Kovászna via Kolozsvár
Nagyban folyik a „betakarítás”, készülünk a minervás BMC-tárlatra, a kolozsváriakéra. Mindenki hozza művészi termését, örülünk a találkozásnak, az előbukkanó kincseknek, a nem ritka telitalálatoknak, meglepetéseknek. Hogy egyszer csak betoppanjon Vetró András, s eszembe juttassa a Végek dicséretét.
A székely kincses városét – Balassival szabadon szólva, mi lehet szebb dolog a végeknél? – , amely a kolozsvári művészt kézdivásárhelyivé, s onnan európaivá varázsolta (hírnév, elismertség, stb). Szorongat valamit a hóna alatt, tudom, hogy szobrászi habitusával csak a grafikusi veheti fel a versenyt, kérem, hadd mutatná meg, s rááll. A Szent Györgyöt (ceruzarajz) nem nekünk hozta ugyan, de szívesen itt hagyja arra a három hétre, amíg a kiállítás tart. De a Csoma-tárlatról írtam-e? – szögezi nekem a kérdést – már készülnek is az újabbra, a kétezer tizenhatosra. Ha tudnék még pirulni megtenném, így viszont csak megköszönöm a nekem szánt katalógust. Még ígérni sem ígérek semmit. De amikor a fekete eleganciájába foglalt ízléses borító mögül elővillannak az arcok – a kiállítás címe: Arc...arcok –, már tudom, hogy az eseményt nem lehet szó, mármint írott szó nélkül hagyni. Merthogy nem csak a részvétel volt parádés – külön meghívott, Ábrahám Jakab – , hanem a beharangozója is. Vécsi Nagy Zoltán, a Jakobovits Miklós-díj legújabb kitüntetettje – gratulálunk – előszavazza imigyen a katalógust: „A Gazda József által 24 éve kitartó következetességgel megrendezett Csoma-tárlatok valóságos Kárpát-medencei zarándokünnepnek számítanak ebben a kommunista diktatúra építette betonkolosszusok árnyékában meghúzódó falusi ház méretű és felszereltségű Kovásznai Képtárban, a képzőművészek e szolid küllemű zarándokhelyén.
NÉMETH JÚLIA. Szabadság (Kolozsvár)

A sovinizmus himnusza
Az elmúlt hónapokban egy kosárlabda-mérkőzésen kirobbant himnuszbotrány kapcsán sem hazudtolja meg magát a Szociáldemokrata Párt (PSD), amely nevével ellentétben a sovinizmus egyik legfőbb zászlóvivője Romániában. (Nem mintha ebben a tekintetben a többi fősodratú román párt olyan nagyon lemaradna mögötte.) 
Ismeretes, hogy miután a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi női kosárlabdacsapat mérkőzése előtt a román himnusz eléneklését követően a szentgyörgyi szurkolók belekezdtek a székely himnusz éneklésébe, a kolozsváriak boszniai edzője nem várta meg, hogy a végére érjenek, hanem melegíteni küldte a játékosait. A székely szurkolók ezért szidalmazni kezdték a csapatot.
Az ügy a sportminisztériumig is eljutott, ahol meglepő, és a román hivatalosságok részéről merőben szokatlan módon nem a nemzetállam-fetisiszta-soviniszta szemlélet szerinti állásfoglalás született. Abban ugyanis arra figyelmeztették a kosárlabda-szövetséget, hogy a hatályos jogszabályok értelmében csakis nemzetközi mérkőzések előtt kell a himnuszokat eljátszani, ezért a szövetség szabályzata – amely minden belföldi meccs előtti himnuszéneklésről szól – nem feltétlenül korrekt.
Ennek nyomán viszont már a természetesnek számító reakciókról érkeztek hírek: többen hazaárulással vádolták meg az egykori kiváló evezőst, Elisabeta Lipă sportminisztert, akinek a tiszteletére az olimpiákon összesen ötször csendült fel a román himnusz. És nem tétlenkedett a PSD sem: olyan törvénymódosítást dolgoztak ki, amely minden sportágban, minden korosztály számára kötelezővé tenné a meccs előtti himnuszéneklést a zárószakaszban.
Nagyon látszik, hogy választási év van, és a PSD repülőrajtot kíván venni abban a versenyben, amely arról szól, melyik párt áll jobban a melldöngető, primitív nacionalizmus terén. Persze ezzel nincs egyedül a pályán, hiszen a többek között a PSD által is gerjesztett hangulatban a székelyföldi csapatok román vidékekről származó együttesek elleni meccsein az ellenfél szurkolói régóta úgy tesznek, mintha „nemzetközi” meccsről lenne szó, és „Románia, Románia!” skandálással biztatják kedvenceiket.
Közben csak kevesekben tudatosul, hogy egy himnusz – függetlenül attól, hogy román, magyar vagy székely – éppen attól különleges, hogy csak kivételes, ünnepi alkalmakkal csendül föl. Ha azonban a kötelező „hazafiság” jegyében hetente többször is felhangzik, úgy, hogy a szurkolók előtte, utána és közben is kedélyesen anyázzák az ellenfelet, az épp hogy csorbítja a méltóságát, és banálissá, hétköznapivá teszi, lealacsonyítja.
Amúgy tünetértékű, hogy egy másik sportbotrány kapcsán nincs ekkora nemzeti felhördülés. Nemrég egy Zilah–Nagybánya női kézilabda-mérkőzésen a zilahi „szurkolók” abból űztek sportot, hogy módszeresen megalázták a nagybányaiak afrikai származású francia válogatott klasszisát, Allison Pineau-t annak bőrszíne miatt. Ebben az esetben a PSD nem érezte szükségét, hogy állást foglaljon a kirekesztés ellen. (A Dragnea pártelnök által kidolgozott rágalmazásellenes törvény kapcsán mi is úgy véljük, hogy inkább a szólásszabadság korlátozására lehet alkalmas a kisebbségi közösségek védelme helyett.) Igaz, a többi párt sem sietett elítélni az ordenáré rasszizmust.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Az autonómia pártján
Eddig 62 tanács fogadta el 
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére eddig a 153 székelyföldi önkormányzatból 62 fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységhez akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is.
Az érintett prefektusok rendre megtámadták az autonómiapárti határozatokat, és ezek egy részét már érvénytelenítette is a bíróság. Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, az SZNT továbbra is minden önkormányzatot arra biztat, fogadja el a határozatot.
Háromszéken eddig összesen 16 önkormányzat tett eleget az SZNT felkérésének, a Kovászna megyei prefektus tavaly öt határozatot támadott meg a közigazgatási bíróságon, három esetben a kormányhivatal javára született ítélet, kettőnek a tárgyalása még folyamatban van. Kérdésünkre, hogy mi az oka annak, hogy két év után sem sikerült mindenhol napirendre tűzni az SZNT által javasolt tervezetet, Gazda úgy vélekedett, talán a polgármesterek félnek a bírósági pertől, illetve nem érzik kellőképpen annak fontosságát, hogy ezt a határozatot elfogadják.
Székelyföld összlakosságának 47,08 százalékát képviseli az a 62, Kovászna, Hargita és Maros megyei helyi tanács, amely eddig elfogadta az autonómiapárti határozatot, és az SZNT továbbra is azt szorgalmazza, hogy azok az önkormányzatok, amelyek eddig még nem tették meg, határozatban fejezzék ki az általuk képviselt közösség igényét Székelyföld területi autonómiájára.
Gazda elmondta, a Székely Nemzeti Tanács képviselői újra megkeresik a polgármestereket, Háromszéken ebben a kérdésben az RMDSZ megyei vezetőségével is tárgyaltak. 
Kiss Edit. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Több mint 150 ezer ember nem létezik Romániában
Több mint 150 ezer személy nem rendelkezik se születési bizonyítvánnyal, se személyazonossági igazolvánnyal Romániában - tájékoztat a ProTv hivatalos adatokra hivatkozva. Az érintettek leginkább mélyszegénységben élnek, vagy távol otthonuktól születtek.
A kormány bejelentette, egyszerűsíteni fogja a hivatalos okmány megszerzését, és az ezzel járó költségek egy részét is fedezi, hogy legalább minden kiskorú rendelkezzen személyazonosító-számmal. A jelenlegi előírások szerint ha például születése után egy évvel szeretnének okmányokat szerezni egy kiskorú számára a hozzátartozók, már bírósághoz kell fordulniuk. Valeriu Nicolae kormányképviselő elmondta, vidéken, ahol a legtöbb mélyszegénységben élő tengeti életét, nincsenek bíróságok, tehát a szülőknek több kilométert kellene utazniuk, ráadásul a költségeket is nekik kell állniuk.
A ProTv emlékeztet, hogy hivatalos okmányok nélkül semmilyen szociális segélyt nem vehet igénybe az érintett, kiesik az oktatási rendszerből, az egészségügyi ellátásból, hivatalosan nem vállalhat munkát. Azaz mintha nem létezne – foglalta össze a képviselő.
A külföldön született láthatatlanok
Valeriu Nicolae elmondta, az utóbbi tíz évben rengeteg szülő külföldön szülte meg gyermekét, visszatérve Romániába viszont nem jelentette be a családgyarapodást. Akár több mint ezer euróra rúghat egy így született gyermek hivatalos iratainak a megszerzése Romániában - magyarázta a kormányképviselő.
Az sem ritka, hogy a szülők magukra hagyják gyermeküket, vagy maguknak a szülőknek sincs személyazonosságija - tette hozzá Valeriu Nicolae. Az ilyen kiskorúak számára szeretne uniós pénzből megoldást találni a kormány. maszol.ro

A háromszéki elitről mutatnak be könyvet a Székely Nemzeti Múzeumban
Február 19-én, péntek délután 17 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében bemutatják az Elitek Háromszéken a 19–20. században. A politikai, gazdasági, egyházi és kulturális élet szereplői című kötetet. A kiadványt Demeter Lajos történész méltatja.
A Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ által támogatott Elitek Háromszéken a 19–20. században című kutatási projekt célja, hogy újabb adatokat tárjon fel az egykori Háromszék megye politikai, kulturális és gazdasági életéről.
A kötetben megjelenő tanulmányok a 19. és a 20. század eseményeit vizsgálják egy-egy adott problémakör, illetve elitcsoport tevékenységén keresztül, pontosabban hogyan kapcsolódott be a megye a magyarországi, erdélyi és romániai politikai, gazdasági és szellemi életbe, milyen jövőképet képzeltek el a helyi vezetők és értelmiségiek, és hogy ezt a változó történelmi időszakokban hogyan próbálták kivitelezni. maszol.ro

