Ismeretlen telefonáló tiltaná a magyar zászló használatát Sepsiszentgyörgyön
A magyar zászló betiltásáról tájékoztatta egy ismeretlen telefonáló a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt. A magát ügyésznek kiadó személy szerint a március 15-ei ünnepségen nem szabad a lobogót használni. Az illető ellen feljelentést tesznek az intézmény munkatársai.
Az ismeretlen betelefonáló ügyésznek adta ki magát, és arra próbálta felhívni a városháza figyelmét, hogy a március 15-ei sepsiszentgyörgyi ünnepségen a magyar zászló használata tilos. „Mindez diverziókeltésnek minősül, nemzeti szimbólumaink használatát ünnepségeinken a törvény biztosítja” – tájékoztatott ezzel kapcsolatosan az önkormányzat sajtóirodája közleményben. A dokumentumban arra kérik a városlakókat, ne engedjék magukat félrevezetni. Az önkormányzat feljelentést tesz az ismeretlen telefonáló ellen.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Antal Árpád: csak hitre és bizakodásra lehet magyar jövőt építeni
Tapssal fogadta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy tisztségéből felfüggesztett polgármesterét a nemzeti ünnep alkalmából összegyűlt tömeg a kovásznai megyeszékhelyen.
A hideg, szeles idő ellenére is több ezres tömeg gyűltek össze március 15-én Sepsiszentgyörgyön, a Szabadság téren. Nagy Kopeczky Kristóf, az ünnepség műsorvezetője elmondta, hiába tiltották meg Antal Árpádnak, hogy a megyeszékhely polgármestereként felszólaljon, a város polgáraként úgyis igényt tartottak a beszédére. „Sokan kérdezték, hogy vagyok, azt szoktam válaszolni, jobban, mint ahogy egyesek szeretnék” – mondta Antal Árpád, hozzátéve, voltak olyanok, akik azt tanácsolták, hogy a magyarság nemzeti ünnepén ne szólaljon fel, mert féltik.
„Félelemre nem lehet jövőt építeni, ezt csak hitre, bizakodásra és szeretetre lehet – jelentette ki Antal Árpád. – Meg kell erősítenünk magunkat, még akkor sem félhetünk, ha látjuk, tudjuk, érezzük: nehéz idők jönnek, ha elkezdődik Székelyföld lefejezése.” Tapasztalhattuk a román állam kisebbségpolitikáját: eladták a szászokat, svábokat, zsidókat, és arra számítottak, a székelyek majd maguktól elmennek, de mi itt vagyunk, elkezdtünk tíz éve jövőt építeni, ezért próbálnak szétverni minket – folytatta beszédét Antal, aki úgy véli, minél nagyobb dolgokat valósítanak meg a székelyek, annál nagyobb erők mozdulnak meg ellenük.
„Egyetlen jó válasz van: maradjunk, dolgozzunk és vállaljunk minél több gyereket, hisz ez a mi jövőnk sikerének kulcsa” – fejtette ki Antal. Attól, hogy leütik a közösség szószólóit, sem Székelyföld, sem a vágyálom nem szűnik meg: hogy szabadon éljünk, mert Székelyföld a legjobb helyen, a székelyek kezében van. Számomra a polgármesteri tisztség egy eszköz, és nem cél. Az én kezemből kivehetnek egy eszközt, de az ügyet nem, és amíg lehet, a közösségért és annak céljaiért dolgozok. Először 1848-ban mondtuk ki, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Székelyföld elpusztíthatatlan, mert az emberek közös akarata hozta létre, rajta van a lelkünk térképén” – fejezte be ünnepi beszédét Antal Árpád.
Íjgyártó István, kulturális és tudománydiplomáciáért felelős magyar államtitkár rövid történelmi áttekintést követően rámutatott, 1848 a magyarság egy közös helytállásának, összetartozásának emlékezete. Március 15-én a Kárpát-medencében és mindenhol emlékeznek a magyarok azokra a hősökre, akik kezükbe vették jelenüket és ezzel megépítették jövőjüket – magyarázta Íjgyártó, hozzátéve, hogy a magyar kormány mindenkor és mindenhol támogatja az elszakított területek törekvéseit.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Nagy Kopeczky Kristóf tolmácsolta, aztán Fazakas Laura Éva, a Székely Március Szónokverseny győztese a fiatalok nevében szólalt fel. Az ünnep alkalmával áldást mondott Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd az eseményt a székely és magyar himnusz eléneklése zárta.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Megszüntették a hatósági felügyeletet
A Maros Megyei Törvényszéken kedden ítéletet hirdettek a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen elrendelt hatósági felügyelettel kapcsolatban.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) a volt csíkszeredai polgármester és tisztségének gyakorlásától eltiltott alpolgármester hatósági felügyeletének fenntartását indítványozta, a vádlottak ügyvédjei a kényszerintézkedés feloldását kérték.
A törvényszék megszüntette mind Ráduly, mind Szőke esetében a hatósági felügyeletet. A döntés nem jogerős. Székelyhon.ro

A bátrak előtt tisztelegtek Csíkszeredában
A magyar nemzet napjára díszbe öltözött Csíkszereda: a város lakói a Gál Sándor téren, a székely honvéd tábornok szobránál gyűltek össze, hogy emlékezzenek a magyar szabadságért 168 évvel ezelőtt harcoló forradalmárokra.
A megemlékezés a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar által eljátszott román, majd a magyar himnusszal kezdődött, ezt követően Tőke Ervin, az EMNP önkormányzati képviselője tartott beszédet. „Ha a nép akarja, lesz autonómiánk. Ezzel az eszközzel a kezünkben lesz gazdasági fellendülés, és hazajönnek fiataljaink nyugati rabszolgaságukból. De ezt a többségnek akarnia kell, és ennek az akaratnak láthatóvá is kell válnia, mert nem egy olyan ügyről beszélünk, amit egy bukaresti irodában egy fél disznóval el lehet intézni” – emelte ki felszólalásában Tőke Ervin.
Darvas Kozma József római katolikus esperes, valamint Solymosi Alpár unitárius lelkész beszéde után Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ünnepi üzenetét adta át, Marius Ţepeluş önkormányzati képviselő pedig a román miniszterelnök, Dacian Cioloş üzenetét tolmácsolta. Az ünneplő közönség megkoszorúzta Gál Sándor szobrát, majd felvonult a fúvószenekar kíséretében a Vár térre.
A Vár téren a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykara, illetve a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola vegyes kórusa tartott hangversenyt. Ezt követően Fülöp Árpád Zoltán, RMDSZ-es önkormányzati képviselő osztotta meg ünnepi gondolatait. „Ma a magyar szabadság napján, 168 évvel az események után, még mindig tart a szabadságharcunk. Mi nem előjogokat kérünk, hanem csak a jogainkat, de nem a mások jogainak terhére” – hangsúlyozta. A megemlékezésen a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncait is láthatta a közönség, ezt követően Korodi Attila, parlamenti képviselő, majd Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul szólalt fel. A főkonzult követően Tamás József római katolikus püspök mondott áldást, végül az ünnepség koszorúzással zárult.
Barabás Hajnal. Székelyhon.ro

Kitüntetés a ma hőseinek: két személy és egy szervezet kapott Ezüst Tulipán Díjat
Kedden késő délután a Szakszervezetek Művelődési Házában adta át idei díjait a Szatmári RMDSZ. Idén is közösségépítés, oktatás-nevelés valamint ifjúság és sport témakörben adtak át díjat. Az eseményt a szatmárnémeti magyar középiskolák által összeállított műsorok tették ünnepibbé.
A nemzeti ünnep alkalmából a Szatmári RMDSZ minden évben átadja díjait. Kilenc esztendeje minden évben három díjazottat tüntetnek ki az idéntől Ezüst Tulipán díjnak elnevezett elismeréssel. Ez történt idén is a Szakszervezetek Művelődési Házában megtartott rendezvényen, melynek keretében középiskolások produkcióit láthattuk és rendhagyó történelmi előadást hallhattunk a forradalmi események kapcsán.
Elsőként Pataki Csaba, a Szatmár Megyei RMDSZ elnöke köszöntötte a jelenlevőket. „Március 15-én önkéntelenül is visszatekintünk a múltunkra. Felidézzük az iskolában tanultakat, a nagyszüleinktől s azok őseitől a családjainkban megmaradt történeteket, hőstetteket emlegetünk, amelyeket kiemelkedő személyiségek vittek véghez. Egyetlen egy dolog közös bennük: a bátorságuk. Nekünk is meg kell ezt találnunk magunkban. Mert a magyar bátor nemzet. Több mint ezer év vihara sem tudja ezt kitörölni belőlünk. Pedig próbálkoznak. Minden évszázadnak megvan az az egy vagy több történése, amelynek tudatalatti célja az volt, hogy megtörjön minket: az akaratunkat, az erőnket, a bátorságunkat.” Pataki szerint a magyarság vezetőit egyre gyakrabban érik tervszerű támadások napjainkban és egy egész rendszer dolgozik azon, hogy a kiharcolt jogainkból visszavegyenek.
Dr. Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet kutatója, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történéseinek kitűnő ismerője rendkívül izgalmas és humoros előadásban idézte fel a forradalom első évfordulját. Cáfolta a Petőfivel kapcsolatos Oroszországba való menekülésről szóló elméleteket, szóba kerültek váltóhamisítók, huszárok, akik folyton leestek a lóról, de eredményes hadmozdulatok is. Sőt, az is kiderült, hogy az osztrákok is ünnepeltek 1849. március 15-én: az alkotmányuk napját.
"Március 15-én a forradalom hőseire emlékezünk, de nem szabad megfeledkeznünk a mai napok hőseiről sem" - vezette fel az Ezüst Tulipán díjak átadását Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke. Most is közösségépítés, oktatás-nevelés és sport-ifjúság témakörökben adtak ki díjat.
A közösségépítés kategória 2016-os díjazottja: Gönczy Gábor, a Szatmárnémeti Véndiákszövetség elnöke.
Szatmárnémetiben született 1960. június 30-án. A szatmári Magyar Líceumban érettségizik, ezt követően a Temesvári Műszaki Egyetemen szerez gépészmérnöki diplomát. Dolgozott az IPSUIC-ban (későbbi Saturn), majd 2003-tól részlegvezető egy szatmári vállalatnál. 1991-ben alapító tagja, 2004-től elnöke a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Véndiákszövetségnek, amely 1992-ben alakult és összefogja az összes diákot, aki Szatmáron tanult. A szövetség céljai közé tartozik a kapcsolatteremtés a szatmári iskolák között, az iskolai hagyományok megőrzése, kulturális rendezvények, kiállítások, könyvbemutatók szervezése, az iskolák és rászoruló diákok támogatása, iskolával kapcsolatos könyvek és kiadványok szerkesztése / kiadása és nem utolsó sorban az évenként megrendezésre kerülő Véndiáktalalkozók megszervezése, amelyeken általában 1500-2000 véndiák vesz részt. 2002-től tagja a Szatmárnémeti Székesegyház kórusának, 2008-tól  a Szatmárnémeti Székesegyház Egyháztanácsának, 2009-ben a Szent György Lovagrend lovagjává avatták, 2015-től a Szatmári priorátus priorja. Több évig volt a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatótanácsának tagja.
Gönczy Gábor igazi szatmári polgár: iskolatörténeti és a régi Szatmárral kapcsolatos dokumentumokat gyűjt és több helytörténeti, családtörténeti előadást tartott és írást közölt a helyi médiában.
Az oktatás-művelődés kategória 2016-os díjazottja: Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatónője
1956-ban született Szatmárnémetiben. A középiskola elvégzése után 1981-ben a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát, a Bölcsészettudományi Kar magyar-francia szakán. Ezt követően előbb  Nagyváradon, majd Szatmárnémetiben tanított. 1991-től az újrainduló Szatmárnémeti Református Gimnázium tanára, aligazgatója majd 1995-től  igazgatója és magyartanára.
Az eltelt húsz év alatt  az intézmény  diákságának létszáma megtízszereződött, s mára óvodája, elemi és gimnáziumi tagozata, három párhuzamos osztállyal működő líceumi tagozata és kétéves posztlíceális szakosztálya van. Megerősödött  az iskola  ösztöndíjrendszere és  hivatalosan bejegyzett ECL és ECDL központtá vált. Szilágyi Éva a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kurátora, kuratóriumi titkára, s két évtizede a Láncos Egyházközség presbitere.
A több mint három évtizedes magyartanári tevékenysége során sok szakmai elégtételben volt része, de leginkább arra büszke, hogy tizenkét magyartanár, harmincnyolc lelkész  tanítványa volt, ezen felül sok-sok tanító, óvónő, színész, újságíró és közéleti személyiség, akik hivatásuk, munkájuk révén közösségünket szolgálják. Tanári, igazgatói és közemberi tevékenységéért  a Magyarországi Református Egyház Zsinata Makkai Sándor-díjjal tüntette ki, megkapta a Szent-Györgyi Albert-díjat (iskolaszervezés, közösségépítés), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díját, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség pedig életmű díjával, az Ezüstgyopár-díjjal tüntette ki.
Az ifjúság és sport kategória 2016-os díjazottja: a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés
A MIK 1999-ben alakult, 16 éve töretlenül igyekszik összetartani a szatmári magyar ifjúságot. A szervezet jelenleg közel 150 bejegyzett taggal rendelkezik, amelyből 50 aktív tag rendszeresen részt vállal a rendezvények szervezésében és lebonyolításában. A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés nevéhez  olyan immár hagyománnyal bíró események fűződnek mint a Partiumi Focikupa, a Szatmári Ifjúsági Napok, a Nemzetközi Ifjúsági Sportnapok, a Hazafias Versek Versmondó Versenye és az ingyenes német nyelvtanfolyamok, társszervezőként pedig a kezdetektől részt vesz a Partiumi Magyar Napok, a Családi hétvége és a Március 15-i ünnepség  megszervezésében.
Mivel a fiatalok folyamatosan változó igényeinek nem könnyű megfelelni, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés az ifjúsági élet valamennyi szinterén igyekszik jelen lenni. A kezdetben csupán a magyar ifjúság összefogására és kultúrális rendezvényekre öszpontosító szervezet napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt fektet a diákok problémáinak feltérképezésére és lehetőségek szerinti segítségnyújtásra, továbbtanulási és ösztöndíj lehetőségek népszerűsítésére is, és teszi  mindezt természetesen a hagyományok megőrzésére ösztönözve a fiatalokat.
A MIK jelenlegi vezetői és tagjai eltökéltek abban, hogy továbbra is támogassák a fiatalok aktív társadalmi szerepvállalását, a fiatalokkal a fiatalokért az itthonmaradást népszerűsítve, hogy „A jövő veled ugyanitt" ne váljon tartalom nélküli szlogenné. „Köszönet az eddigi elnököknek: Bartha (Popomájer) Helgának, Kovács Jácintnak, Veres Norbertnak és Muresán Istvánnak" - mondta a díjat átadó Kereskényi Gábor. Az elismerést Muresan István jelenlegi MIK-elnök vette át.
A díjátadást a szatmári magyar középiskolák diákjainak előadása tette színesebbé. A Hám János diákjai énekeltek és táncoltak, a kölcseysek az  „A kőszívű ember fiai” című regény néhány részletét vitték színre, a refisek pedig az iskola gyermekkórusának és a Lelkészek Kórusának közös fellépésével emelték az est fényét. szatmar.ro

