Székely Szabadság Napja – A migránsok és az őshonosok helyzetét állították szembe egymással a szónokok
Az Európát elárasztó migránsok és az őshonos székelyek helyzetét állította szembe több szónok is a székely szabadság napjának csütörtöki marosvásárhelyi rendezvényén.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az elmúlt negyedszázad „önfeladó" politizálását bírálva az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdította honfitársait az autonómiatüntetésen elmondott beszédében. „Székelyföld szabadságát éhezzük, szomjúhozzuk, és felemeljük érte szavunkat, egy olyan helyzetben, melyben nemhogy a jogainkat és autonómiánkat nem biztosítják, hanem még az értük való kiállás politikai akaratnyilvánítás, a gyülekezés és szólás szabadságától is meg akarnak fosztani bennünket" – fogalmazott az EMNT elnöke.
Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene. Az EMNT elnöke szerint a románok és magyarok is kisebbségbe juthatnak saját hazájukban, az európai nemzetek saját kontinensükön, ha nem becsülik jobban a szülőföldjüket.
Tőkés László „a magyarellenes kurzus garázdálkodásainak" beszüntetésére szólította fel a román kormányt, és egy román-magyar kerekasztal összehívását sürgette.
Szabolcs Attila fideszes országgyűlési képviselő, a székely zászlót elsőként kitűző magyarországi önkormányzat, Budafok-Tétény korábbi polgármestere úgy vélte, hogy a migrációs nyomás alatt élő Európában hasznos lehet a székelység tapasztalata. „A kötelező betelepítésből láttak már az itt élők egyet s mást az elmúlt száz évben. A nyelvi elnyomásból, a kulturális kisemmizésből pedig annyi tapasztalatuk van, hogy egyetemet nyithatnának. Persze nem magyar nyelven, mert az itt szinte lehetetlen" – jelentette ki a politikus. Szabolcs Attila azt is hangsúlyozta, hogy az a nép kéri Székelyföldön az autonómiát, amelyik ezer éven át védelmezte Európa határait.
Nyugat-Európából érkezett szónokok is szóltak az összegyűlt tiltakozókhoz. Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) flamand nemzetiségű igazgatója kijelentette, nincs méltányos fejlődés, amíg minden döntést Bukarestben vagy Brüsszelben hoznak. Nincs egyenlőség, amíg Bukarest fenyegetésként tekint a székelyekre. A pártigazgató szerint Klaus Iohannis államfő, aki maga is egy nemzeti kisebbséghez tartozik, több megértéssel lehetne a székely követelések iránt. Nagy tapsot aratott Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, aki kijelentette: ha Katalónia független állammá válik, nem fogja elfelejteni a székelységhez hasonló, szabadságukért küzdő népeket.
José Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője többek között arról beszélt, hogy a népek békés együttéléséhez szükség van a bizalomra, és a bizalom megteremtéséhez szükség van a tartós párbeszédre, a gesztusokra, és a bizalmat erősítő tettekre.
Vegyes fogadtatásban volt részük a tömeg részéről az erdélyi magyar pártok vezetőinek. Már Tőkés László utalt arra beszédében, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei vezetői – bejelentésük szerint – csak magánemberként vannak jelen, mert nem tartják olyan politikai rendezvénynek a székely szabadság napját, amelyre intézményes politikai választ kellene adniuk. A bejelentésre a tömeg füttyszóval válaszolt.
Kifütyülték a tüntetők az RMDSZ-szel szövetségben politizáló Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét, Bíró Zsoltot is, aki megírt beszédét félretéve kijelentette: „ha a székely autonómiát a megosztás eszközévé tesszük, akkor az autonómia ügye biztos vesztésre van ítélve".
Nagy tapsot aratott viszont Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki kijelentette: az erdélyi magyarság és a székelység olyan országban akar élni, ahol egyik sem fél a másiktól, ahol a románok és magyarok együtt döntenek, és nem töltik „Bukarest feneketlen zsákjába" az adóikat, hogy Európa legdrágább autópályája épüljön belőlük.
„Tiszteletben tartjuk a románok nyelvét kultúráját, és ugyanezt várjuk mi is Bukaresttől" – jelentette ki az EMNP elnöke, aki szerint a történelmi régiók újraélesztésével kell kialakítani Románia új közigazgatási régióit.
A székely vértanúk obeliszkje előtt adta át Izsák Balázs az SZNT által alapított Gábor Áron-díjat, melyet idén Haáz Sándor zenepedagógusnak, a szentegyházi gyermekfilharmónia alapítójának és vezetőjének ítéltek oda. A pedagógus arra kérte a székelyeket, hogy minden nap énekeljenek, és menjenek el választani a június 5-i romániai önkormányzati választásokon.
A tömeg tömött sorokban távozott a székely vértanúk emlékművétől a város főtere felé, hogy átadja a tüntetés petícióját a kormány Maros megyei képviselőjének.
MTI. Erdély.ma

Székelyföld esélye
Nagyon nem tetszik a marosvásárhelyi román hatóságoknak, hogy magyar tömeg vonulna fel a székely főváros utcáin. Az utcákat ellepő tízezres sokaság több évtizedes állhatatos törekvésük eredményeit kérdőjelezheti meg, azt, hogy sikerült végleg és visszavonhatatlanul elrománosítaniuk Székelyföld központját. Megtapasztalhattuk három évvel ezelőtt és két esztendeje is, mikor a tiltás ugyan járdára kényszerítette a tömeget, hiányzott a korábbi lelkes, majdnem euforikus hangulat, több volt az elkeseredés, a düh, de mégis erőt, hitet tudott sugározni.
A Székelyföld különböző szegleteiből érkezettek százaival kiegészült helybeliek – hisz a tömeget ők adták, buszokkal nem lehet tízezreket, legfennebb egy-kétezer embert odaszállítani – megmutatták: Vásárhely él és legalább annyira magyar, mint amennyire románnak szeretnék hinni egyesek. Nagyon nem tetszik a román hatóságoknak, hogy idén nem sikerült gátat vetniük a tiltakozó megmozdulásnak. A kedvező bírósági döntés dacára próbálják megakadályozni a szabad véleménynyilvánítást, burkolt fenyegetésekkel eltántorítani a felvonulásra készülőket. Annál is inkább, mert tartanak attól, hogy a választások közeledtével a megmozdulás megerősítheti a magyarságot abban, hogy Marosvásárhely visszaszerezhető, tartalommal töltheti fel a politikusok ímmel-ámmal összetákolt együttműködési megállapodását. Érzik, tudják, egy magyar polgármester megválasztása leginkább azon múlik, elhiszi-e az itt élő magyarság, hogy képes erre. Ahogy számunkra stratégiailag fontos Vásárhely, számukra is az, jó iramban haladó elrománosító törekvéseik lendülete törhet meg egy magyar városvezető megválasztásával.
Az utóbbi időben egyre sűrűsödő magyarellenes megnyilvánulások jelzik, a demokrácia nem számolta fel a megsemmisítésünkre törekvő nacionálkommunista erőket, a „kisebbségi kérdés” rendezését továbbra is lassú, de biztos eltüntetésünkben látják. Megfélemlítésünkre játszanak most Marosvásárhelyen is, és minden bizonnyal az eszközökben sem válogatnak, hogy hiteltelenítsék jogköveteléseinket. Nem véletlen a szervező SZNT elnökének figyelmeztetése: „emlékezzünk és tiltakozzunk székely méltósággal”, és „ne adjunk helyet semmilyen esetleges provokációnak”. Ma van a székely szabadság napja. Marosvásárhely, Marosszék megmutathatja, hogy létezik, magyar akar maradni. Támogathatjuk jelenlétünkkel, vagy lélekben, megmutathatjuk a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen, hogy velük vagyunk. Velük kell lennünk, mert ha eltűnik a magyar Vásárhely, idő kérdése csak, mikor szorulunk ki Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről. Ha nem állunk ki jogainkért, a megmaradásunkat szavatoló autonómiáért, akkor valóra válik azok akarata, akik beolvasztásunkra, elüldözésünkre alapozva tennék valóban egynemzetiségűvé az egységes román nemzetállamot.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megemlékezés és tiltakozás (A Székely Szabadság Napja)
A székely vértanúk emléke előtt tiszteleg ma Székelyföld, a központi rendezvényt Marosvásárhelyen tartják, ahol a Postaréten délután négy órakor kezdődik a megemlékezés. A székely vértanúk szobránál zajló eseményen baszk, katalán vendégek is felszólalnak, beszédet mondanak a magyar pártok, szervezetek képviselői – felszólal többek között Izsák Balázs SZNT-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke –, ezt követően tiltakozó felvonulásra kerül sor: a tömeg a főtérre, a prefektúra elé menetel, ahol tüntetés lesz a magyarellenes intézkedések ellen, az önálló, autonóm székelyföldi közigazgatási régióért.
Sepsiszentgyörgyön délelőtt fél tizenegykor kezdődik a megemlékezés a turul-szobornál, ezt követően a résztvevők együtt indulnak buszokkal Marosvásárhelyre. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MPP-listán indulnak Bedőék (Önkormányzati választások)
A Magyar Polgári Párt (MPP) listáin indulnak a Bedő Zoltán vezette Magyarság Megmaradásáért Mozgalom jelöltei a júniusi önkormányzati választásokon – jelentették be a két szervezet vezetői tegnap délelőtti sajtótájékoztatójukon. Összefogásra van szükség nemzeti ügyekben, ezt kívánják erősíteni a közös indulással – hangsúlyozták.
Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke a hétvégi felvidéki választások eredményével példázta, hová vezet a széthúzás – a Magyar Közösség Pártjának most sem sikerült elérnie az ötszázalékos bejutási küszöböt, így nem lesz képviselője a szlovák parlamentben –, és rámutatott, tanulnunk kell esetükből, az együttműködés nem megkerülhető. Meglátása szerint a nemzeti ügyek elsőbbséget élveznek, felülírják a pártérdekeket, éppen ezért alakítottak ki együttműködést Bedőékkel. Bedő Zoltán – akit az Erdélyi Magyar Néppárt kizárt soraiból és többen követték egykori párttársai közül, megalakítva a Magyarság Megmaradásáért Mozgalmat – kiemelte, soha nem volt és nem is kíván pártkatona lenni, ám rájött, hogy csak úgy tud bármit tenni a nemzetért, ha önkormányzati szerepet vállal, a partvonalról kiabálás nem mozdítja előre a közös ügyeket. Ezért fogadták el az MPP ajánlatát, kimondottan szakembereket kívánnak a helyi tanácsokba küldeni, nem politikusokat – hangsúlyozta.  Pethő István, az MPP megyei alelnöke szintén a szlovákiai példára utalva beszélt a vegyes pártok hordozta veszélyekről. Kulcsár-Terza József pedig kérdésre válaszolva megerősítette, az MPP tartja magát jelszavához, az önkormányzati választásokon biztosítja a választás szabadságát, a parlamenti megmérettetésre pedig támogatja a közös lista kialakítását, a „nemzeti válogatott” indítását. Kulcsár-Terza azt is elmondta, április elsejéig bemutatják polgármesterjelölteiket, és addig az is tisztázódik, hol tudnak listát állítani.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nincs visszamenőleges hatálya (Titkosszolgálati lehallgatások megszüntetése)
Nincs visszamenőleges hatálya, csak a folyamatban lévő peres ügyeket érinti az alkotmánybíróságnak az a határozata, amely hatályon kívül helyezte a titkosszolgálati megfigyelések és lehallgatások jogalapjául szolgáló törvénycikkelyt – derült ki a taláros testület tegnap közzétett indoklásából.
A február 16-i döntés szerint sérti a jogállamiságra és a polgárok jogbiztonságára vonatkozó alkotmányos előírást a büntetőeljárás azon rendelkezése, mely szerint a lehallgatásokat a bűnüldöző szerveken és a rendőrségen kívül „más, erre szakosodott állami szervek” is végezhetik. Az alkotmánybírák azt kifogásolták, hogy a jogalkotó nem nevezte meg, milyen szervekre utal. Az alkotmánybírósági indoklás szerint minden jogszabályt alkotmányosnak kell „vélelmezni”, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, így a két hete hozott határozat nem vonatkozik a jogerősen lezárt perekre. Az első médiakommentárok szerint az alkotmánybírósági döntés a korrupcióellenes harcot is érzékenyen érinti, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) ugyanis nemcsak a nemzetbiztonsági ügyekben végez megfigyeléseket, hanem a korrupció, szervezett bűnözés vagy akár adócsalás gyanújával indult büntetőeljárásokban is az RHSZ „szolgáltatásait” veszi igénybe az ügyészség. Az alkotmánybírósági döntés viszont azt jelenti, hogy a bíróságok a folyamatban lévő ügyeknél ezentúl nem vehetik figyelembe azokat a bizonyítékokat, amelyek titkosszolgálati megfigyeléseken, lehallgatásokon alapulnak – vonta le a következtetést a Hotnews.ro hírportál. A korrupcióellenes ügyészség közölte: 130 speciálisan kiképzett rendőrre és műszaki fejlesztésekre lesz szüksége ahhoz, hogy ezentúl maga végezhesse a gyanúsítottak titkos megfigyelését. Az ügyészség számításai szerint ehhez több mint tízmillió eurós költségvetés-kiegészítésre lesz szüksége. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népszerű a faipari képzés Erdőszentgyörgyön
Három helyett két magyar osztály marad
Két magyar osztályt (faipari valamint közélelmezés-turizmus) indítana az ősszel az erdőszentgyörgyi iskolaközpont. A filológia, azaz az egyetlen elméleti osztály indítását nem hagyta jóvá a megyei tanfelügyelőség, de az iskola vezetősége még reménykedik, hogy visszakapják a diákok körében is népszerű osztályt.
