ANTAL ÁRPÁD JÖVŐ IDEJE ÉS A SZÉKELYFÖLDI MAGYARSÁG
Bár az előző esetek tükrében akár biztató fejleményként is kezelhetnénk, hogy az első körös kihallgatás után nem a fogva tartást rendelte el az ügyészség, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester ügye lélekfagyasztó hatást gyakorolt a romániai magyar közhangulatra. Éppen úgy, ahogy azt az intézkedés eltervezői és kivitelezői szánták. Főleg azzal együtt, hogy az elöljárót kényszerintézkedésként hatvan napra eltiltották hivatala gyakorlásától.
A többi, a körítés semmiben sem különbözött a híres-hírhedt Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) korábbi fellépéseitől. Hajnali házkutatás után félnapos ellenőrzés a hivatalban, irodalepecsételés, majd a kamerák tüzében és a mikrofonok zajában az elsötétített ablakú furgonok elindultak Bukarestbe a gyanúsítottal. Akit valamivel éjfél után ugyan szabadon engedtek, de néhány órán belül vádlott lett, miután a nyomozó hatóság bejelentette: bűnvádi eljárást indít a háromszéki megyeszékhely első embere ellen. A DNA közleménye szerint Antal Árpádot a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank között 2010-ben kötött hitelszerződéssel összefüggésben gyanúsítják a közpénzből garantált kölcsön nem rendeltetésszerű felhasználásával. A becsült kár félmillió euró.
Az intézkedés nyomán keletkező erkölcsi kár azonban felbecsülhetetlen. Antal Árpád célkeresztbe kerülésével ugyanis bezárult a kör: Csíkszereda és Gyergyószentmiklós után Sepsiszentgyörgy is elesett. E három település vezetői jelentették ugyanis a székelyföldi önkormányzatok vezetőinek kemény magját, akik városgazdai feladatuk többnyire elismerés által övezett ellátása mellett a szimbólumhasználat, a nyelvhasználat, az önrendelkezés ügyében az államhatalommal vívott mindennapi gyürkőzésekben is karakteres pozíciót foglaltak el.
Egy évvel korábban Antal Árpád úgy fogalmazott: 2015-ös tevékenységének eredményessége elsősorban azon múlik, hogy hagyják-e dolgozni. Hogy kik, hogyan és miért? Természetesen a rendszer. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyik ülésén elhangzott beszéde nyomán a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság, a DIICOT által indított vizsgálódásai ugyanis időt és energiát foglaltak le, a pszichés nyomásról nem is beszélve, hiszen ha az embert az foglalkoztatja, vajon mikor hívják be, kevésbé képes a munkájára koncentrálni.
Az utóbbi időben egyre kevesebb illúziót érdemes táplálni: a román nemzetállamot építő rendszer változatlanul dolgozik, legfeljebb más eszközökkel, mint ’89 előtt, és lassabban jelentkező eredményekkel. Az elmúlt negyedszázadban e tevékenység két nagy sikert tudhat a magáénak: magához ragadta Marosvásárhely irányítását, illetve az emberek tudatában egyre hatékonyabban választotta le Maros megyét Székelyföldről. A folyamatban a következő célpont nyilvánvalóan Sepsiszentgyörgy gyengítése.
A Háromszékre nehezedő nyomás fokozásával a rendszer működtetői valószínűleg úgy okoskodnak, hogy a másik irányú peremvidéktől befelé kezdik gyengíteni Székelyföldet. A székelyföldi terroristahálózat december elsejei, épp a román nemzeti ünnep reggelén való felgöngyölítése azóta sem hozott új elemeket, a két célszemély viszont változatlanul vizsgálati fogságban várja a viktimizálás barkácsmunkájának újabb bizonyítékait.
Miután a világszerte mintaként emlegetett korrupcióellenes hadjárat díszletei között Romániában ma népszerűtlen dolog megkérdőjelezni a DNA intézkedéseinek megalapozottságát, egyelőre Antal Árpád ügyében is csak a várakozás marad. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató, hogy a rajtaütést olyan időpontra időzítették, amely kétségessé teszi az elöljáró újabb mandátumért való indulását a júniusi önkormányzati választásokon. És az elbizonytalanítás újabb jeleként kezelhetjük azt is, hogy Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere gondolkodási időt kért annak eldöntésére, vállal-e újabb mandátumot a céhes város élén.
Ha a DNA-vizsgálat és annak következményei Antal Árpád politikai-közéleti pályájának végét jelentik, azzal a székelyföldi autonómiamozgalmat érheti az egyik legnagyobb veszteség: a háromszéki vezetők nyomása nélkül az RMDSZ vezető testületeinek prioritáslistáján ugyanis borítékolhatóan hátrébb sorolódik a térségi önrendelkezés kérdése. De a fejlemények átírhatják a Kelemen Hunor által vezetett érdekvédelmi szervezetnek a magyar kormánypártokkal való viszonyát is, hiszen Sepsiszentgyörgy polgármestere központi szerepet játszott abban a folyamatban, amelynek végén a sokáig szocialista elkötelezettségű, a Fidesszel fagyos viszonyban lévő RMDSZ végül átjutott a túlsó partra.
Az egzisztenciális törékenység, a mesterségesen gerjesztett etnikai konfliktusok, a romániai magyarsággal szemben folyamatosan alkalmazott kettős mérce, a titkosszolgálati üzelmek és erőszakszervezeti elnyomás generálta légkörben egyre több erdélyi magyarban felmerülhet a kérdés: megéri ebben az egyre ellenségesebb, kiszorítóbb, idegenebb országban maradnia? Vállalni bármiféle közéleti, vezetői szerepet?
Antal Árpád ügye nem a jelenről, sokkal inkább a székelyföldi magyarság jövőjéről szól.
Csinta Samu. Magyar Idők (Budapest)

Főállású magyarok
Nem keltett különösebb visszhangot a hír: lebontották azt az Ady-központot Nagyváradon, amely 2003–04-ben a magyar állam támogatásával épült. Bizonyos RMDSZ-vezetők hozták létre anno azt az alapítványt, amely a támogatást kapta – mostanra persze minden kézen-közön eltűnt. A pénz is. Most persze pénzmosást, sikkasztást emlegetnek. (Naná…!) Csekélyke nyolcszázezer euróval kellene elszámolniuk az RMDSZ-vezetőknek.
Szögezzünk le rögvest két dolgot. Egy, biza’ mostan nem román ármánykodásról van szó, de nem ám. Kettő, amennyire egy ilyen komplexum nem épülhetett meg helyi (jelen esetben erdélyi – pontosabban: partiumi, bihari vagy más) magyar közreműködés és közreműködők nélkül, ugyanúgy nem is bontódhatott le eme bizonyos helyi erők (partiumi, bihari vagy más), magyar közreműködők nélkül, de nem ám.
A magyar szellem egyik rendkívüli, nagy figurájának, szegény jó Hornyik Miklós barátomnak még valamikor a kilencvenes évek legelején volt egy kifejezése, kapott is érte délvidéki földijeitől eleget: főállású magyarok. A szóösszetétel, ha jobban belegondolunk, nem kíván különösebb magyarázatot, mégis tegyük hozzá: ama határontúliak, akiket eme, egyértelműen minősítő terminus illet, idestova három évtizede fertőzik a kárpát-medencei magyar életet. És verik át, használják ki és árulják el folyamatosan nemzetüket, nemzettestvéreiket, a jámbor-segítőkész anyaországot és azt a szívet melengető, nagy eszményt, amit a magyar összetartozás, a szétszaggatottságban a magyar egység kell – kellene – jelentsen. Sok-sok évet töltöttem el „határon túli” ügyekkel foglalkozván, valaha Szegeden éppúgy, mint később a Magyarok Világszövetségének lapjánál és a Duna Televízióban, de töredelmesen be kell vallanom: bizony, jó időbe telt, amíg a főállású magyarok egészen különleges kártékonyságával teljesen tisztába kerültem.
Sok apró építőkocka kell mindehhez: a valaha széltében-hosszában ünnepelt-sztárolt, szépirodalmi és közéleti karriert befutott temesvári orvos házaspár, amely egy hangulatos vacsorán vágja az ember szemébe, hogy: „Tudjátok, mit ártotok ti nekünk ott, Magyarországon ezzel a folytonos édes Erdélyezéssel”? Az ezredéves határszélen élő, a gyimesi magyarok egyik „főnökének” tartott férfiú, aki bősz ígérgetései ellenére, minden érintettet rendesen „átdobva” nem jön el az ezeréves határon tartott június 4-i megemlékezésre, ahol egyszerű csángó férfiak és asszonyok, tizenéves diákok és környékbeli értelmiségiek tucatszámra tolonganak. A délvidéki „kommunikációs szakértő”, Milosevic rezsimjének állítólagos üldözöttje – jelenleg a megmaradt egyik nyugati magyar lap szerkesztőbizottságának jeles tagja –, aki a szerkesztőségben szemrebbenés nélkül úgymond „figyelmezteti” magyarországi kollégáját, ne magyarkodjon. (Régi ismerősei szerint annak idején Újvidéken, abban a redakcióban nem is engedte magyarul beszélni kollégáit, úgyhogy jelen esetben még jól is járt a megrovott illető).
Főállású magyarok.
Ők azok, akik gyakran a teljes anyaországi kiábrándultságig vezető építőkockákat rakosgatják az elcsatolt területek magyarságával kapcsolatban. Az olvasó elrémülne, ha közreadnám, hogy például a Duna Televízióban igen sokan miként „viszonyultak” – főállású nagyságainknak köszönhetően – a velük dolgozó határon túli magyarokhoz, hiszen, sajna, általánosítani nemcsak könnyű, de jelen esetben még kínálkozó lehetőségek is naponta tucatszám adódtak: a főállásúak tettek róla, derekasan. A váradi eset, erős a gyanúm, legalábbis tünetértékű. Csepp a tengerben. Jó nagy csepp, nem mondom, jó bűzös anyagból, kiadós méretekben elárasztván a kortárs magyar világot. És még csak sikkasztani sem feltétlenül kell hozzá. Elég tartás nélküli, elvtelen, megalkuvó, önző, eszménytelen-cinikus és elszánt „magyarnak” lenni, és elszakított magyarságunkat fennen lobogtatni – jól fizető, profi főállás biztosítva, ünnepléssel-reputácóval-elismertséggel határokon innen és túl, az együttérzéssel és a nemzeti szolidaritással ocsmány módon és permanensen visszaélve, azokat aljasul kihasználva, csakis és kizárólag saját zsebre játszva. Élősdi álnemzeti herék módjára. Persze – ha mindezt tehetik… Ha több mint negyedszázad múltán is, ha lassan harminc éve tétova tájékozatlanság, bicskanyitogató fél- vagy inkább negyedműveltség, nagycsoportos óvodásokat megszégyenítő naivitás, no meg kötelező feladatokat kipipáló hanyag nemtörődömség az úr e téren szerte a Kárpát-medencében… A főállású magyarok paradicsomában. Így jutunk el az immáron jó évtizede némi port vert Mucuska-ügyhöz (kiderült, hogy profi román – főállású magyar – hírszerző dolgozhatott a határon túli magyarok hivatalában is) – és tovább… Ideje lenne fölébredni, feleim, ott az illetékes hivatalokban.
Domonkos László. Magyar Hírlap. Magyar Hírlap