Nemzetünk fejlődik, ha hitében él
Az 1848-1849-es forradalom egyik legmarkánsabb alakja Petőfi Sándor Erdődön kötött házasságot Szendrey Júliával, ezért nemzeti ünnepünk egyik fellegvára a Bükk aljai település. Ennek megfelelően az Erdődi Petőfi Kör a történelmi egyházakkal karöltve szervezte meg az ünnepet. Képviseleti alapon jelen voltak Erdőd város testvértelepülései is.
Kedden délelőtt 11 órától az erdődi református templomban Rácz Ervin erdődi lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Lukács írása szerinti evangélium 15. részének 16-tól 20-ig terjedő versei alapján. A tékozló fiú történetének sorsdöntő szakaszából szólt az Ige, amikor a kisebbik fiú, aki eltékozolta mindenét, mélységre jutott, magába szállt és elindult haza. Az igehirdető feltette a kérdést, vajon mi lett volna a megoldás, a cél abban a helyzetben? A megmaradás? Nyilvánvalóan nem, hanem az elindulás, a fejlődés, a tettek mezejére lépés. Hibásan mondjuk ilyenkor a következőt: segíts magadon, az Isten is megsegít. NEM! Segíts magadon, MERT az Isten segít. Az ő segítségéből merítünk erőt akkor, ha a tékozló fiúhoz hasonlóan eszünkbe jut identitásunk, az Atya háza, a hozzá való tartozás. Ugyanakkor az igehirdető elmondta, nemcsak nyelvében, hanem elsősorban hitében él a nemzet. Az Istenbe vetett hitünk ad nemcsak megmaradást, hanem fejlődést, kultúrát, jó és biztos utat. Szétesik nemzetünk is a kegyelem kötőanyaga nélkül. Nekünk, magyaroknak, van miben, van kiben reménykednünk.
Az igehirdetést követően Varga Sándor színművész szavalta el Arany János Él még az Isten című versét, majd Kereskényi Sándor irodalomtörténész Petőfi ars poeticájáról tartott tartalmas előadást. A tőle megszokott szókimondással rávilágított a lázadó, szenvedélyes és sokszor kegyetlen költő alkati problémáira. Népvezérnek készült, az is volt, de a szerinte gyáva, megalkuvó népet megvetette - belerúgni mégsem volt képes. - mondta Kereskényi, hozzátéve: Petőfi e meghasonlás elől menekült a honvédtiszti egyenruhába, ami már messze nem költő küldetés volt számára. Mégis miért fordulunk minden március 15-én Petőfi felé, és éltetjük könnyesen? Ez a sorsunk, a magyar sors üzenete: a magyar ember a magát demokratikusnak hirdető imperátort imádja.
Az istentisztelet után 12 órakor a templom előtt található Petőfi-Szendrey szobornál folytatódott az ünnepély. Lukács Gyöngyi az erdődi iskola aligazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket, beszédet mondott Ovidiu Duma erdődi polgármester és Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármesterjelölt.
Ezután Mészáros Mónika magyartanárnő felkészítésében az erdődi diákok műsora következett, majd koszorút helyeztek el a szoborcsoportnál.
Jelen voltak az Erdődről elszármazottak és a környező településeken lakók is, Szatmárhegyről, Dobráról, Halmiból, Kismajtényból is érkezett egy-egy küldöttség, valamint a magyarországi testvértelepülések, Napkor, Nagyecsed és Szakoly küldöttsége. szatmar.ro

„El kell ezt tolni legalább százig”
A hetven éves marosvásárhelyi intézményesített magyar színház múltját felidézők vasárnap a református és a katolikus temetőben kopjafát avattak az ott nyugvó művészek emlékére, a zsidó temetőben pedig Harag György emléke előtt tisztelegtek. Előző este előadások hangzottak el, darabot főzött Székely Csaba drámaíró, táncolt Bartis Attila regényíró, mesét olvasott Gáspárik Attila főigazgató, s lehetett tanulni és játszani Csehov Sirályában. Simon Judit Arkagyina szerepére vállalkozott, de hajnal felé az álmosság legyőzte az exhibicionizmusát, cserébe interjút kért KERESZTES ATTILA rendezőtől, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatójától.
- Hol tart most a marosvásárhelyi magyar színház?
- Mint minden színháznak, ennek is voltak hullámvölgyei, de nem tisztem megítélni, hogyan alakult az elmúlt 70 év, majd a színháztörténészek megírják. Én négy éve vagyok a társulatnál, látom a fejlődést és nagyon büszke vagyok rájuk. Történelmi pillanatnak értékelem azt, mind Alina Nelega, a Liviu Rebreanu Társulat művészeti igazgatója, mint jómagam megtehetjük, hogy saját színházcsináló ízlésünket és terveinket érvényesítsük. A vezérigazgató úgy irányítja a Nemzeti Színházat, hogy
két külön világú, jellegű, ízlésű társulat és repertoár fut egymás mellett,
sőt számos közös produkció is létrejön. Ez eddig nem így volt, valahogy mindig dekázták a dolgokat, ha valaki elszaladt, visszahúzták, ha valamelyik elsüllyedt, a másik is követte. A volt igazgatók találkozóján csak panaszokat, „jaj, milyen nehéz volt” kezdetű mondatokat hallottunk. Nekem nem nehéz. Voltam olyan színházban is művészeti igazgató, ahol egy évadban költhettünk annyit, mint itt egy nagy produkcióra. Én ott sem panaszkodtam, tudjuk, színházat lehet csinálni, csak akarni kell. Természetesen a minisztérium által támogatott teátrumok jobb helyzetben vannak mind infrastruktúra, mind költségvetés szempontjából.
- Ha jól értem, nem ért egyet azzal a felvetéssel, ami többek között néhány volt igazgató részéről, de más fórumokon is elhangzott, hogy önálló intézménnyé váljon a Tompa Miklós Társulat, és egyben megszűntetni a nemzeti színház státust. A felvetők szerint célszerűbb lenne, hogy két, a megye vagy a város fenntartásában működő önálló magyar és román színház jöjjön létre.
- Nem, mert én tudom, hogy működnek a város vagy a megye által fenntartott színházi intézmények. Nagyon gyatrán, mert ott annyi a színház költségvetése, amennyi megmarad a többitől.
A színház ma nálunk nem élvez prioritást, nem annyira fontos, mint egy futballcsapat.
Nem annyira fontosak a színészek. Mi abban a jó helyzetben vagyunk Marosvásárhelyen, hogy a minisztériumhoz tartozunk, így hatványozottan nagyobb költségvetésből gazdálkodhatunk, mint a megyék vagy városok által fenntartott színházak.
Másrészt, ebben a pillanatban egy intézményen belül gyakorlatilag két színház működik. Ez megfelel nekünk, hiszen nem kell kompromisszumot kötni, azt csinálunk, amit akarunk, akár külön, akár együtt, ugyanis számos közös projektünk is van. Arról nem is beszélve, hogy az esetleges különválást mindenképpen a magyar fél, teszem azt a Tompa Miklós Színház sínylené meg.
A repertoárt tekintve, nagyon színes a Tompa Miklós Társulat kínálata. Magyar és világirodalmi klasszikusok, magyar és külföldi kortárs szerzők szerepelnek a plakátokon. Következik a művészeti igazgatóknak szánt klasszikus kérdés: mennyire szereti a közönség az előadásaikat, mennyire töltik meg estéről-estére a nézőtereket, illetve ön törekszik-e arra, hogy a műsorterv, az előadások minden ízlést kielégítsenek?
Azt nem gondolom, hogy minden ízlést ki kellene elégíteni, mert képtelenség. Bárki megpróbálná, hamar belebukna, káosz teremtődne a nézők és a társulat tudatában. Ellenben a darab és az alkotók, a rendező megválasztásánál nagyon fontos, hogy tudomásul vegyük: repertoár-, vagy ha úgy tetszik, népszínház vagyunk. Ezért szilveszterkor nem fogok Beckett drámát műsorra tűzni, de január 10-én már bemutatom. Már nem az lényeg, hogy mi a címe az előadásnak, hanem az, kik az alkotók, milyen igényességgel készül, hogyan állnak hozzá a színészek. A színházban nagyon fontos, hogy a színészek mit gondolnak a színművészetről, mert a legmélyebb filozófiai hátterű darabot is el lehet rontani, ha nincs, aki eljátssza. Nem szabad alábecsülni a színpadi aktust, figyelni kell az emberi lélekre. Én úgy vélem, egy művészeti vezetőnek elsősorban az a dolga, hogy lelkileg közel kerüljön a társulathoz, mert akkor a legkönnyedebb vígjáték is igényesen játszható.
- Könnyű önnek – mondhatnánk. Mohácsi János, a jeles budapesti rendező Molnár Ferenc darabot állított színpadra, ő az, aki akárcsak ön, drámai előadást alkotott a nagyoperett Csárdáskirálynőből.
-  A társulat úgy épül, úgy lesz művészileg egyre értékesebb, hogy értékes emberek vetnek fel fontos problémákat különböző drámai anyag kapcsán. Én nem csak azért hívom meg ide Mohácsit, Radu Afrimot, a jobbnál jobb rendezőket, hogy jó előadások legyenek, hanem azért is, hogy a színészeim jól és értelmesen dolgozzanak.
A bukástól sem kell kétségbe esni, annak is kell lennie.
A színházban nem minden előadás sikerül, de nem mindegy, mit célzunk meg, nem mindegy, mi és miért nem sikerül.
- A bukásról csak annyit, hogy a Radu Afrim rendezte Nyugalom című előadás a három legfontosabb UNITER-díj várományosa.
- Igen, mert jó kísérlet volt. Az Ördög próbájával kezdtük az együttműködést, az ebben nyújtott alakításáért Berekméri Katalin lett UNITER-díjas. Kialakult valamiféle kapcsolat a társulat és rendező között, ami után eggyel feljebb léptünk Bartis Attila regényének a színpadi változatával, amit a legjobb előadásnak, legjobb rendezőnek és legjobb női főszereplőnek járó díjra jelöltek. Ez jól megérdemelt elismerés, hiszen kemény munka eredménye. Büszkék vagyunk magunkra.
- Milyen lesz a 71. év, azaz hogyan tovább?
- Dolgozunk, el kell ezt tolni legalább százig. Megyünk tovább az értelmes kísérletek útján, próbálunk újra és újra megújulni. erdelyiriport.ro