Tóth Domokos iskolaigazgató ottjártunkkor sajnálkozva tette szóvá, hogy nem indíthatnak magyar nyelvű elméleti líceumi osztályt, bár a filológia profil igen népszerű volt a környékbeli diákok körében, és a felméréseik szerint az elkövetkező tanévben is meglenne a szükséges gyereklétszám három magyar osztály indításához. A jelenlegi helyzet úgy fest, hogy a 2016–2017-es tanévben a magyar tagozaton két osztály indul: egy közélelmezés és turizmus profil, ami négyéves képzést feltételező technológiai líceumi osztály, valamint egy hároméves képzést nyújtó faipari szakmai osztály. A megyei tanfelügyelőségtől ígéretet kaptak, hogy amennyiben Segesváron nem sikerül elindítani az oda tervezett, újabb magyar tannyelvű osztályt, akkor Erdőszentgyörgy visszakapja a filológiát.
Jelenleg az erdőszentgyörgyi iskolaközpontban hároméves szakképzésben működik egy szépségápolás profilú tizedik és egy faipari profilú kilencedik osztály. Az intézményvezető szerint 2006–2014 között nagy volt az érdeklődés a szépségápolási képzés iránt, viszont a 2014–2015-ös tanévre csak 17-en jelentkeztek, és végül 15 fős csoport maradt. Emiatt a 2015–2016-os tanévre már egy faipari (asztalos) szakosztály indítására kértek jóváhagyást, ugyanis Erdőszentgyörgyön működik egy bútorgyár, így szükség van szakképzett asztalosokra.
– Kellemes meglepetésünkre 24 fős létszámmal el tudtuk indítani ezt az osztályt, Balavásártól Makfalváig az egész térségből érkeztek jelentkezők. A szakmai gyakorlatot a helyi bútorgyárnál végzik, és eredetileg az is volt az elképzelés, hogy azok a fiatalok, akik a gyakorlat során jól teljesítenek, szorgalmasak, esetleg végzés után munkahelyhez jussanak az üzemben – mutatott rá az intézményvezető.
Az iskolában van egy jól felszerelt szépségápoló szalon, ahol a diákok a szakmai gyakorlatot végzik, és pályázatot nyújtottak be a Bethlen Gábor Alaphoz – 2,5 millió forint értékben lehet pályázni –, és amennyiben elnyerik a támogatást, egy saját asztalosműhelyt alakítanának ki az iskolában, ahol a faipari szak diákjai a gyakorlatot végezhetnék. A közélelmezés-turizmus szak tanulói a gyakorlati órákat a tanintézet alagsorában kialakított konyhában végzik, Dénes Edit technológia- tanárnő irányításával, ugyanakkor a makfalvi Gerendás Panzió is felvállalta, hogy lehetőséget biztosít számukra a szakma gyakorlati részének az elsajátítására. Dénes Edit elmondta, a konyhán való segédkezéstől a felszolgálásig mindent kipróbálnak.
Tóth Domokos iskolaigazgató ottjártunkkor elmondta, hogy sajnos mind kevesebb a gyerek Erdőszentgyörgyön, a 2012–2013-as tanévben 1042, a 2014–2015-ösben 1024 volt, míg a 2015–2016-os tanévben már csak 905 gyerek van. Bözödön is ugyanezt tapasztalják, jelenleg 15 óvodás, 35 elemi iskolás és 21 öt-nyolc osztályos diákjuk van.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ elutasítja a közalkalmazotti tisztségek versenyvizsga nélküli betöltését
Az RMDSZ szenátusi frakciója nem támogatja a szociáldemokraták azon javaslatát, amely versenyvizsga nélkül magas rangú közalkalmazotti tisztségek betöltésére jogosítaná fel azon képviselőket és szenátorokat, akik felsőoktatási bizonylatokkal rendelkeznek és legalább egy teljes parlamenti mandátumot ledolgoztak – közölte az RMDSZ.
"Azt gondoljuk, hogy egy ilyen javaslat csak rontana a képviselők és a szenátorok hétköznapi megítélésén. A törvényeknek mindenkire egyformán kell vonatkozniuk, nem tehetünk különbséget egy választott és egy meg nem választott állampolgár között akkor, amikor közalkalmazotti tisztségekről beszélünk. A megmérettetés és a tudásfelmérés elve nem törölhető el csak azért, mert az adott képviselőnek vagy szenátornak van egy ledolgozott parlamenti mandátuma. A versenyvizsgák olyan szakmai felkészülést feltételeznek, amelyhez a parlamenti tapasztalat nem biztos, hogy elegendő" – fogalmazott Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője.
Hozzátette, egy ilyen jellegű törvénykezdeményezés nem adna választ az ország égető problémáira sem, és ennél sokkal fontosabb jogszabály- módosításokkal kell foglalkozni. Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Sipos András kinevezett lelkipásztorral
Folytatni a közösségépítő, hitmélyítő munkát
Nt. Sipos András lelkipásztort folyó év február 1-jétől nevezték ki a Mosóczy-telepi református gyülekezet szolgálatába. Az alkalomból eddigi munkájáról, a jövőbeli tervei felől faggattuk.
– Tiszteletes úr, honnan érkezett Aradra?
– Szilágyszegen szolgáltam 23 évig. A településről tudni kell, hogy községközpont, noha a hozzá tartozó falvak közül az egyik legkisebb, csakhogy központi helyen, a főút közelében fekszik. Szilágyszegnek az egyik utcáját Menyői utcának hívják, amelyen 5 kilométernyire elérhető Szilágymenyő, ahova 1989-ben, a temesvári események után érkezett meg a későbbi püspök, Tőkés László és családja. A vidéken tevékenykedtek a Sipos nevet viselő lelkipásztorok, akik elég sokan voltak, ugyanis a dédapám kántortanító volt Szilágykusalyban, Szilágyerkeden, Szilágyszegen, de szolgált Szilágydobán és Szilágyszentkirályon is. Ugyanott szolgált kántortanítóként a nagyapám húga, Polixénia, de a nagyapám is lelkész volt Szilágykusalyban és Szilágyerkeden. Édesapám Szilágykrasznán szolgált lelkészként 29 évig, ott is van eltemetve. Tehát valamilyen szinten a Szilágyságnak és a Belső-szilágyságnak, a Tövisháti vidéknek az ismerői vagyunk, hozzánk tartozott, belénk ivódott e vidék, ahol szívesen éltünk mindaddig, amíg személyes ellentétek nem támadtak azzal a gyülekezettel, ahol 23 évig szolgáltam. Most már megértem, amiért ebben a faluban szinte senki nem tudott hosszú ideig lelkész lenni, egy kivétellel: volt egy lelkész, aki 42 évet szolgált náluk, ott is temették el 1912-ben. Ferenczi Gyulát, akinek az én nagyapám segédlelkészévé vált 1911-ben. 1912–1992 között, amikor mi odakerültünk, közel 50 pap szolgált Szilágyszegen. A papcseréknek a pontos okát nem tudnám meghatározni, de mintha sporttá vált volna, hogy a falucskában egy lelkész se maradjon sokáig.
– Ezek szerint az önök 23 évi szolgálata komoly teljesítménynek számít?
–Valóban, elég jól bírtuk cérnával, de az utóbbi években szokássá váltak irányunkban a méltatlan, csúfondáros megjegyzések a gyülekezet szűk körű vezetősége részéről. Ilyen helyzetben a feleségemmel negyedik alkalommal vettünk részt január derekán lelki gondozás-szerű beszélgetésen a püspök úrnál. Ő elmondta: már háromszor próbált vigasztalni, de segíteni nem tudott, ezért belátta, hogy egy 60 év fölötti ember sorozatos bosszantás közepette közelebb állhat a szívinfarktushoz, mint a nyugdíjhoz. Éppen ezért életmentésszerű áthelyezéssel Aradon, a Mosóczy-telepi gyülekezet szolgálatát bízza rám. Azért volt lehetséges, mert a gyülekezet tavaly novemberben lemondott a választójogáról, ezért várta, hogy valakit kinevezzenek hozzájuk. Mivel a püspök csak választójoggal nem rendelkezőket helyezhet át, én lemondtam a megválaszthatóságomról. Vagyis lemondtam arról, hogy idén püspök- vagy esperes-jelölt lehessek.
– Járt-e már Aradon?
– Hogyne, hiszen Józsa Ferencz tiszteletes úrral évfolyamtársak voltunk, noha ő 4 évvel idősebb, mert hosszú katonaságot végzett, illetve dolgoznia is kellett, hogy folytathassa a tanulmányait, de komának is meghívott a legnagyobb gyermekének a keresztelőjére. Arra nem emlékszem, hogy a náluk tett látogatásaim során Aradon szolgáltam-e, de tudom, hogy Nagylakon egyszer, illetve a kladovai nyári táborban két alkalommal is szolgáltam. Ezzel együtt nem mondhatnám, hogy ismerem Aradot, illetve a környékét.
– Hogy megy a beilleszkedés?
– Szerintem rendben van, Józsa tiszteletes úr is segít, vele jól egyetértünk. Nekem nem is célom, hogy a kákán keressem a bogot, hiszen csak a nyugdíjazásomig, még három és fél évet szándékozok itt szolgálni. A gyülekezet tagjai között is számos szilágyerkedit vagy a leszármazottait találtam, ahol magam is szolgáltam közel 9 évig. A helybeli gyülekezetben 10 szolgálaton vagyok túl, de a németszentepéteriben is kétszer hirdettem igét. Első alkalommal megköszöntem a kisperegi fiatal lelkész, Tóbiás Tibor György besegítő szolgálatát. Németszentpéteren is kedves embereket találtam, hiszen először 9, másodszor 11 hívő jött el az istentiszteletre. Meglehet, a számok kevésnek tűnnek, de a szilágyszegi gyülekezetben a vasárnap délutáni istentiszteletekre általában 6 hívőnél több nem jött el. Az aradi gyülekezetben megtartott imahét alkalmain is általában jelen volt a gyülekezet 10%-a, míg a vasárnapi, úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten a 40%, ami magas aránynak tűnik. Bizonyára nem az új lelkész miatt, hanem az evangélium üzenete hívta el őket.
– Vannak-e újító szándékú tervei?
– Amíg Szilágyszegen abban a tudatban éltünk, hogy nyugdíjig szolgálunk, bekapcsolódtunk az Iszákos-mentő Missióba, ami legjobban az Erdélyi Református Egyházkerület magyarózdi gyülekezetében működött, ahol 12 napos gyógyító konferenciákat is tartottak. A második Aradon, a Mosóczy-telepi gyülekezetben, a magyarországi Tiszta Forrás Alapítvánnyal együtt végzett ötnapos konferenciák formájában, 1998-tól működött. Ugyanakkor Szilágyszegen is rehabilitációs központot hoztunk létre, aminek az épülete teljesen elkészült, tehát munkálkodni lehetne benne. 2002-től mi is gyógyító konferenciákat szerveztünk a parókián, ahol a feleségem főzött a résztvevőknek, akikkel magam foglalkoztam. Az utóbbi két évben, önhibánkon kívül, nem lehetett gyógyító konferenciát szervezni: tavalyelőtt nem jelentkezett senki, tavaly viszont rákbetegség miatt nem tudott eljönni dr. Simon Mária, aki azelőtt sokat segített e munkában.
– Az aradi gyülekezetben folytatni kívánja a gyógyító konferenciákat?
