Javítani kell Schengenen (Francia–román találkozó)
A migrációs válság miatt nyomás alá került, belső határellenőrzés nélküli schengeni övezet jövője érdekében emelt szót tegnap François Hollande francia államfő és Dacian Cioloş miniszterelnök párizsi megbeszélésüket követően.
„Biztosítani akarjuk Schengen jövőjét, mert annak szétesése nagyon súlyos következményekkel járna az Európai Unióra nézve” – mondta a francia államfő a román kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján az Elysée-palotában. Mint mondotta, javítani kell Schengenen, és időnként felül kell vizsgálni egyes alkalmazási szabályozásokat, de az uniós polgárok szabad mozgása szempontjából meg kell őrizni Schengent.
François Hollande hangsúlyozta, üdvözölésre méltó, amit Románia tesz, hogy ugyanolyan irányba halad, mint Franciaország, azaz biztosítja Európa külső határainak tényleges biztonságát. „Támogatjuk az Európai Bizottságot abban, hogy határellenőrzési pontokat állítson fel annak érdekében, hogy a lehető legemberségesebben bánjunk az érkező menekültekkel, és ne legyünk kiszolgáltatva olyan emberek mozgásának, akik, mint tudjuk, nagyon fájdalmas helyzeteket teremtenek” – tette hozzá, azt is jelezve, még idén ellátogat Romániába. Dacian Cioloş megerősítette, hogy Románia támogatja az európai határok megerősítésére szolgáló uniós elképzeléseket. „Azt reméljük, Románia ezen hozzájárulása elismert kritériumként szolgál majd ahhoz, hogy csatlakozhassunk a schengeni övezethez” – mondta a román kormányfő. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szamár-sziget szellemkatonái
Vándorkiállítás a várban
A Szamár-sziget szellemkatonái címmel nyílik vándorkiállítás január 25-én, hétfőn 17 órakor a Maros Megyei Múzeum várbeli kiállítótermében. A megyei múzeum által a Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató Kft. közreműködésével szervezett kiállítás az első világháború szerbiai hadszínterén, az osztrák-magyar hadsereg kötelékeiben harcoló mintegy 80 ezer hadifogolynak állít emléket. A hadifoglyok a balkáni halálmarsot követően Asinara szigetére (Szamár- sziget) kerültek, azonban a nem megfelelő ellátás miatt a háború végét csak mintegy hatezren érték meg. A kiállítás alkotói végigjárták az egykori hadifoglyok útját. A tárlat törzsanyaga az út során készült felvételekből, illetve korabeli képekből áll össze, és a hadifoglyok felszereléséből és személyes tárgyaiból megmaradt emléktárgyakkal, illetve az általuk készített műalkotásokkal egészül ki – tájékoztatott Fülöp Tímea, a Maros Megyei Múzeum munkatársa.
"A tárlat végső célja: méltó vizuális emlékművet állítani az eltűntté nyilvánított és névtelenül meghalt magyar hadifoglyoknak, akik a teljes Kárpát-medencét képviselték, és rehabilitációjuk még nem történt meg. A kiállítás a magyarországi és határon túli magyar települések mellett elindul az egykori balkáni frontvonalon és lágervilágban is a halálmenet századik évfordulóján, 2015 őszén, hogy az egykori ellenségeket és szövetségeseket, szerbeket, albánokat, bosnyákokat, macedónokat és montenegróiakat, végezetül a szárdokat is bevonja az újraértelmezés és »kibeszélés« folyamatába. A kiállítási anyagot – korszerű megközelítése, üzenete, identitáserősítő szerepe miatt – iskolás csoportoknak is ajánljuk, akár rendhagyó történelemóra keretében" – olvasható a szamarsziget.blogspot.hu internetes oldalon. Az említett oldalon további információk is találhatók a lágerszigetnek is nevezett Szamár-szigetről, illetve a kiállításról.
(nszi) Népújság (Marosvásárhely)

Fazekas Mihály és Lúdas Matyi
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör január 19-én, kedden délután tartotta a 2016-os év első munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében.
A rendezvény első részében az Ágyai Általános Iskola diákjai – Hotăran Bernadett, Suteu Ingrid, Törőcsik Teodóra, László Krisztián, Kiss Júlia, Gomoi Diána, Vlășan Róbert Cosmin és Bobély Tamás – Petőfi Sándor, Arany János, Szabó Lőrinc és József Attila verseiből énekeltek egy csokorra valót Erdős Márta tanárnő vezetésével. Az ügyesen felkészült, kellemes énekhangú diákok megérdemelték a tapsot, a kör tagjainak elismerését.
A lélekemelő percek után Fazekas Mihály élete, munkássága került bemutatásra az író születésének 250. évfordulója alkalmából. Dr. Brauch Magda tanár, kritikus legelőször Fazekas életét vázolta fel a hallgatóságnak. Megtudhattuk, hogy Debrecenben született, apja gyógykovács volt. A debreceni református kollégiumban tanul, majd katonatisztként bejárja Galiciát, Franciaországot, Németországot, majd hazatér. Versírással foglalkozik, de megírja az első magyar növényrendszert is Magyar fűvészkönyv címmel. 1804-ben készül el Lúdas Matyi c. elbeszélő költeménye, melyet tíz év múlva dolgoz át.
A hexameterekben írt alkotás négy „levonásban” beszéli el, miként áll bosszút Lúdas Matyi a goromba és erőszakos földesúron leleményességével, bátorságával, eszével. A cselekmény alapjául egy ismert népmesei motívumot használ, ebbe helyezi a XVIII. század úr–paraszt viszonyát. A vásárra induló Matyi és Döbrögi földesúr konfliktusát népmesei formában tálalja az olvasók elé. Döbrögi „megtérésével” a paraszthős győzelmét mutatja be a feszültség állandó fokozásával, páratlan lélektani igénnyel. A történet során Matyi egyre nagyobb, míg a pöffeszkedő Döbrögi egyre kisebbé, gyávábbá válik.
Dr. Brauch Magda előadását a kör lelkes szavalói ékesítették.
Kolumbán Zsolt, Hevesi József, Czernák Ferenc, Katona Béla, Kiss Anna és Gál Zoltán felolvasásai önmagukért beszéltek.
A rendezvény Katona István és Ódry Mária képkiállításával zárult. Ez utóbbi saját verseivel illusztrálta csodálatos képeit. Smaragdzöld anzix, Hójelentés(Aranyősz),És lassan hullni kezd a hó című költeményei melegségről, utánozhatatlan lelki érzékenységről tanúskodtak.
Végül Czernák Ferenc ny. alezredes pár mondatban a Magyar Kultúra Napjáról emlékezett meg, majd agapé és jó hangulatú baráti beszélgetés zárta az irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle. Nyugati Jelen (Arad)

Nemzetközi, jubileumi túra a Găina-hegységbe
Ötéves az Arad–Békéscsaba együttműködés
Az aradi Zaránd Barangolói Turista Egyesület és a békéscsabai, Csabai Bihargók Egyesület az elmúlt hét végén közös túrázást szervezett a Găina-hegységbe. Pénteken délután zuhogó esőben értek a túrázók a kishalmágyi panzióba, ahol jó feltételek között szállásolták el az 50 embert. Szombaton reggel kissé felhős égboltra ébredtek, de a völgy végéig a társaság még 10 kilométert tett meg autóval. A domboldalon gyalog, felfelé kaptatva, 100 méterenként érezni lehetett, hogy egyre magasabbra jutva, a hőmérséklet is fokozatosan csökken, majd megjelent a hótakaró is. 1000 méter magasságban már a túrabakancsot is ellepte a frissen hullott hó, míg a felhők fölé jutva, gyönyörű napsütésben, friss havon haladhattak az 1037 méter magas Bradói-csúcs felé. Ott a csoport kettévált: akik úgy érezték, hogy nekik elég volt ilyen magasságig eljutni, mintegy 10-en megálltak, a közelben tettek kisebb kirándulásokat, a nagy többség azonban tovább ment – egyre nagyobb hóban értek fel az 1368 méteres Dombfő-(Capul dealului) csúcsra. Ott gyönyörű időben, már térdig érő hóban jártak. Messzire el lehetett látni, csakhogy a szél is egyre erősebben kezdett fújni, ezért a csúcson készített közös fotót követően elindultak lefelé. Míg a domb lábánál -3, a csúcson, szélben, -13 Celsius-fok volt – az adott körülmények között nem volt ajánlatos sokáig maradni. Mivel a túrára nagyjából 8 órát számítottak, az összeszokottság miatt hamarább, még világosban leértek a panzióba. Ott várta őket a megérdemelt vacsora, ami egyben díszvacsora is volt, ugyanis megünnepelték a két egyesület között kezdődött együttműködés, közös túrázás 5. évfordulóját. Abban is ünnepi volt a vacsora, hogy jóllakásig ehettek rădăuți csorbát, valamint sertéssültet aranyosra sült burgonyakörítéssel. Utána következett a meglepetés, a vendéglátók által felajánlott jubileumi torta, amit a két természetjáró egyesület címerei díszítettek, azt a két elnök, Nagy Árpád és vendége, Varga Sándor vágták meg, majd jóízűen elfogyasztották. A kölcsönös ajándékváltást követően, diavetítésen mutatták be a csoportok egymásnak az elmúlt évben tett túrázásaikat. Az 1000 méter szintkülönbséggel lebonyolított aznapi túra hamar ágyba küldte a résztvevőket, akik vasárnap reggel 9 órakor indultak egy könnyebb, levezető túrára. Azt a helybeli Szerbfalu (Sârbi) környékén bonyolítottak le, amit háromórásra terveztek. Végül négyórásnál hosszabbra nyúlt, mert ott is friss havat találtak, meg aztán vadászokkal is találkoztak, akik a vadászkunyhójukban erős házi pálinkával vendégelték meg a színes társaságot. A túrázók nagyra értékelték a helybeli román lakosság barátságos magatartását, akik viszont kifejezetten örvendtek, amiért magyarországi túrázók is megtisztelik vidéküket. Magatartásuk is jelzi, hogy az emberközi kapcsolatok nem a politikát tükrözik vissza, hanem az emberséget. A vadászokkal folytatott rövid pálinkázást követően a túrázók visszatértek a panzióba, ahol várta őket a búcsúcsorba, ami után hazaindultak.
A jubileumi közös túrázás érdekessége, hogy a 6 temesvári mellett nemcsak aradi és békéscsbai, hanem 17 magyarországi is volt, ráadásul 7 városból, köztük Budapestről is érkeztek, mivel a Zaránd-hegységben tett kemény, de jó minőségű túrázásoknak a híre a magyar fővárosba is eljutott. Tekintve, hogy 5 évvel ezelőtt, az első közös túrán összesen 7-en voltak, 2 aradi és 5 Bihargó, 5 év alatt az együttműködés annyira felfejlődött, hogy már egy-egy kirándulásra várólista is van, hiszen egyelőre csak 50 személyt tudnak fogadni a jelzett panzióban. Szerencsére, idén azt is bővíteni kívánják, így a közös túrázások résztvevőinek a számát tovább növelhetik – mondta el a Nyugati Jelennek Nagy Árpád, a Zaránd Barangolói Tuirista Egyesület elnöke, a legutóbbi közös túrázás fő szervezője.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Horváth Anna: vissza szeretnénk adni a várost a lakóinak
Cél az önkormányzati érdekképviselet megerősítése
A szakmai és civil szervezetekkel történő egyeztetés terén tapasztalható szemléletváltást, a közlekedési infrastruktúra korszerűsítését és a Magyar bölcsődei csoportok beindítása terén elért eredményeket emelte ki Horváth Anna alpolgármester tegnapi kiértékelő sajtótájékoztatóján, ahol az elmúlt három és fél év megvalósításairól esett szó.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

