Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. január 25.
Lesz még kikelet!
Egy székely honvédalakulat története
Nem csak a Székelyföld közelmúltjának magyar vonatkozású hadi történéseit gyűjti csokorba, hanem az egykori harci cselekmények szereplői közül is megszólaltat jó néhányat Berekméri Árpád Róbert történész legújabb, Lesz még kikelet! című könyvében, melyet csütörtököm mutattak be a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
Az értékelő Nagy József gyergyóremetei történésztől megtudhattuk, hogy a kötet a marosvásárhelyi magyar királyi 27. honvéd székely könnyűhadosztály 1940–1945 közötti történetét dolgozza fel, címét pedig az egykori tábori újságról kapta. Megjelenése ugyanakkor újdonságnak számít, hiszen 1945 óta ez az első monográfia, melyet székely szerző egy székelyföldi honvédalakulatról írt. Ez a furcsa tény az észak-erdélyi magyar csapattestekre vonatkozó forrásanyagok háborúban történt elpusztulásával magyarázható. Ugyanakkor Berekméri Árpád bebizonyította, kitartó és következetes kutatómunkával ezt a hiányt is pótolni lehet.
A könyvet személyes visszaemlékezések, háborús naplók, levéltári anyagok és az állományban szolgáló férfiakkal készített interjúk feldolgozása teszi kerek egésszé. Elolvasásával pedig a megalakulásától kezdve a cseh-morva, valamint osztrák területeken folytatott küzdelmeken át a fegyverletételig nyomon követhető a hadosztály története.
A találkozó második felében szóra emelkedő szerző csodálattal vegyes tisztelettel beszélt az általa megismert több száz honvédről, akik életkedvét nem tudták megtörni sem a háború borzalmai, sem az utána elszenvedett hadifogság viszontagságai, sem a kommunizmus kegyetlen évei. Éppen ezért idős korukban is egyenes tartás és sajátos székely kedély jellemezte őket.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Egy székely honvédalakulat története
Nem csak a Székelyföld közelmúltjának magyar vonatkozású hadi történéseit gyűjti csokorba, hanem az egykori harci cselekmények szereplői közül is megszólaltat jó néhányat Berekméri Árpád Róbert történész legújabb, Lesz még kikelet! című könyvében, melyet csütörtököm mutattak be a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
Az értékelő Nagy József gyergyóremetei történésztől megtudhattuk, hogy a kötet a marosvásárhelyi magyar királyi 27. honvéd székely könnyűhadosztály 1940–1945 közötti történetét dolgozza fel, címét pedig az egykori tábori újságról kapta. Megjelenése ugyanakkor újdonságnak számít, hiszen 1945 óta ez az első monográfia, melyet székely szerző egy székelyföldi honvédalakulatról írt. Ez a furcsa tény az észak-erdélyi magyar csapattestekre vonatkozó forrásanyagok háborúban történt elpusztulásával magyarázható. Ugyanakkor Berekméri Árpád bebizonyította, kitartó és következetes kutatómunkával ezt a hiányt is pótolni lehet.
A könyvet személyes visszaemlékezések, háborús naplók, levéltári anyagok és az állományban szolgáló férfiakkal készített interjúk feldolgozása teszi kerek egésszé. Elolvasásával pedig a megalakulásától kezdve a cseh-morva, valamint osztrák területeken folytatott küzdelmeken át a fegyverletételig nyomon követhető a hadosztály története.
A találkozó második felében szóra emelkedő szerző csodálattal vegyes tisztelettel beszélt az általa megismert több száz honvédről, akik életkedvét nem tudták megtörni sem a háború borzalmai, sem az utána elszenvedett hadifogság viszontagságai, sem a kommunizmus kegyetlen évei. Éppen ezért idős korukban is egyenes tartás és sajátos székely kedély jellemezte őket.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 25.
Telt ház a könyvtárban
Elkészült Alsócsernáton kismonográfiája
Péntek este a csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtárban mutatták be a Székelyföld települései sorozat hatodik tanulmánykötetét, Alsócsernáton kismonográfiáját.
A termet zsúfoltságig megtöltő érdeklődőket Ágoston József könyvtáros, az est házigazdája köszöntötte, majd a jelen lévő szerkesztők, illetve szerzők ismertették a kiadványt. Nagy Balázs helytörténész a Székelyföld települései kismonográfia-sorozat születéséről beszélt, Tóth Szabolcs helytörténész a tanulmánykötet létrejöttéről, szerkezetéről és a szerzőkről szólt, dr. Székely Zsolt régész azt hangsúlyozta, régészeti szempontból Csernáton a környék legjobban kutatott községe, míg Cserei Zoltán történész a múzeumalapító idős Haszmann Pál és Sylvester Lajos érdemeit emelte ki, mondván, „ügybuzgalmuk nélkül a község nem lenne ott, ahol van”.
Csáki Árpád egyháztörténész alapos kutatómunkája során egyebek között egy elírást/tévedést is leleplezett: az 1830-as tűzvészt Orbán Balázs 1836-ra datálta. Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus abbéli reményének adott hangot, hogy a monográfiának lesz folytatása, hiszen „a könyvben nincs olyan dolgozat, amelyhez ne lehetne még hozzáírni”.
Daczó H. Barna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Elkészült Alsócsernáton kismonográfiája
Péntek este a csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtárban mutatták be a Székelyföld települései sorozat hatodik tanulmánykötetét, Alsócsernáton kismonográfiáját.
A termet zsúfoltságig megtöltő érdeklődőket Ágoston József könyvtáros, az est házigazdája köszöntötte, majd a jelen lévő szerkesztők, illetve szerzők ismertették a kiadványt. Nagy Balázs helytörténész a Székelyföld települései kismonográfia-sorozat születéséről beszélt, Tóth Szabolcs helytörténész a tanulmánykötet létrejöttéről, szerkezetéről és a szerzőkről szólt, dr. Székely Zsolt régész azt hangsúlyozta, régészeti szempontból Csernáton a környék legjobban kutatott községe, míg Cserei Zoltán történész a múzeumalapító idős Haszmann Pál és Sylvester Lajos érdemeit emelte ki, mondván, „ügybuzgalmuk nélkül a község nem lenne ott, ahol van”.
Csáki Árpád egyháztörténész alapos kutatómunkája során egyebek között egy elírást/tévedést is leleplezett: az 1830-as tűzvészt Orbán Balázs 1836-ra datálta. Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus abbéli reményének adott hangot, hogy a monográfiának lesz folytatása, hiszen „a könyvben nincs olyan dolgozat, amelyhez ne lehetne még hozzáírni”.
Daczó H. Barna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 25.
Taláros ügynökök
Mikor már a román igazságszolgáltatásban annyi titkos ügynök lett, mint a hargitai tájban a varjú, megunták a törvényszéki bírák, hogy senki nem cselekszik e törvénysértés megszüntetéséért. Levelet írtak – annál is inkább, mert nemcsak ők, hanem az ex-államelnök, de több honatya is jelezte az ügynökdömpinget – a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak, mondaná el a véleményét a jogszabálysértésről, vannak-e vagy nincsenek titkos ügynökök a bíróságok, törvényszékek háza táján. Botorság volt ilyent kérni, mert Klaus Johannis államfő a hírszerzőket bízta meg ennek ellenőrzésével, éppen azokat, akik teleszórták az országot titkos és kevésbé titkos ágensekkel. Persze, hogy azt válaszolták: nyomukat sem látták ilyennek, hiszen az alkotmány tiltja ezt.
Persze, ami titkos, az titkos. Biztosra vehető, senki nem lép elő, hogy ő nem akar már se titkos, se ügynök lenni, de az őt megbízók sem fognak róla semmit mondani. Igaz, volt rá eset, hogy egy sajtós megháborodott, s bevallotta, őt nem tévéadást igazgatni tették oda, hanem fülelni, de az ilyen ritka, mint a fehér holló. A sasszem brigád akkor is tiltakozott, hogy nincs füles a szerkesztőségek körül. Azóta tudjuk, hogy volt és van.
A parlament államvédelmi bizottságának kellene ellenőriznie az alkotmány, illetve az idevágó törvény betartását, de ezek megfélemlített emberek, egyiknek-másiknak vaj is van a fején, így aztán nem ők kontrollálnak, hanem éppen őket láthatni a nagyító alatt. A hírszerzőket pedig, de az ügyészséget sem ügyeli senki.
Köztudott, hogy a valahai szekusok jelentős hányadával a diktatúrában elvégeztették a jogot, amikor pedig el kellett hagyniuk az intézményt, jelentős részük az igazságügy felé vette útját. Az ügynök azonban ügynök marad mindhalálig. Innen a hírszerzés és igazságszolgáltatás közötti nagy barátság, szoros együttműködés. Persze, amint mondják, mindezt az ország érdekében teszik.
Csakhogy az ügynököknek az igazságszolgáltatásba való beszivárgása nagyon veszélyes, nemcsak a demokráciára, hanem a jogállamra nézve is, hiszen így az illető nem a törvényt szolgálja, hanem a hírszerzőket. Ennek érdekei, parancsa szerint cselekszik. Mint a diktatúrában. Hiába állítja az államelnök, márpedig titkos ügynökök a törvényszékek környékén nincsenek, ezt senki nem hiszi el neki.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Mikor már a román igazságszolgáltatásban annyi titkos ügynök lett, mint a hargitai tájban a varjú, megunták a törvényszéki bírák, hogy senki nem cselekszik e törvénysértés megszüntetéséért. Levelet írtak – annál is inkább, mert nemcsak ők, hanem az ex-államelnök, de több honatya is jelezte az ügynökdömpinget – a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak, mondaná el a véleményét a jogszabálysértésről, vannak-e vagy nincsenek titkos ügynökök a bíróságok, törvényszékek háza táján. Botorság volt ilyent kérni, mert Klaus Johannis államfő a hírszerzőket bízta meg ennek ellenőrzésével, éppen azokat, akik teleszórták az országot titkos és kevésbé titkos ágensekkel. Persze, hogy azt válaszolták: nyomukat sem látták ilyennek, hiszen az alkotmány tiltja ezt.
Persze, ami titkos, az titkos. Biztosra vehető, senki nem lép elő, hogy ő nem akar már se titkos, se ügynök lenni, de az őt megbízók sem fognak róla semmit mondani. Igaz, volt rá eset, hogy egy sajtós megháborodott, s bevallotta, őt nem tévéadást igazgatni tették oda, hanem fülelni, de az ilyen ritka, mint a fehér holló. A sasszem brigád akkor is tiltakozott, hogy nincs füles a szerkesztőségek körül. Azóta tudjuk, hogy volt és van.
A parlament államvédelmi bizottságának kellene ellenőriznie az alkotmány, illetve az idevágó törvény betartását, de ezek megfélemlített emberek, egyiknek-másiknak vaj is van a fején, így aztán nem ők kontrollálnak, hanem éppen őket láthatni a nagyító alatt. A hírszerzőket pedig, de az ügyészséget sem ügyeli senki.
Köztudott, hogy a valahai szekusok jelentős hányadával a diktatúrában elvégeztették a jogot, amikor pedig el kellett hagyniuk az intézményt, jelentős részük az igazságügy felé vette útját. Az ügynök azonban ügynök marad mindhalálig. Innen a hírszerzés és igazságszolgáltatás közötti nagy barátság, szoros együttműködés. Persze, amint mondják, mindezt az ország érdekében teszik.
Csakhogy az ügynököknek az igazságszolgáltatásba való beszivárgása nagyon veszélyes, nemcsak a demokráciára, hanem a jogállamra nézve is, hiszen így az illető nem a törvényt szolgálja, hanem a hírszerzőket. Ennek érdekei, parancsa szerint cselekszik. Mint a diktatúrában. Hiába állítja az államelnök, márpedig titkos ügynökök a törvényszékek környékén nincsenek, ezt senki nem hiszi el neki.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 25.
A többségiekkel közösek a kudarcaink
A román demokrácia minőségi tesztjének számítanak a román–magyar viszonyok – állítja minapi írásában Gabriel Andreescu, az ismert emberjogi aktivista, a hiteles kevesek egyike. (Krónika, január 15–17.) Magyarán abból, ahogyan hozzánk viszonyul a román politikai és állami elit és az egész hivatalosság, kiolvasható, mennyire jutott saját belső életének az európai normák szerinti átrendezésében. Ennek megfelelően bukik meg a vizsgán, vagy kap éppen átmenő jegyet, szerencsésebb esetekben.
Azért írtam átmenő jegyet, mert sajnálatos módon nem egy esetben mintha valóban ilyen alacsonyra helyezte volna a lécet, és csak amit éppen muszáj volt, adott meg, illetve ahogy a nép mondja, amolyan szemszúrásból egy keveset, hogy magát a kontinens közvéleménye előtt kedvezőbb színekben tudja feltüntetni. Hangvételem szkepszisét messzemenően indokolja, hogy pillanatnyilag épp mélyponton vannak ismét e kapcsolatok, még ígéretek sem hangzanak el, pedig azokkal időnként nem fukarkodik a beváltásukkal már sokkal szűkmarkúbban bánó hatalom.
No, de mi igazolja Andreescu állítását, miért lettünk mi nemzetként és kisebbségként is amolyan lakmuszpapírja a román jogállamiság minőségének? Ha számba vesszük a többi hazai kisebbséget, be kell látnunk, igazán „emberére” mibennünk talált vagy találhat a többségi nemzet, etnikai közösségként, valamint Erdély történetével való összefonódottságunk miatt ugyanis valóban nincs hozzánk fogható széles e honban.
Az erdélyi magyarság mind társadalmának tagoltsága, mind lélekszáma és magas igénynívója okán a legnagyobb kihívást jelenti minden demokratikus törekvés számára – az tehát, ahogy mihozzánk, társadalomépítő igyekezetünkhöz viszonyul a román hatalom, tulajdonképpen annak is fokmérője, mennyire jutott saját, a közösségén belüli demokratizálás szükségességének felismerésében. Egyetlen példa: az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogrom, az iliescánus három mandátum évtizedekkel vetette vissza a belügyi hagyományok felszámolásának a társadalmi egészség szempontjából létfontosságú műveletét, s ennek levét a mai napig isszuk – fuldoklásig –, többségiek és kisebbségiek egyaránt.
B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A román demokrácia minőségi tesztjének számítanak a román–magyar viszonyok – állítja minapi írásában Gabriel Andreescu, az ismert emberjogi aktivista, a hiteles kevesek egyike. (Krónika, január 15–17.) Magyarán abból, ahogyan hozzánk viszonyul a román politikai és állami elit és az egész hivatalosság, kiolvasható, mennyire jutott saját belső életének az európai normák szerinti átrendezésében. Ennek megfelelően bukik meg a vizsgán, vagy kap éppen átmenő jegyet, szerencsésebb esetekben.
Azért írtam átmenő jegyet, mert sajnálatos módon nem egy esetben mintha valóban ilyen alacsonyra helyezte volna a lécet, és csak amit éppen muszáj volt, adott meg, illetve ahogy a nép mondja, amolyan szemszúrásból egy keveset, hogy magát a kontinens közvéleménye előtt kedvezőbb színekben tudja feltüntetni. Hangvételem szkepszisét messzemenően indokolja, hogy pillanatnyilag épp mélyponton vannak ismét e kapcsolatok, még ígéretek sem hangzanak el, pedig azokkal időnként nem fukarkodik a beváltásukkal már sokkal szűkmarkúbban bánó hatalom.
No, de mi igazolja Andreescu állítását, miért lettünk mi nemzetként és kisebbségként is amolyan lakmuszpapírja a román jogállamiság minőségének? Ha számba vesszük a többi hazai kisebbséget, be kell látnunk, igazán „emberére” mibennünk talált vagy találhat a többségi nemzet, etnikai közösségként, valamint Erdély történetével való összefonódottságunk miatt ugyanis valóban nincs hozzánk fogható széles e honban.
Az erdélyi magyarság mind társadalmának tagoltsága, mind lélekszáma és magas igénynívója okán a legnagyobb kihívást jelenti minden demokratikus törekvés számára – az tehát, ahogy mihozzánk, társadalomépítő igyekezetünkhöz viszonyul a román hatalom, tulajdonképpen annak is fokmérője, mennyire jutott saját, a közösségén belüli demokratizálás szükségességének felismerésében. Egyetlen példa: az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogrom, az iliescánus három mandátum évtizedekkel vetette vissza a belügyi hagyományok felszámolásának a társadalmi egészség szempontjából létfontosságú műveletét, s ennek levét a mai napig isszuk – fuldoklásig –, többségiek és kisebbségiek egyaránt.
B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 25.
Félkatonai szervezetet hozott létre egy magyarellenességéről elhíresült román képviselő pártja
Vlad Tepes Őrjárata néven félkatonai szervezetet hozott létre az Egyesült Románia Párt (PRU), amelyet a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu független parlamenti képviselő alapított – közölték a hétfői romániai lapok.
A Drakula-történeteket ihlető középkori havasalföldi uralkodó nevét viselő szervezet kék egyenruhákba öltözött első osztagát a párt vasárnapi első kongresszusán mutatta be Diaconu, hozzátéve, hogy a gárdát a párt bukaresti harmadik kerületi polgármesterjelöltje, Daniel Ghita kick-box-bajnok vezeti.
Az Adevarul című lap beszámolója szerint a PRU kongresszusán – amelyen hivatalosan is elnökké választották Diaconut – a párt alapítói katonai indulók akkordjaira vonultak színpadra. A pártelnök szerint a Vlad Tepes Őrjáratának tagjai fegyvertelenek lesznek, “csak lapát lesz náluk, hogy a hóeltakarításnál, illetve veder, hogy az árvizeknél segítsenek”.
“Ha a román állam nem véd meg, akkor magunknak kell gondoskodnunk a védelmünkről” – hangoztatta Ghita, aki szerint az őrjárat tagjainak a szegényeket kell oltalmazniuk, hogy ne váljanak az “okleveles bűnözők” áldozataivá.
A pártkongresszus eldöntötte, hogy Bogdan Diaconu képviselőt indítja az idei bukaresti főpolgármester-választáson. A Krónika című lap felidézte, hogy Diaconu decemberben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) betiltásáról terjesztett törvénytervezetet a bukaresti képviselőház elé, arra az állítólagos merényletkísérletre hivatkozva, amelyet az ügyészség szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet (HVIM) kézdivásárhelyi elnöke akart elkövetni.
Augusztusban olyan jogszabályt terjesztett be, amely betiltaná a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a romániai közintézményekben. Korábbi törvénykezdeményezéseivel Diaconu az autonómiapárti tüntetéseket és az “etnikai” zászlókat is betiltatta volna. Diaconu a Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben szerzett mandátumot, ám tavaly, amikor az RMDSZ-szel közös kormánykoalícióban lévő pártja önmérsékletre szólította fel, kilépett a PSD-ből, és megalapította saját politikai alakulatát, a PRU-t. A román politikai elemzők szerint Diaconu a bukaresti parlamentből kiszorult, idegengyűlölőnek tartott Nagy-Románia Párt egykori szavazóit próbálja megszólítani, hogy támogatásukkal az idén ősszel esedékes választásokon újabb parlamenti mandátumhoz jusson. erdon.ro
Vlad Tepes Őrjárata néven félkatonai szervezetet hozott létre az Egyesült Románia Párt (PRU), amelyet a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu független parlamenti képviselő alapított – közölték a hétfői romániai lapok.
A Drakula-történeteket ihlető középkori havasalföldi uralkodó nevét viselő szervezet kék egyenruhákba öltözött első osztagát a párt vasárnapi első kongresszusán mutatta be Diaconu, hozzátéve, hogy a gárdát a párt bukaresti harmadik kerületi polgármesterjelöltje, Daniel Ghita kick-box-bajnok vezeti.
Az Adevarul című lap beszámolója szerint a PRU kongresszusán – amelyen hivatalosan is elnökké választották Diaconut – a párt alapítói katonai indulók akkordjaira vonultak színpadra. A pártelnök szerint a Vlad Tepes Őrjáratának tagjai fegyvertelenek lesznek, “csak lapát lesz náluk, hogy a hóeltakarításnál, illetve veder, hogy az árvizeknél segítsenek”.
“Ha a román állam nem véd meg, akkor magunknak kell gondoskodnunk a védelmünkről” – hangoztatta Ghita, aki szerint az őrjárat tagjainak a szegényeket kell oltalmazniuk, hogy ne váljanak az “okleveles bűnözők” áldozataivá.
A pártkongresszus eldöntötte, hogy Bogdan Diaconu képviselőt indítja az idei bukaresti főpolgármester-választáson. A Krónika című lap felidézte, hogy Diaconu decemberben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) betiltásáról terjesztett törvénytervezetet a bukaresti képviselőház elé, arra az állítólagos merényletkísérletre hivatkozva, amelyet az ügyészség szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet (HVIM) kézdivásárhelyi elnöke akart elkövetni.
Augusztusban olyan jogszabályt terjesztett be, amely betiltaná a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a romániai közintézményekben. Korábbi törvénykezdeményezéseivel Diaconu az autonómiapárti tüntetéseket és az “etnikai” zászlókat is betiltatta volna. Diaconu a Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben szerzett mandátumot, ám tavaly, amikor az RMDSZ-szel közös kormánykoalícióban lévő pártja önmérsékletre szólította fel, kilépett a PSD-ből, és megalapította saját politikai alakulatát, a PRU-t. A román politikai elemzők szerint Diaconu a bukaresti parlamentből kiszorult, idegengyűlölőnek tartott Nagy-Románia Párt egykori szavazóit próbálja megszólítani, hogy támogatásukkal az idén ősszel esedékes választásokon újabb parlamenti mandátumhoz jusson. erdon.ro
2016. január 25.
“Keressük a lángot, hisz köztünk van”
Vasárnap este 15. alkalommal adták át Érmihályfalván a Pódium Díjakat, illetve harmadszor a Szépműves Díjat. Az ünnepségen a Kiss Stúdió Színház közreműködött.
Az érmihályfalvi önkormányzat alapította Pódium Díjat 2001-ben adták át először azoknak, akik a helyi kulturális életben kimagaslót alkottak az illető esztendőben. Az ünnepséget egy karácsonyhoz közeli vasárnap tartották, ám néhány éve a Magyar Kultúra Napjához igazítják. A helyi RMDSZ-szervezet három éve alapította a Szépműves Díjat olyan pedagógusok munkájának elismerésére, akik az iskolai foglalkozásokon túl is vállalnak áldozatot a gyerekek pallérozásában. Az elmúlt vasárnap este került sor a 2015-ös évre szóló díjak átadásra. A kultúrházban megjelenteket Boros Emőke tanárnő (a Szépműves Díj korábbi kitüntetettje, aki pénteken a Szigligeti Színházban Magyar Kultúráért Emlékplakettet vehetett át) köszöntötte, megosztva tapasztalatát: amikor magyartanárként megkérdezte diákjaitól, mi a magyar kultúra, azok azt felelték: vers, zene, tánc, népviselet – és valóban, például ezek is mind együtt alkotják azt.
Békét, kedvet
Rövid ünnepi beszédet Gábor Éva tanítónő (szintén Szépműves Díjas) mondott, hangsúlyozva: a pedagógusok, az iskola szerepe óriási kulturális értékeink megőrzésében, továbbvitelében, a pedagógusok értékrendje pedig igenis létezik, próbálják továbbadni diákjaiknak, bízva abban, hogy mindig lesznek, akik nem csak értékelik azt, de maguk is értékteremtőkké válnak. A továbbiakban a Kiss Stúdió Színház Adjon Isten békét, kedvet! című színpadi játékát láthattuk, melyben Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek újra bizonyították (ha még kellett egyáltalán), hogy méltán kapták meg két nappal korábban Budapesten a Magyar Kultúra Lovagjai kitüntetést. A művészek után Biró Rozália szenátor mondott beszédet, egyebek mellett hangsúlyozva: a magyar kultúra napja alkalom köszönetet mondani azoknak, akik lámpásként mutatják az utat közösségeinknek, akik tehetségükből és energiájukból másoknak is adnak, hogy zűrzavaros időkben is tudjunk gyarapodni. Keressük a lángot, a fényt, hiszen annak őrzői közöttünk vannak, fogalmazott a politikus.
Díjazottak
Ezek után került sor a Pódium Díjak átadására. Elismerésben részesült (a szólítás sorrendjében) a Forever Dance tánccsoport (csoportvezető Máté Zsolt), Kovács Rozália helytörténész, a Csilinka Gyerekkórus (vezetője Darabont Aliz tanárnő), Szabó János, a Móka színjátszó csoport alapító-rendezője és a Nyíló Akác néptánccsoport (vezetője Borbély-Simon Csaba). A Szépműves Díj átadásához nem kellett újabb személyt a színpadra szólítani, hiszen Darabont Aliz már ott volt, mintegy alátámasztva érdemesültségét. Laudációjában Nyakó József polgármester kiemelte: a tanárnő, aki férjével három gyereket nevel példásan (a nagyobbak maguk is állandó részesei a kulturális eseményeknek), a városi és a már említett gyerekkórust is vezeti, továbbá a sokáig hiányolt hangszeres zeneoktatást is meghonosította a városban.
Partiumi Vágta
A polgármester a továbbiakban örömének adott hangot, hogy a városban számos csoport közül lehet választani a díjazottak kiválasztásánál. Idei terveikről is beszélt, ezek közül talán kiemelkedik annak bejelentése, hogy aláírta a szerződést a Nemzeti Vágta partiumi előfutamának a városban történő megrendezésére. Az ünnepségen még “születésnaposokat” is köszönthettek: tortát kapott az 5 éves Playtime zenekar és a 15 éves Móka színjátszó csoport. Az ünnepségről távozóban még sokan megálltak Kovács Éva helyi képzőművész festett üveg és kerámia tárgyai előtt, mely kiállítás most csak az esemény ideje alatt volt megtekinthető.
Rencz Csaba. erdon.ro
Vasárnap este 15. alkalommal adták át Érmihályfalván a Pódium Díjakat, illetve harmadszor a Szépműves Díjat. Az ünnepségen a Kiss Stúdió Színház közreműködött.
Az érmihályfalvi önkormányzat alapította Pódium Díjat 2001-ben adták át először azoknak, akik a helyi kulturális életben kimagaslót alkottak az illető esztendőben. Az ünnepséget egy karácsonyhoz közeli vasárnap tartották, ám néhány éve a Magyar Kultúra Napjához igazítják. A helyi RMDSZ-szervezet három éve alapította a Szépműves Díjat olyan pedagógusok munkájának elismerésére, akik az iskolai foglalkozásokon túl is vállalnak áldozatot a gyerekek pallérozásában. Az elmúlt vasárnap este került sor a 2015-ös évre szóló díjak átadásra. A kultúrházban megjelenteket Boros Emőke tanárnő (a Szépműves Díj korábbi kitüntetettje, aki pénteken a Szigligeti Színházban Magyar Kultúráért Emlékplakettet vehetett át) köszöntötte, megosztva tapasztalatát: amikor magyartanárként megkérdezte diákjaitól, mi a magyar kultúra, azok azt felelték: vers, zene, tánc, népviselet – és valóban, például ezek is mind együtt alkotják azt.
