Válságban van, de nem szűnik meg a PKE
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem pénzügyi válságban van, de nem fog megszűnni, ehelyett az intézmény átszervezésével próbálják meg orvosolni a bajt.
Az elmúlt időszakban több sajtóinformáció került napvilágra arról, hogy komoly pénzügyi válsággal küzd a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE). A válságnak a tényét maga az egyetem vezetősége is elismerte, de konkrétumokról mindeddig nem esett szó. Most megtört a jég: Tőkés László EP-képviselő, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke, valamint Szilágyi Zsolt, ennek a testületnek a tagja tartottak sajtótájékoztatót a témában pénteken. „A fenntarthatóságát veszélyeztető súlyos válságot él át a PKE, ezen próbál változtatni az Alapítók Tanácsa” – szögezte le elöljáróban Tőkés László.
Gondatlanság, hűtlen kezelés
Elhangzott, hogy jelenleg is folyik a vizsgálat annak kiderítésére, hogy az elmúlt évek során miért és hogyan halmozott fel a PKE mintegy 3,5 millió lejes adósságot. Tőkés László kifejtette, hogy az egyetem évente jelentős költségvetési támogatást kap a magyar államtól, ebbe e költségvetésbe bele kell férni, csakhogy az utóbbi években az egyetem ezt a költségvetést általában túllépte, ami már önmagában hiányt generált. Emellett az egyetem olyan kifizetéseket is eszközölt, amiket nem lehet elszámolni, tehát amit nem fizet ki az egyetemnek a támogató. Az anyagi válsághoz járultak hozzá azok az EU-s pályázatok is, amelyeknek többségét a PKE veszteséggel zárta. Ehhez kapcsolódva Szilágyi Zsolt elmondta, hogy ezekhez a jogi szempontból egyébként korrekt módon lebonyolított projektekhez biztosítani kellett az önrészt, amelyekre az egyetem bankkölcsönöket vett fel az OTP Banktól, amiket aztán nem tudott időben törleszteni. Ráadásul voltak olyan projektek, amelyekről csak utólag derült ki, hogy egyes kiadási tételeket formai hiányosságokra hivatkozva nem térít vissza a finanszírozó, ami szintén az egyetem veszteségeit növelte. Mindezek mellett az állami illetékek, sőt a közüzemi díjak befizetésének elmaradása is a veszteségek között szerepel. A pénzügyi szabálytalanságok egy másik szeletét képezte az, amit Tőkés László így fogalmazott meg: „a költségvetési tételek között átjáróház volt” – vagyis a különböző célokra (például Erasmus program) elkülönített költségvetésbe belenyúltak, nem rendeltetésüknek megfelelően költötték el ezeket a pénzeket.
Felelősök keresése
Hogy ez a teljesen szabálytalan gazdasági-pénzügyi állapot éveken át úgymond zavartalanul folytatódhatott, az többek között annak tudható be, mondta Tőkés László, hogy szelektív tájékoztatás történt az egyetem vezetősége részéről az Alapítók Tanácsa felé, emellett nagyok voltak a testületi átfedések. Erre példaként említette az alapítók tanácsának elnöke azt, hogy dr. János Szabolcs leváltott rektor annak a testületnek is a tagja volt, amelyik többek között éppen az ő munkáját volt hivatott ellenőrizni. Tőkés László megjegyezte, hogy noha a vizsgálat jelenleg is tart, és a személyi felelősség pontos kiderítése még várat magára, de dr. János Szabolcs rektor és Berei Annamária gazdasági igazgató felelőssége nyilvánvaló az ügyben. Tőkés László elmondta, hogy Berei Annamária egy alkalommal 56 ezer lej előleget vett fel, míg dr. János Szabolcs rektor ennek az összegnek mintegy a felét vette fel előlegként. Tőkés László hangsúlyozta, hogy a kivizsgálás lezárulta után annak ellenére sem szeretnének világi bírósághoz fordulni, hogy gondatlan pénzügyvitel, valamint hűtlen kezelés alapos gyanúja merült fel, de ehhez arra is szükség van, hogy az érintettek is „segítsenek a szálak kibogozásában. Amennyiben együttműködnek, akkor nem lesz feljelentés”, mondta Tőkés László, hozzátéve, hogy ezzel együtt mindazokkal szemben ragaszkodnak a személyi felelősség megállapításához, akik anyagi kárt okoztak az egyetemnek.
Tervek
A PKE válsága nem olyan természetű, hogy a fiatalok és a szülők elveszítsék bizalmukat az egyetem iránt – hangsúlyozta a tájékoztatón Szilágyi Zsolt, aki leszögezte: biztos, hogy az egyetem megmarad, de belső átalakulásra szorul, amit Tőkés László azzal egészített ki, hogy bár felmerült a PKE egyfajta egyesítése a Sapientiaval, mindazonáltal a PKE önállósága a kívánatos alternatíva. A Sapientia Alapítvány ultimátumszerű felszólítására a PKE kidolgozott egy tervezetet, mely az egyetem pénzügyi talpraállítását célozza. A Kolozsvárra elküldött válságkezelési tervezet tartalmazza többek között azt az elképzelést, hogy az egyetem három karát összevonják két karrá, és a tanszékeket is átszervezik. A leendő karok egyike a társadalomtudományokat és a közgazdaságtudományokat foglalja magába, a másik pedig az irodalomtudományi és a művészeti szakokat öleli majd fel az elképzelés szerint. Bizonyos szakok megszűnnek, azt azonban nem árulták el, hogy melyek, az oktatói állományt is csökkenteni kell, és egyéb átszervezésekre is szükség lesz. Ebben a vonatkozásban példaként említette Tőkés László az utaztatások jelenleg túl nagy költségeit. A leépítések nem előzetes tervszámok alapján történnek, válaszolta arra a kérdésünkre, hogy hány oktatót érint majd a leépítés, majd hozzátette, hogy az egyik elképzelés az, hogy hasonló profilú tantárgyak esetében nem szükséges máshonnan tanárokat Váradra utaztatni, ha helyi tanár is elláthatja azt a feladatot. A nyilatkozók biztosították a közvéleményt arról, hogy az esetleg megszűnő szakok esetében a jelenleg ezeken a szakokon tanulók mindenképpen befejezhetik itt tanulmányaikat és államvizsgázhatnak is. Szilágyi Zsolt kérdésre válaszolva elmondta, hogy az egyetem pénzügyi gazdasági helyzete akár már ebben az évben rendeződhet, amennyiben sikerül gyakorlatba ültetni a válságkezelési tervet, aminek végrehajtása az ebben a hónapban megválasztandó új rektor feladata lesz. A PKE rektori tisztségére egyébként két jelentkező van: dr. Pálfi József, jelenlegi megbízott rektor és Fogarasi István docens.
Pap István. erdon.ro

Megszűnhet az egyetem?
A tavaly ősszel több online és nyomtatott lapban is megjelent a hír, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) anyagi gondokkal küszködik, ezekről azonban az egyetemi vezetőség nem tájékoztatott nyíltan. Csupán a Tőkés László által vezetett Alapítók Tanács adott ki egy pontosító nyilatkozatot a sajtóban megjelent információkra reagálva.
Az 1999-ben, a Sulyok István Református Főiskola jogutódjaként alakult felsőoktatási intézményt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel együtt a magyar állam finanszírozza. A támogatásokat a Sapientia Alapítvány kezeli, melynek kuratóriumi elnöke, Kató Béla lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyház püspöke legutóbb két héttel ezelőtt tárgyalt az egyetem elnökével, Tőkés Lászlóval és a felsőoktatási intézmény vezetőségével az anyagi helyzet rendezéséről – adta közre a Maszol.ro hírportál.
Korábban a Krónika napilap kutatásai alapján derült ki, hogy a felhalmozott óriási adósságról szóló hírek nemcsak hogy igazak, de kitudódott az is, hogy hogyan rúghat ez az összeg 3,5 millió lejre: a PKE a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretén belül 14 projektben vett részt, amelyekhez csak úgy tudta biztosítani az önrészét, hogy kölcsönöket vett fel az OTP Banktól (300 ezer eurót). A pályázati pénzek elszámolásai azonban folyamatosan késtek és hiányosak voltak, ahogy a törlesztések is, az adósság pedig egyre gyarapodott.
A visszafizetéshez, illetve a banki törlesztés átütemezéséhez radikális intézkedésekre van szükség, és ezek terveinek kidolgozására március 2-ig hagyott időt a kuratórium a Maszol információi szerint. A nagyváradi magyar egyetem számára most két lehetőség tűnik a legvalószínűbbnek: a PKE átszervezi önmagát, és legalább négy szak megszüntetésével csökkenti a költségeit, vagy a Sapientia nagyváradi részlegeként működik tovább, azaz megszűnik az önállósága.
Tavaly a PKE rektora, János Szabolcs lemondott, és jelenleg Pálfi József egyetemi tanár, nagyvárad-réti lelkész tölti be a megbízott vezetői tisztséget, akit a tegnap hiába kerestünk, nem tudtunk elérni, hogy nyilatkozzon a határidő lejártával esedékes döntéshozatalról.
Szamos Mariann. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kampány a magyar suliért
A szülő felelőssége, hova íratja gyerekét 
Csütörtökön beharangozó sajtótájékoztatóval indította az RMDSZ beiskolázási kampányát Kolozsváron. A Minden magyar gyermek számít akció célja, hogy kilencezer fölött tartsák a magyarul tanuló előkészítő osztályosok számát, illetve hogy elérjék a tízezret.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, a 2012-ben indított, az anyanyelven történő oktatás előnyeit hangsúlyozó kampány túlnőtt a szövetség keretein, hiszen évek óta bekapcsolódtak a tájékoztatásba az egyházak, civil, szakmai szervezetek, pedagógusok is. Az összefogásnak köszönhető, hogy minden évben hetekig, hónapokig nyújtanak információkat szülőknek, diákoknak arról, miért fontos anyanyelven tanulni.
Ami az RMDSZ idei oktatáspolitikai célkitűzéseit illeti, az ügyvezető elnök elmondta, hármas célt tűztek ki maguk elé: az anyanyelvi oktatás erősítését, a diákok tehermentesítését, a gyermekközpontú oktatás kialakítását. „A gyermekközpontú oktatás fontos része, hogy a minisztérium végre biztosítsa a kisebbségek számára a román nyelv speciális módszertan alapján történő oktatását. Jelenleg csak négy évig tanulják nem anyanyelvi szinten a román nyelvet a magyar gyermekek, utána, amikor még a nyelvet sem beszélik rendesen, ugyanabba a rendszerbe csöppennek bele, mint a román anyanyelvűek” – mondta Kovács.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási ügyekért felelő ügyvezető alelnöke elmondta, fontos cél, hogy az előkészítő osztályosok számát 9 ezer fölött tartsák, és lehetőleg elérjék a 10 ezret. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Könyvbemutató és gálaműsor
Művelődési események Baróton 
Újabb kötetet tesz le olvasói asztalára Fehér János vargyasi művészettörténész. A szinte pontosan egy évvel ezelőtt megjelent Dobó – egy település a Kormos mentén című nagyszabású tanulmánykötete után, ezúttal A bölöni unitárius templomvár című könyvét mutatja be. Az esemény helyszíne a baróti Rózsa vendéglő ma 18 órakor.
A kötet Bölön régi unitárius (középkori) templomára vonatkozó adatokat mutat be, taglalja a jelenleg is álló templom építésének körülményeit. Olvashatunk benne az isten házát övező védőövről, az épületegyüttes története szempontjából fontos levéltári források, képek is helyet kaptak a műben. A kötetet Gyöngyössy János történeti grafikus, szakíró ismerteti.
Ugyancsak 18 órától a baróti Tanulók Klubjának művészcsoportjai mutatják be a városi művelődési házban Tavaszvárás 2016 című gálaműsorukat. Fellép a Princess mazsorettcsoport, a Mozaik moderntánccsoport, a Csipike színjátszócsoport és a balettcsoport. Az eseményekre a szervezők szeretettel várják az érdeklődőket.
(bf) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kolozsváron kezdődik a Feszty Árpád Emlékév vetélkedősorozata
Feszty Árpád születésének 160. évfordulója és a körkép megalkotásának 120. évfordulója alkalmából, az idei évet a Feszty Körkép Alapítvány Feszty Emlékévnek hirdette meg.
Az alapítvány Hazatérés címmel történelmi és ismeretterjesztő vetélkedőt hirdetett a Kárpát-medence területén élő diákok számára.
„A Történelmi Magyarország területén élő, 10 és 18 életév közötti magyar ajkú gyermekek részére összeállított vetélkedősorozat azzal az üzenettel indul útjára, hogy bármely tájegységről érkezzünk is, ahol magyar szó, magyar lelkület lengi át szívünket, mindenhol otthon vagyunk, egyek vagyunk. Sorsunk közös, s ennek megfelelően egységes akarattal tudunk a jövőbe nézve olyan célokat megvalósítani, mint ezer éve Árpád vezér a magyarok bejövetelével, vagy Feszty Árpád, aki a kor jelentős szellemi alakjait és patrónusait mozgósítva határidőre elkészítette a körképet, melynek felállításában az egész nemzet egységes szívdobbanása lüktetett” – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben.
Az emlékév vetélkedőjének első állomása Kolozsvár lesz. A március 12-13-án sorra kerülő kétnapos előadássorozat és ismeretterjesztő vetélkedő helyszíne a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem.  A tudáspróbán hét csapat méri össze tehetségét, amelyre egy-egy csapatot Ógyalla és Eger városa, ötöt pedig a rendezvényt befogadó, Kolozsvár városa állít ki.
Ezt követően az év során ellátogatnak a vetélkedővel a délvidéki Magyarkanizsára, a kárpátaljai Munkács városába, érintőlegesen kitekintenek a horvátországi Lovranba, Feszty Árpád életének utolsó helyszínére. Végül az emlékévet egy szakmai konferenciával zárják, melynek helyszíne a Felvidéken lévő Duna-menti Múzeum lesz.  A konferencián képzőművészek, művészettörténészek, történészek tartanak előadásokat a témáról.
T. Koós Imola. maszol.ro