Összegyűltek a szükséges aláírások a melegházasság tiltására
A szükséges félmilliónál jóval több, 825 ezer aláírás gyűlt össze eddig annak az alkotmánymódosító törvénykezdeményezésnek a támogatására, amely alkotmányba iktatná, hogy „a család egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasságon alapul” – jelentette be szerdán a Koalíció a családért kezdeményező csoport elnöke, Mihai Gheorghiu múzeumigazgató, volt külügyi államtitkár.
A polgári kezdeményezés szövege tavaly november 25-én jelent meg a hivatalos közlönyben. Ahhoz, hogy a parlament napirendre tűzze, a kezdeményezőknek május 24-ig kell félmillió aláírást összegyűjteniük az ország megyéinek legalább a feléből úgy, hogy valamennyi megyéből legkevesebb húszezer aláíró legyen. Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi irodalmunk útjain Kozma Dezsővel
A szegedi Madách Irodalmi Társaság felkérésére válogatott össze egy kötetre valót Kozma Dezső (fotó) irodalomtörténész az elmúlt ötven évben megjelent hosszabb-rövidebb tanulmányaiból, kritikáiból, cikkeiből; ennek nyomán látott napvilágot 2015-ben az Irodalmunk útjain – Erdélyben című kiadvány, amelyet kedden délután ismerhettek meg az érdeklődők a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében.
Az egybegyűlteket Mile Lajos főkonzul köszöntötte, aki a szerző sokoldalú munkásságát méltatta, irodalmi, tudományos és oktatói tevékenységének összefonódására is utalva. 22 önálló kötetéről, közös gyűjteményekben megjelent szövegeiről, mintegy háromszáz tanulmányáról is szót ejtett a főkonzul, emellett a különböző szakmai testületekben, társaságokban való tagságára, kitüntetéseire is kitért.
– Kimondottan olvasóbarát ez a mostani kötete, nemcsak a szakmabeliek, az irodalomelmélettel, irodalomtörténettel vagy összehasonlító verselemzéssel foglalkozók forgathatják haszonnal, de a nagyközönség számára is olvasmányos. Lineáris sorrendet követ, négy fejezetre tagolódik, ugyanakkor műfaját tekintve is rendkívül színes: a publicisztikától az elemzéseken keresztül az esszékig, tanulmányokig terjed a skála – magyarázta Mile Lajos.
F. Zs. Szabadság (Kolozsvár)

Két magyar kilencedik osztály Tordán
Habár a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezetője eleinte fenntartással fogadta a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum azon kérését, miszerint a 2016/2017-es tanévben hagyjanak jóvá két magyar kilencedik osztályt, most mégis úgy tűnik, hogy a tanügyminisztériumba felküldött Kolozs megyei beiskolázási tervben két kilencedik osztályt kértek a Jósika-líceumnak – közölte lapunkkal Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes. Szabadság (Kolozsvár)

Magyarország kész kerítést építeni romániai határán
Magyarország kész „már másnap” kerítést építeni romániai határán, ha a migránsok Horvátország helyett arra vennék az irányt – jelentette ki a Reuters hírügynökségnek Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Magyarország előkészületeket tett arra, hogy szükség esetén gyorsan kerítést építsen a Romániával közös határán. „Ha ott kerítést kell majd építenünk, már másnap kész leszünk rá” – jelentette ki.
Szijjártó rámutatott, hogy Európa déli határai még mindig tágra nyitva állnak a közel-keleti és az afrikai migránsok száz¬ezreinek folytatódó beáramlása előtt, ami kétségeket vet fel a nyitott belső európai uniós határok schengeni rendszerének jövőjével kapcsolatban. Szabadság (Kolozsvár)

„Szentesítették” a kisebbségi osztálylétszámot
A kisebbségi oktatásra is kitér az a miniszteri rendelet, amelyet az oktatási tárca illetékes főosztálya körlevélben küldött ki a tanfelügyelőségeknek.
A jogszabály 8. cikkelyének 8. pontja előírja, hogy az I–VIII. osztályos iskolák bármely osztályának tanulói létszáma legkevesebb 12, amennyiben ennél kevesebb diákot írattak be, a végső döntést a minisztérium kisebbségi államtitkársága hozza meg az ügyben.
A rendelet további intézkedéseinek értelmében, amennyiben nincs meg az előírt létszám, az iskolák vezetősége a tanfelügyelőséghez fordulhat jóváhagyásért, amely azonban csak összesíti a kéréseket, és jóváhagyás végett továbbítja a kisebbségi államtitkársághoz.
A kisebbségi oktatásban eddig is a 12-es létszám volt az előírt, azonban többször is előfordult, hogy a tanfelügyelőségek ennek ellenére sem engedélyeztek osztályokat, illetve kevesebb tanuló esetén elutasították a kérést anélkül, hogy továbbították volna a szaktárca illetékes főosztályához. Krónika (Kolozsvár)

