A balkáni csillag
Múlt héten végleges választ kaptak sokan egy, a tavalyelőtti télelő óta lappangó kérdésükre, hogy az elnökválasztás két fordulója közt hirtelen népszerűvé vált ember, aki polgármesterből igencsak gyorsan lett pártelnök, majd államfőjelölt, képes lesz-e az államelnöki hivatalból jobb irányba terelni az ország szekerét. Nos, nem. Mert aki a temesvári forradalom szimbolikus alakjától képes egy állami kitüntetést visszavonni azért, mert pusztán azzal a szólásszabadsággal élt, amelyért azon a bizonyos decemberen emberek adták a vérüket és életüket, az nem államférfi. Ugyanolyan botcsinálta politikus, mint a közügyeinket irányítók jókora hányada, akik főleg maguk és környezetük anyagi gyarapodására akarják a hatalmat birtokolni, semmint azért, hogy a köz javát szolgálnák. Mindjárt jobban értjük, miért javasolta szűk hét esztendeje egy kormányválság idején miniszterelnöknek annak a koalíciónak a két vezéralakja, akikből az egyik ma bíróság előtt áll, a másik pedig úgy tűnt el a politikai süllyesztőben, hogy senki nem érzi hiányát.
Szóval, balkáni csillagunk teljes mellszélességgel beleszürkült a Dâmbovita-parti tájképbe. Pedig ez az ügy is kiváló alkalom lett volna bizonyítani européer mivoltát. Mert nem lett volna köteles visszavonni a kitüntetést a temesvári forradalom szimbolikus alakjától, viszont felvethette volna a kérdést, ha már vita alakult ki úgy egyáltalán az érdemrend margóján, hogy az ország legrangosabb kitüntetésének bármely fokozatát birtokolhatja-e olyasvalaki, akit korrupcióért jogerősen elítéltek. A volt szocdem kormányfő és elnökjelölt kitüntetésének visszavonását persze nem kezdeményezték a párttársak, már hogy is tehették volna, amikor a második, állami ellátást kockáztató miniszterelnök az elsőnek a politikai nevelt fia a bukaresti közélet hátterében jártasok szerint. Egy, a politikum fölött álló, pártatlan államelnöknek viszont, mint amilyen az alaptörvényben rögzítettek szerint a mienk is kellene legyen, ki kellett volna erre is terjedjen a figyelme. Ha nem csak azzal van elfoglalva, hogy magas polcra helyezett díszkisebbségiként illemtudóan bólogatva hajtsa végre valódi gazdái utasításait.
Az ügy kapcsán bizonyosan folytatódik még a vita. És a törvénytisztelő állampolgár joggal várja el a nagy becsben tartott kitüntetés többi birtokosától is a megszólalást, mert egyenes gerincű embereket illene zavarjon egy köztörvényes társasága, még ha kormányfő is volt az illető. Ha mégsem, akkor csak azzal maradunk, hogy amilyen az ország, olyanok a csillagai is.
Benedek István. Népújság (Marosvásárhely)

A Temesvár Társaság szerint felül kell vizsgálni Tőkés érdemrendjének visszavonását
Elhamarkodottnak tartja a Temesvár Társaság Klaus Johannis államfő múlt heti rendeletét, amellyel visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát: a szervezet nem ért egyet a döntéssel és annak azonnali felülvizsgálatát szorgalmazza.
Az 1989-ben kezdődött rendszerváltozás célkitűzései iránt elkötelezett civil szervezet hétfői közleménye szerint Tőkés László a "román forradalom jelképe volt és maradt", aki a huszadik évfordulón, 2009-ben bátorságának és emberi méltóságának az elismeréseként kapta meg a kitüntetést, " bátorsága a személyes példa erejével a román nép kommunista diktatúra elleni történelmi forradalmának kirobbanásához vezetett".
A Temesvár Társaság szerint a kitüntetés visszavonásának "ürügye", miszerint Tőkés László egyes kijelentéseivel megsértette volna az alkotmányt, nem állja meg a helyét, mert egy demokratikus államban a szabad véleménynyilvánítás nem lehet alkotmányellenes.
Klaus Johannis csütörtökön jelentette be, hogy a kitüntetettek becsületbírósága által tett javaslatnak megfelelően visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon "védhatalmi" szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
A kommunista visszarendeződés megakadályozása érdekében alakult Temesvár Társaság 1990 márciusában 13 pontos kiáltványt fogalmazott meg, amelyben felhívta az ország figyelmét, hogy a temesváriak nem nagyobb fizetésekért, és nem a mellőzött reform-kommunisták hatalomra segítéséért, hanem a kommunista rendszer ellen indítottak forradalmat. A Temesvár Társaság az utóbbi 25 évben következetesen kiállt Tőkés László mellett, s emlékeztette az ország közvéleményét, hogy a romániai rendszerváltozás a temesvári református parókia elől indult. Népújság (Marosvásárhely)

Temesvár szellemében
Közlemény Tőkés László történelmi érdemeinek védelmében
Mélységesen megdöbbentett Klaus Johannis köztársasági elnök döntése, amellyel visszavonta a Románia Csillaga érdemrendet az 1989. évi temesvári népfelkelés kirobbantójától. Sokunk számára érthetetlen, milyen elvi alapja van ennek az államelnöki döntésnek, amellyel a negyedszázaddal ezelőtti történelemalakító kiállásért odaítélt állami érdemrendet visszavonta – egy későbbi politikai véleménynyilvánítás megbüntetéseként. A történelmi tettek megítélésének szokatlan módja ez, és megalázó üzenet mindazoknak, akik áldozatot vállaltak és szenvedtek a rendszerváltozásért.
A történelem azt példázza, hogy sorsfordító hőstettekhez és áldozatvállalásokhoz nem állami érdemrendek szükségesek, hanem bátorság és isteni segedelem. Tőkés Lászlónak a nacionál- kommunista diktatúra falainak megbontásához mindkettő megadatott, amikor 1989 megváltó adventjében Temesvár egén a szabadság hajnala hasadt. Illesse köszönet és tisztelet az akkori temesvári református gyülekezetet, az élő láncszemekként hozzájuk csatlakozó más felekezetű testvéreinket, a diktatúra elleni tüntetésekben részt vevő temesvári románokat, magyarokat és más nemzetű hősöket.
A temesvári népfelkelést illetően régóta célzatos történelemhamisítás zajlik Románia-szerte, miközben negyedszázados reményeink csak részlegesen teljesültek. A kommunista rendszer államhatalmi bűneinek elkövetői többnyire nem feleltek tetteikért, az áldozatok méltányos kárpótlására nem került sor, sőt a korabeli haszonélvezők 1989 után sikeresen érvényesítették politikai és gazdasági helyzetelőnyüket. Az államvédelmi szervekkel együttműködők átvilágítása távolról sem teljes körű, bár a társadalmi szintű erkölcsi és politikai megtisztulásnak ez is alapfeltétele.
Temesvár szellemében töretlenül küzdenünk kell a tényleges rendszerváltozás kiteljesítéséért, állami érdemrendek sorsától függetlenül.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhely lesz a 2016-os tudományos ülésszak helyszíne
Szombaton a Vártemplom gótikus termében tartotta szokásos év eleji közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya. A résztvevők elfogadták a szakosztály múlt évi tevékenységéről szóló beszámolót, megszavazták a 2016-os munkatervet, újraválasztották a lejárt mandátumú választmányi tagok többségét, kettő helyébe pedig új tagot juttattak be a vezetőségbe.
A Szabó Béla professzor, a választmány elnöke vezette közgyűlésen elhangzott, hogy a szakosztálynak jelenleg 900 aktív tagja van, 2015-ben 69-en iratkoztak be. A tagsággal való kapcsolatot az Orbán-Kis Károly által karbantartott hírlevélen keresztül tartják.
A szakosztályt orvos-továbbképzéseket szervező és kreditpontadó egyesületként 2015-ben is akkreditáltatták az Országos Orvosi és Fogorvosi Kamaránál. Ha valaki a helyi jellegű és az országos rendezvényeken is részt vett, megszerezhette a szükséges számú kreditpontot – hangzott el az ülésen.
Az elmúlt évben a Kultúrpalota nagytermében ünnepelték meg a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 70. évfordulóját, és erre az alkalomra egy kötetet is megjelentettek.
A múlt év áprilisában Kolozsvár volt a helyszíne a szakosztály XXV. tudományos ülésszakának, amelyen 103 előadás hangzott el, és 495-en vettek részt. Az ülésszak keretében Feszt György professzort Csőgör Lajos-díjjal, Szilágyi Tibor professzort Lencsés György–Ars medica díjjal tüntették ki. Török Tamás gyógyszerészhallgató Dr. Kopp Elemér- pályadíjat vehetett át. Az ülésszakot Bódizs György alelnök szervezte.
A múlt évben is megtartották Székelyudvarhelyen a XXII. családorvosi továbbképző konferenciát, amelynek fáradhatatlan szervezője Balla Árpád főorvos.
Szeptemberben Szémán Péter, az EME szilágysomlyói csoportjának vezetője szervezte meg a XXIII. Báthory Napok keretében a XXII. orvostovábbképző konferenciát az egészséges életmódról. A Magyar tudomány napja Erdélyben égisze alatt Csíkszereda volt a helyszíne a XIX. Erdélyi Orvosnapoknak (Sipos Emese és Pázmán Enikő rendezésében).
Az Orvostudományi Értesítő különkiadásokban jelentette meg a kolozsvári tudományos ülésszak és múlt évi Tudományos Diákköri Konferencia előadásait. 88. kötetének két száma a nyomdában van, költségeit a Gedeon Richter Románia Rt. fedezte.
A Magyar tudományosság Romániában 2002–2013 között (2015) című kötetben a Gyógyszerészeti kutatások című fejezetet Gyéresi Árpád professzor szerkesztette.
Vass Levente a Studium Alapítvány lapját és az orvosi szaknévsort tartalmazó füzetet mutatta be.
A múlt évben is meghirdették a szakosztály által és a Semmelweis Egyetemmel közösen is a kutatóknak szóló pályázatokat, amelyeken két kutató és öt kutatócsoport nyert meg.
A legjobb tanulmányi eredményt elért hallgatókat ballagáskor Csőgör Lajos-díjjal jutalmazták. Feszt György és Gyéresi Árpád professzoroknak Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta. Fülöp Ibolya adjunktus, aki a beszámolót és a tevékenységi tervet bemutatta, a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány fiatal kutatói ösztöndíjában részesült, Sipos Emese professzornak a Dr. Mikó Imre-emlékplakettet adományozta az EME vezetősége.
Dr. Benedek Imre professzor bejelentette, hogy a 180 tagot számláló kardiológiai szakcsoport vállalja, hogy továbbképző tanfolyammal egybekötött népszerű évi tanácskozásukon társszervezőként feltüntetik az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát. Tudományos tevékenységük ismertetése során bejelentette, hogy egy újabb pályázatot nyertek, ennek keretében 22 millió euróból gazdálkodhatnak.
A szakosztály 2015-ös megvalósításai között szerepel az Orvostudományi Értesítő szerkesztésébe bevezetett Editorial Manager program, ami korszerűbbé, gördülékenyebbé teszi a szerkesztőségi munkát, és amelyet Mezey Tibor ismertetett.
A megszokott forgatókönyvet követő 2016-os munkatervből kiemeljük, hogy a XXVI. tudományos ülésszak helyszíne Marosvásárhely lesz. A nulladik napon a fiatalok kérésére pályázatírásról, magánrendelő megnyitásáról, a malpraxis- biztosításról és egyéb, őket érdeklő gyakorlati ismeretekről tartanak előadásokat. Továbbra is érvényben marad, hogy akik a jelentkezési határidőig közlésre alkalmas formában küldik be tudományos dolgozatukat az Értesítő szerkesztőségébe, ingyenesen vehetnek részt az ülésszakon.
Bár 2015-ben nem járt sikerrel, 2016-ra is meghirdetik a könyvkiadási pályázatot.
Az ülés végén került sor a választásra. Incze Anna sepsiszentgyörgyi, Pázmány Endre csíkszeredai és Simon István gyergyói választmányi tagok, akiknek lejárt a mandátumuk, továbbra is vállalták a megbízatást. A nagyváradi Földes Béla Kékedi Imre margittai orvost ajánlotta maga helyett, amivel egyetértett a választmány. Kovács Dezső professzor megüresedett helyére ketten pályáztak, Kovács István belgyógyász főorvos, kardiológus szakorvos, aki a fiatalítás jegyében való előrelépésben ígért segítséget, és Székely Edit, a MOGYE mikrobiológiai tanszékének adjunktusa, aki végül is eggyel több szavazattal került be a választmányba.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Emlékezzünk és tiltakozzunk székely méltósággal!
A székely szabadság napja a székely vértanúkra való emlékezés, a tiltakozás, az autonómia melletti kiállás napja is. Ezért a Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezés után Marosvásárhely főterére vonulunk, hogy a prefektúra előtt tiltakozó nagygyűléssel nyomatékosítsuk követeléseinket.
Rendkívül fontos, hogy mind a megemlékezés, mind a felvonulás és tiltakozó nagygyűlés a legnagyobb rendben, a hatályos gyülekezési törvényt betartva történjen. Emlékezzünk és tiltakozzunk székely méltósággal, azzal az erkölcsi tartással, amely – a székely hagyományoknak megfelelően – népünk minden megmozdulását jellemezte a történelem során, és jellemzi ma is. Ne adjunk helyet semmilyen esetleges provokációnak, jöjjön az bárhonnan, a békés, de határozott kiállást megzavarni akarókat azonnal szigeteljük el, és figyelmeztessük a legközelebbi rendfenntartó személyt. A rendezvény egész ideje alatt a szervezők saját felelősei, de a hatósági rendfenntartók is rendelkezésre állnak.
A hatóságok akár nagyszámú jelenléte is a résztvevők biztonságát szolgálja, akárcsak a csendőrség által a helyszínen készített fényképek vagy filmfelvételek! Megértéssel és együttműködve viszonyuljunk a hatóságokhoz. Senkinek nincs oka félni tőlük. A szervezők saját rendfenntartói sárgászöld mellényt fognak viselni, és közvetlen kapcsolatot tartanak a hatóságokkal. Ne hozzon senki magával pártok, ideológiai csoportok zászlóit és egyéb jelképeit. Fegyvert, fegyverként használható éles vagy hegyes eszközöket, szeszes italt, kábítószert nyilvános rendezvényre hozni súlyos törvénysértés!
Kérek mindenkit, hogy kerüljük a Székely Nemzeti Tanács által megfogalmazott céltól idegen jelszavakat, gyűlöletkeltő, uszító, mások személyiségi jogait sértő, a rendezvény méltóságával összeegyeztethetetlen feliratokat. Ne adjunk alkalmat a céljainkat nem értőknek, hogy rendbontókként bélyegezzenek meg. Figyelni fog ránk az egész világ. Legyünk sokan, hogy ne mondhassák Bukarestben, beletörődtünk a jogfosztottság állapotába, beletörődtünk abba, hogy polgármestereinket meghurcolják, naponta terjesszenek elő a törvényhozásban magyarellenes törvényjavaslatokat, végül olyan új régió létrehozását erőltetik ránk, melyben a székelyek is elszórványosodnak. Ezért kell eljönni Marosvásárhelyre március tizedikén a Székely vértanúk emlékművéhez!
Emlékeztetünk egyben arra, hogy Székelyföld autonómiáját alkotmányos úton akarjuk elérni. A megvalósítás útján mindig jogkövető magatartást tanúsítottunk, és erről az útról ezután sem fogunk letérni! Ezt követeli meg tőlünk egész történelmünk, a székely közösségi gondolkodás és magatartás!
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Népújság (Marosvásárhely)

