„Bajorra nem csak az évfordulókon, hanem mindennapjainkban is szükségünk van”
Én már messzire járok… címmel szervezett emlékestet Bajor Andor író, szerkesztő halálának huszonötödik évfordulójára a Szent Mihály-plébánia és a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület. Bajor Andor életútját, aki az 1989-es rendszerváltást követően létrejött katolikus folyóirat, a Keresztény Szó főszerkesztője is volt, Kovács Sándor római katolikus főesperes, a Verbum Egyesület kuratóriumának elnöke, irodalmi munkásságát pedig Dávid Gyula irodalomtörténész méltatta. A rendezvényre január 25-én került sor a római katolikus nőszövetség Szentegyház utcai dísztermében, a zenei műsorban közreműködött Török Szilvia és György Róbert énekművész, zongorán kísért Potyó István.
– Méltó és igazságos, hogy ez a díszterem olyan kimagasló íróra való emlékezésnek ad otthont, mint Bajor Andor. Számára gyerekkorától lelki szükséglet volt a templom.  Jakab Antal Gyula megyéspüspök nem véletlenül bízta meg őt 1990-ben a Kolozsváron megjelenő Keresztény Szó római katolikus hetilap főszerkesztői feladatával. Életműve, több mint 40 éves munkássága elismerésre és hálás kegyeletre kötelez mindenkit. Szeretetéből és igazságérzetéből fakadó humorával lenyűgözte az olvasót. Belelátott a társadalmi és az emberi viszonyokba, a testet-lelket sorvasztó nyomorúságokba. Érezte a nyomasztó kommunista cenzúrát, tudta, hogy sok mindent nem írhat meg úgy, ahogy szeretné. A mi feladatunk az, hogy a tőle kapott szellemi örökséget továbbítsuk a fiatal nemzedékeknek – mondta Kovács Sándor.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

108 állam polgárai Kolozs megyében
A Kolozs Megyei Bevándorlási Osztály 2015-ös tevékenységi mérlege szerint tavaly év végén 6758 külföldi állampolgárságú személy élt a megyében, akik a világ 108 országából érkeztek. Ez a szám valamivel magasabb, mint az egy évvel korábbi: akkor csak 6171 külföldit tartottak nyilván. A legtöbben Franciaországból (1098), Olaszországból (758), Németországból (534), Moldova Köztársaságból (454) és Magyarországról (292) érkeztek.
A mérleg szerint tavaly 142-en kérték tartózkodási engedély kibocsátását – de csak 121-et fogadtak el –, 72-en pedig munkavállalási engedély érdekében nyújtottak be kérvényt – 64-en kapták meg. 2650-en kérték az ideiglenes vagy végleges tartózkodási engedély meghosszabbítását, közülük 1171-en EU-tagállamból, 1479-en pedig  nem EU-tagállamból származtak. Szabadság (Kolozsvár)

Landman versus Boc: újabb fejezet a helységnévtábla-harcban
A holland vállalkozó hirdetőtáblán kérte számon a többnyelvűséget
A többszöri visszautasítás, állandó pereskedés sem vette el a kedvét Landman Gábornak, a nyelvi jogok aktivistájának, aki évek óta kitartóan harcol azért, hogy Kolozsvárnak többnyelvű helységnévtáblája legyen. A holland állampolgárságú Landman ezúttal vállalkozóként vette célkeresztbe a városvezetést, illetve a korábbi miniszterelnököt, aki korábbi ígéretei – Schengen-csatlakozás és autópályák – helyett azon dolgozik, hogy mindenáron megakadályozza a többnyelvűséget, illetve a háromnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezését. A számonkérést ezúttal igen eredeti módon, az E60 DN1 jelzésű országút kolozsvári bevezetőszakasza melletti hirdetőtáblán tette meg, angol nyelven, de háttérben a hiányolt háromnyelvű helységnévtáblával. A hirdetőtáblát kedd reggelre „természetesen” ismeretlenek eltávolították. Ha ezt a kolozsvári polgármesteri hivatal tüntette el, Landman büntetőjogi feljelentést tesz ellene.
A nyelvi jogok aktivistája megbízásából egy reklámügynökség még pénteken tette ki a reklámtáblát, amely angol nyelven szólította meg Kolozsvár polgármesterét a következő szöveggel: „Boc úr! A cégemnek Schengen kell, nem sovinizmus!” A felirat hátterében egy háromnyelvű kolozsvári helységnévtábla szerepelt, és a vállalkozó tanácsadó cégének az internetes címe.  
Ez utóbbira kattintva egy Emil Boc polgármesternek címzett nyílt levél is olvasható, melyben a vállalkozó felrója, hogy még mindig nem épült meg a Kolozsvárt Európával összekötő autópálya, a korrupció miatt 2011 óta halogatják Románia schengeni tagfelvételét, és nem tapasztalja az alapvető európai értékek tiszteletét. Szabadság (Kolozsvár)

Sereghajtók vagyunk az egészségügyi rangsorban
Harmincötből harminckettedik helyre rangsorolták a hazai egészségügyi rendszert az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index 2015-ös kiadásában (EHCI), a kezelések eredményességének tekintetében pedig utolsó helyen áll Románia. A rangsort a svéd Health Consumer Powerhouse készítette: Románia a maximális 1000-ből mindössze 527 pontot ért el, amivel csak Albániát (524), Lengyelországot (523) és Montenegrót (484) sikerült megelőznie.
Az index szerzői szerint Romániának komoly gondjai vannak a közszféra menedzsmentjével, és Albániához és Bulgáriához hasonlóan a betegellátás struktúrája elavult, emellett a rendszer hátránya, hogy a költséges kórházi kezelést a lakosság nagyarányban veszi igénybe. 
A jelentés 48 mutatószám alapján, hat kategóriában rangsorol: a betegek jogai és tájékoztatása, kezeléshez való hozzáférés, a gyógykezelések eredményessége, a szolgáltatások változatossága és kiterjesztése, megelőzés gyakorlata és gyógyszerellátás szempontjából. A kutatásokat, nemzetközi adatokat és a betegek érdekképviseleteinél készült közvélemény-kutatások eredményeit összesítő tanulmány célkitűzése, hogy arról tájékoztasson, mennyire szolgálja ki az orvosi ellátást igénylőt a hazai rendszer. Szabadság (Kolozsvár)

Szemet szúrt a többnyelvűséget számon kérő óriásplakát
Olcsó kifogásnak tartja Landman Gábor holland állampolgárságú erdélyi üzletember, hogy arra hivatkozva távolíttatták el a kolozsvári többnyelvűséget számon kérő óriásplakátját, hogy az összetéveszthető az útjelző táblákkal. 
A nyelvjogi aktivista ugyanis pénteken egy, Gyalu határában felállított hirdetőtáblán kérte számon a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblákat Emil Boc polgármesteren. Kedd reggelre azonban már csak a hűlt helye maradt az óriásplakátnak, amely angol nyelven üzent a polgármesternek: „Mr. Boc, a cégemnek Schengenre és nem sovinizmusra van szüksége!” (Mr. Boc! My company needs Schengen, not chauvinism!) Emil Boc ugyanis miniszterelnökként még azt ígérte, hogy Románia csatlakozik a schengeni egyezményhez.
Landman Gábor elmondta, egy hónapra vásárolta meg a hirdetőfelületet egy reklámcégtől azzal a szándékkal, hogy a nyelvi jogokat is hirdesse, és a tanácsadó cégének is nyilvánosságot szerezzen. Hozzátette, ha megbizonyosodik arról, hogy a kolozsvári polgármesteri hivatal tüntette el a reklámot, akkor büntetőjogi feljelentést tesz ellene.
Nem kellett az „ingyenreklám”
„Ezt nem értem, a hirdetőtábla bérleti díját kifizettem egy hónapra, ott hagyhatták volna, erre meg leszedték. Ezzel nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is megsértették a jogaimat. Szerintem a táblám nem volt sértő, nem volt bántó, sem törvényellenes. Ez is jelzi, hogy ezek az urak hol tartanak, kereskedelmi jogokat sértenek” – adott hangot értetlenségének a Krónika megkeresésére Landman Gábor. Hozzáfűzte: örül, hogy be tudta bizonyítani, mennyire ellenséges a romániai közeg az európai vállalkozásokkal.
Landman Gábor szerint a kolozsvári háromnyelvű helységnévtábla ingyenreklám lehetett volna a kincses város számára. „A peranyagokat ismerem, Boc úr mindent, de mindent megtett, hogy ne kerüljön ki a háromnyelvű helységnévtábla. Ezért – igaz a cégemet is akartam kicsit reklámozni – rá akartam világítani, milyen abszurd a helyzet. A politikusok Romániában semmit nem tettek az európai integrációért, a schengeni csatlakozásért, semmit nem tettek, hogy teljesítsék azokat a kötelezettségeket, melyeket vállaltak. Ellenben mindent megtettek, hogy egy ingyen háromnyelvű helységnévtábla ne kerüljön ki. Holott a többnyelvű feliratozás Európa jelképe. Precedens nélküli Európában, hogy erre nem hajlandóak. Ezért tettem” – magyarázta Landman Gábor, hogy miért választotta ezt az eszközt tiltakozása kifejezésére.
Hiányolt európaiság
Az identitását firtató kérdésekre kitérve elmondta, Hollandiában nőtt fel, és tulajdonképpen holland, de igazából európai embernek érzi magát. „Nekem Románia uniós csatlakozását követően kőkemény elvárásaim voltak. Fel vagyok háborodva Romániára, hogy még mindig itt tart 2016-ban. Nem tisztességes velem szemben és az európaisággal szemben. Szerintem a sovinizmust, etnikai alapú gyűlöletet a politika mesterségesen tartja fenn. Az, hogy még mindig sorba kell állnom, ha Romániába jövök, hogy még mindig nincs autópálya, hogy az ország hírneve pocsék, mind negatív tényezők az üzletem számára” – fejtette ki a Krónikának Landman Gábor.
Hangsúlyozta: az európai polgári jogokkal több tízezer román él Hollandiában, de alig van olyan holland, aki élhet ugyanezen jogaival Romániában. Emlékeztetett, hogy Románia egyezményekben vállalta ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartását, de nem tesz eleget kötelezettségeinek. „A cégemet 2007-ben alapítottam. Akkor mérget vettem volna rá, hogy Románia csatlakozik a Schengeni egyezményhez, és majd épül autópálya is” – adott hangot csalódottságának Landman.
Mint részletezte, akár munkaerő-közvetítésről, akár az ügyfelek felkereséséről van szó, nagyon sokat számít, hogy egy ország tagja-e a schengeni övezetnek, vagy nem, azaz sorba kell állni, vagy nem. „Ne feledjük, Schengen egyben a bizalom szinonimája is, az hogy Románia nem a schengeni övetezet tagja, azt jelenti, hogy nem bíznak meg benne. Ezt Hollandiában nagyon sok intézménytől visszahallom” – magyarázta Landman.
„Megfélemlítették a céget”
A Szászfenes és Gyalu határán található hirdetőtáblát azért távolították el, mert összetéveszthető az útjelző táblákkal, ami ellentétes a hirdetőeszközök engedélyeztetését és elhelyezését szabályozó törvény 15. cikkelyével – szerepel a cég hivatalos indoklásában, amelytől Landman Gábor kibérelte a reklámfelületet, és amelynek nevét nem volt hajlandó elárulni. „Ez egyértelmű hülyeség. Megfélemlítették a céget, azt kérték, hogy ne is keverjük bele őket. Be fogok nyújtani egy panaszt a holland nagykövetségen. Egyértelmű, hogy cenzúráznak, egy reklámcéget még meg tudnak félemlíteni, de vannak eszközeim, melyekhez nem tudnak hozzányúlni” – nyilatkozta lapunknak Landman Gábor.
Az általunk megkéredezett önkormányzatok ugyanakkor nem tudtak pontos választ adni arra, hogy ki kérte a tábla eltávolítását a reklámcégtől. Miközben lapunk információi szerint a kolozsvári önkormányzattól érkezhetett a kérés, Iulia Perşă, a polgármesteri hivatal szóvivője a Krónikának úgy nyilatkozott: egész biztosan nem a kolozsvári önkormányzat távolíttatta el a reklámtáblát. Hangsúlyozta, a hirdetőtábla nem a város területén volt elhelyezve, így nem tartozott a hatáskörükbe, hogy intézkedjenek.
Okos Károly, Gyalu alpolgármestere rákérdezett a helyi urbanisztikai hivatal vezetőjénél, hogy mi történt, azonban az a válasz érkezett, hogy a napokban nem regisztráltak építésiengedély-kérést – erre ugyanis egy reklámtábla elhelyezésekor is szükség van –, és felszólítást sem küldtek egyetlen illegálisan elhelyezett reklámtábla eltávolítására. Albert Ilona szászfenesi önkormányzati képviselő kérdésünkre elmondta: a helyi tanácsosok nem értesültek arról, hogy a polgármesteri hivatal óriásplakátot távolíttatott volna el.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Önkontroll
Egyesek rosszul időzítettnek, túlzottan durvának, személyeskedőnek, lehetetlen dolgokat számon kérőnek tarthatják Landman Gábor óriásplakátos akcióját, ám a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezését „eredeti” módon követelő vállalkozótól, jogharcostól egy dolgot elvitatni nem lehet: igaza van. 
Amikor egy közösség kollektív igazságérzete egyértelmű módon jelzi: folyamatos arculcsapás a politikai és jogi eszközökkel vívott érdekvédelmi küzdelem kudarca, természetszerű az elvárás, hogy valaki mégiscsak csináljon már valamit, és dicséretes, ha egyesek ezt magukra is vállalják.
Landmanék 2014-ben elérték, hogy bírósági döntés is kötelezze a kincses város önkormányzatát a többnyelvű táblák kihelyezésére, az igazságszolgáltatás terén aratott diadal pedig feledtette a közösség politikai képviseletének tehetetlenségét. Csakhogy a magyarságot hiába erősítette meg igazában egy precedensértékű, felszabadítóan ható indoklással megfogalmazott bírósági ítélet: a paragrafusok rosszindulatú tudorai fogást találtak a felperes alapítványon – annak hollandiai székhelyére hivatkozva –, így másodfokon eltörölték a korábbi döntést, és most új, ki tudja, meddig húzódó perben hadakoznak tovább.
Amikor a politikai eszközök csődöt mondanak – a magyar tanácsosok csaknem 14 éve képtelenek kiharcolni a táblakihelyezésekről szóló határozat alkalmazását –, és jogi úton is simán el lehet veszíteni egy, már megnyertnek hitt pert, senki ne csodálkozzék, hogy egy élő és élni akaró közösség tagjai saját kezükbe veszik az ügyet.
Hogy nem választási évben kellene provokálni? Hogy Boc, Kolozsvár polgármestere hajlandó a kompromisszumokra, ezért nem kellene sovinizmussal megvádolni (a persze már eltávolított óriásplakáton)? Egyesekben bizonyára felmerülnek mindezek, ám ne feledjük, hogy a politikum és a jog sorozatos kudarca óhatatlanul egyfajta kontrollvesztést idéz elő – a kiábrándultság és felháborodás szülte magánakciókat ugyanis nem a politikum és a jog szabályai irányítják, hanem az igazságérzet. Hogy mégis meddig lehet elmenni, hol a határ? Bízzuk azokra, akiknek igenis igazuk van.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)