Szalacson tanácskoztak a cserkészvezetők
Hagyományosan minden év elején Szalacson gyűlnek össze a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elöljárói, hogy átbeszéljék a szervezet ügyeit. Január 16-án, szombaton, a helyi Zöld Házban tartották az ez évi megbeszélést, ahol házigazdaként és a szervezet megyei alelnökeként Horváth Béla polgármester köszöntötte a megjelent cserkészparancsnokokat. A találkozó során a cserkészek a megbeszélések és műhelymunkák keretén belül, sikerült kidolgozniuk a 2016-os eseménynaptárukat, illetve lehetőség nyílt tapasztalatcserére is.
A tanácskozáson döntés született a szövetség bővítéséről is, amely újabb csapatok felépítését eredményezi Bihar megyében. Borsi Imre Lóránt, a cserkészek megyei elnöke elmondása szerint a végső cél egy olyan erős megyei szervezet felépítése, amely hálóként szövi be Bihart. „Az, hogy ma Érkörtvélyestől egészen Köröstárkányig vannak csapataink, azt bizonyítja, hogy jó úton járunk e tekintetben” – nyilatkozta az elöljáró.
A közös munka szeretetvendégséggel folytatódott a helyi szervezők jóvoltából, mely kötetlen beszélgetéssel ért véget. Zárszóként Horváth Béla köszönte meg mindenkinek a jelenlétet és egyben meg is hívott mindenkit Szalacsra a jövő évi újabb januári találkozóra. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Idősek kálváriája készül?
A bürokrácia diszkrét bája 
A több mint 50 településen kilencszáznál több háromszéki idős embert gondozó Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) munkáját minisztériumi bürokraták készülnek lapátra tenni. Ezt Tóth Anna igazgató egy mondatban így foglalta össze: „a minisztérium azért nem adott nekünk támogatást, mert mi nem bizonyítottuk, hogy kértünk tőlük egy olyan licencet, amit ők adtak nekünk. Ugye, nem érti?” A történet nemcsak papírokról szól, hanem terepező ápolókról, és kilencszáz idős ember sorsáról a román bürokrácia útvesztőjében.
– Szóval – kezdte elölről lassabban – hátha a mindenben valami logikát kereső újságíró is megérti a történetet: a tavaly megváltozott törvény szerint egy szervezet csak úgy kérhet támogatást szociális tevékenység folytatására, ha minden tevékenységre (öregotthon, betegápolás, otthongondozás, stb.) külön-külön engedélye, úgynevezett licence van, amit december 30-a előtt kérni kell a következő évre. Minthogy én tudtam, hogy mi majd kérünk támogatást, már októberben összeállítottam a megszámlálhatatlan dokumentumból álló dossziét, és licencet kértem 2016-ra. A paksamétát tértivevénnyel postáztam a minisztériumnak, és annak rendje és módja szerint, megkaptam az igazolást, hogy a küldeményt átvették. A támogatásért október 30-i határidővel kellett folyamodni ugyanahhoz a minisztériumhoz. Van erre vonatkozó törvény (1998/34), van annak egy melléklete, hogy mi minden kell hozzá, nem először csináljuk, egyenként vettünk minden pontot, összeállítottuk, hiánytalanul leadtuk, és vártunk. És kaptunk választ, hogy elutasítottak, mert hiányos a dokumentáció. Ugyan minden benne van, amit a törvény kér, de a minisztérium, az igénylési időszak vége fele egyszer csak feltett egy „pontosítást” a honlapjára, amely szerint mindazokon kívül, amit a 34-es törvény előír, még csatolni kell egy bizonylatot, miszerint a szervezet kért licencet. Ez nem volt benne, a dokumentáció hiányosnak találtatott, meg sem nézték a tartalmát, elutasították – részletezte az igazgató a hatóság észveszejtő trükkjeinek egy részét.
– Próbáltam én magyarázni, hogy minden dokumentumot, amit kér a jogszabály, csatoltunk, hogy egy minisztériumi „pontosítás” nem írhat felül egy törvényt, hogy a szóban forgó kérést hetekkel korábban, ugyanabba a minisztériumba leadtam, akár megkérdezhették volna a szomszéd irodában, hogy a „hiányzó” igazolás itt van a kezemben, bármikor kiegészítem vele a dokumentációt, hiába, mert „utólag nem fogadhatjuk el” alapon elutasítottak – elevenítette  fel Tóth Anna.
A DKA, amely több mint ötven településen, 27 terepező ápolóval, kilencszáznál több háromszéki idős embert gondoz annak otthonában, a tavalyi válságköltségvetéssel számolva, havi 33 ezer lejt bukott, és az önkormányzatok hozzájárulásából túlélésre rendezkedett be.  Ez a fizetések azonnali csökkenését okozta a személyzetnél. Persze, a munkaórák számát csökkentették, amitől azonban a munka nem lett kevesebb. Ezt két hónapig, mert – elvben – februárban ismét pályázhatnak, hiszen közben a licencet formailag is megkapták. Hogy mi lesz akkor, ha valamiért akkor is elutasítják támogatási kérelmüket, Tóth Anna arra kért, egyelőre ne kérdezzük… 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb gyöngyhalász
Kolozsváron marasztalná a fiatalokat 
Kolozsvár jelenlegi alpolgármestere, polgármesterjelöltje, Horváth Anna alighanem Szász Jenővel, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjével, annak „gyöngyhalász” programjával (magyarán: agyelszívás) akar versenyezni. A jó képességű székely fiatalokra már nemcsak Magyarország, hanem Kolozsvár is kivetné hálóját.
Pártpolitikai opciótól függetlenül, minden kolozsvári magyar polgármesterjelöltje kíván lenni Horváth Anna, akinek indulását hétfőn jelentette be az RMDSZ megyei szervezete. Az alpolgármester szerdán összehívott sajtóbeszélgetésen elmondta, eddigi munkáját is a kolozsvári magyarság érdekében végezte, szerinte vissza kell adni a várost a lakóinak, hogy úgy érezzék, az önkormányzati munka róluk szól, értük van. 
Az EMNP részéről érkező vádakra, amelyek szerint az RMDSZ helyi és megyei szervezete még csak tárgyalni sem hajlandó a magyar szavazatok maximalizálása érdekében, Horváth Anna úgy reagált, előbb a szövetségen belül kell elkészíteni a mérleget, és meghatározni a célokat, és csak azt követően ülhetnek le bárkivel is beszélgetni. Így február közepére hívja tárgyalásokra a megyei RMDSZ az EMNP képviselőit is. Szerinte legkevesebb 5, szerencsésebb esetben 6-7 magyart kell bejuttatni a helyi tanácsba. 
Horváth Anna szerint a városnak arra kell ösztönöznie az egyetemistákat, hogy ebben a városban alapítsanak családot, ne egy állomásként kezeljék kolozsvári tartózkodásukat. Szerinte a város humánerőforrása minőségének javításához hozzá kell járulnia az önkormányzatnak, például azzal, hogy a következő költségvetésből szolgálati lakások építésére is áldoznak, alacsony jövedelmű, a közszférában dolgozó fiatalok (tanárok, művészek) számára. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Háromszéki ünnepek
Hiánypótló kötet jelent meg térségünk hagyományairól 
Kedden este a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban, negyedik helyszínként, nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatták be Pozsony Ferenc egyetemi tanár, akadémikus Háromszéki ünnepek című legújabb kötetét. A könyv fogadtatása nemcsak a szerzőt, a kiadót is váratlanul érte, a céhes városban már csak előjegyeztetni lehetett.
A jelenlévőket Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, majd dr. Kinda István néprajzkutató, muzeológus, a kötet lektora méltatta a kiadványt. A Háromszéki ünnepek. Dolgozatok háromszéki népszokásokról című kötet anyagát az 1970-es évektől kezdődően környékbeli falvakban gyűjtötte a szerző. Személyes megfigyeléseit levéltári, könyvtári adatokkal, tanítványoktól, fotóriporterektől, újságíróktól gyűjtött információkkal egészítette ki. Dr. Kinda kifejtette, a szerző ezúttal a 2006-ban megjelent Erdélyi népszokások című kötetből emelte ki Háromszéket, kibővítve feldolgozta a térség ünnepi hagyományait.
Hiánypótló műről van szó, hiszen a vidék népszokásairól, táji sajátosságairól, jellegzetességeiről és folyamatosan változó funkcióiról eddig még nem készült szakszerűen dokumentált összegzés. A kötet időben főleg a 20. századra koncentrál, de példái a 17–18. századig visszanyúlnak, a legkorábbiak a Szent István-i Magyar Királyság hagyományaihoz vezetnek vissza. Szervező elvének a kalendáriumi ünnep történelmi metszetét használja: egy konkrét ünneppel kapcsolatban megtudjuk, hogy milyen kiemelt szokáscselekvések kapcsolódtak hozzá a múltban, és annak megülése milyen a 21. századi jelenben. Létezik emellett egy vallási metszet is, hiszen rendre bemutatja a felsőháromszéki szentföld, a református háromszéki falvak, illetve az unitárius erdővidéki települések szokáshagyományait is.
– A háromszéki szokáskötet még időben jelent meg ahhoz, hogy olvasói kapcsolatot tudjanak teremteni egy-egy szokáselem gyakorlati megvalósulása és a lejegyzett változat között, hiszen napjainkban szerencsére még jelen időben beszélhetünk a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó élő hagyományokról – vélte Kinda István.
Dr. Pozsony Ferenc rámutatott, hogy a feldolgozott ünnepi szokáshagyományok sokkal többet jelentenek templomi ájtatoskodásnál, farsangi bohóckodásnál. Mint mondta, az ünnepek társadalmi biztonsági szelepként működnek: ilyenkor a közösségek kieresztik a felgyülemlett feszültségeket, feltöltődnek a következő időszakra. Hangsúlyozta, a legtöbb ünnepi időszak kimondottan közösségi és társas jellegű, és „Háromszéken az emberek tudnak, mernek, szeretnek együtt játszani, fogja őket a figura. És amíg ez így van, addig nagy baj nem lehet, hiszen a szokások addig élnek, amíg az emberek együtt szórakoznak.” Az esemény záróakkordjaként a szerző az érdeklődők kérdéseire válaszolt.
Daczó H. Barna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Gazdag év volt
Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület 
Egy éve, 2015. január 20-án a 4-es számú bejegyzési bizonylattal igazolta a Sepsiszentgyörgyi Bíróság, hogy az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületet január 16-án bejegyezték a társadalmi szervezetek lajstromába. Az elmúlt év tevékenységeiről készült beszámolójukból szemelgettünk.
Az egyesület két saját rendezvényt szervezett, partnerségben az otthont adó Székely Nemzeti Múzeummal, júniusban és novemberben, emellett a szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus számos hazai és külföldi helyszínen tartott előadásokat, bemutatókat.
A marosvécsi református templom címereiről beszélt a Műemlék – hagyomány és jövő (Monumentul – tradiție și viitor) című műemlékvédelmi konferencia keretében, három helyszínen: Jászvásáron, Kisinyovban és Csernaviciben.
Dr. Szekeres Attila további előadásainak helyszínei: Fogarason a komlódi Wesselényi–Teleki kastély címereiről, a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban címerekről történelemtanároknak, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen Erdély címereiről, székely jelképekről, Kovásznán A nap és a holdsarló Erdély címerében címmel.
Az egyesület több könyvbemutatón és könyvismertetőn vett részt, Budapesten, Brassóban és Székelyudvarhelyen.
Címeradományokról is szól a beszámoló, a bukaresti magyar oktatás 200. évfordulója alkalmából bemutatták az Ady Endre Elméleti Líceum címeres zászlaját, melyet az egyesület elnöke a szervezet nevében adományként tervezett. A Kovászna-belvárosi Református Egyházközség számára adományként tervezett címeres zászlót a templom felszentelésének kétszázadik évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten mutatták be.
Elkészítették még Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlótervét. A beszámoló még számos, saját publikációra is kitér. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egész Székelyudvarhely dönthet az RMDSZ polgármesterjelöltjéről
Nyitott előválasztásokon jelölik ki Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármesterjelöltjét – döntötte el szerda esti ülésén az RMDSZ udvarhelyszéki elnöksége. A regisztrációhoz kötött előválasztásokon így azok is részt vehetnek, akik nem tagjai a szervezetnek.
Udvarhelyszéken három település igényelt urnás előválasztást a polgármester-jelölt kiválasztására, a szerda esti tanácskozáson mindegyiket jóváhagyták. Ennek megfelelően urnás előválasztás lesz Székelyudvarhelyen, Máréfalván és Homoródszentmártonban, mindhárom helységben március 13-án, vasárnap. A három helységben a nyitott előválasztásokon való részvételhez január 25. és március 11. között kell regisztrálni. Ezeken a településeken a tanácsosjelöltek névsorát a helyi szervezet választmánya és a területi szervezet elnöksége közös döntés alapján állítja össze.
Mint korábban beszámoltunk róla, a nyitott előválasztások megszervezését Arros Orsolya jelöltaspiráns, az RMDSZ udvarhelyszéki nőszervezetének elnöke kérte. „A székelyudvarhelyieknek meg kell adni a lehetőséget annak a véleményüknek a kinyilvánítására, hogy szerintük megérett-e a helyzet a városban a változásra, ne csak egy szűkebb kör döntsön az RMDSZ polgármesterjelöltjéről” – magyarázta korábban a Maszolnak. A nyitott előválasztásokat az Arros fő RMDSZ-es riválisának ígérkező Bunta Levente polgármester is támogatta.
Bíró Barna Botond területi ügyvezető elnök a Maszolnak elmondta: Székelyudvarhelyen elektronikus regisztráció lesz, de e mellett írásban is lehet jelezni a részvételi szándékot. Máréfalván és Homoródszentmártonon ugyancsak írásban kell bejelenteni az előválasztáson való részvételt. Hétfőtől elérhető lesz az www.elovalasztas.ro oldal, ahol a 18 év fölötti székelyudvarhelyi lakosok regisztrálhatnak a szavazáson való részvételre – mondta az ügyvezető elnök.
A szerdai ülésen meghatározták a polgármester-jelöltséghez szükséges dokumentációt: első kitétel, hogy – az SZKT-határozat értelmében – az aspiránsnak helyi magyar lakosság három százalékának támogatói aláírását kell letennie. Ez azonban nem lehet kevesebb, mint 100 aláírás, ezt a legkisebb településen is teljesíteni kell.
Bíró Barna Botond úgy fogalmazott: a négy évvel ezelőtti előválasztásokhoz képest szélesebb kör lesz bevonva a jelöltállítási folyamatba korábbihoz képest ma most már három helyen szerveznek előválasztást, a többi esetben fele-fele arányban megoszlik a választmány és elnökség közös döntése illetve az elektoros jelölőgyűlés között.  
Néhány esetben később döntenek
A szerda esti ülésen nem született döntés mind a 26 önkormányzat jelöltállításáról, néhány esetben csak később döntenek a jelöltállításról. Kápolnásfalu és Székelyderzs helyi RMDSz-elnökei az elmúlt hónapokban mondtak le tisztségeikről: egyik esetben egészségügyi okok, másik esetben pedig munkahelyváltással járó kötelezettségek miatt adták vissza a mandátumot, emiatt pedig egyelőre a tisztújítást kell megszervezni. E mellett ahol lejárt a helyi elnökség mandátuma – Homoródalmás, Homoródszentmárton, Korond, Lövéte, Siménfalva –, az elnök és elnökség mandátumának meghosszabbításáról döntött a testület, így azok tovább dolgozhatnak a tisztújítás megszervezésén – de nem tovább, mint május hónap.
Udvarhelyszéki megyei tanácsos-jelöltek esetében a területi szervezet választmányának kell szentesítenie a listát, majd ezután a Helyi Egyeztető Tanács (HET) az algoritmus szerint rangsorol. Viszont ha meg tudnak Udvarhelyszéken egyezni a térségen belüli helyi szervezetek – Udvarhely, Homoródmente, Sóvidék, Hegyalja, Küküllőmente, Keresztúr vidéke és Keresztúr tekintetében – , és ugyanazt a jelöltet támogatják, ez a jelölt kerül a térség listája első helyére. Viszont ha több jelölt is van, akkor a területi választmány fog közöttük rangsorolni.
maszol.ro