Székely Ferenc kötetbemutatója Szászrégenben
A szászrégeni DIO Házban mutatták be Székely Ferenc Égbe nyúló kapaszkodó című beszélgető-könyvét. Ha lett volna csillár, azon is függtek volna, ugyanis több mint száz érdeklődő jött el a február 17-i találkozóra.
A könyvbemutatót házigazdaként Demeter József lelkész nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, s őszintén bevallotta: örül, hogy ilyen szép számban jöttek el, nem számított ekkora hallgatóságra. (32 évi ittléte során kevésszer volt ilyen zsúfolva a terem, amelynek építését 2002-ben fejezték be Makovecz Imre tervei alapján.)
A továbbiakban az "irányító szerepet" átvette Böjthe Lídia magyartanár, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke. Beszélt az Égbe nyúló kapaszkodó kötet tartalmáról, céljáról, szerkezeti felépítéséről, ismertette a tíz interjúalany nevét. Köszöntötte a két "vendégalanyt": Gál Éva Emese gyergyószenmiklósi költőt és képzőművészt, illetve Baróthi Ádám helybéli szobrászművészt. A szerző, Székely Ferenc, immár a negyedik ilyen jellegű kötetet tette le az olvasók asztalára az utóbbi négy esztendőben. Évente decemberben jelenik meg az éppen soron következő könyv, amolyan karácsonyi ajándékként…
Ezután a kérdező beszélt a kötetről, néhány háttérinformációt osztva meg a jelenlévőkkel (ilyenek: a szerzőről kapott életrajzi, bibliográfiai adatok gyarapítása, főleg az egyén gyerekkorának és ifjúsági éveinek megidézése/vallatása, amiről alig találunk adatot a lexikonokban, vagy Wikipédián, az internetes portálokon. Erre Zsidó Ferenc is kitér, aki a lexikonszerkesztőknek nyújtott előlegezett segítségéről szól a kötet bevezetőjében…)
Székely Ferenc elmondta azon "évfordulós" alkotók nevét is, akiket nagyon szeretett volna szerepeltetni a kötetben, de sajnos nem sikerült. Különböző okok miatt hiányzik a könyvből Lendvay Éva, Elekes Ferenc, Nyárádi Szabó Zoltán, Máriás József, Esterházy Péter.
A Vadasdon élő nyugalmazott könyvtáros számon tartja irodalmunk jeleseit, táblázatokat vezet, évekre "lebontva", hogy ki mikor lesz 60, 65, 85, 90 éves. Szomorú, hogy már többekkel készült olyan interjú, amelyről utólag derült ki, hogy az utolsó.
Elárulta: 2016-ban olyan alanyokat "nézett ki" magának, mint Vári Attila, Bodor Ádám, Olosz Katalin, Bágyoni Szabó István, Fazakas Tibor, Cseke Gábor, Bölöni Domokos, Molnár H. Lajos, Kiss J. Botond, Markó Béla, Döbrentei Kornél.
Kis Miki Melinda szászrégeni pedagógus, a helyi tv magyar adásának bemondója Gál Éva Emese két versét olvasta fel, és részleteket az interjúkból.
A Gyergyószentmiklóson élő Gál Éva Emese sem jött üres kézzel, szép magyar verset hozott, amit ő maga "nyújtott át" olvasóinak, nagy sikert aratva, majd Székely Ferenc néhány rögtönzött kérdésére válaszolt. Örül, mondta, hogy ilyen megtiszteltetésben volt része itt, a szomszédos megyében, és sajnálattal vette tudomásul, hogy szülővárosa, Szatmárnémeti sohasem hívta meg költőként; egyszer kiállítást rendeztek ott képzőművészeti alkotásaiból.
Majd ismertette további művészi terveit.
Baróthi Ádám nagy megtisztelésnek tartja, hogy pár nappal 70. születésnapja előtt (2015. nov. 21.) olyan részleteket mondhatott el tanári pályafutásáról, alkotó éveiből, amelyek eddig sohasem jelentek meg nyomtatásban. Kiemelte a Budapesten élő Kocsis István drámaíró válaszainak aktuális üzenetét, akinek több darabját játszották Szászrégenben ’89 előtt és utána is.
Székely Ferenc felolvasta dr. Cseke Péternek az alkalomra küldött, szászrégeni olvasóihoz címzett levelét, amit a jelenlévők vastapssal jutalmaztak. (Cseke Péter nagyon szeretett volna itt lenni, de épp Budapestre hívták meg, ezért levélben köszöntötte régeni olvasóit.)
Az interjúk készítőjének minden eddigi kötetéhez hozzá lehetett jutni (A megmentett hűség, 2012; A szülőföld ölében, 2014; Harangszó a szélben, 2015; Égbe nyúló kapaszkodó, 2015), és a tavaly ősszel kiadott Károly herceg látogatása Erdőszentgyörgyön című munkáját is elhozta, és azok mind gazdára találtak. Utólag is postáznia kell azoknak, akik ott lévén már nem jutottak hozzá, de igényt tartanak arra, hogy elolvassák a bemutatott könyvet.
"Nagy öröm számomra – mondta Székely Ferenc a találkozó után –, hogy a szórványnak számító Felső-Maros mentén, Szászrégenben ilyen erős a közösség, hogy a várost gyökereikhez, hitükhöz és megmaradásukhoz szívósan ragaszkodó magyarok lakják. Amíg ilyen emberekkel találkozunk, érdemes könyvet írni s bízni a jövőben!"
Szentgyörgyi Zsolt. Népújság (Marosvásárhely)

„Izrael biztonságának szavatolása számunkra axióma!”
Klaus Iohannis román államfő tegnap Tel Avivban, a Reuvén Rivlin izraeli elnökkel közös sajtótájékoztatóján azt mondta: „Románia kiemelt fontosságot tulajdonít az Izrael állammal ápolt kapcsolatoknak, együttműködésünk múltja iránti tiszteletből, de még inkább jövőjének előrevetítéséért. Bízom benne, hogy az országaink közötti, 68 éves hagyományra visszatekintő, közös értékekre és célokra építő baráti viszony a továbbiakban is fejlődik és terjeszkedik majd, mindkét nép javára.” Iohannis elmondta: „Nagyon jó köztünk a párbeszéd az aktuális nemzetközi témák kapcsán. Axiómaként értelmezzük Izrael biztonságának szavatolását, ebben nem ismerünk kompromisszumot. Másfelől a terrorizmus elleni harc a romániai külügy szilárd vállalása. Ezért vagyunk tagjai az Iszlám Állam terrorszervezet (DAESH) elleni koalíciónak, és az ennek stabilizálását célzó munkacsoportban is részt veszünk. Az Izraellel való terrorellenes együttműködés minden mozzanata a globális béke és jólét felé vezető út egyik lépése” – fogalmazott. Az államfő emlékeztetett: 2016. március 8-án Románia átveszi a Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség soros elnökségét. A román államfő ezt követően tárgyalt Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel is.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Vajdahunyadi magyar közösség: temetés, néha keresztelő
Fellendülésre tesz kísérletet a végvár magyarsága
A szórványlét tipikus problémáival küszködik a hajdanán vaskohászatáról, a kiváló állapotban megőrzött és nemrég látványosan felújított középkori várról híres település – az erdélyi magyar közösség egyik végvára, Vajdahunyad.
Egy hétvégi látogatáson sikerült valamennyire betekintést nyerni Erdélynek ebben a régiójában élő magyar közösség életébe, vendéglátóm, Zsargó János református lelkipásztor segítségével és jóvoltából. Beszélgetésünkkor szóba került az anyanyelvi oktatás lehetősége, a vegyes házasság, az elvándorlás, de olyan ötletek is, amelyekkel turistákat vonzanának a környékre és munkahely lehetőséget kínálhatnának az ott élőknek. Egy készséges muzeológus pedig Vajdahunyad mesés, középkori várában kalauzolt el, és igyekezett a legékesebb magyar nyelven mesélni közös történelemről, örökségről, régi érdekes szokásokról. Kérdéses: a tudást, képzést szerzett fiatalok hazatérnek-e, otthon maradnak-e jövőt építeni. Szabadság (Kolozsvár)

Johannis: Románia az antiszemitizmus regionális központja
Románia az antiszemitizmus regionális központjává akar válni. Ezt Klaus Johannis államelnök jelentette ki tegnap izraeli látogatásán. Kifejtette, Bukarest a holokauszt oktatásában és az antiszemitizmus elleni harcban akar vezető szerepet betölteni a térségben.
Johannis izraeli kollégájával, Reuven Rivlinnel folytatott megbeszélés után beszélt erről. Emlékeztetett, Románia ma veszi át Magyarországtól a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) soros elnökségét, ami – mint mondta – tükrözi Bukarest erős elköteleződését a holokauszt áldozatai emlékének elevenen tartása, valamint az antiszemitizmus és idegengyűlölet elleni harc mellett. Románia szorosan együtt fog működni Izraellel a soros elnöksége idején, tette hozzá Johannis.
Az elnök megköszönte, hogy Izrael szolidáris volt Romániával a Colectiv tragédiában, amikor orvosokat küldtek a súlyos égési sebeket szenvedett áldozatok életének megmentése érdekében. Szabadság (Kolozsvár)

