Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. január 20.
Erdélyi magyar gazdaszövetség alakult
Idén január 8-án hozott bírósági döntéssel bejegyezték az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét. Elnöke Jakab Ernő, alelnökei pedig Csomortán István (Érmellék és Partium), Hubka Félix (Közép-Erdély), Csomós Attila (Maros megye) és Tiboldi László (Székelyföld). A vezetőség tegnap Kolozsváron ismertette terveit.
Jakab Ernő szerint a közös cél a szülőföldön való boldogulás a mezőgazdaság minden ágazatának művelésével, fejlesztésével. Prioritásaik között olyan tervek szerepelnek, mint: szakmai kapcsolattartás más egyesületekkel határon innen és túl, pályázatíró iroda beindítása, szakágazatok magas fokú fejlesztése stb. Jelenleg 21 kistérségű tagegyesületük van, ezek számát is szeretnék növelni. Mint elhangzott, nem a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének vetélytársai, aminek bizonyítéka az is, hogy egyik alapító tagjuk éppen a Maros megyei RMGE.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)
Idén január 8-án hozott bírósági döntéssel bejegyezték az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét. Elnöke Jakab Ernő, alelnökei pedig Csomortán István (Érmellék és Partium), Hubka Félix (Közép-Erdély), Csomós Attila (Maros megye) és Tiboldi László (Székelyföld). A vezetőség tegnap Kolozsváron ismertette terveit.
Jakab Ernő szerint a közös cél a szülőföldön való boldogulás a mezőgazdaság minden ágazatának művelésével, fejlesztésével. Prioritásaik között olyan tervek szerepelnek, mint: szakmai kapcsolattartás más egyesületekkel határon innen és túl, pályázatíró iroda beindítása, szakágazatok magas fokú fejlesztése stb. Jelenleg 21 kistérségű tagegyesületük van, ezek számát is szeretnék növelni. Mint elhangzott, nem a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének vetélytársai, aminek bizonyítéka az is, hogy egyik alapító tagjuk éppen a Maros megyei RMGE.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 20.
Kolozsváron nem lesz EMNP–RMDSZ-koalíció
Hajlandó az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való párbeszédre az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, viszont nem kíván közös kolozsvári polgármesterjelöltet és városi/megyei tanácsosi listát indítani a rivális alakulattal. Mindez Csoma Botondnak, az RMDSZ megyei szervezete elnökének keddi közleményéből derül ki.
Egy nappal korábban az EMNP Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének vezetői felhívást intéztek az RMDSZ-hez annak érdekében, hogy közös polgármesterjelölttel és közös tanácsosi listával (városi és megyei szinten egyaránt) vegyenek részt az idei helyhatósági választáson. „A magyar szavazatok maximalizálásának, s ezáltal egy erősebb magyar képviseletnek előfeltétele kell legyen a kolozsvári magyar összefogás" – vélekedik Soós Sándor Kolozs megyei és Fancsali Ernő kolozsvári EMNP-elnök.
A két politikus párbeszédet kezdeményezett az összefogásról január 29-éig, amikor is az RMDSZ kolozsvári szervezetének választmánya dönt arról, ki indul a szövetség színeiben a kincses város polgármesteri székéért. Soósék előrebocsátották: ha a nevezett időpontig az RMDSZ nem mutat hajlandóságot a tárgyalásra, akkor a néppárt kész lesz önálló listát és polgármester-jelöltet indítani Kolozsvárt.
Csakhogy hétfőn már eldőlt, hogy az RMDSZ minden bizonnyal a jelenlegi alpolgármestert, Horváth Annát indítja a polgármesteri tisztségért, miután egyedül ő jelentkezett jelöltnek. Az alakulat Kolozs megyei szervezetének elnöke kedden úgy vélekedett: Horváth döntése „garanciát jelent arra, hogy személyében Kolozsváron megvalósuljon a magyar összefogás".
Csoma Botond közleményében február közepére hívja megbeszélésre az EMNP Kolozs megyei képviselőit, vagyis gyakorlatilag lezárja a koalícióról és közös jelöltről kezdeményezett vitát. Az RMDSZ városi tanácsosi tisztségét is betöltő politikus négy témakörben egyeztetne a néppártosokkal: a magyar önkormányzati képviselet erősítését szolgáló mozgósítás lehetőségei; a beiskolázási számok tükrében felmerülő problémák és egy középtávú oktatási stratégia egyeztetése; az ifjúság itthon maradását célzó, helyi szinten megvalósítható közpolitikák, továbbá Kolozsvár történelmi belvárosa magántulajdonban lévő épületeinek szakszerű felújítására vonatkozó elképzelések.
A néppárt Kolozs megyei vezetői Csoma bejelentésére úgy reagáltak: bár készek lettek volna a megegyezésre annak érdekében, hogy ne csak az RMDSZ, hanem a teljes magyarság jelöltje induljon a választáson, sajnálattal tudomásul veszik az RMDSZ elzárkózását. Soós és Fancsali közölte: ha az RMDSZ által jelzett január 29-i időpontig nem változik a szövetség álláspontja, úgy az EMNP Kolozs megyei választmánya február 9-én dönt a kolozsvári néppártos polgármesterjelölt, valamint a városi és a megyei lista indításáról. „Célunk választóink és a teljes magyar közösség képviselete, valamint az önkormányzatbeli magyar képviselet megerősítése" – állapították meg a néppárti politikusok. Krónika (Kolozsvár)
Hajlandó az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való párbeszédre az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, viszont nem kíván közös kolozsvári polgármesterjelöltet és városi/megyei tanácsosi listát indítani a rivális alakulattal. Mindez Csoma Botondnak, az RMDSZ megyei szervezete elnökének keddi közleményéből derül ki.
Egy nappal korábban az EMNP Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének vezetői felhívást intéztek az RMDSZ-hez annak érdekében, hogy közös polgármesterjelölttel és közös tanácsosi listával (városi és megyei szinten egyaránt) vegyenek részt az idei helyhatósági választáson. „A magyar szavazatok maximalizálásának, s ezáltal egy erősebb magyar képviseletnek előfeltétele kell legyen a kolozsvári magyar összefogás" – vélekedik Soós Sándor Kolozs megyei és Fancsali Ernő kolozsvári EMNP-elnök.
A két politikus párbeszédet kezdeményezett az összefogásról január 29-éig, amikor is az RMDSZ kolozsvári szervezetének választmánya dönt arról, ki indul a szövetség színeiben a kincses város polgármesteri székéért. Soósék előrebocsátották: ha a nevezett időpontig az RMDSZ nem mutat hajlandóságot a tárgyalásra, akkor a néppárt kész lesz önálló listát és polgármester-jelöltet indítani Kolozsvárt.
Csakhogy hétfőn már eldőlt, hogy az RMDSZ minden bizonnyal a jelenlegi alpolgármestert, Horváth Annát indítja a polgármesteri tisztségért, miután egyedül ő jelentkezett jelöltnek. Az alakulat Kolozs megyei szervezetének elnöke kedden úgy vélekedett: Horváth döntése „garanciát jelent arra, hogy személyében Kolozsváron megvalósuljon a magyar összefogás".
Csoma Botond közleményében február közepére hívja megbeszélésre az EMNP Kolozs megyei képviselőit, vagyis gyakorlatilag lezárja a koalícióról és közös jelöltről kezdeményezett vitát. Az RMDSZ városi tanácsosi tisztségét is betöltő politikus négy témakörben egyeztetne a néppártosokkal: a magyar önkormányzati képviselet erősítését szolgáló mozgósítás lehetőségei; a beiskolázási számok tükrében felmerülő problémák és egy középtávú oktatási stratégia egyeztetése; az ifjúság itthon maradását célzó, helyi szinten megvalósítható közpolitikák, továbbá Kolozsvár történelmi belvárosa magántulajdonban lévő épületeinek szakszerű felújítására vonatkozó elképzelések.
A néppárt Kolozs megyei vezetői Csoma bejelentésére úgy reagáltak: bár készek lettek volna a megegyezésre annak érdekében, hogy ne csak az RMDSZ, hanem a teljes magyarság jelöltje induljon a választáson, sajnálattal tudomásul veszik az RMDSZ elzárkózását. Soós és Fancsali közölte: ha az RMDSZ által jelzett január 29-i időpontig nem változik a szövetség álláspontja, úgy az EMNP Kolozs megyei választmánya február 9-én dönt a kolozsvári néppártos polgármesterjelölt, valamint a városi és a megyei lista indításáról. „Célunk választóink és a teljes magyar közösség képviselete, valamint az önkormányzatbeli magyar képviselet megerősítése" – állapították meg a néppárti politikusok. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 20.
Szilágyi Zsolt tárgyalni akar az RMDSZ vezetőivel
Mihamarabb találkozni akar az RMDSZ vezetőivel Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos elnöke, hogy megvitassák az erdélyi magyar választási párt létrehozását célzó javaslatát.
Szilágyi keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján a Krónika érdeklődésére elmondta: egy közös párt létrehozása nagyjából két-három hónapot igényel, s bár eddig a választások előtt hatvan nappal kellett iktatni a jelöltlistákat, idén még nem tudni, hogy a kormány hogyan képzeli el a voksolás menetrendjét.
Szilágyi leszögezte: az együttműködést kivitelezhetőnek tartja, s úgy véli, a választási összefogás kizárólag politikai akarat kérdése. Emlékeztetett: az EMNP szerint a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné.
Szilágyi szerint azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a pártok versenyezhetnének a tisztségekért. Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar pártok összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. Szilágyi újságírói kérdésre elmondta, például Aradon, Brassóban és Temesváron lenne szükség az összefogásra, míg a Székelyföldön szerinte a verseny mozgósíthatja jobban a közösséget.
Arra való tekintettel, hogy egy esetleges közös lista esetén az EMNP szeretné, ha az RMDSZ által javasolt jelöltek mindennemű korrupciós gyanútól mentesek lennének, a Krónika felvetésére Szilágyi elismerte, hogy ők is hajlandóak engedményeket tenni a tárgyalások során, de szerinte a jelöltállításokról még korai beszélni. Ők minden eshetőségre felkészülnek: egyedül vagy közös választási pártban, de megmérettetik magukat a választásokon.
Kiss Sándor tényleg befejezné
A Bihar Megyei Tanács korábbi RMDSZ-es vezetője, jelenlegi alelnöke, Kiss Sándor nem pályázik újabb mandátumra a megyei tanácsosi listán a közelgő helyhatósági választások alkalmával. A szövetség megyei szervezetének vezetője ezt a hétfő esti választmányi ülés alkalmával jelentette be. Kiss Sándor ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) tavaly vádat emelt, ő pedig már jelezte, hogy ezzel véget ért a politikai pályafutása.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)
Mihamarabb találkozni akar az RMDSZ vezetőivel Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos elnöke, hogy megvitassák az erdélyi magyar választási párt létrehozását célzó javaslatát.
Szilágyi keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján a Krónika érdeklődésére elmondta: egy közös párt létrehozása nagyjából két-három hónapot igényel, s bár eddig a választások előtt hatvan nappal kellett iktatni a jelöltlistákat, idén még nem tudni, hogy a kormány hogyan képzeli el a voksolás menetrendjét.
Szilágyi leszögezte: az együttműködést kivitelezhetőnek tartja, s úgy véli, a választási összefogás kizárólag politikai akarat kérdése. Emlékeztetett: az EMNP szerint a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné.
Szilágyi szerint azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a pártok versenyezhetnének a tisztségekért. Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar pártok összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. Szilágyi újságírói kérdésre elmondta, például Aradon, Brassóban és Temesváron lenne szükség az összefogásra, míg a Székelyföldön szerinte a verseny mozgósíthatja jobban a közösséget.
Arra való tekintettel, hogy egy esetleges közös lista esetén az EMNP szeretné, ha az RMDSZ által javasolt jelöltek mindennemű korrupciós gyanútól mentesek lennének, a Krónika felvetésére Szilágyi elismerte, hogy ők is hajlandóak engedményeket tenni a tárgyalások során, de szerinte a jelöltállításokról még korai beszélni. Ők minden eshetőségre felkészülnek: egyedül vagy közös választási pártban, de megmérettetik magukat a választásokon.
Kiss Sándor tényleg befejezné
A Bihar Megyei Tanács korábbi RMDSZ-es vezetője, jelenlegi alelnöke, Kiss Sándor nem pályázik újabb mandátumra a megyei tanácsosi listán a közelgő helyhatósági választások alkalmával. A szövetség megyei szervezetének vezetője ezt a hétfő esti választmányi ülés alkalmával jelentette be. Kiss Sándor ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) tavaly vádat emelt, ő pedig már jelezte, hogy ezzel véget ért a politikai pályafutása.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 20.
Stratégiai perek a nyelvi jogokért
Stratégiai pereket kezdeményez a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) olyan állami intézmények ellen, amelyek nem alkalmazzák vagy csak hiányosan, részlegesen ültetik gyakorlatba a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényeket.
A civil aktivisták keddi sajtótájékoztatójukon közölték, első lépésben Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Nagyvárad polgármesteri hivatalát perelik be a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt.
Szigeti: nincs vesztenivaló
A civil szervezetet irányító Szigeti Enikő rámutatott: mindamellett, hogy Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja, számos településen, mint például a felsorolt három városban, ahol nagy számú magyar közösség él, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek nevét kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. „Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint olyan tagállamra, amely törvényei révén példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelvhasználati kérdést. Csakhogy ezekből a törvényekből alig-alig tartanak be valamit” – mondta Szigeti Enikő.
A civil aktivista szerint a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül az erdélyi magyarságnak nyert ügye lehet: vagy azért, mert az igazságszolgáltatási szervek fogják kötelezni az önkormányzatokat a törvények tiszteletben tartására, vagy azért, mert kiderül, és majd ország-világgá lehet kürtölni, hogy Romániában nem fontos betartani a kisebbségi jogokat.
Csapatmunkában állítják össze a peranyagot
A Civil Elkötelezettség Mozgalom nagyjából megtalálta azt a jogászcsapatot, mely hajlandó panaszait a bíróság előtt képviselni. Szigeti szerint komoly háttérmunkára van szükség, ezért a szakemberek közösen fogják összeállítani a peranyagokat.
A brassói Ambrus Izabella, aki a vásárhelyi önkormányzat ellen képviseli majd a Cemót a tárgyalásokon, a Kovászna megyei prefektúra elleni sepsiszentgyörgyi himnuszperben már bizonyított. A nagyváradi Menyhárt Gabriella – aki a saját városában, illetve Szatmáron száll majd szembe az önkormányzatok jogtanácsosaival – szintén azon kevés romániai magyar ügyvéd közé tartozik, aki tapasztalatot szerzett a kisebbségi jogokért való harcban. Mindketten komoly kihívásnak tekintik a rájuk váró jogi képviseletet.
„Reméljük, hogy a perek és főként az ítéletek révén meg tudjuk majd győzni az állami szerveket, hogy tartsák tiszteletben saját törvényeiket” – fejtette ki Ambrus Izabella. Partiumi pályatársa hazugságnak nevezte a romániai kisebbségbarát politikát. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a közösség éljen, próbáljon élni a nyelvi jogaival, ennek hiányában a román állam arra a következtetésre juthat, hogy olyan jogok biztosításáról fogadott el törvényeket, amelyekre nincs szükség, és visszavonja a jogokat. „Ha nem igyekszünk, a román állam egyszer csak azzal állhat elő, hogy nincs közösségi igény” – tette hozzá az akciót koordináló Szigeti Enikő.
Türelmi idő az RMDSZ-nek
Kérdésünkre, hogy a megcélzott települések mellé miért nem társítottak egy magyar polgármester által vezetett erdélyi várost is, Szigeti Enikő elmondta, hogy „választási évben a Cemo nem akar pofonokat osztogatni az RMDSZ polgármestereinek”. „Amennyiben nem hajlandók eleget tenni a törvény előírásainak és a magyar közösség jogos elvárásainak, ők sem ússzák meg a pereket. A párbeszédnek viszont vége, a türelmünk elfogyott. Heteken belül elkezdjük a nehezebbjével, a három nagyvárossal, utána következhetnek a magyar elöljárók által vezetett települések” – szögezte le lapunk kérdésére Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezetője.
Araszolás a kolozsvári táblaperben
A Kolozs megyei törvényszék február elsejére tűzte ki a következő tárgyalás időpontját a Minority Rights Egyesületnek a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezéséért indított perében. A kolozsvári polgármesteri hivatalt, mint ismeretes, eredetileg a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány perelte be, hogy helyezze ki a többnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz. Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, kötelezve a városvezetést, hogy a település öt bejáratánál lévő helységnévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a város nevét. Később a táblabíróság helyt adott a hivatal kifogásának, miszerint egy külföldi szervezetnek nincs perbeli minősége, ezért a civilek újabb pert indítottak immár a hazai bejegyzésű Minority Rights Egyesület nevében. Szőcs Izabella, a felperes képviselője lapunknak azt mondta, attól tart, a halasztások miatt előfordulhat, hogy az önkormányzati választásokig nem születik jogerős döntés az ügyben.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár),
Stratégiai pereket kezdeményez a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) olyan állami intézmények ellen, amelyek nem alkalmazzák vagy csak hiányosan, részlegesen ültetik gyakorlatba a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényeket.
A civil aktivisták keddi sajtótájékoztatójukon közölték, első lépésben Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Nagyvárad polgármesteri hivatalát perelik be a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt.
Szigeti: nincs vesztenivaló
A civil szervezetet irányító Szigeti Enikő rámutatott: mindamellett, hogy Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja, számos településen, mint például a felsorolt három városban, ahol nagy számú magyar közösség él, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek nevét kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. „Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint olyan tagállamra, amely törvényei révén példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelvhasználati kérdést. Csakhogy ezekből a törvényekből alig-alig tartanak be valamit” – mondta Szigeti Enikő.
A civil aktivista szerint a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül az erdélyi magyarságnak nyert ügye lehet: vagy azért, mert az igazságszolgáltatási szervek fogják kötelezni az önkormányzatokat a törvények tiszteletben tartására, vagy azért, mert kiderül, és majd ország-világgá lehet kürtölni, hogy Romániában nem fontos betartani a kisebbségi jogokat.
Csapatmunkában állítják össze a peranyagot
A Civil Elkötelezettség Mozgalom nagyjából megtalálta azt a jogászcsapatot, mely hajlandó panaszait a bíróság előtt képviselni. Szigeti szerint komoly háttérmunkára van szükség, ezért a szakemberek közösen fogják összeállítani a peranyagokat.
A brassói Ambrus Izabella, aki a vásárhelyi önkormányzat ellen képviseli majd a Cemót a tárgyalásokon, a Kovászna megyei prefektúra elleni sepsiszentgyörgyi himnuszperben már bizonyított. A nagyváradi Menyhárt Gabriella – aki a saját városában, illetve Szatmáron száll majd szembe az önkormányzatok jogtanácsosaival – szintén azon kevés romániai magyar ügyvéd közé tartozik, aki tapasztalatot szerzett a kisebbségi jogokért való harcban. Mindketten komoly kihívásnak tekintik a rájuk váró jogi képviseletet.
„Reméljük, hogy a perek és főként az ítéletek révén meg tudjuk majd győzni az állami szerveket, hogy tartsák tiszteletben saját törvényeiket” – fejtette ki Ambrus Izabella. Partiumi pályatársa hazugságnak nevezte a romániai kisebbségbarát politikát. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a közösség éljen, próbáljon élni a nyelvi jogaival, ennek hiányában a román állam arra a következtetésre juthat, hogy olyan jogok biztosításáról fogadott el törvényeket, amelyekre nincs szükség, és visszavonja a jogokat. „Ha nem igyekszünk, a román állam egyszer csak azzal állhat elő, hogy nincs közösségi igény” – tette hozzá az akciót koordináló Szigeti Enikő.
Türelmi idő az RMDSZ-nek
Kérdésünkre, hogy a megcélzott települések mellé miért nem társítottak egy magyar polgármester által vezetett erdélyi várost is, Szigeti Enikő elmondta, hogy „választási évben a Cemo nem akar pofonokat osztogatni az RMDSZ polgármestereinek”. „Amennyiben nem hajlandók eleget tenni a törvény előírásainak és a magyar közösség jogos elvárásainak, ők sem ússzák meg a pereket. A párbeszédnek viszont vége, a türelmünk elfogyott. Heteken belül elkezdjük a nehezebbjével, a három nagyvárossal, utána következhetnek a magyar elöljárók által vezetett települések” – szögezte le lapunk kérdésére Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezetője.
Araszolás a kolozsvári táblaperben
A Kolozs megyei törvényszék február elsejére tűzte ki a következő tárgyalás időpontját a Minority Rights Egyesületnek a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezéséért indított perében. A kolozsvári polgármesteri hivatalt, mint ismeretes, eredetileg a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány perelte be, hogy helyezze ki a többnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz. Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, kötelezve a városvezetést, hogy a település öt bejáratánál lévő helységnévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a város nevét. Később a táblabíróság helyt adott a hivatal kifogásának, miszerint egy külföldi szervezetnek nincs perbeli minősége, ezért a civilek újabb pert indítottak immár a hazai bejegyzésű Minority Rights Egyesület nevében. Szőcs Izabella, a felperes képviselője lapunknak azt mondta, attól tart, a halasztások miatt előfordulhat, hogy az önkormányzati választásokig nem születik jogerős döntés az ügyben.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár),
2016. január 20.
Soós Zoltán bírálja a Maros megyei tanfelügyelőség döntését
Tiltakozik a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tervezett magyar szakiskolai osztályok beindítását tiltó tanfelügyelőségi döntés ellen Soós Zoltán RMDSZ-es helyi tanácsos, a város magyar polgármesterjelöltje.
„Vásárhelyen fontos a magyar nyelvű szakiskolai képzés fejlesztése. A Református Kollégium tervezete olyan szakok indulását tartalmazza, amelyekre komoly piaci igény mutatkozik. A tanfelügyelőség döntése nem tartalmaz érdemi szakmai indokot. Felmerül a kérdés: amit Kolozsváron lehet, Marosvásárhelyen miért akadályozzák meg?” – tette fel kérdést közleményében az önkormányzati képviselő.
Mint arról beszámoltunk, a tanfelügyelőség azzal indokolta elutasító válaszát, hogy Marosvásárhelyen elegendő számú magyar szakiskolai osztály működik, és ezekre is kevés a jelentkező. A szakhatóság képviselői úgy vélték, új osztályok létrehozása helyett inkább a meglévő szakiskolai központokat kellene erősíteni. Illés Ildikó, a minisztérium alárendeltségébe tartozó intézmény magyar nemzetiségű helyettes vezetője rámutatott, Marosvásárhely helyzete nem hasonlítható össze Kolozsvárral, hiszen Maros megyében nem szüntették be a magyar nyelvű szakképzést, ahogy az a kincses városban történt.
A vásárhelyi református tanintézetben a kolozsvári szakkollégium mintájára, magyar állami támogatással egy mechanika és autóbádogos, valamint egy pék és hentes szakiskolai osztályt indítanának, ám a Maros megyei tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a beiskolázási tervet. A tanfelügyelőség elutasító válasza nyomán Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója leszögezte, hogy nem mondanak le a kezdeményezésről, és hosszú távon mindenképp szeretnének egy színvonalas szakképzési központot létrehozni az iskolában.
Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)
Tiltakozik a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tervezett magyar szakiskolai osztályok beindítását tiltó tanfelügyelőségi döntés ellen Soós Zoltán RMDSZ-es helyi tanácsos, a város magyar polgármesterjelöltje.
„Vásárhelyen fontos a magyar nyelvű szakiskolai képzés fejlesztése. A Református Kollégium tervezete olyan szakok indulását tartalmazza, amelyekre komoly piaci igény mutatkozik. A tanfelügyelőség döntése nem tartalmaz érdemi szakmai indokot. Felmerül a kérdés: amit Kolozsváron lehet, Marosvásárhelyen miért akadályozzák meg?” – tette fel kérdést közleményében az önkormányzati képviselő.
Mint arról beszámoltunk, a tanfelügyelőség azzal indokolta elutasító válaszát, hogy Marosvásárhelyen elegendő számú magyar szakiskolai osztály működik, és ezekre is kevés a jelentkező. A szakhatóság képviselői úgy vélték, új osztályok létrehozása helyett inkább a meglévő szakiskolai központokat kellene erősíteni. Illés Ildikó, a minisztérium alárendeltségébe tartozó intézmény magyar nemzetiségű helyettes vezetője rámutatott, Marosvásárhely helyzete nem hasonlítható össze Kolozsvárral, hiszen Maros megyében nem szüntették be a magyar nyelvű szakképzést, ahogy az a kincses városban történt.
A vásárhelyi református tanintézetben a kolozsvári szakkollégium mintájára, magyar állami támogatással egy mechanika és autóbádogos, valamint egy pék és hentes szakiskolai osztályt indítanának, ám a Maros megyei tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a beiskolázási tervet. A tanfelügyelőség elutasító válasza nyomán Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója leszögezte, hogy nem mondanak le a kezdeményezésről, és hosszú távon mindenképp szeretnének egy színvonalas szakképzési központot létrehozni az iskolában.
Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 20.
Érdekvédő szakik
A Maros megyei magyar főtanfelügyelő-helyettes nem támogatja a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban megálmodott, anyaországi segítséggel létrehozandó szakiskolai osztályok beindítását.
Illés Ildikó nem magyarázkodik, nem sajnálkozik, hanem érvel. Szerinte Maros megyében jelenleg elegendő magyar szakiskolai osztály működik, és elsősorban ezeket kellene fenntartani – mivel egyre kevesebb gyermek jelentkezik, a már meglévő osztályokat kell megtölteni, nem újabbakat létrehozni.
A főtanfelügyelő-helyettes hozzáállása több szempontból is kifogásolható. Egyrészt miközben elismeri, hogy a jelenlegi kínálat nem vonzó, mégis a rosszul működő rendszer fenntartása mellett kardoskodik. Ám ami ennél is sajnálatosabb: szinte gondolkodás nélkül seper le az asztalról egy olyan átfogó vérfrissítési tervet, amelyet egy magyar oktatási intézmény dolgozott ki, maga mögött tudva helyi vállalkozók, az egyház, illetve az anyaország kormányának támogatását.
A korszerű oktatási körülményekkel, a piacon tapasztalható kereslettel is számoló kezdeményezés elutasítása ráadásul nemzetpolitikai érdekekkel is szembemegy. Köztudott ugyanis, hogy a tavalyi esztendőben meghirdetett külhoni szakképzés éve program révén Magyarország létfontosságú szerepet vállalt az erdélyi magyar szakoktatás felélesztésében, amelyet még 2014-ben kezdett el Kolozsváron: akkor mintegy 650 ezer eurós befektetéssel segítette a helyi Református Kollégiumban beindult képzéseknek otthont adó épület felújítását, felszerelését.
A kincses városban nagy népszerűségnek örvend az ilyen formában felélesztett anyanyelvű szakoktatás, és a tematikus évet is rendkívül sikeresként értékelték Budapesten. Hasonló jellegű megújulást terveznek Marosvásárhelyen is, ám a főtanfelügyelőség – élen a magyar oktatási érdekeket képviselni hivatott szakemberrel – még csírájában elfojtotta a kezdeményezést. A jelenlegi állás szerint valószínűleg addig kell jegelni a sokszereplős összefogással elképzelt beruházást, amíg magától fel nem számolódik a román állam által sorsára hagyott Maros megyei magyar szakoktatás. Szép csendben, felelősségre vonás nélkül.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)
A Maros megyei magyar főtanfelügyelő-helyettes nem támogatja a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban megálmodott, anyaországi segítséggel létrehozandó szakiskolai osztályok beindítását.
Illés Ildikó nem magyarázkodik, nem sajnálkozik, hanem érvel. Szerinte Maros megyében jelenleg elegendő magyar szakiskolai osztály működik, és elsősorban ezeket kellene fenntartani – mivel egyre kevesebb gyermek jelentkezik, a már meglévő osztályokat kell megtölteni, nem újabbakat létrehozni.
A főtanfelügyelő-helyettes hozzáállása több szempontból is kifogásolható. Egyrészt miközben elismeri, hogy a jelenlegi kínálat nem vonzó, mégis a rosszul működő rendszer fenntartása mellett kardoskodik. Ám ami ennél is sajnálatosabb: szinte gondolkodás nélkül seper le az asztalról egy olyan átfogó vérfrissítési tervet, amelyet egy magyar oktatási intézmény dolgozott ki, maga mögött tudva helyi vállalkozók, az egyház, illetve az anyaország kormányának támogatását.
A korszerű oktatási körülményekkel, a piacon tapasztalható kereslettel is számoló kezdeményezés elutasítása ráadásul nemzetpolitikai érdekekkel is szembemegy. Köztudott ugyanis, hogy a tavalyi esztendőben meghirdetett külhoni szakképzés éve program révén Magyarország létfontosságú szerepet vállalt az erdélyi magyar szakoktatás felélesztésében, amelyet még 2014-ben kezdett el Kolozsváron: akkor mintegy 650 ezer eurós befektetéssel segítette a helyi Református Kollégiumban beindult képzéseknek otthont adó épület felújítását, felszerelését.
A kincses városban nagy népszerűségnek örvend az ilyen formában felélesztett anyanyelvű szakoktatás, és a tematikus évet is rendkívül sikeresként értékelték Budapesten. Hasonló jellegű megújulást terveznek Marosvásárhelyen is, ám a főtanfelügyelőség – élen a magyar oktatási érdekeket képviselni hivatott szakemberrel – még csírájában elfojtotta a kezdeményezést. A jelenlegi állás szerint valószínűleg addig kell jegelni a sokszereplős összefogással elképzelt beruházást, amíg magától fel nem számolódik a román állam által sorsára hagyott Maros megyei magyar szakoktatás. Szép csendben, felelősségre vonás nélkül.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 20.
Washington elégedett a DNA munkájával
Az Egyesült Államok összességében elégedett az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) tevékenységével – jelentette ki Victoria Nuland, az Egyesült Államok külügyminisztériumának Európáért és Eurázsiáért felelős helyettes államtitkára Bukarestben.
Nuland hétfőn este egy, az amerikai nagykövetségen megtartott, szűk körű sajtótájékoztatón kifejtette: Washington mind a DNA illetékeseinek felkészülését, mind az ügyészség működéséhez szükséges technikai feltételek biztosítását támogatja.
Annak kapcsán, hogy a DNA tevékenysége kapcsán panaszok is fölmerültek, miszerint az ügyészek túl gyakran folyamodnak az előzetes letartóztatás intézményéhez, illetve hogy túlságosan függővé váltak a hírszerzés tevékenységével szemben, megjegyezte: a demokratikus társadalmakban egyensúlynak kell lennie a polgárok biztonsága és a magánélethez való jog között.
Annak kapcsán, hogy idén lejár a DNA főügyészének mandátuma, Nuland leszögezte: mivel továbbra is fontosnak tartják a romániai korrupcióellenes küzdelmet, figyelemmel követik a fejleményeket, és reményét fejezte ki, hogy az ország folytatja a megkezdett utat. Megjegyezte: a jelölési folyamatnak átláthatóan kell zajlania, és fenn kell tartania a polgárok által az intézménybe vetett bizalmat.
A romániai állami vezetőkkel folytatott beszélgetései kapcsán kifejtette: Washington rendkívül hálás Romániának, amiért az szövetségesként részt vesz a nemzetközi katonai akciókban Afganisztánban, illetve az Iszlám Állam elleni iraki akciókban, olyan szövetségesnek nevezve az országot, amelyre lehet számítani. A gazdaság terén szóba került, hogyan növelhető az országban jelen levő amerikai energetikai cégek száma, mivel Románia kulcsfontosságot játszhat tranzitországként az olyan országok számára, amelyek külső energiaforrásoktól függnek.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
Az Egyesült Államok összességében elégedett az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) tevékenységével – jelentette ki Victoria Nuland, az Egyesült Államok külügyminisztériumának Európáért és Eurázsiáért felelős helyettes államtitkára Bukarestben.
Nuland hétfőn este egy, az amerikai nagykövetségen megtartott, szűk körű sajtótájékoztatón kifejtette: Washington mind a DNA illetékeseinek felkészülését, mind az ügyészség működéséhez szükséges technikai feltételek biztosítását támogatja.
Annak kapcsán, hogy a DNA tevékenysége kapcsán panaszok is fölmerültek, miszerint az ügyészek túl gyakran folyamodnak az előzetes letartóztatás intézményéhez, illetve hogy túlságosan függővé váltak a hírszerzés tevékenységével szemben, megjegyezte: a demokratikus társadalmakban egyensúlynak kell lennie a polgárok biztonsága és a magánélethez való jog között.
Annak kapcsán, hogy idén lejár a DNA főügyészének mandátuma, Nuland leszögezte: mivel továbbra is fontosnak tartják a romániai korrupcióellenes küzdelmet, figyelemmel követik a fejleményeket, és reményét fejezte ki, hogy az ország folytatja a megkezdett utat. Megjegyezte: a jelölési folyamatnak átláthatóan kell zajlania, és fenn kell tartania a polgárok által az intézménybe vetett bizalmat.
A romániai állami vezetőkkel folytatott beszélgetései kapcsán kifejtette: Washington rendkívül hálás Romániának, amiért az szövetségesként részt vesz a nemzetközi katonai akciókban Afganisztánban, illetve az Iszlám Állam elleni iraki akciókban, olyan szövetségesnek nevezve az országot, amelyre lehet számítani. A gazdaság terén szóba került, hogyan növelhető az országban jelen levő amerikai energetikai cégek száma, mivel Románia kulcsfontosságot játszhat tranzitországként az olyan országok számára, amelyek külső energiaforrásoktól függnek.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 20.
Világszerte Kölcseyt szavalnak a magyar kultúra napján
Megszámlálhatatlan eseménnyel ünnepelnek Erdélyben és a Partiumban is a magyar kultúra napja alkalmából, amelynek apropóján az egész Kárpát-medencében szerveznek eseményeket. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Tizenöt éve ünnepli együtt a magyar kultúra napját Nagyvárad és Berettyóújfalu, a két település idén először testvérvárosait, Debrecent és Margittát is bevonja az együttműködésbe – jelentették be a települések vezetői hétfőn Nagyváradon.
Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere és Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere a számos rendezvény közül kiemelte az Együtt szaval a nemzet című programot, amelynek során Berettyóújfaluban mintegy kétezer, Nagyváradon pedig ötszáz diák szavalja egyszerre Kölcsey Himnuszát.
A nagyváradi várban szerdán megnyitják a Tégy jót Szacsvayval, légy jó mindhalálig! című rajzpályázatra érkezett mintegy 400 alkotást bemutató kiállítást, pénteken pedig gálaestet rendeznek a Szigligeti Színházban. Berettyóújfaluban számos kiállítás, rendhagyó irodalmi óra mellett táncházzal is köszöntik a magyar kultúra ünnepét. Komolay Szabolcs, Debrecen kulturális alpolgármestere a 150 éves Csokonai Színház január 22-ei ünnepi estjére, Pocsaly Zoltán, Margitta polgármestere a helyi Helios fotóklub kiállítására hívta fel a figyelmet.
Együtt szaval a nemzet
Az együtt szaval a nemzet című programot egyébként idén harmadik alkalommal szervezik meg, a központi helyszín ezúttal a történelmi Magyarország földrajzi középpontja, Szarvas város lesz. Az ünnepi program pénteken romániai idő szerint 10.30-kor kezdődik a tavalyi helyszín, Orosháza és Szarvas közötti ünnepélyes stafétaátadással.
Ezt követően 11 órakor – öt kontinens magyar nyelvű óvodáinak, általános és középiskoláinak részvételével – valósul meg az Együtt szaval a nemzet program, amely hagyományőrző módon a Himnusz első versszakaival indul, majd Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményével folytatódik. Új kezdeményezésként idén az óvodáskorú gyermekek is bekapcsolódnak a programba, ők Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa című versét mondják. A szavalatokat 2016-ban is Jordán Tamás színművész, rendező vezeti.
Január 22-én 18 órától a nagyszalontai Zilahy Lajos Kultúrházban díjátadóval egybekötött ünnepségre kerül sor. Az ünnepségen beszédet mond Németh Szilárd magyarországi országgyűlési képviselő, a Fidesz országos alelnöke, majd átadják az idei Bocskai-díjat. Az ünnepségen fellép a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem zenetanszékének énekkara.
Életműdíj Egyed Ákosnak
Kolozsváron negyedik alkalommal osztják ki az RMDSZ által alapított Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat, és második alkalommal adják át az életműdíjat, amelyet ezúttal Egyed Ákos történésznek ítéltek. Az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat három alkotó veheti át pénteken 18 órai kezdettel a sétatéri Kaszinóban. A díjátadót AG Weinberger koncertje követi. A tavaly alapított életműdíjat első alkalommal Kántor Lajos irodalomtörténész vehette át.
A magyar kultúra napja alkalmából a Helikon-estek sorozat újabb állomásaként kerül sor a Helikon irodalmi folyóirat és Magyarország kolozsvári főkonzulátusának közös szervezésében a Nem lehet eltakarni című irodalmi estre. Az új külalakkal jelentkező irodalmi folyóirat első száma a fiatal magyar irodalmat kívánja bemutatni, lehetőséget biztosítva így a fiatal erdélyi költőknek. A lapszám szerzői közül csütörtökön 18 órától felolvas André Ferenc, Gothár Tamás, Horváth Benji, Kali Ágnes és Serestély Zalán. A házigazda Mile Lajos főkonzul és Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője lesz.
Egy hét kultúra Udvarhelyen
Székelyudvarhelyen egyhetes rendezvénysorozattal ünneplik a magyar kultúra napját. Hétfőn Hermann Gusztáv Székelyudvarhely művelődéstörténete című könyvét mutatták be, majd megnyitották az Első Erdélyi Vasút 1867–1914 című kiállítást, amely az erdélyi vasútépítés történetét mutatja be a kiegyezéstől az első világháború kitöréséig.
Kedd délután öttől a grUnd nevű kiállítást nyitja meg Kovács Árpád művészettörténész a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A fiatal udvarhelyi vizuális alkotók tárlatán Gál Boglárka, Gidó Szende Melinda, Kolumbán-Antal József, Lakatos László, Tamás Borbála, Zsombori Béla, Berze Imre, Gujuman Uliana és Fülöp György alkotásait tekinthetik meg. Este héttől Ambrus Lajos A sünkirályfi című könyvét mutatja be. P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Városi Könyvtárban.
Szerdán délután öttől a Haáz Rezső Múzeum képtárában Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. Este héttől a Hargita Megyei Tanács támogatásával megszületett dokumentumfilmeket vetítik a városi könyvtárban, 21 órától pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban. Csütörtökön délután öttől az Élő népművészet című kiállítást nyitja meg P. Buzogány Árpád a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban, 19 órától pedig a Tomcsa Sándor Színház Tóték című előadását tekinthetik meg az érdeklődők a művelődési ház nagyszínpadán.
Péntek délután öttől a Cimbora Ház tanulóinak munkáiból nyitnak meg kiállítást a művelődési ház oszlopos termében. A tárlatot Pál Csaba és dr. Miklós Zoltán múzeumigazgató nyitja meg. Délután fél hattól A székelység története című könyv második, javított kiadását mutatják be a művelődési ház koncerttermében, a szerzőkkel Sarány István, a Hargita népe felelős szerkesztője beszélget. Este héttől kezdődik az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjak kiosztása a művelődési házban. A gálaestet a Vitéz Lelkek diákszínjátszók előadása zárja.
Szombat este héttől ünnepi koncertet tart az Udvarhelyszék Fúvószenekar a Stúdió moziban, vasárnap 12.30-tól Ádám Gyula fotóművész képeiből nyitnak meg kiállítást a művelődési ház koncerttermében, majd este hattól a nagyteremben szimfonikus hangversenyre várják az érdeklődőket, amelyen közreműködik a magyarországi Corpus Harsonakvartett, vezényel Werner Gábor. Az udvarhelyi rendezvényekre a belépés díjtalan.
Évfordulós olvasókör Csíkban
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár két eseménnyel is készül. Csütörtökön 17 órától bemutatják dr. Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetét, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat mutatja be. Négy évtizedet felölelő kutatómunka eredményeként jelentek meg 1994–99 között Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens a székely nagyközség, Csíkszentdomokos átmeneti, sorsfordító szokásait – a születést, a lakodalmat és a halált – bemutató szokásmonográfiái. A szerző további kutatásai során leszűrt következtetésekkel kiegészítve, hármaskönyvbe rendezte korábban megjelent szokásmonográfiáit.
Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál címmel a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg a kibővített hármas könyv, amelynek 2015-ben látott napvilágot a harmadik kötete Menj ki én lelkem a testből címmel. Csíkszeredában Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese, a szokásmonográfiák új kiadásának szerkesztője ismerteti a kötetet, majd a szerző beszél több évtizedes csíkszentdomokosi szokáskutatásának tapasztalatairól, kutatói szemléletéről.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban működő olvasókör egyéves születésnapját ünnepli idén januárban. Az idei év első, ünnepi találkozóján egyben a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek a kör tagjai. Gazdag tevékenységre tekinthet vissza a kör, Cseke Gábor író irányításával havonta tartott találkozói nyitottak minden érdeklődő számára.
A pénteken 16.30-tól kezdődő találkozó programjában szerepel a 2015-ös év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is. Az év egyik kiemelt témája 1956 az irodalomban a forradalom 60. évfordulója apropóján. A téma vitaindítóját Cseke Gábor tartja Spiró György Tavaszi tárlat című, 56-ról szóló regényének bemutatása kapcsán, amelyet beszélgetés, vita követ.
Magyar kultúra Bukarestben
A Balassi Intézet Bukaresti Magyar Központja idén a magyar kultúra napja alkalmával több rendezvényt is szervez. A hétfőn Székelyudvarhelyen megnyílt az Első Erdélyi Vasút 1867–1914 című kiállítást is a központ szervezte. A kiállítást a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal közösen immár több romániai városban is bemutatták.
Szerdán 19 órától a Balassi Intézet bukaresti kirendeltségén kerül sor a budapesti Maladype Színház két művésze, Szilágyi Ágota és Tankó Erika Outlét című performanszára. Az önéletrajzi ihletésű előadás a két színésznő személyes gondolatain keresztül szól gyökereik kereséséről, lehetséges megerősítéséről és a szavak teremtő erejéről.
„A két, hol különváló, hol periodikusan összefonódó életút kapcsán nem csupán saját magukat, hanem a velük együtt és körülöttük formálódó környezetet is vizsgálják. Az előadás különleges vizuális látványvilággal bír, Szilágyi Ágota és Tankó Erika »mélytengeri léthez« illeszkedő jelmezeit Szőllősy Attila LED-technológiával kidolgozott fényterve teszi egyedivé” – olvasható a produkció ismertetőjében.
Csütörtökön 19 órától indítja útjára a központ A magyar film története című vetítéssorozatot, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettel (MaNDA) és a Román Filmarchívummal közösen szerveznek a bukaresti Eforie moziban. A magyar filmtörténeti sorozat az 1916-ban készült Mire megvénülünk és az 1917-ben készült Az utolsó éjszaka című némafilmek vetítésével kezdődik, amelyeket Cătălin Răducanu fog zongorán kísérni. Krónika (Kolozsvár)
Megszámlálhatatlan eseménnyel ünnepelnek Erdélyben és a Partiumban is a magyar kultúra napja alkalmából, amelynek apropóján az egész Kárpát-medencében szerveznek eseményeket. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Tizenöt éve ünnepli együtt a magyar kultúra napját Nagyvárad és Berettyóújfalu, a két település idén először testvérvárosait, Debrecent és Margittát is bevonja az együttműködésbe – jelentették be a települések vezetői hétfőn Nagyváradon.
Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere és Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere a számos rendezvény közül kiemelte az Együtt szaval a nemzet című programot, amelynek során Berettyóújfaluban mintegy kétezer, Nagyváradon pedig ötszáz diák szavalja egyszerre Kölcsey Himnuszát.
A nagyváradi várban szerdán megnyitják a Tégy jót Szacsvayval, légy jó mindhalálig! című rajzpályázatra érkezett mintegy 400 alkotást bemutató kiállítást, pénteken pedig gálaestet rendeznek a Szigligeti Színházban. Berettyóújfaluban számos kiállítás, rendhagyó irodalmi óra mellett táncházzal is köszöntik a magyar kultúra ünnepét. Komolay Szabolcs, Debrecen kulturális alpolgármestere a 150 éves Csokonai Színház január 22-ei ünnepi estjére, Pocsaly Zoltán, Margitta polgármestere a helyi Helios fotóklub kiállítására hívta fel a figyelmet.
Együtt szaval a nemzet
Az együtt szaval a nemzet című programot egyébként idén harmadik alkalommal szervezik meg, a központi helyszín ezúttal a történelmi Magyarország földrajzi középpontja, Szarvas város lesz. Az ünnepi program pénteken romániai idő szerint 10.30-kor kezdődik a tavalyi helyszín, Orosháza és Szarvas közötti ünnepélyes stafétaátadással.
Ezt követően 11 órakor – öt kontinens magyar nyelvű óvodáinak, általános és középiskoláinak részvételével – valósul meg az Együtt szaval a nemzet program, amely hagyományőrző módon a Himnusz első versszakaival indul, majd Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményével folytatódik. Új kezdeményezésként idén az óvodáskorú gyermekek is bekapcsolódnak a programba, ők Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa című versét mondják. A szavalatokat 2016-ban is Jordán Tamás színművész, rendező vezeti.
Január 22-én 18 órától a nagyszalontai Zilahy Lajos Kultúrházban díjátadóval egybekötött ünnepségre kerül sor. Az ünnepségen beszédet mond Németh Szilárd magyarországi országgyűlési képviselő, a Fidesz országos alelnöke, majd átadják az idei Bocskai-díjat. Az ünnepségen fellép a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem zenetanszékének énekkara.
Életműdíj Egyed Ákosnak
Kolozsváron negyedik alkalommal osztják ki az RMDSZ által alapított Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat, és második alkalommal adják át az életműdíjat, amelyet ezúttal Egyed Ákos történésznek ítéltek. Az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat három alkotó veheti át pénteken 18 órai kezdettel a sétatéri Kaszinóban. A díjátadót AG Weinberger koncertje követi. A tavaly alapított életműdíjat első alkalommal Kántor Lajos irodalomtörténész vehette át.