Békét, kedvet
Rövid ünnepi beszédet Gábor Éva tanítónő (szintén Szépműves Díjas) mondott, hangsúlyozva: a pedagógusok, az iskola szerepe óriási kulturális értékeink megőrzésében, továbbvitelében, a pedagógusok értékrendje pedig igenis létezik, próbálják továbbadni diákjaiknak, bízva abban, hogy mindig lesznek, akik nem csak értékelik azt, de maguk is értékteremtőkké válnak. A továbbiakban a Kiss Stúdió Színház Adjon Isten békét, kedvet! című színpadi játékát láthattuk, melyben Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek újra bizonyították (ha még kellett egyáltalán), hogy méltán kapták meg két nappal korábban Budapesten a Magyar Kultúra Lovagjai kitüntetést. A művészek után Biró Rozália szenátor mondott beszédet, egyebek mellett hangsúlyozva: a magyar kultúra napja alkalom köszönetet mondani azoknak, akik lámpásként mutatják az utat közösségeinknek, akik tehetségükből és energiájukból másoknak is adnak, hogy zűrzavaros időkben is tudjunk gyarapodni. Keressük a lángot, a fényt, hiszen annak őrzői közöttünk vannak, fogalmazott a politikus.
Díjazottak
Ezek után került sor a Pódium Díjak átadására. Elismerésben részesült (a szólítás sorrendjében) a Forever Dance tánccsoport (csoportvezető Máté Zsolt), Kovács Rozália helytörténész, a Csilinka Gyerekkórus (vezetője Darabont Aliz tanárnő), Szabó János, a Móka színjátszó csoport alapító-rendezője és a Nyíló Akác néptánccsoport (vezetője Borbély-Simon Csaba). A Szépműves Díj átadásához nem kellett újabb személyt a színpadra szólítani, hiszen Darabont Aliz már ott volt, mintegy alátámasztva érdemesültségét. Laudációjában Nyakó József polgármester kiemelte: a tanárnő, aki férjével három gyereket nevel példásan (a nagyobbak maguk is állandó részesei a kulturális eseményeknek), a városi és a már említett gyerekkórust is vezeti, továbbá a sokáig hiányolt hangszeres zeneoktatást is meghonosította a városban.
Partiumi Vágta
A polgármester a továbbiakban örömének adott hangot, hogy a városban számos csoport közül lehet választani a díjazottak kiválasztásánál. Idei terveikről is beszélt, ezek közül talán kiemelkedik annak bejelentése, hogy aláírta a szerződést a Nemzeti Vágta partiumi előfutamának a városban történő megrendezésére. Az ünnepségen még “születésnaposokat” is köszönthettek: tortát kapott az 5 éves Playtime zenekar és a 15 éves Móka színjátszó csoport. Az ünnepségről távozóban még sokan megálltak Kovács Éva helyi képzőművész festett üveg és kerámia tárgyai előtt, mely kiállítás most csak az esemény ideje alatt volt megtekinthető.
Rencz Csaba. erdon.ro
2016. január 25.
A magyarellenes Vlad Ţepeş őrjárat felszámolását kérik
Petícióban kérik, hogy oszlassák fel a Vlad Ţepeş őrjárata néven alapított román gárdát, amely a magyarellenességéről ismert Bogdan Diaconu parlamenti képviselőhöz fűződik.
A gárda megalapítását a politikus által létrehozott, szélsőségesen nacionalista Egyesült Románia Párt vasárnapi kongresszusán jelentették be.
A petíciót Dumitru-Cornel Vîlcu kolozsvári egyetemi tanár indította el vasárnap, és eddig közel 300-an írták alá. A felhívásban az egyetemi tanár azzal érvel: a politikai pártok működésére vonatkozó törvény tiltja, hogy egy politikai alakulat katonai, vagy félkatonai tevékenységeket szervezzen, folytasson, ennek megszegése pedig a párt felszámolását vonhatja maga után.
Dumitru-Cornel Vîlcu szerint a gárda veszélyt jelent a demokráciára, így a törvény értelmében minél gyorsabban fel kell oszlatni, mielőtt erőszakos cselekedetekre kerülhetne sor. maszol.ro
Petícióban kérik, hogy oszlassák fel a Vlad Ţepeş őrjárata néven alapított román gárdát, amely a magyarellenességéről ismert Bogdan Diaconu parlamenti képviselőhöz fűződik.
A gárda megalapítását a politikus által létrehozott, szélsőségesen nacionalista Egyesült Románia Párt vasárnapi kongresszusán jelentették be.
A petíciót Dumitru-Cornel Vîlcu kolozsvári egyetemi tanár indította el vasárnap, és eddig közel 300-an írták alá. A felhívásban az egyetemi tanár azzal érvel: a politikai pártok működésére vonatkozó törvény tiltja, hogy egy politikai alakulat katonai, vagy félkatonai tevékenységeket szervezzen, folytasson, ennek megszegése pedig a párt felszámolását vonhatja maga után.
Dumitru-Cornel Vîlcu szerint a gárda veszélyt jelent a demokráciára, így a törvény értelmében minél gyorsabban fel kell oszlatni, mielőtt erőszakos cselekedetekre kerülhetne sor. maszol.ro
2016. január 25.
Urnás előválasztás lesz Csíkszeredában
Állóurnás előválasztással dönti el az RMDSZ, hogy Csíkszeredában kit indít polgármesterjelöltként az önkormányzati választásokon – abban az esetben, ha több polgármesterjelölt is lesz.
A Csíki Területi Állandó Tanács elfogadott egy előzetes ütemtervet, amely szerint február 26-ig kell a helyi szervezetek jelezzék az állandó tanács felé, hogy milyen módon szeretnék a jelöltállítási procedúrát lebonyolítani – közölte a Hargita Népe.
A Hargita megyei napilapnak Becze István, a Csíki RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: vegyes lesz a jelöltállítás módja Csíkszéken: van, ahol a helyi választmány, máshol a küldöttgyűlés dönt, több helyen készülnek állóurnás választásra, és lesz, ahol egész napos felmérés fog dönteni. Utóbbi tulajdonképpen egy három kérdésből összeállított gyorsfelmérést jelent, arra kérdeznek rá, hogy kit látnának szívesen a választók polgármesterjelöltként, helyi tanácsosként, és mi a legfontosabb megoldandó probléma a településen.
A csíkszeredai RMDSZ egyelőre nem jelezte hivatalosan, hogy állóurnás előválasztást szeretne, de a Városi Küldöttek Tanácsa (VKT) korábban erről határozott.
A VKT határozata szerint április 10-én tartanak Csíkszeredában előválasztást, ennek alapján dől majd el, ki lesz az RMDSZ hivatalos polgármesterjelöltje, illetve a tanácsosok listájának sorrendje is ez alapján áll össze. A jelölések időszaka március 1. és 16. között lesz, és az előválasztásra minden olyan személy jelöltetheti magát, aki RMDSZ tag és csíkszeredai lakhelye van. A jelölések után az önkormányzati képviselők esetében száz, a polgármesteri tisztségre pedig ötszáz aláírást kell majd gyűjteni. Az előválasztáson való szavazáshoz nem kell majd regisztrálni, minden csíkszeredai RMDSZ-tag szavazhat a minimum tíz helyen elhelyezett urnáknál, eredmény pedig április 12-re várható.
maszol.ro
Állóurnás előválasztással dönti el az RMDSZ, hogy Csíkszeredában kit indít polgármesterjelöltként az önkormányzati választásokon – abban az esetben, ha több polgármesterjelölt is lesz.
A Csíki Területi Állandó Tanács elfogadott egy előzetes ütemtervet, amely szerint február 26-ig kell a helyi szervezetek jelezzék az állandó tanács felé, hogy milyen módon szeretnék a jelöltállítási procedúrát lebonyolítani – közölte a Hargita Népe.
A Hargita megyei napilapnak Becze István, a Csíki RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: vegyes lesz a jelöltállítás módja Csíkszéken: van, ahol a helyi választmány, máshol a küldöttgyűlés dönt, több helyen készülnek állóurnás választásra, és lesz, ahol egész napos felmérés fog dönteni. Utóbbi tulajdonképpen egy három kérdésből összeállított gyorsfelmérést jelent, arra kérdeznek rá, hogy kit látnának szívesen a választók polgármesterjelöltként, helyi tanácsosként, és mi a legfontosabb megoldandó probléma a településen.
A csíkszeredai RMDSZ egyelőre nem jelezte hivatalosan, hogy állóurnás előválasztást szeretne, de a Városi Küldöttek Tanácsa (VKT) korábban erről határozott.
A VKT határozata szerint április 10-én tartanak Csíkszeredában előválasztást, ennek alapján dől majd el, ki lesz az RMDSZ hivatalos polgármesterjelöltje, illetve a tanácsosok listájának sorrendje is ez alapján áll össze. A jelölések időszaka március 1. és 16. között lesz, és az előválasztásra minden olyan személy jelöltetheti magát, aki RMDSZ tag és csíkszeredai lakhelye van. A jelölések után az önkormányzati képviselők esetében száz, a polgármesteri tisztségre pedig ötszáz aláírást kell majd gyűjteni. Az előválasztáson való szavazáshoz nem kell majd regisztrálni, minden csíkszeredai RMDSZ-tag szavazhat a minimum tíz helyen elhelyezett urnáknál, eredmény pedig április 12-re várható.
maszol.ro
2016. január 25.
Fontos történelemtudományi könyvet mutatnak be Csíkszeredában
Berekméri Árpád-Róbert történész könyvét mutatják be csütörtökön Csíkszeredában, „Lesz még kikelet!” – A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a második világháborúban (1940–1945) címmel.
Berekméri Árpád-Róbert történész, az Erdélyi Református Egyházkerület marosvásárhelyi fióklevéltárának vezetője. Elsősorban az I. és a II. világháború erdélyi vonatkozásait, valamint a Marosi Református Egyházmegye 1920 és 1945 közötti történetét kutatja. Előző kötete, a Fegyver alatt (A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara, 1940–1945) 2008-ban jelent meg Marosvásárhelyen.
Berekméri Árpád-Róbert hosszas és eredményes kutatást, majd feldolgozást követően írta meg a marosvásárhelyi magyar királyi 27. honvéd székely könnyű hadosztály történetét. A tábori újság címét (Lesz még kikelet!) viselő kötet megalakulásától kezdve a harctéri szolgálaton át egészen a cseh-morva és osztrák területeken folytatott kilátástalan küzdelmekig, majd a fegyverletételig követi a seregtest nyomát. A könyv törzsszövegét a 27. honvéd székely könnyű hadosztálynak a hadműveletek során kitüntetett, illetve bizonyítottan hősi halált halt katonái névjegyzékét, valamint a tisztikar névsorát tartalmazó függelékek egészítik ki, és korabeli fényképek, térképek teszik színessé. A tudományos apparátusban irodalomjegyzék, valamint névmutató található, mindezeket román és angol nyelvű rezümé követi. maszol.ro
Berekméri Árpád-Róbert történész könyvét mutatják be csütörtökön Csíkszeredában, „Lesz még kikelet!” – A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a második világháborúban (1940–1945) címmel.
Berekméri Árpád-Róbert történész, az Erdélyi Református Egyházkerület marosvásárhelyi fióklevéltárának vezetője. Elsősorban az I. és a II. világháború erdélyi vonatkozásait, valamint a Marosi Református Egyházmegye 1920 és 1945 közötti történetét kutatja. Előző kötete, a Fegyver alatt (A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara, 1940–1945) 2008-ban jelent meg Marosvásárhelyen.
Berekméri Árpád-Róbert hosszas és eredményes kutatást, majd feldolgozást követően írta meg a marosvásárhelyi magyar királyi 27. honvéd székely könnyű hadosztály történetét. A tábori újság címét (Lesz még kikelet!) viselő kötet megalakulásától kezdve a harctéri szolgálaton át egészen a cseh-morva és osztrák területeken folytatott kilátástalan küzdelmekig, majd a fegyverletételig követi a seregtest nyomát. A könyv törzsszövegét a 27. honvéd székely könnyű hadosztálynak a hadműveletek során kitüntetett, illetve bizonyítottan hősi halált halt katonái névjegyzékét, valamint a tisztikar névsorát tartalmazó függelékek egészítik ki, és korabeli fényképek, térképek teszik színessé. A tudományos apparátusban irodalomjegyzék, valamint névmutató található, mindezeket román és angol nyelvű rezümé követi. maszol.ro
2016. január 25.
A politika belülről: mire számíthatunk a visszalépések éve után?
A kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről és az önkormányzati választásokról beszélgettünk Kelemen Hunorral.
A 2016-os esztendő politikai kihívásairól és az ebben az évben esedékes választásokról beszélt Kelemen Hunor A politika belülről című műsor friss kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Balázsi-Pál Előd által vezetett műsor hétfőn, január 25-én 21.35-től nézhető meg az Erdély TV-n, kedden, január 26-án délután hallgatható meg az Erdély FM-en, kivonata pedig alább olvasható a Transindexen.
Milyen évünk lesz 2016-ban a kisebbségi jogérvényesítés szempontjából?
Kelemen Hunor évértékelőjében azt mondta, hogy a 2015-ös esztendő a visszalépések éve volt a kisebbségi jogérvényesítés terén. Ebből kiindulva kérdeztük tőle, hogy milyen lesz 2016, tekintettel egyrészt a választási évre, másrészt az új kormányra. Az RMDSZ elnöke szerint választási esztendőben hajlamosak a román pártok nacionalista, magyarellenes hangot megütni, abban reménykedve, hogy így több szavazatot szerezhetnek.
Az RMDSZ elnöke a kormányváltástól azt várja, hogy közigazgatási és kormányzati eszközöket ne használjanak a kisebbségi jogok megcsorbítására, úgy, ahogy tette utolsó egy esztendejében a Ponta-kormány. Ilyen szempontból reménykedik, hogy Cioloş és a kabinetje tagjai, különösen a belügyminisztérium és az ő kötelékébe tartozó intézmények nem követik azt a gyakorlatot, amelyet 2015-ben látványosan követtek. A kormánnyal szemben ugyanakkor jogos elvárás az is, hogy úgy kormányozzon és olyan üzeneteket fogalmazzon meg, hogy a többség-kisebbség viszonyt ne feszítse és ne élezze tovább. Kelemen nem vár nagy áttörést minden területen, de fontos lenne, hogy a létező törvényeket betartsák és alkalmazzák.
Szükség lenne egy kisebbség-többség megállapodásra
A román pártok részéről nem nagy a nyitottság egy ilyen szerződés megkötésére, külön-külön mindenki benne van, mondhatni elméleti szinten, de mikor össze kellene ülni, megbeszélni a részleteket, akkor mindenik párt ódzkodik tőle, valószínű azért, hogy a másik szemében ne mutatkozzon túlságosan engedékenynek, és ezáltal szavazatokat veszítsen – mondta Kelemen Hunor, aki szerint 2016 nem a legalkalmasabb esztendő egy kisebbségi jogokat garantáló megállapodás aláírására, de fenn kell tartani a kérdést, és érveket kell szolgáltatni arra nézve, hogy miért van szükség egy ilyen szerződés megkötésére.
„Meg kell győzni a román politikai elitet, hogy miért lesz abból nagy baj, ha a romániai magyar kisebbségre ellenségként és kockázati tényezőként tekintenek, ha kollektíven megbélyegzik, és a nehezen megszerzett jogokat korlátozzák. Ezek súlyos feszültségekhez vezethetnek, ami senkinek sem érdeke” – mondta.
Az igazság mindig napvilágra kerül
Cseresznyés Pál halála ismét aktualitást kölcsönöz a marosvásárhelyi fekete márciusnak. Van-e esély arra, hogy valamikor szülessen egy olyan döntés a 26 éve történtekkel kapcsolatban, amelyik megnyugtató lehet a magyar közösség szempontjából, esetleg újranyithatják-e a dossziét ebben az ügyben? – kérdeztük Kelement. Azt a reményt soha nem adhatjuk fel, hogy az igazság napvilágra kerül – válaszolt a szövetségi elnök. Meglátása szerint a marosvásárhelyi fekete márciussal is ugyanazt meg kellene tenni, amit a ’89-es eseményekkel és a ’90-es bányászjárásokkal kapcsolatban, és ezt az RMDSZ sokszor szorgalmazta a parlamentben is. A fekete márciussal kapcsolatban is újra kell nyitni a dossziékat, mert ezzel adós a román igazságszolgáltatás. Kelemen úgy látja, hogy ebben az esetben is ki fog derülni, hogy kik voltak az események tényleges elindítói, mert az igazságot nem lehet a végtelenségig elkendőzni.
Vissza kell utasítani a közösség megbélyegzését
2015 végén a kisebbség-többség kapcsolatát a december elsejei kézdivásárhelyi események is meghatározták. Az RMDSZ elnöke szerint különbséget kell tenni aközött, hogy valakik butaságból vagy viccelődésből el akartak követni valami olyasmit, ami kétségkívül elfogadhatatlan – ezért egyénként mindenkinek kell vállalnia a felelősséget –, és a között, hogy emiatt az eset miatt az egész közösséget megbélyegezzék. „Meg kell tudni védeni a közösséget, és nem fogadhatjuk el, hogy kollektív bűnösként kezeljék az erdélyi magyar kisebbséget! Éles különbséget kell tenni a kettő között, hiszen akit ma terrorizmussal vádolnak, azt elássák és nem talál partnert sehol; ezért nem szabad az egész közösséget megbélyegezni, hiszen így a legapróbb jogos követelések kifutási lehetősége is a nullával lesz egyenlő” - figyelmeztetett.
Kelemen elutasítja az ügy során tapasztalt túlkapásokat: „Nekünk nagyon világosan el kell mondanunk, hogy semmilyen politikai szélsőségességgel nem tudunk közösséget vállalni. Viszont elfogadhatatlan az, hogy Wass Albert-könyveket „tartóztassanak le” és kobozzanak el házkutatások során.’89 előtt vittek el könyveket, nem juthatunk vissza oda huszonhat év után, hogy irodalmat koboznak el!” – fogalmazott.
Magyar terrorista vs. román színész
Az RMDSZ elnöke szerint a román társadalom viszonyulása ehhez az egész kérdéshez Molnár Levente filmszerepével kapcsolatosan lett még érdekesebb: Beke volt a terrorista magyar, és Molnár Levente a jó román, aki az Oscarig is eljuthat a Saul fiával. Ez megint csak azt mutatja, hogy a román társadalomban a magyarokkal szemben még mindig erős előítéletek élnek. Ha baj van, akkor ők a keletről, Ázsiából ideérkező bajkeverők, hogyha jelentős kulturális vagy tudományos eredményt érnek el, ők a jó románok.
Tisztábbak lesznek-e a választások most, hogy egy pártoktól független kormány van hatalmon?
Kelemen szerint a 2016-os évben egyetlen pártnak sem lesz lehetősége költségvetési eszközöket használni szavazatszerzésre. Ugyanakkor problémásnak tartja azt, hogy a munkaügyi minisztérium Hargita, Kovászna, Maros és Fehér megyében nem támogatja a Caritas szociális szolgáltatásait, mint az idősgondozás, beteggondozás, otthongondozási szolgálat, amelyekre hihetetlen nagy igény van, miközben az ország más részein támogatja ezeket. A minisztérium nem írt alá szerződést a szervezettel, ugyanakkor az állam nem veszi át ezeket a szolgáltatásokat, erre a problémára pedig mindenképp választ szeretnének kapni az RMDSZ-es törvényhozók a parlamenti ülésszak kezdetén.
Önkormányzati választások
"Az RMDSZ-ben elkészült a mérleg, hogy kik azok, akikkel tovább megyünk, és kikkel nem. Lesznek cserék, de nem mindenütt azért, mert nem vagyunk megelégedve a négyéves munkájával, hanem mert három-négy mandátum után már cserélni kell, vagy a polgármester maga gondolja úgy, hogy váltani kell. De a közösségek maguk látják és érzik, ki végzett jó munkát, és ki nem, hiszen mindenütt vita van ezzel kapcsolatban" – mondta el Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy hol volt elégedett az RMDSZ-es városvezetők tevékenységével. „Nagyon sok polgármesternek ki lehetne emelni a munkáját, a 204 RMDSZ-es polgármesterből nagyon sokan jól teljesítettek az elmúlt négy évben. Ha a városok szintjén nézzük, akkor mindenképp ki kell emelni Sepsiszentgyörgyöt és Csíkszeredát, ezek jól teljesítő közösségek voltak” – folytatta.
Kolozsvár: önbizalom kérdése
A közösség önbizalma hihetetlenül fontos, mert a közösségnek éreznie kell, hogy van egy olyan jelöltje, aki, ha megnyerné a választást, jól el tudná vezetni a várost; Horváth Anna egy ilyen ember Kolozsváron – indokolta a szövetségi elnök, hogy miért szükséges polgármester-jelölt indítása a városban. „Ez egy olyan önbizalmat erősítő kérdés, amelyről nem szabad lemondani, ugyanakkor az sem mindegy, hogy ki a listavezető. Interetnikus környezetben azt is figyelembe kell venni, hogy ha nem állít az RMDSZ jelöltet, akkor valamit kell mondani a közösségnek, hogy kire szavazzanak, ez viszont megosztaná a közösséget, és azt, aki mellé az RMDSZ beállna, a román nacionalisták megpróbálnák beőrölni. Ezt már megtapasztalhattuk 1990 és 2004 között” – tette hozzá.
Marosvásárhely: van-e igény a változásra?
Marosvásárhelyen Soós Zoltán személye már tavaly óta ismert, ő a magyar polgármester-jelölt. Neki van egy nagyon erős ellenfele a jelenlegi polgármester, Dorin Florea személyében, aki nagy valószínűséggel függetlenként fog indulni, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogja megkapni a liberálisok támogatását (A PNL választási kódexe nem teszi lehetővé a bűnvádi eljárás alatt álló politikusok indulását – szerk.). A PNL ilyen szempontból nagyon kétszínű politikát folytat, hátulról mindenképp támogatni fogja Floreát – véli Kelemen.
Most fog kiderülni, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség akar-e magyar polgármestert. Ha támogatják és melléállnak, akkor igenis meg lehet választani, aztán a listák és frakciók már másodlagos kérdés a magyar városvezetőhöz képest. Most ki fog derülni, hogy egy ilyen típusú összefogásnak, amikor nem egy párt színeiben indul a magyar jelölt, van-e alapja, van-e igény rá, vagy erről csak írnak és beszélnek a kávéházakban – mondta az elnök.
Csíkszereda: bírósági döntésre várva
Ráduly Róbert nagyon jó polgármester volt, egy nehéz ember, de amit az elmúlt mandátumok alatt Csíkszeredában megvalósított, azt mindenki értékeli, ezért egy kedvező alapfokú döntés olyan erkölcsi löketet adna számára, amely segítene abban, hogy elindulhasson – mondta Kelemen, aki akkor lenne elégedett és nyugodt, ha Ráduly indulni tudna.
Az MPP-vel megállapodott, az EMNP-vel versenyezni készül az RMDSZ
Az MPP-vel már 2014-ben kötöttek egy megállapodást, amely jól működött, ezért meghosszabbították 2016-ra. Ez egy országos keretmegállapodás, és helyben kell megtölteni tartalommal, hogy a legjobb eredményt tudja felmutatni a közösség érdekében. Lesznek olyan települések, ahol az MPP jelöltjét fogjuk támogatni, és olyanok, ahol az MPP az RMDSZ jelöltjét fogja majd támogatni – számolt be.
Kelemen szerint „hatalmas nagy blöff, vagy teljesen komolytalan” az EMNP javaslata. Emlékeztetett: a listákat 75 nappal a választások előtt le kell tenni, ugyanakkor elfogadhatatlannak és elképzelhetetlennek is tartja egy új párt bejegyzését. „Az a gyűjtő szövetség, amelyről ők beszélnek, az az RMDSZ, amelyből ők évekkel ezelőtt elmentek, és nem kellene kitalálni egy negyedik pártot. Akik versenyhelyzetet teremtettek, ne féljenek a versenytől!” - mondta. Marosvásárhely esetében adjuk meg a lehetőséget, hogy pártszínezet nélkül Soós Zoltánra lehessen szavazni, és ha a marosvásárhelyi magyarok meg tudják választani Soós Zoltánt, akkor van értelme továbbgondolni az együttműködést, különösen ott, ahol a románok magyarok fele-fele arányban élnek - vélekedett. Transindex.ro
A kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről és az önkormányzati választásokról beszélgettünk Kelemen Hunorral.
A 2016-os esztendő politikai kihívásairól és az ebben az évben esedékes választásokról beszélt Kelemen Hunor A politika belülről című műsor friss kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Balázsi-Pál Előd által vezetett műsor hétfőn, január 25-én 21.35-től nézhető meg az Erdély TV-n, kedden, január 26-án délután hallgatható meg az Erdély FM-en, kivonata pedig alább olvasható a Transindexen.
Milyen évünk lesz 2016-ban a kisebbségi jogérvényesítés szempontjából?
Kelemen Hunor évértékelőjében azt mondta, hogy a 2015-ös esztendő a visszalépések éve volt a kisebbségi jogérvényesítés terén. Ebből kiindulva kérdeztük tőle, hogy milyen lesz 2016, tekintettel egyrészt a választási évre, másrészt az új kormányra. Az RMDSZ elnöke szerint választási esztendőben hajlamosak a román pártok nacionalista, magyarellenes hangot megütni, abban reménykedve, hogy így több szavazatot szerezhetnek.
Az RMDSZ elnöke a kormányváltástól azt várja, hogy közigazgatási és kormányzati eszközöket ne használjanak a kisebbségi jogok megcsorbítására, úgy, ahogy tette utolsó egy esztendejében a Ponta-kormány. Ilyen szempontból reménykedik, hogy Cioloş és a kabinetje tagjai, különösen a belügyminisztérium és az ő kötelékébe tartozó intézmények nem követik azt a gyakorlatot, amelyet 2015-ben látványosan követtek. A kormánnyal szemben ugyanakkor jogos elvárás az is, hogy úgy kormányozzon és olyan üzeneteket fogalmazzon meg, hogy a többség-kisebbség viszonyt ne feszítse és ne élezze tovább. Kelemen nem vár nagy áttörést minden területen, de fontos lenne, hogy a létező törvényeket betartsák és alkalmazzák.
Szükség lenne egy kisebbség-többség megállapodásra
A román pártok részéről nem nagy a nyitottság egy ilyen szerződés megkötésére, külön-külön mindenki benne van, mondhatni elméleti szinten, de mikor össze kellene ülni, megbeszélni a részleteket, akkor mindenik párt ódzkodik tőle, valószínű azért, hogy a másik szemében ne mutatkozzon túlságosan engedékenynek, és ezáltal szavazatokat veszítsen – mondta Kelemen Hunor, aki szerint 2016 nem a legalkalmasabb esztendő egy kisebbségi jogokat garantáló megállapodás aláírására, de fenn kell tartani a kérdést, és érveket kell szolgáltatni arra nézve, hogy miért van szükség egy ilyen szerződés megkötésére.
„Meg kell győzni a román politikai elitet, hogy miért lesz abból nagy baj, ha a romániai magyar kisebbségre ellenségként és kockázati tényezőként tekintenek, ha kollektíven megbélyegzik, és a nehezen megszerzett jogokat korlátozzák. Ezek súlyos feszültségekhez vezethetnek, ami senkinek sem érdeke” – mondta.