Készek a kerítés építésére a magyar–román határon
Az eddigi határzárak beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, de fennáll a lehetősége, hogy a migránsok új útvonalat találnak, ezért fel kell készülni, hogy a román határon is hasonló intézkedéseket vezetnek be – erősítette meg hétfőn Kovács Zoltán magyar kormányszóvivő.
Hasonlóképpen nyilatkozott szombaton Bakondi György, a magyar miniszterelnök fő tanácsadója: Magyarország kész a kerítés építésére a magyar–román határon, amennyiben a migrációs helyzet szükségessé teszi. Bakondi György egy sajtótájékoztatón közölte: erre azt követően kerülhet sor, ha a járőrök már nem tudják feltartóztatni a határon az illegális bevándorlók áradatát. Ha a határzár megépítése mellett dönt a kormány, akkor azt a magyar–szerb-román hármas határtól kezdik és a szükséges hosszban építik meg a 450 kilométernyi határszakaszon.  Hozzátette: ettől függetlenül már előkészítették a terepet, hogy ha úgy adódik, azonnal el lehessen kezdeni az építkezést. Szabadság (Kolozsvár) 

Közösségi helyszínné válna a Művész mozi
Mozgalmas, a közösség számára katalizátor szerepet betöltő térré kívánja változtatni a kolozsvári Művész mozit a Művészet és Párbeszéd Egyesület, olyan helyszínné, amely nem csupán művészfilmek vetítésére alkalmas, de az egész város számára jelentős kulturális pont lehet, s ahol a kulturális tevékenységek közösségi eseményekké válhatnak – tájékoztatott a Mediafax.
A projekt egyike annak az öt nyertes pályázatnak, amelyek összesen 250 ezereurós támogatásban részesülnek az Urbaniada elnevezésű projektversenyen. Független európai művészfilm-vetítések mellett előadásokat, oktató jellegű programokat, a városhoz és a közösséghez kapcsolódó eseményeket bonyolítanának le a Művész moziban az egyesület munkatársai – elképzeléseik szerint a megfelelő, digitális felszerelésnek alkalmas berendezést is feltételezi mindez. Szabadság (Kolozsvár)

Csupán egy határon túli előadást válogattak be a POSZT-programba
Sajtóközleményben hozták nyilvánosságra az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramját (POSZT). Végigböngésztük a műsort, és kiderült, az idei POSZT-válogatók – Kiss B. Atilla, Kossuth-díjas operaénekes és Sólyom András filmrendező – döntése alapján csupán egyetlen határon túli produkció vesz részt a megmérettetésen, a Bocsárdi László által rendezett Vízkereszt, vagy amire vágytok című sepsiszentgyörgyi előadás. Szabadság (Kolozsvár)

Mankót kérő öregotthonok
Nem részesülnek megfelelő állami támogatásban az egyházi vagy civil kezdeményezés révén létrejött öregotthonok, és a külföldi támogatásuk is egyre csökken. Eközben egyre nagyobb az igény az idős embereket ellátó intézményekre. „Csak azokat tudják befogadni, akik képesek kifizetni a magas ellátási díjakat. A szociális problémákkal küszködő idősek helyzetére sajnos nincs megoldás” – vázolta a helyzetet Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
Nem részesülnek megfelelő állami támogatásban az egyházi vagy civil kezdeményezés révén létrejött öregotthonok, és a külföldi támogatásuk is egyre csökken. Eközben egyre nagyobb az igény az idős embereket ellátó intézményekre, ugyanis nagyon kevés az ilyen jellegű állami intézmény.
Az Economica.net kormányforrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy tavaly 900 idős személy várt arra, hogy helyet kaphasson valamelyik állami otthonban. Ráadásul Hargita, Prahova és Gorj megyében egyetlen ilyen intézmény sem működik, az idős személyek csupán az egyházi és civil szervezetek által működtetett otthonokba kérhetik felvételüket.
Az Országos Statisztikai Intézet legfrissebb adatai szerint 2014-ben 2,35 millió 70 év feletti személy élt Romániában, közülük 10 600 öregotthonban. A munkaügyi minisztérium tájékoztatójából kiderül, hogy tavaly 246 öregotthon működött az országban, ezek közül 105 volt állami, összesen 7019 férőhellyel. Azonban jóval több ilyen intézményre lenne igény, derül ki a statisztikából, ugyanis 900 személy volt várólistán.
A gazdasági portál beszámolója szerint az állami öregotthonok zöme a helyi költségvetésből kapja a támogatást, ehhez járul hozzá a lakók által befizetett összeg. Az államkasszából csak szükség esetén utalnak ki pénzt számukra, amikor a helyi büdzsé szűkösnek bizonyul. Tavaly például a működésükhöz szükséges pénzkeret 64 százalékát biztosították a helyi költségvetésből, 25 százalékát a lakók által befizetett díjból, és csupán 7 százalékát állami támogatásból, derül ki a minisztérium adataiból.
Hiányolt állami támogatás
A Hargita megyei öregotthonokat civil szervezetek és egyházak hozták létre, tartják fenn. Gyergyószentmiklóson, Gyergyóújfaluban, Székelyudvarhelyen és Lókodon működik öregotthon, illetve Maroshévízen is létesített az önkormányzat egy pályázat részeként szociális központot, amelyben egy kisebb kapacitású öregotthon is helyet kapott.
„Legnagyobb problémájuk ezeknek az otthonoknak, hogy nem részesülnek megfelelő állami finanszírozásban, pályázhatnak ugyan egy minimális összegre, 250 lejre, de ez az ellátási költségnek az egytizede. Ezekbe az otthonokba csak azokat tudják befogadni, akik képesek kifizetni a magas ellátási díjakat. A szociális problémákkal küszködő idősek helyzetére sajnos nincs megoldás" – vázolta a helyzetet Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
Elmondta, a megyei önkormányzatnak nem volt lehetősége pályázni öregotthon létrehozására, és a fenntartási költségekre sem lenne biztosítva a kormánytámogatás. Ez volt az ok, amiért a régi öregotthonok fogyatékkal élőket ellátó központokká alakultak, mivel ezek részesülnek az áfa-visszaosztásból támogatásban.
Kolozs megyében egyházi és állami tulajdonban is vannak öregotthonok, mondta a Krónikának Vákár István, a megyei tanács alelnöke. „Hogy ez elég-e vagy sem, az kérdés. Az egyházi intézmények esetében úgy tudom, amellett hogy az idősek befizetik a nyugdíjukat, még a hozzátartozóiknak is fizetni kell. Az állami tulajdonú öregotthonok hátrányos helyzetűeket fogadnak be, itt nincs, amit elvenni, az állam állja a költségeket" – magyarázta az elöljáró.
Önerőből gazdálkodnak
A Caritas Catolica által működtetett várad-rogériuszi idősek otthonát irányító Nagy Andrea szerint jelenleg két szabad helyük van az amúgy 34 személy befogadására alkalmas intézményben – a másik nagyváradi létesítmény, a Szent Márton Idősek Otthona 33 férőhelyes. Tapasztalata szerint van érdeklődés, de a túljelentkezés nem gyakori. Az áraik ugyanis nem alacsonyak, a kétágyas szobákért havi 1600 lejt, az egyágyasakért legkevesebb 1800 lejt kell fizetniük azoknak, akiknek a szociális háttere nem teszi lehetővé a kedvezményes ellátást. „Egyre kevesebb a külföldi támogatás, ezért kénytelenek vagyunk önerőből megoldani a fenntartást" – magyarázta az illetékes. Rámutatott, most először tudtak megpályázni minisztériumi támogatást, de az elnyert összeg csak minimálisan fedezi a költségeket.
Az viszont megállapítható, hogy Bihar megyében egyre több az idősek otthona és ezek a magas árak ellenére is egyre népszerűbbek. „Nagyobb az érdeklődés, mint 5–10 évvel ezelőtt. A hozzátartozóknak egyre kevesebb ideje van vagy külföldön dolgoznak. Ez a leghumánusabb és legbiztonságosabb megoldás az idősek elhelyezésére" – ecsetelte Nagy. Elmondta, vannak olyan nyugdíjasok is az otthonban, akik már nyugati minta szerint, a társaság miatt, a magány egyensúlyozása végett költöztek be. „Igyekszünk programokat szervezni számukra. A lakók társaságba járnak, érkeznek hozzájuk látogatók, römipartikat tartanak" – mesélte.
Tervezgetnek Makfalván
A Maros megyei Makfalván külföldi pályázati források lehívásával tervez öregotthont létesíteni az önkormányzat és a református egyház. Az otthon építéséhez az egyház ajánlott fel egy egyhektáros területet a falu szélén, és a felépítendő létesítmény is az egyház tulajdonát képezné, működését pedig egy egyesületre vagy alapítványra bíznák, mesélte Vass Imre, a község ügyvezető polgármestere. Elmondta, sok idős van a községben és a környező településeken, akiknek hozzátartozóik messze laknak, így az otthonba költöznének.
Barabás Hajnal, Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár) 

Potápi: sértő és provokatív Tőkés kitüntetésének visszavonása
Potápi Árpád János államtitkár sértőnek és provokatívnak nevezte Tőkés László román állami kitüntetésének visszavonását, közölve azt is: Magyarországnak védelemben kell részesítenie a külhoni magyarokat.
A magyar kormányt hétfőn az Országgyűlésben Szávay István, a Jobbik képviselője interpellálta szóban az EP-képviselő érdemrendjének visszavonásával kapcsolatban. Az ellenzéki párt alelnöke arra kérdezett rá, kiáll-e a magyar kormány Tőkés László és kérése, a védhatalmi státus mellett, miután Klaus Johannis román államfő megfosztotta tőle a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség államtitkára kijelentette: Magyarország közvéleménye és a magyar kormány értetlenül áll az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke kitüntetésének visszavonása előtt. A nemzetpolitikai államtitkár leszögezte, Tőkésnek a romániai forradalomban és a rendszerváltás elindításában betöltött meghatározó szerepe elvitathatatlan, kitüntetésének megvonása pedig nemcsak személye, hanem az egész erdélyi magyarság és az egész magyar nemzet szempontjából sértő és provokatív.
„Határozottan kiállunk amellett, hogy Tőkésnek joga van elmondani álláspontját, ez a demokrácia alapvető értéke. Egyetértünk vele abban, hogy Magyarországnak védelemben kell részesítenie az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és a diaszpóra magyarságát is, hiszen a mindenkori magyar kormányoknak alaptörvényben rögzített kötelessége, hogy felelősséget viseljenek a határon túli magyarok sorsáért" – jelentette ki válaszában Potápi.
Az államtitkár hozzátette, a magyar kormány kötelessége, hogy támogassa a külhoni magyarok egyéni és közösségi jogainak érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását. Mindemellett – hangsúlyozta a nemzetpolitikáért felelős illetékes – a magyar kormány minden eszközzel támogatja az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseit is.
„A Trianonban elszakított magyarság mellett állva, a többségi nemzetekkel együtt kell támogatást keresnünk a magyarság jogos és méltányos igényére, hogy ősei által megszerzett javaival szabadon élhessen, kultúráját és nyelvét a 21. századi Európának megfelelő módon gyakorolhassa, önmaga igazgatását megszervezze" – állapította meg Potápi Árpád. Felszólalásában az államtitkár elmondta azt is, a magyar kormány kiáll a „megfélemlített polgármesterek, tisztviselők, Antal Árpád, Mezei János, Ráduly Róbert és társaik mellett is". Krónika (Kolozsvár)