Együtt ünnepelt a Fekete Körös völgye – Kötelez minket a múlt, de még inkább kötelez a jelen
Rendhagyóan, vasárnap, március 13-án, de biztatóan és különlegesen ünnepelte meg a Fekete Körös-völgyi magyarság az 1848-as Forradalom és Szabadságharc 168-ik évfordulóját.
Reggel, a rendes vasárnapi istentisztelet keretében, a köröstárkányi református templomban gyülekezett az ünneplő sereg, Sebestyén László Ede lelkipásztor hirdette az igét, kihatván a hitünk, nemzetünk, és felmagasztaló történelmi eseményeink fontosságára és egybefonódására. Ezek után a tárkányi kisiskolások és ifjak műsora következett, dallal, szavalattal emlékezve a márciusi forradalom nagy napjára, majd az esemény díszvendége, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja, Barabás János tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét nemzeti ünnepünk alkalmából. Az istentiszteletet a Himnusszal zárták a hívek.
Ezek után a templomtérre vonulta a résztvevők, ahol ünnepi gondolataikat osztották meg Barabás János vezető konzul, Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes és Mikló Ernő helyi RMDSZ elnök, mely szónoklatában hangsúlyozta: „….hogy akarjuk, hogy együtt akarjuk, hogy bízzunk benne hogy lehet, csak együtt lehet. Kötelez minket a múlt, de még inkább kötelez a jelen, melyet a gyermekeinktől kaptunk kölcsön, hogy nekik magyar jövőt építhessünk!”
A szónoklatok közben a református egyház „Serkentők” férfikara, régi, 48-as dalokat adott elő, majd a helyi és központi szervezetek képviselői, a megemlékezés koszorúit helyezték el a templomkerti kopjafánál. A köröstárkányi rendezvény a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.
De ez csak a kezdete volt a nap gyönyörű eseményeinek. Délután 4 órakor már a belényesi református templomban gyülekezett a a Fekete Körös-völgyi magyarság, és szívmelengető képet mutatott a zsúfolásig megtelt ősi református templom. Farkas Antal, Várad-Velencei lelkipásztor tartotta az ünnepi igehirdetést, majd a belényesi általános iskola Rozmaring tánccsoportja, Benedek Judit tanárnő vezetésével tartott rövid ünnepi műsort, énekek és szavalatokkal emlékezve március idusára. A gyermekek fellépése után, a díszvendégek szónoklataira került sor, és most már a belényes-vidéki magyarság előtt olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét Barabás János vezető konzul. Ezek után Kecskés Péter, Magyarország Emberi Erőforrás Minisztériumának főosztályvezetője tolmácsolta ünnepi gondolatait, majd Domocos Adrian, Belényes polgármestere adta át a többségi nemzetiség megbékélést hirdető üzenetét Március 15-e alkalmából. Szabó Ödön, parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökének gondolatai után, a Szózat felcsendülése zárta a templomi rendezvényt.
A templom előtti térre sereglett ki az ünneplő magyarság, és sor került Petőfi Sándor nemzeti költőnk, március 15-e egyik fő szimbólumának szobrának megkoszorúzására. Méltóan ünnepelhetett a Belényes-vidéki magyarság, nemzetünk ünnepén! Koszorúkat helyeztek el a központi és helyi magyar érdek-képviseleti szervezetek, a református egyházak, a Magyarországi hivatalos szervek nevében, de kegyeletüket fejtetették ki a megjelent magyar tagozatos kisdiákok, a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, mely pompás népi viseletével is „koszorúzta” meg a Petőfi –szobor terét. Nem utolsó sorban, fejet hajtottak Belényes elöljárói és a barátság és megbékélés nevében az Avram Iancu baráti társaság. Az ünnepséget, Nemzeti Imánk, a Himnusz hangjai zárták, megkoronázván e lélekemelő és megható rendezvényt.
És még mindig hátra volt a nap programjaiból. Este már a belényesi kultúrház színháztermében gyülekezett az ünneplő magyarság. Bár nem mondható túl nagynak a terem befogadóképessége, de ezúttal „kiverték a biztosítékot”, több mint ötszázan, sokan állva várták az ünnepi gálaműsort. Természetesen előtte, a díszvendégek gondolatai kerültek a közönség elé, egyszersmind meghatottságukat és elismerésüket fejezve ki a kiváló napért, a rendkívüli szervezésért, a különleges ünnepért, a magyarországi vendégek pedig érzelmektől meghatódva köszönték a lehetőséget, hogy itt, és így ünnepelhettek a Fekete Körös -völgyi magyarság körében. Szabó Ödön, parlamenti képviselő, zárszavában rámutatott: létünk, megmaradásunk és jövőnk mint magyarok e földön, három dolgon múlik- kiállva, képviselve és kiharcolva, jogainkat, igényeinket, nemzetiségünket, magyarságunkat. Ez alól nem tesz kivételt, hangsúlyozta Szabó Ödön, Mikló Ernő, amely már négy éve kiáll, képvisel, de főleg kiharcolja, vállalja a magyarság ügyét, és természetesen minden köszönet megilleti a mostani rendezvénynek nemcsak az eredeti ötletéért – ünnepeljen március 15 –ét együtt a Fekete Körös -völgyi magyarság- hanem a kiváló szervezésért és lebonyolításáért, ezért minden energiát be kell vetni, hogy idén júniustól, már magyar polgármestere legyen Köröstárkánynak!
Önfeledt tapsvihar és ovációval köszöntötték a nap ötletgazdáját és főszervezőjét, majd kezdetét vette a Debreceni Hajdú Táncegyüttes ünnepi műsora, a „ Katonának kell menni a legénynek” című táncjáték. A Lovas Bálint és Tiszai Zsuza rendezésében bemutatott produkció, a katonaéletet ábrázolja a sorozástól és rukkoláson keresztül, a háború okozta élethelyzetek felvillantásával, segítségül hívva a Nagy-Magyarország táncait, máig ismert dalait. Mindezt egy olyan korszakba, a XX. századba ágyazva, mikor nemzetünk eddigi történelmének legnagyobb tragédiáját, veszteségét volt kénytelen túlélni, feldolgozni. Az élet pedig megy tovább……
Régen, nagyon régen, talán évtizedekre visszamenően nem volt még ilyen siker Belényesben, nem csak a briliáns színpadi produkció, az előadóművészek „örömtáncát” élvezve, a Bürkös Zenekar remek zenei aláfestése, hanem az egész napos ünnepi rendezvény hatása alatt is. A nézőközönség együtt énekelte az ismert nótákat nem is volt választóvonal színpad és nézőtér között. Fergeteges tapsvihar búcsúztatta a produkciót, lelkes résztvevőit, majd zárásként a köröstárkányiak is csatlakoztak egy örömtáncra, színpadra kerülve a Fekete-Körös dallamvilága.
A belényes-vidéki magyarság kitett magáért, és megmutatta , hogy szórványban, kevesen, de annál lelkesebben és lelkiekben gazdagon tudta megünnepelni ezt a áldott nemzeti ünnepet, bízván hogy ezentúl ebben is hagyományt teremtve tudják őrizni, ápolni és megtartani magyarságunkat.
Kovács Zoltán. erdon.ro

Varga Mihály Székelykeresztúron: a román kormány tartassa be a kisebbségi jogokat
MTI - Minden fórumon fel kell az ellen lépni, hogy a román hatóságok akadályozzák a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, és gátolják az erdélyi magyar közösség azon törekvéseit, hogy településeit, köztereit és intézményeit anyanyelvén, a maga által választott névvel illesse, szimbólumait szabadon használja – jelentette ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kedden Székelykeresztúron.
A magyar tárcavezető azt mondta: a román kormánytól azt várják, hogy tartassa be az általános emberi és kisebbségi jogokat, hogy folytathassuk a közös munkát: a fejlesztéseket, egy igazi közös közép-európai tér kialakítását.
Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a következő években Közép-Európában lesz az európai gazdasági növekedés központja, ezért a magyar kormány komoly figyelmet fordít a Kárpát-medencei régió gazdasági előrejutására, olyan együttműködés kialakítására, amely előnyös országaink számára. Az egymásra utaltság, a közös érdekek azonban nem írhatják felül azt az elvárást, amellyel Magyarország a tavaly ősszel hivatalba lépett új román kormány működésével szemben támaszt - mutatott rá a tárcavezető.
Magyarországnak egyértelmű, hogy közös érdek a kétoldalú kapcsolatok rendezése - közölte a miniszter. "Most, amikor Európa egy emberöltő óta nem látott biztonságpolitikai kihívással, a migránsok áradatával néz szembe, minden korábbinál erősebb kötelezettség országaink számára az összefogás, az együttes politikai cselekvés" - tette hozzá.
A miniszter beszélt arról, hogy Petőfi lelkesedésével, Széchenyi megfontoltságával és Kossuth tenni akarásával az elmúlt években olyan döntéseket hozott a magyar kormány, amelyekkel kivívta Magyarország helyét Európában.  Mint mondta: a kormány rendbe tette és növekedési pályára állította a gazdaságot, valamint visszaadta a határainkon túl élő magyarságnak a nemzethez tartozás jogát.
A Hargita megyei településen tartott megemlékezésen a miniszter azt mondta: 1848-ban elődeink azért harcoltak, hogy Magyarország, a magyarság a szabad nemzetek közösségének egyenjogú tagja lehessen. Hozzáfűzte: azt akarták, hogy Pesten és ne Bécsben hozzanak rólunk döntéseket.
"Ma sem gondoljuk másként, ezért valljuk, jogunk van ahhoz, hogy magunk döntsünk Magyarország alaptörvényéről", önálló és a magyarság érdekeit szolgáló gazdaságpolitikát folytassunk - fogalmazott.
A miniszter szerint nemzetünk ünnepén hangsúlyosan kell kimondanunk, "nem kívánunk mást, mint 168 évvel ezelőtt: mi, magyarok békében, biztonságban és félelem nélkül akarunk élni".
Szólt arról, hogy egykor a forradalmat támogató tömegben ott voltak az erdélyi emberek is, nemcsak a magyarok, hanem mindenki: a szolgaság ellen lázadók, a szabadságért lelkesedők és a jövőért harcolók. Mint mondta, a közös cél a polgári berendezkedés megteremtése volt, ezért március 15-e a modern és független Magyarország születésnapja is. maszol.ro

Március 15. – Megemlékezések a Kárpát-medencében és a nagyvilágban
Magyar kormánypolitikusok és a helyi magyar szervezetek vezetőinek részvételével emlékeztek meg a magyar forradalom és szabadságharc 168. évfordulójáról kedden a világ több pontján.
Petőfi lelkesedésével, Széchenyi megfontoltságával és Kossuth tenni akarásával az elmúlt években olyan döntéseket hozott a magyar kormány, amelyekkel kivívta hazánk helyét Európában – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a romániai Székelykeresztúron. A minisztérium MTI-hez eljuttatott közleménye szerint hozzátette: a kormány rendbe tette és növekedési pályára állította a gazdaságot, valamint visszaadta a határainkon túl élő magyarságnak a nemzethez tartozás jogát. A Hargita megyei településen tartott megemlékezésen a miniszter azt mondta: 1848-ban elődeink azért harcoltak, hogy Magyarország, a magyarság a szabad nemzetek közösségének egyenjogú tagja lehessen. Azt akarták, hogy Pesten, és ne Bécsben hozzanak rólunk döntéseket.
A magyar nemzet összetartozásáról, Székelyföld autonómiaigényéről és élni akarásáról beszéltek a Sepsiszentgyörgy új főterén rendezett március 15-i ünnepség szónokai. 1848-49 a magyar nemzet közös hősiességének, helytállásának és összetartozásának emlékezete – mutatott rá Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár, köszönetet mondva azoknak a háromszékieknek, akik „a nehézségektől sem visszariadva" ápolják és továbbadják a nemzet szabadságszeretetét. A magyar kormány mindenkor és minden lehetséges fórumon támogatja és támogatni fogja törekvéseiket – tette hozzá. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy tisztségéből felfüggesztett polgármestere arról beszélt: a székelység nem hagyhatja magát megfélemlíteni, ragaszkodnia kell szülőföldjéhez, az 1918-ban megígért autonómiához.
Ameddig veszélyben van magyar identitásunk, addig szabadságunk sem lehet teljes – jelentette ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Szatmárnémetiben rendezett ünnepségen. Kelemen Hunor az István téri Petőfi-szobornál tartott rendezvényen, csaknem ötszáz ünneplő előtt kifejtette: akitől el akarják venni nemzeti identitását, vagy vitatják az anyanyelvhasználati jogát, annak a szabadságát kérdőjelezik meg.
Biró Zsolt szerint Románia 21. századi alaptörvényének az erdélyi románok által 1918-ban megígért teljes jogegyenlőséget és autonómiát kell szavatolnia a magyarság számára. Az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke egy hétfőn este tartott csíkszeredai rendezvényen beszélt erről, amelyen egyszerre ünnepelték a 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörését, és a párt nyolc évvel ezelőtti bejegyzését.
A románok és magyarok közös céljait hangsúlyozva köszöntötte a magyar nemzeti ünnepen Magyarország, Románia és a világ magyarságát a román miniszterelnök. A március 15-i rendezvények helyszíneire eljuttatott köszöntésben Dacian Ciolos arra emlékeztetett, hogy a „Magyarországon, Romániában vagy a világon bárhol élő magyar barátaink számára (...) ez a nap a szabadságért, az igazságért és a békéért folytatott harc szimbóluma".
Új Kossuth-szobrot avattak a nemzeti ünnepen a bánsági Magyarittabén azon a helyen, ahonnan tavaly ellopták a Kárpát-medence legdélebben felállított Kossuth-szobrát. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszédében hangsúlyozta: az 1848-as forradalom után Magyarországnak lett országgyűlése és kormánya, már nem Bécs döntötte el, hogy mit is tegyenek a magyarok, ez azt is jelentette, hogy hazává vált az ország és ez az üzenet ma is érvényes. Tehát „ne mondják meg Bécsből, ne mondják meg Brüsszelből, de Moszkvából vagy Washingtonból se, hogy milyen legyen a magyar élet" – hangsúlyozta. Hajnal Jenő, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke szintén az összefogás fontosságát emelte ki beszédében.
A magyar kormány célja, hogy akárhol is éljen bárki, Magyarország területén vagy határokon túl, a Kárpát-medencében magyarként, ott találhasson otthonra, ahol megszületett – hangsúlyozta Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára Bácskossuthfalván a nemzeti ünnep alkalmából szervezett megemlékezésen. Hozzátette, hogy a magyar kormánynak fontos, hogy „mindenhol jelen legyen, és mindenhol támogatást biztosítson mindenki számára". Leszögezte : „ha kell, templomot újítunk fel, ha kell, iskolát építünk, ha kell, akkor gazdaságfejlesztési programot indítunk be".
Fennállása óta először ünnepelt együtt a két meghatározó kárpátaljai magyar szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) Beregszászon. A város központjában álló Petőfi-szobornál tartott ünnepségen a több mint ezer fős közönséget köszöntő beszédében Babják Zoltán, Beregszász polgármestere aggodalmának adott hangot a kárpátaljai magyarság körében növekvő elvándorlás miatt, ami – mint fogalmazott – „súlyos sebet ejt a kárpátaljai magyar egység érdekében eddig kifejtett munkán, gyengíti érdekérvényesítő képességünket". A KMKSZ által szervezett ungvári ünnepségen Bocskor Andrea, a Fidesz-KDNP kárpátaljai európai parlamenti (EP-) képviselője a többi között hangsúlyozta: „Kárpátalja magyarsága minden nehézség ellenére nincs egyedül. Közösségünk sokat köszönhet az anyaországnak, a magyar embereknek szerte a Kárpát-medencében". „Egy erős anyaországgal a hátunk mögött még inkább van remény a pozitív jövőképre, a kárpátaljai magyarság közösségként való megmaradására" – mutatott rá az EP-képviselő.
Három neves felvidéki magyar közéleti személyiség vehetett át magyar állami kitüntetést a nemzeti ünnepen Pozsonyban, a nagykövetségen. Bauer Edit volt európai parlamenti képviselő a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét; Dráfi Mátyás színművész a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét; Dunajszky Géza közíró pedig a Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehette át Czimbalmosné Molnár Éva pozsonyi nagykövettől. Beszédében a nagykövet Kossuthot és Széchényit példaként említve rámutatott: 1848 legnagyobbjai, bár részben eltérő véleményeket képviseltek, tisztelték egymást, és képesek voltak az önös szempontokat legyőzve a nemzet érdekeit előtérbe helyezni, egy rendkívüli helyzetben rendkívüli tettekkel reagálni.
A lengyel főváros, Varsó Bemowo nevű kerületében délután megkoszorúzták a Bem-, valamint a Petőfi-szobrot, utána a helyi polgármester a kerületi Bem-díjjal tüntette ki a budapesti Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesületet, valamint a Varsóban élő Lang Zofia fordítót. A megemlékezéseken Gyurcsík Iván varsói magyar nagykövet és a budapesti III. kerületi önkormányzat küldöttsége vett részt, Kelemen Viktória polgármester-helyettessel az élén. Krakkóban a Jagelló Egyetem magyar tanszékén szerveztek kulturális műsort, a Vajdaságközi Lengyel-Magyar Baráti Kör és a krakkói főkonzulátus társszervezésében. Körmendy Adrienne krakkói magyar főkonzul kedden a városi piarista gimnáziumban előadást tartott az 1848/49-es szabadságharcról.
Az ausztrai Tirol tartományban fekvő kufsteini várban délután a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és a Magyar Nyelvstratégiai Intézet tartott megemlékezést. Ünnepi műsorral tisztelegtek a 150 éve elhunyt író, költő, népdal- és néptáncgyűjtő, nyelvtudós bencés szerzetes, Czuczor Gergely előtt. Bécsben az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala Tagegyesületei tartottak közös megemlékezést Bessenyei György testőríró szobránál. Smuk András, az Europa Club elnökének köszöntő szavai után Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet vezetője mondott beszédet. A szobornál koszorút helyezett el Perényi János bécsi magyar nagykövet, Radda István az 56-os Szabadságharcos Lovagrend Osztrák-Német Nagypriorátusa elnöke, a Kerekasztal vezetője és Radda Marika a Club Pannónia elnöke, Paksánszki Szilveszter a katolikus egyházközségi képviselőtestületének elnökhelyettese valamint Sas László és Szőke Péter az Europa Club vezetőségi tagjai. Ezt követően a bécsi Collegium Hungaricumban folytatták az ünnepi műsort, amelyen a Soproni Petőfi Színház művészei és a Napraforgó táncegyüttes lépett fel.
A magyar nemzeti ünnep római helyszíne a Gianicolo-dombon volt, ahol Paczolay Péter nagykövet koszorút helyezett el Türr István magyar szabadságharcos, olasz altábornagy mellszobránál. Türr István az olasz egységesítés során Giuseppe Garibaldi mellett harcolt, később Nápoly kormányzója volt. A délolasz város központjában levő Türr-emléktáblát Bárdos Antal ezredes, a NATO déli parancsnoksága műveleti vezetője koszorúzta meg a nápolyi magyar tiszteletbeli konzulátus és a Magyar Mária Nápoly királynője helyi kulturális kör rendezte megemlékezésén. Milánóban az Ambrosiana-könyvtár udvarán álló Petőfi-szobrot Timaffy Judit főkonzul koszorúzta meg, a varesei magyarok háza tanodájának két tanítványa Petőfi verseket szavalt.
A Párizsi Magyar Intézetben a Szélkiáltó együttes Szabadság, szerelem című műsorával idézték meg az 1848-as forradalom és szabadságharc történelmi eseményeit. Az 1974-ben alakult együttes tagjai Fenyvesi Béla, Lakner Tamás és Rozs Tamás. Az ünnepségen Fábri Anna irodalomtörténész beszélt a nők szerepéről a forradalom és szabadságharc idején.
A magyar nemzeti ünnep alkalmából fogadást rendeztek a vietnami fővárosban, Hanoiban is. Az ünnepségen részt vett a Trócsányi László igazságügyi miniszter, aki – egyebek mellett – arról beszélt, mennyire esnek egybe a márciusi ifjak követelései a vietnami népével.
A miniszter azt mondta: bár Vietnam társadalmi berendezkedése más, mint Magyarországé, alapvetően nyitott gazdaság, ahol a szólás- és sajtószabadság szintén érték.
Az Egyesült Államok nyugati partvidékének legnépesebb államában, Kaliforniában helyi idő szerint hétfőn több helyütt is megemlékeztek az 1948-49. évi forradalomról és szabadságharcról. Arizonában a kaliforniai főkonzul köszöntötte az ottani magyarságot. San Diegóban, Resedában, Los Angelesben, Fresnóban és Ontario városban is összegyűltek a magyar közösségek tagjai, hogy megemlékezzenek március 15-éről. A San Diegó-i Magyar Házban és az ontariói Független Magyar Református Egyház emlékünnepségén részt vett és beszédet mondott Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés korábbi elnöke. Los Angelesben az Egyesült Magyar Házban rendezték meg az ünnepséget, ezen beszédet mondott Szili Katalin és Kálmán László főkonzul, az ünnepi műsorban fellépett Benedekffy Katalin operaénekes, Szíki Károly színművész, a Kárpátok néptáncegyüttes, valamint a helyi magyar cserkészcsapat és a kaliforniai magyar huszárok csapata is. Az arizonai Phoenixben mintegy 800-850 magyar gyűlt össze, hogy megemlékezzenek az 1948-49-es forradalomról. Kedden, azaz március 15-én, megemlékezéseket tartanak a magyar közösségek a texasi Dallasban és Austinban, az északnyugati Seattle városában, valamint az oregoni Portlandben is. MTI. Erdély.ma

