre Nagybaconba értem. Le sem tudom írni azt az örömet, amivel Nagy Elek sógoromék fogadtak a paplakban. Megöleltük és megcsókoltuk egymást, és bizony nem szégyellem bevallani, hogy megeredtek a könnyeim. 1918. augusztus óta, 22 éve nem láttuk egymást.”
V. Dimény János a katonatiszt hányatott életútját elevenítette fel, szólva arról is, hogy Nagy Vilmos honvédelmi miniszterként mennyi mindent tett a magyar katonákért, a háború után nem véletlenül került Rákosi ÁVO-sainak „gondozásába”. Bár egy idő után rehabilitálták, életét mellőzött emberként kellett továbbélnie Piliscsabán.
A megemlékezésen végül v. Nagy János az 1916-os erdélyi román betörés momentumait elevenítette fel, majd a vitézi rend tagjai megkoszorúzták az emléktáblát. Az ünnepségen Szabó Tamara, Lakatos Ágnes és Sükei Katalin énekeltek, jelen volt v. Lázár Elemér, a Történelmi Vitézi Rend országos törzskapitánya is.
Böjte Ferenc / hirmondo.ro; Erdély.ma

Ellopták a székely zászlót Kilyénből
Vasárnapról hétfőre virradó éjszaka eltűnt a kilyéni református templom előtt felvont nagy méretű székely zászló – tájékoztatta lapunkat Nagy Gábor Levente.
Az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének vezetője a megyeszékhely csatolt településének református lelkészével együtt tegnap a rendőrségen is jelentette az esetet.
Mint ismert, a székely zászló felvonását a polgári alakulat kezdeményezte még tavaly, ők adományozták azt, és fel is vonták a templom előtt, senkit nem zavart. A vasárnapi istentisztelet alatt is ott volt a jelkép, hiányát hétfőn észlelték. Nagy méretű zászlóról van szó, nem lehetett csak úgy „leszedni”, eltávolításához fel kellett szerelkeznie az elkövető(k)nek, az acéldrótot előbb el kellett vágni – a nyilvánvalóan szándékos akció nyomai láthatók. Bár nem biztos, hogy köze van az esethez, a helybeli lelkész gyanúsnak talált tegnap este egy templom körül fényképező férfit, aki végül beült egy bukaresti, ideiglenes rendszámú fekete autóba és elhajtott. Úgy látszik, ha már másként nem tudják levetetni a székely zászlót, valakik attól sem riadnak vissza, hogy ellopják – kommentálta az esetet Nagy Gábor Levente. Az MPP-s politikus ugyanakkor leszögezte: hétvégére, pünkösdre új zászlót helyeznek majd el a templom előtt. Ha pedig eltávolíttatják, ellopják, helyette tízet vonnak fel – fűzte hozzá.
3szek.ro; Erdély.ma

Tiltakozunk a Dózsa György utca kétnyelvű utcanévtábláinak eltávolítása miatt
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal ma elkezdte leszerelni a Dózsa György utca kétnyelvű utcanévtábláit, és helyükre román nyelvű táblákat helyeztek ki, illetve helyenként csak a Gheorghe Doja feliratot hagyták meg. Felháborítónak tartjuk, hogy az önkormányzat még azokat a kétnyelvű táblákat is leszereli, amelyeket több éves küzdelmet követően függesztettek ki, miközben a városban a mai napig kevés olyan utca van, ahol valós kétnyelvű felirat jelölné az utcák nevét.
A Dózsa György utcára 2014-ben kerültek fel a kétnyelvű feliratok, az akkori ígéretek szerint ezek kihelyezése csak egy első lépés kellett volna legyen, ebben az első körben olyan utcák feliratait „kétnyelvűsítették”, amelyeket magyar történelmi személyiségekről neveztek el.
A kétnyelvű utcanévtáblák ügye az említett 2014-es táblacserék után nem sokat lépett előre, ami önmagában is aggasztó, de az önkormányzat szerdai lépését botrányosnak tartjuk. Értesülésünk szerint a Maros Megyei Prefektúra utasította a polgármesteri hivatalt a táblák leszerelésére. Amennyiben ez így volt, nem csak a helyi önkormányzat, hanem a prefektus hozzáállását is elítéljük ebben a kérdésben, hiszen meggyőződésünk, hogy a törvények jóhiszemű értelmezése lehetővé teszi a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését. Marosvásárhelyen él a legnagyobb magyar közösség Romániában, a lakosság közel fele magyar. A közösséggel szembeni tisztelet jele lenne a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztése.
A marosvásárhelyi RMDSZ szervezet mindent meg fog tenni azért, hogy az eltávolított magyar feliratok visszakerüljenek a helyükre.
Vass Levente, RMDSZ marosvásárhelyi Szervezetének elnöke / Erdély.ma

Aláírták a támogatási szerződést (Székely Nemzeti Múzeum)
Kovászna Megye Tanácsának székházában tegnap aláírták a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum felújítását biztosító finanszírozási szerződést. Az intézményfenntartó megyeháza az európai uniós alapokat elosztó Regionális Operatív Program keretében pályázta meg a támogatást. Tamás Sándor tanácselnök az aláírást követően kijelentette: Székelyföld legkorszerűbb múzeuma lesz a Székely Nemzeti Múzeum.