Az igazság mindig napvilágra kerül
Cseresznyés Pál halála ismét aktualitást kölcsönöz a marosvásárhelyi fekete márciusnak. Van-e esély arra, hogy valamikor szülessen egy olyan döntés a 26 éve történtekkel kapcsolatban, amelyik megnyugtató lehet a magyar közösség szempontjából, esetleg újranyithatják-e a dossziét ebben az ügyben? – kérdeztük Kelement. Azt a reményt soha nem adhatjuk fel, hogy az igazság napvilágra kerül – válaszolt a szövetségi elnök. Meglátása szerint a marosvásárhelyi fekete márciussal is ugyanazt meg kellene tenni, amit a ’89-es eseményekkel és a ’90-es bányászjárásokkal kapcsolatban, és ezt az RMDSZ sokszor szorgalmazta a parlamentben is. A fekete márciussal kapcsolatban is újra kell nyitni a dossziékat, mert ezzel adós a román igazságszolgáltatás. Kelemen úgy látja, hogy ebben az esetben is ki fog derülni, hogy kik voltak az események tényleges elindítói, mert az igazságot nem lehet a végtelenségig elkendőzni.
Vissza kell utasítani a közösség megbélyegzését
2015 végén a kisebbség-többség kapcsolatát a december elsejei kézdivásárhelyi események is meghatározták. Az RMDSZ elnöke szerint különbséget kell tenni aközött, hogy valakik butaságból vagy viccelődésből el akartak követni valami olyasmit, ami kétségkívül elfogadhatatlan – ezért egyénként mindenkinek kell vállalnia a felelősséget –, és a között, hogy emiatt az eset miatt az egész közösséget megbélyegezzék. „Meg kell tudni védeni a közösséget, és nem fogadhatjuk el, hogy kollektív bűnösként kezeljék az erdélyi magyar kisebbséget! Éles különbséget kell tenni a kettő között, hiszen akit ma terrorizmussal vádolnak, azt elássák és nem talál partnert sehol; ezért nem szabad az egész közösséget megbélyegezni, hiszen így a legapróbb jogos követelések kifutási lehetősége is a nullával lesz egyenlő” - figyelmeztetett.
Kelemen elutasítja az ügy során tapasztalt túlkapásokat: „Nekünk nagyon világosan el kell mondanunk, hogy semmilyen politikai szélsőségességgel nem tudunk közösséget vállalni. Viszont elfogadhatatlan az, hogy Wass Albert-könyveket „tartóztassanak le” és kobozzanak el házkutatások során.’89 előtt vittek el könyveket, nem juthatunk vissza oda huszonhat év után, hogy irodalmat koboznak el!” – fogalmazott.
Magyar terrorista vs. román színész
Az RMDSZ elnöke szerint a román társadalom viszonyulása ehhez az egész kérdéshez Molnár Levente filmszerepével kapcsolatosan lett még érdekesebb: Beke volt a terrorista magyar, és Molnár Levente a jó román, aki az Oscarig is eljuthat a Saul fiával. Ez megint csak azt mutatja, hogy a román társadalomban a magyarokkal szemben még mindig erős előítéletek élnek. Ha baj van, akkor ők a keletről, Ázsiából ideérkező bajkeverők, hogyha jelentős kulturális vagy tudományos eredményt érnek el, ők a jó románok.
Tisztábbak lesznek-e a választások most, hogy egy pártoktól független kormány van hatalmon?
Kelemen szerint a 2016-os évben egyetlen pártnak sem lesz lehetősége költségvetési eszközöket használni szavazatszerzésre. Ugyanakkor problémásnak tartja azt, hogy a munkaügyi minisztérium Hargita, Kovászna, Maros és Fehér megyében nem támogatja a Caritas szociális szolgáltatásait, mint az idősgondozás, beteggondozás, otthongondozási szolgálat, amelyekre hihetetlen nagy igény van, miközben az ország más részein támogatja ezeket. A minisztérium nem írt alá szerződést a szervezettel, ugyanakkor az állam nem veszi át ezeket a szolgáltatásokat, erre a problémára pedig mindenképp választ szeretnének kapni az RMDSZ-es törvényhozók a parlamenti ülésszak kezdetén.
Önkormányzati választások
"Az RMDSZ-ben elkészült a mérleg, hogy kik azok, akikkel tovább megyünk, és kikkel nem. Lesznek cserék, de nem mindenütt azért, mert nem vagyunk megelégedve a négyéves munkájával, hanem mert három-négy mandátum után már cserélni kell, vagy a polgármester maga gondolja úgy, hogy váltani kell. De a közösségek maguk látják és érzik, ki végzett jó munkát, és ki nem, hiszen mindenütt vita van ezzel kapcsolatban" – mondta el Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy hol volt elégedett az RMDSZ-es városvezetők tevékenységével. „Nagyon sok polgármesternek ki lehetne emelni a munkáját, a 204 RMDSZ-es polgármesterből nagyon sokan jól teljesítettek az elmúlt négy évben. Ha a városok szintjén nézzük, akkor mindenképp ki kell emelni Sepsiszentgyörgyöt és Csíkszeredát, ezek jól teljesítő közösségek voltak” – folytatta.
Kolozsvár: önbizalom kérdése
A közösség önbizalma hihetetlenül fontos, mert a közösségnek éreznie kell, hogy van egy olyan jelöltje, aki, ha megnyerné a választást, jól el tudná vezetni a várost; Horváth Anna egy ilyen ember Kolozsváron – indokolta a szövetségi elnök, hogy miért szükséges polgármester-jelölt indítása a városban. „Ez egy olyan önbizalmat erősítő kérdés, amelyről nem szabad lemondani, ugyanakkor az sem mindegy, hogy ki a listavezető. Interetnikus környezetben azt is figyelembe kell venni, hogy ha nem állít az RMDSZ jelöltet, akkor valamit kell mondani a közösségnek, hogy kire szavazzanak, ez viszont megosztaná a közösséget, és azt, aki mellé az RMDSZ beállna, a román nacionalisták megpróbálnák beőrölni. Ezt már megtapasztalhattuk 1990 és 2004 között” – tette hozzá.
Marosvásárhely: van-e igény a változásra?
Marosvásárhelyen Soós Zoltán személye már tavaly óta ismert, ő a magyar polgármester-jelölt. Neki van egy nagyon erős ellenfele a jelenlegi polgármester, Dorin Florea személyében, aki nagy valószínűséggel függetlenként fog indulni, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogja megkapni a liberálisok támogatását (A PNL választási kódexe nem teszi lehetővé a bűnvádi eljárás alatt álló politikusok indulását – szerk.). A PNL ilyen szempontból nagyon kétszínű politikát folytat, hátulról mindenképp támogatni fogja Floreát – véli Kelemen.
Most fog kiderülni, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség akar-e magyar polgármestert. Ha támogatják és melléállnak, akkor igenis meg lehet választani, aztán a listák és frakciók már másodlagos kérdés a magyar városvezetőhöz képest. Most ki fog derülni, hogy egy ilyen típusú összefogásnak, amikor nem egy párt színeiben indul a magyar jelölt, van-e alapja, van-e igény rá, vagy erről csak írnak és beszélnek a kávéházakban – mondta az elnök.
Csíkszereda: bírósági döntésre várva
Ráduly Róbert nagyon jó polgármester volt, egy nehéz ember, de amit az elmúlt mandátumok alatt Csíkszeredában megvalósított, azt mindenki értékeli, ezért egy kedvező alapfokú döntés olyan erkölcsi löketet adna számára, amely segítene abban, hogy elindulhasson – mondta Kelemen, aki akkor lenne elégedett és nyugodt, ha Ráduly indulni tudna.
Az MPP-vel megállapodott, az EMNP-vel versenyezni készül az RMDSZ
Az MPP-vel már 2014-ben kötöttek egy megállapodást, amely jól működött, ezért meghosszabbították 2016-ra. Ez egy országos keretmegállapodás, és helyben kell megtölteni tartalommal, hogy a legjobb eredményt tudja felmutatni a közösség érdekében. Lesznek olyan települések, ahol az MPP jelöltjét fogjuk támogatni, és olyanok, ahol az MPP az RMDSZ jelöltjét fogja majd támogatni – számolt be.
Kelemen szerint „hatalmas nagy blöff, vagy teljesen komolytalan” az EMNP javaslata. Emlékeztetett: a listákat 75 nappal a választások előtt le kell tenni, ugyanakkor elfogadhatatlannak és elképzelhetetlennek is tartja egy új párt bejegyzését. „Az a gyűjtő szövetség, amelyről ők beszélnek, az az RMDSZ, amelyből ők évekkel ezelőtt elmentek, és nem kellene kitalálni egy negyedik pártot. Akik versenyhelyzetet teremtettek, ne féljenek a versenytől!” - mondta. Marosvásárhely esetében adjuk meg a lehetőséget, hogy pártszínezet nélkül Soós Zoltánra lehessen szavazni, és ha a marosvásárhelyi magyarok meg tudják választani Soós Zoltánt, akkor van értelme továbbgondolni az együttműködést, különösen ott, ahol a románok magyarok fele-fele arányban élnek - vélekedett. Transindex.ro
2016. január 25.
Törvénymódosítással a Községháza feliratért?
Hivatalosan a bélyegilleték hiánya miatt érvénytelenítették a madéfalvi polgármester és az önkormányzati képviselő-testület fellebbezését a Községháza felirat miatt indult perben. A madéfalviak szerdán döntenek a továbbiakról, Tánczos Barna szenátor szerint a községháza törvénymódosítással válhat elfogadott kifejezéssé.
A madéfalvi helyi önkormányzat és a polgármester szerda este tárgyal a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál a Dan Tanasă és egyesülete ellen elveszített pert követő lépésekről, amelyek közül az egyik lehetőség a Községháza felirat eltávolítása a polgármesteri hivatal épületéről. „Addig nincs döntés, akkor derül ki, hogyan tovább. Tudja mindenki, hogy mi az ítélet, úgy egyeztünk, hogy mindenki gondolkodik szerda estig, s akkor majd eldől. Nincs lehetőség további fellebbezésre” – erősítette meg érdeklődésünkre Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere.
A bélyegilleték rejtélye
A történet érdekessége, hogy nem kellett különösebb indokot találnia a madéfalvi polgármester és a helyi tanács fellebbezésének elutasításához a marosvásárhelyi ítélőtáblának, ezt anélkül érvénytelenítették, hogy érdemben tárgyaltak volna róla. Ennek oka pedig az igazságügyi bélyegilleték hiánya – ez a magyarázat jelent meg az ítélőtábla honlapján az ítélethozatalról. Kérdésünkre az ítélőtábla iktatójának illetékese megerősítette, a madéfalvi fellebbezést a bélyegilleték ki nem fizetése miatt hivatalból érvénytelenítették, ez az illeték egyébként száz lej lett volna. Megkerestük a madéfalvi polgármesteri hivatal jegyzőjét is, aki viszont azt állítja, hogy a bélyegilletéket kifizették. Kérdésünkre, hogy miképp lehetséges a két ellentmondó állítás, és mi történhetett, azt válaszolta, utánanéznek az ügynek. Szentes Csaba polgármester kérdésünkre azt mondta: „Ilyen nem szokott lenni, mert ha nem fizet valaki, azt általában mindig jelzik, hogy ki kell fizetni, és azt is, hogy mekkora összeget jelent ez”.
Tánczos: ki kell egészíteni a törvényt
„Arra biztatok minden polgármestert, hogy a legutolsó jogi eszközzel is éljenek, mielőtt egy betűt is levesznek a községházáról” – jelentette ki megkeresésünkre Tánczos Barna. A csíki szenátor szerint egyetlen esetet sem szabad könnyen veszni hagyni, ha másért nem, azért, hogy lássa a román bíróság és a feljelentő is, hogy nem most írták ki először az épületekre, hogy Községháza. „Ezekben a községekben évszázadok óta léteznek ilyen épületek, amelyeken Községháza feliratok voltak, ezekből a történelem utolsó évszázadában lett Primărie és Polgármesteri Hivatal. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy ma a kétnyelvűség az, ami a mi jogainkat úgymond védi, mert az adminisztráció hivatalos nyelve a román. Ott, ahol egyáltalán kiírhatjuk azt, hogy polgármesteri hivatal, ott azért írhatjuk ki, mert erre törvény van, ami a kisebbségek számára lehetővé teszi az anyanyelv használatát. Ebből a kétnyelvűségből léptünk egy picivel tovább, amikor kiírtuk ismét, hogy Községháza, és ez minden önkormányzatnál egynyelvű felirat. Ha ezt a kifejezést használni szeretnénk, ezt a törvényt vagy cikkelyt ki kell egészítenünk, hogy a sokkal szebb, elegánsabb, európaibb, Községháza feliratot elfogadják. Ennek a következményeként ez is kétnyelvű lesz. Én bármikor hajlandó vagyok ezt a kezdeményezést benyújtani, ha a polgármesterek tudják, mit akarunk” – összegzett.
Műemlék épület mint lehetőség
Tánczos szerint amíg a felirat kérdését törvényesen nem rendezik, addig ezeknek a pereknek a kimenetele a feljelentő számára lesz kedvező. Vannak viszont olyan épületek is, amelyek műemlékké nyilvánítva, eredeti állapotukban helyreállítva megtarthatják ezt a feliratot is. „Legalább B-kategóriás műemlékké kell nyilvánítani ehhez az épületet, de ennek vállalni kell a nyűgét is, ha meg akarjuk védeni. Ahogy a címert megvédtük a Márton Áron Főgimnázium homlokzatán, ugyanúgy meg lehet védeni a Községházát is. De ezt vállalni kell, mert egy ilyen épületnél egy ablaksarok cseréje is nagy procedúrával jár” – fejtette ki a szenátor.
Érvénytelen fellebbezés
Mint már korábban beszámoltunk róla, a Marosvásárhelyi Ítélőtábla múlt héten érvénytelennek ítélte a madéfalvi helyi önkormányzati képviselő-testület és a polgármester fellebbezését a Hargita Megyei Törvényszék tavaly nyáron hozott döntése ellen, amely elrendelte a Községháza felirat eltávolítását a polgármesteri hivatal épületéről. A jogerős döntés magyarázata szerint az önkormányzat és a polgármesteri hivatal fellebbezése esetében hiányzott a bélyegilleték, ugyanakkor az ítélőtábla részben megsemmisítette az elsőfokú ítéletet is, helyt adva egyúttal a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) fellebbezésének, amelynek 1050 lej kifizetését rendelte el számukra a polgármester és az önkormányzat részéről.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
Hivatalosan a bélyegilleték hiánya miatt érvénytelenítették a madéfalvi polgármester és az önkormányzati képviselő-testület fellebbezését a Községháza felirat miatt indult perben. A madéfalviak szerdán döntenek a továbbiakról, Tánczos Barna szenátor szerint a községháza törvénymódosítással válhat elfogadott kifejezéssé.
A madéfalvi helyi önkormányzat és a polgármester szerda este tárgyal a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál a Dan Tanasă és egyesülete ellen elveszített pert követő lépésekről, amelyek közül az egyik lehetőség a Községháza felirat eltávolítása a polgármesteri hivatal épületéről. „Addig nincs döntés, akkor derül ki, hogyan tovább. Tudja mindenki, hogy mi az ítélet, úgy egyeztünk, hogy mindenki gondolkodik szerda estig, s akkor majd eldől. Nincs lehetőség további fellebbezésre” – erősítette meg érdeklődésünkre Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere.
A bélyegilleték rejtélye
A történet érdekessége, hogy nem kellett különösebb indokot találnia a madéfalvi polgármester és a helyi tanács fellebbezésének elutasításához a marosvásárhelyi ítélőtáblának, ezt anélkül érvénytelenítették, hogy érdemben tárgyaltak volna róla. Ennek oka pedig az igazságügyi bélyegilleték hiánya – ez a magyarázat jelent meg az ítélőtábla honlapján az ítélethozatalról. Kérdésünkre az ítélőtábla iktatójának illetékese megerősítette, a madéfalvi fellebbezést a bélyegilleték ki nem fizetése miatt hivatalból érvénytelenítették, ez az illeték egyébként száz lej lett volna. Megkerestük a madéfalvi polgármesteri hivatal jegyzőjét is, aki viszont azt állítja, hogy a bélyegilletéket kifizették. Kérdésünkre, hogy miképp lehetséges a két ellentmondó állítás, és mi történhetett, azt válaszolta, utánanéznek az ügynek. Szentes Csaba polgármester kérdésünkre azt mondta: „Ilyen nem szokott lenni, mert ha nem fizet valaki, azt általában mindig jelzik, hogy ki kell fizetni, és azt is, hogy mekkora összeget jelent ez”.
Tánczos: ki kell egészíteni a törvényt
„Arra biztatok minden polgármestert, hogy a legutolsó jogi eszközzel is éljenek, mielőtt egy betűt is levesznek a községházáról” – jelentette ki megkeresésünkre Tánczos Barna. A csíki szenátor szerint egyetlen esetet sem szabad könnyen veszni hagyni, ha másért nem, azért, hogy lássa a román bíróság és a feljelentő is, hogy nem most írták ki először az épületekre, hogy Községháza. „Ezekben a községekben évszázadok óta léteznek ilyen épületek, amelyeken Községháza feliratok voltak, ezekből a történelem utolsó évszázadában lett Primărie és Polgármesteri Hivatal. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy ma a kétnyelvűség az, ami a mi jogainkat úgymond védi, mert az adminisztráció hivatalos nyelve a román. Ott, ahol egyáltalán kiírhatjuk azt, hogy polgármesteri hivatal, ott azért írhatjuk ki, mert erre törvény van, ami a kisebbségek számára lehetővé teszi az anyanyelv használatát. Ebből a kétnyelvűségből léptünk egy picivel tovább, amikor kiírtuk ismét, hogy Községháza, és ez minden önkormányzatnál egynyelvű felirat. Ha ezt a kifejezést használni szeretnénk, ezt a törvényt vagy cikkelyt ki kell egészítenünk, hogy a sokkal szebb, elegánsabb, európaibb, Községháza feliratot elfogadják. Ennek a következményeként ez is kétnyelvű lesz. Én bármikor hajlandó vagyok ezt a kezdeményezést benyújtani, ha a polgármesterek tudják, mit akarunk” – összegzett.
Műemlék épület mint lehetőség
Tánczos szerint amíg a felirat kérdését törvényesen nem rendezik, addig ezeknek a pereknek a kimenetele a feljelentő számára lesz kedvező. Vannak viszont olyan épületek is, amelyek műemlékké nyilvánítva, eredeti állapotukban helyreállítva megtarthatják ezt a feliratot is. „Legalább B-kategóriás műemlékké kell nyilvánítani ehhez az épületet, de ennek vállalni kell a nyűgét is, ha meg akarjuk védeni. Ahogy a címert megvédtük a Márton Áron Főgimnázium homlokzatán, ugyanúgy meg lehet védeni a Községházát is. De ezt vállalni kell, mert egy ilyen épületnél egy ablaksarok cseréje is nagy procedúrával jár” – fejtette ki a szenátor.
Érvénytelen fellebbezés
Mint már korábban beszámoltunk róla, a Marosvásárhelyi Ítélőtábla múlt héten érvénytelennek ítélte a madéfalvi helyi önkormányzati képviselő-testület és a polgármester fellebbezését a Hargita Megyei Törvényszék tavaly nyáron hozott döntése ellen, amely elrendelte a Községháza felirat eltávolítását a polgármesteri hivatal épületéről. A jogerős döntés magyarázata szerint az önkormányzat és a polgármesteri hivatal fellebbezése esetében hiányzott a bélyegilleték, ugyanakkor az ítélőtábla részben megsemmisítette az elsőfokú ítéletet is, helyt adva egyúttal a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) fellebbezésének, amelynek 1050 lej kifizetését rendelte el számukra a polgármester és az önkormányzat részéről.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
2016. január 25.
A tisztánlátás végett
1. A csíki fiú sérülése szomorú, de annak oka nem a lövés, hanem az, hogy a második támadás során használnom kellett a fegyvert. A lőfegyver használata csak okozat! Nem került volna sor rá, ha nincs támadás.
2. Az asztal alatt a felsőtestem szabadon volt, a lábaim rugdosta Szígyártó Szabolcs, térdelt rajtuk. És ütött. Akkor volt időm elővenni a pisztolyt, s kábé 30 centiről a felsőteste felé lőni addig, amíg befejezte az ütlegelést. Mindaddig rajtam térdelt, amíg a biztonságiak meg nem érkeztek. Szerencsére erről megvan a videofelvétel is. Egy eltévedt, azaz megpattant golyó sebesíthette meg a közelben álló csíki fiatalt. A másik, szintén lepattanó golyó Cinciri Bélát horzsolta, ő végig ott volt közvetlen közelünkben.
3. Nagyon fontos: a gumilövedékes önvédelmi fegyver élet kioltására nem alkalmas! Mielőtt bárki is (nem szándékos) gyilkossági kísérletbe próbálna keverni...
4. Nem provokáltam, de nyilvánvaló volt, hogy egyszer összefutok ezekkel az emberekkel, idő kérdése volt. A Mokka diszkójában sosem jártam. Nem egyedül voltam, nem szólalt meg a vészcsengő, amikor beléptem a Mokkába. Ahogy megérkeztem és észrevettek, már mindegy volt. Rosszkor voltam rossz helyen.
5. Súlyos sérülés nélkül immár Szígyártó Szabolcs ellen is kérhetem az ún. távoltartási bírósági rendeletet, melynek értelmében legtöbb öt méterre közelíthet meg. Ezt eddig csak Cinciri Bélával szemben kérhettem – még folyamatban van. Ha úgy tetszik, meg kellett várnom, hogy Szígyártó is megtámadjon, különben érdemben nem tárgyalnák a távoltartási kérelmet. És ők ketten azok, akik elveszíthetik önkontrolljukat, nem érdekli őket, hogy mik lehetnek a következmények. Mivel huzamosan Udvarhelyen leszek, így csökkentem annak a valószínűségét, hogy ezeket az őrülteket távol tartsam.
6. És mindazoknak, akik a gyere ki a hóra, hogy lerendezzük dumára esküsznek. Én nem bunyós vagyok, hanem firkász, aki utálja az erőszakot. Te mit szólnál, ha azt mondanám, gyere ki a hóra velem szópárbajozni vagy publicisztikát írni? Ugye, hoznál minimum egy szótárt (fegyvert)? Szóval, aki ököllel képes csak véleményének hangot adni, az számomra egy gyáva féreg – se! Ennyi.
Szőke László. Székelyhon.ro
1. A csíki fiú sérülése szomorú, de annak oka nem a lövés, hanem az, hogy a második támadás során használnom kellett a fegyvert. A lőfegyver használata csak okozat! Nem került volna sor rá, ha nincs támadás.
2. Az asztal alatt a felsőtestem szabadon volt, a lábaim rugdosta Szígyártó Szabolcs, térdelt rajtuk. És ütött. Akkor volt időm elővenni a pisztolyt, s kábé 30 centiről a felsőteste felé lőni addig, amíg befejezte az ütlegelést. Mindaddig rajtam térdelt, amíg a biztonságiak meg nem érkeztek. Szerencsére erről megvan a videofelvétel is. Egy eltévedt, azaz megpattant golyó sebesíthette meg a közelben álló csíki fiatalt. A másik, szintén lepattanó golyó Cinciri Bélát horzsolta, ő végig ott volt közvetlen közelünkben.
3. Nagyon fontos: a gumilövedékes önvédelmi fegyver élet kioltására nem alkalmas! Mielőtt bárki is (nem szándékos) gyilkossági kísérletbe próbálna keverni...
4. Nem provokáltam, de nyilvánvaló volt, hogy egyszer összefutok ezekkel az emberekkel, idő kérdése volt. A Mokka diszkójában sosem jártam. Nem egyedül voltam, nem szólalt meg a vészcsengő, amikor beléptem a Mokkába. Ahogy megérkeztem és észrevettek, már mindegy volt. Rosszkor voltam rossz helyen.
5. Súlyos sérülés nélkül immár Szígyártó Szabolcs ellen is kérhetem az ún. távoltartási bírósági rendeletet, melynek értelmében legtöbb öt méterre közelíthet meg. Ezt eddig csak Cinciri Bélával szemben kérhettem – még folyamatban van. Ha úgy tetszik, meg kellett várnom, hogy Szígyártó is megtámadjon, különben érdemben nem tárgyalnák a távoltartási kérelmet. És ők ketten azok, akik elveszíthetik önkontrolljukat, nem érdekli őket, hogy mik lehetnek a következmények. Mivel huzamosan Udvarhelyen leszek, így csökkentem annak a valószínűségét, hogy ezeket az őrülteket távol tartsam.
6. És mindazoknak, akik a gyere ki a hóra, hogy lerendezzük dumára esküsznek. Én nem bunyós vagyok, hanem firkász, aki utálja az erőszakot. Te mit szólnál, ha azt mondanám, gyere ki a hóra velem szópárbajozni vagy publicisztikát írni? Ugye, hoznál minimum egy szótárt (fegyvert)? Szóval, aki ököllel képes csak véleményének hangot adni, az számomra egy gyáva féreg – se! Ennyi.
Szőke László. Székelyhon.ro
2016. január 25.
Marosvásárhelyre hív tüntetni az SZNT
Tüntetésre hívja a székelyföldi autonómiatörekvések híveit március 10-re, a Székely Szabadság Napjára Marosvásárhelyre és Románia külképviseletei elé a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Izsák Balázs SZNT-elnök hétfői közleményében arra buzdítja Székelyföld lakóit, hogy emlékezzenek meg a Székely Szabadság Napjáról, aki pedig teheti, menjen Marosvásárhelyre, hogy békésen, méltósággal nyilvánítsa ki a közösség autonómiaigényét. Az SZNT elnöke arra kérte a magyar pártokat, civil szervezeteket, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteit, hogy legyenek részesei az előkészületeknek, és ösztönözzék részvételre a székelyeket, illetve egész Erdély magyarságát. Kérte ugyanakkor a nagyvilágban élő magyarok szervezeteit, hogy március 10-én Románia külképviseletei előtt fejezzék ki szolidaritásukat a székely autonómiamozgalommal.
„A Székely szabadság napján megszámláltatunk itthon és a nagyvilágban. Készüljünk úgy, hogy ne találtassunk híjával!” – fogalmazott Izsák Balázs. Megjegyezte, hogy a hatóságok általi megszámláltatás mellett „megmérettetik hűségünk hagyományainkhoz és céljainkhoz, megmérettetik kollektív bölcsességünk és méltóságunk, megmérettetik az erkölcsi erő, amely tizennegyedik éve szembesíti a román hatóságokat és ország-világ közvéleményét a székelyek akaratával”, a területi autonómia követelésével.
„Elölről kell kezdeni a társadalmi párbeszédet az ország közigazgatási átszervezéséről, mert nem fogjuk elfogadni, nem fogjuk tűrni, hogy Székelyföldet a jog és ésszerűség ellenére, Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak megszegésével egy román többségű közigazgatási régióba belekényszerítsék” – jelentette ki Izsák Balázs.
Emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban már 2015 tavaszán bejelentette az idei tüntetést és felvonulást. A hivatal elhárította a rendezvény tudomásul vételét, de január 8-án a Maros megyei törvényszék kötelezte a polgármestert és a várost, hogy az előzetes bejelentésnek megfelelően vegye tudomásul a rendezvényt.