Székelyzászló-ügy – Újabb pert indított Hargita megye prefektusa
Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa a törvényszéktől kérte annak a decemberben megszavazott megyei önkormányzati határozatnak a megsemmisítését, amely a székely zászlót tette meg Hargita megye hivatalos jelképévé.
A bukaresti kormány megyei képviselője szerdán nyilatkozott újabb bírósági keresetéről az Agerpres hírügynökségnek. Andrei elmondta: elfogadhatatlannak tartja, hogy egy olyan megyében, ahol románok és más etnikumú lakosok is élnek, az „úgynevezett székely zászló" a román állam egy közigazgatási egységének hivatalos jelképévé váljon. A prefektus szerint a megyei tanács erre vonatkozó határozata több jogszabályt is sért, ezért – miután a választott testület nem tett eleget a visszavonást sürgető felszólításának – közigazgatási bíróságon indított eljárást ellene.
A prefektus felidézte: a Hargita megyei közgyűlés nem először hozott ilyen döntést: a testület már 2009-ben határozatba foglalta, hogy a székely zászló legyen a megye hivatalos jelképe, a Maros megyei táblabíróság azonban ezt a döntést 2012 szeptemberében jogerősen megsemmisítette.
Az önkormányzat azt követően hozott újabb határozatot a megyezászlóról, hogy Romániában tavaly külön törvényt hoztak a települések és megyék saját zászlóinak megalkotásáról és használatáról. A székelyföldi megye döntéshozó testületében kisebbségben lévő román tanácsosok azt kérték, hogy a – világoskék alapon arany sávot és a székely nap-hold jelképeket tartalmazó – lobogóra egy piros színű tölgyfalevél is kerüljön fel a románság jelképeként, javaslatukat azonban leszavazták. A világoskék tónusú, hosszanti arany sávot, valamint a holdat és a csillagot ábrázoló székely zászlót 2004-ben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) fogadta el saját szimbólumaként: ezt az SZNT 2009-ben egész Székelyföld jelképévé nyilvánította. A román hatóságok az utóbbi években perek tucatjait indítva igyekeztek megakadályozni, hogy a közösségi szimbólumot a székelyföldi intézményekre is kitűzzék, ezzel nagyban hozzájárulva az újonnan alkotott jelkép ismertté válásához és elterjedéséhez. MTI
Erdély.ma

Rendőrség: a szervezők kérésére távolították el az Erdély-zászlót, az RMDSZ cáfol
A Kolozs megyei rendőrség szóvivője szerint a március 15-i kolozsvári rendezvények szervezőinek (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kolozsvári és Kolozs megyei szervezeteinek) a kérésére távolíttatták el kedden a tömegből az Erdély-zászlókat. Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke és Kinizsi Zoltán alelnök, a rendezvény főszervezője határozottan cáfolta a rendőrség állítását.
„Az igazoltatás a szervező kérésére történt, aki korábban a fiatalok tudomására hozta, hogy nem használhatják azokat a zászlókat" – jelentette ki az MTI kérdésére Daniel Boie rendőrségi szóvivő. Állításának alátámasztására hozzátette, hogy a főszervező (Kinizsi Zoltán) végig ott állt a zászlóügyben eljáró rendőrök mellett. Azt is elmondta, a rendezvény szervezői határoztak arról, hogy ne lehessen Erdély-zászlóval felvonulni. A rendőrségi szóvivő az MTI ismételt kérdésére sem közölte, hogy mely törvény alapján jártak el az Erdély-zászlók bevonását kérő rendőrök. Úgy vélte, csak jogszerű igazoltatás történt, és ha az érintettek úgy érzik, hogy sérült valamilyen joguk, bepanaszolhatják a rendőrséget.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere az MTI-nek kijelentette: „Szó sem volt a szervezők kéréséről. Megengedhetetlen, hogy a hatóság erre hivatkozzék!"
Az alpolgármester felidézte: a városházi közrendi bizottságban – ahol a rendezvény részleteit tárgyalták – a szervezők elmondták, hogy a magyar és a székely zászlók mellett annak a 13 nemzetnek a zászlaját is felvonultatják, amelyek forradalmat robbantottak ki 1848 tavaszán. Megemlítette, hogy a rendőrök figyelmeztették: Árpád-sávos zászlóval nem lehet felvonulni. „Mi elmondtuk: nem tudunk felelősséget vállalni azért, hogy nem lesz a tömegben ilyen zászló is. Az Erdély-zászlóról egyáltalán nem volt szó" – mondta az alpolgármester. Horváth Anna tudott azonban arról, hogy Kinizsi Zoltán főszervezőt később visszarendelték a csendőrségre.
Kinizsi az MTI-nek elmondta, egy rendőrségi nyomozó figyelmeztette arra, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson, „amelyen a románság nincsen reprezentálva", az diszkriminációra való uszításnak minősül. „Mondtam, hogy mi nem viszünk ilyen zászlót. Erre megkérdezte, hogy Fancsali Ernő (az EMNP kolozsvári szervezetének az elnöke) fog-e Erdély-zászlót vinni. Mondtam: nem tagja az RMDSZ-nek, és nem tudom. Arra kért, figyelmeztessem, hogy ne hozzon ilyen zászlót. Ezt meg is tettem" – jelentette ki Kinizsi Zoltán.
Kinizsi határozottan cáfolta, hogy az ő kérésére szólították volna ki a sorból a rendőrök az Erdély-zászlókat vivőket. Hozzátette, éppen fordítva történt. Egy civil ruhás rendőrtiszt kérte, szólítsa fel az Erdély-zászlósokat, hogy csomagolják össze a zászlókat. „Én ezt megtettem, de ők nem engedelmeskedtek. Ezek után emelték ki a tömegből, és igazoltatták őket" – magyarázta a főszervező.
A március 15-i kolozsvári felvonuláson a román rendőrség igazoltatta, és a zászlók bevonására kötelezte mindazokat, akik kék-piros-sárga színű, a közepén Erdély-címerrel díszített zászlóval jelentek meg. A civil ruhás rendőrök a büntető törvénykönyv 369. cikkelyére hivatkoztak, mely szerint hat hónaptól három évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető egy bizonyos csoport elleni gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszítás. Fancsali Ernő helyi EMNP-elnök az Erdély-zászlót vivők egyike az MTI-nek kedden elmondta: nem akarták kellemetlen helyzetbe hozni a nemzeti ünnep kolozsvári szervezőit, ezért bevonták a zászlókat.
MTI. Erdély.ma

