Értekezlet a szórványban élőkért
Minden magyar felelős minden magyarért 
Szombaton a baróti református altemplom adott otthont annak a találkozónak, amelyen a székelyföldi és a szórványban élő magyarság képviselői az együttműködés lehetőségeit vizsgálták. Pontosabban, hogy Székelyföld, azaz Kovászna és Hargita megye mit tudott tenni az elmúlt években a Hunyad, Fehér, Szeben és Brassó megyében élő magyarokért, továbbá, hogy milyen hozadékai voltak a Kovászna megye és Hunyad megye között 2010-ben kötött együttműködési szerződésnek.
A találkozón jelenlevőket Lázár-Kiss Barna, Barót polgármestere köszöntötte, hangsúlyozva, a Székelyföld és a szórványvidékek közötti együttműködési programra szükség van, mert részint egymásra vagyunk utalva, másrészt nekünk, székelyföldieknek kell segítő kezet nyújtanunk, hiszen a szórványban élők száma fogyóban van, önazonosságuk megőrzéséért tett erőfeszítéseik felkarolása égető.
Kovászna Megye Tanácsának részéről Grümann Róbert azt emelte ki, hogy a Kovászna és Hunyad megye közötti együttműködési szerződés révén több száz közös program valósulhatott meg az elmúlt hat évben, a baróti Demeter László, a programok háromszéki koordinátora pedig vetített képek segítségével ismertette ezeket. Demeter megállapította: sem Háromszék, sem Hargita megye nem tudja egész Erdély szórványmagyarságát felkarolni, ezért azt szorgalmazná, hogy a magyarországi megyék is kössenek partnerségi kapcsolatokat azokkal a Székelyföldön kívüli erdélyi megyékkel, ahol magyarok élnek. Továbbá jó volna, ha a székelyföldi települések is arra törekednének, hogy ápolják a kapcsolatokat a szórványmagyarsággal, ha nem is feltétlenül önkormányzati szinten, de legalább egy-egy megvalósítandó közös program erejéig – hangsúlyozta.
Ezután a szórványban élő magyarok képviselői szólaltak fel. Fazekas Attila, Széll Lőrincz, Antal Amália, Kun-Gazda Kinga, Wersánszky Eduárd, Gudor Kund Botond és Serfőző Levente egyaránt a megvalósított programok hasznosságára reflektált, kifejezte háláját a székelyföldieknek, egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi magyarság örökségének megőrzése közös ügy, és úgy becsületes, ha azért ezután is együtt cselekszenek szórványbeliek és székelyföldiek.
Némileg borúlátóbb hangnemben beszélt Szabó Gábor, a fogarasi RMDSZ elnöke. Ő azt mondta, Fogaras az a város, amelyen mindenki csak átmegy, de senki nem áll meg, holott vannak olyan látnivalók, mint a fogarasi vár vagy a református templom, amely Árva Bethlen Kata eredeti menyasszonyi ruháját őrzi. Néhány éve megszűnt a városban a magyar oktatás, számbelileg már ezer alatt van a magyarok száma. „Mi már a szórvány alatt vagyunk” – fogalmazott. De a remény itt is pislákol: egy baróti egyetemista, Bokor Csongor a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként tevékenykedik Fogarason, ahol megszervezte a Babits Mihály Önképző Kört, most meg készülnek, hogy május 7-én első alkalommal megszervezzék a Fogarasi Magyar Napokat is.
A találkozó második felében az elkövetkező időszak teendőit vitatták meg. 
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szavak nélkül beszélnek
Ezeréves történelemről a szimbólumok által 
A Tein Kávéházi előadások sorozatában, amelyben a csíkszeredai Sapientia-egyetem előadói boncolgatnak érdekes témákat, kedd este Balázs Lajos néprajzkutató beszélt a székely-magyar szokáskultúrában fellelhető rituális szimbólumokról a téma gazdagságát épp csak felvillantó egy órában.
Csíkszentdomokos karakteres falu, különleges kollektív memóriája van a honfoglalás előtti korból hozott mitikus elemekkel. Annak a tanácsnak a szellemében, hogy „ha valamit komolyan meg akarsz tudni, ásót fogj, ne gereblyét”, Balázs Lajos néprajzkutató sok-sok évet szánt arra, hogy szokásvilágát mélységében megismerje. Elmondta, a gyertya egyik olyan jelkép, amely a keresztelőn, a lakodalmon és a temetésen is hangsúlyosan jelen van. Jelentheti az elválást a korábbi állapottól, de felemelkedést, beteljesedést is, ám az oltáron remegő lángja baljós jel egy fiatal pár egybekelésén. A haldoklót ezzel „kerítik” háromszor, de profán szövegekben is megjelenik: „addig innen, babám, el nem mégy, míg három szál gyertya el nem ég”. 
A fenyő a vitalitás, az életerő jele, ezért tűzik házasulandók kapujába, ha fiatal halottat temetnek, a fenyő csúcsát visszatörik a megtört élet szimbólumaként, de lakodalmon az erotikus egyesülést is jelenti, előtte pedig még a leány sorsának nagy fordulatát – a fenyő ágát fogva – siratja el a menyasszony korábbi életét. S mert a mi kultúránkban a szimbólumok az emlékezet garanciáját is jelentik, érthető, miért is üldözik zászlóinkat, miért igyekszik megsemmisíteni a hatalom történelmi jelképeinket. Kellene egy Odüsszeüsz, aki szétcsap a házát bitorlók között, és aki személyazonosságát szintén egy csak általa és felesége, Pénelopé által ismert szimbólumra mutatva bizonyította be – üzente Balázs Lajos.
(bt) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bukaresti kihallgatása után szabadlábon távozott Antal Árpád
Bűnvádi eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség Antal Árpád ellen, aki a szerdai kihallgatása után 60 napra bírósági felügyelet alá került. A DNA csütörtöki közleménye szerint ez idő alatt nem gyakorolhatja polgármesteri jogkörét. Antal Árpádot egy 12 millió eurós hitel nem rendeltetésszerű felhasználásával gyanúsítják.
Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád csütörtök éjszaka 1 órakor indult haza Bukarestből, miután a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a szerda reggel kezdődött házkutatások után, a délutáni órákban a fővárosba szállította, ahol kihallgatása hosszú órákig tartott.
A korrupcióellenes ügyészség a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) kötött hitelszerződést vizsgálta. A DNA-t az utcák és járdák felújítására, kerékpárutak kialakítására és a közvilágításra fordított hitelösszegek elköltése érdekelte.
Még Bukarestbe való szállítása előtt Antal Árpád telefonon a Maszolnak azt mondta: “Nyugodt vagyok, mert az igazság mindig kiderül”. A polgármester felidézte, hogy a Számvevőszék már két évvel ezelőtt megvizsgálta ezt a hitelszerződést. Az pedig már akkor nyilvánosan állást foglalt, és írásban közölte, hogy folyamatosan ellenőrizte a sepsiszentgyörgyi szerződés végrehajtását, és mindent rendben levőnek talált.
Az lehet az oka a vizsgálódásának, hogy a Antal Árpád elmagyarázta: a Számvevőszék nem találkozott még olyan jellegű szerződéssel, amelybe a finanszírozó kérésére beépítettek egy PMMR nevű hatékonyságellenőrző rendszert, ezért „biztos ami biztos alapon” feljelentést tettek a DNA-nál. Ilyen hitelszerződést az országban elsőként a sepsiszentgyörgyi önkormányzat kötött nemzetközi pénzintézettel. A polgármester rámutatott: teljes mértékben biztos abban, hogy mindent szabályosan végeztek, és ha az ügyészséget az igazság érdekli, hamar meggyőződnek róla, hogy minden rendben van.
„A nemzetközi pénzügyi intézetek a törvény értelmében más közbeszerződési procedúrákat végezhetnek Romániában, mert ők úgy működnek, akár egy állam. A pénzt adó intézmény azt mondja, hogy minden rendben van, minden szabályos, sőt, mi nem is tudunk kifizetni egy eurócentet sem, míg a fejlesztési bank nem hagyja jóvá, de ezt román hatóságok nem akarják megérteni. Ha csak az igazság érdekli őket, akkor nagyon egyszerű az ügy és nagyon nyugodt vagyok, ha más a szándékuk, akkor az ki fog derülni a következő 24 órában. Nem félek, mert az igazság mindig kiderül”, írta Facebook-oldalára Antal Árpád. 
Késő estig vizsgálódtak a sepsiszentgyörgyi városházán
Szerdán késő estig tartózkodtak az ügyészek a sepsiszentgyörgyi városházán, ahol Antal Árpád polgármester, Sztakics Éva alpolgármester, Biró László városgazda, Szép Miklós pénzügyi, és Veres Ildikó gazdasági osztályvezető irodáit vizsgálták át, azt megelőzően többük otthonában is házkutatást tartottak.
A városházán zajló szerdai házkutatás során Antal Árpád folyamatosan tartotta a kapcsolatot telefonon a munkatársaival és a sajtóval, ám bukaresti kihallgatása ideje alatt elvették telefonját. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerdán több órán át a városháza épülete előtt várakozott, ám nem engedélyezték, hogy a polgármesterrel szót váltson. A háromszéki önkormányzat elnöke azt nyilatkozta: „Nyilván Antal Árpádot nem csak én ismerem, hanem az egész város, az egész megye és egész Erdély. Meg vagyok győződve arról, hogy mindenben szabályosan járt el, nem csak ennek a szerződésnek a kivitelezésében, hanem eddigi tevékenységében városvezetőként, közösség vezetőként egyaránt, úgy hogy kezem a tűzbe teszem érte”..
Antal Árpád számított arra, hogy beindul ellene a „gépezet”
Sepsiszentgyörgy polgármestere szerda délután azt írta Facebook-oldalán, hogy számított az ügyészek vizsgálódására. „Az, hogy eljárást indítanak ellenem, ott volt a levegőben már hosszú ideje. Számítottam arra, hogy előbb utóbb a gépezet beindul ellenem is. Nem az volt a kérdés számomra, hogy ez megtörténik-e, hanem az, hogy mikor fog megtörténni. A lelkiismeretem tiszta” – fogalmazott.
Leszögezte: munkája a közösség szolgálatáról szól, azért dolgozott az elmúlt egy évtizedben, hogy Sepsiszentgyörgy minden tekintetben fejlődjön, hogy a város szerethető legyen. "Azért dolgoztam, az volt a célom, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld egyik legvirágzóbb városa legyen, mert Székelyföld sorsát közösen alakítjuk és hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben én is részt vállalhattam. A munkát amíg lehet, folytatjuk" – fejtette ki a közösségi oldalon a politikus. maszol.ro

Kelemen Hunor: az RMDSZ megakadályozza a nacionalista ámokfutást
Magyarellenesnek és alkotmányellenesnek nevezte Kelenem Hunor azt a törvénykezdeményezést amely megtiltaná a közintézményeknek, állami hatóságoknak és önkormányzatoknak, hogy a román nyelven kívül bármilyen más nyelven kommunikáljanak, szóban vagy írásban.
„Meggyőződésem, hogy egy ilyen kezdeményezés nem állja ki a szenátusi szavazás próbáját. Egyszerűen azért nem, mert olyan kitételeket tartalmaz, amelyek az alaptörvénybe ütköznek, hiszen az egyértelműen biztosítja a kisebbségi közösségek jogait. Nem lehetséges az, hogy egy törvény ezeket felülírja. A szenátusban az RMDSZ leszavazza Bogdan Diaconu nacionalista ámokfutását” – mondta Kelemen Hunor csütörtökön a kezdeményezésről.
Ezt megelőzően, a képviselőház szerdai plenáris ülésén a tervezet elfogadásának módozata ellen tiltakozott Szabó Ödön képviselő: azt hangsúlyozta, hogy egy alkotmányellenes kezdeményezést vita hiányában nem szabad támogatnia a törvényhozó testületnek.  
Az RMDSZ elnöke a magyarellenes tervezetről azt mondta, hogy a szövetség minden rendelkezésére álló eszközzel harcolni fog ellene és arra hívta fel a figyelmet: a román nyelv kizárólagos használatának gondolata jogos felháborodásra, aggodalomra adott okot a magyar közösségben.
„Ugyanezt a jogos felháborodást jelezték az RMDSZ képviselői a szakbizottsági vitán. A jogi bizottságban sikerült is kieszközölnünk azt, hogy negatívan véleményezzék a tervezetet, amelyet azonban tiltakozásunk ellenére sem tűztek napirendre” – nyomatékosította Kelemen Hunor, aki szerint a szenátusban lesz alkalom az elutasítására, hiszen ott már nem spórolható meg a vitára való előterjesztése.
„A szenátus a döntő ház ebben az esetben. Ott még hátra van a vita, és meggyőződésem, hogy a szakbizottságokban és később a plenáris ülésen meg fogjuk buktatni Bogdan Diaconu tervezetét, ahogy tettük ezt más hasonló törvénytervezetek esetében is. Ebben a szavazásban benne lesz a teljes magyar közösség felháborodása” – szögezte le az RMDSZ elnöke. Azt is hozzátette: Romániának, egy önmagát demokratikus jogállamnak nevező országnak a jelenlegi helyzetben érdekei ellen szól az, hogy egy alkotmányellenes, kirekesztő, szélsőségesen nacionalista tervezetet elfogadjon. maszol.ro