Orbán Viktor Kolozsváron: a kormányfő részt vesz Tőkés István temetésén
A Maszol értesülései szerint Orbán Viktor is részt vesz csütörtökön a január 15-én elhunyt Tőkés István teológiai professzor temetésén. A magyar miniszterelnök beszédet is mond. Orbán Viktor legutóbb 2014. október 3-án járt Kolozsváron. Akkor a Református Kollégium szakiskolájának átadási ünnepségén vett részt. 
 A kolozsvári Farkas utcai református templomban  közel ezer tisztelőjének részvételével kezdődött el Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettese, Tőkés László édesapja gyászszertartása. A szertartáson részt vesz Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A magyar kormányfőt kolozsvári útjára fia, Orbán Gáspár is elkísérte. A gyászszertartáson az erdélyi történelmi egyházak több vezetője, köztük Bálint Benczédi József unitárius püspök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Kovács István kolozsvári katolikus főesperes is részt vett. A politikusok közül Horváth Anna kolozsvári alpolgármestert és Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét látta tudósítónk a zsúfolásig megtelt templomban.
A temetési istentiszteleten Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke mondott igét. Beszédet mondott Kató Béla jelenlegi püpök, Adorjáni Zoltán református teológiai tanár, Kovács István főesperes, majd Orbán Viktor is. Megemlékezésében a magyar kormányfő felidézte: Tőkés István a magyar nemzet szétszakadásának korszakában született, és élete során soha nem tudott belenyugodni a nemzet szétszakítottságába.
Tőkés Istvánt a gyászszertartás után a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Tőkés Istvánt élete századik évében pénteken kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében érte a halál.
Ki volt Tőkés István?
Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig  a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.
A gyászoló család a „Templom és iskola” szellemében arra kéri a temetésen részt venni óhajtókat, hogy ne vigyenek koszorút. Az erre szánt összeget a kolozsvári Kétágú-templom helyreállítására, valamint Tőkés István szülőfalujának, Málnás iskolájának támogatására fogadják. maszol.ro

Megszűnhet a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Kutatóintézet
További több mint hetven állami, országos háttérintézménnyel együtt megszűnhet a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Kutatóintézet.
A 72-73 intézmény, költségvetési szerv várható megszűntetését a Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette be csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján. Lázár János intézményneveket nem említett, de a vs.hu birtokában lévő dokumentum szerint a listán szerepel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) is. A portál úgy tudja, hogy az NSKI a Veritas Intézetbe olvad be.
Sajtótájékoztatóján a miniszter közölte, hogy az intézmények megszűntetése a bürokráciacsökkentés jegyében történik, és mintegy 50 ezer embert érint. Listájuk összeállítására Lázár János kapott megbízást, a végső döntést a kormány hozza meg februárban.
Székely reptér és gyöngyhalászat
Mint ismert, az alapító okirata szerint száz főt foglalkoztató NSKI létrehozásáról 2012 decemberében döntött az Orbán-kabinet. Élére a miniszterelnök Szász Jenő volt székelyudvarhelyi polgármestert, a Magyar Polgári Párt egykori elnökét nevezte ki.  A magyarországi sajtónak akkor a Fidesz vezető politikusai egyhangúan állították, hogy Szász kinevezése és az intézet létrehozása egy Orbán Viktor és Kövér László házelnök közötti egyezség része volt, miután az MPP politikai projektként kudarcot vallott. 
Honlapja szerint az intézet „a magyar örökség korszerű újrafogalmazását, a magyar jövő tudatos kiépítését igyekszik a maga eszközeivel segíteni és a döntéshozók asztalára tenni”. Az NSKI-nak már működése első évében 1,3 milliárd forintos költségvetése volt, az összeget a magyar sajtó meglehetősen sokallta. Annál is inkább, mert az intézet és közel egymillió forintos fizetésű igazgatója 2013 első hónapjaiban alig adott életjelt magáról.
Amikor pedig életjelt adott, annak negatív visszhangja volt, még budapesti kormánykörökben is. A Maszol 2013 februárjában elsőként számolt be arról, hogy Szász Jenő a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a kutatóintézet nevében felvetette: a nem egy tömbben élő kisebbségi magyarok esetében el kéne gondolkodni a „kontrollált visszavonulás”, a „területfeladás” lehetőségén. Akkor használta először a „gyöngyhalász-politika” kifejezést is.
Amikor erről a politikáról kérdeztük, Szász Jenő a Maszolnak arról beszélt: elképzelhetőnek tartja, hogy a Kárpátokon túlról, a Zsil völgyéből, Bukarestből „el lehet csalogatni" magyar embereket. „Nem azokat, akiknek hivatali küldetése van a szórványban, hanem mondjuk egy Galacon élő magyar taxist, mert nem biztos, hogy Galacon kellene felnevelnie gyermekeit" – részletezte, ám az elcsalogatás módjára és irányára nem tért ki.
Az NSKI a megalapítása utáni években sem sokat hallatott magáról, az első székely bélyeg bemutatásakor, vagy a székelyföldi repülőtér tervének felröppenésekor fogalkozott többet Szász Jenőékkel a sajtó. Legutóbb ismét a „gyöngyhalász-politika” megvalósítási kísérletével hívta fel magára Erdélyben a figyelmet az intézet.
A Maszol tavaly május közepén szintén elsőként írt részletesen arról, hogy székelyudvarhelyi középiskolákba próbálják csábítani az NSKI képviselői azokat a szórványiskolákban tanuló nyolcadik osztályos diákokat, akik otthon nem folytathatnák már magyar nyelven a tanulmányaikat. Ezt a szándékot utóbb Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is bírálta.
 Cs. P. T/vs.hu. maszol.ro