Borboly ártatlannak vallja magát
Az ellene indult per keddi tárgyalásán ártatlannak vallotta magát Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, aki nem élt a vádak beismerésén alapuló egyszerűsített bírósági eljárás lefolytatásának lehetőségével.
A Borboly Csaba és tizenkét másik érintett személy ellen indult büntetőper tárgyalása kedden sem indult zökkenőmentesen a Hargita Megyei Törvényszéken. Először félórás szünetet rendelt el a tárgyalást vezető bíró, mert két ügyvéd elkésett, aztán Sergiu Bogdan, Borboly Csaba védőügyvédje jelezte a bírónak, hogy mivel nemrég az Alkotmánybíróság törvénybe ütközőnek minősítette a büntetőjogi perrendtartás azon rendelkezését, miszerint a lehallgatásokat a bűnüldöző szerveken és a rendőrségén kívül „más, erre szakosodott állami szervek” is végezhetik, kérni kell az Országos Korrupcióellenes Ügyosztálytól (DNA), hogy közölje, kik végezték védence beszélgetéseinek lehallgatását. „Amennyiben ezt a hírszerző szolgálat végezte, kérni fogjuk a lehallgatási jegyzőkönyvek kizárását a bizonyítékok közül” – közölte az ügyvéd. Kéréséhez a többi ügyvéd is csatlakozott, és noha az ügyész ezt ellenezte, a bíró elrendelte, hogy írásban kérjenek választ erre a kérdésre a vádhatóságtól.
Nem tárgyalják külön a csíkszentmihályi polgármester elleni pert
Vlad Neagoe bíró ezek után az egyik vádlottat, Kósa Péter csíkszentmihályi polgármestert és ügyvédjét hallgatta meg, akik még tavaly szeptemberben nyújtottak be arra vonatkozó kérést, hogy a polgármester elleni pert válasszák külön a többi vádlott ellen indult bírósági eljárástól. Kósa kifejtette, azt szeretné, ha az eljárás minél előbb befejeződne, ugyanakkor jelezte, mivel a per egyik tárgyát képező, Ajnád és Lóvész közötti 124-es jelzésű megyei úton a kifogásolt javítások abbamaradtak, az út már alig járható. Ezért fennáll a veszélye, hogy a település elszigetelődik, mert már nehezen megközelíthető, javítani pedig a per befejeztéig nem lehet – hívta fel a figyelmet a polgármester. Az ügyész szerint nem teljesülnek a per szétválasztásának jogi feltételei, a bíró pedig azt mondta, a szétválasztás nem segíti elő a gyorsabb befejezést, mert az ügyirat, beleértve a vádiratot is, közös, és ezt nem lehet külön tárgyalni. Hasonlóképpen vélekedtek a többi vádlott ügyvédjei is, a kérést nem fogadták el.
Nyilatkozatot tesz Borboly
A per vádiratának felolvasása következett volna, erre a tartalom ismeretében egyik vádlott sem tartott igényt. Ezután elsőként Borboly Csabát szólította a bíró, aki nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy igényli-e az egyszerűsített eljárást, amely a vádak beismerését jelentené az eddigi bizonyítékok alapján, egyharmaddal csökkentve a kirótt büntetést is. „Ártatlan vagyok” – mondta Borboly, aki azt is hozzátette, szeretne nyilatkozatot tenni. Hasonlóképpen a többi vádlott sem élt az egyszerűsített eljárás lehetőségével, többen azt mondták, nyilatkozatot tesznek, volt, aki azt mondta, csak a bírósági eljárás végén él ezzel a lehetőséggel. A nyilatkozatok meghallgatását a bíró a következő tárgyalási időpontra, április 19-re halasztotta.
A SRI hallgatózott?
„Ebben az ügyiratban a rögzített beszélgetések magyar nyelven hangzottak el. Sem az ügyész, sem a rendőrök nem beszélik a magyar nyelvet, ezért egyszerű és logikus a kérdés: Ki végezte a lehallgatott, lényegesnek ítélt beszélgetések válogatását? Én egy hivatalos választ várok. Mivel a hatóságok nagy sietséggel hagyták jóvá, hogy az ügyészek hozzáférjenek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) eszközeihez, ez azt sejteti, hogy a SRI végezte a lehallgatásokat. És a válasz után lehet ezen bizonyítékok hitelességéről beszélni. Érdekes módon, a lehallgatási jegyzőkönyvek számunkra kedvezők” – fejtette ki a tárgyalás után Sergiu Bogdan.
Elhúzódó per
Mint ismert, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) azért emelt vádat Borboly és társai ellen, mert álláspontja szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket két cégnek. Ezzel állítólag ő és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak. Borbolyt, akárcsak több más, az ügyben érintett személyt, 2013 májusában vették 24 órás őrizetbe, ezt követően szabadlábra helyezték, de korlátozták hivatala gyakorlásában, és lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellene, amelyet később feloldottak. 2013 szeptemberében emeltek vádat ellene és társai ellen. Az első tárgyalásokat Marosvásárhelyen tartották, de az új büntetőjogi perrendtartás 2014 februári életbe lépése után az ügycsomót visszaküldték Csíkszeredába. A per három vádlottja 2015 októberében beismerő vallomást tett, őket első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Márciusi üzenetek
2016. március 15., Bukarest. A Cotroceni-palota csendbe burkolózott. Klaus Iohannis államfő többéves – és több államfő által felkarolt – hagyománnyal szakítva ismét csak elfelejtette köszönteni az országban élő magyar közösséget. Talán nem akarta azt kockáztatni, hogy neve hallatán több magyarok lakta városban kifütyüljék, miután a közösség egészét szembeköpte Tőkés László állami kitüntetésének visszavonásával?
Talán csak nem akar tudomást venni rólunk, amint azt eddig sem tette? Talán a román nacionalistáknak tetszelegve akarja visszanyerni apadó népszerűségét, mind jobban fogyó tekintélyét? Bárhogy legyen is, újra bebizonyosodott: Klaus Iohannisnak köze nincs erdélyiséghez, toleranciához, normalitáshoz. A Victoria-palotából érkezett üzenet igen tetszetősen hangzik. Dacian Cioloș miniszterelnöki felelősségéhez méltó tisztelettel, erdélyi születésű polgárra jellemző jóérzéssel szól a magyarokhoz. De jó is lenne viszontlátni mindezt kormánya intézkedéseiben! Kolozsvár. A homogenizáló, centralizáló törekvéseit már nem is leplező államhatalom megtalálta újabb célpontját a regionalista mozgalmak és szimbólumok elleni küzdelmében. Ha Székelyföldön a magyar feliratok, himnusz és székely zászló ellen indítottak hadjáratot, Kolozsváron Erdély történelmi zászlaja szúrta a rendfenntartók szemét, azt tiltották be a március 15-i felvonuláson. Mintegy jelezve, Bukarest vigyázó szeme mindent lát, nemcsak a székelyföldi autonómiatörekvések, de a szárnyait bontogató transzilvanista mozgalom is kőkemény ellenállásra számíthat a nacionálkommunista hatalom részéről.
Budapest. Európa már nem szabad, az igazságot tilos kimondani, a népvándorlás a kontinens etnikai, vallási, kulturális átrajzolásához vezethet, bűnözést, terrort, homofóbiát, antiszemitizmust hozhat – figyelmeztet beszédében Orbán Viktor miniszterelnök márciusi szókimondással. S megerősödünk hitünkben: ha elég bátrak és eltökéltek vagyunk, ha nem hagyjuk magunkat, figyel majd szavunkra a világ. Sepsiszentgyörgy. A polgármesteri teendőitől eltiltott Antal Árpád polgárként mond beszédet. A több ezer résztvevő többször felcsendülő, hosszan tartó tapssal nyilvánítja ki szolidaritását. Ha tavaly a fütty, idén a taps uralta a főteret, mintegy jelezve: érett e közösség, képes arra, hogy különbséget tegyen szájhős politikus és közösségi vezető között. Megerősödünk hitünkben: érett e közösség arra, hogy – miként Antal Árpád fogalmazott – tízezrek, százezrek vállalják át azt a feladatot, amelyet félreállított szószólói végeztek. 
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem csak az emlékezés a feladatunk
A vártnál többen gyűltek össze tegnap Kovásznán. A csípős hideg ellenére a központi parkoló zsúfolásig telt díszbe öltözött helyiekkel, környékbeli falvakból érkezett ünneplőkkel. A szervezők számára is meglepő volt a nagy részvétel. Arra számítottak, hogy sokan munkahelyi feladataik miatt nem lehetnek jelen, ezért az ünnep kulturális részét az esti órákra időzítették, a művelődési központban szervezték meg a Március idusa gálaműsort. 
A megszokott módon, felvonulással kezdődött az ünnepség. Vérpezsdítő indulót fújva masíroztak elöl a kovásznai ifjúsági fúvószenekar tagjai Kertész Barna karnagy vezetésével. Mögöttük díszkocsikkal, szekerekkel, lóháton vonultak az ünneplők – helyiek és az orbaiszéki falvakból érkezett lelkes székely atyafiak. Az ünnepségnek helyet adó tér zsúfolásig telt, kokárdás, zászlót lobogtató fiatalok, felnőttek, idősek áradata zúdult a központba. Az első sorokban ott álltak a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai, mögöttük a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és az Orbán Balázs Elemi Iskola tanulói.   Butyka Gyula ceremóniamester költői kérdéssel kezdte: fényes győzelmet ünneplünk, vagy vereséget siratunk? Az egyértelmű választ is megadta: a világot megváltoztató győzelmet ünnepeljük március 15-én, azt, hogy a forradalomban a magyarság példát mutatott egész Európában. Deák Gellért Gedeon, az idei Március 15-e üzenete szónokverseny nyertese azt hangoztatta: nemcsak az emlékezés a feladatunk, hanem az is, hogy felismerjük gondjainkat, megfogalmazzuk panaszainkat, megkeressük a megoldásokat.
Az ünnep fő szónoka Böjte Csaba ferences szerzetes volt. Az általa megtapasztalt, a gyermekotthonok működését, a rászorulók befogadását nehézkéssé, időigényessé tevő bürokrácia, az értelmetlen rendeletek, törvények, előírások áldatlan következményeit összegezte első mondataiban. Mindezek ellenére bíznunk kell a holnapban, nem kell megalkuvóknak lennünk a céltalan törvényekkel. Álmodjunk jövőt gyerekeinknek szülőföldünkön! Nem a múlt forradalmi dalait kell zengenünk, mai gondjainkat kell megoldanunk – mutatott rá. 
A szónoklatot követően Molnár Gergely szavalattal lépett a színpadra, majd Orbán Judith, a Kovászna–Vajnafalva Református Egyházközség lelkésze mondott záróimát. A himnuszéneklés után az emlékezés koszorúit helyezték el a belvárosi református templom kertjében lévő emlékműnél.  Este héttől került sor a Március idusán gálaműsorra, ahol ünnepi beszédet mondott Tamás Sándor megyeitanács-elnök.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zászlóözön a Gábor Áron téren
Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján Kézdivásárhely díszbe öltözött, a villanyoszlopokon nemzeti színű és székely zászlókat, valamint a város lobogóit lengette a Nemere. A magyarországi testvérvárosok közül Szentendre, Hatvan, Paks, Terézváros, Mezőhegyes, Gyöngyös és Mezőkövesd küldöttei ünnepeltek együtt a céhes város lakóival.  
Az ünnepségsorozat a református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd a hagyományhoz híven a főtéri rendezvény megkezdése előtt a város iskoláinak küldöttei rótták le kegyeletüket, és helyezték el az emlékezés koszorúit Bem József, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Turóczi Mózes szobránál és kriptájánál, illetve a Szacsvay-domborműnél, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, a világháborús hősök emlékművénél. 
A főtéren mintegy négy-ötezer fős tömeg gyűlt össze, az ünnepség az általános és középiskolák felvonulásával kezdődött – több tanintézmény magyarországi testvériskolája küldöttségével közösen vonult fel –, majd a hagyományőrzők, a civil szervezetek – a Kézdiváshelyi Nők Egyesülete, a Történelmi Vitézi Rend – és a huszárok következtek. Felvonultak a Székely Virtus kézdiszéki huszárjai, a torjai huszárcsapat, a Vetró András százados vezette Hagyományőrző Csapat, a Vass László ezredes által vezetett Szegedi 3-as Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület, a 15. Székely Határőr Gyalogezred bélafalvi Tuzson János Szakasza, a tápióbicskei tüzérek és betyárok, a 15. Székely Határőr Gyalogezred gelencei ütege. Felvonultak Bélafalva, Bereck, Kézdimartonos, Kézdisárfalva, Csernáton, Esztelnek, Gelence, Kézdiszárazpatak, Kézdiszentkereszt, Kézdiszentlélek, Lemhény, Kézdialmás, Ozsdola, Szentkatolna, Futásfalva és Torja lovas-szekeres küldöttségei. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi tagjai nagy méretű székely zászlót vittek. A zászlós felvonulás immár második éve a leglátványosabb momentuma az ünnepségnek, ezúttal ötven kézdiszéki lovas vonult fel nagy méretű székely és magyar lobogóval kezében.  A központi ünnepség a Református Kollégium zenekarának és tanulóinak dalával kezdődött, a rendezvényen, mint minden évben, közreműködött a Tanulók Klubja fúvószenekara. „Lészen ágyú – mondotta Gábor Áron, és ezzel a mondattal gyakorlatilag aláírta a halálos ítéletét” – hangoztatta beszédében Bokor Tibor polgármester. Ma nem fegyverektől, összecsapásoktól kell tartanunk, folytatta, ma annak vagyunk tanúi, hogy ha valaki a hatalomnak nem tetsző véleményt vállal fel, kitartóan képviseli egy közösség álmát, vagy egyszerűen csak magyar, Gábor Áronhoz hasonlóan végzi. „Viszont nem csatában, tisztességgel adja életét, mint a berecki ágyúöntő, nem emelt fővel vonul be a hősök panteonjába, hanem bíróságon, ügyészségen, titkosszolgák által meghurcolva, becsületében megsértve folytat szélmalomharcot a hatalommal, így ott tartunk, mint 1848-ban” – hangsúlyozta Bokor.
Ünnepi beszédet mondott Horváth Zoltán atya, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa, Molnár Balázs, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tizenegyedikes tanulója, a Zúg március szónokverseny idei győztese pedig az ifjúság gondolatait fogalmazta meg. A rendezvény díszmeghívottja, Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője arról szólt, hogy napjainkban a bürokrácia miatt mennyire nehézkes az örökbefogadás, és azt is kiemelte, hogy az iskolát végzett ifjak kirepülnek a nagyvilágba, ahol mások szolgái lesznek, nekik itthon, a szülőföldön kellene megtalálniuk a megélhetést becsületes munkával.  Ezt követően a Csíki Játékszín művészei léptek a pódiumra, Márdírosz Ágnes népdalt énekelt, Puskás László pedig Tompa László versét mondta el. Mitykó Zsolt, Mezőhegyes testvérváros polgármestere egy nemzeti lobogót adott át Bokor Tibornak, amelyet Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke adományozott a kézdivásárhelyieknek. Az ünnepség végén áldást mondott Horváth Zoltán atya és Beder Imre református lelkipásztor, majd koszorúzás és himnuszaink eléneklése következett.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünneplés az összefogás jegyében
Márciusi remények
Ahol az összefogás helyett a széthúzás az úr, ott nincs erős közösség. Március 15-nek eme tanulsága immáron 168 éves, és mégis különösen aktuális. A szabadságharc példája is azt mutatja, és a mindennapi tapasztalataink is azt erősítik, hogy egy közösség az összefogás által válik erősebbé, sikeresebbé – hangsúlyozta Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyarok polgármester-jelöltje tegnap délután a Székely vértanúk emlékművénél tartott ünnepi megemlékezésen.
Több ezer ünneplőbe öltözött magyar ember gyűlt össze az 1848-as forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján tegnap délután a marosvásárhelyi Postaréten, ahol a történelmi egyházak nevében Nagy László unitárius és Henter György református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, alázattal és tisztelettel emlékezve azokra, akik "előttünk jártak és példát mutattak", majd kortárs fiatal költők versrészletei hangzottak el.
Dacian Ciolos, Románia miniszterelnökének üzenetét Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa olvasta fel, Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete tolmácsolta.
Szilágyi Domokos Az ünnep című versét Keresztesi Dávid szavalta el, Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét Nemes Tibor adta elő Máthé Péter elektromos zongora- kíséretével. Demény Péter Kossuth című párbeszéde Dull Bence és Keresztes Attila előadásában hangzott el.
A tisztelet és szolidaritás üzenetét közvetítem – üzente Dacian Ciolos miniszterelnök. "1848 Románia és Magyarország történelmében az a meghatározó, közös pillanat, amely jelentősen hozzájárult a két nemzet kialakulásához és megalapozásához, mai helyzetükhöz. Éppen ezért március 15-én kötelességünk emlékezni arra, hogy az a társadalom, amelyben ma élünk, románokként és magyarokként, de főleg európai állampolgárokként, azon törekvések és eszmék eredménye, amelyekért elődeink harcoltak. (...)
A tisztelet és szolidaritás üzenetét közvetítem a szabadságharc 168. évfordulója alkalmából a magyar nép, a romániai magyarság és a világon élő minden magyar számára. A jövőben is kitartunk amellett, hogy a romániai magyarság békében, harmóniában és együttműködésben éljen itt, valamint gondosodunk arról, hogy minden nemzeti kisebbség számára hagyományai, kultúrája és anyanyelve megőrzése érdekében megfelelő keretet biztosítsunk, mert a nemzeti kisebbségek általában – és különösképp a magyar közösség – Románia szellemi gazdagságának fontos forrását jelentették és jelentik napjainkban is, amelyet kulturális örökségünk kiteljesítése érdekében értékelnünk kell. (...) Románia és Magyarország, valamint a Romániában élő magyarok és románok közötti párbeszéd alapvető eleme annak a közös elhatározásnak, amely az európai építkezés szellemében megfogalmazott célok elérését jelenti" – állt Dacian Ciolos üzenetében.
A szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha
"A '48-as magyarság határozottan és bátran állt ki a nemzet követelései mellett: császári önkény helyett felelős minisztériumot és törvény előtti egyenlőséget, a pénzügyi függés helyett nemzeti bankot, az elnyomás helyett szabadságot kívánt. Tudta, hogy a szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház, ezért az itt honos gondolatokból és a magyar szabadságvágyból épített országot magának.
Az azóta eltelt 168 év csak elmélyítette bennünk ezt a gondolatot. Törvényeinket, mindennapi életünket ma is ahhoz akarjuk igazítani, amit számunkra jelent a szabadság itt, ebben a Kárpátok által koszorúzott medencében. Ma is megragadunk minden lehetőséget, hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdőjelezhesse meg alkotmányos jogainkat, senki se vehesse el tőlünk iskoláinkat, és senki se sorozhassa be, küldhesse idegen háborúba fiainkat. Úgy akarjuk szolgálni a magyar szabadság és megmaradás ügyét, ahogy a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal" – üzente a határokon túli magyaroknak Orbán Viktor magyar kormányfő.
Nem lehet teljes a biztonság ott, ahol nem tartják be a törvényeket
– jelentette ki Soós Zoltán, aki szerint a '48-as forradalmárok ifjonti hevülete, szeretetre méltó volta, az örökkön izzó és halálában végképp erdélyivé váló Petőfi Sándor személyisége vagy a tavasz közeledte, mindezek együtt teszik a magyar szabadság napját, március 15- ét különlegesen szerethetővé.
A marosvásárhelyiek számára március 15-e azonban nemcsak a legkedvesebb, hanem a legtanulságosabb ünnep is egyben. Az egyik tanulságot a 26 évvel ezelőtti események szolgáltatják. Az erdélyi magyar közösség számára a marosvásárhelyi tragikus március óta ez a nap nagy pontossággal mutatja, hogy hol tartunk: mekkora utat tettünk meg szabadságunk és biztonságunk megteremtésében.
Bár fizikai fenyegetés nem ér bennünket, közösségünk mégsem érezheti magát teljes biztonságban. Mert nem lehet teljes a biztonság ott, ahol nem tartják be a törvényeket.
Nincs a közösség biztonságban ott, ahol a szólásszabadságot korlátozzák, és ezt még az államelnök sem érti. Ahol el lehet venni a román forradalom hősének kitüntetését. Ahol ingerült, már-már hisztérikus reakciókat vált ki néhány ezer magyar békés felvonulása.
Nem vagyunk biztonságban ott, ahol polgármestereink, közösségünk vezetői ellen mondvacsinált ürügyekkel emelnek vádat – nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ne teljesíthessék hivatásukat – mutatott rá a polgármesterjelölt.
Mint mondta, a magyar közösség addig erős, ameddig szolidáris. Ezért a jogállam és a nyilvánosság fegyvereivel kell kiállni a magyarok mellett, nyilvánosságra hozni minden támadást, minden jogsértést, ami magyar embert ér, képviselni ügyeiket minden fórumon, a törvényhozástól a nemzetközi szervezetekig, kiharcolni az igazunkat. Visszakapni azt, amit egyszer már ez a közösség megszerzett, és megszerezni azt, amit már rég meg kellett volna kapnia.
Végezetül arra emlékeztetett, hogy egy évvel ezelőtt a marosvásárhelyi politikai erők összefogtak a cél érdekében, ennek nyomán szervezték meg tavaly ősszel az előválasztást, és "ennek az összefogásnak a nyomán állhatok én itt ma önök előtt, mint a marosvásárhelyi magyarok polgármester-jelöltje", azonban "célba csak akkor érünk, ha a politikai erőket a polgárok összefogása követi"(...), ha "mindannyian úgy gondoljuk majd a szavazás napján: érdemes egy órát feláldozni a hétvégi pihenésből, és elmegyünk szavazni".
A rendezvényre tisztelendő Obermájer Ervin római katolikus atya és Lőrincz István református lelkész mondott egyházi áldást.
Az egyesített kórusok Kossuth-nótákat adtak elő. Az esemény koszorúzással és a himnuszokkal ért véget.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság!
Rég nem gyűlt össze annyi ember Bernády György szobra körül, mint tegnap délben. A '48-as forradalomra való ünnepi megemlékezésen a "civil" érdeklődők mellett részt vettek a Református Kollégium, a Római Katolikus Gimnázium, a Bolyai líceum és a Serafim Duicu Általános Iskola diákjai.
Az ünnepi megemlékezést a Római Katolikus Gimnázium tanulóinak irodalmi összeállításával nyitották meg, majd Peti András alpolgármester mondott ünnepi beszédet.
Az alpolgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk azoknak az ifjaknak, akik életüket adták a mi szabadságunkért 1848-ban, de 1989-ben is, és arra, hogy június 5-én "rajtunk múlik, hogy milyen jövő vár Vásárhelyre".
Az eseményen Kolozsvári Szilárd történelemtanár történelmi szempontból értékelte a '48-as forradalom és szabadságharc erdélyi történéseit. Fellépett a Református Kollégium kórusa Enyedi Csaba kórusvezető vezényletével, és a Serafim Duicu iskola furulyacsoportja.
Az emlékezés koszorúinak elhelyezése alatt a Református Kollégium kórusa Kossuth-nótákat énekelt, amelyhez az egybegyűltek is csatlakoztak.
A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Emlékkő avatás Marosszentgyörgyön
Elismerő oklevél a fekete március elítéltjeinek
Újabb szimbólummal lett gazdagabb Marosszentgyörgy: hétfőn délután a római katolikus templom udvarán emlékkövet avattak a hősök tiszteletére. A négytonnás sziklakő Sófalvi Szabolcs polgármester és Birtalan István alpolgármester adománya, amelyre magyarul és székely rovásírással vésték be: Hőseink emlékére. Az ünnepség a sziklakő leleplezése után a helyi kultúrotthonban folytatódott, ahol az 1848-49-es forradalomra emlékeztek, majd az 1990. márciusi események után ártatlanul börtönbüntetést szenvedett marosszentgyörgyieknek elismerő oklevelet nyújtott át a község polgármestere.
Nemcsak azért volt különleges az esemény Marosszentgyörgyön, a római katolikus templom udvarán, mert "a magyarság történelmének egyik legfényesebb, legreménytelibb eseményére" emlékeztek, hanem azért is, mert a már meglévő szimbólumok mellé újabb került: a közösség hőseinek tiszteletére sziklakövet lepleztek le. Az udvaron szép számban gyűltek össze az ünneplők, a község vezetői, az egyházak képviselői is jelen voltak a rendezvényen.
Az ünnepség Boni Roland 10. osztályos tanuló szavalatával kezdődött, majd néhány adat hangzott el az emlékkő állítás kapcsán. A 4000 kilogrammos sziklakő Sófalvi Szabolcs és Birtalan István adományaként került a Felső-Maros mentéről Marosszentgyörgyre, a feliratot Pál Ignácz Attila véste bele, Kurki Attila segített a betűk csiszolásában, a kövön látható fakereszt anyagát ifj. Birtalan István hozta az iklandi hegyoldalról, Palkó Tibor ácsolt keresztet belőle, majd Lovász Zoltán és Demeter Attila állították fel, Szígyártó Zsombor pedig sokat dolgozott azon, hogy tisztán ragyogjon. Az emlékmű felavatását a marosszentgyörgyi Kolping Család is támogatta anyagilag. A leleplezett emlékkövet a közösség lelkészei áldották meg, majd Baricz Lajos plébános osztotta meg gondolatait a "hőseink emlékére állított szikláról".
– Első alkalommal gyűltünk a templom udvarára, hogy a márciusi ifjakra emlékezzünk a leleplezett szikla emlékműnél, amelyet azért állítottunk éppen ide, mivel ez magánterület, de ugyanakkor közterület is, ahova emlékmű felállításához nem kell más, csak az egyházközségi engedély. Másrészt a római katolikus templom és környéke Marosszentgyörgynek legrégebben – 800 éve – látogatott helye. Itt a múlt és a jelen, a földi, az evilági és a természetfölötti, isteni találkozik. A szikla természetes, kemény anyag, egy darab a Kárpátokból, amelyen a kifejező, nem kizáró jellegű, Hőseink emlékére felirat került. A székely rovásírás a feltételezett több ezer éves múltat juttatja eszünkbe, de bátorításként akar szolgálni a következő századok számára is. Amint a szikla mögött magasra emelkedik a kereszténység egyetemes jele, a kereszt, úgy hőseink életében is jelen volt, a mi életünk hátterében is ott rejtőzik a kereszt. A szögesdrót az élet mostohaságát, az elzártságot, a közösségtől való elszakítottságot és mindenféle szabadságot korlátozó kényszert jeleníti meg – mondta.
A marosszentgyörgyi egyesített kórus '48-as dalokat énekelt, majd Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere hangsúlyozta: elődeink fontos üzenete mindannyiunk számára, hogy maradandó dolgokat, értékeket alkossunk.
– E kőszikla elhelyezése is maradandó dolog, amely itt lesz, remélhetőleg, évszázadokon át, jelezve, hogy Marosszentgyörgyön is nagyon sok hős van: az I. és a II. világháborúnak, a fasiszta diktatúrának, a vasgárdistáknak, a márciusi eseményeknek is voltak áldozatai. Az 1990. márciusi események után hat marosszentgyörgyit börtönöztek be, akik közül hárman röviddel szabadulásuk után meghaltak. Rájuk emlékezünk a kultúrotthonban is, őket tüntetjük ki, akik kiálltak értünk, védték a településünket, akiket ártatlanul ítéltek el. Vannak hőseink, e kőszikla egyfajta kegyelet, főhajtás azok előtt, akik életüket adták azért, hogy szabadok legyünk, fennmaradjunk. Mi itt példát mutatunk: függetlenül attól, milyen nyelvet beszélünk, milyen felekezethez tartozunk, összhangban tudunk együtt élni, és meggyőződésem, hogy többé 1990 márciusa nem fog előfordulni. A következő időszakban az emlékkőre felkerül a hősök neve, és még az idén felavathatjuk a Petőfi-szobrot is.
A polgármester oklevelet adott át azoknak, akik az emlékmű létrehozásában segítettek. Orbán Balázs szavalata, az egyesített kórus éneke után az emlékkőnél a kegyelet koszorúit helyezték el, az avatóünnepség a magyar és a székely himnuszok eléneklésével zárult.
A kultúrotthon ismét kicsinek bizonyult, ott folytatódott a kulturális program. A közönséget Muresan Kilyén Emma tanárnő köszöntötte, majd Sófalvi Szabolcs polgármester emlékezett nemzetünk hőseire, akik 1848 márciusában küzdöttek, életüket adták a szabadságért, és azokra is, akik az 1990. márciusi események után ártatlanul börtönbüntetést szenvedtek. "Az 1990 márciusában tanúsított bátorságért és az azt követő meghurcoltatás mártírszerű elviseléséért" adott át elismerő oklevelet a fekete március marosszentgyörgyi elítéltjeinek (Lőrinczi József, Szilágyi József, Sütő József, Szilveszter Kis Péter, Tóth Árpád és Puczi Béla), illetve a már elhalálozottak hozzátartozóinak. Az 1848-as forradalomról Csorba István Árpád történelemtanár tartott rövid előadást, a forradalom üzenetének nevezve, hogy "merjük sorsunk irányítását kezünkbe venni és olyan emberekre bízni, akik kellő irányba terelik országunk sorsát". A Kis Táltosok, a református egyház Reménység kórusának előadása után Kali Júlia szavalt, az Öreg Fenyő tánccsoport, a Szent Cecília együttes, majd a Kolping-kórus lépett színpadra. A Táltos tánccsoport és a Jubilate Deo együttes fellépése zárta az ünnepséget.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Március 15. a Megbékélési parkban
„Az itt élő magyarság város- és megyealapító nemzet”
Nagy kár, hogy az idő nem tartott az ünneplőkkel, másképp talán többen is láthatták volna, hogyan igyekeztek hangulatossá, egy kicsit színesebbé tenni a szervezők az aradi Megbékélési parkban, a Szabadság-szobornál megtartott március 15-i rendezvényt.
A hivatalos beszédek előtti órákban a téren felállított sátrakban kézműves, illetve gyermekfoglalkozások, ezen belül kokárdakészítés zajlott. Itt főként a Nőszervezet tagjai tüsténkedtek, de bekapcsolódtak óvónők és kíváncsiskodók is. A szomszédos standnál a magyar rendezvényekről már ismert nagyzerindi Szénási házaspár – Ferenc és Zsuzsanna – csodálatos, saját kezűleg készített ünnepi mézeskalácsokkal várta a nézelődőket. Az ízléses és ízletes darabok egyszerre idézték március 15. és a húsvét hangulatát. Mellettük a tornyai Pro Pir Kult Egyesület vezetője, Tóth Piroska és csapata a hagyományos, illatozó Kossuth-kiflivel készült ez alkalomra, de az éhesebbek kaphattak finom lilahagymás zsíros kenyeret és egy pohár forró teát is. A könyves standnál érdeklődők az Irodalmi Jelen termékei közül válogathattak.
A zenés műsort a megye három néptánccsoportja, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvi Leveles és a zimándújfalusi Kankalin töltötte meg élettel, alig néhány didergő, esernyő alá bújt ember előtt. A délután 4 órához közeledve lassan-lassan szállingóztak a látogatók, a résztvevők száma azonban jelentősen alulmaradt az előző években megjelentekhez képest.
A térre idén is kivonultak a román szélsőségesek és a román emlékmű felőli oldalon egy piros-sárga-kék zászlót bontottak ki. Szerencsére azonban inkább csöndesen szemlélték a történteket, és nem zavarták meg a rendezvényt (egyébként éppen a magyar himnuszra értek oda).
Az ünnepséget hivatalosan Fekete Károly, az RMDSZ megyei szervezete művelődési szakbizottságának az elnöke nyitotta meg, majd felkonferálta a hivatalosságokat. Gheorghe Falcă aradi polgármester az utóbbi időben tanúsított stílusváltásának megfelelően, egyházinak is beillő beszédében hangsúlyozta a nemzetek közötti békés együttélés szerepét az aradi közösség életében.
Faragó Péter Arad megyei RMDSZ-elnök elmondta, az ünnepi szavak, a szépen csomagolt ígérgetések nem pótolhatják a szabadságot. „A szabadság ott szökken szárba, ahol az emberek nemzetiségüktől függetlenül tisztelik egymás, s ahol az adott szó kötelez. Mi, aradi magyarok akkor érezhetjük igazán szabadnak magunkat, ha kultúránkat és hagyományainkat megbecsülik, a történelmünket pedig nem csűrik-csavarják a politikai érdekek. Az itt élő magyarság város és megyealapító nemzet. Mi nem vagyunk jöttmentek, mi itt születtünk. S a történelmünk nem Trianontól errefele íródik ” – mondta, hangsúlyozva, a magyarok kötelessége megcáfolni a történelmi jelentőségű írásokban fellelhető torzításokat, és kiállni az igazság mellett. Ha ezt nem tesszük meg, kiderül, hogy az aradi magyarságnak semmi köze a város, a megye értékeihez. Utalt a Szabadság-szobor legutóbbi meggyalázására is, arra, hogy a hatóságok a mai napig nem azonosították a tetteseket. „Ígérem, hogy az aradi RMDSZ mindig hangos szóval mondja ki azt, amit akarunk. Ragaszkodunk nyelvünkhöz, múltunkhoz, értékeinkhez, hagyományainkhoz. Ígérem, hogy mindig kiállunk az aradi magyarok mellett, világgá kiáltunk minden aljas támadást és jogsértést”.      
Románia miniszterelnökének üzenetét Florentina Horgea, Arad megye alprefektusa, Orbán Viktor magyar kormányfő szavait Korsós Tamás kolozsvári konzul tolmácsolta.   
A beszédek után az aradi és Arad megyei magyar érdekvédelmi szervezetek, intézmény- és önkormányzati vezetők, egyházi képviselők és politikusok koszorúkat helyeztek el a Szabadság-szobornál. Szép gesztusnak számított, hogy az ünnepségre többek között leutazott Kisiratos három magyarországi testvértelepülésének küldöttsége, melynek tagjai a magyar emlékmű mellett a román szobrot is megkoszorúzták.
Az ünnepséget az RMDSZ Arad Megyei Szervezete koordinálta. 
Sólya Emília. Nyugati Jelen (Arad)

