A vlah Duma András
Boian Alexandrovici Timok-völgyi (szerbiai) ortodox pap, a román érzelmű vlahok vezetője arra kérte az anyaországiakat a marosfői szabadegyetemen, hagyjanak fel a „román kisebbségi modell” népszerűsítésével, és tegyék ugyanazt, amit Magyarország saját nemzettársaiért. A nemzeti identitása megőrzéséért már börtönbüntetést is kapó lelkész elmondta, miért van erre szükség: mert a szerbek elnyomják, beolvasztják, ők pedig úgy érzik, Románia annyira levegőnek nézi a Timok-völgyi vlahokat (hogy a görögországi és bulgáriai vlahokról ne is beszéljünk), hogy az minden, a kisebbségi jogok betartására érzékeny ember számára vérlázító.
Erdélyi magyarként nagyon is tudom, miről beszél, és nem értem, miért hagyja ezt Románia (dehogynem: mert ha fellép a vlahokért, nekem is jogokat kell adnia). A vlahok helyzete annyira rossz, hogy az erdélyi magyarokéhoz nem, csak a moldvai csángókéhoz hasonlítható. Velük a hasonlóság viszont megdöbbentő: a templomban nem használhatják anyanyelvüket (ezért is zárták be Bojan Alexandrovici-ot: mert épített egy templomot, amelyben románul misézett), a vlah (román), illetve csángó (magyar) nyelv társadalmi presztízse az illető területen a nullával egyenlő, aki pedig ragaszkodni mer gyökereihez, azzal már nem is az államhatalom vagy a többségi nép, hanem janicsárrá nevelt nemzettársai bánnak el.
Timoki vlah vezetők mondják, Johannis elnök júniusi szerbiai látogatásának szervezői (a román külügy) az elnökkel való találkozásra kizárólag olyan „vlah származású” egyéneket hívtak meg, akik nemzetiségüket amúgy letagadják, és a szerb nacionalizmus szekértolói (olyan ez, mintha nem Duma Andrást, hanem a Dumitru Mărtinaș Egyesület vezetőit hívná meg Orbán Viktor, mikor Bákóban jár). Tették ezt azért, nehogy megbántsák a vendéglátókat. Pedig most erre semmi szükség nem lett volna, hiszen Szerbiában az utóbbi időben tényleges nyitás figyelhető meg a kisebbségi jogok terén.
Mondjuk ki: ami a vlah kisebbségekkel történik, az kulturális genocídium, egy nép lelkének a kiölése, nyelvének keresztre feszítése. És van egy rossz hírem Boian pap számára: az állam, melynek születésem folytán polgára vagyok (Románia) ezt soha nem fogja kimondani…
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Borboly: nem a magyarok üldözik el a románokat Székelyföldről
Nem a magyar többség üldözi el a román ajkú lakosságot Székelyföldről, a gyenge vidékfejlesztési politika annak, hogy kilátástalannak érzik jövőjüket a régióban, és ez a magyar lakosságra is érvényes – véli Borboly Csaba.
Hargita Megye Tanácsának elnökét a megye prefektusának múlt heti kijelentéseire reagáltattuk. Jean-Adrian Andrei a Marosfőn megszervezett nyári táborban arról beszélt, hogy a székelyföldi román közösségen eluralkodott a „tehetetlenség, a félelem és az elhagyatottság érzése”, a közösség tagjai úgy érzik, hogy csak tolerálják őket Székelyföldön, nincs jövőjük a régióban. A kormánymegbízott figyelmeztetett arra is, hogy vészesen fogyatkozik a román közösség Hargita megyében.
Borboly Csaba szerint erről nem a magyarok vagy a megyevezetés tehet. „Ez a folyamat sajnos minden rurális térséget érint. A vidék kiürül, a románok és a magyarok egyaránt külföldre vagy nagyvárosokba mennek” – mondta a Maszolnak.
A politikus szerint a jelenség oka a kormány gyenge vidékfejlesztési politikája. „Erre kellene minél több bukaresti döntéshozónak rájönnie” – fogalmazott a tanácselnök.
maszol.ro

Áramkimaradást okozott a vihar Csíkszeredában
Erős széllökésekkel kísért vihar vonult végig Csíkszeredán hétfő délután. A néhány percig tartó heves esőzés nyomán a városban kisebb károk keletkeztek.
A felhőszakadás áramingadozást és -kiesést okozott Csíkszereda több lakótelepén. A fennakadás az egész megyét érintette, de a vihar elvonulása után mintegy két órával javarészt sikerült helyreállítani a szolgáltatást – közölte érdeklődésünkre Antal Imre, az Electrica Rt. Hargita megyei kirendeltségének vezérigazgatója.
A viharos szél a városban kisebb károkat okozott – tapasztaltuk terepszemlénken. A tömbházak cserepei érintetlenül maradtak, csupán néhány fáról került lomb a járdákra.
A szemetesek tartalmát szétszórta, míg a Szabadság tér Kossuth Lajos utca felőli részén lévő hirdető tetejét lesodorta a szél.
A rövid ideig tartó vihar miatt személyi sérüléshez nem riasztották a mentőket – tudtuk meg Péter Szilárdtól, a Hargita Megyei Mentőszolgálat igazgatójától.
A kora esti órákban sok helyen még nem sikerült helyreállítani az áramszolgáltatást, olvasóink visszajelzése alapján a Müller László és a Kőrösi Csoma Sándor utcákban, a Testvériség sugárúton, valamint Csíksomlyó és Zsögöd nagy részében nem volt áramellátás cikkünk publikálásakor és frissítésekor. Ugyanakkor városszerte több helyen is biztonsági rendszerek szirénáztak az áramingadozás miatt. Több helyen megadták már a villanyt, viszont helyenként még nem elérhető a kábeltévé és az internetszolgáltatás.
Székelyhon.ro

Megelevenedett Csaba királyfi Csíksomlyón
Az esősre fordult időjárás ellenére több tízezerre tehető azon, szerte Székelyföldről, Erdélyből és Magyarországról érkezettek száma, akik részt vettek a Csaba királyfi „székely nemzeti rockopera” Nagyboldogasszony-napi, csíksomlyói bemutatóján.
A Csaba királyfi ősbemutatója a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban zajlott 2011-ben nagy sikerrel, tavaly pedig Magyarországon, Püspökladányon is bemutatták.
A Boldogasszony anyánk kezdetű himnuszt énekelve Bodó György gyimesközéploki plébános vezetésével több száz népviseletbe öltözött csángó vonult be a Hármashalom oltár elé.
Elsőként G. Nagy Ilián, a mű megálmodója köszöntötte a több tízezer fősre tehető közönséget, majd Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szólt a megmaradásról. „Egy nép számára akkor van megmaradás, ha minden egyes magyarban benne él az egész magyar történelem és az egész magyar kultúra. Évszázadokon át megpróbálták ellopni a történelmünket és a kultúránkat. Különösen így van ez az őstörténetünk tekintetében, a hunokkal, Attila királlyal és Csaba királyfival kapcsolatban. Ezért ez a ma este, Csaba királyfi megidézése egy új hajtás a magyarság fájának gyökérzetén, amellyel belekapaszkodunk ebbe a földbe. Ez a szülőföld, a mi földünk, a mi őseinknek a földje és mi itt itthon vagyunk!” – hangsúlyozta a rendezvény magyarországi fővédnöke.
Darvas-Kozma József esperes-plébános Isten áldását kérte a mű alkotóira, a több száz főre tehető szereplőre és statisztára, valamint mindazokra, akik kizarándokoltak, hogy részesei lehessenek az előadásnak. „Hitünk megőrzése és nemzeti gyökereinknek a megóvása végett vagyunk itt. Meg akarunk maradni a jövőben is! Ne feledjük el, hogy nekünk itt a Kárpát-medencében kiválasztottságunk és küldetésünk van” – fogalmazott Darvas-Kozma.
A köszöntő szavak után a székely zászlót megidéző köntösben Attila főpapjának szerepében egy élő rocklegenda, Rudán Joe szegezte a nézőknek a kérdést: „Tudjátok-e, ki volt Csaba királyfi?”. A mű végén Csaba ükunokája, Álmos visszatért fiával, Árpáddal és a vezéreivel. Ekkor a székelyek visszaadták a Csaba által rájuk bízott kardot. Attila kardját Álmos fiának, Árpádnak adta tovább, mondván, az ő dolga megvédeni a népet.
A rockopera záróakkordjaként a sokaság egy szívvel-lélekkel énekelte a Himnuszt és a Székely Himnuszt a csillagos ég alatt. A rockopera záróakkordjaként a sokaság egy szívvel-lélekkel énekelte a Himnuszt és a Székely Himnuszt a csillagos ég alatt.
rockoperát Bene Zoltán énekes, zenész hangszerelte, ugyanakkor közreműködött Gáspár Álmos sepsiszentgyörgyi zenész (IV. jelent) és Tóth László (1/3, 2/1 dala). A stúdiófelvételek Szakál Attila basszusgitáros készítette. Az előadást sepsiszentgyörgyi lovasíjászok tették még látványosabbá Pászka Lehel vezetésével. A csíkcsomortáni és a gyergyószéki táncosok mellett a debreceni Hajdú táncegyüttes és a püspökladányi Kenderkóc táncegyüttes tagjai is közreműködtek.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Böjte Csaba képzési központot indítana a bevándorlóknak
Sokan kérték, hogy szóljak hozzá ehhez a kérdéshez! Elolvastam több e témába vágó írást is!
Ugyanaz a kérdés, „menekültek" és két nagyon különböző válasz, és én e két út közül egyikre sem mernék rálépni! Igen, választani, dönteni e két lehetőség között nem merek, mert szerintem befogadni feltétel nélkül őket nem lehet, de véres erőszakkal elűzni sem szabad ezeket az embereket...
Egy harmadik utat javasolnák! Ismerős, hogy 1956 után is volt Ausztriában, nyugaton, a magyar menekültek számára, befogadó lágerek létesültek, hol nem csak a nyelvet, de az együttélés szabályait is meg lehetett, kellene tanulni. Aki erre hajlandó azt be lehet fogadni, aki erre nem azt haza kell toloncolni! Az autó vezetéshez hajtási engedélyt sem lehet erőszakkal szerezni, megvannak a minimumok, mit egy autót vezetni akaró embernek el kell sajátítani, és ha arról eredményesen levizsgázik, akkor kiengedhető a közutakra! Hajtási engedély nélkül, aki kiengedi a forgalomba az embereket az potenciális gyilkos! Gondolom, hogy azok akik közénk jönnek a káosz elöl menekülnek, egészen biztos, hogy megértenék, hogy ez a oktatási, nevelési központ az ö és az ő gyermekei érdekében is van! Nem szeretnénk, ha velük együtt a káosz, az anarchia is átcsapna Európába! Megtapasztaltam, hogy az elvadult utcára került gyerek nagyon goromba, gonosz tud lenni, és ha az ember őket elűzi akkor nagyon kegyetleneké válnak, de ha befogadom, és szépen megfürdetem, megetetem, majd iskolába viszem megnyugszik, és megérti, hogy mindaz mit neki meg kell tanulnia az az ő javát szolgálja. Hihetetlen gyorsan fel tudnak zárkózni ezek a gyermekek, és azt látom, hogy az „elveszett gyermek" mely a társadalom számára probléma volt, a képzés által a társadalom gondjaira válasz lesz! Igen, bátran állítóm, hogy képzés, nevelés által ajándékká, áldássá válik az árva gyermek! Tisztelettel javaslom a kormányainknak, hogy sürgősen hozzák létre az EURÓPAI AKADÉMIÁT, olyan képzési központot, amely felkészíti a bevándorlókat a békés együtt élésre! Itt az idő, hogy hitünkről, keresztény értékeinkről alázattal tanúságot tegyünk! A politikusoknak is, de az egyházainknak is meg kell érteniük, hogy lejárt az az idő, mikor fényes lakásokból, bölcs tanításokat mondogathattak, ki kell lépni Mesterünk, Jézus Krisztus útjára, és meg kell győzzük az embereket, hogy Isten parancsainak megtartása nélkül életünk káoszba, pusztulásba torkol! Ha ezt nem merjük felvállalni, nem tudjuk az embereket szeretettel, szeretetre nevelni akkor a történelem, mind fölösleges kacatokat a süllyesztőbe küld!
Több mint húsz éve árva gyermekeket nevelek, megtapasztaltam, hogy Isten selejtet nem teremt, ezért most is hiszem, hogy van jó megoldás!! Európa vizsgázik, esélyünk van, hogy eredményesen letegyük ezt a vizsgát és még erősebb, szebb legyen a világunk, de azt is tudni kell ha ezt a vizsgát elbukja, akkor a békés létünket is elbukhatjuk!
Hiszek a szeretet végső győzelmében,
Csaba testvér
magnificat.ro
Erdély.ma