Közvita: speciális tankönyveken alapuló román nyelvtanítást szorgalmaz az RMDSZ
Adrian Curaj tanügyminiszterrel egyeztettek hétfőn az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai Bukarestben. A megbeszélésen a szövetség oktatási prioritásait, továbbá az eddig tapasztalt gondokat ismertették a tárcavezetővel. 
„A tanügyminisztérium által kezdeményezett közvita kiváló alkalom arra, hogy egy átfogó reformot és szemléletváltást készítsen elő a romániai oktatásban. Előbb azonban a hatályos törvényt kellene gyakorlatba ültetni, főként a jogszabály kisebbségekre vonatkozó előírásait. Elszomorító az, hogy a hazai tanügyi rendszer még mindig a mennyiség mellett dönt, a minőség rovására. Az RMDSZ ezért is szorgalmazza a kerettantervek újragondolását, hiszen az új tervezetek sem oldják meg az alapvető gondokat: a diákok továbbra is túlterheltek, zsúfolt az órarendjük. A törvény előírja, hogy a románt speciális módszertan alapján tanítsák a magyar gyermekeknek, ezért azt kérjük, hogy a minisztérium végezze el a munkát: legyen tankönyv a diákoknak középiskola végéig, hogy ezekhez az igényekhez igazítsák a felmérőket, vizsgákat és az érettségit is” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Szabó Ödön: a tanárok elvesznek a papírmunkában
A találkozón Szabó Ödön, a képviselőház oktatási szakbizottságának tagja elmondta: Romániában erősíteni és védeni kell az anyanyelvű oktatást, de ezt csak úgy lehetséges, ha alkalmazzák a törvény erre vonatkozó pozitív előírásait. Hozzátette: fontos az, hogy a tanfelügyelőségeken, a vegyes tagozatú intézményekben a magyar tagozatért felelős tanfelügyelői, aligazgatói pozíciók erősödjenek. 
Nehéz egy többségi dominanciájú megyében a tanfelügyelőségben, iskolában helyt állni, hisz a tapasztalat az, hogy a többség a magyar tagozatokon kezdené a spórolást, katedra-összevonásokat - mondta a képviselő. Ugyanakkor mentesíteni kell az oktatási rendszert a bürokratizálás alól, hisz az nem lehet például, hogy egy kisebb iskolában már több a bizottság, mint a tanár - hangsúlyozta. - A pedagógusoktól annyi papírgyártást várnak el, hogy szinte többet dolgoznak azon, hogy megfeleljenek a bürokráciának, mint a diákok elvárásainak. 
„Tehermentesíteni kell az oktatást, levenni a diákok válláról a fölösleges terheket. Ezt a minisztérium által kezdeményezett közvitán elmondtuk, hangsúlyoztuk, konkrét javaslatokat is tettünk. Külön kiemeltük a román nyelv oktatására vonatkozó részeket is, és azt is nyomatékosítottuk, hogy ez egész sor szükséges változtatást igényel. Egyszerűen mást és másként kell tanítani, hiszen a magyar diákoknak a román nem anyanyelv, tehát nem is lehet ugyanaz az elvárás” – taglalta Szabó Ödön, majd ezt követően arra is rámutatott: az RMDSZ számára prioritás az állami intézményi keret kiszélesítése, bővítése. Ugyan a jelenlegi jogszabály ezt előírja, de nem történt megfelelő előrelépés. „A kisebbségi továbbképző központ létrehozása nem tűr további halogatást. Ezidáig egyetlen ilyen intézmény jött létre, az is nemzetközi megállapodás eredményeként. Ez a központ Medgyesen működik és a német kisebbséget szolgálja. Ígéretet kaptunk arra, hogy minél hamarabb meglesz a létrehozására vonatkozó miniszteri rendelet. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a törvényben szereplő kisebbségi oktatás kutatásával foglalkozó háttérintézménynek, osztálynak is létre kell jönnie, amelynek célja az oktatás minőségének vizsgálata és javítása lenne” – hangsúlyozta Szabó Ödön parlamenti képviselő. 
A szamosújvári iskola is szóba került
A találkozón Korodi Attila, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselője az oktatási területen dolgozó kisegítő személyzet szerepére hívta fel a figyelmet. Elmondta, megoldást kell találni arra, hogy az egészségügyi, a munkavédelmi, a tűzvédelmi és a közbiztonsági feladatok ellátására az iskola ne csak az oktatási törvények előírásainak feleljen meg, hanem ezeken a területeken hatályban levő törvényes előírásoknak is. Ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani az iskoláknak a szakszemélyzet (nevelők, kazánfűtök, takarítószemélyzet stb.) alkalmazására - mondta a képviselő.
László Attila, a szövetség Kolozs megyei szenátora a megbeszélésen a szamosújvári magyar iskola helyzetére is kitért. Kifejtette, az iskola minden követelménynek megfelel annak érdekében, hogy szeptembertől megkezdhesse működését, csak a minisztériumi jóváhagyásra várnak. A szenátor arra kérte a minisztert, hogy emeljék meg a megyei személyzeti kvótát az újonnan alakult intézményekben.
Az RMDSZ és a miniszter között legutóbb decemberben volt egyeztetés, akkor a szövetség kérte az egyházi, illetve a magánoktatási intézmények finanszírozására vonatkozó szabályozási rendeletek megalkotását. A tanügyminiszter az újbóli felvetésre elmondta, elfogadta az RMDSZ javaslatait, és ebben a kérdésben még a héten megszülethet a kormányülésen a szövetség által szorgalmazott döntés. maszol.ro

Borbély: új fejezetet kell nyitni a tagállamok közötti együttműködésben
Új fejezetet kell nyitnia az Európai Uniónak a menekültkérés megoldásához a tagországok közötti együttműködés terén – jelentett ki az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoportjának hétfői ülésén Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. Az ülés középpontjában az EPP-csoport 23. csúcstalálkozójának előkészítése mellett olyan európai és országos szinten is szükséges intézkedések megfogalmazása és megvitatása állt, amelyek a terrorizmus elleni harcban segítenék a tagállamokat.
Borbély kifejtette: egyértelmű, hogy jelenleg nincs konszenzus a tagországok között a menekültek befogadásáról. Vannak regionális álláspontok, mint például a Visegrádi csoport álláspontja, amelynek tagjai hétfőn Prágában egyeztettek e témakörben, de mielőbb szükség lesz egy egységes álláspontra.
"Ebben a mostani helyzetben az EU legnagyobb kihívása a menekültkérdés megoldása, illetve az, hogy ezzel miként tudja összehangolni a terrorizmus veszélye elleni intézkedéseket. Szükség van az államok különböző adatbázisai közötti átjárhatóságra, banki adatcserére, a schengeni határok megerősítésére, esetleg kibővítésére, illetve az EU külső határainak hatékony védelmére. Mindezek megvalósítása egy egységes európai álláspont nélkül elképzelhetetlen” – hangsúlyozta felszólalásában a politikus.
Elmondta, fontos, hogy az e heti EU-csúcs után mielőbb megszülessen egy olyan döntés, amely nem csak az európai országokat érinti majd, hiszen a migrációs kérdés mára globális problémává nőtte ki magát. „Éppen ezért az egyeztetésekbe az Amerikai Egyesült Államokat, az ENSZ szervezetét és más országokat is be kell vonni” – tette hozzá a külügyi bizottság elnöke. maszol.ro

Biró Zsolt csak jön-megy
Mint arról beszámoltunk, a másfél éves szünet után összeült Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) február 12-i budapesti tanácskozásán sem az egyik alapítónak számító Magyar Polgári Párt, sem a megfigyelői státussal rendelkező RMDSZ nem vett részt. Előbbi most jobbról előzne, utóbbi meg csak lapít.
Bíró Zsolt MPP-elnök a tanácskozás házigazdájának, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának írt egy kínosan mentegetőző levelet, amiben azt állította, hogy azért nincs jelen az ülésen, mert pártja nem kapott meghívást. A Tőkés László KMAT-elnök által szignált meghívó minden tagszervezetnek és meghívottnak kiment, beleértve az MPP-t, Biró nem is írhatta volna meg a levelét, ha nem tudott volna a tanácskozásról.
A közvélemény ugyanakkor már tisztában van az MPP hintapolitikájával és ügyeskedéseivel, hiszen a párt hol a nemzeti-polgári oldalon tetszeleg, hol az RMDSZ-szel köt többé-kevésbé nyilvános paktumokat. A minipárt előző elnöke, Szász Jenő legutóbb az RMDSZ-re való voksolásra biztatta az erdélyi magyarokat, utóda viszont a 2012-es romániai választások után olykor-olykor kritikus hangokat ütött meg a Bukarestben mindenhez csak statisztáló szövetséggel szemben. Az idei választások előtt pedig ismét Kelemen Hunorral paktumozgat Biró Zsolt, miközben folyton Budapesten kopogtat a magyar kormánypártok ajtain. Birónak szokásává vált, hogy a különféle nemzetpolitikai események előtt vagy után próbál külön tárgyalni magyarországi politikusokkal és külön médiaszereplést kieszközölni a társaságukban. Legutóbb a KMAT-ülésen találkozhatott volna például Szili Katalinnal, ha megjelent volna az autonómiaküzdelem állásáról szóló tanácskozáson, ám ő külön találkozót kért másnap a határon túli magyar közösségek autonómiaügyeinek koordinálására felkért miniszterelnöki megbízottal. 
Az MPP egy vasárnap keltezett közleményben számolt be a Biró és Szili közötti találkozóról. Eszerint a felek külön elemezték az autonómiastatútumok kapcsán felmerülő vitás kérdéseket, és egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzetet a túlzott átpolitizálás jellemzi, ami megnehezíti a közös fellépést, ezáltal pedig a megvalósíthatóságot sodorja veszélybe. Az MPP folyvást közvetíteni akar, de nem tudni, mit és kik között, csupán utalás történik arra, hogy mielőbb a román parlament elé kellene kerüljön egy olyan autonómiatervezet, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi támogatottság mutatható fel. Vélhetőn arról a tervezetről van szó, amit az RMDSZ és az MPP állítólag közösen dolgozott ki hajdanán a Székelyföld területi autonómiájáról, de amit a parlamenti képviselettel egyedüliként rendelkező magyar párt, az RMDSZ mindmáig nem nyújtott be. Az MPP állítólag két éve sürgeti a statútum parlamenti beterjesztését, ám ezt az RMDSZ eddig nem tartotta időszerűnek. Az az RMDSZ, amellyel az MPP folyton választási paktumokat köt, önállóságát apránként feladva. R. B. M. itthon.ma//szerintunk

Ijesztően szegény a falusi lakosság
A vidéki szegénységet felmérő jelentést tett közzé a World Vision Romania nevű szervezet.
A felmérés szerint a falusi közegben egyre növekszik azon gyerekek csoportja, akik naponta éhesen mennek lefeküdni, nagyjából 225 000 ilyen gyerek van most az országban. Ők olyan családokból származnak, ahol csak az egyik szülőnek van állandó jövedelme. A vidéki családok 72%-a nem tudja megfelelően etetni az 5 év alatti gyerekét, és ez súlyos betegségeket vagy alultápláltságot okozhat.
Ijesztő a helyzet az oktatásban is: a falusi, 15 évnél idősebb gyerekek 37%-a funkcionális analfabéta, ha tud is olvasni gördülékenyen, nem érti azt, amit elolvasott, nem tud helyesen írni. A gyerekek 20%-a nem jár ki nyolc osztálynál többet, nekik legalább egyharmada van kitéve annak, hogy felnőttként mélyszegénységben éljen, minimális esélyük van arra, hogy bárhol is alkalmazzák őket. Az Eurostat adatai szerint 2014-ben 18%-ra nőtt azok aránya, akik korán otthagyták az iskolát, ez ijesztően nagy növekedés az előző évhez képest, mikor ez a szám 11% volt.
Falusi környezetben a 18-24 év közötti fiatalok 22%-a munkanélküli, ez a 18-60 év közöttieknél jóval nagyobb, 46%-os. Ezen körülmények között nem csoda, ha az ország lakosságának 40,4%-át fenyegeti az elszegényedés veszélye, ez gyermekek körében 51%.
A szegény gyerekekből általában szegény felnőttek lesznek, az oktatás jelent ebből némiképp kiutat, ezért van szükség az állam és a civil szervezetek, különböző vallásos és világi alapítványok hathatós támogatására.
A World Vison Romania a nemzetközi World Vision International hazai szervezete, amely nemzetközi szinten képviseli a gyermekek jogait a különböző országokban. Egy vallásos szervezet, amely egyszerre foglalkozik segélyezéssel, gyermekmentéssel és jogi tanácsadással. Romániai szinten a World Vision már több mint 500 000 gyereknek nyújtott különböző segítséget. A szervezet célja, hogy az egyenlőtlenségek legnagyobb veszteseit, a gyerekeket az oktatás segítségével menekítse el a garantáltan szegény jövő elől.
galasocietatiicivile. Transindex.ro