A magyar kultúra napja alkalmából a Helikon-estek sorozat újabb állomásaként kerül sor a Helikon irodalmi folyóirat és Magyarország kolozsvári főkonzulátusának közös szervezésében a Nem lehet eltakarni című irodalmi estre. Az új külalakkal jelentkező irodalmi folyóirat első száma a fiatal magyar irodalmat kívánja bemutatni, lehetőséget biztosítva így a fiatal erdélyi költőknek. A lapszám szerzői közül csütörtökön 18 órától felolvas André Ferenc, Gothár Tamás, Horváth Benji, Kali Ágnes és Serestély Zalán. A házigazda Mile Lajos főkonzul és Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője lesz.
Egy hét kultúra Udvarhelyen
Székelyudvarhelyen egyhetes rendezvénysorozattal ünneplik a magyar kultúra napját. Hétfőn Hermann Gusztáv Székelyudvarhely művelődéstörténete című könyvét mutatták be, majd megnyitották az Első Erdélyi Vasút 1867–1914 című kiállítást, amely az erdélyi vasútépítés történetét mutatja be a kiegyezéstől az első világháború kitöréséig.
Kedd délután öttől a grUnd nevű kiállítást nyitja meg Kovács Árpád művészettörténész a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A fiatal udvarhelyi vizuális alkotók tárlatán Gál Boglárka, Gidó Szende Melinda, Kolumbán-Antal József, Lakatos László, Tamás Borbála, Zsombori Béla, Berze Imre, Gujuman Uliana és Fülöp György alkotásait tekinthetik meg. Este héttől Ambrus Lajos A sünkirályfi című könyvét mutatja be. P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Városi Könyvtárban.
Szerdán délután öttől a Haáz Rezső Múzeum képtárában Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. Este héttől a Hargita Megyei Tanács támogatásával megszületett dokumentumfilmeket vetítik a városi könyvtárban, 21 órától pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban. Csütörtökön délután öttől az Élő népművészet című kiállítást nyitja meg P. Buzogány Árpád a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban, 19 órától pedig a Tomcsa Sándor Színház Tóték című előadását tekinthetik meg az érdeklődők a művelődési ház nagyszínpadán.
Péntek délután öttől a Cimbora Ház tanulóinak munkáiból nyitnak meg kiállítást a művelődési ház oszlopos termében. A tárlatot Pál Csaba és dr. Miklós Zoltán múzeumigazgató nyitja meg. Délután fél hattól A székelység története című könyv második, javított kiadását mutatják be a művelődési ház koncerttermében, a szerzőkkel Sarány István, a Hargita népe felelős szerkesztője beszélget. Este héttől kezdődik az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjak kiosztása a művelődési házban. A gálaestet a Vitéz Lelkek diákszínjátszók előadása zárja.
Szombat este héttől ünnepi koncertet tart az Udvarhelyszék Fúvószenekar a Stúdió moziban, vasárnap 12.30-tól Ádám Gyula fotóművész képeiből nyitnak meg kiállítást a művelődési ház koncerttermében, majd este hattól a nagyteremben szimfonikus hangversenyre várják az érdeklődőket, amelyen közreműködik a magyarországi Corpus Harsonakvartett, vezényel Werner Gábor. Az udvarhelyi rendezvényekre a belépés díjtalan.
Évfordulós olvasókör Csíkban
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár két eseménnyel is készül. Csütörtökön 17 órától bemutatják dr. Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetét, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat mutatja be. Négy évtizedet felölelő kutatómunka eredményeként jelentek meg 1994–99 között Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens a székely nagyközség, Csíkszentdomokos átmeneti, sorsfordító szokásait – a születést, a lakodalmat és a halált – bemutató szokásmonográfiái. A szerző további kutatásai során leszűrt következtetésekkel kiegészítve, hármaskönyvbe rendezte korábban megjelent szokásmonográfiáit.
Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál címmel a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg a kibővített hármas könyv, amelynek 2015-ben látott napvilágot a harmadik kötete Menj ki én lelkem a testből címmel. Csíkszeredában Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese, a szokásmonográfiák új kiadásának szerkesztője ismerteti a kötetet, majd a szerző beszél több évtizedes csíkszentdomokosi szokáskutatásának tapasztalatairól, kutatói szemléletéről.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban működő olvasókör egyéves születésnapját ünnepli idén januárban. Az idei év első, ünnepi találkozóján egyben a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek a kör tagjai. Gazdag tevékenységre tekinthet vissza a kör, Cseke Gábor író irányításával havonta tartott találkozói nyitottak minden érdeklődő számára.
A pénteken 16.30-tól kezdődő találkozó programjában szerepel a 2015-ös év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is. Az év egyik kiemelt témája 1956 az irodalomban a forradalom 60. évfordulója apropóján. A téma vitaindítóját Cseke Gábor tartja Spiró György Tavaszi tárlat című, 56-ról szóló regényének bemutatása kapcsán, amelyet beszélgetés, vita követ.
Magyar kultúra Bukarestben
A Balassi Intézet Bukaresti Magyar Központja idén a magyar kultúra napja alkalmával több rendezvényt is szervez. A hétfőn Székelyudvarhelyen megnyílt az Első Erdélyi Vasút 1867–1914 című kiállítást is a központ szervezte. A kiállítást a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal közösen immár több romániai városban is bemutatták.
Szerdán 19 órától a Balassi Intézet bukaresti kirendeltségén kerül sor a budapesti Maladype Színház két művésze, Szilágyi Ágota és Tankó Erika Outlét című performanszára. Az önéletrajzi ihletésű előadás a két színésznő személyes gondolatain keresztül szól gyökereik kereséséről, lehetséges megerősítéséről és a szavak teremtő erejéről.
„A két, hol különváló, hol periodikusan összefonódó életút kapcsán nem csupán saját magukat, hanem a velük együtt és körülöttük formálódó környezetet is vizsgálják. Az előadás különleges vizuális látványvilággal bír, Szilágyi Ágota és Tankó Erika »mélytengeri léthez« illeszkedő jelmezeit Szőllősy Attila LED-technológiával kidolgozott fényterve teszi egyedivé” – olvasható a produkció ismertetőjében.
Csütörtökön 19 órától indítja útjára a központ A magyar film története című vetítéssorozatot, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettel (MaNDA) és a Román Filmarchívummal közösen szerveznek a bukaresti Eforie moziban. A magyar filmtörténeti sorozat az 1916-ban készült Mire megvénülünk és az 1917-ben készült Az utolsó éjszaka című némafilmek vetítésével kezdődik, amelyeket Cătălin Răducanu fog zongorán kísérni. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 20.
Háromszéken még tudunk játszani
Tegnap este Kézdivásárhelyen, negyedik helyszínként, teltház előtt mutatták be dr. Pozsony Ferenc Háromszéki ünnepek című, legújabb kötetét. Amint elhangzott: hiánypótló műről van szó, amelynek ott kell lennie minden kultúrapártoló család könyvespolcán. A könyv eddigi fogadtatása minden várakozást felülmúlt, szó szerint elkapkodták, tegnap már csak előjegyeztetni lehetett. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Tegnap este Kézdivásárhelyen, negyedik helyszínként, teltház előtt mutatták be dr. Pozsony Ferenc Háromszéki ünnepek című, legújabb kötetét. Amint elhangzott: hiánypótló műről van szó, amelynek ott kell lennie minden kultúrapártoló család könyvespolcán. A könyv eddigi fogadtatása minden várakozást felülmúlt, szó szerint elkapkodták, tegnap már csak előjegyeztetni lehetett. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 20.
Közvitán a kerettanterv
Megszűnik a magyar történelem oktatása?
Január 23-ig közvitán van az új, szeptembertől esedékes kerettanterv. Három változat van, de mindháromban közös: a 6–7. osztályban csak heti egy történelemóra lehet, ami azt jelenti, hogy a magyar történelem tanítása, aminek jogát hosszas küzdelem után sikerült kiharcolni, most megszűnik – hívta fel szerkesztőségünk figyelmét egy olvasó. Király András államtitkárnál érdeklődtünk.
A helyzet nem jó, de ennyire nem is rossz – világosított fel Király András.
– A magyar történelemórát nem törölték el, ugyanis a minisztérium honlapján közvitára bocsátott tervezet az „alapnak” számító román tannyelvű oktatás tervezett óraszámait részletezi, ha megfigyeli, az anyanyelvórák is hiányoznak. Ez a dolog jobbik fele. A rosszabb az, hogy a magyar, illetve más, a romántól különböző anyanyelvű tanulók specifikus óráit majd ennek véglegesítése után hozzáteszik, azaz ezek az órák „nettóban” pluszban lesznek – magyarázta az államtitkár.
Király András azt mondja: a gond az, hogy az állandóan cserélődő miniszterek miatt (2010 óta nyolcat számlált meg) gyakorlatilag nem történt meg a régóta tervezett tantervi reform, azaz, hogy az új tanügyi törvény értelmében a tananyag szellősebb, érthetőbb, gyakorlatiasabb, taníthatóbb legyen.
– Arról volt szó, hogy csökken a tananyag mennyisége, hogy alkalmazható és érthető tudásanyag kerül a tantervbe. Minthogy azonban minden minisztercsere hónapokra megbénította a folyamatot, amit jó esetben folytattak, de a legtöbb esetben elölről kezdtek, a tantervi reform egyszerűen nem valósulhatott meg – mondja Király András.
Az államtitkár szerint erre azért van szükség, mert másként a magyar gyerekek specifikus órái csak pluszban kerülhetnek be az óratervbe. Nem kérhetem azt, hogyha az 5–8 osztályos román gyerekeknek két idegen nyelv a kötelező, akkor a magyaroknak csak egyik legyen az, s helyette, mondjuk, magyar vagy történelemórája legyen. A megoldás az lenne, hogy a tananyag legyen kevesebb, hogy a gyerek – ha már sokat ül az iskolában – legalább ne legyen fáradt. A tananyag csökkentése a román gyerekeknek sem „ártana meg”, hiszen ha évente, országszerte, a nyolcadikos gyerekek 40 százaléka elbukik a képességvizsgán, akkor lehet, hogy nem a tanulókkal van a baj, ám erről évek óta nem tudom meggyőzni kollégáimat – állítja Király András.
Az államtitkár attól tart, hogy a fent említett okok miatt a tantervet kidolgozó Országos Nevelésügyi Intézet munkatársai egyszerűen nem lesznek képesek 2018-ra, amire a tanügyi reformmal indult elsősök „odaérnek”, elkészíteni az 5–8 osztályos curriculumot. Véleménye szerint nagy kavarodást okozna, ha ez nem készülne el időben, de ennél sokkal károsabb lenne az, hogyha egy rosszat csinálnának, és azzal indítanák a gimnáziumi ciklust, hiszen erre épül majd a líceumi tagozat alaptanterve.
Király arra biztatja a pedagógusokat, hogy tanulmányozzák, és szóljanak hozzá a publikált tervezethez. Határidő: január 23.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Megszűnik a magyar történelem oktatása?
Január 23-ig közvitán van az új, szeptembertől esedékes kerettanterv. Három változat van, de mindháromban közös: a 6–7. osztályban csak heti egy történelemóra lehet, ami azt jelenti, hogy a magyar történelem tanítása, aminek jogát hosszas küzdelem után sikerült kiharcolni, most megszűnik – hívta fel szerkesztőségünk figyelmét egy olvasó. Király András államtitkárnál érdeklődtünk.
A helyzet nem jó, de ennyire nem is rossz – világosított fel Király András.
– A magyar történelemórát nem törölték el, ugyanis a minisztérium honlapján közvitára bocsátott tervezet az „alapnak” számító román tannyelvű oktatás tervezett óraszámait részletezi, ha megfigyeli, az anyanyelvórák is hiányoznak. Ez a dolog jobbik fele. A rosszabb az, hogy a magyar, illetve más, a romántól különböző anyanyelvű tanulók specifikus óráit majd ennek véglegesítése után hozzáteszik, azaz ezek az órák „nettóban” pluszban lesznek – magyarázta az államtitkár.
Király András azt mondja: a gond az, hogy az állandóan cserélődő miniszterek miatt (2010 óta nyolcat számlált meg) gyakorlatilag nem történt meg a régóta tervezett tantervi reform, azaz, hogy az új tanügyi törvény értelmében a tananyag szellősebb, érthetőbb, gyakorlatiasabb, taníthatóbb legyen.
– Arról volt szó, hogy csökken a tananyag mennyisége, hogy alkalmazható és érthető tudásanyag kerül a tantervbe. Minthogy azonban minden minisztercsere hónapokra megbénította a folyamatot, amit jó esetben folytattak, de a legtöbb esetben elölről kezdtek, a tantervi reform egyszerűen nem valósulhatott meg – mondja Király András.
Az államtitkár szerint erre azért van szükség, mert másként a magyar gyerekek specifikus órái csak pluszban kerülhetnek be az óratervbe. Nem kérhetem azt, hogyha az 5–8 osztályos román gyerekeknek két idegen nyelv a kötelező, akkor a magyaroknak csak egyik legyen az, s helyette, mondjuk, magyar vagy történelemórája legyen. A megoldás az lenne, hogy a tananyag legyen kevesebb, hogy a gyerek – ha már sokat ül az iskolában – legalább ne legyen fáradt. A tananyag csökkentése a román gyerekeknek sem „ártana meg”, hiszen ha évente, országszerte, a nyolcadikos gyerekek 40 százaléka elbukik a képességvizsgán, akkor lehet, hogy nem a tanulókkal van a baj, ám erről évek óta nem tudom meggyőzni kollégáimat – állítja Király András.
Az államtitkár attól tart, hogy a fent említett okok miatt a tantervet kidolgozó Országos Nevelésügyi Intézet munkatársai egyszerűen nem lesznek képesek 2018-ra, amire a tanügyi reformmal indult elsősök „odaérnek”, elkészíteni az 5–8 osztályos curriculumot. Véleménye szerint nagy kavarodást okozna, ha ez nem készülne el időben, de ennél sokkal károsabb lenne az, hogyha egy rosszat csinálnának, és azzal indítanák a gimnáziumi ciklust, hiszen erre épül majd a líceumi tagozat alaptanterve.
Király arra biztatja a pedagógusokat, hogy tanulmányozzák, és szóljanak hozzá a publikált tervezethez. Határidő: január 23.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 20.
Döbbenet
Vajon milyen érzés lehet magasan jegyzett értelmiségiként tudatosan, cinikusan, impertinensen hazudni, abban a tudatban, hogy a hallgatók nagy része tisztában van a valós tényekkel?
Bizonyára sok politikus nagyon jól ismeri ezt az érzést, de hát zömük annak tudatában lett politikus, hogy a szakma velejárója az igazság tudatos megmásítása. (Persze maximális tisztelet azoknak, akik a politikát egy közösség érdekeinek képviseletéért űzik.)
De mit mondjunk arról a filozófusnőről – írjuk le a nevét is, Heller Ágnesről van szó –, akinek szavára sokan odafigyelnek belföldön és külföldön, aki megette már kenyere javát, de aki ismételten kiáll a kamerák elé, és tudván tudva, hogy amit mond, szemen szedett hazugság, mégiscsak elmondja azokat a mondatokat.
Emlékezetes, hogy az Európai Parlamentben öt évvel ezelőtt Morvai Krisztina kérdésére válaszolva a következőket állította a 2006. október 23-i rendőrterrorról: „Senkit nem lőttek meg, mutasson egy esetet! Senkit nem lőttek meg, senkit nem kínoztak meg. Mutasson egy esetet, amikor bárkit is meglőttek, vagy megkínoztak!” Miközben a világhálón két kattintásnyira fotók tucatjait találjuk vérben úszó emberekről, miközben kártérítési perek özöne indult, melyek esetében jellemzően az áldozatok javára ítéltek, s miközben minden pontosan dokumentálva van.
Most ugyancsak Heller Ágnes áll ki az ATV kamerája elé, és ő bizony elmondja, hogy „nem volt nemi erőszak Kölnben”. Budapestről ő csak jobban tudja, mint azok a nők, akik feljelentést tettek nemi erőszak miatt.
Első esetben azt mondhatjuk, hogy Heller saját elvtársait védte.
Ami nem mentség, de magyarázat.
No de most, amikor még Konrád György is elismeréssel szól Orbán menekültpolitikájáról? Amikor kulturálatlan, embertelen vadállatokról van szó, akik, ha nincs nő a közelben, akkor a velük együtt érkező hároméves kisfiút erőszakolják meg, akik levizelik, megerőszakolják menekülttársaikat is?
Érdemes azért ebbe belegondolni, és elmerengeni azon, hogy micsoda eufemizmus „kultúrák különbségéről” meg „reménybeli integrációról” beszélni ezen sejthalmazok esetében. S azon is, hogy miféle erkölcsi lény az, aki nem a megalázott nők mellett emel szót, hanem a megbecstelenítőiket mentegeti?
Borbély Zsolt Attila. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Vajon milyen érzés lehet magasan jegyzett értelmiségiként tudatosan, cinikusan, impertinensen hazudni, abban a tudatban, hogy a hallgatók nagy része tisztában van a valós tényekkel?
Bizonyára sok politikus nagyon jól ismeri ezt az érzést, de hát zömük annak tudatában lett politikus, hogy a szakma velejárója az igazság tudatos megmásítása. (Persze maximális tisztelet azoknak, akik a politikát egy közösség érdekeinek képviseletéért űzik.)
De mit mondjunk arról a filozófusnőről – írjuk le a nevét is, Heller Ágnesről van szó –, akinek szavára sokan odafigyelnek belföldön és külföldön, aki megette már kenyere javát, de aki ismételten kiáll a kamerák elé, és tudván tudva, hogy amit mond, szemen szedett hazugság, mégiscsak elmondja azokat a mondatokat.
Emlékezetes, hogy az Európai Parlamentben öt évvel ezelőtt Morvai Krisztina kérdésére válaszolva a következőket állította a 2006. október 23-i rendőrterrorról: „Senkit nem lőttek meg, mutasson egy esetet! Senkit nem lőttek meg, senkit nem kínoztak meg. Mutasson egy esetet, amikor bárkit is meglőttek, vagy megkínoztak!” Miközben a világhálón két kattintásnyira fotók tucatjait találjuk vérben úszó emberekről, miközben kártérítési perek özöne indult, melyek esetében jellemzően az áldozatok javára ítéltek, s miközben minden pontosan dokumentálva van.
Most ugyancsak Heller Ágnes áll ki az ATV kamerája elé, és ő bizony elmondja, hogy „nem volt nemi erőszak Kölnben”. Budapestről ő csak jobban tudja, mint azok a nők, akik feljelentést tettek nemi erőszak miatt.
Első esetben azt mondhatjuk, hogy Heller saját elvtársait védte.
Ami nem mentség, de magyarázat.
No de most, amikor még Konrád György is elismeréssel szól Orbán menekültpolitikájáról? Amikor kulturálatlan, embertelen vadállatokról van szó, akik, ha nincs nő a közelben, akkor a velük együtt érkező hároméves kisfiút erőszakolják meg, akik levizelik, megerőszakolják menekülttársaikat is?
Érdemes azért ebbe belegondolni, és elmerengeni azon, hogy micsoda eufemizmus „kultúrák különbségéről” meg „reménybeli integrációról” beszélni ezen sejthalmazok esetében. S azon is, hogy miféle erkölcsi lény az, aki nem a megalázott nők mellett emel szót, hanem a megbecstelenítőiket mentegeti?
Borbély Zsolt Attila. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 20.
Írók a Sétatéren
Irodalmi korzó a magyar kultúra napján
A könyvkiadóként működő kolozsvári Sétatér Egyesület a magyar kultúra napja tiszteletére egy kisebb költő-különítményt indít felolvasó körútra: január 21-én, csütörtökön Székelyudvarhelyen, a Menta kávézóban, január 22-én 18 órától Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban és január 23-án, szombaton 19 órától Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Ház galériájában.
A résztvevők mind „válogatott” író- és költőlegények: Szentmártoni János költő, író Budapestről érkezik, 2010 óta tölti be a Magyar Írószövetség elnöki tisztjét, nyolc évig szerkesztette a Magyar Napló Könyvkiadó Az év versei című reprezentatív antológiát.
Szálinger Balázs József Attila-díjas költő, műfordító, a Hévíz irodalmi folyóirat szerkesztője. 2014-ben, a Heven Street Seven együttes frontemberével, Szűcs Krisztiánnal közösen útjára indította a Szűcsinger nevű zenés irodalmi sorozatukat, mely hamarosan új albummal jelentkezik.
Hazai tájakról, Kolozsvárról érkezik Király Zoltán költő, műfordító, ő az, aki a Sétatér Egyesület elnökeként kitalálta az „irodalmi korzózást”. Lövétei Lázár László József Attila-díjas költőt, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztőjét nem kell különösebben bemutatni, sokszor megfordulta magát Háromszéken, Fekete Vince József Attila-díjas költőt, főszerkesztő-helyettest meg főként nem, ő a kézdivásárhelyi est házigazdájaként is hozzáteszi a magáét, hogy a hallgatóság ne unatkozzon. Végül, de nem utolsósorban: egyre többet hallani a kézdivásárhelyi Dimény H. Árpád költő, szerkesztő nevét is, aki első, Apatológia című kötetével szerzett magának elismerést. A sepsiszentgyörgyi rendezvény házigazdája Szonda Szabolcs költő, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója.
A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap támogatta. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Irodalmi korzó a magyar kultúra napján
A könyvkiadóként működő kolozsvári Sétatér Egyesület a magyar kultúra napja tiszteletére egy kisebb költő-különítményt indít felolvasó körútra: január 21-én, csütörtökön Székelyudvarhelyen, a Menta kávézóban, január 22-én 18 órától Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban és január 23-án, szombaton 19 órától Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Ház galériájában.
A résztvevők mind „válogatott” író- és költőlegények: Szentmártoni János költő, író Budapestről érkezik, 2010 óta tölti be a Magyar Írószövetség elnöki tisztjét, nyolc évig szerkesztette a Magyar Napló Könyvkiadó Az év versei című reprezentatív antológiát.
Szálinger Balázs József Attila-díjas költő, műfordító, a Hévíz irodalmi folyóirat szerkesztője. 2014-ben, a Heven Street Seven együttes frontemberével, Szűcs Krisztiánnal közösen útjára indította a Szűcsinger nevű zenés irodalmi sorozatukat, mely hamarosan új albummal jelentkezik.
Hazai tájakról, Kolozsvárról érkezik Király Zoltán költő, műfordító, ő az, aki a Sétatér Egyesület elnökeként kitalálta az „irodalmi korzózást”. Lövétei Lázár László József Attila-díjas költőt, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztőjét nem kell különösebben bemutatni, sokszor megfordulta magát Háromszéken, Fekete Vince József Attila-díjas költőt, főszerkesztő-helyettest meg főként nem, ő a kézdivásárhelyi est házigazdájaként is hozzáteszi a magáét, hogy a hallgatóság ne unatkozzon. Végül, de nem utolsósorban: egyre többet hallani a kézdivásárhelyi Dimény H. Árpád költő, szerkesztő nevét is, aki első, Apatológia című kötetével szerzett magának elismerést. A sepsiszentgyörgyi rendezvény házigazdája Szonda Szabolcs költő, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója.