Régészek tartottak rendhagyó történelemórát Csíkszeredában
Mi a vesztegintézet? Hol van Kustaly Vára? Kik voltak a csíksomlyói gótok? – e három kérdést feszegette péntek délelőtt Csíkszeredában az adott helyszíneken 2015-ben kutató régész. A Rendhagyó történelemóra című rendezvény Hargita Megye Tanácsa támogatásával zajló kutatásokat tártak fel a közönségnek.
Közel kétszáz középiskolás diák és Hargita megyei szakemberek jelenlétében tartották meg Hargita Megye Tanácsa aulájában a Rendhagyó történelem című előadássorozatot pénteken. A hagyományossá vált bemutatókhoz a közös nevezőt a megyei önkormányzat programja adja, mely révén régészeti kutatásokat támogatnak – ez alkalommal a 2015-ben folytatott munkálatokról számoltak be a szakemberek. Házigazdaként a jelenlévőket Borboly Csaba elnök és Barti Tihamér alelnök köszöntötte.
Elsőként a Gyergyószentmiklós melletti, „piricskei vesztegintézet” régészeti kutatásait részletezte Demjén Andrea, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton múzeum régésze. Megtudhattuk: 2009-ben feltárás zajlik Piricskén a gyergyói múzeum szakemberei vezetésével. Itt körülbelül 50 évig – Gyergyótölgyesre költöztetéséig – üzemelt az az egészségügyi tábor szervezésű „vesztegintézet”, megállóhely. Itt történt a Moldvából Erdélybe érkező, illetve innen Moldvába tartó kereskedők ellenőrzése, illetve a járványos betegségek megfékezése érdekében az átutazók vesztegeltetése.
A régész elmondta: eredeti tervtől eltérően kellett kutatnia, mert a terület tulajdonosával nem tudtak megegyezni a kutatáshoz szükséges fák kivágásáról. A megyei önkormányzat minden évben támogatta a feltárást, ahol nyaranta folytatják az ásatásokat az 1806-ig működő vám és vesztegzár területén, ahol az erődítmény a 17. század végén épült. Írott források szólnak arról, hogy az erődítményt 1694-ben kezdték el építeni az osztrákok. A munkacsapat diákokat is bevon a feltárásba, akik egy hetet a feltárás helyszínén törtnek, belekóstolva a régész-életbe.
Kustaly váráról kevesen tudnak, és maguk az udvarhelyiek is alig ismerik – jelezte ismertetőjében Sófalvi András, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső múzeum régésze. Mint elmondta: projektjükben a turisztikai hasznosításán gondolkodtak az Udvarhelyszék és Bardócz-szék között, a Rika-erdő gerincének nyergében található Kustaly várának.
Egy olyan feltárásról lévén szó, melyről egyáltalán nem léteznek írásos források, a talált cserepek nyomán igyekeztek megfejteni a titkát. „Még nem vagyunk felnőve ahhoz, hogy a romokat ripsz-ropsz helyreállítsuk” – figyelmeztetett a régész. Mint mondta, ha szakma a régészeti munkálatot el is végzi, annak a fenntartása, gyakorlatilag a falak kezelése, karbantartása, nem történik nagyon sok esetben meg Erdélyben. Mint rámutatott: ők a „köztes megoldást” választották, háromnyelvű turisztikai táblákkal jelezvén a feltárás jellemzőit.
A csíksomlyói, Fodor-kerti ásatások eredményeit bemutatva Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze gyakorlatilag elmagyarázta a diákközönségnek, hogyan zajlik egy régészeti ásatás, miért távolítják el eleinte a termőtalajt. A felügyelete alatt évek óta zajló csíksomlyói kutatások eredményei bizonyítják: a gótok folyamatosan és sűrűn lakták ezt a települést. 
G. E. maszol.ro

Szó sincs a Partiumi Keresztény Egyetem megszűnéséről
Március 4-én délelőtt tájékoztatót követő sajtóbeszélgetés zajlott a Partiumi Keresztény Egyetem rektori hivatalának tanácstermében, amelynek során a felsőoktatási intézmény Alapítók Tanácsa képviseletében Tőkés László elnök és Szilágyi Zsolt tag számolt be a magyar médiának az egyetemen zajló pénzügyi válságkezelés állásáról.
Ezt az is időszerűvé tette, hogy az utóbbi időben különféle híresztelések, dezinformációk és találgatások kaptak lábra a nyilvánosságban, el egészen a tanintézet küszöbön álló megszűnéséig. Erről azonban szó sincs – jelentették ki mindketten, egybehangzóan és határozottan.
Tőkés László elöljáróban leszögezte: a Partiumi Keresztény Egyetem megalapítása, fennállása, fenntartása és fejlesztése olyan nemzetpolitikai ügy, amelyhez minden magyar embernek – bárhol is éljen – pozitívan kellene viszonyulnia, hiszen a magyar jelenről és jövőről szól. Különösebben nem kell ecsetelni az erdélyi magyar anyanyelvű oktatás, nevelés, közművelődés és tudományosság bármelyik intézményének fontosságát, főként olyan időkben, amikor a román nemzetállam nemhogy támogatná, hanem még akadályozza is a kisebbségek anyanyelvű oktatásának kiteljesedését annak teljes vertikumában.
Az erdélyi magyar felsőoktatás „főbenjáró nemzeti ügy” – mondta Tőkés László, ebből adódóan várható el és igényelhető a jóindulatú viszonyulás és összefogás a Kárpát-medence, a történelmi régió és azon belül a Partium egyik szellemi erődítménye, a nagyváradi székhelyű magyar univerzitás ügyében. Külön kérte a médiát arra, hogy támogassa az egyetemet a korrekt, kooperatív, jóindulatú és építő jellegű tájékoztatással, mindemellett, hogy érthető a sajtó fokozott – bár néha szenzációhajhász – érdeklődése. Úgy vélte, hogy sem a rosszindulatú kiszivárogtatások, sem a rémhírkeltés nem szolgálja az átmeneti pénzügyi-gazdasági válságba került PKE-t, illetve az ott lankadatlanul folyó munkát. Szilágyi Zsolt hozzátette: a belső ügyek kiteregetése kontraproduktív lehet, csak félreértéseket, személyeskedéseket és alaptalan feltételezéseket szül. De arról szó sincs, hogy bárki el akarná tussolni azt, ami a nyilvánosságra tartozik.
Tőkés László és Szilágyi Zsolt egybehangzóan megerősítették: zajlik a feltárása annak a folyamatnak, ami az egyetem eladósodásához vezetett. A PKE fenntartó intézményével, a Sapientia Alapítvánnyal való szoros együttműködésnek és megegyezésnek köszönhetően határidőre elkészült az a strukturális, adminisztratív, személyzeti és gazdasági-pénzügyi válságkezelő tervdokumentum, amit el is juttattak a kolozsvári alapítványi székhelyre. „Az előirányzott rövid és hosszú távú válságkezelő intézkedésekkel párhuzamosan az előzőkben elkezdett anyagi-pénzügyi kivizsgálás is folytatódik, a személyi felelősség megállapítását is beleértve mindazok esetében, akik közvetlen módon vagy hivatali ténykedéseik révén anyagi kárt okoztak egyetemünknek, és bizonyítható módon hozzájárultak a válsághelyzet kialakulásához” – áll az alapítók vonatkozó nyilatkozatában, amely szerint „a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel való kényszerű egyesülés alternatívájával szemben az Alapítók Tanácsa föltétlen előnyben részesíti egyetemünk önállóságának megőrzését”. Az egyetem fennállása nincs veszélyben, sőt pozitív jelek is mutatkoznak a már két évvel ezelőtt elkezdett belső reform fejleményeiként: megalakult az új szenátus, folyik a modernizáció követelte belső átalakulás, épül az új székház. „A Romániában mostanság dúló általános magyarellenesség áldatlan viszonyai közepette, valamint erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásunk többszörösen hátrányos helyzetét szem előtt tartva, felelősségünk teljes tudatában kérjük a magyar közvélemény, a szülők és az egyetemi hallgatók, nem utolsó sorban pedig az intézményfenntartó magyar kormány és az illetékes intézmények hathatós támogatását partiumi térségünk nemzetpolitikai fontosságú tanintézete, a Partiumi Keresztény Egyetem számára” – zárul az alapítók nyilatkozata.
Klaus Iohannis eljátszotta a becsületét
A sajtótájékoztató második felében az újságírók kérésére egy aktuálpolitikai téma került terítékre: a Románia Csillaga kitüntetés visszavonása Tőkés Lászlótól. A püspök szerint kitüntetésének megvonása beleilleszkedik abba az általános magyarellenes hangulatba, amely Romániában az elmúlt években, hónapokban erősödött meg. „Célpontokat keresnek a megfélemlítés céljával, és példát kívánnak statuálni azokkal, akik szólni mernek” – utalt a székelyföldi városok polgármesterei ellen indított eljárásokra. Kijelentette: fokozott mértékben ragaszkodnunk kell az olyan értékekhez, mint a szólásszabadság és a román-magyar barátság, amelyek kárt szenvednek a döntés következtében. „Nem tettem egyebet, csak kiálltam amellett, hogy egy kisebbséget az illetékes anyaország részesítsen védelemben, olyanképpen, ahogyan Ausztria védhatalmi státussal rendelkezett az olaszországi osztrák kisebbség tekintetében” – idézte fel azt az álláspontját, amely miatt méltatlannak találták a kitüntetésre. Klaus Iohannis államfő és a visszavonást javasoló „becsületbíróság” gyakorlatilag megkérdőjelezte Románia jogát ahhoz, hogy fellépjen a határon túli románok védelmében – mondotta az európai parlamenti képviselő. Arról nem is beszélve, hogy a rendszerváltozásban játszott szerepéért kapott elismerés megvonása magát az 1989-es fordulatot kérdőjelezi meg, és a szólásszabadság eszméjét, valamint Temesvár szellemét is sérti. A Ceaușescu-rezsim azért üldözte őt, amiért most elveszik az érdemrendjét: akkor „a hallgatás falát” törte át megszólalásaival, és lám, most is a politikai véleménye szabad kinyilvánítása miatt támadják – jelentette ki a volt temesvári lelkipásztor.
Kérdésre válaszolva Tőkés László emlékeztetett, hogy a kitüntetést már 2013-ban átadta megőrzésre az egykori temesvári harcostársaiból alakult forradalmi emlékbizottságnak. Azt még nem döntötte, hogy megtámadja-e a bíróságon az államfő intézkedését. A pereskedés mellett és ellen is vannak érvek. 1989-ben sem a dicsőség vágya késztette cselekvésre, és most sem Románia Csillagához ragaszkodik, de „nem lehet válasz nélkül hagyni, ha belénk fojtják a szót”. Az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak és az Erdélyi Magyar Néppártnak is – amelynek védnöke – újra kell értelmeznie a 2014-es választásokon támogatott Klaus Iohannishoz fűződő viszonyát.
Nyilatkozat
A Partiumi Keresztény Egyetem Alapítók Tanácsának mellékelt dokumentumai rávilágítanak jobb sorsra érdemes tanintézetünk válságára, másfelől pedig a Tanácsnak a válság megoldására irányuló állhatatos és következetes erőfeszítéseire. Noha az Alapítóknak nem tartozik közvetlen hatáskörükbe a válságkezelés – mindazáltal rendkívüli gyűlések, konzultációk és problémamegoldó megbeszélések sorozatán át, hónapok óta azon fáradoznak, hogy a kialakult sajnálatos helyzetet orvosolják, és negyedszázados története legnagyobb válságából az egyetemet talpra állítsák.
Büszkék vagyunk arra, hogy az 1989-es rendszerváltozás nyomán Románia első akkreditált magyar felsőoktatási intézményét sikerült létrehoznunk a Partiumban. Fatális fejleménynek ítéljük, hogy minekutána az elmúlt huszonöt esztendőben a posztkommunista romániai viszonyok, másfelől a Gyurcsány-korszak minden viszontagságát sikerült leküzdenünk, a külső veszélyeztetettség elmúltával most belülről fakadó válsággal kell szembenéznünk.
Úgynevezett belső ügyről lévén szó, továbbá annak tudatában, hogy az ellenséges irányultságú politikum és média célzatos módon sokat árthat egyetemünk ügyének, a válság kipattanásától fogva tudatosan kerülni igyekeztünk a széles nyilvánosságot. Ennek ellenére – amint az várható volt – a rosszindulatú politikai és sajtóbéli támadásokat nem kerülhettük el, emiatt pedig jóhiszemű hírkorlátozásunk csak részben érte el a célját. Alapítók Tanácsa végtére is ezért döntött a nyilvánosság tárgyszerű és hiteles tájékoztatása mellett – hiszen a helyzet orvoslásának kulcsát nem a dolgok eltussolásában, hanem a problémák tényleges megoldásában látja.
Az elmúlt hónapokban – mindent egybevetve – ennek a meggondolásnak az alapján jártunk el.
- A megelőző kivizsgálások következményeképpen menesztettük az egyetem rektorát és gazdasági igazgatóját.
- A decemberben hivatalba lépett új szenátus átmenetileg megbízott rektort és gazdasági igazgatót állított az egyetem élére.
- Az Alapítók Tanácsa az egyetem gazdasági és gazdálkodási helyzetének a további, részletekbe menő kivizsgálását rendelte el.
- Ezzel együtt, a kialakult válságos helyzet megoldása céljából egy új pénzügyi és gazdasági terv kidolgozását, valamint – a közelgő egyetemi választásokig terjedő időszakra – intenzív válságkezelést irányzott elő.
(Lásd a PKE AT 2015. november 4-i határozatait.)
Az egyetemen megingott közbizalom, valamint a szükséges rendteremtéssel szembeni közegellenállás, továbbá a feltornyosult feladatok sokasága miatt a kivizsgálás és a válságkezelés folyamata viszonylag lassan haladt előre. A PKE fenntartó intézményével, a Sapientia Alapítvánnyal való szoros együttműködésnek és megegyezésnek köszönhetően, folyó év március elejére készült el az a strukturális, adminisztratív, személyzeti és gazdasági-pénzügyi válságkezelő tervdokumentum, melyet a mai napon juttatunk el a kolozsvári alapítványi székhelyre. Az előirányzott rövid és hosszú távú válságkezelő intézkedésekkel párhuzamosan az előzőkben elkezdett anyagi-pénzügyi kivizsgálás is folytatódik, a személyi felelősség megállapítását is beleértve mindazok esetében, akik közvetlen módon vagy hivatali ténykedéseik révén anyagi kárt okoztak egyetemünknek, és bizonyítható módon hozzájárultak a válsághelyzet kialakulásához. (Lásd a PKE AT 2016. február 18-i határozatait.)
„A Partiumi Keresztény Egyetem jövőjét illetően, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel való kényszerű egyesülés alternatívájával szemben az Alapítók Tanácsa föltétlen előnyben részesíti egyetemünk önállóságának megőrzését” – áll az AT határozatában.
A Romániában mostanság dúló általános magyarellenesség áldatlan viszonyai közepette, valamint erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásunk többszörösen hátrányos helyzetét szem előtt tartva, felelősségünk teljes tudatában kérjük a magyar közvélemény, a szülők és az egyetemi hallgatók, nem utolsó sorban pedig az intézményfenntartó magyar kormány és az illetékes intézmények hathatós támogatását partiumi térségünk nemzetpolitikai fontosságú tanintézete, a Partiumi Keresztény Egyetem számára.
Nagyvárad, 2016. március 4.
A Partiumi Keresztény Egyetem
Alapítók Tanácsa. itthon.ma//erdelyorszag