Veszélyben a szamosújvári magyar iskola?
Nem  szavazta meg január 18-i ülésén a szamosújvári önkormányzat a Téka Alapítvány által felépített magyar iskola beindítását, mivel a jelenlévő tanácsosok többsége tartózkodott a szavazáson. A 19 tanácsosból csak 9 szavazta meg a határozatot, tízen tartózkodtak. 
Az iskola létrehozását még novemberben megszavazták, a mostani határozattal a szamosújvári iskolahálózatba való bekapcsolásról kellett volna dönteni. Szamosújváron jelenleg három iskolában működnek magyar osztályok, ezeket jövő tanévtől az új oktatási intézménybe költöztetnék. A helyi sajtóban azonban olyan információk jelentek meg, amelyek azt sugallták: amennyiben a Petru Maior líceumból a magyar osztályok elköltöznek, a másik líceumból, az Ana Ipătescuból a Petru Maiorba költöztetnék az ottani líceumi osztályokat, hogy a létszám megmaradjon, ez viszont az Ana Ipătescu megszűnéséhez vezetne. 
Ezt a híresztelést a megyei tanfelügyelőség is azonnal cáfolta. A Téka Alapítvány szerdai közleményében szintén hangsúlyozta, nem áll szándékukban egy román tanintézmény megszüntetése, de erről nincs is szó, mivel csupán a magyar osztályok költöznek el az új iskolába.  
A következő tanácsülés január 28-án lesz. Az Ana Ipătescu líceum diákjai és tanárai azonban tüntetésre is készülnek. 
Balázs-Bécsi Attilától, a Téka Alapíŧvány elnökétől megtudtuk, csütörtökön Szamosújvári Egyeztető Tanácsot tartanak, ahol megbeszélik a további teendőket. Transindex.ro

Ráduly: a rendszer bosszújáról van szó
Első alkalommal engedték be a sajtót is a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen indult per tárgyalására csütörtökön. A város lefejezése az eljárás célja – hangoztatta Ráduly. Februárban kezdődik a per elsőfokú tárgyalása.
Csütörtökön a két vádlott ellen tavaly júniusban foganatosított, és azóta folyamatosan fenntartott hatósági felügyelet újbóli meghosszabbítását kérte az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA) képviselő ügyész.
Sonia Almas, a Rádulyt képviselő kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje kérte, vegyék figyelembe a Bukaresti Törvényszék tavalyi döntését, amely elutasította az előzetes letartóztatást. Arra is emlékeztetett, védence több mint fél éve nem tölt be köztisztséget.
Szász Ferenc, Szőke Domokos védőügyvédje emlékeztetett, az előzetes törvényszéki eljárás során semmilyen új elem, bizonyíték nem került elő, ami indokolná a kényszerintézkedés fenntartását. Nem meggyőzőek a vád érvei ahhoz, hogy ezt a végtelenségig hosszabbítsák – utalt a hatósági felügyeletre.
A város lefejezése, a polgármester és az alpolgármester eltávolítása volt az ellene indult eljárás célja – hangoztatta Ráduly Róbert Kálmán, emlékeztetve arra, hogy 2013-ban azonosította, elfogta és átadta a rendőrségnek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egyik, őt megfigyelő tisztjét, és 2014-ben kérte a megyei rendőrség vezetőjének lemondását.
„Hét nappal ezután megkezdődött a lehallgatásom, ami 14 hónapig tartott, éjjel-nappal” – részletezte. Ráduly megemlítette, alaptalan feljelentéseket tettek ellene, hogy pénzt fogadott el, de meg is akarták vesztegetni, ám a tanúvallomások számára kedvezőek. „A rendszer bosszút akart állni rajtam” – jelentette ki, hozzátéve, ennek hatásaként a város a tömbház-hőszigetelési programban máris elveszített 5 millió lej értékű európai uniós támogatást. „Ki fizeti ezt vissza? A SRI? A DNA?” – tette fel a kérdést.
Szőke Domokos egy beadványt adott át a tárgyaláson elnöklő bírónak, amelyben az őt érintő vádpontok indoklásait cáfolja, ezek megalapozatlanságára és ellentmondásokra hívja fel a figyelmet, kérve a kényszerintézkedés feloldását. Megemlítette, hogy a hatósági felügyelet eddigi időtartama alatt 90 alkalommal kellett jelentkeznie a rendőrségen, önkéntes és közhasznú munkát is végzett, és önkormányzati képviselőként is tevékenykedett. Felhívta a figyelmet, hogy a város további 5 millió lejt veszíthet a tömbház-hőszigetelésre folyósított uniós támogatásokból, mert ha júniusra nem véglegesítik a beruházásokat, az eddigi támogatást is vissza kell fizetni.
A tárgyalást vezető bíró csak órákkal később hirdetett ítéletet, ennek értelmében a két vádlott hatósági felügyeletét újabb hatvan nappal meghosszabbították, elutasítva az ügyvédeknek a kényszerintézkedés feloldására vonatkozó indítványait, valamint Szőke Domokos kérését. A per elsőfokú tárgyalása február 1-jén kezdődik a Hargita Megyei Törvényszéken.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Peti András szerint külön listákon kell visszanyerni Vásárhelyt
A kisebbségbe szorulás velejárójaként értékeli azt az évek óta tartó huzavonát, amely a Sütő András szobra felállítása és a Bodor-kút újjáépítése körül tapasztalható. Ahhoz, hogy a helyzet megoldódjon, 2016-ban a magyarságnak vissza kell nyernie Marosvásárhelyt – véli Peti András, de nem közös, hanem külön listákon.
Felemásnak ítéli meg a 2015-ös esztendőt Peti András marosvásárhelyi alpolgármester. A politikus, aki egyben a helyi RMDSZ vezetője is, elismeri, hogy a tavaly teljesen megtorpant a kétnyelvűség alkalmazása.
– Alpolgármesterként és helyi RMDSZ-elnökként mennyire tartja eredményesnek, sikeresnek a 2015-ös esztendőt?
– Felemás év volt, hisz az eredeti terveket csak részben sikerült megvalósítani. Sokkal nagyobb áttörésre lett volna szükség a kisebbségi jogok érvényesítésében és az anyanyelvhasználatban, ehhez képest rendkívül lehangoló a helyzet. Az utcanévtáblák ügyében már az óév elején született két olyan, számunkra érthetetlen és kedvezőtlen döntés, mely végérvényesen kimondja, hogy Marosvásárhelyen nem diszkriminatív a kétnyelvűség hiánya. Mi több, az ítélet indoklásában a bíróság egészen eredeti módon még értelmezni is kezdte a jogrendszert, kimondva, hogy a Románia által elfogadott nemzetközi egyezmények csak abban az esetben érvényesek az országra, ha összhangban vannak az itteni törvényekkel. Mindennek dacára, politikai vonalon mégis sikerült elérnünk, hogy az önkormányzat célirányosan elkülönítsen egy bizonyos összeget a kétnyelvű táblák elkészítésére, háromszoros próbálkozás után végre sikerült meghirdetni a közbeszerzési eljárást. Az más kérdés, hogy jelentkezők hiánya miatt a versenytárgyalást háromszor kellett elnapoljuk.
– Az RMDSZ holdudvarában egész Erdélyben nincs egy olyan cég, amelyet a versenytárgyalásra lehetett volna „irányítani”?
– Egyrészt én nem tudok ilyen cégről, másrészt törvénytelen volna részünkről bárkit is megkeresni. Ez egy nemzetközi közbeszerzési eljárás volt, amelyre bárki jelentkezhetett volna itthonról vagy külföldről.
– Hogyan tovább? Mert az mégsem vethet gátat a kétnyelvűség érvényesítésének, hogy a kiírást a városháza nem tudta vonzóvá tenni egyetlen vállalkozó számára sem.
– Két lehetőség áll előttünk: egy átfogó piackutatással felmérni, miért nem jelentkezik hónapok óta egyetlen gyártó sem, és ennek tükrében újraelemezni a kiírást, vagy a jelenlegi formában addig hirdetni a tendert, amíg valaki a negyedik, ötödik vagy tizedik próbálkozás után elnyeri. Úgy néz ki, a költségvetés elfogadása után újabb versenytárgyalást szervezünk.
– Még az sem tiszta a közvélemény számára, hogy valós kétnyelvűségről van szó, vagy amolyan Dorin Florea-féle másfélnyelvűségről.
– Itt semmi nem tiszta, semmi nem biztos. Viszont, ha jogállamban élünk, és a 2001 után elfogadott tanácsi határozatoknak van súlya, akkor egyértelmű, hogy a hivatal köteles valós kétnyelvűséget tükröző táblákat rendelni. Legutóbb a költségvetési forrás megjelölésénél is egyértelművé tettük, hogy a pénzt a valós kétnyelvű táblákra különítettük el.
– Korábban említette a magyarság számára kedvezőtlen bírósági döntést. Ennek és egyáltalán az utóbbi időben érzékelhető magyarellenes hangulatnak tudható be az, hogy 2015-ben rendőrségi „segítséggel” több kétnyelvű tábla került le Marosvásárhely épületeiről, mint amennyi felkerült?
– Nem tudom, hogy a kettő között van-e valami összefüggés, én csak azt láttam, hogy volt néhány elkeseredett, reményvesztett marosvásárhelyi lakó, aki rendelt magának kétnyelvű utcanévtáblát, amelyet aztán rendőrségi felszólításra eltávolított. Arról nincs nyilvántartásom, hogy hány tábla került fel és hány le. Tény, hogy nem vetett jó fényt sem a városra, sem az itt élő multikulturális közösségre az, hogy egy ilyen apróságon, mint a kétnyelvű feliratok – melyek senkinek nem okoznak semmiféle kárt – évek óta vitázunk. Mint ahogy nem vetett jó fényt az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséért folytatott küzdelmünkre sem. Megengedhetetlen, hogy a szép, hangzatos kinyilatkozások köszönő viszonyban se legyenek a konkrét cselekedetekkel. És itt nem csak arról van szó, hogy mit biztosít a törvény. Az csak a kölcsönös elfogadás és tisztelet minimuma; ennél jóval többre lenne szükség. Ahhoz, hogy ennek a városnak jövője legyen, hogy az itt élő nemzetek egyaránt jól érezzék magukat, sokkal több olyan gesztusra és tettre lenne szükség, ami túlmutat a törvényes lehetőségeken. Ide kellene eljutnunk, még akkor is, ha jelen pillanatban ez csupán rózsaszínű álom.   
– Ugyanebbe az álomkategóriába sorolható a rég megszavazott Bodor-kút visszaépítése, a Sütő-szobor felállítása vagy a Turbina árok menti műemlék épületek megmentése?
– Köthetünk politikai egyezségeket, de akkor is a helyi önkormányzatban kisebbségben vagyunk. Tizennyolc éven keresztül, 2008-ig a döntések nagyrésze az RMDSZ kezében volt; azóta bármilyen kis célkitűzésünk van, annak támogatásáért meg kell győzzük egyik vagy másik román politikai alakulatot. Az Aranykakas megmentéséért könnyebb volt érvelni, mint a Sütő András-szoborért, amelyet a Színház téren szeretnénk felállítani. Egyelőre a térfelújítást végző tervező válaszára várunk. A román politikusok nem mondanak nemet, de folytonos időhúzás történik, ugyanez a helyzet a Bodor-kúttal is. Az eredeti helyére, ahova Trianon után ortodox templom épült, nem kerülhet vissza, a virágóra környékére fel lehet építeni, de egyesek szerint túlságosan zsúfolttá tenné azt a részt, újabban pedig szóba került a vár előtti zöldövezet meg a Petőfi tér.
– Az, hogy a jogos kérésekért is politikai alkura van szüksége egy kisebbségben lévő frakciónak, akár érthető. De szintén politikai alku következtében került vissza alpolgármesteri székébe Claudiu Maior is, azt viszont nemigen látni, hogy cserébe mit kapott az RMDSZ és a vásárhelyi magyarság.
– Már akkor, amikor megtörtént az alpolgármester váltás, hangsúlyoztam, hogy az RMDSZ nem kíván beleszólni a román politikai alakulatok közötti vitákba, hercehurcákba. Akkor is azt mondtam, most is azt vallom, hogy az efféle kérdéseket rá kell bízni a román pártokra, hogy egymás közt tisztázzák. Azt viszont nem mondanám, hogy a változás után nem történtek a magyar közösség számára meghatározó megvalósítások. Terveink, elképzeléseink közül megvalósult a Római Katolikus Gimnázium beindítása és Klastrom utcai épületének birtokbavétele. Sikerült tisztáznunk a történelmi magyar egyházaknak visszaszolgáltatott ingatlanok hosszú távú bérleti szerződéseinek feltételeit, mégpedig úgy, hogy ezen iskolaépületek felújítására uniós pénzekre pályázhassunk. Ugyanakkor a háromból két ingatlan felújításának a terve is elkészült. Szintén fontos megvalósításnak tartom, hogy a Vásárhelyi Forgatag bekerült a városba. Hogy ennél sokkal többet szerettünk volna, tény, de ismétlem: kisebbségben, a jelenlegi tíz tanácsossal a huszonhárom fős önkormányzati testületben, ennyit lehetett elérni.
– Miként nyerheti vissza a közösség a súlyát olyan körülmények között, hogy az ön által vezetett városi RMDSZ most kezd ébredezni, a marosvásárhelyi magyarság 2012 óta tovább fogyatkozott, és a hárompárti összefogás sem tűnik kőbe vésettnek?
– A városi RMDSZ csak most kezd ébredezni? Ez az ön véleménye. Marosvásárhelyen újraalakultak a kerületek, túl vagyunk egy sikeresnek nevezhető előválasztáson, javában folyik a városi konzultáció, melynek során felmérjük közösségünk mindennapi gondjait, céljait és igényeit. Önkénteseink nap mint nap kopogtattak a város legkülönbözőbb pontjain. Eddig több mint hétezer magyar családhoz jutottunk el.
– A sajtó munkatársaihoz visszajutó vélemények szerint a vásárhelyi magyarság többsége összefogáspárti. Ön miként látja ezt?
– Az összefogás megvolt az RMDSZ által kezdeményezett előválasztáson is, melynek győztesét, Soós Zoltánt, az egyezség értelmében mind a három magyar pártnak kötelessége támogatni. Ami a tanácsosi listát illeti, ha a három magyar párt külön-külön indul a választásokon, a matematikai számítások szerint nagyobb az esély, mintha egy közös listát indítanánk.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Önálló intézménnyé válhat a Cimborák Bábszínház
December elején maradt vezető nélkül Cimborák Bábszínház, és egyelőre nem is írnak ki versenyvizsgát a megüresedett állás betöltésére. Ettől függetlenül a társulatnál létszámnövelésre készülnek, és önállóvá is válna a bábszínház.
A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház közel két hónapja maradt vezető nélkül, ráadásul azt megelőzően tűzvédelmi hiányosságok miatt az előadótermet is bezárták. Nagy Kopeczky Kálmán, a társulat vezetőjének halálát követően egyeztetéseket tartottak a Cimborák Bábszínház alkalmazottaival, és létszámbővítésre készülnek – mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. „A pénzügyi válság időszakától számítva folyamatos létszámcsökkentés volt, gyakorlatilag év végén három állandó és három bedolgozó alkalmazottal működött a társulat” – folytatta az elöljáró.
Akár még idén önállósulhat is a társulat, leghamarabb ez év közepétől, esetleg az őszi évadkezdéstől, vagy 2017. január elsejétől. Az előadótérrel kapcsolatosan Antal Árpád kifejtette: a tűzvédelmi okokból bezárt termet mindenképp biztonságossá teszik, hosszú távon pedig egy saját székhely kialakításában is segítenének a társulat tagjainak.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