Dorin Florea polgármester kijelentésére, mely szerint a városvezetés etnikai konfliktusoktól tart, Izsák Balázs kijelentette: Marosvásárhelyen akkor voltak etnikai jellegű konfliktusok, amikor ezt az állami hatóságok akarták, a többséget a magyar közösség ellen uszították és a támadást meg is szervezték. „Meggyőződésünk, hogy ma a román hatóságoknak, ellentétben a kilencvenes évvel, nem érdeke egy etnikai konfliktus megszervezése, ezért a törvénynek megfelelően fogják biztosítani a rendezvény békés lefolyását” – fogalmazott hétfői közleményében Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
MTI. Székelyhon.ro
Tüntetésre hívja a székelyföldi autonómiatörekvések híveit március 10-re, a Székely Szabadság Napjára Marosvásárhelyre és Románia külképviseletei elé a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Izsák Balázs SZNT-elnök hétfői közleményében arra buzdítja Székelyföld lakóit, hogy emlékezzenek meg a Székely Szabadság Napjáról, aki pedig teheti, menjen Marosvásárhelyre, hogy békésen, méltósággal nyilvánítsa ki a közösség autonómiaigényét. Az SZNT elnöke arra kérte a magyar pártokat, civil szervezeteket, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteit, hogy legyenek részesei az előkészületeknek, és ösztönözzék részvételre a székelyeket, illetve egész Erdély magyarságát. Kérte ugyanakkor a nagyvilágban élő magyarok szervezeteit, hogy március 10-én Románia külképviseletei előtt fejezzék ki szolidaritásukat a székely autonómiamozgalommal.
„A Székely szabadság napján megszámláltatunk itthon és a nagyvilágban. Készüljünk úgy, hogy ne találtassunk híjával!” – fogalmazott Izsák Balázs. Megjegyezte, hogy a hatóságok általi megszámláltatás mellett „megmérettetik hűségünk hagyományainkhoz és céljainkhoz, megmérettetik kollektív bölcsességünk és méltóságunk, megmérettetik az erkölcsi erő, amely tizennegyedik éve szembesíti a román hatóságokat és ország-világ közvéleményét a székelyek akaratával”, a területi autonómia követelésével.
„Elölről kell kezdeni a társadalmi párbeszédet az ország közigazgatási átszervezéséről, mert nem fogjuk elfogadni, nem fogjuk tűrni, hogy Székelyföldet a jog és ésszerűség ellenére, Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak megszegésével egy román többségű közigazgatási régióba belekényszerítsék” – jelentette ki Izsák Balázs.
Emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban már 2015 tavaszán bejelentette az idei tüntetést és felvonulást. A hivatal elhárította a rendezvény tudomásul vételét, de január 8-án a Maros megyei törvényszék kötelezte a polgármestert és a várost, hogy az előzetes bejelentésnek megfelelően vegye tudomásul a rendezvényt.
Dorin Florea polgármester kijelentésére, mely szerint a városvezetés etnikai konfliktusoktól tart, Izsák Balázs kijelentette: Marosvásárhelyen akkor voltak etnikai jellegű konfliktusok, amikor ezt az állami hatóságok akarták, a többséget a magyar közösség ellen uszították és a támadást meg is szervezték. „Meggyőződésünk, hogy ma a román hatóságoknak, ellentétben a kilencvenes évvel, nem érdeke egy etnikai konfliktus megszervezése, ezért a törvénynek megfelelően fogják biztosítani a rendezvény békés lefolyását” – fogalmazott hétfői közleményében Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
MTI. Székelyhon.ro
2016. január 25.
Újjászületik a Míves Emberek Sokadalma
Ismét lesz Udvarhelyen Míves Emberek Sokadalma, de nem pont olyan, amilyen eddig volt. Most ötleteket gyűjtenek a háromnapos programra – ehhez lehet csatlakozni.
Tizenöt év után először maradt el tavaly a Míves Emberek Sokadalma, ugyanis jelentősen csökkentek a rendezvény megszervezésére kapott támogatások, így lehetetlenné vált a folytatás. Lőrincz Zsuzsánna főszervező, a sokadalmat rendező Artera Alapítvány vezetője elmondta, idén mégis lesz MES, ám más formában.
A vállalkozói szféra felajánlásaiból finanszírozzák idén a rendezvény megszervezését. A Míves Emberek Sokadalmát ezúttal az alapítvány tavaly elhunyt művészeti vezetőjének, Horváth Károlynak az emlékére szervezik meg – mondta a főszervező. Horváth Károly javasolta ezelőtt tizenhat évvel egy olyan rendezvény szervezését, ahová mesterembereket hívnának meg, ebből az ötletből nőtte ki magát a rendezvény. Később sok ideig a MES szervezésében is alapember volt. „Akkor is volt egy váltás, de nem olyan drasztikus, mint amilyen most lesz” – fogalmazott a tervekről Lőrincz Zsuzsánna.
A rendezvény helyszíne nem változik, július 29. és 31. között ismét a Székely Támadt-várban kap helyet. Az Artera Alapítvány év eleji kiértékelőjén egyelőre annyiban egyeztek meg a partnerekkel, hogy márciusig ötleteket gyűjtenek az idei MES-re. Az ötletelésbe csatlakozhatnak a kézművesek, együttműködő partnerek, illetve bárki más is.
A rendezvény gerince már megvan, mondta Lőrincz Zsuzsánna, hozzáfűzve, hogy azt szeretné, ha a kézműves szervezőkkel és a partnerekkel közösen döntenék el, miként szabják át a háromnapos programot. Az viszont már biztos, hogy ebben az évben is lesz Artera-díj, amit egy vállalkozásnak, valamint egy kézművesnek fognak átadni.
Veres Réka. Székelyhon.ro
Ismét lesz Udvarhelyen Míves Emberek Sokadalma, de nem pont olyan, amilyen eddig volt. Most ötleteket gyűjtenek a háromnapos programra – ehhez lehet csatlakozni.
Tizenöt év után először maradt el tavaly a Míves Emberek Sokadalma, ugyanis jelentősen csökkentek a rendezvény megszervezésére kapott támogatások, így lehetetlenné vált a folytatás. Lőrincz Zsuzsánna főszervező, a sokadalmat rendező Artera Alapítvány vezetője elmondta, idén mégis lesz MES, ám más formában.
A vállalkozói szféra felajánlásaiból finanszírozzák idén a rendezvény megszervezését. A Míves Emberek Sokadalmát ezúttal az alapítvány tavaly elhunyt művészeti vezetőjének, Horváth Károlynak az emlékére szervezik meg – mondta a főszervező. Horváth Károly javasolta ezelőtt tizenhat évvel egy olyan rendezvény szervezését, ahová mesterembereket hívnának meg, ebből az ötletből nőtte ki magát a rendezvény. Később sok ideig a MES szervezésében is alapember volt. „Akkor is volt egy váltás, de nem olyan drasztikus, mint amilyen most lesz” – fogalmazott a tervekről Lőrincz Zsuzsánna.
A rendezvény helyszíne nem változik, július 29. és 31. között ismét a Székely Támadt-várban kap helyet. Az Artera Alapítvány év eleji kiértékelőjén egyelőre annyiban egyeztek meg a partnerekkel, hogy márciusig ötleteket gyűjtenek az idei MES-re. Az ötletelésbe csatlakozhatnak a kézművesek, együttműködő partnerek, illetve bárki más is.
A rendezvény gerince már megvan, mondta Lőrincz Zsuzsánna, hozzáfűzve, hogy azt szeretné, ha a kézműves szervezőkkel és a partnerekkel közösen döntenék el, miként szabják át a háromnapos programot. Az viszont már biztos, hogy ebben az évben is lesz Artera-díj, amit egy vállalkozásnak, valamint egy kézművesnek fognak átadni.
Veres Réka. Székelyhon.ro
2016. január 25.
Bukarestben döntenek a kis létszámú osztályok sorsáról
Valamennyi udvarhelyszéki faluban megvan annak a lehetősége, hogy a következő tanévben is működjenek a kis létszámú osztályok, ám erre még nem kaptak engedélyt. Az erre vonatkozó kéréseket pénteken összesítette a tanfelügyelőség.
Udvarhelyszéken húsz vidéki iskolában működnek kis létszámú osztályok. Mindegyik tanintézmény önálló iskola volt valamikor, saját igazgatóval, azonban az elmúlt pár évtizedben lényegesen megcsappant tanulóik száma, így nagyobb iskolákkal vonták össze őket. A Felsőboldogfalva községhez tartozó Patakfalván és Lengyelfalván, a Korondhoz tartozó Fenyőkúton és Atyhában, valamint a Farkaslakához tartozó Székelypálfalván, Bogárfalván és Firtosváralján jó pár éve kis létszámú, összevont csoportok és osztályok működnek az óvodákban, iskolákban. Hasonló a helyzet Homoródalmáson, Oklándon, a Kányádhoz tartozó Peteken és a Parajd községhez tartozó Békástanyán is.
A patakfalvi általános iskola tanítónője a tanintézethez tartozó óvoda felszámolásától tart, mivel ősszel kilenc gyerek előkészítős lesz, így csupán öten maradnak az óvónő felügyelete alatt. A tanítónő szerint a szülők otthon szeretnék tartani a kicsiket, hiszen kényelmetlen lenne őket naponta Felsőboldogfalvára utaztatni.
Atyhában egy óvónő és egy tanítónő foglalkozik a gyerekekkel. Itt 2014-ben új iskolaépületet avattak, ahol kilenc óvodás és ugyanannyi iskolás tanul összevont csoportokban. A tanítónő elmondása szerint ez a létszám állandósulni látszik, ugyanis minden évben születik két-három gyerek a faluban.
A háromszáz lelket számláló Fenyőkúton a három óvodás együtt tanul az öt előkészítős gyerekkel. Az őket oktató tanítónő annak örül, hogy az ottani fiatalok nem elmenni, hanem maradni akarnak.
Firtosváralján tizenegy óvodáskorú gyerek kezdte el a tanévet, az óvónő tudomása szerint tízen maradnak jövőre is.
A falusi iskolák eddig minden évben megkapták az engedélyt a kis létszámú csoportok létrehozására, és a remények szerint ezután is így lesz. Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelőnek nincs tudomása arról, hogy Udvarhelyszéken eddig akár egy megindokolt kérelmet is visszautasított volna az oktatási minisztérium. „Reméljük, ez most sem lesz másként” – bizakodott. Véleménye szerint legfeljebb az történhet, hogy egy olyan faluban, ahol három-négy gyerek van, ősszel a szülők úgy döntenek, máshova viszik az óvodáskorúakat.
A tanfelügyelőségen pénteken összesítették a kis létszámú osztályok következő tanévre vonatkozó engedélyeztetéséhez szükséges kéréseket. Ezek ügyében a végső döntést az oktatási minisztériumban hozzák meg.
Dósa Ildikó. Székelyhon.ro
Valamennyi udvarhelyszéki faluban megvan annak a lehetősége, hogy a következő tanévben is működjenek a kis létszámú osztályok, ám erre még nem kaptak engedélyt. Az erre vonatkozó kéréseket pénteken összesítette a tanfelügyelőség.
Udvarhelyszéken húsz vidéki iskolában működnek kis létszámú osztályok. Mindegyik tanintézmény önálló iskola volt valamikor, saját igazgatóval, azonban az elmúlt pár évtizedben lényegesen megcsappant tanulóik száma, így nagyobb iskolákkal vonták össze őket. A Felsőboldogfalva községhez tartozó Patakfalván és Lengyelfalván, a Korondhoz tartozó Fenyőkúton és Atyhában, valamint a Farkaslakához tartozó Székelypálfalván, Bogárfalván és Firtosváralján jó pár éve kis létszámú, összevont csoportok és osztályok működnek az óvodákban, iskolákban. Hasonló a helyzet Homoródalmáson, Oklándon, a Kányádhoz tartozó Peteken és a Parajd községhez tartozó Békástanyán is.
A patakfalvi általános iskola tanítónője a tanintézethez tartozó óvoda felszámolásától tart, mivel ősszel kilenc gyerek előkészítős lesz, így csupán öten maradnak az óvónő felügyelete alatt. A tanítónő szerint a szülők otthon szeretnék tartani a kicsiket, hiszen kényelmetlen lenne őket naponta Felsőboldogfalvára utaztatni.
Atyhában egy óvónő és egy tanítónő foglalkozik a gyerekekkel. Itt 2014-ben új iskolaépületet avattak, ahol kilenc óvodás és ugyanannyi iskolás tanul összevont csoportokban. A tanítónő elmondása szerint ez a létszám állandósulni látszik, ugyanis minden évben születik két-három gyerek a faluban.
A háromszáz lelket számláló Fenyőkúton a három óvodás együtt tanul az öt előkészítős gyerekkel. Az őket oktató tanítónő annak örül, hogy az ottani fiatalok nem elmenni, hanem maradni akarnak.
Firtosváralján tizenegy óvodáskorú gyerek kezdte el a tanévet, az óvónő tudomása szerint tízen maradnak jövőre is.
A falusi iskolák eddig minden évben megkapták az engedélyt a kis létszámú csoportok létrehozására, és a remények szerint ezután is így lesz. Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelőnek nincs tudomása arról, hogy Udvarhelyszéken eddig akár egy megindokolt kérelmet is visszautasított volna az oktatási minisztérium. „Reméljük, ez most sem lesz másként” – bizakodott. Véleménye szerint legfeljebb az történhet, hogy egy olyan faluban, ahol három-négy gyerek van, ősszel a szülők úgy döntenek, máshova viszik az óvodáskorúakat.
A tanfelügyelőségen pénteken összesítették a kis létszámú osztályok következő tanévre vonatkozó engedélyeztetéséhez szükséges kéréseket. Ezek ügyében a végső döntést az oktatási minisztériumban hozzák meg.
Dósa Ildikó. Székelyhon.ro
2016. január 25.
Sokan idegenkednek az iskolák összevonásától
A 2016–2017-es tanévben ezerrel kevesebb diák ül majd be az iskolapadokba Maros megyében, mint egy évvel korábban. A diáklétszám csökkenésének egyik eredményeképpen tanintézeteket vonnak össze Marosvásárhelyen, Radnóton, Nyárádszeredában és Nagyernyében.
Évek óta borzolja a kedélyeket a tanintézetek összevonása, egyes iskolák jogi személyiségének megszüntetése, az esetenként elrendelt költözés. Nemrég a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta az ősztől érvényes iskolahálózatról szóló rendelkezést, amelybe újabb összevonásokat iktattak be. Az érintett szülők és tanárok elégedetlenek a döntéssel.
A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelő elmondta: a diáklétszám csökkenése és a meglévő épületek észszerű kihasználása érdekében a 2016–17-es tanévtől összevonják a nyárádszeredai általános iskolát a gimnáziummal, a radnóti általánost a középiskolával, a nagyernyei iskolát a sáromberki szakiskolával, valamint a megyeszékhelyen a Tudor Vladimirescu iskolát (volt 20-as) a Mihai Viteazullal (volt 5-ös ) és a Romulus Gugát (18-as) a George Coşbuckal (3-as).
„Nincs elég tanuló, így fölöslegessé vált pár ügyintézői állás, gondolok itt az igazgatóra, titkárnőre, könyvelőre. A diáklétszám marad, a beiskolázási számok maradnak, a tanítók, tanárok nem kell attól féljenek, hogy elveszítik állásaikat. Sokan idegenkednek az iskolák összevonásától, pedig az eddigi példák azt mutatták, hogy az összevonás nyomán a tanintézetek megerősödtek, versenyhelyzet alakult ki a diákok között, s jobb eredmények születtek” – mondta a főtanfelügyelő.
Az egyik alárendelt viszonyba kényszerített tanintézet a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola, ahol jelenleg 699 diák tanul. A háromemeletes épületben 31 osztályterem van, a földszinten óvodai csoportok működnek, az emeleteket az iskolások foglalják el. Az iskola tavaly egy nagyáruháztól csaknem százezer lejes támogatást kapott, amelyből egy korszerű, multimédiás informatikalabort szereltek fel. Az iskolához tartozik egy korszerű nagy sportterem is, amelyet a diákok mellett sportegyesületek is használnak bérleti díj ellenében.
Az iskola igazgatója, Boczog Szabolcs érdeklődésünkre elmondta, tudták, hogy előbb-utóbb szóba kerül az összevonás, de remélték, hogy minél később. A jogi személyiség elvesztése számukra azt jelenti, hogy a közeli, felszereltség szempontjából rosszabbul, de diáklétszám szempontjából jobban álló Mihai Viteazul iskolához kerülnek, és többé nem tudnak önállóan dönteni többek között a bérleti díjból, szponzorszerződésből származó bevételek felhasználásáról sem. „A tanárok állásaikért aggódnak, noha biztosítottak minket szóban, hogy egyelőre minden osztály megmarad, nem lesznek összevonások. Legalábbis egyelőre” – mondta Boczog Szabolcs. A magyar tagozaton egyelőre elegendő diák van, s az utánpótlás is biztosítottnak látszik, ám pár év múlva előreláthatóan, ha kevesebb magyar kisdiák lesz, csökkenhet a magyar osztályok száma is.
A szülők, akik a napokban szereztek tudomást az összevonásról, fel vannak háborodva, és el vannak keseredve, mert szeretnék, ha gyermekeik ott fejezzék be az iskolát, ahol elkezdték. A tanfelügyelőség még nem erőlteti az osztályok átcsoportosítását, így lehet, hogy egy évig még minden a régiben marad. Egyelőre egyeztetések zajlanak. Felmerült megoldásként, hogy az elemi osztályok mindkét iskolából kerüljenek át a Tudor Vladimirescuba, s a felső tagozatosok, akik kevesebben vannak, a másik épületben tanuljanak. A korszerű informatikaterem léte azonban indokolttá tenné, hogy a nagyobb osztályok a Tudor Vladimirescu iskola épületében maradjanak. Ez ügyben döntés még nem született.
Az igazgató elmondta: a szülők a főtanfelügyelőhöz is elmentek kihallgatásra, tolmácsolva elégedetlenségüket. „Van, hogy testvérpárok járnak ide, s nem lenne jó őket elszakítani, külön épületbe tenni. Ugyanakkor több szülői közösség saját pénzén, önszántából rendbe tette az osztálytermeket, és természetes, hogy nem szeretnék, hogy gyermeküknek költöznie kelljen. Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható megoldást”– mondta az igazgató.
Simon Virág. Székelyhon.ro
A 2016–2017-es tanévben ezerrel kevesebb diák ül majd be az iskolapadokba Maros megyében, mint egy évvel korábban. A diáklétszám csökkenésének egyik eredményeképpen tanintézeteket vonnak össze Marosvásárhelyen, Radnóton, Nyárádszeredában és Nagyernyében.
Évek óta borzolja a kedélyeket a tanintézetek összevonása, egyes iskolák jogi személyiségének megszüntetése, az esetenként elrendelt költözés. Nemrég a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta az ősztől érvényes iskolahálózatról szóló rendelkezést, amelybe újabb összevonásokat iktattak be. Az érintett szülők és tanárok elégedetlenek a döntéssel.
A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelő elmondta: a diáklétszám csökkenése és a meglévő épületek észszerű kihasználása érdekében a 2016–17-es tanévtől összevonják a nyárádszeredai általános iskolát a gimnáziummal, a radnóti általánost a középiskolával, a nagyernyei iskolát a sáromberki szakiskolával, valamint a megyeszékhelyen a Tudor Vladimirescu iskolát (volt 20-as) a Mihai Viteazullal (volt 5-ös ) és a Romulus Gugát (18-as) a George Coşbuckal (3-as).
„Nincs elég tanuló, így fölöslegessé vált pár ügyintézői állás, gondolok itt az igazgatóra, titkárnőre, könyvelőre. A diáklétszám marad, a beiskolázási számok maradnak, a tanítók, tanárok nem kell attól féljenek, hogy elveszítik állásaikat. Sokan idegenkednek az iskolák összevonásától, pedig az eddigi példák azt mutatták, hogy az összevonás nyomán a tanintézetek megerősödtek, versenyhelyzet alakult ki a diákok között, s jobb eredmények születtek” – mondta a főtanfelügyelő.
Az egyik alárendelt viszonyba kényszerített tanintézet a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola, ahol jelenleg 699 diák tanul. A háromemeletes épületben 31 osztályterem van, a földszinten óvodai csoportok működnek, az emeleteket az iskolások foglalják el. Az iskola tavaly egy nagyáruháztól csaknem százezer lejes támogatást kapott, amelyből egy korszerű, multimédiás informatikalabort szereltek fel. Az iskolához tartozik egy korszerű nagy sportterem is, amelyet a diákok mellett sportegyesületek is használnak bérleti díj ellenében.
Az iskola igazgatója, Boczog Szabolcs érdeklődésünkre elmondta, tudták, hogy előbb-utóbb szóba kerül az összevonás, de remélték, hogy minél később. A jogi személyiség elvesztése számukra azt jelenti, hogy a közeli, felszereltség szempontjából rosszabbul, de diáklétszám szempontjából jobban álló Mihai Viteazul iskolához kerülnek, és többé nem tudnak önállóan dönteni többek között a bérleti díjból, szponzorszerződésből származó bevételek felhasználásáról sem. „A tanárok állásaikért aggódnak, noha biztosítottak minket szóban, hogy egyelőre minden osztály megmarad, nem lesznek összevonások. Legalábbis egyelőre” – mondta Boczog Szabolcs. A magyar tagozaton egyelőre elegendő diák van, s az utánpótlás is biztosítottnak látszik, ám pár év múlva előreláthatóan, ha kevesebb magyar kisdiák lesz, csökkenhet a magyar osztályok száma is.
A szülők, akik a napokban szereztek tudomást az összevonásról, fel vannak háborodva, és el vannak keseredve, mert szeretnék, ha gyermekeik ott fejezzék be az iskolát, ahol elkezdték. A tanfelügyelőség még nem erőlteti az osztályok átcsoportosítását, így lehet, hogy egy évig még minden a régiben marad. Egyelőre egyeztetések zajlanak. Felmerült megoldásként, hogy az elemi osztályok mindkét iskolából kerüljenek át a Tudor Vladimirescuba, s a felső tagozatosok, akik kevesebben vannak, a másik épületben tanuljanak. A korszerű informatikaterem léte azonban indokolttá tenné, hogy a nagyobb osztályok a Tudor Vladimirescu iskola épületében maradjanak. Ez ügyben döntés még nem született.
Az igazgató elmondta: a szülők a főtanfelügyelőhöz is elmentek kihallgatásra, tolmácsolva elégedetlenségüket. „Van, hogy testvérpárok járnak ide, s nem lenne jó őket elszakítani, külön épületbe tenni. Ugyanakkor több szülői közösség saját pénzén, önszántából rendbe tette az osztálytermeket, és természetes, hogy nem szeretnék, hogy gyermeküknek költöznie kelljen. Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható megoldást”– mondta az igazgató.
Simon Virág. Székelyhon.ro
2016. január 25.
Továbbra is kéri az önkormányzat a szentgyörgyi kultúrpalotát
A Cioloş-kormánytól is kéri a szakszervezetek tulajdonában levő, egyre romosodó kultúrpalotát Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, országszerte több mint harminc művelődési ház van a sepsiszentgyörgyihez hasonló helyzetben – a tisztázatlan tulajdonjog, a felhalmozott adósságok miatt kihasználatlanul állnak, senki nem tud befektetni a felújításukba.
Az elöljáró szerint ezeket az ingatlanokat kormányhatározattal át kellene adni a helyi önkormányzatoknak, hogy a helyi közösségek javára működtethessék. A sepsiszentgyörgyi létesítmény után az évek során 1,3 millió lejes ingatlanadó-hátralékot halmoztak fel, több százezer lejes tartozást a víz-, gáz- és villanyszolgáltatóknak, ugyanakkor beruházásokra is szükség lenne, hiszen jelenlegi állapotában az épület már alkalmatlan bármilyen tevékenységre – például az elavult rendszer miatt nem lehet megfelelően fűteni.
A szakszervezetek viszont nem áldoznak pénzt ezekre, így az épületre néhány évvel ezelőtt lakat került, és a megoldás sem körvonalazódik. A szakszervezetek ugyanakkor nem is mernek lemondani a tulajdonról, mert attól tartanak, hogy a korrupcióellenes ügyészség az állami vagyon elkótyavetyéléséért indíthat vizsgálatot.
Az önkormányzat eközben évek óta próbálkozik a kultúrpalota megszerzésével, már több kormánytól kérték, hogy kormányhatározattal adják át városi köztulajdonba. Közben pert indítottak az adóhátralékért – ha ezek lezárulnak, és elárverezik az ingatlant, a város él elővásárlási jogával. Ezek a lépések eddig nem vezettek eredményre, a város legnagyobb előadóterme pedig éve óta zárva van.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro
A Cioloş-kormánytól is kéri a szakszervezetek tulajdonában levő, egyre romosodó kultúrpalotát Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, országszerte több mint harminc művelődési ház van a sepsiszentgyörgyihez hasonló helyzetben – a tisztázatlan tulajdonjog, a felhalmozott adósságok miatt kihasználatlanul állnak, senki nem tud befektetni a felújításukba.
Az elöljáró szerint ezeket az ingatlanokat kormányhatározattal át kellene adni a helyi önkormányzatoknak, hogy a helyi közösségek javára működtethessék. A sepsiszentgyörgyi létesítmény után az évek során 1,3 millió lejes ingatlanadó-hátralékot halmoztak fel, több százezer lejes tartozást a víz-, gáz- és villanyszolgáltatóknak, ugyanakkor beruházásokra is szükség lenne, hiszen jelenlegi állapotában az épület már alkalmatlan bármilyen tevékenységre – például az elavult rendszer miatt nem lehet megfelelően fűteni.
A szakszervezetek viszont nem áldoznak pénzt ezekre, így az épületre néhány évvel ezelőtt lakat került, és a megoldás sem körvonalazódik. A szakszervezetek ugyanakkor nem is mernek lemondani a tulajdonról, mert attól tartanak, hogy a korrupcióellenes ügyészség az állami vagyon elkótyavetyéléséért indíthat vizsgálatot.
Az önkormányzat eközben évek óta próbálkozik a kultúrpalota megszerzésével, már több kormánytól kérték, hogy kormányhatározattal adják át városi köztulajdonba. Közben pert indítottak az adóhátralékért – ha ezek lezárulnak, és elárverezik az ingatlant, a város él elővásárlási jogával. Ezek a lépések eddig nem vezettek eredményre, a város legnagyobb előadóterme pedig éve óta zárva van.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro
2016. január 25.
Falugyűlés feljelentési tájékoztatóval
Nem volt könnyű a tavalyi, és nem lesz az a 2016-os év sem – hangzott el Remetén, a vasárnapi falugyűlésen. A közösségi házban tartott fórumon a polgármesteri hivatal szakosztályainak és az önkormányzat intézményeinek tavalyi tevékenységét, illetve a községvezetés idénre kitűzött terveit ismerhette meg a nagy számban összegyűlt érdeklődő közönség.
A 2015-ös év tevékenységi beszámolójának felvezetőjében Laczkó-Albert Elemér az őt és az önkormányzatot ért, feljelentésekben is megnyilvánuló vádakat foglalta össze. Az egy évvel korábban tartott falugyűlésre visszautalva a polgármester elmondta, az Alkoza Közbirtokosság részéről elégedetlen csoport akkori hozzáállása időközben vált érthetővé. Mint kiderült, az erdővagyonnal való visszaélés gyanújával a kormány ellenőrzőszervénél feljelentették a községvezetést. Az ügyben zajló kivizsgálás során a számvevőszék törvénytelennek nyilvánította 5,7 hektár borszéki erdőrész eladását, amit 11 éve a borvíztöltőde vásárolt meg Remete önkormányzatától. „Az lett a következmény, hogy a vállalattól visszavásároltuk a területet ugyanannyi pénzért, mint amiért akkor eladtuk. Ez az ügy egy törvényszéki határozattal le lett járatva” – tudatta a polgármester.