Kérhető a magyar személyi igazolvány is
Már lehet kérvényezni a magyarországi személyi igazolványt, mindenkinek, aki magyar állampolgár. Nem kell hozzá magyarországi lakcím, csak pár papír. Nézzük, mik, és hol intézhető.
Immár magyarországi személyi igazolványt is kaphatnak azok, akik megkapták a magyar állampolgárságot. Ezt hétfőn Nagyváradon jelentette be Magyarország kolozsvári konzulja,dr. Laky-Takács Péter Attila, aki a szokásos kihelyezett konzuli napra állampolgársági ügyeket intézni jött az itteni Demokrácia Központba. A lényeg, hogy állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok is igényelhetnek elektronikus személyi igazolványt. Várják az érdeklődő polgárokat a magyarországi települések kormányablakainál, az irat kiváltásához nem kell állandó magyarországi lakcím sem.
Mi és hol?
Az igényléshez valamilyen személyi azonosító igazolvány kell (például útlevél, lehet romániai, vagy magyarországi is), emellett a magyar állampolgárság felvételekor megkapott honosítási okirat és a lakcímkártya. A kiskorúak esetében szükséges a születési anyakönyvi kivonat is. Ezekkel kell jelentkezni az ingyenes személyiért a bármelyik magyarországi kormányablaknál – és ott is lehet majd átvenni az okmányt később. A konzul váradi tájékoztatóján részt vett Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke is, aki tudatta: „csak Hajdú-Bihar megyében 20 ilyen hivatal van, például Váradhoz a legközelebbi Keresztesen, de lényegében minden nagyobb településen”.
Kérdéseinkre dr. Laky-Takács Péter Attila konzul elmondta: később – várhatóan pár héten, de legfeljebb fél éven belül – Magyarország külföldi képviseletein is intézik majd ezt is. Következésképpen az is várható, hogy a kihelyezett konzuli napokon Bihar megye nagyobb településein is benyújtható lesz majd az igénylés, a Demokrácia Központokban.Hogy mennyi idő alatt van kész a biometrikus személyi? A konzul válasza szerint ”személyes tapasztalatom, hogy 30 napon belül adták ki, amikor én újíttattam meg az enyémet, de azt hiszem, ennél lényegesen hamarabb is elkészül”. Információink szerint jelenleg 8-9 nap alatt megvan, de ha sokan igénylik, akkor ez kicsit hosszabbodhat.
Magyarországon január 1-jén lépett hatályba a közigazgatási bürokrácia csökkentéséről elfogadott törvénycsomag. A módosítással bevezetett új személyi igazolvány egy sor, most még különálló okmány funkcióját is átveszi. Bár nem vonják ki a forgalomból az TAJ-kártyát és az adóazonosító jelet, ezek adatait az okmányban található chip már képes tárolni – de ezek csak az anyaországban élőket érintik. Ugyanakkor az új típusú magyarországi személyi igazolványban lévő chipek miatt lerövidült az okmány érvényességi ideje, az eddigi 10 év helyett 6 évente kell majd megújítani. A 18 év alattiaknak pedig ezentúl háromévente kell új igazolványt igényelniük. Kérdésünkre válaszolva dr. Laky-Takács Péter Attila azt mondta, ezzel a mostani okmánnyal lényegében teljes lett az anyaországon kívül élő magyar állampolgárok által kapható iratok köre.
Egyéb ügyek
A váradi kihelyezett konzuli napon egyébként folytatódott a magyar állampolgársági igénylések átvétele is a Demokrácia Központban (Fő/ Republicii u. 45. szám; telefon: 0259-220126). Ugyanakkor a konzul jelzete: a már állampolgárságot nyertek közül sokan kaptak választási regisztrációra vonatkozó levelet az elmúlt időszakban, de csak azok küldjék vissza, akik még nem regisztráltak, és akik szeretnének magyarországi voksolásokon részt venni. Nagy József Barna irodavezető megjegyezte, hogy regisztrálni a területi irodáknál is lehet. Másban is segítenek ezek az irodák. Zatykó Gyula ugyanis emlékeztetett: a magyar állampolgársággal is rendelkező hadiárvák 8600 forintos havi támogatást kaphatnak – ezt az ügyintézést is rendezik a területi irodákban. Hozzátette: „persze az összeg nem nagy, de mivel idős személyekről van szó, a legtöbbjüknek sokat jelent ez a 100 lej fölötti összeg is”.
Az ügymenetről
A magyarországi személyi kiváltásához egyelőre csakis valamelyik anyaországbeli kormányablaknál kell jelentkezni, a felsorolt iratokkal. A helyszínen sorszámot húz az igénylő (vagy ezt neten, illetőleg telefonon is előre intézheti). Az ügyintéző a szám alapján hívja az ügyfelet. Adatlapot töltenek ki, pár perc alatt, amit a kérvényező aláír, aztán fényképet készítenek róla és ujjlenyomatot vesznek. Végül az igénylő megkapja egy borítékban az elektronikus személyi igazolványának azonosító kódját. A személyi igazolvány pár napon belül elkészül, és személyesen lehet átvenni. Egyébként tájékozódtunk tegnap a Váradhoz legközelebbi kormányablaknál, azaz Biharkeresztesen. Ott már január óta kaptak is igényléseket, de roham nem volt, tömeges igénylésekre (az állampolgársági ügyek kezdeti intézésétől eltérően) nem volt példa eddig. Egyelőre különösebb fennakadás nélkül, rendben megy az ügyintézés.
Szeghalmi Örs. erdon.ro