IV. Ifjúsági Karaván Beszterce megyében
Újabb kulturális hetet szervezett a Beszterce-Naszód megyei ifjúsági szervezet, a Besztercei MADISZ az Ifjúsági Karaván által augusztus 9-15 között. Az immár negyedik alkalommal megszervezett karaván megállói közé tartozott ez alkalommal Mezőköbölkút, Tacs, Magyarborzás, Almásmálom, Várkudu, Szentmáté és Magyardécse.
Idén harmincöt fiatal indult útnak, akik a megye különböző településeiről érkeztek. A program fejlődése nyomon követhető a négy éve megszervezett eseményen, hiszen ha első alkalommal a nézőket néptánc, modern tánc és egy kis gitárest fogadta, most színdarab, néptánc, modern tánc, humorprodukció volt megtekinthető.
A mindennapi program négy órakor startolt, amikor főként a gyerekeket szólították meg a fiatalok, hiszen a Gyerekvilág program keretén belül különböző kézműves foglalkozásokat próbálhattak ki: arcfestés, quilling, gyöngyfűzés, rajzolás, színezés, cserépdíszkészítés, álarckészítés, katicabogárka, kőfestés, barátságkarkötő készítés. Ezt követte a kulturális program, elsőként a Csipet-csapat színjátszó kör lépett színpadra az Egyszer volt, hol nem volt, de most itt van című humoros összeállítással, amikor is bemutatták a Hupikék törpikék és a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című mesetörténeteket. Ugyanakkor a jelenlévők megtekinthették a besztercei Vadrózsa néptánccsoport fellépését is.
Ezt követően modern táncokkal szórakoztatta a közönséget a Szelfie tánccsoport is, valamint a móka, a humor, a jókedv megtestesítői, a besztercei Mókaklub Mindenki másképp csinálja című humorprodukciója zárta a kulturális programot. A meglátogatott települések közül kettő egy meglepetéssel is fogadta a Besztercei MADISZ csapatát, hiszen Almásmálomban színpadra lépett az Almavirág néptánccsoport, valamint Szentmátéban a Kéknefelejts néptánccsoport egy kimagasló műsorral. A településeken minden este a Selena együttes hívta a helybélieket a táncparkettre élő, mulatós zenével, kivéve Magyardécsében, ahol egy fergeteges buli várta a fiatalokat Dj Picivel. A teljes programon való részvétel bérmentes volt.
A fiatalok ugyanakkor ízelítőt nyerhettek az általuk meglátogatott települések történelmi múltjából is. Magyardécsében Fekete János, helyi református lelkipásztor jó tanácsokkal is ellátta a fiatalokat útravalóul, amikor is így fogalmazott „ne sajnáltassuk magunkat, hogy szórványban élünk. Fogjunk össze és legyünk nagyon erősek.”
A program az Etnikumközi Hivatalának támogatásával zajlott le. A program célja az volt, hogy népszerűsítse a magyar kultúrát és szokásokat, olyan településeken, ahol ritkán adódik lehetőség kulturális műsorok megtekintésére.
„Annak csak örvendeni tudok, hogy van tenni akarás a megyei magyar fiatalokban. Ők a következő nemzedék, ők azok, akik továbbviszik a magyar értékeket, hagyományainkat, örökségünket és örvendek, hogy van bennük potenciál, van bennük akarat. Öröm velük együtt dolgozni, és természetesen bármikor bármilyen gonddal fordulhatnak az érdekvédelmi szervezethez, hiszen mi támogatjuk őket. Én csak gratulálni tudok nekik, és kívánok további sok sikert, hogy minden évben meglephessenek bennünket egy ilyen csodálatos műsorral” – fogalmazott Décsei Atilla, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke.
„Minden produkció a fiatalok átdolgozásával került színpadra. A színdarabnál megragadtunk a két mesetörténetből egy-egy jelenetet, kicsit átdolgoztuk és színpadra elevenítettük. Hasonlóképpen történt ez a modern táncokkal is, valamint a humorprodukció esetében is. Büszke vagyok a fiatalokra. Nagyon sok munka áll a háttérben, felbecsülhetetlen energiát fektettek bele ebbe a projektbe és nagyon jól esett az, amikor a helybéliek eljöttek ezt megtekinteni, megtapsolták őket, sőt a végén odamentek hozzájuk és megdicsérték. Nem is kell ennél több. Nagyon jó hetet tudhatunk a hátunk mögött, sok új barátság született, és természetesen bővült a Besztercei MADISZ tagsága is, aminek kimondottan örvendünk, hiszen felkeltettük több fiatal érdeklődését munkánk iránt. Köszönetet mondunk mindenkinek, akik segítettek, hogy sikeresen megvalósuljon ez a hét, a helybélieknek a munkáért, a szülőknek, hogy megbíztak bennünk és nem utolsó sorban támogatóinknak.” – nyilatkozta Zoltán-Sipos Tímea, a Besztercei MADISZ elnöke.
„Az ilyen és hasonló jellegű teljesítményekkel bebizonyíthatjuk, hogy sokszor tévesen ítélnek meg bennünket, fiatalokat. Amit a nézők láthattak a színpadon, az a mi munkánk. Januártól dolgozunk rajta. 2013-ban színjátszó kört alapítottunk, amelynek vannak állandó, de vannak új tagjai is. Ugyanakkor létrehoztuk a Szelfie tánccsoportot is, valamint a humorklubot is, melyet idéntől elneveztünk Mókaklubnak. Örvendünk, hogy ennyire pozitívan értékelték munkánkat, amely által bátorítást nyertünk, hogy igenis ezt nem szabad feladni és tovább kell csinálni.” – jelentette ki Barta Zsolt, a IV. Ifjúsági Karaván programfelelőse.
„A karaván nem csak ismerkedésre jó, hanem egy hét alatt megtanultunk osztozni, tisztelni egymást. A mindennapi fáradságot és az ide-oda rohanást felülmúlta egy kiváló csapat és az esti bálozgatás. Nagyon jól szórakoztunk és mindenkivel jó kapcsolatba kerültem. Néhány személlyel még szorosabb lett a kapcsolatom és ennek nagyon örülök. Nagyon nehéz egy hét után újra visszakerülni a csendbe és az otthonomba. Nagyon örültem, hogy részt vehettem és reménykedem jövőre is meg less szervezve.” – Köő Krisztina.
„Nekem nagyon tetszett a karaván, sok új embert ismertem meg, sok barátra tettem szert, sok újat tanultam egy het alatt és sikerült jobban kikapcsolódni is, habár nem volt könnyű. De a fáradság nem akadályozta meg a tevékenységeket és minden nap újabb vicces dolgok miatt tűnt el a fardság és egyre jobban szórakoztunk és nevettünk. A karaván segítségével sikerült eltávolítani a szégyenlősségemet és bátrabb lettem, többet kommunikálok és ami a lényeg, sok új dolgot tanultam, hogyan kell jobban összetartani és egymásért jóban-rosszban ott lenni. Nekem ez a hét örökre egy nagyon szép emlék marad.”- Kiss Melinda.
„Nagyon örülök, hogy részt vehettem a negyedik Ifjúsági Karavánon. Jó élmény volt számomra. Megismertem rengeteg új személyt, új barátokat szereztem. Jó volt a társaság, karaván társaim szuperek voltak. Igazán jó élmény volt egy héten át minden nap más és más faluban lenni és ott foglalkozni az ott élő gyerekekkel/fiatalokkal. Nekem nagyon tetszett és remélem jövőre is ott leszek.” – Balogh Zoltán.
Zoltán-Sipos Tímea
Erdély.ma

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS: a magyar-román viszony romlásáért Románia kormánya felelős
Az elmúlt héten Zákonyi Botonddal, Magyarország bukaresti nagykövetével készült, a România Liberă című lapban közölt interjú miatt kirobbant és egyre tovább gyűrűző román-magyar diplomáciai botrány kapcsán fontosnak tarjuk elmondani a következőket:
Figyelembe véve az utóbbi időben egyre erősödő romániai magyarellenességet, különösen nagyra értékeljük, hogy a nagykövet úr diplomatához méltó módon, tárgyilagosan, korrektül és visszafogottan válaszolt az újságíró kérdéseire.
Ezzel szemben túlzónak, elfogadhatatlannak, sértőnek és indokolatlannak tartjuk a román reakciókat, mind hangnemükben, mind tartalmukban. Úgy gondoljuk, hogy sokat elmond Románia miniszterelnökéről az, hogy az ország valós gondjai helyett napokon keresztül kizárólag azzal van elfoglalva, hogy Magyarországot és annak miniszterelnökét sértegesse és rágalmazza.
Mindaz, amit Magyarország a romániai magyar közösség, s azon belül a székelység érdekében tesz, azt a Magyarország és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jó szomszédságról megkötött szerződés – az alapszerződés – szellemében, a romániai magyar politikai szervezetekkel és közképviseletekkel egyeztetve, közösségünk reális igényeinek megfelelően teszi.
Jellemzőnek és fontosnak tartjuk, hogy a Románián kívül élő románok pozitívan értékelik és példaként állítják Románia elé azt a módot, ahogyan Magyarország a határon túli magyarok kérdését kezeli. Nem tartjuk sem okosnak, sem igazságosnak, sem európainak azt a román kisebbségpolitikát, amely cserbenhagyja saját határon túli nemzettársait, hogy itthon zavartalanul tagadhassa a kollektív jogokat, de akár ezen túlmenően akár kormányzati szintre emelje a magyarellenességet, amely immár nem egyes szélsőséges szervezetek sajátja, hanem egyre erősebben jelenik meg a hatóságok tevékenységében. Az Európa Tanács egyre több dokumentuma állapítja meg, hogy a román állam különböző intézményei állandósult háborút vívnak közösségi jelképeinkkel és azok használóival, üldözik anyanyelvünket és korlátozzák annak használatát. Ez elképzelhetetlen egy jogállamban, ugyanakkor a térség stabilitását, békéjét és biztonságát veszélyezteti, hiszen ezeket hosszú távon szavatolni csakis az államközi szerződések, és az egyes államok nemzetközi kötelezettségvállalásainak jóhiszemű és következetes betartása mellett lehetséges.
Megállapítható tehát, hogy a hatóságok siker-propagandájával ellentétben, Románia ellenségként kezeli az itt élő magyarokat, folyamatosan megsérti nem csak az Európa Tanács vonatkozó ajánlásait, de még az ország által ratifikált, a hazai jogrend részét képező kisebbségvédelmi normákat is.
Felkérjük Románia kormányát, hogy tartsa tiszteletben a két ország közötti alapszerződést, különös figyelemmel a 15. cikkely 2., 3. és 9. bekezdéseire, a 19. cikkely 2. bekezdésére, illetve Románia alkotmányának 11. cikkelyére, s haladéktalanul szüntessen be minden, a jogainkat sértő tevékenységet, illetve valóban tartsa be pontosan és jóhiszeműen azon nemzetközi kötelezettségvállalásait, amelyek egyéni és kollektív jogokat garantálnak számunkra.
Marosvásárhely, 2015.VIII.18.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