Fontos a jó falukép és a műemlékvédelem
Építészeti és műemlékvédelmi szakemberek az önkormányzatok képviselőivel ültek asztalhoz csütörtökön Vármezőben, hogy arról egyeztessenek, milyen szabályozásokat kellene alkalmazni az építkezések során, hogy megtarthassák a hagyományos faluképet és értékeket.
Az épített és természeti örökség területén projekteket valósítottak meg a Nyárádmentén, rengeteg felmérés, tanulmány készült, az ország legjobb szakembereivel dolgoztak az utóbbi években, mégis úgy érezték, hogy bizonyos dolgok párhuzamosan futnak. Amíg a tanulmányok készülnek, a felmért értékek lassan eltűnnek az életünkből – véli Antal Zoltán kistérségi ügyvezető, akit a rendezvény céljáról kérdeztünk. A mostani szakmai találkozó azért időszerű, mert a legtöbb felső-nyárádmenti község most dolgozza át a területrendezési tervét (PUG). Míg rengeteg dokumentáció készült értékeinkről, addig a PUG-ok „párhuzamosan” készültek, és a megyei tanács és a szakminisztérium is jóváhagyta volna anélkül, hogy a kistérségi törekvések megjelentek volna benne. Most még nem késő lépni, hogy bizonyos szabályozások szintjén megjelenjen a tervekben a hagyományos falukép elemeinek védelme, megtartása. Antal Zoltán hangsúlyozta: a hiányosságok mellett értékek is vannak vidéken, amelyek az urbanizáció és globalizáció hatására veszélybe kerültek. Ezért fenntartható fejlesztésben kell gondolkodni, és ez a szakmai találkozó jó alkalom arra, hogy elemezzék, miként segítik az értékek megtartását a területrendezési szabályozások.
Rodics Gergely, a Pogány-havas Kistérségi Társulás menedzsere arról szólt, mennyire összeegyztethető a hagyomány és a korszerűsödés a vidékfejlesztés során. Beszélt azokról az építészeti típustervekről, amelyek ingyenesen beszerezhetők a Hargita megyei önkormányzatától, és szó esett a régi épületek felújításáról, „újrahasznosításáról” is. Furu Árpád építészmérnök a Felső-Nyárádmentén 2013-ban végzett kutatásaik, felméréseik nyomán készült tanulmányokat mutatta be, amelyek lényege, hogy rámutatnak a megfelelő anyaghasználatra, javaslatokat fogalmaznak meg és példaértékű épületeket mutatnak be, amelyek figyelembe vétele segítheti a hagyományos falukép megőrzését a jelenlegi építkezési irányzatok között is. László Annamária művészettörténész a PUG-ok részét képező történelmi dokumentációkra hívta fel a figyelmet, Guttmann Szabolcs műémlékvédelmi szakember Nagyszeben belvárosának korszerűsítési terveiről értekezett, míg Eugen Vaida építész a szászföldi régi épületek felújítási munkálatait ismertette.
Ezek a szakmai műhelymunkák sosem konkrét eredménnyel zárulnak, de „még egyet léptünk abba az irányba, amely a sikert, a végeredményt jelenti, hogy az emberek és a döntéshozók megértsék ennek lényegét” – összegezte Antal Zoltán.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Csángó bált rendeztek Brüsszelben
Első alkalommal rendeztek csángó bált a brüsszeli Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseleti Irodája (HUNINEU) társszervezésében. A szombati eseményen a gyerekek jelmezes játszóháza mellett moldvai csángó muzsikusok táncházat tartottak.
A hagyományteremtő bál és táncház a szervezők elképzelése szerint egy rendezvénysorozat kezdete. Terveik szerint a magyarországi és a határon túl élő magyar közösségek hagyományait bemutató táncos-énekes családi rendezvényt legalább félévenként megtartják.
Pappné Farkas Klára, az Országgyűlés pártjai által létrehozott Alapítvány a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért igazgatóságának elnöke, mint a program társszervezője köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az alapítvány olyan programokat igyekszik Brüsszelbe hozni, amelyek a Kárpát-medence magyarságát jellemző értékeket, kulturális hagyományokat, emberi tartást mutatnak.
Az alapítványi elnök hangsúlyozta, hogy a csángómagyar közösség létezik, igyekszik megőrizni és továbbvinni közösség-összetartó magyar nyelvét és katolikus hitét, gazdagítva ezzel az európai kultúrát. Pappné Farkas Klára köszöntőjében felkérte Nagy Zoltánt, Magyarország brüsszeli nagykövetét, hogy ragadjon meg minden lehetőséget arra, hogy Brüsszel politikai színterein is lépjen fel a magyar kisebbségek, ezen belül a csángók jogaiért.
A nagykövet nyitóbeszédében kiemelte, hogy a csángók sajátos és változatos népművészete és kultúrája kivételes értéket képvisel Európa számára. „Napjainkban a csángó nyelvjárások a kipusztulás szélén állnak, és félő, hogy egy vagy két generáció alatt teljesen eltűnnek, és a nyelvvel együtt eltűnhet a nyelv által hordozott kultúra is” – figyelmeztetett.
Ezért az európai kulturális sokszínűség e kiemelkedő, ám veszélyeztetett példájának megőrzése szándékával az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jelentést fogadott el, amely ajánlásként fogalmazta meg, hogy az anyanyelvű oktatás lehetőségét a helyi iskolákban biztosítani kell a csángóknak is – emlékeztetett Nagy Zoltán.
Pogár László, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke azt üzente a csángó bál résztvevőin keresztül nemcsak a brüsszeli magyaroknak, hogy a nagy távolság ellenére a csángók nem felejtik el a magyar nyelvet, és ápolják évszázados hagyományaikat.
A HUNINEU és a Zengő brüsszeli zenei műhely szervezésében a Flamand Közösségi Centrumban tartott bálon a moldvai csángó zenét Ségercz Ferenc és zenekara szolgáltatta. A táncházat a csángóföldi Pusztináról, Lujzikalagorról és Diószénről érkezett táncosok és énekesek vezették.
MTI. Erdély.ma

A német deportáltakra emlékeztek
Vasárnap délben a német származásúk miatt deportált túlélőkért és az elhunytakért imádkozva mutatott be szentmisét Exc. Böcskei László megyés püspök a nagyváradi kapucinus templomban.
1945 elején több mint 70 ezer németet deportáltak Romániából a Szovjetunióba, mely eseményről a Német Demokrata Fórum ebben az évben is megemlékezett.
Az alkalomra való tekintettel vasárnap délben Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök mutatott be szentmisét a váradi kapucinus rendi templomban, az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet: általában, amikor valaki azzal áll elénk, hogy tekintsünk fel rá, mert ő annyi mindent megvalósított, megcsinált és elért, akkor azt gondoljuk az illetőről, hogy milyen beképzelt és dicsekvős. Ugyanakkor mindennapi életünk folyamán az is gyakran előfordul, hogy az idősebb generáció tagjai próbálnak útmutatást, tanácsokat adni a fiataloknak. Vannak kivételes esetek tehát, amikor a magamutogatás érthető, megmagyarázható. Páldául Pál apostolt se kell elítéljük, amiért azt kéri a filippiektől, hogy tartsák őt példaképnek, hiszen a damaszkuszi úton a Krisztussal való találkozás hatására Saulból Pállá lett, átélte tehát azt az élményt, hogy Isten nagysága akkor is munkálkodik, érvényesül, amikor szimbolikusan vagy keresztény értelemben a legmélyebb szakadékban vagyunk. Amikor pedig a 71 évvel ezelőtt történetre emlékezünk, és azokra gondolunk, akik a rossz, az agresszió és az erőszak áldozatai lettek, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ők megtapasztalták azt is, hogy mennyire értékes az életük, amit Isten ajándékozott számukra, és nem adták fel azt a reményt, hogy sorsuk egyszer jobbra fordul, és ezzel mintául szolgálnak nekünk. Sajnos napjainkban is jellemző, hogy sokszor az ember a saját felebarátjának a legnagyobb ellensége, és jelenti a legnagyobb veszélyt, azonban ha bízunk abban, illetve hiszünk benne, hogy Isten sohasem távolodik el tőlünk, hanem közelít hozzánk, akkor joggal remélhetjük, hogy az emberiesség és a szeretet győzedelmeskedni fog- hangsúlyozta a főpásztor.
Egyre kevesebben
Nagyváradról, illetve Bihar megyéből a második világháborút követően 546 személyt- férfiakat és nőket, időseket és fiatalokat egyaránt- hurcoltak a Szovjetunióba német származásúk miatt, az ország újjáépítése érdekében. Hideg és nagyon nehéz életkörülmények vártak rájuk, 116-an közülük ott maradtak, s ismeretlen sírokban nyugszanak. Jelenleg 23-an élnek közülük, sajnos egyre kevesebb az élő tanúk száma.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ma

Előadás ünnepi szokásainkról
Ünnepi szokásokról, hagyományokról és azok átalakulásáról beszélt dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár február 19-én délután a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş – Bolyai Tudományegyetem, illetve a Debreceni Egyetem tanára tartott könyvbemutatóval egybekötött előadást a Partiumi Keresztény Egyetemen február 19-én, pénteken délután. A Háromszéki ünnepek című könyvet maga a szerző mutatta be, és egy előadást is tartott az ünnepi szokásokról és azok alakulásáról. Az alkalom egyben a Csillagocska Alapítvány és a Romániai Magyar Néptáncszövetség által szervezett Ekete-Pekete pedagógusképző néprajzi ismeretek előadása is volt. A pedagógusképzés fontosságáról Benedek Árpád zenepedagógus elmondta, hogy a népi szokásokat, hagyományokat azért szükséges átadni a pedagógusoknak, hogy ők visszaültethessék a gyerekek lelkébe és szívébe ezeket.
Előadás
Dr. Pozsony Ferenc a Háromszéki ünnepek. Dolgozatok háromszéki népszokásokról című könyvvel kapcsolatban elmondta, hogy az a vidék népszokásait, ünnepeinek jellegzetességeit, azok folyamatosan változó funkcióit gyűjti össze. A könyvben a népszokások térbeli előfordulásának vizsgálatáról, a háromszéki szokások kutatástörténetéről, valamint a legfontosabb ünnepkörökről (karácsony, húsvét, pünkösd), szokásokról, emlékünnepekről és lokális ünnepekről olvashatnak az érdeklődők. Az előadásban Pozsony Ferenc elmondta, hogy a kalendáris (naptári ünnepekhez kötődő) ünnepi szokások három csoportra oszthatók: a keresztény ünnepi szokásokra (farsang, húsvét, pünkösd, karácsony), a nemzeti, polgári, történelmi vagy emlékünnepekre (március 15-e, augusztus 20., október 6. stb.), valamint a lokális ünnepekre, amelyek csak a térségre jellemzőek. A kalendáris ünnepek mellett rögzült szokások jellemzőek az emberi élet fordulóihoz kötődő momentumokhoz is (keresztelő, házasság, születésnap, temetés). A különböző ünnepkörökhöz tartozó szokások jellemzőit is ismertette az előadó, majd a szokások eredetéről is beszélt, és arról, hogy a magyar népi hagyományokban milyen elemek fedezhetők fel.
Változó szokások
A szokásokkal kapcsolatban Pozsony Ferenc elmondta, hogy ezek folyamatosan változnak, bővülnek és csak addig maradnak fenn, amíg a közösségek művelik, ápolják. A hagyományápolással kapcsolatban kiemelte, hogy térségünkben a Bihari hagyományokat kell gyűjteni, ápolni és továbbadni, és nem ártana, ha a szülőknek, intézményvezetőknek is tartanának előadásokat. Végezetül a nyugatról jött szokásokról, mint amilyen a Halloween és a Valentin nap elmondta, hogy ezeket kitiltani az iskolákból lehetetlen, a tiltás helyet pedig arra kellene törekedni, hogy hozzá illesszük ezekhez az ünnepekhez a népi hagyományainkat.
P. Nagy Noémi. erdon.ma