Veszélyben a háromszéki falusi iskolák
Vészesen csökken a gyereklétszám a háromszéki falvakban, ahol csak nagy erőfeszítések árán tudják fenntartani az óvodát és az elemi iskolát.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján elmondta, több mint harminc tanintézetben csak néhány óvodás, illetve elemista van. „Ezekben a falvakban 3-4 gyerek jár óvodába, és az összevont osztályban tanulók száma sem éri el a tízet. Feltevődik a kérdés, hogy meddig lehet ezeket fenntartani” – mutatott rá a főtanfelügyelő.
Kifejtette, arra törekednek, hogy egyetlen iskolát-óvodát se zárjanak be, hiszen azzal is csökken a település fiatalításának az esélye. Ugyanis ha a faluban nincs tanintézet, akkor a fiatalok még inkább megfontolják, hogy ott maradjanak, vagy éppen odaköltözzenek. Kiss Imre szerint egy falu jövője, a tanintézetek életképessége is a gazdasági fejlődéstől függ.
„Egyértelmű, hogy a falvaink elöregedtek, és ez nemcsak Kovászna megyei jelenség, a fiatalok akkor maradnak a településen, ha van munkalehetőség, beindíthatnak egy saját vállalkozást, vagy kiépült az infrastruktúra, és megoldott az ingázás. Ha ezek a feltételek nem adottak, a fiatalok elvándorolnak, nincsenek kisgyerekek az óvodában, majd az elemiben” – mutatott rá az összefüggésekre a főtanfelügyelő. Hozzátette, hogy eddig annak ellenére igyekeztek megtartani az iskolahálózatot, hogy sem a jóváhagyott állásszámba, sem a költségvetési keretbe nem fértek bele.
Kovászna megyében 313 tanintézet működését hagyták jóvá a következő tanévre, az ideihez képest csak kisebb módosításokat hajtottak végre. A zoltáni Bethlen Kata Általános Iskola működését például felfüggesztették, mert az óvodába nem iratkozott be egyetlen gyerek sem, az öt kisiskolást pedig átvitték a gidófalvi iskolába. Hasonló megoldás született a komollói iskola esetében is, az oda beíratott tizenkét kisdiák Rétyen folytatja tanulmányait, és így a községközpontban sem kell öszszevont osztályokat működtetni.
Kiss Imre leszögezte, a falusi kisiskolák megtartására az egyetlen eszközük, hogy minőségi oktatást próbálnak biztosítani. Ugyanis ezáltal próbálják elérni, hogy azt a néhány gyereket se vigyék el a szüleik a községközpontba vagy a közeli városba. Ennek érdekében például tavasszal továbbképzéseket szerveznek az összevont osztályokban alkalmazható sajátos módszerekről.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

„Életre hívják” a víz alá került Bözödújfalut
Az elárasztás előtti Bözödújfalut szeretnék felidézni azzal a projekttel, melynek részeként élethű makettet készítenek a településről. Ezt az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély egyik szobájában állítják majd ki, elkészítésével pedig a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművészt bízták meg.
Már régóta megszületett az ötlet, hogy egy-két hektáros nagyságú makettet készítsenek arról, hogyan is nézhetett ki Bözödújfalu az elárasztása előtt – ennek a kicsinyített változata készül Berze Imre udvarhelyi műtermében – tájékoztatott Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere.
Mint mondta, egy Bözödújfaluról szóló szobát szeretnének kialakítani a Rhédey-kastélyban, itt állítanák ki a térplasztikát. A projekt összértéke 132 ezer lej, amelyet az erdőszentgyörgyi önkormányzat finanszíroz, a megvalósításban részt vesz a Bözödújfaluért Egyesület és a turizmus területén tevékenykedő Erdélyi Utakon Egyesület (EUE). Orbán László, utóbbi szervezet elnöke elmondta, már korábban is készíttettek hasonló modelleket látássérültek számára, ezért kérték fel őket, hogy támogassák az értékmentő projektet.
„Elég sokszor elhangzott az, hogy elárasztották a települést, eltűnt egy falu: mi a múltra szeretnénk koncentrálni. Korábban látássérülteknek tettünk láthatóvá dolgokat, most pedig valamit, ami már nem látható, azzá szeretnénk tenni mindenkinek” – magyarázta. Az április végén nyíló tárlaton régi bútorokat, Bözödújfaluból származó fényképeket, tárgyakat, eszközöket is bemutatnak, de gyűjtenek onnan származó verseket, énekeket is. Ezenkívül a közintézmények, templomok és kulturális épületek részletesebb makettjét külön kiállítják.
Szimulált napszakok
„A makett körüli fények úgy lesznek elrendezve, hogy 10 perc alatt minden napszakban látható legyen a település. Azzal, hogy lenyugszik a nap és felkel – az árnyékok játszadozásával – életre is tudjuk kelteni” – mesélte Orbán. Berze Imre rámutatott, a kiállítandó makett végleges változatát gipszből fogja elkészíteni úgy, hogy minden egykori házat megformáz (168 darabot) a csűrökkel együtt. A makett fölé, szemmagasságba egy víztömeget megjelenítő objektum is kerül – a jelenlegi tó tükrének a mása –, amely a falu elárasztását, a drámaiságot idézi.
A szobrászművész köszönetet mondott György Zoltán és Orbók Sándor építészeknek a tervrajzokért, amelyek alapján dolgozhat. „Konkrét és tiszta tervrajzok alapján dolgozom: arányérzék, formaérzék és technikai tudás szükséges a kivitelezéshez – fogalmazott. – Ez egy szép koprodukció, gyönyörű csapatmunka, és hihetetlen megtiszteltetés számunkra, hogy mi készíthetjük el, hiszen ilyen még nem készült”.
Láttamoztak a bözödújfaluiak
Több volt bözödújfalui lakó is eljött hétfőn Berze műtermébe láttamozni, javítani a készülő makettet. „Itt és most megelevenedett előttem a falu, persze mindig látom magam előtt: be kell hunyjam a szemem, és látom a bokrokat, fákat, házakat” – fogalmazott Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius tiszteletes, a projekt egyik ötletgazdája.
Hozzátette: van még némi javítanivaló a modellen – árkok, emelkedők kialakítása –, illetve több házat is modellezni kell még, de már most elég részletesen látható a település. Amit fontosnak tart, hogy kerüljön rá a makettre, a Csillag-hegy, a falut meghatározó három magaslat egyike is.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)