A megújulásról beszélt Németh Zsolt Kolozsváron
A megújulás kényszeréről beszélt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke este Kolozsváron, a Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján.
Németh Zsolt a reformáció közelgő ötszázadik és a trianoni döntés közelgő századik évfordulója kapcsán felidézte, hogy a reformáció annak idején „újrafogalmazta Európát és a magyarságot", és Trianon után a magyarság is képes volt arra, hogy „újrafogalmazza Erdélyt". A politikus úgy látta, hogy az újrafogalmazás kényszere most, az évfordulók közeledtével is jelen van. Németh Zsolt elmondta, az idei magyar napokra román-magyar politikai nyilatkozatháború közepette kerül sor.
„Mi nem kívánunk olajat önteni a tűzre, a mi kezünk ki van nyújtva, várjuk azt a román vezetést, amelyik a kölcsönös tisztelet jegyében kész együttműködni velünk" – jelentette ki a külügyi bizottság elnöke. A hétfő esti nyitógála szónokai és előadói a nehéz sorsú kárpátaljai népekre irányították a figyelmet. A nyitógála előtti köszöntő beszédében Gergely Balázs, a szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke kijelentette, nem az az erős közösség, amelyik le tudja győzni a másikat, hanem az, amelyik segíteni tud a másiknak.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke felidézte, hogy a kárpátaljai magyarokat is segítségnyújtásra késztette egykor a romániai Ceausescu-diktatúra bukása. Hozzátette, a kolozsvári gesztusban nem is annyira a kárpátaljai iskolások számára szervezett adománygyűjtés a fontos, hanem az, hogy érezhetik az erdélyiek szolidaritását.
A nyitógálán a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című műsorát mutatták be a Kolozsvári Magyar Opera zsúfolásig megtelt termében.
Kárpátaljának nagy szüksége van a szolidaritásra
Kárpátaljának nagy szüksége van a szolidaritásra, és úgy tűnik, ezt már nemcsak az anyaországtól, hanem Erdélytől is megkapja – mondta Németh Zsolt az M1 aktuális csatornának nyilatkozva. Németh Zsolt gratulált a rendezvény szervezőinek, hogy ezen az ünnepi eseményen gondoltak arra, hogy „Kárpátalján most nem ünnepelnek, hanem gyakorlatilag háborús helyzet van", amikor olyan helyzetben van egy magyar nemzetrész, mint a kilencvenes években a délvidéki magyarok voltak.
Rendkívül nagy szükségük van a szolidaritásra a kárpátaljai magyaroknak, és úgy látszik, ezt már Erdélytől is megkapják – mutatott rá.
Németh Zsolt arról is beszélt, hogy mintegy négymillió euróból felújították a kolozsvári Farkas utcai református templomot, amely – mint mondta – a Kárpát-medence és egész Délkelet-Európa legjelentősebb egyhajós gótikus temploma, és amely most ismét eredeti fényében pompázik, úgy, ahogyan azt annak idején Mátyás király megálmodta.
Több hasonló projekt is megvalósult a városban az elmúlt időben, ami azt bizonyítja, hogy Kolozsvár valóban Erdély fővárosa, és a város megújul – vélekedett. Hozzátette: e megújulási folyamat része a most kezdődött rendezvény is.
MTI
Erdély.ma