A felújítás tervezett összértéke 21,8 millió lej, amiből közel 17 milliót tesz ki a pályázat, a fennmaradó közel ötmillió lejt, azaz a kétszázalékos önrészt és a pályázatban el nem számolható költségeket a megyeháza állja. A támogatási szerződést Simion Creţu, a Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója és Tamás Sándor tanácselnök írta alá. Tamás Sándor kijelentette: nem egyszerű szerződésről van szó, hiszen a Székely Nemzeti Múzeum a székely nemzet múzeuma, ezért erős érzelmi szálak fűznek mindannyiunkat az intézményhez. Az elnök felidézte a közgyűjtemény történetét. A Kós Károly által tervezett épületegyüttesen nagyobb beavatkozás a kommunizmus idejében történt, mostanra megérett a teljes felújításra. Ennek ötlete tíz évvel ezelőtt született, amikor még Demeter János volt a megyei tanács elnöke. Akkor ipari park létesítésére szerettek volna pályázni, de nem volt lehetséges, és így került előtérbe a múzeum. Kilenc évvel ezelőtt pályáztak, megnyerték, de a pénzből már nem jutott. Az akkori pályázatot naprakész állapotba hozták, nyertek, de most már pénz is van.
Kovászna megye tanácsa a második önkormányzat, amely finanszírozási szerződést köt a Központi Fejlesztési Régióban. Egy nappal korábban Maros megye önkormányzata szerződött a természetrajzi múzeum felújítására, s hamarosan következik a marosvásárhelyi Kultúrpalota. Ezt már Simion Creţu mondta. Az igazgató közölte, Háromszék az első helyen szerepel a Középrégióban az egy főre eső elnyert pályázati összegek tekintetében. Hozzátette: országszinten ebben a térségben van a legtöbb minősített műemlék, ezért nehéz meghozni a döntést, melyek nyerjenek támogatást. Minden valószínűség szerint a megyéből következik a nagyajtai unitárius templomvár, a dálnoki református templom, valamint a Lemhény és Kézdialmás közötti Szent Mihály-hegyi római katolikus erődtemplom. A szerződés birtokában kezdődhet a közbeszerzési eljárás a kivitelező kiválasztására. A munkálatok mintegy két és fél évet vesznek igénybe. Ez alatt az idő alatt az intézmény zárva tart. Felújítják a főépületet és a volt múzeumőri lakásokat, a múzeumkertben tájépítészeti munkálatokat végeznek, részlegesen átalakítják a múzeumi látogatói útvonalat, bronzból öntött makettekkel, 3D-s térképekkel, Braille-írással ellátott címkékkel és tájékoztató táblákkal látják el a kiállításokat. Az ifjúság bevonzása érdekében nagyobb teret biztosítanak a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, interaktív tevékenységekre alkalmas helyiségeket alakítanak ki, kutatói laboratóriumokat szerelnek fel, restaurátorműhelyeket létesítenek.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tágasságot nekünk is...
Játszani, énekelni, táncolni és főként együtt lenni egy udvaron, egy színpadon, egy közösségben – ezzel a céllal gyűlt össze tegnap nyolc óvodai csoport a sepsiszentgyörgyi Hófehérke Napközi Otthonban a Tágasságot nekünk is... elnevezésű programra. A házigazdák öt csoportja mellett a megyeközponti Pinocchio, valamint a kökösi és a gidófalvi óvoda kicsinyei is felléptek a csűrszínpadon.
A népi gyermekjátékaink tárházából merített műsorral fűszerezett találkozót Prezsmer Imola óvónő-tanfelügyelő kezdeményezte jó néhány évvel ezelőtt, és azóta minden esztendőben megszervezik külön-külön minden óvodai módszertani körzetben. Az idei házigazdák kis festett faládikóval leptek meg minden fellépő csoportot. Az ajándékokat egy tulipános láda rejtette, amelyről Márk Emese igazgató elmondta, régebb minden falusi házban volt ilyen, és a menyecske hozta magával a házasságba, ebben volt a hozománya. És arról is szólt, hogy dédapáink munka után a csűrben gyűltek össze mulatni, erről kapta az óvoda fedett játéktere a csűrszínpad elnevezést. Ének és tánc után itt is volt mulatság, a gyermekek zsíros kenyeret és kürtőskalácsot majszoltak, nagyokat nevettek és új barátokat szereztek.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Javítható a nyelvi jogok tervezete
Erdélyi civil jogvédő szervezetek közös közleményben üdvözölték tegnap az RMDSZ nyelvi jogokat bővítő törvénymódosító javaslatát, de a tervezet gyengéire is figyelmeztettek. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo), az Identitás Szabadságáért Jogvédő Csoport és a Politeia Egyesület közölte: az RMDSZ megkeresésére maguk is javaslatokat fogalmaztak meg a közigazgatási törvény nyelvi jogi cikkelyeinek a kiegészítésére.
Üdvözölték, hogy a parlamentben egy hete benyújtott törvénymódosítás két kérdésben is összecseng javaslataikkal: külön fejezetben foglalja össze a nyelvhasználati jogokat, szétválasztja a gyakorlati és a szimbolikus nyelvi jogokat, és utóbbiak biztosítását egy alacsony alternatív küszöbhöz köti. A jogvédő civil szervezetek ugyanakkor úgy látják, a törvénymódosítási tervezet több részlete veszélyezteti a kisebbségi jogok maradéktalan gyakorlatba ültetését. Kifogásolták, hogy leszűkíti a nyelvhasználati jogok alanyainak körét a kisebbségi román állampolgárokra és az általuk létrehozott, illetve a kisebbségek érdekeit védő szervezetekre. „Ez a megfogalmazás indokolatlanul zárja ki a nem román állampolgárokat és más jogi személyeket (például a vállalkozásokat) a nyelvhasználati jogok élvezőinek köréből” – írják. Úgy vélik: egy általánosabb, az összes magán- és jogi személyt magában foglaló megfogalmazás beiktatásának az elmulasztása akár ahhoz a fonák helyzethez is vezethet, hogy egy magyar többségű település polgármesteri hivatalában egy cég magyar anyanyelvű helyi képviselője vagy egy magyarországi magyar személy nem iktathat magyarul kérvényt. Azt is kifogásolták, hogy a tervezet szerint kormányhatározat útján kellene jóváhagyni a kisebbségi nyelven használható formanyomtatványokat. Szerintük ez elodázhatóvá teszi a magyar formanyomtatványok használatát.
