Dr. Papp Lajos a szórvány öntudatát jött gyógyítani Aradra
„Magyarnak születni kegyelem”
Egészen különleges rendezvénynek adott otthont hétfő délután a Jelen Ház díszterme: az Aradi Magyar Anyukák és Gyermekek Klubja szervezésében dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebészt, orvosprofesszort köszönthették körükben az aradiak. A Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, valamint a PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika korábbi igazgatója közel másfél órás előadáson érintette meg az aradiak lelkét, több évtizedes kutatói-klinikai tapasztalatait az évezredes magyar népi bölcsességekkel ötvöző beszédével megpróbálta kicsit visszaállítani a magyarság öntudatát a szórványban élőkben. Nehéz szavakban leírni a hallottakat, nagy kár, hogy a közönség soraiból – tisztelet annak a kevés kivételnek – teljes mértékben hiányoztak az orvosok, tanáremberek és általában az értelmiségiek. A fiatalokról nem is beszélve. A Harvard Egyetem egykori ösztöndíjas vendégkutatója (számtalan díj és elismerés birtokosa) olyan igazságokat mondott el, melyeken minden bizonnyal sokan elgondolkodtak.
A vendég egyébként 2008-ban „tette le a szikét”, de nem vonult teljesen nyugalomba, ellenben minden orvosi pozíciójától megvált, és hivatalosan búcsút mondott az egészségügynek, mivel sem erkölcsileg, sem pedig szakmailag már nem érezte vállalhatónak azt. „Életem a szolgálat. Szolgálni az embert, szolgálni a betegeket. Teremtőtől kapott hittel, krisztusi szeretet jegyében gyógyítani. (…)” – vallja egyébként honlapján.
Az elmúlt években előadásain nem csak egyes embereken próbál segíteni, hanem, ahogy azt többször is hangsúlyozza, az egész magyar nemzet szívét igyekszik gyógyítani. A Test–lélek–szellem harmóniájának megőrzése c. aradi előadás is nagyjából erre a gondolatra épült, bár többen érezték azt, hogy az előadónak nem volt elég az a közel másfél óra, hogy minden betervezett témát kifusson. A professzor az előadás kezdetén olyan kérdésekre kereste a választ, mint például mióta vagyunk a Kárpát-medencében és honnét jöttünk, hangsúlyozva: a Teremtő a magyarokat meghatározott céllal küldte erre a földre. A pénz uralmára, hazugságra, becsapásra épülő világunkban meg kell értsük, hogy nekünk itt feladatunk van, meg kell tartanunk ezt a földet a következő nemzedéknek is. Tudományos, többek között ősgenetikával foglalkozó szakirodalomra hivatkozva, az előadó kitért Európa őslakosságára is, mondván, a magyar lakosság 95%-ban hordozza az őseurópai gént, őket követik a lengyelek, majd a horvátok. „…magyarnak születni kegyelem. A magyar nyelv, ha semmink nem lenne, akkor is a legnagyobb csoda, csak mivel ezt tudják, nem becsülik kellőképpen. Pedig a magyar nyelv 67%-ban ős-etimont (szerk. megj.: ősi szót) tartalmaz!” – hívta fel az előadó a közönség figyelmét arra a tényre, hogy a magyar nyelv őrzött meg a legtöbbet az ősműveltség elemeiből.
A professzor olyan témákat is érintett, mint például a gyógyszeripar és bizonyos betegségek közötti összefüggés, az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatása stb.
Az előadás vége felé János apostol szavaira hivatkozva, a professzor arra ösztönözte az egybegyűlteket, hogy „szeressék egymást”. A szeretet ugyanis a legjobb gyógyír minden bajra, enélkül egyetlen nemzet sem élheti túl a viharokat. Zárásként a meghívott 300 éves gyűjtésből származó régi magyar áldást mondott mindenkire. Eredeti távozási módja is hatásosnak bizonyult, hisz arra kérte a közönséget, hogy ne tapsoljanak. „A csöndre van a legnagyobb szükségünk. A Jó Isten is azt mondja: béke, csend legyen. Ahol béke, csend van, ott megjelenik” – mondta.
Az előadás végén a résztvevők vásárolhattak a vendég könyveiből, melyeket a professzor személyes dedikációkkal látott el. Az eseménnyel ezúttal lezárult az a rendezvénysorozat, melyet az Aradi Magyar Anyukák és Gyermekek Klubja szervezett fennállásának 5. évfordulója alkalmából.
Sólya R. Emília
Nyugati Jelen (Arad)

