Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. április 24.
Nyelvhasználat
Egy intim perceit töltő fiatal párral népszerűsíti kezdeményezését legújabb videójában az Igen, tessék! mozgalom.
Az anyanyelvű kiszolgálást Erdély-szerte bátorító civil szervezet kisfilmjében egy fiatal lány és egy srác – mellesleg marosvásárhelyi és kolozsvári színművészek – mutatják be, mire használható a beszéden kívül a nyelv, többek között szenvedélyes csókolózással buzdítva a személyi jövedelemadó két százalékának felajánlására.
Bár a mostani akció elsősorban a mozgalom anyagi haszonszerzését szolgálja, eredetiségénél fogva kiválóan alkalmas arra, hogy főleg a fiatal nemzedék figyelmét felhívja az anyanyelvhasználat fontosságára.
Amiről nem lehet eleget és elégszer beszélni, hiszen kisebbségi létformája okán az erdélyi magyarság többszörösen is veszélyeztetett e tekintetben: nyelvhasználatában a köz- és a magánszférában egyaránt korlátozzák, az asszimiláció, a nyelvi igénytelenség folytán pedig vagy nem tanul meg helyesen írni-olvasni magyarul, vagy azt is elfelejti, amit tudott.
És nemcsak a közemberrel van ám baj! Egyik EP-képviselőjelöltünk videoklipek helyett „videóklippekről” beszél, és arra buzdítaná a fiatalokat, hogy „higgyenek saját maguknak”, holott persze azt akarta mondani, hogy magukban higgyenek.
Erdélyi Magyar Televíziónk egyik műsorának állandó, közíróként bemutatott meghívottja – főállásban színházigazgató – a minap amiatt gúnyolódott, hogy egy másik civil szervezet magyar dalokat kér a marosvásárhelyi korcsolyapálya vendégei számára.
Szerinte nem ott kezdődik a nyelvi jogok érvényesülése, ha választott önkormányzati képviselőink anyanyelvükön szólalnak fel a tanácsüléseken, inkább a pályaudvarok tudakozójánál kellene megkövetelni az idegennyelv-tudást.
Amiben igaza van, viszont a kettő nem zárja ki egymást. Éppen a színidirektorunk a példa arra, hogy mindenütt frontot kell nyitni az anyanyelvhasználatért vívott küzdelemben, hogy ne küldjön üdvözletet az általa vezetett intézmény nevében három szarvashibával tűzdelt szöveggel: „Áldot Húsvéti Ünnepeket kíván a Marosvásárhely Nemeti Színház!”. Na ugye, milyen fontos, hogy használjuk a nyelvünket? De nemcsak csókolózásra...
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Egy intim perceit töltő fiatal párral népszerűsíti kezdeményezését legújabb videójában az Igen, tessék! mozgalom.
Az anyanyelvű kiszolgálást Erdély-szerte bátorító civil szervezet kisfilmjében egy fiatal lány és egy srác – mellesleg marosvásárhelyi és kolozsvári színművészek – mutatják be, mire használható a beszéden kívül a nyelv, többek között szenvedélyes csókolózással buzdítva a személyi jövedelemadó két százalékának felajánlására.
Bár a mostani akció elsősorban a mozgalom anyagi haszonszerzését szolgálja, eredetiségénél fogva kiválóan alkalmas arra, hogy főleg a fiatal nemzedék figyelmét felhívja az anyanyelvhasználat fontosságára.
Amiről nem lehet eleget és elégszer beszélni, hiszen kisebbségi létformája okán az erdélyi magyarság többszörösen is veszélyeztetett e tekintetben: nyelvhasználatában a köz- és a magánszférában egyaránt korlátozzák, az asszimiláció, a nyelvi igénytelenség folytán pedig vagy nem tanul meg helyesen írni-olvasni magyarul, vagy azt is elfelejti, amit tudott.
És nemcsak a közemberrel van ám baj! Egyik EP-képviselőjelöltünk videoklipek helyett „videóklippekről” beszél, és arra buzdítaná a fiatalokat, hogy „higgyenek saját maguknak”, holott persze azt akarta mondani, hogy magukban higgyenek.
Erdélyi Magyar Televíziónk egyik műsorának állandó, közíróként bemutatott meghívottja – főállásban színházigazgató – a minap amiatt gúnyolódott, hogy egy másik civil szervezet magyar dalokat kér a marosvásárhelyi korcsolyapálya vendégei számára.
Szerinte nem ott kezdődik a nyelvi jogok érvényesülése, ha választott önkormányzati képviselőink anyanyelvükön szólalnak fel a tanácsüléseken, inkább a pályaudvarok tudakozójánál kellene megkövetelni az idegennyelv-tudást.
Amiben igaza van, viszont a kettő nem zárja ki egymást. Éppen a színidirektorunk a példa arra, hogy mindenütt frontot kell nyitni az anyanyelvhasználatért vívott küzdelemben, hogy ne küldjön üdvözletet az általa vezetett intézmény nevében három szarvashibával tűzdelt szöveggel: „Áldot Húsvéti Ünnepeket kíván a Marosvásárhely Nemeti Színház!”. Na ugye, milyen fontos, hogy használjuk a nyelvünket? De nemcsak csókolózásra...
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 24.
A nagy példakép
Nem csodálkoznánk, ha Székelyudvarhelyen hamarosan komoly hatósági zaklatásra számíthatnának mindazok, akik kitűzik a székely zászlót.
Sőt még azon sem, ha jóval nehezebb lenne magyar rendezvényeket tartani a közterületeken. Ezúttal nem a prefektúra kellemetlenkedései jelenthetnek problémát, hanem a helyi rendőrség lehet az új mumus.
Azt történt ugyanis, hogy a hírek szerint a székely város önkormányzata által létrehozott helyi rendőrség vezetője úgy döntött: a Marosvásárhelyen már régebb óta működő helyi rendőrség vezetőjétől kíván tanulni, az ő példájából kívánnak inspirálódni a rendvédelmi intézmény fejlesztése során.
Ha valaki nem tudná, miről ismert a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője, akkor emlékeztetnénk: arról a Valentin Bretfeleanról van szó, aki reklámzászlónak titulálta a székely zászlót, és erre hivatkozva akarta leszedetni. Ő volt az is, aki azzal fokozta robbanásig a magyar-román feszültséget, hogy az idei, a székely autonómia érdekében szervezett felvonulást mondvacsinált ürügyekre hivatkozva – azt hányta a szervezők szemére, hogy a tavalyi rendezvényen volt olyan, aki románellenes jelszavakat skandált, bár erről akkor egy szóval sem tett említést – betiltotta.
Ami természetesen azt eredményezte, hogy a feszült hangulatban, a természetesen csakazértis megtartott felvonuláson egy csoportnyi szélsőséges kisebb dulakodásba keveredett a rendfenntartókkal. De hogy azért ne panaszkodjon mindenki rá, a román szélsőségesek tüntetését, amelyen a magyar jogkövetelések és a magyar nemzetiségű prefektus ellen demonstráltak, engedélyezte, bizonyára a kulturált együttélés jegyében.
Úgyhogy kíváncsian várjuk, milyen értékes tanácsokkal tudja majd ellátni a székely helyi rendőröket. Ha ugyanis az udvarhelyi kollégák híven követik a nagy példakép útmutatásait, akkor az a meggyőződés alakulhat ki bennük, hogy szép hazánkban a közrend védelmének szerves részét képezi a nem román nemzeti közösségek jelképei elleni hajsza, valamint a magyar politikai rendezvények betiltása.
Persze most talán kissé gonoszak vagyunk, mert hát meríteni mindig csak tiszta forrásból, tanulni pedig csak az igazi profiktól érdemes. Úgyhogy kíváncsian várjuk, mely magyar illetékesnek jut majd eszébe a kisebbségi kérdés rendezése érdekében Corneliu Vadim Tudortól vagy Gheorghe Funartól értékes tanácsokat kérni.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
Nem csodálkoznánk, ha Székelyudvarhelyen hamarosan komoly hatósági zaklatásra számíthatnának mindazok, akik kitűzik a székely zászlót.
Sőt még azon sem, ha jóval nehezebb lenne magyar rendezvényeket tartani a közterületeken. Ezúttal nem a prefektúra kellemetlenkedései jelenthetnek problémát, hanem a helyi rendőrség lehet az új mumus.
Azt történt ugyanis, hogy a hírek szerint a székely város önkormányzata által létrehozott helyi rendőrség vezetője úgy döntött: a Marosvásárhelyen már régebb óta működő helyi rendőrség vezetőjétől kíván tanulni, az ő példájából kívánnak inspirálódni a rendvédelmi intézmény fejlesztése során.
Ha valaki nem tudná, miről ismert a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője, akkor emlékeztetnénk: arról a Valentin Bretfeleanról van szó, aki reklámzászlónak titulálta a székely zászlót, és erre hivatkozva akarta leszedetni. Ő volt az is, aki azzal fokozta robbanásig a magyar-román feszültséget, hogy az idei, a székely autonómia érdekében szervezett felvonulást mondvacsinált ürügyekre hivatkozva – azt hányta a szervezők szemére, hogy a tavalyi rendezvényen volt olyan, aki románellenes jelszavakat skandált, bár erről akkor egy szóval sem tett említést – betiltotta.
Ami természetesen azt eredményezte, hogy a feszült hangulatban, a természetesen csakazértis megtartott felvonuláson egy csoportnyi szélsőséges kisebb dulakodásba keveredett a rendfenntartókkal. De hogy azért ne panaszkodjon mindenki rá, a román szélsőségesek tüntetését, amelyen a magyar jogkövetelések és a magyar nemzetiségű prefektus ellen demonstráltak, engedélyezte, bizonyára a kulturált együttélés jegyében.
Úgyhogy kíváncsian várjuk, milyen értékes tanácsokkal tudja majd ellátni a székely helyi rendőröket. Ha ugyanis az udvarhelyi kollégák híven követik a nagy példakép útmutatásait, akkor az a meggyőződés alakulhat ki bennük, hogy szép hazánkban a közrend védelmének szerves részét képezi a nem román nemzeti közösségek jelképei elleni hajsza, valamint a magyar politikai rendezvények betiltása.
Persze most talán kissé gonoszak vagyunk, mert hát meríteni mindig csak tiszta forrásból, tanulni pedig csak az igazi profiktól érdemes. Úgyhogy kíváncsian várjuk, mely magyar illetékesnek jut majd eszébe a kisebbségi kérdés rendezése érdekében Corneliu Vadim Tudortól vagy Gheorghe Funartól értékes tanácsokat kérni.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 24.
Kampány a porticusban
Egy hónap múlva, május 25-én rendezik az európai parlamenti választásokat. Az RMDSZ kampányindító nagygyűlését már március végén megtartották, a napi politika iránt kevésbé érdeklődő nagyközönség azonban jóval később, húsvétvasárnap délelőttjén szembesült azzal, hogy a politika semmit nem bíz a véletlenre. A vasárnapi istentiszteletek és szentmisék résztvevői a templomból kijövet találkozhattak Erdély-szerte az RMDSZ Huszonöt címet viselő választási kampányfolyóiratával. A több tízezer példányban piacra dobott, ingyen osztogatott kiadványban – az ünnepre való tekintettel – a protestánsokat Sógor Csaba református lelkész, az EP-lista lehetséges befutója, a katolikusokat pedig Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szólítja meg. Böjtének felajánlották az EP-listán való indulás lehetőségét is, amit nem vállalt, de a kampányban ő is jelen van.
Ha leszámítom, hogy húsvétkor a legkevésbé vágyik pártpolitikai propagandaanyagra a templomba járó ember, nem tartom eget verő bűnnek sem azt, ha valaki vesz egy példányt a porticusban heverő, színes folyóiratból, mint ahogy azt sem, ha közömbösen tovább lép. Inkább az „RMDSZ-hívők” kétkulacsossága az elgondolkoztató: akik éveken át vádolták politizálással és az egyház megosztásával Tőkés László volt királyhágómelléki református püspököt, most a saját oldalukról szerveznek be pártkatonáknak protestáns és katolikus lelkészeket .
Világos, hogy az RMDSZ számára óriási a tét. Ha a májusi EP-választásokon a szövetség nem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt, nemcsak az RMDSZ, de az erdélyi magyarság életében is új korszak kezdődhet. Véget érhet az egypártrendszeri képviseleti monopólium huszonöt éve, amely arról szólt, hogy az erdélyi magyar szavazó a román parlamentbe és az Európai Parlamentbe is csak az RMDSZ-t juttathatta be függetlenül attól, hogy teljesítménye alapján a párt megérdemelte-e, vagy sem a választói kegyet.
Az RMDSZ-es kampányjelszavak mögött először érezni a bizonytalanságot. Az előző években könnyű volt a Magyar Polgári Párt, majd az Erdélyi Magyar Néppárt kevésbé ismert, a napi politikában beágyazódás nélkül megmérettetésre jelentkező politikusait kiütni a ringből. Úgy tűnik azonban, Tőkés Lászlóval más a helyzet. A rendszerváltó magyar református püspök immár akkor is veszélyt jelent az erdélyi magyar RMDSZ-re, ha nem itthon, hanem Magyarországon méretkezik meg.
Az általános közöny és az egykori püspök szavazótáborának választói érdektelensége 2014 májusában könnyen hozhat tragikus eredményt az RMDSZ számára.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Egy hónap múlva, május 25-én rendezik az európai parlamenti választásokat. Az RMDSZ kampányindító nagygyűlését már március végén megtartották, a napi politika iránt kevésbé érdeklődő nagyközönség azonban jóval később, húsvétvasárnap délelőttjén szembesült azzal, hogy a politika semmit nem bíz a véletlenre. A vasárnapi istentiszteletek és szentmisék résztvevői a templomból kijövet találkozhattak Erdély-szerte az RMDSZ Huszonöt címet viselő választási kampányfolyóiratával. A több tízezer példányban piacra dobott, ingyen osztogatott kiadványban – az ünnepre való tekintettel – a protestánsokat Sógor Csaba református lelkész, az EP-lista lehetséges befutója, a katolikusokat pedig Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szólítja meg. Böjtének felajánlották az EP-listán való indulás lehetőségét is, amit nem vállalt, de a kampányban ő is jelen van.
Ha leszámítom, hogy húsvétkor a legkevésbé vágyik pártpolitikai propagandaanyagra a templomba járó ember, nem tartom eget verő bűnnek sem azt, ha valaki vesz egy példányt a porticusban heverő, színes folyóiratból, mint ahogy azt sem, ha közömbösen tovább lép. Inkább az „RMDSZ-hívők” kétkulacsossága az elgondolkoztató: akik éveken át vádolták politizálással és az egyház megosztásával Tőkés László volt királyhágómelléki református püspököt, most a saját oldalukról szerveznek be pártkatonáknak protestáns és katolikus lelkészeket .
Világos, hogy az RMDSZ számára óriási a tét. Ha a májusi EP-választásokon a szövetség nem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt, nemcsak az RMDSZ, de az erdélyi magyarság életében is új korszak kezdődhet. Véget érhet az egypártrendszeri képviseleti monopólium huszonöt éve, amely arról szólt, hogy az erdélyi magyar szavazó a román parlamentbe és az Európai Parlamentbe is csak az RMDSZ-t juttathatta be függetlenül attól, hogy teljesítménye alapján a párt megérdemelte-e, vagy sem a választói kegyet.
Az RMDSZ-es kampányjelszavak mögött először érezni a bizonytalanságot. Az előző években könnyű volt a Magyar Polgári Párt, majd az Erdélyi Magyar Néppárt kevésbé ismert, a napi politikában beágyazódás nélkül megmérettetésre jelentkező politikusait kiütni a ringből. Úgy tűnik azonban, Tőkés Lászlóval más a helyzet. A rendszerváltó magyar református püspök immár akkor is veszélyt jelent az erdélyi magyar RMDSZ-re, ha nem itthon, hanem Magyarországon méretkezik meg.
Az általános közöny és az egykori püspök szavazótáborának választói érdektelensége 2014 májusában könnyen hozhat tragikus eredményt az RMDSZ számára.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2014. április 24.
Testületileg lemondanak a magyar oktatók
Eredménytelenül végződött Mihnea Costoiu, a felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tett látogatása.
A bukaresti tisztségviselő hiába próbált közvetíteni a felek között, csütörtökön délután újból bizonyosságot nyert, hogy az egyetem román többségű vezetősége hallani sem akar az önálló magyar struktúrák megalakításáról. Maga Leonard Azamfirei rektor is azzal érvelt, hogy a 2012 őszén aláírt hétpontos egyezségből a román fél betartott már hatot, ami fontos előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás területén.
Az újabb kudarc nyomán Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője bejelentette, hogy a közgyűlésen eldöntöttek értelmében a vezető tisztségeket betöltő képviselőik tiltakozásképpen beadják lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét mindaddig, amíg nem állítják helyre a törvényességet. Kérdésünkre, hogy nem éppen ez lehetett az ellenfél célja, Szabó annyit mondott, hogy reméli, nem. Egyébként a miniszterrel folytatott tárgyalásra Szilágyi Tibor prorektor már megírt lemondással érkezett.
A magyar tanárok döntése kapcsán Mihnea Costoiu sajnálkozásának adott hangot, helytelenítve a radikális lépést. „Lehangol ez a lépés, hisz én a párbeszéd híve vagyok. Meggyőződésem, hogy pillanatnyi megrekedésről van szó, és remélem, a közeljövőben sikerül megoldást találni. A döntés joga kizárólag a MOGYE kezében van, a minisztérium csak közvetítői szerepet játszhat” – jelentette ki Mihnea Costoiu. A tárca nélküli miniszter ugyanakkor félszájjal elismerte, hogy a magyar tanárok kérése törvényes, mondván, hogy „legális bármit is kérni, amit csak lehet”.
Szabó Béla azzal indokolta a magyar tanerők döntését, hogy ezúttal még csak ígéretet sem kaptak arra, hogy a szenátus újratárgyalná az önálló magyar struktúrák létrehozásának kérdését.
A tárgyalások kudarca több okból is borítékolható volt. Szinte mindent elárult a miniszter részrehajlásáról az a tény, hogy egy, a négyórás megbeszélést megelőző nyilvános rendezvényen, a Kultúrpalotában a tárcavezető Leo barátomnak nevezte az egyetem rektorát. Ugyanott elhangzott nyilatkozatával, miszerint a politikum nem sértheti meg az egyetem autonómiáját, Costoiu világossá tette, hogy nem a törvényesség betartásának kicsikarásáéért érkezett Marosvásárhelyre. Egyébként a MOGYE-n folytatott megbeszélést megelőzően Szilágyi Tibor rektorhelyettes is legyintve nyilatkozott portálunknak, mondván, hogy ő már semmit nem vár az újabb tárgyalásoktól.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro
Eredménytelenül végződött Mihnea Costoiu, a felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tett látogatása.
A bukaresti tisztségviselő hiába próbált közvetíteni a felek között, csütörtökön délután újból bizonyosságot nyert, hogy az egyetem román többségű vezetősége hallani sem akar az önálló magyar struktúrák megalakításáról. Maga Leonard Azamfirei rektor is azzal érvelt, hogy a 2012 őszén aláírt hétpontos egyezségből a román fél betartott már hatot, ami fontos előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás területén.
Az újabb kudarc nyomán Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője bejelentette, hogy a közgyűlésen eldöntöttek értelmében a vezető tisztségeket betöltő képviselőik tiltakozásképpen beadják lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét mindaddig, amíg nem állítják helyre a törvényességet. Kérdésünkre, hogy nem éppen ez lehetett az ellenfél célja, Szabó annyit mondott, hogy reméli, nem. Egyébként a miniszterrel folytatott tárgyalásra Szilágyi Tibor prorektor már megírt lemondással érkezett.
A magyar tanárok döntése kapcsán Mihnea Costoiu sajnálkozásának adott hangot, helytelenítve a radikális lépést. „Lehangol ez a lépés, hisz én a párbeszéd híve vagyok. Meggyőződésem, hogy pillanatnyi megrekedésről van szó, és remélem, a közeljövőben sikerül megoldást találni. A döntés joga kizárólag a MOGYE kezében van, a minisztérium csak közvetítői szerepet játszhat” – jelentette ki Mihnea Costoiu. A tárca nélküli miniszter ugyanakkor félszájjal elismerte, hogy a magyar tanárok kérése törvényes, mondván, hogy „legális bármit is kérni, amit csak lehet”.
Szabó Béla azzal indokolta a magyar tanerők döntését, hogy ezúttal még csak ígéretet sem kaptak arra, hogy a szenátus újratárgyalná az önálló magyar struktúrák létrehozásának kérdését.
A tárgyalások kudarca több okból is borítékolható volt. Szinte mindent elárult a miniszter részrehajlásáról az a tény, hogy egy, a négyórás megbeszélést megelőző nyilvános rendezvényen, a Kultúrpalotában a tárcavezető Leo barátomnak nevezte az egyetem rektorát. Ugyanott elhangzott nyilatkozatával, miszerint a politikum nem sértheti meg az egyetem autonómiáját, Costoiu világossá tette, hogy nem a törvényesség betartásának kicsikarásáéért érkezett Marosvásárhelyre. Egyébként a MOGYE-n folytatott megbeszélést megelőzően Szilágyi Tibor rektorhelyettes is legyintve nyilatkozott portálunknak, mondván, hogy ő már semmit nem vár az újabb tárgyalásoktól.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro
2014. április 24.
Perbe szállnak Székelyföldért
Perbe szállnak az olyan különleges társadalmi háttérrel rendelkező régiók jogainak érdekében, mint amilyen Székelyföld is – döntötte el Kovászna Megye Tanácsa csütörtökön. A pert Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Dabis Attila, az SZNT külügyi titkára indította az Európai Bizottság ellen az Európai Unió luxemburgi bíróságán, mert a bizottság a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésük bejegyzését elutasította.
A megyei önkormányzat döntése értelmében Tamás Sándor képviseli majd ebben a perben Kovászna megye álláspontját, támogatva a felpereseket.
Kovászna Megye Tanácsának elnöke rámutatott, hogy a környező gazdagabb megyék visszafogják Székelyföld fejlődési potenciálját. „Nyilvánvaló, hogy Kovászna megyébe kevesebb fejlesztésre szánt támogatás érkezik, azért mert Brassó, Fehér és Szeben megyék, amelyeknek eleve nagyobb az összterméke, elszívják előlünk a lehetőségeket. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a parlamenthez iktatott be törvénytervezetet az ország regionális átszervezéséről. Tavaly három megyei tanács is kezdeményezett referendumot ez ügyben, azonban a prefektusok ezt megtámadták, az igazságszolgáltatás pedig elkaszálta a tervezeteket” – mondta.
A megyei tanács elnöke hangsúlyozta: „Újabb lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy hallassuk a hangunkat. Nekünk a székelység, Székelyföld magyar és román lakóinak érdekét kell szem előtt tartanunk, hiszen elfogadhatatlan, hogy amíg más, gazdasági értelemben fejlettebb megyék fejlődnek, mi lemaradunk. ”
A Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című kezdeményezést 2013-ban nyújtotta be az Európai Bizottsághoz 12 magánszemély. A kezdeményezés célja, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban. A bizottság azonban hatásköri akadályokra hivatkozva elutasította a kezdeményezést és a döntés ellen fellebbezett a Székely Nemzeti Tanács.
Az ügyben már perbe szállt Szlovákia, Görögország és Románia az Európai Bizottság oldalán, Magyarország a kezdeményezők mellett kérte beavatkozását.
Szabó Enikő. Székelyhon.ro
Perbe szállnak az olyan különleges társadalmi háttérrel rendelkező régiók jogainak érdekében, mint amilyen Székelyföld is – döntötte el Kovászna Megye Tanácsa csütörtökön. A pert Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Dabis Attila, az SZNT külügyi titkára indította az Európai Bizottság ellen az Európai Unió luxemburgi bíróságán, mert a bizottság a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésük bejegyzését elutasította.
A megyei önkormányzat döntése értelmében Tamás Sándor képviseli majd ebben a perben Kovászna megye álláspontját, támogatva a felpereseket.
Kovászna Megye Tanácsának elnöke rámutatott, hogy a környező gazdagabb megyék visszafogják Székelyföld fejlődési potenciálját. „Nyilvánvaló, hogy Kovászna megyébe kevesebb fejlesztésre szánt támogatás érkezik, azért mert Brassó, Fehér és Szeben megyék, amelyeknek eleve nagyobb az összterméke, elszívják előlünk a lehetőségeket. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a parlamenthez iktatott be törvénytervezetet az ország regionális átszervezéséről. Tavaly három megyei tanács is kezdeményezett referendumot ez ügyben, azonban a prefektusok ezt megtámadták, az igazságszolgáltatás pedig elkaszálta a tervezeteket” – mondta.