Nemzeti közadakozás egy nemes ügyért
Magyar kormánytámogatásból épül fel Sződemeteren a Kölcsey-emlékház, míg az épület berendezését és a környezet kialakítását közadakozásból fedezné a református egyház, hangzott el a csütörtökön szervezett nagyváradi sajtótájékoztatón.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nemzeti Közadakozást hirdetett az egyházkerület lelkipásztori hivatalainak, valamint „jóérzésű magyar embereknek és intézményeknek címezve” a sződemeteri Kölcsey-emlékház múzeumi részének, illetve a méltó környezet kialakításához még szükséges összegre. A Csűry István püspök és dr. Varga Attila főgondnok nevével jegyzett felhívás szövege így zárul: „mindazon gyülekezetek, intézmények és magánszemélyek, akik a Himnuszt úgy érzik magukénak, hogy az nemzeti identitásunk és összetartozásunk egyik legfontosabb kifejezője, legyenek segítségünkre a Kölcsey-emlékház megépítésében.” Az adománygyűjtés részleteiről tegnap beszélt a sajtó képviselőinek a püspökség nagyváradi székhelyén Csűry István püspök és Forró László püspökhelyettes.
Misszió is
Csűry István kiemelte, hogy Sződemeter és vidéke az egyik legszegényebb része a Partiumnak, ezért a Kölcsey-emlékház megépítésével a református egyház nem csak kulturális emlékjelet állít, hanem gyülekezeti, szakrális teret is létre kíván hozni egyúttal. Elhangzott, hogy a magyar kormány hatvanmillió forinttal (mintegy 861 ezer lejjel), segítette az egyházkerületet abban, hogy felépíttesse az emlékházat, de a projekt teljes megvalósításához szükséges hiányzó összeget közadakozásól akarja előteremteni az egyházkerület annak érdekében, hogy a lehető legtöbb magyar ember vállaljon részt ebből a nemes feladatból. Forró László püspökhelyettes a sajtótájékoztatón kifejtette: a sződemeteri református gyülekezet papíron negyven lelket számlál, de a gyakorlatban ennél is kevesebben vannak, ez a gyülekezet tehát a hitbeli, nyelvi beolvadás határáról térhet vissza, mert a Kölcsey-emlékház missziós célt is betölt majd. A püspökhelyettes elmondta, hogy az idén be is fejezik az építkezést. Az épület alagsorában egy kazán, konyha és raktár lesz, a földszinten egy nagy előadóteremben kap majd helyet a kiállítás, a felső szinten pedig vendégszobák lesznek. A kiállítás anyagát egyébként a Magyar Tudományos Akadémia segítségével állítják össze.
Gyűjtés
Az épület maga teljesen elkészül még az idén a kapott 60 millió forintból, viszont a bútorzatot, a mosdókat és a kiállítási anyagot nem foglalja magába ez az összeg, mint ahogy a leendő épület környezetének rendbe tétele is (kerítés építés, parkolók kialakítása, stb.) az egyházkerületre vár, és ezeknek a megvalósítására még mintegy 25 millió forintra, azaz körülbelül 360 ezer lejre van szükség. Ezt a költséget kívánja közadakozásból biztosítani a püspökség. Forró László elárulta, hogy eredetileg Kölcsey Ferenc feltételezett szülőházát akarta megvásárolni az egyházkerület, ami a helyi görög-katolikus parókia tulajdonában van, de amikor kiderült számukra, hogy egy magyar kegyeleti emlékhely kialakítása céljából venné meg az épületet a református püspökség, akkor a többszörösére verték fel az árát, így a püspökség kénytelen volt lemondani a vásárlásról. Az elkészült emlékház zarándokhellyé is válhat, hangoztatták az elöljárók, annál is inkább, mert abban a térségben számos írói nagyságunk – Ady Endre, Kazinczy Ferenc, a Bibliafordító Károli Gáspár – szülőhelye van, és ezeket a helyszíneket egy emléktúra, vagy zarándokút részeként lehetne egybe fűzni. Az adakozni szándékozók hozzájárulásukat befizethetik az egyházközségeknél, a püspökségen, de banki átutalás formájában is támogathatják a nemes célt a RO88OTPV220000227590RO01 romániai, vagy a 116000060000000076220430 magyarországi bankszámlaszámon.
Pap István. erdon.ro

Antal Árpád: fizetetlen szabadságra megyek
Félreértésekként értékelte az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által felhozott vádakat a hatósági felügyelet alatt álló Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki csütörtök délutáni sajtótájékoztatóján arról is beszámolt: hamarosan jövőbeni közszerepléséről is dönt.
A bukaresti korrupcióellenes ügyészek kevéssel reggel 7 óra előtt érkeztek meg otthonába, innen mentek a sepsiszentgyörgyi önkormányzat épületébe, ahol az intézmény több alkalmazottjának irodájában is vizsgálódtak – mondta Antal Árpád, hozzátéve: a tevékenység normális paraméterek között, teljes mértékben civilizáltan zajlott.
Mindez az ügyvédem, valamint az én jelenlétemben történt, a lakásomnál zajló házkutatás alkalmával egy, a múlt héten egyik minisztériumban tartott konferencián kapott mappát, valamint egy, családi fotókat tartalmazó adathordozót foglaltak le, mindezt a gépjárművemből – foglalta össze az elöljáró, akinek az önkormányzati irodájából a számítógépét, valamint további iratcsomókat is elvittek. Mint mondta az önkormányzat épületében tudomása szerint  szerdán 21 óráig tartott a vizsgálódás. Bukaresti kihallgatásával kapcsolatban Antal Árpád kifejtette: ügyvédje jelenlétében zajlott, 19 órakor kezdődött és éjjel 1 óráig tartott.
Mint ismeretes, a vádhatóság csütörtök reggeli közleménye szerint Antalt a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által 2009-ben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) kötött hitelszerződéssel összefüggésben gyanúsítják a közpénzből garantált kölcsön nem rendeltetésszerű felhasználásával. A polgármester ezzel kapcsolatban kifejtette: a DNA közleményéből is kiderül, hogy semmiféle korrupciós vád nincs megfogalmazva abban. „Azt kifogásolják, amit a számvevőszék korábban már megállapított” – tette hozzá Antal.
„Egy 12 millió eurós hitelszerződésről van szó, aminek alig felét hívtuk le, és ez az összeg teljes mértékben rendeltetésszerűen volt felhasználva, ezt a korábbi számvevőszék általi ellenőrzés alkalmával az EBRD részéről is megerősítették” – folytatta a polgármester, kifejtve: a szerződés alapján egy eurócentet sem tudtunk volna elkölteni, amelyre az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank rá nem bólintott, hiszen végig monitorizálták a hitelt. Antal Árpád szerint a félreértés abból adódhat, hogy a romániai pénzintézetekkel ellentétben az EBRD esetében más előírások, törvények alkalmazandók, továbbá másképp működik a közbeszerzési eljárás is.
Sepsiszentgyörgy volt az első önkormányzat, amely hasonló hitelt vett fel, így történhetett meg, hogy nem találkoztak ezzel a lehetőséggel még a számvevőszéknél sem – vélekedett Antal Árpád, aki egy további félreértésre is felhívta a figyelmet: az Európa nyugati részén használatos ellenmérnöki szerződések megfelelője a konzultáns szerződés Romániában. A hitelkeret további részét valószínűsíthetően már nem is hívják le.
Az elöljáró ugyanakkor megköszönte mindazok támogatását, akik az elmúlt másfél napban mellette álltak. „A sepsiszentgyörgyi embereknek szüksége van arra, hogy az önkormányzat tovább működjön, az élet nem állhat meg, dolgozni kell, nem szabad hátra dőlni és nem szabad elbizonytalanodni” – üzente munkatársainak Antal Árpád, akikkel az elkövetkező hatvan napban nem tarthatja a kapcsolatot. Kijelentette, a hatósági felügyelet idejére fizetetlen szabadságot vesz ki, ugyanakkor bizakodó, viszont jövőbeni közéleti szerepléséről is dönteni fog, valószínűsíthetően a hatvan napig tartó hatósági felügyelet lejárta előtt.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Hatósági felügyelet alatt Antal Árpád
Félmillió eurós károkozással gyanúsítja az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert. A nyomozó hatóság nem rendelte el a háromszéki elöljáró őrizetbe vételét, ám hatvan napra hatósági felügyelet alá helyezte, ez idő alatt nem láthatja el polgármesteri teendőit.
A vádhatóság csütörtök reggeli közleménye szerint Antalt a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által 2009-ben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) kötött hitelszerződéssel összefüggésben gyanúsítják a közpénzből garantált kölcsön nem rendeltetésszerű felhasználásával.
Bűnrészességgel gyanúsítják ugyanebben az ügyben a Tractebel Engineering Rt. tanácsadó céget, amelyet a polgármesteri hivatal azzal bízott meg, hogy állítsa össze a dokumentációt, amelynek alapján az önkormányzat szerződést köthet a bankhitelből megvalósuló útjavítások, kerékpárutak építése és más infrastrukturális fejlesztések kivitelezésére.
Az ügyészség szerint a tanácsadó cég úgy állította össze a tenderfüzetet, hogy az ebben foglalt feltételek egy három társaságból álló cégcsoportnak kedvezzenek. A DNA azt állítja: a Tractebel Engineering Rt.-vel egyetértésben Antal Árpád előnyben részesítette a munkálatok kivitelezésével megbízott cégeket, és elrendelte, hogy az európai kölcsönszerződésben rögzítettektől eltérő célokra fordítsanak 4,2 millió eurót a hitelkeretből. A nyomozó hatóság szerint ezáltal a polgármester 549 312 eurós kárt okozott a város költségvetésének.
A DNA szerint Antal Árpád egyoldalúan hozta meg ezt a döntést, és nem tájékoztatta sem a helyi képviselőtestületet, sem a pénzügyminisztériumot.
Az otthonában és polgármesteri irodájában szerdán lefolytatott házkutatásokat követően Bukarestbe vitt Antalt éjszakába nyúló kihallgatás után hazaengedték. Az ügyészség hatósági felügyelet alá vonta a sepsiszentgyörgyi polgármestert, aki hatvan napig nem gyakorolhatja hivatalát. Antal Árpádnak azt is megtiltották, hogy elhagyja az ország területét, illetve hogy fegyvert hordjon magánál.
Rostás Szabolcs. Székelyhon.ro