MIDAS-közgyűlés Horvátországban
Kisebbségek együttes hangja
okan vagyunk, olyan 50 millióan, vagyis az EU lakosságának majdnem 10%-a, az általános közvélemény mégis keveset tud rólunk. Holott az őshonos nemzeti kisebbségek Európa szerves részei, mély történelmi gyökerekkel rendelkeznek, és évszázadok óta jelentősen gazdagították a vén kontinens kultúráját, hangsúlyozta németül Slezák Edit, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője a horvátországi Abbáziában, a kisebbségi napilapok egyesületének (MIDAS) éves közgyűlésén.
MIDAS, avagy a kisebbségi sajtó fontossága
A Kisebbségi Napilapok Európai Egyesülete (angolul: European Association of Minority Daily Newspapers, rövíditve MIDAS) 2000-ben alakult meg, székhelye az olaszországi Dél-Tirol autonóm tartomány fővárosában, Bolzanóban (Bozen) van. 15 év alatt számos európai őshonos nemzeti kisebbségi nyelven kiadott újság csatlakozott hozzá, jelenleg 32 tagja van – olaszországi német nyelvű újságok, finnországi svéd nyelvűek, spanyolországi katalán és baszk napilapok, németországi dán és dániai német, litvániai lengyel és sok más. Magyarok immár négyen vagyunk tagok, a pozsonyi Új Szó, a kolozsvári Szabadság és a nagyváradi Bihari Napló után a minapi horvátországi éves közgyűlésen a Nyugati Jelen is csatlakozott a MIDAS-hoz. Amúgy felvidéki kolléganőnk tölti be a MIDAS elnöki tisztségét.
Az anyanyelvű sajtó ugyanis minden kisebbség számára fontos, a nemzeti önazonosság egyik fontos eleme, mondhatni tartópillére, az oktatás, egyházak, civil szféra és politikai képviselet mellett. Ezzel szinte minden kisebbség egyetért. A kisebbségi sajtó, az anyanyelvű információ a nemzeti megmaradás és megerősödés része, Európa sokszínűsége megtartásának egyik záloga, jegyezte meg Werner Stuflesser egyetemi tanár, a bolzanói Európai Kisebbségkutató Intézet vezetője.
Voce alle minoranze, hangot adni a kisebbségeknek
Idén a MIDAS-közgyűlés házigazdája a fiumei székhelyű olasz nyelvű La voce del popolo napilap, illetve a horvátországi és szlovéniai olasz kisebbség egyesülete, az Unione Italiana(Olasz Unió) voltak. A közgyűlést azonban nem a zsúfolt kikötővárosban, Fiuméban/Rijekában szervezték meg, hanem az attól 11 kilométerre fekvő luxus tengerparti üdülőhelyen, Abbáziában (horvátul Opatija). A császári üdülő az Adria gyöngyszemének számít, az Osztrák–Magyar Monarchia Monte-Carlója volt, ahol nemcsak Ferenc József és a Habsburg család üdült rendszeresen, hanem Európa számos királya, mágnása és egyéb híressége kereste fel előszeretettel. Svédország királya például 3 hónapokat is eltöltött Abbázia elegáns szállodáiban az első világháború előtti aranykorban.
A házigazda horvátországi (és szlovéniai) olasz kisebbség – erdélyi magyar szemmel nézve maroknyinak tűnhet a 30 000-es horvátországi és 3000-es szlovéniai – és az őket teljes mértékben felkaroló horvát többség igencsak kitett magáért, hogy a közgyűlés résztvevői kellemes emlékeket szerezzenek.
Ivo Dujmić és Marina Gašparić (Abbázia polgármestere és alpolgármester asszonya), Erik Fabijanić (megyei tanácselnök) vagy Ivan Jakovčić (EP-képviselő) mindannyian horvátok, mégis olasz nyelven hangsúlyozták, mennyire fontos és megtisztelő számukra az olasz kisebbség felkarolása, a kisebbségi kultúra felvirágoztatása. Valamennyien jugoszláv időkben születtek, jóval az 1945-ös határmódosítás után, amikor Isztria-félsziget, Abbázia és Fiume környéke Olaszországtól Jugoszláviához került. Esetük nem számít ritkaságnak, a többségi horvátok közül sokan megtanulják az olasz kisebbség nyelvét. Tekintettel a térség évszázados olasz–horvát (kisebb mértékben szlovén, német és magyar) történelmére, a mélyreható kulturális kölcsönhatásokra és az Olaszországhoz fűződő erős kapcsolatokra, ez magától értődő, a tisztelet jele, szögezte le Marina Gašparić. Az Olasz Unió is szervez nyelvtanfolyamokat felnőtteknek, mindenekelőtt a hivatalnokoknak, egészségügyi személyzetnek és rendőröknek, ismertette a helyzetet Maurizio Tremul, az egyesület elnöke. A kétnyelvűség sokaknál négynyelvűség, vagy akár hatnyelvűség is lehet, a helyi horvát nyelvjárás ugyanis igencsak eltér az iskolában tanított és hivatalos alkalmakon használt irodalmi horváttól, akárcsak a napi használatú velencei olasz nyelvjárás az iskolák és a sajtó irodalmi nyelvétől. A nyelvjárásokat csak egymás között használhatják, a zágrábiak, például, nehezen értik meg a helyi szláv beszédet, s a velenceiek kivételével az olaszországiak sem értik a helyi olaszos nyelvjárást. Tekintettel a jelentős idegenforgalomra, sokan németül és angolul is beszélnek.
Horvátországi paradoxon
Horvátország kisebbségpolitikája paradoxon: egyszerre a kisebbségek felkarolásának mintapéldája és a kisebbségek üldözésének országa. Alkotmánya a magyar, cseh, olasz és szerb kisebbséget ismeri el – utóbbi egymagában kb. háromszor nagyobb, mint az előbbi 3 együttvéve. Az ország más vidékein élő magyarok és csehek helyzetéről nem volt alkalmam személyes képet kialakítani, az olaszéba viszont betekintést nyertem. Jóllehet Isztria megyében csupán a lakosság 7%-át teszik ki, a horvát többség által kezdeményezett népszavazás révén a térség hivatalosan kétnyelvű, a horvát és az olasz nyelvek egyenrangúak, minden közfelirat kötelezően kétnyelvű, bárki olaszul fordulhat szóban és írásban a hatóságokhoz, s azok a kérvényező nyelvén kötelesek válaszolni! A helyi horvátok kimondottan büszkék, hogy a 2003-as népszavazáson a kétnyelvűségre szavaztak! Állításuk szerint a szlavóniai magyar és cseh kisebbségek (olyan 20, illetve 10 ezer) hasonló jogoknak örvendenek.
A szerb kisebbség helyzete ehhez képest nem olyan fényes. Az 1991–95 közötti délszláv testvérháború sebei még nem gyógyultak be, bármennyire igyekszik a zágrábi kormány. A háború idején a szerbek fegyverrel küzdöttek a horvátok ellen, több tízezret mészároltak le közülük, százezreket űztek ki házaikból, fosztották meg vagyonuktól. A horvát menekültek csak 1995 után térhettek vissza szinte teljesen lerombolt lakhelyükre, ahonnan viszont a szerbek menekültek el tömegesen, már csak 200 000-en maradtak Horvátországban a háború előtti 600 000-ből. Jóllehet egyes térségekben most is a lakosság 30-35%-át teszik ki, a háború által erősen megviselt horvát többség hallani sem akar kétnyelvűségről, az számukra az áldozatok emlékének meggyalázását és a háborús bűnösök elismerését jelentené, legalábbis a radikálisabb horvátok szerint. Míg a zágrábi hatóságok kitartanak az alkotmányban rögzített kisebbségi jogok mellett, a helyi horvátok gyakran szabotálják a kormány szerbbarát lépéseit.
Kisebbségi sajtó Európában
Az olasz kisebbség kis létszáma ellenére a Fiuméban szerkesztett La voce del popolo 32 színes oldalon jelenik meg naponta, kéthetente pedig vaskos tematikus mellékletet ad ki. Naponta olyan 5000 példány kel el a helyi olasz kisebbség körében, további 1000-t pedig az Olaszországból érkező turisták vásárolnak meg az újságárusoktól. Az 55 állandó újságíróval működő napilap a horvát és az olasz államtól is kap támogatást, önerőből nehéz lenne tartania a színvonalat, ismerte el Roberto Palisca főszerkesztő.
A határ másik oldalán, a Fiumétől olyan 100 kilométerre lévő olaszországi Trieste-ben (szlovénul Trst) kiadott szlovén nyelvű Promorski Dnevnik hasonló körülmények között jelenik meg, noha az is olyan 30 000-es kisebbséget szolgál.
Dániában a német kisebbség számára kiadott Der Nordschleswiger is számíthat az anyaország anyagi támogatására, szemléltette Gwyn Nissen főszerkesztő, akárcsak a határ másik oldalán, a németországi Flensburgban dán nyelven megjelenő Flensborg Avis a dán államéra. Mindez régóta így megy, amióta 1955-ben Dánia és Németország szerződésben állapodott meg a másik területén élő nemzeti kisebbség (kb. 20 000 német és 50 000 dán) intézményeinek anyagi támogatásáról. Mivel mindkét kisebbség túl kicsi ahhoz, hogy önerőből egyetemet működtethessen, a dán kisebbség tagjai a német állam költségén tanulnak a koppenhágai egyetemen, a dániai németek pedig a dán állam költségén a hamburgi egyetemen.
Nem vész-e el így a fiatalság, visszatérnek-e még kisebbségi sorsba vagy egyetem után az anyaországban telepednek le? – érdeklődtem Jörgen Möllekaer-től, a Flensborg Avis főszerkesztőjétől. Egyesek nyilván ott maradnak, főleg ha összeházasodnak, vagy egzisztenciát alapítanak, mások viszont hazatérnek, sőt néha az anyaországban szerzett házastársat is magukkal hozzák.
Flensburg-/Flensborgból valós leánysereg jött el Abbáziába. Lise, Ina és Eyla ifjúsági oldalt szerkesztenek, amely igencsak megmozgatja a fiatalokat, jócskán felemelve a Flensborg Avis példányszámát. Jelentős teljesítmény. Újságot nyugaton is inkább az idősebb nemzedék olvas, az internetre koncentráló fiatalokat nehéz megszólítani. Fiatalos lendületükkel a három leányzónak sikerült, büszkélkedik Jörgen Möllekaer.
Koppenhágaiként Lise Baeksgaard-Christoffersen kakukktojásnak számít a kisebbségiek között. Nemrég telepedett át a németországi dánok fővárosába, és kimondottan rajong a kisebbségi létért: „Otthon nem is gondoltam volna, milyen nagyszerű kisebbséginek lenni. Jobban megismertem a német kultúrát, fejlődött német nyelvtudásom, de ugyanakkor erősödött kötődésem dán anyanyelvemhez. Dániában mindenki dánul beszél, banálisnak tűnik, Németországban viszont öröm, ha anyanyelvemet hallom és használhatom”.
Kisebbségpolitikai megfontolások
Kis létszámú kisebbségek esetében az anyaországok anyagi támogatásban részesítik az egyetlen napilapot. A nagyobb létszámú kisebbségek viszont több napilapot adnak ki. A kb. 350 000-es dél-tiroli német kisebbség vagy az olyan 300 000-es finnországi svéd kisebbség 5-6 anyanyelvű napilappal rendelkezik. A jóval nagyobb erdélyi magyarság helyzete hasonló. Népesebb kisebbségek esetében az anyanyelvű sajtó a versenyszférában, üzleti megfontolások szerint működik.
Amúgy a területi autonómiával rendelkező dél-tiroli németek az európai kisebbségi jogok bajnokai, a MIDAS székhelye is náluk van, Európa egyetlen kisebbségkutató intézete is ott működik, őket foglalkoztatja leginkább a többi nemzeti kisebbség sorsa, s szintén ők a kisebbségpolitikák összehangolásának fő szorgalmazói.
Nyilvánvaló, hogy EU-s szintű kisebbségpolitikára lenne szükség – szögezte le Günther Rautz, az Európai Kisebbségkutató Intézet szakértője –, hiszen az országok közötti eltérések igen jelentősek. Összehangolt politikával viszont el lehetne érni a nemzeti kisebbségek hosszú távú megerősödését. Európában van néhány követendő példa erre vonatkozóan, melyek ötvözésével vagy kiterjesztésével Európa sokszínűsége csak nyerne. És vannak olyan példák is, melyek semmilyen szinten nem jöhetnének számításba: például a szélsőségesen kisebbségüldöző, mereven beolvasztásra törekvő francia „modell”, amely óriási csapást jelentene mind a kevésbé szerencsés kelet-európai országok nemzeti kisebbségeinek, mind a nagyobb mozgásterű nyugatiaknak.
Az anyaországok támogatása – politikai, gazdasági, kulturális vagy erkölcsi téren – szintén fontos, ezt jóformán minden határon túli kisebbséggel rendelkező európai ország feltétlenül biztosítja, hangsúlyozta Renato Cianfarani, Olaszország fiumei főkonzulja. Csakhogy ez is kényes ügy, amivel durván vissza lehet élni, lásd Moszkva szerepét az ukrajnai konfliktus mesterséges szításában. Ami mellesleg Európa többi kisebbségének is árt, hiszen az országok bizalmatlanabbá válnak, jegyezte meg Werner Stuflesser.
Nemzet és kisebbség
A kisebbségek jövőképe sem teljesen világos. A katalán napilapok egymás után lépnek ki a MIDAS-ból, mivel nem tekintik többet nemzeti kisebbségnek magukat, hanem független országra törekvő önálló nemzetnek, vagy legalább államalkotó nemzetnek Spanyolországban.
Katalónia lakosságának 40%-a eltökélten függetlenségpárti, miközben 15%-a Spanyolország-párti. A többiek álláspontja ingadozó, hol ide, hol oda húznak, őket kell meggyőzni, főleg gazdasági érvekkel, ők döntik el a kérdést, magyarázza Jordi Molet, a barcelonai El Nou napilap főszerkesztője. Végül is a különválás radikális lépés, amihez bátorság kell. A skótoknak, például, nem volt meg tavaly ősszel. Jordi Molet nagyon haragszik a skótokra az elszalasztott lehetőségért: „Nézz csak körül, Európa határait önkényesen húzták meg, az érintett népeket meg se kérdezték, s amikor annyi évszázad keserűség után végre eljött a történelmi pillanat, hogy demokratikusan dönthessenek, a skótok belerúgtak a lehetőségbe, ahelyett, hogy kihasználták és példát mutattak volna a világnak”. A barcelonai újságíró azonban elismeri, hogy a 307 éves angol–skót unió (Nagy-Britannia) mérlege korántsem negatív a skótok számára. Az angolok előtt pedig fejet hajt: ők az egyetlenek Európában, akik a demokrácia oltárán még az ország egységének feláldozását is megkockáztatták, miközben Spanyolország különféle jogi formaságokra hivatkozva akadályozza meg a katalán függetlenségi népszavazást.
A függetlenség a baszkok esetében is nehéz kérdés, évtizedekig ők voltak annak élharcosai Spanyolországban, az utóbbi években viszont háttérbe szorultak a jóval radikálisabbá váló katalánokkal szembe. Hányan támogatják manapság az ETA-t? A hetvenes években az ETA (Euskadi ta askatasuna, jelentése Baszkföld és szabadság) szinte általános támogatottságnak örvendett a baszkok körében, a terrorizmus nyomán viszont sokan elpártoltak tőle, s manapság olyan 20-25%-os támogatásra számíthatnak, magyarázza Martxelo Otamendi, a Donostiaban (spanyolul San Sebastian) megjelenő Berriabaszk nyelvű napilap főszerkesztője.
Habsburg-örökség
Abbáziaban díjazásra is sor került az éves közgyűlésen. A MIDAS újságírói díjat a kamaszokat oly ügyesen megmozgató fiatal németországi dán újságíró-hölgyek kapták, míg a kisebbségi ügyek hosszú távú felkarolásáért, a hazájában és külföldön anyanyelvén, olaszul, szlovénül, németül és angolul író Inoslav Bešker horvát újságíró kapta az Otto von Habsburg-díjat.
A kitüntetést azért nevezték el az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodó császárának fia után, mivel hosszú életét Habsburg Ottó a népek közötti megbékélésnek és együttműködésnek szentelte. A díjat a 2011-ben elhunyt személyiség unokája, Severin Meister von Habsburg herceg adta át.
Horvátország amúgy is a Habsburg-nosztalgia bajnoka. Politikusok, közéleti személyiségek, újságírók nem győzik hangsúlyozni, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiát tekintik aranykornak. Többségiek és kisebbségiek egyaránt. Az olasz kisebbség nem az 1918 és 1945 közötti időt sírja vissza, amikor Fiume és vidéke Olaszországhoz tartozott, hanem a Monarchiát. A Monarchia-nosztalgia egyértelmű bajnokai azonban kétségtelenül a horvátok, megelőzve e téren például a magyarokat vagy osztrákokat. Utcákat, tereket, parkokat vagy közintézményeket neveztek el az utóbbi években Habsburg uralkodókról. Lépten-nyomon a külföldi vendég tudomására hozzák nagy büszkeséggel, hogy történelmük legjobb időszakának tekintik a Monarchia idejét: a városok akkor épültek, a turizmus akkor indult el, az intézmények akkor keletkeztek stb., gyakran hozzáfűzve, hogy sikerült megmenteni a Monarchia fizikai és szellemi örökségét a huszadik század (főleg a jugoszláv idők) pusztításaitól!
Végül is a Monarchia különböző népek hazája volt, a nemzetek kölcsönös tiszteletének és együttműködésének mintapéldája, amit lényegében az EU most igyekszik továbbvinni. Többségiekkel és kisebbségiekkel közösen.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Civil szervezet külföldiekért
Létesítése ötödik évfordulóját ünnepelte tegnap Kolozsváron az Európai Bizottság és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által finanszírozott, 15 romániai irodát üzemeltető Külföldi Állampolgárok Tájékoztatási Központja (CIS), amely a nem uniós országokból származó, romániai tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek támogatásával foglalkozik.
Romániában jelenleg 100 ezerre tehető az ilyen személyek száma. Hozzávetőlegesen 4000-en élnek Kolozsváron, közülük 2800-an egyetemi tanulmányaikat végzik. Az Emberjogvédő Liga (LADO) Kolozs megyei szervezetének elnöke, Ana Luduşan elmondta: a kerek évfordulót ünneplő CIS-iroda megyénkben a LADO Nagyszamos/Iaşilor utcai székhelyén tevékenykedik.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Barabás Zoltán
Pünkösd vasárnapjának reggelén szülővárosában elhunyt BARABÁS ZOLTÁN költő, újságíró, szerkesztő /Nagyvárad, 1953. ápr. 1. - Nagyvárad, 2015. máj. 24./
Nagyváradon született 1953-ban, a kolozsvári tudományegyetemen szerzett bölcsészdiplomát, 1981-től dolgozott a sajtóban, a bukaresti Előre és a Romániai Magyar Szó, majd a nagyváradi Erdélyi Napló munkatársa volt, közben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatának vezetője és az 1991-ben induló Partiumi Közlöny szerkesztője, majd az egri Agria főmunkatársa. Tagja volt a Tokaji Írótábor kuratóriumának, 2008–2011 között a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója, 2004–2014 között a Partiumi Írótábor főszervezője, a Pro Universitate Partium Alapítvány munkatársa. Önálló verseskötetei: Ulysses gúnyájában (1997), Valaki állt a szélben (1998), Hűvös holdfényben (2000), Balkáni szürkület (2002), Pótszavak nélkül – egybegyűjtött versek (2003), Homályhatáron (2004), Kútbanézők (2006), Nem szökhettek meg (2013), Vaksakk (2014).
„Barabás Zoltán – mint képalkotásai is igazolják – sötéten látó költő. Ez a pesszimista szemlélet egész eddigi költészetén végighúzódik. De szavait nem lehet összetéveszteni senki máséval, egyéni minden költői megnyilatkozása. Megtalálta önmaga művészi kifejezését, és méltán foglalja el helyét az új költészetben.” (F. Diósszilágyi Ibolya)
„Akadnak helyek, melyek kiemelt jelentőséggel bírnak az irodalom történetében; gondoljunk csak Esztergomra, hol Balassi utoljára indult rohamra, a fájdalmas emlékű Szárszóra, esetleg Székelykocsárd homályos vasútállomására, s gondoljunk legvégül Nagyváradra, a Körösre, Juhász Gyulára, Adyra és Lédára, a művészvárosra, melyet a huszadik század legvégén ellepett a szemét, a földből pillanatok alatt kinőtt blokkrengetegek, s gondoljunk a lepusztult külvárosra, az omladozó belvárosra. Barabás Zoltán kötete nemcsak Váradról szól, hanem elmúlt szerelmekről, a még mindig jelen lévő, bár rejtőzködő Istenről, pillanatokról, melyek mégis valahogy a városhoz kapcsolódnak. A Kútbanézők cím mintha nem is a kötetet jellemezné, hanem sokkal inkább az olvasót: a könyvben szereplő versek segítségével mi magunk vagyunk azok, akik kútba nézünk, azaz a múltba. Visszatekintünk valamire, ami már rég elmúlt, viszont illatfoszlányai, megkopott házfalai, egy-egy zug ismerős hangulata még mindig itt kísértene.” (Vincze Ferenc). „Emlékterek – írja a költő egyik verse fölé –, valóban költészete az emlékek terét hozza létre, egy sajátos érzelmi-gondolati dimenziót, amelyben az emlékeke (és az álomnak) jóval valóságosabb a jelenléte, mint annak a köznapi valóságnak, amely a versek környezetét adja. Igen, mintha létezne egy imaginárius Nagyvárad: régi költők verseiben, családi emlékekben, templomok homályában, épületek romló vakolata mögött – és most Barabás Zoltán verseiben. Ez a régi város addig létezik, amíg a költészet újra megidézi és életre kelti: amíg versek és szavak állnak őrt a város lelke felett.” (Pomogáts Béla).
Az elhunytat május 27-én 15 órakor kísérjük utolsó földi útjára a nagyváradi köztemetőben.
A Partiumi Magy Művelődési Céh
erdon.ro