A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap támogatta. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 20.
Szacsvay Akadémia: A magyar történelem nagy csatái
A Szacsvay Akadémia magyarságtörténeti előadássorozatának újabb fejezete kezdődik el január 22-én, pénteken 18 órakor a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében. A neves és a szakmai élvonalhoz tartozó szakemberek az idei esztendőben a magyarság nagy ütközeteit veszik sorra.
A magyar történelem nagy csatái nevet viselő sorozat első meghívottja dr. Veszprémy László, a budapesti Hadtörténelmi Intézet és Múzeum igazgatója, előadásának címe: A honfoglaló magyarság „kalandozó” hadjáratai.
A Szacsvay Akadémia történelmi előadásait a korábban megszokottaktól eltérően mostantól pénteki napokon, havonta egy alkalommal tartják majd meg Nagyváradon. Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Szacsvay Akadémia magyarságtörténeti előadássorozatának újabb fejezete kezdődik el január 22-én, pénteken 18 órakor a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében. A neves és a szakmai élvonalhoz tartozó szakemberek az idei esztendőben a magyarság nagy ütközeteit veszik sorra.
A magyar történelem nagy csatái nevet viselő sorozat első meghívottja dr. Veszprémy László, a budapesti Hadtörténelmi Intézet és Múzeum igazgatója, előadásának címe: A honfoglaló magyarság „kalandozó” hadjáratai.
A Szacsvay Akadémia történelmi előadásait a korábban megszokottaktól eltérően mostantól pénteki napokon, havonta egy alkalommal tartják majd meg Nagyváradon. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. január 20.
Megnyitotta marosvásárhelyi irodáját a Magyar Nemzeti Kereskedőház
Bár nagyon jóknak mondhatók a román-magyar gazdasági kapcsolatok, sok még a teendő, ami a magyarországi termékek romániai forgalmazását illeti, valamint a romániaiak magyarországiét – fogalmazott Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szerdán délelőtt Marosvásárhelyen, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) 18. erdélyi irodájának megnyitóján.
Nagy kihívás, hogy lehet-e a nemzetpolitikát a gazdaságpolitikában érvényesíteni, nemzeti piac védelméről beszélni a gazdasági kapcsolatok bővítésében – mondta Zsigmond Barna Pál a Kultúrpalota Tükörtermében. Az iroda szerepe többek közt a források felkutatása, a vállalkozások tájékoztatása, a piaci körülmények feltérképezése, kapcsolatok létesítésének támogatása, elősegítése. A főkonzul arra kérte a marosvásárhelyi és Maros megyei vállalkozókat, hogy segítsék az iroda munkáját, forduljanak hozzá bizalommal, és kössenek sok sikeres üzletet.
A Magyar Nemzeti Kereskedőház által létrehozott Közép-európai Kereskedelemfejlesztési Hálózatot a magyar állam hozta létre – ismertette annak tevékenységét Skapinyecz Péter igazgató, aki elmondta, a kereskedőház legfontosabb feladata az információcsere, részben ami a külpiaci kapcsolatokat illeti, vagy a külkereskedelmi tapasztalatokat, valamint a nemzetközi menedzsmentet. Ugyanakkor a magyar export változatosabbá tétele is a célok között szerepel, akárcsak saját piacok felkutatása. A hálózat multifunkcionalitásáról elmondta, több iparággal foglalkoznak, például az agrárgazdaság és élelmiszeripar a legerősebb, de fontos a hulladékgazdálkodás vagy az elektronikai ipar is. A magyar export fő célországai között 2014-ben a legnagyobb Németország volt, azt követte Ausztria, harmadik helyen Románia áll, majd Szlovákia, Olaszország és Lengyelország következik, illetve jelentős hasznot hozott a horvát-, szerb-, szlovén-, ukrán piac is.
Marosvásárhelyen 2014 végén 16 ezer vállalkozás szerepelt a regisztrációban, ám ennek csupán a fele működött – ismertette a gazdasági adatokat Peti András alpolgármester. Az egész éves forgalom értéke mintegy 16 milliárd lej volt, amelyből a tiszta haszon 250 milliót tett ki. Ezek a vállalatok 50 ezer alkalmazottat foglalkoztattak. Soós Zoltán polgármesterjelöltként szólt az egybegyűltekhez, és elmondta, ma a fiatalok 70 százaléka nem Marosvásárhelyen képzeli el a jövőt, ami a kevés munkahellyel, az alacsony fizetésekkel magyarázható, ezért is fontos a gazdasági szféra fellendítése, új vállalkozások indítása, vagy a már meglévők fejlesztése. Az eseményen jelen volt Pop Vasile, a Maros megyei kereskedelmi, ipar és agrárkamara elnöke, valamint Nagy István, a Maros megyei ipari park igazgatója is.
Antal Erika. Székelyhon.ro
Bár nagyon jóknak mondhatók a román-magyar gazdasági kapcsolatok, sok még a teendő, ami a magyarországi termékek romániai forgalmazását illeti, valamint a romániaiak magyarországiét – fogalmazott Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szerdán délelőtt Marosvásárhelyen, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) 18. erdélyi irodájának megnyitóján.
Nagy kihívás, hogy lehet-e a nemzetpolitikát a gazdaságpolitikában érvényesíteni, nemzeti piac védelméről beszélni a gazdasági kapcsolatok bővítésében – mondta Zsigmond Barna Pál a Kultúrpalota Tükörtermében. Az iroda szerepe többek közt a források felkutatása, a vállalkozások tájékoztatása, a piaci körülmények feltérképezése, kapcsolatok létesítésének támogatása, elősegítése. A főkonzul arra kérte a marosvásárhelyi és Maros megyei vállalkozókat, hogy segítsék az iroda munkáját, forduljanak hozzá bizalommal, és kössenek sok sikeres üzletet.
A Magyar Nemzeti Kereskedőház által létrehozott Közép-európai Kereskedelemfejlesztési Hálózatot a magyar állam hozta létre – ismertette annak tevékenységét Skapinyecz Péter igazgató, aki elmondta, a kereskedőház legfontosabb feladata az információcsere, részben ami a külpiaci kapcsolatokat illeti, vagy a külkereskedelmi tapasztalatokat, valamint a nemzetközi menedzsmentet. Ugyanakkor a magyar export változatosabbá tétele is a célok között szerepel, akárcsak saját piacok felkutatása. A hálózat multifunkcionalitásáról elmondta, több iparággal foglalkoznak, például az agrárgazdaság és élelmiszeripar a legerősebb, de fontos a hulladékgazdálkodás vagy az elektronikai ipar is. A magyar export fő célországai között 2014-ben a legnagyobb Németország volt, azt követte Ausztria, harmadik helyen Románia áll, majd Szlovákia, Olaszország és Lengyelország következik, illetve jelentős hasznot hozott a horvát-, szerb-, szlovén-, ukrán piac is.
Marosvásárhelyen 2014 végén 16 ezer vállalkozás szerepelt a regisztrációban, ám ennek csupán a fele működött – ismertette a gazdasági adatokat Peti András alpolgármester. Az egész éves forgalom értéke mintegy 16 milliárd lej volt, amelyből a tiszta haszon 250 milliót tett ki. Ezek a vállalatok 50 ezer alkalmazottat foglalkoztattak. Soós Zoltán polgármesterjelöltként szólt az egybegyűltekhez, és elmondta, ma a fiatalok 70 százaléka nem Marosvásárhelyen képzeli el a jövőt, ami a kevés munkahellyel, az alacsony fizetésekkel magyarázható, ezért is fontos a gazdasági szféra fellendítése, új vállalkozások indítása, vagy a már meglévők fejlesztése. Az eseményen jelen volt Pop Vasile, a Maros megyei kereskedelmi, ipar és agrárkamara elnöke, valamint Nagy István, a Maros megyei ipari park igazgatója is.
Antal Erika. Székelyhon.ro
2016. január 20.
A megbélyegzés ellen tüntetnek Gyergyószentmiklóson
Tüntetésre várja a gyergyóiakat szombaton 16 órára, Gyergyószentmiklós főterére a Gyergyószéki Székely Tanács. A megmozdulással a meghurcoltatásra, az elnyomásra a megbélyegzésre, valamint a román hatóságok által alkalmazott kettős mércére szeretnék felhívni a figyelmet.
„Hiba volt bízni a román hatóságok pártatlanságában és korrektségében, amikor tavaly januárban elkezdődött az az ügysorozat, amely során különböző magyar közéleti személyiségeket vádoltak meg és tartóztattak le, és akik ellen eljárások zajlanak” – szögezi le a Székely Nemzeti Tanács újonnan kinevezett gyergyószéki szervezetének elnöke, Árus Zsolt. Az SZNT tüntetésre hívja az embereket, hogy igazságos eljárást követeljenek minden meghurcolt magyarnak. A tüntetést szombaton 16 órától tartják Gyergyószentmiklós főterén.
Árus Zsolt szerint a hatóságok vérszemet kaptak, amikor azt látták, a magyar közéleti személyiségek megvádolásakor nem született egy nagyon határozott közösségi kiállás és állásfoglalás. Így jutottak el odáig, hogy Kézdivásárhelyen egyenesen a terrorizmus lett a vád. Ezzel a hatóságok átléptek egy olyan határt, amit már végképpen nem lehet szótlanul nézni és tűrni – szól a tüntetésre való felhívás.
A tüntetés célja, kiállni a jogállam mellett, gyors és igazságos eljárást követelni minden meghurcolt magyarnak Mezei Jánostól Beke Istvánig. A másik cél, hogy a tüntetés elítélje a magyarság kollektív megbélyegzését, amely december óta a hazai román közbeszédet jellemzi. A tüntetés szervezői kijelentik, semmilyen formában nem akarnak állást foglalni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elvei mellett vagy ellene, de semmilyen más szervezet mellett vagy ellen sem.
„Azt várjuk el, hogy a magyarokat ne érje semmiféle diszkrimináció a hatóságok részéről pusztán nemzetiségük miatt, illetve hogy ügyükben szülessen a lehető legrövidebb időn belül jogerős és igazságos ítélet” – szól a felhívás.
Éppen ezért székely zászlót és a tüntetés céljaival összhangban lévő tiltakozó feliratokat szívesen látnak a tüntetésen, de nem szeretnék, ha bármely szervezet jelképei megjelennének, vagy oda nem illő skandálások hangzanának el. A gyergyószentmiklósi tüntetés nemcsak egy alkalmat jelent, a következő szombaton is megrendeznék. Ugyanakkor felhívással fordulnak a többi széki székely tanácshoz és a magyar pártokhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz, legyen az Székelyföld szintjén egységes.
Gergely Imre. Székelyhon.ro
Tüntetésre várja a gyergyóiakat szombaton 16 órára, Gyergyószentmiklós főterére a Gyergyószéki Székely Tanács. A megmozdulással a meghurcoltatásra, az elnyomásra a megbélyegzésre, valamint a román hatóságok által alkalmazott kettős mércére szeretnék felhívni a figyelmet.
„Hiba volt bízni a román hatóságok pártatlanságában és korrektségében, amikor tavaly januárban elkezdődött az az ügysorozat, amely során különböző magyar közéleti személyiségeket vádoltak meg és tartóztattak le, és akik ellen eljárások zajlanak” – szögezi le a Székely Nemzeti Tanács újonnan kinevezett gyergyószéki szervezetének elnöke, Árus Zsolt. Az SZNT tüntetésre hívja az embereket, hogy igazságos eljárást követeljenek minden meghurcolt magyarnak. A tüntetést szombaton 16 órától tartják Gyergyószentmiklós főterén.
Árus Zsolt szerint a hatóságok vérszemet kaptak, amikor azt látták, a magyar közéleti személyiségek megvádolásakor nem született egy nagyon határozott közösségi kiállás és állásfoglalás. Így jutottak el odáig, hogy Kézdivásárhelyen egyenesen a terrorizmus lett a vád. Ezzel a hatóságok átléptek egy olyan határt, amit már végképpen nem lehet szótlanul nézni és tűrni – szól a tüntetésre való felhívás.
A tüntetés célja, kiállni a jogállam mellett, gyors és igazságos eljárást követelni minden meghurcolt magyarnak Mezei Jánostól Beke Istvánig. A másik cél, hogy a tüntetés elítélje a magyarság kollektív megbélyegzését, amely december óta a hazai román közbeszédet jellemzi. A tüntetés szervezői kijelentik, semmilyen formában nem akarnak állást foglalni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elvei mellett vagy ellene, de semmilyen más szervezet mellett vagy ellen sem.
„Azt várjuk el, hogy a magyarokat ne érje semmiféle diszkrimináció a hatóságok részéről pusztán nemzetiségük miatt, illetve hogy ügyükben szülessen a lehető legrövidebb időn belül jogerős és igazságos ítélet” – szól a felhívás.
Éppen ezért székely zászlót és a tüntetés céljaival összhangban lévő tiltakozó feliratokat szívesen látnak a tüntetésen, de nem szeretnék, ha bármely szervezet jelképei megjelennének, vagy oda nem illő skandálások hangzanának el. A gyergyószentmiklósi tüntetés nemcsak egy alkalmat jelent, a következő szombaton is megrendeznék. Ugyanakkor felhívással fordulnak a többi széki székely tanácshoz és a magyar pártokhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz, legyen az Székelyföld szintjén egységes.
Gergely Imre. Székelyhon.ro
2016. január 20.
Kezdődhet érdemben a tárgyalás
Elkezdődhet a volt csíkszeredai polgármester és a tisztségének gyakorlásától bírói döntéssel eltiltott alpolgármester perének elsőfokú tárgyalása, miután a Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította a Hargita Megyei Törvényszék döntése ellen benyújtott fellebbezést. Egyúttal elfogadták a vádhatóság fellebbezését is, így az összes bizonyíték a vádirathoz csatolható.
Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos számára kedvezőtlen döntést hozott tegnap a Marosvásárhelyi Ítélőtábla, amely elutasította a volt polgármester ügyvédje által a Hargita Megyei Törvényszéknek az elsőfokú tárgyalás megkezdésére vonatkozó határozata ellen benyújtott fellebbezését.
A Hargita Megyei Törvényszék még tavaly novemberben döntött arról, hogy elkezdődhet a tárgyalás, lezárva ezzel a törvényszéki eljárás előzetes szakaszát. Ez volt az a döntés, amelyet mind a volt polgármester, mind az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) is megfellebbezett az ítélőtáblánál. Ráduly ügyvédje azért, mert a törvényszék a vádirattal kapcsolatos kifogásaiknak csak egy részét fogadta el, a vádhatóság pedig amiatt, hogy korábban kizárták az ügyiratból a bizonyítékok egy részét.
Az ítélőtáblánál január 15-én tárgyalták a fellebbezéseket, kedden volt az ítélethirdetés. A végzés szerint alaptalannak találták és elutasították a Ráduly Róbert Kálmán ügyvédje által megfogalmazott kifogásokat, ugyanakkor elfogadták a DNA fellebbezését a Hargita Megyei Törvényszék november 18-ai ítéletével kapcsolatban. Ennek értelmében nemcsak ezt, hanem a 2015 október 10-i törvényszéki végzést is érvénytelenítették. Utóbbi rendelkezett arról, hogy az ügyvédek kifogásai alapján – akik szerint a lehallgatások egy részét törvénytelen módon végezték, és vitathatók a nyomozás egyes szakaszai – több mint száz oldalnyi, a vádirathoz csatolt lehallgatási jegyzőkönyvet kizártak az ügyiratból. „A bíróság elutasítja a vádlottak összes kérését és kifogását, megállapítja a bűnügyi eljárás, a bizonyítékok és a 2015. június 15-i dátummal kiadott vádirat törvényességét” – olvasható a végzésben.
Ráduly Róbert Kálmánt tavaly júniusban a DNA háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A vádemelés után Ráduly lemondott tisztségéről, Szőkét pedig a törvényszék eltiltotta hivatali tisztségének gyakorlásától. Szintén tavaly június óta tart az ellenük elrendelt hatósági felügyelet is, miután az április végén történt házkutatások után alkalmazott házi őrizetet erre az enyhébb kényszerintézkedésre változtatták.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
Elkezdődhet a volt csíkszeredai polgármester és a tisztségének gyakorlásától bírói döntéssel eltiltott alpolgármester perének elsőfokú tárgyalása, miután a Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította a Hargita Megyei Törvényszék döntése ellen benyújtott fellebbezést. Egyúttal elfogadták a vádhatóság fellebbezését is, így az összes bizonyíték a vádirathoz csatolható.
Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos számára kedvezőtlen döntést hozott tegnap a Marosvásárhelyi Ítélőtábla, amely elutasította a volt polgármester ügyvédje által a Hargita Megyei Törvényszéknek az elsőfokú tárgyalás megkezdésére vonatkozó határozata ellen benyújtott fellebbezését.
A Hargita Megyei Törvényszék még tavaly novemberben döntött arról, hogy elkezdődhet a tárgyalás, lezárva ezzel a törvényszéki eljárás előzetes szakaszát. Ez volt az a döntés, amelyet mind a volt polgármester, mind az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) is megfellebbezett az ítélőtáblánál. Ráduly ügyvédje azért, mert a törvényszék a vádirattal kapcsolatos kifogásaiknak csak egy részét fogadta el, a vádhatóság pedig amiatt, hogy korábban kizárták az ügyiratból a bizonyítékok egy részét.
Az ítélőtáblánál január 15-én tárgyalták a fellebbezéseket, kedden volt az ítélethirdetés. A végzés szerint alaptalannak találták és elutasították a Ráduly Róbert Kálmán ügyvédje által megfogalmazott kifogásokat, ugyanakkor elfogadták a DNA fellebbezését a Hargita Megyei Törvényszék november 18-ai ítéletével kapcsolatban. Ennek értelmében nemcsak ezt, hanem a 2015 október 10-i törvényszéki végzést is érvénytelenítették. Utóbbi rendelkezett arról, hogy az ügyvédek kifogásai alapján – akik szerint a lehallgatások egy részét törvénytelen módon végezték, és vitathatók a nyomozás egyes szakaszai – több mint száz oldalnyi, a vádirathoz csatolt lehallgatási jegyzőkönyvet kizártak az ügyiratból. „A bíróság elutasítja a vádlottak összes kérését és kifogását, megállapítja a bűnügyi eljárás, a bizonyítékok és a 2015. június 15-i dátummal kiadott vádirat törvényességét” – olvasható a végzésben.
Ráduly Róbert Kálmánt tavaly júniusban a DNA háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A vádemelés után Ráduly lemondott tisztségéről, Szőkét pedig a törvényszék eltiltotta hivatali tisztségének gyakorlásától. Szintén tavaly június óta tart az ellenük elrendelt hatósági felügyelet is, miután az április végén történt házkutatások után alkalmazott házi őrizetet erre az enyhébb kényszerintézkedésre változtatták.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
2016. január 20.
Műhelyek a Lorántffy Gimnáziumban
Magyarországi kormánytámogatásból alakítják ki a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium mechanikai és elektromechanikai műhelyeit.
Tavaly Magyarországon a szakoktatás éve volt, ennek keretében pályázott anyagi támogatásra a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, és el is nyert a magyar kormánytól 25 millió forintnyi összeget, ami mintegy 300 ezer lejnek felel meg – ismertette a részleteket Zsíros Anikó a támogatást felhasználó nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatónője. Mint elmondta, az egyház és a magyar kormány tavaly szeptemberben írták alá a támogatási szerződést, és már októbertől elkezdődött az iskola két termének átalakítása műhelyekké. „Az egyik teremben rajzterem működött, a másikban a szociális napközi volt, ezeket elköltöztettük, és október végétől kezdődött a tantermeknek az átalakítása” – fogalmazott az intézményvezető hozzátéve, hogy november elejétől kezdték el megrendelni a műhelyekbe a szükséges felszereléseket. Az idén érkeztek meg a padok, és ekkortól kezdve felgyorsultak az események, hiszen azóta folyamatosan érkeznek a fogyóeszközök, kábelek, patentfogók, stb. és nagyobb berendezések is, például kézi lemezvágó, menetvágó készlet, hegesztőgép. Az igazgatónő jelezte, hogy a két műhelyben munkaruhában, illetve köpenyben fognak tevékenykedni a diákok, ezeket a ruhaneműket is megrendelik, majd azt hangsúlyozta, hogy a beszerzéskor odafigyeltek a minőségre is: a komolyabb eszközök és felszerelések esetében igyekeznek márkás termékeket vásárolni. De nemcsak a felszerelések, hanem az oktatási eszközök is a legmodernebbek lesznek, ezek között említette az igazgatónő a számítógépes projektort, melynek segítségével különböző elektrotechnikai folyamatokat lehet majd 3D-ben szemléltetni. Arra a kérdésünkre, hogyan állították össze a beszerzendő eszközök listáját Zsíros Anikó azt válaszolta, hogy az iskola vezetősége, valamint három szaktanára állították össze ezt a listát még tavaly szeptemberben. Az iskolában egyébként jelenleg négy villanyszerelői szakosztály működik, mindegyik középiskolai évfolyamon egy: a kilencedikesek a mechanika műhelyt, a tíz-tizenkettedikes diákok pedig az elektromechanikai labort használják majd.
Szakmai gyakorlat
Ottjártunkkor Demjén Andor szaktanár és a diákok vették számba a legújabban érkezett eszközöket. A tanár elárulta, hogy több mint kétszáz eszköztípus lesz a két műhelyben, amelyekben a diákok a menetelést, a lyukasztást, a fúrást, a hegesztést és egyéb alapgyakorlatot tanulhatnak majd meg, ugyanakkor áramkörökkel, mérésekkel is foglalkoznak majd. A szaktanár kiemelte, hogy a tizenkettedik osztály elvégzése után a tanulók szakvizsgát tesznek, és sikeres vizsga után szakképzett dolgozóként léphetnek be a munkaerő piacra, ugyanakkor egyetemen is tovább képezhetik magukat mérnöki szakokon. Mind Demjén Andor, mind pedig Zsíros Anikó elmondták azt, hogy céljuk az, hogy a diákok további hasznos tapasztalatot szereznének az iskolán kívüli gyakorlatok során. „Azt szeretnénk, ha olyan személyek foglalkoznának velük, akikről tudjuk, hogy a szakmai feladatokat bíznak rájuk, mert nagyon sok olyan gyakorlat volt, amikor takarítási munkát és ilyesmit végeztettek a diákok” – fogalmazott a tanár, míg Zsíros Anikó igazgatónő azt emelte ki, hogy a közeljövőben cégekkel kívánnak kapcsolatokat kiépíteni abból a célból, hogy az iskola diákjai ezeknél a cégeknél szerezhessenek szakmai fejlődésüket elősegítő gyakorlati tapasztalatokat. Az igazgatónő végezetül kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a támogatási összeget pénzt március végéig kell teljesen elkölteni, míg a műhelyek kialakítását várhatóan áprilisban, vagy májusban fejezik be.