A normalitás hangja
Mikor már azt hittük, a jövő évi választások előtt immár kampány üzemmódba kapcsolt romániai pártok miatt aligha találkozunk majd a normalitás hangjával a bennünket érintő magyar ügyekben, a legfőbb ellenzéki erő, a Nemzeti Liberális Párt legalább részben rácáfolt aggodalmunkra. Hétvégi állásfoglalásukban ugyanis egyértelműen Victor Ponta kormányfőt teszik felelőssé a magyar–román kapcsolatok zátonyra futtatásáért.
Persze, meglehetősen kései e reakció, a magyar–román diplomáciai botrány ugyanis múlt hét elején, közepén tetőzött. Kicsit mintha félve is vállalnák fel: nem az alakulat valamely frontembere állt elő azzal, hanem közleményben reagált a főtitkár. Ráadásul kínosan próbálnak egyensúlyozni, hiszen igen határozottan sietnek leszögezni: ellenzik az etnikai autonómiát (jelentsen az bármit), és az is igaz, hogy elsősorban legfőbb politikai ellenfelüknek, Victor Pontának kívánnak odacsapni, semmint a magyaroknak üzenni.
Mindezek ellenére több szempontból figyelemre méltó, hogy a reakció egyáltalán megszületett. Mindenekelőtt azért, mert hozzászoktunk már ahhoz, hogy kampányban vagy az azt megelőző időszakban valahányszor magyar ügy kerül terítékre, a román politikusok egymást felülmúlva igyekeznek megvédeni a hazát, gyakorta nyílt verseny zajlik, melyben az lesz a befutó, aki erőteljesebben szidja a magyarokat – ezt a trendet tűnik megszakítani a liberálisok állásfoglalása, és ez mégiscsak kedvező fejlemény számunkra. Annál is inkább, mert nem kis politikai kockázatot vállaltak ezzel, lám, Victor Ponta máris lecsapott az üzenetre, szolgalelkűeknek, aljasoknak titulálva az ellenzékieket, egyfajta apokalipszist helyezve kilátásba arra az esetre, ha ők kerülnek majd hatalomra. Az is nagy igaz­ság – és jó lenne, ha ezt Európában is mind többen belátnák –, amit a liberálisok megjegyeznek közleményükben, éspedig hogy azért nincs szélsőséges párt Romániában (legalábbis számottevő támogatottságot felmutató, tesszük hozzá), mert nacionalizmusban és populizmusban senki nem tud versenyre kelni a szociáldemokratákkal. De nemcsak számunkra, erdélyi magyarok számára pozitív a liberálisok üzenete, hanem a budapesti kormány számára is. Visszaigazolja ugyanis azt, amit Orbán Viktor és a magyar kormány az elmúlt időszakban többször is jelzett: a két szomszédos állam kapcsolatai a 2012-es kormányváltás után romlottak meg, nem Budapesten kell a bajok okát keresni, hanem Bukarestben. Igen fontos tehát a legfőbb ellenzéki alakulat állásfoglalása, a normalitás hangjának hitelességét azonban megkérdőjelezik azok a jogfosztások, amelyekre erdélyi nagyvárosokban – például Marosvásárhelyen, Kolozsváron – megválasztott saját polgármestereik vetemednek, valahányszor kétnyelvű feliratokról, táblákról, nyelvi jogok biztosításáról van szó.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Évfordulós zászlórongálás (Nyujtód)
Péntekről szombatra vagy szombatról vasárnapra virradóra Nyujtód központjában ismeretlen tettes felmászott a világháborús hősök templomtéren álló emlékművének bal oldali tartórúdjára, és egy éles ­tárggyal levágta az ott lengő székely zászlót, amelynek maradványai tegnap délelőtt még láthatóak voltak.
Pontosan egy évvel ezelőtt, augusztus 15-én vagy 16-án vágták le először ugyanarról a tartórúdról az egyik székely zászlót. Ezúttal sem történt rendőrségi feljelentés, Péter János, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke nem látta értelmét a hatósághoz fordulni, inkább két egyforma zászlót adott át Lukács Lórántnak, a Nyujtódi Székely Tanács elnökének, aki legkésőbb ma felhúzza azokat. Érdeklődésünkre elmondta: hamarosan térfigyelő kamerát szereltet fel az emlékmű közelében, hogy azonosítani lehessen az elkövetőt. A két székely zászlót a Nyujtódi Székely Tanács kezdeményezésére magánterületen vonták fel ünnepélyesen 2013. április 21-én. A mostani a második alkalom, hogy meggyalázták a székely jelképet. Tegnap Péter János, az SZNT alelnöke sajnálatosnak ­tartotta, hogy megismétlődött az egy esz­tendővel ezelőtti provokáció.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mátyás, az igazságos
Nézegetem a sokadik merénylet áldozatává lett, bronzból készült kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot, a már gyerekkoromtól csodált Fadrusz-művet. És mint mindig az utóbbi negyedszázadban, ahányszor napocai dákoromán hazafiak román táblákkal próbáltak változtatni a magyar emlékműszobrászat kiemelkedő alakja, az ösztöndíjjal Bécsben tanult egykori lakatosinas fő művén, keserűség és bánat kerít hatalmába.
Igen, ezt a sokszor megrongált, megalázott, hét évig készült szoborcsoportot tartja a szakma Fadrusz János fő művének, amely korának neobarokk pátoszát elkerülve, a főalak összefogott mintázásával erőt és monumentalitást fejez ki.
Nem tudjuk, ki volt a két évvel ezelőtti Mátyás-szoborrongálás elkövetője. Ki hajlította el a király bal sarkantyúját, vagy kik törték le az egyik bronzzászló rúdját. S mert az emlékműrongálók kilétét sosem derítik ki a rend őrei, nem szűnik elmémben a magányos tűnődés: milyen szüleik lehetnek, milyen az iskola, ahol tanultak, a baráti közösség, ahol, akik közt szórakoznak? Szidhatom ismeretlenül, hogy gyáva gazember, aki pénzért vagy hazafias érzelmektől vezérelve ilyent tesz? Napilapban megjelent fényképről figyelem Nagy Benjámin restaurátor mestert, aki minden szakmai tehetségét kamatoztatva próbálja megtisztítani nemcsak a talapzatot ért, lefolyó barna festéktől az emlékművet, szemcseszórásos technológiát alkalmazva. És szurkolok neki Székelyföldről, hogy kitűnő „sebészorvosként” tudja „meggyógyítani” az igazságos királyunkat ért sebeket. E gondolatok kíséretében emelem le a polcról mindhárom, Mátyásról szóló könyvemet, hátha valamelyikben említenének olyan emberi vagy uralkodói hibát, amiért gyűlölni kellene vagy haragudni rá. Nos, figyelmesen olvasva sem találtam bennük olyan utalásokat, „tévedéseket”, amelyeket Magyarország, a magyarság országa és nemzete kárára és ellenére tett. (Kiss Dénes: Így élt Mátyás király, Móra Kiadó, 1990; Fenyvesi László: Mátyás király fekete serege, Zrínyi Kiadó, 1990; Harsányi Zsolt: Mátyás király életregénye, Corvina Kiadó, 2014.) Elfogultságom bizonyítékaként idézek Kiss Dénes jól dokumentált kötetéből: „Szinte minden kérdést meg tudott oldani, amit a magyar királynak meg kellett oldania, kivéve egyet. Hogy méltó hitvest ültessen maga mellé a trónra. Ha valami tehát jóvátehetetlen s végérvényesen az, az a királyné végzetes személye...”
„Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” De hát végül is mi volt Mátyás király igazsága? Mert igenis volt saját, külön, emberre-királyra szabott igazsága! Az életben, a hétköznapokban megfoghatatlanok az általános igazságok. Mátyás igazsága a tudás, a műveltsége volt. Ez pedig alighanem örök emberi igazság, hogy a tudás hatalom. Ezt felismerni Mátyás király életművében nem nehéz.
Ferenczy L. Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétszáz cserkész Bálványosfürdőn
Az augusztus 10–16. között Bálványosfürdőn, az Ibolya forrás környékén megtartott körzeti cserkésztáborban mintegy kétszáz felső-háromszéki cserkész vett részt. Az idei tábor témája Etelköz volt.
A cserkészek megismerkedtek a hét vezérrel, megtanultak egy népként, egy törzsként élni, művelni, széppé tenni azt a földet, amelyet őseink ezer évvel ezelőtt választottak. A programból a kézműves-foglalkozás és a tábori mise sem hiányzott. Az egyhetes tábor vasárnap ért véget, vezetője dr. Kerekes László cserkésztiszt, csapatparancsnok, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-templom plébánosa, segédje pedig Bíró Zsuzsa csapatparancsnok-helyettes volt. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közlekedés Romániában
Romániában nincsenek autópályák, a vonatok lassúak, a belföldi légi járatok pedig nem fedik le a legfontosabb útvonalakat. Szatmárról vonattal tizennyolc óra alatt lehet eljutni Kostancáig, légi járat nincs a két város között. Mivel a Bukarest–Iaşi útvonalat leszámítva a Tarom az egyetlen járatokat működtető cég az országban, a jegyárak nem az átlagpolgárok pénztárcájához szabottak.
Például egy Bukarest–Temesvár–Bukarest utazás augusztus második felére lefoglalva akár 815 lejbe is kerülhet, a legolcsóbb menettérti vonatjegy az említett városok között I. osztályon akár 348 lej is lehet, az út pedig átlagban tizenegy órát tart. Az olcsóbb megoldások közül a kisbusz a legkedveltebb ezen az útvonalon, mely oda-vissza legfeljebb 170 lejbe kerül fejenként, de tizenkét órás utazást jelent. A România liberă által készített összehasonlító elemzés rámutat: a kisbusz a legolcsóbb megoldás a hazai közekedésben, de ez a legkevésbé biztonságos, a vonat a másik olcsó lehetőség, de a CFR járatainak átlagsebessége 2015-ben 43 km/óra, ami kisebb, mint amennyi a XIX. század elején volt. (Főtér)
KOLOZSVÁR NEVE MAGYARUL IS. Több kolozsvári buszmegállóban magyarul is feltüntették a város nevét a jegykiadó automatákon – hívta fel a figyelmet közleményében a Muszáj-Musai civil kezdeményező csoport. A civil szervezet meglátása szerint ez áttörést jelent a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal többnyelvűségi gyakorlatában, mint írják, a hivatal eddig csak rendezvények – Európai Ifjúsági Főváros, Untold Fesztivál – esetében élt ezzel a lehetőséggel. A Muszáj-Musai tagjai hangsúlyozzák: a közszállításban a többnyelvűség ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint az eseményeken, hiszen így a kolozsvári magyarok egész évben tapasztalhatják: ugyanannyira megbecsült polgárok a városvezetés és a közpénzből fenntartott intézmények számára, mint a román anyanyelvűek. (Krónika)
ELÍTÉLTÉK A VASLUI MEGYEI FIATALOKAT. Öt év és nyolc hónap, valamint nyolc év és négy hónap közötti szabadságvesztésre ítélték első fokon tegnap azt a hét fiatalt, akik a vádak szerint 2014-ben kegyetlenül megerőszakoltak egy tizennyolc éves lányt Vaslui megyében. A vádlottaknak ötvenezer lej kárpótlást is kell fizetniük a lánynak. Az ügy érdekessége, hogy a mostani ítélet előtt a Vaslui megyei bíróság előbb házi őrizetre, majd 2015 júniusában szabadlábra helyezésre enyhítette a vádlottak előzetes letartóztatását. (Maszol)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A falu, ahol tojásból épült a kultúrház (Kiadvány Árkosról)
Szülőfalujáról írt községismertetőt Kisgyörgy Zoltán, a Háromszék főmunkatársa, helytörténész, geológus és genealógus. A baróti Tortoma Kiadónál megjelent színes könyvecskét az árkosi falunapon mutatják be, de már kapható a Tortoma Könyvesházban, ára 18 lej.
Kisgyörgy Zoltán azt az elvet vallja, hogy egy helytörténeti ismertetőt nem csupán száraz adatokkal kell megtölteni, hanem a helyhez, műemlékeihez, nagyjaihoz, lakóihoz kötődő ér­­dekességekkel is kell fűszerezni. Ezt tette ez esetben is. A gaz­dag könyvészeten alapuló munkát a szerző kutatásai egészítik ki, és közel nyolcvanéves személyes élményei, tapasztalatai, gyűjtései kerekítik teljessé. Hogy miért is van szükség erre a kiadványra? Kisgyörgy Zoltán megválaszolja: olvassa az árkosi ifjú vagy idegen, bárki érdeklődő, hadd okuljon belőle, hadd győződjön meg arról, mire volt képes a múltban és mire képes a jelenben is ez az egészséges, élni-alkotni akaró faluközösség, amely megküzd a 21. század kihívásaival, akár az elődök.
A szerző feleleveníti: Árkos 1968-ban elvesztette önállóságát, Sepsikőröspatak községhez csatolták, ám 2004-ben sikerült azt visszanyernie. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1527-en élnek Árkoson, közülük 1469 székely-magyar.
Az olvasó megtudhatja, hogy Árkos első, Árpád-kori temploma a Szentegyháza ne­vű helyen állt. Ma kőtömbös kopjafa és márványtábla őrzi emlékét. 1602-ben 11 lófő, 19 szabad székely, egy darabont és egy jobbágy élt családjával a faluban. Az 1848–49-es szabadságharcból Árkos népe derekasan kivette részét. A hősök emlékét 2003-ban emelt obeliszk őrzi. Megismerhetjük a település templomait – köztük az unitárius vártemplomot, melynek egytonnás harangja a második legnagyobb Háromszéken – és iskoláit, no meg neves lelkészeit és iskolamestereit. A könyvecske kitér a művelődési életre, elmeséli, hogy a Végh Béniám nevét viselő kultúrházat tojásból – azok árából – építették. A zágoni báró Szentkereszty család árkosi történetéről és kastélyáról is szól egy fejezet. Kisgyörgy Zoltán több helybeli idős ember vallomását idézi, melyekből kiderül: a Szentkereszty bárók jó emberek voltak. A múlt emlékeit őrzi a Bálint Zoltán által alapított, működtetett tájmúzeum, mely idén immár 17 éves.
A faluismertetőt tanulmány zárja a Szentkereszty-kastélyt övező dendrológiai parkról, annak értékes fáiról és cserjéiről a szerző lánya, Kisgyörgy Blanka tollából.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húsz év után
Szombaton találkoztak a Református Egészségügyi Diakonisszaképző Főiskola első évfolyamának végzettjei
Tűnődjünk el, hogy merre tartunk az úton, megleltük-e céljainkat, s vannak-e még szép, reményt adó álmaink, találkozzunk, beszélgessünk, hozzunk képeket, emlékeket, és sokat meséljünk! – szólt a hívó szó azokhoz, akik húsz évvel ezelőtt a marosvásárhelyi Gecse utcai Kistemplomban kezdték az órákat, mert a tanfelügyelőség ellenszenve, gáncsoskodása miatt nem biztosítottak helyiséget a szakminisztériumi jóváhagyással már rendelkező egészségügyi főiskola indulásához. Alapításának küzdelmes munkáját D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházmegye püspöke, dr. Kocsis János főgondnok és Tőkés Elek, az egyházkerület tanügyi előadója vállalta. A szombati hálaadó istentiszteleten Fekete Márton református lelkész hirdette az igét a szép számban összegyűlt egykori végzősöknek, tanároknak és a hozzátartozóknak.
Szakmai tudás, szeretet, megértés, türelem, lélekből, lélekkel végzett munka – ez jellemezte az elmúlt húsz év során az 1992–95 között tanuló egészségügyi asszisztensek munkáját, akiket kiváló tanári kar, a marosvásárhelyi orvosi egyetem professzorai, főorvosok, asszisztensek, lelkészek készítettek fel a választott hivatásra – hangsúlyozta többek között a lelkész.
A két osztálynyi 54 asszisztensből 33-an jöttek el a találkozóra.
Soha nem bánta meg, hogy az egészségügyi főiskola végzőse lett, bár vallástanárnak készült– szólt volt osztálytársaihoz a szervezők nevében Pálosi Tünde, majd Bartha Edit mondott köszöntőbeszédet. Értékelte az iskola alapítóinak küzdelmét, volt tanáraiknak a magas szinten, kezdetben fizetés nélkül, önzetlenül végzett munkáját. "Az emberi kapcsolatokban lehet megtapasztalni a legszebb találmányt, a másokon való segítés érzését. Mert mindig segíteni kell azon, aki rászorul a segítségre, ott és úgy, ahol és ahogy erre lehetőségünk van!" – mondta. A továbbiakban hangsúlyozta az alázat és a hit fontosságát, és azt, hogy mindenki annyit ér a társadalomnak, amennyit annak többi tagjáért tesz.
Az iskola alapításának nehézségeit dr. Nagy Attila nyugalmazott főigazgató foglalta össze, aki nem lehetett jelen a találkozón. Írott beszédében visszaemlékezett, hogy az egyházkerületnek az iskola szervezésére felkért megbízottjaként hányszor kellett kormány- és megyei hivatalokban kilincselnie dr. Péter Miklós egyházkerületi tanácsossal és Sárpataki János Maros megyei esperessel, lelkész főigazgatóval, míg végül 1992. november 5-én elkezdődhetett az oktatás a Kistemplomban. Később a Sportiskola, majd a Bolyai Farkas középiskola fogadta be őket, amíg az Erdő utcai szép épület elkészült, s a 2000–2001- es tanév derekán beköltözhettek.
Kiemelte a tanári kar képviselőinek önzetlen munkáját, akik nemes feladatnak érezték a leendő egészségügyi dolgozók anyanyelvi oktatását, a vallásos neveléssel pedig a humánum kiépítését akarták megvalósítani, ami korábban hiányzott a betegápolásból. Azt akarták elérni, hogy legyenek, akik közvetítsék a magyar anyanyelvű betegek panaszát az orvosoknak, hisz abban az időben "voltak városunkban olyan gyermekosztályok (!), ahol még a takarítónő sem beszélt magyarul". Példamutató közösség végezte ezt a munkát fizetség nélkül, majd jelképes órabérért, a különböző felekezetű lelkészek támogatásával. A fegyelmezett, pontos munka mellett az általános műveltséghez tartozó ismeretekkel is ellátták a hallgatókat, s hogy sikeresen versenyvizsgázhassanak, a szakkifejezéseket román nyelven is megtanították. Ami jó döntésnek bizonyult, hisz a diákoknak sikerült elhelyezkedniük. Az iskola pedig felekezeti státusa mellett akkreditált állami jellegét is megőrizte. Nagy hangsúlyt fektettek a hallgatók gyakorlati felkészítésére, s a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ a vidéki diákoknak szállást is biztosított, az adminisztrációs munkát Mezei Ilona főasszisz- tensnő végezte a rend és fegyelem szigorú őreként, és segített a végzősök elhelyezkedésében is – olvasható dr. Nagy Attila összefoglalójában, amelyben köszönetet mond néhai Donáth Árpád főtanfelügyelő- helyettesnek és Horváth Gabriellának, a Bolyai iskola aligazgatójának a támogatásért.
A jelen levő tanárok nevében dr. Dienes Sándor nyugalmazott professzor mondott köszönetet a Kistemplomnak, hogy kezdetben befogadta az főiskolát. A 90. évében járó egyetemi tanár nyugdíjazása után 23 évet tanított a diakonisszaképzőben volt évfolyamtársa, dr. Nagy Attila felkérésére. Az oktatás színvonalát jelezte, hogy az egészségügyi főiskolák versenyén sorozatosan első helyezést értek el diákjaik. 635 diplomás asszisztens végzett a húsz év alatt, ami az erdélyi magyarság számára rendkívül jelentős – hangsúlyozta.
A hálaadó istentisztelet utáni fogadáson a résztvevők nosztalgiával nézték végig a ballagáskor készült filmet.
Az osztályfőnöki óra első felszólalója úgy gondolta, hogy változó világunkban valószínűleg kakukktojásnak számít, mivel az elmúlt húsz év óta ugyanott dolgozik. Aztán kiderült, hogy 80 százalékukra jellemző a hűség, ugyanis 15-20 éve nem változtattak munkahelyet. 16-an azóta is ugyanott (bel-gyógyászat, koraszülöttosztály, járóbeteg-rendelő, laboratórium, dialízisközpont, sürgősségi szolgálat, családorvosi rendelő, fizio-terápia, ortopédia, sebészet, pszichiátria) végzik munkájukat Marosvásárhelyen, a Székelyföldön, szerte Erdélyben. Hatan egyszer váltottak munkahelyet, öten kétszer-háromszor, hárman dolgoznak más területen, s az 54-ből 12-en külföldön élnek.
Király Tünde tanárként tért vissza a főiskolára, ahol betegápolást oktat. Úgy érzi, hogy van értelme a munkájának, hisz a vallásos nevelés olyan többletet ad diákjaiknak, amiért ma is kedvező visszajelzéseket kapnak.
– Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan emberek környezetében kezdhettem el a munkát, akiktől a szakma mellett emberséget tanultam – nyilatkozta Török Délia, aki kezdettől a Carit-san rendelőintézet laboratóriumában dolgozik.
– Nagyon kedvelem a szakmám – mondta Jánosi Erzsébet, aki szintén a hűségesek közé tartozik, hisz az elmúlt húsz óta szeretettel ápolja a gondjaira bízott koraszülött csecsemőket.
Demeter Gyöngyi, aki tíz éven át a sebészeti klinikán dolgozott asszisztensként, meredeken váltott, hisz jelenleg férjével együtt kamionsofőrként járja Európa útjait, de nem mondott le a szakmába való visszatérésről.
Dr. Finna Judit főorvos, családorvos, aki a kezdetekkor a legfiatalabb oktatója volt az iskolának, az elmúlt évek során gyakran számolt be kedvező tapasztalatairól. Tanítványainak a Medicare Alapítvány keretében az idős emberek otthoni ápolásában végzett önkéntes munkájáról a Népújság hasábjain is többször tudósítottunk.
"Amit teszünk, csak egy csepp a tengerben, azonban a nélkül a csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger" – hallottuk Teréz anya szavait Bartha Edit tolmácsolásában, amit befejezésként mi is idézünk.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Madarasifeketei szórványban élő gyermekek anyanyelvi tábora
Istennek hála, az idei évben is anyanyelvi tábort szervezhettünk. Ha ránézünk Madarasifekete népességi adataira (116 lélek), rögtön végigfut egy picike cinikus gondolat, hogy ugyan kik és hányan lehettek ebben a táborban? 18 gyerek vett részt, úgy, hogy még hatan el sem jöttek. A gyülekezetre jellemző, hogy arányaihoz képest elég sok a gyermek. Először elveszítettük az iskolánkat, két éve az óvodánkat is Mezőbándra költöztették. Megszoktuk, hogy gyermekzsivajtól hangos a templom, a parókia udvara, összeszoktunk velük, nagyon hiányoztak. Eleinte vallásórákon találkoztunk, megbeszéltük, hogy nagyon sok időt felemészt a korai megérkezés az iskolába és a késői hazaindulás. Gondot jelentett az idegen környezet, a beilleszkedés. Az ingázás miatt nem maradt annyi idő a tanulásra, olvasásra, játékra pedig végképp nem. Magától értetődő lett, hogy többet kell együtt legyünk, ahol tanulhatunk, játszhatunk is. Az anyanyelvet játékosan tanulni, gyakorolni vakációban csak ajánlani tudom.
A csapatjátékokban, az egyéni munkákban akkora odaadást láttam, hogy lehetetlen, hogy ennek ne maradjon nyoma. Szerencsém is volt, mert olyan csapat állt mellettem, akik mindent megtettek, hogy ez az anyanyelvi tábor hasznos lehessen. Nagy Noémi óvónő nagyon jó ötletekkel kötötte la a résztvevők figyelmét. Az anyanyelvi játékok, szójátékok, mozgás- és csapatépítő játékok melegítették be, hogy a meseírás, mesefeldolgozás, helyesírás, közmondások és szólások tanulása, a helyes beszéd, a népmesék ismerete ne legyen annyira megerőltető, hogy a kézműves-foglalkozásoktól már elmenjen a kedvük. Persze, mindezekért jutalmat is kaptak. Az óvónőt a foglalkozás végén meglepték egy saját alkotással.
Szabó Izolda tiszteletes asszony a mezőmadarasi Szekeres- házban épp olyan jól fogadott, mint az eddigi anyanyelv- és tánctáborokban. Ő vezette a reggeli tornát, sőt Illemberke kalandjain át bevezette a gyermekeket a kulturált viselkedés szabályaiba, élénk beszélgetés alakult ki arról, hogyan kell beszélni, köszönni, hogyan kell tisztelni az idősebbeket, milyen fontos a fegyelem, a testápolás és a testedzés. A táborból az imádság sem hiányozhatott. Köszönöm a feleségemnek is a szervezést.
A jutalmazás is fontos volt ezen a héten, de a legfontosabb, hogy együtt lehettünk. Köszönjük a Maros Megyei Tanácsnak, hogy a táborunk költségeit fedezte. A kirándulások, táborozások ezzel nem értek véget. Szombaton a madarasifeketei felnőttekkel meglátogatjuk a parajdi sóbányát, a gyerekekkel pedig hétfőtől szerdáig a Maros-mezőségi Egyházmegye szórványokban élő gyermekeknek szervezett táborába utazunk Galambodra.
Károly Károly lelkipásztor, Madarasifekete
Népújság (Marosvásárhely)