A megyei tanács elnöke hangsúlyozta: „Újabb lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy hallassuk a hangunkat. Nekünk a székelység, Székelyföld magyar és román lakóinak érdekét kell szem előtt tartanunk, hiszen elfogadhatatlan, hogy amíg más, gazdasági értelemben fejlettebb megyék fejlődnek, mi lemaradunk. ”
A Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című kezdeményezést 2013-ban nyújtotta be az Európai Bizottsághoz 12 magánszemély. A kezdeményezés célja, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban. A bizottság azonban hatásköri akadályokra hivatkozva elutasította a kezdeményezést és a döntés ellen fellebbezett a Székely Nemzeti Tanács.
Az ügyben már perbe szállt Szlovákia, Görögország és Románia az Európai Bizottság oldalán, Magyarország a kezdeményezők mellett kérte beavatkozását.
Szabó Enikő. Székelyhon.ro
2014. április 24.
Székelyekkel tart a prefektus?
Sorozatos törvényszegésekben való közreműködéssel vádolta Hargita megye prefektusát a feljelentéseiről ismert Dan Tănasă. Beadványa után fegyelmi vizsgálat is indult, de az ügyben a kormánymegbízottnak adtak igazat.
A Köztisztviselők Országos Ügynökségéhez tavaly nyáron juttatott el panaszt Dan Tănasă, aki Jean Adrian Andrei prefektus azonnali leváltását kérte, mert, mint fogalmazott, ahelyett, hogy érvényesítené, betartatná a törvényeket, politikai támogatást érezve maga mögött szemet huny ezek megsértése fölött.
A feljelentő elsősorban a székely zászló középületekre történő kifüggesztése, a középületeken levő magyar feliratok és jelképek miatt értékeli úgy, hogy Hargita megyében a nyugalom érdekében a prefektus feláldozta a román Alkotmányt és azokat a törvényeket, amelyek erre az országrészre is érvényesek. Felrója, hogy a prefektus nem intézkedett Nyirő József szobrának eltávolítása, illetve az író nevét viselő iskolák névváltoztatása érdekében, hogy nem indított eljárást a Wass Albert-megemlékezések miatt, és hogy több településen nem tartják be a román állami szimbólumok és zászló kifüggesztésére vonatkozó jogszabályokat.
A magyar revizionizmus támogatójának nevezte
Több mint harmincoldalas jelentésében, amely dokumentumokat, hivatalos levelezést is tartalmaz, Tănasă Kovászna megyei hasonló eseteket hoz fel példaként, ahol szerinte érvényesítették a törvényeket, és felteszi a kérdést, hogy a két megyében különböző törvényeket alkalmaznak, vagy sem. „Egyértelmű, hogy a változástól való félelmében a törvényszegők cinkosa lett” – írja a jelentés a prefektusról, akinek Tănasă szerint semmilyen autoritása nincs Hargita megyében, és „a magyar revizionizmus támogatója”. A panaszos blogján több olyan, utólag módosított, manipulált fotót is közölt, amely székely fejpánttal vagy a háromszínű, hivatalos alkalmakkor a tisztségviselők által használatos jelkép helyett kék-arany szalaggal ábrázolja Jean Adrian Andrei-t.
A vizsgálat nem talált törvénysértést
A beadvány nyomán a magas rangú köztisztviselők országos ügynökségének fegyelmi bizottsága vizsgálatot indított az ügyben, a prefektust beidézték, meghallgatták, az eljárás közben le is zárult – ezt közölte kérdésünkre a prefektus. Mint elmondta, a bizottság megállapította, hogy ő nem sértett törvényt, és a feljelentésnek nincs alapja. Kérdésünkre, hogy Tănasă megállapításai, kijelentései miatt szándékában áll-e pert indítani, nemmel válaszolt. „Számomra ő egy panaszos, akinek válaszolni kell” – tette hozzá. A történtekkel kapcsolatban elektronikus levélben kérdeztük Dan Tănasă véleményét, válasz esetén az ügyre visszatérünk.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
Sorozatos törvényszegésekben való közreműködéssel vádolta Hargita megye prefektusát a feljelentéseiről ismert Dan Tănasă. Beadványa után fegyelmi vizsgálat is indult, de az ügyben a kormánymegbízottnak adtak igazat.
A Köztisztviselők Országos Ügynökségéhez tavaly nyáron juttatott el panaszt Dan Tănasă, aki Jean Adrian Andrei prefektus azonnali leváltását kérte, mert, mint fogalmazott, ahelyett, hogy érvényesítené, betartatná a törvényeket, politikai támogatást érezve maga mögött szemet huny ezek megsértése fölött.
A feljelentő elsősorban a székely zászló középületekre történő kifüggesztése, a középületeken levő magyar feliratok és jelképek miatt értékeli úgy, hogy Hargita megyében a nyugalom érdekében a prefektus feláldozta a román Alkotmányt és azokat a törvényeket, amelyek erre az országrészre is érvényesek. Felrója, hogy a prefektus nem intézkedett Nyirő József szobrának eltávolítása, illetve az író nevét viselő iskolák névváltoztatása érdekében, hogy nem indított eljárást a Wass Albert-megemlékezések miatt, és hogy több településen nem tartják be a román állami szimbólumok és zászló kifüggesztésére vonatkozó jogszabályokat.
A magyar revizionizmus támogatójának nevezte
Több mint harmincoldalas jelentésében, amely dokumentumokat, hivatalos levelezést is tartalmaz, Tănasă Kovászna megyei hasonló eseteket hoz fel példaként, ahol szerinte érvényesítették a törvényeket, és felteszi a kérdést, hogy a két megyében különböző törvényeket alkalmaznak, vagy sem. „Egyértelmű, hogy a változástól való félelmében a törvényszegők cinkosa lett” – írja a jelentés a prefektusról, akinek Tănasă szerint semmilyen autoritása nincs Hargita megyében, és „a magyar revizionizmus támogatója”. A panaszos blogján több olyan, utólag módosított, manipulált fotót is közölt, amely székely fejpánttal vagy a háromszínű, hivatalos alkalmakkor a tisztségviselők által használatos jelkép helyett kék-arany szalaggal ábrázolja Jean Adrian Andrei-t.
A vizsgálat nem talált törvénysértést
A beadvány nyomán a magas rangú köztisztviselők országos ügynökségének fegyelmi bizottsága vizsgálatot indított az ügyben, a prefektust beidézték, meghallgatták, az eljárás közben le is zárult – ezt közölte kérdésünkre a prefektus. Mint elmondta, a bizottság megállapította, hogy ő nem sértett törvényt, és a feljelentésnek nincs alapja. Kérdésünkre, hogy Tănasă megállapításai, kijelentései miatt szándékában áll-e pert indítani, nemmel válaszolt. „Számomra ő egy panaszos, akinek válaszolni kell” – tette hozzá. A történtekkel kapcsolatban elektronikus levélben kérdeztük Dan Tănasă véleményét, válasz esetén az ügyre visszatérünk.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
2014. április 25.
Ösztöndíj Székelyföld jövőjéért
A tehetséges székely fiatalok továbbtanulását segítő ösztöndíjalapot hoztak létre Székelyföld jövőjéért mottóval, a kezdeményezést a Bethlen Gábor Alapítvány Hitel-estjén mutatták be március 26-án, Budapesten.
Lezsák Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszönetét tolmácsolta Keresztes György Pál primornak az alap létrehozását lehetővé tevő felajánlásért. Hangsúlyozta, ez az alap sok más ösztöndíjjal együtt kell, hogy működjön, és úgy látja, erre megvan a fogadókészség. Az adomány segíti az iskolát, és a diákokat, akikben ott van a tehetség – tette hozzá.
Az Országgyűlés alelnöke személyes emlékeit felidézve azt mondta, ő a történelmi Magyarország egy olyan területén nőtt fel, ahol annak idején a székely himnuszt nem tanulták meg gyermekkorban, és a külhoni és anyaországi magyarság megmaradásának fontosságát hangsúlyozta. "Ne hagyd elveszni azt, ami magyar" – fogalmazott, hozzátéve: Székelyföld sorsa Magyarország sorsa is, „a székelység jövője a mi jövőnk is", sorsuk nemzeti ügy.
Lezsák Sándor méltatta a Székely Nemzeti Tanács munkáját, amely szövetségeseket keres és talál, s szerinte csak így lehet olyan helyzetet kialakítani, amely alkalmas lesz az autonómia megteremtésére is.
A Székelyföld jövőjéért ösztöndíjalap célja, hogy segítse a tehetséges székely fiatalok továbbtanulását és szülőföldön való boldogulását, ösztönözze a magyar nyelvű tehetséggondozást. Elhangzott: e célra külön számlát hoztak létre, és januárban írták alá a 20 ezer eurós adománylevelet. Az összeget Keresztes György Pál primor ajánlotta fel, a juttatás több éven át biztosítható az érintetteknek.
Keresztes György Pál primor, a 100. esztendejébe lépett felajánló arról beszélt: édesapja emlékét követi, és maradandót szeretett volna alkotni az ösztöndíjalap létrehozásával. Helyt kell állni és nem szabad feladni! – szólított fel.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rámutatott arra: a világ magyarságának mintegy 10 százaléka tartja magát székelynek, illetve székely származásúnak. Hozzátette: az elmúlt 10 évben elérték, hogy a magyar közgondolkodásban, közéletben sikerült meghonosítani azt, a székelység él, létezik a szülőföldjén, élni akar az önrendelkezés jogával, amiért lépéseket is akar tenni. Úgy fogalmazott, a világtérképre felrajzolták a székelységet és ezt nem politikai pártként tették. Ez az erkölcsi tőke a székelységé, és csak egyetlen cél, az autonómia érdekében használható – mondta, majd kitért arra, hogy sikerült elérni: az autonómiatörekvés az egész magyarság nemzeti mozgalmává vált. A törekvés 21. századi, európai és modern, ugyanakkor nem ellentétes a román érdekekkel, és ha lassan is, de ennek felismerése a román közvéleményt is „kezdi áthatni" – tette hozzá. Polgári kezdeményezésükre kitérve azt mondta: ha lesz egy ilyen jogszabály, amely a Székelyföldnek kedvez, az Romániának és az egész uniónak kedvez.
metropol.hu / www.edupress.hu. Erdély.ma
A tehetséges székely fiatalok továbbtanulását segítő ösztöndíjalapot hoztak létre Székelyföld jövőjéért mottóval, a kezdeményezést a Bethlen Gábor Alapítvány Hitel-estjén mutatták be március 26-án, Budapesten.
Lezsák Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszönetét tolmácsolta Keresztes György Pál primornak az alap létrehozását lehetővé tevő felajánlásért. Hangsúlyozta, ez az alap sok más ösztöndíjjal együtt kell, hogy működjön, és úgy látja, erre megvan a fogadókészség. Az adomány segíti az iskolát, és a diákokat, akikben ott van a tehetség – tette hozzá.
Az Országgyűlés alelnöke személyes emlékeit felidézve azt mondta, ő a történelmi Magyarország egy olyan területén nőtt fel, ahol annak idején a székely himnuszt nem tanulták meg gyermekkorban, és a külhoni és anyaországi magyarság megmaradásának fontosságát hangsúlyozta. "Ne hagyd elveszni azt, ami magyar" – fogalmazott, hozzátéve: Székelyföld sorsa Magyarország sorsa is, „a székelység jövője a mi jövőnk is", sorsuk nemzeti ügy.
Lezsák Sándor méltatta a Székely Nemzeti Tanács munkáját, amely szövetségeseket keres és talál, s szerinte csak így lehet olyan helyzetet kialakítani, amely alkalmas lesz az autonómia megteremtésére is.
A Székelyföld jövőjéért ösztöndíjalap célja, hogy segítse a tehetséges székely fiatalok továbbtanulását és szülőföldön való boldogulását, ösztönözze a magyar nyelvű tehetséggondozást. Elhangzott: e célra külön számlát hoztak létre, és januárban írták alá a 20 ezer eurós adománylevelet. Az összeget Keresztes György Pál primor ajánlotta fel, a juttatás több éven át biztosítható az érintetteknek.
Keresztes György Pál primor, a 100. esztendejébe lépett felajánló arról beszélt: édesapja emlékét követi, és maradandót szeretett volna alkotni az ösztöndíjalap létrehozásával. Helyt kell állni és nem szabad feladni! – szólított fel.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rámutatott arra: a világ magyarságának mintegy 10 százaléka tartja magát székelynek, illetve székely származásúnak. Hozzátette: az elmúlt 10 évben elérték, hogy a magyar közgondolkodásban, közéletben sikerült meghonosítani azt, a székelység él, létezik a szülőföldjén, élni akar az önrendelkezés jogával, amiért lépéseket is akar tenni. Úgy fogalmazott, a világtérképre felrajzolták a székelységet és ezt nem politikai pártként tették. Ez az erkölcsi tőke a székelységé, és csak egyetlen cél, az autonómia érdekében használható – mondta, majd kitért arra, hogy sikerült elérni: az autonómiatörekvés az egész magyarság nemzeti mozgalmává vált. A törekvés 21. századi, európai és modern, ugyanakkor nem ellentétes a román érdekekkel, és ha lassan is, de ennek felismerése a román közvéleményt is „kezdi áthatni" – tette hozzá. Polgári kezdeményezésükre kitérve azt mondta: ha lesz egy ilyen jogszabály, amely a Székelyföldnek kedvez, az Romániának és az egész uniónak kedvez.
metropol.hu / www.edupress.hu. Erdély.ma
2014. április 25.
Véget ért a zászlócirkusz? – Nem kell fizetnie az uzoni polgármesternek
A Kovászna Megyei Törvényszék elutasította a prefektúra azon keresetét, amelyben több tízezer lejes bírság kiszabását kérte Ráduly Istvánra, mert az uzoni polgármester úgymond „késedelemmel hajtott végre” egy jogerős ítéletet.
A több mint egy éve húzódó zászlócirkuszban a törvényszék eredetileg helyt adott a prefektúra keresetének, és úgy döntött, az uzoni községházáról le kell venni a székely lobogót. Ráduly István polgármester megfellebbezte a határozatot a Brassói Ítélőtáblán, amely azonban helybenhagyta a törvényszék döntését. A polgármester alávette magát a verdiktnek, levette a zászlót, ám csak azt követően, hogy kézhez kapta ez utóbbi határozat indoklását.
Dumitru Marinescu akkori prefektus ennek ellenére újabb pert indított Ráduly István ellen, amelyben kérte, bírságolják meg minden nap a késésért, a minimálbér húsz százalékának megfelelő összeggel. Ez, ha a késést a törvényszék döntésétől számítják, 76 ezer, ha az ítélőtábla határozatától, akkor „csak” 18 ezer lej lett volna.
A törvényszék honlapja szerint a bíróság végül elutasította a keresetet. Információink szerint az ügy ilyetén kimenetelét az is segítette, hogy a prefektúra hivatalos átiratban jelezte a törvényszéknek: megoldottnak tekinti az esetet.
Erdély András
Székely Hírmondó. Erdély.ma
A Kovászna Megyei Törvényszék elutasította a prefektúra azon keresetét, amelyben több tízezer lejes bírság kiszabását kérte Ráduly Istvánra, mert az uzoni polgármester úgymond „késedelemmel hajtott végre” egy jogerős ítéletet.
A több mint egy éve húzódó zászlócirkuszban a törvényszék eredetileg helyt adott a prefektúra keresetének, és úgy döntött, az uzoni községházáról le kell venni a székely lobogót. Ráduly István polgármester megfellebbezte a határozatot a Brassói Ítélőtáblán, amely azonban helybenhagyta a törvényszék döntését. A polgármester alávette magát a verdiktnek, levette a zászlót, ám csak azt követően, hogy kézhez kapta ez utóbbi határozat indoklását.
Dumitru Marinescu akkori prefektus ennek ellenére újabb pert indított Ráduly István ellen, amelyben kérte, bírságolják meg minden nap a késésért, a minimálbér húsz százalékának megfelelő összeggel. Ez, ha a késést a törvényszék döntésétől számítják, 76 ezer, ha az ítélőtábla határozatától, akkor „csak” 18 ezer lej lett volna.
A törvényszék honlapja szerint a bíróság végül elutasította a keresetet. Információink szerint az ügy ilyetén kimenetelét az is segítette, hogy a prefektúra hivatalos átiratban jelezte a törvényszéknek: megoldottnak tekinti az esetet.
Erdély András
Székely Hírmondó. Erdély.ma
2014. április 25.
Elhagyják a magyar fiatalok Erdélyt
A Kolozsváron tanuló magyar egyetemisták mindössze 8 százaléka tervezi a jövőjét Erdély történelmi fővárosában – derült ki a Mathias Corvinus Collegium (MCC) friss felméréséből. A diákok többsége Magyarországra települne át, kevesebb mint harmaduk Nyugat-Európában próbálna szerencsét.
Kolozsvár magyar egyetemistáinak csupán 8 százaléka akar helyben elhelyezkedni a diploma megszerzését követően, 39 százalékuk Magyarországon, 28 százalékuk hazánktól nyugatra képzeli el a jövőjét – derül ki a Mathias Corvinus Collegium (MCC) 50 kolozsvári magyar diák bevonásával készített friss felméréséből. Az egyetemisták 22 százaléka Székelyföldön próbálna szerencsét, 3 százalék pedig a román fővárosban keresne munkát.
„A Kolozsváron tanuló magyar fiatalok elenyésző számban tervezik, hogy helyben maradnak az egyetem elvégzése után, miközben fontos cél volna, hogy a magyar ajkú elit – a románnal együtt – bekapcsolódjon a helyi gazdaság és közszféra vérkeringésébe” – mondja Tombor András, az MCC alapítója. Hozzáteszi: ahhoz, hogy az elvándorlás egyre súlyosabbá váló problémája kezelhető legyen, olyan képzésekre van szükség, amelyek azontúl, hogy megfelelnek a munkaerőpiac kihívásainak, kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a globális gondolkodásnak a helyi akadályok leküzdésében. Kovács András
mno.hu. Erdély.ma
A Kolozsváron tanuló magyar egyetemisták mindössze 8 százaléka tervezi a jövőjét Erdély történelmi fővárosában – derült ki a Mathias Corvinus Collegium (MCC) friss felméréséből. A diákok többsége Magyarországra települne át, kevesebb mint harmaduk Nyugat-Európában próbálna szerencsét.
Kolozsvár magyar egyetemistáinak csupán 8 százaléka akar helyben elhelyezkedni a diploma megszerzését követően, 39 százalékuk Magyarországon, 28 százalékuk hazánktól nyugatra képzeli el a jövőjét – derül ki a Mathias Corvinus Collegium (MCC) 50 kolozsvári magyar diák bevonásával készített friss felméréséből. Az egyetemisták 22 százaléka Székelyföldön próbálna szerencsét, 3 százalék pedig a román fővárosban keresne munkát.
„A Kolozsváron tanuló magyar fiatalok elenyésző számban tervezik, hogy helyben maradnak az egyetem elvégzése után, miközben fontos cél volna, hogy a magyar ajkú elit – a románnal együtt – bekapcsolódjon a helyi gazdaság és közszféra vérkeringésébe” – mondja Tombor András, az MCC alapítója. Hozzáteszi: ahhoz, hogy az elvándorlás egyre súlyosabbá váló problémája kezelhető legyen, olyan képzésekre van szükség, amelyek azontúl, hogy megfelelnek a munkaerőpiac kihívásainak, kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a globális gondolkodásnak a helyi akadályok leküzdésében. Kovács András
mno.hu. Erdély.ma
2014. április 25.
Rákóczi Szövetség: a magyarságtudat erősítése
A Rákóczi Szövetség 1989-ben alakult Budapesten, azzal a céllal, hogy a Kárpát-medencében élő külhoni magyarságot támogassa megmaradásáért folytatott küzdelmében, valamint azért, hogy II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelem szellemi örökségét ápolja és népszerűsítse.
A szövetség célkitűzései közt szerepel az elszakított területeken élő magyarság oktatásügyének és kultúrájának támogatása mellett, az összetartozás-tudat erősítése.
A jelenben közel 350 helyi szervezete működik a Kárpát-medencében, taglétszáma 19 ezer körül van. Erdélyben is működnek, sőt szűkebb térségünkben: Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön és Szászrégenben is szervezetei. 2013-ban alakult meg az Erdélyi Rákóczi Szövetségek Egyesülete. Az szervezet elnökét, Csorba István Árpádot és ügyvezető elnökét, Benedek Zsolt történelemtanárokat a marosvásárhelyi, illetve a marosszentgyörgyi szervezetek megalakulásáról, tevékenységéről, jövőbeni terveiről kérdeztük.
Ha megnyitjuk a Rákóczi Szövetség honlapját, igen gazdag tevékenységgel rendelkező szervezet munkássága tárul elénk. Megtudjuk például, hogy a szövetség minden nyáron három anyanyelvi tábort szervez a Kárpát-medencei szórványhelyzetben élő gyermekek számára; a diákutaztatási programjai keretén belül évente több száz középiskola több ezer diákja utazhat egy másik elszakított országrészbe;
2001 óta hirdeti meg a Cultura Nostra történelmi versenyt a Kárpát-medencében élő magyar középiskolások számára; 14 éve minden júliusban sor kerül Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok Találkozójára; a Gloria Victis a szövetség legnagyobb rendezvénye, amely az 1956-os forradalmat elindító ifjúságnak állít emléket; a történelemtanár táborban 1998 óta gyűlnek össze a Kárpát-medence magyar oktatói, és a felsorolást folytathatnánk.
Heti néptáncoktatás és rendhagyó történelemóra
Benedek Zsolt, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója, és a helyi Rákóczi Szövetség elnöke elmondta, hogy városunkban a szövetség 1994-ben alakult meg. Alapítói az akkori MMDSZ (Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség) vezetői voltak: Ráduly Levente és Vass Levente, de az alapító tagok közt kell megemlítenünk Józsa István, Csegzi Sándor és Kirsch Attila nevét is.
„A marosvásárhelyi szervezet legfontosabb rendezvényei a heti néptáncoktatás és a havi Rendhagyó Történelemóra, amelyet együtt szervezünk a Regenerációval és a Kerecsensólyom Hagyományőrzőkkel. De minden nagy rendezvényén a szövetségnek részt vesz a marosvásárhelyi szövetség is.
Ilyenek például a Gloria Victis rendezvénysorozat, a szentendrei főiskolás diáktábor, a sátoraljaújhelyi középiskolás diáktábor, a gyöngyösi történelemtanár-képző, a diákutaztatási programok. Az erdélyi szervezetek között szoros együttműködés van, nagyon jók a kapcsolataink a csíkszeredaiakkal, kolozsváriakkal, nagyváradiakkal, marosszentgyörgyiekkel.
Van egy újdonság is, amiről szeretnék beszámolni: nemrég sikerült bejegyeztetni hivatalosan az Erdélyi Rákóczi Szövetségek Egyesületét, melynek célja az, hogy még jobban összefogja az erdélyi szervezeteket, hogy több közös programban lehessen részük.
Nem utolsó sorban pedig pénzszerzési lehetőség is a pályázatokon keresztül, ha hivatalosan is be van jegyezve egy szervezet” – tájékoztatta lapunkat Benedek Zsolt. Egységes nemzeti öntudat kialakítása
Arra a kérdésünkre pedig, hogy szerinte a szövetség tevékenysége közelebb viszi-e az igaz magyar történelmet a fiatalokhoz, a marosvásárhelyi kollégium történelemtanár-igazgatója a következőket nyilatkozta: „A programokban résztvevők természetesen közelebb kerülnek a nemzeti történelem megismeréséhez.Nagyon sok személy, aki mielőtt kapcsolatba került volna a szövetséggel, nem tudott a nemzeti ünnepek jelentőségéről, sőt olyan is volt, aki nem tudta mi az, hogy Felvidék, Délvidék vagy Kárpátalja. A Rákóczi Szövetség ilyen téren nagymértékben befolyásolta őket, és segített kialakítani bennük egy egészséges nemzeti öntudatot.”
A szövetség népszerűsége egyre nagyobb
Az Erdélyi Rákóczi Szövetségek Egyesületének elnöke Csorba István Árpád, aki a marosszentgyörgyi szervezet elnöke is, ügyvezető elnöke Benedek Zsolt, a tanácsadó testület tagjai pedig Kolozsvári Szilárd és Nagy F. Atilla. Az egyesület elnöke a szövetség népszerűségéről és a jövőbeni tervekről beszélt lapunknak.