György Attila csíkszeredai író kapja a Madách-díjat
György Attila József Attila-díjas csíkszeredai írónak adják át pénteken a Madách-díjat a Nógrád megyei Balassagyarmaton. 
Az ember tragédiájának szerzője a Nógrád megyei, ma már Szlovákiához tartozó Alsósztregován született, a születésének évfordulója alkalmából rendezett Nógrád megyei ünnepségnek hagyományosan Balassagyarmat ad helyet.
„Meglepődtem és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy nekem ítélték a Madách-díjat. Rangos elismerés, ez abból is látszik, hogy korábban kiknek ítélték oda. Köszönöm a kitüntetést és ígérem, hogy meg fogom szolgálni" – mondta a Krónika megkeresésére György Attila, a Székelyföld című kulturális folyóirat alapítója és szerkesztője.
Az író, akinek novellái, publicisztikái rendszeresen megjelennek romániai és magyarországi folyóiratokban, a Magyar Írószövetség és a Fiatal Írók Szövetségének tagja, valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligájának egykori intendánsa. Korábban elnyerte többek közt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nívódíját, a Bálint András-emlékdíját, a Tokaji Írótábor Kuratóriumának díját 2002-ben, 2011-ben pedig József Attila-díjjal tüntették ki.
„Csupán a valóságról írni: nemcsak unalmas, hanem hamis is. Csupán az álomról írni: szép, igaz, de nem teljes az én olvasatomban. Mindig is szerettem a „mágikus realista” irodalmat, még mielőtt tudtam volna, így hívják. A szerző – már aki erre a névre érdemes – és a mű között csak őszinteség van. A »valóság« interpretálható" – foglalta össze a csíkszeredai író ars poeticáját az Irodalmijelen.hu-nak.
A Madách-díjat pénteken egyébként Molnár Péter Kerényi Jenő- és Hermann Lipót-díjas szobrászművésznek is átadják Balassagyarmaton. A központi Madách-ünnepségen, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat elnöke mond köszöntőt, és adja át a Madách-díjakat – írta az MTI.
Az író, költő halálának 100. évfordulójára alapított elismeréssel minden évben a Madách-kutatásban, a Madách-kultusz ápolásában, a megye kulturális és művészeti életében legeredményesebben közreműködőket jutalmazzák. Nógrád megye korábban Madách-díjat adományozott többek között R. Várkonyi Ágnes történésznek, Andor Csabának, a Madách Társaság elnökének, Kerényi Ferenc, Szabó András, Bene Kálmán irodalomtörténésznek, a Mikszáth Kálmán Társaságnak, Jankovics Marcell rajzfilmrendezőnek, és posztumusz odaítélték a díjat Lukács Margit színművésznek is.
Kiss Judit. Székelyhon.ro