Az erdészeti felügyelőség tízezer lejre büntette az önkormányzatot, mert az erdőfelújítási alapban lévő összeget nem a megfelelő számlaszámon tárolták. Mivel 48 órán belül fizettek, a pénzbírság felére csökkent, ugyanakkor a jogtalannak tartott bírságolás miatt beperelték a hatóságot – sorolta az említett ügyben zajló kivizsgálások következményeit a polgármester.
Az Alkoza Közbirtokosság vagyonával való törvénytelen gazdálkodás gyanújával a korrupcióellenes ügyészségnél (DNA) jelentették fel a községvezetést; az ügy nincs lezárva.
Az ügyészség részéről amiatt zajlott kivizsgálás, mert az Alkoza által összehívott közbirtokossági gyűléséhez nem biztosított helyiséget a remetei polgármesteri hivatal.
Év végén derült ki, a község kőbányájának tevékenységeit is ellenőrzik a hatóságok, szintén feljelentés miatt – folytatta a tájékoztatást a polgármester. Elmondta továbbá, személye ellen is lejárató hadjárat indult a sajtóban és internetes fórumokon. „Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogyha lehetne, minden eszközzel bezáratnának. Ha az igazi céljukat nem is érték el, az biztos, hogy a munkánkat megnehezítették” – fogalmazott Laczkó-Albert Elemér. Hozzátette, az említett körülmények között a polgármesteri hivatal munkatársai és az önkormányzat tagjai is igyekeztek a lehető legjobban végezni munkájukat.
Beszámolók
A felvezetőt követően a megszokott forgatókönyv szerint folytatódott a falugyűlés: az önkormányzat, az alárendelt intézmények és a polgármesteri hivatal osztályainak éves tevékenységeit az illetékes vezető személyek ismertették. A tisztségviselők szerint a lakosság részéről nagyobb fegyelemre, a törvények ismeretére és betartására van szükség, hogy problémamentesen működhessen az ügyfélszolgálat az egyes irodákban, és szintén a lakók hozzáállásán múlik a csatornahálózat zavartalan működtetése is, akárcsak a felújított községi, mezei, erdei utak állapotának megőrzése. A törvénykezés miatt egyáltalán nem ígéretes a földtulajdon-rendezés folyamata, a parcellázási tervek elkészítését nehezítik a valós és a regiszterben szereplő földterületek közötti eltérések. A tisztázáshoz becsületes melléállásra van szükség – hangzott el.
Tavaly is csökkent a gyermeklétszám Remetén – derült ki az iskolaigazgató beszámolójából. Az összesen 11 óvoda- és iskolaépületben 693-an kezdték a tanévet, az elégtelen létszám miatt óvodai csoport szűnt meg. Pezseg viszont a kulturális élet, van igény a Caritas-szal közösen folytatott szociális tevékenységek iránt, és színvonalas szolgáltatásokkal szolgálja ki a helyiek mellett a környékbelieket is az Egészségház.
Lefolytatta európai uniós pályázatait az önkormányzat – a Leader-program keretében újították fel a tájházat, a mozgássérültek számára autót vásároltak, rendezték az iskola előtti parkot, az Egészségháznak különféle eszközöket vásároltak. Sikerült felépíteni a csutakfalvi közösségi házat, amit parkolóval, erdeigyümölcs-feldolgozóval, hűtőkamrával egészítettek ki. Utak újultak meg, hidak épültek tavaly, illetve az uniós pályázatok előkészítésén is dolgoztak az önkormányzatnál. Három projektre már letett pályázata van Remetének: bölcsődeépítést, a művelődési ház felszerelésének bővítését, illetve a víz- és csatornahálózat korszerűsítését célozzák az elbírálásra váró pályázatok.
„Remetének továbbra sincs tartozása, a pénzügyileg nem éppen kedvezően induló 2015-ös évet sikerült nulla lej hitellel zárni” – összegzett a polgármester.
Tervek
A fórumon a 2016-os költségvetés-tervezetet is ismertette a községvezető. Az önkormányzat elé kerülő tervezet szerint a bevételi oldal tételeinek összege megközelíti a 10 millió 400 ezer lejt, a kiadásoké pedig valamivel több mint 12 millió 500 ezer lej. Beruházásokra közel 2 millió 800 ezer lejt terveztek be. „Nagyon nagy mutatványra ebben az évben nem számítunk, mivel az uniós pályázataink leadás vagy elbírálás előtt vannak. 2016-ban a stabilitásra törekszünk. Arra, hogy mindenünk, amink van, életképesen, biztonságosan működjön” – fogalmazott a kiadási tételek kapcsán a polgármester. A teendők prioritását ismertetve elmondta, nulladik helyen a tulajdonrendezés kérdésköre áll, első helyre a pályázatokhoz szükséges tervek elkészítését helyezik, a fontossági sorrend második helyét a Fenekalja utca felújítása foglalja el. Útjavítások, hidak építése, a borvízkút rendezése szerepel továbbá a prioritási listán, ugyanakkor a közvilágítás modernizálása, piacépítés, egy haszongépjármű, illetve a sportcsarnok részére egy eredményjelző-tábla vásárlása is a halaszthatatlan teendők közé van besorolva.
A vasárnapi falugyűlésen részt vett és felszólalt Moldován József parlamenti képviselő, Petres Sándor megyei alprefektus, Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke, Barti Tihamér alelnök, Bende Sándor megyei tanácsos. Hozzászólásaikban mindannyian a remetei községvezetés által elért eredményeket méltatták. Barti Tihamér a megyei hulladékgazdálkodási projekt Remetén létesülő beruházásának megvalósított fázisairól is tájékoztatta a jelenlévőket.
Pethő Melánia. Székelyhon.ro
Nem volt könnyű a tavalyi, és nem lesz az a 2016-os év sem – hangzott el Remetén, a vasárnapi falugyűlésen. A közösségi házban tartott fórumon a polgármesteri hivatal szakosztályainak és az önkormányzat intézményeinek tavalyi tevékenységét, illetve a községvezetés idénre kitűzött terveit ismerhette meg a nagy számban összegyűlt érdeklődő közönség.
A 2015-ös év tevékenységi beszámolójának felvezetőjében Laczkó-Albert Elemér az őt és az önkormányzatot ért, feljelentésekben is megnyilvánuló vádakat foglalta össze. Az egy évvel korábban tartott falugyűlésre visszautalva a polgármester elmondta, az Alkoza Közbirtokosság részéről elégedetlen csoport akkori hozzáállása időközben vált érthetővé. Mint kiderült, az erdővagyonnal való visszaélés gyanújával a kormány ellenőrzőszervénél feljelentették a községvezetést. Az ügyben zajló kivizsgálás során a számvevőszék törvénytelennek nyilvánította 5,7 hektár borszéki erdőrész eladását, amit 11 éve a borvíztöltőde vásárolt meg Remete önkormányzatától. „Az lett a következmény, hogy a vállalattól visszavásároltuk a területet ugyanannyi pénzért, mint amiért akkor eladtuk. Ez az ügy egy törvényszéki határozattal le lett járatva” – tudatta a polgármester.
Az erdészeti felügyelőség tízezer lejre büntette az önkormányzatot, mert az erdőfelújítási alapban lévő összeget nem a megfelelő számlaszámon tárolták. Mivel 48 órán belül fizettek, a pénzbírság felére csökkent, ugyanakkor a jogtalannak tartott bírságolás miatt beperelték a hatóságot – sorolta az említett ügyben zajló kivizsgálások következményeit a polgármester.
Az Alkoza Közbirtokosság vagyonával való törvénytelen gazdálkodás gyanújával a korrupcióellenes ügyészségnél (DNA) jelentették fel a községvezetést; az ügy nincs lezárva.
Az ügyészség részéről amiatt zajlott kivizsgálás, mert az Alkoza által összehívott közbirtokossági gyűléséhez nem biztosított helyiséget a remetei polgármesteri hivatal.
Év végén derült ki, a község kőbányájának tevékenységeit is ellenőrzik a hatóságok, szintén feljelentés miatt – folytatta a tájékoztatást a polgármester. Elmondta továbbá, személye ellen is lejárató hadjárat indult a sajtóban és internetes fórumokon. „Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogyha lehetne, minden eszközzel bezáratnának. Ha az igazi céljukat nem is érték el, az biztos, hogy a munkánkat megnehezítették” – fogalmazott Laczkó-Albert Elemér. Hozzátette, az említett körülmények között a polgármesteri hivatal munkatársai és az önkormányzat tagjai is igyekeztek a lehető legjobban végezni munkájukat.
Beszámolók
A felvezetőt követően a megszokott forgatókönyv szerint folytatódott a falugyűlés: az önkormányzat, az alárendelt intézmények és a polgármesteri hivatal osztályainak éves tevékenységeit az illetékes vezető személyek ismertették. A tisztségviselők szerint a lakosság részéről nagyobb fegyelemre, a törvények ismeretére és betartására van szükség, hogy problémamentesen működhessen az ügyfélszolgálat az egyes irodákban, és szintén a lakók hozzáállásán múlik a csatornahálózat zavartalan működtetése is, akárcsak a felújított községi, mezei, erdei utak állapotának megőrzése. A törvénykezés miatt egyáltalán nem ígéretes a földtulajdon-rendezés folyamata, a parcellázási tervek elkészítését nehezítik a valós és a regiszterben szereplő földterületek közötti eltérések. A tisztázáshoz becsületes melléállásra van szükség – hangzott el.
Tavaly is csökkent a gyermeklétszám Remetén – derült ki az iskolaigazgató beszámolójából. Az összesen 11 óvoda- és iskolaépületben 693-an kezdték a tanévet, az elégtelen létszám miatt óvodai csoport szűnt meg. Pezseg viszont a kulturális élet, van igény a Caritas-szal közösen folytatott szociális tevékenységek iránt, és színvonalas szolgáltatásokkal szolgálja ki a helyiek mellett a környékbelieket is az Egészségház.
Lefolytatta európai uniós pályázatait az önkormányzat – a Leader-program keretében újították fel a tájházat, a mozgássérültek számára autót vásároltak, rendezték az iskola előtti parkot, az Egészségháznak különféle eszközöket vásároltak. Sikerült felépíteni a csutakfalvi közösségi házat, amit parkolóval, erdeigyümölcs-feldolgozóval, hűtőkamrával egészítettek ki. Utak újultak meg, hidak épültek tavaly, illetve az uniós pályázatok előkészítésén is dolgoztak az önkormányzatnál. Három projektre már letett pályázata van Remetének: bölcsődeépítést, a művelődési ház felszerelésének bővítését, illetve a víz- és csatornahálózat korszerűsítését célozzák az elbírálásra váró pályázatok.
„Remetének továbbra sincs tartozása, a pénzügyileg nem éppen kedvezően induló 2015-ös évet sikerült nulla lej hitellel zárni” – összegzett a polgármester.
Tervek
A fórumon a 2016-os költségvetés-tervezetet is ismertette a községvezető. Az önkormányzat elé kerülő tervezet szerint a bevételi oldal tételeinek összege megközelíti a 10 millió 400 ezer lejt, a kiadásoké pedig valamivel több mint 12 millió 500 ezer lej. Beruházásokra közel 2 millió 800 ezer lejt terveztek be. „Nagyon nagy mutatványra ebben az évben nem számítunk, mivel az uniós pályázataink leadás vagy elbírálás előtt vannak. 2016-ban a stabilitásra törekszünk. Arra, hogy mindenünk, amink van, életképesen, biztonságosan működjön” – fogalmazott a kiadási tételek kapcsán a polgármester. A teendők prioritását ismertetve elmondta, nulladik helyen a tulajdonrendezés kérdésköre áll, első helyre a pályázatokhoz szükséges tervek elkészítését helyezik, a fontossági sorrend második helyét a Fenekalja utca felújítása foglalja el. Útjavítások, hidak építése, a borvízkút rendezése szerepel továbbá a prioritási listán, ugyanakkor a közvilágítás modernizálása, piacépítés, egy haszongépjármű, illetve a sportcsarnok részére egy eredményjelző-tábla vásárlása is a halaszthatatlan teendők közé van besorolva.
A vasárnapi falugyűlésen részt vett és felszólalt Moldován József parlamenti képviselő, Petres Sándor megyei alprefektus, Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke, Barti Tihamér alelnök, Bende Sándor megyei tanácsos. Hozzászólásaikban mindannyian a remetei községvezetés által elért eredményeket méltatták. Barti Tihamér a megyei hulladékgazdálkodási projekt Remetén létesülő beruházásának megvalósított fázisairól is tájékoztatta a jelenlévőket.
Pethő Melánia. Székelyhon.ro
2016. január 26.
Kovács Péter: az RMDSZ nem támogatja a kétfordulós polgármester-választásokat
Nem a polgármester legitimitását erősítené, hanem az etnikai hovatartozás kerülne előtérbe” – így jellemezte Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt a kezdeményezést, amely elfogadása esetén Romániában mégsem egy, hanem kétfordulósak lehetnek az önkormányzati választások.
„Vegyes vidékeken, ott, ahol 25 és 45 százalék közötti a magyar jelenlét, a második forduló nem a polgármester legitimitását erősíti, hanem az etnikumét, vagyis egyértelműen a román jelölt nyer. Amikor kétfordulós polgármester-választások voltak, azt láthattuk, hogy a második fordulóban természetellenes koalíciók alakultak csak azért, hogy ne a magyar jelölt nyerjen. Ez semmiképp sem a legitimitás növelését jelenti” – vélekedik a Szövetség ügyvezető elnöke, aki emellett elmondta, az RMDSZ azért sem támogatja a kétfordulós önkormányzati választásokat, mert ez fölöslegesen megterheli a költségvetést, a milliárdos tételű többletösszegeket hasznosabban is el lehetne költeni.
„A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a települések fejlődnek, ahol ügyes a polgármester, ez pedig nem függ közvetlenül össze azzal, hogy őt egy vagy két fordulóban választották meg. Azt láthatjuk, hogy négy évvel ezelőtt a szavazópolgárok közvetlenül választották meg a megyei tanácselnököket, nyolc évvel ezelőtt pedig az önkormányzati testület választotta meg őket, a két eset között pedig semmiféle legitimitásbeli különbség nem merült fel. Most megint visszatértünk a tanács által választott megyei tanácselnöki rendszerhez, és egyetlen párt sem mondta azt, hogy csökkent volna az elnökök legitimitása” – hangsúlyozta Kovács Péter, aki szerint ez egy újabb populista kezdeményezés, amelybe a román pártok nagyon könnyen belelovalják magukat. Amennyiben úgy tűnik nekik, hogy a döntésük tetszik az embereknek, akkor sokszor a saját, korábbi döntéseiket fölülírva is meggondolják magukat. Emlékeztetett: a PNL politikusai másodjára gondolják meg magukat a választási törvény kapcsán, hiszen először a parlamentben támogatták a diaszpórában szavazókra vonatkozó előírásokat, majd kihátráltak, most pedig ugyanezt teszik, annak ellenére, hogy korábban már megszavazták az egyfordulós választást. „Ilyen politikai környezetben nagyon nehéz a törvényeket figyelembe véve tervezni” – nyilatkozta Kovács Péter, aki kiemelte, a Velencei Bizottság ajánlását megerősítve, az Alkotmánybíróság is egyértelműen kimondta: nem lehet egy évvel a szavazás napja előtt a választási törvényen módosítani. „Játék közben nem szabad a játékszabályokat módosítani” – nyomatékosított.
Közlemény. Erdély.ma
Nem a polgármester legitimitását erősítené, hanem az etnikai hovatartozás kerülne előtérbe” – így jellemezte Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt a kezdeményezést, amely elfogadása esetén Romániában mégsem egy, hanem kétfordulósak lehetnek az önkormányzati választások.
„Vegyes vidékeken, ott, ahol 25 és 45 százalék közötti a magyar jelenlét, a második forduló nem a polgármester legitimitását erősíti, hanem az etnikumét, vagyis egyértelműen a román jelölt nyer. Amikor kétfordulós polgármester-választások voltak, azt láthattuk, hogy a második fordulóban természetellenes koalíciók alakultak csak azért, hogy ne a magyar jelölt nyerjen. Ez semmiképp sem a legitimitás növelését jelenti” – vélekedik a Szövetség ügyvezető elnöke, aki emellett elmondta, az RMDSZ azért sem támogatja a kétfordulós önkormányzati választásokat, mert ez fölöslegesen megterheli a költségvetést, a milliárdos tételű többletösszegeket hasznosabban is el lehetne költeni.
„A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a települések fejlődnek, ahol ügyes a polgármester, ez pedig nem függ közvetlenül össze azzal, hogy őt egy vagy két fordulóban választották meg. Azt láthatjuk, hogy négy évvel ezelőtt a szavazópolgárok közvetlenül választották meg a megyei tanácselnököket, nyolc évvel ezelőtt pedig az önkormányzati testület választotta meg őket, a két eset között pedig semmiféle legitimitásbeli különbség nem merült fel. Most megint visszatértünk a tanács által választott megyei tanácselnöki rendszerhez, és egyetlen párt sem mondta azt, hogy csökkent volna az elnökök legitimitása” – hangsúlyozta Kovács Péter, aki szerint ez egy újabb populista kezdeményezés, amelybe a román pártok nagyon könnyen belelovalják magukat. Amennyiben úgy tűnik nekik, hogy a döntésük tetszik az embereknek, akkor sokszor a saját, korábbi döntéseiket fölülírva is meggondolják magukat. Emlékeztetett: a PNL politikusai másodjára gondolják meg magukat a választási törvény kapcsán, hiszen először a parlamentben támogatták a diaszpórában szavazókra vonatkozó előírásokat, majd kihátráltak, most pedig ugyanezt teszik, annak ellenére, hogy korábban már megszavazták az egyfordulós választást. „Ilyen politikai környezetben nagyon nehéz a törvényeket figyelembe véve tervezni” – nyilatkozta Kovács Péter, aki kiemelte, a Velencei Bizottság ajánlását megerősítve, az Alkotmánybíróság is egyértelműen kimondta: nem lehet egy évvel a szavazás napja előtt a választási törvényen módosítani. „Játék közben nem szabad a játékszabályokat módosítani” – nyomatékosított.
Közlemény. Erdély.ma
2016. január 26.
Politikai üzletelés a vád: Grama nem szövetkezett az RMDSZ-szel
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma szerint az RMDSZ komoly erőfeszítéseket tesz, hogy menesszék a tisztségéből a több mint egy éve ideiglenesen kinevezett Sebastian Cucu prefektust. A fórum úgy tudja, a magyar szervezet ebben Horia Grama szociáldemokrata parlamenti képviselő hathatós támogatására is számíthat, az utóbbi azonban ezt cáfolja. A románok civil fóruma egy közleményben kifejti, az országnak ebben a részében, „ahol az RMDSZ és a más magyar pártok képviselői teljes kontroll alatt tartják a helyi közigazgatást”, a prefektúra az egyetlen intézmény, amely szavatolja a törvényességet, és a jogász végzettségű Sebastian Cucu prefektus elismert szakember ebben a tekintetben. Úgy értékelik, ha a miniszterelnök rábólintana az RMDSZ kérésére, akkor Cucu lenne a negyedik prefektus Kovászna megyében, akit a szövetség „parancsára” és Horia Grama segítségével ebben a törvényhozási ciklusban leváltanak. Ez okból, a Kovászna megyei román közösség nevében azt kérik Dacian Cioloş miniszterelnöktől, ne adjon helyet „politikai üzleteléseknek”.
Horia Grama parlamenti képviselő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezetének elnöke egyszerűen aberrációnak tartja a fórum által állítottakat. Lapunk érdeklődésére Grama emlékeztetett, az évek során mindig azt szorgalmazta, hogy Kovászna megyében román kormánymegbízottat nevezzenek ki, és Sebastian Cucu is a PSD támogatásával volt kinevezve alprefektusnak, majd prefektusnak. „Nem értem, hogyan kevertek bele ebbe a történetbe, mint az RMDSZ szövetségesét. Hogy van ez: én támogatom Cucut, és én is menesztem?” – tette fel a költői kérdést. Kiss Edit
Erdély.ma
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma szerint az RMDSZ komoly erőfeszítéseket tesz, hogy menesszék a tisztségéből a több mint egy éve ideiglenesen kinevezett Sebastian Cucu prefektust. A fórum úgy tudja, a magyar szervezet ebben Horia Grama szociáldemokrata parlamenti képviselő hathatós támogatására is számíthat, az utóbbi azonban ezt cáfolja. A románok civil fóruma egy közleményben kifejti, az országnak ebben a részében, „ahol az RMDSZ és a más magyar pártok képviselői teljes kontroll alatt tartják a helyi közigazgatást”, a prefektúra az egyetlen intézmény, amely szavatolja a törvényességet, és a jogász végzettségű Sebastian Cucu prefektus elismert szakember ebben a tekintetben. Úgy értékelik, ha a miniszterelnök rábólintana az RMDSZ kérésére, akkor Cucu lenne a negyedik prefektus Kovászna megyében, akit a szövetség „parancsára” és Horia Grama segítségével ebben a törvényhozási ciklusban leváltanak. Ez okból, a Kovászna megyei román közösség nevében azt kérik Dacian Cioloş miniszterelnöktől, ne adjon helyet „politikai üzleteléseknek”.
Horia Grama parlamenti képviselő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezetének elnöke egyszerűen aberrációnak tartja a fórum által állítottakat. Lapunk érdeklődésére Grama emlékeztetett, az évek során mindig azt szorgalmazta, hogy Kovászna megyében román kormánymegbízottat nevezzenek ki, és Sebastian Cucu is a PSD támogatásával volt kinevezve alprefektusnak, majd prefektusnak. „Nem értem, hogyan kevertek bele ebbe a történetbe, mint az RMDSZ szövetségesét. Hogy van ez: én támogatom Cucut, és én is menesztem?” – tette fel a költői kérdést. Kiss Edit
Erdély.ma
2016. január 26.
Lesz, vagy nem lesz közös képviselőjelölt-lista Marosvásárhelyen?
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei szervezetének vezetője felhívást tett közé, miszerint felettébb szükséges a marosvásárhelyi magyarság minél szélesebb körű összefogása, a helyi politikai erők egységes fellépése. Bereczki Ferenc szerint az előválasztások nyomán kijelölt, a magyar pártok által közösen támogatott marosvásárhelyi polgármesterjelölt, Soós Zoltán melletti kiállás csak az első lépés az összefogás megvalósulása felé, annak kiteljesedése csak a közös önkormányzati képviselői jelöltlista felállítása által valósulhat meg.
Egy ilyen lépés szervesen illeszkedik az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnökének, Szilágyi Zsoltnak egy választási párt – az Erdélyi Magyar Szövetség – létrehozására vonatkozó javaslatához. Az EMNP bízik abban, hogy az RMDSZ felismeri a magyarországi kormányszövetség – a Fidesz-KDNP – által kidolgozott Nemzeti Együttműködés Rendszerébe illő lépés fontosságát. Az ilyen összefogás lehet az egyetlen biztosítéka annak is, hogy a román törvényhozásban erős magyar parlamenti érdekképviselet alakulhasson ki.
A Kossuth Rádió munkatársa a közös tanácsosi listával kapcsolatos álláspontjáról kérdezte Brassai Zsombor megyei RMDSZ elnököt, Biró Zsoltot, az MPP elnökét és Soós Zoltánt, az közös polgármester-jelöltet. Brassai Zsombor azt mondta, hogy a választási párttal „egy kicsit messzire megy” a néppárt, és az összefogásnak vannak ennél biztosabb lehetőségei. A RMDSZ Maros megyei vezetője úgy tudja, hogy az összefogás kérdésében elkezdődött az egyeztetés Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt között. Brassai arról is beszélt, hogy a választási párt ötletét ők nem tudják támogatni, mert az jogilag „labilis és támadható”. Az MPP már tett példaértékű gesztust azzal, hogy bizonyos esetekben, ott ahol veszélyeztetett lenne a magyarság képviselete, lemondott a versenyről, a jelöltjei pedig valószínűleg az RMDSZ listáján fognak indulni – hangsúlyozta Brassai. Hozzátette: az EMNP-től is azt várja, hogy „kellő alázattal kezeljék ezt a kérdést, és ne licitálják túl, na használják ki ezt a helyzetet”. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke azt nyilatkozta: „Marosvásárhelyen össze kell fogni, más út nincs, de, hogy a tanácsosi lista, hogyan áll az össze, az még a jövő zenéje”. A Maros megyei EMNP felhívását Biró bár nem kívánta kommentálni, annyit mégis elmondott, hogy „nem a nyúl viszi a vadászpuskát, egy 5 százalékos pártnak kéne tudja, hogy a helye”.
Soós Zoltán polgármester-jelölt úgy nyilatkozott, hogy kialakulni látszik egy olyan tanácsosi lista, amin rajta lesznek a magyar pártok jelöltjei, és bár a technikai részletekről még folynak a viták, a lényeg az, hogy van szándék az összefogásra. Marosvásárhelyen az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal már megegyezett, remélhetőleg az Erdélyi Magyar Néppárttal is megegyeznek – szögezte le Soós. Kossuth Rádió. Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei szervezetének vezetője felhívást tett közé, miszerint felettébb szükséges a marosvásárhelyi magyarság minél szélesebb körű összefogása, a helyi politikai erők egységes fellépése. Bereczki Ferenc szerint az előválasztások nyomán kijelölt, a magyar pártok által közösen támogatott marosvásárhelyi polgármesterjelölt, Soós Zoltán melletti kiállás csak az első lépés az összefogás megvalósulása felé, annak kiteljesedése csak a közös önkormányzati képviselői jelöltlista felállítása által valósulhat meg.
Egy ilyen lépés szervesen illeszkedik az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnökének, Szilágyi Zsoltnak egy választási párt – az Erdélyi Magyar Szövetség – létrehozására vonatkozó javaslatához. Az EMNP bízik abban, hogy az RMDSZ felismeri a magyarországi kormányszövetség – a Fidesz-KDNP – által kidolgozott Nemzeti Együttműködés Rendszerébe illő lépés fontosságát. Az ilyen összefogás lehet az egyetlen biztosítéka annak is, hogy a román törvényhozásban erős magyar parlamenti érdekképviselet alakulhasson ki.
A Kossuth Rádió munkatársa a közös tanácsosi listával kapcsolatos álláspontjáról kérdezte Brassai Zsombor megyei RMDSZ elnököt, Biró Zsoltot, az MPP elnökét és Soós Zoltánt, az közös polgármester-jelöltet. Brassai Zsombor azt mondta, hogy a választási párttal „egy kicsit messzire megy” a néppárt, és az összefogásnak vannak ennél biztosabb lehetőségei. A RMDSZ Maros megyei vezetője úgy tudja, hogy az összefogás kérdésében elkezdődött az egyeztetés Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt között. Brassai arról is beszélt, hogy a választási párt ötletét ők nem tudják támogatni, mert az jogilag „labilis és támadható”. Az MPP már tett példaértékű gesztust azzal, hogy bizonyos esetekben, ott ahol veszélyeztetett lenne a magyarság képviselete, lemondott a versenyről, a jelöltjei pedig valószínűleg az RMDSZ listáján fognak indulni – hangsúlyozta Brassai. Hozzátette: az EMNP-től is azt várja, hogy „kellő alázattal kezeljék ezt a kérdést, és ne licitálják túl, na használják ki ezt a helyzetet”. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke azt nyilatkozta: „Marosvásárhelyen össze kell fogni, más út nincs, de, hogy a tanácsosi lista, hogyan áll az össze, az még a jövő zenéje”. A Maros megyei EMNP felhívását Biró bár nem kívánta kommentálni, annyit mégis elmondott, hogy „nem a nyúl viszi a vadászpuskát, egy 5 százalékos pártnak kéne tudja, hogy a helye”.