Újkenyér Ünnepe Pécskán
A mindennapiért mondott hála szép megnyilvánulásai
Amint az előre jeleztük, augusztus 12–16. között, szerdától vasárnapig került megszervezésre az idei Újkenyér Ünnepségsorozat Pécskán. A négynapos rendezvényen a legtöbb magyar vonatkozású programra pénteken került sor, amikor a helybeli Búzavirág néptánccsoport, a Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus, majd a magyarországi sztárvendég, Csocsesz szórakoztatta a nagyszámú közönséget, melynek tagjai a kisperegi Roulette zenekar jóvoltából fergeteges utcabállal zárták a napot. A szombati program jelentős részét az óbodrogi megemlékezéseknek, ottani rendezvényeknek szentelték, de Pécskán is gazdag program várta a szórakozni vágyókat.
Kitüntetések
Vasárnap, miután a Bivalyfarmon elindították a bográcsfőző versenyt, a polgármesteri hivatal dísztermében 10.30 órakor kezdődött a városi tanács ünnepi ülése, ahol Tóth Csaba ülésvezető köszöntötte az egybegyűlteket és a vendégeket. Miután ismertette a napirendet, átadta a szót Eugenia Pete tanárnak, a Kulturális Szakbizottság elnökének, aki előbb Kocsik Mihály vállalkozónak az életrajzát ismertette, végigvezetve a hallgatóságot az aradi Vagongyárban elkezdett, a Pécskai Avicola farmnál folytatott, illetve a rendszerváltás utáni mezőgazdasági magánvállalkozásain. Manapság 400 hektár szántóföldet dolgozik meg 4 alkalmazottal, rendelkezik a terület megműveléséhez szükséges összes mezőgazdasági géppel és felszereléssel, továbbá egy 500 tonna befogadására alkalmas magtárral. 2010-ben az agronómus fia, Károly a németországi Hannoverben betekintést nyert egy étolajgyár működésébe. Tapasztalatait megosztotta édesapjával, majd EU-pályázatot készítettek egy hasonló üzem megépítésére. A pályázat elnyerte a finanszírozást, ezért mára üzemképes a legkorszerűbb étolajgyár, 2 millió euró plusz forgalmi adó értékű beruházással.
Sikeres, Pécska számára is hasznos gazdasági tevékenységéért Kocsik Mihályt Kiválósági díjjal tüntette ki a városi tanács. A kitüntetésről szóló oklevelet és az emlékplakettet Antal Péter polgármester és Miodrag Staionov alpolgármester adták át. Kocsik Mihály köszönetet mondott az elismerésért, amire nem számított.
A továbbiakban az aradi születésű, de élete nagyobb részét Pécskán leélt Sfăt Éva tanárnő életútját ismertették, ami bizonyos időszakokban a helybeli magyar oktatáshoz is kötődött. A közérdekben kifejtett hosszú munkásságáért ő is Kiválósági díjat kapott.
Ezt követően Pécskai Gyökerek-díjjal tüntették ki Constantin Ciobănaş baptista lelkipásztort, 13 gyermek apját, 24 unoka nagyapját, aki az Eben Ezer imaház építésében nagy szerepet játszott. Jelenleg az Egyesült Államokban Sprinfeeld város baptista lelkipásztora.
Érdemoklevelet nyújtották át a pécskai Marin Sergiu Cristian egyetemistának, aki Arad megye második legmagasabb érettségi eredményével jelenleg Alkalmazott matematikát és informatikát tanul a hollandiai Eindhoveni Egyetemen.
Az ünnepi ülés végén Antal Péter polgármester beszélt a Pécskai Újkenyér Ünnepének a jelentőségéről, ami tulajdonképpen a márkanév, a Pécskai kenyér hírnevének a további öregbítését, a nagyvilágban való terjesztését tekinti legfontosabb feladatának. 11 perces filmösszeállítás is készült Pécskának a rendszerváltás utáni polgármestereivel, illetve a 12 évig alpolgármesterként szolgált Nagy Istvánnal. A megszólaltatott városvezetők a maguk idejében tett városfejlesztési erőfeszítésekről, a pécskai kenyér népszerűsítésének a törekvéseiről vallottak. Az ünnepi ülés végén minden résztvevőt az új kenyér megszentelésének a piactéri ünnepségére, azt követően a Bivalyfarmon készülő pörkölteknek a megkóstolására, a közös elfogyasztására invitált.
Kenyérszentelés, köszöntők
Az I. Mihály Király téren felállított szabadtéri színpadról Lovas Zoltán színművész köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve az ortodox, a görög katolikus papokat, illetve ft. Czeglédi Ferenc katolikus plébánost és nt. Tóbiás Tibor György református lelkipásztort, továbbá Antal Péter polgármestert, Miodrag Stanoiov alpolgármestert, Constantin Traian Igaş szenátort, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, Borsodi János battonyai alpolgármestert, Iustin Cionca volt polgármestert, Kiss Péter Géza domaszéki polgármestert.
A szentelési procedúrát az ortodox papokkal együtt a görög katolikus is végigvitte, majd ft. Czeglédi Ferenc katolikus plébános következett, aki egy könyörgésben, majd egy fohászban mondott köszönetet Istennek a mindennapi kenyerünkért, és mindazokért, akik közreműködtek a kenyér megszületésében. Ezt követően a tömeggel közösen elmondott egy Miatyánkot, egy Üdvözlégy Mária kezdetű imát, majd megszentelte az előtte, illetve a színpadon, valamint a szekéren lévő kenyereket. A továbbiakban nt. Tóbiás Tibor György lelkipásztor vezetésével imádkoztak, majd a Máté írása szerinti evangélium 6. részének 34. verse alapján imádkoztak, végül áldást kért a kenyérre és a hívekre.
Az áldást követően, a műsorvezető Antal Péter polgármestert kérte a mikrofonhoz, aki a protokolláris köszöntések után románul, majd magyarul külön köszöntötte Borsodi János battonyai alpolgármestert és Kiss Péter Géza domaszéki polgármestert. Utána kifejtette: összegyűltünk, hogy őseink hagyományához híven, megünnepeljük a pécskai dolgos kezek munkájának a gyümölcsét, a híres pécskai kenyeret, alapvető élelmiszerünket, mindennapi kenyerünket, ami idén is különlegesen ízletes. Köszönetet mondott mindazoknak, akik egész évben dolgoztak a mindennapi kenyér megvalósulásán, de azoknak is, akik a hagyományos Pécskai Újkenyér Ünnep megszervezésén dolgoztak. Végezetül mindenkinek kellemes ünneplést, további jó szórakozást kívánt az éjfélig tartó programhoz.
Utána Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök köszöntötte az egybegyűlteket, kifejtve: idén is Újkenyér Ünnepe, ami nagyon szép hagyománya a pécskaiaknak, a magyaroknak. Az ünnep nem lenne teljes, ha elhallgatnánk: a héten Szent Istvánt, az első ország- és egyházalapító királyunkat is ünnepeljük. E napon mindnyájunknak ott kell lennünk, együtt kell ünnepelnünk! Miután mindenkinek kellemes ünneplést, együttlétet kívánt, Constantin Traian Igaş szenátor méltatta a pécskai kenyér, illetve az Újkenyér ünnepének a fontosságát.
Ezt követően, a műsorvezető, mindenkinek jó étvágyat kívánt az újkenyérhez, aminek a kínálásával Antal Péter polgármester és Constantin Traian Igaş szenátor is élen járt, hiszen egy-egy jókora kenyeret nyújtottak az emberek felé, akik törtek belőle egy-egy darabot, majd jó étvággyal elfogyasztották. A kenyérrel megpakolt lovas szekér szállítmányát, illetve a színpadon volt halomnyi kenyeret is ingyen vitték haza a résztvevők. A közelben lévő katolikus parókián a magyarok külön ünnepeltek, az asztalvégen lévő feszület mellett, ft. Czeglédi Ferenc plébános vendégeiként, szeletelt kenyeret sózva, olajba mártva kellemesen elbeszélgettek, közösen ízlelték az idei igen finom pécskai kenyeret.
Bivalypörkölt
A Bivalyfarmon 14 óra tájban 8 bogrács közül 7-ben pörkölt, míg a Szarvasi Hagyományőrzők bográcsában gulyáslevest főztek. Mellettük a tornyai Pro Pir Kult Egyesület standját egy jókora ökörjárom, húzórúddal együtt díszítette, a bogrács körül Tóth Piroska, Suttyák András és segítőik, Köles Sándor és felesége, Rozália szorgoskodtak. A jókora sörsátrak alatt több százan fogyasztották a bivalypörköltet. Eközben a Máthé Zoltán, Micsik Endre hivatásos szakácsok és Halasi András városi tanácsos által alkotott zsűri elbírálta a pörkölteket, Lovas Zoltán közreműködésével megejtették a díjkiosztást. A legötletesebb főzőknek járó díjat a pécskai rádióamatőrök; a leggyorsabb csapat díját a PSD pécskai szervezete; a legszebb pörkölt díját a pécskai vöröskereszt csapata; a legszervezettebb csapat díját a battonyai tűzoltók; a leghűségesebb csapat díját a pécskai tűzoltók; III. díjat nyert a domaszéki családi klub, ugyancsak III. díjat kapott az Andalarom; II. díjat, egyben a legjobb pörkölt címet a Pro Pir Kult, azaz Tóth Piroska és Suttyák András főztje érdemelte ki; a fődíjat a Szarvasi Hagyományőrzők által főzött gulyáslevesnek ítélték oda. A tornyai csapat nevében Tóth Piroska mondott köszönetet a hagyományápolásban kapott támogatásért.
A szarvasiak köszönetet mondtak a kellemes, baráti fogadtatásért, illetve a rendezvényen való részvételért.
További szórakoztató programok
A Szentháromság téren 17 órakor Lovas Zoltán konferálásával került sor a malacfogó versenyre, melynek során a park pázsitjának elkerített részén a 6-8, illetve a 9-11 éves gyermekek mindkét csapatában tíznél többen versengtek a megfogható 4-4 választási malacért, nagy derültség közepette. Mivel a malacfogó verseny jövőre a 10. rendezvényéhez érkezik, Antal Péter polgármester az alkalomra külön meglepetést ígért. Ugyanott került sor a Kalypsoland kutyaképző központ által megtartott kutyabemutatóra, melynek során mintegy 6 kutyafajta mutatta be ügyességét, képzett voltát Tóth Attila és kollégái jóvoltából.
A szabadtéri színpad előtti téren a sörsátrak alatt vidáman fogyott az étel és az ital, a Pécskai Humanitas Egyesület sátrában a tevékenységük támogatására tett felajánlásokért dísztárgyakkal, plüss-állatokkal, kisebb ajándékokkal kedveskedtek. 18.30 órától indult újra a műsor, amelyen a tornyai Torneana, a pécskai Hagyományőrző Rügyek gyermekcsapata, az aradi Kud Kolo, szerb hagyományőrző csoport szórakoztatta a közönséget. A Búzavirág és a Nagyboglárka tánccsoportok Engi Márta betanításával a Kárpát-medence egészének a néptáncait bemutató csokorral kedveskedtek. A néptáncműsort megzavarta ugyan az eső, de a programot sikeresen lebonyolították.
Köszönet
Amint a rendezvény végén Antal Péter polgármester elmondta, két bivalyt vágtak az alkalomra, hozzávetőleg 200 kiló húsból főztek a csapatok pörköltet, minden csapat nagyjából 20 kiló húsból főzhetett a mintegy 500 résztvevő számára. A színvonalból jövőre sem engednek – ígérte végől a polgármester.
Az idei Újkenyér Ünnepet a Pécskai Polgármesteri Hivatal és a Városi Tanács, Az Arad Megyei Tanács Kulturális Központja, továbbá helyi szponzorok támogatták, ezért ezúttal is mindnyájuknak köszönet jár, de mindazoknak is, akik az önzetlen munkájukkal hozzájárultak a Pécskai Újkenyér Ünnep sikeréhez.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Kárpátalja „megidézésével” nyitották meg a magyar napokat
Gergely Balázs: az az erős közösség, amelyik segíteni tud a másiknak
Az Ukrajnában kialakult háborús viszonyok nyomán nehéz helyzetbe került kárpátaljai magyarok iránti szolidaritás jegyében nyitották meg tegnap este hivatalosan is a 6. Kolozsvári Magyar Napokat (KMN) a Magyar Operában.
A Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadásában a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek kultúráját elevenítették fel. Ezt megelőzően Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta: a kárpátaljai magyarokat is segítségnyújtásra késztette egykor a romániai Ceausescu-diktatúra bukása. A Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, Gergely Balázs kijelentette: nem az az erős közösség, amelyik le tudja győzni a másikat, hanem az, amelyik segíteni tud a másiknak. A rendezvényt üdvözölték továbbá az erdélyi magyar pártok vezetői, a magyar kormány képviselői, valamint a város polgármestere is.
Szabadság (Kolozsvár)