Árus: Románia vezetői elzárkóznak a párbeszédtől
Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék Székely Tanácsainak az elnökei tavaly decemberben kapcsolatot kerestek, párbeszédet szerettek volna kezdeményezni az ország két vezetőjével. Az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz címzett kérésükre azonban semmilyen válasz nem érkezett – írja Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke.
Közleményében tudatja, a két tisztségviselőt arra kérték, fogadják székelyföldi önkormányzati és politikai vezetők egy küldöttségét, hogy párbeszéd útján közösen keressenek kiutat a fennálló helyzetből. Ezt indokolja, hogy – Árus Zsolt szavai szerint – az utóbbi évben a romániai magyar közösség helyzete radikálisan rosszabb lett.
Példaként említi egyebek mellett, hogy az ország közbiztonsági stratégiájának a tervezetében az autonómia igényének a kinyilvánítása kockázati tényezőként, a társadalmi béke veszélyeztetőjeként jelent meg, és azt is, hogy futószalagon születnek a magyar feliratok, illetve magyar és székely jelképek eltávolítására kötelező bírósági ítéletek. Ebből kiindulva „érthető és jogos tehát a közösség körében egyre nagyobb méreteket öltő elégedetlenség, ami petíciók és köztéri tüntetések egész sorát eredményezte” – írja közleményében Árus. 
Az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz az év végén írt levelet januárban ezért újra elküldték – és szintén nem jött válasz.
„Elfogadhatatlan, de veszélyes is az a mód, ahogyan ez a két elöljáró ebben a helyzetben viselkedik. Véleményünk szerint felelős vezetőkként kötelességük az egyre növekvő társadalmi feszültség mielőbbi csökkentése, Székelyföld helyzetének Románia kötelezettségvállalásaival összhangban való rendezése, ehhez pedig párbeszédre van szükség. Ezúton nyilvánosan is felszólítom tehát őket, hogy minél hamarabb fogadják az általunk említett küldöttséget, vállalják a helyzet rendezésében rájuk háruló feladatot” – áll a közleményben. Székelyhon.ro

Volt-nincs Ady-központ Nagyváradon
Már le is bontatta az új tulajdonos a nagyváradi Ady-központ elkészült épületeit. A létesítmény kapcsán 2002 óta dúl kibékíthetetlen magyar–magyar konfliktus a Partium fővárosában az ingatlankomplexum megépítésére szánt budapesti támogatás eltérítése miatt.
Törmelékhalom áll, és munkagépek dolgoznak Nagyváradon azon a telken, amelyen korábban az RMDSZ és ellenzéke közötti magyar–magyar viták egyik fő forrását jelentő Ady-központ állt. Az egykori városi strand helyén épülő új élményfürdő tőszomszédságában álló területen – mint ismeretes – az RMDSZ, illetve Mudura Sándor azóta elhunyt helyi nagyvállalkozó által bejegyeztetett Mecénás Alapítvány kulturális és konferenciaközpontot, illetve termálszállót építtetett volna fel magyar állami támogatásból.
A konfliktus oka éppen ez a támogatás, jobban mondva annak „eltérítése”: míg azt eredetileg 2002-ben az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyerte el, hogy Ady szülőfalujában, Érmindszenten építse fel a kulturális és turisztikai komplexumot, az abban az évben bekövetkezett budapesti kormányváltás nyomán az összeg végül a Bihar megyei RMDSZ-es illetékesek és Mudura által sebtében bejegyzett Mecénás Alapítványhoz került. Az alapítvány ezt követően koncesszióba kapott egy telket a nagyváradi önkormányzattól, amelyen hozzákezdtek a létesítmény felépítéséhez, a projekt azonban hamvába holt. A konferenciaközpont ugyanis elkészült, a szállodának azonban csak a váza épült meg, majd azóta sem ismertetett okokból leálltak az építkezéssel.
A torzóban maradt szálló mellett álló konferenciaközpontban különféle rendezvényeket tartottak – majd két évvel ezelőtt következett a bombameglepetés: a Mecénás Alapítvány elcserélte az 594 négyzetméteres létesítményt és a 10 ezer négyzetméteres telket az önkormányzattal a vasútállomás közelében álló, 320 négyzetméteres Léda-házra és a hozzá tartozó 500 négyzetméteres telekre. Az ingatlan annyiban valóban kapcsolódik Adyhoz, hogy az érintett házban élt Ady múzsája, Brüll Adél – akit költeményeiben Lédának nevezett. A cserét megelőzően a Léda-házat 283 ezer, az Ady-központot és a szállodatorzót pedig 310 ezer euróra becsülték föl. A különbözetből a Mecénás Alapítvány az általa felhalmozott adóhátralékot törlesztette.
Ez akár még jó üzletnek is tűnhet – csakhogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint a Mecénás 2003-ban és 2004-ben összesen 1,1 millió eurót kapott a magyar államtól a létesítmény megépítésére. Az EMNP régóta forszírozza, hogy az RMDSZ számoljon el a hiányzó összeggel, a Bihar megyei RMDSZ-es illetékesek pedig minden egyes alkalommal, amikor fölmerül a téma, mantraszerűen ismételgetik, hogy a támogatással hiánytalanul elszámoltak Budapest felé.
Érdekes összefonódások
A csere nyomán az egykori Ady-központ tulajdonosává vált nagyváradi önkormányzat nem teketóriázott sokat: árverést hirdetett a létesítmény és a telek értékesítésére.
Az árverést tavaly augusztusban meg is ejtették, győztesként pedig a Lotus Center Rt.-t hirdették ki, amely 920 ezer euróért jutott az exkluzív helyen, a májusban megnyíló akvapark, a Hilton szállodalánchoz tartozó Double Tree hotel, illetve a Városliget szomszédságában elterülő telekhez.
A tranzakció érdekessége az, hogy a Lotus Center Rt. jelenleg Mudura Sándor örököseinek – többek között a fiának – tulajdonában áll, vagyis az ingatlan az RMDSZ-szel együtt a Mecénás Alapítványt bejegyeztető néhai vállalkozó utódainak tulajdona lett. A cég építette fel a Lotus Centert, a város első, jelenleg legnagyobb plázáját. Külön érdekesség, hogy a Mecénás Alapítvány elnöke, Kiss Sándor ellen – aki az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az elnöki és a Bihar megyei önkormányzat alelnöki tisztségét is betölti – tavaly júniusban többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Az ügyészségi közlemény szerint Kiss Mudura segítségével követte el azokat a bűncselekményeket, amellyel vádolják, Mudura azonban elhunyt, így ellene nem indult eljárás.
Tragikomikus jogi adok-kapok
Mindeközben a politikai és jogi adok-kapok is folytatódott, ráadásul néhol tragikomikus fejleményekkel. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke szeptemberben ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségnél az Ady-központ ügye miatt. Az EMNP országos elnöksége viszont nem állt be az ügy mögé, sőt: közleményben tudatta, nem adott felhatalmazást senkinek arra, hogy magyarok ellen tegyen feljelentést, és közölte: szankcióban részesíti Csomortányit. A Bihar megyei elnök erre közölte: visszavonja a párt nevében tett feljelentést, és magánszemélyként teszi azt meg újra.
Eközben az Ady-központ telkén fölgyorsultak az események. Az árverésen győztes cég vállalta, hogy befejezi a félkész hotelt, és rendbe teszi a parlagon álló egyhektáros telket, hogy az ne rontsa a vele szomszédos, építés alatt álló élményfürdő arculatát. A megegyezés értelmében a Lotus három év határidőt kapott a beruházás kivitelezésére, ellenkező esetben napi 500 lejes kötbért számol fel az önkormányzat. A Lotus Center Rt. pedig belecsapott: Csomortányi István a múlt hét elején már arról számolt be, hogy az új tulajdonos nem csupán a szálloda torzóját, hanem a beruházás elkészült részét, a konferenciaközpontot is lebontatta.
A nagyváradi magyar közösség így a nagyszabású termálszálló- és konferenciaközpont-komplexum helyett egy tetszetős, de viszonylag kicsi, részben felújított Fő utcai polgári ingatlannal maradt. Meg a kérdéssel, hogy pontosan mi is történt azzal a pénzzel, amit a budapesti kormány az Ady-központ felépítésére utalt át.
 Balogh Levente. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A 2. bécsi döntés Kalotaszegen: ahogyan a románok és magyarok látták
A magyar és román közösségi emlékezetben más és más módon él az 1940. augusztus 30-án meghozott 2. bécsi döntés. Több mint két évtizeddel ezelőtt, 1993-ban Kalotaszegen, az egykori határ két oldalán található településeken sok idős embert is megkérdeztem, hogyan emlékeznek a fél évszázaddal korábbi eseményekre. Írásomat ezeknek az interjúknak az alapján állítottam össze.
Kalotaszeg nagyobbik része Észak-Erdélyhez, kisebbik része pedig Dél-Erdélyhez került az 1940-es német döntőbíráskodás nyomán. Az akkori eseményekre visszaemlékező magyar, illetve román adatközlők szerint a 2. bécsi döntés meghozatalának másnapján, 1940. augusztus 31-én már értesültek a döntés szerint megállapított új magyar–román határról. Annak körülbelüli vonaláról az információikat újságokból és a rádióból szerezték. A magyar adatközlők arra emlékeztek, hogy az új magyar–román határt Kalotaszegen a Csucsa és Kolozsvár közötti főútvonaltól 8 km-re délre kellett megállapítani. A románok szerint Kalotaszegen az új magyar–román határ pontos megállapítása csak 1940. szeptember 10-én fejeződött be. Arra mindkét fél elég pontosan emlékezett, hogy az új magyar–román határ mindkét oldalán – Kalotaszegnek mind a dél-erdélyi, mind az észak-erdélyi részén – az őrbódék kb. 12 km távolságra voltak egymástól és a közöttük járőröző 5 főből álló határvadász egységek 3 óránként váltották egymást. Nemcsak a magyar, hanem a román visszaemlékezők is azt állították, hogy az új határőrizet gyenge volt, így viszonylag könnyen át lehetett jutni mindkét oldalra. Emiatt gyakoriak voltak a csempészakciók. A Kalotaszeg dél-erdélyi részén élő csempészek elsősorban élelmiszereket juttattak át Kalotaszeg észak-erdélyi részére, Magyarországról pedig csereáruként főleg ipari cikkeket hoztak a román felügyelet alatt maradt kalotaszegi területre.
Üldöztetés és önkényes bíráskodás
Az új határ dél-erdélyi részén maradt magyarok visszaemlékezései szerint nagyon kemény időszak következett életükben. Legtöbben arról meséltek, hogy a magyaroknak tilos volt az otthonukon kívül magyarul beszélni. Aki ezt az íratlan szabályt utcán, az üzletben vagy a hivatalokban megszegte – és a román hatóságok rajtakapták –, veréssel és egyéb megaláztatásokkal büntették. Az Észak-Erdélyben maradt románok szerint a magyar csendőrök nem bántak kesztyűs kézzel az emberekkel, főleg a románokkal szemben léptek fel ellenségesen. (Itt érdemes megemlítenem, hogy a megkérdezettek többsége úgy emlékezett vissza, Észak-Erdély vegyes lakosságú falvaiban éppúgy nem volt román felirat, mint Dél-Erdély magyar falvaiban magyar felirat).
A közösségi emlékezet más és más módon őrizte meg néhány faji alapú gyilkosság történetét. A románok körében nagy port kavart Aurel Munteanu román esperes halálának híre. A magyarok erre így emlékeztek vissza: Kalotaszeg észak-erdélyi részének Magyarországhoz történő visszacsatolása előtt Munteanu esperes a havonta megtartott bánffyhunyadi állatvásáron egy szekéren állva – saját híveinek önmérsékletre történő figyelmeztetései ellenére is – azt kiabálta: „a magyarokat ki kell irtani, a gyermekeket még az asszonyok hasából is ki kell vágni”. Ez annyira felbőszítette a magyarokat, hogy a visszacsatolás után néhány keményebb bánffyhunyadi, magyarbikali és sárvásári legény megfogta a román esperest és lapátnyelet dugtak le a torkán, így ölték meg. Magyar beszélgetőtársaim szerint a román pap meggyilkolásának híre hamar elterjedt, és az oláhbikali, valamint a bedecsi románok bosszúból többször is fel akarták gyújtani Sárvásárt, ami végül is nem történt meg.
A román adatközlők szerint az Aurel Munteanu esperesről terjesztett hír nem volt igaz. Szerintük a papot mindenki emberségesnek ismerte, aki a magyarokkal is jó kapcsolatot ápolt. Kérdésemre, hogy mi állhatott akkor a magyar legények által elkövetett gyilkosság hátterében, egybehangzóan azt válaszolták: hencegő, magyarkodó fiatalok kivagyiságból és erőfitogtatásból ölték meg, hogy megrémisszék a románokat. Több román adatközlő szerint a magyarok egy Nicula nevű román rendőrt is megöltek, ezt viszont magyar forrásból nem erősítették meg. Arról viszont a román visszaemlékezők nem hallottak, hogy Sárvásárt románok akarták volna felégetni.
Míg más területen a magyar és a román közösségi emlékezet sok esetben hasonlít vagy közelít egymáshoz, a gyilkosságok kapcsán igen eltérőek a vélemények. Magyar adatközlők szerint az orosz front közeledtével a románok két egeresi magyart, valamint Nagypetriben a magyar református papot megölték. Amikor ennek próbáltam utánajárni románok körében, a nagypetri gyilkosságot mindenki tagadta. Az egeresi magyarok halálával kapcsolatban a környékbeli románok úgy tudják, hogy bosszú volt az 1940 szeptemberében Egeresen a magyarok által megölt két román miatt.
Besorozás bosszúból
Mind a magyar, mind a román adatközlők állították, hogy Kalotaszegnek a dél-erdélyi és az észak-erdélyi részén egyaránt jellemző volt, hogy a „kisebbségi” sorkötelesek döntő többsége átszökött a szomszédos „anyaországba”. (Több interjúalanyom is azt mesélte, hogy sok család cserélődött ki négy év alatt a határ két oldalán: a magyarok északra, a románok délre szöktek. Egész falvak nemzetiségi összetétele megváltozott.) Kalotaszeg dél-erdélyi részében az otthon maradt sorköteles magyar férfiakat a román hatóságok hadgyakorlatra, valamint kötelező ortodox misére vitték a magyarok visszaemlékezése szerint. Szintén tőlük hallottam, hogy amikor az orosz csapatok megszállták Kalotaszeg dél-erdélyi részét, a román közigazgatás információi alapján az orosz katonaság magyarok százait hurcolta el kényszermunkára vagy szibériai lágerekbe. A románok arra emlékeztek, hogy a magyar uralom alatt levő falvakból az otthon maradt sorköteles román fiatalokat egyenesen a frontra vitték harcolni, így közülük kevesen tértek haza. Beszéltem olyan román emberrel is, aki azt állította, hogy falujából a harcra alkalmatlannak nyilvánított idősebb román férfiakat elvitték a tatabányai szénbányába dolgozni.
Gazdasági megtorlások
Szóba kerültek a két ország határ menti gazdasági viszonyai is. Az Észak-Erdélyben maradt románok úgy emlékeztek, hogy gazdaságilag nehéz évek voltak, mert magasabb adókat és számos büntetést kellett fizetniük. Amikor a dél-erdélyi részen maradt magyaroktól kérdeztem ugyanezt, azt az egybehangzó választ kaptam: életük legnehezebb periódusát élték át 1940–1944 között. Sok magyar az éhhalál szélén vergődött, mert a román hatóságok minden terményüket elrekvirálták. Aki tiltakozni mert, azt megverték vagy elhurcolták.
Népszámlálási adatok 1941-ből
Az általam vizsgált néhány észak-erdélyi település 1941-es népszámlálási adatai: Bánffyhunyadnak 83, Magyarbikalnak 99,4, Sárvásárnak pedig 98,2 százaléka volt magyar. Oláhbikal a jelzett időszakban színromán volt, Bedecs lakosságának pedig 0,8%-a volt magyar nemzetiségű.
Kíváncsi voltam, ki hogyan emlékezik az 1941-es népszámlálásra, az etnikai felmérésekre. A románok azt mondták, hogy a magyar uralom alatt román nemzetiségű számlálóbiztosok és román nyelvű kérdőívek nem voltak, de csalásokra és visszaélésekre nem emlékeztek, erről akkor senki nem beszélt. Teljesen más volt a helyzet délen: a magyarok szerint az etnikai felméréseket román nemzetiségű hivatalnokok és csendőrök végezték, akik folyamatosan csaltak, emiatt nagyon sok volt a visszaélés, a téves adatbevitel.
Az általam megkérdezett egyszerű emberek többsége úgy vélekedett, a kisebbségi jogok megsértése ügyében egyik oldalon sem volt hova fordulni. Mind a román, mind a magyar adatközlők azt állították, hogy 1940 és 1944 között egyetlen esetben sem szállt ki a kisebbségi jogokat ellenőrző német–olasz bizottság. Érdekes módon mindkét oldalon az az általános érv fogalmazódott meg, hogy Kalotaszegen a két nép egymással szembeni ellenszenvének az elmélyülése az 1940–1944 közötti időszakban keresendő.
 Sebesy Tamás. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Vak visszhang - Fekete Vince könyvbemutatója
Régi és új verseket tartalmazó kötete jelent meg közelmúltban a Székelyföld szerkesztőjeként is dolgozó költőnek. Fekete Vince egyébként kiváló tárcanovellák és tanulmányok szerzője is. Akárcsak korábbi költői alkotásai, ez a könyv az "örökös" újrakezdés és a folytatás verseit egyaránt tartalmazza.  A szerző február 18-án, 17.00 órától, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület meghívására, a brassói Reménység Házában (Moldovei u. 2.)  találkozik olvasóival. Az est szervezője Házy Bakó Eszter, a költővel Ambrus Attila, a Brassó Lapok főszerkesztője beszélget.
A Vak visszhang, mintha a két utolsó kötet, a Védett vidék és reprezentatív folytatása, a Vargaváros előzményeit keresné, „fény”, noha a felejtés „résein” át, de megvilágítja ama verseket, amelyek mintha megigazulva a végső változatok felé mutatnának. Mintha ugyanannak a hosszú költeménynek a részleteit írná a költő indulásától, két meghatározó motívumát variálva - írja a könyvről Bogdán László. Bevallott - Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor - és titkos mesterei nyomában halad a költő, de a vállalt áthallások mellett hozzáadja a hagyatékhoz, a rég elhangzott dolgokhoz a maga hitét, igazát és ragaszkodását.
Fekete Vince 1965-ben született Kézdivásárhelyen. József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő. 1994-ben végzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán. 1999-ben szerzett doktori címet a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán.
Tárcanovellistaként is igen jellegzetes hangot üt meg Udvartér című, két kiadást (2008, 2014) megért kötetében, amely humoros-ironikus írásokat tartalmaz, ezek a közelmúlt és napjaink székely embernek mindennapjait, egy kisebb-nagyobb közösség életét, a világhoz való viszonyulásmódját láttatják éles szemmel, derűvel, megértő kritikával. 2000-től az Erdélyi Szép Szó címmel évente megjelenő, az előző év szépirodalmi termését szemléző antológiák szerkesztője, 2010-től társszerkesztője (Lövétei Lázár Lászlóval). 1993 és 2003 között a kolozsvári Helikon szerkesztője, 2003 óta a csíkszeredai Székelyföld főszerkesztő-helyettese. 2011-2012-ben blogot írt a békéscsabai Bárka irodalmi folyóirat weboldalán.
„Én egyébként mindenik verssel újrakezdem. Teljesen elölről. Mintha soha nem írtam volna semmit addig, ugyanazzal a várakozással, kilátástalansággal és bizonytalansággal. És reménykedéssel. Amikor aztán végre befejezek egy-egy verset, és meg is vagyok elégedve vele, ott van mindig a szorongás, hogy lehet, ez volt a legutolsó. Mert soha nem lehet senki biztos abban, hogy tud még igazi, önmagából sugárzó, nagyon jó (Isten bocsá’: nagy) verset írni. És – tegyük fel – nem saját epigonjaként ismételgeti azokat a sémákat meg kliséket, amelyek egyszer már « bejöttek», a végtelenségig. Amit pedig már megírtam, ami kész van, az már annyira nem érdekes. Csak az, amit a semmiből fel kell építeni újra, amit a legelső betűtől meg kell csinálni, fel kell emelni, létre kell hozni. A versből, versírásból, versolvasásból, a vers szeretetéből, népszerűsítéséből, fejlődésének, változásainak, alakulásának figyelemmel követéséből pedig – úgy gondolom – egy költőnek nem szabad kiesni soha. A vers ma már – tudjuk – nem ugyanaz, mint száz, de akár tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Noha bizonyos szempontból nem sokat, szinte semmit sem változott” - vallotta a minap egy interjúban.
Fekete Vince: Vak visszhang. Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2015.
Élő Székelyföld Munkacsoport/ Simó Márton. eloszekelyfold.com