Cioloş a moldovai kormányfőnek: támogatásért reformot!
Románia hajlandó támogatni Moldova európai integrációját és az új kormány reformjait, de ahhoz annak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek bizonyítják a reformok iránti elkötelezettségét – jelentette ki kedden Dacian Cioloş román miniszterelnök azt követően, hogy a Bukarestbe látogató moldovai kormányfővel, Pavel Filippel tárgyalt.
Cioloş közölte: ennek megfelelően Románia továbbra is fenntartja, hogy hajlandó 150 millió eurós hitellel támogatni a Pruton túli országot, az első részlet folyósítása előtt azonban azt várják a chişinăui kormánytól, hogy konkrét reformintézkedéseket dolgozzon ki. Abban állapodtak meg, hogy az elvárt intézkedések első listáját a román kormány a hét végéig elküldi Chişinăunak.
A feltételek között szerepel a moldovai jegybank új elnökének kinevezése, az EU-s társulási szerződés gyakorlatba ültetése, valamint egy korrupcióellenes, illetve az üzleti szférát érintő törvénycsomag elfogadása. Az első részlet összege egyébként 60 millió euró. A második részlet a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodástól függ, a harmadik pedig a megvalósítandó strukturális reformok elkezdésétől.
A román kormányfő azt is elmondta: a reformok függvényében Románia támogatni kívánja a rászoruló moldovai polgárokat átvészelni a telet azáltal, hogy alapvető szükségleti cikkeket adományoz nekik – az adományokat közvetlenül az érintettekhez kívánják eljuttatni.
Cioloş leszögezte: Moldova stabilitása nem csupán Moldova, hanem a régió biztonsága szempontjából is fontos. Egyben felkérte moldovai kollégáját, hogy kezdeményezzen párbeszédet a moldovai civil szféra képviselőivel, mivel a kormány hitelessége nagyban függ ennek eredményétől.
Pavel Filip megerősítette: az általa vezetett kormány első száz napjának legfontosabb célkitűzése a stabilitás megvalósítása és a reformok beindítása, és be akarja bizonyítani, hogy Európa-párti kabinetről van szó. A kormány beiktatása tartó kormányellenes tüntetésekre utalva rámutatott, a támogatás létfontosságú Moldova számára, mivel nehéz időszakon megy át. „A kormányra borzasztó nyomást gyakorolnak az előre hozott választást akaró szocialisták” – ecsetelte a miniszterelnök. Filip érthetőnek nevezte az őszinte tüntetők érzéseit, és kijelentette: egyes szociális és gazdasági követeléseket ő maga is jogosnak tart.
Közölte: a legfőbb cél az, hogy az ország mind pénzügyi, mind szociális szempontból stabilizálódjon, ezért az uniós társulási szerződésben foglalt reformok gyakorlatba ültetése és a kapcsolat felvétele a külföldi hitelezőkkel a kormány prioritását képezi. „Románia támogatása nélkül nehéz lesz elérni a stabilitást” – hangoztatta a moldovai miniszterelnök.
A moldovai kormányfőt Klaus Johannis államfő is fogadta, aki Románia támogatásáról biztosította őt, de szintén a politikai és pénzügyi reformok fontosságát hangsúlyozta.
Filip egyébként egy, a BBC-nek adott interjúban leszögezte: nem hajlandó lemondani, és nem tűri el az erőszakos megnyilvánulásokat. Úgy vélte, a lemondása nyomán csak még rosszabbá válna a helyzet, az ország pedig mély társadalmi és gazdasági válságba süllyedne, még az is előfordulhat, hogy nem tudná kifizetni a közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat.
Filip elismerte, hogy az utóbbi időszak korrupciós botrányai miatt megingott a polgárok politikusokba vetett bizalma, de időt kért, elismerve: ez az utolsó esély, hogy helyreállítsák a politikai osztályba vetett bizalmat. Azt is közölte, hogy nem mond le a 2014-ben aláírt európai uniós társulási szerződésben rögzített reformokról.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Fotók a Nagy Háborúról
„Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok” 
Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár Termében múlt héten megnyílt Az első világháború id. Kováts István fotográfus szemével című fényképkiállítás, amely egy hónapig látogatható.
A kiállítást Kováts Árpád, az egykori székelyudvarhelyi fotográfus dédunokája mutatta be. Elmondta, dédnagyapja 1881-ben Marosújváron született, Enyeden, fényképész nagybátyjánál tanulta a szakmát. Gyergyószentmiklósra kerülve megismerkedett Ferenczy Lukács fotográfussal, akitől megvásárolta székelyudvarhelyi műtermét, azt napfényműteremmé alakított át, mely Európában egyedülálló módon ma is rendeltetésszerűen működik.
A háború első évében azonban behívták katonának. A teljes menetfelszerelés mellett magával vitte többkilós fényképész-felszerelését is. Az általa készített felvételeken éles csatajelenetek nem láthatóak, hiszen akkoriban a fotózás szertartásosabb művelet volt, mint manapság: elő kellett készíteni az állványt, be kellett állítani az élességet, ami nyilván a csaták hevében nem volt lehetséges, de ennek ellenére megpróbálta a háborút több szemszögből megközelíteni képei által. Több száz felvételt készített, köztük sztereo képeket is, melyekből néhány a Baróton most nyílt kiállításon is látható.
A képek megörökítették a csatába indulást, de olyan vidámabb jeleneteket is, mint a katonák színielőadása, vagy amikor kugliznak a fronton. Felbukkan a halál mindennapisága, látunk temetést, lövészárokban ácsolt oltár előtt imádkozó katonát, esetenként talán egy-egy baka életének utolsó pillanatát.
– Úgy éreztük, kötelességünk nekünk emlékezni és a képek által emlékeztetni is az embereket a háborúra. 2014-ben, az első világháború kitörésének 100. évfordulóján mutattuk be ezt az anyagot, kiállítottuk Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Budapesten, Komáromban, a mai baróti kiállítással párhuzamban pedig Szombathelyen is – fogalmazott a dédunoka.
Egyik képen az eredeti, 1917-ben felavatott székelyudvarhelyi Vasszékely-szobor látható, melyet a 82-es császári és királyi gyalogezred elhunyt katonái emlékére állíttattak. A szobrot 1919-ben a bevonuló román katonák megsemmisítették, 2000-ben sikerült azt újraállíttatni, ezúttal már bronzból (az eredetit fából faragták – szerk.). Talapzatán a következő felirat olvasható: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok”. Halhatatlanságukat őrzik az id. Kováts István által a világháború ezernyi arcáról készített fényképek is.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Látlelet az oktatásról
A felsőoktatás különböző szakterületein végzett kutatások eredményeiről szóló tíz kötetet mutattak be hétfőn a Partiumi Keresztény Egyetemen a Látlelet az oktatásról a XXI. század elején címmel szervezett kerekasztal-beszélgetés keretében. Az eseményen Györbiró András, a PKE oktatója beszélgetett a kötetek szerzőivel, a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának (CHERD-Hungary) kutatóival és hallgatóival.
„Azért jelentős most ez a látogatás, mert 1990-ben alakult meg a Sulyok István Református Főiskola, és akkortól kezdve az egyik fő mentorunk a Debreceni Egyetem volt. Könyveket hoztak nekünk, oktatókat fogadtak továbbképzésre és mindenféle módon besegítettek. A most jelen levő Pusztai Gabriella már akkor az egyik legnagyobb támogatónk volt” – nyilatkozta a rendezvény moderátora, Györbiró András. Mint hozzátette, a felsőoktatási kutatóközpont munkája azért fontos, mert nagyon sok témát vizsgálnak a határ mindkét oldalán, kutatásaik pedig a helyi oktatóknak is forrásanyagként szolgálnak.
A két intézmény közötti kapcsolatot erősíti az is, hogy kialakult egy trend, mely szerint a Nagyváradon mesteriző diákok nagy része a Debreceni Egyetemen folytatja doktori tanulmányait. A PKE több oktatója is Debrecenben doktorált, tehát nagyon szoros kapcsolat áll fenn a két intézmény között, amelynek egy újabb lépcsőfokát jelentette a hétfői kötetbemutatóval egybekötött kerekasztal-beszélgetés.
A beszélgetés során Pusztai Gabriella delegációvezető, az MTA doktora azt az átfogó kutatási rendszert ismertette, amelyet Debrecenben fejlesztettek ki, és amelynek segítségével több indikátor figyelembevételével igyekeznek felmérni a felsőoktatási rendszer hatékonyságát, vagyis azt, hogy a hallgatók szellemileg, szakmailag mennyivel gyarapodnak az egyetemen, és megállják-e majd a helyüket szakterületükön belül és kívül is a társadalomban. Az esemény keretében Pusztai Gabriella, Kovács Klára, Ceglédi Tímea, Engler Ágnes, Revák Markóczi Ibolya, Bocsi Veronika, valamint Bacskai Katinka által jegyzett tanulmánykötetek kerültek bemutatásra.
Sz. G. T. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Újabb menekülttábor Szatmár megyében?
Felháborodást keltett az erdődi lakosság körében a hír, miszerint Tasnád után újabb szatmári településen, az Erdődhöz tartozó Nagymadarászon is menekülteket befogadó központ létesülne. Kereskényi Gábor képviselő azt kifogásolta, hogy a tasnádi esethez hasonlóan az érintettek ezúttal sem kérték ki a helyi közösség és az önkormányzat véleményét. Fetz István erdődi tanácsos szerint teljes mértékben érthető a település lakóinak az elutasítása.
Mint kiderült, a Jean Magnan francia jezsuita lelkész által Szatmár megyében létrehozott Fréres Egyesület a faluban működő árvaházban helyezné el a menekülteket, a befogadóközpont kialakítását pedig uniós forrásokból oldaná meg.
A Vocea Transilvaniei hírportál szerint kedden feszült hangulatú lakossági fórumot tartottak a témában Erdődön Ovidiu Duma polgármester részvételével. A helybéliek leszögezték, hallani sem akarnak arról, hogy a kisvároshoz tartozó Nagymadarászon menekülteket szállásoljanak el, és készen állnak akár erőszakkal „megvédeni" a települést. Az is kiderült a gyűlésen, hogy az erdődiek úgy szereztek tudomást a Fréres Egyesület tervéről, hogy a szervezet álláshirdetést adott fel biztonsági őrök alkalmazása céljából.
A hírportál szerint a jelentkezők az állásinterjún tudták meg, hogy menekültekre kellene vigyázniuk. A lakossági fórumon részt vett a Fréres Egyesület képviselője is, aki azzal próbálta megnyugtatni a helybélieket, hogy nem szíriaiakat, hanem észak-afrikaiakat fogadnak majd be. Ovidiu Duma polgármester egyébként szerdán petíciót adott át Eugeniu Avram Szatmár megyei prefektusnak, melyben arra kérik Petru Tobă belügyminisztert, hogy akadályozza meg a menekültközpont létrehozását.
Fetz István, a Német Demokrata Fórum (NDF) erdődi önkormányzati képviselője a Krónikának elmondta, a helybéliektől értesült a menekültközpont létrehozásának a híréről, részleteket azonban nem tud, mivel a lakossági fórumra nem kapott meghívást. „Megértem a helybéliek felháborodását, hiszen a tasnádi menekülttábor kialakításának a hírét is vegyes érzelmekkel fogadták a megyében" – mondta az erdődi tanácsos.
Kereskényi Gábor Szatmár megyei parlamenti képviselő azt kifogásolta, hogy a tasnádi esethez hasonlóan az érintettek ezúttal sem kérték ki a helyi közösség és az önkormányzat véleményét. „Egy ilyen horderejű kérdésben ezeket a lépéseket nem lenne szabad kihagyni" – szögezte le lapunknak a politikus.
Amint arról beszámoltunk, Tasnádon egy évekkel ezelőtt bezárt csendőrlaktanyában alakítana ki menekültközpontot a bevándorlásügyi hivatal – ezt Petre Tobă belügyminiszter jelentette be tavaly decemberben –, a településen azonban előzetesen senkivel nem egyeztettek a témában. A tasnádi elöljárók leszögezték: tiltakoznak a terv kivitelezése ellen, és arra hívták fel a figyelmet, hogy a menekültközpont a város legfőbb bevételi forrásától, a termálstrandtól alig száz méterre működne, a menekültekkel való szomszédság pedig elriaszthatja a turistákat.
Katona Péter, az RMDSZ tasnádi szervezetének elnöke szerdán érdeklődésünkre azt mondta, a bevándorlók fogadása kapcsán indított konzultáció – melynek keretében több száz helybélit szólítottak meg – egyértelműen azt mutatja, hogy a város lakói nem értenek egyet azzal, hogy a tasnádiak megkerülésével hozzanak létre menekülttábort a településen.
Katona Péter egyébként úgy tudja, a központ létrehozására kiszemelt csendőrlaktanyát az elmúlt időszakban meglátogatták a nagyváradi katonakórház képviselői, akik belügyminisztériumi alkalmazottak számára kezelőközpontot működtetnének az épületegyüttesben, de terepszemlét tartott már a SMURD rohammentő-szolgálat delegációja is, akik kiképzőközpont létrehozását tervezik. „Erről szó volt a legutóbbi tasnádi tanácsülésen is. Konkrétumokat nem tudunk, azonban minden jel arra utal, hogy a menekültközpont kialakítása már nem tűnik annyira biztosnak Tasnádon, mint pár héttel ezelőtt" – mutatott rá Katona Péter.
Gyergyai Csaba. Székelyhon.ro

Négymillió lej Udvarhelyszéknek, semmi Udvarhelynek
Az áfából és a jövedéki adóból származó összeg év eleji leosztásából több mint négymillió lejt utalt ki Hargita Megye Tanácsa az udvarhelyszéki településeknek – tudatta közleményében a megyei önkormányzat.
Székelykeresztúr közel 250 ezer lejt kapott a Sóskút fürdő felújítására, továbbá ugyanennyit a helyi egészségügyi központ korszerűsítésére és kerékpárút építésére.
Szentegyházán a kiutalt 230 500 lejből egyebek közt az önkéntes tűzoltóállomás tetőszerkezetének és a gyermekgyógyászati részleg felújítását fogják finanszírozni.
Az udvarhelyszéki községeknek kiutalt összegeket főleg járdaépítésre, épületek befejezésére és modernizálására, hidak át- és megépítésére, sportpályák kialakítására, öltözők építésére fogják fordítani.
Székelyudvarhely nem szerepelt a nyertes pályázók listáján. A Borboly Csaba Facebook-oldalán megosztott erről szóló hírre Bunta Levente hozzászólásban annyit reagált: „Sokba fog ez még neked kerülni Csaba!” Borboly Csaba ezt a következő kommentárral osztotta meg: „Egy RMDSZ-es kollégát töröltem a listáról. Fenyegetőzzön máshol.” Székelyhon.ro

Udvarhelyi lövöldözés: itt vannak a felvételek
A szórakozóhely működtetői lapcsaládunknak nem, de az uh.ronak kiadták a szombaton történt összetűzés videofelvételeit. Ez új elem a Szőke–Szígyártó-ügyben, sokan, sokszor fogják elemezni a felvételeket – a hatóságok mellett.
A két részletben megjelent videofelvételeken jól látszanak a történtek: a szereplők felismerhetők, az is jól látható, hogy miként reagál a személyzet, a – sehol sem látható – biztonsági őr, valamint a több mint száz vendég.
A Mokka tulajdonosai közölték, hogy bírósági határozattal akarják kitiltatni a részvevőket, bár pontosan nem nevezik meg, hogy kizárólag Szőkére és Szigyártóra gondolnak-e.
Megszólalt Szígyártó Szabolcs is
„Eljött az idő, hogy én is megszólaljak és kiálljak az igazam mellett” – olvasható Szígyártó Szabolcs Facebook-oldalán. A szombat hajnali konfliktus másik szereplője hangsúlyozza, a történtek bűnügyi vizsgálat tárgyát képezik. Mint írja, „a nyomozóhatóságokat a Szőke László által elkövetett súlyos bűncselekmények miatt értesítették, mint emberölési kísérlet és jogtalan fegyverhasználat”. Rámutat, a hatóságok egyelőre nem állapították meg, hogy Szőke László jogos önvédelemből cselekedett volna.
„Az a dühödt médiakampány, amely az elmúlt napokban drámai hangvételt vett, nem más, mint a személyem ellen irányuló szándékos támadás, és amelyet Szőke László hosszú ideje folytat, kihasználva újságírói minőségét. Ez a kampány nemcsak közvetlen és jogtalan támadás a személyem ellen, hanem közvélemény-alakító és -formáló szerepe is van, amely manipulál és gyűlöletre, intoleranciára buzdít. A személyemre vonatkozó sértő és rágalmazó jellegű kijelentések mellett a sajtóanyag előzetes ellenőrzést nélkülöző valótlanságokat/hazugságokat is tartalmaz, figyelmen kívül hagyva minden olyan alapelvet, amely a minőségi újságírás sajátja.
Szőke László úgynevezett szabad vélemény-nyilvánításhoz való jogának megnyilvánulása nem más, mint az én méltósághoz, jó hírnévhez, és a rólam alkotott képhez való jogomnak a durva megsértése” – írja Szígyártó Szabolcs. Kitér arra is, hogy szerinte Szőke Lászlót személyes bosszú vezérli a különböző sajtóanyagok közlésében. Hangsúlyozza azt is, hogy „ezek a megbélyegző kijelentések, amelyek ellenőrizhetetlen sebességgel terjednek el a közvélemény soraiban, jogtalan kárt okoznak személyemre nézve, olyan körülmények között, hogy nem ítéltek el azon cselekedetek miatt, amelyekről a fent nevezett azt spekulálja, hogy elkövettem volna”.
Végezetül kifejti, „a Szőke László által előadottak, ami a 2016.01.23-i incidenst illeti, nem felelnek meg a valóságnak, azokat vagy azért hozták nyilvánosságra, hogy személyemet befeketítsék, vagy hogy befolyásoljanak egy folyamatban lévő nyomozást, miközben a valós tényállásnak nincsen köze az állítólagos jogos önvédelemhez. Szőke László egyetlen pillanatig sem került olyan helyzetbe, amely szükségessé tette volna a fegyver használatát egy nyilvános, zsúfolt helyen”.
Amint arról beszámoltunk, több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen megtámadták. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a kórház sebészeti osztályára utaltak. Székelyhon.ro