Ki velünk az országból?
Egy magyar ember nem lehet érintett magyarellenes ügyben 
Nincs azzal semmi gond, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) román szélsőjobb szervezet tagjai Sepsiszentgyörgyön felvonulva azt kiáltozták, „kifelé a magyarokkal az országból” – legalábbis ezt a következtetést lehet levonni az ügyészség által lapunk munkatársa, Erdély András kérésére közölt rövid értesítésből. Az indoklás egyelőre várat magára.
Mint ismeretes, az Új Jobboldal szélsőséges szervezet sepsiszentgyörgyi felvonulásáról a felvételeket még 2014 decemberében küldte el Erdély András a megye akkor tisztségben lévő prefektusához, Marius Popicához, és tette ezt nem újságíróként, hanem egyszerű polgárként. Ennek előzménye az, hogy Popica egy sajtótájékoztatón kifejtette, nincs tudomása arról, hogy uszítás történt volna a szélsőjobbosok december elsejei felvonulásán, de ha valaki bizonyítékokkal szolgál, akkor kivizsgálják az ügyet. Ezt követően kollégánk, mint jó állampolgár, levelet írt a prefektusnak, ami mellé csatolt egy videofelvételt is, amelyen egyértelműen hallható, amint az Új Jobboldal tagjai azt üvöltik Sepsiszentgyörgy utcáin: „kifelé a magyarokkal az országból”. Ugyanakkor a kormánymegbízott figyelmébe ajánlotta Románia alkotmányának és a büntetőtörvénykönyvnek uszításra vonatkozó előírásait is.
A prefektúra – petícióként kezelve levelét – átutalta az ügyet a rendőrség hatáskörébe, és innen került az ügyészségre. Erdély András jóhiszeműen arra várt, majd kiközlik, mi a kivizsgálás végkifejlete, ellenben pár hónap után sem kapott semmiféle értesítést. Ezt követően október 30-i keltezéssel írt egy levelet az ügyészségre, hogy megtudja, milyen stádiumban van a kivizsgálás. Erre jött a meglepetés: az általa közölt adatok alapján nem találják a dossziét, de lévén, hogy büntetőjogi ügyről van szó, talán létezik egy úgymond „P-iktatószám” (P – penal) is. A rendőrséghez irányították, ahol azonban csak írásban kérhetett tájékoztatást, noha – a honi állapotok nagyobb dicsőségére – az intézmény hivatalos honlapján nem volt közzétéve e-mail cím. Ezt is megérdeklődte, és a rendőrség válaszából, amely tartalmazta a neves „P-számot” is, kiderült: már tavaly januárban átadták az ügyészségnek az ügyet.
Ha már ennyi időt elpazarolt a bürokrácia útvesztőiben, kollégánk újfent az ügyészséghez fordult, majd újabb utánajárás során, januárban végre kiderült: elvetették az ügyet, és a dosszié lezárására vonatkozó döntés már tavaly februárban (!) megszületett. Magyarán, nem indítottak bűnvádi eljárást senki ellen a magyarellenes skandálások miatt.
– Megkérdeztem, mi a baj? Talán nem volt elég bizonyíték, talán elveszett valami, és erre közölték, kérdéseimet tegyem fel újfent írásban – részletezte Erdély András.
Megtette ezt is, és a válasz minden képzelőerőt meghalad: az indoklást nem közölhetik vele, mivel „nem érintett az ügyben”. Ezek után már nem marad más hátra, minthogy az újságírók a közérdekű információkra vonatkozó, 2001/544-es törvényre hivatkozva kérjék ki az indoklást. 
Kiss Edit. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egy nemesasszony a haza szolgálatában
A Makk-Várady-féle összeesküvés és a sepsizoltáni Benkő-kúria 
Az Olt folyó völgyében, a Gidófalva és Sepsibodok között rejtőzködő kis székely falu, Sepsizoltán értékes műemléke a Benkő-kúria. Mai tulajdonosa, a Zágoni család az épületet helyre kívánja állítani, és múzeumot szeretne berendezni benne. Ugyanis a kúria fontos események színhelye volt az 1850-es évek elején, a Bach-korszakban. Úrnője, Benkő Rafaelné e házban rejtegette a Makk-féle összeesküvés háromszéki vezetőjét, Várady Józsefet, és támogatta őt hálózata kialakításában.
Az országos műemlékké nyilvánított, 1832-ben épült kétmenetes kúria arányaiban, formavilágában még jelenleg, kissé romos állapotában is legteljesebben képviseli a háromszéki udvarház-építkezés hagyományait a klasszicizmus korában. Építtetői – egy keresztgerendába vésett felirat alapján – nemes altorjai Benkő János, felesége, Bara Mária és fia, Benkő Rafael voltak.
Benkő Rafaelné, leánynevén dálnoki Lázár Rozália, Lázár Mihály huszárszázados húga, rajongott a 48–49-es eszmékért, Magyarország és Erdély szabadságáért. Az 1849-es háromszéki harcok idején zászlót hímzett a 85. székely zászlóaljnak – ezt ma a Hadtörténeti Múzeumban őrzik. 1852-től bátran vállalt szerepet a Makk-féle összeesküvésben is.
Rejtekhely a kúria a falában
Várady József 26 éves bánpataki, Hunyad megyei ügyvédet, huszárszázadost Kossuth Lajos megbízottja, Makk József volt honvéd ezredes küldte bukaresti székhelyéről Háromszékre, az osztrák uralom megdöntésére irányuló székelyföldi összeesküvés ottani hálózatának kialakítására. Tevékenységét Várady a marosvásárhelyi központi összeesküvés lebukása után, 1852-ben kezdte. Ehhez nagy vakmerőségre és makacsságra volt szükség, amivel ő rendelkezett is. Sepsizoltáni tevékenységéről a következőket írja Bálint Áron 48-as honvéd, akit Benkő Rafaelné adott Várady mellé segítőnek, szolgának:
1852 július utolsó napjainak egyikén… az öreg udvarbíró bejött hozzám, és így szólt: – Te Áron, én az éjszaka egy magyar tisztet vezettem be az udvarba, a kenderesen át. – Látta magukat valaki? –kérdeztem. – Senki sem. – Jól van – folytattam, nekem kend megmondhatja, hogy kit vezetett be, de másnak ki ne fecsegje, mert asszonyostól együtt felakasztják. Harmadnap Benkő Rafaelné hozzám jött az istállóba, és így szólott: Áron, a kapukat ezután este 9-kor magad zárd be, és a kulcsokat hozd fel hozzám, hogy hírem nélkül senkit be ne bocsássatok. Így is történt. Pár nap múlva felhívatott az asszony, és azt parancsolta, hogy csináljak egy jó rejtekhelyet. – Minek azt? – kérdezém kíváncsian. – A szegény Várady itt van – mondá az asszony –, mint emisszárius jött be Törökországból, és nekünk jutott a feladat, hogy gondját viseljük. – Hát kicsoda ez a Várady? – kérdezém. – Egy előkelő családból való fiú Hunyad megyéből, Bányapatakáról, aki mint huszárszázados szolgált a magyaroknál.
Ezt megtudva, többet nem kérdezősködtem, hanem hozzáfogtam a rejtekhely kialakításához, mégpedig kettőnek, melyeknek később hasznát is vettük. Az egyiket az árnyékszékbélés mögötti falba, jobb és bal felől, a másikat egy ágy alatti padló alá. A két rejtekhely elkészülvén, Várady elkezdte hálózatépítő tevékenységét. Mindenekelőtt egy biztos levélhordó embert kellett szereznünk, és bibarcfalvi Borbáth László úr közbenjárására nem egyet, hanem hármat is kaptunk, úgy mint bibarcfalvi Szabó Áront, Bartalis Ferencet (ez utóbbit később Váradyval együtt Sepsiszentgyörgyön végezték ki) és Bogyor Sámuelt, kiknek feladatuk volt a leveleket Bukarestbe Makk ezredeshez szállítani… Ezzel a levelezés Várady és Makk között megkezdődött. Makk arra buzdította Váradyt, hogy mindenáron pénzt teremtsen, és küldjön neki. Akkoriban azonban mindenhez lehetett jutni, csak pénzhez nem. Annyira, hogy Váradynak nem volt egyetlen krajcárja, hanem Benkőné asszony tartotta benne a lelket…”
Szabadcsapat szerveződik
Később Várady beteg lett, és Baróton gyógyították meg. Majd visszatért Sepsizoltánba, de addigra az egyik beszervezésre kiszemelt személy feljelentette. Egy nap, amikor Benkő Rafaelné éppen Dálnokra kocsizott, Kovács sepsiszentgyörgyi rendőrkapitány razziát tartott a kúriában. Bálint Áron így ír erről:
„A rejtekünkbe szépen becsúsztunk. Onnan hallottuk jól, hogy Kovács kapitány a törvény nevében az egész épületet felkutatni szándékozik. Össze is kutattak mindent, még a párnákat is egyenként kikutatták, de eredmény nélkül. Éppen közvetlen a rejtekünket takaró ajtó között megállván, Kovács kapitány így szólott: – Itt valahol rejteknek kell lenni! Igaza volt, mert ha hosszadalmasabban állott volna az ajtó között, még a szívünk veréséről is észrevehetett volna minket az ajtó bélése között. Kovács kapitány nem találván meg, akit keresett, a csendőrökkel eltávozott, és mi előjöttünk rejtekünkről. Azonban néhány óra múlva hallottuk, a szakácsné és a cselédek keservesen sírnak, hogy a nagyságos asszonyt a csendőrök elfogták, és Kézdivásárhelyre vitték, ami valószínűleg Dálnokról jőve, útközben történhetett”.
Így aztán Várady és Bálint Áron a továbbiak során még rejtekükben sem érezhették magukat többé biztonságban. Kénytelenek voltak távozni Sepsizoltánból. A szervezés Bibarcfalván folyt tovább. 1853. október 2-án Várady József ötvenfőnyi szabadcsapata élén Bibarcfalváról Csíkba indult. A terve az volt, hogy a csíkszentkirályi erdőben bevárja a reményei szerint Háromszékről és Csíkból érkező csatlakozókat, majd megtámadja a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi adóhivatalokat, a pénztárakból szerzett pénzzel növeli és erősíti az önkéntes alapon szerveződő székely haderőt, amit aztán egyesít a külföldről várt, Makk ezredes által vezetett sereggel.
Útban az Őrkő felé
Azonban mindez csak vágyálom volt. A csapat tagjai egy élelmezési célból történt ökör-rekvirálás miatt összetűzésbe keveredtek a csíkszentkirályiakkal, akik számára ismeretlenek voltak az ő céljaik, és közönséges rablóknak nézték őket. A csíkszentkirályi bíró jelentette az esetet, így a csíkszeredai katonai kerület parancsnoksága tudomást szerzett a portyázók jelenlétéről. 1853. október 6-án katonaság vonult fel a szabadcsapat ellen, amely a meglepetésszerű, nagy túlerejű támadás nyomán feloszlott. Várady és bajtársai fejére az osztrák hatóságok magas vérdíjat tűztek ki. Hamarosan kézre is kerültek.
Őt és elfogott társait több hónapos vizsgálat nyomán, 1854. április 6-án a marosszéki törvényszék halálra ítélte. Az elítéltek közül többnek –így az eseményeket később leíró Bálint Áronnak is – a bécsi udvar kegyelemből 18 év sáncfogságra változtatta az ítéletét, ezt a büntetést nehéz vasban kellett letölteniük. Négy halálos ítéletet végrehajtottak. Várady Józsefet 1854. április 29-én Sepsiszentgyörgyön végezték ki. Az őrkői vesztőhelyre vezető út során az egykori huszárkapitány vidáman beszélgetett a mellé adott pappal. Egy szemtanú szerint katonás léptekkel felment a bitófához vezető lépcsőn, és szorosan a faoszlop alá állva várta, hogy a hóhér a kötelet a nyakába tegye.
Benkő Rafaelné három év fogságot szenvedett. Várady és Bálint Áron elfogásukkor még idejében össze tudtak beszélni, és mindketten hallgattak róla a vizsgálat során. Ha nem így cselekszenek, az asszonyra sokkal súlyosabb büntetés várt volna. Akár veszélybe kerülhetett volna élete is, hiszen komoly szerepet vállalt az összeesküvésben.
Benkő Rafaelné a szabadulása után is mindvégig a magyar szabadság híve maradt. Élete vége felé bátyjával, dálnoki Lázár Mihály negyvennyolcas huszárszázadossal együtt Aldobolyba költözött, de halála után visszaszállították Sepsizoltánba, és a családi sírboltba, férje mellé temették.
---
Benkő Rafaelnéről, illetve a tragikus történetről, a huszárszázados és a szabadsághős nemesasszony kapcsolatáról a nép körében romantikus elképzelések is születtek, amelyek balladák formájában terjedtek. A székely lányok többek között a következő szomorú dalokat énekelték egymás között:
Rofajiné (Benkő Rafaelné)
„Várom, várom, addig várom,
Míg szememre jön az álom, 
Ha szememre jön az álom, 
Ajtóm-kapumat bezárom. 
Váradit is kieresztem, 
Széket adok, leültetem,
Míg panaszim elmesélem,
Jó hajnalban felserkentem,
S egy pár csókkal eleresztem.”
Ballada Várady József elfogásáról
Tüzet fúj a pejparipa,
Úgy vágtat egy tiszt úr rajta.
„Hová, hová, hadnagy uram?”
„Lovagolok, édes fiam!”
„Ez sem igaz, hadnagy uram,
Aki megyen lovagolni,
Egy-két legényt viszen az csak,
Itt pedig van tizenkettő.”
„Egy pajtásom bujdokol itt,
Azt indultam megkeresni. 
Nagyot vétett urak ellen, 
De én hozom a kegyelmet. 
Nem tudod-e, merre leve?
Váradi az igaz neve.”
„Hogyne tudnám, hogyne tudnám!
Ott, a falu felső végén,
Lakik az ő violája,
Leghamarabb ott találja.”
Hadnagy uram tovább halad, 
Pásztorlegény úton marad.
A kicsi ház ott fehérlik,
Abban lakik Rofajiné,
A Váradi szeretője,
Most is ott vagyon mellette.
„Szép jó estét, Rofajiné!”
„Adjon Isten, vitéz uram”!
„Udvarodon van-e vállú?
Ihatnék a kis pejlovam!”
„Ha ihatnék, megitatom, 
Ha ehetnék, megetetem.”
Megy a hadnagy a szobába,
A Váradit ott találja.
„Add meg magad, te gazember!”
A katonák megrohanják,
Kezét-lábát megvasalják.
Hát ez a fa miféle fa,
Hogy betűjel sincsen rajta?
Ez a fa bíz aféle fa,
Váradit akasztják rajta.
Fiúk, lányok, ügyeljetek,
A németnek ne higgyetek!
Mert a német csúffá teszen,
Akasztófa alá viszen.”
Benkő Mihály. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Támogatja az állam az egyházi oktatást
A magyar kisebbségi oktatás is haszonélvezője annak, hogy ezután állami támogatásban részesülnek a felekezeti, illetve a magániskolák Romániában – fogalmazott Kelemen Hunor, aki a kormány által legutóbb elfogadott határozat kapcsán arra is kitért: a tanügyi törvénybe foglalt szabályozás gyakorlatba ültetése valóban fontos lépés a hazai oktatásban. Hosszú távon ez az intézkedés az oktatási rendszer fejlődéséhez, kínálatának bővítéséhez vezet – tette hozzá.
„A felekezeti oktatás működéséről a korábbi tárcavezetőkkel is részletesen egyeztettünk, Adrian Curaj jelenlegi tanügyminiszterrel való legutóbbi találkozónkon pedig azt is jeleztük, hogy mindemellett a hazai oktatás előnyére válna, ha az állam a magánoktatás támogatásába bekapcsolódik” – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki szerint örvendetes, hogy a jogszabályba foglaltak lépésenként a gyakorlatban is érvényre jutnak. „A kisebbségi oktatás tekintetében ugyanilyen hatékonyságot várunk el az oktatási tárcától. A vonatkozó törvénycikkelyek betartása mellett továbbá azt is sürgetjük, hogy a román nyelv tanításához legyen meg a megfelelő tanterve és tankönyve valamennyi osztálynak egészen a középiskola végéig” – szögezte le Kelemen Hunor.
A legutóbb kormányülésen elfogadott határozat szerint a felekezeti és magániskolák az állami oktatási intézményekhez hasonló mértékű normatív támogatást kapnak az államtól, amelyhez az önkormányzati költségvetés révén jutnának hozzá. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyari Tivadar: az oktatási rendszer is felelős a próba-képességvizsga gyenge eredményeiért
Az oktatási rendszer is felelős az idei próba-képességvizsga gyenge eredményeiért az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke szerint. 
Nem minden esetben a diák, hanem az oktatási rendszer is felelős az idei év próba-képességvizsgáinak eredményeiért – nyilatkozta Magyari Tivadar, annak kapcsán, hogy a vizsgán megjelent közel 167 ezer nyolcadikos mindössze 44 százaléka kapott átmenő jegyet mindhárom tantárgyból. Az anyanyelvből vizsgázó 10 ezer tanuló – nagy részük magyar diák – 76 százaléka átmenő jegyet szerzett ezen a próbán. 
„Az adatok jól mutatják, legtöbben a román nyelv és irodalom, illetve a matematika vizsgán szerepeltek gyengébben. Az idei példa is alátámasztja azt, amit az elmúlt években is hangsúlyoztunk: a diákok saját anyanyelvükön jobban teljesítenek. Tehermentesíteni kell őket, gyermekközpontú oktatást kell kidolgozni azért, hogy a többi tantárgyból is hasonló jó eredményeket érjenek el” – fejtette ki Magyari Tivadar. 
Szerinte ha a tanulók teljesítménye nem kielégítő, nem a gyermekeket, hanem a rendszert kell megváltoztatni – mondta az oktatásügyi alelnök, aki hozzátette: ez most csak szimuláció volt, a valódi, éles próbákon az eddigi években jóval nagyobb volt az átmenő jegyek aránya, remélhető, ez idén is így lesz. maszol.ro

EMNP: Markó, Kelemen, Borbély, Eckstein is adja vissza állami kitüntetését
Tekintettel arra, hogy Klaus Iohannis államfő visszavonta Tőkés Lászlótól a rendszerváltásban betöltött szerepéért kapott Románia Csillaga kitüntetést, Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnöke azt kéri a román állami kitüntetésekkel rendelkező erdélyi magyar személyiségektől, hogy tiltakozásképpen ők is adják vissza érdemrendjeiket.
„Amint 1989 decemberében, úgy most is összefogásra van szükségünk, hogy kifejezhessük: hitet teszünk a huszonhat évvel ezelőtt – Tőkés László által is – lefektetett alapelveink mellett” – fogalmaz. 
Fancsali közleményéből kiderül:  Markó Béla, Kelemen Hunor, Borbély László és Eckstein Kovács Péter is rendelkeznek a Románia Csillagával, vagy ahhoz hasonló kitüntetésekkel. Szerinte a kitüntetések visszaadása gesztus értékű vállalás lenne, mellyel hitet tehetnek az amúgy is törékeny romániai demokrácia mellett, s tiltakozhatnának az egyre inkább elszaporodó magyarellenes megnyilvánulások ellen.
[Forrás: Főtér] itthon.ma/erdelyorszag