A civil jogvédők szerint a törvénymódosítási kezdeményezés elfogadása többek között a többnyelvűség többletköltségeinek biztosítása révén jelentene fontos előrelépést a nyelvhasználati jogok kiterjesztésében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét hitelcseretörvény
Döntő házként elfogadta tegnap a képviselőház azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében az önkormányzatok megvásárolhatják az ingatlanhitelt törleszteni képtelen családok lakásait, és bérbe adhatják nekik. Az RMDSZ által még az előző törvényhozási ciklus alatt kidolgozott jogszabály tervezetét Klaus Iohannis tavaly decemberben visszaküldte a parlamentnek, amely részlegesen eleget tett az államfő felülvizsgálati kérésének. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tárgyalás zászlóügyben
Megkezdődött tegnap a kolozsvári zászlóügy tárgyalása. Az eljárást az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kezdeményezte: megbízott ügyvédje által azt kérte, hogy semmisítsék meg azokat a jegyzőkönyveket, amelyek alapján a csendőrség március 15-én négy személyt megbüntetett, mert Erdély-zászlóval vonultak fel az ünnepségen.
A négy jegyzőkönyvet más-más bíróhoz rendelték ki, így négy külön tárgyalás várható az ügyben. Az első tárgyaláson jelen volt Soós Sándor, az EMNP alelnöke is, tanúként pedig Czirmay Zoltán, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnöke, a nemzeti ünnep szervezője volt beidézve. Ítélethirdetésre június 14-én kerül sor. Luka Lehel György ügyében az első tárgyalásra július 3-án, Fancsali Ernő és Vincze Zoltán ügyének tárgyalására ősszel kerül sor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vízen innen: Mezőföldön
Minden, ami a Feketeügyön innen van, az Felső-Mezőföld. Osztjuk, rendezgetjük az ott lakókkal a felső-háromszéki rónának azt a részét, amely a nagy víztől (mert így is emlegetik a Feketeügyet) északnyugatra terül el. „Községileg is együtt vagyunk – erősítik. – Katolna vezet, az a mi központunk. Mátisfalva még ide tartozik, de tovább már a csernátoni határ terül el.” Így van ez! – bólintott rá beszélgetésünk alkalmával Kocsis Károly is, aki az ikertelepülés, Kézdimárkosfalva falufelelőse, Mátisfalva lakója.
A kicsengetés itt is ünnep
– Az egész környéken kerestük a vendéglőket, az asztalnyi üres helyeket, ahová a rokonokkal le tudnánk ülni egy ünnepi ebédre – ismételgették a gondokat Mezőföldön is, mert nincsen e vidéken olyan falu, ahol a diáklányok-diákfiúk sikerének ne örvendene együtt a rokonság. – Ez nem rongyrázás – magyarázták Márkosfalván is –, de a szülők is le szeretnének ülni egy asztal mellé úgy, hogy ne a konyháról és főzésről-sütésről lenne szó, mert az esemény számunkra is ünnep. Ünnepi ruhát, székely népviseletet öltő fiatalokkal lehetett találkozni mindenütt, virág és zene tette valóban ünneppé május végét Mezőföldön is.
– Nálunk, mármint Márkosfalván, a kultúrotthon üres hátsó szobáiban terítenek két alkalommal is a hétvégén, már sürög-forog az asszonynép – mutatja Veress Benedek harangozó. – Minden egybeesik. Itt a permetezés és a kapálás ideje, eső volt, s a kertekben palántálnak, és konfirmálások zajlanak mindenütt Mezőföldön.
A 437 lelkes márkosfalvi egyházközségről Papp Zsolt lelkipásztortól érdeklődtünk, aki elmondta, hogy református kollégiumi vallásoktatói pályafutás és New York-i, eresztevényi lelkészkedés után hívta meg a márkosfalvi gyülekezet. A hívek segítségével rendezték a helybeli parókia környékét, gyümölcsöst telepítettek, a községi tanács támogatásával nyílászárócserét kezdtek a templomnál, a lelkészi lakon, kerítést építettek, készülnek a lelkészi lak tetőzetének javítására. Ünnepi előadást szerveznek az 500. évfordulóra szeretetvendégséggel. – Halljátok-e, asszonyok? Öntsetek egy kicsi vizet azokra a virágokra, a festő szobrához vezető ösvény mellé, a virágra víz kell! – rendelkezett Tusa Levente szentkatolnai polgármester. A Barabás Miklós-emlékparkról volt a szó.
– Mi nem is csodálkozunk, ha rendelkezik-parancsolgat – jegyezték meg a kultúrház előtt tébláboló férfiak, ez az ő tulajdonsága s feladata is. Kaptunk mi is az alkalmon, s megkérdeztük futtában: mi a helyzet, mikor lesz új iskolája-óvodája Kézdimárkosfalvának?
– Meghirdettük a versenytárgyalást – jött a rövid felelet. – Sietek, mert jön egy rendőr vendégem, térkamerákat akarok felszereltetni minden faluba, hogy megelőzhessük a bajokat – s pillanatok alatt tovaillant a polgármester.
– Az új iskolának mi örvendünk a legjobban, a márkosfalviak s a gyermekek – nyilatkozta Néda Imola tanítónő, aki elmondta, hogy negyedszázadnyi gyermek okul-tanul a régi, megrogyott épületben, de egy-két év múlva jobbra fordul majd a demográfia. Van-lesz jövője Barabás Miklós falujának – a nemzet festőjének nevét fogja viselni az új iskola is –, a tavaly is tizenkét gyermek született a faluban!