Románia Csillaga: Dâmboviţa, süsse Heimat
Klaus Iohannis Nagyszebenből hozott szász óvatossága Bukarestben politikai gyávasággá konvertálódott.
Hogy a Casa Poporului gondolaterjesztő hatására a román politika legtöbb választottja az Alkotmányt (nagy „A”-val, ahogy írni szereti) a politikai cenzúra eszközének gondolja – közhely. Hogy az alkotmány amolyan „bunkócska, te drága”, és nem a szabadságnak az a fennkölt biztosítéka, ahogyan például az Egyesült Államok alapító atyái az amerikai alkotmányt 1787-ben elgondolták – román hagyományként is magyarázható.
Ami nem érthető: miért kellett Klaus Iohannisnak ehhez az értelmezéshez hasonulnia? Tőkés László érdemrendjének visszavonásakor mondott érveivel – „aki kitüntetést adományoz, el akarja ismerni a kitüntetett érdemeit, és meg akarja jutalmazni őt; aki viszont elfogadja a kitüntetést, annak el kell ismernie Romániát, a román alkotmányt, és tiszteletben kell tartania azokat az értékeket, amelyek az alkotmány alapját képezik” – egyértelművé tette: az ő szemében a kitüntetések osztása is puszta hűségviszony teremtése, és nem feltétlen elismerése egy cselekedetnek, amely már végképp a történelem része. A kitüntetések logikája ugyanis épp abban rejlik, hogy feltétlen aktusok. Értéküket épp feltétlenségük emeli, hiszen végérvényességük épp annak a tettnek, annak az érdemnek vagy alkotásnak a végérvényességét, történelmi súlyát kívánja aláhúzni, amelyért adományozták.
Külön pikantériája ennek a Dâmboviţa-parton termő alkotmányosság-értésnek, hogy a bizonyítottan köztörvényes elítéltek nem sértik azokat az értékeket, amelyek „az alkotmány alapját képezik”. Még csak fel sem merült, hogy Adrian Năstasétól is meg lehetne vonni ugyanezt a Románia Csillaga (Steaua României) érdemrendet. Mintha a törvényeknek – alapjaiknak, szellemüknek – semmi köze nem lenne az alkotmányhoz. Mintha a törvény és az alkotmány két különböző eszköze lenne a bukaresti politikai kupola építésének, amelyben immár Iohannis is aktív barkácsmester. Itt előbbit a napi törlesztések, a vadritkítás eszközének tekintik, az utóbbit pedig ideológiai határmegvonásra használják.
Az Antena3-nak, a Voiculescu-birodalomnak nyújtott segítséggel Iohannis immár egyértelműen jelezte: be akar lépni a kupola építői közé. Tőkés érdemrendjének a megvonásához – miközben arra napi politikai számítások és az érdemrendek adományozásának egyszerű törvényi szabályozatlansága alapján került sor – „magasztos” alkotmányossági indoklást adott.
Az elmúlt negyedszázad román államfői a rosszul kialakított alkotmányos szerep foglyai voltak. Mégis, jelentősek azok a különbségek, ahogy – többnyire sikertelenül – e helyzetben cselekedni próbáltak. Traian Băsescu 2009-ben a díj odaadományozásával politikai bátorságról tett tanúbizonyságot: Tőkés László és Temesvár elismerésével tulajdonképpen szembement az 1989-es forradalom értelmezésének bukaresti kánonjával. Bátorságából viszont hiányzott az állhatatosság és az elvek primátusa. Iohannis viszont egyre inkább politikai gyávaságának állhatatosságával tűnik ki. Ezzé konvertálta Bukarest a Szebenből hozott szász óvatosságát és kimértségét.
Bakk Miklós
[Főtér.ro] http://itthon.ma/szerintunk

A struktúra karcsúsításával mentenék meg az alapítók a Partiumi Keresztény Egyetemet
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Az intézményi struktúra karcsúsításával mentenék meg az alapítók a válságba jutott Partiumi Keresztény Egyetemet. Erről Tőkés László, az alapítók tanácsának elnöke és Szilágyi Zsolt, a tanács tagja beszélt egy pénteki nagyváradi sajtótájékoztatón.
Tőkés László elmondta: a magyar állam támogatásával fenntartott nagyváradi egyetem a pénzügyi fegyelem hiánya és a rossz intézményvezetés miatt súlyos válságba jutott, ami immár az intézmény "működését és fenntarthatóságát is veszélyeztette". Az alapítók tanácsa azonban csütörtöki ülésén válságkezelő tervet fogadott el, melyet eljuttatott a magyarországi támogatásokat kezelő Sapientia Alapítványnak.
Tőkés kijelentette: a terv az intézmény önállóságának a megőrzését, de az egyetemi struktúra karcsúsítását tartalmazza. Az intézmény a jelenlegi három helyett két karba csoportosítaná a képzéseit, és a keresett szakokra fektetné a hangsúlyt, a "nem piacképes szakok" helyzetét pedig újragondolná. Hozzátette, hogy az egyetemen a diákok számához képest túl nagy a tanárok száma, ezen is változtatni kell. Tőkés László elismerte, a válságkezelésnek az a módja is felmerült, hogy olvasszák be az intézményt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetembe, azonban mind a Sapientia Alapítvány, mind a magyarországi finanszírozó elfogadta az önállóság megőrzését.
Az egyetemalapító elmondta, hogy az intézmény mintegy 3,5 millió lej (245 millió forint) adósságot halmozott fel a rossz gazdálkodás következtében. Az egyetem vezetői gyakran másra fordították azokat a támogatásokat, amelyeket célirányosan kellett volna felhasználni. Hozzátette, hogy még nem fejeződött be az intézmény teljes átvilágítása, a kusza pénzügyi helyzet tisztázása. Úgy vélte azonban, hogy meg kell állapítani a válság kialakulásának a személyes felelőseit, és lehetőleg a román igazságszolgáltatás bevonása nélkül kell rendezni a helyzetet.
A PKE tavaly ősszel kezdődött gazdasági átvilágítása hozta felszínre az intézmény válsághelyzetét. A válság következtében novemberben lemondott tisztségéről János Szabolcs rektor, Berei Annamária gazdasági igazgató, Horváth Gizella rektorhelyettes és Balogh Brigitta tudományos titkár.
A Partiumi Keresztény Egyetem a Tőkés László korábbi református püspök által 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskola jogutódja. Az 1999-ben alakult, 2008-ban akkreditált intézményt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel együtt a magyar állam tartja fenn. MTI

Új könyv – Oláh Sándor: Kényszerek – Tanúságtevők
Ma is félve beszélnek az évtizedekkel korábbi egyéni és közösségi tragédiákról
Olvasmányos, de főleg igaz és komor történeteket tartalmaz Oláh Sándor társadalomkutató új kötete. Máig velünk élő sztorik a múltból.
Elfojtott emlékek vannak, de hitelesek a források, amit el kell fogadni – hangzott el mintegy huszonöt érdeklődő, köztük szép számú homoródalmási származású előtt csütörtök délután a múzeum képtáréban, ahol az almási származású Oláh Sándor társadalomkutatónak a csíkszeredai Pro Print kiadónál megjelent, Kényszerek – Tanúságtevők című új kötetét mutatták be.
Történetek a Homoródok mentéről
A könyvben tíz, visszaemlékezések alapján megírt történet kapott helyet, illetve egy interjú a szerzővel – az írások nagy része már megjelent az elmúlt években a Székelyföld folyóiratban, melynek szerkesztője, a csíkszeredai Molnár Vilmos méltatta az almási szociográfus új, de az eddigi munkáitól nem nagyon eltérő művét.
Oláh Sándor több évtizedes munkássága főleg szűkebb szülőföldje, a Homoródok mentének történetére fókuszál – az évek során több tanulmánykötete jelent meg, ezek egy része a szocializmus időszakával foglalkozik, ezen belül a székelyföldi életformaváltással. Mostani kötetébe is több ilyen jellegű írás került, de olyanok is, amik a mögöttünk hagyott szocialista-kommunista rendszer kegyetlen világáról, a besúgókká lett vagy kényszerített egyszerű emberekről szólnak.
Eltüzelték volna a forrásanyagot
Mit hiszünk el és mit nem? – tevődött fel a kérdés a könyvbemutatón, amit Molnár Vilmos azzal indokolt, hogy manapság ha az ember három magyarországi televízióadó híradását nézi meg este egy adott eseményről, háromféleképpen tálalják ugyanazt a történetet. Feltehető a kérdés, hogy kinek és hogy higgyünk, amikor évtizedekkel ezelőtti forrásokkal dolgozunk, vagy az akkori idők tanúit szólaltatjuk meg. Oláh Sándor ezt tette, az oral history (szóbeli közlés) módszer segítségével, illetve hiteles dokumentumokat, forrásanyagokat használva.
Az almási cserépkészítő Antónya Dénes történetét például úgy írta meg, hogy az illető lánya a kutató rendelkezésére bocsátotta édesapja naplófeljegyzéseit. A könyvbemutatón egy másik érdekes történet is elhangzott: a hetvenes évek végén két tanárember Almáson egy konyhában borozgatott, amikor észrevették, hogy a kályha alatt egy dobozban tűzgyújtónak vannak előkészítve „valami furcsa papírok" – mint kiderült, egy házaspár levelezése volt az első világháború idejéről. Ezeket eljuttattak Oláh Sándorhoz, aki utánajárt és ezekből a dokumentumokból is írt egy hiteles történetet.
Félve beszélnek a régi dolgokról
A kötetben jobbára személyes történetekről van szó: egyszerű emberekéről, akik a huszadik század nagyon nehéz évtizedeiben próbáltak emberként és magyarként a szülőföldön megmaradni. „Kényszerekről, függésről, alkalmazkodási módokról van szó. Minél szélesebb társadalmi körkép derül ki ezekből, ha valaki időt szán rá és végigolvassa a könyvet." – jelentette ki a szerző, aki az is hangsúlyozta, hogy ami a szekuritáté egykori beszervezett embereinek történeteit illeti, különbséget kell tenni a kényszerített, megfélemlített egyszerű emberekről, akik alig adtak használható információt a szekunak és az olyanok között, mint a kötetben szereplő Izsák Vilmos egykori lelkész, aki három egyetemi tanárt juttatott börtönbe.
Oláh szerint azért fontos visszaemlékezni ezekre a régi, több esetben tragikus, de minimum szomorú történetekre, hogy azok napjainkban ne fordulhassanak elő többé. Tapasztalatai szerint egyesek még most is félve beszélnek a néhány évtizeddel ezelőtti történésekről, nem beszélve arról, hogy a fennmaradt dokumentumok, jegyzőkönyvek ellentmondanak az érintettek által elmondottaknak.
A kötetben két írás is foglalkozik Homoródalmás nagy szülöttével, a huszadik századi erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjával, Szabó Gyulával. Oláh Sándor kötete olvasmányos: nem tele lábjegyzetelt történelmi szakszövegeket, hanem kerek történeteket tartalmaz, amiket érdeklődéssel forgathat a szűkebb pátriánk múlt századi története iránt érdeklődő olvasó. Nagyapáink, nagyanyáink szomorú életeit.
Katona Zoltán
uh.ro. Erdély.ma