„A magyarországi Rákóczi Szövetség kezdeményezésére alakult meg tavaly az Erdélyi Egyesület, azért, hogy a helyi szervezetek könnyebben be tudjanak kapcsolódni a tevékenységekbe. A szövetség népszerűsége egyre nagyobb, ezt bizonyítja az is például, hogy az utóbbi időben a táborokban túljelentkezés van. A Kárpát-medencei Történelemtanár Tábor résztvevőinek egyharmad részét az erdélyiek tették ki. Véleményem szerint Erdély szinten a legaktívabb tevékenységet a marosvásárhelyiek, a szászrégeniek és a marosszentgyörgyiek fejtik ki. A szentgyörgyi szövetség csak két éve alakult meg, de tagjai már a tavaly második díjat nyertek a Cultura Nostra történelmi versenyen.
Ami pedig a jövőbeni terveinket illeti, elmondhatom, hogy szeretnénk megvalósítani, hogy Erdély minden magyar középiskolájában jöjjön létre Rákóczi Szövetség. Tervünk olyan táborokat kiépíteni, mint a sátoraljaújhelyi, szeretnénk egy irodát nyitni, és segíteni a szórványban élőket, de tovább sorolhatnám céljainkat. Ugyanakkor pályázni fogunk, igyekszünk támogatásokat szerezni. A tavaly például a marosszentgyörgyi Rákóczi Szövetség egymillió forint értékben kapott magyar nyelvű könyveket, ezt a támogatást idén a szászrégeniek számára szeretnénk megszerezni" – mondta el lapunknak Csorba István Árpád.
Nemes Gyula
Központ. Erdély.ma
A Rákóczi Szövetség 1989-ben alakult Budapesten, azzal a céllal, hogy a Kárpát-medencében élő külhoni magyarságot támogassa megmaradásáért folytatott küzdelmében, valamint azért, hogy II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelem szellemi örökségét ápolja és népszerűsítse.
A szövetség célkitűzései közt szerepel az elszakított területeken élő magyarság oktatásügyének és kultúrájának támogatása mellett, az összetartozás-tudat erősítése.
A jelenben közel 350 helyi szervezete működik a Kárpát-medencében, taglétszáma 19 ezer körül van. Erdélyben is működnek, sőt szűkebb térségünkben: Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön és Szászrégenben is szervezetei. 2013-ban alakult meg az Erdélyi Rákóczi Szövetségek Egyesülete. Az szervezet elnökét, Csorba István Árpádot és ügyvezető elnökét, Benedek Zsolt történelemtanárokat a marosvásárhelyi, illetve a marosszentgyörgyi szervezetek megalakulásáról, tevékenységéről, jövőbeni terveiről kérdeztük.
Ha megnyitjuk a Rákóczi Szövetség honlapját, igen gazdag tevékenységgel rendelkező szervezet munkássága tárul elénk. Megtudjuk például, hogy a szövetség minden nyáron három anyanyelvi tábort szervez a Kárpát-medencei szórványhelyzetben élő gyermekek számára; a diákutaztatási programjai keretén belül évente több száz középiskola több ezer diákja utazhat egy másik elszakított országrészbe;
2001 óta hirdeti meg a Cultura Nostra történelmi versenyt a Kárpát-medencében élő magyar középiskolások számára; 14 éve minden júliusban sor kerül Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok Találkozójára; a Gloria Victis a szövetség legnagyobb rendezvénye, amely az 1956-os forradalmat elindító ifjúságnak állít emléket; a történelemtanár táborban 1998 óta gyűlnek össze a Kárpát-medence magyar oktatói, és a felsorolást folytathatnánk.
Heti néptáncoktatás és rendhagyó történelemóra
Benedek Zsolt, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója, és a helyi Rákóczi Szövetség elnöke elmondta, hogy városunkban a szövetség 1994-ben alakult meg. Alapítói az akkori MMDSZ (Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség) vezetői voltak: Ráduly Levente és Vass Levente, de az alapító tagok közt kell megemlítenünk Józsa István, Csegzi Sándor és Kirsch Attila nevét is.
„A marosvásárhelyi szervezet legfontosabb rendezvényei a heti néptáncoktatás és a havi Rendhagyó Történelemóra, amelyet együtt szervezünk a Regenerációval és a Kerecsensólyom Hagyományőrzőkkel. De minden nagy rendezvényén a szövetségnek részt vesz a marosvásárhelyi szövetség is.
Ilyenek például a Gloria Victis rendezvénysorozat, a szentendrei főiskolás diáktábor, a sátoraljaújhelyi középiskolás diáktábor, a gyöngyösi történelemtanár-képző, a diákutaztatási programok. Az erdélyi szervezetek között szoros együttműködés van, nagyon jók a kapcsolataink a csíkszeredaiakkal, kolozsváriakkal, nagyváradiakkal, marosszentgyörgyiekkel.
Van egy újdonság is, amiről szeretnék beszámolni: nemrég sikerült bejegyeztetni hivatalosan az Erdélyi Rákóczi Szövetségek Egyesületét, melynek célja az, hogy még jobban összefogja az erdélyi szervezeteket, hogy több közös programban lehessen részük.
Nem utolsó sorban pedig pénzszerzési lehetőség is a pályázatokon keresztül, ha hivatalosan is be van jegyezve egy szervezet” – tájékoztatta lapunkat Benedek Zsolt. Egységes nemzeti öntudat kialakítása
Arra a kérdésünkre pedig, hogy szerinte a szövetség tevékenysége közelebb viszi-e az igaz magyar történelmet a fiatalokhoz, a marosvásárhelyi kollégium történelemtanár-igazgatója a következőket nyilatkozta: „A programokban résztvevők természetesen közelebb kerülnek a nemzeti történelem megismeréséhez.Nagyon sok személy, aki mielőtt kapcsolatba került volna a szövetséggel, nem tudott a nemzeti ünnepek jelentőségéről, sőt olyan is volt, aki nem tudta mi az, hogy Felvidék, Délvidék vagy Kárpátalja. A Rákóczi Szövetség ilyen téren nagymértékben befolyásolta őket, és segített kialakítani bennük egy egészséges nemzeti öntudatot.”
A szövetség népszerűsége egyre nagyobb
Az Erdélyi Rákóczi Szövetségek Egyesületének elnöke Csorba István Árpád, aki a marosszentgyörgyi szervezet elnöke is, ügyvezető elnöke Benedek Zsolt, a tanácsadó testület tagjai pedig Kolozsvári Szilárd és Nagy F. Atilla. Az egyesület elnöke a szövetség népszerűségéről és a jövőbeni tervekről beszélt lapunknak.
„A magyarországi Rákóczi Szövetség kezdeményezésére alakult meg tavaly az Erdélyi Egyesület, azért, hogy a helyi szervezetek könnyebben be tudjanak kapcsolódni a tevékenységekbe. A szövetség népszerűsége egyre nagyobb, ezt bizonyítja az is például, hogy az utóbbi időben a táborokban túljelentkezés van. A Kárpát-medencei Történelemtanár Tábor résztvevőinek egyharmad részét az erdélyiek tették ki. Véleményem szerint Erdély szinten a legaktívabb tevékenységet a marosvásárhelyiek, a szászrégeniek és a marosszentgyörgyiek fejtik ki. A szentgyörgyi szövetség csak két éve alakult meg, de tagjai már a tavaly második díjat nyertek a Cultura Nostra történelmi versenyen.
Ami pedig a jövőbeni terveinket illeti, elmondhatom, hogy szeretnénk megvalósítani, hogy Erdély minden magyar középiskolájában jöjjön létre Rákóczi Szövetség. Tervünk olyan táborokat kiépíteni, mint a sátoraljaújhelyi, szeretnénk egy irodát nyitni, és segíteni a szórványban élőket, de tovább sorolhatnám céljainkat. Ugyanakkor pályázni fogunk, igyekszünk támogatásokat szerezni. A tavaly például a marosszentgyörgyi Rákóczi Szövetség egymillió forint értékben kapott magyar nyelvű könyveket, ezt a támogatást idén a szászrégeniek számára szeretnénk megszerezni" – mondta el lapunknak Csorba István Árpád.
Nemes Gyula
Központ. Erdély.ma
2014. április 25.
Brassai: Még messze állunk a normalitástól
A megyében az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát
A múlt héten, az RMDSZ és a Demokrata- Liberális Párt közötti egyezség nyomán leváltották a liberális alpolgármestert, és helyébe a demokrata Claudiu Maiort választotta meg a városi tanács. Hogyan történt, megyei szinten egyeztettek-e, mert azt is beszélik, hogy az RMDSZ megyei elnökét nem avatták be az ügybe? – kérdeztük Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét.
– Az első dolog, amit ezzel az üggyel kapcsolatosan tisztáznunk kell, az, hogy ez tulajdonképpen a román pártok mérkőzése volt, és ennek eredménye lett az alpolgármester-váltás. Úgy gondolom, hogy az RMDSZ-nek minden esetben elsősorban a magyar közösség érdekeit kell szem előtt tartania. Az elmúlt két esztendőben egyértelművé vált, hogy a liberális alpolgármester asszonnyal, egy eset kivételével, nem sikerült egyetlen olyan ügyben sem együttműködni, amely a magyar közösség érdekeit szolgálta volna. Sőt, több esetben, például a tanácsosok magyar nyelvhasználata kapcsán negatívan nyilvánult meg. Mivel nem sikerült vele zöld ágra vergődni az elmúlt két esztendőben, semmilyen kifogást nem emeltünk az alpolgármester asszony leváltásával kapcsolatosan.
– Miután szerdán menesztették a liberális alpolgármestert, csütörtöki sajtótájékoztatóján a megyei tanács elnöke bosszút esküdött, sőt már az első retorzióra is sor került: pénteken leváltotta Szász Jánost, a megyei kórház igazgatóját. Felmérték-e, mit nyernek és főleg mit veszítenek ezzel a lépéssel, mert az utóbbi időben úgy éreztük, mintha normalizálódott volna a helyzet a megyei önkormányzat vezetőségében...
– Ezzel a gesztussal visszaigazolta, hogy helyes volt az RMDSZ hozzáállása a kérdéshez. Súlyos döntéseket hozott a megyei tanács elnöke. Rendkívül veszélyesnek tartom azt, hogy a megyei kórházat, a megyei tanács alárendeltségébe tartozó egészségügyi intézményt politikai menedékhelyként fogja fel, és oda menekíti az egyébként sok esetben szakmailag is, de politikailag is kifogásolt liberális párttagokat.
Nekünk több megoldatlan ügyünk is van. Azt hiszem, minden marosvásárhelyi magyar ember szeretné például azt, hogy végre a Bolyai líceum és Református Kollégium épületét elkezdjük tatarozni, helyreállítani, mert mégiscsak a város egyik ékessége és talán egyik legfontosabb oktatási intézménye, fontos az, hogy az Unirea líceumban a katolikus egyház státusa által javasolt új önálló magyar oktatási intézmény létrejöjjön, hogy kétnyelvű utcanévtáblák igazítsák el a járókelőket a városban. Nem folytatom, rengeteg megoldatlan kérdésünk van, amelyekre, úgy gondolom, összpontosítanunk kell. Eljutottunk a mandátum feléig, meghúztuk a vonalat, és mérlegeltük, hogy mit sikerült elérni. Tulajdonképpen az említettekből semmit nem oldottunk meg, egyetlenegy kivétellel. Egy három éve húzódó ügyről van szó, a 2-es iskola átnevezése Bernády György általános iskolára.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a megyei tanácsban sem tudunk olyan rendkívüli eredményeket felmutatni, amelyek túl sokat nyomnának a latban. Mert természetesnek tartottam, hogy a Kultúrpalota századik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatnak jelentős része magyar rendezvény legyen, mert ebben a megyében a lakosság majdnem 40%-a magyar, nem beszélve Marosvásárhelyről, ahol megközelítőleg 50%-a még mindig magyar nemzetiségű. Ezért teljesen természetesnek tartottam, hogy a százéves Kultúrpalota rendezvénysorozata alkalmával két nyelven kommunikálunk, és megfelelő arányban tervezzük a magyar rendezvényeket. Teljesen természetesnek tartom, hogy amikor 102-ből 38 önkormányzatban vezetjük RMDSZ-es polgármesterekkel a közigazgatást, akkor megfelelő arányban jussanak támogatások az illető önkormányzatoknak, úgyhogy én azt hiszem, hogy ezeket különösebb eredményekként nem lehet feltüntetni. Igazából az elmúlt 25 év marosvásárhelyi politizálásának az eredménye, hogy ez a normalitás hagyománnyá vált. És nagyon-nagyon veszélyesnek tartanám, ha a megyei önkormányzat elnöke most pusztán politikai ambícióból ezt a fajta rendet felborítaná, és a továbbiakban magyar intézményvezetőket, magyar önkormányzatokat fenyegetne azzal, hogy nem folyósít megfelelő támogatást a projektjeikhez, vagy a magyar rendezvényeket kompromittálná.
– Említette a magyar intézményvezetőket. Szóba került többek között Soós Zoltán és Barabás Attila esetleges leváltása is.
– Több név is felmerülhet, hiszen több, megyei tanácsi alárendeltségbe tartozó közintézményt vezet magyar ember. Ilyen a megyei múzeum, a Maros Művészegyüttes, az ipari park, a hegyimentő-szolgálat stb. Nyilván, ezekben az esetekben az elnök eljárhat a közintézmény-vezetőkkel szemben, de remélem, hogy nem teszi. Rossz előjelnek tartom azt, hogy a megyei kórháznál, ennél a fontos egészségügyi közintézménynél, helyzetbe hozta azt a két embert, akik úgymond a politikai harctéren kudarcot vallottak és egyfajta politikai menedéket biztosított számukra. Rendkívül veszélyesnek tartom ezt a hozzáállást.
– Apropó, Soós Zoltán, hogyan alakul a magyar prefektus kinevezésének az ügye?
– A magyar prefektussal kapcsolatosan bonyolódik a probléma. Köztudott, hisz a sajtóban is napvilágot látott a megyei PSD hozzáállása. Vasile Gliga megyei elnök nem egy alkalommal nyilvánosságra hozta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne magyar ember képviselje a kormányt Maros megyében. Nagyon erős üzenetnek tartom ezt is. Ez alapvetően egy dohos, megpenészedett politikusi attitűd, ami véleményem szerint 2014-ben nem jellemezhetné a modern politikust. Maros megyében ilyen durván nemzetiségi megkülönböztetést nem lehet megfogalmazni, ahogy egyébként sajnos a liberális elnök is teszi, jelezve ezzel azt, hogy sajnos, politikai vonatkozásban még messze állunk a normalitástól. Éppen ezért merül fel minden egyes demokrata retorikával szemben a gyanú, hogy azért itt még egyelőre az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát vagy érdekképviseletét. Tény, hogy a megyei PSD hozzáállása akadályozza ezt a folyamatot, de az is igaz, hogy túljelentkezés sincs erre a tisztségre, hiszen az elvárások nagyok, a felelősség is óriási, és nyilván ez a kedvezőtlen hangulati kontextus nem segít rajtunk. Ennek dacára vannak jelöltjeink, Kelemen Hunorral tovább egyeztetünk ebben az ügyben, illetőleg azt várjuk, hogy a bukaresti politikai színtéren is megfelelő egyezségek segítsék, hogy tényleg betölthető legyen az a kialkudott tisztség, amelyet végül is 25 év után először lehetett Maros megyében kieszközölni.
– Mindent egybevetve: véleménye szerint ezzel az alkuval nyert-e vagy veszített a magyar közösség?
– Azt gondolom, hogy a magyar politikai vezetés ehhez a cseréhez való hozzájárulásával is azt jelezte, hogy lépésre kész. Mert egyébként azt kellene visszakérdeznem, hogy az elmúlt két évben milyen lépést sikerült megtennünk a liberálisokkal? Sajnos, nincs amivel dicsekednünk. Úgyhogy én azt gondolom, hogy mi ezzel lépéskészségünket igazoltuk, egyértelművé tettük, hogy számunkra egy dolog fontos: nem a politikai játék, hanem a magyar közösség érdeke.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
A megyében az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát
A múlt héten, az RMDSZ és a Demokrata- Liberális Párt közötti egyezség nyomán leváltották a liberális alpolgármestert, és helyébe a demokrata Claudiu Maiort választotta meg a városi tanács. Hogyan történt, megyei szinten egyeztettek-e, mert azt is beszélik, hogy az RMDSZ megyei elnökét nem avatták be az ügybe? – kérdeztük Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét.
– Az első dolog, amit ezzel az üggyel kapcsolatosan tisztáznunk kell, az, hogy ez tulajdonképpen a román pártok mérkőzése volt, és ennek eredménye lett az alpolgármester-váltás. Úgy gondolom, hogy az RMDSZ-nek minden esetben elsősorban a magyar közösség érdekeit kell szem előtt tartania. Az elmúlt két esztendőben egyértelművé vált, hogy a liberális alpolgármester asszonnyal, egy eset kivételével, nem sikerült egyetlen olyan ügyben sem együttműködni, amely a magyar közösség érdekeit szolgálta volna. Sőt, több esetben, például a tanácsosok magyar nyelvhasználata kapcsán negatívan nyilvánult meg. Mivel nem sikerült vele zöld ágra vergődni az elmúlt két esztendőben, semmilyen kifogást nem emeltünk az alpolgármester asszony leváltásával kapcsolatosan.
– Miután szerdán menesztették a liberális alpolgármestert, csütörtöki sajtótájékoztatóján a megyei tanács elnöke bosszút esküdött, sőt már az első retorzióra is sor került: pénteken leváltotta Szász Jánost, a megyei kórház igazgatóját. Felmérték-e, mit nyernek és főleg mit veszítenek ezzel a lépéssel, mert az utóbbi időben úgy éreztük, mintha normalizálódott volna a helyzet a megyei önkormányzat vezetőségében...
– Ezzel a gesztussal visszaigazolta, hogy helyes volt az RMDSZ hozzáállása a kérdéshez. Súlyos döntéseket hozott a megyei tanács elnöke. Rendkívül veszélyesnek tartom azt, hogy a megyei kórházat, a megyei tanács alárendeltségébe tartozó egészségügyi intézményt politikai menedékhelyként fogja fel, és oda menekíti az egyébként sok esetben szakmailag is, de politikailag is kifogásolt liberális párttagokat.
Nekünk több megoldatlan ügyünk is van. Azt hiszem, minden marosvásárhelyi magyar ember szeretné például azt, hogy végre a Bolyai líceum és Református Kollégium épületét elkezdjük tatarozni, helyreállítani, mert mégiscsak a város egyik ékessége és talán egyik legfontosabb oktatási intézménye, fontos az, hogy az Unirea líceumban a katolikus egyház státusa által javasolt új önálló magyar oktatási intézmény létrejöjjön, hogy kétnyelvű utcanévtáblák igazítsák el a járókelőket a városban. Nem folytatom, rengeteg megoldatlan kérdésünk van, amelyekre, úgy gondolom, összpontosítanunk kell. Eljutottunk a mandátum feléig, meghúztuk a vonalat, és mérlegeltük, hogy mit sikerült elérni. Tulajdonképpen az említettekből semmit nem oldottunk meg, egyetlenegy kivétellel. Egy három éve húzódó ügyről van szó, a 2-es iskola átnevezése Bernády György általános iskolára.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a megyei tanácsban sem tudunk olyan rendkívüli eredményeket felmutatni, amelyek túl sokat nyomnának a latban. Mert természetesnek tartottam, hogy a Kultúrpalota századik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatnak jelentős része magyar rendezvény legyen, mert ebben a megyében a lakosság majdnem 40%-a magyar, nem beszélve Marosvásárhelyről, ahol megközelítőleg 50%-a még mindig magyar nemzetiségű. Ezért teljesen természetesnek tartottam, hogy a százéves Kultúrpalota rendezvénysorozata alkalmával két nyelven kommunikálunk, és megfelelő arányban tervezzük a magyar rendezvényeket. Teljesen természetesnek tartom, hogy amikor 102-ből 38 önkormányzatban vezetjük RMDSZ-es polgármesterekkel a közigazgatást, akkor megfelelő arányban jussanak támogatások az illető önkormányzatoknak, úgyhogy én azt hiszem, hogy ezeket különösebb eredményekként nem lehet feltüntetni. Igazából az elmúlt 25 év marosvásárhelyi politizálásának az eredménye, hogy ez a normalitás hagyománnyá vált. És nagyon-nagyon veszélyesnek tartanám, ha a megyei önkormányzat elnöke most pusztán politikai ambícióból ezt a fajta rendet felborítaná, és a továbbiakban magyar intézményvezetőket, magyar önkormányzatokat fenyegetne azzal, hogy nem folyósít megfelelő támogatást a projektjeikhez, vagy a magyar rendezvényeket kompromittálná.
– Említette a magyar intézményvezetőket. Szóba került többek között Soós Zoltán és Barabás Attila esetleges leváltása is.
– Több név is felmerülhet, hiszen több, megyei tanácsi alárendeltségbe tartozó közintézményt vezet magyar ember. Ilyen a megyei múzeum, a Maros Művészegyüttes, az ipari park, a hegyimentő-szolgálat stb. Nyilván, ezekben az esetekben az elnök eljárhat a közintézmény-vezetőkkel szemben, de remélem, hogy nem teszi. Rossz előjelnek tartom azt, hogy a megyei kórháznál, ennél a fontos egészségügyi közintézménynél, helyzetbe hozta azt a két embert, akik úgymond a politikai harctéren kudarcot vallottak és egyfajta politikai menedéket biztosított számukra. Rendkívül veszélyesnek tartom ezt a hozzáállást.
– Apropó, Soós Zoltán, hogyan alakul a magyar prefektus kinevezésének az ügye?
– A magyar prefektussal kapcsolatosan bonyolódik a probléma. Köztudott, hisz a sajtóban is napvilágot látott a megyei PSD hozzáállása. Vasile Gliga megyei elnök nem egy alkalommal nyilvánosságra hozta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne magyar ember képviselje a kormányt Maros megyében. Nagyon erős üzenetnek tartom ezt is. Ez alapvetően egy dohos, megpenészedett politikusi attitűd, ami véleményem szerint 2014-ben nem jellemezhetné a modern politikust. Maros megyében ilyen durván nemzetiségi megkülönböztetést nem lehet megfogalmazni, ahogy egyébként sajnos a liberális elnök is teszi, jelezve ezzel azt, hogy sajnos, politikai vonatkozásban még messze állunk a normalitástól. Éppen ezért merül fel minden egyes demokrata retorikával szemben a gyanú, hogy azért itt még egyelőre az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát vagy érdekképviseletét. Tény, hogy a megyei PSD hozzáállása akadályozza ezt a folyamatot, de az is igaz, hogy túljelentkezés sincs erre a tisztségre, hiszen az elvárások nagyok, a felelősség is óriási, és nyilván ez a kedvezőtlen hangulati kontextus nem segít rajtunk. Ennek dacára vannak jelöltjeink, Kelemen Hunorral tovább egyeztetünk ebben az ügyben, illetőleg azt várjuk, hogy a bukaresti politikai színtéren is megfelelő egyezségek segítsék, hogy tényleg betölthető legyen az a kialkudott tisztség, amelyet végül is 25 év után először lehetett Maros megyében kieszközölni.
– Mindent egybevetve: véleménye szerint ezzel az alkuval nyert-e vagy veszített a magyar közösség?
– Azt gondolom, hogy a magyar politikai vezetés ehhez a cseréhez való hozzájárulásával is azt jelezte, hogy lépésre kész. Mert egyébként azt kellene visszakérdeznem, hogy az elmúlt két évben milyen lépést sikerült megtennünk a liberálisokkal? Sajnos, nincs amivel dicsekednünk. Úgyhogy én azt gondolom, hogy mi ezzel lépéskészségünket igazoltuk, egyértelművé tettük, hogy számunkra egy dolog fontos: nem a politikai játék, hanem a magyar közösség érdeke.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
2014. április 25.
Kisebbségek
Ha Putyin néhányszor még bal lábbal kell fel és ráförmed Európára, az EU-t alkotó „nemzetállamok” egymás után adják meg az autonómiát nemzeti kisebbségeiknek? Cinikus és nyílván sarkított megjegyzés, valóságalapja viszont megkérdőjelezhetetlen.