Kocsis-dráma a szatmári színpadon 
Hétfőn este A Magyar Kultúra Hete programjaként, Meister Éva előadásában és feldolgozásában láthatta a szatmárnémeti közönség Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámáját.
A szatmári származású író drámáit az 1970–80-as években ősbemutatókként mutatta be a szatmárnémeti színház, ezekre az előadásokra ma is szívesen emlékeznek vissza az idősebb színházlátogatók. A hétfői előadás nem okozott csalódást a közönségnek, hiszen Meister Éva úgy dolgozta fel, rendezte meg és adta elő a darabot, hogy a nézők végigkísérhették Árva Bethlen Kata fájdalmakkal és sorscsapásokkal teli életútjának összes stációját, de tanúi lehettek azoknak a ritka pillanatoknak is, amikor szíve csendes örömmel telt meg. Kocsis István drámáját Bethlen Kata leveleiből, visszaemlékezéseiből állította össze. A Bethlen Katát megszemélyesítő Meister Éva színészi játékával, hangjának erejével, kifejezésmódjával meggyőzően jelenítette meg a főhős meghátrálásra képtelen alakját. Több mint egy órán át a pódiumon volt, és az első perctől az utolsóig lekötötte a közönség figyelmét, egy másodpercig sem érezte senki úgy, hogy elkalandozna a figyelme, alakításából áradt a melegség és az erő.
Beszélgetés a nézőkkel
Előadás után Meister Éva és Kocsis István a nézőkkel beszélgetett, a beszélgetés moderátora Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnöke volt. Meister Éva pályájának rögös útjairól beszélt. Férjével, Molnár H. Lajos íróval 1987-ben telepedett át Magyarországra, miután Romániában teljesen ellehetetlenítették az életüket. A neves írót megfosztották a közlési lehetőségektől, könyveit bezúzták. Meister Éva eddig tizenkét olyan egyéni műsort készített, amelyekkel bejárta a világ magyarlakta területeit. Árva Bethlen Katával vallja: „Folytatom, amit elkezdettem…” Kocsis István újabb könyveit mutatta be. Mint mondta, monodrámáinak nagy részét újraírta, hogy még jobban kihangsúlyozódjék azok minden korban érvényes mondanivalója. Az író emellett felidézett az egykori szatmárnémeti ősbemutatókhoz fűződő emlékei közül is néhányat.
Elek György
Hozzászólás
Meister Évi 
Lelket melengető érzés volt, hogy én lehettem az, aki 40 év után újra bemutathatta a szatmári színpadon a Kocsis-monodrámát, és ráadásul az író is ott ült a nézőtéren, aki ugyancsak megilletődve beszélt erről a megható estéről.
Ezek az igazán mély és lelket gazdagító, idősíkokon át való találkozások! Örülök, hogy részese lehettem. Nagyszerű közönség! Nagyszerű szervezés! Kedves Elek György, köszönöm! frissujsag.ro

Ma van a magyar kultúra napja
Ma van a magyar kultúra napja, amelyet 1989 óta ünnepelünk meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot, és azóta rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Ma Erdély-szerte kulturális rendezvényekre kerül sor az alkalomból.
marosvasarhelyiradio.ro / Wikipedia
Erdély.ma

Bácsfalusi találkozások
Brassó–Derestye felől a balra kanyarodó út Bácsfalut érinti elsőként. Első települése Négyfalunak és egyike Hétfalunak. Mondhatni történelmi. A Nagykőhavas lábánál fekvő település környezete festői, a legkiválóbb turisztikai csemegéket kínálja, ugródeszka a Kárpát-kanyar tájai felé. Lépten-nyomon közös múltunkra emlékeztet, a csángó élettér felbecsülhetetlen értékeit kínálja. 
Az itt-ott anyanyelvünkön olvasható feliratok, egy emléktábla, az evangélikus-lutheránus magyar templom előtti újabb emlékmű tudatja, jó helyen járunk. Mondják, közösségi háza is van Bácsfalunak, és nem is akármilyen.
Barcsa István evangélikus lelkész szeretettel fogad, friss és új nyomtatott kiadványokkal ajándékoz meg: időt is spóroltunk, falubemutatónkhoz is forrásanyagot kaptunk. Kovács Lehel István helytörténész, Négyfalu egyik legtermékenyebb tollforgatója egy 2013-ban kiadott kötetében megkísérli azt is elmondani, hogy ez a falu – melyet képtelenek voltunk elhatárolni a szomszédos Türköstől és a főút mentén sorakozó Csernátfalutól – talán a legtöbb értelmiségit adta a környék magyarságának, akik közül mi csak a jelesebbekből válogatunk. 
Bálint András csángó tanító és krónikás, aki Sepsiszentgyörgyön kezdte a tanítóképzőt, s volt úgy, hogy gyalog bandukolt Bácsfaluig egy karácsonyi vakációban, ismert számunkra. Részese volt a hétfalusi néprajzi múzeum létrehozásának, és arról álmodozott, hogy Zajzoni Rab István csángó költőnek szobrot állítson szülőföldje. E sorok írójának legmegbízhatóbbnak Bálint András azon falutörténetei bizonyultak, amelyeket a két világháború között közölt a Csángó Naptárakban! Felkerestük Bácsfalu jeles papja, Borcsa Mihály síremlékét a falu temetőjében. Érdemei vitathatatlanok. Mint a negyvennyolcas események résztvevőjének, menekülnie kellett földink, a papolci Kiss Sándor ezredessel való kapcsolatai miatt. Bácsfalu kiemelkedő művészek fészke is volt. 
Itt ringatták bölcsőjét a nagy csángó szobrász Istók Jánosnak (1873–1972), aki a hosszúfalusi fafaragó-iskolából indult Münchenbe, Budapesten Köllő Miklós műhelyében, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában alkotott. Beke György vele folytatott beszélgetéséről írt máig emlékezetesen az immár megsárgult lapú Csángó krónikájában, jómagam, ha tehetem, a budai Bem-rakparton hajtok fejet nagy műve, Bem tábornok monumentális szobra előtt. Sejtheti az olvasó, hogy nem cél, de lehetetlen is szólni azokról az ötvenhatos jeles személyiségekről, akik sok-sok szállal kapcsolódtak ehhez a településhez, akikről Kovács Lehel István írta 56 bácsfalusi című könyvét (2013). Nem tudtam eddig, de most tudom, hogy Bácsfalu szülötte volt Nagy Béla (1929–2010) kutató és jeles pedagógus, EKE-barát és túraszervező. Mint fika, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium kisdiákja, ismertem, emlékszem most is a nagy diákra, aki előtt köszönéskor meg kellett hajolni és Nagy úrnak szólítani! 
Kifogyhatatlan helybeli forrás A bácsfalusi evangélikus egyházközség története című monográfia (2011). Társszerzői között az eklézsia lelkésze mellett ott látni Hochbauer Gyula helytörténészt, Kovács Lehet Istvánt, az egykori szentgyörgyi politikus Rab Istvánt, Rab Sándort, a Székely Mikó Kollégium fungens történelemtanárát, jeles előadót, nemkülönben a tollat egyre gyakrabban, veretes módon és mesterien forgató Veress Emese Gyöngyvér néprajzi szakírót, közírót.
Hétfalusi idegenvezetőm, kalauzom Szecseleváros kiváló ismerője, a jeles gyógyszerész, a református hitben élő Fodor Levente. Éreztük: legalább annyira szereti Négyfalut, akárcsak őseinek faluját, a háromszéki Sepsimagyaróst. Fodor Levente falujának is több kiváló szülötte volt, többek között Kóréh Ferenc, az Amerika Hangja rádióállomás jeles szerkesztője, a sepsiszentgyörgyi Székely Nép napilap (1940–1944), lapunk elődje főszerkesztője. Fodor Leventével kutattuk-fotóztuk torony magasában Bácsfalu régi harangját, amely akkor is szólt, amikor a majdani szobrász Istók Jánost keresztelték: Ezen harang csináltatta Istók István curator és öreg falnagy párj. Barthalmi Katával a maga költségén. Anno 1836 die nov. Bartha Márton idejében. Jó volt látni, miként dacol az idővel az a magyar nyelvű porladó emléktábla is, amelyet a helybeliek állítottak az egykori magyar kultuszminiszter, Báró Eötvös József 1869-béli bácsfalusi látogatásának emlékére.
A szent szabadság oltalmában
A XIX. század történelmének legmozgalmasabb időszaka és legdicsőbb eseménye kétségtelen a Barcaságon is zajló 1848/49-es forradalom és szabadságharc. A bácsfalusi csángó-magyarok követei is ott voltak az agyagfalvi székely nemzetgyűlésen, és kinyilatkoztatták a többi csángó falvak követeivel egyetemben, hogy „mint magyar ajkúak, a székely nemzet honvédelmi rendelkezései alá ajánlják magukat, s a nemzet törvényes akaratát egyesített erővel támogatják!” Ez az egyetlen mondatba foglalt kijelentés is bizton elegendő ahhoz, hogy testvéreinkként emlegessük és fogadjuk a hét- és tízfalusi csángókat, tegyük ezt annak érdekében, hogy minél jelentéktelenebbé alacsonyodjék az a közigazgatási megyehatár, amely elválaszt tőlük, de amely nem lehet választóvonala közös anyanyelvünknek, mert fölötte szabadon szárnyalnak népdalaink, zenei anyanyelvünk kincsei.
Az agyagfalvi gyűlésen hétfalusi nemzetőri század alakult, de mégis véres bosszút szenvedett el a harcok színteréhez közel eső Bácsfalu népe, ugyanis 1848. december 23-án, karácsony szombatján 17 bácsfalusit lelőttek, másoknak kövön levágta nyakát az osztrák elnyomókkal tartó és felbujtott román népfelkelők serege. A 17 vértanú a bácsfalusi evangélikus templom mögött közös sírban pihen. Ezt az eseményt nevezik és emlegetik véres karácsonyként még ma is a helybeliek. Sok időnek kellett eltelnie, míg alkalom adódott, hogy a gyülekezet 2003-ban emlékjelet állíthasson az áldozatoknak. A hősök nevét őrző emléktábla és az emlékmű ott áll a templomkert főútra néző előterében.
Hétfalu szabadságharcának dicső eseményei a többi településre is kiterjedtek. Nem maradtak adósok a harcok és megtorlások dokumentált leírásával a kortárs tollforgatók – Borcsa Mihály, Orbán Balázs, Koós Ferenc –, de a jelenlegi történészek, helytörténészek, közírók – Nagy János, Hochbauer Gyula, Kovács Lehel István és mások – sem, mert semmivel sem voltak veszélytelenebbek, életet és önfeláldozást követelőbbek az itt lezajlott harcok, mint a szépmezői, az illyefalvi vagy a többi háromszéki véres ütközet. A négyfalusi csángók hősiességére is emlékezteti a fiatal nemzedéket a Bácsfaluhoz közel eső Tömösi-emlékmű, a bácsfalusi emléktábla és a Csernátfalu központjában emelt későbbi Csángó-szobor, amelyet utóbb Hosszúfaluba költöztettek, s amelynek kálváriájáról majd ott emlékezünk meg.
A falujárónak nyitott szemmel kell barangolnia. Látnia kell, hogy takarosak-rendezettek a négyfalusi porták. Gondozottak a templomok, papi lakások és a temetők is. Kedves, vendégszerető a csángó ember, jobb sorsot és kisebbségként mindenképpen több megbecsülést érdemel.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék. Erdély.ma