– Természetesen, a Józsa Ferencz tiszteletes úr által a Tiszta Forrás Alapítvánnyal közösen végzett munkát folytatni kívánom. Ugyanakkor a kladovai nyári táborban hagyományossá vált ifjúsági munkát is folytatjuk. Szilágykrasznáról üzenetet kaptam, hogy az odavalósi középiskolai tanárnő a végzős diákokkal szeretne két napig Araddal és a környékével ismerkedni. Tehát az Aradon meghonosodott mindenfajta tevékenységet folytatni kívánjuk. Józsa tiszteletes úrral érzelmileg az is összeköt, hogy az édesapámnak is jó barátja volt, a haláláig leveleztek. Mindez nem jelenti, hogy Józsa tiszteletes úr rátenyerelne a gyülekezetre, de nem is szándékunk kirekeszteni onnan, hiszen a tiszteletes asszony továbbra is a gyülekezet kántora marad. Sem én, sem a feleségem nem kántorizálunk, ő az Iszákos-mentő Missziónak volt az okleveles szociális munkása és vezetője. Szerintem a Józsa család és közöttünk lévő számos rokonvonás is nagyban hozzájárulhat a gördülékeny beilleszkedésünkhöz, mert egy erőszakos hangulati változás a gyülekezetet nagyon megviselhetné. Mivel nem kell hosszú távra gondolnom, megkönnyíti a dolgomat, mint ahogy a tény is, hogy a püspök úr helyezett át, nem az én becsvágyam csábított ide.
– Köszönöm a bemutatkozást, a kötetlen beszélgetést, Isten áldását kérem a munkájára, aminek Isten dicsőségét és a gyülekezet javát kell szolgálnia, hiszen az a legfontosabb!
– Köszönöm a jókívánságot és a lehetőséget.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Felvonulás
Vásárhelyen az autonómiáért
Székelyföld területi autonómiájáért szervez felvonulást és tüntetést csütörtökön Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). A székely szabadság napjának nevezett rendezvény megemlékezéssel kezdődik helyi idő szerint 16 órakor a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművénél. A résztvevők mintegy két kilométert vonulnak Marosvásárhely főteréig, ahol átadják a demonstráció petícióját a kormányt képviselő prefektusnak. Az eseményen jelen lesznek a baszk és a katalán nép és az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselői is.
Az SZNT elnöke közleményben kérte a résztvevőket, hogy azonnal szigeteljék el, és adják a rendfenntartók kezére az esetleges provokátorokat. Arra is felszólított, hogy ne hozzák magukkal pártok, ideológiai csoportok zászlóit és egyéb jelképeit, és ne skandáljanak az SZNT által megfogalmazott céltól idegen jelszavakat, ne tűzzenek ki gyűlöletkeltő, uszító, mások személyiségi jogait sértő, a rendezvény méltóságával összeegyeztethetetlen feliratokat. Az SZNT elnöke felkérte a világ magyarságát, hogy tartsanak szolidaritási tüntetéseket a székely szabadság napján Románia külképviseletei előtt. Szabadság (Kolozsvár)

Helynévgyűjtésre várnak önkénteseket az EME-nél
Lelkes önkéntesek jelentkezését várják az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kutatóintézetének nyelvészei, akik nagy fába vágták a fejszéjüket az elmúlt időszakban.
2014-ben együttműködési szerződést írtak alá a Debreceni Egyetem Magyar Nyelv- és Névtörténeti Kutatócsoportjával, amelyben vállalták, hogy a Magyar Nemzeti Helynévtár (korábban Magyar Digitális Helynévtár) elnevezésű online adatbázis Erdélyre vonatkozó részét elkészítik. A részletekről Tamásné Szabó Csilla, az EME kutatóintézetének nyelvésze, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztője tájékoztatta az érdeklődőket kedden délután az egyesület székházában, a legfontosabb 20. századi előzmények mellett arra is utalva, hogy előreláthatóan több mint tíz évet vesz igénybe a munka. Az előadó hangsúlyozta: jócskán van előzménye az erdélyi helynévgyűjtésnek, és a kolozsvári nyelvészeti kutatócsoportnak is régi terve a helynévtár létrehozása.
F. Zs. Szabadság (Kolozsvár)

Bár fogy, egyre tevékenyebb a dési magyarság
Kell a Magyar Ház, kell a képviselet
A magyar nyelvű oktatás megőrzése bizonyult 2015 legforróbb témájának Désen – hangzott el azon a találkozón, ahol az elmúlt év eredményeiről számolt be a Dési Városi Tanács két RMDSZ-es tagja. A város fogyatkozó magyarsága életképes csapattal küzd a megmaradásért, érdekeinek érvényesítéséért.
Kovrig Annamária, a dési RMDSZ elnöke és Varga Loránd vállalkozó, városi tanácsosok minden évben beszámolnak az eredményekről, kihívásokról, egyébként állandó kapcsolattartásra törekednek a dési magyarság minél szélesebb rétegeivel. A valamikor többségében magyarok lakta városban most zárni kell a sorokat: a fogyatkozó magyarságnak sok sajátos problémával kell megküzdenie. A városban zajló magyar tevékenységeket jellegzetes összefonódás jellemzi: a Civil Műhelynél, az RMDSZ-ben, a Kádár József Kulturális Egyesületben nagyjából ugyanazokat a városukért, a magyar közösségért tevékenykedő személyeket látni.
2015 legégetőbb kérdésének a magyar nyelvű oktatás megőrzése bizonyult. A helybeliek összefogásával sikerült megakadályozni a 2015–16-os tanévkezdés után bejelentett osztályösszevonásokat, ám az anyanyelvi oktatás továbbra is sok odafigyelést igényel. Minden korosztályt összefogó közösségépítő sikerélmény a tavaly már harmadszor megszervezett dési magyar napok. Jelentős kezdeményezés eredményeként a dési magyarok havonta két alkalommal, egyenként 100-120-an a kolozsvári színház vagy opera valamelyik előadására Kolozsvárra utaznak szervezett formában. Mindezeken túl havonta népfőiskolai előadáson vehetnek részt az érdeklődő désiek, és fontos rendezvény a Petőfi szavalóverseny, Mikulás ünnepség, az 1848-as ünneplés és felvonulás az oroszlános emlékműhöz, ugyanakkor jelentős hagyomány lett immár, hogy a végzős diákok évenként felváltva hol a katolikus, hol a református templomban szerveznek ballagási ünnepséget.
LUKÁCS ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Román beszéddel „büntette” a betegeket a kórházi alkalmazott
Kizárólag román nyelven volt hajlandó beszélni a betegekkel a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Sürgősségi Kórház egyik magyar alkalmazottja. Az ügy az etikai bizottság elé kerül.
Egy páciens a Facebook közösségi oldalon adott hangot panaszának, miszerint a sepsiszentgyörgyi kórház járóbeteg-rendelőjében sorszámra várt, ahol az ügyeletes, magyar nemzetiségű orvosírnok csak román nyelven volt hajlandó beszélni vele.
A páciens ezt szóvá tette, és megkérdezte az alkalmazottat, hogy miért beszél vele románul, mire az orvosírnok csak annyit mondott: büntetésből. A beteg további érdeklődésére kifejtette: azért nem beszél magyarul, mert így bünteti a magyar betegeket, mivel korábban felbosszantották őt. A Tapasztalatok a megyei Fogolyán Kristóf-kórházról nevet viselő Facebook-csoportban kedden közzétett panasz alatt az érintett kórházi alkalmazott tovább fokozta a botrányt azzal, hogy szerdán hozzászólt a bejegyzéshez, azt írva: „szeretnék, hogy ma is románul beszéljek önökkel?"
Az orvosírnok a Maszol.ro megkeresésére elmondta, hogy valóban csak románul volt hajlandó szóba állni a páciensekkel, de ezt már nagyon megbánta. „Valóban románul beszéltem velük, de ma (szerdán, szerk. megj.) már ismét magyarul" – jelentette ki a hírportálnak. Mint mondta, azért büntette így a pácienseket, mert egyikük nagyon felbosszantotta. „Meggondolatlanul cselekedtem, az állásomba kerülhet az ügy" – jelentette ki az érintett.
András-Nagy Róbert, a Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere újságírói megkeresésre elmondta, elfogadhatatlannak tartja az orvosírnok viselkedését, aki így próbálta „büntetni" a betegeket. Mint mondta, a kórházi alkalmazott ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, az ügy az egészségügyi intézmény etikai bizottsága elé kerül.
Egyébként nem ez az első eset, hogy a sepsiszentgyörgyi kórházban diszkrimináció miatt indul vizsgálat: tavaly novemberben az egyik román nemzetiségű orvos ügyeletesként hazaküldte az éjszaka hozzá forduló beteget, mivel az nem tudott jól románul.
Pár héttel ezelőtt egy kolozsvári gyermekorvos ellen érkezett panasz, miután „kirakott" a kórházbólegy beutalt, románul nem tudó székelyföldi kislányt. Az ügy hatására a kincses városban Hippokratész házőrzői néven közösségi hálózatot hoztak létre, ahol jelentik a hasonló eseteket. A kolozsvári orvost feljelentették az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) – az érintetteket csütörtökön hallgatja meg a testület, mondta el lapunknak Asztalos Csaba elnök. Krónika (Kolozsvár)

Dilemma a lehallgatások tiltása miatt
A jövőben az ügyészség, illetve az ügyészség alárendeltségébe tartozó rendőri szervek végezhetik a lehallgatásokat a nyomozások során, mert az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) lehallgatásait.
Ezt Raluca Prună igazságügy-miniszter jelentette be kedden este Temesváron. A tárcavezető közölte: kezdeményezi egy, a helyzetet rendező kormányrendelet elfogadását. Mint kifejtette, az alkotmánybírósági döntés nem az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA) hozza a legnehezebb helyzetbe, hanem a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztályt (DIICOT), illetve a többi ügyészséget. Mint kifejtette, már tárgyalt a helyzetről az ügyészségeket felügyelő hatósággal és a SRI-vel is, mivel jelenleg kizárólag a hírszerzés rendelkezik a szükséges infrastruktúrával.
A miniszter szerint mivel a szükséges felszerelés egymilliárd euróba kerül, ideiglenes megoldásként a lehallgatást végző hatóságok a SRI infrastruktúráját veszik majd igénybe. Hozzátette: a továbbiakban azt kell eldönteni, megkettőzik-e az infrastruktúrát, vagy biztosítják, hogy csakis a nyomozást végző szervek juthassanak hozzá a lehallgatást lehetővé tevő berendezésekhez.
Eközben szerdán Laura Codruța Kövesi, a DNA főügyésze úgy vélekedett, az ügyészségnek gépkocsikat és lehallgatást lehetővé tevő technikai berendezéseket kell beszereznie. A DNA vezetője szerint 130 rendőr és 10 millió eurós szükséges a lehallgatások biztosításához.
Mint arról beszámoltunk, az alkotmánybíróság februárban nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek a büntetőjogi perrendtartás azon cikkelyét, amely arra vonatkozik, milyen szervek folytathatnak lehallgatási tevékenységet. Az ítélet értelmében a büntetőjogi perrendtartás 142. cikkelyének első bekezdése nem felel meg az alkotmánynak. Ez úgy szól: „a megfigyelésre az ügyész ad utasítást vagy elrendelheti, hogy azt a nyomozó hatóság, vagy a rendőrség szakemberei, vagy más állami szakszervek hajtsák végre".
A taláros testület szerint a „más állami szervek" kitétel nem alkotmányos, mivel nem elég világos, nem pontosítja egyértelműen ugyanis, hogy mely állami szervről van szó. A taláros testület szerdán közölt indoklása szerint a SRI nem bűnügyi nyomozó szerv, így nem folytathat lehallgatásokat.
„Az alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírált szövegrész ellentétes az alkotmány 1. cikkelyének 3. bekezdésével, miszerint Románia jogállam, ahol szavatoltak az állampolgárok alapvető szabadságjogai. Emellett a vizsgált szövegrész nem felel meg a jogszabályok egyértelműségére, pontosságára és kiszámíthatóságára vonatkozó követelményeknek, mivel nem teszi lehetővé a jogalanyok számára, hogy megállapítsák, melyek azok a szakosodott állami szervek, amelyek végrehajthatják a lehallgatásra vonatkozó rendeletet, amely a magánéletbe való kiemelt szintű beavatkozással jár" – áll az alkotmánybíróság ítéletében.
A taláros testülethez a bukaresti törvényszéken tárgyalt egyik per kapcsán fordultak. Szakértők szerint az ítélet nyomán minden olyan, lehallgatás útján szerzett bizonyíték, amelyet nem a törvényben konkrétan megnevezett állami szervek gyűjtöttek be, semmisnek tekinthető. A SRI egyébként legutóbbi, a 2014-es évre vonatkozó jelentésében arról számolt be, hogy 42 263 lehallgatásra vonatkozó rendeletnek tett eleget. Mint ismeretes, a korrupcióellenes küzdelem során a korrupcióellenes ügyészség az esetek jelentős részében a gyanúsítottak lehallgatása során gyűjtött bizonyítékok alapján emel vádat.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Maguknak valók
Az RMDSZ szabadságra megy a székely szabadság napján: a magát a leghitelesebb, legerősebb, valós alternatíva nélküli érdekképviseletnek nevező szövetség tagjai magánemberként simulnak bele a tömegbe az év legfontosabb kisebbségvédelmi rendezvényén. 