Ritka Giotto-másolatra bukkantak egy mezőségi elhagyatott templomban
Műhelykonferencián mutatja be a Möller István Alapítvány a mezőségi középkori épített örökség feltárás eredményeit. Ezek között legjelentősebbnek azt tartják, hogy a Beszterce melletti Kiszsolna középkori templomában olyan freskóra bukkantak, amely a Giotto által a római Szent Péter-székesegyház számára készített Navicella mozaik hű másolata. 
A mozaik 17. századi megsemmisülése miatt a másolatok különleges értékkel bírnak. A Giotto-mű elkészülte utáni száz évből eddig csak három ilyet ismertek: egyet Firenzéből, egyet a hozzá közeli Pistoiából és egyet Strasbourgból. Közülük egyedül a firenzei az, amely nem csak alapvonásaiban, hanem részleteiben is másolta Giotto képét, pontosan úgy, ahogyan a most előkerült, nagyjából a firenzeivel egyidős kiszsolnai falfestmény is. Transindex.ro

"Teljes és azonnali leszámolás a magyarokkal!"
Moszkva Erdély elrománosításával vádolta meg Romániát. Még mindig tabu, mi történt 1944-1945-ben: a románok tudtával és segítségével hurcoltak el több ezer németet és magyart szovjet lágerekbe.
Moszkva a múlt héten a második világháború történetének meghamisítási kísérletével vádolta meg Romániát. Az orosz külügyi szóvivő, Maria Zaharova Erdély elrománosítását is szóvá tette. 
Oroszország álláspontját egy az erdélyi szászok 1945-ös deportálásáról szóló bukaresti kiállítás kapcsán fejtette ki Zaharova, aki emlékeztette Romániát, hogy a Szovjetunióba elhurcolt erdélyi szászok és magyarok listáját román köztisztviselők állították össze, és ezt arra használták fel, hogy a németek és magyarok létszámát csökkentsék a románság javára. Bukarest „sajnálatosnak és nehezen összeegyeztethető összemosásnak” nevezte az orosz külügyi szóvivő szavait. 
A második világháború története még hetven évvel az események után is sok feldolgozatlan traumát hordoz magában, amelyekről sokáig nem volt szabad beszélni, ilyen az 1944-45-ös időszak, amikor röpke egy év leforgása alatt Erdélyből több százezer embert hurcolnak el csupán származása miatt. Amíg 1944. május 16. és június 9-e között a németek a magyar adminisztráció segítségével deportáltak több mint 130 ezer zsidót Észak-Erdély területéről, addig pár hónappal később, 1944. októberében a szovjetek a románok közreműködésével visznek el több mint 25 ezer magyar férfit. 1945. januárjában a németek is sorra kerülnek, amikor 100 ezer erdélyi németet visznek el a Szovjetunióba kényszermunkára. 
Ezekről a történetekről sokáig nem beszéltünk, s a román külügy válasza azt mutatja, hogy Románia számára továbbra is a tabutémák közé tartozik ennek a korszaknak a feldolgozása. Az 1944 őszén lejátszódó eseményekkel kapcsolatban dr. Murádin János Kristóf történészt, a Sapientia EMTE tanárát kérdeztük, aki a téma egyik szakavatott kutatója. 
Bukarest nem értette vagy nem akarta érteni az orosz külügyi szóvivő szavait? 
– Nyilván nem akarta érteni Bukarest, itt arról van szó, hogy bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, hiszen ami az erdélyi deportálásokat illeti, mind a két fél benne volt. Ez egy olyan téma, amellyel nem volt ildomos foglalkozni a baráti országoknak. Mára nagyon kevés túlélő maradt, aki tudna mesélni azokról az időkről. Oda jutottunk hetven évvel a történtek után, hogy mivel a téma kikerült a társadalmi köztudatból, újra vissza lehet hozni a politikába, ezáltal lehet ujjal mutogatni egymásra, mivel az emberek előtt az igazság annyira ködbe veszett, hogy ez már nem jelent veszélyforrást. A társadalom nem fog felülbírálni ilyen politikai töltetű kijelentéseket ebben a kérdésben.  Mi történt a román átállást követően Észak-Erdélyben? 
– A Szovjetunió számára 1943-ig mindegy volt, hogy Magyarország vagy Románia, mind a két ország ellenség volt. A sztálingrádi csatát követően a román politikai vezetés érezni kezdte, hogy vesztésre áll a helyzet, ezért elkezdett közeledni a Szövetségesek irányába. A románok mindig is ügyesebben játszottak diplomáciailag, mint a magyarok, akiknél hamarabb belátták, hogy a Szovjetunióhoz kell közeledni és nála kell keresni a fegyverszünet lehetőségét. Románia hamarabb lépett, mint Magyarország, 1944. augusztus 23-tól már nem ellensége a Szovjetuniónak, hanem szövetségese a németekkel szemben. Ezzel szemben Magyarország még ellenség. 
Ezért 1944 őszén úgy alakulnak az események, hogy amikor a Vörös Hadsereg átlépi a szovjet határokat, az első két ellenséges terület, ahová szovjet katona lép, az Kelet-Poroszország és Észak-Erdély. Itt kerül először ellenséges területre a szovjet hadsereg, hiszen amikor Iaşi-nál áttörik a szovjetek a frontot, a román hadsereg átáll, így a szovjeteknek Moldván pillanatok alatt sikerült átjutniuk. Augusztus 26-án, három nappal a román átállást követően már az Uz-völgyén nyomul előre a szovjet hadsereg, és megpróbálnak betörni Erdély területére.
Itt kerülnek tehát először konkrét ellenállásba úgy, hogy ellenséges területen vannak, és nem a „fasisztákat” kell kiűzni a szovjet földről. Idegen területen vannak, ahol ellenséges lakosság lehet, és fegyveres ellenállásba ütközhetnek. A Szovjetunió saját tapasztalatából kiindulva attól félt, hogy a front háta mögött partizán tevékenység alakulhat ki, amely megnehezíti az előrenyomulást Budapest és Berlin irányába. 
Ezt a félelmet játssza ki a román fél, aki a szovjet katonai parancsnokság és Malinovszkij marsall számára listákat állít össze, hogy kik azok a veszélyes elemek, akiket össze kell gyűjteni és el kell hurcolni, mert ezek civilbe öltözött katonatisztek, akik a front mögött lemaradva partizán alakulatokat fognak szervezni. Mivel a Szovjetunió elsődleges célja a német főváros mielőbbi elérése, ezért a védelmi és utánpótlás vonalai szentek voltak, ezért az esetleges partizán tevékenység egy olyan kérdés volt, amit nagyon gyorsan meg kellett oldani. Ezért van az, hogy már szeptemberben, az első harcok idején a román listák alapján azonnal megkezdi a begyűjtést: ekkor csak magyarokat. 
A magyar elhurcolás rögtön a frontátvonulás után zajlik le, sőt, vannak olyan esetek is, hogy átment a front a falun, és már aznap elkezdik begyűjteni onnan az embereket. Ez a begyűjtés sok esetben valóban a román feljelentések és a román szomszédok nyomravezetése, valamint a román hatóságok által összeállított listák alapján történt. Kolozsváron például Gheorghe Onişoru román konzul valamint Aurel Milea helyi ügyvéd segítette a szovjet katonai hatóságokat. 
A listákat Bukarestben állították össze, úgy, hogy az észak-erdélyi magyarságnak azt az értelmiségi rétegét érintette, amely az 1940-44 közötti időszakban politikai szerepet is vállalt: így kerültek fel a listára olyan nevek, mint Vita Sándor országgyűlési képviselő, Mikó Imre jogász, magyar parlamenti képviselő, az Erdélyi Párt országos politikai főtitkára, Járosi Andor evangélikus lelkész, aki a vészkorszakban zsidókat mentett, Mikecs László történész, a csángó kutatás egyik kiváló szakértője, és természetesen olyan értelmiségi emberek is, akik meghatározóak lehettek a következő értelmiségi generációk kinevelésében, így vitték el Kolozsvárról a református kollégium teljes tanári karát is. 
Papíron a partizán akció megakadályozása a cél, a gyakorlatban etnikai tisztogatás zajlik az értelmiség lefejezésével. Elősegíteni azt, hogy az erdélyi magyar közösség védtelenné váljon, és a szétbomlás felé menjen. A cél tehát elsősorban az erdélyi magyarság megfélemlítése volt, hogy az tömegesen hagyja el Erdélyt. Ezt akarták elérni a román paramilitáris egységek is, amelyek számos atrocitást követtek el a magyarok ellen, gondoljunk itt csak a jól ismert szárazajtai vagy az egeresi esetekre, de ennél sokkal több volt. 
Hogyan viszonyult a román hatóság illetve az erdélyi román lakosság a magyarok deportálásához? 
– A román hatóságok pontosan tudtak az elhurcolásokról, a román lakosság meg elővigyázatos volt, ezért sok helyen felírták az ajtóra, hogy “casă românească – román ház”, mert arra gondoltak, hogy ha bejön a román és a szovjet hadsereg, és atrocitásokra vagy rablásokra kerül sor, akkor ők mentesítve legyenek. A román társadalom mindenestül elégtételt akart venni a bécsi döntésért, és ki máson tudott volna elégtételt venni, mint a magyarságon. 
Elég csak Ion Bozdog prefektus szavaira gondolni, aki 1944. szeptember 28-án így fogalmazott: „Hajthatatlan vagyok, mint az öreg Cato, és nem szűnök meg ismételni: teljes és azonnali leszámolás a magyarokkal! Most vagy soha! A magyarok által annyiszor bemocskolt erdélyi földön mától fogva csak egyetlen nemzetnek van létjogosultsága: a románnak. Ne legyen nyugta a román szívnek, és a román férfi karja ne engedje el a fegyvert mindaddig, amíg Erdélyt meg nem tisztítottuk ettől a nemzettől.” S nem Bozdog volt az egyetlen a román társadalomban, aki hasonlóan gondolkodott, és akkor a korabeli sajtót még nem is említettem, hiszen rettenetes uszító hadjárat ment végbe a magyarok ellen a román sajtóban. 
Abban az időszakban szomorú divat volt a kollektív bűnösség gondolata, elég itt csak a Beneš-dekrétumokat említeni. A románság is úgy állt hozzá, hogy eljött az idő a bosszúra. Sajnos nagyon kevés ember volt, aki toleránsabb nézőpontból tekintve a kérdést, arra intette volna a lakosságot, hogy csak a bűnösöket büntessék meg, és ne egy egész népcsoportot. Tulajdonképpen most látták lehetőségét annak, hogy a magyar adminisztráció által elkövetett rengeteg hibát megtorolják. 
Észak-Erdély visszacsatolásakor a magyarországi tisztviselők, az ún. “ejtőernyősök” sajnos sok esetben ostoba módon viszonyultak a román kisebbséghez, s ne feledjük el, hogy Észak-Erdélyben egymilliót meghaladó román kisebbség élt 1940-ben, vagyis az akkori lakosság több mint 40 százaléka. Olyan megalázó esetek voltak, hogy a kötelező katonai behíváskor a román földművesek ingjének az öv alatti részét a magyar parancsnok levágatta, mondva, hogy magyar bakánál ilyen nincsen. Ez sértő és megalázó, nyilvános megszégyenítés volt. Felesleges, ostoba, feszültségeket generáló esetek voltak, és sok esetben az észak-erdélyi magyar lakosság is hozzájárult ehhez. Sokan úgy gondolták, hogy a románságon vesznek elégtételt a trianoni döntésért, és 1944-ben, amikor fordult a kocka, akkor a románok akartak elégtételt venni. 