„Románia folyamatosan sérti az őshonos magyar kisebbség jogait”
Az Európai Parlament elfogadta a Romániában elkobzott magyar egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló petíciót, és arra szólította fel a román hatóságokat, hogy tegyék meg a restitúcióhoz szükséges lépéseket – mondta Magyarország élőben című műsorunkban Lomnici Zoltán.
Az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke arról is beszélt: uniós közmeghallgatás lesz annak érdekében, hogy napirenden tartsák az ügyet, nehogy kibújhasson Románia a válaszadás alól. Emlékeztetett arra is, Romániát törvény kötelezi a visszaszolgáltatásra, ám ez mindössze 30 százalékban teljesült, pedig az amerikai képviselőház és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) elnöke is felszólította erre az országot.
„A múlt héten kaptam meg a levelet az Európai Parlamenttől, hogy elfogadták a petíciót, és felszólították Romániát, hogy az illetékes hatóságok bevonásával végezze el a probléma különböző szempontjainak előzetes vizsgálatát. Tehát azt szeretném érzékeltetni, hogy folyamatosan sértik az őshonos magyar kisebbség jogait” – hangsúlyozta Lomnici Zoltán.
[Forrás: HírTV] itthon.ma//erdelyorszag

Így ápolják az anyanyelvedet Erdélyben
Ma van az anyanyelv nemzetközi napja. Ennek örömére összeszedtünk néhány témába vágó aktuális hírt.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként” – írja  Kosztolányi Dezső az Ábécé a nyelvről és lélekről című szövegében.
Ez az idézet onnan jutott eszünkbe, hogy ma ünneplik az anyanyelv nemzetközi napját. Anyanyelvvel kapcsolatos hírből pedig van bőven mostanság nálunkfelé. Íme néhány friss, ropogós hazai információ, szikár tények, kommentár nélkül (a linkesített szövegrészekre kattintva elérhető a témáról szóló cikk):
• A Kolozs megyei törvényszék döntött: nem lesznek kétnyelvű helységnévtáblák Kolozsváron.
• Porig alázott egy kolozsvári román orvos egy székelyföldi lányt és családját; az ügynek azóta vannak fejleményei.
• A román parlament képviselőháza hallgatólagosan elfogadta Bogdan Diaconu törvénytervezetét, amellyel jelentősen korlátozná a kisebbségek anyanyelvének használatát a közigazgatásban. A végső döntést a szenátus hozza meg.
• A marosvásárhelyi vár tájékoztató táblái kizárólag román nyelven közlik az információkat.
Tartunk tőle, hogy a lista bővíthető.
Február 21-ét egyébként az UNESCO közgyűlése nyilvánította az anyanyelv nemzetközi napjává 1999-ben.
pazs. foter.ro/cikk

Bunta meg akarja akadályozni, hogy „kizsigerelhessék" Székelyudvarhelyt
Bunta Levente közleményben reagált az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének pénteki döntésére. Mint írja, még nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy leváltották volna a városi szervezet éléről – adja hírül Fülöp-Székely Botond a kronika.ro-n.
A polgármester szerint az udvarhelyszéki vezetőség eleve úgy próbálta alakítani a jelöltállítási szabályokat, hogy „az egyéni politikai ambícióiknak megfelelően, később kizsigerelhessék a várost”. Kiemelte: a szervezet vezetőinek megválasztására a legdemokratikusabb mód, ha a tagok döntenek. „Engem megpróbálhatnak leváltani, de a városi RMDSZ tagjait nem lehet, döntéseiket tiszteletben kell tartani. Az élet, egy ország, egy szervezet sorsának rendezésére léteznek bizonyos szabályok. Mi a szabályokat betartjuk, a fellebbezés összes lehetőségével élünk és élni fogunk” – közölte a polgármester. 
„Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy lássák, mily módon tevékenykedik a Verestóy által vezetett szervezet. Nem fogok simulni, nem fogom feladni a helyes elveket semmilyen pozícióért, de a város kifosztása ellen mindent megteszek, ami az erőmből telik” – fogalmaz Bunta a közleményben – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Így vezették a magyarokat a halálba
Az első világháborúban fogságba esett magyar katonák balkáni halálmenetét járhatják végig képzeletben a székelyudvarhelyiek a Művelődési Ház koncerttermében a Szamár-sziget szellemkatonái című, vasárnap megnyitott rendhagyó tárlaton.
Multimédiás kiállításon mutatja meg az első világháborús magyar hadifoglyok gyötrelmeit Margittai Gábor és kutatótársa, Major Anita. „A szó szoros értelmében nyomozói munkát kellett végeznünk, azzal a hátránnyal, hogy a nyomok száz éve kihűltek, tanúk már nem voltak, a bizonyítékok pedig ismeretlen helyen rejtőznek” – avatta be a kutatói munka részleteibe a szép számban megjelent érdeklődőket Major Anita, a kiállítás kurátora. Azért végezték el a történelmi tényfeltárást, mert nem akarták, hogy eltűnjön vagy hazugságrétegek rakódjanak a Szamár-sziget haláltáborának történetére.
Mint ahogyan a kurátor is rámutatott, a hárompilléres Asinara-projekt a feledés, elhallgatás és a történelemhamisítás ellen szól. Könyvvel, dokumentumfilmmel és a március 11-éig Székelyudvarhelyen állomásozó vándorkiállítással ismertetik meg az érdeklődőkkel a nyomozómunka eredményét. „A kiállítás a nemzetközi megbékélést és a tényfeltárás szükségességét hangsúlyozza” – mondta el Major Anita az ötven óriásplakátból, festményekből, képekből, valamint a vitrinek alatti eredeti tárgyakból álló tárlatról, amelyek szimbolikus utazásra hívják a látogatókat.
„Az első világháború mintha kiesett volna a magyar közemlékezetből, annak ellenére, hogy csaknem kétszer annyi magyar áldozata volt, mint a második világháborúnak” – hívta fel a figyelmet Margittai Gábor a kiállításmegnyítón. Mint elmondta, a projektre az sarkallta a kisebbségkutatót, hogy az elhanyagolt első világháborún belül még elhanyagoltabb a hadifogság kérdése.
„1914 őszétől kezdve 85 ezren estek szerb hadifogságba, fél éven belül már csak 35 ezren élték túl a szerbiai hadifogolytáborok poklát. 35 ezer embert indítottak útnak 1915 őszén a balkáni halálmarson, át a havasokon, mocsarakon, az út végére 24 ezren maradtak életben. Őket áthajóztatták a Szamár-szigetre, a tengeren ezren haltak meg, őket névtelenül hajították a vízbe. Nem lehet tudni, hogy pontosan hány embert fal fel a Szamár-szigeti haláltábor, de sejtjük, hogy a kolerajárvány után, 1916 tavaszán 16 ezer ember maradt életben. Őket átvitték Franciaországba aknamentesítésre és árokásásra, így az első világháború végére 85 ezerből csak hatezren maradtak életben. A hazautazás után viszont rengetegen meghaltak, hiszen nem bírták feldolgozni a tapasztaltakat” – foglalta össze a kálváriát a kutató.
yolc országot, több tucatnyi célpontot érintett kutatótársával az expedíció alatt, hogy felfedjék Szardínia kis mellékszigetén az elhallgatott magyar hadifoglyok sorsát. „Nemcsak országokon és népeken mentünk keresztül kutatásunk során, hanem a nemzetiségi gyűlölet minden formáján is. Aki a Balkánt végigjárja, az etnikai tisztogatások területét járja végig” – fogalmazott Margittai Gábor.
Székelyudvarhelyen március 12-éig tekinthető meg a vándorkiállítás, amelyen szimbolikusan a nézők is végigjárhatják a halálmenetet, megismerve a nemzetiségi ellentétet, a fájdalmat, amit a magyar hadifoglyok éltek meg.
Veres Réka. Székelyhon.ro