Vissza a nacionálkommunizmusba
Nem az a legnagyobb baj, hogy csalódtunk Klaus Iohannis államelnökben is, mint megannyi más román politikusban.
Már abba is kezdtünk beletörődni, hogy illúzió, hiú ábránd volt erdélyiséget, európaiságot, demokrácia iránti elkötelezettséget, kisebbségben élő nemzeti közösségek iránti empátiát elvárni a nagyszebeni polgármesterből lett elnöktől. Románabb igyekezett ő lenni minden románnál, bukarestibb a centralizált nemzetállam legfanatikusabb híveinél, kiszolgálóinál és haszonélvezőinél, balkánibb a legocsmányabb Dâmbovița-parti marakodáson nevelkedett kisstílű politikusoknál. Láthattuk ezt már tavaly, amikor az RMDSZ-kongresszusra küldött üzenetét titokzatos módon megváltoztatták, egyszer csak eltűnt belőle az a beismerő vallomás, mely szerint Romániának még sokat kell tennie annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségek minden őket illető jogot megkapjanak. De láthattuk ezt néhány nappal korábban is, amikor Iohannis a Securitate öröksége iránti elkötelezettségéről tett tanúbizonyságot azzal, hogy a Dan Voiculescu börtönbe zárt szekusbesúgó szócsövéül szolgáló médiabirodalmat védelmébe vette a törvényt alkalmazni kívánó állami hatóságokkal szemben.
Tőkés László kitüntetésének megvonása jól illeszkedik azon magyarellenes intézkedések sorába, amelyek jó ideje csak sűrűsödnek, sokasodnak, súlyosbodnak. A leállított restitúció, a terrorvád, a kollektív megbélyegzés, a magyar feliratok, jelképek elleni hadjárat, egyes karakán magyar vezetők meghurcolása, a képtelenség határán is túlmenő magyarellenes törvénytervezetek benyújtása – ilyen előzmények mellett majdhogynem csoda is lett volna, ha a román államhatalom nem fosztja meg a temesvári forradalom hősét a Románia Csillaga Érdemrend kitüntetéstől. Sajnos, 2016 tavaszán, 26 évvel az 1989-es változás után már ott tartunk, hogy az sem meglepő, ha a kitüntetést egy politikai nyilatkozatért, egy véleményért vonják vissza. A nagy román demokráciában – hol vagytok, emberi jogok elszánt, ádáz védelmezői, hol a nemzeti, magyar vagy lengyel kormányokat rendre megleckéztető európaiak?! – már szinte fel sem tűnik, ha korlátozni próbálják a gyülekezési jogot vagy a szabad véleménynyilvánítás jogát – mindazokat az alapértékeket, amelyekért 1989 decemberében Tőkés László mellett oly sokan síkra szálltak, és ezen értékekért oly sokan életüket áldozták.
Az, hogy 26 évvel az 1989-es események után a román államfő a temesvári forradalom hősétől vonja vissza a rendszerváltásban játszott szerepéért megítélt érdemrendet, voltaképpen magának a forradalom eszméinek és célkitűzéseinek a megcsúfolása, a szabadságért életüket adó hősök emlékének meggyalázása.
A legmagasabb közjogi méltóságot megtestesítő államelnök gesztusában a legfájóbb, hogy az voltaképpen a nyilvános, hivatalos beismerése annak: Románia nem becsüli a szabadságot, a demokráciát. 26 év után a nacionálkommunista rezsim hivatalosan visszatért Romániába…
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fele bukott románból (Nyolcadikosok próbavizsgája)
Az első félévben tartott megyei szintű próbavizsgához képest magyarból és matematikából javítottak a nyolcadikos háromszéki diákok, románból ellenben gyengébbek az eredmények.
A megyei tanfelügyelőség tegnap közzétett összesítője szerint a nyolcadikosok legalább tíz százaléka nem vett részt a februári, országosan egységes felmérőn. Legtöbben, 188-an a matematika dolgozatírásról hiányoztak, és ebből a tárgyból volt a leggyengébb az eredmény, a próbavizsgázók csupán egyharmada írta meg az ötöst. Magyarból 80,23 százalék, románból 50,27 százalék az átmenési arány, arról ellenben nem készült kimutatás, hogy hányan kaptak legalább ötöst mind a három tantárgyból. Magyarból hárman írtak tízest, a másik két tárgyból egy-egy tanuló kapott maximumot, kilences fölött is kevesen teljesítettek.
Az eredmények a diákok jelenlegi tudását tükrözik, de a nyolcadik osztályokban tanító pedagógusok szerint ez nem mérvadó, mert a korábbi esztendők tananyagának ismétlése csak ezután kap nagyobb hangsúlyt, így a tanulók júniusban elérhetik a tavalyi teljesítményt, amikor magyarból az általános iskola végzőseinek 95 százaléka írta meg az átmenőt, románból és matematikából is meghaladta a 75 százalékot a sikeresen vizsgázók aránya.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népszerű vetélkedő
A vajdasági Ada, a Maros megyei Backamadaras mellett Barátosról, Csíkmadarasról, Csíkszentimréről, Csíkszentmihályról, Sepsiillyefalváról, Sepsiszentgyörgyről, Uzonból és Zágonból jelentkeztek csapatok a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium Alapítvány és a Tanulók Háza által meghirdetett Székelység története – Kádár Gyula Emlékversenyre, amelynek idei témája a kiegyezéstől napjainkig tartó időszak.
A vetélkedőre a Székelység története kézikönyvből készül a harminc diákcsapat, a jelentkezők elektronikus postán kapják meg az első forduló feladatlapjait, amelyek megoldását a Tanulók Háza postacímére kell visszaküldeniük március 31-ig. Bővebb tájékoztatás a szekelysegvetelkedo@gmail.com címen kérhető. (r.) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Táncolók és táncoltatók (Beszélgetés Csáky Zoltán televíziós személyiséggel)
Megjárt mennyet és poklot, televíziós személyiségként előbb a bukaresti magyar adás, majd a Duna Televízió egyik meghatározó arcaként vált milliók kedvencévé. Csáky Zoltánnal a távolba szakadt ember véleményformálási jogáról és az erdélyi magyar életről is beszélgettünk.
– A marosvásárhelyi magyarok többnyire a Bolyai-líceum mindenekfelettiségével hozakodnak elő. Ön is?
– Persze. Nagyon jó tanáraim voltak, műveltségem alapjai, az erkölcsi tartás, minden onnan származik. Egész életemben kísért az emlék, amikor 1962-ben, a ballagás előtt néhány nappal hívattak az igazgatói irodába. Kozma Béla, a legendás igazgató fogadott, társaságában két, számomra ismeretlen férfi. – Az elvtársak a pártbizottságtól jöttek, szeretnék, ha románul búcsúztatnád az évfolyamot. Hajlandó vagy-e, fiam? – kérdezte. – Igazgató elvtárs, mondtam, itt évtizedek óta magyarul búcsúzunk, én is magyarul mondom el a beszédemet. – Hallották az elvtársak? – fordult feléjük. És ezzel vége volt. 
– Milyen volt az akkori Vásárhely?
– In floribus! Nagy színészgenerációk nőttek ki, a kilencven százalékban magyar játékosokból álló ASA futballcsapata virágkorát élte. A Bolyai igazi magyar sziget volt, a romántanárnőnk már akkor mondogatta: vigyázzatok, mert csak Székelykocsárdig tudtok érvényesülni a magyar nyelvvel. Persze, nem zárkóztunk el a román kultúrától sem, a Székely Színház sztanyiszlavszkijos világa után igazi nagy reveláció volt az akkoriban alapított román tagozat frissessége, új, a mozgástechnikát felértékelő stílusa. – A mai városról is hajlandó véleményt mondani?
– Azt tartom, hogy messzire távozott ember ne ítélkezzék. Bár az is igaz, hogy másfél évtizeden át tévésként havonta jártam vissza. A Duna Televízióval végrehajtott egyik legnagyobb médiatettünk az erdélyi március 15-i ünnepségek közvetítése volt, ezek során éreztem igazán a változást. A Postaréten ünneplő marosvásárhelyiek egyre megfáradtabb közösséget alkottak, míg Székelyföldön beljebb haladva nőtt az ünnep jó értelemben vett harsánysága, életereje. Marosvásárhely megváltozása elsősorban a Markó Béla, Frunda György, Borbély László triász nagy bűne, riporterként, a Heti Hírmondó főszerkesztőjeként éveken át követhettem a politikai habitus változásait.
– A kívülálló számára a bukaresti televíziós pálya egészen kivételes státusnak számított a hetvenes években. Belülről nézve is az volt?
– Életem egyik legjobb döntése volt, hogy eleget tettem Bodor Pál hívásának. Az egyetem után, 1969-ben a Vörös Zászlónál kezdtem dolgozni színikritikusként. Ebben a minőségemben 1971-ben kritikát írtam a bukaresti televízió magyar adásáról. Miután a lapszám a Bodor kezébe került, felhívott, és azt mondta: ha minket bírálsz, gyere és csináld. Remek idők voltak, akkoriban még lehetett az erdélyi magyarságot szolgáló, nézhető műsort készíteni. Lehetővé tette ezt szakmai felkészülésünk, de Bodor „széles háta”, azaz az apósa, a központi bizottsági tag, Gere Mihály is. Torockóról, Székről készítettünk riportokat, portrékat erdélyi szellemóriásokról. És olyan igazi közösségteremtő műsorokat is, mint a Zenés karaván, a Kaláka, amelynek például az volt a jelszava: Jobb, ha mi táncolunk, mint ha minket táncoltatnak. Gyorsan mozgalommá vált, hólabdaszerűen nőtt, ugyanakkor egyre veszélyesebbé vált a hatalom szemében.
– Szekusdossziéja hogyan „emlékszik” ezekre az időkre?
– Sok érdekes dolog derült ki belőle, de én semmit sem érzékeltem az egészből. Az első jelzés az akkori feleségemtől, Sikó Ildikótól érkezett, aki kisírt szemmel érkezett haza Vásárhelyre egy bukaresti fejtágítóról. Kincses Előd ügyvéd figyelmeztette: vigyázz, mert Zolit megfigyelik. Az utolsó rólam szóló jelentés 1988-ból származik, ráadásul egy kalákás jelentett, Jakabffy Attila. Illetve az 1989. februári, Budapestre való áttelepedésünk után is született még egy jelentés az első interjúról, amelyet a Kossuth rádiónak adtam, Nadia Comăneci szökése ügyében szólaltattak meg mint „szakértőt”. – Tévésként soha nem kényszerült utólag nehezen magyarázható helyzetbe?
– Kivételezettnek tarthatom magam, mert Bodor engem soha nem bízott meg politikai tárgyú műsorokkal, se tévés publicisztikával. Nem is emlékszem, ki kellett-e mondanom valaha a képernyőn Ceaușescu nevét. Kalákáztam, kollégiumoztam, portrékat készítettem. Bodor távol tartott engem – s talán még Boros Zoltánt – az aktuálpolitikától, így utólag nem is lehetek eléggé hálás neki ezért.
– Fel sem tűnt, hogy közben mások vergődnek a pártos sajtó béklyójában?
– A magyar adásról nemrég megjelent könyv egyik bemutatóján „vallomásoztunk”, emlékeket idéztünk. Akkor mondta el Máthé Éva, hogy ő sajnos nem tud csupa szépre emlékezni. Vele csináltatták meg ugyanis az adás első negyedóráját, amely kizárólag a nagy vezető dicsőítéséről szólt. Név és arc nélkül ugyan, de akkor is.
– Ha ilyen burokban élt, mi érlelte meg önben a Magyarországra telepedés gondolatát? – Két keserű dátum van az életemben: 1985. január 11. és 2015. január 11. Az első egy borzasztóan hideg hétfői nap, Vásárhelyről repültem Bukarestbe, a szerkesztőségben pedig azzal fogadtak: miért jöttél, nincs adás. Hogyhogy nincs adás? Te semmit sem tudsz? Nem. Előtte való pénteken szó szerint adás közben húzták ki a dugaszból a német nyelvű műsort. Szélnek eresztettek bennünket. Bodor 1983-as távozása után ugyan egyre inkább éreztük a megszorításokat, de ezt a drasztikus megoldást semmi sem vetítette elő. Én a bukaresti rádió erdélyi tudósítója lettem, termelési riportokat készítettem. A második feleségemet, Emőkét gyerekgyógyászként Romanba helyezték, néha hazajött, néha én mentem a Trabantommal, Zselyke lányunk a nagymamánál nevelkedett. Ez így nem élet, mondogatta a nejem, aztán egyszer csak biztatni kezdett, hogy adjam be a kitelepedési kérelmet. Mivel Magyarországon születtem, ennek elvileg könnyebbséget kellett jelentenie. Beadtam, nyilván rögtön kirúgtak a rádiótól. Akkor már nem volt visszaút, eljöttünk.
– A rövidesen bekövetkező változások nyomán nem merült fel önben, hogy itthon kezdjen újra mindent? – Bodor Pál a tanúm, hogy 1990 februárjában haza akartam jönni. Októbertől a magyar rádiónál dolgoztam a határon túli műsor szerkesztőségében. Januárban a tévé megbízásából már újra otthon voltam, Jelentés Erdélyből címmel készítettem egy háromrészes riportsorozatot. Jelen voltam például Tőkés László első szabad istentiszteletén, a templom előtt még katona vigyázott rá. A februári vásárhelyi gyertyás tüntetés után – bár akkor már nagyon készültem haza – Bodor azt mondta: várj még. A fekete március aztán mindent eldöntött.
– Milyen eseményhez kötődik a másik cezúra, 2015. január 11-e?
– Az a budapesti tévés életem végének időpontja. Újabb hétfői nap, mentem be a Duna Televízió Kívánságkosár című műsorába, amikor rohan utánam az adásszerkesztő. Jól vagy, Zoli? Jól, persze. De van egy kis gond: nem vezetheted a műsort. Nem írták alá a szerződésedet. Szó nélkül megfordultam, összeszedtem a személyes dolgaimat, és eljöttem. A nagy tévés leépítési hullám engem is elsodort. Jólesett viszont, hogy a nézőknek a világ minden részéről és a kollégáknak is nagyon hiányoztam.
– Most, bő egy év után hogy érzi magát? Még inkább fáj? Vagy szűnőben van?
– Az tart némileg karban, hogy mindenhonnan hívogatnak. Megjelent két kötetem, keresik a filmjeimet, bemutatókra járok. Az emberek ragaszkodása megindító: egy éve nem vagyok a képernyőn, és még mindig nem akarnak elfelejteni. Persze, jó lenne valami új kihívás, mert azért fáj a szakmai megbecsülés hiánya. Nem kaptam választ az Erdély kifosztásáról szóló, Zöld arany című filmtervem szinopszisára. Az utolsó arcél című dokumentumfilm-tervem azonban most megvalósulni látszik. A jugoszláv hadsereg egykori alezredeséről, Sutus Józsefről szól, aki feleségét követve ma Macedóniában él. Első világháborús honvédsírokat tárt fel Szkopjében, ahol a régi temetőt magyar temetőnek hívják. Ő a szkopjei magyarok vezetője, tevékenysége nyomán a városban emléktáblát helyeztek el, négy utcát magyar személyiségekről neveztek el. Erős hiányérzetként él viszont bennem, hogy nem tudtam folytatni az ortodoxia erdélyi térhódításával foglalkozó Hagymakupolás honfoglalás című filmemet. 
– Merre szerette volna továbbvinni ezt a nagy visszhangot kiváltó történetet?
– A katolikus egyház irányába. Jakubinyi György érsek annak idején nem nyilatkozott nekem, de megváltozott az optikája, mióta a pápa Romániában járt, Erdélybe viszont nem látogatott el. Úgy gondolom, a székelységnek, Székelyföldnek gyakrabban kellene pozitív impulzusokat, üzeneteket küldenie magáról a nagyvilágnak. A csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legnagyobb ünnepe közvetítésekor gyakran megfordult a fejemben: mi lenne, ha a ferences atyák felkérésére a somlyói nyeregben összegyűlő ötszáz-hatszázezer székely-magyar-csángó zarándok aláírásával hitelesítenének egy, a Szentatyához címzett meghívót? 2017-ben, a négyszázötvenedik jubileumi évben Ferenc pápa látogatása aktuális lehetne. És akkor Őszentsége szembesülhetne a ténnyel: az ortodoxia hiába potyogtatta tele Székelyföldet hagymakupolákkal, így próbálva jelezni, hogy ősi román föld, ott bizony félmillió katolikus hívő előtt misézhet.
CSÁKY ZOLTÁN
Sümegen született 1945-ben. Nős, három gyermek apja, egy unoka nagyapja. Gödöllőn él. Tanulmányait Marosvásárhelyen a Bolyai Líceumban, majd Kolozsvárott a BBTE bölcsészeti karán végezte. 1971-től az RTV magyar szerkesztőségének tagja, a Kaláka és a Kollégium című műsorok szerkesztője, műsorvezetője. 1989-ben családjával Magyarországra telepedett. A Kossuth rádió munkatársaként dolgozott, majd a Duna Televízió alapító tagjaként a Heti Hírmondó főszerkesztője és műsorvezetője, dokumentumfilmek szerzője. Hagymakupolás honfoglalás című filmjét levetítették a University London East European Studies karán. 2010 és 2014 között az MTVA műsorvezetője, az Arcélek portrésorozat szerzője. Kötetei: Hagymakupolás honfoglalás (2004), A jóisten politikája (2010). Díjak, kitüntetések: Pethő Sándor-díj, Julianus-díj.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vezényelt történelem (Gazda József rendhagyó regénye )
Rendhagyó mű Gazda József legutóbb megjelent*, több mint hétszáz oldalas könyve. Műnemét tekintve is az. Néhol a regény műfaji sajátosságai dominálnak, melyeket megrázó lírai vallomások váltanak, hogy aztán a szociográfia ténykimondó stílusa vegye át a helyét.
Van, amikor családi legendáriumok elevenednek meg, van, amikor költői metaforákban gazdag esszévé változik. De találhatók benne történelmi reflexiók vagy éppen tömény történelemfilozófia is. Szinte észrevétlenül csúszik át egyik műfaj a másikba. De bármelyiket használja is a szerző, mindenütt keserű. Pontosabban: megkeseredett. Ami feltételezi más, valamikori jobb állapotok elmúltát.  A szerző több műfaj eszközét használja fel, veti be, hogy feleletet találjon a kínzó kérdésre: miként és miért kerülhetett a székelység a mostani állapotába? Mi juttatta ide, és hogyan hatott rá? Miként élte ezt át és éli meg ma is?
Mi is hát Gazda József könyve? Történelmi detektívregény, amely egy nép közelmúltját nyomozza? Sok-sok székely ember prózában megírt tragikus balladája? Oknyomozó történelmi megariport? Egyvalaminek semmiképpen nem nevezhető: mesének. Mivel hiányzik belőle az, amivel a mesék végződni szoktak: a kizökkent idő helyretolásának, az alapjaiból kifordult világ helyrebillentésének mozzanata. Ez még várat magára. A valóságban is. Egyelőre csak a szerencsétlen áldozat értetlenkedése kiált az égre: kirablója ráadásként miért rúg újra és újra belé? A kötet alcíme: Sorsregény. De nem egy bizonyos szereplő életének történetéről szól, hanem a székelység legutóbbi százvalahány évének szomorú, kollektív sorsregénye. Remélhetőleg nem végzetregénye.  A könyvnek van ugyan egy Géza nevű főszereplője – aki mintha a szerző alteregója volna –, de az ő személye csak közbe-közbe, nagy szünetekkel jelenik meg, nem tolakszik előtérbe. Egyéni boldogságát is az őt körülvevő közösség sorsának alakulása határozza meg: „Más emberek fájdalma ugyanúgy fájt neki, mint a saját fájdalmai, vagy talán még jobban, a maga pici öröme ellenében ott lüktetett benne a milliók fájdalma, s az igazi boldogságról így csak álmodozott.” Az egész könyv azt sugallja, arra figyelmeztet, hogy legyen bár sajátos, különleges az egyes ember személyisége, élete, végeredményben sajátos, különleges is csak a nyelvét, tudatát, egész valóját születésétől kezdve formáló közösség ráhatásával, segítségével tud lenni: „…a te egyéni lépteid csak látszólag egyéniek, vagy úgy egyéniek, úgy tudnak egyéniek lenni, ahogyan az a sodrás, áramlás alakított, formált”. És: „ritka az az egyén, aki közössége sorsától függetleníteni tudja az ő egyéni sorsát”.
A könyv a székelység XX. századi kalamitásainak krónikája. 
Gazda József évtizedekig gyűjtötte a Székelyföld (a könyvben: Sóhajd) különböző vidékein élő, különböző korú és foglalkozású emberek visszaemlékezéseit az általuk megélt történelemről. Az egyes emberek számára a közelmúlt történelme nem elvont fogalom, saját bőrükön tapasztalták, szenvedték meg, vagy közvetlen felmenőik meséltek az általuk átéltekről. Sok ilyen visszaemlékezés közbeiktatása gazdagítja, teszi hitelessé a könyvet. A valóság megrázóbb, fájdalmasabb minden kitalációnál. Gazda József könyvében minden rész annyi más résszel függ össze, annyi minden kapcsolódik és kapcsolható hozzá − akár más olvasmányélmények, akár saját élettapasztalatok mentén −, hogy az olvasóban újabb és újabb kérdések és tisztáznivalók fogalmazódnak meg közössége múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Olyan ez a könyv, mint egy motívumokban bővelkedő textília: külön-külön is izgalmasak az egyes elemek, még inkább összességükben. Olyan ez a könyv, hogy mindenik alfejezetéből külön-külön is regényeket lehetne írni. Együtt az egész szinte emberfeletti vállalkozás. Aminek a szerző emberül megfelelt. 
Molnár Vilmos
* Gazda József: Vezényelt történelem. Sorsregény. Budapest, 2014, Hét Krajcár Kiadó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Széltörésben
Vári Attila Marosvásárhelyen
Vári Attila József Attila-díjas írót és költőt, a Lassított lónézés, a Változatok ütő és védekező hangszerekre, illetve több, máig népszerű verseskötet, novelláskötet, regény szerzőjét ünnepelte szépszámú közönség szerdán délután a Bernády Házban. Az irodalmi estet kettős eseményként harangozták be a szervezők: egyrészt a szerző hetvenedik születésnapját ünnepelték, másrészt ekkor mutatták be legutóbbi, Széltörésben című verseskötetét, amely a Mentor Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg.
Az egybegyűlteket az estet szervező kiadó igazgatója, Káli Király István üdvözölte.
– Kettős eseményen veszünk részt, egyrészt az új verseskötet bemutatóján, másrészt a város megtért gyermekét üdvözölhetjük hetvenedik születésnapján. Vári Attilának ez már a hatodik kötete a Mentornál, gyakorlatilag háziszerzőnkké lépett elő. Barátomként szeretem, a közeli régmúltból azt tudom, ami közös az életünkben. Egy párnaháborúra emlékszem és arra a vagonra, amelyben tizenhárom évesen a mumpsz foglya voltam, és ő vigasztalásnyira mellettem maradt. Sem akkor nem értékeltem igazán, amit értem vállalt, sem tizenhárom évvel később, amikor összetalálkoztunk Vásárhely főterén, és elolvasta, majd eljuttatta zsenge és értéktelen irományaimat oda, ahol íróvá avattak. Fölöttem járt két osztállyal, és utóbbi találkozásunkkor már kétkötetes szerző volt, én pedig minden betűjét szentírásként faltam, nyeltem. Egyetlen kijelentését nem tudtam akkor sem elhinni, azt, hogy számára vége az emlékeknek. Most, több mint 40 év távlatából állíthatom, hogy álságosan játszotta a felnőttet, hiszen egy életen át az örökölt és maga teremtette mítoszok között élt. Erre volt szüksége, hogy átélhesse a világ viszontagságait. Életemet szebbé, jobbá tették meséi, történetei, mert hinni tudtam, akartam bennük – az életre hangolódás között is meggyőződhetünk arról, hogy vannak csodák – mondta Káli Király István, majd az új verseskötetet méltató Kovács András Ferenc szólt a közönséghez.
– Vári Attila szeretetre és olvasásra méltó ember. Nagyon fontos a jelenléte az irodalomban. Már akkor is fontos volt, amikor még alig tudtunk róla. E kötetben 35 vers van, és ezek a versek nagyon pontosan tagolódnak, szövésük felszabadítóan groteszk, utána pedig felszabadítóan keserű. Az első részben az Önarckép cikluscím szerepel, ez családi portrésorozat. Az emlékszilánkok, a legbelső történetek valahol az elhallgatás cseles határán vannak. Mennyi keserű szeretet, fanyar humor van ezekben a versekben! Groteszk lábjegyzetek, névjegyzetek, farsangi csujjogatók. Két verse a hetvenes, nyolcvanas évekből való, a többi bárhol keletkezhetett a huszadik és huszonegyedik század árnyékában. A félkeserű gyerekszáj kiszól a képből. A nagy mesélő az életrajzi mozzanataiban nem adós nekünk, de a líra egy fél szájhúzást, metaforát könnyebben elárul, mint a próza. Ezek nagyon jelen idejű emlékek. Élesen felvillantott és félhomályban is maradó portrék tetőznek a versekben, amelyek Kormos Istvánt juttatják eszembe. Groteszk, burleszk, félfanyar, központozás nélküli versek, dallamok szerepelnek a kötetben – a vers legalább hajlítható, ha a világ merev. A Sancho Panza-verseket követően lassú sötétedés következik, e szint pedig megmarad és emelkedik a második, Forgószélben című ciklus alatt. Megrázó és könyörtelen versek is helyet kaptak a kötetben, alkotásainak nagy erőssége a játékos billegetés: mosolya egy kisfiúé és magányos farkasé egyszerre. Szürrealisztikusan tud láttatni dolgokat, el tudja emelni a sorokat, akár a nyelvtől is. A víziók és tündérálmok között állandó mozgásban van az akarat és az én. Mindig dalszerű volt, itt a meg-megakasztó, szándékos ritmustörések a kételyt fejezik ki, az érzést, amikor beleszakad az ember hátába a fájdalom. Sokféle verset ír, rímes verset, szabad verset egyaránt. Hosszan, szuggesztíven és kívülről el tudja mondani a verseit, szívből szavalja őket – mondta KAF számos sztorival gazdagított méltatóbeszédében, majd az est végén a szerző osztotta meg emlékeit a közönséggel, illetve olvasott fel legutóbbi verseskötetéből.
Kaáli Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