Népszavazást javasol Băsescu Moldova és Románia egyesüléséről
Traian Băsescu volt államfő szerint a Moldovai Köztársaságnak úgy van „esélye” az Európai Unió tagjává válni, ha egyesül Romániával – közölte hétfőn nemzetközi kiadásában az Agerpres hírügynökség.
A volt államfő egy vidéki politikai rendezvényen beszélt erről a védnökségével létrehozott Népi Mozgalom Párt (PMP) mintegy 700 Szeben, Fehér, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyei tisztségviselője előtt.
Băsescu politikai tapasztalatára hivatkozva kijelentette: itt az ideje felvetni a témát, itt az ideje, hogy a bukaresti kormány és parlament megfogalmazza „ajánlatát” az egyesülés vonatkozásában.
Szabadság (Kolozsvár)

Fókuszban Makovecz Imre munkássága
A magyar organikus építészet egyik legjelentősebb képviselőjének, Makovecz Imrének a munkásságára fókuszál a Megtörtént és megtörténhetett volna című kiállítás, amely vasárnap délután, a Kolozsvári Magyar Napok keretében nyílt meg az Erdélyi Történeti Múzeumban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), a Makovecz Imre Alapítvány, az intézmény és a Kincses Kolozsvár Egyesület közös szervezésében. Csernyus Lőrinc Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja – akitől a tárlat alapötlete is származik – felidézte, hogy egy időben Kolozsváron, Vargyason, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is épültek templomok, ravatalozók, amelyeket a budapesti születésű, világhírű szakember tervezett.
– Mivel jogosítványa nem volt, én voltam többször a sofőr, így közben ezeknek az épületeknek a létrejöttét is volt alkalmam végigkísérni. Egyre több emberrel találkoztam, akikkel ma is tartom a kapcsolatot, ez is egy személyes kötődés, amiért örültem, hogy ide kerül a tárlat – hangsúlyozta Csernyus. Utalt arra, hogy elsőként Budapesten, a Vigadóban mutatták be a kiállítást, 1500 négyzetméteren, ezúttal ennek a töredéke látható. Bár az életmű-kiállítás egy darabig várat még magára, az igény, hogy minél több embernek bemutassák Makovecz Imre munkásságát, továbbra is meghatározó. Lehetőségeik szerint pedig ahhoz a településhez is igyekeznek némiképp illeszteni az anyagot, ahol kiállítást szerveznek. Kolozsvárról lévén szó ezúttal Kós Károly személyében találták meg a közös pontot, így először itt tekinthető meg (a hátsó terem egyik tárlójában) Makovecz háromoldalas szövege, amelyet mestere halálának másnapján írt saját kezűleg –, mellette pedig egy fénykép is látható kettejükről.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Kastély Erdélyben: nem hagyhatjuk, hogy múltunk romokban heverjen
Ne féljünk innovatív megoldásokkal élni műemlékeink hasznosításában, hiszen az a feladat, amelyet mi felvállalunk, értékeink átörökítését jelenti gyermekeink számára, új munkahelyeket teremt, igazi közösségi ügyként pedig a nemzeti összetartozás érzését erősíti – fogalmazott tegnap Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
A PONT Csoport által kezdeményezett Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek elnevezésű konferencia első kiadásának megnyitóján a szövetség ügyvezető alelnöke azt is hangsúlyozta, a műemlékvédők feladata az erdélyi magyar társadalom kultúrája iránti igényének növelése kell hogy legyen.
„Húsz évvel ezelőtt egy kis baráti társaság úgy gondolta, hogy a bonchidai Bánffy-kastélyt meg kell menteni. Mostanra már tudom, kissé laikusan közelítettük meg az akkori siralmas helyzetet: mindenképp tenni akartunk valamit, akkor még nem tudtuk, hogy hogyan és miből fogjuk finanszírozni a projektet, az viszont világossá vált, nem hagyhatjuk: múltunk romokban heverjen” – mondta a konferenciát megnyitó beszédében Hegedüs Csilla a 6. Kolozsvári Magyar Napok második napján.
Szabadság (Kolozsvár)