Úgy tűnik, csak román turistákat várnak a várba
Vrem bilingvism! Kétnyelvűséget akarunk! – ez a szöveg olvasható a már korábban és más helyeken is felbukkant piros matricán, amelyet anonim civilek ragasztottak a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal által a vár környékére kihelyezett pannókra. A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen gerillacsoport azok után lépett, miután a városháza egynyelvű jelmagyarázattal próbálja megértetni a várról készült térképet.
A városházi vezetők egyébként azt ígérték, kiköszörülik a csorbát, de sem a térkép egynyelvű jelmagyarázatán, sem a hátán lévő háromnyelvű, de pontatlanságokat tartalmazó szövegen nem módosítottak.
„A turistatérképek egynyelvűsége sajnos tovább gyengíti a város magyar lakosságának helyzetét. Fontos kiemelni, hogy Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalában és a városi tanácsban az RMDSZ jelentős számban van jelen, a városnak RMDSZ-es alpolgármestere van és a tanács legnagyobb frakcióját (a testület 47 százaléka) is az RMDSZ-képviselők képezik. Csoportunk célja, hogy Marosvásárhelyen minél előbb megjelenjenek a kétnyelvű utcanévtáblák, de törekvéseinkkel egy időben szomorúan tapasztaljuk a magyar nyelv folyamatos kiszorulását a város állami intézményeiből, a magyarul beszélő alkalmazottak számának csökkenését. Azt is látjuk, hogy a közigazgatáson belül egyre felerősödő egynyelvűség ellen nem emelnek szót választott elöljáróink, pedig tiltakozásukra óriási szükség van” – olvasható az anonim szervezet közleményében. A csoport tagjai szomorúan állapítják meg, hogy Marosvásárhelyen nem igazán kellett várni Bogdan Diaconu törvénytervezetének elfogadására, hisz az önkormányzat már évek óta az egynyelvűségre szavazott, és ehhez megkapta az RMDSZ tanácsosok és alpolgármester hallgatólagos hozzájárulását.
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen gerillacsoport nemcsak a magyar feliratokat hiányolja a térkép jelmagyarázatából, hanem a külföldi turistáknak szánt angolt, esetleg németet is.
Az RMDSZ tanácsosa és polgármesterjelöltje, Soós Zoltán rövid közleményben reagált a történtekre, közvetlenül Dorin Floreát téve felelőssé a magyarságot ért újabb pofonért. A magyar politikus már a táblák megjelenése után a városháza illetékes szakosztályához fordult, ahol azt ígérték, haladéktalanul kicserélik azokat, ám néhány nap elteltével sem történt semmi. „Ez is jól mutatja Dorin Florea polgármester multikulturalitás iránti mély elkötelezettségét. Mint szokásos, maszatolnak ez ügyben is” – állítja Soós.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Városrendezési terv nélkül Székelyudvarhely
Sok bosszúságot okoz az új általános városrendezési terv (PUG) késése azoknak, akik a város szélén, egyelőre külterültként bejegyzett telken építkeztek, ám egyre biztosabb, hogy még hosszú hónapokig kell várni a PUG elkészültéig. Hargita Megye Tanácsának építészeti bizottsága a továbbiakban nem hagyja jóvá azokat az udvarhelyi zonális rendezési terveket (PUZ), amelyekhez nem csatolták a 2012-ben megalakult, de azóta sem működő technikai bizottság véleményezését.
Mike Levente MPP-s képviselő a múlt heti önkormányzati ülésen aggodalmát fejezte ki, amiért még mindig nem készültek el az illetékesek az általános városrendezési tervvel. Mint mondta, nemrég beszélt a munkát végző tervezőcég vezetőjével, aki nagyon szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy a június 5-ei helyhatósági választások előtt befejezhetik a PUG-ot. Mike azt szeretné, hogy kezeljék prioritásként a problémát a városatyák: mandátumuk lejártával hagyjanak rendet maguk után. Egyébként Jakab Mária megbízott székelyudvarhelyi főépítész – aki nem volt jelen a tervek megvitatásánál – szerint szemmel láthatóan nem volt jól átgondolva a PUG. 
A törvény előírja, hogy minden városnak, municípiumnak, megyei önkormányzatnak – a főépítészeti hivatala mellett – legyen egy külsős szakemberekből álló terület- és városrendezési bizottsága, amelynek általában építő- és építészmérnökök a tagjai – magyarázta megkeresésünkre Incze Csongor, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. Mint mondta, egyebek mellett ezen szakemberek feladata véleményezni, hogy a zonális rendezési tervek (PUZ) megfelelően készültek-e el: betartották-e a tervezett útszélességeket, a szomszédok elegendő távolságra lesznek-e egymástól stb.. A bizottságot minden PUZ jóváhagyása előtt össze kell hívja az adott hivatal főépítésze, ám jelentésük csak konzultatív jellegű. Városok esetén ezt a véleményezést, illetve a terveket el kell küldeni a megyei önkormányzat építészeti osztályára, ahol szintén jóvá kell hagyni. Zonális rendezési tervre azoknak van szükségük, akik a települések szélén, külterületeken építkeznének (nem haszonépületeket).
Noha Udvarhelyen 2012-ben megalakult a kérdéses bizottság, a Hargita megyei illetékesek azóta sem kaptak tőlük véleményezést, mivel az csak egyszer volt összehívva – nyilatkozta Incze Csongor. Mint mondta, rengeteg terv érkezik a megyei bizottsághoz – melynek legtöbb tagja nem udvarhelyi –, a jó döntések érdekében pedig fontos volna, hogy egy helyi szakértők által megfogalmazott vélemény is segítse a munkát. „Nem beszélve arról, hogy ilyen bizottsági véleményezés nélküli eseteknél fennállhat annak a veszélye, hogy bizonyos érdekcsoportok pult alatt átvihetnek bizonyos dolgokat egy főépítészen. Ha több ember tanulmányozza a terveket, akkor csökken a »pult alatti« egyezkedések lehetősége” – magyarázta az alelnök. Hangsúlyozta, a nem megfelelően elkészített tervek hatalmas veszélyekkel járhatnak, hiszen előfordulhat, hogy évek múlva „egy haragos szomszéd” bírósághoz fordul területrendezési ügyben, a végzés alapján pedig le kell majd bontani a lakóházat. A felsoroltak okán az elmúlt napokban a megyei illetékesek átiratot küldtek az udvarhelyi polgármesteri hivatalnak, amelyben tudatják: a továbbiakban semmilyen rendezési tervet nem fognak tárgyalni, ha nem látják mellette a technikai bizottság véleményezését.
„Felkérem Bunta Levente polgármestert, hogy az átláthatóság jegyében a továbbiakban a hatályos jogszabályoknak megfelelően hívja össze a külsős szakértőkből álló bizottságot. Ne hagyja, hogy egyáltalán a gyanúja is felmerüljön annak, hogy különböző érdekcsoportok akarata érvényesül a közösség érdekeivel szemben” – jelentette ki Incze Csongor.
Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro

Választási adok-kapok – Egyeztet az MPP és az RMDSZ Háromszéken
Eddig három településen kötött választási együttműködést az RMDSZ és az MPP Kovászna megyei szervezete – hétfői sajtótájékoztatójukon viszont a megyei pártelnökök úgy nyilatkoztak, az egyeztetést folytatják, még nem véglegesítették mindenhol a jelöltlistákat.
Kiderült, Zabolán, Málnáson és Gelencén az RMDSZ támogatja az MPP-s polgármesterjelölteket, míg az MPP-s tanácstagok RMDSZ-listán méretkeznek meg, tehát az egyik alakulat indítja a polgármesterjelöltet, a másik a tanácsoslistát. Gelencén – mint ismeretes – jelenleg is MPP-s a polgármester, mögéje sorakozik fel az RMDSZ is, ám Málnáson és Zabolán RMDSZ-es elöljárók vannak, ezúttal viszont már nem őket támogatja a szövetség.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke kifejtette, a 45 Kovászna megyei közigazgatási egységből a szövetség negyven településen indít saját jelöltet, becsléseik szerint 39 önkormányzat élén magyar elöljáró lesz, „tehát RMDSZ-es vagy MPP-s”. A szövetség színeiben megméretkezők 25 százaléka új jelölt, a megyei tanácsosi listán pedig több mint 50 százalék az új név – mondta a politikus. Hangsúlyozta, minden településen más a helyzet, elsősorban ott törekednek együttműködésre, ahol az „értelmetlen szembe állás a fejlődést gátolja”.
Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei szervezetének elnöke fontosnak tartotta leszögezni, pártja nem olvadt be az RMDSZ-be, nem kívánja arculatát elveszíteni, de „az utálatpolitikának véget kell vetni”. Elmondta, valószínűleg húsz településen önállóan indulnak, és nem tartják kizártnak, hogy még máshol is támogatják majd az RMDSZ-jelöltet.
A sajtótájékoztatón jelen volt Bedő Zoltán, a néppárt kirúgott sepsiszéki elnöke is, aki a Magyarság Megmaradásáért Mozgalom képviselőjeként támogatja az együttműködést.
Tamás Sándor egyébként azt mondja, az említett három településen jól haladnak a tárgyalások az EMNP képviselőivel, viszont – tette hozzá – a néppárt országos vezetése ellenzi az együttműködést. Kérdésünkre, hogy megyei szinten kezdeményeztek-e tárgyalásokat a néppárttal, Tamás leszögezte, egyszer az EMNP-nek rendet kellene tennie saját háza táján, hogy tudják, kivel kell egyeztetni. „Különben a jelenlegi néppártos megyei vezetők megüzenték, hogy nem akarnak tárgyalni” – szögezte le az RMDSZ háromszéki elnöke.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Keresztek domborműveit rongálták meg
A gyergyószentmiklósi Csobot-hegyi Szent Anna-kápolnákhoz felé vezető úton a keresztút 14 stációját jelképező keresztek domborműveit rongálták meg. Nem ez az első eset.
A gyergyóiak 2012-es esztendőben a kápolna felújítását követően az elődök törekvésének folytatásaként alakították ki a keresztutat. A hajdani kálvária útvonalát követve állították fel a 2,40 méter magas andezitből faragott 14 keresztet. A talapzatokon állítójuk neve és a 2012-es évszám szerepel. A keresztek metszéspontjába Krisztus arcképét ábrázoló, az alsó részén pedig szenvedésének állomásait illusztráló domborművet helyeztek el. Ismételten a fehér márványhoz hasonlító plakettek estek áldozatul.
A rongálásról a gyergyószentmiklósi Lőrincz András számolt be. „Vasárnap tapasztaltuk, hogy több kereszten is meg van rongálva a dombormű. Két keresztről hiányzik a plakett, és hármon tönkre van téve a dísz. A családunk által állított kereszthez szoktunk járni, a környékét rendbe tesszük.” Hozzátette, talán kamerák felszerelése segítene megfékezni a rongálásokat.
„Minden kereszt mellé nem lehet őrt állítani” – mondta Csata Levente, aki a keresztek állításakor is szóvivője volt a csapatnak. „Ez a keresztút mindenkié, egy keresztény értéket képvisel, tiszteletben kellene tartani. Keserű szájízzel vagyok, mert egy összefogás eredményeként született dologról beszélünk, amit meg kellene őrizni. Egy tett sem marad büntetlenül” – tette hozzá Csata Levente.
A keresztút kialakításán a polgármesteri hivatal is segédkezett. A rongálás kapcsán Madaras Szidónia, a városháza sajtószóvivője elmondta, az önkormányzathoz és a helyi rendőrséghez még nem érkezett bejelentés a rongálásról. Jelezte, a helyi rendőrség járőrei gyakrabban ellenőrzik majd az útvonalat, ám ha bárki garázdálkodókat észlel a keresztek körül, azonnal értesítse a helyi rendőröket a 0726–123 776-os számon, akár hétvégén is, hogy a tetteseket még a helyszínen számon kérhessék.
Baricz Tamás Imola. Székelyhon.ro

Korond is elbukta alapfokon a feliratpert
A korondi polgármesteri hivatal épületéről is el kell távolítani a Községháza feliratot, illetve meg kell téríteni Dan Tanasă felperes ügyvédi költségeit is – ez a bélyegilletékkel együtt 1050 lej.
Az alapfokú ítéletet a kiközléstől számított tizenöt napon belül lehet megtámadni, a fellebbezést a Hargita Megyei Törvényszéken kell iktatni – közölte Korond polgármestere. Katona Mihály elmondta, csak hallomásból tud a múlt heti törvényszéki döntésről, hivatalos értesítést még nem kapott. „Ha végleges ítélet születik, akkor nem lesz más választásunk, mint betartani azt, de egyelőre nem kézbesítették” – fogalmazott. 
A 2010-ben átadott hivatali épületre 2011-ben került fel a magyar Községháza felirat és a község címere. Ezek kerámiarészét Páll Domokos helybéli keramikus tervezte és készítette el. „Természetesen románul is fel van tüntetve az intézmény neve, Tanasăt is vendégül látnánk, hogy megbizonyosodjon róla, megfelelő helyen van a felirat. Azonban úgy tűnik, elhatározta, hogy megóv minket a saját névhasználattól. Kíváncsi vagyok, milyen nyelvészi képzéssel tudná alátámasztani igazát. Ha pedig a törvény alapján egy egyszerű feliratban veszélyt tud felfedezni, akkor valami baj van azzal a törvénnyel” – fogalmazott Katona. Hozzátette, ha ki kell cserélniük a megnevezést, valószínűleg ugyanazt a mestert kérik fel az előírásoknak megfelelő új felirat megtervezésére.
Egyébként Dan Tanasă perei nyomán Csíkkozmáson már eltávolították a feliratot, Madéfalva pedig másodfokon is pert veszített.
Jánosi András. Székelyhon.ro