A székely autonómiáért tüntettek a Fehér Ház előtt
Mintegy harminc ember tüntetett helyi idő szerint vasárnap délután a Fehér Ház előtt a székely autonómiáért. A résztvevők egy láncot formálva feltartottak egy transzparenst, melyen az "Autonomy for Székely Land" felirat szerepelt, többen székely zászlót lengettek.
Az Indexnek beszámoló egyik kinti magyar szerint a résztvevők nagy része székely származásúnak mondta magát, fiatalok és idősek is voltak közöttük. Beszédet is tartottak a Fehér Ház előtt.
Elmondásuk szerint azt az üzenetet szerették volna kifejezni, hogy tévhit, miszerint a székelyek Magyarországhoz csatlakoznának, hogy meg akarják változtatni a határokat vagy saját államot szeretnének. A céljuk a kulturális örökség megőrzése és az önkormányzás, mondták, Románia azonban az európai alapelvekkel és gyakorlattal szemben elutasítja a törekvésüket.
A rendezvényen részt vett Koszorús Ferenc (Frank Koszorus, Jr.), az egyik legjelentősebb kinti magyar szervezet, az Amerikai Magyar Szövetség vezetője is, aki régóta próbálja előmozdítani az autonómia ügyét. maszol.ro

Üveg- és kerámiatárgyak avatott díszítője
Valójában gyerekkori álma valósult meg az érmihályfalvi Kovács Évának azzal, hogy ma már abból él, amivel szeret foglalatoskodni: rajzol, fest. Megrendelések teljesítése mellett szárnyal alkotói fantáziája is.
Beszélgetésünk közben fellapozta azokat a megőrzött rajzfüzeteket, melyekbe gyerekkorában rajzolt portrékat, tájképeket, film- és rajzfilmszereplőket, s melyekben nyomon követhető a fejlődés a másolatoktól az önálló alkotásokig. Kovács Éva Érmihályfalván született, ott járt iskolába, majd számos munkahelye volt: dolgozott az egykori Arovit konzervgyárban, varrodában, a bölcsődében, a szociális otthonban. Tehetsége nem maradt titokban közben sem, tagja lett a helyi önképző körnek és kiállításokat is szerveztek számára, például még a ’90-es években lehetett a református imateremben megtekinteni egy 12 darabos grafikasorozatát Jézus életéről. Barátai biztatására iratkozott be a Fr. Hubic Művészeti Iskolába, hogy tehetségét fejlessze és hivatalos formát is adjon neki. Eközben éppen a bölcsődében dolgozott, melynek felújításából úgy vette ki részét, hogy a falakat mesefigurákkal tette hangulatosabbakká.
Sokféle megrendelés
Legnagyobb sikereit üveg- és kerámiatárgyak festésével aratta, és mint fogalmazott, éjjel-nappal dolgozott, hiszen munkahelye mellett festett. Aztán válaszút elé érkezett: mivel munkahelyén a fizetés meglehetősen alacsony volt, úgy döntött, vállalkozóvá válik és csak a festéssel foglalkozik. Mindez 2013-ban történt és az idő bizonyítja: nem döntött rosszul, hiszen állandóan van megrendelése. Például egyházközségek számára festi tányérokra a templomot, amit ajándékba adnak a megrendelők vendégeiknek, de ugyanilyen céllal rendelnek önkormányzatok címerekkel, zászlókkal, miegyébbel díszített emléktárgyakat. Ottjártunkkor éppen a magyarországi Ibrány község címere került dísztányérokra. De természetesen magánemberektől is érkezik megrendelés például vázák, pohárkészletek, csuprok egyedi díszítésére.
Szabad alkotás
A helyi görög katolikus templomban a keresztút hirdeti tehetségét, tavaly a Magyar Kempo Szövetség rendelt nála emléktányérokat, melyeket egy küzdősport világverseny résztvevői vittek szerte a világ 40 országába. Mint említettük, Kovács Éva tagja a helyi Marcsó József Képzőművészeti Körnek, az eddig helyben szervezett 9 alkotótáborban is ott volt, most éppen Margittán vannak kiállítva alkotásai, de bemutatkozott már a balmazújvárosi vagy éppen a nagyváradi Tibor Ernő Galéria közönségének is. Hiszen a szíve csücske mindig is a szabad alkotás, amire sajnos elég kevés ideje marad. Nem véletlenül választotta alkotói mottójának Petőfi Sándor: Az apostol című művének következő sorait: „Érzem, hogy én is egy sugár vagyok / amely segíti a földet megérni”. erdon.ro

Gyermekkórust alapított a Kolozsvári Magyar Opera
Kolozsvári Magyar Gyermekkórus néven alapított 8 és 13 év közötti gyermekekből álló énekkart a Kolozsvári Magyar Opera.
A mintegy 80 tagú együttesbe - amely működését márciusban kezdte el - főleg kolozsvári, de Kolozs megye más településein élő gyermekek is felvételt nyertek - tájékoztatta kedden az MTI-t Takács Aranka, a kórus szervezője.
Elmondta, hogy az énekkar létrehozását Szép Gyula, az opera igazgatója kezdeményezte. Már három évvel ezelőtt felmerült az ötlet, de akkor nem volt meg valamennyi feltétel, ezért csak februárban hirdettek felvételit, amelyre összesen 120 gyermek jelentkezett.
A kórust azért hívják kolozsvárinak, mert az opera produkcióiban való fellépések mellett egy városi énekkar szerepét is ellátja. Takács Aranka elmondta, Kovács Dalma fiatal karnagy vezetésével saját repertoárt alakítanak ki, amely főleg a gazdag magyar gyermekkórus-irodalomra épül.
Azért célozták meg az első és a hetedik osztály közötti gyerekeket, mert fő szempont volt, hogy  a kórus legkisebb tagjai járjanak már iskolába és a legnagyobbak énekhangja ne érje el a mutálás időszakát. A hetente egyszer próbáló kórus kezdetben egyszólamú műveket tanul, de később két-három szólamú darabokkal is kibővítik a repertoárt.
"A válogatásra sok olyan gyerek jött, aki még soha nem volt operában, de voltak olyanok is, akik a vizsgán hallottak életükben először zongorát. Nemcsak zeneiskolából, hanem sokféle tanintézményből jelentkeztek gyerekek, mindez mutatja, hogy igazi közösségi megmozdulás volt a kórus megalakulása" - mondta Takács Aranka.
A gyermekkórus első fellépése áprilisban lesz a Kolozsvári Magyar Opera Carmen előadásában, majd a Bohéméletben és a Háry Jánosban is szerepelnek. Az évad végén egy koncertet adnak az opera színpadán, amelyen bemutatják az első négy hónap munkájának eredményeit. szatmar.ro

Csíkszereda polgármesterjelöltje lenne Borboly Csaba
Indul az RMDSZ csíkszeredai előválasztásán Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke – ezt ő jelentette be keddi sajtótájékoztatóján. Hozzátette: ha Ráduly Róbert Kálmán RMDSZ-színekben indulna az előválasztáson, ő visszalép.
Mint mondta „a hargitai megyeszékhely nem maradhat gazdátlanul, új lendület kell Csíkszeredának”, ezért döntött úgy, hogy indul az RMDSZ-es polgármesterjelöltséget eldöntő előválasztáson.
„Tizenhat évet dolgoztam a megyei tanácsnál, végigjártam azt a bizonyos ranglétrát. Megyei tanácsosként kezdtem, majd alelnök és megyei tanácselnök is voltam” – emlékeztetett. Hangsúlyozta, széles kapcsolatrendszert épített ki Bukaresttől Brüsszelig és a különböző nagykövetségekig, így polgármesterként kamatoztatni tudja ezeket. Kitért arra is, hogy városvezetőként rajta kívánja tartani a szemét a megyei önkormányzaton. Azt is közölte, a lépéséről egyeztetett a csíkszéki RMDSZ-es polgármesterekkel és a szövetség országos vezetőivel, akiktől bizalmat kapott az előválasztáson való induláshoz.
Ha Ráduly indul, Borboly visszalép
Újságírói kérdésekre válaszolva szögezte le, ha az RMDSZ-előválasztási jelentkezési időszak lejárta előtt, azaz március 15-ig Ráduly Róbert Kálmán korábbi polgármester is indul, akkor ő visszalép a tisztség megpályázásától. A kérdésre, hogy mi lesz a megyei tanács elnöki tisztségének a további sorsa, a következő választ kaptuk: „Az majd később fog kiderülni. Bízunk benne, hogy ez a jelöltség hozzá fog segíteni, hogy továbbra is RMDSZ-es elnöke legyen Hargita Megye Tanácsának.”
Az RMDSZ csíkszeredai előválasztására a jelentkezési határidő március 15., 15 óra, az állóurnás szavazást pedig április 10-én tartják.
Molnár Rajmond. Székelyhon.ro

Kétnyelvűsítenek a Somostetőn
Kikerültek a kétnyelvű feliratok a marosvásárhelyi Somostetőre, a múzeum munkatársai pedig a napokban nekilátnak a várnál kihelyezett, helytelen ismertető szövegek javításának.
A nagy részben uniós pénzalapokból felújított Somostetőn kizárólag egynyelvű feliratokat helyeztetett el a városháza, főként a kisvasút nyomvonala mentén. A civilek felháborodása nyomán a hétvégén kikerültek a magyar feliratok is.
A szintén uniós támogatásból felújított marosvásárhelyi vár környékén részben többnyelvű tájékoztató feliratok jelentek meg, román, magyar és angol nyelven. A Maros Megyei Múzeum igazgatója, Soós Zoltán jelezte, hogy a magyar és angol feliratok rosszul vannak fordítva, és tárgyi tévedések is vannak a szövegben. A városháza igazgatósága hétfőn küldte át a múzeumnak a szövegeket javítás végett. Soós Zoltántól megtudtuk, hogy a héten kijavítják a szövegeket, majd visszaküldik a városházának, így remélhetőleg hamarosan a megfelelő tájékoztató táblák fogadják a várba igyekvőket.
Simon Virág. Székelyhon.ro

A prefektus szerint nem engedélyezett a felvonulás
Maros megye prefektusa nem tekinti engedélyezettnek a székely szabadság napja alkalmából csütörtökre meghirdetett marosvásárhelyi felvonulást és tiltakozást.
Lucian Goga prefektus, a kormány Maros megyei képviselője az Agerpres hírügynökségnek kedden kijelentette, megítélése szerint „a Siculitas egyesület (a szervező Székely Nemzeti Tanács nevében eljáró civil szervezet) rendezhet megemlékezést a Székely mártírok emlékművénél, de ha felvonulást is akar tartani Marosvásárhely főterén, az a felvonulás engedély nélküli lesz”.
A prefektus azzal magyarázta álláspontját, hogy a polgármesteri hivatal fellebbezése felfüggesztette a szervezők számára kedvező elsőfokú törvényszéki határozatot mindaddig, amíg jogerős ítélet nem születik az ügyben.
Lucian Goga ugyanakkor felszólította a megemlékezés részvevőit és Marosvásárhely lakosait, hogy tegyenek bizonyságot racionalitásról és nyugalomról, mert a hatóságok készen állnak arra, hogy kezeljék a helyzetet. „Mi tiszteletben tartjuk minden állampolgár véleményszabadságát és gyülekezési jogát, de senkinek nem áll jogában a közrend megzavarása, Marosvásárhely felbolygatása” – mondta a prefektus. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a prefektus nyilatkozatára reagálva az MTI-nek elmondta, a bejelentett forgatókönyv szerint tartják meg a megemlékezést, a felvonulást és a tiltakozást. „Mi eleget tettünk a törvény által előírt kötelezettségünknek. A gyülekezési jogot a törvény szabályozza. A törvény írja elő a mi kötelezettségeinket is, és a hatóság kötelezettségeit is. Ehhez kell igazodnia még a prefektusnak is” – mondta Izsák Balázs.
A székely szabadság napja – az SZNT bejelentése szerint – a székely vértanúk obeliszkjénél kezdődik csütörtökön délután 4 órakor. A helyszínen az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek elnökei, valamint a baszk és a katalán nép, illetve az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselői mondanak beszédet. A részvevők ezt követően mintegy két kilométert vonulnak Marosvásárhely főteréig, ahol a romániai régiósítási tervek ellen és Székelyföld autonómiájáért tüntetnek, valamint átadják a demonstráció petícióját a kormány Maros megyei képviselőjének. A rendezvény a bejelentett forgatókönyv szerint este 7 órakor befejeződik.
MTI. Székelyhon.ro