Mit kongat a martonfalvi nagyharang?
Merthogy éppen húzták a delet Kézdimartonfalván. Azt kongatja most, hogy per-me-te-zés, per-me-te-zés! – értettük mi.
– Nagy munkaidő van most itt – felelte Héjja Alpár, az a helybeli fiatalember, aki azért egyedi, mert a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szakiskola végzettjeként kijelentette: nekem a mező, a mezei munka a lelkem, szeretem és nagy akarattal végzem.
Alpár példája annak a háromszéki fiatalnak, aki szülei segítségével (édesanyja, Magdika is diplomás mezőművelő szakember) nem kívánkozik külföldre, itthon próbál megélni, megnősült, családot alapított, fészket rakott. Sietve mondta el, hogy édesapja vízzel tölti a ciszternát, permetezni kell, mert összehajlottak a pityókabokrok: most történik a gyomirtás, utána jön a ragya elleni, végül pedig a bogarak elleni kezelés. Mindezt szigorúan szakaszosan kell elvégezni. Begyújtja a traktort és továbbrobog. Az apa, Héjja Miklós talán kissé ráérősebb, és figyelmeztet:
– Nézze meg a katolikus kápolnánkat, közösségi munkával szépen rendbe tettük, új ruhába öltözött. Aktív papunk van, Opra István a plébánosunk – hangsúlyozta az egyháztanácsos, és biciklijén ő is elkerekezett a kánikulában.
Nekünk már csak arra maradt időnk, hogy lencsevégre kapjuk azt a martonfalvi családi házat, ahol a Kalabér család élt, néhai Kalabér László (1937–2008), aki ornitológiai munkásságát 1965-ben kezdte. Külföldi tanulmányi és gyűjtőkirándulásainak sorát egy dél-magyarországi tojásgyűjtő úton nyitotta meg, majd szinte egész Európát bejárta, ismert szakemberekkel alakított ki eredményes kapcsolatot. Nemzetközi madártani kongresszusokon vett részt, az UNESCO égisze alatt működő Nemzetközi Madárvédelmi Tanács ragadozó madarakkal foglalkozó eurázsiai munkaközösségének végrehajtó bizottsági tagja volt. Szakközleményei a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi Aluta, a brüsszeli, a lillei, a budapesti Állattani Közlemények, a csíkszeredai Acta Hargitensia, valamint a korabeli múzeumi évkönyvek és tudományos ülésszakok alkalmából megjelenő kiadványok hasábjain láttak napvilágot román, magyar, francia és angol nyelven. A ragadozó madarak ökológiai szerepével, a madarak posztembrionális fejlődésével, tojáskutatással (oológia) és a madártan környezetvédelmi vonatkozásaival, s így a mezőgazdasági vegyszerek tojáshéjban való felhalmozódásával is foglalkozott. Posztumusz kötete magyar nyelven Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában címmel jelent meg a brassói Fulgur Kiadónál (1997-ben) a sepsiszentgyörgyi Trisedes Press támogatásával. A tudós nevét emléktáblával kellene megörökíteni szülőfalujában. Fejlesztés is lesz Hatolykán
Felújított aszfaltburkolaton robogtunk Hatolyka felé. Szakemberként állítom, hogy a falu gyógyfürdőjének mofettája az egész térség legerősebb és leghatásosabb gázfürdője egyrészt azért is, mert kimondottan a vehemens ásványvizes-gázos feltörésre épült, ahol a leghatásosabban érvényesül a gázok természetes radioaktivitása is. A gyógygáz hozama akkora, hogy a felesleges mennyiség egy arra kialakított úton a szabadba távozik. Méltán büszke Tusa Levente polgármester a hatolykai egységre, és jelezte: fejlesztési elképzeléseik is vannak. Szabadtéri strandot szeretnénk kialakítani az elkövetkező időszakban a gyógyfürdő előterében – tájékoztatott –, amely révén a vízi sportokkal és a hasznos szórakozással odacsalogatnánk azt a fiatalabb nemzedéket is, akik egyelőre nem látják szükségesnek a gyógykezelést.
A gyógyfürdőnél Bardocz Róbert egységfelelős fogadott, aki elmondta, a nyáron keddtől szombatig 11 és 18 óra között tartanak nyitva, vasárnap és hétfőn zárva vannak. Szolgáltatásaik között ott a meleg ásványvizes és a hidromasszázsfürdő, a mofetta, a szauna, a kardiófitnesz gépek. Az ásványvizet mofettás és gyógyszeres kisegítő kezeléssel együtt a mozgásszervi megbetegedések, a periférikus érbántalmak, magas vérnyomás és szívkoszorú-érelmeszesedés tüneti kezelésére használja a környék. A borvíz útja program részeként létrehozott fürdőközpontot a Kovászna Megyei Aquasic Egyesület és a szentkatolnai önkormányzat működteti. Megkeresésünkre az egyesület ügyvezető igazgatója, Demeter István elmondta, folyamatban vannak azok a hivatalos papírformaságok és egyezkedések, amelyek révén a fürdőgyógyászatban jártas és gyakorlott balneoterápiás szakorvost alkalmaznak az egységhez, aki előzetes vizsgálat alapján írja elő a gyógykezelés olyan mozzanatát az ideérkezőnek, aki a természetes gyógytényezőket igénybe akarja venni. Ha a szükség megköveteli, az egyesület ezt a szolgáltatást kiterjeszti a kezelésében levő többi egységre (Oltszem, Előpatak, Málnásfürdő, Bölön) is.