Madéfalván is le kell szedni a Községháza feliratot
Csíkkozmás után Madéfalván is el kell távolítani a magyar Községháza feliratot a helyi polgármesteri hivatalról, miután a marosvásárhelyi táblabíróság jogerősen a felirat levételét követelő felperes javára döntött. Mindkét község, valamint további öt székelyföldi település esetében a magyarellenességéről elhíresült Dan Tanasa blogger az általa létrehozott Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nevében indított közigazgatási pert a Községháza, illetve – Csíkszeredában – a Városháza felirat eltávolíttatása érdekében. Az egyesület keresetében arra hivatkozott, hogy a Községháza megnevezésnek nincs román nyelvű megfelelője, ezt Magyarországról vették át, és törvénytelenül használják. Szentes Csaba madéfalvi polgármester szerint az önkormányzat azzal védekezett, hogy a „községháza" egy épület megnevezése, nem pedig az ott működő intézményé, és valóban nincs szószerinti megfelelője a román nyelvben. Rámutattak: a „polgármesteri hivatal" mint intézmény hivatalos megnevezése viszont a törvényes előírásnak megfelelően románul és magyarul is szerepel az épület bejáratánál.
Csíkkozmáson a Hargita megyei törvényszék elsőfokon hozott határozatának eleget téve, már tavaly eltávolították a Községháza feliratot. Madéfalva fellebbezett, de most a marosvásárhelyi táblabíróság is megerősítette, hogy le kell venni a feliratot.
A Hargita, illetve a Kovászna megyei törvényszéken összesen 18 olyan per van folyamatban, amelynek az ADEC a felperese. A székelyföldi sajtóban csak „hivatásos feljelentőként" emlegetett Tanasa újabban a Községháza feliratokat vette célba: hasonló perek vannak folyamatban Csíkcsicsó, Csíkdánfalva, Csíkrákos, Csíkszentdomokos, valamint Csíkszereda polgármesterei és önkormányzatai ellen is. Tanasa más bírósági keresetei a székely zászló, a magyar lobogó, vagy a települési jelképek eltávolíttatását célozzák azokból a közigazgatási intézményekből, amelyeket törvény kötelez a román államiság szimbólumainak kifüggesztésére.
Korábban a székelyföldi megyék prefektusai is perek tucatjait indították a székely önkormányzatok ellen a székely zászló, és más közösségi jelképek használatának korlátozása érdekében.
MTI. Erdély.ma

Több előrelátást vár az államfő
Románia a kiváltó okok felszámolásában és az európai határvédelem megerősítésében látja a migránsválság megoldását – jelentette ki Klaus Johannis államfő tegnap a Bukarestben akkreditált nagykövetek előtt.
Az államfő kifejtette, Románia nem a menedékkérők befogadását utasítja el, hanem szétosztásuk módját kérdőjelezi meg. A Bukarest által ellenzett kötelező befogadási kvótákkal kapcsolatosan elmondta, mivel az unió tagállamai egyenlőek, a megoldást párbeszéddel és nem könyvelői, bürokratikus hozzáállással kellene kidolgozni.
Johannis kifejezte reményét, hogy a válság nem ingatja meg hosszú távon az európai eszmébe vetett bizalmat, ugyanakkor megjegyezte, több előrelátást, összehangoltságot és stratégiát vár az Európai Uniótól. „Az európai eszme nem üres szlogen, az Európai Unió nem bürokratikus mechanizmusok gyűjteménye. Az egységes Európa fejlettebb, összetartóbb, polgáraira jobban figyelő társadalom kifejeződése. Szeretném, ha az európai intézményeket hatékonyabban, összehangoltabban, jobb tervezéssel és nagyobb szigorral vezetnék, ami az európai célkitűzések érvényesítését illeti” – fogalmazott. Mint mondta, Románia továbbra is jelentős szerepet vállal a migránsválság okainak felszámolásában, az európai határvédelem megerősítésében. Bár a schengeni projekt mára megkérdőjeleződött, Romániának továbbra is az a célja, hogy része legyen a belső határellenőrzés nélküli övezetnek, és jelenleg is felelős schengeni ország módjára védi az Európai Unió határait – hangsúlyozta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A nemzeti kultúra egyben tartja a magyarságot
Az állami szereplőknek az a dolguk, hogy mindenki számára biztosítsák a hozzáférést a kultúrához – hangsúlyozta Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, aki a magyar kultúra napja alkalmából tegnap Budapesten átadta a díjakat.
Hoppál Péter a díjak átadása előtt emlékeztetett: 2015-ben hunyt el Hankiss Elemér, Karátson Gábor és Nemeskürty István, Juhász Ferenc, Fejes Endre, Papp Vera, Sinkó László, Erdélyi Zsuzsanna, Kóti Árpád, az idei év elején pedig Zsigmond Vilmos és Tőkés István. „A búcsú és fájdalom mellett joggal támadhat fel bennünk a büszke öntudat is: milyen szellemóriások élnek, alkotnak közöttünk, gyarapítják nemzeti és egyetemes kultúránkat” – méltatta a tavaly elhalálozott művészeket, alkotókat. Az államtitkár emlékeztetett: Kölcsey Ferenc olyan korban alkotta meg a Himnuszt, amelyet kétszáz éve irányadónak tekintünk kultúrában, identitásban, öndefinícióban, és bár a mai korstílus nem kedvez a reformkori patetikus látásmódnak, azért újra és újra kitermelődnek nemzeti kultúránk új hősei.  Fiatal ünnep a magyar kultúra napja, hiszen a Himnusz születésének napját csak 1989 óta ünnepeljük. „A Himnusz éneklésével, szavalásával, olvasásával újra és újra hitet teszünk a Kárpát-medencei magyarság lelki, szellemi és kulturális összetartozása, a magyar kultúra egysége és oszthatatlansága mellett” – hangsúlyozta. Hoppál Péter szerint nem születési jog a műveltség és a kultúrához való hozzáférés, az állami szereplőknek azonban az a dolga, hogy mindenki számára lehetőséget biztosítsanak rá, és ezt a feladatot komolyan veszik – közölte. „De a kultúra társadalmi szerepvállalása is ez: a kultúra felemel. Legyen katalizátor, indítsa be a pozitív változásokat, emelje föl az alacsonyabb társadalmi rétegbe tartozókat, és erősítse meg a polgárságot, a társadalmi középréteget. És tartson meg bennünket” – fogalmazott az államtitkár. Mint hozzátette, a kultúra szövetségi rendszer is: a nemzeti kultúrák nélkül nincs európai kultúra, de a nemzeti kultúra egyben tartja a magyarságot is.
A kormányzat büszke Budapestre, annak kulturális kisugárzására, és nem véletlenül fejleszti a főváros kulturális intézményrendszerét – mondta el, hozzáfűzve azonban: magyar kultúra nincs a kis helyi közösségek és a vidék városainak munkája, kulturális élete, szellemi élete nélkül. Szükség van arra, hogy a fővároson kívül is olyan minőségi kulturális kínálat legyen, amely európai és világszínvonalon mérhető, ezért a célért a magyar kultúra napján díjazott személyek és intézmények rendkívül sokat tettek – hangsúlyozta Hoppál Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bürokráciacsökkentés 
A bürokráciacsökkentés jegyében a kormány több mint hetven állami, országos háttérintézmény, költségvetési szerv átszervezését, illetve megszüntetését tervezi – közölte a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Lázár János elmondta, 72–73 intézmény, költségvetési szerv van a kormány célkeresztjében, ezeknek felmerül a megszüntetésük akár jogutóddal, akár jogutód nélkül.
Kérdésre elmondta, hogy a lista összeállítására ő kapott megbízást a kormánytól. Jelezte, 50 ezer ember dolgozik ezekben az intézményekben. Kifejtette: 2016-ban a járási hivatalokban rendezik a feladatokat, ez 16 ezer ember munkáját érinti az első félévben, majd a második fél évben ugyancsak 16 ezer ember munkáját érinti a kormányhivatalokban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)