Ismét a Szabadság-szobornál ünnepelhetett az aradi magyarság
A Szabadság-szobor újraállítása óta eltelt tizenkét év alatt tavaly október 6-án fordult elő először, hogy a magyarok nem emlékezhettek Zala György monumentális kompozíciójánál. Akkor térfelújítás ürügyén nem adtak rá engedélyt, de mivel a munkálatok még nem kezdődtek meg, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján ismét a 13 vértanú emlékművénél ünnepelhetett az aradi magyarság.
Az RMDSZ egész délutánt betöltő rendezvénysorozatot szervezett Aradon. A Nőszervezet tagjai a gyerekekkel közösen kokárdákat készítettek, a résztvevőket Kossuth-kiflivel és kokárda formájú mézeskalácsokkal várták.
A néphagyományokból Arad megyei magyar néptáncegyüttesek adtak ízelítőt. A szokatlan hideg és az eső miatt kevesen vettek részt a foglalkozásokon, a megemlékezésre azonban vidékről is sokan érkeztek.
A rendezvényen Gheorghe Falcă aradi polgármester mondott elsőként beszédet, kiemelve, hogy egy egyén vagy nemzet szabadsága nem valósulhat meg a vele együtt élők szabadságjogainak korlátozásával. Az elöljáró szerint mindenkit egyformán megillet a szabadság, végezetül Isten áldását kérte Arad valamennyi polgárára.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök március 15-i beszédét Korsós Tamás kolozsvári konzul, Dacian Cioloş román kormányfő üzenetét Florentina Horgea Arad megye alprefektusa olvasta fel. A beszédek sorát Faragó Péter zárta, aki az aradi magyarság értékteremtő erejét, elvitathatatlan városalkotó szerepét hangsúlyozta. Emlékeztette a jelenlevőket, hogy a romániai magyarság jogainak megnyirbálására irányuló hatalmi törekvések miatt a magyarok még mindig nem érezhetik teljesen szabadnak magukat, és nehezményezte, hogy a Szabadság-szobor ellen legutóbbi vandál tett elkövetőit még nem kerítették kézre.
Este a nagyszínházban az Aranypetőfi című ünnepi előadásra várták a közönséget, a történelmi táncjáték az Aradi Kamaraszínház, a békéscsabai Tabán Táncegyüttes és a szabadkai Juhász Zenekar tagjainak közös produkciója. maszol.ro