Tisztelt Tőkés László!
Temesváron ért minap a hír, hogy a román államfő visszavonta a hét évvel korábban neked megítélt Románia Csillaga érdemrendet.
Több mint két és fél évtizeddel ezelőtt te, mint egyszerű és nagyszerű lelkész, szembefordultál az akkor már hosszú ideje regnáló romániai zsarnokkal. Nem tudhattad, mi lesz kiállásod következménye. Nem te lettél volna az első, aki ilyesmi miatt az életével fizet. Ám csoda történt. Magatartásoddal kiváltottad Románia lakosságának lázadását, s nem te, a diktátor tűnt el a süllyesztőben. Húsz évvel később, a hálás román nép téged, magyart erre a legrangosabb román kitüntetésre érdemesített.
Utódod, Gazda István lelkész hívott meg a példátlan és világraszóló helytállásod városába, a Délvidéki Magyar Golgota című kiállítás megnyitására. Nyilván emlékszel rá, hogy a kiállítás létrejöttéhez neked is van valami közöd. Azokban az években, amikor mi itt a Délvidéken elkezdtünk nyilvánosan foglalkozni az 1944 végén, 1945 elején minket ért, a titói kommunisták vezérlésével lebonyolított vérengzéssel, neked volt már olyan tekintélyed, hogy küldöttként részt vehettél az Új-Zélandon szervezett vallási eseményen, az Egyházak Világtanácsának összejövetelén. Ott kaptad kézbe a levelemet, amely arról szólt, hogy a nagy vérengzésben lelkészeink vesztek el a legnagyobb arányban. Te voltál az első, aki névsorukat nyilvánosságra hoztad. A Temesváron most megnyitott kiállítás papjaink szenvedéseit is dokumentálja.
Tisztelt segítőnk, kedves barátom!
Átestél te már olyan megaláztatásnak szánt állami és egyházi intézkedéseken, amelyek végül dicsőségedet alapozták meg. Szent meggyőződésem, hogy ez most is így lesz. Nem biztos, hogy a mi generációnk megéri, de eljön az idő, el kell jönnie, amikor azt tanulják a diákok az iskolában – Romániában és másutt –, hogy volt Románia történetének egy olyan időszaka, amikor egy eszement diktátor a magyar falvaink lerombolásával is, meg más, hasonló intézkedésekkel akart bennünket a rá bízott országból eltüntetni. A szászokat meg az akkori szabad Németországnak kiárusította nemes német valutáért. Nota bene: saját népéhez sem volt jobb, megszámlálhatatlan példát erre a románok tudnának mondani. A magyar és a román nép viszonyát egyébként sok sérelem terhelte, éppen ezért fölbecsülhetetlen az értéke annak, hogy egy magyar lelkész váltotta ki a román népből a lázadást. Románia vezetői ezt az említett kitüntetéssel ismerték el.
Hét év múlva most visszavonták. Úgy vagyok én ezzel, mint az 1918-ban Gyulafehérváron megfogalmazott, az Erdélyt Romániához csatoló okmányba foglalt jogainkkal. Visszavonatlanságuk ellenére is baj van velük, ugyanaz, amit te néhány évvel ezelőtt megfogalmaztál róluk. Valójában azt közölted, valakinek számon kellene kérni őket.
Romániának a visszavonáshoz vitathatatlanul joga volt. Szuverén állam.
Te, Tőkés László szuverén ember vagy. Jogod van véleményt mondani a Románia területén élő magyarok sorsáról, hiszen egykor véleményt mondtál, messzehangzón és hatásosan az ott élő románokéról is. Meg a szászokéról is.
Azt hiszem, egyetértesz velem abban, hogy minden kitüntetéstől és visszavonástól függetlenül, annak ellenére is: érdemes volt negyed évszázaddal ezelőtt Románia népének példát mutatnod, néhány évvel ezelőtt pedig jogaink csorba voltát szóvá tenned.
Újvidéken, 2016. március 7-én.
Baráti tisztelettel: Matuska Márton. Magyar Szó (Újvidék)

Végtelen történet
Trianon és a magyar autonómiák 1947-től máig (2.)
Írásunk első részében áttekintettük az 1918/20-tól kialakult helyzetet. Bemutattuk, miként lett a felvidéki, délvidéki, erdélyi és kárpátaljai őshonos magyarság másodrendű polgár a szülőföldjén a huszadik század harmadik-negyedik évtizedében. Írásunk második részében a magyar autonómiák és lehetőségeik 1947 utáni történéseit vizsgáljuk.
Magyarország (1946-tól Magyar Köztársaság) nevében ugyanaz a Gyöngyösi János kisgazdapárti külügyminiszter írta alá 1947. február 10-én, a francia külügyminisztérium óratermében a békeokmányt, aki a tűzszüneti egyezményt 1945. január 20-án Moszkvában (Vörös Jánossal és Balogh Istvánnal) kézjegyével látta el. 
Párizsban hazánkat 1938-as határai mögé kényszerítették vissza a győztes szövetséges hatalmak, miközben a pozsonyi hídfőben három színmagyar községet (Horvátújfalu, Oroszvár, Dunacsúny) 14 024 kat. hold területtel Csehszlovákiához csatoltak. Azért csak hármat, mert a Gyöngyösi vezette magyar békedelegáció másik két falu (Rajka, Bezenye) elcsatolását megakadályozta. A helyszínen tartózkodó Gerő Ernő a szovjetek érdekeit képviselte, míg Károlyi Mihály a saját pozíciójával volt elfoglalva, hazánk kárára. 
1947. február 10. kül- és belpolitikai cezúra Budapest számára. Addig, éppen a békeszerződés aláírása miatt, a megszálló szovjetek (fő hatalmi szervük a Vorosilov vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság) és bábjaik (Rákosiék) legalább részben visszafogva magukat, a demokratikus látszatra adtak valamit. Az aláírás után már arra sem. Február 25-én letartóztatták Kovács Bélát, és a Szovjetunióba hurcolták, „fölpörgették” a Magyar Közösség-pert, ezzel megroppantották a Kisgazdapártot, elűzték Nagy Ferenc miniszterelnököt, csalásokkal tarkított kékcédulás választásokat tartottak. Jött a Mindszenty- és a Rajk-per, utána a totális kommunista diktatúra kiterjesztése. Ezt nevezi 1948/49-től a marxista terminológia a „fordulat évének”.
Párizs és az etnikai magyarság
Minden magyar ember, még a jobb érzésű kommunisták is, abban bíztak, hogy „Párizs után” a szovjet hadsereg kivonul. Nem így történt! A megszállók „összekötővé” váltak: ausztriai katonai egységeiket biztosították egymillió fővel (!) Magyarország és Románia felől és az őket mindenben kiszolgáló kommunista pártok hatalomba vezető útját. Csak Csehszlovákiából vonultak ki ’47-ben, majd ismét be ’68-ban. 
A háború után senki nem beszélt az „ősbűnről”, amely az 1943. decemberi Sztálin–Benes moszkvai találkozón fogant. A londoni emigráns csehszlovák kormány hungarofób feje andalító dallamokat dúdolt a Generalisszimusz fülébe a térség oroszok általi megszállásának és szlávosításának (!) szükségességéről. Ez „Csehszlovákiára fordítva” a magyar és a német lakosság kollektív bűnösségét és jogfosztását, kiűzését jelentette, de később már térségi receptként működhetett, megfejelve egy „apróbb ajándékkal”: Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolásával, 1945. június 29-én. Ez az Európa szégyenére máig érvényes Benes-dekrétumok (1945. május 14. és október 27. között kiadott elnöki rendeletek, melyek közül tizenhárom közvetlenül, húsz pedig közvetve mondja ki a kisebbségek kollektív bűnösségét) genezise, amiknek jó részét végre is hajtották szovjet segítséggel az egyetemes magyarság – 120 ezer magyar kitelepítése 1945 és 1948 között – és németség ellen. Ezzel párhuzamosan megindult a helyben megtűrt (állampolgárság nélküli) magyarok reszlovakizálása, mellükön az M betű viselésére kötelezve. 
Diktatúrából diktatúrába
A jugoszláv – csetnikekkel jócskán kibővült – partizánhadsereg, hasonlóan a román Maniu-gárdistákhoz, nem várta meg a „diplomáciát”, szabályosan irtotta a nem szláv eredetű (német, olasz, albán) lakosságot. Köztük több tízezer civil, fegyvertelen, délvidéki magyart pusztítottak el válogatott kegyetlenséggel, Vaso Cubrilovic „elvei” alapján 1944 novembere és 1945 márciusa között. Anton Bebler ljubljanai professzor adatai alapján a „partizánbevonulások” (Trieszt, Fiume, Pristina, Bleiburg, Bácska stb.) halálos áldozatainak száma kettőszázezer fő. Jugoszláviát 48 ezer magyar hagyta el, Romániát háromszázezer. Budapestről nyolcezer zsidó vándorolt ki a „koalíciós” években az alakuló Izraelbe, miközben megindult hazánkból a svábság kitelepítése, három év alatt megközelítőleg száznyolcvanezer fő.
Autonómiáról nem beszéltek sem Potsdamban, sem Párizsban, sem Moszkvában, sem New Yorkban, csak magasztos elvekről, békéről, demokráciáról, emberi jogokról...
A Nyugatról 1947-ig hazatérő mintegy kétszázezer magyar hadifogoly még „elcsípett” egy-másfél évet, a reményt adó korszak végéből. Ekkor még a Moszkva felől érkezők is. Hatszázezren estek szovjet hadifogságba, kétszázezer civilt hurcoltak el „malenkij robotra”, akiknek csak kisebb hányada tért haza a „vörös paradicsomból” 1949-ig. Többen csak az ötvenes években, még többen soha. Akik Sztálin birodalmából jöttek, tudtak mindent. Látták, meg- és túlélték a „népek hazáját”. Nekik nem volt új Kistarcsa, a hortobágyi internálótáborok világa, Recsk és az ÁVO, majd az ÁVH, a börtönök, az akasztások és a kivégzések magyarországi valósága. A határok Nyugaton, Keleten és Délen (Jugoszlávia) lezáródtak 1948/49 fordulójára. Népünk a határon belül sem volt autonóm, nemhogy kívül.  Európa keleti felének szovjetizálásához „alkotmányos út” vezetett. 
A minta az 1936-os szovjet alkotmány volt. A „versenyt” a még Sztálintól is balra álló Jugoszlávia nyerte, 1946-ban készen voltak (a tükörfordítással). Magyarország 1949-re teljesítette új „alkotmányos” feladatát, Románia késett. 1948-ban kiadtak egy ideiglenes alkotmányt, majd írni kezdték a véglegest, s küldözgették Moszkvába a változatokat, mígnem visszakaptak egy „kijegyzeteltet”. A példány Sztálin, Molotov és Visinszkij saját kezű „ajánlásait” tartalmazta, nyomatékkal bejelölve a Magyar Autonóm Tartományt, Marosvásárhely központtal. 
A Szovjetunióban 192 (!) nyelvi-folklorisztikus autonómia létezett az ötvenes években. Ezek mintájára hozatta létre Sztálin román követőivel a székely autonómiát 1952. július 18-án. A székely megyék lakossága az újságból értesült arról, hogy ők ezentúl autonómok. A nyolcvanszázalékos magyar többséget felölelő 670 ezer fős, 13 ezer km2-es terület, a vasút és a hadsereg kivételével, nyelvi inkubátorházként „üzemelt”, de egymillió erdélyi magyar kimaradt belőle. Az 1956-os magyar forradalom megrettenti a román vezetést (is), melyben megjelenik a fiatal N. Ceaușescu, aki azonnal szűkíteni kezdi az autonómiát, miközben 1958-ban kitessékelik Romániából a szovjet hadsereget. Ezután román többségű területekkel bővítik az autonómiát, nevét Maros-Magyar Autonóm Tartományra változtatják, amit ellepnek a Securitate ügynökei. Gheorghiu-Dej 1965-ben hal meg, helyére a magyargyűlölő Ceaușescu lép, aki elszívja a levegőt a MMAT elől, s családi-baráti hűbéresi vállalkozássá alakítja Romániát. Azért szervezi át közigazgatásilag, hogy megszüntethesse a székelyek kvázi autonómiáját 1969. január l-jén. Rákosiék az alapításkor voltak némák, Kádárék a megszüntetéskor hallgattak...
A királyi diktatúrát az idegen megszállás és a háború után kommunista diktatúra váltja föl az 1945 után rekonstruált Jugoszláviában. 
A Kominform (Tájékoztató Iroda) 1948. júliusi határozata „kiátkozta” a föderális balkáni országot a szocialista akolból. Az ötvenes évektől a renegát Belgrád önálló útra tér: az Edvard Kardelj fémjelezte önigazgatási szocializmusra. Vezetője, Tito marsall kommunista diktátor, de nem Moszkva helytartója. Az 1963-as jugoszláv alkotmány a Szerb (tag)Köztársaság területén már két autonóm körzetet (Koszovó és Vajdaság) jelöl, amelyek 1974. január 1-jétől Autonóm Tartománnyá válnak. A JSZSZK hat tagköztársaságból és két autonóm tartományból áll. Azonnal megjelenik a kétmilliós Vojvodina/Vajdaság (lakosságának 25 százaléka magyar) statútuma is. A területi autonómia (21 ezer km2) adó-, vám- és illetékbevételekkel rendelkezik, önálló kormánnyal és parlamenttel (Báni Palota, Újvidék) bír. A VSZAT 150 fős parlamentjében 37 magyar képviselő foglal helyet. A jugoszláv szövetségi parlamentben 110 fő képviseli az autonóm tartományt, közülük 26 magyar. Már Tito 1980-ban bekövetkezett halála előtt is, de különösen utána rendszeresen támadták Szerbiában az autonóm tartományt. Az autonómia tényleges fölszámolása de jure 1989-re esett, alkotmánymódosítás formájában.  1991 és 1999 között Szerbia négy háborút vívott Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Koszovó ellen és négyet veszített el. Az ezredforduló után Vajdaság visszakapta néhány korábbi jogkörét, de önfinanszírozási lehetőségét nem. A délvidéki magyarság a tartomány lakosságának mindössze 12 százalékára esett vissza. Az újvidéki 120 fős kvázi parlamentben hét, a belgrádi 250 fős Skupstinában mindössze öt magyar képviselő van. A délvidéki magyar etnikum szempontjából a mára kialakult állapot nem felel meg az autonómiakritériumoknak.
A Hódi Sándor jegyezte VMDK (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége) által kiadott magyar autonómiatervezet 1992 áprilisában látott napvilágot. A Magyar Autonóm Körzet a vajdasági autonómián belül hozta volna létre a magyar önkormányzatok társulását és a személyi (perszonális) autonómiát, hivatkozással a szerb alkotmányban biztosított kisebbségi jogokra. Bár a kodifikált anyag Hágába (Jugoszlávia-konferencia) és Brüsszelbe is eljutott, a balkáni háborúban elmélyülő szerb diktátor, Slobodan Milošević maga (személyesen) utasította el azt. Nem sokkal ezután tette ugyanezt Franjo Tudjman horvát államfő az isztriai „autonómok” tervezetével.
Az autonómia mai esélyei
rendszerváltás utáni polgári kormányok a politikai fókuszhoz közeli helyzetbe hozták a nemzetpolitikát, stratégiai ágazatnak tekintve azt. Intézkedéseik a határon túli magyarság megmaradását, szülőföldjén való boldogulását, fejlődését szolgálták. Ezt a kissé lassúnak látszó, de pozitív folyamatot törte meg a 2004. december 5-i szégyenteljes népszavazás, amit a 2010 nyarán bevezetett kettős állampolgársági törvény úgy korrigált, hogy életbelépésével azonnal, szinte preautonóm állapotot teremtett. Autonómiákat azonban csak nagyon precíz terület- és népességszámítások alapján lehet létrehozni, demokratikus-tárgyalásos alapon. Erre, mai tudásunk szerint négy régióban lenne lehetőség: Észak- és Közép-Bácskában, valamint a kapcsolódó Bánság (Bánát) egy részén, Kárpátalján a kibővített beregszászi járásban, Erdély székelyföldi részén és a Felvidék déli részén. Ezekben a térségekben él a Trianonban elcsatolt területeink úgynevezett tömbmagyar része, amelyekre érdemes a hangsúlyt helyezni, ezzel akadályozván meg a további szórványosodást és elvándorlást. 
Ilyen lehetne a Délvidéken a Tisza-menti Magyar Autonóm Körzet, amelynek tizenegy járásában (Szabadka, Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Topolya, Zenta, Csóka, Kishegyes, Óbecse, Ada, Szenttamás és Temerin) kilencvenhat településen csaknem kettőszázezer magyar ember él etnikai többséget képezve 4264 km2-en.
Kárpátalján a tizenhárom járásból a beregszászi képezi azt a magot, ahol a magyar többség meghaladja a hetven százalékot. A határos járások (ungvári, munkácsi, ilosvai, nagyszőlősi) kapcsolódó településein él a helyi magyarság százezres nagyságú tömbje, mintegy 1150-1300 km2-es területen. A Székely Nemzeti Tanács és vezetője, Izsák Balázs által elkészített Székelyföldi Autonómiatervezet területe 9980 km2, lakossága pedig 809 ezer fő, ebből székely-magyar 613 ezer személy. Az autonómia területe nyolc székre tagozódik: Bardóc-Miklósvárszék, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék.
A legnehezebben határozható meg a leendő magyar önkormányzat területe Dél-Szlovákiában, mivel az ottani 460 ezres magyarság a 687 kilométeres magyar–szlovák határ közvetlen túloldalán él változó mélységben, miközben az ország új (1996–2000) közigazgatási rendszere alapvetően észak–déli irányú. Az ottani magyarság két nagyvárosban Kassa és Pozsony, valamint a 79 járásból 16-ban (Szenc, Dunaszerdahely, Galánta, Vágsellye, Komárom, Érsekújvár, Nyitra, Léva, Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Nagyrőce, Kassa környéke, Tőketerebes és Nagykapos) érdekelt. Megállapítható, hogy ezek nem a természetes régióhatárok, ezért a terület- és népességmeghatározás nagy szórású becsléssé válhat, melynek alapját egy 4500–5000 km2-es elképzelt „makrojárás” képezné, mintegy 340–350 ezer magyar lakossal, amire a mostani szlovák politikai fölfogásnál esély sincs. Ha írásunk kiinduló adatát – Trianonban elcsatolt területeink nagysága: 189 ezer km2 (Horvátország nélkül) – hasonlítjuk össze a tervezett magyar autonómiák területével, melyek területe együttesen kerekítve mintegy húszezer km2, láthatjuk, hogy ez alig több mint tíz százalék. Döbbenetes, de igaz szám! Juhász György
A szerző a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos főmunkatársa. Magyar Hírlap