Mindennek eljön az ideje…
Húsz éve hunyt el dr. Kós Károly (1919–1996) néprajzkutató
Húsz éve, 1996. február 29-én hunyt el dr. Kós Károly néprajzkutató, muzeológus, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kós Károly (1883–1977) író, építész fia.
Dr. Kós Károly a kalotaszegi Sztánán született 1919. augusztus 31-én. 1931-ben a kolozsvári Református Kollégium diákja volt, de 1935-ben édesapja – a tanárokkal támadt nézeteltérése miatt – átíratta a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba, ahol Csutak Vilmos volt az igazgató. 1939-ben egy évig református teológiai hallgató volt Kolozsváron, majd ’40-ben, amikor újraindult a néprajz szak az egyetemen, átiratkozott. 1943-ban egyéves ösztöndíjat nyert, és Budapesten tanult, ahol Viski Károly volt a tanára. Történelemből, földrajzból és bölcsészetből szerzett oklevelet. Doktori disszertációját néprajz témakörben írta meg 1944-ben, Viski Károly és Gunda Béla irányítása alatt.
1944-ben egyetemi tanársegédként maradt vissza a kolozsvári egyetemen, ahol történelmet és néprajzot oktatott. Közben az Erdélyi Múzeum Egyesület néprajztárát és az Erdélyi Kárpát Egyesület fényképtárát gondozza.
1951–56 között az Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársa, osztályvezetője és igazgatóhelyettese volt. 1955–59 között, a két kolozsvári egyetem egyesítéséig akadémiai kutatóként a kolozsvári magyar egyetem néprajzi tanszékének előadótanára volt.
1976-ban Faragó Józseffel beindítja a Népismereti Dolgozatokat, amelynek alapító szerkesztője volt. Ez halála előtt két évvel szűnt meg, 1994-ben.
1979-ben nyugdíjazták, de sosem vonult vissza, élete végéig dolgozott. Kutatási területe: az erdélyi és moldvai magyarság tárgyi kultúrája és az interetnikus kapcsolatok egymásra gyakorolt kölcsönhatásai. Legismertebb témakörei: népi vadfogás, fazekasság, kőfaragás, ekés földművelés, bivalytartás, árucsere, vásárok, népi építészet, fejfák, népviseletek, festett bútorok.
Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel megírták azt a hatalmas szellemi értéket hordozó öt tájmonográfiát (Kászon, Szilágyság, Kis-Küküllő, Moldva, Torockó), amelyek az erdélyi népművészetben az ember és táj, ember és ember közötti kapcsolatok legszebb bizonyítékai.
Ezenkívül vannak a nagy ívű "egyéni vállalkozásai": Tájak, falvak, hagyományok (Kriterion, 1976), Eszköz, munka, néphagyomány (Kriterion, 1979). Halála után jelent meg a monumentális, kétkötetes Mezőség néprajza (Mentor, 2000) és a többszerzős Torockói népművészet (Kriterion, 2002).
***
Dr. Kós Károllyal 1984 kora tavaszán találkoztam Kolozsváron, amikor meglátogattam Györgyfalva negyedbeli lakásán. Látogatásomat koráb-  bi, levélben küldött meghívására "terveztem" be, amikor túl voltunk már az 1983-as Néprajzi Dolgozatokban lehozott népi vadriasztás megjelenésén. Akkor gyűjtöttem az anyagot a Halálozás, temetés, temető Vadasdon c. dolgozatomhoz. Magammal vittem az addig összeállt anyag nyers változatát, amit tételről tételre gondosan átnézett, tanácsokkal látott el, szakmai útmutatásokkal vértezett fel. Tudta, érezte: az ND szerzői gárdájának java része úgy verbuválódott össze, legtöbbje nem a néprajz terén szerzett diplomát (akkor már nem létezett, azaz: korábban megszűnt a néprajzi oktatás egyetemi szinten), hozzáállásunkat a népi kultúra iránti értékmentő VONZALOM és az akarat fémjelezte, semmint a szakmai felkészültség…
Az a nap, amit ott töltöttem a Scarisoara utcai lakásában – dr. Szabó T. Attila nyelvészprofesszor lakása közelében – felér egy egyetemi évvel!
Erre a találkozóra magammal vittem lelki jó barátom, a vadasdi származású Molnár Dénes e témakörben készített rajzait, akinek munkáit látva fölöttébb el volt ragadtatva. Szívből örült annak, hogy apadó magyar képzőművészeink egyre bokrosodó tanári- művészi elfoglaltságuk közepette időt szakítanak a néprajzra is… Aztán beszélt a vonalas rajz fontosságáról a néprajzkutatásban, ami hitelesebbé, értékesebbé és vizualitásában gazdagabbá teszi a leírt néprajzi szokást – jelen esetben a halálozás, a temető néphagyományait.
Mikor elköszöntem – a délutáni órákban –, meg kellett ígérjem: sohasem fogok lemondani a "néprajz felé hajló szerelmemről", s még a nyár beállta előtt postázom "halottas" dolgozatomat, hogy benne legyen a következő ND-ben…
Néhány hónap múlva postáztam, amelyre az alábbi válasz érkezett.
Székely Ferenc
Vadasd
Kolozsvár, 1984. június 26.
Kedves Ferenc!
Az egyik szemem nevet, a másik sír. Nyugtázom a te 29+6 oldal szövegből álló dolgozatodat (Halálozás, temetés, temető Vadasdon) és Molnár Dénes dolgozatát (Sírjelek) – 27 oldal szöveg + 12 lap tusrajz, melyeket a napokban (még Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy körúton voltam) hozott a posta. Öröm látni az újragépelt (tökéletesített) kéziratodat és a témát jól kiegészítő Molnár Dénes-kéziratot (bár ehhez még nem szólhatok hozzá, mert csak átlapoztam) és szép képanyagot. Öröm látni az ilyen szép képanyagot, de az immár véglegesnek tekinthető (föltehetően már csak szerkesztői adjusztálást igénylő) tanulmányszöveget meg éppen, hiszen ez az a téma és vidék, amiről s ahonnan oly régóta várunk valamit, minél többet, ez kell a Népismereti Dolgozatoknak!
Ugyanakkor viszont a másik szemem sír, hiszen ’84 helyett – mint évtizedünk elején szó volt az évenkénti megjelenésről – az ND legközelebbi kötete csak 86-ban jelenhet meg ("legjobb esetben" – mint a Kriterion főszerkesztője írta) s e kötetre már kétszeres anyag van (hál’ Istennek – mondja a nevető szem). A "legjobb eset" pedig arra vonatkozik, hogy jelenleg (3 hónapja) egy brigád a Kriterion eddigi tevékenységét és jövendő profilját igyekszik meghatározni s úgy tűnik, hogy e kiadónak vissza kell térnie a korábbi szépirodalmi kiadó profilhoz s ami nem szépirodalom, azt mind az Editura Academiei, Albatros, Sport- Turism, Meridiane, Creanga stb. kiadókhoz kell átadni elbírálásra, hogy vállalják-e kiadásukat ilyen vagy olyan nyelven. Több éve már a példányszámokat sem a Kriterion határozza meg, s ugyanakkor a papírral és festékkel is problémák vannak. Egyszóval pillanatnyilag alig tudná valaki megmondani, hogy mi lesz a sorsa pl. a ND-nek, vagy akár az én és mások már ott levő kész kéziratainak, melyek szerződés alapján készültek el évekkel ezelőtt.
Nem alkalmas e papiros arra, hogy minden részletre kitérjek, minden fentiekkel kapcsolatos gondolatot kifejtsek stb. Ami fő mondanivalóm van a magam és minden szeretett, becsült munkatársam számára, az ebben foglalható össze: mivel jelenleg senki sem sürget, senki sem kap írásaink után, senki sem szorít, hogy hamar-hamar adjuk a kéziratot, az 1950-es, 60-as évekhez hasonlóan nyugodtan dolgozhatunk, alapos munkára van időnk, s ha már mi nem is, de utódaink bizonyára kapnak kiadót munkáinknak. Persze, meglehet, hogy akár pár év múlva kapósak lesznek kézirataink, hiszen a már "változó valóság" korában, mikor úgy rohan, alakul minden, közelebbről is előállhat olyan helyzet, hogy nem csak az olvasók, de a kiadók is igényelni fogják írásainkat, csak legyenek kész formában. Ebben a reményben folytatom én is a munkámat s biztatlak Téged is a további hasznos munkálkodásra. Mindennek eljön az ideje, érdemes dolgozni!
Barátsággal köszönt
K Károly bátyád
Székely Ferenc. Népújság (Marosvásárhely)