Mennyire volt tudatos a szovjetek részéről, hogy Kolozsvárról olyan sok magyar férfit vittek el? 
– A szovjetek egyik legkiemeltebb célpontja Kolozsvár volt, hiszen itt van a legtöbb értelmiségi, innen 5000 magyar férfit vittek el, abból a városból, amelynek az összlakossága a frontátvonulás után 73000 fő volt. Ennek az 5000 embernek a 16 százaléka értelmiségi: jogászok, papok, tanárok, tanítók, azt kell mondjuk, hogy ez célirányosan végrehajtott deportálás volt. 
Más okai is voltak a deportálásoknak, szovjet tekintetben az egyik ilyen ok a már említett partizángyanús elemek eltávolítása a hátországból, a másik ok, hogy a Szovjetunió 22 millió halálos áldozattal járult hozzá a háborús győzelemhez, és a nyugati területei az országnak holdbéli tájak voltak, hiszen ahol a német hadsereg végigvonult, ott kő kövön nem maradt. A szovjetek visszavonuláskor szintén a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, így teljes területek váltak pusztasággá, újjá kellett építeni a Szovjetuniót, ahhoz pedig munkás kéz kellett. Tehát munkaerőként is számítottak erre a többezer emberre. 
Hogyan zajlott le az elhurcolás, és honnan vittek el több embert? 
– Ahol hosszabb időre megállt a front és megakadt az előrenyomulásban a szovjet hadsereg, ott több embert hurcoltak el, ahol hamarabb sikerült átjutni, ott kevesebb embert szedtek össze, de mindenünnen vittek el embereket. Tordáról (a tordai csatában egy hónapig fenntartják a kisebb magyar alakulatok a szovjeteket) hétszáz magyar embert vittek el, abból a városból, amelynek a magyar lakossága 7300 fő, ott szó szerint megtizedelik a magyar lakosságot! Összesen minimum 20 000 magyar embert vittek el Észak-Erdélyből, de ez csak nagyon óvatos becslés. Valószínűleg ennél többen lehettek, akiket civilként foglyul ejtettek. 
Elhurcolási hullám még Székelyföldön volt, itt körülbelül 6-7000-re tehető azoknak a száma, akiket elvittek, a legtöbbet a Csíki medencéből, elsősorban a hágókon való küzdelmek után következett ez be, s ahogy átjutnak ezeken a szorosokon, végigvonultak Al- és Felcsíkon, ekkor összegyűjtöttek vagy 3000 embert. Körülbelül ugyanennyire tehető a partiumi elhurcolások száma is, ahol a debreceni páncélos csata állította meg a szovjet hadsereget, s járult hozzá, hogy erről a környékről nagyobb arányban vigyenek el embereket. 
Az elhurcolásokkal kapcsolatban el kell mondani, hogy a bűnhődés sok esetben nem volt összhangban a bűnnel, mert nagyon sok olyan embert vittek el, akik teljesen ártatlanok voltak. Én magam is több olyan interjút készítettem, ahol a 14 éves gyermeket felküldik az óvóhelyről a lakásba, a szovjet járőr összeszedi, és elviszik négy évre Szibériába. Nagyon sok volt a 18 év alatti diák, aki Szibériában, a lágerekben nő fel, szörnyű körülmények között. 
Amikor elfogytak a listák, akkor már azt vittek el, akit értek. Először a törvényszék fogdájába vitték az embereket, és húsz embert is bezsúfoltak egy három személyes cellába, majd hajnalonként, hogy ne legyen nagyon feltűnő, a Tordai úton kísértek fel több száz főt és indítottak el Torda irányába gyalogosan. Azért úgy, mert a visszavonuló német csapatok berobbantották a kolozsbósi alagutat és felszaggatták a vasúti síneket, így a vasútvonal használhatatlan volt. Tordán bevagonírozták őket és Aranyosgyéresen keresztül Brassó, Focşani, Iaşi irányában a Szovjetunióba vitték. 1944. decemberéig mind a 20-25 ezer észak-erdélyi magyart elviszik a Szovjetunióba. 
Hogyan kerülnek haza ezek az emberek? 
– Van, akinek hamar sikerült hazajönni, például akik szovjet szempontból “hasznavehetetlenek” voltak, mert nem tudtak dolgozni. Őket az első transzporttal hazaküldik, közvetlenül a háború befejezése után, de közülük sokan nem érnek haza, mert már a vonaton meghalnak az elgyengülés és a betegségek miatt. 
A többséget viszont kinn tartották évekig, az utolsók csak 1953-ban jutottak haza, Sztálin halála után. Az egyik túlélő elmesélte, hogy az utcáról szedték össze, s amikor megpróbált elszaladni, akkor a géppisztolyból kilőtt sorozattal ijesztették meg és kényszerítették vissza a sorba. 16 éves volt akkor, és kilenc évet töltött a Szovjetunióban.
A németek deportálása miben különbözött a magyarokétól? 
– A németek deportálása már más kontextusban zajlott le. A németeket úgy vitték el, hogy a románoknak 300 000 embert kellett biztosítani a Szovjetuniónak kényszermunkára. Persze ezt nem így mondták, jóvátételi munkának nevezték, amiért Románia részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Ekkor nem a románokat küldték, hanem a németeket, a „fasisztákat”, ahogy nevezték, akiket meg kellett büntetni. Ezek a „fasiszták” 16-17 éves lányok és fiúk voltak 1945-1946-ban. Körülbelül 90-100 ezer németet vittek el 1945. januárjában. 
A bánsági svábok közül több mint 50 ezer embert hurcoltak el, a besztercei szász területekről és a szebeni szászok közül is rengeteget, és 15 ezer embert elhurcoltak az akkor már nagyon elmagyarosodott szatmári sváb közösségből is. Így kerültek ki a németek és azok, akiket „németeknek” neveztek, a szovjet lágerekbe. Nagyon sokat csak a németes hangzású neve miatt vittek el. 
A németek esetében tehát jóval szisztematikusabb volt a begyűjtés, és nem a partizántevékenység volt az ürügy, hanem munkáskézre volt szüksége a Szovjetuniónak, ezért ekkor már lányok is bekerültek a transzportba. Amíg a magyarok esetében elsősorban a férfiakat vitték el, addig a németek esetében egész családokat deportáltak, sőt terhes nőket is, voltak olyan esetek, hogy ott szülte meg a gyermeket a lágerben. 
Amíg a negyvenes évek elején Erdély valóban egy multietnikus környezet volt, ez mostanra teljesen megszűnt, és ez a második világháború végén kezdődött. 1944-ben elvitték a zsidókat, 1945-ben deportálták a németeket. Így ma már lehet nyugodtan német államelnöke Romániának, mert németek már nincsenek. Én őszintén félek attól, hogy néhány évtized múlva magyar államelnöke lesz az országnak… Mert az azt fogja jelenteni, hogy mi már nem vagyunk, vagy legalábbis politikailag is jelentéktelen a maradék, összezsugorodott magyar közösség. Mint tudjuk, magyarok ma már egyre kevesebben vannak Romániában, maradtak a románok és azok a romák, akik még nem románosodtak el. Erdély hajdani etnikai sokszínűsége tehát elveszett. 
Az 1944 novemberében bevezetett szovjet katonai közigazgatás a magyar emlékezetben mintha pozitívként maradt volna meg. Mi az oka ennek a kettős emlékezetnek, hiszen a szovjetek voltak azok, akik alig egy hónappal azelőtt még deportálták az embereket? 
– Az 1944 őszi események mindenkit pánikszerűen érintettek. 1944 késő nyara volt a pánik csúcsa. Az erdélyi magyarok érezték, hogy a románok átállásával nagyon nagy a baj. A frontátvonulás, az atrocitások és a deportálások is viszonylag gyorsan lejártak, és kezdett visszatérni a normális élet. A szovjet megszálló alakulatok számára elsődleges cél volt, hogy lecsillapítsák a kedélyeket, ezért is parancsolták ki a román adminisztrációt, amely a szovjet hadsereg mögött érkezett. 
Először Kolozsvárról október 15-én, alig négy nappal a bevonulás után, Kolozsvár város parancsnoka visszautasította a román adminisztráció bevonulási kérelmét, és a román hivatalnokoknak el kellett hagyniuk a várost. Az ő közbenjárására, de szovjet felsőbb utasításra is, Malinovszkij marsall egy hónappal később elrendelte, hogy egész Észak-Erdélyből tűnjön el a román adminisztráció. A magyar fél ekkor úgy érezte, hogy a Szovjetunió megmentette őt a románoktól, és esély van arra, hogy ne kerüljön az egész terület Romániához, mert ne feledjük el, hogy a szeptemberi fegyverszüneti egyezmény úgy hangzott, hogy „Erdély vagy annak nagyobbik része adassék vissza Romániának”. 
A Szovjetunió nagyon okosan taktikázott, és nyitva hagyta a kérdést. A magyarság nagyon reménykedett abban, hogy a Szovjetunió mégsem fogja hagyni a helyzetet teljesen eldurvulni, és a szovjetek is úgy állították be magukat, hogy felszabadítóként érkeztek az országba. Néhány hónapig a magyarok azt hitték, hogy ha a szovjet árnyékban baloldali orientációt vesznek fel, jobb fényben tűnnek fel a Szovjetunió előtt, és ez a béketárgyalásokon segíteni fog abban, hogy megmaradjon Erdély egy része magyar területként. 
Ebben nagyon komolyan kezdtek hinni, sőt, volt egy másik vonulat is, amelyik azt mondta, hogy hátha elérhető egy magyar-román, svájci mintára szerveződő, önálló Erdély. A Szovjetunió ugyanis – mint ahogy Tofik Iszlamov levéltári kutatásaiból is tudjuk – egy ideig, 1943. decemberéig ezzel a gondolattal is játszadozott, hogy Magyarország és Románia közé kellene egy ütköző állam, így a Szovjetunió rovására egyik sem tudna megerősödni, és mindig sakkban tartanák egymást. Ezt a szovjet propaganda nem is titkolta, és ez eljutott Erdélybe, így sok baloldali orientációjú értelmiségi kezdett ebben gondolkodni. 
1944. november 14-től 1945. március 6-ig abban reménykedtek, hogy hátha sikerül etnikai megegyezésre jutni a románok és a magyarok között, s ne feledjük el, hogy akkor csak Észak-Erdélyben 1 millió 300 ezer magyar élt, az egy más etnikai közeg volt, akkor még lehetett beszélni román-magyar Erdélyről. Amikor a Groza-kormány hatalomra került, Románia hivatalosan is baloldali orientációt vett fel, méghozzá jóval korábban, mint Magyarország. Románia kezdett szebb fényben feltűnni Moszkvában, és a bukaresti kormányzat is inkább kommunistává vált, csak hogy Észak-Erdélyt megkapja, ezért, amikor márciusban Petru Groza hatalomra kerül, a Szovjetunió Románia javára dönt. Ekkor több szempontot is figyelembe vettek: a románok megígérték, hogy lemondanak Besszarábiáról és Észak-Bukovináról, cserébe viszont kérik Észak-Erdélyt. 
Ezért volt olyan nagy csalódás, amikor márciusban újra bevonult a román adminisztráció, és kiderült, hogy egész Észak-Erdély újra a románoké lesz. Talán emiatt is utólag még szebb fényben tűnik most fel az a pár délibábos hónap, ami az erdélyi köztársaság időszakát jelentette 1944. novembere és 1945. márciusa között.
Simon Mária Tímea. Transindex.ro