Pap István. erdon.ro
Magyarországi kormánytámogatásból alakítják ki a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium mechanikai és elektromechanikai műhelyeit.
Tavaly Magyarországon a szakoktatás éve volt, ennek keretében pályázott anyagi támogatásra a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, és el is nyert a magyar kormánytól 25 millió forintnyi összeget, ami mintegy 300 ezer lejnek felel meg – ismertette a részleteket Zsíros Anikó a támogatást felhasználó nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatónője. Mint elmondta, az egyház és a magyar kormány tavaly szeptemberben írták alá a támogatási szerződést, és már októbertől elkezdődött az iskola két termének átalakítása műhelyekké. „Az egyik teremben rajzterem működött, a másikban a szociális napközi volt, ezeket elköltöztettük, és október végétől kezdődött a tantermeknek az átalakítása” – fogalmazott az intézményvezető hozzátéve, hogy november elejétől kezdték el megrendelni a műhelyekbe a szükséges felszereléseket. Az idén érkeztek meg a padok, és ekkortól kezdve felgyorsultak az események, hiszen azóta folyamatosan érkeznek a fogyóeszközök, kábelek, patentfogók, stb. és nagyobb berendezések is, például kézi lemezvágó, menetvágó készlet, hegesztőgép. Az igazgatónő jelezte, hogy a két műhelyben munkaruhában, illetve köpenyben fognak tevékenykedni a diákok, ezeket a ruhaneműket is megrendelik, majd azt hangsúlyozta, hogy a beszerzéskor odafigyeltek a minőségre is: a komolyabb eszközök és felszerelések esetében igyekeznek márkás termékeket vásárolni. De nemcsak a felszerelések, hanem az oktatási eszközök is a legmodernebbek lesznek, ezek között említette az igazgatónő a számítógépes projektort, melynek segítségével különböző elektrotechnikai folyamatokat lehet majd 3D-ben szemléltetni. Arra a kérdésünkre, hogyan állították össze a beszerzendő eszközök listáját Zsíros Anikó azt válaszolta, hogy az iskola vezetősége, valamint három szaktanára állították össze ezt a listát még tavaly szeptemberben. Az iskolában egyébként jelenleg négy villanyszerelői szakosztály működik, mindegyik középiskolai évfolyamon egy: a kilencedikesek a mechanika műhelyt, a tíz-tizenkettedikes diákok pedig az elektromechanikai labort használják majd.
Szakmai gyakorlat
Ottjártunkkor Demjén Andor szaktanár és a diákok vették számba a legújabban érkezett eszközöket. A tanár elárulta, hogy több mint kétszáz eszköztípus lesz a két műhelyben, amelyekben a diákok a menetelést, a lyukasztást, a fúrást, a hegesztést és egyéb alapgyakorlatot tanulhatnak majd meg, ugyanakkor áramkörökkel, mérésekkel is foglalkoznak majd. A szaktanár kiemelte, hogy a tizenkettedik osztály elvégzése után a tanulók szakvizsgát tesznek, és sikeres vizsga után szakképzett dolgozóként léphetnek be a munkaerő piacra, ugyanakkor egyetemen is tovább képezhetik magukat mérnöki szakokon. Mind Demjén Andor, mind pedig Zsíros Anikó elmondták azt, hogy céljuk az, hogy a diákok további hasznos tapasztalatot szereznének az iskolán kívüli gyakorlatok során. „Azt szeretnénk, ha olyan személyek foglalkoznának velük, akikről tudjuk, hogy a szakmai feladatokat bíznak rájuk, mert nagyon sok olyan gyakorlat volt, amikor takarítási munkát és ilyesmit végeztettek a diákok” – fogalmazott a tanár, míg Zsíros Anikó igazgatónő azt emelte ki, hogy a közeljövőben cégekkel kívánnak kapcsolatokat kiépíteni abból a célból, hogy az iskola diákjai ezeknél a cégeknél szerezhessenek szakmai fejlődésüket elősegítő gyakorlati tapasztalatokat. Az igazgatónő végezetül kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a támogatási összeget pénzt március végéig kell teljesen elkölteni, míg a műhelyek kialakítását várhatóan áprilisban, vagy májusban fejezik be.
Pap István. erdon.ro
2016. január 20.
Az erdélyi Caritas kifogásolja a szociális szolgáltatások állami finanszírozásának csökkentését
Kifogásolja a Gyulafehérvári Caritas a szociális szolgáltatások román állami finanszírozásának drasztikus csökkentését, ami szerinte ellehetetleníti a legtöbb hasonló romániai civil és egyházi szervezet működését is.
Márton András igazgató kedden egy közleményben kifejtette: a Gyulafehérvári Caritas aggodalommal vette tudomásul, hogy folytatódik a szociális szolgáltatások állami támogatásának csökkentése, ami egyre súlyosabban érinti programjaikat. Idén az otthoni beteggondozó szolgálat kezdi jelentős hiánnyal az évet, mert tíz otthoni beteggondozó központra kért támogatásból csak a fele kapott részleges finanszírozást. A 2016. évben 1,9 millió lej forráskieséssel kell számolniuk a szükségletekhez képest, ami kétségessé teszi több mint 2 800 gondozott ellátását. Az igazgató emlékeztetett, hogy míg 2013-ban 3 650 személy ellátását támogatta a román munkaügyi minisztérium, az idén csak 809 gondozottét finanszírozza. A romániai rendszerváltás után alapított Gyulafehérvári Caritas egyre nagyobb mértékben kénytelen csak a helyi közösségekre, önkormányzatokra számítani, és velük egyeztetve kell eldöntenie stratégiáját a következő évekre – olvasható a közleményben. A közhasznú szervezet státust 2004-ben elnyerő Caritast a római katolikus Gyulafehérvári Főegyházmegye alapította 1990-ben. A karitatív szervezet egyebek mellett betegápolási, idősgondozási és családsegítési szolgáltatásokat biztosít hat erdélyi megyében. erdon.ro
Kifogásolja a Gyulafehérvári Caritas a szociális szolgáltatások román állami finanszírozásának drasztikus csökkentését, ami szerinte ellehetetleníti a legtöbb hasonló romániai civil és egyházi szervezet működését is.
Márton András igazgató kedden egy közleményben kifejtette: a Gyulafehérvári Caritas aggodalommal vette tudomásul, hogy folytatódik a szociális szolgáltatások állami támogatásának csökkentése, ami egyre súlyosabban érinti programjaikat. Idén az otthoni beteggondozó szolgálat kezdi jelentős hiánnyal az évet, mert tíz otthoni beteggondozó központra kért támogatásból csak a fele kapott részleges finanszírozást. A 2016. évben 1,9 millió lej forráskieséssel kell számolniuk a szükségletekhez képest, ami kétségessé teszi több mint 2 800 gondozott ellátását. Az igazgató emlékeztetett, hogy míg 2013-ban 3 650 személy ellátását támogatta a román munkaügyi minisztérium, az idén csak 809 gondozottét finanszírozza. A romániai rendszerváltás után alapított Gyulafehérvári Caritas egyre nagyobb mértékben kénytelen csak a helyi közösségekre, önkormányzatokra számítani, és velük egyeztetve kell eldöntenie stratégiáját a következő évekre – olvasható a közleményben. A közhasznú szervezet státust 2004-ben elnyerő Caritast a római katolikus Gyulafehérvári Főegyházmegye alapította 1990-ben. A karitatív szervezet egyebek mellett betegápolási, idősgondozási és családsegítési szolgáltatásokat biztosít hat erdélyi megyében. erdon.ro
2016. január 20.
Szülők, tanárok számára fontos kézikönyvet mutatnak be a Kofferben
Január 21-én, csütörtök délután 6 órától Kónya Zoltán Lélek az iskolában című könyvét mutatják be Kolozsváron, a Koffer könyves kávézóban. A könyv a gyermek- és kamaszkor leggyakoribb lelki, viselkedési és kapcsolati problémáit mutatja be, különös tekintettel ezek iskolai vonatkozásaira.
„Tanító vagy? Tanár vagy? Szülő vagy? - akkor ez számodra nélkülözhetetlen kézikönyv!" – mondja Vekerdy Tamás.
Kónya Zoltán gyermekgyógyász szakorvos, kiképző pszichoterapeuta és családterapeuta, az Agapé Életvédő Alapítvány munkatársa. A könyvről Csete Boróka, pszichiáter rezidens orvos beszélget vele. maszol.ro
Január 21-én, csütörtök délután 6 órától Kónya Zoltán Lélek az iskolában című könyvét mutatják be Kolozsváron, a Koffer könyves kávézóban. A könyv a gyermek- és kamaszkor leggyakoribb lelki, viselkedési és kapcsolati problémáit mutatja be, különös tekintettel ezek iskolai vonatkozásaira.
„Tanító vagy? Tanár vagy? Szülő vagy? - akkor ez számodra nélkülözhetetlen kézikönyv!" – mondja Vekerdy Tamás.
Kónya Zoltán gyermekgyógyász szakorvos, kiképző pszichoterapeuta és családterapeuta, az Agapé Életvédő Alapítvány munkatársa. A könyvről Csete Boróka, pszichiáter rezidens orvos beszélget vele. maszol.ro
2016. január 20.
Magyarország nem jelent biztonsági problémát
Román elemzők gyakran beszélnek Magyarországról „problémás szomszédként”, főként a Fidesz-vezetők éles nyilatkozatai és a magyar kormány oroszbarátsága miatt. Iulian Fota, Traian Basescu volt államfő korábbi nemzetbiztonsági tanácsosa a Népszabadságnak adott interjúban azonban azt mondta: a budapesti kormány nem jelent kockázatot sem Romániára, sem az európai vagy regionális együttműködésre.
Emlékeztetett rá, hogy a Krím félsziget orosz bekebelezése után Orbán Viktor kifogásokat emelt ugyan, de végül „beállt a sorba”, és elfogadta a Moszkva elleni szankciókat. Fota úgy fogalmazott, hogy nemzetbiztonsági tanácsadóként sem tekintett Budapestre „biztonsági problémaként”. Annyira, hogy nem is foglalkoztatta különösebben Magyarország.
Az új államfő, Klaus Iohannis politizálása radikálisan különbözik elődjétől, de egyévi regnálás után megállapítható, hogy a kül- és biztonságpolitikát illetően folytonosságról beszélhetünk – értékelte a helyzetet Fota. A 2014-ben, tíz év után leköszönt Basescu a Bukarest–London–Washington-tengelyt állította külpolitikája középpontjába, ami akkor meghökkenést keltett.
A 2008-as grúziai háború és a Krím félsziget 2014-es Oroszországhoz csatolása nyomán jelentősen romlott a regionális biztonsági helyzet. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre Fota hangsúlyozta: az ukrajnai válságnak román szemszögből pozitív oldalai is vannak.
– Oroszország agresszív viselkedése, elsősorban Ukrajnával szemben, de szélesebb értelemben a Nyugat irányában is, felrázta a NATO-t és a Nyugatot a zsibbadtságából, és rávette, hogy komolyan kezeljék a moszkvai nyilatkozatokat és az orosz katonai akciókat, és számoljanak ezekkel.
A Krím annektálása után a NATO úgy döntött, fokozza katonai jelenlétét Közép- és Kelet-Európában. Románia fekete-tengeri kikötőiben rendszeresek a szövetséges, főleg amerikai hadihajók látogatásai, emellett a jelenlegi háromszorosára, 30-40 ezer főre bővítik a gyorsreagálású NATO-haderőt. A 48 órán belül bevethető, 5000 fős dandárok irányítására egy-egy parancsnokságot hoznak létre a keleti tagállamokban. A bukarestit december elején nyitották meg. Ugyancsak decemberben nyilvánították üzemképesnek – Moszkva sorozatos tiltakozása ellenére – a dél-romániai Deveselun a NATO rakétavédelmi támaszpontját.
Klaus Iohannis büszke rá, hogy mandátuma első fél évében mutatta be nemzetbiztonsági stratégiáját, amelyet ugyanakkor elemzők túl általánosnak, „vitakerülőnek” és sok helyütt félreértelmezhetőnek találtak. Kritikának Fota szerint is helye van, ám úgy véli, az elnöknek „nehéz, de jó éve volt”. A kérdésre, hogy mit róna fel neki mégis, első helyen említette a külügyminisztérium relatív elhanyagolását a hadsereggel szemben, elsősorban a költségvetési részesedést illetően.
Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a román–orosz viszony javítására, „ahogy más EU-tagországok teszik”. Úgy vélte, bár Románia nem tagja a visegrádi csoportnak, érdekében áll az együttműködés a közép-európai államokkal, például a lengyel elnök által javasolt, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó összefogás keretében.
Az interjú elkészülte után látott napvilágot a védelmi minisztérium terve, miszerint Románia állandó NATO-flottára tesz javaslatot a tagállamok júliusi csúcstalálkozóján.
Szőcs Levente. Népszabadság
Román elemzők gyakran beszélnek Magyarországról „problémás szomszédként”, főként a Fidesz-vezetők éles nyilatkozatai és a magyar kormány oroszbarátsága miatt. Iulian Fota, Traian Basescu volt államfő korábbi nemzetbiztonsági tanácsosa a Népszabadságnak adott interjúban azonban azt mondta: a budapesti kormány nem jelent kockázatot sem Romániára, sem az európai vagy regionális együttműködésre.
Emlékeztetett rá, hogy a Krím félsziget orosz bekebelezése után Orbán Viktor kifogásokat emelt ugyan, de végül „beállt a sorba”, és elfogadta a Moszkva elleni szankciókat. Fota úgy fogalmazott, hogy nemzetbiztonsági tanácsadóként sem tekintett Budapestre „biztonsági problémaként”. Annyira, hogy nem is foglalkoztatta különösebben Magyarország.
Az új államfő, Klaus Iohannis politizálása radikálisan különbözik elődjétől, de egyévi regnálás után megállapítható, hogy a kül- és biztonságpolitikát illetően folytonosságról beszélhetünk – értékelte a helyzetet Fota. A 2014-ben, tíz év után leköszönt Basescu a Bukarest–London–Washington-tengelyt állította külpolitikája középpontjába, ami akkor meghökkenést keltett.
A 2008-as grúziai háború és a Krím félsziget 2014-es Oroszországhoz csatolása nyomán jelentősen romlott a regionális biztonsági helyzet. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre Fota hangsúlyozta: az ukrajnai válságnak román szemszögből pozitív oldalai is vannak.
– Oroszország agresszív viselkedése, elsősorban Ukrajnával szemben, de szélesebb értelemben a Nyugat irányában is, felrázta a NATO-t és a Nyugatot a zsibbadtságából, és rávette, hogy komolyan kezeljék a moszkvai nyilatkozatokat és az orosz katonai akciókat, és számoljanak ezekkel.
A Krím annektálása után a NATO úgy döntött, fokozza katonai jelenlétét Közép- és Kelet-Európában. Románia fekete-tengeri kikötőiben rendszeresek a szövetséges, főleg amerikai hadihajók látogatásai, emellett a jelenlegi háromszorosára, 30-40 ezer főre bővítik a gyorsreagálású NATO-haderőt. A 48 órán belül bevethető, 5000 fős dandárok irányítására egy-egy parancsnokságot hoznak létre a keleti tagállamokban. A bukarestit december elején nyitották meg. Ugyancsak decemberben nyilvánították üzemképesnek – Moszkva sorozatos tiltakozása ellenére – a dél-romániai Deveselun a NATO rakétavédelmi támaszpontját.
Klaus Iohannis büszke rá, hogy mandátuma első fél évében mutatta be nemzetbiztonsági stratégiáját, amelyet ugyanakkor elemzők túl általánosnak, „vitakerülőnek” és sok helyütt félreértelmezhetőnek találtak. Kritikának Fota szerint is helye van, ám úgy véli, az elnöknek „nehéz, de jó éve volt”. A kérdésre, hogy mit róna fel neki mégis, első helyen említette a külügyminisztérium relatív elhanyagolását a hadsereggel szemben, elsősorban a költségvetési részesedést illetően.
Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a román–orosz viszony javítására, „ahogy más EU-tagországok teszik”. Úgy vélte, bár Románia nem tagja a visegrádi csoportnak, érdekében áll az együttműködés a közép-európai államokkal, például a lengyel elnök által javasolt, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó összefogás keretében.
Az interjú elkészülte után látott napvilágot a védelmi minisztérium terve, miszerint Románia állandó NATO-flottára tesz javaslatot a tagállamok júliusi csúcstalálkozóján.
Szőcs Levente. Népszabadság
2016. január 20.
Tágmagyar politika a MÁÉRT XIV. ülésének tükrében
2016. január 21.
Tüntetni hív Gyergyóba a Székely Nemzeti Tanács
Hiba volt bízni a román hatóságok pártatlanságában és korrektségében, amikor különböző magyar közéleti személyiségeket vádoltak meg és tartóztattak le, és akik ellen eljárások zajlanak – szögezi le a Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki szervezetének elnöke, Árus Zsolt – adja hírül Gergely Imre a kronika.ro-n. Éppen ezért az SZNT szombaton 16 órától tüntetésre hívja az embereket Gyergyószentmiklós főterére, hogy igazságos eljárást követeljenek minden meghurcolt magyarnak.
A gyergyószéki SZNT élére pár napja megválasztott Árus kijelenti, a hatóságok vérszemet kaptak, amikor azt látták, a magyar közéleti személyiségek megvádolásakor nem született nagyon határozott közösségi kiállás és állásfoglalás. Így jutottak el odáig, hogy Kézdivásárhelyen egyenesen a terrorizmus lett a vád. Ezzel a hatóságok átléptek egy olyan határt, amit már végképpen nem lehet szótlanul nézni és tűrni – szól a tüntetésre való felhívás. A tüntetés célja, kiállni a jogállam mellett, gyors és igazságos eljárást követelni minden meghurcolt magyarnak Mezei Jánostól Beke Istvánig. A másik cél, hogy a tüntetés elítélje a magyarság kollektív megbélyegzését, amely december óta a hazai román közbeszédet jellemzi.
A tüntetés szervezői kijelentik, semmilyen formában nem akarnak állást foglalni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elvei mellett vagy azok ellen, de semmilyen más szervezet mellett vagy ellen sem. Azt sem jelentik ki, hogy szerintük bűnös vagy ártatlan valaki. „Azt várjuk el, hogy a magyarokat ne érje semmiféle diszkrimináció a hatóságok részéről pusztán nemzetiségük miatt, illetve hogy ügyükben szülessen a lehető legrövidebb időn belül jogerős és igazságos ítélet" – szól a felhívás. Éppen ezért székely zászlót és a tüntetés céljaival összhangban lévő tiltakozó feliratokat szívesen látnak a tüntetésen, de nem szeretnék, ha bármely szervezet jelképei megjelennének, vagy oda nem illő skandálások hangzanának el. A gyergyószentmiklósi tüntetés nemcsak egy alkalmat jelent, a következő szombaton is megrendezik ezt. Ugyanakkor felhívással fordulnak a többi szék székely tanácsához és a magyar pártokhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz.
Mint ismeretes, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) 2015. január végén Mezei János gyergyói polgármester ellen, áprilisban pedig Ráduly Róbert és Szőke Domokos csíkszeredai elöljárók ellen indított eljárást hivatali visszaélés vádjával. Az keltett visszatetszést, hogy a székelyföldi vezetők olyan apró ügyek miatt kerültek a vádlottak padjára, amelyek minden bizonnyal bármelyik polgármesteri hivatalban előfordulnak.
Emellett a DIICOT által bejelentett állítólagos terrorista merényletkísérlet miatt december 1-jén Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének elnökét, december 30-án pedig Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi elnökét helyezték előzetes letartóztatásba. Az ügyészség állítása szerint a gyanúsítottak házi készítésű szerkezetet akartak felrobbantani a december 1-jei román nemzeti ünnepen Kézdivásárhelyen. A házkutatások során azonban a hatóságok csak petárdákat találtak. A székelyföldi terrorvád miatt heteken át estéről estére tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen; Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is tartottak kisebb megmozdulásokat – írja a kronika.ro. Erdély.ma
Hiba volt bízni a román hatóságok pártatlanságában és korrektségében, amikor különböző magyar közéleti személyiségeket vádoltak meg és tartóztattak le, és akik ellen eljárások zajlanak – szögezi le a Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki szervezetének elnöke, Árus Zsolt – adja hírül Gergely Imre a kronika.ro-n. Éppen ezért az SZNT szombaton 16 órától tüntetésre hívja az embereket Gyergyószentmiklós főterére, hogy igazságos eljárást követeljenek minden meghurcolt magyarnak.
A gyergyószéki SZNT élére pár napja megválasztott Árus kijelenti, a hatóságok vérszemet kaptak, amikor azt látták, a magyar közéleti személyiségek megvádolásakor nem született nagyon határozott közösségi kiállás és állásfoglalás. Így jutottak el odáig, hogy Kézdivásárhelyen egyenesen a terrorizmus lett a vád. Ezzel a hatóságok átléptek egy olyan határt, amit már végképpen nem lehet szótlanul nézni és tűrni – szól a tüntetésre való felhívás. A tüntetés célja, kiállni a jogállam mellett, gyors és igazságos eljárást követelni minden meghurcolt magyarnak Mezei Jánostól Beke Istvánig. A másik cél, hogy a tüntetés elítélje a magyarság kollektív megbélyegzését, amely december óta a hazai román közbeszédet jellemzi.
A tüntetés szervezői kijelentik, semmilyen formában nem akarnak állást foglalni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elvei mellett vagy azok ellen, de semmilyen más szervezet mellett vagy ellen sem. Azt sem jelentik ki, hogy szerintük bűnös vagy ártatlan valaki. „Azt várjuk el, hogy a magyarokat ne érje semmiféle diszkrimináció a hatóságok részéről pusztán nemzetiségük miatt, illetve hogy ügyükben szülessen a lehető legrövidebb időn belül jogerős és igazságos ítélet" – szól a felhívás. Éppen ezért székely zászlót és a tüntetés céljaival összhangban lévő tiltakozó feliratokat szívesen látnak a tüntetésen, de nem szeretnék, ha bármely szervezet jelképei megjelennének, vagy oda nem illő skandálások hangzanának el. A gyergyószentmiklósi tüntetés nemcsak egy alkalmat jelent, a következő szombaton is megrendezik ezt. Ugyanakkor felhívással fordulnak a többi szék székely tanácsához és a magyar pártokhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz.
Mint ismeretes, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) 2015. január végén Mezei János gyergyói polgármester ellen, áprilisban pedig Ráduly Róbert és Szőke Domokos csíkszeredai elöljárók ellen indított eljárást hivatali visszaélés vádjával. Az keltett visszatetszést, hogy a székelyföldi vezetők olyan apró ügyek miatt kerültek a vádlottak padjára, amelyek minden bizonnyal bármelyik polgármesteri hivatalban előfordulnak.
Emellett a DIICOT által bejelentett állítólagos terrorista merényletkísérlet miatt december 1-jén Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének elnökét, december 30-án pedig Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi elnökét helyezték előzetes letartóztatásba. Az ügyészség állítása szerint a gyanúsítottak házi készítésű szerkezetet akartak felrobbantani a december 1-jei román nemzeti ünnepen Kézdivásárhelyen. A házkutatások során azonban a hatóságok csak petárdákat találtak. A székelyföldi terrorvád miatt heteken át estéről estére tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen; Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is tartottak kisebb megmozdulásokat – írja a kronika.ro. Erdély.ma
2016. január 21.