Angol, francia olasz nyelvű oktatás igen, magyar nem?
Az aggasztó demográfiai mutatókkal is alátámasztott diáklétszám-csökkenés ellenére sem szándékozik újjáalakítani a magyar tagozatot a Marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem. A rektori tisztségért harcba szálló professzorok inkább az angol, francia, olasz és spanyol nyelvű oktatás beindítását tervezik.
A magát a régiót legjobban lefedő felsőfokú tanintézményeként meghatározó Marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen a közeljövőben szó sem lehet a magyar nyelvű oktatás visszavezetéséről – fejtette ki megkeresésünkre a rektori tisztségért versengő Călin Enăchescu és Daniel Ştefan. A két jelölt ugyan nem veti el teljesen a magyar csoportok létrehozását, azonban jelenleg két okból is megvalósíthatatlannak tartja: egyrészt nem rendelkezik elegendő oktatóval, másrészt képtelen felvenni a harcot a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel.
„A Sapientia marosvásárhelyi karán szinte minden olyan szak működik, amit mi létre tudnánk hozni. Ráadásul nagyon nehéz egy olyan egyetemmel felvenni a versenyt, amelyet a magyar állam finanszíroz” – érvelt a második rektori mandátumra pályázó Enăchescu. Fiatalabb kihívója, Daniel Ştefan a magyar nyelvű oktatás akkreditációjában látja a legfőbb nehézséget. Ennek dacára a két tanár angol, francia, olasz és spanyol nyelvű csoportok beindítását tervezi. Kérdésünkre, hogy szerintük a térségben valóban több fiatal beszéli ezt a négy világnyelvet, mint a magyart, a jelenlegi intézményvezető pontosítani kívánt, mondván, hogy ajánlatukkal kimondottan a külföldi diákokat céloznák meg. Erre azért is mutatkozik igény, mivel a hazai demográfiai mutatók szerint vészesen csökken a középiskolások, azaz a potenciális egyetemi hallgatók száma. „Éppen ezért ki kell mennünk a nemzetközi porondra. Az ötvenhat esztendős múlt kötelez” – vélekedett Călin Enăchescu.
A múlt másról szól
Az ötvenhat éves múlt, melyre a rektor hivatkozik, éppen arról szól, hogy a mai egyetem jogelődjét, a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolát 1961-ben, a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa Oktatási-Művelődésügyi Osztályának közleménye szerint magyar és román tagozattal kell működtetni. Kezdetben két fakultást létesítettek: román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, valamint fizika, kémia és ipari ismeretek. A főiskola hároméves képzést nyújtott, és az általános iskola felső tagozatán oktató pedagógusokat képezett. Idővel a Ceauşescu-rendszer felszámolta a marosvásárhelyi pedagógusképzést és 1981-ben almérnöki főiskolává alakította át az intézményt. A teljes elrománosítási folyamat az 1990-es évek elején indult be, amikor politikai okokból több értékes magyar oktatót is eltávolítottak vezetési beosztásából. Az etnikai tisztogatás volt az egyik szikrája annak a lángnak, mely begyújtotta a Sapientia létrehozásának tervét. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem későbbi alapítója, Hollanda Dénes professzor is kénytelen volt búcsút venni a mérnöki egyetemtől, ahol azelőtt négyszer is dékánnak választották.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Országos szintű mozgalommá vált az Igen, tessék!
Országos mozgalommá vált az Igen, tessék! mozgalom, új honlapjánakköszönhetően. A civil szervezet újraszabott világhálós felületét és jövőbeli terveit szerdán mutatták be Kolozsváron.
2011-ben kezdte meg tevékenységét a mozgalom csapata, akkor ötven partnerrel, az együttműködők száma idén januárra 600-ra emelkedett. Tavaly döntöttek úgy, hogy a korábbi csatornák mellett új projektet indítanak, az egyik projekt a Zöld okos kiadvány beindítása volt, amelyet a kolozsvári háztartásokba juttattak el. Ezzel kapcsolatosan több igény is megfogalmazódott: többek között az, hogy a magyar szolgáltatók, cégek elérhetőségét tartalmazó Zöld okost online felületen is lehessen böngészni - fogalmazott Talpas Botond, az Igen, tessék! egyesület elnöke.
Mint kifejtette, az online felület előnye, hogy számos eszközön elérhető, könnyű kezelni. A most induló honlap egyik leghasznosabb újítása a földrajzi korlát kiterjesztése, ami az offline terjesztési módok miatt nehézkesen működött mostanáig. „Az új honlap ad lehetőséget arra, hogy az Igen, tessék! ne csak kolozsvári mozgalom legyen”– fogalmazott Talpas.
Szélyes Levente, a Codespring ügyvezető igazgatója elmondta, két projekt között gyakran foglalkoznak – önszorgalomból – magyar projektek támogatásával is. Így készül el hamarosan a Szabadság napilap honlapja, ugyanakkor most az Igen, tessék! lapkihordó platformján dolgoznak.
A szerdán elindult honlapról Kandó Norbert, a Codespring projektvezetője kifejtette, a fejlesztést tavalyelőtt júliusban kezdték el, novemberben volt alkalmuk komolyabban dolgozni rajta. Az új honlapot államvizsgadolgozatként már bemutatták, de az ETDK-n és egy nemzetközi IT-konferencián is nyilvánosságot kapott, hiszen a Codesprings együttműködik magyar egyetemistákkal.
Okos honlap, magyar utcanevek
Praktikussá, tehát a partnerek és felhasználók számára egyszerűvé, és felhasználóbaráttá tették a honlapot  – fogalmazott Bethlendi András, az Igen, tessék! ügyvezetője. Mindössze a szükséges kulcsszót és a települést kell megjelölnünk – magyarázta. A honlap okos és okosodó: a regisztráló cégek keresőszavai alapján működik, ugyanakkor egy cégnek minden munkapontját megtaláljuk az elénk táruló térképen, a fontos információkkal együtt. Az utcanevek magyarul is megjelennek.
Bethlendi András elmondta, a honlapon történő keresések mentén naprakész statisztikát kap a szervezet arról, hogy az érdeklődök milyen szolgáltatásokat és termékeket keresnek.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro

Értéktár – fotókiállítás Ottományban
Fesztív külsőségektől mentesen ”nyílt meg” az ottományi Komáromi kúriában az Erdélyi Értéktárat bemutató fotókiállítás az elmúlt pénteken.
A Magyar Kultúra Napján lehetett megtekinteni első lakalommal azt a fotókiállítást az ottományi Komáromi kúriában, mely az Erdélyi Értéktár ”kincseit” összegzi. A kiállítóház adminisztrátora, Szűcs György kérdésünkre a helyszínen elmondta: a kolozsvári  székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) felügyeletével történt az Erdélyi Értéktár összeállítása (hasonló zajlott pár hónapja megyénkben, a Hegyköz néhány falujában, amiről beszámoltunk – szerz.megj.), a leltárt aztán Budapestre továbbították, ahol döntenek arról, mi kerül tovább a Nemzeti Értéktárba. Az erdélyi felmérést is természetesen fotókon is dokumentálták, a felvételekből tàrlatot állítottak össze, mely Pusztina (Bákó megye) és Székelyudvarhely (Hargita megye) után – Szűcs György személyes kapcsolatai révén – érkezhetett Ottományba.
Március végéig
De mi is látható az összesen 27, a kúria folyosóján közszemlére tett pannón? A teljesség igénye nélkül néhány összefoglaló cím: kalotaszegi bútorfestés, népi építészet, népi mesterségek (szövés, fonás, hímzés, kőfaragás, fazekasság), templomi orgonák, népviselet, népzene, néptánc, népszokások, templomok. Az ünnepélyes megnyitó azért maradt el, mert KJNT minden illetékes szakértőjének előre lekötött programja volt a Magyar Kultúra Napján, ezért lehetséges, hogy formabontó módon a március végére tervezett tárlatzárás lesz meghívottak jelenlétében megtartott, ünnepélyes, addig is várják a látogatókat. Szűcs Györgytől megtudtuk még, hogy tavasszal Ottományban és a községközpont Szalacson lesz a már említetthez hasonló érték-leltározás.
Rencz Csaba. erdon.ro

Fennállásának 5. évfordulóját ünnepli önálló intézményként a nagyváradi Szigligeti Színház
Születésnapi programsorozattal ünnepli önálló intézményként fennállásának ötödik évfordulóját a nagyváradi Szigligeti Színház, amely a színtársulat mellett néptáncegyüttest és bábtársulatot is magában foglal.
Czvikker Katalin menedzserigazgató az MTI-nek szerdán elmondta, hogy a Bihar megyei önkormányzat öt évvel ezelőtt fogadta el azt a határozatot, amellyel megalapította a helyi önálló magyar színházat. Később a filharmónia keretében működő Nagyvárad Táncegyüttes, valamint az állami bábszínház Lilliput Társulata is a Szigligeti Színházhoz került. 2011 előtt a nagyváradi magyar színtársulat a románnal közös intézményben működött.
Az igazgató felelevenítette: a szétváláskor főleg a román kollégák aggódtak amiatt, hogy a Szigligeti Színház nem lesz képes fenntartani magát, de a szakmai eredmények és a számok is ennek ellenkezőjét igazolják - mondta.
Czvikker Katalin szerint önálló intézményként számos olyan kiegészítő programot bonyolítanak le, amelyeket nem tudtak volna megvalósítani vegyes struktúrában. Kiemelte, hogy mindhárom társulat egy-egy saját fesztivált alapított az elmúlt öt évben. Emellett elindították az Iskola a színházban, színház az iskolában elnevezésű programot, amelynek keretében évente egy előadást visznek színre gyerekek bevonásával. Létrehozták a Szigligeti Tanodát, ahol az érdeklődő diákok a színjátszás mellett díszlet- és jelmeztervezés, látványtervezés és dramaturgia képzésben részesülnek. A nagyváradi színház a dráMÁzat erdélyi drámaíró verseny egyik szervezője is.
Az intézmény önerőből végzi a fejlesztéseket, az elmúlt öt évben teherszállító járművet vásároltak, mobilszínpad-rendszert építettek, a fenntartó önkormányzat beleegyezésével pedig két stúdiótérrel bővítették a színházat, a beruházást saját bevételekből, valamint szponzorok támogatásából fedezték - magyarázta Czvikker Katalin. Az új stúdióteremben az idéntől független színházi napokat szerveznek, ezzel bemutatkozási lehetőséget biztosítva a független társulatoknak is.
A Szigligeti Színház három társulatának előadásait évadonként mintegy 55 ezer néző látogatja, a bérletek száma meghaladja a 4100-at.
(MTI)