Megmagyarázhatatlan, hogy az RMDSZ helyi és országos vezetése miért nem állt ki idén sem teljes mellszélességgel a marosvásárhelyi megemlékezés, tiltakozó felvonulás mellett, miért nem vetette be teljes, irigylésre méltó apparátusát a szervezésbe, mozgósításba, hangadói pedig miért nem akarnak felszólalni a Postaréten. Főleg annak tudatában, hogy az elmúlt időszakban megsokszorozódtak a magyarellenes intézkedések, az RMDSZ keze nincs kormányhoz kötve, ráadásul választási évben vagyunk, a szövetség egyik legfőbb célkitűzése pedig éppen a marosvásárhelyi elöljárói szék visszaszerzése.
A szónoknak felkért közös magyar polgármesterjelölt egy interjúban közölte: ott lesz, ám nem mond beszédet, mert „a közvélemény egy része az eseményt pártrendezvénynek tekinti”. (Ehhez képest korábban a megyei RMDSZ-elnök és az alpolgármester éppen azzal érvelt a „magánemberkedés” mellett, hogy nem pártrendezvényről van szó.) Mégis, hogy akarjuk legyőzni a közönyt, ha még azoktól is elzárkózunk, akik csütörtökön jelenlétükkel bizonyítják, hogy mozgósíthatók? Így akarunk elöl járni, élre állni, képviselni?
Az RMDSZ a közelmúltban sorra gyártotta a hírleveleket, közleményeket, beszámolókat, jelentéseket, politikai nyilatkozatokat a magyarságot ért sérelmekről, Románia semmibe vett kisebbségügyi kötelezettségvállalásairól. Azonban az íróasztal, a tanácsterem, a bársonyszék nyújtotta biztonság rabjai jelen állás szerint nem mernek tízezrek elé kiállni a székely szabadság napján, és csupán annyit mondani: ti vagytok a mi választóink, és tudjuk, hogy mi bánt, miért kell közösen küzdenünk.
Miféle félelem vagy titkos paktum nem engedi ki az utcára a mindenben „leg-leg” érdekvédelmet? Kifütyülnék? Lehet, de a meghunyászkodás akkor sem segít – az okokat kellene megszüntetni. Vagy csupán ezt diktálja a politikai matematika? Akkor ez a képlet régen rossz. Mert közönnyel nem lehet legyőzni a közönyt.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)

Lesújtó a gazdasági helyzet a Székelyföldön
Lesújtó Hargita megye, illetve az egész Székelyföld helyzete gazdasági szempontból, Csíkszeredába például az elmúlt 25 évben nem áramlott be tőke – hívta fel a figyelmet Balási Csaba, a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
A szakember úgy véli: a kialakult helyzet egyrészt annak tudható be, hogy az önkormányzatok nem foglalkoztak hatékonyan a vállalkozásfejlesztéssel, ugyanakkor a rendkívül hiányos országos vállalkozói politika is hozzájárult ehhez.
Balási szerint az egyik legnagyobb gond a kiszámíthatatlanság, például egyik napról a másikra változhat a jogi személyek által befizetendő adónemek nagysága. „A vállalkozó maholnap odakerül, hogy csak azzal tud foglalkozni: be tudja-e fizetni a különböző illetékeket az államkasszába. Azt senki nem kérdi meg, hogy milyen áron, milyen kockázatot vállalva teszi ezt, esetleg mit tudna segíteni a vállalkozónak az önkormányzat” – magyarázta az iparkamara elnöke.
Balási Csaba elmondása szerint Hargita megyében körülbelül nyolcezerre tehető az adószámmal rendelkező vállalkozók száma, közülük pedig körülbelül hatezer nem nyereséges. „Magasak az adókulcsok, ráadásul az ellenőrző hatóságokkal nagyon rossz a kommunikáció. Kérdés, hogy érdemes-e vállalkozni ilyen körülmények között?” – panaszolta. A szakember hangsúlyozta: vállalkozásbarát politikára lenne szükség, az önkormányzatok például adókedvezménnyel támogathatnák a cégeket, vagy térítésmentesen bocsáthatnának rendelkezésükre telkeket, cserébe például azért, hogy legalább tíz személyt alkalmazzanak a következő évtizedben.
Székelyudvarhely a legjobb a térségben
Balási tájékoztatása szerint Csíkszereda különösen rosszul áll: a megyeszékhelyen mindössze 120 olyan cég működik, amelynek éves forgalma meghaladja a 100 ezer eurót. A megyében ugyanakkor Székelyudvarhely van a legjobb helyzetben, az iparkamara elnöke szerint ugyanis ott hatékonyabban zajlott a rendszerváltás után az állami vállalatok privatizálása, ezek jelentős része ugyanis ma is megélhetést biztosít a helyieknek. Csíkszeredáról ez nem mondható el: a megyeszékhelyen is működött például bútorgyár, amely megszűnt, ezzel szemben az udvarhelyi – hasonló kapacitású – faipari vállalat jelenleg is havi egymillió eurós forgalmat bonyolít le.
Balási Csaba arra is kitért: ha a megyében működő vállalkozások számát és összforgalmát összehasonlítjuk más, hasonló lélekszámú régiókkal, Hargita megye mindig a lista utolsó harmadába kerül. Rámutatott: a befektetők elsőként azt veszik figyelembe, hogy a beruházás helyszínére mennyi idő alatt lehet eljutni egy adott nagyvárosból, egyelőre pedig a Székelyföld mindegyik települését körülményes megközelíteni. „Noha a Székelyföld az ország szívében található, a legközelebbi használható reptér is távol esik, az infrastruktúra pedig hiányos. Nagyobb beruházásokat rendszerint autópályák környékén valósítanak meg” – magyarázta a szakértő.
Hozzátette: a térség gazdasága az utóbbi 25 év eredménytelen munkája miatt került a jelenlegi helyzetbe, politikai párttól függetlenül mindenki másodlagos problémaként tekintett a Székelyföld fejlődésére. Szerinte ugyanakkor a helyi szakképzés is hiányos, ennek orvoslására az intézmények, iskolák és vállalkozók közötti egyeztetésekre lenne szükség. „Ha megjelenne egy komoly vállalkozó, aki gyárat létesítene és 3500 alkalmazottra lenne szüksége, vajon Székelyföld képes lenne-e biztosítani ennyi, valamilyen szinten képzett szakembert?” – hívta fel a figyelmet az iparkamara elnöke.
A jogi személyeknek csak fele aktív
Az országos cégbíróság (ONRC) statisztikáiból eközben az derült ki, hogy a Hargita megyében bejegyzett jogi személyeknek alig fele aktív, a többi pedig gyakorlatilag csak papíron létezik. Az adatok szerint tavaly a megyében 1201 jogi személyt jegyeztek be, százzal többet, mint 2014-ben – országos szinten ez a 34. helyre volt elegendő, ugyanis Bukarestben például közel 19 ezer új céget regisztráltak, a második helyen álló Kolozs megyében pedig hatezret.
A Hargita megyében újonnan alapított vállalkozások többsége a kereskedelemben és a mezőgazdaságban tevékenykedik. A cégbíróság összeállításából az is kiderült, hogy 2015-ben 85 cég ellen zajlott csődeljárás, míg egy évvel korábban 271 jogi személyt fenyegetett fizetésképtelenség, tavaly ugyanakkor 1346 céget töröltek a jegyzékből, 2014-ben ennél valamivel kevesebbet, 1089-et.
Mituleci Katalin, a Hargita megyei közpénzügyi igazgatóság vezetője további adatokat bocsátott rendelkezésünkre, ezekből az derült ki, hogy tavaly összesen 129 437 adófizetőt tartottak nyilván, ezek közül 10 849 cég, egyesület vagy alapítvány, 416 közintézmény, a többi más típusú jogi személy, illetve magánszemély. Az igazgató elmondása szerint hozzávetőleg 5500-ra tehető az aktívan működő cégek száma a megyében. Mituleci Katalin azt is elmagyarázta: ahhoz, hogy folyamatosan csökken a fizetésképtelen jogi személyek száma, az is hozzájárul, hogy a cégek egyre óvatosabbak, ellenőrzik, hogy milyen vállalkozással fognak együtt dolgozni.
Barabás Hajnal, Veres Réka. Krónika (Kolozsvár)

Odalettek a bizonyítékok
Fordulat Rádulyék és Bekéék ügyében? 
Tegnap közzétette az Alkotmánybíróság annak a február 16-ai döntésének az indoklását, miszerint sérti a jogállamiságra és a polgárok jogbiztonságára vonatkozó alkotmányos előírást a büntetőeljárás azon rendelkezése, hogy a megfigyeléseket és a lehallgatásokat a titkosszolgálatok is végezhetik.
A döntésnek nincs visszamenőleges hatálya olyan szempontból, hogy a már végleges bírósági ítéletet elért ügyekben nem használható fel perújrafelvételre, kivéve, ha már a per során hivatkoztak a titkosszolgálatok implikálódására.
Perújrafelvételi kérelmek jöhetnek
A taláros testület ugyanakkor nem zárta ki, hogy döntése abban az esetben is hivatkozási alapul szolgálhasson perújrafelvételi kérelmeknek, ha már véglegesen lezárt ügyről van szó. A folyamatban lévő peres ügyek esetében viszont törölni kell minden olyan bizonyítékot, amit a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vagy más titkosszolgálat megfigyeléseivel vagy lehallgatásaival szereztek. Az alkotmányossági kifogást egy pénzmosásért és adócsalásért első fokon elítélt, 2006-ban letartóztatott török, iráni és kínai vádlottakból álló csoport ügyvédei emelték az ellenük folyó per fellebbviteli szakaszában. Az Alkotmánybíróság döntése a Hivatalos Közlönyben való, feltehetően mai vagy pénteki megjelenése után azonnal érvénybe lép.
Az első médiakommentárok szerint az alkotmánybírósági döntés a korrupcióellenes harcot is érzékenyen érinti. A korrupcióellenes ügyészség (DNA) közölte: 130 speciálisan kiképzett rendőrre és műszaki fejlesztésekre lesz szüksége ahhoz, hogy ezentúl maga végezhesse a gyanúsítottak megfigyelését. A DNA számításai szerint ehhez több mint tízmillió eurós költségvetés-kiegészítésre lesz szüksége. Raluca Prună igazságügyi miniszter már az alkotmánybírósági indoklás közzététele előtt jelezte: sürgősségi rendeletet készít elő, amellyel felhatalmazzák a rendőröket és ügyészeket, hogy az SRI infrastruktúráját használva végezzék a lehallgatásokat és megfigyeléseket, amíg sikerül a joghézagot felszámolni.
A magyar ügyek
Ezek után feltehetően új helyzet áll elő több, a magyarság számára fontos büntetőeljárásban is. Mint ismeretes, Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt, a két kézdivásárhelyi „petárdaterroristát” a SRI információi alapján vették őrizetbe. A SRI utólag hivatalosan is megerősítette, hogy régóta megfigyelés alatt tartotta őket – úgyhogy ezek a bizonyítékok most semmissé váltak (legalábbis így kellene lennie egy törvénytisztelő országban). Ugyanígy Ráduly Róbert volt csíkszeredai polgármester is bizonyítani tudja, hogy az ellene felhasznált adatokat a SRI gyűjtötte, ugyanis 2013. augusztus elején a saját kezével sapkázta meg azt a szekust, aki mind keccegtette a fényképezőgépét a magyarországi testvértelepülések képviselőivel való találkozóján. 
 Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szép és maradandó
Amikor megindult sok évtizeddel ezelőtt a valamikori népművészeti alkotások felvásárlása, mondhatni elkótyavetyélése, a kevesek is, akik még hittek a népi hímzések, varrottasok, festett bútorok, faragások feltámadásában, kétkedve és megértő fájdalommal reménykedtek abban, hogy megáll a folyamat, s újra felvirágzik az, ami elhalni készült. A padlásokat letisztító, szekrényeket kirámoló, rejtett ládákban kotorászó vásárlók között szerencsére akadtak jóhiszeműek is, akik tényleg az értéket próbálták menteni. 
A kitartó értékmentés célravezető volt: iskolák, alkotó csoportok alakultak, újra megjelent a kézimunka, a díszítőművészet, a faragászat, a varrás, a horgolás. A népi minták mentésének láza sokakat megfertőzött, s késztetett arra, hogy időt, pénzt és energiát áldozva próbálják megmutatni ilyen irányú érdeklődésüket, tehetségüket.