Az ukrajnai válság nyomán ugyanis múlt héten az Európai Tanács olyan határozatot fogadott el, melyben a nemzeti kisebbségek kollektív jogait – beleértve a területi autonómiát – karolja fel. Nem kötelező érvényű dokumentum, csupán ajánlat. Mégis jelentős fordulat a kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogainak biztosítására alapuló eddigi gyakorlathoz képest. Bukarestben, Poszonyban és egyéb jelentős kisebbségekkel rendelkező merev „nemzetállamok” fővárosaiban komoly ingerültséget okozott. Ilyen jelentős fordulat több, mint 20 éve nem történt, amikor 1992-ben szintén az Európa Tanács elfogadta a Koppenhágai Nyilatkozatot, amely azóta kötelezővé vált minden tagországban, s előírja a kisebbségi nyelvhasználat jogát, ott, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a 20%-t.
A koppenhágai fordulatot az akkoriban dúló jugoszláv háború váltotta ki, két évtized helyben toporgása után a kollektív jogokat felkaroló minapi határozat szintén súlyos nemzetközi politikai válság, az ukrajnai puskaporos helyzet idézte elő. Amelynek megoldása egyre inkább a kollektív jogokra épülő föderalizáció az ország ukrán-, illetve orosz nyelvű részei között. Ha Putyin tovább feszíti a húrt, Európa kénytelen lesz szembenézni azzal a kérdéssel, amit két világégés óta úgy kerül, mint a forró kását.
Mert probléma bőven van az EU-ban is, a gazdag Katalónia például elszakadni szándékszik a malomkőnek tekintett Spanyolországtól. Hasonlóképpen a Velence fővárosú Veneto tartomány elszakadna Olaszországtól, szintén gazdasági megfontolásokból. Skóciában szeptemberben függetlenségi népszavazást tartanak London jóváhagyásával. Számos egyéb nemzeti kisebbség – köztük a magyar a legnépesebbek közé tartozik – kollektív jogokért küzd, immár évtizedek óta.
Mindezekre Európának megoldást kell találnia. Lejárt a struccpolitika ideje.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)
Ha Putyin néhányszor még bal lábbal kell fel és ráförmed Európára, az EU-t alkotó „nemzetállamok” egymás után adják meg az autonómiát nemzeti kisebbségeiknek? Cinikus és nyílván sarkított megjegyzés, valóságalapja viszont megkérdőjelezhetetlen.
Az ukrajnai válság nyomán ugyanis múlt héten az Európai Tanács olyan határozatot fogadott el, melyben a nemzeti kisebbségek kollektív jogait – beleértve a területi autonómiát – karolja fel. Nem kötelező érvényű dokumentum, csupán ajánlat. Mégis jelentős fordulat a kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogainak biztosítására alapuló eddigi gyakorlathoz képest. Bukarestben, Poszonyban és egyéb jelentős kisebbségekkel rendelkező merev „nemzetállamok” fővárosaiban komoly ingerültséget okozott. Ilyen jelentős fordulat több, mint 20 éve nem történt, amikor 1992-ben szintén az Európa Tanács elfogadta a Koppenhágai Nyilatkozatot, amely azóta kötelezővé vált minden tagországban, s előírja a kisebbségi nyelvhasználat jogát, ott, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a 20%-t.
A koppenhágai fordulatot az akkoriban dúló jugoszláv háború váltotta ki, két évtized helyben toporgása után a kollektív jogokat felkaroló minapi határozat szintén súlyos nemzetközi politikai válság, az ukrajnai puskaporos helyzet idézte elő. Amelynek megoldása egyre inkább a kollektív jogokra épülő föderalizáció az ország ukrán-, illetve orosz nyelvű részei között. Ha Putyin tovább feszíti a húrt, Európa kénytelen lesz szembenézni azzal a kérdéssel, amit két világégés óta úgy kerül, mint a forró kását.
Mert probléma bőven van az EU-ban is, a gazdag Katalónia például elszakadni szándékszik a malomkőnek tekintett Spanyolországtól. Hasonlóképpen a Velence fővárosú Veneto tartomány elszakadna Olaszországtól, szintén gazdasági megfontolásokból. Skóciában szeptemberben függetlenségi népszavazást tartanak London jóváhagyásával. Számos egyéb nemzeti kisebbség – köztük a magyar a legnépesebbek közé tartozik – kollektív jogokért küzd, immár évtizedek óta.
Mindezekre Európának megoldást kell találnia. Lejárt a struccpolitika ideje.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)
2014. április 25.
Egyetemi „autonómia”
Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős megbízott miniszter tegnap Marosvásárhelyre utazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létrehozásáról tárgyaljon. Costoiu úr számszerint a hatodik minisztériumi illetékes, aki ez ügyben egyeztet a MOGYE román többségű vezetőségével – úgy tűnik, nem nagyobb sikerrel, mint a korábbi öt tisztségviselő.
És ez, gondolom, addig így is lesz, amíg a marosvásárhelyi egyetem román vezetősége az egyetemi autonómiára hivatkozva – mert ugye ilyen esetekben az autonómia legitim fogalom! – továbbra is mereven ellenzi, hogy a magyar tagozat önálló főtanszékekbe szerveződjön. És persze addig, amíg a román kormánynak továbbra is az az érdeke, hogy szemet hunyjon, titokban összekacsintson az egyetem román vezetőségével.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős megbízott miniszter tegnap Marosvásárhelyre utazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létrehozásáról tárgyaljon. Costoiu úr számszerint a hatodik minisztériumi illetékes, aki ez ügyben egyeztet a MOGYE román többségű vezetőségével – úgy tűnik, nem nagyobb sikerrel, mint a korábbi öt tisztségviselő.
És ez, gondolom, addig így is lesz, amíg a marosvásárhelyi egyetem román vezetősége az egyetemi autonómiára hivatkozva – mert ugye ilyen esetekben az autonómia legitim fogalom! – továbbra is mereven ellenzi, hogy a magyar tagozat önálló főtanszékekbe szerveződjön. És persze addig, amíg a román kormánynak továbbra is az az érdeke, hogy szemet hunyjon, titokban összekacsintson az egyetem román vezetőségével.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
2014. április 25.
Vitatott felmérés az erdélyi magyar egyetemisták jövőképéről
Nem felelnek meg a valóságnak a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által készített felmérés adatai, mely szerint az erdélyi magyar egyetemisták kétharmada külföldön képzeli el a jövőjét – jelentette ki a Krónikának Kiss Tamás szociológus.
Elhagyják a magyar fiatalok Erdélyt, eltűnőben a kolozsvári magyar értelmiség – ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel jelent meg több magyarországi portálon a hír, melyben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által készített felmérésre hivatkozva azt állítják, hogy az erdélyi egyetemisták kétharmada külföldön képzeli el jövőjét.
Kiss Tamás kolozsvári szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa és Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese a Krónikának egybehangzóan úgy nyilatkozott: a hivatkozott kutatás eredményei nem felelnek meg a valóságnak.
Az eredetileg az Eco.hu portálon megjelent felmérés adatait a Mandiner.hu és a Magyar Nemzet online változata is átvette. A budapesti szakkollégium által végzett friss kutatás többek között az állítja, hogy a Kolozsváron tanuló magyar egyetemisták mindössze 8 százaléka tervezi a jövőjét a kincses városban, 39 százalékuk Magyarországot, 28 százalékuk pedig a nyugat-európai országokat választaná új otthonként. Ezzel szemben az egyetemisták alig 22 százaléka boldogulna a Székelyföldön, 3 százalékuk pedig Bukarestben vállalna munkát.
„A fele sem igaz”
„Megalapozatlanok ezek az adatok. A kolozsvári egyetemisták esetében 50 fő kevés reprezentatív mintának, legalább 500–600 diákot meg kellett volna kérdezni, jóindulattal egy 300 fős minta esetén is el lehetne fogadni az eredményeiket. Az persze elképzelhető, hogy a megkérdezett ötven fiatal valóban így válaszolt nekik, azonban ebből nem lehet általános érvényű következtetést levonni” – nyilatkozta a Krónikának Kiss Tamás.
Hozzáfűzte, bár konkrétan a kolozsvári diákság preferenciáiról nincsenek adatok, azonban az országos ifjúsági kutatások azt mutatják, lényegesen kisebb a migrációs hajlandóság az erdélyi fiatalok körében, mint a budapesti szakkollégium által mért.
A szociológus szerint túlzás, hogy a fiatalok kétharmada emigrálna, és szerinte az sem stimmel, hogy a külföldön érvényesülni próbáló erdélyi magyar fiatalok ilyen nagy arányban választanák Magyarországot. „Ebben a tekintetben koránt sincs ekkora súlya Magyarországnak” – szögezte le lapunknak Kiss Tamás.
Soós Anna elmondta: a jelenlegi diákok szándékairól nem készült belső kutatás, azonban rendelkezésükre állnak a korábban végzett évfolyamok adatai. „Azt látjuk, hogy a kilencvenes évekhez képest a végzős diákok jóval többen maradnak itthon, nagyon sokan a szakmájukban helyezkednek el. Ezek az adatok egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak.”
Mint mondta: a BBTE-nek egyébként van kapcsolata a szakkollégiummal, és ennek képviselői valóban találkoztak a közgazdasági karon tanuló diákokkal.
Kolozsváron indított képzést az MCC
Tombor András, az MCC alapítója az Eco.hu portálnak egyébként arról értekezett, hogy „a Kolozsváron tanuló magyar fiatalok elenyésző számban tervezik, hogy helyben maradnak az egyetem elvégzése után, miközben fontos cél volna, hogy a magyar ajkú elit – a románnal együtt – bekapcsolódjon a helyi gazdaság és közszféra vérkeringésébe”.
A szakkollégium alapítója megoldást is kínál az „elvándorlás egyre súlyosabbá váló problémájára”. Kifejtette: olyan képzésekre van szükség, amelyek azon túl, hogy megfelelnek a munkaerőpiac kihívásainak, kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a globális gondolkodásnak a helyi akadályok leküzdésében.
Amint a cikkből kiderült: a szakkollégium vezetőképző programot indított Kolozsváron. „A képzésben magyar és román diákok egyaránt részt vesznek, akik angol nyelvű kurzusokon ismerkedhetnek meg a vezetés elméletével, szakmai technikáival, illetve az Egyesült Államok, a kontinentális Európa, szűkebben pedig a közép- és kelet-európai régió üzletembereinek, gazdasági és közigazgatási vezetőinek gondolkodásmódjával” – írja az Eco.hu.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)
Nem felelnek meg a valóságnak a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által készített felmérés adatai, mely szerint az erdélyi magyar egyetemisták kétharmada külföldön képzeli el a jövőjét – jelentette ki a Krónikának Kiss Tamás szociológus.
Elhagyják a magyar fiatalok Erdélyt, eltűnőben a kolozsvári magyar értelmiség – ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel jelent meg több magyarországi portálon a hír, melyben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által készített felmérésre hivatkozva azt állítják, hogy az erdélyi egyetemisták kétharmada külföldön képzeli el jövőjét.
Kiss Tamás kolozsvári szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa és Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese a Krónikának egybehangzóan úgy nyilatkozott: a hivatkozott kutatás eredményei nem felelnek meg a valóságnak.
Az eredetileg az Eco.hu portálon megjelent felmérés adatait a Mandiner.hu és a Magyar Nemzet online változata is átvette. A budapesti szakkollégium által végzett friss kutatás többek között az állítja, hogy a Kolozsváron tanuló magyar egyetemisták mindössze 8 százaléka tervezi a jövőjét a kincses városban, 39 százalékuk Magyarországot, 28 százalékuk pedig a nyugat-európai országokat választaná új otthonként. Ezzel szemben az egyetemisták alig 22 százaléka boldogulna a Székelyföldön, 3 százalékuk pedig Bukarestben vállalna munkát.
„A fele sem igaz”
„Megalapozatlanok ezek az adatok. A kolozsvári egyetemisták esetében 50 fő kevés reprezentatív mintának, legalább 500–600 diákot meg kellett volna kérdezni, jóindulattal egy 300 fős minta esetén is el lehetne fogadni az eredményeiket. Az persze elképzelhető, hogy a megkérdezett ötven fiatal valóban így válaszolt nekik, azonban ebből nem lehet általános érvényű következtetést levonni” – nyilatkozta a Krónikának Kiss Tamás.
Hozzáfűzte, bár konkrétan a kolozsvári diákság preferenciáiról nincsenek adatok, azonban az országos ifjúsági kutatások azt mutatják, lényegesen kisebb a migrációs hajlandóság az erdélyi fiatalok körében, mint a budapesti szakkollégium által mért.
A szociológus szerint túlzás, hogy a fiatalok kétharmada emigrálna, és szerinte az sem stimmel, hogy a külföldön érvényesülni próbáló erdélyi magyar fiatalok ilyen nagy arányban választanák Magyarországot. „Ebben a tekintetben koránt sincs ekkora súlya Magyarországnak” – szögezte le lapunknak Kiss Tamás.
Soós Anna elmondta: a jelenlegi diákok szándékairól nem készült belső kutatás, azonban rendelkezésükre állnak a korábban végzett évfolyamok adatai. „Azt látjuk, hogy a kilencvenes évekhez képest a végzős diákok jóval többen maradnak itthon, nagyon sokan a szakmájukban helyezkednek el. Ezek az adatok egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak.”
Mint mondta: a BBTE-nek egyébként van kapcsolata a szakkollégiummal, és ennek képviselői valóban találkoztak a közgazdasági karon tanuló diákokkal.
Kolozsváron indított képzést az MCC
Tombor András, az MCC alapítója az Eco.hu portálnak egyébként arról értekezett, hogy „a Kolozsváron tanuló magyar fiatalok elenyésző számban tervezik, hogy helyben maradnak az egyetem elvégzése után, miközben fontos cél volna, hogy a magyar ajkú elit – a románnal együtt – bekapcsolódjon a helyi gazdaság és közszféra vérkeringésébe”.
A szakkollégium alapítója megoldást is kínál az „elvándorlás egyre súlyosabbá váló problémájára”. Kifejtette: olyan képzésekre van szükség, amelyek azon túl, hogy megfelelnek a munkaerőpiac kihívásainak, kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a globális gondolkodásnak a helyi akadályok leküzdésében.
Amint a cikkből kiderült: a szakkollégium vezetőképző programot indított Kolozsváron. „A képzésben magyar és román diákok egyaránt részt vesznek, akik angol nyelvű kurzusokon ismerkedhetnek meg a vezetés elméletével, szakmai technikáival, illetve az Egyesült Államok, a kontinentális Európa, szűkebben pedig a közép- és kelet-európai régió üzletembereinek, gazdasági és közigazgatási vezetőinek gondolkodásmódjával” – írja az Eco.hu.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 25.
Kiss Sándor nagy bajban: bűnvádi eljárás indult ellene
Csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnöke ellen – jelentette be csütörtökön a román korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Egymillió eurónyi megvesztegetés ügyében indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke ellen, aki egyúttal az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
Mint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) váradi ügyészeinek csütörtöki közleményéből kiderül, Kiss ellen a csúszópénz elfogadása mellett hivatali visszaélés és pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás.
A hivatalos közlés szerint az ügyben a gyanúsítottak között szerepel még Mudura Sándor, Bojtor Vilmos László, Gheorghe-Ioan Roatiș, Beneamin Rus, Miklóssy Ferenc, valamint Miklóssy Ferenc-László is.
Mint a bűnvádi eljárás megkezdésére vonatkozó rendeletből kiderül, Kiss, Bojtor és Rus kiterjedt pénzügyi konstrukciót dolgozott ki és működtetett: romániai (a Rus által vezetett váradi Selina és a Trameco Rt.) és egyesült államokbeli (a Bojtor által irányított Wasleys Worldwide LLC Washington) cégek közvetítésével 2005-2006-ban 600 ezer eurónyi pénzt mostak tisztára.
A DNA közlése szerint az történt, hogy bár a Selina közvetlenül tárgyalt bizonyos gépek és berendezések megvásárlásáról németországi és hollandiai beszállítókkal, a tranzakciót végül a Trameco ütötte nyélbe a Wasleys Worldwide LLC Washington nevű fedőcég közvetítésével, a tranzakciót pedig az eredeti megállapodáshoz képest magasabb áron bonyolították le.
Az így tisztára mosott 600 ezer eurónyi, jogosulatlanul szerzett hasznot pedig Rus a DNA rendelkezésére álló információk szerint nem tartotta meg, hanem a Bihar megyei közgyűlés akkori elnökének, Kiss Sándornak adta át, hogy az előnyben részesítse a Selinát egyes váradi területek értékesítése során. A korrupcióellenes ügyészek úgy számolnak, hogy két ilyen tranzakcióval a Bihar megyei önkormányzatnak mintegy 8,6 millió eurós kárt okoztak.
Korábban egy másik összetett pénzügyi kondtrukciót is tető alá hoztak a felek 2003-2004-ben, ebben már hármukon kívül Roatiș, Miklóssy Ferenc és Miklóssy László is érintett volt. Ennek keretében a Miklóssy Ferenc által irányított debreceni Keviép KFT a Bojtor által vezetett londoni Ariston Distribution Corporation LTD-nek 187 ezer euró értékben szállított gépeket és anyagokat, amelyeket azonban néhány nap múlva 500 ezer euróért visszavásárolt a nagyváradi East Bau Construct KFT révén, amelyet Miklóssy László vezetett.
Az így „kifehérített" 300 ezer eurót a gyanú szerint Miklóssy Ferenc, a Keviép többségi tulajdonosa Kissnek és Mudurának adta át, hogy gyakoroljanak befolyást a nagyváradi városháza által kijelölt tárgyalóbizottságra, hogy az önkormányzat a debreceni céggel kössön PPP-szerződést a város szeméttározójának kivitelezésére és üzemeltetésére.
Egy másik hasonló akciót is gyanít a DNA. Ebben Kiss, Mudura, Bojtor és Rus érintett. Az ügylet során a Trameco Rt. az Ariston Distribution Corporation LTD közvetítésével hozott be árut Romániába a Selina által korábban kialkudottnál mintegy 50 százalékkal magasabb áron 2003-2004-ben. Az így tisztára mosott 100 ezer euró a korrupcióellenes ügyészek gyanúja szerint szintén Kisshez és Mudurához vándorolt, hogy egyes közbeszerzési versenytárgyalások során a Selina kerüljön ki győztesként.
Az ügy felgöngyölítésében egyébként a DNA-t a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a nagyváradi rendőrség szervezettbűnözés-ellenes osztálya, valamint a magyarországi, németországi és hollandiai hatóságok segítették.
Kiss igazságot vár
„Lassan közel két évtizede vagyok a közéletben, már mindennek lefestettek ez idő alatt. Azokat az ügyeket, amelyeket most 9–10 év után előszednek, már vagy 3-szor, 4-szer vizsgálták. Sorban le is zárták. Most ötödször is nekifutnak” – fejtette ki a történtek kapcsán csütörtöki sajtónyilatkozatában Kiss Sándor. Mint fogalmazott, igazából nem ismeri az újabb vádakat, de ha megkérdezik, válaszol.
„Az, hogy egy ilyen időszakban, amikor az egész ország vizsgálat alatt van, az államelnököt, a miniszterelnököt és egy sor embert vizsgálnak, és engem ki akartak hagyni, ez már szinte sértésnek tűnt egy ilyen fontos választási évben. A viccet félretéve, abban reménykedem, mint bármilyen normális ember, hogy az ország Nyugatra és nem Keletre tart, és így az igazság valóban igazság lesz” – szögezte le a megyei közgyűlés alelnöke.
Ioan Mang, a Bihar megyei közgyűlés alelnöke az Agerpres hírügynökség megkeresésére úgy nyilatkozott, meglepődött a Kiss Sándor ellen felhozott gyanú hallatán, mivel – mint mondta – 2005–2006-ban az RMDSZ-es megyei közgyűléselnök tevékenységét több ízben is ellenőrizték. A Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus szerint „valószínűleg ez azoknak az akciója, akik nem szeretik Kisst, vagy inkább rosszat akarnak neki”.
A Selina esthajnalcsillaga
A 2005-2006-os telekvásárlási visszaélések egyébként az Aradi úti, a helyiek által Kiss-féle tömbházakként emlegetett lakónegyedhez kapcsolódnak, ahol a Selina ma is építi a Luceafărul elnevezésű lakónegyedét.
Mint csütörtökön az Informația de Bihor portál is emlékeztetett, a helyi sajtó már 2006-ban gyanúsnak tartotta az ügyletet. Kiss Sándor, a megyei közgyűlés elnökeként még 2005-ben bejelentette ugyanis, hogy több ezer „szociális" lakást készülnek felépíteni, azaz olcsón, előnyös hitelkonstrukcióval juthattak volna ezrek lakrészhez a tervezett tömbházakban. A várólistára több ezren is feliratkoztak.
Azonban a történet hirtelen új fordulatot vett. A megyei tanács versenytárgyalást írt ki egy 1500 lakrészesre tervezett Aradi úti telekre, illetve egy 2500 lakrészesre meghirdetett Rulikowsky (Egyetem) úti telekre. Előbbi esetben a kiindulási ár 58,52 euró/négyzetméter, utóbbinál 47,88 euró/négyzetméter volt.
Az Informația de Bihor portál újságírója szerint a tenderen való részvétel kritériumait úgy határozták meg, hogy a Selina jól jöjjön ki belőle – meg is nyerték mindkét kiírást. Az Aradi úti telekhez négyzetméterenként 59,72 euróért, a másikért 48,12 euró/négyzetméterért jutottak hozzá.
A szociálisnak tervezett lakásokat pedig végül a Selina építette fel, a lakónegyed azonban inkább a luxus kategóriába tartozik, az árak pedig váradi viszonylatban csillagászatinak mondhatóak. Ennek oka a portál szerint az, hogy nem sikerült a szerződésben rögzített ütemben haladni az építkezéssel, s Rus úgy gondolta, hogy ha drágán kínálja a lakásokat, akkor azok nem találnak vevőre, így nem kell gyorsabb ütemben haladnia.
Együtt az Ady-központért
Amint arról több ízben is írtunk, Mudura Sándor és Kiss Sándor is alapítói annak a Mecénás Alapítványnak, amely a hírhedt nagyváradi Ady-központra úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő, 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amellyel nem pályázat útján szerződött.
A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet.
A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, miközben a támogatás mai értéken is eléri az egymillió eurót. Bár a Mecénás nevében Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke korábban lapunknak azt mondta, a Magyar kormány felé maradéktalanul elszámoltak, az EMNT többszöri felszólítására sem mutatták be a nyilvánosságnak, hogy mire fordították a magyar adófizetők pénzét. A központot időközben ugyanakkor az alapítvány elcserélte a Léda-házra, az ingatlanok a városi önkormányzat tulajdonába kerültek.
Mudura és a Kulcsár-ügy
A Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök barátjaként ismert Mudura Sándor egyébként korábban a nagyváradi Lotus Plaza bevásárlóközpont megépítése kapcsán került a figyelem középpontjába, miután kiderült, hogy a beruházást részben a magyarországi brókerbotrány főszereplőjeként elhíresült Kulcsár Attila pénzéből valósították meg.
A Kulcsár-ügyben zajló tárgyalások keretében 2003-ban tanúként hallgatták ki Mudura Sándor nagyváradi nagyvállalkozót, mivel a másodrendű vádlott, Kerék Csaba egyik cége, a Britton Kft. 2,5 millió euróval, a teljes összeg felével szállt be a Sebes-Körös-parti város első plázájának, a Lotus Marketnek az alapításába.
A nagyváradi üzletember 2003-ban Budapesten tett tanúvallomásában az áll, hogy miután 2000-ben megvásárolta a Szőllős negyedbeli elhagyatott sörgyárat, nem kapott megfelelő hitelt arra, hogy felépítse a bevásárlóközpontot. 2001 második felében Kerék – akit Mudura távolról ismert – azt mondta neki: egy amerikai befektetőcsoport áll mögötte, amely valószínűleg beszállna az üzletbe, ráadásul hitelt is szerezne.
Kerék valóban szert tett a 11,8 millió dolláros bankkölcsönre, mégpedig a magyar Eximbanktól. Mudura Sándor azt vallja, a hitel igen előnytelen volt számára, és emiatt a teljes beruházás a tervezett 9 millió euró helyett 12 millióba került.
A vállalkozó akkoriban azt is elmondta a magyar nyomozó hatóságoknak tanúvallomásában, hogy Kulcsár Attila jó ötletekkel rukkolt elő az üzlethez, ezért választotta be a plázát működtető Lotus Rt. felügyelőbizottságába, de arról vallomása szerint nem volt tudomása, hogy a pénz kétes forrásokból származik, és Kulcsár sötét ügyleteket bonyolít.
Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár)
Csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnöke ellen – jelentette be csütörtökön a román korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Egymillió eurónyi megvesztegetés ügyében indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke ellen, aki egyúttal az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
Mint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) váradi ügyészeinek csütörtöki közleményéből kiderül, Kiss ellen a csúszópénz elfogadása mellett hivatali visszaélés és pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás.
A hivatalos közlés szerint az ügyben a gyanúsítottak között szerepel még Mudura Sándor, Bojtor Vilmos László, Gheorghe-Ioan Roatiș, Beneamin Rus, Miklóssy Ferenc, valamint Miklóssy Ferenc-László is.
Mint a bűnvádi eljárás megkezdésére vonatkozó rendeletből kiderül, Kiss, Bojtor és Rus kiterjedt pénzügyi konstrukciót dolgozott ki és működtetett: romániai (a Rus által vezetett váradi Selina és a Trameco Rt.) és egyesült államokbeli (a Bojtor által irányított Wasleys Worldwide LLC Washington) cégek közvetítésével 2005-2006-ban 600 ezer eurónyi pénzt mostak tisztára.
A DNA közlése szerint az történt, hogy bár a Selina közvetlenül tárgyalt bizonyos gépek és berendezések megvásárlásáról németországi és hollandiai beszállítókkal, a tranzakciót végül a Trameco ütötte nyélbe a Wasleys Worldwide LLC Washington nevű fedőcég közvetítésével, a tranzakciót pedig az eredeti megállapodáshoz képest magasabb áron bonyolították le.
Az így tisztára mosott 600 ezer eurónyi, jogosulatlanul szerzett hasznot pedig Rus a DNA rendelkezésére álló információk szerint nem tartotta meg, hanem a Bihar megyei közgyűlés akkori elnökének, Kiss Sándornak adta át, hogy az előnyben részesítse a Selinát egyes váradi területek értékesítése során. A korrupcióellenes ügyészek úgy számolnak, hogy két ilyen tranzakcióval a Bihar megyei önkormányzatnak mintegy 8,6 millió eurós kárt okoztak.
Korábban egy másik összetett pénzügyi kondtrukciót is tető alá hoztak a felek 2003-2004-ben, ebben már hármukon kívül Roatiș, Miklóssy Ferenc és Miklóssy László is érintett volt. Ennek keretében a Miklóssy Ferenc által irányított debreceni Keviép KFT a Bojtor által vezetett londoni Ariston Distribution Corporation LTD-nek 187 ezer euró értékben szállított gépeket és anyagokat, amelyeket azonban néhány nap múlva 500 ezer euróért visszavásárolt a nagyváradi East Bau Construct KFT révén, amelyet Miklóssy László vezetett.
Az így „kifehérített" 300 ezer eurót a gyanú szerint Miklóssy Ferenc, a Keviép többségi tulajdonosa Kissnek és Mudurának adta át, hogy gyakoroljanak befolyást a nagyváradi városháza által kijelölt tárgyalóbizottságra, hogy az önkormányzat a debreceni céggel kössön PPP-szerződést a város szeméttározójának kivitelezésére és üzemeltetésére.
Egy másik hasonló akciót is gyanít a DNA. Ebben Kiss, Mudura, Bojtor és Rus érintett. Az ügylet során a Trameco Rt. az Ariston Distribution Corporation LTD közvetítésével hozott be árut Romániába a Selina által korábban kialkudottnál mintegy 50 százalékkal magasabb áron 2003-2004-ben. Az így tisztára mosott 100 ezer euró a korrupcióellenes ügyészek gyanúja szerint szintén Kisshez és Mudurához vándorolt, hogy egyes közbeszerzési versenytárgyalások során a Selina kerüljön ki győztesként.
Az ügy felgöngyölítésében egyébként a DNA-t a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a nagyváradi rendőrség szervezettbűnözés-ellenes osztálya, valamint a magyarországi, németországi és hollandiai hatóságok segítették.
Kiss igazságot vár
„Lassan közel két évtizede vagyok a közéletben, már mindennek lefestettek ez idő alatt. Azokat az ügyeket, amelyeket most 9–10 év után előszednek, már vagy 3-szor, 4-szer vizsgálták. Sorban le is zárták. Most ötödször is nekifutnak” – fejtette ki a történtek kapcsán csütörtöki sajtónyilatkozatában Kiss Sándor. Mint fogalmazott, igazából nem ismeri az újabb vádakat, de ha megkérdezik, válaszol.
„Az, hogy egy ilyen időszakban, amikor az egész ország vizsgálat alatt van, az államelnököt, a miniszterelnököt és egy sor embert vizsgálnak, és engem ki akartak hagyni, ez már szinte sértésnek tűnt egy ilyen fontos választási évben. A viccet félretéve, abban reménykedem, mint bármilyen normális ember, hogy az ország Nyugatra és nem Keletre tart, és így az igazság valóban igazság lesz” – szögezte le a megyei közgyűlés alelnöke.
Ioan Mang, a Bihar megyei közgyűlés alelnöke az Agerpres hírügynökség megkeresésére úgy nyilatkozott, meglepődött a Kiss Sándor ellen felhozott gyanú hallatán, mivel – mint mondta – 2005–2006-ban az RMDSZ-es megyei közgyűléselnök tevékenységét több ízben is ellenőrizték. A Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus szerint „valószínűleg ez azoknak az akciója, akik nem szeretik Kisst, vagy inkább rosszat akarnak neki”.
A Selina esthajnalcsillaga
A 2005-2006-os telekvásárlási visszaélések egyébként az Aradi úti, a helyiek által Kiss-féle tömbházakként emlegetett lakónegyedhez kapcsolódnak, ahol a Selina ma is építi a Luceafărul elnevezésű lakónegyedét.
Mint csütörtökön az Informația de Bihor portál is emlékeztetett, a helyi sajtó már 2006-ban gyanúsnak tartotta az ügyletet. Kiss Sándor, a megyei közgyűlés elnökeként még 2005-ben bejelentette ugyanis, hogy több ezer „szociális" lakást készülnek felépíteni, azaz olcsón, előnyös hitelkonstrukcióval juthattak volna ezrek lakrészhez a tervezett tömbházakban. A várólistára több ezren is feliratkoztak.
Azonban a történet hirtelen új fordulatot vett. A megyei tanács versenytárgyalást írt ki egy 1500 lakrészesre tervezett Aradi úti telekre, illetve egy 2500 lakrészesre meghirdetett Rulikowsky (Egyetem) úti telekre. Előbbi esetben a kiindulási ár 58,52 euró/négyzetméter, utóbbinál 47,88 euró/négyzetméter volt.
Az Informația de Bihor portál újságírója szerint a tenderen való részvétel kritériumait úgy határozták meg, hogy a Selina jól jöjjön ki belőle – meg is nyerték mindkét kiírást. Az Aradi úti telekhez négyzetméterenként 59,72 euróért, a másikért 48,12 euró/négyzetméterért jutottak hozzá.
A szociálisnak tervezett lakásokat pedig végül a Selina építette fel, a lakónegyed azonban inkább a luxus kategóriába tartozik, az árak pedig váradi viszonylatban csillagászatinak mondhatóak. Ennek oka a portál szerint az, hogy nem sikerült a szerződésben rögzített ütemben haladni az építkezéssel, s Rus úgy gondolta, hogy ha drágán kínálja a lakásokat, akkor azok nem találnak vevőre, így nem kell gyorsabb ütemben haladnia.
Együtt az Ady-központért
Amint arról több ízben is írtunk, Mudura Sándor és Kiss Sándor is alapítói annak a Mecénás Alapítványnak, amely a hírhedt nagyváradi Ady-központra úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő, 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amellyel nem pályázat útján szerződött.
A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet.
A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, miközben a támogatás mai értéken is eléri az egymillió eurót. Bár a Mecénás nevében Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke korábban lapunknak azt mondta, a Magyar kormány felé maradéktalanul elszámoltak, az EMNT többszöri felszólítására sem mutatták be a nyilvánosságnak, hogy mire fordították a magyar adófizetők pénzét. A központot időközben ugyanakkor az alapítvány elcserélte a Léda-házra, az ingatlanok a városi önkormányzat tulajdonába kerültek.
Mudura és a Kulcsár-ügy
A Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök barátjaként ismert Mudura Sándor egyébként korábban a nagyváradi Lotus Plaza bevásárlóközpont megépítése kapcsán került a figyelem középpontjába, miután kiderült, hogy a beruházást részben a magyarországi brókerbotrány főszereplőjeként elhíresült Kulcsár Attila pénzéből valósították meg.
A Kulcsár-ügyben zajló tárgyalások keretében 2003-ban tanúként hallgatták ki Mudura Sándor nagyváradi nagyvállalkozót, mivel a másodrendű vádlott, Kerék Csaba egyik cége, a Britton Kft. 2,5 millió euróval, a teljes összeg felével szállt be a Sebes-Körös-parti város első plázájának, a Lotus Marketnek az alapításába.
A nagyváradi üzletember 2003-ban Budapesten tett tanúvallomásában az áll, hogy miután 2000-ben megvásárolta a Szőllős negyedbeli elhagyatott sörgyárat, nem kapott megfelelő hitelt arra, hogy felépítse a bevásárlóközpontot. 2001 második felében Kerék – akit Mudura távolról ismert – azt mondta neki: egy amerikai befektetőcsoport áll mögötte, amely valószínűleg beszállna az üzletbe, ráadásul hitelt is szerezne.
Kerék valóban szert tett a 11,8 millió dolláros bankkölcsönre, mégpedig a magyar Eximbanktól. Mudura Sándor azt vallja, a hitel igen előnytelen volt számára, és emiatt a teljes beruházás a tervezett 9 millió euró helyett 12 millióba került.
A vállalkozó akkoriban azt is elmondta a magyar nyomozó hatóságoknak tanúvallomásában, hogy Kulcsár Attila jó ötletekkel rukkolt elő az üzlethez, ezért választotta be a plázát működtető Lotus Rt. felügyelőbizottságába, de arról vallomása szerint nem volt tudomása, hogy a pénz kétes forrásokból származik, és Kulcsár sötét ügyleteket bonyolít.
Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 25.
Egyháztörténeti konferencia a kettős kisebbségi létről Váradon
Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban címmel szervez nemzetközi egyháztörténeti konferenciát pénteken Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a szlovákiai református keresztyén egyház, a komáromi Selye János Egyetem református teológia kara, valamint a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia.
A rendezvény – amelynek a Partiumi Keresztény Egyetem ad otthont – már csütörtökön elkezdődött: az érdeklődők egyebek mellett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének, Fazekas László, a szlovákiai református keresztyén egyház jelenlegi püspökének, valamint Erdélyi Géza volt püspöknek az előadását hallgathatták meg.
A rendezvénysorozat mai programja 9 órakor kezdődik a felsőoktatási intézmény székhelyén, a résztvevőket János Szabolcs, az egyetem rektora köszönti. A délelőtt folyamán elhangzó – a Partiumi Keresztény Egyetem és a komáromi Selye János Egyetem vezetői által tartott – előadásokon szó lesz az erdélyi, valamint a szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatásról, a felekezeti oktatás jövőjéről, illetve a társadalmi felelősségvállalásról.
Az ebédszünet után folytatódnak a bemutatók: a két felsőoktatási intézmény szakértői a kettős identitás, illetve kisebbség kérdéséről, valamint egyházvezetői tapasztalatokról értekeznek. Krónika (Kolozsvár)
Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban címmel szervez nemzetközi egyháztörténeti konferenciát pénteken Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a szlovákiai református keresztyén egyház, a komáromi Selye János Egyetem református teológia kara, valamint a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia.
A rendezvény – amelynek a Partiumi Keresztény Egyetem ad otthont – már csütörtökön elkezdődött: az érdeklődők egyebek mellett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének, Fazekas László, a szlovákiai református keresztyén egyház jelenlegi püspökének, valamint Erdélyi Géza volt püspöknek az előadását hallgathatták meg.
A rendezvénysorozat mai programja 9 órakor kezdődik a felsőoktatási intézmény székhelyén, a résztvevőket János Szabolcs, az egyetem rektora köszönti. A délelőtt folyamán elhangzó – a Partiumi Keresztény Egyetem és a komáromi Selye János Egyetem vezetői által tartott – előadásokon szó lesz az erdélyi, valamint a szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatásról, a felekezeti oktatás jövőjéről, illetve a társadalmi felelősségvállalásról.
Az ebédszünet után folytatódnak a bemutatók: a két felsőoktatási intézmény szakértői a kettős identitás, illetve kisebbség kérdéséről, valamint egyházvezetői tapasztalatokról értekeznek. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 25.
Gazdag programkínálat várja szombattól a Szent György Napok résztvevőit
Koncertekkel, színházi előadásokkal és kiállításokkal is várják az érdeklődőket április 26. és május 4. között a sepsiszentgyörgyi Szent György Napokon.
A kilencnapos rendezvénysorozaton mintegy 300 program várja az érdeklődőket Sepsiszentgyörgy Pogármesteri Hivatala és a Pro Georgio Sancto Alapítvány szervezésében, idén huszonharmadik alkalommal – közölték a szervezők az MTI-vel.
A fesztivál első napján mások mellett Illényi Katica és zenekara ad koncertet. Szerepel a programban a marosvásárhelyi Yorick Stúdió, a Rádió Gaga és a Gruppen-Hecc kabarétársulat előadása, csángódélután és moldvai csángó táncház.
A moldvai csángó népi kultúra kutatásának korszakai címmel előadást tart Tánczos Vilmos néprajzkutató, fellép a Százlábacska Néptáncegyüttes, Nyisztor Ilona és a pusztinai gyerekek. Bemutatkozik a fesztiválon a Belvárosi Színház és az Orlai Produkciós Iroda előadása. Gazdasági ismeretek versenye magyar és román nyelven, diákkórus-fesztivál és Ivan Ladislav Galeta egyéni kiállítása is színesíti a programot.
A dzsessztől a folklórig
Április 29-én nyílik a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetsége tagjainak tárlata és a Tájmisztika Műhely képzőművészeti kiállítása, ezen a napon fellép a Szegedi Miniszínház és a Plugor Sándor Művészeti Gimnázium olimpikonjai. A Kék Hold Táncklub vetített képes előadást tart a tánc világnapja alkalmából, fellép a bukaresti Teatrul Foarte Mic, Szulák Andrea és a Visky Árpád Színjátszó Társulat is.
Április 30-án a Gyermekszínjátszó Találkozó előadásai, közönségtalálkozó Dóka Péter ifjúsági íróval, a Móra Könyvkiadó szerkesztőjével, néprajzi kiállítás Bálinth Zoltán gyűjtéséből és az Andrei Mureşanu Színház műsora is szórakoztatja a közönséget.
Emellett dzsesszkoncert, kiállítás az Árkosi Tájmúzeum gyűjteményéből és Gajai Ágnes színművésznő egyéni előadása is várja a nézőket. Május 1-jén nyílik a kézműves vásár és a borudvar, a programokat folklór műsor, a baróti művelődési ház Synkron tánccsoportja, társasági táncbemutató és a Háromszéki Diákegyüttesek Találkozója színesíti. Este Mobilmánia nagykoncert lesz, és fellép a marosvásárhelyi Spektrum Színház és a sepsiszentgyörgyi St. George Quintet.
Lovasi András is koncertezik
Másnap úszós horgászverseny, Szent György-napi ünnepélyes felvonulás, néptánccsoportok előadása és harcművészeti bemutató szerepel a kínálatban. Este Balázs Elemér Group dzsesszkoncert, humor show, Black Betty blueskoncert és Tankcsapda koncert lesz.
Május 3-án többek között labdarúgótorna, kórustalálkozó, streetballverseny, bicikli ügyességi verseny és lovas programok is várják az érdeklődőket. Emellett a Háromszék Táncegyüttes műsora, gyermektáncház, divatbemutató és lovasíjász-bemutató is lesz, a közönség találkozhat Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz, illetve a Kiscsillag frontemberével, este pedig az Animal Cannibals ad jubileumi koncertet.
A fesztivál zárónapján mások mellett a sepsiszentgyörgyi Session Jazz Band, a kézdivásárhelyi Demeter Eli és zenész barátai, valamint az Éltes Áron Quartet lép fel. Este a Transylmania, Rúzsa Magdi és zenekara, illetve a The Carbonfools ad koncertet. Krónika (Kolozsvár)
Koncertekkel, színházi előadásokkal és kiállításokkal is várják az érdeklődőket április 26. és május 4. között a sepsiszentgyörgyi Szent György Napokon.
A kilencnapos rendezvénysorozaton mintegy 300 program várja az érdeklődőket Sepsiszentgyörgy Pogármesteri Hivatala és a Pro Georgio Sancto Alapítvány szervezésében, idén huszonharmadik alkalommal – közölték a szervezők az MTI-vel.
A fesztivál első napján mások mellett Illényi Katica és zenekara ad koncertet. Szerepel a programban a marosvásárhelyi Yorick Stúdió, a Rádió Gaga és a Gruppen-Hecc kabarétársulat előadása, csángódélután és moldvai csángó táncház.
A moldvai csángó népi kultúra kutatásának korszakai címmel előadást tart Tánczos Vilmos néprajzkutató, fellép a Százlábacska Néptáncegyüttes, Nyisztor Ilona és a pusztinai gyerekek. Bemutatkozik a fesztiválon a Belvárosi Színház és az Orlai Produkciós Iroda előadása. Gazdasági ismeretek versenye magyar és román nyelven, diákkórus-fesztivál és Ivan Ladislav Galeta egyéni kiállítása is színesíti a programot.
A dzsessztől a folklórig
Április 29-én nyílik a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetsége tagjainak tárlata és a Tájmisztika Műhely képzőművészeti kiállítása, ezen a napon fellép a Szegedi Miniszínház és a Plugor Sándor Művészeti Gimnázium olimpikonjai. A Kék Hold Táncklub vetített képes előadást tart a tánc világnapja alkalmából, fellép a bukaresti Teatrul Foarte Mic, Szulák Andrea és a Visky Árpád Színjátszó Társulat is.
Április 30-án a Gyermekszínjátszó Találkozó előadásai, közönségtalálkozó Dóka Péter ifjúsági íróval, a Móra Könyvkiadó szerkesztőjével, néprajzi kiállítás Bálinth Zoltán gyűjtéséből és az Andrei Mureşanu Színház műsora is szórakoztatja a közönséget.
Emellett dzsesszkoncert, kiállítás az Árkosi Tájmúzeum gyűjteményéből és Gajai Ágnes színművésznő egyéni előadása is várja a nézőket. Május 1-jén nyílik a kézműves vásár és a borudvar, a programokat folklór műsor, a baróti művelődési ház Synkron tánccsoportja, társasági táncbemutató és a Háromszéki Diákegyüttesek Találkozója színesíti. Este Mobilmánia nagykoncert lesz, és fellép a marosvásárhelyi Spektrum Színház és a sepsiszentgyörgyi St. George Quintet.
Lovasi András is koncertezik
Másnap úszós horgászverseny, Szent György-napi ünnepélyes felvonulás, néptánccsoportok előadása és harcművészeti bemutató szerepel a kínálatban. Este Balázs Elemér Group dzsesszkoncert, humor show, Black Betty blueskoncert és Tankcsapda koncert lesz.
Május 3-án többek között labdarúgótorna, kórustalálkozó, streetballverseny, bicikli ügyességi verseny és lovas programok is várják az érdeklődőket. Emellett a Háromszék Táncegyüttes műsora, gyermektáncház, divatbemutató és lovasíjász-bemutató is lesz, a közönség találkozhat Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz, illetve a Kiscsillag frontemberével, este pedig az Animal Cannibals ad jubileumi koncertet.
A fesztivál zárónapján mások mellett a sepsiszentgyörgyi Session Jazz Band, a kézdivásárhelyi Demeter Eli és zenész barátai, valamint az Éltes Áron Quartet lép fel. Este a Transylmania, Rúzsa Magdi és zenekara, illetve a The Carbonfools ad koncertet. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 25.
Riportkönyv Váradhegyaljáról
Szilágyi Aladár Váradhegyalja. Egy világ a város körül című, a Riport Kiadó gondozásában megjelent riportkötetét mutatják be április 30-án, szerdán 18 órakor a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. A könyvet annak szerkesztője, Szűcs László méltatja, egybekötve az eseményt a témául szolgáló vidéket bemutató vetítéssel.
A szerző Etnosz-sorozatában közölt riportok aktualitását fokozza, hogy a dombvidék szőlőműveseiről, borászairól, gyümölcstermesztőiről 800 esztendeje tett először említést a Váradi Regestrum. A fotókkal gazdagon illusztrált kötet mellékletéhez egy több mint nyolcszáz helynevet tartalmazó gyűjtemény, illetve egy másfélszáz esztendeje készült térkép tartozik. A szerző olyan „hegylakókat” szólaltat meg, akiknek elei nemzedékeken keresztül, évszázadok alatt hozzáértéssel és hűséggel teremtették meg ezt a hagyományokban gazdag, izgalmas világot. Reggeli Újság (Nagyvárad)
Szilágyi Aladár Váradhegyalja. Egy világ a város körül című, a Riport Kiadó gondozásában megjelent riportkötetét mutatják be április 30-án, szerdán 18 órakor a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. A könyvet annak szerkesztője, Szűcs László méltatja, egybekötve az eseményt a témául szolgáló vidéket bemutató vetítéssel.
A szerző Etnosz-sorozatában közölt riportok aktualitását fokozza, hogy a dombvidék szőlőműveseiről, borászairól, gyümölcstermesztőiről 800 esztendeje tett először említést a Váradi Regestrum. A fotókkal gazdagon illusztrált kötet mellékletéhez egy több mint nyolcszáz helynevet tartalmazó gyűjtemény, illetve egy másfélszáz esztendeje készült térkép tartozik. A szerző olyan „hegylakókat” szólaltat meg, akiknek elei nemzedékeken keresztül, évszázadok alatt hozzáértéssel és hűséggel teremtették meg ezt a hagyományokban gazdag, izgalmas világot. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2014. április 25.
MOGYE-ügy – Kudarccal zárult a román miniszterrel folyatott tárgyalás, bojkottot hirdettek a magyar oktatók
Kudarccal végződött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatói és a Mihnea Costoiu megbízott román felsőoktatási miniszter közötti tárgyalás az egyetem önálló magyar főtanszékeinek megalakulásáról – derült ki az érintett felek által tartott csütörtöki sajtótájékoztatón.
Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője bejelentette: a vezetőségi funkciót betöltő magyar oktatók lemondanak egyetemi adminisztratív tisztségekről, és a szenátus magyar tagjai bojkottálják a felsőoktatási intézmény legfőbb döntéshozó testületének üléseit.
Hangsúlyozta, hogy a magyar oktatók továbbra is bejárnak tanítani, az oktatást nem akarják akadályozni. A tagozatvezető kifejtette, hogy a román és a magyar oktatók között 2012-ben megkötött megállapodásnak szinte valamennyi pontja teljesült, de az utolsó, amely szerinte lényegi kérdés – hogy önálló magyar főtanszékek jöjjenek létre -, nem teljesült. Közölte, hogy a mai tárgyaláson sem közeledtek egymáshoz az álláspontok, és nem kaptak konkrét ígéretet arra vonatkozóan, hogy az egyetem szenátusa ismét napirendre tűzi a magyar főtanszékek megalapításának kérdését.
Az egyetem hetven százalékos román többségű szenátusa márciusban egy évvel elhalasztotta ennek a kérdésnek a megvitatását arra hivatkozva, hogy a magyar tagozat csak ideiglenes akkreditációt kapott a román felsőoktatási minőségellenőrző hatóságtól. A magyar főtanszékek létrehozását a 2012-es megállapodás a magyar tagozat akkreditálásához kötötte.
Mihnea Costoiu felsőoktatási miniszter csalódottságának adott hangot, és „mélységesen elhibázottnak” nevezte a magyar oktatók döntését. A párbeszéd folytatását szorgalmazta intézményes keretek között. Kifejtette, hogy a 2012-es megállapodásból „minden” pontot megoldottak, azóta folyamatosan támogatta a minisztérium a magyar tagozat kéréseit.
Leszögezte, hogy ezen a ponton az egyetem keretén belül kell megoldást találni, és amennyiben ez nem sikerül, és működési rendellenességek merülnek fel, akkor a minisztérium közbelép, és döntést hoz. A tárcavezető az MTI kérdésére sem akarta részletezni, hogy milyen jellegű intézkedésről lehet szó, és mikor kerülhet erre sor.
A miniszternek a magyar főtanszékek megalapítása elleni fő érve az volt, hogy a magyar tagozat nem rendelkezik elegendő tanerővel ahhoz, hogy teljesítse az akkreditációs feltételeket.