Bezár az étfalvi iskola – Fogynak a gyermekek a háromszéki falvakban
Háromszéken legalább harminc olyan óvoda és iskola működik, ahová három-négy óvodás jár, és egyetlen összevont osztályban tanul nyolc-tíz diák. Bár pénzügyi szempontból nehéz fenntartani ezeket, a megyei tanfelügyelőségnek nem áll szándékában bezárni egyetlen óvodát, iskolát sem, de ahol nincs gyermek, ott az oktatás magától megszűnik. Az étfalvi óvoda már korábban bezárt, szeptembertől az Árva Bethlen Kata Elemi Iskola kapujára is lakat kerül.
A megye iskolahálózatában jövő tanévtől bekövetkező változásokról Kiss Imre főtanfelügyelő elmondta, bár sem az oktatási minisztérium által megszabott álláskeret, sem a költségvetés nem elegendő, támogatják a kis létszámú egységek működését is, mert ha egy településen megszűnik az iskola, kevés az esély arra, hogy fiatalok telepedjenek oda.
Falvaink életképessége az oktatás meglététől és a gazdasági lehetőségektől függ, ezért a végsőkig ki kell tartani a kis iskolák mellett – véli a főtanfelügyelő, de az étfalvi iskolát már nem lehet megmenteni, mert a jelenlegi negyedikesek szeptemberben elhagyják az elemit, és Gidófalván tanulnak tovább, utánpótlás pedig nincs. A tanító címzetes pedagógus, elhelyezése kötelező, azt ellenben még nem tudni, hogy ősztől hol fog tanítani.
A komollói Erdősi Sylvester János Elemi Iskolában is, ahol jelenleg az előkészítőtől negyedik osztályig tizenketten tanulnak, ősztől felfüggesztik az oktatást, a diákokat iskolabusszal szállítják a rétyi Antos János Általános Iskolába – tájékoztatott Kiss Imre, aki szerint a komollói gyermekek ezzel csak nyernek, mert a községközpontban minden évfolyamon önálló osztályok fognak működni.
Hosszú a sora a kis létszámú iskoláknak, ahol az összevont osztályokban tanítóknak óriási többletmunkát kell végezniük, őket segítik azzal, hogy tavasszal továbbképző tanfolyamot szerveznek számukra, ami által ezekben az osztályokban is növelik az oktatás színvonalát – közölte a főtanfelügyelő. Jövő tanévtől néhány formai változtatásra is sor kerül: a papolci iskola elveszíti jogi önállóságát, a zágoni Mikes Kelemen Általános Iskolához csatolják, a sepsiszentgyörgyi 3-as óvoda a Benedek Elek Napközi Otthon részévé válik, a megyeközponti, ugyanabban az épületben működő Pinokkió és Hamupipőke óvoda és napközi otthon ezentúl csak Pinokkió néven szerepel, újra kinyit a kézdivásárhelyi 3-as óvoda, és a Molnár Józsiás Általános Iskolához tartozó oroszfalusi elemi iskola külön egységként (de nem pénzügyi központként) szerepel ezután a hálózatban.
Az új tanévben Háromszéken háromszáztizenhárom állami oktatási egység (a jelenlegi háromszáztizenöt helyett) és a kézdivásárhelyi magán egészségügyi technikum fog működni hetvenkilenc (eggyel kevesebb, mint idén) pénzügyi központtal.
Fekete Réka
Háromszék. Erdély.ma

Sepsiszentgyörgy polgármestere beperelte a kormányt
Perbe fogta a háromszéki prefektúrát Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere megfellebbezte azt a tízezer lejes bírságot, amelyet kirótt rá Sebastian Cucu kormánybiztos, amiért nem oldotta meg maradéktalanul a visszaszolgáltatási kéréseket.
Az ügyet a Sepsiszentgyörgyi Bíróság tárgyalja, még nem jelölték ki az első tárgyalás időpontját.
Antal Árpád Románia kormányát is beperelte az ügyben, amiért ugyan számon kéri a visszaszolgáltatást, de valójában akadályozza azt.
marosvasarhelyiradio.ro / agerpres.ro
Erdély.ma

Állampolgárságot igényelt a külhoni fiatalok fele
A megkérdezett külhoni fiatalok fele igényelt magyar állampolgárságot, és a fiatalok 90 százaléka szerint a kisebbségi magyarok a magyar nemzet részét képezik. Egyebek között ez derült ki abból a reprezentatív felmérésből, amelyet csütörtökön sajtótájékoztatón ismertettek Budapesten.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet 2700 fiatal megkérdezésével készült kutatása szerint Szlovákiában csak elvétve találtak kettős állampolgárságot, míg Kárpátalján 68, Vajdaságban 82, Erdélyben 56 százalékos volt az arány – ismertette Papp Z. Attila, az intézet igazgatója. A magyar állampolgárság igénylése mögött elsősorban érzelmi, nemzeti szempontok domináltak, illetve a legfiatalabbaknál a magyarországi és más külföldi utazással, tanulással összefüggő motivációk is megjelentek. Akik nem igényeltek, jelentős hányadban azt mondták: magyar állampolgárság nélkül is magyarnak vallják magukat.
A fiatalok 90 százaléka mondta, hogy a kisebbségi magyarok a magyar nemzet részét képezik, de közel kétharmaduk azt is vallotta, hogy a többségi nemzetnek is a részei. A megkérdezettek közel 70 százaléka nevezte a régiót vagy országot szülőföldjének és hazájának, ahol él, ugyanakkor mintegy 13 százalék a jelenlegi, illetve történelmi Magyarországot tekinti hazájának.
A felmérés szerint a megkérdezett fiatalok több mint fele fontolgatja a külföldre való végleges elvándorlást, de az otthonukat elhagyni szándékozók közül elsősorban a kárpátaljai magyarok képzelik el jövőjüket Magyarországon. A többi régióból a kivándorlást mérlegelők 30-40 százalékban választanák az anyaországot.
A 15-29 éves magyar anyanyelvű, illetve nemzetiségű fiatalok a legnagyobb kihívásnak a munkanélküliséget, a szegénységet, a kilátástalanságot tartják, és a legkevésbé problematikus számukra a hiányzó szórakozási lehetőségek mellett az anyanyelvi továbbtanulás és az államnyelv nem megfelelő ismerete – közölte Papp Z. Attila.
Kitért arra is, hogy összevetve a 2001-es MOZAIK ifjúságszociológiai kutatással azt látható, hogy nőtt – és leginkább a Felvidéken – a felsőfokú végzettségűek aránya. A házasságban élők száma, illetve a gyermekvállalási kedv a 15 évvel ezelőtti adatokhoz képes jelentős csökkenést mutat. A fiatalok mintegy fele volt egyedülálló, közel 15 százalék élt házasságban, amelynek 73 százaléka magyar-magyar házasság. A házasulási kedv Kárpátalján a legnagyobb, itt és Erdélyben volt ugyanakkor a legmagasabb a vegyes házasságok aránya is.
Az is kiderült, hogy egyre nagyobb mértékben számítanak a materiális javak, és a karrierépítés fontossága is nőtt a fiatalok számára. A munkanélküliség közel 14 százalékos a korcsoporton belül.
A vallás az értékskálán viszonylag hátul szerepelt, a legfontosabbnak Kárpátalján tartották, ezt követte Erdély, és Felvidéken, Vajdaságban voltak a legkevésbé vallásosak. A felmérésben arra is rákérdeztek, mennyire érzék boldognak magukat a fiatalok, és a 10-es skálán 8-as átlagot regisztráltak. A négy külhoni régiót – Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját és Vajdaságot – érintő kutatás során ugyanakkor minden vonatkozásban jelentős eltérések mutatkoztak az egyes területek és korcsoportok között – összegzett Papp Z. Attila.
MTI

Erdély.ma, 2016. január 28.
Ellenőrzés alatt marad Románia és Bulgária
Romániát hozta ki jobban teljesítőnek az Európai Bizottság éves jelentése a bolgár és a román igazságügyi rendszer működéséről. Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (CVM) keretében készült értékelés mindként ország esetében gondnak érzi, hogy még ha a kormány reformálna is, a parlament sokszor akadályokat támaszt.
A szerdán Brüsszelben bemutatott újabb CVM volt az első teljes egészében a Juncker-bizottság által készített jelentés a két országról, (a tavaly januárban közzétett anyag nagy része még a Barroso-bizottság gyűjtésén alapult).
Miként tavaly, úgy az idei CVM is Romániában állapít meg nagyobb haladást, de igazából mindkét ország tekintetében megemlítik, hogy számos „kihívást" – különösen a korrupció elleni harc esetében – hasonló formában az előző évek jelentései is kiemeltek, ám előtérbe állításuk változatlanul szükséges maradt, tehát nem is történt elegendő változás.
Egyébként szintén a tavalyi mintát erősíti, hogy továbbra sincs szó a CVM-ek megszüntetéséről. Bizottsági illetékesekkel folytatott háttérbeszélgetésekből az derült ki, hogy „mintegy egy éven belül" újabb jelentés elkészítésére lehet számítani. Miként egyikük – név nélkül – fogalmazott: „amikor elkezdtük ezeket csinálni, magunk sem gondoltuk, hogy ennyire bonyolult, összetett terület ez, aminek szinte lehetetlen a végére jutni".
A mostani jelentések mindenesetre mindkét ország esetében külön kihangsúlyozzák, hogy a CVM láthatóan „hasznos támogatást" jelent az adott országokban folyó igazságügyi reformok végig vitele számára. Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust emlékezetes módon a 2007-es bolgár és román taggá váláskor hozták létre, miután bizottsági és tagállami vélemények szerint Bulgária és Románia igazságügyi rendszere, ha formálisan meg is felelt a taggá válás feltételeinek, de tényleges működésében még további jelentős reformokra szorult. A CVM elvben ezt kívánja ösztönözni azzal, hogy a tervek szerint mindaddig fennmarad, amíg brüsszeli megítélés szerint az érintettek e reformoknak a végére nem járnak.
A román CVM-jelentés már tavaly is pozitívba hajlott, ez azonban idén még erőteljesebbé vált. A feltárt ügyek száma, súlyossága, az esetenként magas politikai szintet sem kímélő eljárások és vádemelések sora – aminek egy korábbi miniszterelnök is célpontjává válhatott – mind pozitív visszhangra lelt az idei jelentésben.
„A fennálló trend arra utal, hogy Románia határozottan halad a CVM-célok fenntartható teljesítése felé" – állapította meg ennek kapcsán a bizottsági anyag, aminek bemutatásakor Frans Timmermans bizottsági alelnök azzal méltatta a román eredményeket, hogy azok úgymond „professzionalizmust és elkötelezettséget mutatnak". Timmermans külön is kiemelte a korrupció elleni utcai demonstrációkat, mint amelyek szavai szerint kifejeznek egy tömegigényt a korrupció elleni harc, és az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése iránt.
A jelentés ugyanakkor további lépéseket és elkötelezettséget szorgalmaz az idei évre, és különösen megrovóan szól a román parlament egynémely döntéséről, amelyben a román honatyák akadályokat gördítettek a büntető törvénykönyv reformjának útjába, valamint nem ritkán koalíciókba tömörülnek, hogy korrupciógyanúba keveredett képviselőtársaikat megvédjék a mentelmi jog felfüggesztésétől.
A bolgár jelentés tavaly is alapvetően kritikus volt, ezt azonban – némi kiváró megértéssel – akkor a bulgáriai „politikai bizonytalansággal" is magyarázták, megemlítve, hogy a Bizottság által vizsgált időszakban az országban három különböző kormány váltotta egymást, és egy ideig a parlamenti munka is lebénult.
Az azóta eltelt évről szóló értékelés azonban nem igazán tudott pozitívabbá válni. Miként korábban, most is az igazságszolgáltatás átfogóbb reformját szorgalmazzák, sürgetik az új korrupció-ellenes törvény kidolgozását és elfogadását, beleértve egy, ennek végrehajtását szavatoló független magas szintű egyesített hatóság megteremtését is.
Ez utóbbi elképzelés egyébként megjelent a kormány tavaly beterjesztett alkotmánymódosítási javaslatában is, azonban a bolgár parlament – több más, korrupció elleni harcot erősítő lehetséges intézkedéssel együtt – kigyomlálta a szövegből. „Bár a kormány már kifejezte azon szándékát, hogy újabb javaslattal áll majd elő, azonban a parlamenti döntés világosan jelezte, hogy hiányzik a politikai konszenzus a reformtörekvések végig vitelére" – állapítja meg ennek kapcsán most a bizottsági
értékelés. Cserébe Brüsszelben elismerően szóltak, és bíztató jelként értékelték, hogy tavaly decemberben Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök technikai-szakmai támogatást kért a Bizottságtól a megcélzott igazságügyi reformokhoz. „A Bizottság üdvözli" a bolgár igényt – jegyezte meg ennek kacsán sajtóértekezletén Timmermans, aki szerint a brüsszeli testület már tett is lépéseket annak érdekében, hogy a szükséges támogató kapacitást megteremtsék.
mediatica.ro / bruxinfo.hu. Erdély.ma