Soós Zoltán polgármester-jelölt úgy nyilatkozott, hogy kialakulni látszik egy olyan tanácsosi lista, amin rajta lesznek a magyar pártok jelöltjei, és bár a technikai részletekről még folynak a viták, a lényeg az, hogy van szándék az összefogásra. Marosvásárhelyen az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal már megegyezett, remélhetőleg az Erdélyi Magyar Néppárttal is megegyeznek – szögezte le Soós. Kossuth Rádió. Erdély.ma
2016. január 26.
Lefejezés
Ugye milyen, enyhén szólva szokatlan ez cím? Milyen mindenki által elítélt, milyen barbár, európai néphez nem méltó cselekedetet értelmez ez a kifejezés? Senki nem fog hinni nekem az első pillanatban, ha azt állítom, hogy ez a hátborzongató gyilkosság itt folyik Közép-Európában még azelőtt megkezdődve, mielőtt elért volna minket is a migránsáradat. De ne vágjunk a dolgok elébe, hadd ismertessem előbb önökkel az alapokat, amire a borzalom épül!
Egy bizonyos Daniel Roxin nevezetű román publicista a következőket jelentette meg nemrégiben a saját blogján, melynek neve Dezvăluiri istorice şi ştiri. „Baszarábiai háború: vajon sikerül Oroszországnak megakadályoznia az egyesülést Romániával?”
A publicista aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a valamikori, a cári majd a Szovjetunió, a mai federációs Oroszország, folyamatosan veszélyeztette, és veszélyezteti az ország (mármint Románia) szuverenitását, integritását és jövőjét. Felindultságában olyant tesz, amilyent ritkán tesznek meg román nacionalisták. Nevezetesen, elhiteti, hogy a keleti szomszéd sokkal több kárt okozott Romániának, mint az Osztrák-Magyar monarchia! Tehát az utóbbi bűneit enyhítve az előbbi rovására.
A mindent elsöprő nemzetféltés feledteti vele, hogy nem is olyan rég, 1877-1878-ban az oroszok vívták ki nekik a függetlenségi háború győzelmét a törökök ellen. És ha az rossz orosz szomszéd ne legyen, akkor talán ma nem létezne Románia, hanem legfentebb egy török-bolgár pasalikum!
Ezt ismét én mondom, hogy az Osztrák-Magyar monarchia is kárt tett, de nem akkorát. Mert az osztrákok, nevezetesen a Habsburgok, csak szörnyszövetséget kötöttek velük az 1848-1849-es szabadságharc idején, hogy hátba támadják az erdélyi magyarságot, és tömegesen legyilkolják a falvak és városok védtelen lakósságát, cserében Erdély birtoklásáért! Amit természetesen nem adtak meg nekik.
A magyarok viszont azzal ártottak, hogy a román nemzeti öntudatot, nyelvet, kultúrát, irodalmat nekik kifejlesztették, és engedték kisugárzódni a román fejedelemségek felé. Valamint egy kincses Erdélyországot teremtettek, amit ők aljas módon elorozva kíméletlenül lezüllesztettek!
Elérkeztem a tulajdonképpeni mondanivalómhoz, amely a nevezett publicista következő találgatásából fakad. „Az oroszok nem fognak ölbe tett kézzel ülni, és a mindenkori magyar szövetségesével etnikai konfliktusokat fognak kelteni az úgynevezett Székelyföld ürügyén.” Majd örömteli bizalommal folytatja, és számunkra ez a legsokatmondóbb: „csakhogy már megkezdődött a magyar szélsőségesek lefejezése, és ez megnehezíti a terv végrehajtását! Vajon sikerül-e megakadályozni az oroszoknak az egyesülésünket? Remélem, hogy nem!”
Csak úgy futtában jegyzem meg, mert most nem akarok az egyesülés ügyével foglalkozni, hogy vajon Románia egy zilált gazdasági helyzet hátrányával elbírna-e egy alulfejlett, társadalmi konfliktusokkal terhelt púpot venni a hátára, anélkül, hogy padlót fogjon?
Tehát jelen pillanatban lefejezéseknek vagyunk a szenttanúi! Tudja ezt Daniel Roxin, most már az egész Románia, és túlzás nélkül az egész Európa, hogy itt nálunk éppen elkezdődött a jogaikat követelő magyarság vezetőinek fejét vétele! Tudják, és nem bánják. Hadd hulljanak a szélsőségesek, a szeparatisták, nemzetüket féltők! Ugyan ki bánná? Az Európai Unió, aki még saját magát sem képes megvédeni? Az USA, aki nem ismer nemzetet csak profitot bármi áron?
Mindenki tudja, csak mi nem tudjuk, az áldozzatok, hogy homokba dugott fejű struccmadarak vagyunk! Mert ha emberek volnánk, érdemesek dicső múltunkhoz, és tudnánk, hogy le akarnak fejezni, nem így viselkednénk!
És most kezdjük a lefejezettek, vagy lefejezésre ítéltek bemutatását. Antal Árpád, „terrorista gyanús!” Igaz, a valóságban csak annyira terrorista, hogy a saját városát, Sepsiszentgyörgyöt nem ő és a többségben lévő szintén magyar „terrorista” tanácsosok vezetik, hanem egy román, kisebbségben lévő nacionalista civilszervezet, a SRI és az ortodox egyház segítségével! Nem értem ezeket az embereket, csupán azért gátolják saját városuk fejlődését, hogy borsot törjenek a magyarok orra alá? Ez, az együttélés kockázata!
Ráduly Róbert vétkét nem találják éppúgy, mint Szőke Domokosét, sem de a rendszer lefejezés céljából puhítja.
Rángatják ugyancsak lefejezés céljából Mezei János gyergyói polgármestert is, mert a román áldemokrácia lehetőséget nyújt erre.
Ugyancsak lefejezésre szánták zászlónkat, himnuszunkat, magyar feliratainkat, mik ellen folyamatos háborút folytat a román állam Dan Tănase nevében. A legfrissebb Beke István Attila és Szőcs István ügye, akiket, mint tudják, és a nóta is mondja: kilenc ügyész megvizsgálta vétkét egy sem találta! Hullnak tehát a fejek, és még sokat nem említettem. Az összes hulló fejű emberekért tüntettek Gyergyóban talán százan.
Székely atyafiak, mondjátok meg őszintén, és minden harag nélkül, nem kellene, szégyelljük magunkat? Hol van az a hatszázezer székely és majdnem egymillió magyar erről a földről? Árpád népe nem volt ennyiszámú honvisszavételkor és legyőzte az egész nyugatrómai birodalmat. Nem bújtak el hatszázezer szoknya mögé, mint mi mostanság, ahogy tesszük. És azzal védekezünk, hogy nem politizálunk. Akkor, sem ha már közvetlen hozzátartozóink feje is porba hullik? De akkor már végképp nem, ha a sajátunk is erre a sorsra jut!
Igazat adok nektek, saját magunknak: nincs, aki az élre álljon! Ősi magyar szó az „elöljáró” szavunk, szemléletes. Aki elől jár a harcban, akiben megbízunk, mert példát mutatnak bátorságból, emberségből és áldozathozatalból. Nincs egy olyan előttünk, akire felnézhetünk.
Ne adja a Jóisten, de ha majd egykoron kiveszne, a magyar Erdély földjéről, nem az Istent kell okolni érte, nem az Európai Uniót, Amerikát, a románokat, vagy az oroszokat, hanem az erdélyi magyar politikai pártokat. És nem teszek különbséget közöttük, mert mindenikükben ott a hajlam, hogy az egyéni és a pártérdekeket a nemzeti érdekek fölé emeljék. Folyamatosan ígéretet tesznek nekünk, és folyamatosan megszegik, mi pedig folyamatosan újraválasszuk, mintha mókuskerékbe rohannánk szüntelen, hiú reményeket kergetve.
Sebők Mihály. Erdély.ma
Ugye milyen, enyhén szólva szokatlan ez cím? Milyen mindenki által elítélt, milyen barbár, európai néphez nem méltó cselekedetet értelmez ez a kifejezés? Senki nem fog hinni nekem az első pillanatban, ha azt állítom, hogy ez a hátborzongató gyilkosság itt folyik Közép-Európában még azelőtt megkezdődve, mielőtt elért volna minket is a migránsáradat. De ne vágjunk a dolgok elébe, hadd ismertessem előbb önökkel az alapokat, amire a borzalom épül!
Egy bizonyos Daniel Roxin nevezetű román publicista a következőket jelentette meg nemrégiben a saját blogján, melynek neve Dezvăluiri istorice şi ştiri. „Baszarábiai háború: vajon sikerül Oroszországnak megakadályoznia az egyesülést Romániával?”
A publicista aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a valamikori, a cári majd a Szovjetunió, a mai federációs Oroszország, folyamatosan veszélyeztette, és veszélyezteti az ország (mármint Románia) szuverenitását, integritását és jövőjét. Felindultságában olyant tesz, amilyent ritkán tesznek meg román nacionalisták. Nevezetesen, elhiteti, hogy a keleti szomszéd sokkal több kárt okozott Romániának, mint az Osztrák-Magyar monarchia! Tehát az utóbbi bűneit enyhítve az előbbi rovására.
A mindent elsöprő nemzetféltés feledteti vele, hogy nem is olyan rég, 1877-1878-ban az oroszok vívták ki nekik a függetlenségi háború győzelmét a törökök ellen. És ha az rossz orosz szomszéd ne legyen, akkor talán ma nem létezne Románia, hanem legfentebb egy török-bolgár pasalikum!
Ezt ismét én mondom, hogy az Osztrák-Magyar monarchia is kárt tett, de nem akkorát. Mert az osztrákok, nevezetesen a Habsburgok, csak szörnyszövetséget kötöttek velük az 1848-1849-es szabadságharc idején, hogy hátba támadják az erdélyi magyarságot, és tömegesen legyilkolják a falvak és városok védtelen lakósságát, cserében Erdély birtoklásáért! Amit természetesen nem adtak meg nekik.
A magyarok viszont azzal ártottak, hogy a román nemzeti öntudatot, nyelvet, kultúrát, irodalmat nekik kifejlesztették, és engedték kisugárzódni a román fejedelemségek felé. Valamint egy kincses Erdélyországot teremtettek, amit ők aljas módon elorozva kíméletlenül lezüllesztettek!
Elérkeztem a tulajdonképpeni mondanivalómhoz, amely a nevezett publicista következő találgatásából fakad. „Az oroszok nem fognak ölbe tett kézzel ülni, és a mindenkori magyar szövetségesével etnikai konfliktusokat fognak kelteni az úgynevezett Székelyföld ürügyén.” Majd örömteli bizalommal folytatja, és számunkra ez a legsokatmondóbb: „csakhogy már megkezdődött a magyar szélsőségesek lefejezése, és ez megnehezíti a terv végrehajtását! Vajon sikerül-e megakadályozni az oroszoknak az egyesülésünket? Remélem, hogy nem!”
Csak úgy futtában jegyzem meg, mert most nem akarok az egyesülés ügyével foglalkozni, hogy vajon Románia egy zilált gazdasági helyzet hátrányával elbírna-e egy alulfejlett, társadalmi konfliktusokkal terhelt púpot venni a hátára, anélkül, hogy padlót fogjon?
Tehát jelen pillanatban lefejezéseknek vagyunk a szenttanúi! Tudja ezt Daniel Roxin, most már az egész Románia, és túlzás nélkül az egész Európa, hogy itt nálunk éppen elkezdődött a jogaikat követelő magyarság vezetőinek fejét vétele! Tudják, és nem bánják. Hadd hulljanak a szélsőségesek, a szeparatisták, nemzetüket féltők! Ugyan ki bánná? Az Európai Unió, aki még saját magát sem képes megvédeni? Az USA, aki nem ismer nemzetet csak profitot bármi áron?
Mindenki tudja, csak mi nem tudjuk, az áldozzatok, hogy homokba dugott fejű struccmadarak vagyunk! Mert ha emberek volnánk, érdemesek dicső múltunkhoz, és tudnánk, hogy le akarnak fejezni, nem így viselkednénk!
És most kezdjük a lefejezettek, vagy lefejezésre ítéltek bemutatását. Antal Árpád, „terrorista gyanús!” Igaz, a valóságban csak annyira terrorista, hogy a saját városát, Sepsiszentgyörgyöt nem ő és a többségben lévő szintén magyar „terrorista” tanácsosok vezetik, hanem egy román, kisebbségben lévő nacionalista civilszervezet, a SRI és az ortodox egyház segítségével! Nem értem ezeket az embereket, csupán azért gátolják saját városuk fejlődését, hogy borsot törjenek a magyarok orra alá? Ez, az együttélés kockázata!
Ráduly Róbert vétkét nem találják éppúgy, mint Szőke Domokosét, sem de a rendszer lefejezés céljából puhítja.
Rángatják ugyancsak lefejezés céljából Mezei János gyergyói polgármestert is, mert a román áldemokrácia lehetőséget nyújt erre.
Ugyancsak lefejezésre szánták zászlónkat, himnuszunkat, magyar feliratainkat, mik ellen folyamatos háborút folytat a román állam Dan Tănase nevében. A legfrissebb Beke István Attila és Szőcs István ügye, akiket, mint tudják, és a nóta is mondja: kilenc ügyész megvizsgálta vétkét egy sem találta! Hullnak tehát a fejek, és még sokat nem említettem. Az összes hulló fejű emberekért tüntettek Gyergyóban talán százan.
Székely atyafiak, mondjátok meg őszintén, és minden harag nélkül, nem kellene, szégyelljük magunkat? Hol van az a hatszázezer székely és majdnem egymillió magyar erről a földről? Árpád népe nem volt ennyiszámú honvisszavételkor és legyőzte az egész nyugatrómai birodalmat. Nem bújtak el hatszázezer szoknya mögé, mint mi mostanság, ahogy tesszük. És azzal védekezünk, hogy nem politizálunk. Akkor, sem ha már közvetlen hozzátartozóink feje is porba hullik? De akkor már végképp nem, ha a sajátunk is erre a sorsra jut!
Igazat adok nektek, saját magunknak: nincs, aki az élre álljon! Ősi magyar szó az „elöljáró” szavunk, szemléletes. Aki elől jár a harcban, akiben megbízunk, mert példát mutatnak bátorságból, emberségből és áldozathozatalból. Nincs egy olyan előttünk, akire felnézhetünk.
Ne adja a Jóisten, de ha majd egykoron kiveszne, a magyar Erdély földjéről, nem az Istent kell okolni érte, nem az Európai Uniót, Amerikát, a románokat, vagy az oroszokat, hanem az erdélyi magyar politikai pártokat. És nem teszek különbséget közöttük, mert mindenikükben ott a hajlam, hogy az egyéni és a pártérdekeket a nemzeti érdekek fölé emeljék. Folyamatosan ígéretet tesznek nekünk, és folyamatosan megszegik, mi pedig folyamatosan újraválasszuk, mintha mókuskerékbe rohannánk szüntelen, hiú reményeket kergetve.
Sebők Mihály. Erdély.ma
2016. január 26.
A prefektusért aggódnak (Összekaptak a románok)
A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának igazgatótanácsa nyílt levélben kéri Dacian Cioloş államfőt, hogy ne engedjen az öncélú politikai nyomásnak, és ne váltsa le Sebastian Cucu prefektust, mert „Kovászna és Hargita megyében, ahol a helyi közigazgatást kizárólag az RMDSZ vagy más magyar pártok ellenőrzik, a törvényesség betartatásának egyedüli eszköze a prefektusi intézmény”.
A szervezet – a sajtóirodája által kiadott közlemény szerint – a sajtóból értesült arról, hogy az RMDSZ fokozott erőfeszítéseket tesz a prefektus leváltására, amiben az SZDP-s Horia Grama parlamenti képviselő (szintén volt prefektus) támogatását is élvezi. A románok – amúgy igen kevéssé reprezentatív, de nagyon hangos – civil szervezete felhívja a figyelmet arra, hogy Cucu 2014 decemberétől van tisztségben, és ha a kormányfő meneszti, már a negyedik lesz, akit „az RMDSZ parancsára” leváltanak az előző választások óta, és ez „még egy sajnálatos engedmény lenne a szeparatizmus és etnikai alapú területi autonómia fenntartói” előtt, aminek súlyos következményei lehetnek a törvények betartására, illetve a normális együttélésre nézve. Horia Grama, az SZDP megyei elnöke cáfolta a fórumosok vádjait, mint fogalmazott, rendszeresen tárgyal az RMDSZ-szel – másképp nem tudná képviselni a román közösség érdekeit –, ám a prefektus leváltásáról nem egyeztettek, mint fogalmazott: „erről Tamás Sándort is megkérdezhetik”. Pártja következetesen kiállt amellett, hogy Kovászna megyének román prefektusa legyen, és ezt sikerült is mindig elérniük, amikor kormányon voltak. Elismerte, 2010 óta valóban három román kormánybiztost váltott le a Ponta-kormány, ám ő ezt minden alkalommal ellenezte és szóvá tette, arról nem tehet, hogy nem volt eredménye. A civil fórum közleménye előtt Grama értetlenül áll, megkereste annak vezetőit, de sem Petre Sabău elnök, sem Ioan Lăcătuşu, sem Rodica Pârvan nem tudta, ki fogalmazta meg a rágalmakat. Ígérték, szerda esti gyűlésükön tisztázzák, ki áll a dolog mögött. (demeter, -kas) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának igazgatótanácsa nyílt levélben kéri Dacian Cioloş államfőt, hogy ne engedjen az öncélú politikai nyomásnak, és ne váltsa le Sebastian Cucu prefektust, mert „Kovászna és Hargita megyében, ahol a helyi közigazgatást kizárólag az RMDSZ vagy más magyar pártok ellenőrzik, a törvényesség betartatásának egyedüli eszköze a prefektusi intézmény”.
A szervezet – a sajtóirodája által kiadott közlemény szerint – a sajtóból értesült arról, hogy az RMDSZ fokozott erőfeszítéseket tesz a prefektus leváltására, amiben az SZDP-s Horia Grama parlamenti képviselő (szintén volt prefektus) támogatását is élvezi. A románok – amúgy igen kevéssé reprezentatív, de nagyon hangos – civil szervezete felhívja a figyelmet arra, hogy Cucu 2014 decemberétől van tisztségben, és ha a kormányfő meneszti, már a negyedik lesz, akit „az RMDSZ parancsára” leváltanak az előző választások óta, és ez „még egy sajnálatos engedmény lenne a szeparatizmus és etnikai alapú területi autonómia fenntartói” előtt, aminek súlyos következményei lehetnek a törvények betartására, illetve a normális együttélésre nézve. Horia Grama, az SZDP megyei elnöke cáfolta a fórumosok vádjait, mint fogalmazott, rendszeresen tárgyal az RMDSZ-szel – másképp nem tudná képviselni a román közösség érdekeit –, ám a prefektus leváltásáról nem egyeztettek, mint fogalmazott: „erről Tamás Sándort is megkérdezhetik”. Pártja következetesen kiállt amellett, hogy Kovászna megyének román prefektusa legyen, és ezt sikerült is mindig elérniük, amikor kormányon voltak. Elismerte, 2010 óta valóban három román kormánybiztost váltott le a Ponta-kormány, ám ő ezt minden alkalommal ellenezte és szóvá tette, arról nem tehet, hogy nem volt eredménye. A civil fórum közleménye előtt Grama értetlenül áll, megkereste annak vezetőit, de sem Petre Sabău elnök, sem Ioan Lăcătuşu, sem Rodica Pârvan nem tudta, ki fogalmazta meg a rágalmakat. Ígérték, szerda esti gyűlésükön tisztázzák, ki áll a dolog mögött. (demeter, -kas) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 26.
Híjával ne találtassunk (Székely szabadság napja)
Tüntetésre hívja a székelyföldi autonómiatörekvések híveit március 10-ére, a székely szabadság napjára a Székely Nemzeti Tanács: tegnapi közleményében Izsák Balázs SZNT-elnök arra buzdította Székelyföld lakóit, aki teheti, menjen Marosvásárhelyre, hogy békésen, méltósággal nyilvánítsa ki a közösség autonómiaigényét. Az SZNT elnöke arra kérte a magyar pártokat, civil szervezeteket, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteit, hogy legyenek részesei az előkészületeknek, és ösztönözzék részvételre a székelyeket és egész Erdély magyarságát. Kérte ugyanakkor a nagyvilágban élő magyarok szervezeteit, hogy március 10-én Románia külképviseletei előtt fejezzék ki szolidaritásukat a székely autonómiamozgalommal.
„A székely szabadság napján megszámláltatunk itthon és a nagyvilágban. Készüljünk úgy, hogy ne találtassunk híjával!” – fogalmazott Izsák Balázs. Megjegyezte, hogy a hatóságok általi megszámláltatás mellett „megmérettetik hűségünk hagyományainkhoz és céljainkhoz, megmérettetik kollektív bölcsességünk és méltóságunk, megmérettetik az erkölcsi erő, amely tizennegyedik éve szembesíti a román hatóságokat és ország-világ közvéleményét a székelyek akaratával, a területi autonómia követelésével”.
„Véget kell vetni a székelységet sújtó hatósági zaklatásoknak, a székely jelképek és a magyar nyelv üldözésének, véget kell vetni a közvetlen és a közvetett diszkrimináció alkalmazásának az ország magyar nemzetiségű polgáraival, a romániai magyar nemzeti közösséggel szemben. Elölről kell kezdeni a társadalmi párbeszédet az ország közigazgatási átszervezéséről, mert nem fogadjuk el, nem tűrjük, hogy Székelyföldet a jog és észszerűség ellenére, Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak megszegésével egy román többségű közigazgatási régióba belekényszerítsék” – jelentette ki Izsák Balázs.
Emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban már 2015 tavaszán bejelentette az idei tüntetést és felvonulást. A hivatal elhárította a rendezvény tudomásulvételét azzal a kifogással, hogy a bejelentés túl korai, az SZNT ismételje meg a kérést március tizedike előtt 30–45 nappal. „Nyilvánvaló volt a szándék: a hivatal azért kéri a későbbi bejelentést, hogy a rendezvény betiltása esetén – mint 2015-ben is történt – ne legyen elegendő időnk a jogorvoslatra” – állapítja meg Izsák Balázs. Az SZNT ezért a bírósághoz fordult, és január 8-i döntésében a Maros Megyei Törvényszék kötelezte is a polgármestert és a várost, hogy az előzetes bejelentésnek megfelelően vegye tudomásul a rendezvényt.
Dorin Florea polgármester érvelésére, mely szerint a városvezetés etnikai konfliktusoktól tart, Izsák Balázs kijelentette: Marosvásárhelyen akkor voltak etnikai konfliktusok, amikor azt az állami hatóságok akarták, a többséget a magyar közösség ellen uszították, és a támadást meg is szervezték. „Meggyőződésünk, hogy ma a román hatóságoknak, ellentétben a kilencvenes évvel, nem érdeke egy etnikai konfliktus megszervezése, ezért a törvénynek megfelelően biztosítják majd a rendezvény békés lefolyását” – fogalmazott közleményében az SZNT elnöke, kijelentve: „Békésen, a törvényes előírásoknak megfelelően készülünk a közösségi akaratnyilvánításra, nem áll szándékunkban a többségi lakosságot sérteni, ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy a cél, amit kitűztünk, mindannyiunk érdekét szolgálja.” Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tüntetésre hívja a székelyföldi autonómiatörekvések híveit március 10-ére, a székely szabadság napjára a Székely Nemzeti Tanács: tegnapi közleményében Izsák Balázs SZNT-elnök arra buzdította Székelyföld lakóit, aki teheti, menjen Marosvásárhelyre, hogy békésen, méltósággal nyilvánítsa ki a közösség autonómiaigényét. Az SZNT elnöke arra kérte a magyar pártokat, civil szervezeteket, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteit, hogy legyenek részesei az előkészületeknek, és ösztönözzék részvételre a székelyeket és egész Erdély magyarságát. Kérte ugyanakkor a nagyvilágban élő magyarok szervezeteit, hogy március 10-én Románia külképviseletei előtt fejezzék ki szolidaritásukat a székely autonómiamozgalommal.
„A székely szabadság napján megszámláltatunk itthon és a nagyvilágban. Készüljünk úgy, hogy ne találtassunk híjával!” – fogalmazott Izsák Balázs. Megjegyezte, hogy a hatóságok általi megszámláltatás mellett „megmérettetik hűségünk hagyományainkhoz és céljainkhoz, megmérettetik kollektív bölcsességünk és méltóságunk, megmérettetik az erkölcsi erő, amely tizennegyedik éve szembesíti a román hatóságokat és ország-világ közvéleményét a székelyek akaratával, a területi autonómia követelésével”.
„Véget kell vetni a székelységet sújtó hatósági zaklatásoknak, a székely jelképek és a magyar nyelv üldözésének, véget kell vetni a közvetlen és a közvetett diszkrimináció alkalmazásának az ország magyar nemzetiségű polgáraival, a romániai magyar nemzeti közösséggel szemben. Elölről kell kezdeni a társadalmi párbeszédet az ország közigazgatási átszervezéséről, mert nem fogadjuk el, nem tűrjük, hogy Székelyföldet a jog és észszerűség ellenére, Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak megszegésével egy román többségű közigazgatási régióba belekényszerítsék” – jelentette ki Izsák Balázs.
Emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban már 2015 tavaszán bejelentette az idei tüntetést és felvonulást. A hivatal elhárította a rendezvény tudomásulvételét azzal a kifogással, hogy a bejelentés túl korai, az SZNT ismételje meg a kérést március tizedike előtt 30–45 nappal. „Nyilvánvaló volt a szándék: a hivatal azért kéri a későbbi bejelentést, hogy a rendezvény betiltása esetén – mint 2015-ben is történt – ne legyen elegendő időnk a jogorvoslatra” – állapítja meg Izsák Balázs. Az SZNT ezért a bírósághoz fordult, és január 8-i döntésében a Maros Megyei Törvényszék kötelezte is a polgármestert és a várost, hogy az előzetes bejelentésnek megfelelően vegye tudomásul a rendezvényt.
Dorin Florea polgármester érvelésére, mely szerint a városvezetés etnikai konfliktusoktól tart, Izsák Balázs kijelentette: Marosvásárhelyen akkor voltak etnikai konfliktusok, amikor azt az állami hatóságok akarták, a többséget a magyar közösség ellen uszították, és a támadást meg is szervezték. „Meggyőződésünk, hogy ma a román hatóságoknak, ellentétben a kilencvenes évvel, nem érdeke egy etnikai konfliktus megszervezése, ezért a törvénynek megfelelően biztosítják majd a rendezvény békés lefolyását” – fogalmazott közleményében az SZNT elnöke, kijelentve: „Békésen, a törvényes előírásoknak megfelelően készülünk a közösségi akaratnyilvánításra, nem áll szándékunkban a többségi lakosságot sérteni, ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy a cél, amit kitűztünk, mindannyiunk érdekét szolgálja.” Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 26.
Bocz Borbálára emlékeztek (Kiállítás és könyvbemutató az EMŰK-ben)
Első látásra nem tűnik szerencsés időpontnak a vasárnap délután egy képzőművészeti kiállítás megnyitójához, Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központ rendezvényei azonban rendszeresen rácáfolnak erre. Így történt ez a legutóbbi, nagy érdeklődés által övezett kettős esemény alkalmával is, amikor a sokak által ismert, elismert és szeretett, tragikus sorsú sepsiszentgyörgyi Bocz Borbála /1955- 1988/ életművét ismertették a szervezők gazdag kiállítás és több szempontból is rendkívül értékes monográfia bemutatásával.