Kiértékelő, baráti beszélgetés a Mosóczy-telepen
Megkeresni a közösségtől elszakadt magyarokat
Szerdán 18 órától a Mosóczy-telepi református gyülekezet imatermében tartotta az RMDSZ tisztségviselők munkájának a kiértékelő gyűlését a kerületbeli szervezet. Az egybegyűlt húsznál több embert, illetve Bognár Levente alpolgármestert, Cziszter Kálmán városi tanácsost, valamint a házigazdát, nt. Sipos András lelkipásztort Farkas Viktória elnök köszöntötte. Ugyanakkor köszönetet mondott a mindenkori támogatásért a felesége társaságában jelen volt nt. Józsa Ferencz nyugalmazott lelkipásztornak is.
A napirend első pontja értelmében megválasztották a megyei rangsoroló küldöttgyűlésen a helybeli szervezetet képviselő küldötteket Kocsik Éva, Csécsi Károly, Hamernyik Etelka, Timiş Erzsébet és Kiss Mihály személyében.
A továbbiakban Bognár Levente, az RMDSZ aradi szervezetének az elnöke, alpolgármester, városi tanácsos a végére járó mandátumban Cziszter Kálmán tanácsos-társával végzett munkát ismertette. A 23 tagú városi tanácsban a magyarság érdekében hozott határozatokhoz a maguk 2 szavazata mellé további 10 támogatót is rendszeresen találniuk kellett. Az érdekképviselethez szükségük volt maguk mögött tudni a helybeli magyarság támogatását. Velük megpróbálták rendszeresen tartani a kapcsolatot, hogy megtudhassák, milyen gondokkal küszködnek, hol segíthetnek. Munkájuk három pilléren nyugszik: az anyanyelvű oktatás, az egyházak, az anyanyelvű kultúránk. Nagyon fontos volt odafigyelni anyanyelvű oktatásunk megtartására az óvodától a középiskoláig. Fő célkitűzés az ott tanuló gyermekeknek a legjobb feltételek biztosítása. A Csiky Gergely Főgimnáziumon az utóbbi időben végzett bővítési, korszerűsítési munkálatok mellett kitért a Mosóczy-telepi napközis csoporttal is működő óvoda, illetve az elemi iskola támogatására is. A továbbiakban az egyházaknak, köztük a helybeli katolikus és református templomoknak nyújtott, idén is betervezett támogatásokat érintve köszönetet mondott az egyházak képviselőinek is a folyamatos erkölcsi támogatásért. Ugyanakkor kitért a városszerte az Aradi Kamaraszínházzal, a Kölcsey Egyesülettel és a Szabadság-szobor Egyesülettel közösen szervezett kulturális rendezvényekre, köztük az Ereklyemúzeum állandó kiállítására. Mindehhez szintén a városi tanács anyagi és erkölcsi támogatása szükséges, amit a koalíciós partnerrel folytatott sorozatos tárgyalások eredményeként sikerült megszerezni.
Beszámolójában Cziszter Kálmán alátámasztotta tanácsos-kollégájának állításait, kipótolva: a Kamaraszínház folyamatos tevékenységével Arad újra bekerült az erdélyi magyar színjátszás vérkeringésébe. Nem az eredményekkel kívánnak kirukkolni, amelyekre sok román kollégájuk is rácsodálkozik, hanem kiemelte a jelenlegi időszak fontosságát: folyamatos szervezkedéssel, június 5-én összefogva lehetőleg 3 tanácsost kell bejuttatni az aradi önkormányzatba. Ott továbbra is szükségünk van az alpolgármesteri tisztségre, ezért parancsoló kötelesség továbbra is biztosítani az elért eredmények megtartását, sőt továbbiak elérését is.
Kerületi gondok
Farkas Viktória elnök, kiemelve a városi tanácsosok munkájának eredményeit, vázolta a szavazásra való mozgósítás lehetőségeit, módszereit. Vagyis embertől emberig eljutva, mindenkit szavazásra kell mozgósítani, közös érdekünkben.
Bognár Levente ismertette a Mosóczy-telepen folyó korszerűsítési munkálatokat, köztük a kultúrháznak a felújítását, a mellékutcák járdái egy részének térkővel történt burkolását, egy közösségi rendőrőrs kihelyezését, ami sokat javított a közbiztonságon. Ugyanakkor sajnálatának adott hangot, amiért a város felöli bejáratnál lévő jókora lakatlan ház helyzetén a tulajdonviszony miatt nem lehetett változtatni.
A továbbiakban kialakult közvetlen, baráti beszélgetés során Timiş Erzsébet amiatt emelt szót, hogy a magyar diákokat nem a románokkal, hanem az anyaországi magyar diákokkal versenyeztetik, tehát nem készítik fel őket kellőképpen az itt- és megmaradásra. Barta Ernő egyes közlekedési táblák és lámpák kaotikus elhelyezésére, működésére hívta fel a figyelmet. Csécsi Károly az időseknek a választásokra történő mozgósítás lehetőségeit, a mozgóurna házhoz szállításának a szükségességét taglalta. Többen szót emeltek egy, a Mosóczy-telepen szükséges fedett piaccsarnok létrehozása mellett, mások a kerületben működő villamosjárat hiányosságaira, illetve a főutca járdáinak térkővel történő burkolásának a szükségességére hívták fel a figyelmet.
Bognár Levente e közügynek számító hiányosságokból nem kíván magyar ügyet képezni, ezért amellett, hogy teljes támogatásukról biztosítják az orvoslásukat, arra is felkérték a jelen lévőket, hogy a kampányban a helyszínre érkező politikusoknak, akár a polgármesternek is a román lakossággal együtt vessék fel a gondokat.
Abban egyértelműen egyetértettek a szerdai találkozó résztvevői, hogy a környezetükben élő, a templomokból, a magyar rendezvényekről hiányzó, esetleg magányos magyarokat is meg kell keresni, segíteni kell nekik visszatalálni a közösséghez, mert csak közös fellépéssel, együtt lehetünk hatékonyak, erősek.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Került pénz a Gyógyszerészeti Múzeum megvásárlására
Támogatja a regionális sürgősségi kórház építését a kormány
Több létesítményt meglátogatott tegnapi kolozsvári tartózkodása alatt Dacian Cioloş kormányfő, aki délben a Donát negyedi Izotóp és Molekuláris Technológia Kutatási Fejlesztési Intézetében állt a sajtó rendelkezésére – a bejelentett időpontnál közel egy órával később.
A miniszterelnök kifejtette: az országban három regionális sürgősségi kórház építését finanszírozzák, közülük az egyik Kolozsvár mellett lesz. Erre a célra összesen 150 millió euró uniós pénzalap áll a kormány rendelkezésére. Ugyanakkor jó hír a kolozsváriaknak, hogy Emil Boc polgármester bejelentette: van pénz a Gyógyszerészeti Múzeum megvásárlására. Közben Vlad Alexandrescu művelődésügyi miniszter Facebook-oldalán közölte: az ingatlan megvásárlásához szükséges pénzt a helyi önkormányzat biztosítja, de azt a tárcának alárendelt Kolozs Megyei Művelődésügyi Igazgatóság venné meg, élve a törvény által biztosított elővásárlási joggal. Szabadság (Kolozsvár)