Csak a folyamatban lévő ügyekre érvényes, hogy a SRI alkotmányellenesen hallgat le
Nincs visszamenőleges hatálya, csak a folyamatban lévő peres ügyeket érinti a román alkotmánybíróságnak az a határozata, amely hatályon kívül helyezte a titkosszolgálati megfigyelések és lehallgatások jogalapjául szolgáló törvénycikkelyt – derült ki a testület szerdán közzétett indoklásából.
A február 16-i döntés szerint sérti a jogállamiságra és a polgárok jogbiztonságára vonatkozó alkotmányos előírást a büntetőeljárás azon rendelkezése, mely szerint a lehallgatásokat a bűnüldöző szerveken és a rendőrségen kívül „más, erre szakosodott állami szervek" is végezhetik. Az alkotmánybírák azt kifogásolták, hogy a jogalkotó nem nevezte meg, milyen szervekre utal.
A bíróságok a folyamatban lévő ügyeknél ezentúl nem vehetik figyelembe azokat a bizonyítékokat, amelyek titkosszolgálati megfigyeléseken, lehallgatásokon alapulnak – vonta le a következtetést a Hotnews.​ro hírportál.
Az alkotmánybírósági indoklás szerint minden jogszabályt alkotmányosnak kell „vélelmezni", amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, így a két hete hozott határozat nem vonatkozik a jogerősen lezárt perekre. A taláros testület azonban nem zárta ki, hogy döntése ilyen esetekben is hivatkozási alapul szolgálhasson perújrafelvételi kérelmeknek.
Az alkotmányossági kifogást egy pénzmosásért és adócsalásért első fokon elítélt, 2006-ban letartóztatott török, iráni és kínai vádlottakból álló csoport ügyvédei emelték az ellenük folyó per fellebbviteli szakaszában. Az első médiakommentárok szerint az alkotmánybírósági döntés a korrupcióellenes harcot is érzékenyen érinti. Romániában ugyanis nemcsak a nemzetbiztonsági ügyekben végez megfigyeléseket a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), hanem a korrupció, szervezett bűnözés, vagy akár adócsalás gyanújával indult büntetőeljárásokban is az SRI „szolgáltatásait" veszi igénybe az ügyészség.
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) közölte: 130 speciálisan kiképzett rendőrre és műszaki fejlesztésekre lesz szüksége ahhoz, hogy ezentúl maga végezhesse a gyanúsítottak titkos megfigyelését. A DNA számításai szerint ehhez több mint tízmillió eurós költségvetés-kiegészítésre lesz szüksége.
Raluca Pruna igazságügyi miniszter már az alkotmánybírósági indoklás közzététele előtt jelezte: sürgősségi rendeletet készít elő, amellyel felhatalmazzák a rendőröket és ügyészeket, hogy az SRI infrastruktúráját használva végezzék a lehallgatásokat és megfigyeléseket, amíg sikerül a joghézagot felszámolni. A Gandul című portál korábban azt közölte: az SRI által 2014-ben végzett több mint 42 ezer megfigyelési eljárás közül 2410-et a legfőbb ügyészség vagy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) kezdeményezett.  MTI. Erdély.ma

Kiálltak Tőkés mellett a Fidesz-KDNP EP-képviselői
A magyar kormánypártok európai parlamenti képviselőcsoportja kiállt Tőkés László európai parlamenti képviselő mellett, miután értesült Románia köztársasági elnökének döntéséről, aki visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. Ponta volt kormányfő kezdeményezte Tőkés érdemrendtől való megfosztását, mert a romániai rendszerváltás egyik emblematikus alakja egy nyilvános beszédében úgy fogalmazott: Magyarország legyen Erdély „védhatalma".
A Fidesz-KDNP uniós parlamenti képviselői méltatlannak és sértőnek tartják a Románia Csillaga érdemrend visszavonását Tőkés Lászlótól. Tőkés szintén a Fidesz-KDNP EP-képviselőcsoport tagja.
A képviselők hangsúlyozták, hogy a képviselő a romániai kommunista diktatúrával szembeni népi felkelés meghatározó alakja, és akinek közéleti tevékenysége középpontjában éppen egy szabad, demokratikus és európai Románia megteremtése áll.
Sérelmezték, hogy a kitüntetés visszavonásához Tőkés Lászlónak egy nyilvános fórumon elmondott kijelentése vezetett, amely eljárás Románia szólásszabadság iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezi – vélekedtek a képviselők.
Hozzátették, hogy Klaus Iohannis román köztársasági elnök döntése arról árulkodik, hogy a román politikai elit még mindig nem tudott felülemelkedni a kommunista örökségen, a nemzeti kisebbségeket és a másként gondolkodókat megbélyegző politizáláson.
Tőkés Lászlónak a román totalitárius rendszer lebontásában szerzett történelmi érdemei elvitathatatlanok, azon egyetlen kitüntetés elvétele sem változtat – jelentette ki a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja.
Egy hete történt a visszavonás
Klaus Iohannis államfő csütörtökön jelentette be, hogy a kitüntetettek becsületbírósága által tett javaslatnak megfelelően visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet.
Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében, miként azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. 
MTI. Erdély.ma