Juncker: Románia jó úton halad az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus lezárása felé
Remélhetőleg a lehető leghamarabb, még a jelenlegi uniós bizottság megbízatásának lejárta előtt megteremtődnek az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus lezárásának (MCV-jelentések) feltételei Romániában - hangoztatta Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Dacian Cioloş miniszterelnökkel folytatott brüsszeli megbeszélését követő sajtótájékoztatóján hétfőn. 
Az Európai Bizottság elégedett azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a kormány tesz az igazságszolgáltatás reformja érdekében - fogalmazott Juncker. 
Dacian Cioloş miniszterelnök - aki korábban maga is brüsszeli biztos volt - a sajtótájékoztatón elmondta, hogy Románia teljesítette Brüsszel kéréseit, és készen áll az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus lezárására. Cioloş emellett reményét fejezte ki, hogy országának nem kell kivárnia 2019 októberét, amikor a bizottság mandátuma lejár. 
A kormány szerint az Európai Bizottság január végén közzétett országjelentése megerősítés, hogy Románia fejlődött. A dokumentum azt igazolja, hogy a korrupcióellenes harc és az igazságügy területén végrehajtott reformok tartósak és fenntarthatóak, de a kormány továbbra is komoly erőfeszítéseket tesz az említett célok teljes körű megvalósítása érdekében - fogalmazott a miniszterelnök.  Románia és Bulgária úgy csatlakozott az unióhoz, hogy vállalták: Brüsszel továbbra is ellenőrzi az igazságszolgáltatási rendszer működését és függetlenségét, valamint a korrupció elleni fellépést. Brüsszel közölte: mindez addig tart, míg Románia nem teljesít minden kitűzött célt. 
Cioloş elmondta, hogy Jean-Claude Junckerrel folytatott megbeszélésén szóba került Románia schengeni övezeti tagsága is, amellyel kapcsolatban a miniszterelnök rámutatott, hogy országa teljesítette az unió elvárásait és kész arra, hogy a schengeni övezet teljes jogú tagja legyen. Egyébként a bizottság álláspontja is évek óta ez, viszont a schengeni tagságról nem a bizottság, hanem a tagállamok kormányainak képviselőiből álló tanács dönt. Több tagállam is az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus során készített pozitív bizottsági jelentésektől teszi függővé, hogy hozzájárul-e Románia - és Bulgária - schengeni tagságához. 
Cioloş kétnapos brüsszeli látogatásának első, hétfői napján találkozott Frans Timmermans európai bizottsági alelnökkel is, akivel Románia schengeni övezethez való csatlakozásáról, a migráció kérdéséről és az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus legutóbbi jelentéséről tárgyalt. 
A miniszterelnök programja szerint találkozik Johannes Hahnnal, az Európai Bizottság szomszédságpolitikáért és csatlakozási tárgyalásokért felelős tagjával, valamint Krisztalina Georgieva költségvetésért és humánerőforrásokért felelős uniós biztossal is. (mti) Transindex.ro

Feszültségek az RMDSZ-ben a székelyudvarhelyi polgármesterjelöltség kapcsán
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Feszültségek alakultak ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) a székelyudvarhelyi polgármesterjelölt kiválasztása kapcsán.
A csaknem 95 százalékban magyarok által lakott 33 ezer lakosú székelyföldi városban az RMDSZ helyi szervezetének az elnöke, Bunta Levente polgármester kedden közleményben jelentette be, hogy nem vesz részt a szövetség által szervezett előválasztáson, de támogatói arra biztatják, hogy tovább képviselje a várost.
Az RMDSZ korábban bejelentette, hogy előválasztást szervez a szövetség polgármesterjelöltjének a kiválasztására. A pénteki határidő előtt azonban csak Arros Orsolya, a szövetség nőszervezetének a helyi elnöke nyújtotta be a pályázatát. A helyi szervezet elnökségének a tagjai közül többen összegyűjtötték a jelöltséghez szükséges aláírásokat, de mégsem neveztek be a versenybe. Döntésükkel az ellen tiltakoztak, hogy az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete beavatkozott az előválasztások előkészítésébe.
Az RMDSZ Verestóy Attila szenátor által vezetett udvarhelyszéki szervezete és a Bunta Levente által vezetett székelyudvarhelyi szervezete között annak kapcsán alakult ki konfliktus, hogy ki vehet részt szavazóként a polgármesterjelöltet kiválasztó előválasztáson. A széki RMDSZ azt javasolta, hogy bárki részt vehessen, aki előzetesen regisztrálta magát, a városi szervezet viszont csak az RMDSZ-tagok részvételét tette volna lehetővé.
"Székelyudvarhely nem kér a megvezetésből, nem kér a bábként odatett polgármesterekből, nem kér az RMDSZ-ből sem, ha az nem a közösségünket szolgálja" - jelentette ki keddi közleményében Bunta Levente.
Az RMDSZ székelyudvarhelyi polgármesterjelöltjét a március 13-ra meghirdetett előválasztáson választják ki. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) még nem nevezte meg a polgármesterjelöltjét. A két párt helyi szervezetei korábban jelezték, hogy közös jelöltet állítanának. MTI

Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat a kormány
Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat pályázati úton a kormány, az ötvenmillió forintos keretre március 18-ig lehet kérelmet benyújtani.
Szilágyi Péter nemzetpolitikai helyettes államtitkár a pályázatot ismertetve kedden azt mondta: az elmúlt időszakban számos jelzés érkezett a nemzetpolitikai államtitkárság felé a külhoni magyar közösségek részéről, hogy szükség lenne egy olyan pályázatra, amely kimondottan a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására irányul.
A pályázat egy hiánypótló kezdeményezés, mert ez az első olyan felhívás, amely kifejezetten a külhoni ifjúsági civil szervezetek és egyházi jogi személyek támogatását tűzte ki célul. A pályázaton a Kárpát-medencében tevékenykedő, valamint a diaszpórában működő ifjúsági szervezetek vehetnek részt - közölte.
Kitért arra is, hogy korábban már meghirdették "A magyar kultúráért és oktatásért" pályázatot, ezért a jelen felhívásban nincs lehetőség oktatási intézmények támogatására, diák- és hallgatói önkormányzatok által szervezett, illetve az oktatási intézmény működésébe tartozó rendezvények segítésére.
Az MTI-hez eljuttatott felhívás szerint az ifjúsági közösségek tevékenységének támogatására irányuló pályázat célja a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való megmaradásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az ifjúsági közösségek támogatása által.
A felhívásra olyan határon túli ifjúsági civil szervezet és/vagy egyházi jogi személy nyújthat be pályázatot, amely a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekeinek képviseletét vállalta fel létesítő okiratában, tevékenységének célcsoportja pedig a 15-29 év közötti korosztály.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet. Budapest, 2016. február 16., kedd (MTI)

Történész: Horthy megítéléséhez kritika és empátia is kell
Horthy Miklós kormányzó reális megítéléséhez kritikára és empátiára egyaránt szükség van - hangsúlyozta Turbucz Dávid történész a Horthy-kultuszról szóló könyve bemutatóján a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) könyvtárában.
A szerző szerint ma még a közbeszédben többnyire vagy fasiszta diktátornak, vagy a nemzet atyjának tartják a kormányzót. A végletesen leegyszerűsítő megközelítések egyik előzménye a két világháború közti kritikátlan kultusz, a másik viszont az 1945 utáni szintén egyoldalú elutasítás.
Turbucz Dávid rámutatott: a kultusz építőinek motivációi eltérőek voltak. Egyesek őszintén, mások karriervágyból vagy pusztán az igazodási kényszerétől vezettetve járultak hozzá a folyamathoz.
Ablonczy Balázs, a könyv egyik méltatója a rendezvényen felidézte, hogy az 1930-as évek végén az ellenzéki, szociáldemokrata lap, a Népszava is köszöntötte Horthy Miklóst. Az egyik szociáldemokrata képviselő pedig akkoriban egyenesen úgy fogalmazott: "eljutottam odáig, hogy éljen Horthy Miklós!"
Romsics Ignác történész, akadémikus méltatásában rámutatott: a Horthyt övező két világháború közötti vezérkultusz akkoriban a kontinensen egyáltalán nem volt egyedülálló. Finnországtól Romániáig, Lengyelországtól Franciaországig számos katonatisztből lett egyszemélyi vezető került európai állam élére. Ez a vezetési stílus és berendezkedés azonban egyértelműen megkülönbözethető a Mussolini, majd Hitler által kialakított rendszerektől. Szintén azt emelte ki, hogy a két világháború között glorifikált magyar vezetőt 1945 után immár egyenesen diabolizálta az uralkodó propaganda, a kiegyensúlyozott megközelítések máig nem tudtak túlsúlyba jutni a közbeszédben.
Fodor Pál történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója a könyvbemutatón méltatta, hogy a szerző a Horthy-kultuszt, a két világháború közötti szimbolikus politikát a saját korába helyezve próbálja bemutatni és megérteni. Megjegyezte: a kultusz negatív hatása annyiban nyilvánvalóan tetten érhető, hogy a korszak végére Horthy maga is elhitte, amit róla állítottak, hogy kivételes egyéniség, aki nélkül minden összeomlik. Ez pedig minden bizonnyal hozzájárult a korszak utolsó éveinek szomorú mérlegéhez. Milan Kundera írót idézve úgy fogalmazott: a 20. század legszomorúbb öröksége, hogy az életet lefokozta politikává, a politikát pedig propagandává.
Kérdésre válaszolva Turbucz Dávid a könyvbemutatón elmondta: a fennmaradt dokumentumok szerint a szovjet diktátor, Sztálin döntött arról, hogy Horthyt nem kell háborús bűnösként felelősségre vonni, miközben például az akkori magyar kommunista vezető, Rákosi Mátyás szorgalmazta volna bíróság elé állítását. Sztálin azonban feltehetően célszerűtlennek tartotta volna, hogy a nemzeti szimbólumból mártírt csináljanak. Továbbá az is motiválhatta, hogy Horthy 1944. október 15-én, bár sikertelenül, de mégiscsak megpróbálkozott a kiugrással a háborúból és a német szövetségből.
Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919-1944 című kötete három nagy fejezetre oszlik. Az első a kultusz 1919-1920-as időszakát mutatja be, ahol Horthy mint "országmentő" jelent meg. Az 1920 és 1938 közötti időszak kulcsszava az "országépítő", a harmadik fejezet pedig azt mutatja be, hogy 1939-től miként teljesedett ki az akkor már "országgyarapítóként" aposztrofált kormányzó kultusza.
A szerző 18 korabeli országos napilap évfolyamait vizsgálta át a kultuszépítés szempontjából, a kötetben mintegy hatvan oldalon át sorakoznak az ezzel kapcsolatos grafikonok, táblázatok. A vizsgálat kiterjedt a korabeli rádióadásokra és filmhíradókra is.
Turbucz Dávid munkája a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének 2012-ben indult Magyar történeti emlékek című könyvsorozata 35. kiadványként jelent meg. MTI

Házkutatás a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban
Házkutatást tartottak a korrupcióellenes ügyészség (DNA) Bukarestből érkezett ügyészei szerda reggel Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester lakásán, majd délelőtt a sepsiszentgyörgyi városházán folytatták a vizsgálatot – közölte az MTI-vel telefonon a polgármester.
Antal Árpád elmondta, hogy az ügyészek az Európai Fejlesztési Bankkal kötött egyik hitelszerződés aktáit vizsgálják.
„2014-ben ellenőrzött a számvevőszék egy szerződést, amelyet a sepsiszentgyörgyi önkormányzat az Európai Fejlesztési Bankkal kötött. Ezt a szerződést (a feljelentők) nem értették meg, mert még ilyet nem láttak, ezért feljelentettek a korrupcióellenes ügyészségnél, amelyik most kijött, hogy megvizsgálja az ügyet. Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy mindent szabályosan végeztünk. Ha az igazság érdekli őket, akkor nagyon hamar meggyőződnek róla, hogy minden rendben van" – mondta az MTI-nek a polgármester.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott Antal Árpád elmondta a város 12 millió eurós (3,1 milliárd forint) hitel felvételéről kötött szerződést az európai bankkal. Az összegnek kevesebb mint felét hívták le útjavításokra, bicikliutak építésére és más infrastrukturális fejlesztésekre. Hozzátette, a számvevőszéki ellenőrzéskor maga a hitelező is kijelentette, hogy folyamatosan ellenőrzi a sepsiszentgyörgyi szerződés végrehajtását, és mindent rendben levőnek talált.
Ebből a keretből „egy eurocentet sem lehet elkölteni, ha az Európai Fejlesztési Bank erre nem bólint rá" – jelentette ki a polgármester. Antal Árpád furcsállotta, hogy ha a hitelt fizető és a hitelt felvevő fél is mindent szabályosnak talál, akkor egy harmadik fél is vizsgálatot indít, csak azért, mert nem találkozott még ilyen hitelszerződéssel, és nem érti meg a működését. Magyarázatként hozzátette, Romániában a külföldi pénzintézetekkel kötött hitelszerződésekre teljesen más szabályok vonatkoznak, mint a belföldi bankokkal kötött szerződésekre. Úgy vélte, ez lehet az oka az ügyészség vizsgálódásának.
Antal Árpád elmondta, a lakásán végzett házkutatás után egy, a kormánynál tett múlt heti látogatása napirendjét rögzítő lapot, valamint egy számítógépes adathordozót foglaltak le az ügyészek. A polgármester azt is elmondta: tudomására hozták, hogy miután befejeződik a házkutatás a polgármesteri hivatalban, Bukarestbe szállítják kihallgatásra.
Gazda Árpád
MTI
Erdély.ma