A bécsi békekötésre emlékeztek
A Bocskai Napok keretében a vallásszabadságról is megemlékeztek Nyárádszeredában. Négyszáztíz éve a bécsi békével ért véget a nemzet egyetlen győztes szabadságharca.
Isten emlékezni tanítja az ő népét, mert emlék nélkül gyökértelen lesz egy nemzet. Ha úgy emlékezik egy nép, hogy Istenről sem feledkezik meg, akkor lesz ereje a jövendőre, és lesz megtartatása is – hangoztatta Székely Endre lelkész a református templomban tartott istentiszteleten. A Bocskai Dalkör műsora után a templom előtti téren álló szobornál helyezték el az emlékezés koszorúit Nyárádszereda anyaországi testvértelepüléseinek, a szeredai egyházak, iskolák, civil és politikai szervezetek képviselői, önkormányzati és megyei elöljárók, valamint a Történelmi Vitézi Rend képviselői.
Bocskai István nyárádszeredai szobra időrendben a harmadik a tiszteletére állítottak sorában: ezelőtt száztíz esztendővel, 1906-ban, a bécsi béke évfordulóján készítette a székely nép. Az elsőt az Országházban állították fel, a másodikat a Hősök terén, Budapesten. A nyárádmenti településen eredetileg csupán egy szerény emlékoszlopot állítottak volna a fejedelmi béke tiszteletére, de annyi pénz gyűlt, hogy a fiatal marosvásárhelyi szobrász, Horváth Géza bronzszobrot készített. Ahogyan Bocskait háromszor kiáltották ki uralkodónak, úgy nyárádszeredai szobrát is háromszor állították fel a város főterén, hisz a két világháborút követő impériumváltáskor a román hatalom egyik első intézkedése a székely jelkép eltüntetése volt. Egyébként a „szablyás fejedelemnek” Genfben, a reformáció emlékfalánál is szobra áll, ezt azzal érdemelte ki, hogy kivívta a vallásszabadságot biztosító bécsi békét.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Kultúrával tisztelegtek a Bocskai Napokon
Kulturális és közéleti programokkal ünnepelték pénteken és szombaton a nyárádszeredaiak és vendégeik a huszonharmadik alkalommal rendezett Bocskai Napokat.
Pénteken labdarúgó tornával és történelmi vetélkedővel vette kezdetét a rendezvénysorozat. Tóth Sándor polgármester méltán nevezte nívósnak azt a két-három napot, amikor a kultúra révén „tiszteljük a múltunkat, értékeljük jelenünket, hogy holnaptól a jövőn munkálkodhassunk”. A művelődési ház előcsarnokában irodalmi műsorral köszöntötték az egykori fejedelmet ünneplő szeredaiakat és vendégeiket a középiskolások.
Ezt követően Kelemen Ferenc mutatta be munkatársunk, Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című riportkötetét. A szerző a mai Románia különböző szegleteibe vetődött, szórványban élő magyarokról készített száznál több dokumentumriportot, ebből huszonötöt fűzött össze ebben a kötetben. Anyanyelvünk segélykiáltásait hallatja a szerző torokszorítóan fájdalmas és lélektisztítóan felemelő riportokban.
Első alkalommal mutatkozott be Nyárádszeredában Dávid Júlia festőművész is, akit gyökerei idekötnek. Ő a festészet nyelvén, a lelken „átszűrve” láttatja a világot, munkáival is figyelmeztetve, hogy mennyire fontos megőrizni és alkalomadtán felmutatni sajátos értékeinket. A most kiállított hatvan munka a honfoglaláskorig visszanyúló gazdag népművészet elemeit hordozza, egy szép és sejtelmes világot tár fel – mondta el Nagy Miklós Kund művészeti író.
Szombat délután díszüléssel avatták fel a helyi tanács megújult termét a városházán. A napirenden egyetlen határozattervezet szerepelt, amelyet egyöntetűen fogadott el a grémium: a város fejlesztésében, az élet különböző területein végzett kiemelkedően hasznos munkája elismeréséül az önkormányzat Bocskai-díjjal tüntette ki Jakab Tamást. Jakab 1920-ban született Gegesben, 1949-ben ott volt a Nyárád kisipari termelőszövetkezet alapítói között, majd 1954-től szinte harminc évig volt a vállalat vezetője, amely az ő irányítása alatt felvirágzott, az 1970-es években már másfél ezer alkalmazottja volt. Ügybuzgó és jó gazda volt, vasakarattal és nemes lélekkel vezette a gyárrá fejlődött szövetkezetet, jelentős érdemeket szerzett a településnek, és minden politikai gáncs ellenére maradandó értékeket hozott létre. A 96 éves Jakab Tamás meghatódva, és nagy hálával vette át a díjat, megígérve, hogy élete hátra levő részét is becsülettel, hittel éli. Mivel 1941-48 között a marosvásárhelyi magyar királyi 23. honvéd határvadász zászlóaljban teljesített katonai szolgálatot, a hasonló nevű hagyományőrző egyesület is elismerő oklevelet nyújtott át neki.
Szombat este táncgálára hívták a közönséget. A műsor első felében a Bekecs Néptáncegyüttes öt korosztálya vonult színpadra, bemutatva az elmúlt egy év munkáját. Az est második felében a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes mutatta be az Itt a farsang, áll a bál című nagyműsorát, amelyben a néptáncok mellett farsangi játékokkal is szórakoztatták a nagyérdeműt, és nem hiányzott az egykori Széllyes Sándor „utóda”, a makfalvi Gyepesi László sem, aki a nagy mókamester monológjaival mulattatta a háromszáz nézőt.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Oktatás képkeretben
Ahhoz, hogy valós reformról beszéljünk a hazai oktatásban, falra kellene akasztani a jelenlegi tanterveket, tantárgyi programokat, és újakat alkotni, amelyek az óvodától érettségiig egységes koncepció alapján követik a gyermek élettani sajátosságait, a korának megfelelő érdeklődést, és a tantárgyakba tömörített ismeretek, miként egy épület kövei, épülnének egymásra.
Egy ilyen tudásvár minden bizonnyal  jobban kiállná az idő múlását: amit a gyermek elsőben megtanul, azt tudná negyedikben, ötödikben is, amit pedig nyolc év alatt magába szív, abból táplálkozhatna a középiskolában, majd az érettségi vizsgán valóban érettségről tenne tanúbizonyságot. Arról, hogy értően olvas, művelten beszél, ismeri települése történetét, iskolája, utcája névadójának életét, munkásságát, ha elmegy egy építkezés mellett, ráeszmél, hogy amit matematikából, fizikából tanult, annak haszna van a mindennapokban, tájékozott a kultúrában, művészetekben. Tizennyolc-tizenkilenc évesen érti és érzi, hová tartozik, ismeri családja és nemzete múltját, történelmét, vállalja döntéseit, és nem a szülők, a társadalom elvárásait követi, hanem saját útját. Eme ideálishoz közeli fiatalokat ellenben nem lehet kitermelni olyan oktatási rendszerben, ahol nincs csöppnyi állandóság, reform leple alatt csak a régi bútordarabokat tologatják egyik sarokból a másikba, az új kerettantervek csupán a régiek kikozmetikázásai, a tartalmak semmit nem változtak, a számonkérés a magolást ellenőrzi, és nem a tudást. 
Annyit bukott már ez a rendszer, annyiszor ígérte a tizedik, huszadik miniszter, hogy gyermek- és értékközpontú lesz az oktatás, színvonalas az egyetemi képzés, és lám, ott vagyunk, vagy még ott sem, ahol harminc-negyven évvel ezelőtt. Íme egy példa: az agyonvitatott és mégsem véglegesített V–VIII. osztályos kerettanterv-változatok egyikében sem szerepel a törzsanyagban az anyanyelv, mintha nem is léteznénk. Való igaz, egyre fogyatkozóban a gyermekvállalás, szórványban pedig gyakori, hogy már ötödik osztálytól román tannyelvű iskolába íratják a szülők gyermeküket, hogy a középiskolában, ahol csak az állam nyelvén tanulhatnak, jobban boldoguljanak – de az mégiscsak az átkos időkre emlékeztet, hogy több mint negyvenezer magyar V–VIII. osztályos tanulóról tudomást sem vesz a minisztérium, vagy ha igen, azzal bünteti őket, hogy az anyanyelvi órákat érezzék tehernek, legyen pluszmunka számukra.
Tizennyolcezren véleményezték az említett kerettantervet, többségük pedagógus, aki félti a katedráját, nem szeretne váltani, összevont tárgyakat tanítani, tömbösített órákat tartani. Aki pedig bízik saját képességeiben, felkészültségében, az értékorientált oktatásban, az vagy már régóta a belső hangját követi, és bátran használ tankönyvön kívüli eszközöket is a tudásátadáshoz, vagy tapasztalat alapján nem bízik abban, hogy a hatalom valós reformot kíván véghezvinni.
 Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Különös ügyvédcserét javasoltak a fogvatartottaknak (Harmincadszor tüntettek Kézdivásárhelyen)
Szombat délután a Kézdivásárhelyen megtartott harmincadik szimpátiatüntetés alkalmával – melyen negyvenheten vettek részt – Beke Ernő, István édesapja magyarázatot adott, miért napolták el a bukaresti táblabíróságon múlt hét csütörtökre kitűzött tárgyalást.
Elmondta: megpróbáltak egészen aljas módon eljárni a vármegyés ifjakkal szemben. Aznap 14.30 órakor a táblabíróságról értesítették fia ügyvédjét, hogy 15 órára tűzték ki a tárgyalást. A brassói ügyvéd abban az órában Déván volt, fizikai lehetetlenség lett volna 15 órára megjelennie a tárgyaláson. Ezzel bizonyára a bíró is tisztában volt, de azért a két vizsgálati fogságban lévő kézdivásárhelyit mégis előállíttatta, arra gondolva, hogy hivatalból kinevez számukra egy ügyvédet, és lefolytathatja a színjátékot. Számítása azonban nem vált be, mert megkérdezvén Beke István Attilát, egyetért-e azzal, hogy egy másik ügyvéd képviselje, mivel a család által megfogadott ügyvéd nem tud megjelenni a tárgyaláson, azt a határozott választ kapta, hogy nem. Ugyanezt a kérdést tette fel Szőcs Zoltánnak is románul, aki értetlenkedve nézte, mivel nem értette a feltett kérdést, ugyanis nem tud jól románul. Tolmácsot nem rendeltek ki, ezért Beke István fordította le számára a bíró által feltett kérdést, amire ő is azt válaszolta, hogy nem. Ez a két tagadó szó hiúsította meg az igazságszolgáltatókat egy újabb igazságtalanság elkövetésében, ami komoly kihatással, következményekkel járhatott volna az ügy további lefolyására – hangsúlyozta Beke Ernő, aki feltette a kérdést: hogyan tovább, román demokrácia? Igazságos tárgyalás? Mindez csak papíron van meg, a nyers valóság egészen más, egyáltalán nem emberarcú – tette hozzá.
A bukaresti táblabíróságon ma délelőttre tűzték ismét napirendre a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei által kért vizsgálati fogság újabb harmincnapos meghosszabbítását.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rendszer-terror
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség közleményében Antal Árpád polgármestert vádlottként nevezik meg, majd kijelentik, hogy a vizsgálatok során tiszteletben tartják az ártatlanság vélelmét. Felmerül a kérdés: kies hazánkban az ártatlanság vélelme és a hivatalos vádemelés előtti vádlottá minősítés egy lapon emlegethető?
Ha a közlemény logikáját elfogadjuk, akkor ebből – különösebb jogi ismeretek nélkül is – az következik, hogy nem létezik gyanúsítotti státusz, hiszen ha egy vádhatóság a vádemeléshez szükséges bizonyítékok beszerzési folyamatában már vádlottként kezeli az érintett(nek vélt) személyt, akkor nem gyanúsít, hanem már a vizsgálódás időszakában vádol, minősít.  Ha elvonatkoztatunk a konkrét esettől, mindez egy normális igazságszolgáltatási rendszer alapelveit kérdőjelezi meg. Hiszen bíróságra vagy törvényszékre benyújtott bűnvádi kereset nélküli vádemelésről beszélhetünk. Holott a vádhatóság ebben a szakaszban vizsgálódik, bizonyítékokat gyűjt, értelmez, tehát egyelőre nem lehetne abban a helyzetben, hogy vádoljon. Ha valaki azt gondolja, mindez csak játék a szavakkal, nagyon téved. Mert ha rendszerszerű (magyarán törvényes, miként Sabin Calinic ügyvéd értelmezi), akkor nem csupán az igazságszolgáltatási gyakorlat „hiányosságaira”, netán az azt működtető személyek tévedésére, rosszhiszeműségére vezethető vissza, hanem egy olyan rendszert feltételez, amely köszönőviszonyban sincs az alapvető emberi jogokkal. Vagyis a jogállamiságra, a hatalmi ágak szétválasztásának elvére fittyet hányva rendszer-terrort működtet.  Ha valakinek, a kommunista időket megélteknek elsősorban, e gondolatmenet kapcsán déjà vu érzése támadna, a hiba nem a saját „készülékükben” keresendő.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hetvenöt éve született Baász Imre (Kereplő és Tükörút)
(...) Baász Imre nagy művész volt, emellett pedig – és távolról sem törvényszerű, hogy ez így legyen – nagyformátumú ember, toronymagasan kiemelkedő személyiség. Elmosódott, szürke arcokkal teli világunkban hallatlanul ritkának számít az olyan markáns, az olyan összetéveszthetetlen, az olyan sugárzó megjelenés, fellépés és életstílus, mint amilyen az övé volt. Komplex, nyughatatlan lényéből fakadt, hogy nemcsak művészként élt és alkotott, hanem mint művészetszervező, mint elméleti szerző, mint kovász, közügyek ügynöke, mint démon, nonkonform fenegyerek és katalizátor, egyszóval mint olyan hajtómotor, amilyenből nincs még egy. SZŐCS GÉZA
Próbálom megérteni, ki volt Baász Imre. Számomra ez elsősorban műfaji probléma: ha rájövök, hogy milyen műfajban kell írnom, máris könnyebb megoldani ezt a – szinte lehetetlennek látszó – feladatot. (...) Teoretikus esszé volna jó, vagy művészettörténeti összefoglalás, mely kijelölné Baász helyét, jelentőségét a késő újkori közép-kelet-európai művészetben, de ezt ő maga mindenkinél pontosabban fogalmazta meg maga számára – feladatként: „...önálló értékeket kell teremtenünk, és ezt nem erdélyi magyarként, hanem romániai magyarként és európai románként és európai magyarként hirdetném, szeretném hirdetni”. Ezt a tömör ars poeticát monográfusa, Chikán Bálint idézi, aki – úgy tűnik – minden lényegeset megírt már a művészről, aztán maga is meghalt.
Nekem tehát az a lehetőség maradt, hogy reprodukciók és a kevés megmaradt írás alapján összegyúrjak egy olyan személyiségképet, amely lehetőség szerint hiteles és még inkább: érvényes. Ez annyit jelent, hogy halála után is segít életben tartani és továbbvinni az életművét meg a szellemiségét. Nem tudom, végül is ez milyen műfaj...
Hogy ennek a lehetetlen feladatnak elvégzésébe mégis belevágtam, köszönhetem Baász Szigeti Pálma fáradhatatlan unszolásának, és még inkább egy Apám, Baász című döbbenetes írásnak, amelynek szerzője Baász Orsolya. Ezt a vallomást nem akarom kommentálni, de aki olvasta (sokszorosítva volt!), egyet fog érteni velem, hogy erről a művészről csak úgy lehet írni, hogy megküzd vele.  Mégis megtaláltam volna a műfajt: küzdelem. Vagy inkább küszködés?
Baász Imre a jelek szerint – a reprodukciók, az írások, az elmondások alapján – óriási energiákat vetett be az erdélyi/romániai/magyar/román művészet, a saját művészete és élete megszervezésébe, azaz időnként helyesebb a kézbevételét mondani.
Megszervezte maga körül a művészeti életet (kísérletek fesztiválja, a Médium és a Médium2 című kiállítás, 1981, 1991), 1990-ben beindította az AnnART performanszfesztiválokat a Szent Anna-tónál, megpróbált performanszaival utat mutatni. Mindezek a törekvések reprezentálhatóak egy sereg művével: a Rácstörő című linómetszeten (1976) valóban látható egy rács, mely egy zsaníros ajtófélfára van erősítve, e mögött egy ülő királyfigura kehellyel vagy még inkább szócsővel, s ami a leglátványosabb: balra egy szeszélyesen szögletes kontúrú, absztrakt alakzat. Hogy miről is van szó, értelmezi egy fotó (Cím nélkül, évszám nélkül): két összekötött kéz egy kereplőt markol, a kötelék – ha jól látom – gyújtózsinór. Ezzel a két képpel az írást akár abba is lehetne hagyni, a metafora vagy még inkább parabola annyira tömény.
Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy Baász jelképei meghatározott rendszert alkotnak, melyhez grafikai jelek és háromdimenziós tárgyak mint jelek egyaránt tartoznak. Egyszerűbbnek látszanak ebből a szempontból a 70-es évekbeli grafikák, főleg, ha alig többek, mint zaklatott firkák vagy faktúrák, melyek között időnként számok bukkannak fel, vagy grafikonszerű képződmények, sőt, a grafikai jelek helyébe lépő, árnyékot vető grafikai ál-jelek. A konceptualizmussal és a fotóhasználattal kacérkodó kísérleti grafikai biennálék virágkorát éljük (lásd még Magyarországról Kondor Béla, Maurer Dóra vagy Szabados Árpád ekkori munkásságát), és ebben a szellemben nyílik meg 1974-ben a szárhegyi alkotótelep, melynek létrehívásában Baász kezdettől fogva részt vesz!
De menjünk tovább: a grafikák igen gyakran tárgyak képét mutatják fel, melyek eredeti formájukban environmentek vagy performanszok részei. Folytassuk felsorolásukat: a kereplőn, a kötélen és szögesdróton túl, az összekötözött, használhatatlanná tett olló, a járom, a kerék, a kocsi, a szék (utóbbi három kombinációinak és variációinak jelentéseit a monográfus Chikán Bálint elemzi szépen), a kulcs, a kard, a trombita, a (felhúzós) madár, a biztosítótű, a vaskampók. Nyilvánvaló itt a pop art, majd a punk Kelet-Európát meghódító hatása, de még fontosabb számunkra a Hajas Tiborral, Altorjai Sándorral és más hiperexpresszív, olykor öndestruktív művészekkel öntudatlanul létesített – s mindeddig regisztrálatlan – szellemi rokonság. „Egy motívumrendszerben építkezem, ezt bele lehet építeni hagyományosba, performanszba, videóba… A jelképeim? Agresszívek. Kötél, biztosítótű, szögesdrót” – állapítja meg tárgyilagosan Baász Imre. De mond még valamit, ami radikalizmusával akár a szemiotika arculcsapásaként is felfogható. Ha legalább Wittgenstein óta tudjuk, hogy a jelentés a kontextustól függ, Baász felforgatja a közhellyé váló összefüggést, mondván: „A jel pusztítója mindig a közeg, megszokott közegéből kell kivonni tehát, s egészen friss jelentéstartalommal feltölteni.” Gúlát építeni ágakból a réten, s még mielőtt sátorrá válna, szekér tetején újra felépíteni – a műveletet ő Házi feladatnak nevezi –, s még mielőtt a jelentés rögződnék, a felaprított faágakat egy Tükörúton egy tükrös szekér hátoldalán tükröztetni.
 Persze az első és az utolsó állomás között a valóságban nyolc év telt el, jelenlétbeli összefüggéseket pedig én állapítottam meg önkényesen, hozzákapcsolva őket ahhoz a sorshoz, mely Munkácsy rőzsehordó asszonyától Ady „rőzsedalain”, Erdély Miklós rőzséből „összeszerelt” költeményein át vezet. A Tükörút a művész halálának évében készült –, egyelőre nem világos, hogy merre vezet.
BEKE LÁSZLÓ
Budapest, 2003. október
(1941. február 22., Arad – 1991. július 16., Sepsiszentgyörgy) grafikus, képzőművész, művészetszervező. 1972-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, számos díjat nyert grafikáival, többek közt Kalevala-illusztrációiért. 1976 és 1982 között a sepsiszentgyörgyi képtárat vezeti, ő kezdeményezi a Zenélő Képek sorozatot, 1981-ben megszervezi a Médium1 országos, 1991-ben a Médium2 nemzetközi kísérleti kortárs művészeti kiállítást Sepsiszentgyörgyön. A Médium1 után kirúgják, 1983 és 1990 között hivatalosan munkanélküli. 1990-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, attól az évtől haláláig a bukaresti Képzőművészeti Főiskola tanára. 1990-ben ő szervezi meg az akkor még egynapos AnnART performansznapot, amely később nemzetközi élőművészeti fesztivállá fejlődik Ütő Gusztáv és társai gondozásában. 1991-ben, nem sokkal a második AnnART előtt, szerencsétlen baleset (sterilizálatlan fecskendőtől kapott vérmérgezés) következtében hunyt el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyelvismeretfüggő sürgősségi ellátás
Egy friss külföldi tapasztalat jut eszembe, ahogy a kolozsvári sürgősségi gyermekkórházban megalázott kislány esetét olvasom. A svájci kórházban, ahol ismerősömet megműtötték, az ágyához ki volt függesztve, hogy angol nyelven lehet hozzászólni, műtét előtt pedig megkérték az intézmény magyar nemzetiségű asszisztensét, hogy a betegnek anyanyelvén is pontosan magyarázza el, hogy mi vár rá. Hol áll ettől a kolozsvári sürgősségi gyermekkórház, ahol a balesetet szenvedett olaszteleki 17 éves lánnyal, aki az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által meghirdetett versenyen népdaléneklésben az első lett, sértő módon bántak. Állítólag azért, mert ő és szülei nem beszélnek jól románul, és segítőkész emberek vállalták, hogy fordítanak. A lányt egyébként Kolozsvár egyik főtéri átjáróján ütötte el egy szabálytalanul közlekedő autóbusz, amely áthajtott a lábfején, s összetörte annak csontjait. A kolozsvári sebészorvost, aki ellen indult már eljárás azért, mert a hálapénztől tette függővé a gyermekek ellátását, annyira feldühítette, hogy a verseny szervezői is segíteni akartak a fordításban, hogy a szerencsétlenül járt lányt kiutalta a kórházból.
Korábban Marosvásárhelyen is tudósítottunk olyan esetekről, amikor a beteg nemzetisége miatt utasították el az orvosi ellátását, vagy a kórházba utalt vidéki székely asszonyra napokig rá se néztek, életfontosságú gyógyszereit sem biztosították. És voltak mások is, akik elpanaszolták, hogy emberi méltóságukban sértették meg őket, de nem merték vállalni a nyilvánosságot. Ha a kolozsvári eset nyomán nem mondják ki tisztán és világosan az egészségügyi szolgáltatásokhoz való feltétel nélküli hozzáférés jogát Romániában, akkor hasonló történetek fogják még borzolni a kedélyeket. Annál is inkább, mivel a nemzeti türelmetlenségről tanúskodó szellemiség a legfelsőbb fórumokról indul. Emlékezzünk csak vissza, hogy a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Hatóság az alkotmány, a betegjogi törvény és a nemzetközi egyezségek előírásait figyelmen kívül hagyva a MOGYE chartája kapcsán megtiltotta a magyar nyelv használatát egyetemi hallgató és beteg között. Ilyen előzmények után miért ne basáskodhatna a kolozsvári sebészorvos? És vajon nem ebbe az irányba tartanak-e azokon a marosvásárhelyi klinikákon is, ahonnan módszeresen kiiktatták a magyar alkalmazottakat? A Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház 2-es Számú Általános Sebészetén például 18 sebészorvosból egy magyar nemzetiségű, a 31 középkáderből pedig hat-hét. Az Ortopédiai és Traumatológiai Klinikán 11 orvosból egy magyart találunk, 22 középkáderből öt-hatot. A dialízis részlegen a 11 alkalmazottból mindössze egy magyar nővér dolgozik, és említhetnénk még az intenzív terápiai klinikát, és néhány kivételtől eltekintve másokat is. Ilyen káderpolitika láttán nem nehéz elképzelni, hogy a szóban forgó egységekben, ahonnan fokozatosan kiszorul a magyar személyzet, hogyan fognak viszonyulni, szót érteni azokkal a betegekkel, akik a román nyelv hiányos ismerete mellett a nemzeti különbözőség feloldására alkalmas hála eszközével sem rendelkeznek.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Bocskai Napok Nyárádszeredában
A múlt tiszteletének jegyében
Az idei, 23. Bocskai Napok talán legünnepélyesebb mozzanata volt a nyárádszeredai tanács szombati díszülése, amikor Bocskai-díjat adtak át a 96 éves Jakab Tamásnak, a volt Nyárád szövetkezet egykori elnökének. A meghitt, családias hangulatban zajló eseményen jelen voltak a testvértelepülések képviselői, akik egytől egyig elismeréssel szóltak aszembetűnő fejlődésről, ami Nyárádszeredában az utóbbi években tapasztalható.
Az eseményre megérkezett az ünnepelt is, Jakab Tamás, aki, bár nehezen mozog, minden alkalommal megadta a kellő tiszteletet és felállt, amikor valaki hozzá szólt és köszöntötte. A 96 éves Tamás bácsi, ahogyan a szeredaiak emlegetik, a mai napig a szívén viseli a város sorsát, miközben köszönetet mondott az elismerésért, több alkalommal is Isten áldását kérte a város vezetőségének a munkájára. Tóth Sándor polgármester elmondta, Szereda utcáin sokan megállították, és neki szegezték a kérdést, hogy mikor ismerik már el díjjal annak az embernek a munkásságát, aki évtizedeken át dolgozott a város fejlesztése érdekében és maradandó értékeket teremtett. A polgármester által felolvasott laudációban elhangzott: Jakab Tamás a nyárádszeredai Nyárád Kisipari Termelőszövetkezet alapító tagja, majd elnöke volt. 1920-ban született Gegesben. 1941-ben önkéntesen jelentkezett a hadseregbe, majd leszerelése után Nyárádszeredában a bőrszakmában dolgozott kereskedőként. 1949-ben alakult meg a Nyárád Kisipari Termelőszövetkezet, ahová őt is alapító tagnak hívták. Félszáz cipésszel indult a termelés. Jakab Tamás kezdetben anyagbeszerző volt, majd egy év múlva műszaki vezetője lett a csoportnak, 1954-ben nevezték ki a szövetkezet elnökének. Ezekben az években a magániparosoknak nagyon nehéz volt a megélhetés. Látván, hogy a szövetkezet biztos kenyeret ad, egyre többen jelentkeztek és álltak be: asztalosok, kőművesek, festők-mázolók, szabók. Rohamosan fejlődött a szövetkezet, bővült a termelési és kiszolgálási egységek száma, megélhetést biztosított sok családnak, nemcsak a helybelieknek, hanem a bekecsalji kis falvak lakóinak is. A hetvenes években már több mint másfél ezer alkalmazottja volt, termékeiket az ország határain túl is vásárolták. A szövetkezet derekasan hozzájárult a település fejlesztéséhez, támogatta a község közművesítését, leaszfaltoztatta a szövetkezethez vezető utat. Kezdeményezte és közmunkával járult hozzá az iskola tornaterme, valamint a járóbeteg-rendelő és fektető építéséhez. Az alkalmazottak gyermekeinek napközi otthont működtetett. A kultúr-otthon felépítését és berendezését anyagiakkal segítette. Jakab Tamás ügybuzgó és jó gazda volt, sikeresen szervezte és irányította a szinte gyárrá növekedett szövetkezet tevékenységét. Vasakarattal, nemes lélekkel vezetett. A nép nyelvén szólva: "csúf szája, de jó szíve volt" – hangzott a méltatás, majd Tóth Sándor ünnepélyesen átadta a Bocskai-plakettet és az oklevelet méltó tulajdonosának.
Az ünnepeltet Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke is köszöntötte, és rámutatott, Tamás bácsi a város és annak lakói életében meghatározó szerepet töltött be, a helyieknek munkát adott és sokakat vonzott Nyárádszeredába.
A város múltja képekben
Az ünnepi tanácsülést a felújított és ízlésesen berendezett gyűlésteremben tartották meg, amelynek avatójára ezúttal került sor. Az önkormányzati székház felújítása során az emeleti részen padlót és nyílászárókat cseréltek, és a város múltja iránti tisztelet jeléül a gyűlésterem egyik falát, illetve a folyosó falát borító tapétán régi nyárádszeredai fényképekből készült, hangulatos montázs látható.
Gazdasági együttműködések a láthatáron
A családias hangulatú eseményen jelen voltak a testvértelepülések, Hajdúdorog, Mór, Aszód, Simontornya, Örkény és Szerencs képviselői, akik már szinte hazajárnak Nyárádszeredába. Aszód polgármestere, Sztán István és Kulcsár István, Örkény alpolgármestere elismerően szóltak a látványos fejlődésről, amely az utóbbi évek során Nyárádszeredára jellemző volt. Simontornya polgármester asszonya a két település közötti diákcsereprogram jelentőségéről szólt, Fenyves Péter, Mór polgármestere pedig egy kiépülőfélben lévő gazdasági együttműködésről. Szerencs polgármestere, Egeli Zsolt egy százötvenezer eurós projektet ismertetett, amelynek keretében szeredai fiatalok Luxemburgba látogathatnak. A testvértelepülési kapcsolatok a kirándulásokon és kulturális tevékenységeken túl gazdasági irányba is elágaznak. Tóth Sándor polgármestertől megtudtuk, egy móri vállalkozó, aki százhatvan hektáron termeszt szőlőt, a segítségüket kérte, hogy helyi alkoholforgalmazó vállalkozókkal lépjen kapcsolatba. Ugyancsak egy móri, asztalossággal foglalkozó vállalkozás tulajdonosának segítettek üzleti kapcsolatot létesíteni egy szovátai asztaloscéggel, amely nyárádszeredai munkaerőt foglalkoztat. A Bocskai Napokra érkezett küldöttségeket a szeredai önkormányzat Bocskai- plakettel, valamint a Nyárádmentét népszerűsítő kiadványokkal ajándékozta meg.
Szombaton este a Bekecs néptáncegyüttes, valamint a Maros Művészegyüttes előadásával folytatódott a rendezvénysorozat, majd vasárnap, az ünnepi istentiszteletet követően megkoszorúzták Bocskai fejedelem szobrát, délután pedig szalagavató ünnepséggel zárult a műsor.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Irodalmi projekttel indul a Kárpát-medencei Tehetséggondozó
Rejtő Jenő Előretolt helyőrség című könyvének nevét viseli a Kárpát-medencei Tehetséggondozó első irodalmi projektje. Az első pályázaton pályakezdő fiatal tehetségeket és író mentorokat várnak.
"Az Íróakadémia elsősorban esélyegyenlőséget próbál teremteni, áthidalni a távolságokat és legyűrni a szociális helyzetből adódó akadályokat. Bármelyik magyarlakta településről jelentkező tehetségnek meg akarjuk adni az esélyt és a lehetőséget, hogy megvalósíthassa elképzeléseit" – szerepel a Kárpát- medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. MTI-hez eljuttatott közleményében.
Az első pályázat két kategóriát szólít meg: az egyikben olyan szakmailag már elismert fiatal írókat, akik szeretnének pályakezdők mentorai lenni, példát mutatni nekik az írói kiteljesedés szakaszairól, majd a képzés elvégzése után csatlakozni az Íróakadémia oktatói köréhez.
Az alapoktatást az Íróakadémia állandó oktatói biztosítják, melléjük a nyertes pályázók igényeinek megfelelően újabb oktatókat szerződtetnek. Az íróakadémia hallgatói megtanulhatják a könyv-, folyóirat- és portálszerkesztést, műszaki szerkesztést, kulturális újságírást, művelődés- szervezést. A Tehetséggondozó szükséges informatikai, szerzői jogi és pénzügyi képzésről is gondoskodik, biztosítja a szerzők műveinek megjelentetését rangos könyvkiadóknál, író-olvasó találkozókat szervez, folyamatos médiajelenlétet kínál, valamint szakmai érdekképviseletet nyújt.
A mentornak pályázónak legalább két megjelent, önálló szépirodalmi kötet szerzőjének kell lennie. Mindazok pályázhatnak ebben a kategóriában, akik a pályázati határidő napjáig nem töltik be a 40. életévüket és még nem rendelkeznek állami művészeti középdíjjal. A pályázat tíz nyertesével a Kárpát- medencei Tehetséggondozó egy évre szóló szerződést köt, havi bruttó 150 ezer-250 ezer forint erejéig.
A másik kategória pályakezdő tehetségeknek szól, akik írói pályára szeretnének lépni. Ebbe a kategóriába olyan pályakezdő tehetségek jelentkezését várják, akik kötettel még nem rendelkeznek, de már fel tudnak mutatni tehetségüket bizonyító írásműveket. E pályázat húsz nyertesének a Tehetséggondozó egy évre szóló tanulmányi ösztöndíjat ítél meg, havi nettó 40 ezer-100 ezer forint erejéig, ezzel az oktatásban való részvétel feltételeit biztosítja. Mindazok pályázhatnak, akik a pályázati határidő napjáig betöltik 18. életévüket, de 25 évnél nem idősebbek.
A pályázatokat elektronikus formában a palyazat@kmtg.hu, illetve palyazat.eloretolt.helyorseg@gmail.com címekre várják. A beadási határidő 2016. március 10. éjfél; a pályázatot a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. által felkért szakmai-szakértői zsűri bírálja el.
Részletek az intézmény honlapján, a www.kmtg.hu-n találhatók.
A Kárpát-medencei Tehetséggondozót a magyar kormány hozta létre 2015-ben. Célja a magyar nyelvterület tehetségeinek felkutatása és szakmai kiteljesedésük elősegítése. Népújság (Marosvásárhely)