A távolabbi vidékekről ide igyekvőknek mondjuk el – utóbbi időben külföldről, Magyarországról is jelezték, hogy kipróbálnák a hatolykai gyógymódot –, hogy a település központi része alatt mindenütt ez a természeti kincs rejtőzködik, van borvízkútja a falunak, és számos udvari kútban is ásványvíz tör fel, jó néhány lakás pincéje szén-dioxiddal van tele. Ezek a kevésbé ismert, ún. hatolykai pince-mofetták.
Meglehet, hogy a távolabbról érkező a település felől is érdeklődne. Hatolyka idegenforgalmi értéke a templom előterében álló, 1668-ból való ácsolt harangláb, Háromszék legrégibb ilyen jellegű építménye. Kora középkori templomát a barokk korban megújították. Külső falán az első világháború hőseinek kőbe vésett névsora látható. Templombúcsúja mindenszentek napján van. Figyelemre méltó az elemi iskola előtt álló kis székely kapu, Kelemen Dénes gelencei tanító és faragómester egyik legkorábbi munkája (1957). Tatarozásra szorul. A falu határából szórvány régészeti leletek láttak napvilágot. Egy római kori díszített csontnyelű kés került a Székely Nemzeti Múzeumba.
A faluban – csodák csodája – megmaradt és ismét felújították a tavaszi kakasütés régi helyi népszokását. Húsvéthoz kötődött, de az utóbbi években a mindenkori falunapok kedvenc attrakciója. Évente mintegy negyedszáz gyerek és felnőtt nevez be a játékba. Az viheti haza a kakast, akinek sikerül bekötött szemmel, három próbálkozásból hosszú pálcájával megérintenie, enyhén megütni a lábánál kikötött kakast.
A településhez több jeles család és személyiség kötődik. Idevaló származású volt a jeles Potsa család, neves képviselője, Hatolykai Potsa József (1836–1903), Háromszék vármegye főispánja, a kor jeles közéleti személyisége. Ma is él itt nevében a Pakó család, amelynek tagjai már Bethlen Gábor idejében lustráltak. Pakó János püspöki titkár, címzetes esperes és kolozsmonostori pap volt. A Pap családból származott Pap András székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumi tanár. Hatolykai származású volt Mattis-Teutsch János (1884–1960) festőművész, a múlt század eleji európai avantgárd festőművészet képviselője. Hatolyka testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Tardona községgel, amely ma az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhely. Jókai Mór a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlások elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Laborfalvi Róza nem szerzett számára menlevelet. A tardonai Jókai-háznak nevezett épületben kapott helyet a nagy regényíró emlékszobája.
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély hét csodája
A Gyilkos-tó és a szomszédságában levő Békás-szoros kapta a legtöbb szavazatot azon a vasárnap zárult szavazáson, amelyen Erdély hét csodáját kereste a Transindex és a goTransylvania telefonos turisztikai alkalmazás fejlesztője.
A szavazás résztvevői a kezdeményezés honlapján (erdelyicsodak.transindex.ro), illetve telefonkészüléken a goTransylvania útikalauz-alkalmazásban május elején közzétett 34-es listáról választhatták ki a legkedveltebb erdélyi nevezetességeket. Ezeket a szervezők felkérésére erdélyi szakértők, szakmai szervezetek és közéleti személyiségek ajánlották. A több mint húszezer leadott szavazat szerint a Gyilkos-tó és a Békás-szoros a legkedveltebb erdélyi csoda, amelyet a Szent Anna-tó és a Tordai-hasadék követ népszerűségben. A hét csoda közé a Székelykő, a székelyföldi borvizek és mofetták, a csíksomlyói Mária-szobor és a szovátai Medve-tó is bekerült – közölte a Transindex.ro portál.
Az ajánlott erdélyi nevezetességek között a természeti látnivalók mellett az épített örökség remekművei (köztük a kolozsvári Bánffy-palota, a székelyderzsi erődtemplom és Vajdahunyad vára), az élővilág ritkaságai (például a mocsári kockásliliom és a békászó sas), ételkülönlegességek (így a szilágysági pálinka és a tordai pecsenye) vagy fontos történelmi események – mint amilyen például a vallásszabadságot a világon elsőként meghirdető 1568-as tordai országgyűlés – is szerepeltek.
A Transindex szerint a szavazók több mint 80 olyan erdélyi csodát is javasoltak, amely nem szerepelt az eredeti 34-es kínálatban. Ezek közül a nagybányai művésztelepet javasolták a legtöbben. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Jobb román és jobb magyar hazafi, mint én, nem létezik” – Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) – Jogtörténeti betekintés (II.)