Orbán Viktor is elbúcsúzott a „példamutató tanútól”, Tőkés Istvántól
Egy évszázad példamutató tanújaként búcsúztatták a kolozsvári Farkas utcai templomban az élete századik évében meghalt Tőkés István református lelkészt, egyházi írót, teológiai professzort, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettesét, Tőkés László édesapját – adja hírül a kronika.ro. Orbán Viktor miniszterelnök búcsúbeszédében egy nemzedék utolsó képviselőjeként említette a professzort, „akinek élete ott kezdődött el, ahol a történelmi Magyarország véget ért”. Mint felidézte, az a sors jutott nekik osztályrészül, hogy a részeire hullott nemzet számára megőrizzék az egészet, az összetartozást. „Nekik kellett továbbadni a magyarság megmaradásának az evangéliumát a családban, az iskolában, a templomban és a közéletben” – fogalmazott az MTI által idézett Orbán Viktor.
A miniszterelnök szerint Tőkés István „a szellem és a lélek fegyverével” harcolt a népéért és az igazságért, és hitte, hogy az igazság szabaddá tesz. Hozzátette, ez a meggyőződés tette őt szabad emberré a háborúban, a diktatúrában és a demokráciában egyaránt. Orbán Viktor azt is kiemelte, hogy úgy élt és alkotott, hogy a hely, amelyhez küldetése köti, nem feledtette vele az egész világ iránt érzett felelősséget. Úgy vélte, az ilyen élet a választottak kiváltsága.
„Azok nevében búcsúzom most tőle, akik hálával és köszönettel tartozunk életéért, hitéért, hűségéért, bátorságáért, tanításáért és tudományáért. Azok nevében, akiknek az a felelőssége, hogy ne merüljön feledésbe, ne tűnjön el értelmetlenül az, amit ő adott nekünk, magyaroknak. (...) Szolgáljon tanulságul egész életútja mindazoknak, akik a közéletben – ahogyan ő fogalmazott egyik utolsó levelében – védeni hivatottak, ami védhető. Védeni, ami védhető, és építeni, ami építhető” – fogalmazott a miniszterelnök. Orbán Viktor hozzátette, lehet és kell is építkezni abból a szellemből, amelyet a Házsongárdi temetőben nyugvó magyarok hagytak hátra. Azt is megemlítette: a koporsó, amelyet ilyen sokan állnak körül, nem a reménytelenséget sugározza, hanem a reményt, a hit erejét, az élet erejét.
Az évszázad tanújaként emlékezett Tőkés Istvánra Kató Béla erdélyi református püspök is, aki a professzor harcos szellemét emelte ki. Mint felidézte, Tőkés István számára a keresztény alázat nem a meghunyászkodást, nem a beletörődést, hanem a kiállást jelentette. „Ha mindnyájan követnénk őt gyermekvállalásban, bátorságban és az igazságért való kiállásban, akkor megmaradásunk biztosítva lenne az idők végezetéig” – jelentette ki a püspök. Arra utalt, hogy Tőkés István koporsóját nyolc gyermeke és 27 unokája állta körül. Tőkés István gyászszertartásán közel ezren vettek részt a kolozsvári Farkas utcai templomban, ahonnan a halottat a Házsongárdi temetőbe kísérték.
Tőkés István életének századik évében, kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében hunyt el, január 15-én. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta – írja a kronika.ro. Erdély.ma
Egy évszázad példamutató tanújaként búcsúztatták a kolozsvári Farkas utcai templomban az élete századik évében meghalt Tőkés István református lelkészt, egyházi írót, teológiai professzort, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettesét, Tőkés László édesapját – adja hírül a kronika.ro. Orbán Viktor miniszterelnök búcsúbeszédében egy nemzedék utolsó képviselőjeként említette a professzort, „akinek élete ott kezdődött el, ahol a történelmi Magyarország véget ért”. Mint felidézte, az a sors jutott nekik osztályrészül, hogy a részeire hullott nemzet számára megőrizzék az egészet, az összetartozást. „Nekik kellett továbbadni a magyarság megmaradásának az evangéliumát a családban, az iskolában, a templomban és a közéletben” – fogalmazott az MTI által idézett Orbán Viktor.
A miniszterelnök szerint Tőkés István „a szellem és a lélek fegyverével” harcolt a népéért és az igazságért, és hitte, hogy az igazság szabaddá tesz. Hozzátette, ez a meggyőződés tette őt szabad emberré a háborúban, a diktatúrában és a demokráciában egyaránt. Orbán Viktor azt is kiemelte, hogy úgy élt és alkotott, hogy a hely, amelyhez küldetése köti, nem feledtette vele az egész világ iránt érzett felelősséget. Úgy vélte, az ilyen élet a választottak kiváltsága.
„Azok nevében búcsúzom most tőle, akik hálával és köszönettel tartozunk életéért, hitéért, hűségéért, bátorságáért, tanításáért és tudományáért. Azok nevében, akiknek az a felelőssége, hogy ne merüljön feledésbe, ne tűnjön el értelmetlenül az, amit ő adott nekünk, magyaroknak. (...) Szolgáljon tanulságul egész életútja mindazoknak, akik a közéletben – ahogyan ő fogalmazott egyik utolsó levelében – védeni hivatottak, ami védhető. Védeni, ami védhető, és építeni, ami építhető” – fogalmazott a miniszterelnök. Orbán Viktor hozzátette, lehet és kell is építkezni abból a szellemből, amelyet a Házsongárdi temetőben nyugvó magyarok hagytak hátra. Azt is megemlítette: a koporsó, amelyet ilyen sokan állnak körül, nem a reménytelenséget sugározza, hanem a reményt, a hit erejét, az élet erejét.
Az évszázad tanújaként emlékezett Tőkés Istvánra Kató Béla erdélyi református püspök is, aki a professzor harcos szellemét emelte ki. Mint felidézte, Tőkés István számára a keresztény alázat nem a meghunyászkodást, nem a beletörődést, hanem a kiállást jelentette. „Ha mindnyájan követnénk őt gyermekvállalásban, bátorságban és az igazságért való kiállásban, akkor megmaradásunk biztosítva lenne az idők végezetéig” – jelentette ki a püspök. Arra utalt, hogy Tőkés István koporsóját nyolc gyermeke és 27 unokája állta körül. Tőkés István gyászszertartásán közel ezren vettek részt a kolozsvári Farkas utcai templomban, ahonnan a halottat a Házsongárdi temetőbe kísérték.
Tőkés István életének századik évében, kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében hunyt el, január 15-én. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta – írja a kronika.ro. Erdély.ma
2016. január 21.
Megépült, de nem indulhat el a magyar iskola Szamosújváron
Nem szavazta meg Szamosújvár önkormányzata a Téka Alapítvány által felépített magyar iskola beindítását. Az önkormányzati testület ülésén 19 tanácsosból csak 9 támogatta a határozatot, tízen tartózkodtak a szavazásnál. A magyar tanintézet létrehozását még novemberben megszavazta a tanács, a mostani határozattal a szamosújvári iskolahálózatba való beillesztéséről kellett volna dönteni.
Szamosújváron jelenleg három iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok, ezeket gyűjtenék jövő tanévtől az új oktatási intézménybe. A helyi sajtóban olyan információk jelentek meg, amelyek azt sugallták, hogy a magyar osztályok kivonása a vegyes iskolákból az egyik román intézményt veszélybe sodorná, ennek ugyanis nem maradna már elég diákja. Ezt a hírt a megyei tanfelügyelőség azonnal cáfolta. A létesülő magyar iskola számára impozáns épületet felépítő Téka Alapítvány elnöke, Balázs-Bécsi Attila a Transindex portálnak elmondta, ma Szamosújvári Egyeztető Tanácsot tartanak, ahol megbeszélik a további teendőket. Az önkormányzati testület következő ülését január 28-án tartják.
MTI. Erdély.ma
Nem szavazta meg Szamosújvár önkormányzata a Téka Alapítvány által felépített magyar iskola beindítását. Az önkormányzati testület ülésén 19 tanácsosból csak 9 támogatta a határozatot, tízen tartózkodtak a szavazásnál. A magyar tanintézet létrehozását még novemberben megszavazta a tanács, a mostani határozattal a szamosújvári iskolahálózatba való beillesztéséről kellett volna dönteni.
Szamosújváron jelenleg három iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok, ezeket gyűjtenék jövő tanévtől az új oktatási intézménybe. A helyi sajtóban olyan információk jelentek meg, amelyek azt sugallták, hogy a magyar osztályok kivonása a vegyes iskolákból az egyik román intézményt veszélybe sodorná, ennek ugyanis nem maradna már elég diákja. Ezt a hírt a megyei tanfelügyelőség azonnal cáfolta. A létesülő magyar iskola számára impozáns épületet felépítő Téka Alapítvány elnöke, Balázs-Bécsi Attila a Transindex portálnak elmondta, ma Szamosújvári Egyeztető Tanácsot tartanak, ahol megbeszélik a további teendőket. Az önkormányzati testület következő ülését január 28-án tartják.
MTI. Erdély.ma
2016. január 21.
Megjelent A székelység története könyv második, javított kiadása
A székelység története című könyv második, javított kiadásának bemutatójával kezdődött szerdán, január 20-án a Csíki Székely Múzeum bástyatermében az idei Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat, amelyet a január 20–22-i időszakra szervezett meg Hargita Megye Tanácsa és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa.
A szervezők nevében Lőrincz Ildikó, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetője köszöntötte a több mint száz fős hallgatóságot, majd a házigazdák részéről Ladó Ágota, a Csíki Székely Múzeum képviselője üdvözölte a rendezvény résztvevőit. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a kiadvány fontosságáról beszélt.
– Szimbolikus a helyszín, hisz a székelység ügyéről méltó itt beszélnünk. Fontos, hogy fiataljaink értsék és érezzék a múltunkat, az ebből fakadó felelősséget és a jövő lehetőségeit. Az első kiadást nagyon sok támadás követte, de sikerült erőt gyűjtenünk, és a bővített, javított kiadással még több ember számára elérhetővé válik e kézikönyv – emelte ki a megyeelnök, aki beszédében a szerzők, szerkesztők mellett köszönetet mondott a megyei tanács programok vezérigazgatóságnak és a Hagyományőrzési Forrásközpont csapatának, hogy sikerült lehetővé tenni a könyv újított kiadását. – Ez csak egy szint, szükség van továbbá gyakorlófüzetre, internetes tankönyvre és e-book változatra. Remélem, hogy az olvasótábor milliós nagyságrendű lesz.
Az első kiadás a támadások ellenére is az egyik legnagyobb példányszámban kiadott könyv volt – mutatott rá kifejezve meggyőződését, hogy minden nemzetnek joga van a saját történelmét ismernie, tanulnia. A tervek között szerepel a kötet román nyelvű kiadása, hisz a románságnak is szüksége van arra, hogy megismerje a székelyek múltját – fűzte hozzá a megyevezető. Ezt követően levetítették a Hargita Stúdió kisfilmjét, amelyben diákokat kérdeztek Székelyföldről és a székelységről. Az est folyamán közreműködött Györfi Erzsébet népdalénekes, és Iochom Zsolt alkalomhoz illő verset adott elő.
A kötet szerzőivel (Ferencz S. Alpár projektkoordinátor, Hermann Gusztáv Mihály főszerkesztő, Mihály János, Orbán Zsolt, Novák Károly-István szerkesztők, Forró Albert, Novák Csaba Zoltán, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuj Sándor szerzők, Gyöngyössy János illusztrátor) Sarány István beszélgetett.
A második, javított kiadást a könyv egyik szerzője, a 2015 októberében elhunyt Kádár Gyula emlékének ajánlották.
A jelenlévők is aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, több kérdés és javaslat is megfogalmazódott. Az est második felében a kiadvány illusztrációiból készült kiállítást tekinthették meg az érdeklődők, Gyöngyössy János munkáit Lőrincz Ildikó, a Forrásközpont vezetője méltatta. A kiadvány önköltségi áron, 23 lejért vásárolható meg.
Az ünnepség méltó befejezéseként a magyar himnuszt énekelték el, ily módon is tisztelegve Kölcsey Ferenc emléke előtt.
A kötetet január 21-én Sepsiszentgyörgyön, január 22-én Székelyudvarhelyen is bemutatják. Közlemény. Erdély.ma
A székelység története című könyv második, javított kiadásának bemutatójával kezdődött szerdán, január 20-án a Csíki Székely Múzeum bástyatermében az idei Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat, amelyet a január 20–22-i időszakra szervezett meg Hargita Megye Tanácsa és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa.
A szervezők nevében Lőrincz Ildikó, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetője köszöntötte a több mint száz fős hallgatóságot, majd a házigazdák részéről Ladó Ágota, a Csíki Székely Múzeum képviselője üdvözölte a rendezvény résztvevőit. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a kiadvány fontosságáról beszélt.
– Szimbolikus a helyszín, hisz a székelység ügyéről méltó itt beszélnünk. Fontos, hogy fiataljaink értsék és érezzék a múltunkat, az ebből fakadó felelősséget és a jövő lehetőségeit. Az első kiadást nagyon sok támadás követte, de sikerült erőt gyűjtenünk, és a bővített, javított kiadással még több ember számára elérhetővé válik e kézikönyv – emelte ki a megyeelnök, aki beszédében a szerzők, szerkesztők mellett köszönetet mondott a megyei tanács programok vezérigazgatóságnak és a Hagyományőrzési Forrásközpont csapatának, hogy sikerült lehetővé tenni a könyv újított kiadását. – Ez csak egy szint, szükség van továbbá gyakorlófüzetre, internetes tankönyvre és e-book változatra. Remélem, hogy az olvasótábor milliós nagyságrendű lesz.
Az első kiadás a támadások ellenére is az egyik legnagyobb példányszámban kiadott könyv volt – mutatott rá kifejezve meggyőződését, hogy minden nemzetnek joga van a saját történelmét ismernie, tanulnia. A tervek között szerepel a kötet román nyelvű kiadása, hisz a románságnak is szüksége van arra, hogy megismerje a székelyek múltját – fűzte hozzá a megyevezető. Ezt követően levetítették a Hargita Stúdió kisfilmjét, amelyben diákokat kérdeztek Székelyföldről és a székelységről. Az est folyamán közreműködött Györfi Erzsébet népdalénekes, és Iochom Zsolt alkalomhoz illő verset adott elő.
A kötet szerzőivel (Ferencz S. Alpár projektkoordinátor, Hermann Gusztáv Mihály főszerkesztő, Mihály János, Orbán Zsolt, Novák Károly-István szerkesztők, Forró Albert, Novák Csaba Zoltán, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuj Sándor szerzők, Gyöngyössy János illusztrátor) Sarány István beszélgetett.
A második, javított kiadást a könyv egyik szerzője, a 2015 októberében elhunyt Kádár Gyula emlékének ajánlották.
A jelenlévők is aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, több kérdés és javaslat is megfogalmazódott. Az est második felében a kiadvány illusztrációiból készült kiállítást tekinthették meg az érdeklődők, Gyöngyössy János munkáit Lőrincz Ildikó, a Forrásközpont vezetője méltatta. A kiadvány önköltségi áron, 23 lejért vásárolható meg.
Az ünnepség méltó befejezéseként a magyar himnuszt énekelték el, ily módon is tisztelegve Kölcsey Ferenc emléke előtt.
A kötetet január 21-én Sepsiszentgyörgyön, január 22-én Székelyudvarhelyen is bemutatják. Közlemény. Erdély.ma
2016. január 21.
Új választási pártot javasol az EMNP
Közös erdélyi magyar választási párt létrehozását javasolja a 2016-os romániai önkormányzati, majd parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be Szilágyi Zsolt (képünkön), az alakulat országos elnöke, Kolozsváron. Sem az RMDSZ, sem a politikai elemzők nem hisznek ennek sikerében.
Szilágyi szerint már a nyáron tartandó önkormányzati választásokon a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné. Azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a három magyar politikai alakulat versenyezhetne a tisztségekért.
Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar politikai szervezetek összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. A koalíciók ugyanis a választási törvény szerint a 6,5 százalékot kitevő magyarság számára aligha teljesíthető választási küszöböt szabnak. Szilágyi Zsolt emlékeztetett, az RMDSZ decemberben azt kérte az EMNP-től, ne induljon az őszi parlamenti választásokon. Hozzátette, akkor nőnek meg a magyarok sikeres választási szereplésének az esélyei, ha a magyar pártok összeadják az erőiket, nem pedig kiszorítják egymást. Az EMNP azt javasolta, hogy Erdélyi Magyar Szövetség néven alakuljon meg a választási párt, és annak logója összesítse a három szervezet jelképeit. Mint rámutatott: az erdélyi magyar pártok összefogása egy olyan választóréteget mozgósítana, amelyet külön-külön egyik szervezet sem tud megszólítani. Szerinte a választási párt a megtisztulásra is lehetőséget teremtene. Ennek a jelöltlistáira csak olyan politikusok kerülhetnének fel, „akikre nem vetül a korrupció árnyéka”. Az EMNP elnöke elmondta: az együttműködésre vonatkozó javaslatukat az elmúlt napokban juttatták el Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, és arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban tárgyaljanak róla. Hozzátette, olyan kétoldalú tárgyalásokra készülnek, amelyeken egyik oldalon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) szövetsége, másik oldalon pedig az EMNP jelenik meg.
Szilágyi Zsolt javaslatcsomaggal jön
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatcsomag az erdélyi magyar politikai pluralizmusnak a tudomásul vételén alapul. Ebben javasolták az erdélyi magyar politikai szervezetek egyeztető fórumának az újraélesztését, az autonómiatörekvések összehangolását, egy közös erdélyi magyar jogvédő szolgálat elindítását és egy olyan közös testületnek a létrehozását, amely az erdélyi magyarságnak juttatott román költségvetési források elosztása fölött őrködne. Hozzátette, hogy a források fölött jelenleg egyedül az RMDSZ rendelkezik, és e források elosztása a közösség számára átláthatatlan. Az EMNP elnöke azt is elmondta, bízik abban, hogy az RMDSZ vezetői tanulni tudnak a múltból, és belátják, hogy a közösség érdeke fontosabb, mint a pártérdek. Szilágyi Zsolt újságírói kérdésre hozzátette: ha van politikai akarat, megoldást lehet találni az összefogás technikai problémáira. Ezek közé tartozik, hogy az érvényes törvények szerint egy politikus nem lehet egy időben a saját pártjának és a létrehozandó választási pártnak is a tagja, és ha kilép abból a pártból, amelynek színében önkormányzati tisztséget nyert, elveszíti a mandátumát.
Az RMDSZ bírálja az ajánlatot
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke közleményben bírálta Szilágyi Zsolt választási párt megalakítására vonatkozó javaslatát. Kovács kiemelte: 1989-ben az alapítók szövetségi struktúrában hozták létre az RMDSZ-t, és elvetették a pártstruktúrát, mert úgy vélték, hogy a közképviseletnek egy hangsúlyos társadalomszervezői munkát is el kell látnia. „Szilágyi az elmúlt tíz évben két pártot is létrehozott, és úgy látszik, tapasztalatait egy választási párt megalakításában akarja kamatoztatni. Biztos vagyok benne, hogy a magyar képviselet megerősítése az önkormányzatokban és a parlamentben nem egy újabb párt, hanem az RMDSZ által valósítható meg” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Kovács Péter sérelmezte, hogy az EMNP az RMDSZ-szel elkezdett tárgyalás két fordulója között a sajtón keresztül üzenget. Szerinte ez megkérdőjelezi az összefogásra vonatkozó javaslat komolyságát.
Tőkés: megégetheti magát a Fidesz az RMDSZ-szel
Az RMDSZ-szel való együttműködésnek komoly feltételei vannak, éspedig az, hogy ne árulja el a Fidesz nemzetpolitikáját – kommentálta Tőkés László a Hír Tv-nek Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes nemrég tett kijelentését, miszerint „nemzeti parancs” a Kelemen Hunor vezette alakulattal való összefogás. Az EMNT elnöke a budapesti csatorna Magyarország élőben című műsorában közölte: ez számára kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanák, össze kell fognia az MSZP-nek a Demokratikus Koalícióval. „Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állt volna be. (...) Vannak olyan inkompatibilis viszonyok, amelyeket kár erőltetni; a szavazatszedési teljesítmény abszolút értékben nem jelent minőséget, gondolok itt az RMDSZ választási fölényére” – állapította meg az EP-képviselő, aki szerint „megperzselheti” a magyar kormányt és a Fideszt a korrupciós ügyekben érintett RMDSZ-es politika. Tőkés úgy véli, meg kell találni a modus vivendit az egyetlen, román parlamenti képviselettel rendelkező magyar alakulattal, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell érteni a Fidesszel. Kérdésre válaszolva leszögezte: nem azért távozott idő előtt és nem írta alá a helyszínen a záródokumentumot a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) decemberi ülésén, mert megsértődött Orbán Viktorra.
Csekély az esély az összefogásra?
Erdélyi elemzők szerint csekély az esélye annak, hogy egy erdélyi magyar választási párt színeiben egymással összefogva vegyenek részt az idei választásokon az erdélyi magyar pártok. Bakk Miklós politológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanára szerint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között zajló taktikai, retorikai küzdelem részéről van szó. „Azt hiszem, az EMNP is tisztában van azzal, hogy az RMDSZ nem fogadja el ezt a javaslatot” – jelentette ki az MTI-nek. Hozzátette, hogy az RMDSZ és az EMNP között „együttműködési versengés” folyik. „Mindkét fél a pozícióinak a feladása nélkül akarja bizonyítani, hogy ő az együttműködőbb. Nyilván a versenyhelyzet marad” – állapította meg Bakk Miklós. A politológus szerint a budapesti kormányzat együttműködést sürgető állásfoglalásai – melyek legutóbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes révén jutottak kifejezésre – azt jelzik, hogy Budapest elfogadta a létező erőviszonyokat.
Kiss Tamás szociológus, a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója is úgy látta, hogy maga az EMNP sem hiheti, hogy létrejön a választási párt. „A romániai magyar politika domináns szereplője az RMDSZ, a szövetségnek pedig ez nem felel meg” – magyarázta az MTI-nek az elemző. A szociológus a választási racionalitás szempontjából fajsúlyos érvnek tartotta, hogy az RMDSZ egy 26 éve bejáratott márkanév, amelyet nem érdemes feladni. Szerinte nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság összefogást vár a politikai szereplőktől, de a választók beérnék azzal is, hogy az összefogás az RMDSZ szervezeti keretében történjék meg. Kiss Tamás úgy vélte: segíti is, meg nem is az összefogást az, hogy Budapest ezt várja el a politikai szereplőktől. Hozzátette: az RMDSZ ellenzékeként megszületett Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt eddig „a magyar nemzetpolitika támogatásával” tudott részt venni a választásokon. A budapesti támogatás azonban mára elfogyott, és az RMDSZ is legalább annyira tárgyalópartner a magyar kormány számára, mint a két kis párt.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Közös erdélyi magyar választási párt létrehozását javasolja a 2016-os romániai önkormányzati, majd parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be Szilágyi Zsolt (képünkön), az alakulat országos elnöke, Kolozsváron. Sem az RMDSZ, sem a politikai elemzők nem hisznek ennek sikerében.