EMNP: az RMDSZ visszautasította a magyar-magyar összefogást
Újra találkozott Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke Kolozsváron. A mai tanácskozás után Szilágyi kijelentette: az RMDSZ attól is elállt, amiben legutóbbi találkozójukon megegyeztek, s egy egyéni jogértelmezéssel kibúvót találtak a magyar közösség érdekeit szolgáló együttműködés alól. A Néppárt elnöke bejelentette: tudomásul veszik, hogy az RMDSZ sehol nem akar összefogást, így saját jelölteket állítanak az önkormányzati választásokon.
A sajtótájékoztatón, melyen részt vett Bereczki Ferenc, a Néppárt Maros megyei szervezetének elnöke is, Szilágyi emlékeztetett: december 21-én már sor került egy találkozóra közte és Kelemen Hunor között, amikor megegyeztek a marosvásárhelyi előválasztásokon győztes Soós Zoltán közös indításáról. „Az RMDSZ most mégis kitáncolt a tavaly év végi megegyezésünk mögül, és azt javasolták, hogy Soós Zoltán függetlenként induljon. A városi koalíciós listáról hallani sem akarnak, s mindezt a választási törvény egyik cikkelyére hivatkozva utasítanák el, mondván, hogy az nem teszi lehetővé kisebbségi szervezetek koalícióban való indulást. Kelemen Hunor állítását azonban cáfolják a tények, hiszen 2008-ban és 2012-ben is volt jogi precedens kisebbségi pártok összefogására, amikor Temesváron, először a Nemzeti Liberális Párt, a Német Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Nemzeti Paraszt Párt alakított választási koalíciót, majd 2012-ben, a Nemzeti Liberális Párt nélkül, a két alakulat összefogva indult” – mondta Szilágyi. 
„Amennyiben az RMDSZ szerint ez a törvény korlátozza a kisebbségi szervezetek koalíciókötési jogát, akkor joggal tevődik fel a kérdés, hogy miért nem tettek módosító javaslatot annak parlamenti vitájakor, vagy miért szavazták azt meg? Ugyanakkor, ha tudtak e törvényi részletről, a tavalyi év végén miért tettek mégis koalíciós ajánlatot a Néppárt számára a marosvásárhelyi listára vonatkozóan?” – tette fel a kérdést Szilágyi Zsolt. A Néppárt elnöke szerint a temesvári példák is azt bizonyítják, hogy ha van megfelelő politikai akarat, lehetőség van választási koalíció kialakítására. Szilágyi elmondta: az RMDSZ elutasította a választási párt megalakításának ötletét, valamint a területi leosztások szerinti indulás lehetőségét is, az összefogás egyéb módjára azonban nem tettek konkrét javaslatot. „Az együttműködés három különböző lehetőségét is felkínáltuk: egy választási párt megalakítását, a koalíciót és a területi leosztás lehetőségét is, ám az RMDSZ politikusai mindegyiket visszautasították. Nem komolyan vehető ajánlat az, hogy néppártosok RMDSZ-es listákon induljanak, hiszen a Néppárt épp azért jött létre, hogy egy önálló politikával képviselje az autonómia, a föderalizmus, vagy épp a korrupcióellenes harc ügyét” – mondta Szilágyi. 
A marosvásárhelyi helyzettel kapcsolatban a Néppárt elnöke kijelentette: tartják magukat a helyi szervezetek megegyezéséhez, és támogatják Soós Zoltánt, ugyanakkor reméli, hogy az RMDSZ vezetősége is belátja, hogy az előzetesen – a Néppárt és az RMDSZ helyi szervezetei között – született szóbeli megegyezés értelmében, a városi lista is közös lesz. „Mindannyiunk érdeke, hogy erősebb magyar képviseletünk legyen az önkormányzatokban, így a <> elvében továbbra is hiszünk. Sajnáljuk, hogy az RMDSZ vezetői elzárkóznak a magyar-magyar összefogástól, és így világossá kell tennünk: saját jelölteket és listákat fogunk indítani. Marosvásárhelyre vonatkozóan továbbra is tartjuk magunkat a helyi szervezetek tavaly tavasszal megkötött egyezségéhez” – mondta Szilágyi. 
A sajtótájékoztató végén Bereczki Ferenc elmondta: úgy érzi, a Néppárt már-már jobban képviseli Soós Zoltán érdekeit, mint maga az RMDSZ. „Ha Marosvásárhely közös polgármesterjelöltje mögött nem lesz egy széles körű támogatottság és egy koalíciós csapat, jóval kevesebb eséllyel indulhat a választáson. Soós Zoltán függetlenként való indítása politikai öngyilkosság, mellyel végleg letörölhetik a politikai térképről a marosvásárhelyi polgármester-jelöltet” – mondta Bereczki. Szilágyi Zsolt hozzátette: Erdély-szerte a magyar választópolgárok mobilizálására törekednek majd. 
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Erdély.ma

A szamosújvári önkormányzat elfogadta a magyar iskola beindítását
A Kolozs megyei Szamosújvár önkormányzata csütörtöki ülésén elfogadta, hogy magyar iskola induljon a 2016/2017-es tanévtől – tájékoztatta az MTI-t Juhos Tamás önkormányzati képviselő, az iskolaalapító Téka Alapítvány alelnöke.
A döntés következtében a magyar állami támogatással felépített új iskolaépületbe költözhetnek a következő tanévtől a város három iskolájában szétszórt magyar osztályok. Juhos Tamás elmondta, az önkormányzati testület egyöntetű szavazással mondott igent a magyar iskola bekapcsolásáról a helyi oktatási hálózatba.
A döntés az önkormányzati testület január 18-i ülésének is a napirendjén szerepelt. Akkor azonban a 19 képviselő közül 10-en tartózkodtak a szavazásnál, így nem született meg a kedvező döntés. Korábban a helyi sajtóban azt sugalló információk jelentek meg, hogy a magyar osztályok kivonása a vegyes iskolákból veszélybe sodorná az egyik román intézményt, ennek ugyanis nem maradna már elég diákja.
MTI. Erdély.ma