Székely szabadság napja – Florea: lehet felvonulás, de csak rendben
Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester szerint felvonulhatnak Marosvásárhelyen a székely szabadság napja résztvevői, de csak rendben.
A polgármesternek a székely szabadság napjára vonatkozó nyilatkozatát az Agerpres hírügynökség idézte szerdán.
„A polgármesteri hivatal soha semmilyen felvonulást nem tiltott be. Csupán egy olyanfajta megnyilvánulást tiltottunk, amely sértette mások épségét, vagy bántott másokat. (...) Nekem nem felel meg, hogy a város lakói fizessenek a végtelenségig egyes úgynevezett vezetők ostoba stratégiáiért" – idézte a polgármestert a hírügynökség. Dorin Florea kijelentette, ha a résztvevők a székely vértanúk emlékművétől be akarnak vonulni egy petícióval a város központjába, ezt megtehetik, de csak akkor, ha rendben vonulnak.
A polgármestert a törvényszék kötelezte arra, hogy vegye tudomásul a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) bejelentett megemlékező és tiltakozó megmozdulását, miután a tavalyra tervezett hasonló rendezvényt betiltotta, és elhárította az idei március 10-re bejelentett rendezvény tudomásulvételét.
Dorin Florea helytelenítette, hogy az efféle kérdésekről a bíróság dönt, mert szerinte az ilyen rendezvények miatti felelősség az önkormányzatokat terheli.
Izsák Balázs hétfőn az MTI-nek elmondta, semmilyen peres fejlemény nem akadályozhatja meg azt, hogy március 10-én, a székely szabadság napján az SZNT megtartsa a bejelentett marosvásárhelyi megemlékezést és tiltakozást. Az SZNT elnöke szerint a bírósági ítélet megerősítette azt a meggyőződését, hogy Marosvásárhelyen az elmúlt években a polgármesteri hivatal módszeresen megsértette a gyülekezési jogot. Hozzátette: ennek a gyakorlatnak véget kell vetni.
Az SZNT 40 ezer résztvevővel számol a március 10-i marosvásárhelyi rendezvényen. A rendezvény megemlékezéssel kezdődik a székely vértanúk emlékművénél, majd tiltakozó felvonulással és a Maros megyei prefektusi hivatal előtti tüntetéssel folytatódik.
MTI. Erdély.ma

Románia humanitárius segélyt ad Moldovának
Románia humanitárius segélyt ad a Moldovai Köztársaságnak – jelentette be szerdán Klaus Iohannis román államelnök, miután moldovai kollégáját, Nicolae Timoftit fogadta bukaresti hivatalában. A megbeszélést követő nyilatkozatában Iohannis emlékeztetett, hogy a román parlament tavaly megszavazott egy 150 millió euró értékű visszatérítendő hitelcsomagot Moldovának, de a román hatóságok úgy döntöttek, csak akkor folyósítják az első, 60 millió eurós részletet, ha Moldova folytatja a reformokat és az Európai Unió felé vezető útját. Moldovának több feltételt kell teljesítenie, és Iohannis szerint nem lehet tudni, hogy mennyi idő alatt sikerül ez neki. Ezért döntöttek úgy, hogy Bukarest vissza nem térítendő humanitárius segélyt ad Moldovának, amelynek állampolgárai segítségre szorulnak – magyarázta Iohannis. Ugyanakkor nem pontosította, hogy miből áll és milyen értékű lesz a segély.
Moldova nehéz gazdasági helyzetben van, amit évek óta több politikai válság, valamint a bankszektort megrázó korrupciós ügyek bonyolítottak.
Az elnöki mandátuma vége fele közeledő Timofti kijelentette: meggyőződése, hogy Moldova előtt egyetlen lehetséges út áll, és az az Európai Unió fele vezet. Jelezte azt is: országa azt akarja, hogy Románia részt vegyen a moldovai energetikai fejlesztésekben, hogy Chisinau is részesülhessen az európai térség stabilitásából.
Iohannis úgy vélte, minél több közös gazdasági projektre van szüksége Bukarestnek és Chisinaunak. Példaként említette a két országot összekötő, részben már megépült gázvezetéket, amelynek révén Moldova alternatív energiaforráshoz jut majd.
MTI. Erdély.ma

Kelemen Hunor: Nem kötünk választási szövetségeket
Az RMDSZ 2016-ban nem köt választási szövetségeket, a helyhatósági választásokon pedig az a célja, hogy megtartsa jelenlegi, mintegy 200 polgármesterét – jelentette be hétfő este Kelemen Hunor szövetségi elnök a közszolgálati televízióban.
„Nem beszélünk választási szövetségekről, mi soha nem kötöttünk választási szövetséget, 2016-ban sem lesz másképp. Egyrészt nem léphetünk koalícióra, mivel rögtön 8 százalékra ugrik a küszöb. Nincs, amiért ilyen szövetségeket, koalíciókat kötnünk, boldogulnunk kell saját erőnkből, és boldogulni fogunk. Ha sikerül megtartanunk a mintegy 200 polgármestert, azt jelenti, hogy teljesítettük kötelességünket. Ahol 2012-ben győztünk, tudunk győzni, ha nem követünk el hibát a jelöltek kiválasztásánál és a választási kampányban, megnyerhetjük az összes polgármesteri hivatalt, esetleg még szerezhetünk két, három, négy polgármesteri hivatalt ráadásul” – nyilatkozta.  A rágalmazásellenes törvényről elmondta: az RMDSZ ellene szavaz vagy tartózkodni fog, de semmiképpen nem szavazza meg, noha egyesek szerint a jogszabály a magyaroknak is javára válhat, hiszen „állandóan szidalmaznak bennünket a Facebookon, az online közegben, és nem csak”. Kelemen Hunor szerint egy ilyen törvény felülszabályozás lenne, és nincs rá szükség, mivel ezekkel a kérdésekkel a polgári törvénykönyv, illetve más jogszabályok foglalkoznak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Anyanyelvünk értékei (Nyelvtörténeti műhely)
Akár az egész család is részt vehet a csütörtökön Sepsiszentgyörgyön induló nyelvtörténeti műhely foglalkozásain. Az Amőba Oktatási Központ újszerű kezdeményezése a magyar nyelvvel kapcsolatos ismeretek bővítését, anyanyelvünk sajátosságainak megismerését célozza.
Nyelvünk kevésbé ismert értékei, például őstörténeti összefüggései is helyet kapnak a hetente szervezett rendezvényen. Hiánypótló jellegét az is adja, hogy iskolai környezetben kevésbé elérhető információk kerülnek terítékre érdekes előadások, interaktív foglalkozások révén. Az identitásépítést segíti, hogy nincsenek korosztályi megkötések, így családi programként is érdekes lehet felnőttnek, gyermeknek egyaránt – mondta érdeklődésünkre Bereczki Kinga. Az oktatási központ vezetője hangsúlyozta, hogy az anyanyelvünk társaságában együtt töltött aktív idő a megismerést, de egyben a család összetartozását is szolgálja.
A program érdekes előadásokból és interaktív foglalkozásokból áll. A magyar nyelv megtartó erejéről Tulit Ilona nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanár, tankönyvszerkesztő beszél, az eredetével kapcsolatos tudnivalókat Zsigmond Győző nyelvész, a Bukaresti Egyetem Hungarológiai tanszékének előadó tanára mutatja be játékos formában, Balla Ede szakrális földrajzkutató és Dezső Tibor Attila református lelkész pedig nyelvünk őstörténeti vonatkozásaira tér ki.  A program február 18-án öt órától indul és májusban ér véget, másfél órás foglalkozások formájában zajlik, heti egy alkalommal, minden csütörtökön. Iratkozni az oktatási központ titkárságán lehet, a részvétel ingyenes, a program megvalósulását a Balassi Kulturális Intézet támogatja.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szó nélküli kommunikáció
A székely-magyarság jelképkultúrájának rituális szimbólumvilágáról tartott ízelítő jellegű bemutatót tegnap délután Balázs Lajos néprajzkutató a sepsiszentgyörgyi Teinben. A szó nélküli kommunikációs eszközrendszert – akárcsak az emberi élet három nagy sorsfordító pillanatát, a születést, házasságot, halált – dr. Balázs Lajos Csíkszentdomokoson kutatta, ez a falu meggyőződése szerint azért különleges, mert kollektív memóriával rendelkezik, rituális szimbólumvilágában még a honfoglalás előttről származó mitikus elemeket őrzött meg.
Megállapításában a rituális szimbólumvilág kialakulása az ember felemelkedésében újabb viszonyt: a szellemi előrelépést eredményezte. Példákkal illusztrálva beszélt többek között a gyertya, a fenyő, a kapu sokrétű szimbolisztikájáról, kiemelve, a szimbólumok megtalálása nem véletlenszerű. Érintőlegesen a címereket, zászlókat is említette, aktualizálva előadását, rögzítette: nem új keletű, de minden korra jellemző, hogy a hatalomra jutók próbálják eltüntetni az előttük levők nyomait. Hogy ez sosem járt sikerrel, és hogy bármiképp üldözzék napjainkban is jelképeinket, ezúttal sem fog sikerrel járni a „vedd el egy népnek múltját...” rossz emlékű talleyrand-i tanács, arra Balázs Lajos előadászáró megállapítása a bizonyíték: a rituális szimbólumok a közösségi emlékezés garanciái.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önállóbb a kolozsvári magyar egyetemi tagozat
Három egyetemi oktató pályázik a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetői tisztségére. A Transindex portál tegnapi beszámolója szerint Soós Anna matematikus, jelenlegi rektorhelyettes, Kádár Magor, a Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklámintézet magyar tagozati igazgatója és Markó Bálint, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének vezetője nevezett be a versenybe.
Mindhárman sikernek érzik, hogy Románia legnagyobb és legjobbnak minősített oktatási intézményében a magyar tagozat megerősítette pozícióját az elmúlt négy évben.  Soós Anna elmondta: a magyar tagozat szerves egységként jelenik meg az egyetemen belül, és sikerült működőképessé tenni a négy éve alakult intézeti struktúrákat. A BBTE-n magyar nyelven 75 alapképzésre és 44 mesterképzésre lehet jelentkezni. 2012-ben 281 oktatója volt a magyar tagozatnak, most 313, közülük 285-en főállásúak. Kádár Magor úgy látja, hogy jelenleg nyugodtság és stabilitás jellemzi az egyetemet, Markó Bálint szerint az intézetek megalakulása jogokat és lehetőségeket hozott a magyar közösségnek, csak élni kellett vele. 
A jövő hétfői választáson a főállású magyar tagozatos oktatók és a diákelektorok adhatják le voksaikat.  A kolozsvári BBTE-n – a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemtől eltérően – sikerült életbe léptetni a 2011-ben elfogadott oktatási törvény előírásait, amelyek viszonylagos önállóságot biztosítanak a magyar tagozatnak. A magyar tagozat vezetőjét megegyezés szerint a magyar tagozatért felelős rektorhelyettessé nevezi ki az egyetem rektora. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szili–Biró- találkozó
A Magyar Polgári Párt elnökét, Biró Zsoltot budapesti hivatalában fogadta Szili Katalin, akit a határon túli magyar közösségek autonómiaügyeinek koordinálására kért fel Orbán Viktor kormányfő.
Az MPP elnöke közleményben tájékoztatott az eseményről, amely szerint a felek a megbeszélésen áttekintették az aktuálpolitikai helyzetet, különös tekintettel az autonómiamozgalom helyzetére. Külön elemezték az autonómia- statútumok kapcsán felmerülő vitás kérdéseket, és egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzetet a túlzott átpolitizálás jellemzi, ami megnehezíti a közös fellépést, ezáltal pedig a megvalósíthatóságot sodorja veszélybe.
Biró Zsolt leszögezte: éppen ezt az áldatlan állapotot kellene felszámolni, hogy érdemi előrelépés történjen. Hozzátette: a 2016. évi helyhatósági és parlamenti választások komoly kihívás elé állítják a romániai magyar pártokat, és ez az időszak nehezíti az együttműködést. "A magunk részéről eddig is közvetítő szerepet vállaltunk, ezt követően is ezt szeretnénk. Számunkra kulcskérdés, hogy mielőbb a parlament elé kerüljön egy olyan autonómiatervezet, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi támogatottság mutatható fel" – mondta Biró Zsolt.
*
Köztudott, hogy Szili Katalin hívta életre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, amikor miniszterelnöksége idején Gyurcsány Ferenc ellehetetlenítette a Magyar Állandó Értekezlet működését. A magyar Országgyűlés egykori elnöke autonómiakoncepciók kidolgozásával foglalkozik, és feladatköre lényegében megegyezik azzal, amit 2004 óta az autonómia-albizottság és a nemzeti összetartozás bizottság keretein belül, illetve később házelnökként is folytatott. Népújság (Marosvásárhely)