Kultivál – izgalmas világok találkozása
Újságíróként valóságos kincsesbányának bizonyult a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál, amely péntek délutántól szombat estig Kolozsvárra költöztette a Kárpát-medence négy régióját (Erdély, Felvidék, Muravidék, Vajdaság), hogy a különböző térségek képviselői magyar vonatkozású értékeikből, hagyományaikból mutassanak be néhányat. A fellépő tánccsoportok, zenekarok, énekesek, színjátszók, hagyományőrzők és hangszeres együttesek műsorait látva-hallva elégedetten nyugtázhattuk, hogy érdemes volt betérni a Bánffy-palota udvarára, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal rendezvényére, amelynek lebonyolítását az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vállalta; a résztvevőkkel elbeszélgetve pedig fokozódott a felismerés: jól döntöttünk, elvégre izgalmas „világokba” nyerhettünk bepillantást.
A pénteki hivatalos megnyitó, valamint tárlatmegnyitók után másnap délben rádiós kolléganőmmel, Gergely Zsuzsával vágtunk neki a kultiválódásnak. Az anyanyelvi licitbajnokság kiváló alapként szolgált ahhoz, hogy a hőség közepette oldódjon a hangulat, s kicsit közelebb kerüljünk több olyan résztvevőhöz, akik a nap folyamán színpadra léptek. Miközben a verseny alatt azon tanakodtunk, hogy vajon melyik hónap régi magyar neve lehet a Kisasszony hava, vagy épp megpróbáltuk meggyőzni egymást, hogy Deák Ferenc volt a nemzet prókátora, s taktikáztunk, hogy a másik két csapatnál több pontot gyűjtsünk lehetőleg minél kevesebb zsetonért, szinte észrevétlenül barátkoztunk össze, csapattársakkal és ellenfelekkel egyaránt. A lelkesedésünk aztán a játék végeztével sem hagyott alább, egy kis pihenő után, a szükséges eszközökkel felszerelkezve indultunk el, ki-ki a maga útján-módján, hogy szóba álljunk a vendégekkel. n színpadra léptek. Miközben a verseny alatt azon tanakodtunk, hogy vajon melyik hónap régi magyar neve lehet a Kisasszony hava, vagy épp megpróbáltuk meggyőzni egymást, hogy Deák Ferenc volt a nemzet prókátora, s taktikáztunk, hogy a másik két csapatnál több pontot gyűjtsünk lehetőleg minél kevesebb zsetonért, szinte észrevétlenül barátkoztunk össze, csapattársakkal és ellenfelekkel egyaránt.
Csepei Áronról még nem tudtam, honnan érkezett és mivel foglalkozik, csak annyit, hogy ő is hozzájárult a csapatunk győzelméhez; azzal kezdi, hogy a barátnője a Szederinda hagyományőrző citeraegyüttesben játszik, ha most a színpadra pillantok, őt is ott látom. Megjegyzi továbbá, hogy délelőtt megnézte a Váróterem Projekt paraFabulák című előadását, amelyben az unokatestvére, Csepei Zsolt is játszik, így a fiatalember „első körben” mindjárt két személy révén is kapcsolódik a fesztiválhoz. A barátnőjével már korábban is tervezték, hogy a nyáron látogatóba jönnek Kolozsvárra, most pedig a kellemest a hasznossal is összekapcsolhatták a Kultiválon. Sok mindent megtudok még Áronról: Szilágy megyéből, az egykori alkotótáboráról híres Ippről származik, idén ősztől pedig Marosvásárhelyen kezdi az egyetemet, kertészmérnöki szakon. A szőlőtermesztésbe családi „vonalon” csöppent bele, évente 1500-1700 liter bort készítenek; nagy a család, szeretik a vendégségeket, szeretnek mulatni, úgyhogy jól jön ilyenkor a finom nedű, de még eladni is jut, hogy valamennyire megtérüljön a ráfordított munka. Nem lesz bő termés, viszont erősebb és zamatosabb lesz a bor – nyugtázza, amikor a szárazság következményeiről faggatom.
Tizenhárman jöttek Felvidékről, főként az Érsekújvári járásból – magyarázza Kovács Tamás, a Csemadok területi választmányának titkára, és bemutatja a társaságot: a dzsesszes hangulatot teremtő Gardenö–Góra duó és az Egy pohár citrom verséneklő zenekar Párkány környékéről, a Rozmaringág citerazenekar pedig a járás másik feléből, Szímőből érkezett. Tamás 2011 óta csatlakozott a felvidéki magyarság legnagyobb létszámú kulturális szervezetéhez, jelenleg az alapszervezetek munkáját segíti, pályázatokat ír, programokat szervez helyi és járási szinten egyaránt. Mint mondja, a városokban, falvakban működő alapszervezetek folyamatosan teszik a dolgukat, szinte minden héten van valamilyen összejövetelük, ahová egymást is meghívják. A Kultiválra készülődve arra törekedtek, hogy a néphagyományok mellett a modern művészeteknek is teret szenteljenek, így bizonyosan több fiatalt meg tudnak szólítani. Jól érzik magukat Kolozsváron, sok hasonló gondolkodású személlyel találkoztak, és bíznak abban, hogy lesz folytatása a fesztiválnak.
Járási titkárok mellett korabeli ruhába öltözött hölgyek is jártak-keltek szombaton a Bánffy-palota udvarán: adott pillanatban Juhász Csilla, a kolozsvári Passeggio táncegyüttes vezetője, koreográfusa állt meg az asztalunknál, s miközben rácsodálkozom igényes viseletére, elárulja, hogy 15-16. századi, valamint barokk táncokat adnak elő – de csak a vajdasági, zentai St. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület táncbemutatója után, hogy időrendi sorrendben utazhassunk századokon át. Utóbbiak harci bemutatóval is készültek, a szünetben pedig rám is időt szakítottak. Tizenegy évvel ezelőtt alakult az egyesület, vezetője és a vitézek kapitánya Nagy Abonyi Péter. De nem mindegy, melyik, hiszen egyszerre két személy is ezt a nevet viseli a csapatból, a nagyobb főnököt Nagyaként, a kisebbet pedig Pegyaként becézik. Nagyától mindjárt a bakócsuklyára emlékeztető piros fejfedőjéről érdeklődöm, amit a táncban viselt, de hamar megtudom, nem a hóhértól „kölcsönözte” a ruhadarabot, az általában sötét színű, és nem is csak a fej tetejét fedi. Amit most láttunk, inkább hagyományos, hétköznapi viselet, a középkorban férfiember nem nagyon jelent meg fedetlen fővel. Nagya arról is szót ejt, hogy ezúttal „csökkentett létszámban”, nyolcan érkeztek, köztük a legfiatalabb hadra fogható vitézük, Bence is, aki idestova két éve tagja a csapatnak.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Tiszavirág életű „magyar” Kolozsvár
Rövid életűnek bizonyult az új kolozsvári jegyautomatákon magyarul feltüntetett Kolozsvár elnevezés: a 6. Kolozsvári Magyar Napok nyitógálája idején a magyar opera előtt található jegykiadóról „eltávolították” a magyar feliratot, vagyis a tábla alapszínével azonos festékkel ráfestettek. Értesüléseink szerint nem ez az egyedüli hely, ahol már nem olvasható magyarul a város neve.
Szabadság (Kolozsvár)

Két nap a világ: XII. Dési Találkozó és III. Dési Magyar Napok
Két nap alatt közel ötszáz – köztük számos Désről elszármazott – személy vett részt a Dési Magyar Napok rendezvényein, amelyet idén is a Luidort Péter és családja által felkínált magánterületen rendeztek meg, a XII. Dési Találkozóval egyetemben.
E telken ugyanis immár 12. éve folyamatosan találkoznak a hazalátogatók az itthon maradottakkal: az egykori egyéni kezdeményezés összefogással, nagyot álmodással olyan sikeres rendezvénnyé nőtte ki magát, amelyen a fényképek tanúsága szerint minden korosztály – a karon ülő picitől a 80 évesig – nagyon jól érzi magát. Mindez nem sikerülhetett volna egyes intézmények, továbbá magánszemélyek, médiapartnerek támogatása nélkül, éppen ezért a szervező Kádár József Kulturális Egyesület, valamint az Aranyeső Egyesület nevében Kovrig Annamária és Dezső Attila fontosnak tartotta a támogatók megnevezését: Bethlen Gábor Alap, Dési Városi Tanács, Kolozs Megyei Tanács, Communitas Alapítvány, Paqstudio, Római Katolikus Egyház és Bonaventura Társulat, Luidort Péter Transilvania Camping (a rendezvény színhelye is), Varga Lóránd RMDSZ-es tanácsos, továbbá köszönetüket fejezték ki a Szabadság közéleti napilap, a Radio Fir és Dejeanul helyi médiapartnereknek is.
A III. Dési Magyar Napokat ifj. Lakatos Péter dési származású, Marosvásárhelyen szolgáló református lelkész nyitotta meg, továbbá üdvözölte és szólt a vendégekhez Takács Attila konzul, ifj. Deák Ferenc, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Costan Morar, Dés polgármestere. Elhangzott többek között a folytatás, hagyományaink megőrzésének szükségessége. Volt pesszimista és volt optimista gondolat is a dési magyarság fennmaradásának jövőjét illetően.
Ami pedig az „informálisabb” részt illeti, találkoztak szétszakadt családok, osztálytársak, rég nem látott barátok, ismerősök, kik olykor bizonytalanul szólították meg egymást: tetszik emlékezni rám? Sokan erre az időpontra időzítették pihenőszabadságukat, mint például az a – már 20 éve – Hollandiában élő kétgyerekes apuka is, aki konkrét kérdésekkel, nagy érdeklődéssel vett részt a Deme Ilona családterapeuta által tartott beszélgetésen, ráadásul nem egyedüli férfiként. Női szemmel jó volt konstatálni, hogy elmúlt az az idő, amikor egy ilyen tabufeszegető kerekasztal mellé lasszóval sem lehetett volna egy férfit bevinni.
Lukács Éva
Szabadság (Kolozsvár)

Sokáig marad a negatív infláció
A Román Nemzeti Bank (BNR) várakozása szerint a következő három negyedévben negatív tartományban marad az infláció Romániában – közölte az intézmény. A BNR inflációs jelentése szerint 2016 májusáig várhatóan negatív tartományban marad az infláció, majd 2017 elején ismét pozitív tartományba kerül. Korábban a jegybank arra számított, hogy nulla körül mozog majd a fogyasztói árindex a jövő év májusáig.
Mugur Isărescu BNR-igazgató szerint a román gazdaságot nem fenyegeti a defláció, mert a fogyasztás évente 6 százalékkal nő, és az idén ez akár a 10 százalékos bővülést is elérheti. Úgy vélte, hosszabb távon a tervezett béremelések és a megnőtt fogyasztás akár inflációs nyomást is előidézhet. Hangsúlyozta, hogy deflációról abban az esetben beszélhetünk, ha a lakosság nem fogyaszt abban a reményben, hogy minél olcsóbbá válnak a termékek. Mint mondta, Romániára ez nem érvényes, mert a fogyasztás évről-évre bővül, és gazdasági növekedés is van.
Szabadság (Kolozsvár)

KMN – Újrafogalmazott magyar közösség
A kárpátaljai magyarsággal vállalt szolidaritás, az összefogás, a megújulás és a normalitás fontosságát hangsúlyozták a 6. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) nyitógáláján felszólaló közéleti szereplők.
Mint minden évben, hétfőn este is telt ház előtt nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operában az egyhetes rendezvénysorozatot.
Gergely Balázs főszervező megköszönte a támogatóknak a rendezvénysorozat megszervezéséhez nyújtott segítséget. Kifejtette: az a tény, hogy immár hatodik alkalommal köszönthetik a távolról érkező résztvevőket, azt jelzi, hogy a magyar napok hagyományt teremtett, ennek keretében „megmutathatjuk a többségi társadalomnak kultúránkat és értékeinket”.
Ugyanakkor emlékeztetett: feladatuknak érzik a fontos magyar ügyek támogatását, így az idei rendezvény fókuszába a háború sújtotta kárpátaljai magyarság megsegítését állították. „Nem az az erős közösség, amely a másikat le tudja győzni, hanem az, amely képes megsegíteni testvéreit” – jelentette ki Gergely Balázs. Elmondta, hogy a 6. Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt bárki adakozhat a Kárpátalján élő magyarság számára a rendezvény több pontján felállított urnáknál, sms-ben vagy banki utalással.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke köszöntőbeszédében a széleskörű civil és politikai összefogás erejét hangsúlyozta, amelynek köszönhetően „a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt előtérbe kerül a város magyar jellege”.
A rendezvény sikerét szemléltetve rámutatott: kezdetben a román városvezetés tartózkodással fogadta az egyhetes magyar kulturális rendezvény ötletét, nem értették, hogy miért nem elég a hivatalos városnapok keretében megmutatni a magyar sajátosságokat. Ehhez képest immár Kolozsvár önkormányzata is kiemelt rendezvényként kezeli a rangos kulturális eseményt, „melyet nem szabad alárendelni kicsinyes érdekeknek”, hangsúlyozta Csoma Botond.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja beszédében rámutatott: a Kolozsvári Magyar Napok az élni akarás jele, erről árulkodik az a több mint 500 programpont is, melyek közül a fesztiválozók válogathatnak.
Emil Boc polgármester üzenetét Gheorghe Şurubaru alpolgármester olvasta fel, kifejtve: a városvezetés büszke Kolozsvár kulturális sokszínűségére, a város minden közösségnek az otthona kell hogy legyen.
„A mi kezünk ki van nyújtva”
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a Kolozsvári Magyar Napoknak a teljes erdélyi magyarságot megmozgató hatását emelte ki, rámutatva, ennek mintájára immár Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Brassóban is önálló rendezvénysorozata van a helyi magyarságnak.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának Fideszes elnöke a magyarság teljes megújulásának szükségességéről értekezett. Történelmi párhuzamot vont a reformáció közelgő ötszázadik és a trianoni döntés közelgő századik évfordulója kapcsán a jelenkorral.
Kifejtette: a reformáció annak idején „újrafogalmazta Európát és a magyarságot”, míg Trianon után a magyarság képes volt arra, hogy „újrafogalmazza Erdélyt”. Az újrafogalmazás kényszere most, az évfordulók közeledtével is jelen van, jelentette ki Németh Zsolt, aki nem hagyta szó nélkül az elmúlt időszakra jellemző román–magyar nyilatkozatháborút sem.
„Mi nem kívánunk olajat önteni a tűzre, a mi kezünk ki van nyújtva, várjuk azt a román vezetést, amelyik a kölcsönös tisztelet jegyében kész együttműködni velünk” – szögezte le az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke megköszönte a szervezők, illetve az erdélyi magyarok szolidaritását emlékeztetve, hogy a kárpátaljai magyarokat is segítségnyújtásra késztette egykoron a romániai Ceauşescu-diktatúra bukása.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében a bukaresti politikum legutóbbi magyarellenes megnyilvánulásaira emlékeztetett, kifejtve: nem felejthetjük el, hogy még mindig nem biztosítottak nyelvi jogaink, ilyen körülmények között pedig csodaszámba megy a KMN sikertörténete.
Akad még tennivaló
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ezzel szemben a Funar-korszakot átvészelő kolozsvári közösség erejére emlékeztetett, rámutatva: végül a román közösség visszautasította a szélsőséges nacionalizmusáról ismert Gheorghe Funart. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a normális légkör megteremtése terén akad még tennivaló, emlékeztetve, hogy nemrég festékkel öntötték le a Mátyás-szoborcsoportot, és lekaparták az egyik jegyautomatáról a nemrég kitett Kolozsvár feliratot.
„Immár azért kell küzdenünk, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mottójában szereplő trendiség után a rend is helyreálljon, és a Mátyás-szobrot ne csak letakarítsák a rongálás után, hanem az elkövetőket a lehető leggyorsabban állítsák elő, és szolgáltassanak igazságot az igazságos Mátyás királynak” – fogalmazta meg elvárásait Kelemen Hunor.
A politikusok beszédeit követően a Magyar Állami Népi Együttes mutatta be a Mihályi Gábor rendező-koreográfus által színpadra állított Megidézett Kárpátalja. Hágókon innen és túl című előadást.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