Az előző részben egy sajátos, eredeti személy életéről kezdtünk írni, Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) ügyvédről. Amint leírtuk, Gozsdu Manó szakmai, közéleti és jótékonykodási tevékenykedése eredményeképpen szép lassan a budapesti, és úgy általában véve a magyaror- szági románok meghatározó egyéniségévé vált. Így természetes volt, hogy az 1848-as forradalom kitö- résekor a pesti román elit az ő házában gyűlt össze tanácskozni. Ugyancsak az ő hatására szavazta meg a románság a Batthyány-kormányt, ami viszont azonnal meg is osztotta a románságot, és ezért az erdélyi románság soraiból nagyon sokan árulónak nevezték ekkor. Ezért amikor 1848-ban elindult a parlamenti képviselőházi választásokon az oravicai körzetben, bár annak lakossága szinte teljes egészében román ajkú volt, vereséget szenvedett. A forradalom bukása miatt, illetve az erdélyi magyarok és románok közötti, a császári intrikák által gerjesztett véres összecsapásokat személyes politikai és emberi krédójának zátonyra futásaként élte meg, ezért visszavonult a közélettől. A szabadságharc leverése után, mivel annak idején semleges pozíciót töltött be a konfliktusban, az osztrákok Bihar megyében császári prefektusnak akarták kinevezni, de Gozsdu nem fogadta el ezt, illetve nem értett egyet a Haynau-féle leszámolásokkal sem. A forradalmat követő időszakban elsősorban szakmai és üzleti tevékenységét helyezte előtérbe. Az 1848-as forradalmat követő elnyomás és terror enyhülése után visszatért a közéletbe, ennek következményeképpen 1861-ben Krassó vármegye főispánjává nevezték ki, majd a főrendiház főjegyzője lett. Ebben a periódusban tartotta meg elhíresült beszédét a két nép összetartozásáról, ami az 1848-ban kiváltott ellenérzéseket és indulatokat újból felszínre hozta. Vincenţiu Babeş román politikus például rossz románnak nevezte, aki a magyarokat kiszolgálva és azok jóvoltából jutott funkcióhoz. Gozsdu válasza erre a következő volt: „Én (…) kinyilatkoztatom az egész világ előtt, hogy az egész földkerekségen jobb román és jobb magyar hazafi, mint én, nem létezik. (…) Vesse akárki a mappára szemét, és meg fogja látni, hogy azon román, ki a román nemzetet folytonos ellenségeskedésre ingerli a magyarok ellen, legnagyobb ellensége a román nemzetnek; meggyőződhetik, ha egy kis élet- és világtapasztalása van, hogy az egymás közti súrlódások csak mind a kettőnek életét rövidítik: mert ha ma elvész a magyar, holnap a román fog elveszni”. A román többségű Krassó megyében az ő kezdeményezésére liberális nyelvhasználati szabályokat fogadtak el. Amikor a király feloszlatta az országgyűlést, habár Gozsdunak felajánlották, hogy maradjon főispáni hivatalában, ezt visszautasította, mondva: „Ha egy alkotmányos főispán egy nem alkotmányos kormány abszolutisztikus intézkedéseit hajtja végre, az nem tekinthető alkotmányos főispánnak, és mintsem hogy ilyennek tekintessem, inkább lemondok”. Ez után az intézkedés után újból visszavonult a politikától. Ebben a periódusban indult fejlődésnek a magyarországi ipari és kereskedelmi élet, ennek eredményeképpen a magyar vállalatok sorra kérték fel vezető testületeikbe. Gozsdu Manó a Pesti Biztosító Társaság és a Concordia Gőzmalom Társaság elnöke lett, és számos más cég vezető tisztviselői tanácsába is beválasztották. 1863-ban meghalt a felesége, ő pedig még ugyanabban az évben ismét megházasodott, egy budai román bankigazgató lányát, Melania Dumciát vette el. Mivel gyermeke egyik házasságából sem született, energiáját és vagyonát a román kultúra támogatására fordította. A kiegyezés előtt Deák Ferenc meggyőzte, hogy térjen vissza újból a politikába. Részt vett a nemzetiségi törvény előkészítésében, és Deáknak az egy és oszthatatlan magyar nemzetről szóló szövegjavaslatát is támogatta, ami szintén nem volt kedvére sem az akkori, sem a jelenkori román megítélésnek. A kiegyezést követő koronázáskor Arany Jánossal, Erkel Ferenccel és Liszt Ferenccel együtt lovagkereszttel tüntették ki A kiegyezést követően Gozsdu pesti háza a magyarországi román politikai és kulturális elit rendszeres találkozóhelye volt, viszont a radikálisabb nemzetiségi vezetők továbbra is elítélték. Ennek ellenére abban az időben alig jelent meg olyan irodalmi vagy történelmi tárgyú munka, amit ne Gozsdu Manó költségén adtak volna ki. Halála előtt nem sokkal a legfőbb ítélőszék, azaz a legfelsőbb bíróság tagjának választották. 1870-ben, 67 éves korában halt meg pesti házában. Halálakor a legnagyobb fővárosi hetilap egész oldalas újságcikkben közölt nekrológot és megemlékezést róla. Végrendelete szerint óriási vagyonát teljes egészében jótékony célra ajánlotta fel alapítvány formájában, elsősorban oktatási célokra. Ennek értelmében az ösztöndíjakból a Magyarországon élő, magyarul is tudó, görögkeleti ortodox vallásukat gyakorló román fiatalok részesülhettek. A „Fundaţiunea lui Gozsdu” a monarchia egyik legnagyobb magánalapítványa volt, amelynek tulajdonába a már említett, nagyon értékes Király utcai, Dob utcai és Holló utcai ingatlan is tartozott. A területre ké- sőbb Czigler Győzőnek, a Széchenyi-fürdő építészének tervei szerint komplex bérházrendszert építettek, amelyet bérbeadásra szántak, bevételeit pedig kizárólag az alapítvány céljainak megvalósítására lehetett felhasználni. Az alapítvány ingatlanai és vagyona miatt a két ország között többször alakult ki vita, amely csak nemrég zárult le véglegesen. A sors iróniájaként érdekes megjegyezni, hogy a 20. századi román politikai elitből sokan, akik Gozsdu-ösztöndíjjal tanultak, később nem támogatták az erdélyi magyarság kisebbségi jogainak érvényesítését. Ez valószínűleg nem tetszett volna Gozsdunak, hiszen ő mindig azt kereste, hogy a két népet mi köti össze, és nem azt, hogy mi választja el.