Ernyőszervezet a székelyföldi turizmusért
Ernyőszervezetet hoznak létre a székelyföldi turizmusban érdekelt egyesületek és alapítványok a helyi idegenforgalom felvirágoztatása érdekében.
Az érintettek Székelyudvarhelyen, a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján (MÜTF) tartottak kedden sajtótájékoztatót, ahol kiderült: a résztvevő tagok már egy szándéknyilatkozatot is aláírtak a szövetség létrehozásáról, amelyet még ebben az évben hivatalosan is megalapítanának.
Pál Zoltán, az Erdélyi Magyar Idegenvezető Egyesület elnöke elmondta: ideiglenes elnökséget választottak, amelynek feladata az ernyőszervezet működési elveinek és szerkezetének meghatározása, valamint a hivatalos bejegyeztetés. Mint kiderült, már húsz székelyföldi egyesület jelezte, hogy belépne a szövetségbe, de a kezdeményezők továbbra is a várják a Hargita, Kovászna és Maros megyei önkormányzatok, oktatási intézmények és turisztikai szervezetek jelentkezését a csapatmunkában való részvételre.
Albert Zoltán, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület tagja arról beszélt, hogy Székelyföld mint idegenforgalmi célpont hátrányban van, ugyanis eddig nem létezett olyan összefogó szervezet, amely az információk megfelelő népszerűsítését biztosíthatta volna. „Éppen ezért a turisták nem tudtak megfelelően tájékozódni a térségről, például sokan összekeverik Székelyföldet Erdéllyel” – indokolta a szövetség megalakulásának szükségességét a vállalkozó.
A sajtótájékoztatón Horváth Alpár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Gyergyószentmiklósra kihelyezett tagozatának oktatója rámutatott: az ernyőszervezetnek az is a céljai között szerepel, hogy a turizmus fellendítésével segítse a térségben a megélhetést. Horváth kifejtette: rendkívül fontos, hogy a Hargita és Kovászna megyében tevékenykedő szakmai intézmények, szervezetek együttműködjenek, ebből pedig az önkormányzatok is kivegyék részüket.
„Maros megye valamivel sajátosabb helyzetben van, mivel ebben az esetben meg kell határozni, hogy mi az, ami a székely régióhoz tartozik” – fogalmazott a szakértő. Hozzátette: az alakuló szövetségnek bárki tagja lehet, aki azonosulni tud a felsorolt elvekkel. Horváth Alpár azt is elmondta: területi, és nem etnikai alapú csoportosulásról van szó, így nem szeretnék kizárni a román egyesületeket sem.
Pál Zoltán, Albert Zoltán és Horváth Alpár mellett a Szováta térséget képviselő Kiss Zsófia, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karán oktató Nagy Benedek is aláírta az ernyőszervezet megalakulására vonatkozó szándéknyilatkozatot.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

Fúzióügy: a váradi magyaroknak üzent Bolojan
„A város jóléte fontosabb bármilyen politikai számítgatásnál” – üzente Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere azoknak a pártoknak, amelyek a szomszédos Szentmárton község bekebelezésére kiírt népszavazástól való távolmaradásra buzdították és buzdítják a helyieket.
„Ha a referendum a szabotálás miatt megbukik, ezeknek a pártvezetőknek fel kell vállalniuk a szégyent amiatt, hogy nem segítettek a város és a megye fejlődésében” – fogalmazott a nemzeti liberális (PNL) elöljáró, elszántan kampányolva annak érdekében, hogy a június 14-ére kiírt második népszavazás ne bukjon meg az alacsony részvételi arány miatt.
Ismert ugyanis, hogy május 10-én a szavazásra jogosult váradiak kevesebb mint harminc százaléka vonult csak az urnák elé, Bolojan viszont bízik abban, hogy második nekifutásra sikerrel jár a terve, és január elsejétől Szentmárton – valamint az önkormányzatilag hozzá tartozó Félixfürdő és Püspökfürdő – Nagyvárad lakónegyedévé válik.
A polgármester ismét hangoztatta a fúzió gazdasági előnyeit, mert meglátása szerint ez etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek a hasznára válik. Ezúttal külön üzent a helyi magyar közösségnek is, figyelmeztetve, hogy a jólétet csak kölcsönös bizalommal és tisztelettel lehet elérni, a kisebbség pedig nem harcolhat ki pluszjogokat a románok támogatása nélkül.
„A magyar közösség nem ment el szavazni, mert azt mondták neki, hogy a fúzió miatt nagyon csökkenne az etnikai arányuk, a kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezéséhez szükséges húsz százalék alá esne vissza. Az valóban igaz, hogy egy százalékkal, 24,9 százalékról 23,9 százalékra csökkenne, de az egyesülés nem a magyarság arányának csökkenését célozza, hanem a város fejlődését. Amennyiben holnap Bors község is szeretne beolvadni, ugyanúgy járnék el, ahogyan Szentmárton esetében. Miközben múltunkat láthatjuk eltérően, addig szerintem a jövőt csak együtt építhetjük. Egy leaszfaltozatlan utcának ugyanolyan hatása van a románokra és a magyarokra” – nyilatkozta.
A fúziót, mint ismert, a szociáldemokraták (PSD) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nyíltan ellenzi, miközben az RMDSZ szándékosan tartózkodik a témától. Utóbbiak így nem is üzentek a választóknak, hanem a helyi tanácsülések alkalmával adtak hangot aggályaiknak, eközben a néppártosok továbbra is az urnáktól való távolmaradásra buzdítják a magyarságot. Bolojan szerint viszont ez hibás megközelítés, mert szerinte ez most nem az aktuális városvezetés iránti szimpátiáról szól, hanem a város jövőjéről.
„Június 14-én nem politikai jelöltekre kell szavazni, hanem saját és családjuk sorsáról kell dönteniük” – vélekedett. A polgármester különben már az első alkalommal kiírt referendum bukásakor külön kiemelte, hogy a többségében magyarlakta választókörzetekben volt kirívóan alacsony a részvételi arány. Számításai szerint legalább 57 ezer váradinak kell majd szavaznia ahhoz, hogy második nekifutásra érvényes legyen voksolás.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Megkezdődött a Lurkó Fesztivál Csíkszeredában
Három magyarországi és öt erdélyi társulat tizenegy produkciója lesz látható hat nap alatt Csíkszeredában. A Csíki Játékszín és a Kortina Egyesület által szervezett 3. Lurkó Fesztivál szerdán a brassói Arlechino Gyermekszínház A csodálatos furulya című román nyelvű előadásával vette kezdetét, majd a budapesti Kerekasztal Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság A hosszabbik út című színházi játéka következett.
Az óvodásokat, kisiskolásokat, kamaszokat változatos kínálattal várja a fesztivál, a családoknak szombaton szabadtéri előadást és vasárnapi színházlátogatást, a tipegőknek első színházi élményt ajánlanak a szervezők.
A továbbiakban Budapestről a Bárka Színház és a Budapest Bábszínház, Szatmárnémetiből a Brighella Bábszínház, Nagyváradról a Lilliput Társulat, Kolozsvárról a Puck Bábszínház, Székelyudvarhelyről a Tomcsa Sándor Színház lép fel a fesztiválon, a házigazda Csíki Játékszín pedig a Három arany hajszál című mesejátékát játssza.
Gimesi Dóra dramaturg meseadaptációról és mesedramaturgiáról tart előadást, a Kerekasztal Társulás szakemberei pedig színészeknek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak színházi nevelés témában tartanak szakmai tréninget.
Krónika (Kolozsvár)

Művelődés estek sorozata indul Kolozsváron
A Művelődés Szerkesztősége és a Györkös Mányi Albert Emlékház új programsorozatot indít Művelődés Estek címmel.
A bevezető rendezvényre 2015. május 27-én, szerdán, 18 órai kezdettel kerül sor az Emlékházban (Kolozsvár, Republicii/Majális u. 5.), amelynek alkalmával Killyéni András sporttörténész, a Művelődés folyóirat több közérdekű írásának szerzője tart előadást Kolozsvári Sétatér: szabadidő, sport címmel. Az előadó a város kultúrtörténetének azokat a mozzanatait eleveníti fel, amikor a sportélet megjelent és népszerűvé vált Kolozsváron.
A sorozat házigazdája Dáné Tibor Kálmán, a folyóirat főszerkesztője.
maszol/MTI

Emberek váltak földönfutóvá a jégverés miatt Szatmár megyében
A legfrissebb adatok szerint harminchat településen okozott komoly károkat a hétfő délutáni jégvihar Szatmár megye középső és északkeleti részén; eddig negyvenhét embernek el kellett hagynia otthonát – számolt be a szatmar.ro. A portál a Szatmár megyei prefektúra által kedd délután nyilvánosságra hozott adatokra hivatkozva azt írta, 3125 lakásban, 3412 gazdaságban, illetve gazdasági épületben tett kárt a jégverés. Girókután húsz, Batarcson pedig huszonhét embert kellett kilakoltatni, őket iskolákban és rokonoknál szállásolták el ideiglenesen.
A kormányhivatal közlése szerint a kárt szenvedett területek mérete meghaladja a 23 ezer hektárt: ebből csaknem 21 ezer hektár szántóföld, 1293 hektár szántó és legelő, 1200 hektár pedig erdő. A hétfői ítéletidő tönkretett 158 kutat, 26,8 kilométernyi községi utat és csaknem hat kilométer villanyvezetéket. A meteorológiai szolgálat szerint hétfőn néhány óra leforgása alatt Szatmár megye egyes területein 32,2 liter csapadék is hullott egy négyzetméternyi területen. A lezuhanó jégdarabok átmérője helyeként elérte az 5,2 centimétert, jelentős kárt okozva ezzel közel kétezer járműben.
maszol/MTI

Németh Zsolt: a magyar nemzetpolitika fontos színtere az Európa Tanács
Budapest, , szerda (MTI) - Az Európa Tanács (ET) fontos színtere a magyar külpolitikának és nemzetpolitikának, a szervezet több olyan kérdéssel foglalkozik, amelyhez magyar nemzetpolitikai érdekek fűződnek - mondta Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerdán Budapesten.
A politikus, aki az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a magyar delegáció vezetője, kiemelte: a delegáció tagjai szerdán egyeztettek az Országházban, az eseményen részt vett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is. A tanácskozáson megvitatták az elmúlt években folytatott együttműködést a szervezettel - közölte.
Németh Zsolt hangsúlyozta: a kooperáció hosszú évekre nyúlik vissza, és kiemelkedően fontos eredménye volt az a szakmai munka, amely végül a Kalmár-jelentésben öltött testet.
Az ET parlamenti közgyűlése tavaly fogadta el Kalmár Ferenc András magyar néppárti képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját.
Németh Zsolt szerdán úgy fogalmazott, megállapodtak abban, hogy az Európa Tanács az az emberi jogi és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezet, ahol "a magyar külpolitikának és a magyar nemzetpolitikának van keresnivalója", hiszen az elkövetkező években is több olyan kérdés vetődik majd fel, amelyekben a magyar nemzetpolitika hangsúlyosan érdekelt. Hozzátette: ezért a magyar delegáció a továbbiakban is folytatja az együttműködést az SZNT-vel.
Izsák Balázs elmondta: az ET parlamenti közgyűlésének magyar delegációja és az SZNT közötti együttműködés 2008-ban kezdődött. 2010 után Kövér László, az Országgyűlés elnöke védnökséget vállalt az együttműködés felett, amely ekkor új lendületet kapott - emlékeztetett.
Hangsúlyozta: a hétéves közös munkából levonták azt a következtetést, hogy a jövőben is nagy szükség van egymás kölcsönös tájékoztatására, a közös cselekvésre, és arra, hogy egyeztessenek a szükséges lépésekről, ahogyan azt most is teszik.

A Márton Áron Gimnázium „historia domusai”
A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium immár negyedszázada viseli egykori neves tanítványának, Erdély püspökének nevét. A névadás 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat részeként szerdán délután három század évkönyveit mutatták be a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében.
A kezdetekről, a gimnázium régi évkönyveiről Kelemen Katalin, a megyei könyvtár munkatársa beszélt. Mint elmondta: az 1991–1992. tanévtől kezdve minden évben megjelenik a gimnázium évkönyve. Az újkori évkönyvek sora folytatja azt a nemes hagyományt, amelyet az iskola elődjének, a Csíksomlyói Római Katolikus Főgimnáziumnak egykori igazgatója, Imets Fülöp Jákó kezdett el, aki az 1871–1872. tanévtől kezdve Értesítőt szerkesztett, és adott ki azzal a szándékkal, hogy írott krónikáját nyújtsa az iskolai év eseményeinek. Kezdeményezését egészen 1948-ig, az iskola államosításáig folytatták utódai. Az évkönyvek a tanév eseményeinek összefoglalásán túl értékrendet hordoznak, az iskola kulturális-történelmi emlékezetének közvetítői – emelte ki Kelemen Katalin, örömének adva hangot, hogy a XIX-XX. századi évkönyvek nagy részét sikerült megőrizni a gimnázium könyvtárában és a Kájoni János Megyei Könyvtár különgyűjteményeiben. A régi Értesítőket az elmúlt évek során digitalizálták is, így azok elérhetők a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Igazi ritkaságokat, már 1871-ből származó Értesítőt is közszemlére bocsátottak ez alkalommal a könyvtárban. A retrospektív kiállítás napjainkig mutatja be a gimnázium évkönyveit. A tervek szerint a kiállítás anyagát a gimnázium könyvtárában is megtekinthetik az iskola diákjai a tanév végéig.
Varga László iskolaigazgató köszöntő beszéde után id. Borsodi László beszélt az évkönyvek 1990-es újraindításáról, majd az új évfolyamok szerkesztői, Bara Katalin, Borsodi L. László valamint Orbán Zsolt tanárok mutatták be az évkönyveket, amelyek évről-évre egyre vaskosabbak lettek.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