Aktuális – Ismét körúton a Bocskai-zarándoklat
Immár kilencéves hagyományt éltet a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat és a Bocskai István Emlékbizottság azzal, hogy évente zarándokutat szervez a nagy erdélyi fejedelem kolozsvári szülőházához.
Szombaton kora délután érkezett meg az anyaországi csapat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kara központjául szolgáló Bocskai-házba, ahol a vendégeket Tonk Márton dékán és Murádin János-Kristóf kari kancellár fogadta. A dékán a magyar összetartozást hangoztatta, és kiemelte, hogy öt éve éppen a hajdúságiak támogatásával sikerült megvalósítani az utcai falra került emléktáblát. Szabadság (Kolozsvár)

Cigarettára és alkoholra megy el a keresetünk hét százaléka
Meglátszik a pénzügyi nevelés hiánya a megtakarítási szokásokon
A romániai háztartásokban a kiadások kevesebb mint 1%-a „megy” befektetésekre, miközben átlagosan 7%-át fordítják cigarettára vagy alkoholra – hangzott el a napokban egy bukaresti konferencián.
Egy, szintén nemrég ismertetett tanulmány szerint a romániaiak kevesebb mint egyharmada takarékoskodik rendszeresen, miközben a hazai fiatalok kelet- és közép-európai viszonylatban listavezetők a ruházati cikkekre fordított összeg nagyságának tekintetében, és többüknek van okostelefonja, mint a jóval magasabb életszínvonalú országok hasonló korú fiataljainak. Egy másik tanulmány pedig arra mutat rá: a külföldön dolgozó mintegy 3,5 millió román állampolgár hatalmas összeget, évente közel 30 milliárd eurót tud megtakarítani, de ebből alig 7 milliárd érkezik is be az országba. E pénzeket eddig elsősorban lakásvásárlására és otthonteremtésre fordították. Külföldön dolgozó fiatalokat is megkérdeztünk arról, bejöttek-e számításaik a spórolás terén. Szabadság (Kolozsvár)