Kik védik Parászkát?
Elhallgattatnák a „nemzetellenes” erdélyi újságírónőt címmel közölt terjedelmes vádiratot a rendigényű erdélyi magyarok ellen a Budapesten megjelenő balliberális Népszabadság.
Az „összefoglaló” írást az a Szőcs Levente jegyzi, aki a Román Kommunista Párt központi lapjának utódaként megjelenő RMDSZ-es Romániai Magyar Szó és Új Magyar Szó szerkesztője volt éveken át Bukarestben, annak 2012-es megszűnéséig. A pártlap felköltözött a világhálóra, ahol Maszol.ro néven fungál, Kolozsváron szerkesztik, de Szőcs nélkül, aki inkább átnyergelt romániai tudósítónak a Népszabadsághoz. Az erdélyi valóságot a szocialista lap ideológiája és szája íze szerint kozmetikázó újságíró említett cikkében a nemzeti érzésű, keresztény erkölcsi alapon álló erdélyi magyarokat állítja pellengére, miközben a magyar polgári kormány is megkapja a magáét egy füst alatt.
Szőcs azt tartotta fontosnak közölni a Népszabadság olvasóival, hogy „egy újságíró elhallgattatását, illetve a színházi cenzúra visszaállítását követelték az elmúlt napokban Erdélyben.” Ezt a két, egymástól teljesen független „jelenséget” abból szűrte le – nyilván megrendelésre –, hogy valakik internetes aláírásgyűjtés indítottak a „nemzetellenes, bomlasztó és magyargyűlölő Parászka Boróka ellen”, illetve internetes kommentárokban háborodtak fel azon, hogy „Székelyföld kulturális fővárosában” milyen gyalázatos előadásokat produkál a helyi teátrum. A cikkíró amúgy ez utóbbi esetet hamar ejtette, mert kiderült: sokan osztják azok véleményét, akik szerint nem közpénzen kellene trágárkodni az önkormányzati színházban. Ezért inkább a Parászka-ügyhöz keresett magának támogatókat, meg is találva őket Magyari Nándor László, Szász Attila és… Parászka Boróka személyében. 
Magyari a balliberális körök jól ismert szószólója, aki szociológus-antropológus létére évek óta afféle politikai megmondóemberként van jelen a kibertérben, miközben a kolozsvári tudományegyetemen csak adjunktusságig vitte. „Elménckedő” okfejtéséből Szőcs Levente és a Népszabadság annyit szűrt le, hogy itt már „jelenségről van szó, amely mögött a Budapestről átszivárgó, irányított kultúra iránti igény állhat.” Magyarán: az „Orbán-diktatúra” keze oly messze ér, hogy a szerencsétlen, félrevezetett, tudatlan erdélyi magyarok már cenzúráért kiáltanak, önként hajtva fejüket… a jobboldali-konzervatív vagy etno-nacionalista, Magyarországról nyakukba öntött kultúrpolitika jármába. Brrr! 
Magyari persze csúsztat is egy nagyot, állítván: az újságíró-társadalom végül is kiállt Parászka Boróka mellett. Hogy ezt mire alapozza, nem tudni, de talán arra, hogy a Parászka-ellenes petíció közzététele után a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete egy olyan közleményben ítélt el a „véleménynyilvánítás korlátozására törekvő bármely kezdeményezést”, amelyben egyetlen név sem szerepelt. Még a megfogalmazóé és az érte felelősséget vállalóé sem. A MÚRE tagságát vagy az erdélyi újságíró-társadalom többségét ugyanis senki sem kérdezte meg, a közlemény senki sem szignálta. 
Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának RMDSZ-által kinevezett vezetője a pesti lapnak úgy nyilatkozott, hogy Parászka Boróka tökéletes munkát végez a közszolgálati rádiónál. Ennek egyértelműen ellentmond a petíciót aláíró több száz rádióhallgató, valamint az újságírónak mondott politikai aktivista tevékenységét kísérő botrányok sorozata. A szakmaiságából kivetkőzött hölgy gyakran ágált írásaiban és más megnyilvánulásaiban a magyarországi kormányzat ellen is, de jelentett már fel erdélyi magyar papokat is a román hatóságoknál állítólagos antiszemitizmusuk miatt.
Hogy mit mondott maga Parászka Boróka önigazolásként a Népszabadság bukaresti tudósítójának, az irreleváns. A Soros György és más hasonszőrűek nevéhez köthető agymosó- és propagandahálózatok szolgálatában állva mindenesetre kijelenti: „Azon gondolkodom, mit lehet tenni azért, hogy az emberek ne váljanak a propagandahálózatok eszközeivé és áldozatává.”
A cikknek a végkonklúziója viszont már egyenesen elképesztő: meg kell védeni az erdélyi magyar gondolat- és véleményszabadságot, akár a petícióhoz való joggal szemben is. Vagyis Parászka Boróka véleményét kell megvédeni, azoknak a véleménye pedig, akik szerint ő ártalmas munkát végez, az elfojtandó.  És azoké is, akik szerint rossz színházat csinálnak Sepsiszentgyörgyön. És hogy kik áskálódnak Parászka és a trágárkodó színháziak ellen? Hát a szélsőjobboldal, az erdélyi magyar nemesség leszármazottai és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom…
Tehát a nácifasziszthorthysták. Megérkeztünk.
R. B. M. itthon.ma//szerintunk