A románok, a magyarok és a németek Erdélye
Sem a románok, sem a magyarok nem okosabbak, vagy jobbak, mint a másik nemzet tagja – jelentette ki Sorin Mitu történész a Vox Populi vitafórum ötödik kiadása alkalmával. Az előadó az autonómiáról, transzilvanizmusról, illetve erdélyi egységről is beszélt kedd este.
Az embereknek szükségük van ellenségekre ahhoz, hogy behatárolhassák saját identitásukat – magyarázta Sorin Mitu, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem professzora kedd este Sepsiszentgyörgyön. Kifejtette, mindenki igyekszik magát valamihez hasonlítani, ahogy a románok vagy a magyarok is teszik, pedig valaki nem a nemzetiségétől lesz okosabb vagy jobb társainál. Olyan eseményeket keresünk, amelyek zavarnak, így például az említett esetben a történelem szemetesládájában kutatunk valami után, mert az tűnik a legkézenfekvőbbnek – mondta a történész, aki hozzátette, a napjainkban élő nacionalisták egy része kulturálatlan, és csak annyit tudnak a magyarságról, hogy ellenségesek és „rosszak”.
Cziprián-Kovács Loránd, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának egyetemi docense, és a Vox populi egyik ötletgazdája elmondta, az ő olvasatában három, Erdélyről kialakult kép létezik: első ízben a magyarok Erdélye, a románoké, valamint az eltűnőben levő német származásúaké. „Más az én Erdélyem, ugyanis román többségű közegben születtem, és ott többnyelvűség uralta a helyzetet, hisz míg egyik szomszédunk román volt, addig a másik szerb, vagy szlovák, ugyanakkor az utcán mindenki románul beszélt, a kapun belül pedig mi magyarul” – ecsetelte Cziprián-Kovács. Hozzátette, a román nyelvvel nem volt problémája, ám amikor az első osztályt Csíkszeredában elkezdte, meglepődött, hogy az utcán is magyarul folytatnak párbeszédet a járókelők. „Bár Erdélyre gyakran tekintünk úgy, mint egy egységes, multikulturális régió, ez még sincs így” – jegyezte meg, rámutatva: a transzilvanista mozgalom kialakulásának épp ez lehet az oka, mivel nagy valószínűséggel nem Erdély, hanem nemzeti központú világot képzelünk el magunknak.
Sorin Mitu erre reagálva elmondta: valóban létezik több, az említett régióról kialakult kép, a gondot azonban az okozza, hogy földrajzilag csupán egy Erdély van. A három az egyben kávéhoz hasonlította a régiót: van benne kávé, cukor és tejszín, így lesz teljes az íz, azonban, ha valami hiányozna belőle, akkor keserű lenne. A jelenleg kialakult helyzetet a történelmi események formálták, annak eredményeként történhetett, hogy a helyiek több nézőpontból tekintsenek Románia ezen darabkájára. A középkorban nem létezett ez a több Erdély-kép, a 18. században érkezett a köztudatba a nacionalizmus, mint fogalom a németek, illetve franciák részéről, majd Erdélyt, illetve Romániát sem kerülhette el, így a trianoni békediktátum aláírását követően ezen a területen is kialakult a nemzetgyűlölet – fejtegette a történész, aki rámutatott: a külső hatások következtében született meg az igény az itt élő etnikumok jövőjének külön-külön utakon való építkezésére.
Azzal, hogy a 21. században folyó globalizációs hullámok változtatnának és egységessé tehetnék Erdélyt, nem ért egyet Sorin Mitu. Az emberek számára fontossá vált, hogy megtalálják saját identitásukat, ezt pedig most már nem harcmezőkön, hanem önmagukban próbálják elérni. A szeparatizmust egy lehetőségként értékeli az együttélésre, sőt kollektivizmusként, míg az autonómiát a szabadság körvonalazódásaként emlegette a történész. Az autonómiát ugyanakkor veszélyforrásként is elemezte. „Az emberek mindig többet akarnak azt követőn, hogy elérték céljukat, jól kell érezniük magukat, és mindig változtatnia kell egy adott országnak a nézőpontjain, hiszen fent kell tartani az állandóságot” – magyarázta Sorin Mitu, aki a legideálisabb megoldásnak a békés együttélést találná.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Avatás után az aulába költöztették a Kossuth-mellszobrot
Bent a nagy aulában, Bolyai János szobra mellett talált ideiglenes helyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karainak székhelyén vasárnap felavatott Kossuth Lajos-mellszobor. Dávid László rektortól megtudtuk, a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyására várnak, ahogy azt megkapják, visszahelyezik eredeti talapzatára a szobrot az egyetem bejárata elé.
„Már tudtuk, amikor felavattuk, hogy bent fog állni a szobor, amíg az engedélyt megkapjuk rá” – mondta Dávid László a Székelyhon érdeklődésére, hogy miért nincs a talapzatán a szobor. A Sapientia rektorától megtudtuk, hogy másfél-két hónappal ezelőtt fordult az egyetem a műemlékvédelmi hivatalhoz a jóváhagyás érdekében, de a leadott kérésre még nem érkezett válasz, sem elutasító, sem jóváhagyó. Az egyetem vezetősége ragaszkodott a törvényességhez, bár „határeset” a mostani – fogalmazott Dávid, hiszen a Sapientia saját telkén állította fel a szobrot, de a törvényes eljárást nem akarták megkerülni. Abban nem kételkedik a rektor, hogy a hivatal ne adná jóváhagyását, a késést azzal magyarázza, hogy az utóbbi másfél-két hónapban nem üléseztek, nem hoztak döntést a szebeni székhellyel működő műemlékvédők.
Az adományozó Simon János részéről az volt a kérés, hogy a szoboravató ünnepség idejére kint legyen az alkotás az erre a célra készült talapzatán, csak utána vigyék be a nagy aulába Bolyai János mellé.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Agrármérnökképzést indíthat Szentgyörgyön a Sapientia
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatósága (ARACIS) engedélyezte, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) a 2015-2016-os tanévtől agrármérnöki szakot indítson Sepsiszentgyörgyön – adta hírül az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében az intézmény.
Az egyetem a következő tanévben 30 hallgatót vehet fel az agrármérnöki szakra, akik egy évek óta nem használt iskolaépületben kezdhetik el tanulmányaikat. Az eredetileg Kós Károly által tervezett, de egyszerűsített formában felépített iskolaépületet az elmúlt években közösen újította fel a székelyföldi város önkormányzata és a Sapientia EMTE.
A sepsiszentgyörgyi agrármérnökképzés elindításával új helyszínnel bővül a Sapientia EMTE felsőoktatási hálózata. A magyar költségvetésből támogatott erdélyi egyetem jelenleg csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karokkal működik. A sepsiszentgyörgyi négyéves agrármérnöki szak a Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar alegységeként kezd működni, koordinációját a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék végzi.
Dávid László rektor az MTI-nek elmondta, hogy az agrármérnöki szak számára sikerült olyan laboratóriumokat felszerelni és gépeket vásárolni, amelyek meggyőzték az akkreditációs bizottságot. Szerződést kötöttek ugyanakkor egy gazdasággal, amelynél a hallgatók gyakorlati oktatásban részesülhetnek. A rektor elmondta, hogy az egyetem – a törvény értelmében – azt követően kérheti a végleges akkreditációt az agrármérnöki szakra, miután az első három évfolyam diákjai sikeres záróvizsgát tettek egy végleges akkreditációval rendelkező másik egyetemen.
A Sapientia EMTE fejlesztési stratégiájában 2013 óta szerepel új oktatási központok kialakítása és hiánypótló szakok indítása. Sepsiszentgyörgyön az agrárménöki szak mellett erdészmérnöki szak beindítását is tervezi az egyetem.
Dávid László az MTI-nek elmondta, ha nem léteznek ilyen szakok a térségben, elvándorol a potenciális értelmiség. Úgy vélte, a sepsiszentgyörgyi agrármérnöki és erdészmérnöki szak beindításának nemzetpolitikai jelentősége is van.
MTI
Erdély.ma

„Ezer per tavasza" Kolozsváron a többnyelvű városnévtáblákért –
A Musai-muszáj kezdeményező csoport képviselője, Bethlendi András a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a többnyelvű városnévtáblák ügyében több mint kétezer kolozsvári polgár kérvényét iktatták a polgármesteri hivatalban, melyekre elutasító válasz érkezett. Ezért az ezer per tavaszát hirdették meg. Mint elmagyarázta, azt tűzték ki célul, hogy legalább ezer felperest állítanak a Minority Rights Egyesület mellé a kétnyelvű táblák kihelyezéséért elindított perben.
Egy szerdai kolozsvári sajtótájékoztatón Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere és Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat megbízott elnöke is aláírta azt a kérelmet, amellyel a többnyelvű városnévtáblák ügyében a polgármesteri hivatal ellen indított perhez csatlakoztak.
A Musai-muszáj kezdeményező csoport képviselője, Bethlendi András a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a többnyelvű városnévtáblák ügyében több mint kétezer kolozsvári polgár kérvényét iktatták a polgármesteri hivatalban, melyekre elutasító válasz érkezett. Ezért az ezer per tavaszát hirdették meg. Mint elmagyarázta, azt tűzték ki célul, hogy legalább ezer felperest állítanak a Minority Rights Egyesület mellé a kétnyelvű táblák kihelyezéséért elindított perben.
Hozzátette, hogy a kolozsvári bíróság történetében nem volt még példa olyan perre, melyben ilyen nagy a felperesek száma. Szerinte a számokkal azt lehet bizonyítani, hogy nemcsak a politikai elit, hanem a társadalom kéri a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését Kolozsváron. A kezdeményezők szerint eddig több mint 250-en csatlakoztak a perhez.
A sajtótájékoztatón egyébként a városnak és a megyének a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott elöljárói mellett Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) régióelnöke, Soós Anna, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese, Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánja, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Marius Tabacu, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója, Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója, Lucian Nastasa-Kovács a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója is aláírta a perhez való csatlakozást.
Horváth Anna az MTI kérdésére elmondta, nem tart a bírálatoktól amiatt, hogy a város alpolgármestereként a polgármesteri hivatal ellen pereskedik. Hozzátette, ő nem valami ellen, hanem valamiért lépett be a perbe. Vákár István úgy vélte, ha kínaiul akarták volna kiírni a város nevét, annak biztosan nem lenne akadálya, a magyar felirat viszont még mindig ellenérzéseket vált ki Kolozsváron. Marius Tabacu sajnálatosnak tartotta, hogy olyan dolgokért kell pereskedni Kolozsváron, amelyeknek természeteseknek kellene lenniük. Szép Gyula értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy vannak, akik számára az fontos, hogy a magyarság ne érezze otthon magát a városban. Visky András elképzelhetetlennek tartotta, hogy Kolozsvár elnyerhesse 2021-re Európa kulturális fővárosa címét anélkül, hogy felmutatná, hogy kik lakják a várost, és kik hozták létre évszázadokon át azt a kulturális környezetet, amire ma a város valamennyi lakója büszke.
A Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport azt követően indított látványos akciósorozatot a város többnyelvű helységnévtábláiért, hogy egy holland egyesület keresete nyomán a bíróság alapfokon kötelezte a várost a többnyelvű táblák kihelyezésére, a polgármesteri hivatal fellebbezése nyomán azonban a másodfokon ítélkező bíróság érvénytelenítette a határozatot, mert úgy találta: a holland egyesület nem pereskedhet a kolozsvári magyarok nevében. Ezt követően a holland egyesület jogi képviselői által bejegyzett Minority Rights Egyesület nyújtott be újabb bírósági keresetet.
A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább ötödét, de húszszázalékos kisebbségarány alatt sem tiltja az anyanyelvű feliratozást. A legutóbbi népszámlálás szerint a kolozsvári a második legnagyobb magyar közösség Erdélyben a marosvásárhelyi után. A csaknem 50 ezer kolozsvári magyar azonban a város 310 ezres összlakossághoz viszonyítva csak 16 százalékot tesz ki. A városháza több ízben azzal hárította el a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó magyar kéréseket, hogy a törvény nem kötelezi erre.
MTI
Erdély.ma

Életműdíjat kapott Kallós Zoltán a Magyar Művészeti Akadémiától
Átadták a köztestületi díjakat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) csütörtöki budapesti közgyűlésén: a Nagydíjat Tornai József költő, műfordító, a nemzet művésze kapta, az Életműdíjat pedig Kallós Zoltán erdélyi néprajztudós vehette át.
A Válaszúton született, 89 éves Kallós Zoltán a szellemi és tárgyi népművészet nemzettudatot megtartó kutatásáért, az erdélyi és moldvai kisebbségi sorban élő magyarság lelki összetartozását erősítő közéleti munkásságáért vehette át a 4 millió forinttal járó díjat. A néprajzkutató, népzenegyűjtő korábban többek között a nemzet művésze címet, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, illetve a Kossuth-díjat is megkapta.
Tornai József az egyetemes és egyéni létértelmezés humanista meggyőződésű költői és esszéírói munkásságáért, a magyar és a világirodalomi hagyományok egyesítésében kifejtett öt évtizedes pályafutásáért kapta az elismerést, amely 6 millió forintos pénzjutalommal jár.
Az MMA Aranyérmét Nagy Elek üzletembernek ítélték oda kivételes vállalatvezetői eredményei mellett az elmúlt évtizedekben folytatott mecénási tevékenységéért, a magyar kulturális és történelmi értékek megőrzésének támogatásáért.
Az MMA Művészeti Írói Díjában részesült Kernács Gabriella művészettörténész a kortárs magyar képzőművészetet és művelődéstörténetet a Magyar Televízióban évtizedekig bemutató műsorok szerkesztésért, művészettörténészi munkássága elismeréséért. A díjjal 2 millió forint jár.
A Kováts Flórián-emlékérmet Juhász Judit Kazinczy- és Pethő Sándor-díjas rádiós újságíró vehette át a Magyar Művészeti Akadémia köztestületté válásában részt vállalt érdemeiért, az Akadémiai Szalon összejöveteleinek szervezéséért.
MTI
Székelyhon.ro