Aki minderről meg akar győződni, az látogasson el a megyeszékhelyi Kós Károly Líceum dísztermébe, ahol mellbevágóan gyönyörű kézműipari, díszítőművészeti darabok megszámlálhatatlan csodájában lelheti kedvét. Aki kissé jártas is a népi mintavilágban, az megelégedéssel állapítja meg, hogy a magyarság lakta területek szinte minden szeglete jelen van, a matyótól a kalotaszegiig, a sajátosra varázsolt háromszékitől a délvidékiig. Winkler Aranka, a népművészet mestere, a békéscsabai népművészeti főiskola végzettje vezeti azt a 30 tagú csapatot, amelynek tagjai között több a nyugdíjas, de akad egészen fiatal is: ők álmodták vászonra, s varrták, horgolták, öltötték, tették láthatóvá, érzékelhetővé, gyönyört fakasztóvá a magyar népművészet páratlanul gazdag mintavilágát.
Ezt a kiállítást nyitják meg ma 18 órakor az említett szakközépiskola ideiglenes kiállítótermében.
Péter Sándor. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Pálfi József lett a PKE rektora
Dr. Pálfi Józsefet választotta meg rektornak szerdán a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektorválasztó bizottsága.
Dr. Pálfi József várad-réti református lelkész, a Csillagocska Alapítvány elnöke a Partiumi Keresztény Egyetem megbízott rektora volt, miután az egyetemen kialakult pénzügyi válság nyomán dr. János Szabolcs lemondott rektori tisztségéről. Tolnay István, az egyetem Alapítók Tanácsának alelnöke lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a tanügyi törvény kétféle rektorválasztási módot tesz lehetővé: vagy az adott egyetem oktatói kara közvetlenül választja meg az intézmény vezetőjét, vagy pedig egy erre a célra felállított grémium dönt erről. A PKE-n tavaly szeptemberben tartott referendumon az oktatói testület arra szavazott, hogy rektorválasztó bizottság döntsön ebben a személyi kérdésben. A grémium tegnap gyűlt össze, hogy meghallgassa a két jelöltet, Pálfi Józsefet és dr. Fogarasi József egyetemi docenst.
Tizenegyen
A tizenkét tagú bizottság elnöke Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt, aki a tegnapi rektorválasztás után lapunknak elmondta: a bizottság előtt mindkét jelölt bemutatta szakmai hátterét, felvázolták azt, hogy miképpen oldanák meg az egyetem pénzügyi problémáit, illetve körvonalazniuk kellett az egyetem általuk elképzelt fejlődési irányát. Csűry István elmondta, hogy egy érvénytelen szavazat mellett a testület többi tizenegy tagja mondhatni egyöntetűen Pálfi Józsefnek szavazott bizalmat. Mint Csűry István fogalmazott, Pálfi Józsefnek meggyőzőbb volt az érvelése, érzékelhető volt, hogy régebb óta és közelebbről ismeri az egyetemet. Fogarasi József pénzügyi szakemberként nagyon precízen felvázolta a pénzügyi problémákat, de a konkrét, a pénzügyi szempontokon túlmutató javaslatok tekintetében Pálfi József adott meggyőzőbb válaszokat. Csűry István hozzátette, hogy a megválasztott rektor április közepéig el kell készítse az egyetem menedzsment-tervezetét, amit be kell nyújtani a Sapientia Alapítvány kuratóriumához.
Nem fellebbezhető
A rektorválasztó bizottság döntése egyébként nem fellebbezhető – tudtuk meg immár ismét Tolnay Istvántól, aki kérdésünkre válaszolva elmondta azt is, hogy a most megválasztott rektor mandátuma négy évre szól attól az időponttól számítva, hogy megkapja a Tanügyminisztériumtól a kinevezési jóváhagyást. E jóváhagyás után a rektor tesz javaslatot a rektorhelyettes személyére, akit az egyetemi szenátus választ majd meg.
Pap István. erdon.ro

KISEBBSÉGBEN: Szórványoktatás
Előzetes a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Elnöksége által 2016. március 19-én, szombaton, 10 órától Nagybányán szervezett „Egy iskolás” című kerekasztal-beszélgetéshez.
A szövetség vezetői olyan időszerű, és ugyanakkor igen összetett, érzelmek és sokszor indulatok által túlfűtött, feladatkört választottak a megbeszélés tárgyául, mint a szórványmegyék, térségek oktatási problémáinak feltárása.
A szervezők meghívásának objektív okokból kifolyólag nem tehetek eleget. Ezért gondoltam arra, hogy a média jóvoltából, a megbeszélés tárgyával kapcsolatos néhány gondolatot, adatot, mind a  megbeszélés résztvevőinek, mind a kedves olvasónak a szíves figyelmébe ajánlok.
Személy szerint a szórványoktatás fogalmával azoknak a megyéknek az oktatását jelöltem meg, amelyekben a magyar nyelvű iskola hálózat, illetve a beiskolázás, a szóban forgó megye összes iskolájának, illetve beiskolázásának a 10%-a alatt marad. (Lásd erről bővebben: Van még 25 évünk? In: Murvai László. Oktatásunk háza táján. Csíkszereda, Magister Kiadó. 2014.220-28.).
A magyar nyelvű szórványoktatást tehát  mennyiségi paraméterek alapján határoztam meg. A fogalom többféle és -fajta meghatározásától ezúttal eltekintettem.
Az iskolahálózat
A szórványmegyék magyar nyelvű iskoláink hálózatáról olyan táblázatot késztettem, amelyben a 2013—2014-es tanév adatait öt illetve húsz év oktatási hálózatának adataival vetettem egybe. Csak azoknak a megyéknek az oktatási hálózatát tüntettem fel, amelyekben a vizsgált időszak éveiben a megye magyar iskola hálózata a 10%-a alatt maradt. Következésképpen, ha bizonyos megyék egy-egy tanévben meghaladták a a magam számára megállapított arányszámot (10%-ot), azokat nem vettem figyelembe (pl. Arad megye esetében az 1994—1995-ös tanév vagy Brassó megye esetében az1994—1995-ös és az 1999—2000-es tanévek).
Ebből kifolyólag az iskolahálózattal kapcsolatos adattáramban csak nyolc megye és Bukarest minősült szórványnak. Vagyis abból a 17 megyéből amelyben magyar nyelvű oktatás folyik, illetve Bukarestből, kilencben beszélhetünk szórvány oktatási hálózatról.
Íme:
Sor- Megye Tanév
szám 1994-1995 % 1999-2000 % 2013-2014 %
Oktatási Oktatási Oktatási
intézmények intézmények intézmények
0 1 2 3 4 5 6 7
1 Bákó 5 0,4 4 0,3 2 0,2
2 Beszterce-Naszód 43 7,2 44 7,6 27 6,1
3 Fehér 46 5,9 47 6,5 20 5,2
4 Hunyad 31 4,1 27 3,7 11 3,1
5 Krassó-Szörény 2 0,3 2 0,3 1 -
6 Máramaros 48 7,1 35 5,6 23 6,4
7 Szeben 18 3,3 16 3,3 14 3,2
8 Temes 53 6,5 43 5,6 28 6,8
9 Bukarest 2 - 2 - 1 -
10 Összesen 248   220 127
Értelmezzük a táblázat adatait.
1994—1995-ben  azokban a megyékben, amelyekben a magyar nyelvű  iskolahálózat nem érte el a 10%-ot, 248 tanintézetünk volt, 1999—2000-ben pedig 220. Tehát az oktatási intézmények (óvodák, iskolák) száma öt év alatt  28-cal csökkent, ami 11,2%.
Amint már mondtam, a táblázat első adataitól az utolsókig (1994—2014) húsz év telt el. Ez alatt az időszak alatt iskoláink száma 248-ról 127-re csökkent.
Másként: húsz év alatt 121 oktatási intézményünk szűnt meg,  ami 48,7%-os visszaesés.
Megjegyzés:
az elemzett időszakban az iskolahálózat szervezésének feltételei is változtak (lásd: jogi személyiség, kötelező gyermeklétszám, egyebek), ami befolyásolta/befolyásolhatta az oktatási hálózat adatainak alakulását.
A beiskolázás
A beiskolázási számok közelebb állnak a valósághoz, szemléletesebbek, mint az iskolahálózat adatai. Mert egy iskolában tanulhat 150 vagy 1500 tanuló is. Mindkét esetben egy-egy iskoláról van szó. De a beiskolázási számok méginkább beszédesek, ha összehasonlító elemzés segítségével vizsgáljuk azokat.
Íme:
Sor- Megye Tanév
szám 1994-1995 1999-2000 2013-2014
Beiskolázás Beiskolázás Beiskolázás
0 1 2 3 4
1 Arad 3736 3299 2037
2 Bákó 251 219 337
3 Beszterce-Naszód 1691 1750 1369
4 Brassó 4860 4107 3257
5 Fehér 2278 2143 1410
6 Hunyad 1445 1168 1037
7 Krassó-Szörény 37 25 21
8 Máramaros 3105 2477 1770
9 Szeben 896 671 333
10 Temes 2462 1895 1358
11 Bukarest 207 204 193
13 Összesen 20968 17958 13122
Ismétlem: a táblázat adatai tehát azoknak a megyéknek a magyarul tanuló fiataljait tartalmazzák, amelyekben ezeknek a részaránya nem éri el a 10%-ot. Amint a táblázat adatai alapján megállapíthatjuk, a beiskolázási adatok alapján már a 18 magyarul oktató megyéből 11 tekinthető szórvány megyének.
Öt év alatt (1994—1995 és 1999—2000 között) a magyarul tanuló fiatalok száma ezekben a megyékben 3010 tanulóval (14,3%) lett kevesebb.  Ha az  1994—1995-ös tanév adatait a 2013—2014-es tanév adataival hasonlítjuk össze, kereken húsz év alatt  a csökkenés 7846 tanulót tesz ki (37,4%).
Gondolom, ezeknek az adatoknak a kapcsán azok is elgondolkodnak majd, akik szerint az utóbbi években Romániában a magyar nyelvű oktatás abszolút számai és arányai is „emelkedő” tendenciát mutatnak.
Annyira azért mégsem szomoríthatnak el a tények, hogy ne reménykednénk/reménykedhetnénk valami pozitív változásban. Talán abban, amit Vetési László a következőképpen fogalmazott meg: ”A problémakezelésbe tehát szinte minden kisebbségi intézményt meg kell szólítatni, be kell építeni. Nagy gond, hogy ezt miként érjük el: hogyan építse ki minden országos intézmény a maga szórvány megfelelőjét, vagy feladatmegoldásai érdekében hogyan épüljön bele az országos intézményekbe. (Kisebbségi egyházak és a szórvány. In: Tanulmányok a szórványról, Budapest. 2005.).
Esetleg abban bízhatunk, hogy a fokozott odafigyelés, az okos intézkedések és a segítőkészség mind a román, mind a magyar államvezetés részéről, a társadalmi mozgásformákat pozitívan befolyásolhatják.
Murvai László. maszol.ro

Tűzzománcok, kisplasztikák, kompozíciók a Kultúrpalotában
Egy hétig látogatható még a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben a Határokon át című képzőművészeti kiállítás, ahol zömében tűzzománc-alkotások láthatók.
A Romániai Képzőművészek Szövetségének marosvásárhelyi szervezete és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület közös rendezvényén Balla András, Balogh István Vilmos, Bessenyei Valéria, Czirok Ferenc, Czóbel Marianna, Elekes Gyula, Gergely Judit, Győrffy Sándor, Hagymás István, Hernádi Paula, Hollósy Katalin, Kovács Géza, Kőrösi Papp Kálmán, Morvay László, Németh László,  Németh Márta, Papp Olívia,  Rácz Gábor, Ruda Gábor, Selényi Károly István, Szabó László, Szily Géza, Végh Éva és Zsuffa Péter állított ki. Látható tűzzománc-alkotás és kisplasztika, fotómontázs, textília, olajfestmény, kompozíció.
Elekes Gyula székelyudvarhelyi zománcművész 1980 óta műveli ezt a művészeti technikát, de még 36 év után is úgy érzi, van mit tanulnia. Egy kicsit az alkímiához hasonlítja a zománcolást a művész, aki Udvarhelyen oktatja is azt, gyerek- és felnőttcsoportoknak egyaránt. Elekes, ahogy elmondta, Lőrincz Vitustól, egy bukovinai székelytől tanulta, majd a 90-es években Hiltrud Blaich és Bernward Horn németországi tűzzománc-művészektől tanult, illetve Julia Ares spanyolországi művésztől az 1990-es és 2000-es években.
Antal Erika. maszol.ro

Mi a baj Tőkés Lászlóval?
Mint köztudott, Klaus Johannis államelnök visszavonta Tőkés László Románia Csillaga elnevezésű állami kitüntetését. Az érintett találóan mutatott rá, hogy ugyanazért büntetik most, amikor állítólag szólásszabadság van, mint anno a Ceauşescu-rendszerben: ki meri mondani a politikai hatalom propagandájától eltérő véleményét.