MN – Tárlat nyílt a kincses városbeli magyar színjátszás kezdeteiről
Folyamatosan működött magyar nyelvű színjátszás Kolozsváron 1792 óta, és igencsak magas színvonalon – fejtette ki Egyed Emese egyetemi tanár, irodalomtörténész Az első 50 év. A kolozsvári hivatásos magyar színjátszás színlapjai című tárlat megnyitóján.
A Kolozsvári Magyar Napok keretében az Akadémiai Könyvtárban kedden nyílt, színházplakátokat és korabeli dokumentumokat felvonultató kiállítás a kincses városbeli magyar színjátszás első fél évszázadát mutatja be az Akadémiai Könyvtár, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézete és az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum szervezésében.
Egyed Emese, a tárlat kurátora elmondta, az 1792 és 1842 között megjelent színházi plakátok állnak a kiállítás középpontjában. Mint részletezte, a színházplakátok tulajdonképpen a 19 században terjedtek el, a Kolozsvári Magyar Napok idején reggel 9 órától délután 3 óráig látogatható tárlat anyagában összesen mintegy negyven darab látható: a legrégebbi 1793-ból, míg a legkésőbbi 1842-ből származik.
A falragaszokból nemcsak az derül ki, hogy milyen darabokat játszott a színház egykoron, de az is, hogy milyen alkalomból. Például egy jótékonysági előadás plakátja is látható a tárlaton, illetve megtekinthető egy kevésbé ismert Katona József-darab bemutatóját hirdető színlap, de találunk előadást két nyelven – magyarul és németül – népszerűsítő falragaszt is.
A kiállítás ugyanakkor a szakirodalom részét képező dokumentumokat is felsorakoztatja, sőt zenei részlege is van, amelyet Sófalvi Emese rendezett. Úgy fogalmazott, nem volt egyszerű összeállítani a zenei részt, hiszen abból az időből alig maradtak fenn kották.
A Kolozsvári Magyar Napok gazdag kulturális programokat kínál egész héten az érdeklődőknek. Szerdán többek közt Kuncz Aladár Kolozsváron címmel tartanak beszélgetést Boka László irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tanulmányi igazgatója részvételével, megnyitják az erdélyi műemlékek dokumentációs vándorkiállítását, bemutatják a Liza, a rókatündér című színes, magyar romantikus vígjátékot Balsai Mónika, a film főszereplője és Ujj Mészáros Károly, a film rendezője jelenlétében.
A színházkedvelőknek is kedveskednek a szervezők: szerdán Federico García Lorca Bernarda Alba háza című darabjából készült előadást láthatja a nagyérdemű a Békéscsabai Jókai Színház előadásában, Béres László rendezésében.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Rengeteg elöljárónak gyűlt meg a baja a törvénnyel
Összesen 24 megyei közgyűlési elnök, és 40 megyei jogú város polgármestere, illetve bukaresti kerületi elöljárónak gyűlt meg a baja a törvénnyel, azaz vagy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) indított ellenük eljárást, vagy már el is ítélték őket, vagy az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) állapított meg hivatali összeférhetetlenséget az esetükben, amelynek nyomán el is veszítették tisztségüket.
A Mediafax hírügynökség összesítése szerint a 41 megyei közgyűlési elnök közül 24 ellen zajlik vagy zajlott valamilyen eljárás. Közülük a legtöbb, 14 a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Pártból (PSD) került ki, 9 a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben jutott mandátumhoz, egy pedig RMDSZ-es. Tizenketten már el is veszítették tisztségüket, vagy a megye prefektusa függesztette fel őket.
A PSD-s megyei közgyűlési elnökök közül a Mehedinţi megyei Adrian Duicu – akit azzal gyanúsítanak, hogy Victor Ponta miniszterelnök irodájában követte el a befolyással üzérkedés bűncselekményét, amikor telefonon tisztséget ígért egy megvesztegetőnek – már el is veszítette mandátumát, de nem ezért, hanem mert jogerősen összeférhetetlenséget állapítottak meg az esetében.
Gheorghe Bunea Stancut (Brăila) egy kampányvesztegetési botrány miatt hároméves szabadságvesztésre ítélték, míg Constantin Nicolescu (Argeş) hét év nyolc hónapot kapott korrupció miatt.
A PNL részéről három megyei közgyűlési elnök veszítette el mandátumát, Florin Ţurcanut (Botoșani) hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték okirat-hamisítás miatt, Mircea Moloţ (Hunyad) ellen korrupció miatt nyomoznak, de összeférhetetlenséget is megállapítottak az esetében, Horea Uioreanu (Kolozs) pedig az ellene korrupció miatt indított eljárás nyomán veszítette el tisztségét.
Tisztségében maradt viszont Borboly Csaba, Hargita megye közgyűlésének RMDSZ-es elnöke, aki ellen hivatali visszaélés miatt zajlik eljárás. Megjegyzendő, hogy Bihar megyében a közgyűlés RMDSZ-es alelnöke, Kiss Sándor ellen is korrupció miatt zajlik eljárás.
A 103 megyei jogú város polgármestereinek, illetve a hét bukaresti elöljáró több mint egyharmada – 40 fő – került összeütközésbe a törvénnyel. A legtöbben – 20 fő – PNL-s, 14 PSD-s, 2 UNPR-es, 2 RMDSZ-es, egy MPP-s, egy pedig független.
A magyar polgármesterek közül Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai elöljáró már le is mondott az ellene korrupció gyanúja miatt indított, a politikus által koncepciósnak tartott eljárás miatt. Mezei János, Gyergyószentmiklós MPP-s polgármestere ellen is korrupciós vizsgálat zajlik, de ő nem mondott le. Kovács Jenő nagykárolyi elöljáró esetében az ANI állapított meg összeférhetetlenséget, de ez még nem jogerős.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

KMN – Megmentett emlékhely
Átadták báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola felújított síremlékét kedden, a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Házsongárdi temetőben.
Az avatóünnepségen Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, a bejegyzés alatt levő Carola Egyesület alapítója méltatta az 1876 és 1949 között élő Szilvássy Carolát, aki a 20. század eleji erdélyi közélet több kiemelkedő egyéniségének – köztük Bánffy Miklósnak – volt a múzsája.
„Egészen magával ragadó személyiség volt: kulturált, intelligens, nyelveket beszélő. Sokat tett a közösségért, a kultúráért, az irodalomért. Színdarabot is írt és rendezett, maga is szerepelt. Emellett példamutató életet élt a közösségért. Nagyszeben ostroma idején ő menekített ki ágyútűzben Bánffy Miklóssal és Bethlen Istvánnéval a Tereziánumból hetven kisdedet az ápolóikkal együtt. Bátor asszony volt. Nőegyletet vezetett, karitatív tevékenységet végzett. A házát és vagyonát is karitatív célokra ajánlotta fel" – ecsetelte a közmédiának adott nyilatkozatában Lévai Anikó.
Hozzátette, Szilvássy Carola érdemes arra, hogy ma is példakép legyen a lányok és asszonyok számára. Lévai Anikó közölte: maga is az egyik példaképének tekinti. Megjegyezte, hogy Szilvássy Carola nem volt hajlandó a társadalmi konvenciókat követni, de ezt nem öncélúan, hanem a közösség szolgálatában tette. Hozzátette: a Carola Egyesület bejegyzését egy barátnői társaság indította el Szebeni Zsuzsa színháztörténész, muzeológus vezetésével.
Szebeni Zsuzsa a közmédiának elmondta, a Szilvássy Caroláról szervezett tavalyi kolozsvári kiállítás után merült fel, hogy fel kell újítani síremlékét, amely a Bánffy-kripta szomszédságában egészen belesüllyedt a földbe.
A muzeológus szerint a síremlék hűen tükrözi Szilvássy Carola szellemét. Ő ugyanis vagyonát nem saját nyughelyére, hanem jótékonykodásra fordította. A magyar napok keretében kedden bemutatták egyébként Szilvássy Carola Az erdélyi főúri konyha titkai című receptkönyvének új kiadását is.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Nyitva vagyunk
Hozzájárulni ahhoz, hogy Kolozsvár régi címeréhez méltóan a nyitott kapuk városa maradjon – a szervezők számtalan nemes szándéka közül talán ez az a felvállalt cél, amely igazán különlegessé teszi a Kolozsvári Magyar Napokat.
Még ma, Erdély egyik legnépszerűbb rendezvénysorozatának hatodik kiadása közben is megmagyarázhatatlannak tűnik, bő egy hét erejéig mitől érezzük annyira természetesnek, magától értetődőnek azt az otthonos, baráti légkört, azt az egymás iránt tanúsított érdeklődést, megértést, tiszteletet és szeretetet, ami a Főtérre és környékére telepedik ilyenkor, onnan pedig beszivárog a munkapadok, íróasztalok, panellakások és kertes házak rejtett zugaiba is.
Miként lehetséges, hogy bár előre tudjuk, milyen csalfán fog tapsra serkenteni a kincses város polgármesterének üzenete, mi mégis jólesően szopogatjuk a hamiskás multikulti vitamint? Minek tudható be, hogy politikusainkban végre nem a pártot látjuk, hanem az embert, és nem az ellentábort, hanem a közös célt? Ilyenkor hogy tudnak egy asztalnál jókat kacagni saját magukon az amúgy a közélet mocskát egymás falára szüntelenül hányó kommentlovagok? Hogy hogy nem hallani a fenekük alá Nagy-Magyarország-forma tócsát izzadó tragikák hőzöngését ugyanúgy, mint a nemzetietlenné kikupált divatmajmok nyivákolását?
Talán a nyitott kapuknak köszönhető, amelyeken bárki beléphet, ám aki ezt megteszi, hamar észreveszi magán, hogy a hétköznapokban gondosan kimunkált másságával, különbözőségével, kivagyiságával ezúttal nem sokra megy. Mintha az ünnep huncut izgalommal várt szabadsága olyasféle titkos kötőerőt kölcsönözne a küszöbön átlépőknek, amely válogatás nélkül ugyanabba az irányba húz mindenkit: a normalitás felé.
Az odavezető út a Kolozsvári Magyar Napok alatt egy csapásra lerövidül, így azok is könnyen bejárhatják azt, akik máskor rendre elvesznek valahol. Az egymásra találás öröme pedig olyan közösségi élménnyel ajándékoz meg, amely a nyitott kapukon kívül is emlékeztetni fog a hovatartozás kérdésére adható, igazán megnyugtató válaszra.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)