Táncházsorozatot indít a KMDSZ
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) 2016-ban táncház-sorozatot indít minden néptánc- és népzenekedvelő számára – olvasható az Erdély fővárosában tanuló egyetemi hallgatók érdekképviseletét felvállaló civil szervezet mai sajtóközleményében.
„A táncház mindenki számára nyitott, profikat és teljesen kezdőket egyaránt szívesen látnak a szervezők. Aki pedig úgy érzi, hogy nem elég magabiztos, tánctanítás alatt elsajátíthatja a különböző táncokat. Minden estének saját tematikája lesz: kalotaszegi, széki, moldvai stb., az első néptáncestén a széki táncrendet tanulhatják meg az érdeklődők. Mindezek mellett a hangulatot minden alkalommal élő zene fogja megadni.” – áll a dokumentumban.
A táncházat első alkalommal február 26-án, 20 órai kezdettel tartják a Tranzit Házban. Szabadság (Kolozsvár)

Százötven migráns próbálhatta megkerülni a magyar határkerítést Románia felől
Egy temesvári hírportál értesülései szerint vasárnap hajnalban egy 150 tagú migránscsoport próbált Magyarországra bejutni a magyar–román–szerb hármas határnál, a magyar határkerítést megkerülve, Románia érintésével.
A román határrendészet megakadályozta a csoport belépését. Az Opinia Timişoarei honlapján arról számolt be, hogy a hármas határ térségében szolgálatot teljesítő román határrendészek hőkamerákkal észlelték a nagy létszámú csoportot.
A román határrendészet nagy erőkkel vonult a helyszínre, ahová éjfél körül érkezett meg a férfiakból, nőkből és gyerekekből álló csoport. A temesvári portál tudni véli, hogy a migránsok néhány képviselője – látván a határ román oldalán felvonultatott erőket – megpróbált alkuba bocsátkozni a román határőrökkel. A határrendészet képviselői azonban világossá tették számukra, hogy nem léphetnek be Románia területére, de ha ezt megteszik, visszatoloncolják őket Szerbiába.
Ezt a határrendészet nem erősítette meg, azt azonban igen, hogy három iraki és egy palesztin határsértőt értek tetten a határőrök Nagyszentmiklós térségében vasárnap, miközben megpróbáltak illegálisan belépni Románia területére. A migránsok elfogásuk után közölték: Nyugat-Európába akartak eljutni. A hatóságok felvették a kapcsolatot a szerb illetékesekkel a visszatoloncolásuk érdekében. Krónika (Kolozsvár)

Antiújságírás
A manipuláció, a tények elferdítése és – nem kertelünk – a szemérmetlen hazudozás magasiskolájából tart demonstrációt a Dan Voiculescu üzletember-politikus tulajdonában álló Intact médiatröszt zászlóshajója, az Antena 3 „hírcsatorna” ezekben a napokban.
Az már régóta evidencia, hogy a magyarellenes uszítás terén is élen járó adótól nem idegen ez a „műfaj”, ám azt, amit most annak kapcsán művelnek a csatorna szerkesztői, hogy az adóhivatal egy jogerős bírósági ítélet nyomán kilakoltatási végzést kézbesített a tröszt öt televíziós csatornájának, a világ összes újságíró-iskolájában elrettentő példaként taníthatnák, Hogyan nem szabad az újságírói szakmát művelni címmel.
Ugyanis csupán annyi történt, hogy a pedigrés egykori szekus Voiculescu ellen született jogerős ítélet értelmében nem csupán őt zárták be tíz évre, de az általa az államnak egy, törvénytelen privatizációs tranzakció során okozott 60 millió eurós kárt is behajtják. Többek között úgy, hogy az érdekeltségébe tartozó csatornáknak otthont adó székházat is lefoglalják, hogy legalább az okozott anyagi kár egy részét behajthassák.
Csakhogy az Intact tröszt csatornái a sajtószabadság elleni merényletként próbálják beállítani az akciót. Napok óta azt harsogják, hogy a kormány meg akarja szüntetni a csatornákat, hogy elrettentő példát statuáljon a kabinet intézkedéseit bíráló média számára.
Az Antena 3 retorikáját átvették a csatorna kedvencei, a szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea és az utóbbi hónapokban hűséges csatlósává vált, egykor szebb napokat is látott exkormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu is, ami nem véletlen, hiszen ez a hivatalos szócsövük. Utóbbi a sajtószabadság halálát vizionálja, előbbi pedig már attól sem riad vissza, hogy bizalmatlansági indítvánnyal zsarolja a kormányt a kilakoltatás esetére. Az pedig, hogy az államfő is az Antenák mellett állt ki, nem egyéb, mint az arcul csapása mindazoknak, akik másfél éve egy szekus manipulációtól és tempótól mentes ország reményében szavaztak rá. Pedig az ötnapos kilakoltatási határidő akár több hónapos is lehet, hiszen megfellebbezhető.
Arról nem is beszélve, hogy a csatornák már másfél éve tudják, hogy az ingatlan az ítélet nyomán állami tulajdonba került. Szó sincs tehát a sajtószabadság korlátozásáról, törvénytelenségről és jogtiprásról. Sőt a romániai demokrácia és a törvények uralmának szilárdságát épp az bizonyítja, ha az adóhivatal következetesen végigviszi a jogerős bírósági ítélet gyakorlatba ültetését.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Várat magára a többnyelvűség
A képviselőházban hallgatólagosan elfogadott Bogdan Diaconu-féle magyarellenes törvénytervezet eredményeit vélik felfedezni a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen „gerillacsoport” tagjai. A civilek a városháza által a restaurált vár köré kitett tájékoztató táblákon megjelenő térképek egynyelvűségét kifogásolják.
Odafricskáztak az RMDSZ-nek
„Vrem bilingvism! Kétnyelvűséget akarunk!” – ez a szöveg olvasható azokon a piros matricákon, amelyeket a kizárólag román nyelvű pannókra ragasztottak fel. A civilek ugyanakkor nemcsak a magyar feliratokat hiányolják, hanem a külföldi turistáknak szánt angol, esetleg német nyelvű tájékoztatást is. A városházi vezetők még a múlt hét elején megígérték, hogy megoldják a problémát, de sem a térkép egynyelvű jelmagyarázatán, sem a hátán lévő háromnyelvű, de pontatlanságokat tartalmazó szövegen nem módosítottak.
„A turistatérképek egynyelvűsége sajnos tovább gyengíti a város magyar lakosságának helyzetét. Fontos kiemelni, hogy Marosvásárhely polgármesteri hivatalában és a városi tanácsban az RMDSZ jelentős számban van jelen, a városnak RMDSZ-es alpolgármestere van és a tanács legnagyobb frakcióját (a testület 47 százaléka) is az RMDSZ-képviselők képezik – olvasható a civilek közleményében. – Célunk, hogy Marosvásárhelyen minél előbb megjelenjenek a kétnyelvű utcanévtáblák, de törekvéseinkkel egy időben szomorúan tapasztaljuk a magyar nyelv folyamatos kiszorulását a város állami intézményeiből, a magyarul beszélő alkalmazottak számának csökkenését. Azt is látjuk, hogy a közigazgatáson belül egyre felerősödő egynyelvűség ellen nem emelnek szót választott elöljáróink, pedig tiltakozásukra óriási szükség van.”
A csoport képviselői rámutatnak, Marosvásárhelyen nem igazán kellett várni Bogdan Diaconu törvénytervezetének elfogadására – amely törölné a kétnyelvű feliratozás és anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban –, hisz „az önkormányzat már évek óta az egynyelvűségre szavazott, és ehhez megkapta az RMDSZ-tanácsosok és -alpolgármester hallgatólagos hozzájárulását”.  Soóst is zavarja
Az RMDSZ tanácsosa és polgármesterjelöltje, Soós Zoltán rövid közleményben reagált a történtekre, közvetlenül Dorin Floreát téve felelőssé a magyarságot ért újabb pofonért. Soós már a táblák megjelenése után a városháza illetékes szakosztályához fordult, ahol azt ígérték, haladéktalanul kicserélik a feliratokat, ám néhány nap elteltével sem történt semmi. „Ez is jól mutatja Dorin Florea polgármester multikulturalitás iránti mély elkötelezettségét. Mint szokásos, maszatolnak ez ügyben is” – állítja Soós.
Be nem tartott városházi ígéretek
Nem először fordul elő, hogy a városháza megígéri, bizonyos táblákról „lefelejtett” magyar nyelvet maradéktalanul pótolja. Két év telt el, amióta az iskolákért felelős igazgatóság azóta szülési, majd gyermeknevelési szabadságra távozott igazgatónője lapunk észrevételére megígérte, hogy azokban a tanintézetekben is kifüggesztik a kétnyelvű táblát, ahol addig még nem tették ki. 
Még ennél is régebbi az az ígéret, amelyet a polgármesteri hivatal volt sajtószóvivője tett, amelynek értelmében a Dózsa György úton felszerelt jelzőlámpákhoz, a gyalogosok tájékoztatására készült egynyelvű táblácskákat kétnyelvűekre cserélik ki.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)