Rákóczi szövetségek tanácskozása Dálnokon
Február 12–14. között Dálnokon, a Barabás Miklós Központban került sor a különböző megyék Rákóczi szövetségei képviselőinek találkozójára.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára elmondta, hogy a tanácskozás célja a szövetség erdélyi tevékenységeinek – különös tekintettel a beiratkozási programokra – hatékonyabbá, eredményesebbé tétele, ugyanakkor az erdélyi partnerek emberi és szakmai együttműködésének erősítése.
Bevezetőként Takaró Mihály irodalomtörténész Magyar kultúra tegnap, ma és holnap című előadásában megfogalmazta, hogy ünnepelni már tudunk, ám a hétköznapokkal még baj van, hiszen a legújabb generáció számára nem hívó szó a dicső múlt, mert a kitárult, globalizálódott világot szeretné élni, nem a nagyapái életét. Ha lehetőséget teremtünk arra, hogy a gyerekeket szívesen írassák a szülők magyar iskolákba, ahol magyarul mernek gondolkodni és álmodni, akkor a magyar kultúra többé nem csupán gúnyát jelent, hanem életük részévé, a bőrükké válik. Rajtunk múlik, hogy a krízisből katasztrófa vagy katarzis lesz. Figyelmeztetett, hogy pedagógusként ne váljunk teljesen mozaiklátásúvá, mert a nemzet ereje gyengül, ha a mozaikrészek nem alkotnak egységet.
Kémenes Lóránt türi plébános beszámolt arról, hogy délutáni iskolát nyitottak, ahol magyar származású román gyermekekkel foglalkoznak, játékos magyarnyelv-tanulással ébresztgetik a mélyen alvó anyanyelvet. Hangsúlyozta, hogy a szórványban élő tudja igazán támogatni a szórványban élőt, és ehhez háttér lehet a tömbmagyarság.
Jelen volt az erdélyi Rákóczi szövetségek elnöke, Csorba Árpád István, aki feladatának érzi az olyan szövetségek támogatását, feltérképezését, amelyek lelkesedése lankadni kezdett. A marosvásárhelyi Rákóczi Szövetséget képviselte Szilágyi Nándor és Hargitay Tamás közgazdászként. Korodi Éva, szintén Marosvásárhelyről, angol szakosként vett részt a találkozón. Hargitay Tamás felajánlotta a segítségét az információ hatékony áramoltatásában.
Dr. Vass Levente szülőként és politikusként szólalt meg, kérdésfelvetése: országos projekteket hogyan lehet létrehozni, és meddig lehet fenntartani? Megfogalmazta, hogy alulról építkezve lehet minőséget elérni, olyan hálózatot kiépíteni, amely biztonságérzetet ad a társadalomban.
Erdei Ildikó a magyarság szempontjából 5% alatti szórvány-nagyvárost, Temesvárt és környékét képviselte. Játszóházas hétvégi programmal várják a magyar óvodáskorúakat, kismamaklubot vezetnek. Fodor Judit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tevékenységéről számolt be.
Kéry Hajnal, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese elmondta, hogy a beiskolázási program sokféle ellenállásba ütközött, főleg a két tannyelvű óvodákban, de előrelendült az ügy, személyes jelenlétével is buzdítja a pedagógusokat, szülőket, hogy a magyar tagozaton való továbbtanulás mellett döntsenek. A beiratkozási program hozzájárult ahhoz, hogy 100-150 gyerekkel többen iratkoztak magyar osztályokba.
Balázs Gyöngyi, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke beszámolt, hogy négy gyerekkel indultak 1999-ben, majd 98 gyerekkel újraindították a magyar oktatást. Igazi sikert jelent Válaszúton a gazdaképzés is.
Gyergyószentmiklósról Selyem Antónia, Aranyosgyéresről Szabó Hajnalka volt jelen. Dést Tárkány Margit és Varga Loránd képviselte. Varga Loránd megjegyezte: nagyon oda kell figyelni, hogy ne az egyéni érdek irányítson.
Pálinkás Barnabás, a Rákóczi Szövetség főmunkatársa utalt arra, hogy idén is működtetik a diákutaztatási programot, regionális vezetőképzőket szerveznek, nyári táborokat, tanártovábbképzőket.
Gratulálunk, és sok sikert kívánunk!
Fábián Anna Olga. Népújság (Marosvásárhely)

Korunk 90 – híd az egyetemes és erdélyi magyar kultúra között
A jövőhöz, fiaihoz, unokáihoz, az új nemzedékekhez, valamint az olvasáshoz, az erdélyi magyar kultúra megismeréséhez, terjesztéséhez és támogatásához vezető kulcsnak nevezte dr. Úry Előd fogorvos a Korunk elismerését, amelyet hétfőn este vehetett át Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztőtől és Kántor Lajostól, a Korunk Baráti Társaság elnökétől. A Korunk Kulcsát a Minerva Művelődési Egyesület székházában, a folyóirat 90. születésnapjára szervezett ünnepségen adták át; az est folyamán színművészek előadásában hallgathattunk meg olyan szövegeket, amelyek az évek során megjelentek a Korunkban.
Az egybegyűlteket Tibori Szabó Zoltán, a Minerva elnöke köszöntötte, aki az egyesület és a Szabadság, valamint a Korunk között ápolt jó viszony mellett az 1926-ban alapított folyóirat történetének néhány fontos mozzanatát is felelevenítette. Mint mondta, Dienes László azzal a szándékkal indította útjára a Korunkot, hogy az kritikai, baloldali, európai kitekintésű lap legyen, amely bemutatja és elgondolkodik a marxista filozófián és annak kritikáján. Termékeny 14 év után, 1940 augusztusában tiltották be a magyar hatóságok, majd 1957 februárjától ismét megjelenhetett – „az akkori főszerkesztő, Gáll Ernő, aki szintén baloldali gondolkodónk volt, Balogh Edgár részvételével, a szerkesztőség tagjainak hozzájárulásával folytatta ezt a baloldali, kritikai hangvételű, társadalomtudományi jellegű folyóiratot”. Gáll Ernő fokozatosan teret biztosított a haladó polgári elemeknek is, többek között Mikó Imre, László Dezső és Venczel József közölt a lap hasábjain, amely egyre inkább hozzájárult a különböző nézőpontok közötti párbeszéd megteremtéséhez. – 1990 után, Kántor Lajos vezetésével is folytatta ezt a fajta párbeszédet, megkerülhetetlen az a munka és teljesítmény, amit a Korunk az elmúlt negyedszázadban letett az erdélyi magyarság asztalára. Színvonalas folyóirat, amelyre büszkék lehetünk – hangsúlyozta Tibori.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Múltunk veszendő kincsei
Könyvtárba járó ember vagyok. El sem tudom képzelni valamely művelődéstörténeti téma kutatását anélkül, hogy át ne nézném az Egyetemi Könyvtár és az Akadémiai Fiókkönyvtár gyűjteményeit. Teszem ezt már közel fél százada. Az utóbbi évtizedekben egy új forrás, kutatási lehetőség is kínálkozik: ez az internet, a világháló. Számomra főleg a kutatás kezdetén hasznos, mert ráirányítja figyelmemet olyan kiadványokra, tanulmányokra, amelyeket talán nem találnék meg az itteni könyvtárakban. A kutatás következő szakaszában a digitalizált folyóiratok jelentenek nagy segítséget: még ha könyvtárainkban – esetleg hiányos – sorozataik elő is fordulnak, nagy könnyebbség otthon, a nap bármely órájában forgatni őket, esetleg lemásolni szövegrészeiket.
Könyvtárügyünk két vonatkozásában már többször közgyűléseken, értekezleteken felszólaltam, ígéretek itt-ott elhangzottak, de a megvalósítás egyre késik, s az idő teltével a megoldás mind nehezebbé válik.
Az egyik feladat egy erdélyi magyar gyűjtőkönyvtár felállítása volna. Szomorú tény, hogy a kötelespéldány-rendszer az 1990-es években összeomlott. A százfele működő kis nyomdák, alkalmi kiadók nem foglalkoznak a köteles példányok illetékes helyre juttatásával. A szerzők, szerkesztők sem gondolnak arra, hogy munkájuk gyümölcse, kiadványuk csak egy nagyobb könyvtárban maradhat fenn a következő nemzedékek számára. Míg a 90-es évekig szinte minden Romániában megjelent magyar kiadvány is eljutott az Egyetemi Könyvtárba s néhány más országos nagy könyvtárba, ma már a kiadványok, de még a folyóiratok is többnyire csak a szerző, szerkesztőség adományából jutnak be a gyűjteménybe. A kutatónak, ha egy szatmári vagy temesvári kiadványra kíváncsi, szerencséje van, ha azt az illető városban megtalálja. Hány iskola nem rendelkezik saját újabb keletű évkönyvei, diáklapja teljes sorozatával! Sokszor az egyetlen remény Budapest, az Országos Széchényi Könyvtár, talán ők begyűjtötték egyik-másik kiadványt. De ott is bevallják, hogy sok a hiány.
GAAL GYÖRGY. Szabadság (Kolozsvár)