„Ismét politikai véleményem miatt bűnhődöm”
A romániai rendszerváltozás állapotát jelzi, a szólásszabadság eszméjét és Temesvár szellemét egyaránt sérti Tőkés László szerint a neki adományozott román állami kitüntetés visszavonása.
Úgy vélte, az eljárás a Romániában megerősödött általános magyarellenes hangulatba illeszkedik. Megállapította továbbá, hogy ezzel a döntéssel Klaus Johannis államfő és az érdemrend visszavonást javasoló becsületbíróság megkérdőjelezte Románia jogát, hogy felléphet a határon túli románok védelmében. Kelemen Hunor elfogadhatatlannak minősítette, hogy bármilyen ürüggyel vissza lehessen vonni Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalomban betöltött szerepéért kapott román állami érdemrendet. Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter csalódást keltőnek és „európai mércével nehezen mérhetőnek” nevezte a döntést. Szabadság (Kolozsvár)

Elmarad az RMDSZ–EMNP összeborulás
– Lezárult az RMDSZ és a néppárt tárgyalási időszaka – jelentette be tegnap a sajtónak Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei elnöke.
Elmondta: a helyhatósági választások előtti összefogás lehetőségeire tett javaslataikat az RMDSZ csütörtökön elutasította. Három lehetőséget fogalmaztak meg a szövetség helyi képviselőihez címzett levelükben: koalíciós lista, közös (koalíciós vagy független) polgármesterjelölt, arányosan összeállított önkormányzati lista. Az EMNP az ötödik, bizonytalannak számító helyet kérte az esetleges közös listán. Ebből többet már nem engedhettek, magyarázta Soós Sándor.
Azzal, hogy Gergely Balázs az RMDSZ-lista második helyezettje, nem lehet „kipipáltnak” tekinteni a magyar–magyar összefogást, mivel ő nem a néppárt, hanem az egyházak részéről vállalta el a megmérettetést, ilyenformán elsősorban az egyházak elvárásainak kell megfelelnie – mondta Soós Sándor. Kifejtette: egy tanácsosi mandátumhoz kb. 5500-6000 szavazat szükséges. Úgy értékelte: 2012-ben nagyon sok magyar választó maradt távol az urnáktól, a jelenlegi romániai magyarellenes hangulatban még nagyobb szükség lett volna az összefogásra, ezért különösen sajnálatos az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének visszautasító döntése – vélekedett. – Nem kívánunk ellenséges hangulatot generálni, hiszen az a legfontosabb, hogy minél több magyar szavazó járuljon az urnákhoz június 5-én – hangsúlyozta.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés László csillaga
Mint ismeretes, Klaus Johannis államelnök megfosztotta Tőkés László európai képviselőt, korábbi református püspököt a Románia Csillaga elnevezésű magas kitüntetéstől.
Ez elfogadhatatlan.
Amennyit én tudok Tőkés László politikai állásfoglalásairól az utóbbi másfél-két évtizedben – és nem tudok mindent – az nem ébresztett bennem rokonszenvet; közéleti munkálkodását nem tartom se helyesnek, se hasznosnak. De ez mellékes.
A kitüntetést se ezért kapta.
Tőkés László a Ceauşescu-diktatúrával szembeni ellenállás hőse, ezt senki el nem veheti tőle. Érdeme elévülhetetlen, elmúlhatatlan. Ő történelmi alak, és emiatt az. Nem követhetett el annyi hibát, hogy történelmi tettét érvénytelenítse vele.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS. Szabadság (Kolozsvár)

Lecke a turistaszámokkal büszkélkedő Boc-nak
Többnyelvűség és turizmuskampány vonzana látogatókat
Szükség lenne többnyelvű feliratokra és a látnivalók megfelelő népszerűsítésére a kolozsvári vakációs turizmus fellendítése érdekében – ezt javasolják Emil Boc polgármesternek a hozzászólók a közösségi hálón közzétett bejegyzése alatt, amelyben az elöljáró azzal büszkélkedik, hogy 2015-ben ötödével nőtt a turisták száma Kolozsváron. Végre jó hírt közölt a polgármester, és ebben látszólag a számok is őt igazolják, a dolog mégsem pont úgy sült el, hiszen a hozzászólók több hiányosságra is rámutattak.
Vagyis egészen pontosan 21,66 százalékkal nőtt a turisták száma Kolozsváron a tavaly – írja a Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal adataira hivatkozva Emil Boc. Mint jegyzi, 2012–2015-ben Kolozsvárra több mint egymillió turista érkezett, aki közel kétmillió vendégéjszakát töltött el a kincses város vendéglátóipari egységei által közölt adatok szerint. Ehhez még hozzáadódnak azok a turisták és vendégéjszakák, akik más szálláslehetőségeket választanak, így nem szerepelhetnek ebben a statisztikában. És akárhogyan nézzük, ezek nagy része minden bizonnyal magyarországi vendég, akiket egyrészt a kolozsvári rokonság, barátok szállásolnak el, vagy a különféle, elsősorban nem hotelszolgáltatásokat kínáló, gyakran magyar érdekeltségű intézmények. Tavaly a Kolozsvári Magyar Napok mellett, amely immár évek óta jelentős turistaforgalmat generál, sok vendéget vonzott az Untold fesztivál is, akik közül tömegesen szálltak meg magánlakásokban – így ők sem szerepelnek a statisztikákban.
K. E. Szabadság (Kolozsvár)

Tisztelgés Arany János emléke előtt
Arany János szülővárosában, Nagyszalontán népes ünneplő gyülekezet emlékezett a költő-óriás születésének 199. évfordulóján, március 2-án.
A református templomban tartott ünnepségen Mikló Ferenc esperes-lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Zsidókhoz írt levél 13. részének 7. verse alapján: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Istennek beszédét, és figyeljetek az ő életük végére, kövessétek hitüket.”
Az igehirdető szólt arról, hogy a nagy költő-előd is a mindennapi életben cselekedeteivel és írásaival hirdette Isten beszédét. Egész életművét elpecsételte az Ige. Miért fontos, és miért kell minden évben emlékeznünk Arany János születéséről és haláláról? Ezt is az Igéből vett tanulsággal támasztotta álá a prédikátor: a költő olyan elődje a mai magyar népnek, akihez méltónak kellene, hogy legyen minden magyar kortársunk. A nyelv művelésének olyan magaslatait hódította meg, szókincse gazdagságának varázslatosságával elévülhetetlen érdemeket szerzett magyar kultúránk történetében. Ezért óriás a magyar művelődés örökségében. Már gyermekkorától járt a templomba szüleivel együtt, megharcolt hitében elfogadta Isten kiválasztó kegyelmét. Növekedett az emberi ismeretek adta bölcsességben, sőt Isten akarata szerint próbált járni. Ezt a szép örökséget hagyta fiára is, amikor – verse tanúsága szerint – imádkozni tanította őt. Lánya elvesztése fölötti gyászát a legnagyobb alázattal viselte, Isten akaratában megbékélt. Ugyanezzel a lekiséggel és méltósággal gyászolta az 1848/49-es szabadságharc elvesztését. A mai ember „odafigyelhet” erre a magatartásra, minden vesztes személyes csatája végén.
„Kövessétek hitüket”, – szólítja meg a mai emlékezőket az Ige, azaz a nagyszalontaiakat, és kérdezi: ma hogyan követik a költő példaadó, személyes küzdelmek között megedzett hitét? Arany életműve üzeni: kitartással és hittel fussuk meg életpályánkat. Szól ez a költő nevéről elnevezett Elméleti Líceum tanárainak, diákjainak, a város lakosainak és minden emlékezőnek is.
Igehirdetést követően az Arany János Líceum diákjainak műsora következett. A hetedik osztályosok adták elő a Toldi – Előhang című verses, zenés összeállítást. Zsorda Dorottya A költő hazája című verset, a Honnan és hová című költeményből pedik Bagi Nóra adott elő részletet. Máthé Júlia Angyalka az Egykori tanítványom emlékkönyvébe című verset, Darvasi Hajnalka pedig a A hajótörött címűt mondta el. Az Intés című verset Bódi Benjámin, az Alkalmi versből pedig Farkas Johanna és Fenesi Alexandra énekelt Kádár Gergő, Dorbosel Dávid és Balogh Roland gitárkíséretével.
Nemzeti imádságunk eléneklése után az ünnepi gyülekezet kivonult a költőnek az emlékparkban található szobrához. Az emlékezés virágainak elhelyezése előtt az Arany János Líceum kórusa énekelte a Toborzót, Negrau Mónika tanárnő felkészítésében. Ezután Tráier Balázs a Hoc erat in votis című verset mondta el. Ünnepi beszéddel emlékezett a költőre Pelok Gabriella nyugalmazott tanárnő. Szépen összeszedett gondolatai a tőle megszokott gördülékenységgel ecsetelték azt a hatalmas örökséget, melyet a nagyszalontaiak szívébe és értelmébe helyezett a Mindenható, és amely büszkeséggel, de mindenkori elkötelezettséggel kell, hogy eltöltse a szülőhely melegének őrzőit. Mintegy válaszként szólt Györgypál Gergő előadásában a Visszatekintés című vers. A műsort az iskolakórus Süvegemen nemzetiszín rózsa… című műdala zárta. Ezt követően helyezték el koszorúikat a szobor talapzatán az Arany János Elméleti Líceum, a Nagyszalontai Református Egyházközség, a Polgármesteri Hivatal, a helyi RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Romániai Magyar Nyugdíjas Szövetség és a Midesz képviselői. A Szózat eléneklésével zárult az ünnepség. erdon.ro

Nyílt levelet írt Tőkés Johannisnak
Klaus Johannisnak címzett nyílt levelet tett közzé Tőkés László, amelyben kijelenti, hogy a szabad véleménynyilvánítás miatti "büntetés" az, hogy az államfő visszavonta tőle a Románia Csillaga érdemrendet, és felteszi a kérdést, hogy a korrupció és egyéb visszaélések miatt elítélt, szintén kitüntetett személyek közül hányat részesítettek hasonló bánásmódban. 
Tőkés levelében sajnálatát fejezi ki az államfő döntése miatt. "Sokan voltunk, és sokan vagyunk, akik hittünk abban, hogy a temesvári forradalmat követően az alapvető emberi jogokat teljes mértékben tiszteletben tartják majd Romániában. Most azonban pontosan ugyanazért büntetnek, amiért 1989 decembere előtt üldöztek, a szabad véleménynyilvánítás miatt" - áll a levélben. 
Tőkés szerint az alkotmány egyes cikkelyeinek bírálata az alaptörvény által biztosított, mindenkit megillető jog, és egy jogállamban nem jelenti a jogszabályok be nem tartását. "Kézenfekvő kérdés, hogy azok a korrupció miatt elítélt személyek, akik szintén kaptak valamilyen állami kitüntetést, részesültek-e hasonló bánásmódban? Fogják-e vizsgálni ezen személyek tetteit, vagy nyilatkozatait?" - teszi fel a kérdést Tőkés. 
Tőkés a levélben emlékeztet, hogy Victor Ponta volt szociáldemokrata kormányfő kezdeményezte a kitüntetés visszavonását, a Johannis által meghozott döntés pedig szerinte hatalmas politikai és diplomáciai öngól. Kiemeli, a kitüntetés visszavonása megkérdőjelezi Románia erkölcsi legitimitását, ami az ország határon túli románokat érintő külpolitikáját illeti. A levélben kijelenti, hogy a kitüntetéssel vagy anélkül is hű marad Temesvár szelleméhez.(hírszerk.) Transindex.ro