Emlékezetes, hogy a kitüntetésvisszavonás méltatlan, abszurd és igazságtalan hercehurcája azután indult el, hogy Tőkés László fel merte vetni azt a gondolatot, hogy Magyarországnak Ausztria és a dél-tiroli német közösség mintájára védhatalmi státust kellene vállalnia az erdélyi magyarság felett. E követelés egyébként az autonómiaprogrammal és a magyar állampolgárság kiterjesztésével együtt része volt a nemzeti radikálisnak nevezett, valójában „mindössze” távlatokban, autonóm magyar jövőben gondolkodó RMDSZ-en belüli politikai tábor célkitűzésrendszerének. A különbség csak annyi, hogy míg az autonómiát 1992. október 25-én, a külhoni magyar állampolgárság célkitűzését pedig 2000 őszén felvállalta a hivatalos RMDSZ-politika, a védhatalmi státust nem.
Végső soron mi a baja a román államhatalomnak Tőkés Lászlóval? A válasz egyszerű. Tőkés László püspökké választása után nem elégedett meg az egyházi szolgálattal, hanem általános jellegű közösségi érdekvédő szerepet akart vállalni. Kitölteni azt a mozgásteret, amit a történelem számára biztosított. Elment a falig, s pont annyira semmibe vette a kockázatokat, saját egyéni érdekmegfontolásait, mint a „Kárpátok géniuszának” uralma alatt. Valójában ugyanazt tette, mint évekkel korábban, 1989 előtt.
Akkor arra volt lehetőség, hogy táncházat, közösséget szervezzen, maga köré gyűjtse az ifjúságot, a nemzeti gondolkodást, a magyar ökuménét hirdesse, 1989 után viszont lehetőség nyílt arra is, hogy a közösség sorsát leghatékonyabban és legmélyrehatóbban befolyásoló társadalmi dimenzióban, a politikában is részt vegyen. Hivatástudattól, nemzeti elkötelezettségtől vezérelve élére állt az erdélyi magyar szabadságtörekvéseknek az RMDSZ-en belül, fittyet hányt a farizeus, képmutató, szemforgató érdekemberek érvelésére, akik nagyon is jól megfontoltan igyekeztek őt a politikától távol tartani. Az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként 1992 végéig közvetíteni próbált a két tábor között, vélhetően abból kiindulva, amit a bukaresti paktumozgatók, a tájba simulók magukról állítanak mindmáig, hogy ők is ugyanazt akarják, csak más úton, más eszközökkel. 1992 nyarán, a Hargita megyei listahamisítás idején viszont bebizonyosodott, hogy nem erről van szó. Midőn a román hatalom nemzetstratégiáját kiszolgáló politikusok kimaradtak a szabályszerű választmányi döntések során a képviselői és szenátori listákról, Domokos Géza és emberei átgyalogoltak írott és íratlan normákon, fittyet hánytak az alapszabályzatra, a demokrácia előírásaira. Megalakították a „Hargita megyei RMDSZ-t”, amely azóta sem létezik, csak arra volt jó, hogy formális legitimitást biztosítson az elnöki jóváhagyással szervezett helyi puccsnak, melynek során a román hatalom ízlésének megfelelő listát állítottak össze. Világossá vált, hogy itt nem a magyar ügy és a demokrácia különböző megközelítéséről van szó, hanem egyik oldalon azok állnak, akik Bukaresttől a minél nagyobb távolságot tartják célszerűnek és önálló erdélyi jövőben gondolkodnak, a másik oldalon pedig egy vegyes társaság, melyben ott vannak a kommunista rendszerrel kiegyezett korábbi „hivatalos magyarok”, akik el sem tudják képzelni életüket a román elit szolgálata nélkül, vagy az új rendszerben egyéni karrierlehetőséget látó tiszta múltúak, akiknek többségét nem a közösségszolgálat eszméje fűtötte, hanem az érvényesülési vágy.
Ezek után állt Tőkés László az autonomisták élére, s harcolt minden presztízsét és tekintélyét latba vetve 1992. október 24-én és 25-én a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásáért. Sikerrel.
Az autonómiagondolat előmozdítójának szerepét mindmáig vállalja. Ha kellett, gazdagon adatolt tanulmányokban leplezte le a neptuni tárgyalássorozat taktikailag és stratégiailag egyaránt önsorsrontó mivoltát, politológusokat és jogászokat megszégyenítő feszes logikával megírt tárcákban lépett fel a magyar érdekek félreseprésével megkötött magyar–román alapszerződés ellen. Figyelmeztetett arra, hogy meg kell kérni a kormányzati szerepvállalás árát, különben esélyünk nem lesz előrébb lépni az autonómia ügyében, az RMDSZ-politika kisiklása után fórummozgalmat szervezett a pályakorrekció érdekében, figyelmeztetett az RMDSZ által sikerként kommunikált etnodiszkriminatív tanügyi törvény magyarellenes élére. Majd miután az RMDSZ ad acta tette az erdélyi magyar parlament nagyszabású, 1993-ban megfogalmazott vízióját, az autonomista erők összefogásával külön szervezet alapításába fogott 2003 februárjában. Amikor az autonomisták pártja, az MPP saját elnökének foglyává vált és belső visszaélései már az RMDSZ mindennapi gyakorlatát is megszégyenítették, védnökséget vállalt egy új, a belső demokráciát és a nemzeti érdeket egyaránt képviselő párt felett. Mindeközben kőkemény konoksággal mutatott rá azokra a jelenségekre, melyek a magyar jövőt veszélyeztették.
Ez a baj Tőkés Lászlóval. Hogy nem vállalta a csendes mamelukszerepet, hanem szemébe merte mondani a mindenkori hatalmasoknak az igazságot. Vagy ahogy a szállóigévé vált mondás tartja róla: „sosincs igaza, mindig csak igaza volt.”
Johannis ezzel a gesztusával öngólt lőtt. Hogy mekkorát, azt az is mutatja, hogy olyan meghatározó román értelmiségi, mint Vladimir Tismăneanu is élesen bírálta lépését, rámutatva arra, hogy a történelemhamisításon túl is fonák helyzet, hogy Johannis – akiről nem tudni, mit csinált 1989 előtt – Tőkés Lászlótól megvon egy kitüntetést, aki viszont helytállásával hozzájárult ahhoz, hogy Temesvár megmenthesse a románok becsületét és büszkeségét. Nem véletlen, hogy e lépés ellen tiltakozók között harcostársain és független gondolkodású román értelmiségieken –  Florina Vaipan, Gabriel Bădescu, Marius Ghizelan – kívül ott találjuk politikai ellenfeleit is, legyen szó az egykori SZDSZ prominensről, Tamás Gáspár Miklósról, az RMDSZ elnökéről, Kelemen Hunorról vagy éppenséggel a fő ellenlábas Markó Béláról.
Hatalmas öngól volt ez a román hatalom részéről, mert nincs olyan ép morális érzékkel megáldott ember, aki a tények ismeretében e kérdésben ne Tőkés Lászlónak adna igazat, aki ne látná, hogy ebben a visszataszító hatalmi manőverben ki hol áll, hogy a kitüntetésétől megfosztott hős a történet erkölcsi győztese.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Székely szabadság
Szabad
Szabad nekünk az ország legszegényebbjeinek lenni: Székelyföldön keresnek a legkevesebbet az alkalmazottak.
Szabad a kilátástalanság, a jövőképnélküliség.
A létbizonytalanság, a félelem.
Szabad az országból elmenekülnünk, vagy ha mégis maradnánk, elbújhatunk az alkoholizmusba. Jogunkban áll. Ha nem volna rá elég pénzünk, olcsó megoldás lehet az öngyilkosság.
Szabad a lepusztított egészségügyi hálózatot igénybe vennünk. Amikor működik. Használhatjuk a silány közúti és vasúti infrastruktúrát, s reménykedhetünk, hogy nem halunk ebbe bele.
Szabad felmenőink állampolgárságát visszaszereznünk, s szabad attól félnünk, hogy ezt mikor fordítják majd ellenünk.
Szabad anyanyelvünket használnunk, de lehetőleg csak otthon, esetleg a kulturális intézményeinkben. Szabad a magyarul nem vagy csak rosszul tudók magyar lingvisztikai ítéleteit, s az ezekre alapuló bírói döntéseket elfogadnunk.
Szabad a véleménynyilvánítás, legalábbis ameddig ez nem „ütközik az alkotmányba”. Ha véleményünket alkotmányellenesnek ítélik akár olyanok is, akiknek semmi köze az alkotmánybírósághoz, retorziók érhetnek minket.
Mint például, hogy szabad román állami kitüntetést hőstetteinkért elfogadnunk, hogy aztán később véleményünkért visszavonhassák azt.
Szabad az ellopott közösségi-egyházi vagyonunkat visszaszereznünk, de csak hogy legyen mit újra államosítsanak.
Szabad eltűrni a hivalkodó, provokáló román óriástrikolórokat. A „latinitás” meg „kontinuitás” főtereinkre kibiggyesztett emlékműveit, a piactereinkre betolakodott ortodox templomokat. Még örvendenünk is szabad nekik.
Szabad a román nyelvet megtanulni, legalábbis ha ezt a román oktatási rendszer lehetővé teszi (de nem nagyon).
Szabad elviselnünk az állami munkaerőpiacon ellenünk irányuló diszkriminációt. A legtöbbször román hivatalnokok ellenséges, jobb esetben nemtörődöm hozzáállását, ápolnunk ajánlatos a hivatali zsebkitömés jó hazai szokását (persze a mi kis fizetéseinkből, még szép).
Miközben nem érezhetjük igazán jól magunkat saját hazánkban, szabad, sőt nemsokára kötelező lehet ennek az országnak a himnuszát naponta elénekelnünk. Lehetőleg lelkesen, nehogy alkotmányellenesnek bizonyuljunk.
Nem szabad
Történelmi helységneveinket az útmentén kitáblázni.
Édes anyanyelvünkön községházainkat feliratozni.
Zászlóinkat középületeinkre kihelyezni.
Anyanyelvünkön érvényesülni.
Elöljáróként, közösségi vezetőként ezt a közösséget megvédeni: politikai nézeteinkért retorziók érhetnek, amelyek nyomán akár börtönbe is kerülhetünk.
Gyülekezni, tüntetni: csak, ha ők megengedik.
 Több mindent szabad hát, mint amit nem. Örvendhetünk: éljen a székely szabadság!
Rédai Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kozmetikázott statisztikák
Ha az ember kicsit is megpiszkálja a román statisztikák felszínét, rádöbben, mit takar a mély. Merthogy ebben az országban semmi nem az, mint aminek látszik. Pontosabban, más a statisztika és más a valóság.
Mindez arról jutott eszembe, hogy a helyhatósági választásokra való készülődés jegyében a román kormány a napokban hozta nyilvánosságra, hogy Románia lakossága 22 millió főből áll. Ehhez a bűvös számhoz úgy jutottak hozzá, hogy összesítették a belügyminisztérium lakosság-nyilvántartási osztályának az adatait, és az érvényes személyi igazolvánnyal rendelkezők mellé hozzáadták a 14 éven aluli, kiskorú gyerekeket. Nincs ebben semmi rendkívüli, puszta matematika az egész.
Azazhogy mégsem az, mert öt év alatt Románia lakossága látványosan megugrott, kereken kétmillióval. A 2011 októberében megtartott népszámlálás hivatalos adatai szerint az országnak 20 121 641 lakója volt, 2002-höz viszonyítva 1,5 millióval, 1992-höz képest pedig 2,7 millióval kevesebb. Miközben minden demográfiai szakember arról beszél, hogy az ország népessége folyamatosan csökken és elöregszik, választások előtt mégis megtörténnek a csodák. Logikus magyarázat lehetne erre a sok millió külföldön élő román állampolgár, de több mint furcsa az a tény, hogy az állam különböző intézményeinek adatai még véletlenül sem közelítenek egymáshoz. Azaz senkinek nincs fogalma arról, hogy Romániának pontosan hány lakója van és azok közül körülbelül hányan tartózkodnak tartósan külföldön.
A számokkal való dobálózás nem új keletű, a Ceauşescu-rendszer mezőgazdasági rekordterméseit világgá kürtölő hazai sajtó olyan hektárátlagokat közölt, amelyek a tudományos-fantasztikus irodalom kategóriájába tartoztak. Az élet minden területén fellelhető statisztikai hamisítások kommunista módszerei, úgy tűnik, a rendszerváltás után is töretlenül élnek tovább. A kisebbségi kérdés példás megoldását fennen hirdető román propaganda azonban nemcsak a magyarokról, hanem minden egyébről is hazudik. Az adatok kozmetikázása és a mellébeszélés annyira részévé vált a romániai közbeszédnek, hogy ember legyen a talpán, aki a felszínes tartalomból képes kihámozni a pőre valóságot.