Kelemen: alkotmányellenes a nyelvhasználatot korlátozó törvénytervezet
Alkotmányellenes a Diaconu-féle törvénytervezet, amely csak a román nyelv használatát engedélyezné a közigazgatásban - mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Mediafaxnak. A törvényt soha nem fogják megszavazni - tette hozzá.  Kelemen szerint a törvény megszegi a nemzeti kisebbségek alkotmányba foglalt jogait - idézi a Gandul.  Az RMDSZ-elnök arról is beszélt, hogy a magyar közösségek aggodalommal és felháborodással tekintenek erre a törvényre, különösen azért, mert nem értik, hogy hallgatólagosan lett elfogadva, és nem szavazatok által.  A képviselőház szerdán hallgatólagosan elfogadottnak nyilvánított egy törvénytervezetet, amely megtiltja a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatásban. A döntő szó azonban a szenátusé.  A felháborodás nyomán a képviselőház bejelentette: ezentúl nem fogadnak el hallgatólagosan törvénytervezeteket. (hírszerk.) Transindex.ro

Elhallgattatnák a „nemzetellenes” erdélyi újságírónőt
Egy újságíró elhallgattatását, illetve a színházi cenzúra visszaállítását követelték az elmúlt napokban Erdélyben. A Népszabadságnak nyilatkozó szociológus szerint jelenségről van szó, amely mögött a Budapestről átszivárgó, irányított kultúra iránti igény állhat.
„Hol van az a kultúrbizottság, amely cenzúrázná, és megkímélne minket, átlag kultúrakedvelőket az ilyen jellegű előadásoktól?" - tette fel a kérdést a Székely Hírmondó olvasója, merthogy túlságosan trágárnak érezte az előadást, melyet a sepsiszentgyörgyi színházban látott. A napilap internetes szavazást is rendezett a problémáról. Kocsis Károly főszerkesztő teljesen legitimnek nyilvánította a kérdésfelvetést, miután a „felkorbácsolt facebookos, véleményfalas indulatokból" leszűrte, hogy az olvasójuk „álláspontja nem elszigetelt".
Pár napja internetes aláírásgyűjtés indult Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió közszolgálati csatorna alkalmazottja, több erdélyi és magyarországi lap munkatársa ellen. A vád: nemzetellenes, bomlasztó és magyargyűlölő. A cél: tűnjön el a nyilvánosságból. Ferencz Zsombor, a petíció szerzője szerint ugyanis megengedhetetlen, hogy valaki a (romániai) magyar adófizetők pénzén „behozott ideológiákat", azaz liberális vagy baloldali nézeteket terjesszen.
Ferencz maga is rendszeresen közöl jobboldali lapokban, köztük az egyetlen erdélyi szórású magyar újságban, a Krónikában, bár nem tartja magát újságírónak. Kedd délutánig a petíciót több mint 1700-an írták alá.
Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásainak vezetője kérdésünkre elmondta: Parászka Boróka munkájával kapcsolatban semmilyen konkrét szakmai kifogás nem fogalmazódott meg, akik támadják, azok nem követik és nem ismerik Parászka Boróka újságírói tevékenységét. Azt is egyértelművé tette: nem kifogásolható szakmailag, hogy valaki liberálisnak vagy baloldalinak tekintett személyiségeket hív meg a műsorába. – Nem bűn sem baloldalinak, sem liberálisnak lenni, ahogy nem bűn jobboldalinak vagy konzervatívnak lenni. Az ilyen típusú megbélyegzés, azon kívül, hogy rendkívül primitív és a társadalomra nézve káros, egyben kirekesztő és megfélemlítő – hangsúlyozta hozzátéve, hogy beosztottjának a meghívottai kivétel nélkül elismert szaktekintélyek a saját területükön.
A Parászka-ellenes petíció közzététele után az Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) közleményben ítélte el a „véleménynyilvánítás korlátozására törekvő bármely kezdeményezést", nevek említése más vagy konkrét utalás nélkül. Az állásfoglalás annyira langyosra sikeredett, hogy Ferencz Zsombor úgy értékelte: éppen a petícióját „mint a véleménynyilvánítás egyik eszközét védték meg". Ez is közrejátszhatott abban, hogy több újságíró és kiadvány is védelmébe vette Parászkát, illetve a gondolat- és véleményszabadságot.
A Parászka elleni támadás nem az első. Az újságírót – aki munkája során az erdélyi szélsőjobboldali szerveződésekkel is foglalkozott – többször támadták különféle blogokon, közösségi oldalakon, számtalanszor fenyegették levélben, elektronikus üzenetben, gyakran fizikai, nemi erőszakkal. Viszont Erdélyben többen úgy érzik, hogy ezúttal az agresszorok „szintet léptek" azzal, hogy kirekesztő akciójukkal megpróbálják ellehetetleníteni az újságíró munkáját, amit ráadásul – egy demokratikus jog gyakorlásának leple alatt – igyekeznek legitim állampolgári követelésként feltüntetni.
– Ez egy évek óta folyó nyomásgyakorlás és szervezett megfélemlítési kísérlet egy fejezete – mondta megkeresésünkre Parászka Boróka. Emlékeztetett: az újságírók és általában a nyilvánosságban dolgozók ellen több lejárató kampány is zajlik. Hamis információk, rágalmazások sora jelenik meg az interneten, facebookos platformok, átláthatatlan hátterű blogok, híroldalak terjesztik ezeket. – Akik ezekbe bekapcsolódnak, nehezen tudják követni, hogy mit támogatnak. Azon gondolkodom, mit lehet tenni azért, hogy az emberek ne váljanak a propagandahálózatok eszközeivé és áldozatává. A magam védelmén is gondolkodom, de ez egy csapdahelyzet: egy elmérgesedő, ügyészségi szintre jutó magyar–magyar konfliktus a román nacionalizmus számára kapóra jönne.
Én pedig sem a román, sem a magyar szélsőjobbnak nem akarok muníciót adni – válaszolta a kérdésre, hogy tervez-e válaszlépést.
Magyari Nándor László szociológus, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa szerint a Parászka elleni petíció ugyanazt a logikát követi, mint a Székely Hírmondóban megjelent felvetés. – Népi cenzúra, amit követelnek ott is meg itt is, átfogó cenzúrát, ami abból fakad, hogy „irányított kultúrát akarunk" – magyarázta. Az indíték kettős: egyrészt sokkal kényelmesebbnek tűnik, ha még azt sem kell eldöntenünk, hogy kit olvasunk, vagy mit hallgatunk, „hanem ezt mondják meg", másrészt ha lehetetlenné teszik a fülünknek idegen hangok létezését, akkor csak az marad, amit mi szeretünk. –Ez az igény (az irányított kultúrára) fogalmazódik meg itt is, csak már nem szocialista-kommunista, hanem jobboldali-konzervatív vagy etno-nacionalista meggondolásból – fűzte hozzá.
Magyari úgy véli, abban, hogy ez az igény felszínre tör, szerepe van a „magasabb" szinten zajló hatalmi-ideológiai harcnak. – Most azért hangosabbak, vagy mernek egyáltalán megjelenni a nyilvánosságban, mert úgy gondolják, hogy hátszelük van, hogy van Magyarországon egy olyan kultúrpolitika, amely ezt támogatja – fűzte hozzá. Úgy látja, ezek az eszmék megvoltak korábban, a kilencvenes években is, de akkor nem lehetett előállni cenzúrakövetelésekkel, miközben mára a társadalom emlékezetéből kitörlődött, hogy mit jelentett a cenzúra. Ugyanakkor pozitív fejleménynek tartja, hogy az újságíró-társadalom végül is kiállt Parászka Boróka mellett, „nincs olyan jellegű megosztottság, amilyet a petíció elindítói feltételeztek".
A „digitális lincselés" a magyarellenesseg.com oldalról indult. Az oldal több cikkében is foglalkozik a „nemzetáruló" Parászka Borókával, akinek felrója, hogy „mérgezi az erdélyi magyarságot a Magyarországról importált nemzetellenes balliberális eszmékkel". Ezek a gondolatok jelennek meg a Parászka-ellenes petícióban, illetve a számtalan megosztásban, amelyek futótűzként terjedtek az interneten. Február elején az Ő is egy magyarellenes címmel közzétett bejegyzés egyik terjesztője a Kemény bárók leszármazottja, Nagy Kemény Géza volt, aki több száz gyalázkodó kommentárt „gyűjtött össze" Facebook-oldalán. A poszt pár nap után eltűnt, bár nem világos, hogy Nagy törölte, vagy csupán a nagyközönség számára tette láthatatlanná.
A magyarellenesseg.com működtetője és cikkeinek a szerzője Varga László Előd, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) sepsiszentgyörgyi szóvivője. A domaint egy nagy-britanniai szolgáltató útján foglalta le, és egyes szám első személyben írott posztjaiban igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha külföldről írna, nem Erdélyben élne. A weboldal fenntartására adományokat is elfogad, ennek alapján sikerült azonosítanunk a termékeny „nemzeti érzelmű" bloggert a HVIM sepsiszentgyörgyi szóvivője személyében.
Szőcs Levente. Népszabadság

Kolozsváron felavatták az evangélikus egyház felújított gyülekezeti központját
Felavatták az evangélikus egyház Argay Györgyről elnevezett gyülekezeti központját pénteken Kolozsváron. Az egyházi épületben szolgálati lakások találhatók, a pincéjében kialakított közösségi térben többek között a kolozsvári népzenészek képzésének biztosítottak helyet. A közösségi központ felújítását a magyar állam is támogatta.
Az avatóünnepségen mondott beszédében Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a közösségépítés fontosságát hangsúlyozta. Megemlítette: mind a gyülekezeti központ névadója, Argay György erdélyi evangélikus püspök, mind pedig kortársa, Márton Áron római katolikus püspök a kitartás, a közösségépítés emberei voltak. Egyikük sem menekült a felelősség elől, egyik sem hagyta ott a közösséget, mindketten megszenvedték a kommunista elnyomást.
„Biztatom a magyarság vezetőit arra, hogy erővel álljanak össze. A széthúzásnak nincsen most helye. Mindegy, hogy ki milyen párthoz, milyen közösséghez, milyen gondolathoz tartozik, azt félre kell tenni. Nincs most lehetőség arra, hogy a magyarság vezetői veszekedjenek, és egymást zárják ki abból a hatalmas nagy feladatból, amelyhez még így is kevesen vagyunk" – jelentette ki az államtitkár. Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere arról beszélt, hogy a felavatott központ közösségi terének, akárcsak a római katolikus egyház egyik épületének a pincéjében nemrég átadott közösségi térnek fontos szerep jut abban, hogy a fiatalok jól érezzék magukat Kolozsváron, ne kívánkozzanak el a városból.
Az eseményt a Kallós Zoltán alapítvány által népzene tanfolyamának a hallgatói és tanárai tették ünnepélyessé előadásukkal.
MTI
Erdély.ma