Kiszorítanak úgyis
És Kelemen Hunor még most sem tűnik eltökéltnek arra, hogy civil, mozgalmi eszközöket is bevessen jogérvényesítési küzdelmünk során – a március 10-ére tervezett székely szabadság napjával kapcsolatos semleges álláspontja legalábbis ezt bizonyítja.
Pedig minden eszközzel és minden fronton zajlik a magyarság kiszorítása a döntéshozatalból, a román hatóságok láthatólag semmitől sem riadnak vissza, hogy az egyre instabilabb geopolitikai helyzetben egyszer s mindenkorra lezárják a magyar kérdést. Szinte már felsorolni sem tudjuk jogsérelmeinket, a visszaszolgáltatás leállításától jelképeink üldözésén át egyes magyar vezetők meghurcolásáig, a közösség egészének megbélyegzéséig – e visszarendeződési folyamatban pedig részt vesznek a legkülönfélébb állami hatóságok, kormánybiztosi hivatalok, egyes igazságszolgáltatási intézmények, titkosszolgálatok. Látják ezt az RMDSZ-ben is, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester ez év elején ecsetelte, mennyire nehéz helyzetbe sodródott a magyarság, rámutatva ugyanakkor, mennyire megerősítették mindeközben az erőszakszervezeteket. És lám, maga Kelemen Hunor is panaszolja: számos erdélyi településen – köztük nagyvárosokban, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen – elúszik annak az esélye, hogy magyar polgármester kerüljön tisztségbe, ha mégiscsak módosítják a választási törvényt, és a polgármesterek személyéről két fordulóban kell dönteni. Kiszorításunk újabb fronton folytatódik tehát: az önkormányzatokban, amelyek pedig utolsó bástyáink közé tartoznak. Alkotmánybírósági óvásról, bizalmatlansági indítványról beszél az RMDSZ elnöke, pedig a taláros testület elnöke már elszólta magát: elfogadható a választási törvény módosítása néhány hónappal a voksolás előtt, ami pedig a kormánybuktatási kezdeményezést illeti, azt a szociáldemokraták nélkül aligha lehet megvalósítani. Márpedig Dragnea csapata belenyugodni látszik a változtatásba. Úgy tűnik hát, a két fő erő, a liberálisok és a szocdemek megegyeztek, az RMDSZ véleménye pedig senkit sem érdekel. Ehhez a helyzethez pedig lassan alkalmazkodnia is kellene a szövetségnek, veszélyben ugyanis a mérleg nyelve pozíciója: az ősszel esedékes parlamenti választások után ugyanis nagy eséllyel Traian Băsescu populista alakulata is bejut a törvényhozásba, a liberálisok pedig könnyen egykori szövetségesük felé fordulhatnak. Érdemes lenne tehát fontolóra vennie az RMDSZ felső vezetésének: valóban ugyanazon az úton kívánnak továbbmenni, amely jól láthatóan sehová sem vezet?
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét lesz székely történelmi vetélkedő (Kádár Gyula Emlékverseny)
A tavalyi sikeres verseny után a Székely Mikó Kollégium Alapítvány és a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza idén is megszervezi az általános iskolásokat célzó székelységtörténeti vetélkedőt. Mostantól A székelység története – Kádár Gyula Emlékverseny címmel hirdetik meg a nemrég elhunyt sepsiszentgyörgyi történész, a tavalyi verseny zsűrielnöke emlékére. Ugyanakkor Háromszék határain túlra is nyitnak, a bővebb Székelyföldről: Hargita, Maros és Brassó megyéből is várnak jelentkezőket.
A szervezőbizottság tegnap tette közzé a versenyfelhívást. A téma a kiegyezéstől napjainkig tartó időszak, ennek keretében kiemelten az első világháború. A vetélkedő kétfordulós. Az elsőben írásbeli és kreatív feladatokat kell megoldani, és az eredményeket postázni. A második fordulóba 15 csapat jut be, pontszám szerint, ám iskolánként csak egy csapat. A Tanulók Házában tartandó döntőre a 2012-ben kiadott A székelység története című könyvből Az osztrák-magyar dualizmus kora és A székelység a nagy háborúban című fejezetből kell készülni, írásbeli és szóbeli feladatokat kell majd megoldani. Ezen kívül a csapatoknak a településükön található háborús emlékjelt (emléktábla, emlékmű, sír) kell bemutatniuk, háborús relikviákat, fényképeket gyűjteniük, katonadalt előadniuk. A székelység múltját játékos formában megismerni vágyó VI–VIII. osztályos tanulókból álló háromtagú csapatok jelentkezését várják február 29-ig a szekelysegvetelkedo@gmail.com címre. A feladatlapot elektronikusan küldik ki, a megoldást március 31-ig kell beküldeni. A döntőt május 7-én tartják. A második fordulóba továbbjutott csapatok számára honismereti kirándulást szerveznek Háromszéken. Az első három helyezett csapat tagjai meglepetésdíjakban részesülnek.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódik a tüntetés Sepsiszentgyörgyön
Újabb tüntetés zajlik pénteken 16 órakor Sepsiszentgyörgyön a főtéren – tudatja Bedő Zoltán A Magyar Megmaradásért Mozgalom nevében küldött tegnapi közleményben.
A letartóztatott kézdivásárhelyi fiatalok ügye rég túlmutat önmagán, hiszen évek óta egy visszarendeződési folyamat szenvedő alanyai vagyunk. Visszaállamosították a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot, levetették a községháza feliratokat, üldözik jelképeinket, ráadásul, mivel a magyarellenes intézkedések nem váltanak ki általános felháborodást köreinkben, egyre durvábbakat foganatosítanak ellenünk, amelyek célja beolvasztásunk és elüldözésünk. Meg akarunk-e maradni magyarként szülőföldünkön, illetve emberhez méltó életet akarunk-e élni – ezeket a kérdéseket tegyük fel magunknak, s ha igennel válaszolunk, akkor addig kell utcára vonulnunk, amíg véget nem vetnek a magyarellenes a megnyilvánulásoknak – írja Bedő. (farcádi) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Templomaink – Málnás (Református hírnök)
Málnás község 2016-ban kettős jubileumot ünnepel: a települést 650 évvel ezelőtt, 1366-ban említi először hivatalos dokumentum, egy Nagy Lajos király határozatait rögzítő kódex; a falu református temploma pedig 160 esztendeje hirdeti Isten dicsőségét.
A templom helyén a XIX. század derekáig kisebb épület állt, melynek múltjáról nincsenek adataink. Az 1850-es évekre ez az épület annyira megrongálódott, hogy egy korabeli feljegyzés szerint „omladozófélben volt, a terebélyes repedéseken a szél süvöltött be”. Az egyházi felsőbbség egy vizitáció rendjén életveszélyesnek minősítette, és kijavításáig benne istentiszteletek tartását „ellenjavallta”. A gyülekezet Benkő János lelkész és Málnási Zsigmond számadó gondnok ösztönzésére 1853 márciusában a régi lebontását és egy új, nagyobb templom építését határozta el. Az eredetileg tervezettnél nagyobb beruházás anyagi hátterének előteremtése érdekében gyűjtésbe kezdenek, amely azonban nehézkesen halad. Hamar kiderül, hogy a gyülekezet forrásai nem elegendőek az építkezés elkezdéséhez, ezért a presbitérium májusban úgy határoz, hogy az egyházközség erdejének egy részét betáblázzák Kis Gábor és Vitályos Gábor nevére, és a tőlük kapott kölcsönből elkezdik a munkálatokat. Ugyanezen a gyűlésen születik határozat arról is, hogy a különféle munkálatokra helyi vagy környékbeli mestereket kérnek fel. Júniusban közmunkával, a falubeliek lelkes részvételével kiássák az alapot, majd zaláni mészégetők által készített, „forrómeszes habarcsba rakott kövekből” be is öntik azt.
A templomépítés akadálytalan előrehaladása és folyamatos felügyelete érdekében 1854 áprilisában a gondnok mellé „segédtársnak” Bartók Sándort választják. Még ez év júniusában gyalogszekerek és igások (36 szekér) egy héten át hordják a közeli kőfejtőből, Sepsibükszádról a falakhoz szükséges követ. A fal hamar elkészül, augusztusban már Szántó Péter tusnádújfalusi ácsmester irányításával hozzáfognak a tetőhöz. Őszre a tetőzet is kész, Kátai Zsigmond helyi tanító ekkor bádogból vitorlát és gombot adományoz a templomra.
1855-ben folytatják az építkezést. Vakolás után a templom homlokzata elnyeri végső formáját és hirdeti: AZ ISTEN HÁZA IMÁDSÁGNAK HÁZA. ÉSAIÁS LVI RÉSZ VII VERS. ÉPÜLT AZ ISTEN DITSÖSÉGÉRE MDCCCLV-BE.
Októberre helyükre kerülnek az ablakok is Szígyártó József bodoki harangozó és asztalosmester műhelyéből. 1856 tavaszára ugyancsak ő készíti el a templomi bútorzatot, az Úr asztalát, a szószékkoronát, a „mózesszéket”, valamint a padokat. Ezzel véget is értek az új templom építésének munkálatai, csupán az orgonára kellett további három évet várni. 
A templom többször is javításon esett át. 1956-ban a templomépítés centenáriumára újítják fel. Az 1977-es nagy földrengés a templom északi falát rongálja meg, ami nagyobb javítást igényelt. 2004-ben a tornyot, 2007-ben a templomot javíttatja a gyülekezet, ezek azonban nem hoznak formai változásokat. Sajnos, jelenleg a málnási gyülekezet csak ritkán tudja megtölteni a templomot, elfoglalni az összes padot. Ez nem az egyháztól, templomtól való elhidegülésnek tudható be, hanem az építés óta eltelt százhatvan esztendő népességfogyásának. Orbán Balázs a templomépítés korában járta be Székelyföldet és mérte fel közösségeit. A Székelyföld leírása szerint akkoriban a málnási gyülekezet 541 lelket számlált. Bár ez a múlt század elejéig emelkedett – és az 1910-es népszámlálás adatai szerint felment 810-ig –, azóta csaknem felére, 290 körülire fogyott.
Balla Barna Márton. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kihívóra talált Dan Tanasă
A legfelsőbb bírósághoz fordult Kis Péter Spanyolországban élő román állampolgár, aki erőszakra és gyűlöletre való bujtogatással vádolja a magyarság körében hivatásos feljelentőként ismert Dan Tanasă bloggert. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek küldött levelében Kis Péter rámutat: Dan Tanasă honlapján hemzseg a nyilvánvalóan magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas írás.
Kis Péter egy másik keresetben a korrupcióellenes ügyészség figyelmét arra hívja fel, hogy a Kovászna megyei katasztrófavédelmi felügyelőség tavaly szeptember 8-án – amikor a román csapatok 1944-es sepsiszentgyörgyi bevonulásának évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezők trikolórt akartak kitűzni a városháza tornyának csúcsára – törvénytelenül biztosított eszközöket ismeretleneknek egy engedély nélküli munkálatra, amit a városháza épületében végeztek volna el. A kereset szerzője szerint a felügyelőség túlkapással és befolyással való üzérkedéssel vádolható, erre bizonyítékul szolgálhatnak az aznap kiállított menetlevelek, valamint a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal térfigyelő kamerái által rögzített felvételek. (Krónika)
HA ADTOK, KAPTOK, MONDTA A PÓPA. Nem mindennapi eset történt a Dolj megyei Tălpaş községben: egy asszonyt, bár megvásárolt sírhelye volt, nem temetett el az ortodox pap, mivel az elhunyt korábban áttért a baptista hitre. Így a mezőn, a polgármesteri hivatal által biztosított területen temették el. Az eset nem egyedi, nemrég Szilágy megyében a pópa csak 1000 lej ellenében lett volna hajlandó az ortodox temetőben eltemetni egy görögkatolikus nőt, akit végül a háza kertjében helyeztek végső nyugalomra. A Dolj megyei eset azonban azért különleges, mert a Digi24 televízió helyszíni riportjában az ortodox papot is meg akarta szólaltatni, ő azonban csak akkor lett volna hajlandó nyilatkozni, ha az újságírók egy vízszivattyút ajándékoznak neki. „Önök felajánlanak egy adományt, hogy készíthessenek egy jó riportot, amely emeli a nézettségüket, és pénzt is hoz. Ha nem, akkor nem. Tudják, hogy van a mai világban, mindent meg kell fizetni” – mondta a pópa. (Főtér)
ARANYUNK VAN, BÁR EGYRE KEVESEBBET ÉR. Világviszonylatban a 35. legnagyobb aranytartaléka a román jegybanknak van, és ezzel Románia a legjobb helyezést érte a 40 országot górcső alá vevő toplistán. A Román Nemzeti Bank (RNB) aranytartaléka 103,7 tonna (3,3 milliárd eurónak felel meg), amivel megelőz olyan országokat, mint Lengyelország, amely a kelet-európai térség legerősebb gazdasága, vagy Ausztráliát és Indonéziát is. A RNB jelenleg nem vásárol aranyat – a döntést 2000-ben hozták meg. A jegybank aranytartalékának 60 százaléka az ország határain kívül maradt 2010–2014-ben, többnyire Londonban található. A román központi pénzintézet aranytartaléka az elmúlt öt évben a 103,7 tonnán stagnált, értéke azonban 1,2 milliárd euróval mintegy 3,25 milliárd euróra zsugorodott. (Mediafax) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Terrorizmus vagy véleményszabadság?
A minap, az Egyesült Románia (PRU) kongresszusán jelentették be a Karóbahúzó Vlad Gárdája elnevezésű félkatonai szervezet létrejöttét, amelynek "atyja" a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu képviselő, és amelynek célja "rendet csinálni az országban", és megmutatni a "hazaárulóknak", hogy "Románia a románoké".
Nem volt ugyan rendkívüli visszhangja sem a politikusok körében, sem a sajtóban, de Cornel Vilcu publicista aláírásgyűjtést kezdeményezett a PRU betiltásáért a párttörvény harmadik cikkelye negyedik bekezdésére hivatkozva, amely szerint "politikai pártok nem szervezhetnek katonai vagy félkatonai szervezeteket és nem folytathatnak semmiféle, a törvény által tiltott cselekedeteket. Ellenkező esetben törvényi úton feloszlatják a pártot". Szerinte a PRU lépése veszélyezteti a román demokráciát, le kell állítani, még mielőtt az amúgy megengedhetetlen demagógia és uszítás erőszakká fajulna.
Persze, Diaconu reakciója sem váratott magára: kijelentette, hogy Vilcu Soros bérence, aki megijedt tőlük, akárcsak a többi "hazaáruló", és pártját is Soros utasítására akarnák "kivonni a választási versenyből". "Forradalommal" fenyegetőzött a párt betiltása esetén. Azt is sietett hozzátenni, hogy a PRU megszüntetésére legtöbben a magyarok lakta vidékeken, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon szavaztak, akiket Magyarország mozgósított. Ellenlépésként ő is petíciót indított Támogasd Karóbahúzó Vlad Gárdáját jelszóval, hogy megmutassák azoknak, "akik tönkre akarják tenni Romániát", hogy "egységesek", és hogy "nem ijedünk meg a támadásoktól". Jelszavuk: Románia a románoké!
A pártvezér amellett, hogy képviselőként számos magyarellenes törvénytervezetet nyújtott be a parlamentbe,blogbejegyzéseiben is nyíltan uszít a magyarság ellen. Bizonyára a véleményszabadság jogán. Ugyanis a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szóvivője szerint – bár az intézménynek egyelőre nincs hivatalos véleménye a dologról – nem törvényellenes a "gárda", inkább a véleményszabadság megnyilvánulásának nevezhető. Érdekes módon nem hallottunk hasonló reakciót, amikor a magyarok szervezeteit, beleértve akár az RMDSZ-t, nevezték terrorszervezetnek.
Emlékeztetünk arra is, hogy december elején a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalmat terrorszervezetnek nevezték. Két "terrorista" vezetőjét a SRI hónapokon át figyelte, hogy "kiderüljön", december elsején állítólag petárdával akarták "felrobbantani" a románokat (egy színmagyar városban). Azóta is "előzetesben" tartják egyiküket, annak ellenére, hogy nincs bizonyítékuk terrorcselekmény elkövetésének szándékára, és annak ellenére, hogy a hisztérikus magyarellenes sajtón kívül még a román közvélemény is a SRI "olcsó manipulációjának" nevezte a letartóztatásokat. Ez azonban "terrorcselekmény" volt.
A képviselő szerint egyébként az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt, a Jobbik, a 64 Vármegye "terroristái", a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács belülről támadja a román államot, de a PRU-n kívül senki sem akarja őket törvényen kívül helyezni. Ez viszont véleményszabadság.