A Churchillnek tulajdonított híres mondás – „csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok” – tökéletesen ráillik egy olyan ország közintézményeinek működésére, ahol a pontosság és alaposság soha nem volt mérvadó követelmény.
Ilyen előzmények után azt is nehéz elhinnünk, ha a román statisztikák mintegy négy százalékos évi gazdasági növekedésről szólnak, miközben azt sem tudjuk pontosan, hogy az ország lakossága egy-két millióval több vagy kevesebb.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Rendbontás nélkül tüntettek az autonómiáért
Civilizáltan, rendbontás nélkül ért véget csütörtökön este a székely szabadság napja alkalmából szervezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés. Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét és Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjét az idén sem fogadta Maros megye prefektusa, így a kormánymegbízott egyik munkatársának, a bejárathoz kilépő Ioan Iacobnak voltak kénytelenek átadni a Postaréten közfelkiáltással elfogadott kiáltványt. A prefektus beosztottja arról biztosította a tüntetők vezetőit, hogy panaszuk hamarosan a kormányfő asztalán lesz.
Becsléseink szerint a körülbelül hétezer (a csendőrség szerint kevesebb) résztvevő általközfelkiáltással elfogadott dokumentum leszögezi: a székelység mindaddig fenntartja jogi követeléseit, amíg Székelyföld státuszát megnyugtató módon törvény garantálja. A tüntetés résztvevői követelték, hogy a történelmi Székelyföld alkosson sajátos hatáskörökkel felruházott önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, és ezt a közjogi státuszt Székelyföld autonómiastatútuma szavatolja.
Kezdeményezték, hogy a román kormány folytasson párbeszédet Székelyföld jogállásáról a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a székely önkormányzatokkal. Azt is követelték ugyanakkor, hogy Románia maradéktalanul tartsa tiszteletben a Románia és Magyarország alapszerződését, különös tekintettel a dokumentumnak arra a szakaszára, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak minden olyan gyakorlattól, amely megváltoztatná a nemzeti közösségek által lakott régiók nemzetiségi összetételét. A székely szabadság napja marosvásárhelyi rendezvénye résztvevőinek nevében megfogalmazott dokumentum megállapítja: Románia nem tartja be önként vállalt nemzetközi kötelezettségeit, amit egyébként a külföldi felszólalók is megjegyeztek.
„Nem vagyunk migránsok!”
Az elmúlt évekhez képest kisebb tömeg, ám sokkal több székely zászló által ellepett egykori vesztőhelyen elsőként Izsák Balázs szólalt fel, aki miután felolvasta a kiáltványt, arról beszélt, hogy március tizedike nem csak a székely szabadság, hanem az összetartozás és a jogkövetelés napja is. Az autonómiáról elmondta, hogy az semmiként nem sérti az ország szuverenitását. Tőkés László európai parlamenti képviselő beszédében az elmúlt negyedszázad „önfeladó” politizálását bírálta, és az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdított. „Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk” – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László magyar házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene.
Az EMNT elnöke szerint a románok és magyarok is kisebbségbe juthatnak saját hazájukban, az európai nemzetek saját kontinensükön, ha nem becsülik jobban a szülőföldjüket. Tőkés László „a magyarellenes kurzus garázdálkodásainak” beszüntetésére szólította fel a román kormányt, és az erdélyi román–magyar kerekasztal összehívását sürgette. „Székelyföld szabadságát éhezzük, szomjúhozzuk és felemeljük érte szavunkat egy olyan helyzetben, melyben nemhogy a jogainkat és autonómiánkat nem biztosítják, hanem még az értük való kiállás politikai akaratnyilvánítás, a gyülekezés és szólás szabadságától is meg akarnak fosztani bennünket” – fogalmazott az EMNT elnöke, arról biztosítva a székelyföldieket, hogy miként 1990 fekete márciusán a cigányok a magyarok mellé sorakoztak, úgy a partiumiak is a székelyek mellett vannak. Tőkés a román hatalomnak is üzent, Iuliu Maniu szinte száz évvel ezelőtt elhangzott kijelentését idézve, miszerint a románok elnyomottakból nem akarnak elnyomók lenni.
Európai kisebbségiek a székelységért
Székelyföldért és annak területi autonómiájáért emelte fel szavát az a három nyugat-európai politikus, aki meghívottként szólt az egybegyűltekhez. Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója beszédében elfogadhatatlannak nevezte, hogy 2016-ban az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában korlátozzák a székelység jogait és a nemzeti jelképek használatát. „Mindez Klaus Johannis elnöksége ideje alatt történik, aki maga is kisebbségi. Javult a helyzetetek a megválasztása óta?” – tette fel a kérdést Dauwen, melyre a tömeg hosszan tartó füttyszóval válaszolt.
Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, majd hangsúlyozta, sajnálatos, hogy minden évben vissza kell jönni, és ugyanazt kell követelni. „Erdély semmit nem ér az erdélyi magyar kultúra nélkül. Erre büszkének kell lenni. Meg fogjuk mutatni Romániának és a világnak, hogy a mi megmozdulásaink demokratikusak, és eszmékben gazdagok, mert előbb vagy utóbb a reményeink valósággá válnak” – fogalmazott a katalán politikus.
José Maria Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta beszédében. „Amikor két közösség próbál békésen egymás mellett élni, elengedhetetlen a bizalom. Meg kell értetni, hogy az autonómia egyet jelent a hatékony közigazgatással, a demokrácia és az állami közszolgáltatások minőségének a növelésével” – fogalmazott Etxebarria.
Leárulózták Biró Zsoltot 
Mint ismert, a szervezők mindhárom erdélyi magyar pártnak megadták a lehetőséget, hogy képviselőik által alkalomhoz illően felszólaljanak. Az RMDSZ elutasította a lehetőséget, de néhány Maros megyei vezetője mégis megtisztelte a rendezvényt. A közönségből egy-egy csoport többször is fütyülni kezdett a szövetség neve emlegetésekor, ám az igazi füttykoncert és hurrogás akkor alakult ki, amikor Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke lépett mikrofon elé. A bekiáltók árulónak nevezték az RMDSZ-szel egyezséget kötő polgári vezetőt, aki a kirívó viselkedésre reagálva rámutatott, hogy a székely autonómia nem válhat a megosztás eszközévé, mert akkor a közös ügy vesztésre van ítélve. „Az önrendelkezés nem pártokról, nem politikusokról szól, hanem önökről. Ha ezt megértjük, lesz autonómiánk. Ha nem, még sokszor kell összegyűljünk” – zárta beszédét a politikus, amelyet legalább annyian tapsoltak, mint ahányan fütyültek.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke arra mutatott rá, hogy a székelyek törekvései nem a románok ellen, hanem a közösség megmaradásáról, jövőjéről szólnak. „Békében, szeretetben, tiszteletben akarunk élni a románokkal. Tiszteletben tartjuk a nyelvüket, a kultúrájukat, és ugyanezt várjuk mi is Bukaresttől. Olyan országban élünk, ahol bolhából elefántot, petárdából bombát csinálnak. Hisszük, hogy Románia átszervezésekor a történelmi régiókat tiszteletben kell tartani. Jogunk van azt követelni, hogy a románokkal együtt az erdélyi autonómiát is megvalósítsuk, a románok is akkor lesznek szabadok, ha nem félnek a mi autonómiánktól” – fogalmazott beszédében Szilágyi, aki – arra utalva, hogy az RMDSZ részéről egyetlen politikus sem vállalta, hogy felszólal a rendezvényen – szégyenletesnek nevezte, hogy „nem vagyunk mindannyian jelen”.
Lecsendesített provokátorok
A beszédeket követően több ezren indultak el a Postarétről a prefektúra felé a parajdi rezesbanda kíséretében. A székely zászlókkal felszerelt, „Autonómiát! Autonómiát!” skandáló tömeg a forgalom elől lezárt Szent György utcán át haladva a kormányhivatal főtéri épülete előtt állt meg, ahol a szervezők küldöttsége átadta a megemlékezésen elfogadott petíciót a prefektúra képviselőjének. A két kilométeres szakaszon a járókelők nagy többsége csendben követte a menetelőket. Amikor egy-egy román férfi valami sértőt kiáltott be, a csendőrök rögtön rendre utasították a provokátorokat. A rendezvény az eredeti terv szerint, pontban 19 órakor ért véget.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Anyaországi feltételeket teremtenének az erdélyi gazdáknak
A Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNK) helyi és magyarországi képviselői mutatkoztak be csütörtökön azon a marosvásárhelyi konferencián, melyet Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Maros megyei szervezete rendezett.
Csík László, az MNK akvizíciós tanácsadója ismertette, a kereskedőházat a magyar állam, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hozta létre Magyarország külkereskedelmi stratégiájának megvalósítójaként. Feladata, hogy új piacokat és új üzleti lehetőségeket keressen a magyar termékek és szolgáltatások számára. Felkutatja és tömöríti azokat a vállalkozásokat, amelyek a nemzetközi piacokon is versenyképesek lehetnek, továbbá felméri a piaci igényeket, megszervezi a szakmai kiállításokon való részvételt, feltárja az exportlehetőségeket stb.
Az MNK jelen van Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában, Latin-Amerikában, Oroszországban, illetve Európa balkáni és közép térségeiben. Arra a kérdésre, hogy az erdélyi gazdatársadalmat tudja-e sajátos tevékenységével támogatni az MNK, Csík László és a marosvásárhelyi regionális képviselet irodavezetője, Lázár Balázs elmondták, hogy idén március 1-jétől az MNK közhasznú társaságként működik, s jelenleg keresik a lehetőségeket, hogy a tevékenységbe bevonják a határon túli élelmiszer-feldolgozókat, termelőket is. Egyelőre még a lehetőségek keresése folyik, a cél az, hogy az erdélyi gazdák úgy működjenek, mintha az anyaországban tevékenykednének. A tervek szerint olyan pályázati kiírások is lesznek, melyeket a magyar állam költségvetéséből finanszíroznak.
Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke szintén bemutatta a szervezetet, utalva arra, hogy a 32 hozzájuk tartozó gazdakör ezernél jóval több tagja nagy reményekkel tekint az MNK-val való együttműködés elé.
A hallgatóság köréből is felszólaltak, kérdéseket intéztek az előadókhoz. Nemes József, a hármasfalui gazdakör elnöke saját példájával illusztrálta az itt adódó nehézségeket. Ő több mint 50 hektáron gazdálkodik, és többek közt kölest, szóját, repcét termeszt, jó terméseredménnyel, viszont nehezen tudja értékesíteni. Emellett nehézséget jelent az erdélyi gazdatársadalom számára, hogy hiányzik a magyar nyelvű szakmai oktatás. Ezt csak tetézi a vadak által okozott kártétel, amit gyakorlatilag senki nem térít meg.
Bakó Zoltán. Székelyhon.ro

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet itthon tartó törekvései
A helyiek boldogulását akarják elősegíteni – hangzott el a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) csütörtöki székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóján, melyen az Orbán Balázs Akadémia tevékenységeit mutatták be.
Szellemi keretet nyújt a lebonyolítandó oktatási, kutatási és fejlesztési, ifjúsági és gyerek, valamint kulturális és sportprogramoknak az Orbán Balázs Akadémia – mondta el Szász Jenő, az NSKI elnöke. E tevékenységekkel a székelyföldiek boldogulását akarják elősegíteni – tette hozzá Geréb László, a kutatóintézet külhoni osztályait koordináló munkatársa.
Ilyés Ferenc, a MÜTF Oktatási Központ tanulmányi és marketingigazgatója szerint folyamatosan növekedett a négy éve elindított érettségi felkészítő program iránti érdeklődés. Idén már 35 csoportot indítottak 12 városban, Udvarhelyszéken pedig 10 csoport indult. Az igazgató szerint a részvevők harminc százalékkal jobban teljesítettek a megyei átlagnál az érettségin.
Tehetséggondozó programot indítottak Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium diákjait felkaroló alapítvánnyal közösen. A képzésen olyan tehetséges tizenegy éves gyerek vehetnek részt, akik szabadidejükben különböző képességeiket fejlesztenék – magyarázta Székely Zoltán, a tehetséggondozó program felelőse. A tevékenységen többek között honismeretet, élő matematikát és logikus gondolkodást tanulhatnak a diákok. Rendi Éva sakkmester segítségével sakktudásukat fejleszthetik, a környezetismereti órák alkalmával pedig a térségben kirándulhatnak, de szépérzéküket és önismeretüket is fejleszthetik. Első körben a város intézményeiben tanuló, legjobb tanulmányi eredményekkel rendelkező ötödikesek vehetnek részt a programban.