Mit kíván a magyar nemzet?
A híres, mindnyájunk által ismert 12 pont címe, így 168 évvel annak születése után is aktuális. Talán néhány részlet változik évről évre, ám maradt néhány súlyos társadalmi kérdés, amely ma is válaszra vár.
Mit kíván a magyar nemzet?
Ez a kérdés most már teljesen más dimenziókban teendő fel, mint jó másfél száz évvel ezelőtt. Azóta ugyanis világégések és világrengések formálták át a haza és nemzet fogalmát, legalábbis földrajzi, történelmi szempontból.
A sokak által vitatott kiegyezést követő állítólagos aranykornak az I. világháború vetett véget, és ezt követte a gyászos emlékezetű trianoni békediktátum. A haza fogalma egyesek számára jócskán beszűkült, mások számára csupán fájdalmas emlékké lett, és a szétszaggatott Magyarországnak 1940-ig kellett várnia, hogy ismét éledjen a remény. De milyen áron? A II. világháborút lezáró párizsi béke porrá zúzta a néhány évig élő álmokat, amelyeket az elszakított részek ideiglenes visszatérése hozott.
Maradt hát a „kis haza”, az Európa-szerte meghurcolt magyarság, majd 1956, amely után a magyar értelmiség színe-java elpusztult, vagy elmenekült.
Az 1989-es fordulat – amelyet sokan bátran és töretlen optimizmussal rendszerváltásnak neveznek –, nagy lehetőségeket hozott, de az igazi változások még folyamatban vannak, vagy váratnak magukra. És, sajnos, azt kell látnunk, nem mindig a helyes irányba változnak a dolgok. És sokan jósolják ma, hogy Európa napjai megszámláltattak.
Mit kíván hát a magyar nemzet itt és ma?
Leginkább békét, bőséget, nyugodt életet. És, amint székely testvéreink skandálták Marosvásárhelyen: autonómiát!
A sajtó szabadsága ma is élő követelés. Nem csak ott, ahol nyilvánvalóan idegen hatalmak ragadják meg a tollat tartó kezet, hanem itt Magyarországon is, ahol ugyanez burkoltan, ám mégis mindenki számára nyilvánvalóan történik. Úgy tűnik, most is sok tollat idegen kéz fog, amely vagy a széthúzás propagandáját szítja, vagy az elhallgatás és a szenzációhajhászás eszközével felváltva „vakítja” a magyarokat.
A törvény előtti egyenlőség polgári értelemben még hagy maga után kívánni valót. Hiszen ma is vannak – ahogy talán mindig lesznek – egyenlők és egyenlőbbek. A trianoni utódállamokban élő magyarok külön megszenvedik ezt. Nap mint nap bizonyítaniuk kell, hogy akkor is polgárok és magyarok, ha ez nem kifizetődő, mert a nemzeti érzés ma nem európai „trendi”.
A nemzeti „őrsereget” bizony megtizedelték az igazságtalan békék, és most újabban az Európai Únió, amely azt üzeni: majd megvéd bennünket, ha kell. És látnunk kell: csak a magunk erejére számíthatunk, ha nem akarunk áldozatul esni a migráció okozta katasztrófának és a trianoni „örökösök” félelmének, dühének és gyűlöletének.
Most a mindenkorinál nagyobb szükség van arra az őrseregre, amely megakadályozza azt, hogy templomaink mecsetté legyenek, és lányaink csadorban járjanak 10-20 év múlva.
A közös teherviselés követelése körül sincs minden rendben. És máris beleszaladunk a 7. pontba, amely „az úrbéri viszonyok megszüntetését” követeli. Bizony, a magyar sikertörténet terheit ma is a „közmagyar” viseli, de vannak, akiknek fizetését 5 millióra emelik a semmiért... Nos, máris a Nemzeti Banknál tartunk. Annál a Nemzeti Banknál, amelynek alapítványai a közpénzzel manipulálnak, és ezt még titkosítanák is. A köztársasági elnök azonban kételkedik. Így igen, Elnök Úr: van remény!
És a legutolsó pont a legfájdalmasabb: unió Erdéllyel. Kívánnánk, szeretnénk, de lássuk, mi ennek a történelmi esélye? Gyakorlatilag nulla. Be kell látnunk, az álom szép, ám a valóság mindent átfogalmaz. Ez az unió csak a határon túli magyarok honosításával lehetséges, de ez a haza a „magasban van”, azaz eszmei, lelki, gondolati, érzelmi egységet jelent.
A magyar nemzet tehát újra eggyé lehet. Nem közigazgatásilag, földrajzilag, hanem csak az eszmei, lelki összetartozás jegyében.
Mit kíván hát a magyar nemzet ma?
Egy érzés, egy gondolat, egy lélek... az elszakított részek összetartozását, méltóságot, igazságot, autonómiát, egységet... hiszen mindannyian magyarok vagyunk.
Réthy Emese, Budapest. Nyugati Jelen (Arad)

A Magyar Érdemrend középkeresztje Böszörményi Zoltánnak
Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján a Parlament kupolacsarnokában ünnepélyesen átadta a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseit.
A kitüntetéseknek aradi vonatkozása is van. BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN József Attila-díjas író, költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője, az egyetemes magyar kultúrát gazdagító irodalmi alkotásai, valamint az erdélyi magyarság identitásának megőrzése, kulturális és közéletének felvirágoztatása iránt elkötelezett, sokrétű és nagyvonalú támogató tevékenysége elismeréseként vehette át a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Kitüntetéséhez gratulálunk!
Kossuth Nagydíjat kapott MAKKAI ÁDÁM Kossuth-díjas költő, műfordító, nyelvész, a University of Illinois at Chicago Angol Irodalmi és Nyelvészeti Tanszékének volt egyetemi tanára, professor emeritus (és még hozzátennénk, az Irodalmi Jelen főmunkatársa),  világszerte nagyra értékelt és a magyar költészet rangját emelő műfordításai, illetve egyedülálló formavilágú és invenciózus költészete, kivételes művészi pályája, valamint értékteremtő oktatói és tudományos közéleti életműve elismeréseként.
Nyugati Jelen (Arad)

Március 15. Hunyad megyében
Főhajtás a hősök emlékére
Hunyad megyében hagyományosan az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő történelmi helyszínén, Piskin kezdődnek a március 15-ei megemlékezések. A római katolikus templomkertben, a piski csata emlékére felállított obeliszknél került sor a nyitóünnepségre, melyen a maroknyi magyar közösség képviselői mellett dévai vendégek és a város román vezetősége is részt vett.
Csáki Lóránd, a Piski RMDSZ Szervezet elnöke a dicső hősök méltatása mellett megjegyezte, hogy a szabadság összeköti a nemzeteket, 1848-ban számos horvát, szerb, cseh, német vagy lengyel csatlakozott a magyar szabadságharchoz. Ez követendő példa a maiak számára is, a nemzetek összefogása a szabadság legjobb garanciája.
A piski csatában elődeink életüket adták a szabadságért. Ma is harcolunk a szabadságért, szerencsére már nem fegyverrel a kézben, kint a harctéren. Manapság a szabadság legnagyobb ellensége a közöny, a szabadság ára pedig az érdektelenség leküzdése. A közömbösséget, az érdektelenséget nem lehet másképp legyőzni csak a közéletben való részvétellel, közösségi cselekvéssel. Együtt kell kiállni ma is a szabadságért, éppen úgy, ahogy elődeink tették 1848–49-ben, hangsúlyozta ünnepi felszólalásában Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke.
Rövid, de felemelő felszólalásában Emil Rîșteiu, Piski polgármestere is a szabadság nemzeteket összekötő jellegét említette, hangsúlyozván, hogy örök dicsőség illeti mindazokat, akik a közjóért vállaltak áldozatot.
Március 15. a nemzeti hősök előtti fejhatás napja, de ugyanakkor a mérlegelés ideje, fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. Szórványban kevesen vagyunk, de annál nagyobb a felelősségünk, hiszen fontos történelmi helyszínek őrzői vagyunk, mint amilyen a piski csatáé is. Büszkék vagyunk, hogy gyermekeink, unokáink is örökségünk őrei lettek, négy éve gondozzák a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai épített örökségünket. A fiatalok lelkes munkája visszaigazolja: az összefogás útja az egyetlen járható út számunkra. A 168 éve megfogalmazott 12 pont első szavait idézve, kimondhatjuk, a szórványban ma is érvényes üzenet, noha talán fordított sorrendben: legyen egyetértés, béke, szabadság – mondta Winkler Gyula.
Az ünnepség elején és végén a dévai Szivárvány nyugdíjas klub népdalkórusa lépett fel hagyományos dalokkal, a magyar történelmi egyházak nevében a református lelkipásztor mondott áldást, majd a vendégek megkoszorúzták az emlékművet, a szervezők, pedig szeretetvendégségen fogadták az egybegyűlteket.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

Leszavazták Diaconu nacionalista javaslatait
Két, nyíltan kisebbségellenes, Bogdan Diaconu független képviselő által kezdeményezett törvényjavaslatot utasított vissza hétfőn a szenátus emberjogi bizottsága – tájékoztatott tegnap az RMDSZ hírlevele. Ugyanakkor tegnap a felsőház kulturális szaktestületében szintén negatív véleményezést kapott Diaconunak az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban betiltó törvénytervezete is.
Biró Rozália, az RMDSZ Bihar megyei szenátora, az emberjogi bizottság elnöke úgy értékelte: a kisebbségellenes kezdeményezések nemcsak alkotmányellenesek, de több nemzetközi keretegyezményt és hatályban lévő törvényt is sértenek, ezáltal a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználati jogát támadják. 
„Tekintettel arra, hogy nem ez az egyetlen, hasonló célból született kezdeményezés, kiemelten fontosnak tartom felhívni a közvélemény figyelmét arra az egyre erősödő kisebbségellenes hullámra, amely az RMDSZ által kiharcolt és törvénybe iktatott kisebbségi jogok korlátozására irányul” – hangsúlyozta Biró Rozália. Szabadság (Kolozsvár)

Méltóságteljesen emlékeztek a ’48-as hősökre Kolozsváron
Ezúttal csak Erdély zászlaja szúrta a hatóságok szemét
Több százan vonultak fel a március 15-i nemzeti ünnep alkalmával Kolozsvár belvárosában az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve.
Az ünneplő sereg ’48-as forradalmi dalokat énekelve, nagyszámú csendőri kíséret mellett vonult a Szent Mihály-templomba, nem csak román, magyar és székely zászlókat lengetve: francia, osztrák, lengyel, német, olasz, szerb, szász és 1848-as emlékzászló is látható volt e menetben, hisz a népek tavaszán szinte egész Európán forradalmi hullám sepert végig. A hatóságok csupán az Erdély-címeres sárga-piros-kék zászlókat vonatták be a néppártosok egy csoportjától. Más incidens nem történt, az ünnepi rendezvény méltóságteljesen, a már megszokott forgatókönyv szerint folytatódott az ökumenikus istentisztelettel, a Biasini-szálló előtti ünnepi felszólalásokkal és koszorúzással, később a szamosfalvi emlékmű megkoszorúzásával és a Sapientián megtartott gálaműsorral. A Biasini előtt a többéves hagyománynak megfelelően a város és a megye nemcsak magyar, hanem román elöljárói is beszédet mondtak. Szabadság (Kolozsvár)