Határozatot fogadtak el a marosvásárhelyi hagyományos utcanevekről
Nem volt bojkott, csütörtökön sorozatban szavaztak az RMDSZ-es önkormányzati képviselők a marosvásárhelyi tanácsülésen. Négy PSD-s tiltakozással elfogadták a harminc hagyományos utcanevet tartalmazó határozatot, amely többek között a Kossuth Lajos nevet is tartalmazza. Szintén rábólintottak arra, hogy a 2015–2016-os idényben is támogatják a sportklubokat.
A pörgősen zajló soros tanácsülés kezdete előtt Peti András azt javasolta, hogy az utolsó napirendként szereplő, hagyományos utcanévtáblákról szóló tervezet a 46. pontról kerüljön az első helyre. Nem az első, hanem a tizenegyedik helyre került, de így is megelőzte a sporttámogatásokról szóló tervezetet. Mint korábban beszámoltunk róla, a hagyományos elnevezéseket tartalmazó tervezetet az RMDSZ-frakció nyújtotta be, s többségében magyar utcaneveket tartalmaz, mint például a Klastrom, Sáros, a már említett Kossuth Lajos utca. A tervezetet négy tanácsos nem szavazta meg.
Az ülés után Peti András érdeklődésünkre elmondta, hogy eredetileg két tervezetet nyújtottak be, egyik a most elfogadott, a másik az egész utcanév kétnyelvű változatát tartalmazza. „Sajnálatos módon a városháza új jegyzője sem hagyta, hogy felkerüljön a napirendi pontok közé ez, a minden utcát tartalmazó tervezet. Egyelőre nem kaptuk meg a hivatalos indoklást, hogy miért nem, de ha kézhez kapjuk, akkor meg fogjuk támadni a közigazgatási bíróságon, minden RMDSZ-es tanácsos külön-külön. A most elfogadott tervezet nem a másik tervezetet helyettesíti, hanem a köznyelvben használt utcanévformákat tartalmazza, s remélem, hogy nem támadják meg és gyorsan kikerülnek a házfalakra. Hangsúlyozom, hogy szó sincs arról, hogy ezzel félretennénk a valódi kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének kérdését” – mondta az alpolgármester emlékeztetve, hogy sajnálatos módon már született egy elsőfokú bírósági határozat, amely kimondja, hogy a városháza nem diszkriminál akkor, amikor nem teszi ki a kétnyelvű utcanévtáblákat.
Bár az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) korábban vizsgálódott a sportkluboknak nyújtott jelentős támogatások ügyében, az önkormányzati képviselők elfogadták, hogy a 2015–2016-os idényben is érvényes lesz az együttműködési szerződés, és közpénzekből támogatják a klubokat. Peti Andrást megkérdeztük, hogy mekkora összeget hagytak jóvá, de többszöri kérdésünk ellenére sem mondott konkrét összeget, csupán azt hangoztatta, hogy az előző évekhez hasonlítva legalább 20 százalékkal kisebbet. „A támogatások összege folyamatosan csökkent, mert először segítettük a klubokat, hogy jó eredményeket tudjanak elérni, s minden lokálpatrióta örvendhessen, hogy kedvenc csapata jól szerepelt. De miután már meg tudnak állni a saját lábukon, fokozatosan kevesebb támogatást nyújtunk nekik” – nyilatkozta Peti András.
A csütörtöki ülésen azt is jóváhagyták, hogy a városháza szakigazgatóságai készítsenek egy tanulmányt, amelyből kiderül, hogy az önkormányzatnak érdemes-e társtulajdonosként beszállni a Marosvásárhelyi ASA labdarúgó egyesületbe. A kérdésben a tanácsosok a tanulmány ismeretében dönthetnek.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Együttműködik az RMDSZ és az MPP Kovászna megyében
Önkormányzati és politikai együttműködési megállapodást kötött az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) frakciója a Kovászna megyei közgyűlésben csütörtökön – közölte a székelyföldi önkormányzati testület sajtóirodája.
„A mai naptól stratégiai együttműködés veszi kezdetét az RMDSZ és MPP között Háromszéken (...) Célunk, hogy jó politikai hangulatot teremtsünk Székelyföldön, fejlesszük a térséget és jogainkat megvédjük” – mondta a megállapodás aláírásakor Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács, illetve az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke.
Kulcsár-Terza József, az MPP Kovászna megyei szervezetének elnöke kiemelte, hogy az aláírt egyezmény garantálja a párt identitásának és önállóságának megőrzését.
„Vannak ügyek, ahol össze kell fogni, erőt kell felmutatni. Továbbra is ezt kell üzenjük Bukarestnek, hogy egységben tudjuk képviselni a magyar ügyet” – hangoztatta az MPP Kovászna megyei vezetője.
A megállapodás szerint az RMDSZ- és az MPP-frakció együttműködik minden olyan nemzetpolitikai kérdésben, amely Székelyföld ügyét érinti, politikai és önkormányzati szinten együttműködnek a közösségi szimbólumok védelme, elismertetése, tiszteletben tartása és használata érdekében. A két frakció közös munkacsoportot hoz létre, amely nyomon követi Kovászna megye fejlesztési stratégiájának megvalósítását.
Tamás Sándor elmondta: nem titkolt céljuk, hogy a megállapodás politikai hatályát kiterjesszék a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokra is, erre vonatkozó döntéseket két szervezet országos testületei kell meghozzák az év második felében.
Tavaly márciusban a két erdélyi magyar politikai alakulat országos szinten is politikai együttműködési megállapodást kötött. A Kelemen Hunor (RMDSZ) és Biró Zsolt (MPP) által aláírt dokumentumban a felek vállalták, hogy együttműködnek az európai parlamenti választásokon, valamint az autonómiatörekvéseknek a román parlamentben, a nemzetközi közvélemény előtt és a székelyföldi magyar többségű önkormányzatokban való képviseletében.
A 28 tagú Kovászna megyei tanácsban az RMDSZ-nek tizenhat, az MPP-nek három tagja van, míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) négy, a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) három, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) pedig két képviselővel rendelkezik.
Székelyhon.ro

Áradások az erdélyi megyékben
Az elmúlt napok esőzései nyomán több patak és folyó kilépett medréből a Tisza romániai vízgyűjtő medencéjében lévő Szatmár, Máramaros és Szilágy megyében. Helyenként a legmagasabb fokú riadót kellett elrendelni. Az Országos Vízügyi és Vízgazdálkodási Intézet tegnap reggeltől ma hajnalig másodfokú (narancs jelzésű) és helyenként harmadfokú (vörös jelzésű) készültséget rendelt el a Tiszába ömlő folyók felső szakaszán és az ezekbe futó patakok mentén.
A figyelmeztetés szerint a veszély a Kraszna és a Berettyó folyó mentén a legnagyobb. A Krasznán a román–magyar államhatárig vörös riasztás van érvényben. Az intézet a Kis- és a Nagy-Szamos vízgyűjtőjében rendelt el narancs színű riasztást a hegyekről lezúduló patakok áradása miatt. Sárga riasztás a Visó, Iza, Túr, Lápos folyókon, valamint a Sebes-Körös és a Fekete-Körös felső folyásán lépett érvénybe. Gabriel Oprea belügyminiszter közölte, Románia 18 településén okoztak károkat az áradások. A víz 42 lakást és 104 melléképületet árasztott el. Azt is hozzátette, hogy eddig 42 veszélyeztetett személyt kellett kiköltöztetni lakásából. A miniszter elmondta, az áradások által sújtott térségben egyelőre valamennyi település megközelíthető. A minisztérium 13 500 tűzoltót, csendőrt és rendőrt mozgósított a veszélyeztetett térségben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A temesvári példa
Aki követte lapjainkban az erdélyi, partiumi, bánáti magyarság művelődési életét, kulturális tevékenységéről szóló híradásokat, meglepetten olvasta a közelmúltban, hogy a Bánsági Magyar Napokon a temesvári Magyar Nőszövetség kezdeményezésére a hős mártír város központi parkjában felavatták Károly Róbert magyar király mellszobrát, a temesvári személyiségek sétányán álló huszonkét mellszobor egyikét.
Az utóbbi évtizedek Romániájában példa nélküli, hogy egy román többségű város közterén közpénzből magyar királynak állítottak szobrot!
A magyar történelemben jártasabb olvasóink tudnak arról, hogy kis földrészünk eddigi történetében a legtöbb uralkodó, herceg, király, császár – eleddig 28-an – viselte a Károly nevet. A magyarok I. Károlya, Károly Róbert volt az Anjou-dinasztia magyar ágának megalapítója (ur. 1308–1342), és a májusi szoboravatásra azért kerülhetett sor, mert kereken hétszáz éve, 1315-ben Temesvárra költöztette Magyarország fővárosát (Forrás: Bertényi Iván – Nagy Lajos király – 1989). Leányágon I. Nagy Lajos és András herceg apja. Alkalmi koronával már 1301-ben, III. András halála után megkoronázták. A pesti országgyűlés, a cseh Vencel, majd a bajor Ottó távozása után, 1308-ban választotta királlyá. 1311 és 1323 között leverte az ellene lázadó tartományurakat. Új alapokra helyezte az ország pénzügyeit, fellendítette az aranybányászatot. Megszilárdította az ország déli határait, elsimította a cseh–lengyel ellentétet, a visegrádi találkozón (1335. nov.) tető alá hozta a három ország szövetségét.
Bízvást mondhatjuk, hogy amikor 1342. július 16-án Károly Róbert örökre lehunyta szemét, a magyar külpolitika fő vonalai adottak voltak. Nagy Lajos trónra lépte után lényegében az édesapja által kijelölt úton haladt tovább. A politika maradt, mindössze a végrehajtó személyében következett be változás...
Ferenczy l. Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemcsak nevetséges, súlyos vétek is
A Romániai Magyar Újságírók csíkszeredai tanácskozásán tartott előadást Adrian Szelmeczi, az ActiveWatch (Sajtókövetési Ügynökség) emberjogi szervezet programfelelőse, aki elmondta, hogy a közérdekű információk közlése tekintetében a politikai propaganda eszközévé válva a román sajtó megbukott a 2014-es választási kampányban. Jogos eszmecserének nevezte a Székelyföld autonómiájáról szóló vitát, majd a székely zászló kitűzése körüli botrány kapcsán javasolt törvénymódosítást és több más fontos témát említett. A nacionalista román sajtó egyáltalán nincs tisztában a magyar kisebbség helyzetével – hangsúlyozta, elítélve a magyar kisebbség jogos követeléseivel szembenimagatartást.
Brutális beavatkozásnak nevezte a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ügyében fellépő és pénzbírság kirovásával fenyegető helyi rendőrség akcióját. Ennek kapcsán kértük meg, hogy bővebben fejtse ki véleményét a megyeszékhelyünkön történtekről.
– Marosvásárhelyen nagyon világos a helyzet, a lakosság több mint 40 százaléka magyar, több mint ötven százaléka román. Románia nemrégiben ünnepelte a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 1995. évi aláírását. Az egyezmény 11. cikkelyének 2. pontja kimondja, hogy az aláíró felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy "elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy azon jogát, hogy saját kisebbségi nyelvén cégtáblákat, feliratokat és egyéb magántermészetű információkat tegyen közzé a nyilvánosság számára látható módon". A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája előírásainak betartásáról készült jelentésben az szerepel, hogy Marosvásárhelyen nem tesznek eleget ezeknek az előírásoknak, holott Romániának teljesítenie kellene a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket.
Ha egy civil szervezet több mint egy éve folyó tárgyalások nyomán elhatározta, hogy polgári akciót indít a kétnyelvűség megvalósításáért, az egy teljesen törvényes gesztus. Még akkor is, ha egyesek azt állítják, hogy a civilek megsértik az országos törvényeket, ami nem felel meg a valóságnak. Akciójuk egy módozata a helyhatóságok figyelmeztetésének, hogy kötelező módon cselekedniük kell.
Erre a kezdeményezésre nevetséges módon reagáltak. Pontosabban: reklámnak minősíteni a névtáblákat nemcsak nevetséges, hanem súlyos vétek is. A kiszabott büntetések pedig olyam magasak, hogy kevesen tudnák kifizetni, nem is beszélve a CEMO önkénteseire kirótt bírságról.
Véleményünk szerint a hatóságok nyilvánvaló túlkapást követtek el. Olyan visszaéléseket, amelyek etnikai feszültséghez vezethetnek. Nem értem, hogy a kihelyezett névtáblák mivel zavarnák a lakosokat. Ráadásul egy olyan városról van szó, ahol 1990-ben nagyon súlyos események történtek. Ennek tükrében felelőtlenség a polgármesteri hivatal és a helyi rendőrség viszonyulása. Ami sajnos nem az első, hiszen azt a személyt is megbírságolták, aki a piacon a termékek kétnyelvű megnevezését tartalmazó árcédulákat osztott. Mindezeket figyelembe véve nyilvánvaló, hogy Marosvásárhelyen meg akarják akadályozni a nemzetközi egyezmények előírásainak az életbe ültetését, s a büntetések kiszabásával a megfélemlítés eszközét alkalmazzák erre a célra – nyilatkozta az ActiveWatch programvezetője.
Az ActiveWatch emberjogi szervezet, a közérdekű szabad kommunikáció megvalósulásáért küzd. Céljuk érdekében négy területen dolgoztak ki kivizsgálási és beavatkozási módszereket: a szólásszabadság, a helyes kormányzás, a diszkriminációellenesség valamint a médiában dolgozók nevelése. Az ügynökség vitafórumot biztosít olyan kényes témák feldolgozására, mint az emberi jogok megsértése, a sajtóra gyakorolt nyomás, a helyi és központi hatóságok kezdeményezéseinek átláthatatlansága.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