Szilágyi szerint már a nyáron tartandó önkormányzati választásokon a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné. Azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a három magyar politikai alakulat versenyezhetne a tisztségekért.
Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar politikai szervezetek összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. A koalíciók ugyanis a választási törvény szerint a 6,5 százalékot kitevő magyarság számára aligha teljesíthető választási küszöböt szabnak. Szilágyi Zsolt emlékeztetett, az RMDSZ decemberben azt kérte az EMNP-től, ne induljon az őszi parlamenti választásokon. Hozzátette, akkor nőnek meg a magyarok sikeres választási szereplésének az esélyei, ha a magyar pártok összeadják az erőiket, nem pedig kiszorítják egymást. Az EMNP azt javasolta, hogy Erdélyi Magyar Szövetség néven alakuljon meg a választási párt, és annak logója összesítse a három szervezet jelképeit. Mint rámutatott: az erdélyi magyar pártok összefogása egy olyan választóréteget mozgósítana, amelyet külön-külön egyik szervezet sem tud megszólítani. Szerinte a választási párt a megtisztulásra is lehetőséget teremtene. Ennek a jelöltlistáira csak olyan politikusok kerülhetnének fel, „akikre nem vetül a korrupció árnyéka”. Az EMNP elnöke elmondta: az együttműködésre vonatkozó javaslatukat az elmúlt napokban juttatták el Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, és arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban tárgyaljanak róla. Hozzátette, olyan kétoldalú tárgyalásokra készülnek, amelyeken egyik oldalon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) szövetsége, másik oldalon pedig az EMNP jelenik meg.
Szilágyi Zsolt javaslatcsomaggal jön
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatcsomag az erdélyi magyar politikai pluralizmusnak a tudomásul vételén alapul. Ebben javasolták az erdélyi magyar politikai szervezetek egyeztető fórumának az újraélesztését, az autonómiatörekvések összehangolását, egy közös erdélyi magyar jogvédő szolgálat elindítását és egy olyan közös testületnek a létrehozását, amely az erdélyi magyarságnak juttatott román költségvetési források elosztása fölött őrködne. Hozzátette, hogy a források fölött jelenleg egyedül az RMDSZ rendelkezik, és e források elosztása a közösség számára átláthatatlan. Az EMNP elnöke azt is elmondta, bízik abban, hogy az RMDSZ vezetői tanulni tudnak a múltból, és belátják, hogy a közösség érdeke fontosabb, mint a pártérdek. Szilágyi Zsolt újságírói kérdésre hozzátette: ha van politikai akarat, megoldást lehet találni az összefogás technikai problémáira. Ezek közé tartozik, hogy az érvényes törvények szerint egy politikus nem lehet egy időben a saját pártjának és a létrehozandó választási pártnak is a tagja, és ha kilép abból a pártból, amelynek színében önkormányzati tisztséget nyert, elveszíti a mandátumát.
Az RMDSZ bírálja az ajánlatot
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke közleményben bírálta Szilágyi Zsolt választási párt megalakítására vonatkozó javaslatát. Kovács kiemelte: 1989-ben az alapítók szövetségi struktúrában hozták létre az RMDSZ-t, és elvetették a pártstruktúrát, mert úgy vélték, hogy a közképviseletnek egy hangsúlyos társadalomszervezői munkát is el kell látnia. „Szilágyi az elmúlt tíz évben két pártot is létrehozott, és úgy látszik, tapasztalatait egy választási párt megalakításában akarja kamatoztatni. Biztos vagyok benne, hogy a magyar képviselet megerősítése az önkormányzatokban és a parlamentben nem egy újabb párt, hanem az RMDSZ által valósítható meg” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Kovács Péter sérelmezte, hogy az EMNP az RMDSZ-szel elkezdett tárgyalás két fordulója között a sajtón keresztül üzenget. Szerinte ez megkérdőjelezi az összefogásra vonatkozó javaslat komolyságát.
Tőkés: megégetheti magát a Fidesz az RMDSZ-szel
Az RMDSZ-szel való együttműködésnek komoly feltételei vannak, éspedig az, hogy ne árulja el a Fidesz nemzetpolitikáját – kommentálta Tőkés László a Hír Tv-nek Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes nemrég tett kijelentését, miszerint „nemzeti parancs” a Kelemen Hunor vezette alakulattal való összefogás. Az EMNT elnöke a budapesti csatorna Magyarország élőben című műsorában közölte: ez számára kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanák, össze kell fognia az MSZP-nek a Demokratikus Koalícióval. „Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állt volna be. (...) Vannak olyan inkompatibilis viszonyok, amelyeket kár erőltetni; a szavazatszedési teljesítmény abszolút értékben nem jelent minőséget, gondolok itt az RMDSZ választási fölényére” – állapította meg az EP-képviselő, aki szerint „megperzselheti” a magyar kormányt és a Fideszt a korrupciós ügyekben érintett RMDSZ-es politika. Tőkés úgy véli, meg kell találni a modus vivendit az egyetlen, román parlamenti képviselettel rendelkező magyar alakulattal, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell érteni a Fidesszel. Kérdésre válaszolva leszögezte: nem azért távozott idő előtt és nem írta alá a helyszínen a záródokumentumot a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) decemberi ülésén, mert megsértődött Orbán Viktorra.
Csekély az esély az összefogásra?
Erdélyi elemzők szerint csekély az esélye annak, hogy egy erdélyi magyar választási párt színeiben egymással összefogva vegyenek részt az idei választásokon az erdélyi magyar pártok. Bakk Miklós politológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanára szerint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között zajló taktikai, retorikai küzdelem részéről van szó. „Azt hiszem, az EMNP is tisztában van azzal, hogy az RMDSZ nem fogadja el ezt a javaslatot” – jelentette ki az MTI-nek. Hozzátette, hogy az RMDSZ és az EMNP között „együttműködési versengés” folyik. „Mindkét fél a pozícióinak a feladása nélkül akarja bizonyítani, hogy ő az együttműködőbb. Nyilván a versenyhelyzet marad” – állapította meg Bakk Miklós. A politológus szerint a budapesti kormányzat együttműködést sürgető állásfoglalásai – melyek legutóbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes révén jutottak kifejezésre – azt jelzik, hogy Budapest elfogadta a létező erőviszonyokat.
Kiss Tamás szociológus, a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója is úgy látta, hogy maga az EMNP sem hiheti, hogy létrejön a választási párt. „A romániai magyar politika domináns szereplője az RMDSZ, a szövetségnek pedig ez nem felel meg” – magyarázta az MTI-nek az elemző. A szociológus a választási racionalitás szempontjából fajsúlyos érvnek tartotta, hogy az RMDSZ egy 26 éve bejáratott márkanév, amelyet nem érdemes feladni. Szerinte nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság összefogást vár a politikai szereplőktől, de a választók beérnék azzal is, hogy az összefogás az RMDSZ szervezeti keretében történjék meg. Kiss Tamás úgy vélte: segíti is, meg nem is az összefogást az, hogy Budapest ezt várja el a politikai szereplőktől. Hozzátette: az RMDSZ ellenzékeként megszületett Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt eddig „a magyar nemzetpolitika támogatásával” tudott részt venni a választásokon. A budapesti támogatás azonban mára elfogyott, és az RMDSZ is legalább annyira tárgyalópartner a magyar kormány számára, mint a két kis párt.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2016. január 21.
A kiábrándultság ellenszere
Első látásra értelmetlennek tűnik az Erdélyi Magyar Néppárt javaslata egy újabb, immár negyedik erdélyi magyar párt létrehozásáról. Reflexből adódnak a kérdések: miért, kinek, hogyan? Főleg hogyan fogadtatható el a leginkább ellenérdekelt RMDSZ-szel egy olyan döntés, amely a romániai magyar pártpiacon elsőként alakult szövetséget besorolná a többiek közé. Kicsi hát a valószínűsége annak, hogy a néppárt javaslata megvalósuljon.
Az ezt kiváltó problémahalmaz azonban nagyon is valós. Lehet azt hinni, hogy a néppártosok pusztán szavazatmaximalizálási kényszerből rukkolnak elő újabb és újabb ötleteikkel, de a közelgő helyhatósági és parlamenti választásokat megelőző közhangulat cseppet sem megnyugtató a romániai magyar politikum számára. Miközben az RMDSZ úgy tesz, mintha ma is 1990-et írnánk, amikor egyedül ő volt a porondon: nemcsak hogy nem vesz tudomást az időközben megjelent két új erdélyi magyar párt sajátos igényeiről, hanem az első vetélytársat, a Magyar Polgári Pártot egy-két parlamenti képviselői mandátumért cserébe egyszerűen zsebre vágta. Hasonló próbálkozása volt a néppárttal is – a marosvásárhelyi közös listáért cserébe az egész országra kiterjedő választási eltiltást kért –, ami nem jött be.
Miközben az erdélyi választók és a magyarországi politikusok egyaránt a kiegyezés fele terelnék a három magyar párt külön-külön nem túl sikeres útkeresését, kifele egy dolog látszik: egy arrogáns, a mások érdekeit figyelmen kívül hagyó, és a régmúlt dicsőségéből megélni akaró RMDSZ próbálja vinni a prímet. Álláspontja makacsul semmibe veszi a tényeket és számokat, melyek fehéren-feketén bizonyítják, hogy a romániai magyar szavazóképes választópolgárok mintegy hetven százaléka tűnt el a szavazófülkékből. Aki kicsit is emlékszik a kilencvenes évek sorsfordító hangulatára, tudja: nem volt ez mindig így, hiszen a rendszerváltás után tíz erdélyi magyarból legalább nyolc érdeklődött a közélet iránt, és voksolt is.
Negyedszázad alatt persze sok minden történt. Többek között hatalmas kiábrándultság alakult ki az erdélyi magyar politikai osztállyal szemben, amelynek sok képviselője nemcsak választói ígéreteit nem tartotta be, hanem bűnözőként vonult be rendszerváltás utáni rövidke erdélyi magyar történelmünkbe.
Azoknak van igazuk, akik újrakezdésről, új alapokról beszélnek. De ne várjuk el, hogy rajtunk kívülálló körülmények kényszerítsenek ránk egy olyan katarzis-szerű változást, amely a teljes romániai magyar politikai osztály megújítását hozná el. Jó volna mindezt közmegegyezéssel, önerőből megejteni.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Első látásra értelmetlennek tűnik az Erdélyi Magyar Néppárt javaslata egy újabb, immár negyedik erdélyi magyar párt létrehozásáról. Reflexből adódnak a kérdések: miért, kinek, hogyan? Főleg hogyan fogadtatható el a leginkább ellenérdekelt RMDSZ-szel egy olyan döntés, amely a romániai magyar pártpiacon elsőként alakult szövetséget besorolná a többiek közé. Kicsi hát a valószínűsége annak, hogy a néppárt javaslata megvalósuljon.
Az ezt kiváltó problémahalmaz azonban nagyon is valós. Lehet azt hinni, hogy a néppártosok pusztán szavazatmaximalizálási kényszerből rukkolnak elő újabb és újabb ötleteikkel, de a közelgő helyhatósági és parlamenti választásokat megelőző közhangulat cseppet sem megnyugtató a romániai magyar politikum számára. Miközben az RMDSZ úgy tesz, mintha ma is 1990-et írnánk, amikor egyedül ő volt a porondon: nemcsak hogy nem vesz tudomást az időközben megjelent két új erdélyi magyar párt sajátos igényeiről, hanem az első vetélytársat, a Magyar Polgári Pártot egy-két parlamenti képviselői mandátumért cserébe egyszerűen zsebre vágta. Hasonló próbálkozása volt a néppárttal is – a marosvásárhelyi közös listáért cserébe az egész országra kiterjedő választási eltiltást kért –, ami nem jött be.
Miközben az erdélyi választók és a magyarországi politikusok egyaránt a kiegyezés fele terelnék a három magyar párt külön-külön nem túl sikeres útkeresését, kifele egy dolog látszik: egy arrogáns, a mások érdekeit figyelmen kívül hagyó, és a régmúlt dicsőségéből megélni akaró RMDSZ próbálja vinni a prímet. Álláspontja makacsul semmibe veszi a tényeket és számokat, melyek fehéren-feketén bizonyítják, hogy a romániai magyar szavazóképes választópolgárok mintegy hetven százaléka tűnt el a szavazófülkékből. Aki kicsit is emlékszik a kilencvenes évek sorsfordító hangulatára, tudja: nem volt ez mindig így, hiszen a rendszerváltás után tíz erdélyi magyarból legalább nyolc érdeklődött a közélet iránt, és voksolt is.
Negyedszázad alatt persze sok minden történt. Többek között hatalmas kiábrándultság alakult ki az erdélyi magyar politikai osztállyal szemben, amelynek sok képviselője nemcsak választói ígéreteit nem tartotta be, hanem bűnözőként vonult be rendszerváltás utáni rövidke erdélyi magyar történelmünkbe.
Azoknak van igazuk, akik újrakezdésről, új alapokról beszélnek. De ne várjuk el, hogy rajtunk kívülálló körülmények kényszerítsenek ránk egy olyan katarzis-szerű változást, amely a teljes romániai magyar politikai osztály megújítását hozná el. Jó volna mindezt közmegegyezéssel, önerőből megejteni.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2016. január 21.
Gyilkosok és áldozatok együtt koszorúznak
A forradalmárigazolványokkal való üzérkedés nem csupán városi legenda, hanem valós történet, amely a 90-es években valóságos iparrá nőtte ki magát – állítja Hamar Alpár Benjámin, a marosvásárhelyi December 21. Mártírváros Egyesület elnöke (portrénkon). Katona-, rendőr- és szekustisztek, pártaktivisták, a ’89-es forradalmat mindössze a televízióból ismerő civilek jutottak jogtalanul igazolványhoz. A törvényt nemcsak az álforradalmárok hágták át, hanem az állami és helyhatósági szervek is szelektíven és fakultatív módon alkalmazták. A nagy kavarodás miatt az igazi harcosok becsületén esett folt. Ma már csalók, forradalmárok, a rájuk lövő hadsereg és a Szekuritáté-jogutód SRI együtt emlékezik meg a negyed évszázaddal ezelőtt történtekről és együtt koszorúzza a mártírok emlékműveit.
– Az utóbbi években egyre több álforradalmárról szerezhettünk tudomást országszerte. Maros megyében is vannak efféle csalók és konjunktúralovagok, akik forradalmárigazolványt vásároltak?
– Sajnos vannak, habár igyekeztünk vigyázni a listák tisztaságára. Közénk is beférkőztek álforradalmárok, de jóval kevesebben, mint az ország más vidékein, ahol az emberek csak a tévében láttak forradalmat. Mint ismeretes, Marosvásárhelyen kicsit más volt a helyzet, hisz 1989 decemberében itt tényleg forradalom volt, a tüntető tömeg már 21-én délután utcára vonult, és a hadsereg aznap este gyilkolt és ártatlan tiltakozókat sebesített meg.
– Az illetéktelenek miként juthattak forradalmári igazolványhoz?
– Csúszópénzzel, a szabályzat kicselezésével, áthágásával, törvénytelenségek árán – még a kilencvenes évek elején. Ebben rendkívül nagy felelősség terheli a forradalmár egyesületek akkori vezetőit, de azokat az állami szerveket is, amelyek a dossziék átvizsgálását végezték; gondolok a kormány keretében működő forradalmárok államtitkárságára, valamint a parlament illetékes bizottságára. Szerencse, hogy 1996 után már nem bukkanhattak fel újabb és újabb forradalmárok, olyanok, akiknek esetleg hatéves késéssel jutott volna eszükbe, hogy ’89 forró pillanataiban ott voltak az utcán. Persze ennek a szigornak vannak visszaütői is, nem egy olyan lőtt sebesültet ismerek, aki elmulasztotta időben kicseréltetni igazolványát, és utólag nem kerülhetett fel a frissített listára.
– Maros megyében hány okleveles forradalmárt tartanak számon?
– A nyugdíjpénztár nyilvántartása szerint kétszáznyolcvanat. Köztük a mártírok családjai, a sebesültek, a letartóztatottak és az úgynevezett harcosok; olyanok, akik Marosvásárhelyen vonultak utcára és olyanok is, akik az ország más vidékein élték át a forradalmat.
– A közel háromszáz személy között vannak volt szekusok és pártaktivisták, olyanok, akik december 22-én délelőtt még a barikád túlsó oldalán álltak?
– Régebben voltak, de a 2004-es rostán végre kiestek az egykori szekusok, azóta mindössze négy-öt katona- vagy rendőrtiszt maradt. Egyikük az a Bânzaru, akit a forradalom hevében felettesei lefokoztak, miután megtagadta a tankok utcára vonultatását, a másik pedig az a Megheşan, akiről tudjuk, hogy december 21-én éjjel több letartóztatott forradalmárt is kiengedett. Egyeseket közülük utólag ismét elkapták, és Adrian Tincã parancsára elverték. Az említetteken kívül katonatiszteink nem voltak, érdekes viszont, hogy Hargita és főleg Kovászna megye van tele állítólagos forradalmár tisztekkel. Több van belőlük, mint a civilekből! A pártaktivistákkal is volt némi gondunk, de a legnagyobb problémát a besúgók jelentik. Nem csak azért, amit a múltban tettek, azért is, amit 1990 után elkövettek. A forradalmár szervezetek gyengítésére, szétzúzására használta fel őket az új rendszer.
– Miként fedték fel az egykori besúgókat?
– Amint az egyesület élére kerültem, a bizonyított csiripelőket megpróbáltam kiközösíteni. A törvény is kimondja, hogy az, akiről a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság, a CNSAS megállapítja, hogy besúgó volt, nem részesülhet a forradalmároknak szánt juttatásokban és kötelező módon az egyesületből is ki kell őket zárni. Maros megyében is volt pár ismert, nagyszájú forradalmár, aki valóban részt vett a ’89-es eseményekben, sőt meg is sebesült és letartóztatták, azonban az irattárat tanulmányozó bizottság döntését a bíróság is megerősítette, és jogerős ítéletben mondta ki, hogy igenis szekus besúgó volt. Az egyik az a Szovátára költözött nyugdíjas, Vasile Bãrbat, akit Temesváron a feleségével és lányával együtt meglőttek, a neje bele is halt sérüléseibe. A férfi 1990 és 1992 között parlamenti képviselőként tevékenykedett. A bizonyított besúgók nemcsak hogy elesnek az előjogoktól, de ítélet kötelezi az addig kapott juttatások visszafizetésére is. Kiskapuk, mint minden területen, itt is léteznek, a CNSAS számos besúgót mosott tisztára az utóbbi időben. Például van olyan bizottsági jelentés, melyben az áll, hogy az illető személy ezt meg azt meg amazt besúgta, ahhoz, hogy a végkövetkeztetésből mégis az derüljön ki, hogy mindennek dacára nem volt kollaboráns. Olyan besúgóról is tudunk, aki a tudathasadását bizonyító orvosi papírral a kezében nyert pert a CNSAS döntése ellen.
– A törvény által rögzített juttatásokat és előjogokat tiszteletben tartják a hatóságok?
– A juttatásokat, amelyek a nyugdíjpénztáron keresztül érkeznek, igen. A többit nem igazán. A tizenkettőről évi háromra csökkentett, aztán az idéntől ismét tucatnyira növelt ingyenes, első osztályú vonatjegyhez még úgy-ahogy hozzájutunk, a városi buszokon ingyen utazhatunk, ám a maxi-taxi sofőrök rendkívül gorombán viszonyulnak hozzánk, sokszor megaláznak vagy akár le is tesznek a sajátjuknak tekintett járműből. Az ingyenes gyógyszereket, kezelést, meg gyógyüdülést már rég elfelejtettük, az önkormányzatoktól földeket ritkán, üzlethelyiségeket pedig szinte egyáltalán nem kapunk. Arról nem is beszélve, hogy a lőtt sebesülteknek az egészségügyi bizottságok szinte futószalagon vágják vissza a rokkantsági nyugdíjukat. Egy olyan személy, aki egy életen át rokkant, és nem ad csúszópénzt megfelelő helyen, és emiatt elveszíti a nyugdíját, miként boldoguljon? Hol dolgozzon?
– Ilyen körülmények között miért a könyöklés a forradalmárigazolványért? Van olyan forradalmár, aki a megaláztatások elleni tiltakozásként visszaadta a forradalmári igazolványát?
– Maros megyében nem tudok ilyen esetről. Viszont vannak olyanok, akik eleve nem igényelték, és olyanok is, akik, amikor ki kellett váltani az új bizonylatot – mivel nem adakoztak megfelelő helyen vagy megfelelő összegben –, tanúsítvány nélkül maradtak. Egyikük az, aki 1989. december 21-én este megmentette az életemet. Ő volt az, aki miután mindkét lábamat meglőtték – a családja meg a maga szabadságát kockáztatva –, a rokonaihoz vonszolt, és egy ismerős orvost hívott.
– Negyed évszázad után kiderült, hogy ki lőtte meg?
– A katonai ügyészség állítása szerint az Új Romarta vagy a Postapalota tetejéről szekusok lőhettek. Persze ezért senkit nem vontak felelősségre, a dossziét titkosították. Marosvásárhelyen, ahol december 21-én haton veszítették életüket, több tízen sebesültek meg, a letartóztatottakat pedig félholtra verték a Szekuritáté zárkáiban, mindmáig egyetlen tisztet sem számoltattak el. Pedig tudjuk, hogy Cojocaru tábornok adta ki a lövési parancsot és Tincă volt az, aki elrendelte a lecsukottak kínzását. Előbbit előléptették, fogalmam sincs, mi van vele, de Tincă él és virágzik, jól menő üzletembernek számít.
– Minek tudható be az a meglepően közeli viszony a forradalmárok és az elnyomó szervek, vagy ezek jogutódjai között egy-egy megemlékezésen? Önök együtt koszorúznak azokkal, akik akkoriban a barikád túlsó oldalán harcoltak.
– A kérdés jogos, önnek igaza van, valóban ez a látszat. Én is sokat gondolkodtam azon, hogy miként szabaduljunk meg e rendkívül kellemetlen helyzettől. Évekkel ezelőtt egyedüli forradalmárként tüntettem a temesvári tömeggyilkos, Guşã tábornok szobrának marosvásárhelyi felállítása ellen. Akkor kijelentettem, hogy többé nem akarok katonákat látni a mártírok emlékművénél. Később, amikor a politikai pártok megnyirbálták jogainkat, a vezetőiket is kitiltottam a megemlékezésekről. Mivel december 22. államilag nyilvántartott ünnep, kompromisszumra volt szükség; a helyhatóságoknak nem tilthattuk meg, hogy eljöjjenek, fejet hajtsanak és koszorúzzanak. A December 21. Egyesület különben a legutóbbi ünnepélyre is csak a prefektust hívta meg, aki a maga során hozta a csendőrséget és a SRI-t is. Annyit tudtunk elérni, hogy 21-én, és ne 22-én emlékezzünk meg, ahogy Bukarest szerette volna. Nálunk 21-én tört ki a forradalom, az áldozatok akkor este estek el, az életben maradottak akkor sebesültünk meg. Számunkra az tényleg forradalom volt.