Év végén írhatják ki a pályázatokat (Alutus Regio Egyesület)
Árkoson tartottak tegnap délután adatgyűjtő és tájékoztató találkozót az Alutus Regio Egyesület munkatársai. Demeter Zoltán az egyesület történetét és az elért eredményeket vázolta, majd a közeljövőben esedékes pályázati lehetőségekről beszélt.
Elmondta, valószínűleg év végén, jövő év elején indulhat meg a pályázás, de addig is lehet tervezni. Az előadás végén a résztvevők űrlapokat töltöttek ki, melyekben többek között a felsorolt pályázati alternatívák közt nem szereplő, de igényelt lehetőségek felsorolását is kérték. Az egyesület 2009-ben létesült 35 településen tevékenykedő 59 alapító taggal. Ma 55 tagot tartanak nyilván. Eddig 2,8 millió euróból gazdálkodhattak, 80 százalékát pályázatokra, 20 százalékát működésre költötték el. 86 pályázatot iktattak, 60-at javasoltak támogatásra, 56 pályázó írt alá szerződést. 783 ezer eurót fiatal gazdák nyertek el, 488 ezret falufejlesztésre igényeltek, 321 ezret a mezőgazdaságban használtak fel. A turizmus terén csupán három nyertes pályázatról számolt be Demeter, ezek összértéke 216 ezer euró. Ez meglepő, hiszen úgy gondolták, ezen a téren nagy lesz az érdeklődés – jegyezte meg. Mezőgazdasági termékek feldolgozásának finanszírozására is lehetett pályázni, de ezzel a lehetőséggel senki nem élt. A pályázati intézkedések keveset változnak, de az elkövetkező időszakra valószínűleg kisebb összegből, hozzávetőlegesen 2,4–2,5 millió euróból tudnak gazdálkodni – mutatott rá Demeter. A csökkenés oka, hogy az országban új egyesületek létesültek, így a pénzkeretet többfelé kell elosztani – magyarázta.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szakszerűtlenség és önigazolás (Vitaest a Beke-ügyről)
A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság, valamint a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) önigazolási kényszere miatt kevés esélye van a december óta előzetes letartóztatásban lévő Beke Istvánnak arra, hogy egyhamar szabadlábra kerüljön, függetlenül attól, bűnös vagy sem – vélik annak a pódiumbeszélgetésnek a meghívottjai, amelyet szerda este rendeztek a terrorizmussal gyanúsított kézdivásárhelyi férfi ügyéről Bukarestben.
A Frontline médiaklub által szervezett vitaesten Gabriel Andreescu emberi jogi aktivista megkérdőjelezte a két állami intézmény professzionalizmusát, mert szerinte politikai nyilatkozatot adtak ki szakszerű tájékoztatás helyett. Az ügyészség ugyanis a bizonyítékok ismertetése helyett azt hangsúlyozta, hogy a román nemzeti ünnepen őrizetbe vett kézdivásárhelyi férfi „a szélsőséges-nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistája, aki Erdélyben revizionista-szeparatista célokat képviselt, és Nagy-Magyarország visszaállítására készült”. Andreescu rámutatott: a magyar irredentizmus veszélye időről időre központi témává válik a román közbeszédben, szerinte többnyire olyankor, amikor a kommunista Securitate örökébe lépett és annak magyarellenességét átörökítő RHSZ-nek önigazolásra vagy nagyobb költségvetésre van szüksége. A fórum meghívottjai és a közösség soraiból bekapcsolódó résztvevők többször emlegették e tekintetben az 1990. márciusi marosvásárhelyi etnikai összecsapásokat, amelyek hivatkozási alapul szolgáltak az új titkosszolgálat megalakítására. Kincses Előd marosvásárhelyi jogász kifejtette: a román titkosszolgálatok kedvenc önigazolási módszere a magyar veszélyre való hivatkozás, mert „könnyű egy nem létező ellenséget legyőzni”. Mint mondta: leginkább azt a pirotechnikai szakvéleményt hiányolja Beke István esetében, amely rávilágíthatna, hogyan tudott volna a november 30-án őrizetbe vett gyanúsított fél nap alatt egy működőképes bombát előállítani a lakásán talált petárdákból, hogy azt a december elsejei román nemzeti ünnepen felrobbantsa.
Adrian Szelmenczi, az ActiveWatch médiafigyelő szervezet aktivistája a sajtó felelősségéről beszélt: a „székely terroristáról” szóló híradásokkal a romániai magyar közösség egészét megbélyegezték, és a magyar veszéllyel való rendszeres manipulálás oda vezetett, hogy ma már bármilyen magyar célkitűzést szélsőséges követelésként félre lehet seperni Romániában, holott minden közösségi program legitim, amíg demokratikus úton próbálják megvalósítani. A vitaestet moderáló Barabás Balázs újságíró, a Digi 24 hírtelevízió budapesti tudósítója a beszélgetést összegezve megállapította, hogy a hírszerzés és a terroristaellenes ügyészség olyan ügybe lavírozta bele magát, amelyből már nem tud presztízsveszteség nélkül kihátrálni, így „Beke Istvánnak mindenképpen bűnösnek kell lennie”. Ugyanakkor úgy vélte: egyre kevesebben ülnek már fel Romániában a magyar veszéllyel való riogatásnak.
A hivatásuk gyakorlása közben meghalt szabadúszó újságírók tiszteletére 2004-ben létrehozott londoni Frontline klubnak hat kelet-európai országban működik fiókintézménye, a romániai két éve alakult. A román Frontline havonta két-három nyilvános vitát rendez aktuális tabutémákról. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megszűnik a hallgatólagosság 
Megszűnik a törvénytervezetek hallgatólagos elfogadásának lehetősége a román parlamentben – közölte tegnap Niculae Mircovici, a képviselőház titkára. A házbizottság Ovidiu Gant, a német kisebbség képviselőjének és a kisebbségi honatyák frakcióvezető-helyettesének kezdeményezésére döntött így, miután szerdán egy kisebbségellenes törvénytervezetet nyilvánított hallgatólagosan elfogadottnak a képviselőház, és ez számos romániai kisebbségi szervezet felháborodását kiváltotta.
A házbizottság úgy döntött, hogy ezentúl azokat a tervezeteket is szavazásra bocsátják, amelyeknek nem készült el időben a szakbizottsági jelentése. Bogdan Diaconu közfelháborodást keltő törvénytervezete ügyében a szenátusé a döntő szó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Máté András: nem szűnik meg a tervezetek hallgatólagos elfogadásának lehetősége
Csak alkotmánymódosítással szüntethető meg a törvénytervezetek hallgatólagos elfogadásának lehetősége a parlamentben – hívta fel a figyelmünket Máté András, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője.
Mint korábban megírtuk, Ovidiu Gant, a német kisebbség képviselője kezdeményezésére a házbizottság úgy döntött, ezentúl azokat a tervezeteket is szavazásra bocsátják a ház plenáris ülésén, amelyeknek nem készült el időben a szakbizottsági jelentése. Így kívánják elkerülni a Bogdan Diaconu képviselő kisebbségellenes törvénytervezetéhez hasonló jogszabályok hallgatólagos elfogadását.
„Tehát a hallgatólagos elfogadás intézménye nem szűnik meg, a képviselőház csak azokat a helyzeteket kívánja a jövőben elkerülni, hogy egy tervezet szavazásra bocsátás nélkül kerüljön át a szenátusba. A hallgatólagos elfogadás lehetősége nem is szüntethető meg, hiszen az alkotmány 75-ik paragrafusa írja elő. Törléséhez nyilván alkotmánymódosítás szükséges” – magyarázta a politikus.
Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője egyébként már szerdán kifejezte meggyőződését, hogy a szenátus elutasítja Bogdan Diaconu nyíltan magyarellenes tervezetet. Rámutatott: a képviselőház házbizottságának lett volna a feladata, hogy napirendre tűzze a törvényjavaslatot, ám szerinte ezt azért mulasztotta el, mert a testületben tavaly óta - a pártközi egyezmények miatt - nincs az RMDSZ-nek képviselője.
Cs. P. T. maszol.ro

Kelemen Hunor szerint alkotmányellenes a nyelvhasználatot korlátozó törvénytervezet
"A tervezet magyarellenes és alkotmányellenes. Meggyőződésem, hogy egy ilyen kezdeményezés nem állja ki a szenátusi szavazás próbáját. Egyszerűen azért nem, mert olyan kitételeket tartalmaz, amelyek az alaptörvénybe ütköznek, hiszen az egyértelműen biztosítja a kisebbségi közösségek jogait. Nem lehetséges az, hogy egy törvény ezeket felülírja. A szenátusban napirendre kell tűzzék, az RMDSZ ott fogja leszavazni Bogdan Diaconu nacionalista ámokfutását" – jelentette ki Kelemen Hunor csütörtökön azt követően, hogy az alsóházból a felsőház asztalára került át az a törvénykezdeményezés, amely megtiltaná a kisebbségeknek anyanyelvük használatát a romániai közigazgatásban. Ezt megelőzően, a képviselőház szerdai plenáris ülésén a tervezet elfogadásának módozata ellen tiltakozott Szabó Ödön képviselő: azt hangsúlyozta, hogy egy alkotmányellenes kezdeményezést vita hiányában nem szabad támogatnia a törvényhozó testületnek.
Az RMDSZ elnöke a magyarellenes tervezetről azt mondta, hogy a zövetség minden rendelkezésére álló eszközzel harcolni fog ellene és arra hívta fel a figyelmet: a román nyelv kizárólagos használatának gondolata jogos felháborodásra, aggodalomra adott okot a magyar közösségben.  "Ugyanezt a jogos felháborodást jelezték az RMDSZ képviselői a szakbizottsági vitán. A jogi bizottságban sikerült is kieszközölnünk azt, hogy negatívan véleményezzék a tervezetet, amelyet azonban tiltakozásunk ellenére sem tűztek napirendre" – nyomatékosította Kelemen Hunor, aki szerint a szenátusban lesz alkalom az elutasítására, hiszen ott már nem spórolható meg a vitára való előterjesztése. "A szenátus a döntő ház ebben az esetben. Ott még hátra van a vita, és meggyőződésem, hogy a szakbizottságokban és később a plenáris ülésen meg fogjuk buktatni Bogdan Diaconu tervezetét, ahogy tettük ezt más hasonló törvénytervezetek esetében is. Ebben a szavazásban benne lesz a teljes magyar közösség felháborodása" – szögezte le az RMDSZ elnöke. Azt is hozzátette: Romániának, egy önmagát demokratikus jogállamnak nevező országnak a jelenlegi helyzetben érdekei ellen szól az, hogy egy alkotmányellenes, kirekesztő, szélsőségesen nacionalista tervezetet elfogadjon. Népújság (Marosvásárhely)