Az Orbán Balázs Akadémia részeként március 22-étől felnőtteknek is tartanak rendhagyó magyar irodalom és történelem órákat. A tervek szerint ugyanakkor az általános iskolás udvarhelyi diákokat táboroztatnák a magyarországi Erzsébet-táborokban. Székelyhon.ro

Kincses Elemér rendezőt köszöntötték
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román és magyar tagozata, a Liviu Rebreanu Társulat és a Tompa Miklós Társulat közös produkcióval köszöntötte a 70 éves Kincses Elemér rendezőt.
Az előadást megelőzően bemutatták Kincses Elemér Soha című regényét a Pallas Akadémia könyvkiadó gondozásában. A regényt korábban a Mentor Könyvkiadó is kiadta. A mostani abban különbözik a 2007-ben megjelenttől, hogy fejezetekre osztották, illetve egy hangoskönyvet is csatoltak hozzá. A hangfelvétel a Marosvásárhelyi Rádióban készült, a szerző saját maga olvasta fel regényét, fejezetekre osztva. A könyvet és annak szerzőjét Kozma Mária író, a Pallas Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője méltatta, közösségi tükörnek nevezve a regényt, amelyet Kincses Elemér tart az olvasó elé.
A könyvbemutatón a szerző felolvasott egy részt a kötetből, egy régi gyerekkori élményét mesélte el, budapesti útját 1955-ből, amikor rokonlátogatásra érkezett a három testvér és édesapjuk. A kor szokását elevenítette fel, pénz hiányában fűszert és alsóneműt vittek, és abból próbáltak némi bevételre szert tenni. „Őrölt borsot és tetrabugyit vittünk. Tetrabugyi volt vagy száz” – idézte fel a ma már mulatságosnak tűnő emlékeket a könyvében a szerző, aki azt is elárulta, hogy szégyellték az édesanyjuk tanácsát megfogadni, és fodrászüzletekben kínálni az olcsó árut. Inkább a család összes tagját ellátták fehér női alsóneművel.
A könyvbemutatót követően a Liviu Rebreanu Társulat és a Tompa Miklós Társulat közös produkciójával köszöntötték a 70 éves színházi rendezőt. A Soha/Niciodată című ünnepi előadás a rendező pályafutása során színre vitt darabok kiemelt jeleneteiből állt össze.
Antal Erika. Székelyhon.ro

Iskolafejlesztő program zajlik Gyergyóremetén
Javítanának az oktatás minőségén a gyergyóremetei iskolákban – ennek érdekében már megtörtént az első lépés: az önkormányzat megbízásából nemzetközi szakértőcsoport térképezte fel a jelenlegi helyzetet. A felmérés eredményeit nyilvánosan is ismertették a községháza tanácstermében tartott fórum keretében.
Szülők, pedagógusok és önkormányzati képviselők jelenlétében számolt be szerdán délután a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa annak a felmérésnek az eredményéről, amelyet irányítása mellett nemzetközi szakértőcsoport végzett a gyergyóremetei iskolákban. Papp Z. Attila elöljáróban jelezte: a legjobbnak tűnő helyzeten is lehet javítani. A remetei tanintézmények esetében sem az a kiindulópont, hogy „baj van”, sokkal inkább az, hogy iskolafejlesztéssel a jelenleginél jobb is lehet az oktatás minősége. Ennek feltétele bizonyos pedagógiai tevékenységek módosítása, a változtatáshoz pedig a jelenlegi helyzet ismerete szükséges. Nemzetközi gyakorlatokra utalva Papp Z. Attila rámutatott, az oktatásfejlesztésre számos kidolgozott és bevált módszer van, de ahhoz, hogy egy adott „recept” hatékony legyen, előbb állapotfelmérésre van szükség. Tulajdonképpen ez történt meg a remetei iskolákban, ahol interjúk és kompetenciatesztek segítségével a belső működés mellett  a környezeti adottságokat, illetve a diákok családi háttereit is felmérték.
A tudás- és készségszintek meghatározása mellett a bemutatott adatok rálátást adnak többek között arra, hogy a remetei diákok mit gondolnak iskolájukról, milyen mértékben szeretnek iskolába járni, kötődnek-e a tanintézményükhöz, éri-e őket verbális vagy más típusú agresszió, változtatnának-e az iskola infrastruktúráján, az oktatási módszereken vagy egyéb területeken, hogyan látják saját jövőjüket. Ez utóbbi kérdésnél kiderült, a remetei diákok 43 százaléka értelmiségi szakmában gondolkodik, ezen belül legtöbben pedagógusok lennének.
Az összegzésből az is kitűnik, a tanulók szinte fele a településen képzeli el a jövőjét, viszont a „Remetében való gondolkodás” a nyolcadikosok körében már nem olyan erős, mint kisebb társaikban. Körükben megnövekszik az arány, akik más romániai helységben vagy akár Magyarországon képzelik el az életüket.
A családi háttér nagymértékben meghatározza az iskolai teljesítményt, ezért a felmérés eredményeit ennek függvényében is értelmezték – mondta Papp Z. Attila. Mint ismertette, adatok születtek többek között arról, hogy hogyan hat ki a gyermekek iskolai teljesítményére szüleik iskolai végzettsége, munkaerő-piaci aktivitásuk, a munkavégzésük helye. Számszerűsítve ez utóbbi tényezőt a szakember ismertette, a diákok többségének édesapja nem tartózkodik folyamatosan Remetén, mindössze egyharmad az, aki otthon él. Főleg az alsó évfolyamokon tanuló gyerekek iskolai teljesítményére van kihatással az apák hiánya – mondta a szakember. Mérhető a kihatása annak is, hogy egy gyerek járt-e, vagy sem óvodába, illetve az is, hogy egyedüli gyerekként él a családban vagy testvérekkel. A felmérés eredményeinek tükrében a testvérek száma negatívan hat ki az iskolai teljesítményre – minél többen vannak testvérek, annál nagyobb mértékben csökken az iskolai teljesítmény.
A szakember arra is rávilágított, hogy a csökkenő demográfiai trend és az elvándorlás miatt a jövőben fenntarthatatlan lehet a széttagolt remetei oktatás. Tudatta továbbá, hogy a több intézményben zajló iskolai tevékenység révén mérhető egyfajta helyi szelekciós mechanizmus. Mint magyarázta, az egyes tanintézmények, de akár az egyes osztályok közötti eltérések is jelentősen kihatnak a gyermekek iskolai teljesítményére, a kompetenciatesztekből kitűnt ugyanis, hogy jelentős különbségek tapasztalhatók főként a nagyobb évfolyamokon. Szintén a készségfelmérők mutatnak rá arra, hogy az összevont osztályok komoly módszertani kihívásokkal küszködnek, ami esetenként az iskolai eredményesség rovására megy.
Van igény a változtatásra
A remetei felméréseken Papp Z. Attila mellett nemzetközi szakértők is részt vettek, akik tapasztalataikról tájékoztatták a szerdai fórumon megjelenteket. Az Egyesült Királyságból érkezett Paul Collard, a kreatív oktatás nemzetközi szakértője, a Creativity, Culture & Education nemzetközi alapítvány vezetője, illetve Németh Szilvia a magyarországi Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ vezetője az általuk kifejlesztett és több országban lefolytatott vagy éppen zajló iskolafejlesztő programokról is tájékoztatást nyújtott. A kreatív oktatás alapelemeit ismertetve mutattak rá, az életben való könnyebb boldoguláshoz fontos fejleszteni a gyermekek kíváncsiságát, kitartását, képzelőerejét, ugyanakkor elengedhetetlen a fegyelmen és az együttműködésen alapuló tanulás. „A foglalkozások nagy része még nincs kitalálva, a gyermeknek kell kitalálniuk azt, amit felnőttként végezni szeretnének. A mai világnak nem munkakeresőkre, hanem munkahelyteremtőkre van szüksége” – fogalmazott Paul Collard. Az ehhez vezető utat építenék ki Remetén is, amennyiben érdeklődés, illetve a gyermekek, szülők, pedagógusok részéről is támogatás mutatkozik programjuk iránt. A fórumon felszólalók visszajelzései szerint van igény az oktatási módszerek változtatására, a program folytatására mondtak igent. „Segítséggel tudunk változtatni, másabb hangulatot teremteni az iskolában, érdeklődőbb gyermekeket nevelni” – fogalmazott az egyik pedagógus.
Nem lesznek változások a település tanügyi hálózatában
Egyelőre nem mindenki lát fantáziát a programban – mondta a fórumon Laczkó Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere. Hozzátette, a fejlődéshez vezető változás márpedig nem fog megtörténni nyitottság, akarat, munka, összefogás nélkül. Hangsúlyozta, az önkormányzati kezdeményezés nem irányul senki és semmi ellen, belőle nem kíván politikai tőkét kovácsolni a községvezetést. Az akció ürügyén sem összevonni, sem bezárni nem akarnak iskolákat, és semmi más intézkedés nem fog történni, ami ártana az iskoláknak, a tanároknak vagy a gyerekeknek. Az oktatásfejlesztő program kifutását háromévesre ütemezték, eredményei ennél az időnél később fognak megmutatkozni – mondta a polgármester.
Pethő Melánia. Székelyhon.ro

Székely zászlókkal indultak Udvarhelyről
Három autóbusz indult el Székelyudvarhelyről egy óra után nem sokkal Marosvásárhelyre, hogy az utasok részt vehessenek a székely szabadság napja alkalmából rendezett megemlékezésen és tiltakozáson – tudtuk meg Bíró Edittől, a szervező Székely Nemzeti Tanács udvarhelyi elnökétől.
Összesen 250 személy jelezte, hogy jelen lenne az eseményen, azok, akik nem fértek fel az udvarhelyi buszokra, a közeli települések különjáratain kaptak helyet. A megemlékezni és tüntetni készülők táblákkal, székely zászlókkal a kezükben érkeztek a Junior étterem előtti parkolóba, ahonnan a buszok indultak.
FRISSÍTÉS: Zászlórudak nélkül az udvarhelyiek
Megérkeztek a székelyudvarhelyi autóbuszok Marosvásárhelyre, ám miután leszálltak az utasok és elindultak a Postarét felé, a rendfenntartók megállították őket és elvették a hegyes végű zászlórudakat, illetve felszólították a részvevőket, hogy vigyék vissza azokat az autóbuszba. A lobogót ugyanakkor maguknál tarthatták a megemlékezésre érkezők – tájékoztatott a helyszínről Bíró Edit. A történtek után az udvarhelyiek részéről kevés zászló jutott el a Postarétre – néhányan kerülőutakon indultak el, ők zászlóstól, rudastól megérkeztek a megemlékezés helyszínére.
A tüntetés lejártával az udvarhelyiek megpróbálták visszakérni elkobzott zászlórúdjaikat a csendőröktől, sikertelenül.
Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro

A Temesvár Társaság elítéltek és besúgók állami kitüntetésének megvonását kéri
A Temesvár Társaság nevű román civil szervezet azt kéri Klaus Johannis elnöktől, hogy vonja vissza a Románia Csillaga állami kitüntetést azoktól, akiket jogerősen börtönbüntetésre ítéltek, vagy megállapították róluk, hogy besúgóként együttműködtek a volt kommunista titkosszolgálattal.
Az 1989-es romániai forradalom emlékét ápoló civil szervezet csütörtökön tette közzé azt a nyílt levelet, amelyet Florian Răzvan-Mihalcea (fotó), a szervezet elnöke írt Klaus Johannisnak. A dokumentumhoz mellékeltek egy hat nevet tartalmazó listát is, amelyen korábban börtönbüntetésre ítélt személyek neve szerepel, köztük Adrian Năstase volt román miniszterelnöké.
A levélben Mihalcea azt kéri Johannistól, tisztázza, milyen mértékben érvényesül a törvénynek azon cikkelye, amely kimondja, hogy a kitüntetést vissza kell vonni a börtönbüntetésre ítéltektől, valamint a más okok miatt, az elismerésre méltatlanná vált személyektől.
A Temesvár Társaság jelezte, összesen hat ilyen személyt azonosítottak: Năstasén kívül a szintén szabadságvesztésre ítélt Miron Mitrea volt közlekedési minisztert, Irina Jianut, a Bákó megyei építkezési szakhatóság volt vezetőjét, Șerban Brădisteanu orvost, Emilian Cutean volt parlamenti képviselőt. A listán található Rodica Stănoiu volt igazságügyi miniszter is, akiről jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy 1989 előtt besúgóként együttműködött a volt kommunista titkosszolgálattal.
A civil szervezet a hét elején tiltakozott az ellen, hogy Johannis visszavonta a múlt csütörtökön Tőkés László európai parlamenti képviselőtől a Románia Csillaga állami kitüntetést, amit az EP-képviselő az 1989-es romániai forradalom 20. évfordulója alkalmából kapott meg Traian Băsescu volt román elnöktől a romániai rendszerváltozásban játszott szerepéért.
Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi” szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
MTI. Székelyhon.ro