Leonard Azamfirei, az egyetem rektora az MTI kérdésére közölte, hogy Szilágyi Tibornak, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettesnek a lemondása miatt az ő feladatkörét egy másik rektorhelyettesrnek adja át. A magyar tanárok döntése megnehezíti az intézmény működését, de az nem válik működésképtelenné – tette hozzá.
A marosvásárhelyi egyetemen 2011-ben alakult ki a konfliktus a román és a magyar oktatók között annak hatására, hogy hatályba lépett az új román oktatási törvény, amely a multikulturális egyetemek esetében – így a MOGYE esetében is – előírja az önálló magyar főtanszékek megalakítását.
erdon.ro
Kudarccal végződött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatói és a Mihnea Costoiu megbízott román felsőoktatási miniszter közötti tárgyalás az egyetem önálló magyar főtanszékeinek megalakulásáról – derült ki az érintett felek által tartott csütörtöki sajtótájékoztatón.
Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője bejelentette: a vezetőségi funkciót betöltő magyar oktatók lemondanak egyetemi adminisztratív tisztségekről, és a szenátus magyar tagjai bojkottálják a felsőoktatási intézmény legfőbb döntéshozó testületének üléseit.
Hangsúlyozta, hogy a magyar oktatók továbbra is bejárnak tanítani, az oktatást nem akarják akadályozni. A tagozatvezető kifejtette, hogy a román és a magyar oktatók között 2012-ben megkötött megállapodásnak szinte valamennyi pontja teljesült, de az utolsó, amely szerinte lényegi kérdés – hogy önálló magyar főtanszékek jöjjenek létre -, nem teljesült. Közölte, hogy a mai tárgyaláson sem közeledtek egymáshoz az álláspontok, és nem kaptak konkrét ígéretet arra vonatkozóan, hogy az egyetem szenátusa ismét napirendre tűzi a magyar főtanszékek megalapításának kérdését.
Az egyetem hetven százalékos román többségű szenátusa márciusban egy évvel elhalasztotta ennek a kérdésnek a megvitatását arra hivatkozva, hogy a magyar tagozat csak ideiglenes akkreditációt kapott a román felsőoktatási minőségellenőrző hatóságtól. A magyar főtanszékek létrehozását a 2012-es megállapodás a magyar tagozat akkreditálásához kötötte.
Mihnea Costoiu felsőoktatási miniszter csalódottságának adott hangot, és „mélységesen elhibázottnak” nevezte a magyar oktatók döntését. A párbeszéd folytatását szorgalmazta intézményes keretek között. Kifejtette, hogy a 2012-es megállapodásból „minden” pontot megoldottak, azóta folyamatosan támogatta a minisztérium a magyar tagozat kéréseit.
Leszögezte, hogy ezen a ponton az egyetem keretén belül kell megoldást találni, és amennyiben ez nem sikerül, és működési rendellenességek merülnek fel, akkor a minisztérium közbelép, és döntést hoz. A tárcavezető az MTI kérdésére sem akarta részletezni, hogy milyen jellegű intézkedésről lehet szó, és mikor kerülhet erre sor.
A miniszternek a magyar főtanszékek megalapítása elleni fő érve az volt, hogy a magyar tagozat nem rendelkezik elegendő tanerővel ahhoz, hogy teljesítse az akkreditációs feltételeket.
Leonard Azamfirei, az egyetem rektora az MTI kérdésére közölte, hogy Szilágyi Tibornak, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettesnek a lemondása miatt az ő feladatkörét egy másik rektorhelyettesrnek adja át. A magyar tanárok döntése megnehezíti az intézmény működését, de az nem válik működésképtelenné – tette hozzá.
A marosvásárhelyi egyetemen 2011-ben alakult ki a konfliktus a román és a magyar oktatók között annak hatására, hogy hatályba lépett az új román oktatási törvény, amely a multikulturális egyetemek esetében – így a MOGYE esetében is – előírja az önálló magyar főtanszékek megalakítását.
erdon.ro
2014. április 25.
Astărăstoae: az EU fizessen a kivándorolt román orvosokért!
Az agyelszívás uniós támogatásokkal való kompenzálását javasolta Vasile Astărăstoae, a román orvoskamara elnöke, aki szerint az egészségügyi ellátás igazságosabbá tétele kell hogy legyen a pénteken megkezdődött Európai Parlamenti (EP) választási kampány egyik kiemelt témája.
Az Európai Unió gazdagabb országaiban 21 ezer romániai orvos dolgozik, kétharmaduk az ország uniós csatlakozása óta vándorolt ki - mutatott rá Astărăstoae egy besztercei szakmai konferencián. Elmondása szerint Franciaországban 4300 román orvos dolgozik és ott ők teszik ki a külföldi orvosok 60 százalékát, Nagy Britanniában pedig a román orvosok a második helyen állnak a külföldi szakemberek számát illetően az indiai orvosok után.
"Mi 3,5 milliárd eurót költöttünk az elvándorolt orvosok képzésére anélkül, hogy egyetlen eurót is kaptunk volna azoktól az országoktól, amelyek így oldották meg az orvosszükségletüket. A politikusaink pedig most ugyanolyan szolgalelkűek Brüsszellel szemben, mint korábban voltak Moszkvával szemben: még csak nem is igényelnek ezért kártérítést" - mondta az orvoskamara elnöke. Kifejtette: senki sem várja el, hogy az orvoselvándorlás haszonélvezői kifizessék a tandíjat, de szerinte az Európai Uniónak kiemelten kellene támogatnia azoknak az országoknak az egészségügyi rendszerét, amelyek "szürkeállományt" exportálnak. "Amikor egy futballistát átigazolnak, a klubjának milliókat fizetnek, de ha egy orvost visznek el, a kórháza semmit sem kap" - példálózott Astărăstoae. A román orvoskamara vezetője szerint a következő években az agyelszívás erősödése várható, mert a lakosság elöregedésével a krónikus betegségek száma nemsokára meghaladja majd a heveny bántalmakét, és Nyugat-Európának mintegy 150 ezer orvosi állás vár majd betöltésre, miközben a fejlett államok orvosszükségletének alig 11 százalékát képesek fedezni az ottani egyetemek. maszol.ro
Az agyelszívás uniós támogatásokkal való kompenzálását javasolta Vasile Astărăstoae, a román orvoskamara elnöke, aki szerint az egészségügyi ellátás igazságosabbá tétele kell hogy legyen a pénteken megkezdődött Európai Parlamenti (EP) választási kampány egyik kiemelt témája.
Az Európai Unió gazdagabb országaiban 21 ezer romániai orvos dolgozik, kétharmaduk az ország uniós csatlakozása óta vándorolt ki - mutatott rá Astărăstoae egy besztercei szakmai konferencián. Elmondása szerint Franciaországban 4300 román orvos dolgozik és ott ők teszik ki a külföldi orvosok 60 százalékát, Nagy Britanniában pedig a román orvosok a második helyen állnak a külföldi szakemberek számát illetően az indiai orvosok után.
"Mi 3,5 milliárd eurót költöttünk az elvándorolt orvosok képzésére anélkül, hogy egyetlen eurót is kaptunk volna azoktól az országoktól, amelyek így oldották meg az orvosszükségletüket. A politikusaink pedig most ugyanolyan szolgalelkűek Brüsszellel szemben, mint korábban voltak Moszkvával szemben: még csak nem is igényelnek ezért kártérítést" - mondta az orvoskamara elnöke. Kifejtette: senki sem várja el, hogy az orvoselvándorlás haszonélvezői kifizessék a tandíjat, de szerinte az Európai Uniónak kiemelten kellene támogatnia azoknak az országoknak az egészségügyi rendszerét, amelyek "szürkeállományt" exportálnak. "Amikor egy futballistát átigazolnak, a klubjának milliókat fizetnek, de ha egy orvost visznek el, a kórháza semmit sem kap" - példálózott Astărăstoae. A román orvoskamara vezetője szerint a következő években az agyelszívás erősödése várható, mert a lakosság elöregedésével a krónikus betegségek száma nemsokára meghaladja majd a heveny bántalmakét, és Nyugat-Európának mintegy 150 ezer orvosi állás vár majd betöltésre, miközben a fejlett államok orvosszükségletének alig 11 százalékát képesek fedezni az ottani egyetemek. maszol.ro
2014. április 25.
Támogatja a szórványt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala
További fontos kulturális rendezvények támogatásáról született döntés az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalánál – erről számolt be az intézmény RMDSZ-es vezetője, Laczikó Enikő államtitkár.
Az intézményvezető fontosnak tartja, hogy a székelyföldi és a szórványbeli magyarság eseményeit egyaránt tudják támogatni a hivatal alapjaiból és a finanszírozott rendezvények által a fiatal nemzedéknek is alkalma van megismerkedni közössége kulturális értékeivel.
Székelyudvarhelyen holnap, április 25-én kezdődik az Udvarhelyi Ifjúsági Egyeztető Tanács által szervezett kilenc napos G Feszt, amelyen a fiatalok a kortárs irodalomba nyerhetnek betekintést, koncerteken vehetnek részt, a rendezvény utolsó előtti napján pedig, rendhagyó módon, a roma közösség táncaival, viseletével, hagyományos ételeivel ismerkedhetnek meg.
Jelentős támogatásban részesül az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala révén az ötödik alkalommal megszervezett Hunyad Megyei Magyar Napok, amely a megye magyarságának hagyományos rendezvényévé vált az évek során. A néptánctól a gasztronómiai különlegességeken át egészen az épített örökséget bemutató kirándulásokig terjedő kínálatával a tizenegy napos rendezvényre ma már az ország különböző részeiről érkeznek látogatók május 1-jétől 11-ig. maszol/közlemény
További fontos kulturális rendezvények támogatásáról született döntés az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalánál – erről számolt be az intézmény RMDSZ-es vezetője, Laczikó Enikő államtitkár.
Az intézményvezető fontosnak tartja, hogy a székelyföldi és a szórványbeli magyarság eseményeit egyaránt tudják támogatni a hivatal alapjaiból és a finanszírozott rendezvények által a fiatal nemzedéknek is alkalma van megismerkedni közössége kulturális értékeivel.
Székelyudvarhelyen holnap, április 25-én kezdődik az Udvarhelyi Ifjúsági Egyeztető Tanács által szervezett kilenc napos G Feszt, amelyen a fiatalok a kortárs irodalomba nyerhetnek betekintést, koncerteken vehetnek részt, a rendezvény utolsó előtti napján pedig, rendhagyó módon, a roma közösség táncaival, viseletével, hagyományos ételeivel ismerkedhetnek meg.
Jelentős támogatásban részesül az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala révén az ötödik alkalommal megszervezett Hunyad Megyei Magyar Napok, amely a megye magyarságának hagyományos rendezvényévé vált az évek során. A néptánctól a gasztronómiai különlegességeken át egészen az épített örökséget bemutató kirándulásokig terjedő kínálatával a tizenegy napos rendezvényre ma már az ország különböző részeiről érkeznek látogatók május 1-jétől 11-ig. maszol/közlemény
2014. április 25.
A Lázár-kastélyban hoznák létre az Erdélyi Történeti Múzeumot
A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban hoznák létre az Erdélyi Történeti Múzeumot, amennyiben sikerül kiegyezni az A kategóriás műemlék épület tulajdonosaival – erről tárgyalt Borboly Csaba és Semjén Zsolt Budapesten.
Semjén Zsolttal, Magyarország miniszterelnök-helyettesével találkozott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a héten Budapesten. A megbeszélés témája a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ visszaköltözése a Lázár-kastélyba volt, valamint, hogy ugyanott létrehoznák az Erdélyi Történeti Múzeumot. Áttekintették a kastély jogi helyzetét, a tulajdonosi igényeket, felvetéseket és a különféle megoldási lehetőségeket, továbbá az elmúlt időszak történéseit ez ügyben.
Mint ismeretes, az ingatlan tulajdonosai jelenleg Gyergyószárhegyen, Budapesten, illetve Dél-Amerikában élnek, és a kastélyt visszakapták, de amíg nem tudnak megegyezni a tulajdon elosztásáról, illetve a kastély használatáról, bérleti díjáról, addig Hargita Megye Tanácsa nem tud az épületben közhasznú tevékenységet folytatni. A jelenlegi helyzetben a Budapesten élő Lipthay család hozzáállása pozitív, ingyen használatba adná a részét közhasznú tevékenységre, a többi tulajdonossal viszont nem sikerült megegyezni. A vita feloldása jelentősen megkönnyítené, hogy a kastélyban folytatódjon a közhasznú tevékenység. Borboly Csaba azért is sürgeti a megegyezést, mert a gyergyószárhegyiek által önkéntes munkában újjáépített és most bezárt kastély állaga napról napra romlik.
„A” kategóriás műemlékről van szó, ami felelősséget jelent, a tulajdonosoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ingatlan megóvására, erőfeszítést kell tenniük, ez a kötelesség pedig jelentős terheket ró rájuk. Ezért is, meg tekintve, hogy a jelenlegi magyarországi és romániai ingatlanpiaci helyzetben a szóban forgó tulajdont nem lehetne a valós értékének megfelelően eladni, érdekük, hogy a helyi és megyei önkormányzat, valamint a Magyar kormány szerepet vállaljon a kastély fenntartásában. (A kastély ügyéről szóló, 2014 januárjában készült jelentés elérhető a megyei tanács honlapján.)
A felek egyetértettek abban, hogy szükség van az Erdélyi Történeti Múzeum létrehozására a Lázár-kastélyban, és fontos, hogy a szárhegyi alkotótábor gyűjteményét minél előbb újra kiállíthassák a műemlék épületben, hiszen értékes alkotásokról van szó, ráadásul ezzel növelhetik a látogatók számát, amiből a térség vendéglátói is profitálhatnak. Emellett az is fontos, hogy a szárhegyi önkormányzatban a frakciók konszenzusra jussanak, hisz elfogadhatatlan, hogy a kastély, illetve az alkotóközpont tevékenységét akadályozzák azzal, hogy nem hozzák meg a szükséges kétharmados határozatokat az ügyben, pedig az lenne ésszerű – olvasható a Hargita megyei tanács által kiadott közleményben.
Magyarország kormánya anyagi támogatást tud biztosítani az újraindított tevékenységekhez, de csakis Gyergyószárhegy Község Polgármesteri Hivatalán vagy Hargita Megye Tanácsán keresztül. A tulajdonosoknak meg kell egyezniük egymással, nincs más lehetőség jogilag a három tulajdonos közti nézeteltérés rendezésében. Ha nem tudnak megegyezni, akkor javasolt a vagyonközösség megosztása, lehetőleg konszenzussal, és az alapján lehetne együttműködni a történeti múzeumot és az alkotóközpont munkáinak állandó kiállítását illetően. Ha a tulajdonosoknak sikerül megegyezniük, akkor hangsúlyos szerepvállalásra lehet számítani Hargita Megye Tanácsa és Magyarország Kormánya részéről, hisz a köz javára bocsátott, rendezett tulajdonú műemlék épület érdekében már lehet érdemben közös erőfeszítéseket tenni. A megyei tanácsnak az a feladata, hogy jelezze a magyar kormánynak: ha a tulajdonosok átadják az ingatlant a köz javára, akkor az Erdélyi Történeti Múzeum projekt főgazdája a község által működtetett intézmény vagy a megyei tanács intézménye lesz, mivel akkor már megteremtődik a jogi alap a közérdekű tevékenységek közös finanszírozására. Ebben minél előbb állást kell foglalnia Gyergyószárhegy tanácsának is, kétharmados többségi határozattal. Az esetben is lehet lépni, ha ez közhasznú tevékenység csak a Lipthay Antal által, ingyenesen már felajánlott 13/24 részű, behatárolt ingatlanrészben kezdhető el – áll a közleményben.
A téma iránt érdeklődők további hasznos információkat találhatnak a megyei tanács Lázár-kastéllyal kapcsolatos weboldalán. maszol.ro
A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban hoznák létre az Erdélyi Történeti Múzeumot, amennyiben sikerül kiegyezni az A kategóriás műemlék épület tulajdonosaival – erről tárgyalt Borboly Csaba és Semjén Zsolt Budapesten.
Semjén Zsolttal, Magyarország miniszterelnök-helyettesével találkozott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a héten Budapesten. A megbeszélés témája a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ visszaköltözése a Lázár-kastélyba volt, valamint, hogy ugyanott létrehoznák az Erdélyi Történeti Múzeumot. Áttekintették a kastély jogi helyzetét, a tulajdonosi igényeket, felvetéseket és a különféle megoldási lehetőségeket, továbbá az elmúlt időszak történéseit ez ügyben.
Mint ismeretes, az ingatlan tulajdonosai jelenleg Gyergyószárhegyen, Budapesten, illetve Dél-Amerikában élnek, és a kastélyt visszakapták, de amíg nem tudnak megegyezni a tulajdon elosztásáról, illetve a kastély használatáról, bérleti díjáról, addig Hargita Megye Tanácsa nem tud az épületben közhasznú tevékenységet folytatni. A jelenlegi helyzetben a Budapesten élő Lipthay család hozzáállása pozitív, ingyen használatba adná a részét közhasznú tevékenységre, a többi tulajdonossal viszont nem sikerült megegyezni. A vita feloldása jelentősen megkönnyítené, hogy a kastélyban folytatódjon a közhasznú tevékenység. Borboly Csaba azért is sürgeti a megegyezést, mert a gyergyószárhegyiek által önkéntes munkában újjáépített és most bezárt kastély állaga napról napra romlik.
„A” kategóriás műemlékről van szó, ami felelősséget jelent, a tulajdonosoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ingatlan megóvására, erőfeszítést kell tenniük, ez a kötelesség pedig jelentős terheket ró rájuk. Ezért is, meg tekintve, hogy a jelenlegi magyarországi és romániai ingatlanpiaci helyzetben a szóban forgó tulajdont nem lehetne a valós értékének megfelelően eladni, érdekük, hogy a helyi és megyei önkormányzat, valamint a Magyar kormány szerepet vállaljon a kastély fenntartásában. (A kastély ügyéről szóló, 2014 januárjában készült jelentés elérhető a megyei tanács honlapján.)
A felek egyetértettek abban, hogy szükség van az Erdélyi Történeti Múzeum létrehozására a Lázár-kastélyban, és fontos, hogy a szárhegyi alkotótábor gyűjteményét minél előbb újra kiállíthassák a műemlék épületben, hiszen értékes alkotásokról van szó, ráadásul ezzel növelhetik a látogatók számát, amiből a térség vendéglátói is profitálhatnak. Emellett az is fontos, hogy a szárhegyi önkormányzatban a frakciók konszenzusra jussanak, hisz elfogadhatatlan, hogy a kastély, illetve az alkotóközpont tevékenységét akadályozzák azzal, hogy nem hozzák meg a szükséges kétharmados határozatokat az ügyben, pedig az lenne ésszerű – olvasható a Hargita megyei tanács által kiadott közleményben.
Magyarország kormánya anyagi támogatást tud biztosítani az újraindított tevékenységekhez, de csakis Gyergyószárhegy Község Polgármesteri Hivatalán vagy Hargita Megye Tanácsán keresztül. A tulajdonosoknak meg kell egyezniük egymással, nincs más lehetőség jogilag a három tulajdonos közti nézeteltérés rendezésében. Ha nem tudnak megegyezni, akkor javasolt a vagyonközösség megosztása, lehetőleg konszenzussal, és az alapján lehetne együttműködni a történeti múzeumot és az alkotóközpont munkáinak állandó kiállítását illetően. Ha a tulajdonosoknak sikerül megegyezniük, akkor hangsúlyos szerepvállalásra lehet számítani Hargita Megye Tanácsa és Magyarország Kormánya részéről, hisz a köz javára bocsátott, rendezett tulajdonú műemlék épület érdekében már lehet érdemben közös erőfeszítéseket tenni. A megyei tanácsnak az a feladata, hogy jelezze a magyar kormánynak: ha a tulajdonosok átadják az ingatlant a köz javára, akkor az Erdélyi Történeti Múzeum projekt főgazdája a község által működtetett intézmény vagy a megyei tanács intézménye lesz, mivel akkor már megteremtődik a jogi alap a közérdekű tevékenységek közös finanszírozására. Ebben minél előbb állást kell foglalnia Gyergyószárhegy tanácsának is, kétharmados többségi határozattal. Az esetben is lehet lépni, ha ez közhasznú tevékenység csak a Lipthay Antal által, ingyenesen már felajánlott 13/24 részű, behatárolt ingatlanrészben kezdhető el – áll a közleményben.
A téma iránt érdeklődők további hasznos információkat találhatnak a megyei tanács Lázár-kastéllyal kapcsolatos weboldalán. maszol.ro
2014. április 25.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A nagy magyar körtánc
Járom körbe – jó, képtelenség – ezt a 45 éves Titus Corlățeanut, a mostani román külügyminisztert, aki nemrég elsiratta Martonyi János volt magyar kollégáját, és arra intette utódát, kösse föl a textíliát, mert nagy elődje volt Martonyiban, a nagy tárgyalóban… Ugyanekkor mintha mentegetőzne is, mintha valami jót cselekedett volna valaha az itthoni magyarok érdekében.
A szövege körbejárhatatlanul pocsolyaként is alaktalan, amorf, akár a megfogalmazója. Egyetlen jellegzetessége az a hitvallás, amely a romániai magyarság sok százezrének ellenében hangzik még ma is, még a sokat megélt Európában is fölháborítóan. „Románia, többi állampolgárához hasonlóan, szeretne jobb életet biztosítani a magyaroknak is, de tőlük lojalitást vár el”.
A lojalitás jóhiszeműséget, igazságot, becsületet, egy politikai rendszerbe való beilleszkedést, törvénytiszteletet jelent. Tehát Románia minden ellenünk szóló törvényének betartását, a hatalom elismerését. Na, és akkor mi van? Mert ha csak szeretnének jobb életet biztosítani, de hát nem teszik (!), akkor máris elismeri a román hatalmi rendetlenség, hogy ránk se bagóznak. És: jobb életről itt nem lehet hazudozni, csak kevésbé rosszról. Tehát beismeri a maguk korlátját Corlățeanu! Azt, hogy aki nem hűséges, az éhesen marad itt, itthon.
Ki és hogyan merészel egyáltalán jó, jobb életről beszélni Románia kormányközelében? Ha a magyarság lojális, törvénytisztelő és azt elfogadó a saját (volt) földjén, akkor el kell ismernie az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) banda jogosságát, ahogy nyíltan, prefektusi, rendőri jóváhagyással üvöltik Marosvásárhelyen, mindenütt, hogy a magyarok takarodjanak ki az országból. Ez az a jobboldal, amelyik kitiltja a Jobbik Magyarországért parlamenti pártot Erdélyből. És még nem feledjük a Nagy Románia Pártot, nem a félbolond Funar kolozsvári expolgármestert sem. Eközben Markó Bélát aggasztja a magyarországi Jobbik fölemelkedése…
Valóban, nehéz hűen s tisztelettel nézni föl erre, arra. Csak járunk körbe.
Czegő Zoltán. hirmondo.ro
A nagy magyar körtánc
Járom körbe – jó, képtelenség – ezt a 45 éves Titus Corlățeanut, a mostani román külügyminisztert, aki nemrég elsiratta Martonyi János volt magyar kollégáját, és arra intette utódát, kösse föl a textíliát, mert nagy elődje volt Martonyiban, a nagy tárgyalóban… Ugyanekkor mintha mentegetőzne is, mintha valami jót cselekedett volna valaha az itthoni magyarok érdekében.
A szövege körbejárhatatlanul pocsolyaként is alaktalan, amorf, akár a megfogalmazója. Egyetlen jellegzetessége az a hitvallás, amely a romániai magyarság sok százezrének ellenében hangzik még ma is, még a sokat megélt Európában is fölháborítóan. „Románia, többi állampolgárához hasonlóan, szeretne jobb életet biztosítani a magyaroknak is, de tőlük lojalitást vár el”.
A lojalitás jóhiszeműséget, igazságot, becsületet, egy politikai rendszerbe való beilleszkedést, törvénytiszteletet jelent. Tehát Románia minden ellenünk szóló törvényének betartását, a hatalom elismerését. Na, és akkor mi van? Mert ha csak szeretnének jobb életet biztosítani, de hát nem teszik (!), akkor máris elismeri a román hatalmi rendetlenség, hogy ránk se bagóznak. És: jobb életről itt nem lehet hazudozni, csak kevésbé rosszról. Tehát beismeri a maguk korlátját Corlățeanu! Azt, hogy aki nem hűséges, az éhesen marad itt, itthon.