Székely–Szórvány egyeztetés Baróton
Magyarország is beférne a partnerségbe
Baróton tanácskoztak a napokban a Székely–Szórvány partnerség keretében egymásra lelt erdélyi megyék képviselői. – Újszerű találkozó volt az idei, hiszen az elmúlt esztendőkben Nemes Előd kollégámmal minden év elején végigjártuk azon szórványvidéki közösségeket, Hunyad, Fehér, Szeben és Brassó megyében, akikkel Háromszék immár hetedik esztendeje partnerséget vállalt. E körutak alkalmával kristályosodott ki a további együttműködés iránya. Az évek során azonban nem csupán a Székely–Szórvány kapcsolat erősödött, hanem a szórványközösségek egymás közt is szorosabbra fűzték az ismeretséget. Ezért döntöttünk úgy, hogy idén közösen tanácskozunk a további teendőkről – fogalmazott a baróti találkozót követően Demeter László, a szórvánnyal való kapcsolattartásért felelős Kún Kocsárd Egyesület elnöke.
A rendezvényen jelen volt Barót polgármestere, Kovászna Megye Tanácsának, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének és a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek képviselője is, háromszéki oktatási és kultúrintézmények vezetői valamint Brassó, Fehér, Hunyad és Szeben megye magyar közösségeinek képviselői. Utóbbiak mindannyian nagyra értékelték a Székely–Szórvány kapcsolat keretében megtapasztalt együttműködést, támogatást. Hangsúlyozták: e partnerség nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kis létszámú, de jelentős kulturális örökséggel bíró közösségek is rangos rendezvények keretében mutathassák be értékeiket. Ennek kapcsán a megbeszélésen elhangzott: Kovászna megye tanácsa továbbra is partner kíván lenni a kiemelt fontosságú szórványvidéki rendezvények megszervezésében, lásd Hunyad Megyei Magyar Napok, Nagyszebeni Ars Hungarica Fesztivál, Medgyesi Vándorcsizma Néptáncfesztivál, Fehér megyében a Tűri Magyar Napok, gyulafehérvári kulturális rendezvények, illetve az idén első ízben megrendezésre kerülő Fogarasi Magyar Nap, melyet május 7-re terveznek. Emellett továbbra is kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekek, diákok csereprogramjaira, honismereti, kapcsolatteremtő tevékenységek támogatására.
Egyéni ötletek, igények is megfogalmazódtak a szórványvidéki képviselők részéről. Kun-Gazda Kinga Viola, az RMDSZ Hunyad megyei Nőszervezetének elnöke női vonalon is szeretné szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Konkrét meghívással fordult Kondor Ágota mentálhigiénés szakemberhez, aki képzés lehetőségét kínálta fel a szórványbeli nőszervezeteknek. Továbbá a személyes, családok közti kapcsolatot is erősíteni szeretnék a Székely–Szórvány partnerség keretei között.
A Zsil-völgyi küldöttség tagjaként Antal Amália lupényi RMDSZ-nőszervezeti elnök a Szórvány–Székely kapcsolat kettős hozadékára világított rá: „Nekünk Zsil-völgyi magyaroknak nagyon sokat jelentenek identitástudatunk megőrzésében a Székelyföldről érkező előadók, legyen az színtársulat, tánccsoport, zenészek vagy pedagógusok. De úgy érzem mi, a magunk helytállásával, gazdag örökségünk bemutatásával is tudunk valamit nyújtani a tömbvidékieknek. Azt mindenképp tapasztaltam, hogy amióta e partnerség létezik, egyre kevesebben csodálkoznak ránk, hogy jé, a Zsil völgyében is vannak magyarok?!” – fogalmazott Antal Amália. Továbbá elmondta: régi álmuk valóra váltásához kérik a székelyföldiek bárminemű támogatását. A lupényi közösség megmaradásában fontos szerepet játszana egy szórványközpont létrehozása, amely azonban a hasonló jellegű intézményektől eltérően nem könyvtárnak meg internetklubnak biztosítana teret, hanem a helyi magyarság érdekeit szolgálva egy életképes, gazdasági tevékenységet folytató központ lenne. Konkrétan kulturális turizmussal, iskolán kívüli magyar oktatással, idősek szociális gondozásával szeretnének foglalkozni, és természetesen teret biztosítani a helyi magyar rendezvényeknek – magyarázta Antal Amália.
A baróti tanácskozást követően Demeter László hangsúlyozta: a Székely–Szórvány partnerség az évek során jócskán túlnőtt az eredeti kereteken. „Sokoldalú, szerteágazó kapcsolatrendszer van kialakulóban, melyben úgy látom, helye lenne az anyaországi partnerségnek is. Különösen Temes és Krassó-Szörény megyék esetében látnám indokoltnak a határon átnyúló együttműködést, tekintettel földrajzi elhelyezkedésükre. De általában véve is úgy látom, gyümölcsözőbbé válhatnának e partnerségek, ha magyarországi testvértelepülések, testvérmegyék is bekapcsolódnának és tartalommal töltenék meg az esetleg már létező kereteket” – vélekedett Demeter László.
Az idei közös tanácskozás kapcsán pedig elmondta: szeretnék, ha ezután minden esztendőben valamennyi érintett fél részvételével zajlanának az értékelések, továbbtervezések, és e találkozók vándorjellegűvé válnának: évről-évre más megye közössége látná vendégül a közösségépítésben partnerséget vállaló intézmények, szervezetek képviselőit. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Halasztás: még nem lesz 24 órás a Kolozsvári Rádió magyar adása
Biztatás Marosvásárhelyről: ha nehéz is, meg kell csinálni!
Többnyire a műszaki feltételekkel indokolják, hogy nem indulhat el a tervezett időpontban, március 15-én a Kolozsvári Rádió egész napos magyar nyelvű műsorfolyama.
Rostás-Péter István főszerkesztő-helyettestől megtudtuk: a késés oka a közbeszerzési eljárások hosszadalmas folyamatában rejlik, összefüggésben azzal, hogy a szükséges technikai eszközöket a Román Rádiótársaság szerzi be. Az adók megfelelő bemérése és a különböző engedélyek megszerzése egyaránt időbe telik, szeptemberig azonban mindenképpen szeretnének a procedúra végére járni – ha nem sikerül, akkor elveszítik ezt az új, 98,8-es Mhz-es frekvenciát. Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese megjegyezte: nincs alternatívája az egész napos magyar rádiózásnak, ha van rá lehetőség, akkor azt mindenképpen meg kell ragadni. Náluk három évvel ezelőtt vált külön hivatalosan a magyar és a román műsor, a jelenlegi 106,8-as
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

A magyar zenei anyanyelvről Almási Istvánnal
Életút és pálya szoros összefonódását ígérte a Györkös-ház februári ZeneSzó rendezvényén a kivetítőn olvasható cím: A magyar zenei anyanyelv. A meghívott Almási István népzenetudós volt, aki már az elején elmondta a rendezvény népes közönségének, szívesebben beszél arról, ami egész életét betöltötte, semmint saját életéről.
Horváth Zoltán moderátortól megtudhattuk: Almási István, a kolozsvári Folklórintézet nyugalmazott kutatója, élete során több mint 5000 dallamot jegyzett le; népzenetudósi tevékenységét az állami és civil szervezetektől kapott díjak is elismerték.
– A magyar zenei anyanyelv fogalmát, amely egyaránt magába foglalja a paraszti és a városi népzenét, Bartók Béla vezette be a köztudatba. Bartók és Kodály szerint a parasztzene ösztönszerű alkotás, ami sokszor éri el a tökéletességet. Jóval később Sárosi Bálint Magyarországon élő népzenekutató kiszélesítette ezt a fogalmat, és a zenei anyanyelvhez tartozónak ítélte meg a népdalokat, a népies műdalokat és az egyházi népénekeket is – magyarázta a népzenetudós a zenei anyanyelv fogalmát tisztázva. Szabadság (Kolozsvár)

Elítélnek, letartóztatnak, meghurcolnak futószalagon…
Markó Attila levele Antal Árpád polgármesterhez
Kedves Barátom!
Azon vajúdok órák óta, hogy mit tehetnék azért, hogy kimutassam mindazt, amit Te amúgy is tudsz: mennyire melletted vagyok, mennyire együtt érzek most Veled mindazok után, ami történt. Megtapasztalva az elmúlt röpke pár év minden szemetét, már nem tudok meglepődni semmin. Csak szorul össze a gyomrom és öl az idegesség. Minden a feje tetejére állt – ezt eddig is ki lehetett jelenteni, de most különösen haragszom. Haragszom, mert annyira gazemberség, ami történik, és egyelőre úgy tűnik, hogy senki sem tudja megállítani. Na de tényleg: eszem ágában sincs szidni ezeket a fiúkat, nagyon fontos és szükséges munkát végeznek. Valóban el kell vágni a korrupció torkát, hisz látom: eurómilliók jönnek-mennek csúszópénz gyanánt, tele az ország mindenféle gyanús ügylettel-kavarással, a társadalom minden rétegét átszőtte a korrupció a rendőrtől orvosig, hivatalnoktól bíróig, politikustól ügyészig, cégvezetőtől alkalmazottig – és vissza. Hatalmas összegekért cserében üzletek köttetnek, funkciók cserélnek gazdát, bűnügyek tűnnek el (vagy épp kerülnek felszínre), ahogy szintén elképedve szembesültem egy évvel ezelőtt, hogy egyesek szétrabolták jóhiszemű emberek kárpótlásait. A mediatizált (helyesebben mediatikus exkluzivitást élvező) nagy rajtaütések mindennaposak, és – ismerve azt az általános állapotot, amelynek csírája abban van, hogy pénzt adunk az ellenőrnek, ha buszjegy nélkül elkap – minden bizonnyal legtöbbjük mögött tényleges, valós korrupció van. De sajnos vannak emberek, akik mások sorsa fölött úgy rendelkeznek Istenként, hogy a Fennvalótól eltérően ők nem tudják, hogy mit miért tesznek. Szabadság (Kolozsvár)

Aranyosgyéresi népfőiskola: siker fiatalos lendülettel
Sikeres volt az RMDSZ aranyosgyéresi szervezete új, zömében fiatalokból álló választmányának első rendezvénye.
A sorrendben 26., de a fiatalok által első alkalommal rendezett Népfőiskola öt napján az aranyosgyéresi magyarok közkedvelt gyülekezőhelye, a Magyar Ház zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. Külön említésre méltó, hogy a Szabó Robert István újdonsült helyi RMDSZ-elnöknek és a választmánynak saját erejéből, vagyis a megyei szervezettől függetlenül sikerült olyan – nagyobbrészt Aranyosgyéresről elszármazott – fiatal előadókat beszerveznie, akik nagyon színvonalas előadásaikkal valósággal lenyűgözték a hallgatóságot.
A február 8-án debütált rendezvénysorozat első napján az érdeklődők előtt Lupescu Makó Mária egyetemi adjunktus tartott előadást Mátyás király könyvtáráról, vagyis a Corvináról. A Népfőiskola második estjén az irodalom kapott főszerepet, Rus Fodor Dóra irodalomtanár a női alakok megjelenését taglalta Ady verseiben. Két versciklusról esett szó, előbb Adynak a Lédához írt versei kerültek nagyító alá, majd a Csinszkához írt verseit elemezte ű, érdekfeszítő előadásába.
SCHMIDT JENŐ. Szabadság (Kolozsvár)

Apróka eszponka
Lányok
– Meghót Kati néni a tegnap!
– Ennyi volt kunkorítval neki!
– Ennyi volt megírva! – csak magamban mondom, mit annyiszor hallottam tőlük már...
Lassan belém karol, óvatosan, nem is támaszkodik rám, csak hozzám ér.
– A kend édesanyja sincs az éltek sorában...
– Miből gondolja?
– Látom mennyit vevődik a leányecskájával nap mint nap, ebből gondolám, hogy ha élne, itt lenne ő es vagy jőne sokszor.
– Úgy gondolja?
– Ezt egykoron látnia kellett kendnek valakitől...
Fiuk
A fiairól beszél, egyiket ismerem, a másikat nem.
Az egyik magos és nyanvat. Magas és vékony, ahogy én mondanám.
A másik terpe és hasas. Alacsony és pocakos, az én szavaim szerint.
Másként, de mégis olyan hasonlóan nevetünk, míg szavakat cserélünk. Megértjük egymást.
Gyermekek
,,Münk jól vagyunk. A gyermekek még betegek, de mindig így van ez.  Én szeretem es meg nem es az iskolát...”
Tizenkét esztendős fiúgyermek levelének részlete. A gyermekek, aki betegek, az öccsei. Valóban gyakran betegek. 
Míg borítékolom az írást, arra gondolok, hogy mennyire más egy-egy gyereksors, egy-egy történet. 
S szívből remélem, hogy a magyarórákat inkább szereti, mint sem.
Szülők
– Jól bétanyáztak kendhez az anyák, tonár néni! – szorítja meg a kezemet.
– Há’! – mondom bizonytalanul.
Szótlanul állunk.
– Mit csináltak az anyák, mondja már meg nekem!
Felkacag.
– Tanyát vertek!
Most már én is nevetek.
(2016. február 9.)
MÁTHÉ KRISZTA. Szabadság (Kolozsvár)