A Bocz Borbála képeiből készült kiállítást Jánó Mihály művészettörténész nyitotta meg, aki az 1955-ben született művésznő életútjának vázolása mellett, a korról, mint Bocz egyik fontos inspirációs forrásáról is beszélt, és a művész képeiről is rendkívül pontos és érzékletes, esszébe hajló bemutatást tartott. Megtudhattuk, hogy a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán a grafikai technikák elsajátítása mellett a román főváros furcsán mozgalmas, feszült hangulatú művészi világa is megérinthette Bocz Borbálát, hogy művészi gondolatvilágára nagy hatással volt Bortnyik Éva festőnő, valamint hogy többnyire fehér térben ábrázolt tárgyai – a rendkívül anyagszerű kötelek, láncok, drótok, drapériák – és a tapintható anyag gyötrelmeit bemutató furcsa kompozíciói egy rendkívül érzékeny és sokat szenvedett ember lelkivilágának kivetülései. Bár a kor ideológusa destruktívnak, depressziósnak nevezte alkotásait, Bocz művészete valójában „a fény grafikája, ahol a feketék csak segédeszközök ahhoz, hogy még nagyobb ragyogással éljenek a fehér felületek”. Gazda József Bocz Borbáláról szóló vaskos monográfiáját Jakabos-Olsefszky Imola képzőművész mutatta be, aki a könyv kivitelezőiről és szerzőjéről ugyanolyan elismeréssel szólt, mint a mindenkinek kedves Borikáról, aki rendkívül érzékeny és kíváncsi volt, és akinek „törékeny testében nagy szellemi erő lüktetett”. Mint mondta, a szerzővel együtt maga is azt vallja, hogy Bocz Borbála kiválasztott volt, akinek „a gondviselés bőkezűen osztotta a tehetséget, de ettől nem vált önjelölt géniusszá, mert a nagy tehetsége mellett bőkezűen kapott szép emberi tulajdonságokat is: szerénységet, a tehetsége iránti felelősséget és igényességet, őszinteséget, nagy akaraterőt, munkabírást, a kiszorítottak iránti érzékenységet és tiszta lelket”. Jakabos-Olsefszky Imola fontosnak tartotta külön méltatni a művésznő A fehér térben című sorozatának utolsó darabját, mely monumentális mű részlete a könyv borítóján is látható, és amely Bocz Borbála elmúlással kapcsolatos gondolatainak remekbe szabott megfogalmazása. A könyv kapcsán még elhangzott, hogy az írott tartalmában huszonnyolc évre visszatekintő dokumentáció és az író saját megállapításai, értékelései, leírásai mellett a nehéz sorsú festőnőhöz közel álló személyek – nővére, édesanyja, egyetemi évfolyamtársa és mások – idézett gondolatai teszik még hitelesebbé a művet, ezenkívül nyomatékosan megnöveli a kötet értékét a szellemi hagyaték javának a könyvben megtalálható reprodukciója is. Gazda József a könyvbemutatón a kötet személyes hangvételének igazolásaképp elmondta: a Gyárfás Jenővel való kapcsolata tette „lelkivé” a művészethez való viszonyulását, és ennek a lelki közeledésnek köszönheti feleségét, Olosz Ellát is, akivel folyamatosan arra törekedtek, hogy elkerüljék a vidéki lét tragédiáját. Felesége elvesztésének traumája íratta meg vele a róla szóló monográfiát, és miközben arra kereste a választ, hogy vajon van-e joga monográfiát írni arról, akit szeretett, rádöbbent, tulajdonképpen mindenkit szeretett, akiről monográfiát írt. Ugyanilyen lelki kapcsolata volt Borikával is, akinek munkásságában a harmat egyszerűség és lebegés súlyos gondolatokkal ellenpontozódott, és akinek fájdalmasan szép életművét már rég készült átmenteni az utókornak, vagy legalább csak a magyar köztudatba beemelni, más nagyok mellé. A könyvbemutatón a művész nővére és hagyatékának ápolója, Bocz Judit megköszönte mindenkinek a húga iránti figyelmet, majd a kötet kiadásával és más hasonló kiadványok megjelentetésével kapcsolatos kérdésekről, tervekről hallhattunk Kopacz Attilától, a kiadó vezetőjétől, és természetesen a házigazda Vécsi Nagy Zoltán is több ízben hozzáfűzte gondolatait az elhangzottakhoz.
Nagy B. Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Első látásra nem tűnik szerencsés időpontnak a vasárnap délután egy képzőművészeti kiállítás megnyitójához, Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központ rendezvényei azonban rendszeresen rácáfolnak erre. Így történt ez a legutóbbi, nagy érdeklődés által övezett kettős esemény alkalmával is, amikor a sokak által ismert, elismert és szeretett, tragikus sorsú sepsiszentgyörgyi Bocz Borbála /1955- 1988/ életművét ismertették a szervezők gazdag kiállítás és több szempontból is rendkívül értékes monográfia bemutatásával.
A Bocz Borbála képeiből készült kiállítást Jánó Mihály művészettörténész nyitotta meg, aki az 1955-ben született művésznő életútjának vázolása mellett, a korról, mint Bocz egyik fontos inspirációs forrásáról is beszélt, és a művész képeiről is rendkívül pontos és érzékletes, esszébe hajló bemutatást tartott. Megtudhattuk, hogy a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán a grafikai technikák elsajátítása mellett a román főváros furcsán mozgalmas, feszült hangulatú művészi világa is megérinthette Bocz Borbálát, hogy művészi gondolatvilágára nagy hatással volt Bortnyik Éva festőnő, valamint hogy többnyire fehér térben ábrázolt tárgyai – a rendkívül anyagszerű kötelek, láncok, drótok, drapériák – és a tapintható anyag gyötrelmeit bemutató furcsa kompozíciói egy rendkívül érzékeny és sokat szenvedett ember lelkivilágának kivetülései. Bár a kor ideológusa destruktívnak, depressziósnak nevezte alkotásait, Bocz művészete valójában „a fény grafikája, ahol a feketék csak segédeszközök ahhoz, hogy még nagyobb ragyogással éljenek a fehér felületek”. Gazda József Bocz Borbáláról szóló vaskos monográfiáját Jakabos-Olsefszky Imola képzőművész mutatta be, aki a könyv kivitelezőiről és szerzőjéről ugyanolyan elismeréssel szólt, mint a mindenkinek kedves Borikáról, aki rendkívül érzékeny és kíváncsi volt, és akinek „törékeny testében nagy szellemi erő lüktetett”. Mint mondta, a szerzővel együtt maga is azt vallja, hogy Bocz Borbála kiválasztott volt, akinek „a gondviselés bőkezűen osztotta a tehetséget, de ettől nem vált önjelölt géniusszá, mert a nagy tehetsége mellett bőkezűen kapott szép emberi tulajdonságokat is: szerénységet, a tehetsége iránti felelősséget és igényességet, őszinteséget, nagy akaraterőt, munkabírást, a kiszorítottak iránti érzékenységet és tiszta lelket”. Jakabos-Olsefszky Imola fontosnak tartotta külön méltatni a művésznő A fehér térben című sorozatának utolsó darabját, mely monumentális mű részlete a könyv borítóján is látható, és amely Bocz Borbála elmúlással kapcsolatos gondolatainak remekbe szabott megfogalmazása. A könyv kapcsán még elhangzott, hogy az írott tartalmában huszonnyolc évre visszatekintő dokumentáció és az író saját megállapításai, értékelései, leírásai mellett a nehéz sorsú festőnőhöz közel álló személyek – nővére, édesanyja, egyetemi évfolyamtársa és mások – idézett gondolatai teszik még hitelesebbé a művet, ezenkívül nyomatékosan megnöveli a kötet értékét a szellemi hagyaték javának a könyvben megtalálható reprodukciója is. Gazda József a könyvbemutatón a kötet személyes hangvételének igazolásaképp elmondta: a Gyárfás Jenővel való kapcsolata tette „lelkivé” a művészethez való viszonyulását, és ennek a lelki közeledésnek köszönheti feleségét, Olosz Ellát is, akivel folyamatosan arra törekedtek, hogy elkerüljék a vidéki lét tragédiáját. Felesége elvesztésének traumája íratta meg vele a róla szóló monográfiát, és miközben arra kereste a választ, hogy vajon van-e joga monográfiát írni arról, akit szeretett, rádöbbent, tulajdonképpen mindenkit szeretett, akiről monográfiát írt. Ugyanilyen lelki kapcsolata volt Borikával is, akinek munkásságában a harmat egyszerűség és lebegés súlyos gondolatokkal ellenpontozódott, és akinek fájdalmasan szép életművét már rég készült átmenteni az utókornak, vagy legalább csak a magyar köztudatba beemelni, más nagyok mellé. A könyvbemutatón a művész nővére és hagyatékának ápolója, Bocz Judit megköszönte mindenkinek a húga iránti figyelmet, majd a kötet kiadásával és más hasonló kiadványok megjelentetésével kapcsolatos kérdésekről, tervekről hallhattunk Kopacz Attilától, a kiadó vezetőjétől, és természetesen a házigazda Vécsi Nagy Zoltán is több ízben hozzáfűzte gondolatait az elhangzottakhoz.
Nagy B. Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 26.
Folyamatban a tisztújítás a MOGYE-n
A Gyógyszerészeti Kar bojkottálta a választásokat
Tavaszig megújul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége. A négyévente esedékes tisztújítássorán a kari tanácsok és a szenátus tagjait az elmúlt héten két körben választották meg a MOGYE oktatói és hallgatói. Az egyetem szenátusa 59 (44 tanár és 15 diák) tagból áll, az Általános Orvosi Fakultás kari tanácsa 39 tagból (29 oktató és 10hallgató). A Fogorvosi Karon 8 oktatóból és 3 diákból, a Gyógyszerészeti Fakultáson szintén 8 oktatóból és 3 diákból áll a vezetőség. A magyar és a román tagozat között a helyek az oktatók, illetve a hallgatók aránya szerint vannak elosztva.
A hétpontos egyezség nyomán a magyar tagozatot megillető helyekre csak a magyar oktatók és hallgatók szavazhattak. A tagozat oktatóinak több mint 90 százaléka részt vett a szavazáson, ami a vezető szervekbe beválasztott képviselőik legitimitását igazolja. Az első körben Szabó Béla és Szilágyi Tibor professzorok kapták meg a szenátusba és az ÁOK kari tanácsába való bejutáshoz szükséges szavazatot, a szenátusba továbbá Pávai Zoltán és Benedek Imre professzorokat, Szatmári Szabolcs docenst, a Fogászati Kar képviseletében Petcu Blanka adjunktust választották. A második körben Orbán-Kis Károly, Kovács István, Szász József Attila és Lázár Erzsébet adjunktusokat, valamint Egyed Imre professzort juttatták be az egyetem szenátusába a magyar tagozat oktatói.
Az Általános Orvosi Fakultás kari tanácsába az első fordulóban megválasztott Szabó Béla és Szilágyi Tibor professzorok mellett a második körben Benedek Imre és Pávai Zoltán egyetemi tanároknak, Szatmári Szabolcs docensnek, Kovács István és Orbán-Kis Károly adjunktusoknak szavaztak bizalmat. A Fogorvosi Fakultás kari tanácsába Mártha Krisztina docenst választották be a magyar oktatók.
– Mi történt a Gyógyszerészeti Karon, hiszen az ő képviselőjük nem szerepel egyik vezetőségben sem? – tettem fel e kérdést Szilágyi Tibor egyetemi tanárnak.
– A főtanszéki jelölőgyűlések után a magyar tagozat jelöltjeinek egyharmadát törölték a listáról. Sipos Emese professzort azzal a kifogással, hogy korábban fegyelmi elmarasztalásban részesült. Az egyetemi karok akkreditálása idején azért marasztalták el, mert a magyar szaknak a tanügyi törvény alapján külön akkreditációs dossziét készített, nem volt hajlandó aláírni azt a dokumentumot, amelyik törvényellenes közös akkreditációt jelentett. Bár azt állították, hogy a lehető legenyhébb szankciónak a későbbiekben nem lesz semmilyen következménye, a jelek szerint mégis lett. Másik két jelöltet a nyár folyamán kineveztek a rektorválasztás módját eldöntő bizottságba, majd miután feladatuk lejárt, megbízatásukat meghosszabbították a januári választásokra is, amit az érintettekkel nem közöltek. A választási szabályzat szerint nem szerepelhet a választási bizottságban az, aki jelölt. Ez logikus, de nálunk fordítva alkalmazták: a jelöltlistát igazították a bizottsághoz és nem fordítva, így további két jelöltet is töröltek a listáról, és fellebbezésüket elutasították. A történtek miatt a Gyógyszerészeti Kar magyar oktatói nem vettek részt a választásokon, így az őket illető helyek üresen maradtak. Ezt az egyetemi charta értelmében nem tölthetik be román tagozatos képviselőkkel. Miután az említett problémákat méltányosan rendezi az egyetem vezetősége, egy későbbi időpontban új választásokat kell kiírni. Nem engedhetjük meg, hogy azokat a kollégákat, akik kiállnak a magyar tagozat ügyéért, különböző adminisztratív eszközökkel kizárják a Gyógyszerészeti Kar és az egyetem vezetőségéből – nyilatkozta Szilágyi professzor.
Egyébként a szenátus első ülésén fogják megválasztani az új elnököt, a rektor megválasztására és a dékánok kijelölésére márciusban kerül sor.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
A Gyógyszerészeti Kar bojkottálta a választásokat
Tavaszig megújul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége. A négyévente esedékes tisztújítássorán a kari tanácsok és a szenátus tagjait az elmúlt héten két körben választották meg a MOGYE oktatói és hallgatói. Az egyetem szenátusa 59 (44 tanár és 15 diák) tagból áll, az Általános Orvosi Fakultás kari tanácsa 39 tagból (29 oktató és 10hallgató). A Fogorvosi Karon 8 oktatóból és 3 diákból, a Gyógyszerészeti Fakultáson szintén 8 oktatóból és 3 diákból áll a vezetőség. A magyar és a román tagozat között a helyek az oktatók, illetve a hallgatók aránya szerint vannak elosztva.
A hétpontos egyezség nyomán a magyar tagozatot megillető helyekre csak a magyar oktatók és hallgatók szavazhattak. A tagozat oktatóinak több mint 90 százaléka részt vett a szavazáson, ami a vezető szervekbe beválasztott képviselőik legitimitását igazolja. Az első körben Szabó Béla és Szilágyi Tibor professzorok kapták meg a szenátusba és az ÁOK kari tanácsába való bejutáshoz szükséges szavazatot, a szenátusba továbbá Pávai Zoltán és Benedek Imre professzorokat, Szatmári Szabolcs docenst, a Fogászati Kar képviseletében Petcu Blanka adjunktust választották. A második körben Orbán-Kis Károly, Kovács István, Szász József Attila és Lázár Erzsébet adjunktusokat, valamint Egyed Imre professzort juttatták be az egyetem szenátusába a magyar tagozat oktatói.
Az Általános Orvosi Fakultás kari tanácsába az első fordulóban megválasztott Szabó Béla és Szilágyi Tibor professzorok mellett a második körben Benedek Imre és Pávai Zoltán egyetemi tanároknak, Szatmári Szabolcs docensnek, Kovács István és Orbán-Kis Károly adjunktusoknak szavaztak bizalmat. A Fogorvosi Fakultás kari tanácsába Mártha Krisztina docenst választották be a magyar oktatók.
– Mi történt a Gyógyszerészeti Karon, hiszen az ő képviselőjük nem szerepel egyik vezetőségben sem? – tettem fel e kérdést Szilágyi Tibor egyetemi tanárnak.
– A főtanszéki jelölőgyűlések után a magyar tagozat jelöltjeinek egyharmadát törölték a listáról. Sipos Emese professzort azzal a kifogással, hogy korábban fegyelmi elmarasztalásban részesült. Az egyetemi karok akkreditálása idején azért marasztalták el, mert a magyar szaknak a tanügyi törvény alapján külön akkreditációs dossziét készített, nem volt hajlandó aláírni azt a dokumentumot, amelyik törvényellenes közös akkreditációt jelentett. Bár azt állították, hogy a lehető legenyhébb szankciónak a későbbiekben nem lesz semmilyen következménye, a jelek szerint mégis lett. Másik két jelöltet a nyár folyamán kineveztek a rektorválasztás módját eldöntő bizottságba, majd miután feladatuk lejárt, megbízatásukat meghosszabbították a januári választásokra is, amit az érintettekkel nem közöltek. A választási szabályzat szerint nem szerepelhet a választási bizottságban az, aki jelölt. Ez logikus, de nálunk fordítva alkalmazták: a jelöltlistát igazították a bizottsághoz és nem fordítva, így további két jelöltet is töröltek a listáról, és fellebbezésüket elutasították. A történtek miatt a Gyógyszerészeti Kar magyar oktatói nem vettek részt a választásokon, így az őket illető helyek üresen maradtak. Ezt az egyetemi charta értelmében nem tölthetik be román tagozatos képviselőkkel. Miután az említett problémákat méltányosan rendezi az egyetem vezetősége, egy későbbi időpontban új választásokat kell kiírni. Nem engedhetjük meg, hogy azokat a kollégákat, akik kiállnak a magyar tagozat ügyéért, különböző adminisztratív eszközökkel kizárják a Gyógyszerészeti Kar és az egyetem vezetőségéből – nyilatkozta Szilágyi professzor.
Egyébként a szenátus első ülésén fogják megválasztani az új elnököt, a rektor megválasztására és a dékánok kijelölésére márciusban kerül sor.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 26.
Bűnvádi eljárás indult a volt belügyminiszter ellen
Gabriel Oprea volt belügyminiszter és miniszterelnök- helyettes ellen kezdeményezett bűnvádi eljárást hétfőn a korrupcióellenes ügyészség (DNA), amely hivatali visszaéléssel gyanúsítja a politikust a rendőri felvezetés törvénytelen használata miatt.
A közlekedési törvény szerint csak az államfőnek, miniszterelnöknek és a parlamenti házelnököknek jár konvoj. Miniszterek csak sürgős esetekben közlekedhetnek rendőri felvezetéssel, ám a DNA közleménye szerint Oprea ezt napi öt alkalommal is igénybe vette, sőt 2014-ben – az ügyészek szerint jogtalanul – olyan megállapodást kötött, amelynek alapján a legfőbb ügyész közlekedését is rendőrök segítik. Oprea akkor került a sajtó célkeresztjébe, amikor tavaly októberben a konvoját felvezető motoros rendőrök egyike halálos közlekedési balesetet szenvedett. A politikus tagadta felelősségét, és a lemondását követelő tüntetésekkel dacolva nem volt hajlandó megválni hivatalától. Végül Victor Ponta miniszterelnök lemondása az egész kormány felmentéséhez vezetett, és így Opreának is távoznia kellett a belügyminisztérium éléről.
A DNA közleménye szerint 2015-ben Oprea háromszor annyi alkalommal vett igénybe rendőri felvezetést, mint az államfő, és vendéglőbe, pártrendezvényekre vagy hazafele menet is rendőri felvezetéssel közlekedett, alkalmanként több mint 25 rendőrt mozgósítva. A parlamenti mandátummal rendelkező Oprea ellen akkor folytathat bűnvádi eljárást a vádhatóság, ha ahhoz a szenátus is hozzájárul. A DNA kérését annak a Tiberiu Nitu legfőbb ügyésznek kell – a szenátusi kiadatás igénylése érdekében – az igazságügyi miniszterhez továbbítania, aki állítólag maga is egy törvénytelen megállapodás alapján vehetett igénybe rendőri felvezetést.
A DNA nem pontosította, hogy Nitunak segítettek-e utat nyitni a közlekedési rendőrök, a közlemény viszont megjegyzi, hogy a legfőbb ügyész az állami testőrszolgálat (SPP) védelmét élvezi, amely megkülönböztető jelzést használó autót és gépkocsivezetőt biztosít számára. Népújság (Marosvásárhely)
Gabriel Oprea volt belügyminiszter és miniszterelnök- helyettes ellen kezdeményezett bűnvádi eljárást hétfőn a korrupcióellenes ügyészség (DNA), amely hivatali visszaéléssel gyanúsítja a politikust a rendőri felvezetés törvénytelen használata miatt.
A közlekedési törvény szerint csak az államfőnek, miniszterelnöknek és a parlamenti házelnököknek jár konvoj. Miniszterek csak sürgős esetekben közlekedhetnek rendőri felvezetéssel, ám a DNA közleménye szerint Oprea ezt napi öt alkalommal is igénybe vette, sőt 2014-ben – az ügyészek szerint jogtalanul – olyan megállapodást kötött, amelynek alapján a legfőbb ügyész közlekedését is rendőrök segítik. Oprea akkor került a sajtó célkeresztjébe, amikor tavaly októberben a konvoját felvezető motoros rendőrök egyike halálos közlekedési balesetet szenvedett. A politikus tagadta felelősségét, és a lemondását követelő tüntetésekkel dacolva nem volt hajlandó megválni hivatalától. Végül Victor Ponta miniszterelnök lemondása az egész kormány felmentéséhez vezetett, és így Opreának is távoznia kellett a belügyminisztérium éléről.
A DNA közleménye szerint 2015-ben Oprea háromszor annyi alkalommal vett igénybe rendőri felvezetést, mint az államfő, és vendéglőbe, pártrendezvényekre vagy hazafele menet is rendőri felvezetéssel közlekedett, alkalmanként több mint 25 rendőrt mozgósítva. A parlamenti mandátummal rendelkező Oprea ellen akkor folytathat bűnvádi eljárást a vádhatóság, ha ahhoz a szenátus is hozzájárul. A DNA kérését annak a Tiberiu Nitu legfőbb ügyésznek kell – a szenátusi kiadatás igénylése érdekében – az igazságügyi miniszterhez továbbítania, aki állítólag maga is egy törvénytelen megállapodás alapján vehetett igénybe rendőri felvezetést.
A DNA nem pontosította, hogy Nitunak segítettek-e utat nyitni a közlekedési rendőrök, a közlemény viszont megjegyzi, hogy a legfőbb ügyész az állami testőrszolgálat (SPP) védelmét élvezi, amely megkülönböztető jelzést használó autót és gépkocsivezetőt biztosít számára. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 26.
Szerveződő gazdák
Kárpát-medencei összefogást szorgalmaznak
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete nemcsak megyénkben, hanem a hajdani Marosszékhez tartozó településeken, gazdakörökben is azon fáradozik, hogy összefogja a gazdálkodókat, s segítse őket abban, hogy az 1989 utániradikális mezőgazdasági átalakulás útvesztőiben fenn tudjanak maradni, élet- és versenyképes vállalkozásokat indítsanak be, amelyek jövőt biztosíthatnak az itthon maradáshoz. Az RMGE Maros tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az idén sikerült megalakítani az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét, ami új lendületet adhat a gazdaegyesületeknek. Az elmúlt év eredményeiről és az idei tervekről Csomoss Attila mérnökkel, az RMGE Maros elnökével beszélgettünk.
– Milyen évet zárt az RMGE Maros?
– A 2015-ös év nehezen indult. Az első hónapokban a költségvetésünk aggodalomra adott okot. Kevés tagsági díjat tudtunk begyűjteni a gazdáktól, így még a működési költségeket sem tudtuk lefedni. Ez egyre jobban megerősítette az egyesület azon szándékát, hogy az érdekvédelmi tevékenység biztosításához szükség lenne olyan gazdasági szolgáltatást is végezni, amiből jövedelem származik. Szerencsénkre a tavaly is sikerült – immár hagyományosan – mind a romániai, mind a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználni, így az év közepére valahogy kiegyenlítettük a költségvetési mérlegünket, de ezek a pályázatok bizonytalanok, nem minden esetben számíthatunk rájuk. Mindezek ellenére már március végén meg tudtuk szervezni az egyesület megalakulásának 25. évfordulós ünnepségét is, amely tisztújító közgyűlés is volt. Ezen több mint 150 gazda vett részt tagszervezeteink képviseletében, és nagy számban eljöttek azok a határon belüli és túli vendégek is, akikkel immár negyedszázada rendszeres kapcsolatunk van.
– Milyen jövedelemkiegészítő gazdasági tevékenységre gondoltak?
– Egyesületünk több éve szervez tanfolyamokat, ugyanakkor az új vezetőség egyetértett azzal, hogy a bérbe vett 41 hektár kaszálót úgy kezeljük, hogy ezért megkapjuk az APIA-n keresztül mind a földalapú, mind az ökogazdálkodásért járó támogatást. Ezekkel egészítenénk ki a jövedelmünket.
– Milyen jelentősebb rendezvényen vett részt tavaly az RMGE Maros?
– Mint ismeretes, rendszeres kapcsolataink vannak az anyaországi gazdaszervezetekkel, ugyanakkor a mezőgazdasági minisztériummal is. A szaktárca szándéka, hogy összefogja a Kárpát-medencei gazdákat, ezért is a szeptember végén Budapesten megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK) külön csarnokot biztosítottak a Kárpát-medencei gazdaszervezeteknek. Ezek között 20 négyzetméteren, 20 őstermelővel és kézművessel jelen volt az RMGE Maros is. Kiállítottunk zöldségeket, bort, pálinkát. Majdnem egymillióan látogatták meg a standunkat, a tárcavezető az öt nap alatt háromszor fordult meg nálunk, és igen nagyra értékelte termékeinket. Ezenkívül mi is azon igyekszünk, hogy ne csak a magyarországi, hanem a Kárpát-medence más magyar gazdaegyesületeivel is vegyük fel és alakítsunk ki működőképes kapcsolatot. Küldötteink jártak különböző szaktanácskozásokon, találkozókon, kerekasztal-beszélgetéseken, voltak a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban, sőt ez utóbbiak eljöttek hozzánk a Haller-kastélyban rendezett pálinkalovagrend megalakulási ünnepségére. A magyar mezőgazdasági minisztérium Kárpát-medencei magyar gazdatalálkozót szervezett december 4-én és 5- én Gödöllőn, amelyen egyesületünk küldöttsége is jelen volt. Ezenkívül a 15. alkalommal látogattunk el Szatymazra. Tavaly sikerült megoldani, hogy egy nagyobb számú csoport látogasson el a hódmezővásárhelyi állat- és termékkiállításra, és a szegedi gabonatermesztő kísérleti állomáson is jártak tagjaink.
– Van-e visszajelzés a külföldre látogató tagoktól arról, hogy felhasználják az ottani tapasztalatokat, látottakat a saját gazdaságaikban?
– Van, s hogy csak az utóbbi helyszínt említsem, a gabonatermesztő kísérleti állomástól kaptunk egy bizonyos mennyiségű búza vetőmagot, amelyet átadtunk a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának, ahol először egy kísérleti, majd nagytermelésben háromhektáros parcellán is elvetették. Hat kukoricaféléből álló, sokkal kisebb mennyiségű vetőmagot átadtunk a marosszentgyörgyi kísérleti állomáson dolgozó, hozzánk tartozó mérnöknőnek, aki a magok kikelésétől a begyűjtésig követte a fajták meghonosításának lehetőségét, technológiáját. Más példa: Fazakas Miklós karácsonfalvi gazda Magyarországról hozott paradicsompalántákat, ott leste el a termesztési technológiát, amelyet a majdnem egyhektáros fóliasátrában alkalmaz, és így télen is folyamatosan árut tud juttatni a piacra.