Hogy is állunk tehát a demokráciával és a véleményszabadsággal? A Vlad Tepes Gárdája a véleményszabadságmegnyilvánulása, a magyar szervezetek pedig terroristák? Ha ez a demokrácia, és ezt akarják "megvédeni", akkor bizony nagy baj van.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Lélekkalandok
Világpolgár és életművész, otthon van Európában, de közben erdélyi gyökereiről sem akar megfeledkezni. Egyforma magabiztossággal mozog a kultúra és az üzlet világában. Filmrendező és üzletember, névjegykártyája szerint jelenleg az Első Európai Befektetési és Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója. Tolvaly Ferenc írt verseket, tanulmánykötetet, trilógiát életrajzi vonatkozásokkal. Ifjúkori álmát megvalósítva bejárta a nagy világvallások meghatározó helyszíneit, s az ott szerzett élményeiről öt regényben számolt be. A sorozat bemutatására érkezett szülővárosába, Marosvásárhelyre. Vendéglátója Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, a marosvásárhelyi rendház vezetője volt, akivel a Kultúrpalota kistermében folytatott hangulatos eszmecserét. Ezt megelőzően életéről, hitéről, világjáró útjairól és a szülőföld iránti szeretetéről beszélgettünk.
– Lélek-kalandregényeknek nevezi könyvsorozatát – a szerző szemszögéből mit fed ez a szokatlan szóösszetétel?
– Az öt világvallást felölelő regényfolyam, mondhatni kvintológia, egy keresztény zarándokúton indul, és a célba érkezés regényével (Lélekhez a kulcs) Granadában ér véget. Az első regény főszereplője a híres Szent Jakab zarándokúton (El Camino) a franciaországi Saint Jean Pied de Port-ban indul el, és Észak-Spanyolországon át jut el Santiago de Compostelába. A második kötetben körbejárja a keleti vallások szent hegyét, a Kailászát Tibetben. Ezt követően felkeresi az iszlám szent helyeit, majd az indiai Benáreszben, a Gangesz partján egy pillanatra úgy érzi magát, mintha a lélek kapujában állna, és végül megérkezik Granadába, ahonnan szefárd őseit elűzték.
– Az öt regénynek ugyanaz a személy a főhőse?
– Az El Camino – Az Út főszereplője egy Münchenben élő erdélyi származású marketingszakember, a Tibetben a Lélek című köteté egy erdélyi származású magyar borász, a Boszporusz felett a híd főszereplője egy erdélyi származású, Németországban élő agykutató, a Benáresz a kapu főhőse egy Münchenben élő, erdélyi származású magyar fényképész, a Lélekhez a kulcsé egy Magyarországon élő, erdélyi származású üzletember.
– Az öt közül melyik azonos a szerzővel?
– Mind az öt. Marosvásárhelyen születtem, 1974- ig, 17 éves koromig itt éltem. Legszebb éveimet a Bolyai Farkas középiskolában töltöttem. Sportosztályba jártam, Fülöp György, a briliáns tanár, edző volt az osztályfőnökünk, aki előtt ma is fejet hajtok. Nagyszerű tanáraim, kitűnő osztálytársaim voltak, öröm volt iskolába járni. A tizedik osztály utáni nyári szünidőben hagytuk el Erdélyt. Szüleimmel és húgommal "át- telepedtünk" Németországba. A kastli kolostor gimnáziumában érettségiztem, ahol Ulrich atya is tanult. A történelem és a magyar irodalom kivételével a legtöbb tantárgyat már németül oktatták. A középiskola elvégzése után az erlangen-nürnbergi egyetemen közgazdaságtant, filozófiát és teológiát hallgattam. Végül a Müncheni Filmakadémia filmrendező és forgatókönyvíró szakát végeztem. Dokumentumfilmeket, reklámfilmeket, játékfilmeket gyártottunk, írtam forgatókönyvet, rendeztem filmeket. 1989-ben a Gondviselés Magyarországra vezetett, ahol keletnémet menekültekről készítettünk dokumentumfilmet Otthonról hazafelé címmel, amelyet minden évben vetítenek a német közszolgálati televíziók. Már abban az évben létrehoztunk egy reklámügynökséget, s Münchenből a film- és televízióműsorok produkcióját is oda irányítottuk. Alapítója és vezérigazgatója voltam az első kereskedelmi televíziónak, a TV2-nek. Mindeközben írtam, és nagy álmomat, hogy az öt világvallásról regény- és filmsorozatot készítsek, soha nem adtam fel.
– A könyvek itt vannak; elkészültek a filmek is?
– Hármat láthatott már a közönség, a negyediken és ötödiken még dolgozom. Az 1984-ben megfogalmazott elképzeléstől számítva több mint harmincéves munka végére értem, ezért is hívott meg Ulrich atya, akit évtizedek óta tisztelek és barátomnak tartok.
– Mikor indult el az első zarándokútra?
– 2004-ben, a szent évben, 31 napi gyaloglás után, nagypénteken érkeztem meg Santiago de Compostelába. Az El Camino lényege azonban nem a megtett kilométerekben rejlik, hanem az a spirituális töltet a fontos, ami egyre mélyebben megérinti a zarándokot. Ha valaki az utolsó kilométereken rájön, hogy nem az út nehéz, a nehézség maga az út, már eljutott addig a pontig, ahol talán el tud indulni mélyen önmagába. Ha a Szent Jakab-katedrálisban ez valóban bekövetkezik, akkor próbálkozása sikerrel járt. Ha csak a vízhólyagok kezelésére összpontosít, akkor nem volt érdemes útra kelni. Indulás előtt barátaim azt tanácsolták, hogy vegyek egy pár jó cipőt, s naponta gyalogoljak benne egy-két kilométert. Egy másik jó barát viszont azt ajánlotta, hogy a keresztény misztikusokat olvassam, ami többet segít a megtett kilométereknél. Igaza volt. Ha az ember lélekben nem készül fel egy ilyen útra, azt a mély spirituális élményt, ami a zarándoklat lényege, nem tudja megtapasztalni.
– Miért vállalta a hosszú, kimerítő gyaloglást?
– Napjainkban az ember akkor fordul leginkább Istenhez, amikor valami baja van. Ha bármilyen kicsinység megzavarja a megszokott életét, akkor elkezd imádkozni, és néha még a templomba is betéved, remélve, hogy Isten megsegíti. A zarándokútra egy megrázkódtatás miatt indultam el, túl későn, hiszen már 1984-ben terveztem, hogy felkeresem az öt világvallás meghatározó helyszíneit. Arra voltam kíváncsi, ami összeköti őket. Az átjárás a vallások között szerintem észérvekkel nem feltárható, ez csak spirituális úton közelíthető meg. Végül azért indultam el, mert úgy éreztem, hogy elszakadtam önmagamtól. Fel kellett állnom vezérigazgatói székemből, és elgondolkodnom azon: hol is tartok életemben. Erre a számvetésre nyújtott lehetőséget a zarándokút, amelynek a végén úgy éreztem, hogy megérkeztem önmagamhoz.
– Az út könnyebbé tette-e, hogy lényeges változásokról dönteni tudjon?
– Természetesen az ember úgy tér haza, hogy átrendezi az életét. A reggeli kávé helyett teát fog inni, kevesebbet nézi a televíziót és többet olvas, gyakrabban jár templomba, mindennap részt vesz a reggeli vagy az esti misén. Csak néhányat említettem, de ezek is szinte kivitelezhetetlennek tűntek. Emlékszem, egyszer Ulrich atyát azzal kerestem fel, nincs elég időm arra, hogy naponta 30 percet imádkozzam. Érdeklődtem, hogy mit tegyek. Azt válaszolta: – Nem baj, Feri, akkor imádkozzál egy órát. Javaslata ellentmondásnak tűnik ugyan, de mégis segített. Az El Caminón sok szempontból terveztem átalakítani hétköznapjaimat, de a legnagyobb változás ott ment végbe, ahol nem is gondoltam. Az emberi kapcsolataimban. Fél éven belül elmaradtak azok a barátok, akikkel korábban szórakozni, sörözni jártam. A zarándokút után már nem voltam képes felületes fecsegésre pazarolni az időmet. Emiatt csak azok tartanak ki mellettem, akik valóban szeretnek, és akikkel mélyebb kapcsolatban álltam. Idővel ebben a lélekközösségben sokkal jobban éreztem magam, jobban tudtam a barátokra összpontosítani. A napi ima, a kétszer harminc perc is terhes volt eleinte, de lassan rájöttem, hogy milyen hatalmas kincs van a birtokomban. Az egész napot másképpen indítottam és fejeztem be, mint korábban.
A kincs, amit egy zarándokút után hazavisz az ember, egyszer csak elkezd saját életet élni, s a lelkünkben megfogant új ember egyre inkább kiszorítja a régit.
– És mégis egy keményebb próbatételre vállalkozott.
– Az El Caminónál sokkal nehezebb tibeti, 52 kilométeres zarándoklat 4500 méteren indul. Az út során körbejárjuk a Kailaszát, a keleti vallások szent helyét. A spirituális cél, a Halál Kapuja 6000 méter magasságban van. Valószínűleg azért, mert nincs levegő, nincs oxigén, az ember egy idő után azt sem érzékeli, hogy ki van körülötte. Már az út kezdetén is örültem, ha 10-12 lépést meg tudtam tenni, majd megálltam és megpróbáltam "összegyűjteni" a környezetemben levő oxigénmolekulákat, hogy tovább haladhassak. A saját vizemet sem bírtam vinni. Egy kolostorban kértünk segítséget. 16 éves szerzetes cipelte a teljes poggyászunkat, ami több mint 25 kiló volt, mert közben filmet is forgattunk. A felszerelésünkkel úgy elszaladt, hogy csak a Halál Kapujában találkoztunk. Szerencsénkre a kamera nem merült le, és nem kellett kazettát sem cserélni közben. Négy nap alatt tettük meg az utat, az utolsó kilenc kilométeres szakasz öt-hat órát vett igénybe. Érkezéskor a fiatal szerzetest imáiba merülve találtuk. Amikor magamhoz tértem, ő pedig abbahagyta a meditációt, ma sem tudom, hogy miért, azt kértem tőle, hogy tanítson meg imádkozni. A világ végén élő 16 éves gyermek, aki soha nem hagyta el a kolostort és környékét, rám csodálkozott, és azt válaszolta: – Én nem tudlak téged megtanítani, neked ott kell megtanulnod imádkozni, ahol születtél és felnőttél. Csak abban segíthetek, hogy elmélyítsd azokat az imákat, amelyeket a szüleidtől tanultál. Megdöbbentett, hogy mennyire kézenfekvő, amit mondott, és amit Nyugat- és Közép-Európában kezdünk elfelejteni. Megpróbálunk különböző vallásokat felvenni, és eltávolodunk attól a lelkiségtől, amibe generációkon keresztül gyökeret eresztettünk. Már nem akarjuk megtanulni saját imáinkat, nem akarunk elmenni a saját szertartásainkra, eltaszítjuk magunktól azt a megtartó erőt, amiből a közösség, amihez tartozunk, nemzedékeken át táplálkozott. És azt hangoztatjuk, hogy hiszünk, de a magunk módján, elfogadva azt, amit jónak tartunk, és kidobva a többit. A fiatal szerzetes egyszerű mélységgel megfogalmazott szavai olyan élményt jelentettek számomra, ami a további útjaimon végig elkísért.
– Ilyen tapasztalatok után mi hajtotta tovább? A kíváncsiság vagy a megértés vágya volt az erősebb?
– Ha elindulunk egy befelé vezető úton, már nem lehet megállni. Talán rákényszerítheti az ember magát, de nem érdemes. Innen már csak egy lépés volt a Kék mecset Isztambulban. Egy pénteki szertartás alatt a mecset udvarán imába mélyülő több ezer hívő láttán jöttem rá, hogy aki kifelé néz, csak álmodik, aki befelé pillant, az viszont felébred. A Boszporusz felett a híd című könyvem főszereplője szinte dokumentarista hitelességgel vesz részt a mekkai zarándoklaton, ami keresztények számára tilos. Én is csak Rijadig jutottam el, ahol rengeteg interjút készítettem azokkal, akik a zarándokútról jöttek vagy oda tartottak. A más vallásúnak nemcsak konvertálnia kell, egy közösségtől zarándoklevelet is kell kapnia ahhoz, hogy eljusson Mekkába, egyébként halálbüntetésre számíthat. A közel száz interjúból gyűjtöttem össze azt a hiteles belső erőt, amit a muszlimok számára a mekkai zarándoklat jelent. Még így is a tibeti zarándoklat után egy újabb mély spirituális élménnyel gazdagodtam.
– Az iszlám világ után mi következett? És milyen felismeréssel zárult?
– Egy erdélyi származású, Münchenben élő fényképész története. Őt is nagy tragédia éri. Az El Camino – Az Út című kötetben a sikeres müncheni topmenedzsert a bikafuttatás során egy hatszáz kilós bika temeti maga alá. Olyan esemény, amelyen Pamplonában többször is részt vettem, és szerencsére túléltem. A Boszporusz felett a híd agykutató főszereplője elveszíti a feleségét és azt követően a fiát is. Fiának a halálos ágyán jön rá, hogy nem is tudja, ki az a fiatalember, aki őt az apjának nevezi. A Tibetben a lélek főszereplője egy borász, aki egy korttyal többet ivott a kelleténél, és egy spanyolországi szerpentinen elveszíti az uralmát a gépkocsi fölött, felesége és lánya meghal a balesetben. Egy tibeti kolostorban próbálja megtalálni lelki nyugalmát, és a keleti vallások szent hegyénél kerül annyira közel Jézushoz, hogy a segítségével tovább tud lépni.
– Térjünk vissza a fényképész történetéhez.
– Egy este egy cédulát talál a párnáján: "ne várj", áll rajta. Egy zárkózott ember veszíti el a feleségét. Nincsen kihez fordulnia. Különösen megnehezíti a sorsát, hogy felesége az egyetlen barátjával hagyta el. Ebben a helyzetben kapva kap az ajánlaton, hogy egy kész szöveghez fotókat készítsen Indiában. Ott óhatatlanul elmerül a hindu világban, és megtalálja a saját hitét. Benáreszben, a Gangesz partján, a hinduk szent helyén érez rá arra, hogy az ima segítségével a világmindenség részévé válhat.
A sorozatot a Lélekhez a kulcs című kötet zárja. A sikeres üzletemberre, akinek fogalma sincs arról, hogy családjának milyen gyökerei vannak, édesapja egy Bibliát és egy kulcsot hagy. A Bibliában lapozgatva tűnnek fel az ismeretlen írásjelek, amelyeket egy rabbiiskolát végzett nő segítségével sikerül megfejtenie. Rájön, hogy apja és nagyapja az Ószövetséget Tóraként használta, s lassan felfejti saját családja gyökereit. Isztambulon, Thesszalonikén és Velencén keresztül jut el Granadába, ahonnan a családja származik. Az 1492-es Alhambra Edictummal a keresztény királyok távozásra kényszerítették az Ibériai-félsziget mór és szefárd zsidó lakosságát. A főszereplő ősei Velencén keresztül jutottak el Isztambulig, ahonnan a török csapatokkal érkeztek Erdélybe, Gyulafehérvárra.
– Regényhőseivel különleges utat járt be; milyen érzés volt elérkezni a sorozat végére?
– A célba érkezés nem egy statikus állapot, onnan újra lehet építkezni. Lelkünkben újra be lehet rendezni az életünket. Egy ilyen hosszú úton az ember nem lesz sem buddhista, sem hindu, és muszlim sem, hanem a saját hitében, önazonosságában erősödik meg. Amikor elindultam, már alig emlékeztem arra fiatalemberre, aki szülőföldje elhagyása előtt érezte a frissen vágott fű illatát, és a fenyvesek sóhajából következtetni tudott a másnap reggeli időjárásra, aki a természettel összhangban élt abban a világban, amit Erdélynek nevezünk. Ezt az elfelejtett fiatalembert kellett megtalálnom, ami már az első úton sikerült, de újra meg újra fel kellett töltődnöm, hogy megőrizzem.
– Merre indul el, mit tervez mostanában?
– Jelenleg a Zsolnay család történetéből készülök regényt írni. A Zsolnay-gyár alkotásainak Marosvásárhelyen is gyönyörű példáját láthatjuk. A Kultúrpalota épületkerámiái a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.
– Dokumentumregénynek készül, vagy ebben is jelen lesz a fikció?
– Rengeteg dokumentumot tekintettem át, a család tagjain kívül én láthattam először azt a német nyelvű családtörténetet, amelyet a gyáralapító Zsolnay Vilmos lánya, Teréz írt gót betűkkel. 1854–1944 között élt, 90 éves korában halt meg, és szinte az utolsó percig dolgozott a családtörténeten.
– Német származásúak voltak?
– Nem, és mégis németül beszéltek a családban. Zsolnay Vilmos nagyságát abban látom, hogy olyan helyen, ahol sem infrastruktúra, sem nyersanyag, sem szakember nem volt, létrehozott egy világcsodát. Ezért tartom érdemesnek ezzel a témával foglalkozni, no és a Teréz személyisége miatt is, akinek az írásaiból elénk tárul egy emancipált nő, ami a XIX. század második felében európai viszonylatban is ritkaság volt.
– Várjuk a regényt!
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)