A kettős kereszt–hármas halom szimbólumról
Székelyföldi történész tanulmányát is értékelték Budapesten
Az 1996 novemberében felszentelt csíksomlyói Hármashalom-oltárt P. Bartók Albert házfőnök elképzelése alapján Makovecz Imre budapesti műépítész tervezte, az építési munkálatokat pedig a csíksomlyói plébánia egyháztanácsa kivitelezte. A csíksomlyói ferences kolostor területén felépült Hármashalom-oltár építményének jelentéshordozószimbólumáról beszélgettünk Rokaly József gyergyószentmiklósi történésszel, aki a budapesti Magyar Országos Levéltár Lovagtermében ünnepélyes keretek között oklevelet, kitüntetést, valamint a kettős kereszt stilizált másolatát vehette át az ősi jelképeket elemző tanulmánya elismeréseként.
Az 1940. február 15-én Gyergyócsomafalván született kutató tanulmányait a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karán végezte történelem, világtörténelem középkor, új- és jelenkor szakosítással, ugyanakkor jelentős eredményeket ért el a szertornában és a sakkban is. A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium tanára volt, az EME alapító tagja, a Magyar Történészek Világszövetségének tagja, az MTA által nyilvántartott külföldi tudományos kutató. 1978- tól, az első fokozati vizsgát követően, főleg tudományos kutatással foglalkozik.
– Ki adományozta a kitüntetést és milyen alkalomból? – kérdeztük a történészt.
– A Magyar Koronaőrök Egyesülete és a Miskolci Bölcsész Egyesület budapesti AMAMA Míveltség Alapítványával együttműködve adományozta a "ROVÓ BÁN - czím Örököse" Kettőskereszt-kitüntetést. Az AMAMA Alapítvány a kettős kereszt eszmeiségén alapuló eredeti értekezés, tanulmány, szakmai dolgozat, esszé stb. pályázati kiírását tette közzé, melynek tárgya a kettős kereszt jelképének a világossá tétele.
– Mi volt a pályázat kiírásának célja?
– A fő cél a kettős kereszt titkának megfejtése, jelképének a bemutatása volt, választ keresni arra, hogy vallási szimbólum, ékjel, képjel, hatalmi jelkép, illetve nemzeti szimbólum-e. Másik cél a pályázatra beérkezett tanulmányok megjelentetése a Kettőskereszt címet viselő könyvben. Amint dr. Gyárfás Ágnes, a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke fogalmazott, a tanulmányokból összeállított gyűjtemény a kettős keresztnek mint szakrális jelképnek az ősi forrással való közvetlen kapcsolatát hivatott megerősíteni, ugyanis az ősi kereszt élő elvének a kibontakoztatása elképzelhetetlen tabudöntögetések nélkül. "Mind a teremtő gondolat, mind a magyarságismeret avatott lelkek gondozó szeretete és elemző szakismerete révén kapott új megvilágítást" – olvasható a tanulmánygyűjtemény előszavában.
– Hány dolgozatot küldtek a pályázati felhívásra?
– Húsz szerző küldött be tanulmányt a Benedek Attila, az AMAMA Alap elnöke és Szelei István kezdeményezte pályázati kiírásra, az anyaországi szerzők mellett Ausztráliából, Felvidékről, Vajdaságból, valamint Erdélyből, és mindannyiunk munkáját elismerésben részesítették a szervezők. Amint a budapesti ünnepélyes könyvbemutatón elhangzott, mindenki egyedi módon közelítette meg a témát, a dolgozatokból tanulmánygyűjteményt állítottak össze, melynek felelős kiadója dr. Gyárfás Ágnes, a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke.
Versenyfutás a halállal
– Összefoglalná röviden saját elméletét?
– A kettős kereszt és a hármas halom a magyarok számára alapvető nemzeti szimbólumok, a székely magyar rovásírással egyidős a kettős kereszt, ezért ősisége vitathatatlan. Saját elméletem szerint a kettős kereszt függőleges tengelye az Istent jelképezi, a felső, rövidebb szárny az égi világot, az alsó, hosszabb szárny a földi világot szimbolizálja. A kettős kereszt a hármas halomba ékelődik, és egységes egészet alkot, amiként egy az Isten, amit a kettős kereszt függőleges ősfája testesít meg. A kettős kereszt és hármas halom kérdéskörére kitértem a tér-idő kontinuum összefüggésében is. A háromdimenziós tér képezné a kettős kereszt nagy szárnyát, az idő a kis szárnyát, a függőleges tengely pedig a végtelenséget, vagyis az egyistenséget. Jézus az égi és földi világ között teremt kapcsolatot, ezért is nevezte magát a fény, illetve a Nap fiának.
– Tudományos kutatása ütközött-e akadályokba a diktatúra éveiben, illetve könnyebbé vált-e napjainkban?
– Kimondott akadályoztatásban nem volt részem, úgy éreztem, hogy mind sportolói teljesítményeimért, az országos sakkbajnokságokon elért eredményeimért, mind tanárként tiszteltek. A Csíkszeredai Állami Levéltárban az utóbbi években is nehéz volt a kutatómunka. Három nyár alatt százhúsz alkalommal kellett bemennem, mivel a látogatás korlátozott, hetente csak négy alkalommal lehet tanulmányozni a dokumentumokat 9–13 óra között, az első félóra pedig a formaságokkal telik el.
– Mennyi idő alatt született meg a Marosvásárhelyen februárban bemutatott SZÉKI-TA. A székely eredetkérdés tisztázása című nyolcszáz oldalas műve?
– Négy kemény év munkája van a kötetben, ami napi tizennégy-tizenhat órát jelentett a számítógép előtt. Míg ez a munkám készült, voltaképpen versenyfutásban voltam a halállal, de lábadozásom ideje alatt is rendületlenül dolgoztam, mert attól tartottam, ha meghalok, nem lesz, aki befejezze a munkámat. Végül is, úgy tűnik, legyőztem a halálos kórt. Most érik be a munkám eredménye.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Ballagás a Gerhardinum Katolikus Líceumban
„Értékeiteket ne rejtsétek véka alá”
A címben idézett gondolattal ft. Kocsik Zoltán spirituális búcsúzott a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceum végzőseitől május 28-án, csütörtökön, a ballagás alkalmával a székesegyházban bemutatott szentmisén.
Az iskolai ünnepség már kora délelőtt elkezdődött, az egykori neves Piarista Főgimnázium folyosóján ismét felcsendült a Gaudeamus igitur, miközben a tizenkettedikesek osztályról osztályra járva köszöntek el tanáraiktól, diáktársaiktól és az alma matertől.
Ezt követően a maturandusok szüleik, családtagjaik és barátaik kíséretében körmenetben vonultak az iskolaépülettől a székesegyházig, hogy hálaadó szentmisével zárják az idei tanévet.
A liturgiát msgr. Dirschl Johann általános helynök celebrálta. A vikárius beszédében arra hívta fel a ballagók figyelmét, hogy az iskola által nyújtott tudás és keresztény nevelés a jövőben is szilárd alapot képez a fiatalok életében. A végzősöket magyar nyelven köszöntő ft. Kocsik Zoltán spirituális három alapvető tanácsot adott útravalóul egykori növendékeinek: – Legyetek bölcs emberek, akik kitartó, becsületes munkával érik el céljaikat. Értékeiteket, a felhalmozott tudást és emberséget ne rejtsétek véka alá, hanem osszátok meg. Végül pedig, a hitet soha ne hagyjátok el.
Az ünnepi liturgia megkapó mozzanata volt a végzősök búcsúja az iskolától dallal és szóban, ily módon is megköszönve tanáraiknak és nevelőiknek az eddig kapott gondoskodást, útmutatást. Végül a ballagók átadták az iskola kulcsát a következő tanév tizenkettedikeseinek.
Végezetül Jakab Ilona tanárnő, a Gerhardinum Líceum igazgatója lépett mikrofon elé, hogy elköszönjön eddigi növendékeitől. – Jean-Paul Sartre írta, hogy a szabadság felelősséggel jár, abszolút szabadság pedig abszolút felelősséggel. A felnőtté válás azt is jelenti a számotokra, hogy felelősek vagytok magatokért, a családotokért és a közösségért is, amelyben éltek. Ezt szem előtt tartva kívánok nektek sok sikert a továbbiakhoz – fogalmazott Jakab Ilona igazgató.
Amint azt a végzősök megfogalmazták, az érettségi után mindenki elindul a maga útján. Addig azonban még a tanulásé a főszerep.
Sipos Enikő
Nyugati Jelen (Arad)

Szövetségkötés ünnepe Marosillyén
Dél-erdélyi fiatalok találkozója
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány idén május 30-án szervezi meg a Szövetségkötés ünnepét Bethlen Gábor marosillyei szülőházában, illetve ennek kertjében. Az ünnepi szentmise délelőtt 10 órakor kezdődik, ezt követően Kányádi koncert, könyvbemutató, kürtőskalács-sütésre, Amor-Fortum boxbajnokság, reneszánsz táncok illetve sok-sok játék szerepel a programban. És természetesen mindenkit nagy szeretettel várnak!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Rokonaikat alkalmaznák a parlamenti képviselők
Újabb ellentét merült fel Klaus Johannis államfő és a parlament között, mivel ez utóbbiak oly módon akarják módosítani a Büntető Törvénykönyvet, hogy a képviselők és szenátorok alkalmazhassák rokonaikat és barátaikat saját irodáikban. Johannis szerint a javaslat nem helyénvaló, és mindent megtesz azért, hogy ezt ne fogadják el.
Szabadság (Kolozsvár)