Ki és hogyan merészel egyáltalán jó, jobb életről beszélni Románia kormányközelében? Ha a magyarság lojális, törvénytisztelő és azt elfogadó a saját (volt) földjén, akkor el kell ismernie az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) banda jogosságát, ahogy nyíltan, prefektusi, rendőri jóváhagyással üvöltik Marosvásárhelyen, mindenütt, hogy a magyarok takarodjanak ki az országból. Ez az a jobboldal, amelyik kitiltja a Jobbik Magyarországért parlamenti pártot Erdélyből. És még nem feledjük a Nagy Románia Pártot, nem a félbolond Funar kolozsvári expolgármestert sem. Eközben Markó Bélát aggasztja a magyarországi Jobbik fölemelkedése…
Valóban, nehéz hűen s tisztelettel nézni föl erre, arra. Csak járunk körbe.
Czegő Zoltán. hirmondo.ro
2014. április 25.
Ferdítve fordítottak Székelyföld kapcsán
Ferdített a fordításkor a román média Der Freitag publikációjában megjelentekkel kapcsolatban, derült ki a szerző, Martin Leidenfrost nyilatkozatából. Az Antena3 hírtelevízió a német Der Freitag publikácóra hivatkozva nemrégiben azt közölte, hogy „Székelyföld a következő hely Európa térképén, ahol szeparatista etnikai konfliktus bontakozik ki”.
Tamás Sándor, a háromszéki RMDSZ elnöke hívta fel a figyelmet az esetre és elmondta, hogy megkeresték a Der Freitag-ban megjelent cikk íróját és megkérték, hogy pontosítsa állításait – közölte az RMDSZ Háromszéki területi szervezetének sajtóirodája.
Martin Leidenfrost megdöbbenve a fordításon azt nyilatkozta: „nagyon meglep, amit az Antena3 kihámozott a cikkemből, ugyanis az én üzenetem az ő értelmezésükkel teljesen ellentétes volt. Én az autonómia ügyére együttérzéssel tekintek, míg a román politikai elit Székelyfölddel kapcsolatos tájékozatlanságára meglehetősen kritikusan. Annál is inkább paradoxonnak tartom azt, hogy az Antena3 közölte a cikkemet, sajátos értelmezésben, mert én megneveztem az Antena3 televízió tulajdonosát a zászlóháború egyik kiváltójaként.
Ez a csúsztatásokkal teli, meghamisított cikk, és a cikkel kapcsolatos, a világhálón kialakult vita a legjobb példája annak, hogy milyen szinten ragadt meg a Székelyfölddel kapcsolatos párbeszéd. Sajnos azt kell mondanom, hogy a román médiában eddig semmi ésszerűt nem olvastam a regionalizációról” – fejtette ki a német újságíró.
Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke is reagált az esetre. Szerinte a központi román média és a román politikusok egy része mindent megtesz annak érdekében, hogy „lehazudja Székelyföldet Románia térképéről”.
Antal úgy véli, hogy azáltal, hogy egyre több nyugati diplomata és újságíró tartja fontosnak, hogy a helyszínen tájékozódjon Székelyföld problémáiról és az autonómia ügyéről, ledőlhetnek. „a Bukarest által épített hazugság falai”.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro
Ferdített a fordításkor a román média Der Freitag publikációjában megjelentekkel kapcsolatban, derült ki a szerző, Martin Leidenfrost nyilatkozatából. Az Antena3 hírtelevízió a német Der Freitag publikácóra hivatkozva nemrégiben azt közölte, hogy „Székelyföld a következő hely Európa térképén, ahol szeparatista etnikai konfliktus bontakozik ki”.
Tamás Sándor, a háromszéki RMDSZ elnöke hívta fel a figyelmet az esetre és elmondta, hogy megkeresték a Der Freitag-ban megjelent cikk íróját és megkérték, hogy pontosítsa állításait – közölte az RMDSZ Háromszéki területi szervezetének sajtóirodája.
Martin Leidenfrost megdöbbenve a fordításon azt nyilatkozta: „nagyon meglep, amit az Antena3 kihámozott a cikkemből, ugyanis az én üzenetem az ő értelmezésükkel teljesen ellentétes volt. Én az autonómia ügyére együttérzéssel tekintek, míg a román politikai elit Székelyfölddel kapcsolatos tájékozatlanságára meglehetősen kritikusan. Annál is inkább paradoxonnak tartom azt, hogy az Antena3 közölte a cikkemet, sajátos értelmezésben, mert én megneveztem az Antena3 televízió tulajdonosát a zászlóháború egyik kiváltójaként.
Ez a csúsztatásokkal teli, meghamisított cikk, és a cikkel kapcsolatos, a világhálón kialakult vita a legjobb példája annak, hogy milyen szinten ragadt meg a Székelyfölddel kapcsolatos párbeszéd. Sajnos azt kell mondanom, hogy a román médiában eddig semmi ésszerűt nem olvastam a regionalizációról” – fejtette ki a német újságíró.
Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke is reagált az esetre. Szerinte a központi román média és a román politikusok egy része mindent megtesz annak érdekében, hogy „lehazudja Székelyföldet Románia térképéről”.
Antal úgy véli, hogy azáltal, hogy egyre több nyugati diplomata és újságíró tartja fontosnak, hogy a helyszínen tájékozódjon Székelyföld problémáiról és az autonómia ügyéről, ledőlhetnek. „a Bukarest által épített hazugság falai”.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro
2014. április 26.
Az RMDSZ az erdélyi magyarság törekvéseihez akar uniós támogatást szerezni
Az RMDSZ az erdélyi magyarság értékeit akarja Brüsszelbe vinni, és uniós támogatást akar szerezni a közösség törekvéseihez – mutattak rá a szövetség európai parlamenti (EP-) jelöltjei, akik csütörtökön három különböző helyszínről indultak egy hónapos választási kampánykörútra.
Az RMDSZ EP-listáját vezető Winkler Gyula EP-képviselő szülőföldjén, Vajdahunyadon kezdte erdélyi kampánykörútját, a kishitűséget nevezve az erdélyi magyarság legnagyobb ellenségének. „Bukarestben nem hivatalos nyelv a magyar, de az unióban igen, ezért anyanyelven szólalhatunk fel az Európai Parlamentben” – idézte a listavezetőt az RMDSZ csütörtöki hírlevele.
Sógor Csaba EP-képviselő a Székelyföldről, Csíkkarcfalváról indult kampánykörútra. „Feladatunk, hogy a jó példákat hozzuk haza Erdélybe, értékeinket viszont mutassuk meg Európában is. (…) A további munkánk során is arra törekszünk, hogy jogsérelmeink napirenden tartása mellett, értékeinket felmutatva Erdélyt elvigyük Európába” – hangoztatta az RMDSZ EP-listájának második helyén szereplő képviselőjelölt.
Vincze Lóránt, az RMDSZ-es lista harmadik helyezettje szülővárosában, Marosvásárhelyen kezdte az egy hónapos kampányt. Sajtótájékoztatóján rámutatott: a magyarságnak – ha nemzetben gondolkodik – maximalizálnia kell esélyeit, és a magyarországiak mellett három erdélyi és két felvidéki magyar képviselőt kell eljuttatnia Brüsszelbe.
Mindhárom jelölt azt hangsúlyozta: a román képviselők nem fogják az erdélyi magyarok érdekeit képviselni Brüsszelben, ha az RMDSZ nem éri el, vagy alig haladja meg az ötszázalékos küszöböt.
A közösség autonómiatörekvéseihez, az egyéni kisebbségi jogok érvényesítéséhez az erdélyi magyarság csak úgy szerezhet brüsszeli „hátszelet”, ha erős képviseletet küld az uniós parlamentbe – hangoztatták az RMDSZ EP-jelöltjei.
Az RMDSZ a közösségi érdekképviselet fontos színterének tekinti Brüsszelt, ahol egyebek mellett azt próbálja elérni, hogy az uniós jogalkotás szintjére emeljék az őshonos nemzeti közösségek védelmét. Az RMDSZ a felmérések szerint két-három mandátumot szerezhet meg a Romániának járó 32-ből a május 25-i EP-választáson.
e-nepujsag.ro. Erdély.ma
Az RMDSZ az erdélyi magyarság értékeit akarja Brüsszelbe vinni, és uniós támogatást akar szerezni a közösség törekvéseihez – mutattak rá a szövetség európai parlamenti (EP-) jelöltjei, akik csütörtökön három különböző helyszínről indultak egy hónapos választási kampánykörútra.
Az RMDSZ EP-listáját vezető Winkler Gyula EP-képviselő szülőföldjén, Vajdahunyadon kezdte erdélyi kampánykörútját, a kishitűséget nevezve az erdélyi magyarság legnagyobb ellenségének. „Bukarestben nem hivatalos nyelv a magyar, de az unióban igen, ezért anyanyelven szólalhatunk fel az Európai Parlamentben” – idézte a listavezetőt az RMDSZ csütörtöki hírlevele.
Sógor Csaba EP-képviselő a Székelyföldről, Csíkkarcfalváról indult kampánykörútra. „Feladatunk, hogy a jó példákat hozzuk haza Erdélybe, értékeinket viszont mutassuk meg Európában is. (…) A további munkánk során is arra törekszünk, hogy jogsérelmeink napirenden tartása mellett, értékeinket felmutatva Erdélyt elvigyük Európába” – hangoztatta az RMDSZ EP-listájának második helyén szereplő képviselőjelölt.
Vincze Lóránt, az RMDSZ-es lista harmadik helyezettje szülővárosában, Marosvásárhelyen kezdte az egy hónapos kampányt. Sajtótájékoztatóján rámutatott: a magyarságnak – ha nemzetben gondolkodik – maximalizálnia kell esélyeit, és a magyarországiak mellett három erdélyi és két felvidéki magyar képviselőt kell eljuttatnia Brüsszelbe.
Mindhárom jelölt azt hangsúlyozta: a román képviselők nem fogják az erdélyi magyarok érdekeit képviselni Brüsszelben, ha az RMDSZ nem éri el, vagy alig haladja meg az ötszázalékos küszöböt.
A közösség autonómiatörekvéseihez, az egyéni kisebbségi jogok érvényesítéséhez az erdélyi magyarság csak úgy szerezhet brüsszeli „hátszelet”, ha erős képviseletet küld az uniós parlamentbe – hangoztatták az RMDSZ EP-jelöltjei.
Az RMDSZ a közösségi érdekképviselet fontos színterének tekinti Brüsszelt, ahol egyebek mellett azt próbálja elérni, hogy az uniós jogalkotás szintjére emeljék az őshonos nemzeti közösségek védelmét. Az RMDSZ a felmérések szerint két-három mandátumot szerezhet meg a Romániának járó 32-ből a május 25-i EP-választáson.
e-nepujsag.ro. Erdély.ma
2014. április 26.
Zala György Szabadságszobra 10 éve áll a Tűzoltó téren, Aradon
Április 25-én volt tíz éve, hogy az aradi Tűzoltó téren 1890 után másodszorra is leleplezhették Zala György monumentális alkotását, a Szabadság-szobrot, amely a 13 aradi vértanúnak állít emléket. Az évfordulót az Aradi Szabadság-szobor Egyesület és az RMDSZ szabású rendezvénnyel emlékezett. Az emlékezés része az a kisfilm is, amelyen Bognár Levente, Arad alpolgármestere, és Király András, az Egyesület elnöke, oktatási államtitkár eleveníti föl a szobor újraállításának történetét Varjasi Krisztián mikrofonja és kamerája előtt.
A rendezvénysorozat a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében kezdődött, ahol telt ház előtt mutatták be a „Gondozzák, őrizzék” című albumot, amelyet a Szabadság-szobor Egyesület készített a szobor újraállításának 10. évfordulójára.
Az eseményen jelen volt, és beszélt a szobor újraállításáról, ennek fontosságáról, és emlékcserepeket idézett fel többek között Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Király András, Bognár Levente, Cziszter Kálmán városi képviselő, Horváth Levente, az album szerkesztője, Kocsis Rudolf képzőművész, az újraállított szobor restaurátora, és a szobor újraállításának kivitelezését végző cég nyugalmazott műszaki igazgatója, Bálint György.
A Szabadság-szobor Egyesület hetvennél több díszokleveleket adott át azoknak, akik hozzájárultak a szobor újraállításához, és ápolják ennek hagyományait. Közöttük volt az Aradi Nap, az Aradi Hírek, a Nyugati Jelen, és több Arad megyei magyar civilszervezet is.
Az album bemutatását követően a Szabadság-szobornál beszédek hangzottak el, majd koszorúztak. Habár az idő kedvező volt, nem esett az eső, mégis csak mintegy 300 aradi jött ki a térre. A szónokok – Bognár Levente, Gheorghe Falcă, Kelemen Hunor, Király András – elsősorban a szabadság eszméjének fontosságát emelték ki, de felelevenítették a szobor kiszabadításának néhány mozzanatát is, és a mondatok között kivehető volt a közelgő EP-választáson való részvételre buzdítás is.
Zárásként, este az aradi színházban fergeteges sikerű, ingyenes operettesten vehettek részt az emlékezők, ahol a budapesti Tihanyi Színpad vendégszerepelt.
A műsor előtt tartott rövid, EP-választási kampányindító keretében mutatták be a Szabadság-szobor kiszabadításáról, újraállításáról készült alábbi filmetűdöt, amelyet – archív felvételekből – Varjasi Krisztián és Tapasztó Ernő készített „Miénk itt a tér” címmel.
Az első világháború után, Arad Romániához csatolásakor szinte azonnal felmerült a szobor lebontásának gondolata. 1923-ban a rongálások megakadályozása céljából bedeszkázták az emlékművet. 1925-ben a Ion I. C. Brătianu vezette kormány 1512/925 számú rendeletére eltávolították, utána különböző helyeken tárolták, legutoljára az aradi vár árkában őrizték.
Orbán Viktor magyar és Radu Vasile román miniszterelnök 1999. augusztusi, marosvásárhelyi megállapodása után 1999. október 6-án a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállították. Itt kezdődött meg a restaurálás.
2004-ben Adrian Năstase kormánya, több országgyűlési képviselő tiltakozása ellenére, jóváhagyta, hogy a szobrot ismét felállítsák a román-magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban. Az volt a feltétel, hogy a téren legyen egy 1848-at jelképező román köztéri emlékmű is. A téren egy 9 m magas győzelmi kaput állítottak föl, és a Szabadság-szobor már épülő talapzatát vele szembe kellett fordítani. A fordítás – nem minden szándék nélkül – végül kevesebb, mint 45 fokos lett, így Hunnia alakja nem néz pontosan szembe a diadalívvel. A Tűzoltó tér a Megbékélés Parkja nevet kapta és a szobor leleplezése 2004. április 25-én történt. Ioan Bolborea bukaresti szobrász alkotása, a diadalív alatt román felkelők állnak. A téren egy szökőkút található, mellette három zászlórúddal, amelyeken a magyar, a román és az európai unió zászlaja leng folyamatosan. 2011. április 13-án felfedezték, hogy lelopták a szoborról a diadémot, a tőrt és egy kardot. A szobor helyreállítása megtörtént. Irházi János, Nagy István
http://www.aradinap.ro. Erdély.ma
Április 25-én volt tíz éve, hogy az aradi Tűzoltó téren 1890 után másodszorra is leleplezhették Zala György monumentális alkotását, a Szabadság-szobrot, amely a 13 aradi vértanúnak állít emléket. Az évfordulót az Aradi Szabadság-szobor Egyesület és az RMDSZ szabású rendezvénnyel emlékezett. Az emlékezés része az a kisfilm is, amelyen Bognár Levente, Arad alpolgármestere, és Király András, az Egyesület elnöke, oktatási államtitkár eleveníti föl a szobor újraállításának történetét Varjasi Krisztián mikrofonja és kamerája előtt.
A rendezvénysorozat a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében kezdődött, ahol telt ház előtt mutatták be a „Gondozzák, őrizzék” című albumot, amelyet a Szabadság-szobor Egyesület készített a szobor újraállításának 10. évfordulójára.
Az eseményen jelen volt, és beszélt a szobor újraállításáról, ennek fontosságáról, és emlékcserepeket idézett fel többek között Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Király András, Bognár Levente, Cziszter Kálmán városi képviselő, Horváth Levente, az album szerkesztője, Kocsis Rudolf képzőművész, az újraállított szobor restaurátora, és a szobor újraállításának kivitelezését végző cég nyugalmazott műszaki igazgatója, Bálint György.
A Szabadság-szobor Egyesület hetvennél több díszokleveleket adott át azoknak, akik hozzájárultak a szobor újraállításához, és ápolják ennek hagyományait. Közöttük volt az Aradi Nap, az Aradi Hírek, a Nyugati Jelen, és több Arad megyei magyar civilszervezet is.
Az album bemutatását követően a Szabadság-szobornál beszédek hangzottak el, majd koszorúztak. Habár az idő kedvező volt, nem esett az eső, mégis csak mintegy 300 aradi jött ki a térre. A szónokok – Bognár Levente, Gheorghe Falcă, Kelemen Hunor, Király András – elsősorban a szabadság eszméjének fontosságát emelték ki, de felelevenítették a szobor kiszabadításának néhány mozzanatát is, és a mondatok között kivehető volt a közelgő EP-választáson való részvételre buzdítás is.
Zárásként, este az aradi színházban fergeteges sikerű, ingyenes operettesten vehettek részt az emlékezők, ahol a budapesti Tihanyi Színpad vendégszerepelt.
A műsor előtt tartott rövid, EP-választási kampányindító keretében mutatták be a Szabadság-szobor kiszabadításáról, újraállításáról készült alábbi filmetűdöt, amelyet – archív felvételekből – Varjasi Krisztián és Tapasztó Ernő készített „Miénk itt a tér” címmel.
Az első világháború után, Arad Romániához csatolásakor szinte azonnal felmerült a szobor lebontásának gondolata. 1923-ban a rongálások megakadályozása céljából bedeszkázták az emlékművet. 1925-ben a Ion I. C. Brătianu vezette kormány 1512/925 számú rendeletére eltávolították, utána különböző helyeken tárolták, legutoljára az aradi vár árkában őrizték.
Orbán Viktor magyar és Radu Vasile román miniszterelnök 1999. augusztusi, marosvásárhelyi megállapodása után 1999. október 6-án a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállították. Itt kezdődött meg a restaurálás.
2004-ben Adrian Năstase kormánya, több országgyűlési képviselő tiltakozása ellenére, jóváhagyta, hogy a szobrot ismét felállítsák a román-magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban. Az volt a feltétel, hogy a téren legyen egy 1848-at jelképező román köztéri emlékmű is. A téren egy 9 m magas győzelmi kaput állítottak föl, és a Szabadság-szobor már épülő talapzatát vele szembe kellett fordítani. A fordítás – nem minden szándék nélkül – végül kevesebb, mint 45 fokos lett, így Hunnia alakja nem néz pontosan szembe a diadalívvel. A Tűzoltó tér a Megbékélés Parkja nevet kapta és a szobor leleplezése 2004. április 25-én történt. Ioan Bolborea bukaresti szobrász alkotása, a diadalív alatt román felkelők állnak. A téren egy szökőkút található, mellette három zászlórúddal, amelyeken a magyar, a román és az európai unió zászlaja leng folyamatosan. 2011. április 13-án felfedezték, hogy lelopták a szoborról a diadémot, a tőrt és egy kardot. A szobor helyreállítása megtörtént. Irházi János, Nagy István
http://www.aradinap.ro. Erdély.ma
2014. április 26.
Vissza, de nem a javakkal
Lassan másfél éve lesz, hogy Victor Ponta kormányfő a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok teljes restitúciója, illetve a volt tulajdonosok és örökösök kárpótlása mellett foglalt állást.
Tavaly januárban azt ígérte, hogy április elejéig rendezi a 24 éve megoldatlan gondokat – nem jószántából, hanem mert az Emberi Jogok Európai Bírósága megelégelte a román jogállam rá maradó szennyesét, és munkára szólította a bukaresti politikacsinálókat –, és alig hathetes késéssel, 2013. május közepére meg is született az új visszaszolgáltatási törvény, amely ugyan az elődeihez hasonló módon több sebből is vérzett, de mégsem ez a legnagyobb baj vele. Hanem az, hogy nem alkalmazzák azóta sem, és a már azelőtt is lassú, akadozó történelmi jóvátétel láthatóan megfeneklett. Egyetlen jelentős ingatlan visszaszolgáltatásáról sem tudunk a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását kimondó alapfokú bírósági ítélet, azaz 2012 nyara óta, pedig az arányok már akkor nagyon rosszak voltak: tízezernél alig több visszajuttatott épületre több tízezernyi megoldatlan kérés jutott, és legalább ugyanennyi visszaigénylési per zajlik szerte az országban, hiszen négyezer felé közelít azoknak a száma, akik a hazai bíróságokat végigjárván már külföldön keresik igazukat. Ott meg is találják, de a megítélt magas kárpótlások sem gondolkoztatják el a román kormányt, amelynek tagjai a magántulajdont csak sajátjukként tudják tisztelni. A másoké mindig gyanús, és ez nem is meglepő a kommunista utódpártként létrejött szociáldemokratáktól, amint hogy az sem, hogy alig fél évvel a legújabb restitúciós törvény elfogadása után, 2013 novemberében ellenkező irányba fordult a Dâmboviţa-parti szél, és már parlamenti vizsgálóbizottságot akartak létrehozni az eddigi visszaszolgáltatások felülvizsgálatára. Célzottan Erdélyre kihegyezve, mert némely román nemzetféltők szerint itt történt sok törvényszegés. Ez a kezdeményezés akkor elaludt – nevetséges is volt, hiszen a törvények betartatásáért felelős hatóságok létét kérdőjelezte meg –, újabban viszont megint mindennapos téma lett a törvénytelen birtokba helyezés. Ezúttal az államfő lányának területszerzése miatt kezdtek aggódni a kormányban, de a politikai számlarendezésen messze túlmutatnak Ponta árvízi látogatásán elejtett szavai: szerinte azért nincs, hova építkezniük az embereknek, mert sok területet visszaszolgáltattak. Sajnos, semmi kétség: eredeti demokráciánkban a kormányfői vélemény erősebb a törvénynél... Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Lassan másfél éve lesz, hogy Victor Ponta kormányfő a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok teljes restitúciója, illetve a volt tulajdonosok és örökösök kárpótlása mellett foglalt állást.
Tavaly januárban azt ígérte, hogy április elejéig rendezi a 24 éve megoldatlan gondokat – nem jószántából, hanem mert az Emberi Jogok Európai Bírósága megelégelte a román jogállam rá maradó szennyesét, és munkára szólította a bukaresti politikacsinálókat –, és alig hathetes késéssel, 2013. május közepére meg is született az új visszaszolgáltatási törvény, amely ugyan az elődeihez hasonló módon több sebből is vérzett, de mégsem ez a legnagyobb baj vele. Hanem az, hogy nem alkalmazzák azóta sem, és a már azelőtt is lassú, akadozó történelmi jóvátétel láthatóan megfeneklett. Egyetlen jelentős ingatlan visszaszolgáltatásáról sem tudunk a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását kimondó alapfokú bírósági ítélet, azaz 2012 nyara óta, pedig az arányok már akkor nagyon rosszak voltak: tízezernél alig több visszajuttatott épületre több tízezernyi megoldatlan kérés jutott, és legalább ugyanennyi visszaigénylési per zajlik szerte az országban, hiszen négyezer felé közelít azoknak a száma, akik a hazai bíróságokat végigjárván már külföldön keresik igazukat. Ott meg is találják, de a megítélt magas kárpótlások sem gondolkoztatják el a román kormányt, amelynek tagjai a magántulajdont csak sajátjukként tudják tisztelni. A másoké mindig gyanús, és ez nem is meglepő a kommunista utódpártként létrejött szociáldemokratáktól, amint hogy az sem, hogy alig fél évvel a legújabb restitúciós törvény elfogadása után, 2013 novemberében ellenkező irányba fordult a Dâmboviţa-parti szél, és már parlamenti vizsgálóbizottságot akartak létrehozni az eddigi visszaszolgáltatások felülvizsgálatára. Célzottan Erdélyre kihegyezve, mert némely román nemzetféltők szerint itt történt sok törvényszegés. Ez a kezdeményezés akkor elaludt – nevetséges is volt, hiszen a törvények betartatásáért felelős hatóságok létét kérdőjelezte meg –, újabban viszont megint mindennapos téma lett a törvénytelen birtokba helyezés. Ezúttal az államfő lányának területszerzése miatt kezdtek aggódni a kormányban, de a politikai számlarendezésen messze túlmutatnak Ponta árvízi látogatásán elejtett szavai: szerinte azért nincs, hova építkezniük az embereknek, mert sok területet visszaszolgáltattak. Sajnos, semmi kétség: eredeti demokráciánkban a kormányfői vélemény erősebb a törvénynél... Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. április 26.