Táblaügy
A Kolozs Megyei Törvényszék minapi ítélete megerősítette, hogy Romániáról igen nehéz jogállamként beszélni főleg kisebbségi kérdésben. Már jó ideje megfigyelhető, hogy a nemzetiségek jogainak csorbítására az igazságszolgáltatást használják fel a hatóságok, és ebben a játszmában egyre kevesebb beleszólása van a politikumnak. Nem volt meglepő, hogy a 2000-es évek elején a Funar vezette kolozsvári polgármesteri hivatal önkényes módon megtagadta a helyi közigazgatási törvény alkalmazását, és nem szerzett érvényt annak a kötelezettségnek, hogy Kolozsvár határában magyarul is kiírja a város nevét a hivatalos román elnevezés mellett, ugyanis az 1992-es népszámlálás szerint még 20 százalék fölötti volt a magyar lakosság számaránya.
Némiképp felderengett a remény sugara 2014 júliusában, amikor a most elutasító ítéletet hozó törvényszék egyik bírónője, Monica Trofin a magyarság számára kedvező elsőfokú ítéletben megállapította: a polgármesteri hivatalnak ki kell írnia magyarul is a város nevét. A bírónő úgy indokolta akkori döntését, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséről önkormányzati döntés is született 2002-ben, emellett a törvény nem tiltja, hogy a 20 százalék alatti kisebbségek nyelvén is ki lehessen írni a város nevét, és erre számos pozitív romániai példával érvelt. A történetet azóta ismerjük, az ügy másodfokon bukott meg formai okok miatt és került vissza elsőfokra, a törvényszék pedig másodszor már a korábbi döntéssel ellentmondó ítéletet hozott Alexandrina Nan bírónő révén.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

Magyar gyermekkórusa lesz Kolozsvárnak
A Kolozsvári Magyar Opera meghallgatást tart jó zenei hallással és tiszta hanggal rendelkező 8-13 éves gyermekek számára városunk magyar gyermekkórusa létrehozásának céljából – derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből.
„Kötelességünknek érezzük egy magyar gyermekkórus létrehozását, amely nemcsak az operáé, hanem az egész városé, mindannyiunké” – nyilatkozta Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója. – Kolozsvár méltán megérdemli, hogy minőségi gyermekkórussal büszkélkedjen. A világon nincs még olyan nép, nemzet vagy közösség, amely a magyarhoz hasonlóan gazdag gyermekkórus-irodalommal rendelkezne, kezdve Kodály Zoltán és Bartók Béla egynemű és gyerekkarra írt műveitől, Bárdos Lajoson és Jagamas Jánoson át egészen Vermesy Péter Pimpimpáréjáig. Fontosnak tartjuk, hogy ezeket a műveket megszólaltassuk, ha pedig minden a terv szerint halad, Erdély-szerte és távolabbi helyszíneken is szeretnénk megmutatni az elkészült produkciókat – hangsúlyozta az igazgató. Szabadság (Kolozsvár)

Képek és háttérképek
avagy, reminiszcenciák Erdély képzőművészetének budavári seregszemléjén
Az impozáns termeket járva újfent elidőztem egy rajznál. Címe: Szárhegyi emlék. Szerzője a háromszéki Kökös fia, Deák Ferenc, aki minden idők erdélyi grafikusainak egyik legkiválóbbika volt (tipográfusként különösképpen az), és akinek egy sajátosan zamatos grafikája gazdagította eme nagylélegzetű, honi seregszemlét. Így aztán lépnem sem kellett, hiszen egy helyben élhettem át az egykor bíborfényű napkeltéket is köszöntő baráti diskurzusokat, amelyeknek ma már pusztán a mementó burkában hallhatom folyton távolodó visszhangjait. Egyetlen rajzra tekintek, de egy egész életművet látok. Ez az életmű poétikus és drámai, nagyvonalú és cizellált, melankolikus és derűvel fűszerezett, konkrét és áthallásos; olyanféle, akár egy, a sors bőkezű adományaival felpakolt, vándorútjára induló székelytarisznyás mondahős Nagy Imre kékzöldekben színjátszó fenyveseinek ballada illatú országában.
Egyetlen rajz a falon – egyetlen emlékfutam az üveglappal örökre lezárt, illuzórikusan elfolyó térben. Neve egybeforrt az 1970-ben induló Kriterion Könyvkiadó iskolateremtő képjegyeivel (a kiállítás tárlóiban szemlére elhelyezett kiadványok arculata ezt kellőképpen igazolta is), az ihletett sziluettbe foglalt szárnyas ló évtizedes röptével, s mindez olyan korban, amikor a szellem röghöz kötöttségének kényszerű zablája egyre inkább megfeszült. Kiadványok százainak alaki világra jötténél bábáskodott Feri, mely művek – idő fakította címlapjaikkal – ma is híven vallanak a műforma tisztánlátásáról. S hogy tervezés közben semmi apró szakmai vonatkozású mozzanat sem kerülhette el Deák éberségét, tisztán kiviláglik sűrűn visszatérő, akár credóként is idézhető szavaiból: „Ez egy igen lényeges részletkérdés”.
Id. Feszt László korszakváltó rézkarcai messziről hirdetik mesterük amorf alakzatainak már-már szublimált vízióit. Kedvelt aquaforte-mezzotinto technikával maratott-dörzsölt nyomatai az anyag faktúrájának parádéjával nyűgözik le a szemlélőt. Az Ismeretlen térben és az Analízis címet viselő két kiállított műve közül a másodiknak – amely a csiga-csigavonal képi alakzatait szellemesen variálja – az egyik példánya még születése idején (1972) dedikálva hozzám került, amikor is gyakorta meglátogattam őt „égközeli” műtermének múzeumi miliőt sugalmazó tereiben. Élcelődő természet volt, aki – látványos itáliai bemutatkozásainak visszhangos sikerei idején – művésztársai irigykedésével, meg nem értésével, alaptalan kritikájával szembesülve, némileg kedveszegetten végezte katedravezetői, később pedig rektori teendőit.
Feszt a grafika tágas spektrumának minden elképzelhető részletét jól ismerte. Tanítványok szűkebb köre bolygóként követte őt. Köztük az aradi születésű, majd Sepsiszentgyörgyön tevékenykedő, kiemelkedően tehetséges pályatárs, Baász Imre is. Imre kezdetben inkább expresszív felhangokkal jellemezhető, szimbolikus motívumokat idéző rézkarcokkal jelentkezett (Veszély, Dosszié, Rácstörő), majd évek múlva látványvilága a konceptuális, valamint akcióművészet irányába teljesedett ki. A kor társadalmi feszültségeinek érzékeltetésére ikonikus jelrendszerekben igyekezett meggyőződésének látható formában is hangot adni. A rács, a kötél, a kerítés, a fűrészpengeként villódzó vonalak vissza-visszatérő alakzataiból formálódott teljessé képi epikájának eszköztára. Illusztrációk kapcsán gyakorta keresett fel a szerkesztőségben. Erős művészegyéniségére vallott, hogy mindenkor friss szemléletű szövegrajzait – a megszokottól eltérő módon – nem a kézirat szerzőjének világához idomította, hanem abból a világból azt és annyit vett át, ami és amennyi saját művészi hitvallásának kifejezését legteljesebben szolgálta.
Szervátiusz Jenő szobrai előtt (Önarckép, Térdelő akt, Fahordó, Mosoly stb.) Kolozsvár sétatéri pavilonjában eltöltött elsőéves szemeszterek emlékeit idézem fel, amikor Jenő bácsi a mintázás alapfogásaiba igyekezett minket beavatni. Már a kezdet kezdetén elmondta, hogy a formák megteremtése során két alapvető módon járhatunk el. Az egyik: amikor az anyag fokozatos hozzáadásával „felépítjük” a szobrot, a másik: amikor az előttünk álló tömbből sok türelemmel „kibontjuk” azt. Tanulmányaink során épp az agyagból való mintázás került terítékre, így a modell körül strázsáló állványokon a karakteres és a szánalmas arcmások igen vegyesen váltogatták egymást.
Jenő bácsi köztudottan nem volt bőbeszédű. Ám ha szólt, emlékezni lehetett szavaira. Elméletek hangoztatása helyett szívesebben „statuált” példát néhány határozott mozdulatával a képlékeny anyagra. Egy napon az egyik „mű” igencsak roskatag képet mutatott már születése pillanatában; megroppantnak, elkínzottnak tűnt önnön súlya és alkotója határtalan igyekezete alatt. Látva ezt, Jenő bácsi mintázó fát kért. A művészpalánta készségesen át is akarta nyújtani a magáét: egy aprócska, finoman csiszolt ívekkel kiképzett, nem is olcsó szobrász szerszámot. Ám az avatott mester ezt könnyed mozdulattal visszautasította, és egy deszkának beillő, testes fadarab után nyúlt, amivel a fel-felszisszenő alkotó szeme láttára néhány lendületes csapással pillanatok alatt, szó szerint „helyrepofozta” a degenerált sziluettet. Aztán letette az ekképpen lélegzethez jutott, életre kelt szobor mellé a deszkalapot, egészen közel a finoman csiszolt aprócska mintázófához. Sokat mondó pillantást vetett mindkettőre, a mű megszeppent alkotójára is, aztán szokásához híven, szó nélkül továbblépett.
Szervátiusz Jenő arcának szép ívű „ősmagyar” vonásait Mohy Sándor a kiállításon is bemutatott olajképén örökítette meg(Szobrász). De igen népszerű, a sajtóban is sűrűn leközölt alkotása volt Mohynak az ugyancsak kiállított Borotválkozó önarcképés a Kőfaragók is, amelyek közül az utóbbi, noha még 1947-ben öltött formát, ám évek múltán újabb változatban is feltűnt az egyik megyei tárlat alkalmával. A szóban forgó festmény formakezelésének megkapó nagyvonalúsága, a társszínek érzékeny harmonizációja és mohysándoros összefogottsága az egyik legkorábbi műélményeim közé sorolják ezt a számomra részleteiben ma is felidézhető kompozíciót. És ahogy Mohy – kezdetben Mohi-ként írta a nevét – a szürke árnyalatok biztonságot nyújtó alaprendszerére fűzte fel élénkítő hatású koloritját, úgy vált jellemzővé Kolozsvár egy másik, kedvelt és köztiszteletnek örvendő festője, Fülöp Antal Andor, „mindenki Andorkája” számára a nápolyi-, kadmium-, króm- és permanens sárga színek tobzódása csendéleteinek mindörökké bimbózó virágoskertjeiben (Csendélet őszi virágokkal, Iréne).
Árkossy István. Szabadság (Kolozsvár)

Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat a magyar kormány
Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat pályázati úton a magyar kormány, az ötvenmillió forintos keretre március 18-ig lehet kérelmet benyújtani.
Szilágyi Péter nemzetpolitikai helyettes államtitkár a pályázatot ismertetve ma azt mondta: az elmúlt időszakban számos jelzés érkezett a nemzetpolitikai államtitkárság felé a külhoni magyar közösségek részéről, hogy szükség lenne egy olyan pályázatra, amely kimondottan a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására irányul.
A pályázat egy hiánypótló kezdeményezés, mert ez az első olyan felhívás, amely kifejezetten a külhoni ifjúsági civil szervezetek és egyházi jogi személyek támogatását tűzte ki célul. A pályázaton a Kárpát-medencében tevékenykedő, valamint a diaszpórában működő ifjúsági szervezetek vehetnek részt - közölte.
Kitért arra is, hogy korábban már meghirdették "A magyar kultúráért és oktatásért" pályázatot, ezért a jelen felhívásban nincs lehetőség oktatási intézmények támogatására, diák- és hallgatói önkormányzatok által szervezett, illetve az oktatási intézmény működésébe tartozó rendezvények segítésére.
Az MTI-hez eljuttatott felhívás szerint az ifjúsági közösségek tevékenységének támogatására irányuló pályázat célja a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való megmaradásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az ifjúsági közösségek támogatása által.
A felhívásra olyan határon túli ifjúsági civil szervezet és/vagy egyházi jogi személy nyújthat be pályázatot, amely a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekeinek képviseletét vállalta fel létesítő okiratában, tevékenységének célcsoportja pedig a 15-29 év közötti korosztály.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet. Szabadság (Kolozsvár)