Johannis: nem lesznek kötelező migránskvóták
Klaus Johannis államfő szerint már nem aktuális az Európai Unió területére érkező migránsok kötelező kvóta szerinti elosztása.
Az államfő minderről a csütörtökön délután kezdődött, pénteken záruló európai uniós csúcstalálkozó kapcsán beszélt, amelyen a migránskérdés és a Nagy-Britannia által az EU-ban követelt reformok kérdése a fő téma.
Az államfő a román közszolgálati televíziónak nyilatkozva elmondta: egyelőre semmi sem történik a kötelező kvóták ügyében. „Amikor aktuális volt, ajánlatot tettünk bizonyos számú bevándorló befogadására, de semmi sem valósul meg belőle, mivel a görögországi és olaszországi befogadóközpontok nem álltak készen a mechanizmus lebonyolítására. Akkoriban egy olyan mechanizmusról született döntés, amely teljesen működésképtelennek bizonyult, ezt követően pedig a probléma függőben maradt. Nem hiszem, hogy visszatérünk a kötelező kvótákra" – jelentette ki Johannis.
Mint ismeretes, az EU több tagállama, köztük Magyarország és Szlovákia is vehemensen ellenzi a kötelező kvótákat, de Románia sem tartotta elfogadhatónak az elvet. Romániának egyébként az előzetes elosztási képlet szerint 6351 migránst kellett volna befogadnia.
Mindeközben Viorel Vasile, a bevándorlási hivatal vezetője azt nyilatkozta: Románia 2016-ban az előzetes egyeztetések alapján Olaszországból 160, Görögországból pedig 135 személy befogadására kész, az, hogy ez hogyan és mikor történik, az ottani illetékeseken múlik. Közben egyébként Olaszországban újabb migránshullámra készülnek: a La Repubblica című napilap csütörtökön közölt értesülései szerint további ötvenezer helyet kell teremteni Olaszországban a bevándorlók befogadására.
Romániát is érinthetik az új migrációs útvonalak
Petre Tobă belügyminiszter szerint a Romániával szomszédos államok döntései befolyásolják a migrációs útvonalak alakulását, és előfordulhat, hogy Románián keresztül is elindul a migránsáradat. A belügyminiszter szerdán a határrendészet 2015-ös évi tevékenységéről szóló beszámolón vett részt, és az eseményről távozóban újságírói kérdésre válaszolt. A miniszter elmondta, a belügyminisztérium eddig is mindent megtett, és ezután is mindent megtesz annak érdekében, hogy megfeleljen a migrációs kihívásoknak.
Liviu Galoş, a határrendészet parancsnoka hozzátette, Románia már akkor cselekedett, amikor Magyarország még meg sem építette a déli határain a kerítést. A felkészültség példájaként említette, hogy a múlt évben olyan rendeletet fogadott el a kormány, amely alapján a határrendészet megépíthette a szerb–román államhatár melletti sátortáborokat. Hozzátette, ezek olyan létesítmények, amelyekben ellenőrizni lehet az érkezőket, ujjlenyomatot lehet venni tőlük. „Mindent megteszünk azért, hogy (a migránsok) ne jöjjenek felénk, de ha jönnek, kezelni tudjuk a helyzetet" – jelentette ki a határrendészet parancsnoka.
Amint a határrendészet éves jelentésében elhangzott, 2015-ben közel 2500 személy próbált illegálisan bejutni Romániába, közülük 1950-en tekinthetők migránsoknak. A határőrök 148 veszélyesnek tekintett migráns belépését akadályozták meg, és 157 embercsempészt fogtak el a határ térségében.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Soltész Kolozsváron: eljöhet a román–magyar kibékülés
Soltész Miklós szerint az egykori keleti blokk országaiban sokkal erősebben érzik a migrációs nyomás miatti veszélyt, mint Nyugat-Európában.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára (képünkön) Kolozsváron az evangélikus egyház által szervezett Járosi Andor keresztyén kulturális műhely meghívottjaként vett részt csütörtök este egy pódiumbeszélgetésen, melynek témája: Közép- és Kelet-Európa kulcsszerepe a keresztény kultúra megőrzésében.
Az MTI beszámolója szerint az államtitkár az egykori kommunista országokban kialakult „kifinomultabb veszélyérzetnek" tulajdonította, hogy a visegrádi együttműködés országai közös álláspontot képviselnek a migránsválsággal kapcsolatban, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali kabinetek kormányozzák. Úgy vélte, hogy a migrációs nyomás a román–magyar kapcsolatok javításának is kedvez.
„Sokkal nagyobb a baj a világban, minthogy egymást üldözzük, és egymás ellen forduljunk" – állapította meg. Reményét fejezte ki, hogy a francia-német kibékülés után sor kerül a román–magyar kibékülésre is. Úgy vélte: ennek jó alapot képez az, hogy az emberek szintjén alig van ellenségeskedés.
„Kár indulatokat gerjeszteni a két nemzet között. A politika felelőssége most sokkal nagyobb, mint volt tíz évvel ezelőtt. Az a kérdés, hogy megmarad-e a keresztény kultúra. Hogy ki evangélikus, ki katolikus, ki református, vagy ki ortodox ezen belül, az szinte mindegy" – fogalmazott az államtitkár. Soltész Miklós azt is természetesnek tartotta, hogy a magyar egyházak támogatják azt az ortodox egyház által felkarolt aláírásgyűjtést, mely a román alkotmányba is beiktatná, hogy a házasságot egy férfi és egy nő köthet. „Ezek azok az értékek, amelyek összekötnek" – állapította meg az államtitkár. Krónika (Kolozsvár)

Ezer aláírás az Apáczai magyar tannyelvű képzőművészeti tagozatáért
Több mint ezer aláírás gyűlt össze szülőktől, pedagógusoktól, képzőművészektől és közéleti személyiségektől a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium magyar tannyelvű képzőművészeti tagozatának megmentése érdekében. 
Vörös Alpár iskolaigazgató lapunknak elmondta: az aláírásokat és az ezekhez csatolt nyílt levelet még a héten elküldik az oktatási minisztériumnak, amelytől azt kérik, hogy a 2016/2017-es tanév beiskolázási tervében hagyják jóvá a képzőművészeti profilú, magyar tannyelvű 5. osztály elindítását a gimnáziumban, megőrizve ezzel az immár tizenhatodik éve működő 5–8. osztályos tagozat folytonosságát. Ezzel párhuzamosan egyébként még egy ötödik osztály működik a gimnáziumban. A tanintézet vezetője hangsúlyozta: minél hamarabb választ szeretnének kapni a szaktárcától, mivel az ügy tisztázásáig nem tudják megfelelően végezni a képzőművészet iránt érdeklődő gyermekek toborzását.
Nem sok esélyt lát a második ötödik osztály beindítására Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes a jelentkezők jelenlegi száma alapján, az iskola által benyújtott beiskolázási tervben ugyanis csak 29 ötödikes gyermek szerepel, a tanügyi törvény pedig egy osztály maximális létszámaként 30 főt határoz meg. „Sajnos, nem tudom megmondani, hogy a minisztérium hogyan bírálja el a támogató aláírásokkal elküldött kérést. Mindenesetre örülnék, ha a szaktárca jóváhagyásával két párhuzamos osztály jöhetne létre” – fogalmazott Török.
A főtanfelügyelő-helyettes szerint ugyanakkor még ősszel is lesz esély a változásra, hiszen tavaly is a tervezettnél több osztályt tudtak elindítani. A nyolcadik osztályosok pótvizsgáját ugyanis augusztus végén tartják, ezt megelőzően nem lehet tudni, hogy az egyes iskolákban hány diák iratkozik be ősszel a foghíjas szakiskolai, illetve gimnáziumi osztályokba. Ennek nyomán például Tordán két szakiskolában nem teltek be a helyek, így az egyik tanintézetben két, a másikban egy osztály nem indult el. A megyei tanfelügyelőség ilyenkor „gazdálkodhat” a minisztérium által jóváhagyott, de mégsem induló osztályokkal, tavaly például Désen tudták engedélyezni egy tízfős hatodikos csoport működését.
„De mindez csak szeptemberben tisztázódik” – mondta Török Zoltán. Kifejtette: nem tiltották meg a gimnázium vezetőségének, hogy képzőművészeti osztályt indítson, azt közölték, hogy csak egy ötödikes osztályt működtethetnek, és választaniuk kell az angol intenzív és a képzőművészeti képzés között. Az iskola korábban nyílt levélben mutatott rá arra, hogy a képzőművészeti osztály anyagi vagy más természetű megfontolásokból történő esetleges megszűntetése „nagymértékben szegényítené az amúgy is szűk körű, tehetségpallérozással foglalkozó nemzetiségi oktatásunk palettáját”.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Kastély helyett szellemi épület
Tizedik alkalommal állít ki Marosvásárhelyen a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, amely ez alkalommal a 2015-ös alkotótáboraiban született művekből rendezett be tárlatot a Bernády-házban.
A Lázár-kastély körüli örökösi viták miatt székhely nélkül maradt Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központnak sikerült bebizonyítania, hogy épület nélkül is képes megállni a lábán, arra a „szellemi épületre” alapozva, amit az eltelt negyven év alatt sikerült létrehoznia – hangzott el a kedd esti megnyitó alkalmából a Bernády-házban. A kiállítás korábban a csíkszeredai Vármegye Galériában volt látható.
Nagy Miklós Kund, a kiállítás házigazdája, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke nem sorolta fel mind a 32 alkotó nevét, de megemlítette Ütő Gusztávot, aki a „képzőművészeti prérin” egyike volt a lázadóknak, a kísérletezőknek, és most „visszatért egy bizonyos, újabb szemlélethez”.
Siklódy Ferencet eddig grafikusként ismerték, magyarázta a méltató, most festőként mutatkozott be. A kiállított művek közül a házigazda kiemelte Asztalos Zsolt Bibliába csomagolt című alkotását is. Ez egy installációszerű alkotás, amely a Biblia lapjaiba csomagolt mezőgazdasági eszközöket mutat be, például gereblyét, kapát, villát. Ezt úgy értékelte Nagy Miklós Kund, mint a fiatal generáció felé nyitást, vagyis folytatását annak, ami mindig is jellemezte a szárhegyi művésztelepet.
„Egy csaknem bigott katolikus környezetben valaki szerszámokat csomagolt a Biblia lapjaiba, nem csoda, hogy volt némi visszhangja, pedig ha jobban belegondol a néző, akkor nem is akkora blaszfémia, mint ahogy az első hallásra/látásra tűnik” – hívta fel a figyelmet Czimbalmos Attila, a szárhegyi művészeti központ igazgatója.
Örökös viták
Czimbalmos arra a kérdésre, hogy mikor nyitják meg a kastélyt, azt mondta, hogy az a hétezernél is több mű, ami a gyűjteményt alkotja, kompenzálja a kastély elvesztését. De hogy konkrétan kinyit-e újból a szárhegyi Lázár-kastély, arra nem lehet választ adni.
„Mi is ugyanolyan külső szemlélői vagyunk ennek a vitának, mint bárki más, az örökösök pedig évről évre többen vannak, tehát úgy tűnik, hogy belátható időn belül ez az ügy nem rendeződik” – fogalmazott Czimbalmos.
Egyben tartják a gyűjteményt
A kiállításmegnyitón jelen levő Barabás Éva festőművész, a korábbi táborok résztvevőjeként az iránt érdeklődött, hogy a művészek a saját alkotásaikat visszavásárolhatnák-e. Ő ugyanis annak idején fizetetlen szabadságot vett ki, hogy Szárhegyen alkothasson. Valamikor, talán a hetvenes évek végén született egy megállapodás arról, hogy ha a műalkotások valamilyen okból kifolyólag elkerülnek Szárhegyről, akkor a tulajdonjog visszaszáll az alkotóra.
Ez a kérdés még tisztázásra vár, a művészeti központ az összegyűlt munkákat egyelőre a célközönséghez szeretné eljuttatni. „Ez ugyanis az egyedüli ilyen jellegű gyűjtemény Romániában, amit nem hordtak szét” – hívta fel a figyelmet Ferencz Zoltán, a központ művészeti vezetője.
Antal Erika. Krónika (Kolozsvár)