Gogolák H. Csongor ügyvéd / Népújság (Marosvásárhely)

Helikoni írók idézése a Marosvásárhelyi Napokon
A vásárhelyi Helikon–Kemény János Alapítvány számára fontos, hogy a napok gazdag eseménysorozata keretében irodalmi megemlékezésre is sor kerüljön. Ebben az esztendőben a számos kerek évfordulós író és költő, Kemény János hajdani vécsi vendégei közül Hunyady Sándorra és Sipos Domokosra esett a választásunk. Hátha sikerül kedvet csinálni rég elfeledett műveik újraolvasásához. Múlt kedden délután a Bernády Házban gyűlt össze szépszámú irodalombarát. Az ünnepi hangulatot a Művészeti Líceum fuvolatriója teremtette meg játékával: Magdó Ráhel Anna, Pethő Rebeka és Simon Kerekes Eszter muzsikálása érzékeltette, hogy zene és irodalom lelkünkben kapcsolódik egymáshoz. A következő percekben Nagy Miklós Kund emlékezett Adamovits Sándorra, alapítványunk hajdani, tíz évig munkálkodó elnökére, aki a napokban töltötte volna 80. életévét. Hűséges munkatársa, felesége egy csokor virágot vehetett át, szemében pedig az emlékezés könnyei csillantak meg. Simon György magyartanár vállalta a nem könnyű feladatot, hogy a helikoni író életéről és életművéről tartson előadást Naplovag fia: Hunyady Sándor címmel. A kiváló tollú újságíró színes beszámolókat közölt a Vécsen töltött helikoni napokról, kisregényeiből és novelláiból pedig mintegy húszat megfilmesítettek, többnyire 75 éve bekövetkezett halála óta. Most, a Bernády Házban önéletrajzi írásából, a Családi albumból hallhattunk részleteket Ritziu Ilka Krisztina ihletett tolmácsolásában. Szombaton délután pedig az unitárius templom Dersi János termében került sor irodalmi megemlékezésre: 125 éve született és 90 éve hunyt el Sipos Domokos író, költő. Hangulatteremtőnk ismét a Művészeti Líceum diákja volt, ez alkalommal Bíró Beatrix, aki két művet játszott a hallgatóságnak klasszikus gitáron. Ezen a délutánon, Sipos Domokos élettörténetéből és írásaiból adódóan, a hangulat bizony nem lehetett derűs. Az előadás előtt mondta el Kilyén Ilka művésznő Tompa László versét: Halálba menők üdvözlete – Sipos Domokos emlékére. Következett a rendkívül alaposan dokumentált előadás az író munkásságáról, amelyet Nagy Olga magyar szakos tanárnőnek köszönhetünk. Egyik-másik novella bemutatása vagy meghallgatása közben könny szökött a hallgatók szemébe. Így hallgattuk a Karácsonyestén című elbeszélést Kilyén Ilka olvasatában. Sipos Domokos három versét mondták el a művésznők: a Két tűz között és a Nagyanyám címűt Ritziu Ilka Krisztina, az Ősz hajszál címűt pedig Kilyén Ilka. A megemlékezés közben az asztaltól Sipos Domokos tekintett a hallgatóságra, természetesen fényképről, amelyet Siposné Komáromi Graciána, egyik késői rokona hozott el erre az alkalomra. Külön köszönet a figyelmességért! A Helikon–Kemény János Alapítvány kuratóriuma mindkét előadónak, Simon Györgynek és Nagy Olgának köszönettel adózik, hiszen nem első alkalommal jöttek el kérésünkre, hogy előadásukkal gazdaggá, tartalmassá varázsolják megemlékezéseinket. És illesse köszönet és elismerés a közreműködő művészeket is! A támogatónk a polgármesteri hivatal volt.
Kovács Emese kuratóriumi tag / Népújság (Marosvásárhely)

Újra Laczikó Enikő vezeti az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát
Laczikó Enikő személyében ismét az RMDSZ politikusa vezeti az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát (DRI). Az új államtitkár kinevezéséről szóló miniszterelnöki határozat kedden jelent meg a hivatalos közlönyben.
Laczikó Enikő először 2013 januárjában került a DRI élére, amelyet 2015 októberéig vezetett. Azóta a kisebbségvédelmi intézmény egyik államtitkár-helyetteseként dolgozott. Victor Ponta akkori miniszterelnök azt követően bízta Laczikó egyik helyettesére, a tatár kisebbségi szervezet által jelölt Amet Aledinre a DRI vezetését, hogy az - akkor már ellenzékben lévő - RMDSZ szavazatával támogatott a parlamentben egy a Ponta-kormány leváltását célzó, sikertelen bizalmatlansági indítványt.
Sorin Grindeanu miniszterelnök a kedden hatályba lépett döntésével visszaállította a 2015 októbere előtti állapotot a kisebbségi hivatal élén, Amet Aledin ugyanis ismét államtitkár-helyettesi kinevezést kapott.
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke egy, a szövetség hírlevele által idézett nyilatkozatában természetesnek nevezte, hogy a kisebbségi hivatalt a legnagyobb őshonos kisebbség képviselője vezesse, függetlenül attól, hogy kormányon, vagy ellenzékben van-e az RMDSZ. Rámutatott: az RMDSZ azt várja Laczikó Enikőtől, hogy a végrehajtói hatalom szintjén is felhívja a figyelmet a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogainak korlátozására. Rámutatott: az RMDSZ azt várja Laczikó Enikőtől, hogy a végrehajtói hatalom szintjén is felhívja a figyelmet a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogainak korlátozására.
"Továbbra is az a feladatunk, hogy fejlesszük, hogy tökéletesítsük a nemzeti kisebbségek védelmének rendszerét. Ezt demokratikus eszközökkel, konstruktív párbeszéddel akarjuk elérni. Az önkormányzatokban, a parlamentben, de a kisebbségi államtitkár révén is hangot kell adnunk a román diplomácia ferdítéseinek. Hangosan kell mondanunk: Románia nem modellértékű, ami a kisebbségi jogok betartását illeti" - idézte Porcsalmi Bálint ügyvezető elnököt az RMDSZ hírlevele.