Mártírfalu lett Mezőbikács
Nagyvárad- Csütörtök délután az RMDSZ székházában sajtótájékoztatót tartott Szabó Ödön parlamenti képviselő. Négy olyan, a nevéhez fűződő kezdeményezést ismertetett, amely törvényerőre emelkedik.
Négy olyan törvénykezdeményezést ismertetett legutóbbi sajtótájékoztatóján Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, melyekhez szerkesztőként vagy indítványozóként köze volt, és amelyek közül kettő már törvényerőre emelkedett, kettő pedig várhatóan hamarosan szintén megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Az első a 215. számú közigazgatási törvény 66. és 105. számú cikkelyeinek módosítására vonatkozik. Ezek a polgármesterek, illetve megyei tanácselnökök kabinetjei taglétszámát érintik, s eddig a bukaresti főpolgármester előnyt élvezett a többiekkel szemben amiatt, hogy a két cikkelyben úgy szerepelt: a kabinetjében egy adott számú poszt van, míg a többiek esetében maximális számú személyzetről szólt a jogszabály. A poszt és a személyszám pedig nem azonos, hiszen egy adott posztra több személy is alkalmazható, fél- vagy negyednormával például- magyarázta a honatya. A május 21-én elfogadott 119. számú törvénnyel azonban sikerült ezt a diszkriminációt kiküszöbölni azáltal, hogy most már mindkét szövegben a poszt szó található. A második sikerrel véghezvitt kezdeményezés a Bihar megyei Mezőbikácsot mártírfaluvá nyilvánította. Ezen a településen ugyanis 1949. augusztus 2-án a helyiek fellázadtak a kommunista hatóságok ellen, a felkelést azonban vérbe fojtották. Négyen az életükkel fizettek - a román nemzetiségű Turcuţ Petru és Bejan Petru -, illetve a magyar nemzetiségű Bucskó István és Iványi György. Utóbbi volt a helyi római katolikus plébános, akinek a holttestét elrettentésképpen három napig nem engedtek eltemetni. Emellett 15 családot kitelepítettek Konstanca környékére.
A másik kettő
A harmadik törvénnyé lett kezdeményezés arra vonatkozott, hogy a középiskolásoknak ismét legyen képviselete a tanintézmények igazgatótanácsában. Végül úgy sikerült módosítani a 2011/1. számú tanügyi törvény 96. számú cikkelyét június 1-jei hatállyal, hogy az iskolák igazgatótanácsában a szülők számára fenntartott helyek között egyet szavazati joggal biztosítani kell egy olyan diáknak, aki betöltötte 18. életévét.
A negyedik kezdeményezés ugyancsak a tanügyi törvényt érintette, de a 18. cikkelyének 2. bekezdését, melyet úgy változtattak meg, hogy írásban kell kérni úgy a hittanórákon való részvételt, mint ennek a döntésnek a megváltoztatását.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Jelentősen csökken hétfőtől az áfa
Hétfőtől, június elsejétől a mostani 24-ről 9 százalékra csökken az élelmiszerek általános forgalmi adója (áfa/TVA), amitől a kormány és a fogyasztók is a termékek árának mérséklődését remélik.
Felmérések szerint a lakosság izgatottan várja az intézkedés életbelépését, nagy reményeket fűzve a következményekhez, a Krónikának nyilatkozó szakemberek szerint pedig a döntésnek akkor lesznek jótékony hatásai, ha a kereskedők „megértik az áfacsökkentés lényegét”.
Édler: a vállalkozóknak tisztességesen kell eljárniuk
Közép- és hosszú távon is sikeres lesz az intézkedés, amennyiben a vállalkozói réteg valóban korrekt módon él ezzel a lehetőséggel – nyilatkozta lapunknak Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
A szakember rámutatott: beindulhat egy láncreakció, ha ugyanis a kereskedők tényleg csökkentik az árakat, akkor növekszik a fogyasztás, forog a pénz, és fejlődik a gazdaság, tehát ebben az esetben megvalósul a gazdaságélénkítő következmény. Ha azonban a kereskedők saját nyereségük növelésére fektetik a hangsúlyt, az áfamérséklésből adódó különbséget pedig a zsebükben tartják, minden marad a régiben, és sem közép-, sem hosszú távon nem lesz semmi eredménye a módosításnak.
Édler hangsúlyozta: az állam gyakorlatilag saját bevételének jelentős részéről mondott le, hogy vonzóbbá tegye a termékeket, miközben abban bízik, hogy a fogyasztás növekedésével fokozatosan csökken majd a hiány mértéke.
„Nem lehet előre megjósolni, hogy milyen hatása lesz az áfamérséklésnek, ez a továbbiakban már a vállalkozókon, a gyakorlatba ültetés módján múlik” – fogalmazott az iparkamara elnöke. Édler személy szerint nem tapasztalta, hogy a nagy áruházláncok az elmúlt időszakban drágították termékeiket annak érdekében, hogy ne jelentsen kiesést számukra a június elsejei mérséklés, sőt a szupermarketek már közölték, hogy hétfőtől melyik élelmiszer mennyivel lesz olcsóbb.
Kisebb nyomás nehezedik a termelőre
Hosszú távon a forgalom fellendülésében bízik Bakó Zoltán, az illyefalvi Meotis tejfeldolgozó üzem tulajdonosa is, aki lapunknak leszögezte: az áfacsökkentéssel arányos mértékben mindenképpen mérséklik termékeik árát. A vállalkozó kifejtette: a nyersanyag, vagyis a tej árát ugyan nem befolyásolja az intézkedés, ezt ugyanis általában magánszemélyektől vásárolják, akik nem adófizetők, de a termelőre mindenképpen kisebb nyomás fog nehezedni annak köszönhetően, hogy ezentúl csak 9 százalékos illetéket kell befizetnie.
Bakó azt is elmondta: a következő hónapokban még nem számítanak az eladás megugrására, mert tapasztalatok szerint a tejiparban a nyári-tavaszi időszakban visszaesik a kereslet. Ez többek között azzal magyarázható, hogy megjelennek a piacon a friss tejtermékeket árusító juhászok, ugyanakkor a háztájon megtermelt zöldségek miatt az élelmiszerek eladása is visszaesik ilyenkor. A vállalkozó hangsúlyozta: az elmúlt időszakban nem drágítottak.
A közműkiadások is csökkenhetnek
Gabriel Biriş adótanácsadó az áfacsökkentésről az Országos Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett keddi konferencián arról beszélt, hogy a magas illetékek nyomán egyre nagyobb méreteket öltő adócsalás nemcsak az államkasszát károsítja, hanem a piaci versenyhelyzetnek is árt. „Az alkalmazottakat feketén fizető vállalkozásokkal nem lehet felvenni a versenyt. Ha az áfacsökkentés azonnal nem is fogja éreztetni hatását az üzletek polcain, bízok benne, hogy lassan-lassan a piac is alkalmazkodni fog az új körülményekhez” – fogalmazott Biriş.
Az adótanácsadó emlékeztetett: amikor 2010-ben az általános forgalmi adót 19-ről 24 százalékra emelték, a növekedés akkor sem „helyezdődött át” automatikusan a polcokra, de teljes mértékben érződött a közműszámlákon. „Az adómérséklés első szakaszban a gyártóknak fog kedvezni, főként a húsiparban tevékenykedő vállalkozóknak, ahol az adócsalás mindig is nagy volt” – mutatott rá a szakember.
Biriş elmondása szerint az áfacsalás Európában mintegy 200 milliárd eurós, Romániában pedig 10 milliárd eurós hiányt eredményezett, ez meghaladja az uniós átlagot. Európában ugyanakkor az általános forgalmi adó beszedésének aránya átlagosan 80 százalékos, míg Romániában alig 50–55 százalékos.
A csíkszeredai üzletek többsége felkészült a hétfői változásra, van azonban olyan bolt is, ahol még semmilyen felszólítást nem kaptak az eladók a várható intézkedésekre vonatkozóan. Gönczi Dezső, a Merkúr üzletlánc marketingmenedzsere elmondta: az átállás miatt üzleteik vasárnap a szokottnál hamarabb zárnak be, hogy hétfő reggelre új árucímkét tehessenek mindegyik élelmiszerre és alkoholt nem tartalmazó italra.
„Termékenként változik az árcsökkentés mértéke, 12 százalék és 15 százalék közötti lesz a várható visszaesés” – magyarázta lapunknak Gönczi. Például egy eddig, 24 százalékos áfával 3,99 lejbe kerülő termék általános forgalmi adó nélküli ára 3,2 lej, ez 9 százalékos adóval számolva 3,5 lejbe kerülne, de az ilyen esetekben 3,49 lej fog szerepelni a címkén.
Az egyik csíkszeredai zöldség- és gyümölcsforgalmazó cég vezetője is 15 százalékos árcsökkentést ígér, azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a lerakatok nem mérséklik eladási áraikat, a kereskedő sem tudja olcsóbban adni az élelmiszert. „Most a gyümölcsöket, zöldségeket tekintve szezonváltás van, amelynek előnye, hogy nem a külföldi termékeket, hanem nagyrészt a belföldi termelők élelmiszereit tudjuk kínálni, amely értelemszerűen olcsóbb. Például egy kiló eper a piacon nemrég 14 lejbe került, most csak 5–6 lej” – magyarázta a vállalkozó.
Az új áfaszámítással kapcsolatban megjegyezte, probléma adódhat a pénztárgépek átállításával, hiszen május 31-én este zárásig még 24 százalékos áfával kell számoljanak, a június elsejei nyitáskor pedig már csak 9 százalékossal. Egy Szentlélek utcai kis üzlet tulajdonosa is hasonlóan vélekedett, szerinte is nehéz lesz a pénztárgépet átállítani, ami kiadással jár. Ugyanakkor attól is tart, hogy veszteséggel kell számolnia, ha a készleten lévő, 24 százalékos áruforgalmi adóval kiszámlázott termékek árát mérsékelnie kell.
A lakosság örül a változásnak
A június elsejétől életbe lépő intézkedésnek nemcsak az állam és a kereskedők, hanem a lakosság is örül: a CSCI felmérése szerint a polgárok 87 százaléka gondolja úgy, hogy olcsóbbak lesznek az élelmiszerek. A megkérdezettek 52 százaléka válaszolt úgy, hogy pozitív hatásokban reménykedik június elseje után, és csak 17 százalékuk számít negatív hatásokra.
A lakosság 84 százaléka támogatja ugyanakkor, hogy január elsejétől egységesen minden termék áfáját 20 százalékra mérsékeljék. Hatvan százalékuk úgy véli, az áfacsökkentés mellett különadót kellene kivetni a nagyvagyonosokra, míg 17 százalékuk szerint az adómérséklés jobboldali intézkedés, amit nem egy baloldali kormánynak kellett volna meghoznia. Mint ismeretes, a kenyérre és más péktermékekre kivetett általános forgalmi adót már 2013 szeptember elsejétől 24-ről 9 százalékra csökkentették.
Barabás Hajnal, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea |
Krónika (Kolozsvár)

Igazságügyi harc
Romániában háború dúl a politikum és az igazságszolgáltatás között. Az egyik oldalon a kormányoldal áll – de néhány ellenzéki politikus is ide sorolható –, a másikon pedig a korrupcióellenes ügyészség, az igazságszolgáltatási tanács, valamint a magát a korrupcióellenes küzdelem és a törvényesség kérlelhetetlen apostolaként beállítani szándékozó államfő.
Egyik oldalról egyértelműen látszik, hogy a kormánypárti honatyák megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy nehezítsék a korrupcióellenes szervek működését, a politikusok felelősségre vonását.
Azonban a másik oldal sem teljesen makulátlan: egyre szembetűnőbb, hogy az ügyészek elkezdték élvezni a rájuk irányuló médiafigyelmet, és a mennyiséget a minőség, a tartalmat pedig a külsőségek javára feladva igyekeznek a lehető legtöbb nagy névre lecsapni, függetlenül attól, milyen mértékben érintettek – ha egyáltalán érintettek – a korrupciós ügyekben; ráadásul mindezt kiszivárogtatással, hatalmas médiacsinnadrattával, a bilincsbe vert gyanúsítottak közszemlére tételével művelik.
Ám mindez nem menti a politikai osztály azon tagjait, akik alattomos eszközökkel, aljas trükkökkel próbálják kicselezni az igazságszolgáltatást, és megpróbálják befeketíteni annak vezetőit. Furcsa, hogy ennek a hadjáratnak az az egykori liberális Călin Popescu-Tăriceanu állt az élére, akinek miniszterelnöki mandátuma idején, a 2000-es években még úgy tűnt: az ország valóban elindulhat a gazdasági fejlődés és a megtisztulás útján.
Most azonban frusztrált, pártját a jobbközép demokrata-liberálisokkal való fúzió miatt a szociáldemokratákért – és az általuk neki biztosított szenátusi elnöki tisztségért – ott hagyó politikus az országot a sötét múltba visszahúzó erők emblematikus figurájává vált.
Vélhetően meg akarja hálálni a PSD-nek, hogy a liberális pártból való kilépés nyomán – a liberálisok megosztása érdekében – nem engedték eltűnni a süllyesztőben, ezért vetett be alattomos, alkotmányellenes trükköt a korrupcióval gyanúsított PSD-s szenátor, Dan Şova előzetes letartóztatástól való megmentésére, és ezért fordult most az államfőhöz, a korrupcióellenes ügyészség és a legfelsőbb bíróság vezetőjének menesztését kérve.
Az ok – egy, a legfelsőbb bíróság elnöke által zsarolással megvádolt nőt hat hónapig tartottak vizsgálati fogságban, majd végül a bíróság jogerősen felmentette – valóban súlyos, csakhogy a lóláb nagyon kilóg. Tăriceanu a korrupcióellenes ügyészségtől rettegő PSD-s gazdáit védendő megpróbálja ezzel az ügygyel lejáratni és hitelteleníteni az igazságügyi vezetőket, az államfővel együtt.
Csakhogy – mindamellett, hogy az ügyet ki kell vizsgálni, a felelősöket pedig szankcionálni kell – a PSD zsoldjában elkövetett tettei miatt ő a legkevésbé jogosult és hiteles személy arra, hogy mindezt felrója. Sőt a korrupcióellenes intézmények tevékenységét ócska trükkökkel akadályozni próbáló Tăriceanu az első, akinek záros határidőn belül távoznia kellene a közéletből.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

zecesszió keleti gyökerekkel
A Kárpát-medence területén található magyar szecessziós építészeti örökséggel bíró városok meghatározó épületeit mutatja be Sógor Csaba európai parlamenti képviselő legújabb brüsszeli kiállítása.
A Magyar szecessziós építészet Európában című kiállítást kedden nyitották meg az Európai Parlament épületében. A szecesszió június 7-i világnapja alkalmából kezdeményezett kiállítás célja a Nyugat-Európában máig sok szempontból ismeretlen magyar szecessziós remekművek bemutatása, melyek nem csupán keletkezési idejüket, szellemiségüket, de művészeti színvonalukat tekintve is „felveszik a versenyt" a belga, francia vagy a német alkotásokkal.
A tablókon túl különböző térinstallációk, vetítés és egy épületmakett vezeti be a látogatókat a szecesszió világába. A tárlat többek között olyan erdélyi városok szecessziós építészetét ismerteti, mint: Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Csíkszereda. A kiállítás Papp Linda és Zámbó Lilla szakmai felügyeletével, illetve Bagyinszki Zoltán fényképeinek felhasználásával készült.
„A szecesszió nemzetközi napja azokra a magyar értékekre is ráirányítja a figyelmet, melyek napjainkban hat európai országban is fellelhetők" – mondta Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő a kiállítás megnyitóján.
Hangsúlyozta annak szimbolikus értékét, hogy ebből a hat európai országból, öt ország képviselői – Bocskor Andrea kárpátaljai, Csáky Pál és Nagy József felvidéki, Szájer József magyarországi, illetve Deli Andor vajdasági származású EP-képviselő, és ő maga – jelen voltak ezen az eseményen. „A magyar építészeti örökség európai örökség, nekünk, öt ország magyar képviselőinek pedig az a feladatunk, hogy ezeket a közös értékeket is képviseljük" – fejtette ki Sógor Csaba.
A Szecesszió Kolozsváron című kiadványra hivatkozva az erdélyi képviselő elmondta, a magyar szecesszió a keleti gyökerekhez nyúl vissza. „Huszka József sepsiszentgyörgyi rajztanár egyértelmű megfeleléseket talált a székely kapu mintái, az életfa motívum és az egzotikus keleti művészet között. Az ő elmélete pedig leginkább Lechner Ödön építészetét befolyásolta, aki úttörő volt a magyar szecessziós stílus megteremtésében" – fogalmazott Sógor.
A politikus hangsúlyozta: ezek a szecessziós épületek túlélték a második világháborút és a kommunista rezsim idején is fennmaradtak, néhányuk régi pompájában tündököl, de olyanok is vannak, amelyek mielőbbi felújításra szorulnak.
Krónika (Kolozsvár)