Szucher Ervin. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
A forradalmárigazolványokkal való üzérkedés nem csupán városi legenda, hanem valós történet, amely a 90-es években valóságos iparrá nőtte ki magát – állítja Hamar Alpár Benjámin, a marosvásárhelyi December 21. Mártírváros Egyesület elnöke (portrénkon). Katona-, rendőr- és szekustisztek, pártaktivisták, a ’89-es forradalmat mindössze a televízióból ismerő civilek jutottak jogtalanul igazolványhoz. A törvényt nemcsak az álforradalmárok hágták át, hanem az állami és helyhatósági szervek is szelektíven és fakultatív módon alkalmazták. A nagy kavarodás miatt az igazi harcosok becsületén esett folt. Ma már csalók, forradalmárok, a rájuk lövő hadsereg és a Szekuritáté-jogutód SRI együtt emlékezik meg a negyed évszázaddal ezelőtt történtekről és együtt koszorúzza a mártírok emlékműveit.
– Az utóbbi években egyre több álforradalmárról szerezhettünk tudomást országszerte. Maros megyében is vannak efféle csalók és konjunktúralovagok, akik forradalmárigazolványt vásároltak?
– Sajnos vannak, habár igyekeztünk vigyázni a listák tisztaságára. Közénk is beférkőztek álforradalmárok, de jóval kevesebben, mint az ország más vidékein, ahol az emberek csak a tévében láttak forradalmat. Mint ismeretes, Marosvásárhelyen kicsit más volt a helyzet, hisz 1989 decemberében itt tényleg forradalom volt, a tüntető tömeg már 21-én délután utcára vonult, és a hadsereg aznap este gyilkolt és ártatlan tiltakozókat sebesített meg.
– Az illetéktelenek miként juthattak forradalmári igazolványhoz?
– Csúszópénzzel, a szabályzat kicselezésével, áthágásával, törvénytelenségek árán – még a kilencvenes évek elején. Ebben rendkívül nagy felelősség terheli a forradalmár egyesületek akkori vezetőit, de azokat az állami szerveket is, amelyek a dossziék átvizsgálását végezték; gondolok a kormány keretében működő forradalmárok államtitkárságára, valamint a parlament illetékes bizottságára. Szerencse, hogy 1996 után már nem bukkanhattak fel újabb és újabb forradalmárok, olyanok, akiknek esetleg hatéves késéssel jutott volna eszükbe, hogy ’89 forró pillanataiban ott voltak az utcán. Persze ennek a szigornak vannak visszaütői is, nem egy olyan lőtt sebesültet ismerek, aki elmulasztotta időben kicseréltetni igazolványát, és utólag nem kerülhetett fel a frissített listára.
– Maros megyében hány okleveles forradalmárt tartanak számon?
– A nyugdíjpénztár nyilvántartása szerint kétszáznyolcvanat. Köztük a mártírok családjai, a sebesültek, a letartóztatottak és az úgynevezett harcosok; olyanok, akik Marosvásárhelyen vonultak utcára és olyanok is, akik az ország más vidékein élték át a forradalmat.
– A közel háromszáz személy között vannak volt szekusok és pártaktivisták, olyanok, akik december 22-én délelőtt még a barikád túlsó oldalán álltak?
– Régebben voltak, de a 2004-es rostán végre kiestek az egykori szekusok, azóta mindössze négy-öt katona- vagy rendőrtiszt maradt. Egyikük az a Bânzaru, akit a forradalom hevében felettesei lefokoztak, miután megtagadta a tankok utcára vonultatását, a másik pedig az a Megheşan, akiről tudjuk, hogy december 21-én éjjel több letartóztatott forradalmárt is kiengedett. Egyeseket közülük utólag ismét elkapták, és Adrian Tincã parancsára elverték. Az említetteken kívül katonatiszteink nem voltak, érdekes viszont, hogy Hargita és főleg Kovászna megye van tele állítólagos forradalmár tisztekkel. Több van belőlük, mint a civilekből! A pártaktivistákkal is volt némi gondunk, de a legnagyobb problémát a besúgók jelentik. Nem csak azért, amit a múltban tettek, azért is, amit 1990 után elkövettek. A forradalmár szervezetek gyengítésére, szétzúzására használta fel őket az új rendszer.
– Miként fedték fel az egykori besúgókat?
– Amint az egyesület élére kerültem, a bizonyított csiripelőket megpróbáltam kiközösíteni. A törvény is kimondja, hogy az, akiről a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság, a CNSAS megállapítja, hogy besúgó volt, nem részesülhet a forradalmároknak szánt juttatásokban és kötelező módon az egyesületből is ki kell őket zárni. Maros megyében is volt pár ismert, nagyszájú forradalmár, aki valóban részt vett a ’89-es eseményekben, sőt meg is sebesült és letartóztatták, azonban az irattárat tanulmányozó bizottság döntését a bíróság is megerősítette, és jogerős ítéletben mondta ki, hogy igenis szekus besúgó volt. Az egyik az a Szovátára költözött nyugdíjas, Vasile Bãrbat, akit Temesváron a feleségével és lányával együtt meglőttek, a neje bele is halt sérüléseibe. A férfi 1990 és 1992 között parlamenti képviselőként tevékenykedett. A bizonyított besúgók nemcsak hogy elesnek az előjogoktól, de ítélet kötelezi az addig kapott juttatások visszafizetésére is. Kiskapuk, mint minden területen, itt is léteznek, a CNSAS számos besúgót mosott tisztára az utóbbi időben. Például van olyan bizottsági jelentés, melyben az áll, hogy az illető személy ezt meg azt meg amazt besúgta, ahhoz, hogy a végkövetkeztetésből mégis az derüljön ki, hogy mindennek dacára nem volt kollaboráns. Olyan besúgóról is tudunk, aki a tudathasadását bizonyító orvosi papírral a kezében nyert pert a CNSAS döntése ellen.
– A törvény által rögzített juttatásokat és előjogokat tiszteletben tartják a hatóságok?
– A juttatásokat, amelyek a nyugdíjpénztáron keresztül érkeznek, igen. A többit nem igazán. A tizenkettőről évi háromra csökkentett, aztán az idéntől ismét tucatnyira növelt ingyenes, első osztályú vonatjegyhez még úgy-ahogy hozzájutunk, a városi buszokon ingyen utazhatunk, ám a maxi-taxi sofőrök rendkívül gorombán viszonyulnak hozzánk, sokszor megaláznak vagy akár le is tesznek a sajátjuknak tekintett járműből. Az ingyenes gyógyszereket, kezelést, meg gyógyüdülést már rég elfelejtettük, az önkormányzatoktól földeket ritkán, üzlethelyiségeket pedig szinte egyáltalán nem kapunk. Arról nem is beszélve, hogy a lőtt sebesülteknek az egészségügyi bizottságok szinte futószalagon vágják vissza a rokkantsági nyugdíjukat. Egy olyan személy, aki egy életen át rokkant, és nem ad csúszópénzt megfelelő helyen, és emiatt elveszíti a nyugdíját, miként boldoguljon? Hol dolgozzon?
– Ilyen körülmények között miért a könyöklés a forradalmárigazolványért? Van olyan forradalmár, aki a megaláztatások elleni tiltakozásként visszaadta a forradalmári igazolványát?
– Maros megyében nem tudok ilyen esetről. Viszont vannak olyanok, akik eleve nem igényelték, és olyanok is, akik, amikor ki kellett váltani az új bizonylatot – mivel nem adakoztak megfelelő helyen vagy megfelelő összegben –, tanúsítvány nélkül maradtak. Egyikük az, aki 1989. december 21-én este megmentette az életemet. Ő volt az, aki miután mindkét lábamat meglőtték – a családja meg a maga szabadságát kockáztatva –, a rokonaihoz vonszolt, és egy ismerős orvost hívott.
– Negyed évszázad után kiderült, hogy ki lőtte meg?
– A katonai ügyészség állítása szerint az Új Romarta vagy a Postapalota tetejéről szekusok lőhettek. Persze ezért senkit nem vontak felelősségre, a dossziét titkosították. Marosvásárhelyen, ahol december 21-én haton veszítették életüket, több tízen sebesültek meg, a letartóztatottakat pedig félholtra verték a Szekuritáté zárkáiban, mindmáig egyetlen tisztet sem számoltattak el. Pedig tudjuk, hogy Cojocaru tábornok adta ki a lövési parancsot és Tincă volt az, aki elrendelte a lecsukottak kínzását. Előbbit előléptették, fogalmam sincs, mi van vele, de Tincă él és virágzik, jól menő üzletembernek számít.
– Minek tudható be az a meglepően közeli viszony a forradalmárok és az elnyomó szervek, vagy ezek jogutódjai között egy-egy megemlékezésen? Önök együtt koszorúznak azokkal, akik akkoriban a barikád túlsó oldalán harcoltak.
– A kérdés jogos, önnek igaza van, valóban ez a látszat. Én is sokat gondolkodtam azon, hogy miként szabaduljunk meg e rendkívül kellemetlen helyzettől. Évekkel ezelőtt egyedüli forradalmárként tüntettem a temesvári tömeggyilkos, Guşã tábornok szobrának marosvásárhelyi felállítása ellen. Akkor kijelentettem, hogy többé nem akarok katonákat látni a mártírok emlékművénél. Később, amikor a politikai pártok megnyirbálták jogainkat, a vezetőiket is kitiltottam a megemlékezésekről. Mivel december 22. államilag nyilvántartott ünnep, kompromisszumra volt szükség; a helyhatóságoknak nem tilthattuk meg, hogy eljöjjenek, fejet hajtsanak és koszorúzzanak. A December 21. Egyesület különben a legutóbbi ünnepélyre is csak a prefektust hívta meg, aki a maga során hozta a csendőrséget és a SRI-t is. Annyit tudtunk elérni, hogy 21-én, és ne 22-én emlékezzünk meg, ahogy Bukarest szerette volna. Nálunk 21-én tört ki a forradalom, az áldozatok akkor este estek el, az életben maradottak akkor sebesültünk meg. Számunkra az tényleg forradalom volt.
Szucher Ervin. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2016. január 21.
Fagyos betegellátás
Románia 2007-es uniós csatlakozása óta negyvenötezer egészségügyi dolgozó hagyta el az országot, közülük huszonnyolcezer orvos, tizenhétezer asszisztens. Leginkább a kórházak ürültek ki, amelyekben jelenleg huszonhatezer szakorvos helyett tizenháromezer dolgozik, alig harmaduk negyven év alatti, egynegyedük pedig hatvan év fölötti. A már-már tragikus orvoshiány Erdélyt sem kerüli el, az elmúlt huszonöt esztendő alatt ötezer medikus távozott a rendszerből.
A fenti adatok nem ismeretlenek. Valahányszor a hazai egészségügy helyzete kerül terítékre, első helyen szerepel a szakemberhiány, és a hatalom azonnal azok nyakába varrja a rettenetes állapotokat, akik szakmai megbecsülés, jobb megélhetés reményében elhagyták az országot. Miniszterek egész sora tette szóvá az elmúlt években, hogy nem szép dolog hátat fordítani annak az országnak, amely kitaníttatta, fehér köpenybe bújtatta a fiatalokat – arról ellenben kevés szó esik, hogy a hatéves alapképzés és négy-öt éves szakosodás alatt mennyi pénzt költenek az orvostanhallgatók szülei gyermekeik oktatására, majd kenyérbe lépve mennyi marad a kezdő orvosnak megélhetésre, miután kifizeti az albérletet.
Mindez korántsem indokolja – bár kétségkívül szerepet játszik benne –, hogy a hazai egészségügyi ellátás több évtizeddel elmarad a szomszédos országokétól, amit a politikai elit, a döntéshozók azért nem érzékelnek saját bőrükön, mert betegség esetén Bécsben, Párizsban, Rómában kezeltetik magukat. Az ok egyszerű: míg Románia az elmúlt negyedszázadban átlagban a nemzeti össztermék 3,2 százalékát fordította évente az egészségügyre, az Európai Unió országaiban ez az arány eléri a 7–10 százalékot. A hazai ellátásban 210 dollár jut évente egy lakosra, Svájcban 2300, az Amerikai Egyesült Államokban 7800. Romániában ezer lakosra számítható 1,9 orvos, az unióban ez az arány 3,5. A sor folytatható azzal, hogy huszonöt év alatt nem történt valós reform az egészségügyben, valahányszor nekirugaszkodott az éppen hatalmon lévő kormány vagy miniszter, a politikai hadszíntér másik oldaláról támadások érték, és maradt minden a régiben. Látható, hogy az elvándorlás nem oka, csupán következménye az egészségügyben uralkodó áldatlan állapotoknak, ami lassan, de biztosan oda vezetett, hogy egyes külföldi gyógyszergyártók, -beszállítók különböző okokból – és nemcsak a készítmények árának lecsökkentése, hanem a megbízhatatlanság, a hitelvesztés is ide tartozik – kivonultak az országból. Oda jutottunk, hogy nélkülözhetetlen védőoltások hiányoznak, megoldatlan a rákos betegek ellátása, életfenntartó inzulinok hiányoznak, a számítógépes program pedig, amelyiknek mindezt nyilván kellene tartania, naponta befagy és lebénítja a rendszert.
És miközben említettek miatt milliók szenvednek, az egészségügyi tárca legnagyobb gondja, hogy arról tájékoztasson, miként öltözködjünk és étkezzünk a téli nagy fagyok idején.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Románia 2007-es uniós csatlakozása óta negyvenötezer egészségügyi dolgozó hagyta el az országot, közülük huszonnyolcezer orvos, tizenhétezer asszisztens. Leginkább a kórházak ürültek ki, amelyekben jelenleg huszonhatezer szakorvos helyett tizenháromezer dolgozik, alig harmaduk negyven év alatti, egynegyedük pedig hatvan év fölötti. A már-már tragikus orvoshiány Erdélyt sem kerüli el, az elmúlt huszonöt esztendő alatt ötezer medikus távozott a rendszerből.
A fenti adatok nem ismeretlenek. Valahányszor a hazai egészségügy helyzete kerül terítékre, első helyen szerepel a szakemberhiány, és a hatalom azonnal azok nyakába varrja a rettenetes állapotokat, akik szakmai megbecsülés, jobb megélhetés reményében elhagyták az országot. Miniszterek egész sora tette szóvá az elmúlt években, hogy nem szép dolog hátat fordítani annak az országnak, amely kitaníttatta, fehér köpenybe bújtatta a fiatalokat – arról ellenben kevés szó esik, hogy a hatéves alapképzés és négy-öt éves szakosodás alatt mennyi pénzt költenek az orvostanhallgatók szülei gyermekeik oktatására, majd kenyérbe lépve mennyi marad a kezdő orvosnak megélhetésre, miután kifizeti az albérletet.
Mindez korántsem indokolja – bár kétségkívül szerepet játszik benne –, hogy a hazai egészségügyi ellátás több évtizeddel elmarad a szomszédos országokétól, amit a politikai elit, a döntéshozók azért nem érzékelnek saját bőrükön, mert betegség esetén Bécsben, Párizsban, Rómában kezeltetik magukat. Az ok egyszerű: míg Románia az elmúlt negyedszázadban átlagban a nemzeti össztermék 3,2 százalékát fordította évente az egészségügyre, az Európai Unió országaiban ez az arány eléri a 7–10 százalékot. A hazai ellátásban 210 dollár jut évente egy lakosra, Svájcban 2300, az Amerikai Egyesült Államokban 7800. Romániában ezer lakosra számítható 1,9 orvos, az unióban ez az arány 3,5. A sor folytatható azzal, hogy huszonöt év alatt nem történt valós reform az egészségügyben, valahányszor nekirugaszkodott az éppen hatalmon lévő kormány vagy miniszter, a politikai hadszíntér másik oldaláról támadások érték, és maradt minden a régiben. Látható, hogy az elvándorlás nem oka, csupán következménye az egészségügyben uralkodó áldatlan állapotoknak, ami lassan, de biztosan oda vezetett, hogy egyes külföldi gyógyszergyártók, -beszállítók különböző okokból – és nemcsak a készítmények árának lecsökkentése, hanem a megbízhatatlanság, a hitelvesztés is ide tartozik – kivonultak az országból. Oda jutottunk, hogy nélkülözhetetlen védőoltások hiányoznak, megoldatlan a rákos betegek ellátása, életfenntartó inzulinok hiányoznak, a számítógépes program pedig, amelyiknek mindezt nyilván kellene tartania, naponta befagy és lebénítja a rendszert.
És miközben említettek miatt milliók szenvednek, az egészségügyi tárca legnagyobb gondja, hogy arról tájékoztasson, miként öltözködjünk és étkezzünk a téli nagy fagyok idején.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 21.
Zárójelbe tett kivándorlósorsok (Kávéházi beszélgetés a székelyföldi munkamigrációról)
Ismét sokakat érdeklő témáról esett szó a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban. Dr. Bodó Julianna, a csíkszeredai Sapientia egyetem professzora előadása elején leszögezte: nem a ma oly gyakran emlegetett migránsokkal foglalkozik, hanem azokkal a székelyföldiekkel, akik külföldön vállalnak munkát. Tudjuk, a székely ember gyakran elhagyta szülőföldjét, elment dolgozni akár más kontinensre is, esetleg csak ide, a Regátba vagy Budapestre. Az el kell menni egyfajta kulturális gyakorlattá vált, tehát nem valamiféle modern átokról, hanem előzménnyel bíró társadalmi jelenségről beszélhetünk. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjában a 90-es években indultak az első kutatások a székelyföldi munkamigráció ’89 utáni helyzetéről, ezt később több elemzés követte, amelyek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, illetve a KAM-nál folytatódtak csoportos és egyéni szakmai program részeként. Ilyenformán kirajzolódik egy kép az elmúlt huszonöt év migrációs tendenciáiról. Az előadás ezt a folyamatot vázolta a hallgatóságnak. Különböző, sajátos ismérvekkel rendelkező szakaszok különíthetőek el a munkamigrációs folyamatban, elsősorban a motiváció, a kommunikációs eszközök és lehetőségek, valamint a munkavállalás formája mentén.
A 90-es évek tipikus munkavállalója a kutatási eredmények alapján negyvenes férfi, akinek az első számú célországa Magyarország, motivációja a pénzkeresés, amellyel itthon beszerezhet bizonyos javakat, „hisz mindenkinek van a faluban színes tévéje, csak nekem nincs”. A kilencvenes évek vendégmunkása nagyrészt feketén dolgozott. Tere nagyon behatárolt, szabad ideje nem volt, csak a munkatársaival tartott fenn kapcsolatot, itthonról kiszakadt, időlegesen felfüggesztette kapcsolatait, mert kommunikálni drága volt. A határok nem voltak annyira átjárhatóak, mint ma, az illegális munkavállalás, a kiutasítás miatt állandó rettegésben élt. Életének ezt az időszakát szívesen zárójelbe tenné. A kétezres években változni látszott a folyamat. A határok átjárhatóságával megjelent a kétlakiság, ugyanis elfogadottá vált az „itt is vagyok és ott is”. Ezt a vonatkozó szakirodalom transznacionális migrációnak nevezi. A feketemunka lassan kifehéredett, az internet segítségével a vendégmunkás értesülhetett a legújabb itthoni hírekről. Egyre több fiatal nő indult neki „a nagy kalandnak”, és ez egyre természetesebbé vált.
Ma az figyelhető meg, hogy a kint tartózkodás időtartama egyre inkább megnő, kialakult a projektszemlélet: „Kimegyek egy évet, aztán még egyet, aztán nem tudni…” Ma már nem a pénz a kizárólagos motiváló erő, hanem az, hogy „kiszámítható, nyugodt életem legyen”, és „lássak világot”. Hogy mi lesz ebből? Mi lesz ennek a folyamatnak a vége? Ez már más kutatásoknak lehetne a tárgya. Ami biztos, hogy az itt élők és az innen elszármazottak ragaszkodnak ehhez a földhöz. És ez biztató.
Matekovics János Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ismét sokakat érdeklő témáról esett szó a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban. Dr. Bodó Julianna, a csíkszeredai Sapientia egyetem professzora előadása elején leszögezte: nem a ma oly gyakran emlegetett migránsokkal foglalkozik, hanem azokkal a székelyföldiekkel, akik külföldön vállalnak munkát. Tudjuk, a székely ember gyakran elhagyta szülőföldjét, elment dolgozni akár más kontinensre is, esetleg csak ide, a Regátba vagy Budapestre. Az el kell menni egyfajta kulturális gyakorlattá vált, tehát nem valamiféle modern átokról, hanem előzménnyel bíró társadalmi jelenségről beszélhetünk. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjában a 90-es években indultak az első kutatások a székelyföldi munkamigráció ’89 utáni helyzetéről, ezt később több elemzés követte, amelyek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, illetve a KAM-nál folytatódtak csoportos és egyéni szakmai program részeként. Ilyenformán kirajzolódik egy kép az elmúlt huszonöt év migrációs tendenciáiról. Az előadás ezt a folyamatot vázolta a hallgatóságnak. Különböző, sajátos ismérvekkel rendelkező szakaszok különíthetőek el a munkamigrációs folyamatban, elsősorban a motiváció, a kommunikációs eszközök és lehetőségek, valamint a munkavállalás formája mentén.
A 90-es évek tipikus munkavállalója a kutatási eredmények alapján negyvenes férfi, akinek az első számú célországa Magyarország, motivációja a pénzkeresés, amellyel itthon beszerezhet bizonyos javakat, „hisz mindenkinek van a faluban színes tévéje, csak nekem nincs”. A kilencvenes évek vendégmunkása nagyrészt feketén dolgozott. Tere nagyon behatárolt, szabad ideje nem volt, csak a munkatársaival tartott fenn kapcsolatot, itthonról kiszakadt, időlegesen felfüggesztette kapcsolatait, mert kommunikálni drága volt. A határok nem voltak annyira átjárhatóak, mint ma, az illegális munkavállalás, a kiutasítás miatt állandó rettegésben élt. Életének ezt az időszakát szívesen zárójelbe tenné. A kétezres években változni látszott a folyamat. A határok átjárhatóságával megjelent a kétlakiság, ugyanis elfogadottá vált az „itt is vagyok és ott is”. Ezt a vonatkozó szakirodalom transznacionális migrációnak nevezi. A feketemunka lassan kifehéredett, az internet segítségével a vendégmunkás értesülhetett a legújabb itthoni hírekről. Egyre több fiatal nő indult neki „a nagy kalandnak”, és ez egyre természetesebbé vált.
Ma az figyelhető meg, hogy a kint tartózkodás időtartama egyre inkább megnő, kialakult a projektszemlélet: „Kimegyek egy évet, aztán még egyet, aztán nem tudni…” Ma már nem a pénz a kizárólagos motiváló erő, hanem az, hogy „kiszámítható, nyugodt életem legyen”, és „lássak világot”. Hogy mi lesz ebből? Mi lesz ennek a folyamatnak a vége? Ez már más kutatásoknak lehetne a tárgya. Ami biztos, hogy az itt élők és az innen elszármazottak ragaszkodnak ehhez a földhöz. És ez biztató.
Matekovics János Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)