A kormányfőtitkárság keretében működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala kezeli azt a költségvetési támogatást, amelyet a kormány nyújt a parlamenti képviselettel rendelkező 18 romániai kisebbségnek. Az idei 105 millió lejes keretösszegből 23,7 millió lejt juttat az RMDSZ-nek a támogatás elosztásáról szóló kormányhatározat, amely a tavalyi keret (4 millió lej) kevesebb mint kétharmadát (2,5 millió lej) irányozta elő a DRI számára kisebbségi programok szervezésére. MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Kortárs művészeti Köz-Pont nyílik Kolozsváron
Kortárs művészeteknek és kultúrának szánt központot adnak át Kolozsváron, amelynek célja a város vibráló kulturális életének gazdagítása, illetve a kortárs művészetek fókuszba helyezése. A Köz-Pont nevű művészeti intézményt a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) partnerrendezvényeként június 8-án, csütörtökön este 7 órakor nyitják meg – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben.
Az új intézmény az Ecsetgyári Galériák és Művészek Szövetségének, illetve az Ecsetgyári Művészek Egyesületének a kezdeményezésére jött létre, amelyek 2016 végén kiváltak az Ecsetgyárból és új helyszínre költöztek, egy, a vasútállomás szomszédságában található ipari épületbe.
„Az új helyszínen öt galéria, BARIL, BÁZIS Contemporary, Camera, SABOT, SPAŢIU INTACT, négy projekt-tér és három rezidens-programoknak helyet biztosító tér található, valamint 24 műterem, ahol több mint 30 képzőművész, designer és tervező alkot, mindez összesen 3000 négyzetméteren. Az országban mindeddig méretét, infrastruktúráját, valamint a kiállítóterek és az itt alkotó képzőművészek számát tekintve előzmény nélküli, nemzetközi szintű és méretű művészeti központ körvonalazódik.” – olvasható a közleményben.
Az új művészeti központot több kiállításmegnyitóval avatják fel, ugyanakkor számos képzőművész, mint Smaranda Almășan, Sorana Barb, Betuker István, Anca Brânzaș (rezidens művész/ INTACT PROJECTS), Răzvan Botiș, Alin Bozbiciu, Mircea But, Cîmpan Istvan, Gáspár Szilárd, Veres Szabolcs, Ioana Iacob, Natalia Lazurca (rezidens művész/ Művészek Egyesülete), Dan Măciucă, Alex Mirutziu, Vlad Olariu, Mihai Plătică, Bogdan Vrabie és Bogdan Greab (Reborn Bicycles) műterme is látogatható lesz.
A megnyitó programja
A BARIL térben Cristi Puiu filmrendező első fényképtárlatát nyitják meg, a Sieranevada című kiállítás anyagát a rendező az azonos című film utómunkálatai során készítette.
„2016 januárjában a Sieranevada film utómunkálatai zajlottak. Akkor indultam el képet keresni a film plakátjához. Bejártam Bukarestet kelettől nyugatig, azt remélve, hogy a nyolcvanas években épült tömbháznegyedek szívében megtalálom a képet, ami rólam és a filmről szólna, amin éppen dolgoztam. Így aztán a Mărcuța temetőtől indulva, hazakanyarodva, átsétálva a központon a Lacul Morii felé több mint 9000 fényképet gyűjtöttem össze. Ezek közül lett végül az egyik a Sieranevada film plakátja” – meséli Cristi Puiu.
Puiu filmes tanulmányai előtt festészetet tanult a genfi Ecole Superieure d’Arts Visuels falai között. A rendező filmjeit szinte az egész világon vetítették már, kritikusok dícsérték és díjazták Cannes-ban, legújabb nagyjátékfilmjét, a Sieranevadát Románia jelölte a 2017-es Oscar-díjra. Criti Puiu kiállítása július 30-ig tekinthető meg.
Bill Viola, neves amerikai művész videómunkáiból nyílik kiállítás a BÁZIS Contemporary térben, Encounters címmel, amely az első önálló kiállítása a művésznek Romániában. Bill Viola, akinek az elmúlt négy évtizedben 130 egyéni kiállítása volt – többek között a new york-i MoMA-ban, a londoni Nemzeti Galériában, a bilbaói Guggenheim Múzeumban, a Velencei Biennálén vagy a párizsi Grand Palais-ban – kísérletezett a festészet és a filmművészet határának felszámolásával. Az Encounters július 15-ig tekinthető meg.
Az Irina Dumitrașcu képzőművész által indított Camera kiállítóteret három kolozsvári művész, Radu Comșa, Irina Dumitrașcu és Vlad Olariu 3 shells and a square game című kiállításával nyitják meg. A Sabot Galéria a varsói Wschód Galériával együttműködve készítette el a Bones című kiállítást, a fiatal, 1985-ben Krakkóban született művész, Mikołaj Moskal munkáiból. „A kolozsvári képzőművészek számára, de nem csak nekik, jó alkalom kínálkozik a monokróm, a „szürke” egészen másfajta megközelítési módjával találkozni a kortárs festészetben.” – jellemezték a kiállítást a szervezők. A Camera és Sabot Galéria megnyitó tárlatai július 28-ig látogathatók.
A SPAȚIU INTACT kiállítóterében Valérie Mréjen francia művésznő egyéni tárlata, a Voilà, c'est tout tekinthető meg. A művésznő munkáit emlékek, a hétköznapi élet apró eseményei, nyers és nevetséges részletei, a lét lapossága és értetlensége inspirálják. A Voilà, c'est tout kiállítás július 15-ig tekinthető meg.
A Köz-Pont az állomás mellett, a Gyufagyár/Fabrica de Chibrituri utca 9/A szám alatt található. Szabadság (Kolozsvár)