Tőkés László csillaga
Erdély és a Részek román megszállása óta Bukarest elsőrendű politikai célja a megszerzett területek megtartásának biztosítása örök időkre. E cél megvalósításának egyik legfőbb eszköze a magyarság elüldözése, megfélemlítése és/vagy asszimilálása.
Az első világháborút lezáró nemzetközi jogi diktátumok célja nem a kontinens békéjének megteremtése, hanem a legyőzöttek megalázása és kifosztása volt, így kódoltan magukban hordozták a második világégést, melynek csak időpontja volt kérdéses.  Az azóta eltelt közel száz esztendő óta a román fennhatóság alatt álló területeken megannyi politikai rendszer uralkodott, monarchikus parancsuralmi látszatdemokrácia, királyi diktatúra, sztálini totalitarizmus, puha majd egyre keményedő ceausiszta nacionál-szocializmus, el egészen a mai „eredeti demokráciáig”. Ha magyar szempontból értékeljük azt a száz esztendőt, mely az első, 1916-os román betörés óta eltelt, azt láthatjuk, hogy a román politikai rendszer lehántható formameghatározottság a magyarellenességhez, Erdély magyartalanításának alkotmányszinten rögzített célprogramjához képest. Teljesen mindegy, hogy milyen politikai garnitúra milyen alkotmányjogi rendszer játékszabályai szerint uralkodott, a magyarság eltüntetése ősi földjéről konstans törekvése Bukarestnek.
E tények fényében kell értékelni Tőkés László érdemrendjének minap történt visszavonását.
Tőkés László mindig is szálka volt a román politikum szemében (leszámítva azt a maroknyi európai gondolkodású román értelmiségit, aki közösséget vállalt Vele). Nemcsak az volt a bűne, hogy magyarként halálmegvető bátorságával, konok és céltudatos helytállásával hozzájárult a temesvári népfelkelés kirobbanásához. Ez persze önmagában is súlyos vétek azok szemében, akik románnak tekintenek minden magyart, aki a jelenlegi román államhatárokon belül született (különösen akkor, ha az illetők dicsőséget hozhatnak az országra,) sőt, visszamenően is románná montírozzák Mátyás királyt, Kinizsi Pált, Dózsa Györgyöt vagy Kőrösi Csoma Sándort.
Tőkés Lászlónak fő bűne az, hogy nem elégedett meg a forradalmi ikonszereppel, hanem az új rendszer hatalmasainak is szemébe merte mondani az igazságot, belföldön és külföldön, éhségsztrájkot hirdetett az új rendszer magyarellenessége elleni tiltakozásképpen, az RMDSZ Bukaresti domesztikálása és kormányrúdhoz való odasimulása után pedig kemény és szókimondó állásfoglalásokban, interjúkban leplezte le az erdélyi magyar közösség bőrére menő bukaresti kéz kezet mos játékot, amit a román és magyar vezetők folytattak.
S végül tette mindezt úgy, hogy lényegében támadhatatlan maradt, még a globális világhatalom álságos normái szerint is megőrizte szalonképességét. Ismételgethetik imamalomszerűen a román médiában, hogy Tőkés „extremista”, szélsőséges, romángyűlölő, náci vagy fasiszta, akkor sem tudnak egyetlen gesztust, egyetlen nyilatkozatot, egyetlen tényt felhozni rágalmaik alátámasztására. 
Most visszavonták a Románia csillaga érdemrendet Tőle. 
Ennyire tellett a sovén román államhatalom képviselőtől, a megfelelési kényszer alatt álló szászból lett újromán elnöktől. Lelke rajta. Ettől Tőkés László történelmi érdemei egy fikarcnyit sem csökkentek. Sem az 1989 előttiek, sem az 1989 utániak.
Egyébként, mint köztudott, a kitüntetést Tőkés László már jó ideje átadta temesvári híveinek, annak a bizottságnak, mely az egykori ellenállók meg élő tagjaiból áll. Őszinte kíváncsisággal várom, miként veszik majd el tőlük a román államelnök emberei azt, ami jogosan megilleti őket. Ha netán így is történik, az erkölcsi győzelem mindenképpen azoké, akik ma is őrzik a temesvári népfelkelés eszmei lángját.
Borbély Zsolt Attila

Az RMDSZ-be igazolt át Nagyborosnyó néppártos polgármestere
Szakított az Erdély Magyar Néppárttal és kérte a beiratkozását az RMDSZ-be Szőcs Levente, Nagyborosnyó jelenlegi polgármestere, az EMNP jelenlegi orbaiszéki elnöke, akinek az RMDSZ megyei Állandó Tanácsa jóváhagyta azon kérést, hogy részt vehessen az április 10-i községi RMDSZ-es jelöltek előválasztásán.
Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök úgy fogalmazott, bár az EMNP megyei és országos szervezete folyamatosan ellenzi az összefogást, a településeken dolgozó emberek felismerték, hogy a magyarság jövőjének, a települések fejlesztésének előfeltétele az együttműködés.
Baróton Lázár Kiss Barna-András, Esztelneken Domokos Ferenc, Bölönben Sikó Imre, Maksán Deszke János, Kézdiszentléleken Balogh Tibor, Nagyajtán Bihari Edömér, Nagybaconban Simon András, Sepsibükszádon Bács Márton Csaba és Lemhényben Lukács Róbert indul RMDSZ-színekben a helyhatósági választásokon.
rmdsz.ro

Hargita Megye Tanácsa jól kommunikál, viszont nem mindenre válaszol
Az összes olyan téren, amelyre a közérdekű információkhoz való hozzáférést szavatoló 2001/544-es törvény vonatkozik, Hargita Megye Tanácsa jól teljesített – derül ki abból a felmérésből, amelyet a Civil Párbeszéd és Közvita Minisztériuma készített januárban a megyei tanácsokról. Az eredményről a megyei tanács sajtószolgálata is beszámolt.
„Hargita Megye Tanácsa azon néhány megyei tanács közé tartozik, amely maradéktalanul eleget tett az 544-es törvény által megszabott kötelezettségeinek. Minden programunknál, stratégiánknál előzetesen is konzultálunk, folyamatosan a széles nyilvánosság elérésére törekszünk, mivel amellett, hogy be kell tartani a törvényes előírásokat, csakis így dolgozhatunk ki a lakosság számára hasznos programokat” – kommentálta a felmérés eredményét Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
Habár a sajtószolgálat erre nem tért ki, a szerkesztőségünkkel is megosztott kimutatásból kiderül, Hargita megye tanácsa mellett további tizenhárom megyei önkormányzat ért el megfelelő minősítést, tehát a megyei tanácsok 34 százalékát a hargitaihoz hasonlóan értékeltek.
Egyébként lapcsaládunk tavaly november óta sem kapott hivatalos magyarázatot arra, hogy miért tűnt el a székely lobogó a megyeháza homlokzatáról. Borboly Csaba az általunk felvetett kérdésre azt ígérte az MPP frakciónak, hogy választ ad az eltávolítás miértjére. A zászló időközben visszakerült, Borboly Csaba viszont továbbra sem tartotta fontosnak választ adni arra, hogy a román nemzeti ünnep előtt miért kellett eltüntetni a székely zászlót. Székelyhon.ro

Magyar hangosbemondás a vasútnál – mikor?
Tíz hónap elteltével úgy tűnik, hogy egy lépéssel sem vagyunk közelebb a hiányzó magyar nyelvű hangosbemondás visszaállításához a csíkszeredai vasútállomáson. A Román Vasúttársaságtól (CFR) most kaptunk még egy ígéretet, de konkrétumok nélkül.
A Csíki Hírlap több alkalommal fordult már a vasúttársaság illetékeseihez azért, hogy megtudja, mi a módja annak, hogy a csíkszeredai vasútállomáson ne csak román nyelven történjen a hangos utastájékoztatás, hanem magyarul is, ahogy korábban. Az elmúlt tíz hónapban ellentmondó válaszokat kaptunk azzal kapcsolatban, hogy ki az illetékes a hangosbemondáshoz használt számítógépes program magyar nyelvű fordításának elkészítésében.
A napokban a CFR sajtóosztályától érkezett válasz a megkeresésre, amelyben azt írják, hogy a Brassói Területi Vasútigazgatóság figyelembe vette arra vonatkozó kérésünket, hogy a csíkszeredai vasútállomáson az utastájékoztatásban a magyar nyelvet is használják. „A szoftver fordítását az Informatică Feroviară Rt. brassói ügynöksége végzi, amelynek már továbbították az erre vonatkozó kérést” – áll a hivatalos levélben, amelyben nem térnek ki arra, hogy mikorra várható a magyar változat. Ez az állítás viszont ellentmond annak, amit a brassói területi igazgatóság vezetője, Ioan Pintea közölt érdeklődésünkre még ez év januárjában. Az igazgató akkor azt mondta: „A szoftver módosítására van szükség, Bukarestben foglalkoznak ezzel”.
A csíkszeredai vasútállomás vezetői tavaly júniusban, az új rendszer bevezetése után jelentést küldtek a brassói igazgatósághoz arról, hogy van igény az utasok részéről a magyar nyelvű hangos tájékoztatásra, ezért az angol és francia változat mellett a program magyar változatát is el kellene készíteni – ezt azóta is várják az utasok. Az hangos utastájékoztatási rendszer előre elkészített hanganyagokból játssza le az információkat, a korábbitól eltérő hangjelzés után női hang sorolja, hogy melyik vonat érkezik vagy indul, és melyik vágányról. Ez tisztább, érthetőbb tájékoztatást eredményez, mint korábban, amikor a forgalomirányítók végezték ezt a feladatot, csak éppen nem magyarul van.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Megnyílt Gaál András jubileumi kiállítása
Gaál András közel háromszáz tisztelője, barátja, alkotótársa gyűlt össze szombat délután a Csíki Székely Múzeumban a nyolcvan éves művész jubileumi kiállításának megnyitóján.
A szombaton megnyílt kiállítás nemcsak a válogatás szempontjai miatt érdekes, hanem önmagában is egyedülálló, hiszen az öt teremben megtekinthető mintegy 108 alkotást maga a művész sem látta ez idáig egymás mellett. Ez tehát az eddigi legnagyobb kiállítása, amelynek a Csíki Székely Múzeum nagy szeretettel és odafigyeléssel ad otthont – fogalmazott a megnyitón Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója. „A gyergyóditrói születésű, de hosszú évtizedek alatt csíkivá érlelődött, jelenleg Pannonhalmán élő festőművész felé törleszteni valója van intézményünknek, hiszen a teljes életpályája alatt mindössze két alkalommal, 1964-ben és 1986-ban került sor múzeumi kiállításra.”
A Gaál Andrással való találkozás mindig élmény – mutatott rá Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere. „Itt Csíkszeredában, az eltöltött négy évtized alatt teljesedett ki Gaál András művészként, értelmiségiként, művészetpedagógusként, táborszervezőként. Mi csíkszeredaiként tartjuk számon, így vagyunk büszkék személyére, munkásságára.”
A kiállítást Banner Zoltán művészettörténész nyitotta meg és beszélt a művész pályájának állomásairól. Rámutatott, Gaál András a konzisztens színsíkokra lebontott szántókban, hegyvonulatokban, településeken, házakban tulajdonképpen szinte elementáris erővel érzékeltette annak a szépségeit, ami a székely népnek a lényege, ember és természet ezer éves küzdelmének a monumentalitását. „A teremtés a Teremtő kiváltsága. Ezt a teremteni akarást és tudást adja át, kölcsönzi oda a teremtő az alkotó embernek. (...) És ez óriási felelősséget jelent. Az alkotó embernek meg kell hallania a Teremtő szavát, és tudni kell követni a szándékát. (…) . Nem ez a művészet hivatása, hogy felemelje fejünket, arcunkat a földi lét káoszából? A világmindenség jelenségeit összetartó törvények, a rend világába. Ez a művész feladata, és ezt az egyetlen, de megtalált pályát járja, leheli képeire a művész, amely a teremtés óta létezik, de a Teremtő őrá bízta, hogy avassa láthatóvá és lakhatóvá.”
Gaál András 80
Az ünnepségen bemutatták a Csíkszereda Kiadó Gondozásában megjelent, Székedi Ferenc által szerkesztett Gaál András 80 című kötetet, amely a művész 80 reprodukcióját és egy Székedi által készített életútinterjút tartalmaz. Ebből olvasott fel részleteket Pap Tibor színész. Ezt követően a művészt egy gyergyóditrói küldöttség is köszöntötte, majd Gaál András köszönte meg a lehetőséget, hogy a Mikó-vár termeiben kiállíthatta munkáit.
Péter Beáta. Székelyhon.ro