Nagyvonalúság
Örömmel állapítható meg, hogy az idei március 15. tegnap estig zavartalanul zajlott le. Félő volt, hogy a választási évre való tekintettel a provokációk sem maradnak el, de ezúttal nem volt tapasztalható ilyen kirívó eset. Megnyugtató, hogy Dacian Cioloş is folytatta elődeinek gyakorlatát, és a magyarság nemzeti ünnepe alkalmából üzenettel fordult a magyarokhoz.
A politikusi beszédeknek, üzeneteknek rendszerint nem tulajdonítunk különösebb fontosságot, fölösleges udvariassági tiszteletköröknek tekintjük. De Cioloş beszédét nem lehet ezzel a közhellyel leseperni az asztalról, mert a kormányfő jó érzékkel tapintott rá az 1848–1849-es szabadságharc üzenetének lényegére. Azt emelte ki, hogy a magyar forradalom eszméi a román negyvennyolcasok ideáljai között is szerepeltek. Hogy nem volt mindenben egyetértés, ezt mindkét oldal betéve tudja. A közös pontok azonban annál kevésbé ismertek, és ezekről rendszerint megfeledkezünk, mintha mindig a megosztó elemeket, törekvéseket tartanánk előbbre valóknak.
Cioloş a sajtószabadságot, a parlamentáris demokráciát, a felelős kormányt és az állampolgárok közötti társadalmi és felekezeti egyenlőséget emelte ki találkozási pontokként, és ezt jó lenne, ha minél többen tudatosítanák románok és magyarok, mert így a szabadságharc történelmi percepciója is reálisabbá válna, és akár közös ünneppé válhatna.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

Károly Róbert – Kolozsvár – hétszáz év
Az a javaslat született a helyi önkormányzatban, hogy a város fennállásának 700. évfordulója alkalmából nevezzék el a Kajántói út mentén található Szentháromság, jelenleg a Karl Liebknecht nevét viselő teret Károly Róbert Anjou-házi magyar királyról, akitől Kolozsvár 1316. augusztus 19-én a városi rangot kapta. A kezdeményező Adrian Mureşanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) városi tanácsosa. A város önkormányzatának valóban figyelembe kellene vennie: a Kolozsvárt városi rangra emelő egykori uralkodót, Károly Róbertet megilleti, hogy egy, az annak idején létezett településen, a mai belvárosban, méltó helyen, utca vagy tér viselje a nevét. Erre a legmegfelelőbb a Főtér vagy a Deák Ferenc utca (Hősök útja) lenne. Semmiképp egy külvárosi sikátor. Ezzel egyidejűleg szobrot is kellene állítani a tiszteletére. Amint azt tavaly a temesváriak már megtették. Annak emlékére, hogy városuk évekig Károly Róbert székhelye volt.
Károly Róbert, helyesen I. Károly néven magyar király, Anjou Martell Károly magyar trónkövetelő és Habsburg Rudolf császár leányának, Klemenciának a fiaként, V. István magyar király dédunokájaként 1288-ban született Nápolyban. 1300 augusztusában hajója a dalmáciai Spalatóban kötött ki, amikor még III. András ült a trónon. A délvidéki tartományok urai – Subicsok, Babonicsok, Frangepánok, Csák Ugrin –, valamint Bicskei Gergely esztergomi érsek, Mihály zágrábi, János nyitrai püspök és a nemesek kisebb csoportja támogatta, külföldről VIII. Bonifác pápa és a Habsburg hercegek.
András király 1301 januárjában váratlanul meghalt. A támogatói által Esztergomba vitt Károlyt, Bicskei Gergely május 13-a előtt – egy alkalmi koronával – megkoronázta. Károly ez időtől számította uralkodását. A pápa 1301. május 13-án Boccasini Miklóst Károly Róbert támogatására Magyarországra küldte.
A többségi ellenpárt azonban az ország szabadságának vélt sérelme miatt a koronázást nem tekintette érvényesnek. Helyette előbb II. Vencel, Cseh- és Lengyelország királyának – IV. Béla dédunokájának – azonos nevű, 12 éves fiát (1301–1305), III. András leányának, Erzsébetnek a jegyesét –, majd utána a bajor Ottót (1305–1307) ismerte el Magyarország királyának. Vencel behívásának előkészítéseként 1301 augusztusában Kőszegi (Németújvári) Iván megtámadta Esztergomot, ahonnan Károly és Bicskei Gergely menekülni kényszerült. Vencelt 1301. augusztus 27-én Fehérvárt a Szent Koronával János kalocsai érsek koronázta királlyá. Az illetéktelen koronázás miatt a pápa az érseket a Szentszék elé idézte, aki azonban elhalálozott.
Károly 1302-i, Buda elleni ostroma sikertelen maradt. Nem változtatott az erőviszonyokon az sem, hogy VIII. Bonifác pápa 1303. május 31-én Károlyt nyilvánította királynak. De Esztergom 1306., majd Buda 1307. évi elfoglalása és Gentilis bíboros, pápai legátus működése lehetővé tette, hogy 1307. október 10-én a rákosi országgyűlés királynak ismerje el. 1309. január 16-án Budán újból megkoronázták, majd ugyancsak Gentilis közreműködésével 1310. augusztus 20-án Fehérvárt, végre a Kán László erdélyi vajda által visszaszolgáltatott Szent Koronával koronázták meg.
Asztalos Lajos. Szabadság (Kolozsvár)

Ünnep – Kiállni, képviselni, kiharcolni
Ameddig veszélyben van magyar identitásunk, addig szabadságunk sem lehet teljes.
Mert akitől el akarják venni a nemzeti identitását, akinek az anyanyelvhasználati jogát vitatják, annak a szabadságát kérdőjelezik meg. Aki nem tudhatja biztonságban identitásának legértékesebb elemeit, a nyelvet, a kultúrát, az nem mondhatja magát szabad embernek. Igen, ez is az 1848-as magyar szabadságharc öröksége, tanulsága és üzenete. Közös értékünk a szabadság, közös értékünk a szabadság szeretete, mert nem egymás ellenében szeretjük a szabadságot” – hangsúlyozta Kelemen Hunor a március 15-én, Szatmárnémetiben elmondott ünnepi beszédében. A Petőfi-szobornál megszervezett ünnepségen az RMDSZ elnöke azt is kiemelte: a nemzeti ünnep a marosvásárhelyi fekete március óta hajszálpontosan mutatja, hogy hol tart a romániai magyar közösség a szabadságának és biztonságának megteremtésében, a közösség tagjainak megvan-e minden feltételük arra, hogy méltó életet élhessenek magyar emberekként. Szabadság (Kolozsvár)

„Az ünnep mutatja, hol tartunk most!”
Az összefogás szükségességét hangsúlyozták a szónokok kedden Marosvásárhelyen, Kolozsváron és a Nyergestetőn is a szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján. A kincses városban a rendőrök megakadályozták, hogy néhányan Erdély zászlajával vonuljanak.
Több marosvásárhelyi helyszínen tartottak megemlékezést kedden, a szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján. Elsőként a Petőfi-szobornál gyűltek össze a helyi és környékbeli magyarok az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hívására, ahol Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke újabb küzdelemre buzdította az erdélyi magyar közösséget.
„Ismét harcolnunk kell, erdélyi magyarok! De most nem fegyverrel, hanem hittel, kitartással, hiszen most is zajlik jogaink faragása, a csendes asszimiláció" – fogalmazott Cseh Gábor. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetének ismertetése után a néppárt megyei alelnöke, Portik Vilmos a magyar–magyar összefogás szükségességét emelte ki, és felkérte Marosvásárhely polgármesterjelöltjét, Soós Zoltánt, hogy szóljon az emlékezőkhöz.
„Több mint három évvel ezelőtt, a Vásárhelyi Forgatag köré gyűlt fiatalokkal közösen kezdtük a küzdelmet. Nem az volt a lényeg, hogy legyen egyéni hasznunk belőle, hanem hogy a közösségnek visszaadjuk a hitet. Mi június 5-e után is megteszszük majd, amit kell, hiszen a közösség a lényeg, a politika valami másról szól, mi nem azt tesszük" – hangsúlyozta a jelölt, akinek a meghívására az ünneplő, mintegy kétezres tömeg a székely vértanúk emlékoszlopánál gyűlt össze délután 16 órakor.
Az RMDSZ megemlékezése idén rendhagyó módon kezdődött: népviseletbe öltözött, Kossuth-nótákat énekelő fiatalok serege vonult be a Postarétre, ahol a mintegy kétezerötszáz-háromezer egybegyűlt fogadta őket. A történelmi magyar egyházak részéről felszólaló Nagy László unitárius lelkész arra biztatta az ifjakat, hogy merjenek gyermeket vállalni, különben kiürül az iskola, a templom, a családi ház, és nem lesz kinek március 15-éről beszélni. A lelkész rávilágított egy másik szomorú valóságra is, miszerint „Marosvásárhelyen nem vagyunk éppen annyian, hogy öt-hat helyen is ünnepeljünk".
Soós Zoltán felszólalásában arra mutatott rá, hogy az erdélyi magyar közösség számára 1990 óta ez az ünnep nagy pontossággal mutatja, hogy hol tartunk: mekkora utat tettünk meg szabadságunk és biztonságunk megteremtésében.
„Fizikai fenyegetés nem ér bennünket, közösségünk mégsem érezheti magát teljes biztonságban – mutatott rá a polgármesterjelölt, aki szerint egy közösség nem lehet teljes biztonságban ott, ahol nem tartják be a törvényeket, ahol a szólásszabadságot korlátozzák, és ezt még az államelnök sem érti. „Nem lehetünk biztonságban ott, ahol el lehet venni a román forradalom hősének kitüntetését. Ahol ingerült, már-már hisztérikus reakciókat vált ki néhány ezer magyar békés felvonulása. Nem vagyunk biztonságban ott, ahol polgármestereink, közösségünk vezetői ellen mondvacsinált ürügyekkel emelnek vádat, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ne teljesíthessék hivatásukat" – fogalmazott Soós Zoltán.
A továbbiakban Soós Zoltán kitért a politikai erők összefogására, hangsúlyozván, hogy azt a polgárok összefogása kell hogy kövesse. A jelölt a város másik felét alkotó románságnak is üzent, igazi multikulturalitást ígérve. „Nem gondolom, hogy a közlekedésnek, a szemétszállításnak, a munkahelyteremtésnek etnikai dimenziója volna. De azt igen, hogy megválasztásom után Marosvásárhelyen ismét béke lesz, meg szabadság és egyetértés. Mert 1848 márciusa számomra nem pusztán dicső hagyomány, de ihletforrás is egyben" – zárta gondolatait az esemény főszónoka.
Nyergestető: példát kell venni!
„Március 15. azt üzeni, hogy a magyarság összefogott. A Nyergestető pedig azt üzeni, hogy az erdélyi magyarság vezetői ne azon fáradozzanak, hogy megosszák az erdélyi magyarságot, hanem összefogásra buzdítsák. Álljanak ki azokért is, akiket a hatalom meghurcolt magyarságukért" – jelentette ki Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere kedden a Nyergestetőn, ahol dacolva a viharos széllel több százan vettek részt a március 15-ei ünnepségen.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök rámutatott: a magyar nemzet most sem kívánt mást, mint amit akkor megfogalmaztak a 12 pontban: legyen béke, szabadság és egyetértés. „Olyan időket élünk, amikor bátran vonhatunk párhuzamot a császári önkény és a mai elnyomóink által bevetett módszerek és eszközök között" – mutatott rá Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke.
Korodi Attila RMDSZ-es képviselő kifejtette: 1848. március idusán azért sikerült korszakalkotót véghezvinni, mert az emberekben volt merészség, összefogtak és mindenki egyért küzdött. „Ebben kell példát venni róluk. Nekem is, a kollégáimnak is, önöknek is" – hangsúlyozta. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul tolmácsolta, majd az egybegyűltek együtt mondták el a Miatyánkot és elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Kitiltották az Erdély-zászlót Kolozsváron
Kolozsváron a hagyományokhoz híven idén is a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet előtt gyülekezett az ünneplő magyar közösség, majd a Szent Mihály-templomban megtartott ökumenikus istentisztelet után az egykori Biasini Szálló előtt megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. Az ünnepség rendben zajlott, a túlbuzgó rendőrök csak azt akadályozták meg, hogy néhányan Erdély zászlajával vonuljanak.
Igazoltatták Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnökét, a transzszilvanista mozgalom képviselőjét és Soós Sándort, a párt Kolozs megyei elnökét. Soós a Krónikának elmondta: először a szervezőkkel üzentek a rendőrök, hogy idén nem szabad Erdély-zászlóval vonulni, majd a helyszínen is intézkedtek. A büntetőtörvénykönyv 369. cikkelyére hivatkoztak, amely tiltja a gyűlöletkeltő, uszító jelképek használatát, és kifejtették, a zászló uszító, mert az Erdély-címer nem tartalmaz utalást a román népre.
A Biasini Szálló előtt csupán Emil Boc polgármester beszéde közben kiabálta be valaki a tömegből: „hazudik", miközben Cluj-Kolozsvár-Klausenburg feliratú zászlót lengetett, utalva a megakadályozott többnyelvű helységnévtáblák ügyére.
A polgármester beszédében egyébként azt ígérte: javasolni fogja Molnár Levente színművész díszpolgárrá avatását, a Saul fia című filmben nyújtott alakításáért.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke emlékeztetett: az utóbbi időben felerősödtek a magyarellenes kezdeményezések Romániában. Horváth Anna alpolgármester a megosztottság veszélyére hívta fel a figyelmet, míg Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnöke arról beszélt, hogy csak feddhetetlen erkölcsű vezetőkkel tud változást elérni az erdélyi magyarság.
Gáspár Botond, Szucher Ervin, Kiss Előd-Gergely, Molnár Rajmond. Krónika (Kolozsvár)