Közös ismerősök a könyvespolcon
Negyvenöt éves a Kriterion Könyvkiadó. Az évforduló alkalmából a bukaresti Balassi Intézet és a Román Kulturális Intézet által szervezett bukaresti konferencián nemcsak a Kriterion 45 évét méltatták, de külön foglalkoztak a kiadó egykori igazgatója, Domokos Géza munkásságával és a román titkosszolgálat róla készített megfigyelési aktáival is.
Mi a közös első olvasmányélményeinkben, a fűzés mentén széthullott A Pál utcai fiúkban, a rongyossá olvasott Dumas-regényekben, majd később, a hatodszorra fellapozott, Vica és Gergő történeténél szamárfülezett Egri csillagokban? Vagy még később a Kő hull apadó kútban vagy aPillangó című regényekben? A válasz viszonylag egyszerű: valamennyi a Kriterion gondozásában jelent meg. Talán nem túlzás azt mondani, szüleink könyvespolcának zöme a Kriterion-könyvek különböző sorozataiból áll össze, hiszen 1970-es megalapításától ’89-ig a kiadó minden korosztálynak bőséges olvasmányanyagot kínált elérhető áron.
A megaintézmény
Egészen elképesztő számsort kapunk, ha leltárba vesszük a Kriterion-adatokat: húsz év alatt 1974 magyar nyelvű könyvet jelentettek meg 22,9 millió példányban. A legfényesebb korszakban, 1972 és 1980 között évente átlagban 110 magyar cím látott napvilágot, míg a ’85 utáni években átlagban „csak” 60–65 címet tudtak kiadni. S bár a magyar olvasók számára úgy tűnhet, hogy a Domokos Géza vezette Kriterion magyar kiadó volt, a 70–80-as években hasonló űrt pótoltak az egyéb kisebbségek nyelvén kiadott könyvek is. Az egykori szerkesztők által csak „kisebbségi megaintézményként” titulált Kriterion lefedte a teljes romániai kisebbségpalettát: a magyaron kívül további kilenc nyelven adtak ki szépirodalmat, művelődés- és kultúrtörténeti munkákat. Németül az első húsz évben 623 cím jelent meg (majdnem 2 millió példányban), ezáltal Németország határain túl a legtöbb német nyelvű könyvet megjelentető kiadóvá nőtte ki magát a Kriterion. Románul (szintén kisebbségi irodalom) 151 könyv jelent meg (több mint egymillió példányban), de helyet kaptak a Romániában élő más, kisebb létszámú kisebbségek is: húsz év alatt 206 szerb nyelvű kötet jelent meg (több mint százezer példányban), ukrán nyelven 154 (66 ezer példányban). A romániai kisebbségek számarányához igazodik a jiddis nyelven kiadott könyvek száma (53 cím 19 ezer példányban), a szlovák nyelvű irodalom (53 cím 27 ezer példányban), 7 török–tatár nyelvű kötet (12 ezer példányban), valamint az orosz–lipován irodalom (3 kötet 4100 példányban).
Dicsőséglista
Hogy miként fogadták például a hét kötetet a romániai török–tatárok, jól jelzik a bukaresti konferencián résztvevők beszámolói. Bartha Katalin Ágnes irodalomtörténésznek – aki az egykori szerkesztőkkel interjúkötetet készít – fiatal kutatóként megható volt olvasni, hogyan mentek szekerekkel könyvbemutatóra a dobrudzsai tatárok. Számára ekkor vált nyilvánvalóvá: a Kriterion nemcsak kiadóként volt jelen az egyes kisebbségek életében – kultúraszervező, kisebbségmegtartó intézmény is volt, az egyetlen, amely írott, nyomtatott betűt kínált. Dávid Gyula a kiadó műhelyjellegét emeli ki, Bálint Lajos szavaival élve szerinte: az „egykori ütődöttek gyűjtőhelye volt, akik politikai múltjuk miatt először csak feketén, majd a perújratárgyalás után hivatalosan is a szerkesztőségben sajátíthatták el a szerkesztés csínját-bínját”. Csak néhányukat említve is impozáns névsor: Egyed Péter, Mező Piroska, H. Szabó Gyula, Molnár Gusztáv, Kacsó Judit, Szabó Zsolt, Szilágyi N. Sándor, Szemlér Judit, Botár Emma, Bodor Pál, Diatcu Schmidt Helen, Tóth Samu és sokan mások.
A műhelyjelleget hangsúlyozza H.Szabó Gyula, a kiadó jelenlegi igazgatója is: „A magyar értelmiségi réteg ekkor kapott publikálási lehetőséget, s Domokos érdeme, hogy bizalmat szavaztatott a kiadónak.” Ezt erősítette a ma már legendás Forrás-sorozat, amely a fiatal generációnak nemcsak publikációs lehetőséget nyújtott, de a tisztes honorárium árából akár lakást is lehetett Kolozsváron vásárolni.
S mint ilyen, a kilencvenes évek változásai után nagy űrt hagyott maga után, még akkor is, ha a kisebbségi irodalmat szórványosan a mai napig is megjelenteti az immár csak kolozsvári szerkesztőséggel rendelkező nagy múltú kiadó. Mint ahogy a bukaresti konferencián azt is tanulságos volt látni, hogy ’89 után nemcsak a Kriterion kisebbségi nyelvű irodalma fogyatkozott meg, de a német nyelvű olvasókkal együtt a német nyelvű szerkesztők is elmentek: a konferencián megjelent egykori szerkesztők között egyetlen német sem volt.
A fentebbi számsor szolgáltatta tehát részben a bukaresti konferencia témáját. H. Szabó Gyula értelmezésében a tanácskozás hozadéka többtényezős: egyrészt a Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi történész és a Lőrincz D. József előadása révén lehetőségük volt bepillantaniuk – immár a kutató szemüvegén keresztül – a kiadó és a román kommunista vezetés kapcsolatába. Másrészt Domokos Géza szekusdossziéja – amely immár szabadon kutatható – választ adott azokra a talán bennünk is megszülető kérdésekre is, miként volt lehetséges egy kirakatintézménynek szánt kiadóból olyan, gyakorlatilag a teljes erdélyi magyar értelmiséget átkaroló, informális hálózatot létrehozni, amelynek a segítségével nemcsak a kortárs erdélyi és világirodalmat sikerült kiadni, de a két világháború közötti irodalmat, valamint a Téka sorozatban helyet kapó, középkori írók munkáit is. Bartha Katalin Ágnes a szerkesztőség egykori belső életét vizsgálta a hatalmi korlátozás szempontjából.
Titkok nyomában
Mint a kutatók beszámolójából és az egykori szerkesztőség tagjaival, H. Szabó Gyulával és Dávid Gyulával folytatott beszélgetésekből kiderül, a kiadó sikerének titka egyrészt Domokos Géza személyében keresendő. S talán nem puszta véletlen, hogy a Szekuritáté Domokos-jellemzése csak részben egyezik a szerkesztőségi tagok véleményével. Míg a Szekuritáté Domokost „okos, ravasz, óvatos, makacs emberként” minősítette, aki „maximálisan kihasználta az intézményi adottságokat”, H. Szabó Gyula Domokos Gézát „egyszerű, tiszta jellemnek” tartja, „aki ízig-vérig politikusalkat volt”. H. Szabó szerint jellemének nyitja, hogy „baloldalisága mellett erős polgári értékrenddel is rendelkezett. Ez a fajta polgári eszmélkedése védte meg mindenféle túlzott balosságtól. Ezt egyeztette nagyon jól össze politikusi vénájával: nagyon figyelt a beszélgetőpartnerre. Hamar ráérzett arra, mi a másik álláspontja, hogyan tudná őt meggyőzni.” A kiadóigazgató úgy tartja, a 37 dossziényi Domokos-anyag fölösleges pénzkidobás volt, „Domokos Géza nem volt összeesküvő alkat, s nem is rohant a barikádra, nem volt olyan típusú ember, kár is lenne tőle utólag elvárni. Inkább nem mondott olyat, hogy veszedelmes legyen, mégis elmondta a véleményét. S ezek az emberek tisztelték ezt a fajta nyíltságot. Ezért rengeteg kritikus megjegyzést eltűrtek tőle. Kritikus volt és diplomatikus. De ha elhatározta, hogy a házi őrizetben lévő Mircea Dinescut meglátogatja, akkor nemcsak Dinescuhoz ment el, de elbeszélgetett a házat őrző szekusokkal is.”
Domokos személye mellett a kiadó sikere abban is keresendő, hogy kisebbségi emberek vezették: valamennyi nemzetiségnek voltak kijelölt szerkesztői, s Domokos Géza, aki becsülte a szakszerűséget, nem szólt különösebben bele, hogy az egyes szerkesztőség mit kíván kiadni. Talán a bukaresti megemlékezésen az egyes nemzetek szerkesztői ezért is számoltak be erős Kriterion-tudatról: minden nemzetiségnek megvan a maga Kriterion-képe. A tatárok, szerbek, szlovákok a találkozón elmondták, számukra az írott betű egyenlő volt a Kriterionnal. S nemcsak azért, mert az olvasók kezébe adták az irodalmukat, mert a fiatal tollforgatók is előkerülhettek, hanem az anyanemzettel szemben is volt egyfajta névjegyük, amelyre az anyaországi kiadók odafigyeltek.
A magyar részleg titka az volt, hogy kettős szerkesztőséggel működött: Kolozsváron és Bukarestben is volt egy-egy népes szerkesztőség, a többnyelvű bukarestiben és a csak magyar kolozsváriban összesen 43 szerkesztő, grafikus, műszaki szerkesztő dolgozott, valamint 38 fős műszaki személyzet (titkárok, jogtanácsosok, adminisztrátorok, számítógép-kezelők stb.) segítette munkájukat. A bukaresti jelenlét H. Szabó szerint egyszerre volt előny és hátrány. Hátrány volt, mert messze voltak a közönségüktől, de ezt pótolta a kolozsvári szerkesztőség. „Előnye meg épp az volt, hogy mivel kevés magyar élt a városban, lehetővé tette, hogy a magyar ügyet más szemüvegen át szemléljük: egy bukaresti román számára a kisebbségi ügy nem volt elsőrendű dolog, s ezt megtapasztalni nagyon nagy lecke volt. Más kisebbségi az ember Bukarestben, és más Kolozsváron. Senki nem akart magyar szerkesztő lenni a bukarestiek közül. Bukarest miliője ugyanakkor kitárta számukra a világot. A legfontosabb előnye azonban az volt, hogy közel voltak a csúcsvezetőséghez. Ha probléma volt, Domokos Géza a legfelsőbb szinteken tudott vitatkozni, ami teljesen más eredménnyel járt, mint ha Kolozsváron tárgyaltál volna az ottani titkárral. Domokos központi bizottsági póttagként ki is használta a lehetőségeket” – állítja H. Szabó.
Kár- és haszonmérleg
Hogy mit nyert és mit vesztett a Kriterion a rendszerváltással? Abban Bartha, H. Szabó és Dávid Gyula egyformán egyetért: minden kiadási mutatót felülmúl a cenzúra eltörlése. Hogy megszűnt a harc minden egyes példányért. Hogy nem fordulhat többé elő, ha a könyvterjesztő 123 ezer példányt rendel A Pál utcai fiúkból, az éves költségvetés alapján a Kriterion 50 ezret tudna kiadni, végül csak ötezret hagy jóvá a központi bizottság. Hogy, amint Dávid Gyula fogalmaz, senki nem olvassa össze a nyelvtankönyv szójegyzékét, s nem lát az ábécénél távolabbi összefüggéseket abban, hogy „bolond, bolsevik, Csehország, csehül áll”, s nem büntetik ezért a szerkesztőt újabb tíz év börtönnel.
Minden kéziratnak külön története van, eleveníti fel Dávid Gyula, aki még őrzi a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első kötetnyi kéziratának cenzúrázott változatát, amelynek szinte minden szócikkéért bukaresti egyeztetésre kellett mennie: így került a Hitel egykori szerkesztőjének, Albrecht Dezsőnek a neve mellé mindössze csak annyi, hogy lásd Hitel, az evangélikus egyházi irodalom mellé, hogy lásd Lutheránus egyházi irodalom, bízva abban, mire a H, illetve az L betűhöz érnek, enyhül a cenzúra szigora. A nyolcvanas évek cenzurális követelményei szerint már listát kaptak a tiltott szerzőkről, így Kántor Lajos bevezetője miatt Kuncz Aladár sem jelenhetett meg, mígnem ’84 után annyira beszűkítették a Kriterion mozgásterét, hogy néhány esztendő múltán ők lettek volna Románia politikai kiadója.
S hogy mit vesztett a kiadó a ’89-es fordulattal? H. Szabó Gyula nem lát tragédiát abban, hogy drasztikusan estek a példányszámok, hiszen a kiadói paletta kiszélesedett, tehát az összesített példányszámok nem maradnak el a Kriterion számaitól. A problémát inkább a közös nevező hiányában látja: a Kriterion nem tudja felvállalni az egykori sorozatok teljes lefedését, így marad űr az erdélyi magyar könyvkiadásban. A másik pótolhatatlan veszteség, hogy bár a Kriteriont továbbra sem tartja csak magyar kiadónak, nem tudja fenntartani a kisebbségi nyelvek irodalmának kiadását is: „Szórványos próbálkozások még vannak – mint az ötvenes években gyűjtött tatárfolklór-kötet –, de a kisebbségeknek az a fajta megközelítése, mint amit a 70-es években a Kriterion felvállalt, a mai kiadói viszonyok között sajnos fenntarthatatlan.”
De mi lesz a nyomtatott könyv sorsa? Mi lesz a kortárs irodalommal, ha megszűnik a nyomtatott kiadói hálózat? A Kriterion, Deák Ferenc grafikus emblémáját továbbra is feltüntetve, e-könyvek kiadására is készül, de igazgatója csöndes nosztalgiával nézi az eltűnőben lévő nyomtatott kultúra maradványait, remélve: az olvasókban meglévő egészséges kritikai viszonyulás átmenti az értékeket a szemkímélő e-bookolvasókra is.
Demeter Zsuzsa
Erdélyi Napló (Kolozsvár)