– Tudomásunk szerint a magyarországi mezőgazdasági minisztérium korábban lehetőséget biztosított arra, hogy az ebben a szakmában tanuló erdélyi magyar diákok betekintést nyerjenek az intézmény működésébe, és ezáltal kapcsolatot teremtsenek mind a civil szférában, mind az állami mezőgazdasági intézményeknél dolgozó szakemberekkel. Megvan-e még ez a lehetőség?
– Tavaly vettünk részt a magyarországi mezőgazdasági minisztérium oktatási csereprogramjában, ennek a szervezését átadtuk a Sapientia EMTE-nek. Ez azt jelenti, hogy a szaktárca 10 hónapon át 40-40 ezer forintos tanulmányi ösztöndíjat biztosít három hallgatónak. Az erre jogosultakat az egyetem ajánlja, az RMGE Maros kézbesíti az ösztöndíjat azzal a feltétellel, hogy a diák egyetemi tanulmányait követően – vagy akár közben is – gazdálkodik és bekapcsolódik a gazdaszervezet életébe. Ez nagyon jól működik. Tavaly a három ösztöndíjas hallgató közül kettő segített abban, hogy Mikházán a Csűrszínházban megszervezzük a gazdanapot és abban is, hogy az OMÉK-on megfelelő kínálattal tudjunk szerepelni. Ha már a minisztériumi támogatásnál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy tavaly a miniszter saját költségvetéséből 400.000 forint célirányos támogatást kaptunk, amelyet kipótoltunk, és sikerült lecserélni 33 éves VW gépkocsinkat egy fiatalabbal (ugyanis a gépkocsi a tevékenységünkhöz nélkülözhetetlen).
– Úgy tudom, hogy nemcsak a magyarországi szaktárcával, hanem a romániai minisztériummal, szakhatóságokkal is jók a kapcsolataik.
– Az RMGE Maros tagja a romániai mezőgazdasági termelők szövetségei, egyesületei által alkotott ligának, a LAPAR-nak. Ez a szervezet rendszeresen tájékoztat, amikor valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos jogszabálytervezet születik, akár a parlamentben, akár a minisztériumban dolgoznak valamilyen rendeleten. Mindegyre megkapjuk a tervezeteket, amelyeket tanulmányozunk és visszaküldhetjük a módosító kiegészítő javaslatainkat, amelyeket nem egy esetben figyelembe vesznek. Ez a rendszer jól működik.
– Milyen konkrét segítséget nyújtanak még a tagoknak?
– A mezőgazdasági terménypiacot szabályzó 145/2014-es törvény alapján 27 községben felvállaltuk, hogy segítünk a termelői könyvecskék kiváltásában, láttamozásában. Csak Nyárádkarácsonban több mint 200 gazda kérését bíráltuk felül és láttamoztuk a könyvecskéiket. Segítünk abban is, hogy felbecsüljük a termést, és minél pontosabban határozzuk meg azt a felesleget, amelyet piacon lehet majd értékesíteni. Megjegyzem, nem csak tagjainknak, hanem bármely gazdának segítünk ebben a munkában.
– Beszéljünk a 2016-os tervekről.
– Azzal kezdeném, hogy január 8-án kibocsátott törvényszéki végzés alapján kolozsvári székhellyel megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége, amelyet 16 erdélyi, kistérségi gazdaegyesület hozott létre. A megalakulást követően, a január 19-i közgyűlésen az EMGESZ vezetői további öt egyesület csatlakozási kérelmét fogadták el, így a szövetség 21 tagúra bővül. Az EMGESZ elnöke Jakab Ernő lett, Csomortányi István a Partiumért, Hupka Félix Közép-Erdélyért, Tiboldi László Hargita és Kovászna megyéért, magam Maros megyéért felelős alelnöki beosztást vállaltunk. A szövetség fő célja, hogy a kistérségekben eredményesen működő gazdaegyesületeket egy szervezetbe tömörítse, s így átfogó érdekérvényesítő munkát végezhessenek. Szeretnénk tovább bővíteni a már említett magyarországi kapcsolatokat, akár a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumában is. Nagyon fontos, hogy az elkövetkezendő időszakban tájékoztassuk tagságunkat a pályázati lehetőségekről, napirenden adjunk át szakmai információkat, továbbképzési lehetőségeket biztosítsunk. Tárgyaltunk arról is, hogy termelési és értékesítési szövetkezetek alapítását szorgalmazzuk. Arról is beszéltünk, hogy a hajdani Hangya szövetkezet mintájára alacsony kamatú hitelszövetkezetet hozunk létre, amellyel a gazdákat segítenénk abban, hogy például a pályázatokhoz szükséges önrészt fedezhessék.
– Az RMGE-nek van egy országos szervezete. Miért volt szükség az EMGESZ megalakítására?
– Azért, mert az RMGE országos szervezete nem úgy működik, ahogy kellene. Több gazdaszervezet korábban javasolta, hogy minden egyes megyében legyen egy jogi személyiséggel rendelkező magyar gazdaegyesület, és az így megalakult, létező megyei szervezetek hozzák létre az országos szövetséget. Az RMGE országos vezetősége ezt nem akarta, vagy nem értette meg ennek az elvét. A kolozsvári egyesület kinevezte magát országos szervezetnek, és elvárták, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. Nem alulról kezdeményezett, demokratikusan megszervezett ernyőszervezetet képzeltek el. Az EMGESZ viszont pont ilyen elveken alapszik.
– Említette, hogy az EMGESZ egyik célkitűzése a mezőgazdasági terménybegyűjtő és értékesítő központok, szövetkezetek létrejöttének a támogatása. Ez valóban több Maros megyei kistérségben is felmerült, de a gazdák közül sokakat az 1989 előtti mezőgazdasági termelőszövetkezetekre emlékezteti, s ezért idegenkednek az ilyen jellegű társulásoktól. Így hát bár a szándék létezik, valós akarat még nincs az említett központok létrehozására. Miként próbálja meggyőzni az RMGE Maros tagságát arról, hogy ez a jövő?
– Március 30-ig a gazdakörökben megtartjuk a tavalyi tevékenységet értékelő beszámolót, és felvázoljuk az idei terveket, ugyanakkor újra szeretnénk indítani azokat a szakköröket, amelyek különböző okok miatt beszüntették a tevékenységüket. Ezeken a találkozókon mondjuk majd el, hogy szükség van a szövetkezetek megalakítására, amelyeket nem a régi, hanem az új gazdasági követelményeknek megfelelően, más alapokon működtetünk. Az OMÉK-on való részvételünk igazolta, hogy vannak olyan helyi termelőink, akik kiváló, piacképes terméket állítanak elő. Gödöllőn, a decemberi találkozón arról is beszéltünk, hogy valószínűleg lehetőség nyílik arra, hogy a Kárpát-medencei termelők termékeit rendszeresen egy bizonyos budapesti áruházba szállítsuk. A magyarországi mezőgazdasági minisztérium szorgalmazná, hogy a nagyobb Kárpát-medencei állattenyésztő és húsfeldolgozó vállalatok alakítsanak ki egy közös termékpiacot. Most már bátran beszélhetünk arról is, hogy vannak olyan mezőgazdasági termékeink, amelyeket saját védjeggyel ellátva exportálhatunk. De ehhez megfelelő minőségű kínálatot kell biztosítanunk, amit nem lehet külön-külön, csak összefogással, közös begyűjtő- értékesítő központok közvetítésével elérni. Ez a jövő. Nem állunk messze tőle, csak lépnünk kell, mert van esély arra, hogy mindezt működőképessé tegyük. Ezen fogunk dolgozni az idén, nemcsak az RMGE Maroshoz tartozó, hanem az EMGESZ-be lépő szervezetekkel közösen is.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)
Kárpát-medencei összefogást szorgalmaznak
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete nemcsak megyénkben, hanem a hajdani Marosszékhez tartozó településeken, gazdakörökben is azon fáradozik, hogy összefogja a gazdálkodókat, s segítse őket abban, hogy az 1989 utániradikális mezőgazdasági átalakulás útvesztőiben fenn tudjanak maradni, élet- és versenyképes vállalkozásokat indítsanak be, amelyek jövőt biztosíthatnak az itthon maradáshoz. Az RMGE Maros tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az idén sikerült megalakítani az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét, ami új lendületet adhat a gazdaegyesületeknek. Az elmúlt év eredményeiről és az idei tervekről Csomoss Attila mérnökkel, az RMGE Maros elnökével beszélgettünk.
– Milyen évet zárt az RMGE Maros?
– A 2015-ös év nehezen indult. Az első hónapokban a költségvetésünk aggodalomra adott okot. Kevés tagsági díjat tudtunk begyűjteni a gazdáktól, így még a működési költségeket sem tudtuk lefedni. Ez egyre jobban megerősítette az egyesület azon szándékát, hogy az érdekvédelmi tevékenység biztosításához szükség lenne olyan gazdasági szolgáltatást is végezni, amiből jövedelem származik. Szerencsénkre a tavaly is sikerült – immár hagyományosan – mind a romániai, mind a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználni, így az év közepére valahogy kiegyenlítettük a költségvetési mérlegünket, de ezek a pályázatok bizonytalanok, nem minden esetben számíthatunk rájuk. Mindezek ellenére már március végén meg tudtuk szervezni az egyesület megalakulásának 25. évfordulós ünnepségét is, amely tisztújító közgyűlés is volt. Ezen több mint 150 gazda vett részt tagszervezeteink képviseletében, és nagy számban eljöttek azok a határon belüli és túli vendégek is, akikkel immár negyedszázada rendszeres kapcsolatunk van.
– Milyen jövedelemkiegészítő gazdasági tevékenységre gondoltak?
– Egyesületünk több éve szervez tanfolyamokat, ugyanakkor az új vezetőség egyetértett azzal, hogy a bérbe vett 41 hektár kaszálót úgy kezeljük, hogy ezért megkapjuk az APIA-n keresztül mind a földalapú, mind az ökogazdálkodásért járó támogatást. Ezekkel egészítenénk ki a jövedelmünket.
– Milyen jelentősebb rendezvényen vett részt tavaly az RMGE Maros?
– Mint ismeretes, rendszeres kapcsolataink vannak az anyaországi gazdaszervezetekkel, ugyanakkor a mezőgazdasági minisztériummal is. A szaktárca szándéka, hogy összefogja a Kárpát-medencei gazdákat, ezért is a szeptember végén Budapesten megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK) külön csarnokot biztosítottak a Kárpát-medencei gazdaszervezeteknek. Ezek között 20 négyzetméteren, 20 őstermelővel és kézművessel jelen volt az RMGE Maros is. Kiállítottunk zöldségeket, bort, pálinkát. Majdnem egymillióan látogatták meg a standunkat, a tárcavezető az öt nap alatt háromszor fordult meg nálunk, és igen nagyra értékelte termékeinket. Ezenkívül mi is azon igyekszünk, hogy ne csak a magyarországi, hanem a Kárpát-medence más magyar gazdaegyesületeivel is vegyük fel és alakítsunk ki működőképes kapcsolatot. Küldötteink jártak különböző szaktanácskozásokon, találkozókon, kerekasztal-beszélgetéseken, voltak a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban, sőt ez utóbbiak eljöttek hozzánk a Haller-kastélyban rendezett pálinkalovagrend megalakulási ünnepségére. A magyar mezőgazdasági minisztérium Kárpát-medencei magyar gazdatalálkozót szervezett december 4-én és 5- én Gödöllőn, amelyen egyesületünk küldöttsége is jelen volt. Ezenkívül a 15. alkalommal látogattunk el Szatymazra. Tavaly sikerült megoldani, hogy egy nagyobb számú csoport látogasson el a hódmezővásárhelyi állat- és termékkiállításra, és a szegedi gabonatermesztő kísérleti állomáson is jártak tagjaink.
– Van-e visszajelzés a külföldre látogató tagoktól arról, hogy felhasználják az ottani tapasztalatokat, látottakat a saját gazdaságaikban?
– Van, s hogy csak az utóbbi helyszínt említsem, a gabonatermesztő kísérleti állomástól kaptunk egy bizonyos mennyiségű búza vetőmagot, amelyet átadtunk a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának, ahol először egy kísérleti, majd nagytermelésben háromhektáros parcellán is elvetették. Hat kukoricaféléből álló, sokkal kisebb mennyiségű vetőmagot átadtunk a marosszentgyörgyi kísérleti állomáson dolgozó, hozzánk tartozó mérnöknőnek, aki a magok kikelésétől a begyűjtésig követte a fajták meghonosításának lehetőségét, technológiáját. Más példa: Fazakas Miklós karácsonfalvi gazda Magyarországról hozott paradicsompalántákat, ott leste el a termesztési technológiát, amelyet a majdnem egyhektáros fóliasátrában alkalmaz, és így télen is folyamatosan árut tud juttatni a piacra.
– Tudomásunk szerint a magyarországi mezőgazdasági minisztérium korábban lehetőséget biztosított arra, hogy az ebben a szakmában tanuló erdélyi magyar diákok betekintést nyerjenek az intézmény működésébe, és ezáltal kapcsolatot teremtsenek mind a civil szférában, mind az állami mezőgazdasági intézményeknél dolgozó szakemberekkel. Megvan-e még ez a lehetőség?
– Tavaly vettünk részt a magyarországi mezőgazdasági minisztérium oktatási csereprogramjában, ennek a szervezését átadtuk a Sapientia EMTE-nek. Ez azt jelenti, hogy a szaktárca 10 hónapon át 40-40 ezer forintos tanulmányi ösztöndíjat biztosít három hallgatónak. Az erre jogosultakat az egyetem ajánlja, az RMGE Maros kézbesíti az ösztöndíjat azzal a feltétellel, hogy a diák egyetemi tanulmányait követően – vagy akár közben is – gazdálkodik és bekapcsolódik a gazdaszervezet életébe. Ez nagyon jól működik. Tavaly a három ösztöndíjas hallgató közül kettő segített abban, hogy Mikházán a Csűrszínházban megszervezzük a gazdanapot és abban is, hogy az OMÉK-on megfelelő kínálattal tudjunk szerepelni. Ha már a minisztériumi támogatásnál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy tavaly a miniszter saját költségvetéséből 400.000 forint célirányos támogatást kaptunk, amelyet kipótoltunk, és sikerült lecserélni 33 éves VW gépkocsinkat egy fiatalabbal (ugyanis a gépkocsi a tevékenységünkhöz nélkülözhetetlen).
– Úgy tudom, hogy nemcsak a magyarországi szaktárcával, hanem a romániai minisztériummal, szakhatóságokkal is jók a kapcsolataik.
– Az RMGE Maros tagja a romániai mezőgazdasági termelők szövetségei, egyesületei által alkotott ligának, a LAPAR-nak. Ez a szervezet rendszeresen tájékoztat, amikor valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos jogszabálytervezet születik, akár a parlamentben, akár a minisztériumban dolgoznak valamilyen rendeleten. Mindegyre megkapjuk a tervezeteket, amelyeket tanulmányozunk és visszaküldhetjük a módosító kiegészítő javaslatainkat, amelyeket nem egy esetben figyelembe vesznek. Ez a rendszer jól működik.
– Milyen konkrét segítséget nyújtanak még a tagoknak?
– A mezőgazdasági terménypiacot szabályzó 145/2014-es törvény alapján 27 községben felvállaltuk, hogy segítünk a termelői könyvecskék kiváltásában, láttamozásában. Csak Nyárádkarácsonban több mint 200 gazda kérését bíráltuk felül és láttamoztuk a könyvecskéiket. Segítünk abban is, hogy felbecsüljük a termést, és minél pontosabban határozzuk meg azt a felesleget, amelyet piacon lehet majd értékesíteni. Megjegyzem, nem csak tagjainknak, hanem bármely gazdának segítünk ebben a munkában.
– Beszéljünk a 2016-os tervekről.
– Azzal kezdeném, hogy január 8-án kibocsátott törvényszéki végzés alapján kolozsvári székhellyel megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége, amelyet 16 erdélyi, kistérségi gazdaegyesület hozott létre. A megalakulást követően, a január 19-i közgyűlésen az EMGESZ vezetői további öt egyesület csatlakozási kérelmét fogadták el, így a szövetség 21 tagúra bővül. Az EMGESZ elnöke Jakab Ernő lett, Csomortányi István a Partiumért, Hupka Félix Közép-Erdélyért, Tiboldi László Hargita és Kovászna megyéért, magam Maros megyéért felelős alelnöki beosztást vállaltunk. A szövetség fő célja, hogy a kistérségekben eredményesen működő gazdaegyesületeket egy szervezetbe tömörítse, s így átfogó érdekérvényesítő munkát végezhessenek. Szeretnénk tovább bővíteni a már említett magyarországi kapcsolatokat, akár a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumában is. Nagyon fontos, hogy az elkövetkezendő időszakban tájékoztassuk tagságunkat a pályázati lehetőségekről, napirenden adjunk át szakmai információkat, továbbképzési lehetőségeket biztosítsunk. Tárgyaltunk arról is, hogy termelési és értékesítési szövetkezetek alapítását szorgalmazzuk. Arról is beszéltünk, hogy a hajdani Hangya szövetkezet mintájára alacsony kamatú hitelszövetkezetet hozunk létre, amellyel a gazdákat segítenénk abban, hogy például a pályázatokhoz szükséges önrészt fedezhessék.
– Az RMGE-nek van egy országos szervezete. Miért volt szükség az EMGESZ megalakítására?
– Azért, mert az RMGE országos szervezete nem úgy működik, ahogy kellene. Több gazdaszervezet korábban javasolta, hogy minden egyes megyében legyen egy jogi személyiséggel rendelkező magyar gazdaegyesület, és az így megalakult, létező megyei szervezetek hozzák létre az országos szövetséget. Az RMGE országos vezetősége ezt nem akarta, vagy nem értette meg ennek az elvét. A kolozsvári egyesület kinevezte magát országos szervezetnek, és elvárták, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. Nem alulról kezdeményezett, demokratikusan megszervezett ernyőszervezetet képzeltek el. Az EMGESZ viszont pont ilyen elveken alapszik.
– Említette, hogy az EMGESZ egyik célkitűzése a mezőgazdasági terménybegyűjtő és értékesítő központok, szövetkezetek létrejöttének a támogatása. Ez valóban több Maros megyei kistérségben is felmerült, de a gazdák közül sokakat az 1989 előtti mezőgazdasági termelőszövetkezetekre emlékezteti, s ezért idegenkednek az ilyen jellegű társulásoktól. Így hát bár a szándék létezik, valós akarat még nincs az említett központok létrehozására. Miként próbálja meggyőzni az RMGE Maros tagságát arról, hogy ez a jövő?
– Március 30-ig a gazdakörökben megtartjuk a tavalyi tevékenységet értékelő beszámolót, és felvázoljuk az idei terveket, ugyanakkor újra szeretnénk indítani azokat a szakköröket, amelyek különböző okok miatt beszüntették a tevékenységüket. Ezeken a találkozókon mondjuk majd el, hogy szükség van a szövetkezetek megalakítására, amelyeket nem a régi, hanem az új gazdasági követelményeknek megfelelően, más alapokon működtetünk. Az OMÉK-on való részvételünk igazolta, hogy vannak olyan helyi termelőink, akik kiváló, piacképes terméket állítanak elő. Gödöllőn, a decemberi találkozón arról is beszéltünk, hogy valószínűleg lehetőség nyílik arra, hogy a Kárpát-medencei termelők termékeit rendszeresen egy bizonyos budapesti áruházba szállítsuk. A magyarországi mezőgazdasági minisztérium szorgalmazná, hogy a nagyobb Kárpát-medencei állattenyésztő és húsfeldolgozó vállalatok alakítsanak ki egy közös termékpiacot. Most már bátran beszélhetünk arról is, hogy vannak olyan mezőgazdasági termékeink, amelyeket saját védjeggyel ellátva exportálhatunk. De ehhez megfelelő minőségű kínálatot kell biztosítanunk, amit nem lehet külön-külön, csak összefogással, közös begyűjtő- értékesítő központok közvetítésével elérni. Ez a jövő. Nem állunk messze tőle, csak lépnünk kell, mert van esély arra, hogy mindezt működőképessé tegyük. Ezen fogunk dolgozni az idén, nemcsak az RMGE Maroshoz tartozó, hanem az EMGESZ-be lépő szervezetekkel közösen is.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 26.
A Táltosok jutottak a döntőbe
A hét végén szervezték meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a Mesék szárnyán vetélkedő Hunyad megyei szakaszát, melyre 9 csapat érkezett Csernakeresztúrról, Vajdahunyadról és Déváról. A vetélkedő idén Kányádi Sándor mesevilágába vezette a gyermekeket. E fordulóra Sándor bácsi négy meséjét (Jó szerencse, fél erő, A bíró és az egerek, Egy kalász meg egy legény és Paszulyka és Fuszulyka) kellett szinte szóról szóra megtanulni. A játékos feladatok során e mesék alapján rajzoltak, írtak, rögtönöztek a gyermekek, s persze közben szorgalmasan gyűjtögették a pontokat, az országos döntőbe jutáshoz. A legügyesebbnek a dévai negyedikesek Táltos csapata bizonyult, akik 201 pontot szereztek meg a lehetséges 216-ból. Felkészítőjük Sebestyén Anna tanítónő. Második helyezett lett a csernakeresztúri Villámtigrisek csapata, melyet Kiss Mónika és Széll Bíborka tanítónők készítettek fel, harmadik helyezést a vajdahunyadi Matei Corvin Kollégium negyedikeseiből álló Panda csapat ért el, Pampu Anna tanítónő irányításával.
A korábbi évektől eltérően, idén megyénkből egyetlen csapat kapott meghívást a március derekán Nagyváradon megrendezésre kerülő országos fordulóra. Így tehát a Táltos csapat tagjai: Domokos Hunor, Pál Emília, László Adorján és László István képviselik Hunyad megyét a döntőben. Sok sikert kívánunk!
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)
A hét végén szervezték meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a Mesék szárnyán vetélkedő Hunyad megyei szakaszát, melyre 9 csapat érkezett Csernakeresztúrról, Vajdahunyadról és Déváról. A vetélkedő idén Kányádi Sándor mesevilágába vezette a gyermekeket. E fordulóra Sándor bácsi négy meséjét (Jó szerencse, fél erő, A bíró és az egerek, Egy kalász meg egy legény és Paszulyka és Fuszulyka) kellett szinte szóról szóra megtanulni. A játékos feladatok során e mesék alapján rajzoltak, írtak, rögtönöztek a gyermekek, s persze közben szorgalmasan gyűjtögették a pontokat, az országos döntőbe jutáshoz. A legügyesebbnek a dévai negyedikesek Táltos csapata bizonyult, akik 201 pontot szereztek meg a lehetséges 216-ból. Felkészítőjük Sebestyén Anna tanítónő. Második helyezett lett a csernakeresztúri Villámtigrisek csapata, melyet Kiss Mónika és Széll Bíborka tanítónők készítettek fel, harmadik helyezést a vajdahunyadi Matei Corvin Kollégium negyedikeseiből álló Panda csapat ért el, Pampu Anna tanítónő irányításával.
A korábbi évektől eltérően, idén megyénkből egyetlen csapat kapott meghívást a március derekán Nagyváradon megrendezésre kerülő országos fordulóra. Így tehát a Táltos csapat tagjai: Domokos Hunor, Pál Emília, László Adorján és László István képviselik Hunyad megyét a döntőben. Sok sikert kívánunk!
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)
2016. január 26.
Bemutatták Nánó Csaba interjúkötetét
Nánó Csaba Ahol fény, ott árnyék is című interjúkötetét mutatták be szombat délután a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában. A nagyváradi Europrint Kiadónál megjelentetett könyv tizenegy interjút tartalmaz olyan kolozsvári színészekkel és operaénekesekkel, akik már eltávoztak közülünk. Az interjúk jó része 1998–2000 között készült és a Szabadságban jelentek meg. A családias hangulatú könyvbemutatón Derzsi Ákos, a kiadó igazgatója, Makkay József, az Erdélyi Napló folyóirat főszerkesztője és Visky András, a színház művészeti vezetője osztotta meg gondolatait a népes hallgatósággal.
– Egy könyv megszületése mindig gyönyörű folyamat. Jó érzés a szeretettel és hozzáértéssel elkészített könyvet a kezünkbe venni. Azon túlmenően, hogy nagyon emberi, meleg hangú beszélgetéseket tartalmaz Nánó Csaba könyve, feltűnik még az olvasónak, hogy ez a kötet olyan színháztörténeti korszakot rögzít, de jobb, ha azt mondom, hogy kelt életre és hoz mozgásba, amit én a közösségi színjátszás korszakának neveznék. Több interjú Harag György rendező személye köré összpontosul. Érdekes volt azzal szembesülni, hogy kiváló alkotói magatartásán túl volt valami sajátos titka Harag György személyiségének. Mégpedig az, hogy benne megbízó, vele szeretettel és örömmel dolgozó csapatot tudott összehozni. Többször szembesültem ezzel a ténnyel, amikor azokkal a színészekkel beszélgettem, akik egykor a mesterrel dolgoztak. Nem csak színházcsinálóként, hanem a színház iránt érdeklődő emberként is megemlítem: szeretem, ahogy Csaba kérdez. Néha a kérdései meglepően direktek. Váratlan és nagyon személyes kérdéseket tesz fel, mégsem szemérmetlenül, hanem őszinte érdeklődéssel. Ennek köszönhetően korábban nem ismert tényeket tudhatunk meg az interjúalanyokról – mondta a kötetről Visky András. Szabadság (Kolozsvár)
Nánó Csaba Ahol fény, ott árnyék is című interjúkötetét mutatták be szombat délután a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában. A nagyváradi Europrint Kiadónál megjelentetett könyv tizenegy interjút tartalmaz olyan kolozsvári színészekkel és operaénekesekkel, akik már eltávoztak közülünk. Az interjúk jó része 1998–2000 között készült és a Szabadságban jelentek meg. A családias hangulatú könyvbemutatón Derzsi Ákos, a kiadó igazgatója, Makkay József, az Erdélyi Napló folyóirat főszerkesztője és Visky András, a színház művészeti vezetője osztotta meg gondolatait a népes hallgatósággal.
– Egy könyv megszületése mindig gyönyörű folyamat. Jó érzés a szeretettel és hozzáértéssel elkészített könyvet a kezünkbe venni. Azon túlmenően, hogy nagyon emberi, meleg hangú beszélgetéseket tartalmaz Nánó Csaba könyve, feltűnik még az olvasónak, hogy ez a kötet olyan színháztörténeti korszakot rögzít, de jobb, ha azt mondom, hogy kelt életre és hoz mozgásba, amit én a közösségi színjátszás korszakának neveznék. Több interjú Harag György rendező személye köré összpontosul. Érdekes volt azzal szembesülni, hogy kiváló alkotói magatartásán túl volt valami sajátos titka Harag György személyiségének. Mégpedig az, hogy benne megbízó, vele szeretettel és örömmel dolgozó csapatot tudott összehozni. Többször szembesültem ezzel a ténnyel, amikor azokkal a színészekkel beszélgettem, akik egykor a mesterrel dolgoztak. Nem csak színházcsinálóként, hanem a színház iránt érdeklődő emberként is megemlítem: szeretem, ahogy Csaba kérdez. Néha a kérdései meglepően direktek. Váratlan és nagyon személyes kérdéseket tesz fel, mégsem szemérmetlenül, hanem őszinte érdeklődéssel. Ennek köszönhetően korábban nem ismert tényeket tudhatunk meg az interjúalanyokról – mondta a kötetről Visky András. Szabadság (Kolozsvár)