A Kőrösi Csoma-kultusz folytatódik
A Kőrösi Csoma Sándor Napok huszonötödik kiadását ünnepelte a napokban Kovászna. És elmondhatjuk: a világhírű Kelet-kutató születésnapja környékére rögzített ünnepkör immár intézménnyé nőtte ki magát.
Kovászna a manapság oly népszerű városnapoknak két változatával büszkélkedhet. A tavaszi Csoma Sándor emléke ápolásának jegyében hozza össze a testvérvárosokat, műkedvelő és hivatásos művészeket és nem utolsósorban a Kelet-kutatókat, miközben az őszi ünnepségsorozat inkább a lazítás, a jókedv, a vásári-sokadalmi hangulat jegyében zajlik. A városi képtár idei, Csoma emléke előtt tisztelgő gyűjteményének megnyitóján jutott eszembe, hogy a mai technika már lehetővé tenné a kiállítások anyagának befényképezését és közzétételét a világhálón „virtuális” képtár formájában. Így igazából közkinccsé válhatna az az évente csokorba komponált gyönyörűség, mely pár héten át megtekinthető, de azután lebontásra-feledésre ítéltetik. Ebben a kontextusban a szintén egynegyed évszázados hagyományra visszatekintő tudományos konferenciákra és az itt kötetekbe gyűjtött, immár kisebb könyvtárnyi információtömeg sorsára is érdemes odafigyelnünk, annál inkább, mert manapság a könyvek anyagai digitális előkészítésben lépnek be a nyomdákba. Az idei tudományos fórumon a Héphaisztosz Szálló konferenciatermében negyvenkét előadás hangzott el három nap alatt. Az előadók egymást hallgatták és egy tudós összejövetelen ez így is van rendjén. A konferencia idei címe: Kőrösi Csoma Sándor és az igazság keresése. Ezen belül kilenc témakörben hangzottak el előadások. Reménytelen próbálkozás lenne tehát a megszokott módon egy-egy maradandó gondolatot és szerzőjét idézve „tudósítani” az olvasót az eseményekről. Ehelyett elmondanám, hogy a kifejezetten Csoma életművét kutatók és az erre összpontosító dolgozatok száma idén kevesebb volt az eddig megszokottnál. Hangzott el előadás például a magyar Szent Koronáról, a madéfalvi siculicidiumról, emlegették Bolyai Jánost, szó esett XIX. századi magyar emlékekről, melyek a Hawaii-szigeteken találhatók stb. Vajon kimerült a Csoma-kutatás? Huszonöt év alatt sikerült mindent kiderítenünk? Vajon ezzel magyarázható a... „mellébeszélés”? Mellesleg már régóta megfigyelhető, hogy a Csoma emberi nagysága előtt tisztelgők – ha megtehetik – elindulnak a nyomdokain Indiába, és amit onnan hazahoznak: filmre vett vagy fényképekkel illusztrált turisztikai ízű beszámoló a tájról, emberekről, szokásaikról, esetenként a maroknyi székely anyaföldről, melyet a dardzsilingi síron elhintettek. Sokan összetévesztik tehát a nyelvész, filológus Csomát valaki geográfussal, aki Guiness-rekordot döntött gyaloglásban, aki eddig ismeretlen vidékre tévedt, ott valami újat vett észre, és leírta azt az emberiség okulására. De mielőtt a kollektív sértegetés vádja alá esnék, tisztázni szeretném: ha a Világ Tetejének is becézett Csomolungmát megmászni még a modern technikai adottságok közepette is keveseknek sikerül, Csoma Sándorunk tudományos életművéhez érdemben hozzászólni ugyanígy csakis nyelvészek, történészek, tehát a kevesek kompetenciája lehet. De eme „elitista” ízű megfogalmazásomat azonnal meg kell cáfolnom Einstein esetével, aki miután két A4-es formátumú papírlapon megfogalmazta Nobel-díjra érdemes észrevételeit, rövidesen mosolyogva-morgolódva konstatálta, sőt, be is vallotta nyilvánosság előtt, hogy amióta a matematikusok formulákba öntötték a relativitás elméletét, ő mint ötletgazda egyre kevesebbet ért belőle. Nos, ilyen szemszögből vizsgálva már egyenesen üdvösnek nevezhető az interdiszciplinaritás, amikor a kovásznai Csoma-fórumon a szakértők mellett megjelennek például matematikusok, közgazdászok, orvosok, szociológusok és egyéb értelmiségiek is. A konferencia szünetében Gazda József tanár úr arra kérte az idei dolgozatok szerzőit, hogy írásbeli beleegyezésüket adják munkáik megjelentetéséhez a Csoma-konferenciakötetben. A Csoma-kultusz tehát folytatódik Kovásznán...
Gyila Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Kőrösi Csoma Sándor Napok huszonötödik kiadását ünnepelte a napokban Kovászna. És elmondhatjuk: a világhírű Kelet-kutató születésnapja környékére rögzített ünnepkör immár intézménnyé nőtte ki magát.
Kovászna a manapság oly népszerű városnapoknak két változatával büszkélkedhet. A tavaszi Csoma Sándor emléke ápolásának jegyében hozza össze a testvérvárosokat, műkedvelő és hivatásos művészeket és nem utolsósorban a Kelet-kutatókat, miközben az őszi ünnepségsorozat inkább a lazítás, a jókedv, a vásári-sokadalmi hangulat jegyében zajlik. A városi képtár idei, Csoma emléke előtt tisztelgő gyűjteményének megnyitóján jutott eszembe, hogy a mai technika már lehetővé tenné a kiállítások anyagának befényképezését és közzétételét a világhálón „virtuális” képtár formájában. Így igazából közkinccsé válhatna az az évente csokorba komponált gyönyörűség, mely pár héten át megtekinthető, de azután lebontásra-feledésre ítéltetik. Ebben a kontextusban a szintén egynegyed évszázados hagyományra visszatekintő tudományos konferenciákra és az itt kötetekbe gyűjtött, immár kisebb könyvtárnyi információtömeg sorsára is érdemes odafigyelnünk, annál inkább, mert manapság a könyvek anyagai digitális előkészítésben lépnek be a nyomdákba. Az idei tudományos fórumon a Héphaisztosz Szálló konferenciatermében negyvenkét előadás hangzott el három nap alatt. Az előadók egymást hallgatták és egy tudós összejövetelen ez így is van rendjén. A konferencia idei címe: Kőrösi Csoma Sándor és az igazság keresése. Ezen belül kilenc témakörben hangzottak el előadások. Reménytelen próbálkozás lenne tehát a megszokott módon egy-egy maradandó gondolatot és szerzőjét idézve „tudósítani” az olvasót az eseményekről. Ehelyett elmondanám, hogy a kifejezetten Csoma életművét kutatók és az erre összpontosító dolgozatok száma idén kevesebb volt az eddig megszokottnál. Hangzott el előadás például a magyar Szent Koronáról, a madéfalvi siculicidiumról, emlegették Bolyai Jánost, szó esett XIX. századi magyar emlékekről, melyek a Hawaii-szigeteken találhatók stb. Vajon kimerült a Csoma-kutatás? Huszonöt év alatt sikerült mindent kiderítenünk? Vajon ezzel magyarázható a... „mellébeszélés”? Mellesleg már régóta megfigyelhető, hogy a Csoma emberi nagysága előtt tisztelgők – ha megtehetik – elindulnak a nyomdokain Indiába, és amit onnan hazahoznak: filmre vett vagy fényképekkel illusztrált turisztikai ízű beszámoló a tájról, emberekről, szokásaikról, esetenként a maroknyi székely anyaföldről, melyet a dardzsilingi síron elhintettek. Sokan összetévesztik tehát a nyelvész, filológus Csomát valaki geográfussal, aki Guiness-rekordot döntött gyaloglásban, aki eddig ismeretlen vidékre tévedt, ott valami újat vett észre, és leírta azt az emberiség okulására. De mielőtt a kollektív sértegetés vádja alá esnék, tisztázni szeretném: ha a Világ Tetejének is becézett Csomolungmát megmászni még a modern technikai adottságok közepette is keveseknek sikerül, Csoma Sándorunk tudományos életművéhez érdemben hozzászólni ugyanígy csakis nyelvészek, történészek, tehát a kevesek kompetenciája lehet. De eme „elitista” ízű megfogalmazásomat azonnal meg kell cáfolnom Einstein esetével, aki miután két A4-es formátumú papírlapon megfogalmazta Nobel-díjra érdemes észrevételeit, rövidesen mosolyogva-morgolódva konstatálta, sőt, be is vallotta nyilvánosság előtt, hogy amióta a matematikusok formulákba öntötték a relativitás elméletét, ő mint ötletgazda egyre kevesebbet ért belőle. Nos, ilyen szemszögből vizsgálva már egyenesen üdvösnek nevezhető az interdiszciplinaritás, amikor a kovásznai Csoma-fórumon a szakértők mellett megjelennek például matematikusok, közgazdászok, orvosok, szociológusok és egyéb értelmiségiek is. A konferencia szünetében Gazda József tanár úr arra kérte az idei dolgozatok szerzőit, hogy írásbeli beleegyezésüket adják munkáik megjelentetéséhez a Csoma-konferenciakötetben. A Csoma-kultusz tehát folytatódik Kovásznán...
Gyila Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. április 26.
Egy politikai kalandor
2014. április 26.
Drakula mítosza
Egyre gyakrabban emlegetik a Brassó mellett emelkedő Törcs várát Drakula váraként. E magyar műemlék épület környékén, a vár közelében zsibvásári hangulatú, turisztikai jellegűnek mondott standokon árusítják, terjesztik, értékesítik a Drakula-kultuszt szolgáló giccshalmazt.
Teszik ezt úgy, hogy gondtalanul kisajátítják a Nagy Lajos királyunk által 1377-ben építtetett magyar királyi határőrvárat. Drakula váraként sulykolják a köztudatba, megtehetik, mert a várba bejutó turista hosszú évtizedekig nem találkozhatott annak valós történetével, csupán csúsztatott, ködösített információk birtokába juthatott. Erdély leggyönyörűbb, legépebben fennmaradt magyar királyi vára az 1500-as években Brassó szász város tulajdonába került, a vár őrségét továbbra is a barcasági magyarok alkották. Feladatuk a havaselvi román vajdák és a török katonai betörések megakadályozása volt. Békeidőben mint határőrök ellenőrizték a magyar és a román határon áthaladó kereskedelmet. Zavaró, hogy a turisták tömegei azzal a meggyőződéssel térnek haza: a Vlad Ţepeş román vajda építette Drakula-várban jártak.
Az utóbbi időben egyre ismertebb a Drakulának nevezett kegyetlen havaselvi vajda, III. Vlad (1448, 1456–1462, 1476) alakja, akit a történelem Karóbahúzó, azaz Ţepeş néven ismer. Hogy a magyar vazallus román vajdának semmi köze nem volt a várhoz, nem tudatosítják, a vár neveként a vérszomjas, vámpírrá magasztosult vajda ragadványnevét emlegetik és nem Lajos magyar királyét. A vár metamorfózisa Bram Stoker (1846–1912) ír regényírónak köszönhető, általa vált a magyar történelem és építészet e darabja román várrá és viseli a turistacsalogató Drakula-vár nevet.
Új film készül
A Háromszék április 15-i száma arról tudósít, hogy újabb Drakula-film készül, ezúttal bukaresti és budapesti együttműködéssel. Örömmel tapasztaljuk, hogy az Országos Filmközpont az elmúlt évben meghirdetett pályázatra küldött filmekből Felméri Cecília és Lakatos Róbert Romániában élő filmesek „animációs dokumentumfilmjét” tartja a legjobbnak. Ennek gyártója a bukaresti Hai-Hui Entertainment, amelynek koprodukciós partnere az Argo Audiovizuális Egyesület és a budapesti M&M Film vállalat lesz. Bizonyára igyekeznek bemutatni a valós történelmi hátteret is, tudva, hogy a Drakula mítosz alapján készült korábbi filmek, ismertetők többsége és a neten közreadott információk halmaza elhallgatja a vár magyar kötődéseit. A hozzánk eljutott hírek szerint az animációs dokumentumfilm rajzait a Kolozsváron élő Jánosi Andrea grafikus készíti. Azt is tudjuk, előtanulmányokat végeznek, így minden lehetőség adott, hogy jó film készüljön. Sajnos, láttunk korábban olyan Drakula-filmet is, amely a 15. század derekára vonatkoztatva Romániát emleget. Ne feledjük: ekkor még két kis hűbéres román vajdaság létezett! Ennek ellenére ez nem nagyon érdekelhette a filmrendezőket. Bizonyára nem törték fejüket azon, hogy Brassó és környéke Törcs várával együtt nem lehet egy nem létező ország része. Márpedig Törcs várát és egész Kelet-Magyarország területét az 1878-ban függetlenné vált Románia csak az 1920-as békediktátummal kebelezte be.
Mivel e film elkészítésében, gyártásában magyar emberek vesznek részt, reméljük, hogy az „animációs dokumentumfilm” készítői figyelnek arra is, hogy helyre tegyék a várral kapcsolatos történelmi hamisításokat. Elég, ha néhány mondatban és rajzban jelzik, mikor és kinek a parancsából épült, kik voltak a vár őrei stb.
Vigyázat a történelemtorzításra
Gondoljunk csak arra, hogy a kitalációra épített „nagy történelmi” filmek ma a román nemzettudatot torzítják. Elég, ha példaként említem Sergiu Nicolaescu (1930–2013) rendező Dákok (1967), Vitéz Mihály (1970) és más filmjeit. Nem lehet véletlen, hogy az alacsonyabb kultúrájú, szélsőségesen magyargyűlölő nacionalista bandák elhiszik a kitalált, elképzelt dákóromán kontinuitás meséjét, és minden év december elsején az őshonos székelyek által lakott városközpontokban ordítozzák, hogy az ősi román föld, a székelyek takarodjanak Ázsiába! Nemrég egy felelős román miniszter – az egyik nacionalista, magyarellenes beállítottságú tévécsatorna élő adásában – Mihály Vitézt úgy emlegette, mint a román állam és nemzet egyesítőjét, kinek nevét a marosvásárhelyi elit katonai egység büszkén viselheti. Igaz, a tankönyvek is hasonlóan propagandisztikus anyagot oktatnak. Nos, a székelyek által vitéznek nevezett vajda még legszebb álmában sem gondolt arra, hogy ő román nemzetállamot egyesít. Már csak azért sem, mert soha nem volt Erdély fejedelme. A vajda az erdélyi oklevelekben így címeztette magát: „Mü Mihály Havasalföldének vajdája, az császári és királyi szent Felségnek tanácsadója, Erdélyben helytartaja”. A vajda halála után a krónikások sora írt Mihályról, de 250 éven keresztül senki sem hallott a nemzetegyesítés szép teóriájáról. Nem is tudhattak róla, mert e magasztos gondolatot Nicolae Bălcescu (1819–1852), az 1848-as havaselvi forradalom ismert alakja csak 1850 táján találta ki palermói magányában, amikor megírta a Vitéz Mihály (1593–1601) vajdáról szóló könyvét.
Sárkányból ördög – a név kialakulása
A Drakula név megértéséhez ismerni kell néhány történelmi adatot. A kegyetlenségéről hírhedten híres Karóbahúzó Vlad apja – II. Vlad (1436–1442/1443–1447) havaselvi vajda – a magyar király Havaselve nevű tartományának vezetője volt. E minőségben, mint magyar főtisztviselő, zászlósúr, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy tagja lehetett a magyar Sárkányrendnek. A rendet 1408. december 12-én Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) magyar király alapította. A rendbe 22 magyar főúr, illetve magyar hűbéres tartományi vezető lépett be, köztük II. Vlad havaselvi román vajda, Hervoja bosnyák vajda és Lazarevics István szerb despota. Sárkányrendi tagsága miatt II. Vlad vajdát hamarosan Vlad Dracul néven emlegetik. A dragon (sárkány) szó átvitt értelemben drac (ördög) jelentést nyert, és a vajda ragadványneve lett Dracul formában. Idővel elfelejtik, hogy II. Vlad a Sárkányrend kitüntetettjeként nyerte e megtisztelő nevet, mely a Karóbahúzó szadista hajalmú vajda neveként kelt életre és nyert új értelmet, megteremtve a lehetőséget a Dracula-mítosz kialakulására. Bram Stoker Vámbéry Ármin (1832–1913) professzortól 1890-ben értesült az őrült, kegyetlen havaselvi vajda rémtetteiről, és hatévi munkával, anélkül, hogy járt volna Havaselvén, illetve Erdélyben, megteremtette a világirodalom leghíresebb vámpírfiguráját. Könyve 1897-ben jelent meg, és óriási sikert aratott. Drakula hamarosan a filmsorozatok közismert figurája lesz. Stoker könyve magyarul először 1985-ben lát nyomdafestéket Drakula gróf válogatott rémtettei címmel. A teljes kötet anyaga 2006-ban jelent meg Drakula címmel. Bár Vlad Ţepeş vajdának nem volt köze a magyar királyi várhoz, Törcs várához, de a kialakult Drakula mítosza ma a turizmust, a filmkiadást és akarva-akaratlanul a történelemhamisítást szolgálja.
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Egyre gyakrabban emlegetik a Brassó mellett emelkedő Törcs várát Drakula váraként. E magyar műemlék épület környékén, a vár közelében zsibvásári hangulatú, turisztikai jellegűnek mondott standokon árusítják, terjesztik, értékesítik a Drakula-kultuszt szolgáló giccshalmazt.
Teszik ezt úgy, hogy gondtalanul kisajátítják a Nagy Lajos királyunk által 1377-ben építtetett magyar királyi határőrvárat. Drakula váraként sulykolják a köztudatba, megtehetik, mert a várba bejutó turista hosszú évtizedekig nem találkozhatott annak valós történetével, csupán csúsztatott, ködösített információk birtokába juthatott. Erdély leggyönyörűbb, legépebben fennmaradt magyar királyi vára az 1500-as években Brassó szász város tulajdonába került, a vár őrségét továbbra is a barcasági magyarok alkották. Feladatuk a havaselvi román vajdák és a török katonai betörések megakadályozása volt. Békeidőben mint határőrök ellenőrizték a magyar és a román határon áthaladó kereskedelmet. Zavaró, hogy a turisták tömegei azzal a meggyőződéssel térnek haza: a Vlad Ţepeş román vajda építette Drakula-várban jártak.
Az utóbbi időben egyre ismertebb a Drakulának nevezett kegyetlen havaselvi vajda, III. Vlad (1448, 1456–1462, 1476) alakja, akit a történelem Karóbahúzó, azaz Ţepeş néven ismer. Hogy a magyar vazallus román vajdának semmi köze nem volt a várhoz, nem tudatosítják, a vár neveként a vérszomjas, vámpírrá magasztosult vajda ragadványnevét emlegetik és nem Lajos magyar királyét. A vár metamorfózisa Bram Stoker (1846–1912) ír regényírónak köszönhető, általa vált a magyar történelem és építészet e darabja román várrá és viseli a turistacsalogató Drakula-vár nevet.
Új film készül
A Háromszék április 15-i száma arról tudósít, hogy újabb Drakula-film készül, ezúttal bukaresti és budapesti együttműködéssel. Örömmel tapasztaljuk, hogy az Országos Filmközpont az elmúlt évben meghirdetett pályázatra küldött filmekből Felméri Cecília és Lakatos Róbert Romániában élő filmesek „animációs dokumentumfilmjét” tartja a legjobbnak. Ennek gyártója a bukaresti Hai-Hui Entertainment, amelynek koprodukciós partnere az Argo Audiovizuális Egyesület és a budapesti M&M Film vállalat lesz. Bizonyára igyekeznek bemutatni a valós történelmi hátteret is, tudva, hogy a Drakula mítosz alapján készült korábbi filmek, ismertetők többsége és a neten közreadott információk halmaza elhallgatja a vár magyar kötődéseit. A hozzánk eljutott hírek szerint az animációs dokumentumfilm rajzait a Kolozsváron élő Jánosi Andrea grafikus készíti. Azt is tudjuk, előtanulmányokat végeznek, így minden lehetőség adott, hogy jó film készüljön. Sajnos, láttunk korábban olyan Drakula-filmet is, amely a 15. század derekára vonatkoztatva Romániát emleget. Ne feledjük: ekkor még két kis hűbéres román vajdaság létezett! Ennek ellenére ez nem nagyon érdekelhette a filmrendezőket. Bizonyára nem törték fejüket azon, hogy Brassó és környéke Törcs várával együtt nem lehet egy nem létező ország része. Márpedig Törcs várát és egész Kelet-Magyarország területét az 1878-ban függetlenné vált Románia csak az 1920-as békediktátummal kebelezte be.
Mivel e film elkészítésében, gyártásában magyar emberek vesznek részt, reméljük, hogy az „animációs dokumentumfilm” készítői figyelnek arra is, hogy helyre tegyék a várral kapcsolatos történelmi hamisításokat. Elég, ha néhány mondatban és rajzban jelzik, mikor és kinek a parancsából épült, kik voltak a vár őrei stb.
Vigyázat a történelemtorzításra
Gondoljunk csak arra, hogy a kitalációra épített „nagy történelmi” filmek ma a román nemzettudatot torzítják. Elég, ha példaként említem Sergiu Nicolaescu (1930–2013) rendező Dákok (1967), Vitéz Mihály (1970) és más filmjeit. Nem lehet véletlen, hogy az alacsonyabb kultúrájú, szélsőségesen magyargyűlölő nacionalista bandák elhiszik a kitalált, elképzelt dákóromán kontinuitás meséjét, és minden év december elsején az őshonos székelyek által lakott városközpontokban ordítozzák, hogy az ősi román föld, a székelyek takarodjanak Ázsiába! Nemrég egy felelős román miniszter – az egyik nacionalista, magyarellenes beállítottságú tévécsatorna élő adásában – Mihály Vitézt úgy emlegette, mint a román állam és nemzet egyesítőjét, kinek nevét a marosvásárhelyi elit katonai egység büszkén viselheti. Igaz, a tankönyvek is hasonlóan propagandisztikus anyagot oktatnak. Nos, a székelyek által vitéznek nevezett vajda még legszebb álmában sem gondolt arra, hogy ő román nemzetállamot egyesít. Már csak azért sem, mert soha nem volt Erdély fejedelme. A vajda az erdélyi oklevelekben így címeztette magát: „Mü Mihály Havasalföldének vajdája, az császári és királyi szent Felségnek tanácsadója, Erdélyben helytartaja”. A vajda halála után a krónikások sora írt Mihályról, de 250 éven keresztül senki sem hallott a nemzetegyesítés szép teóriájáról. Nem is tudhattak róla, mert e magasztos gondolatot Nicolae Bălcescu (1819–1852), az 1848-as havaselvi forradalom ismert alakja csak 1850 táján találta ki palermói magányában, amikor megírta a Vitéz Mihály (1593–1601) vajdáról szóló könyvét.
Sárkányból ördög – a név kialakulása
A Drakula név megértéséhez ismerni kell néhány történelmi adatot. A kegyetlenségéről hírhedten híres Karóbahúzó Vlad apja – II. Vlad (1436–1442/1443–1447) havaselvi vajda – a magyar király Havaselve nevű tartományának vezetője volt. E minőségben, mint magyar főtisztviselő, zászlósúr, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy tagja lehetett a magyar Sárkányrendnek. A rendet 1408. december 12-én Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) magyar király alapította. A rendbe 22 magyar főúr, illetve magyar hűbéres tartományi vezető lépett be, köztük II. Vlad havaselvi román vajda, Hervoja bosnyák vajda és Lazarevics István szerb despota. Sárkányrendi tagsága miatt II. Vlad vajdát hamarosan Vlad Dracul néven emlegetik. A dragon (sárkány) szó átvitt értelemben drac (ördög) jelentést nyert, és a vajda ragadványneve lett Dracul formában. Idővel elfelejtik, hogy II. Vlad a Sárkányrend kitüntetettjeként nyerte e megtisztelő nevet, mely a Karóbahúzó szadista hajalmú vajda neveként kelt életre és nyert új értelmet, megteremtve a lehetőséget a Dracula-mítosz kialakulására. Bram Stoker Vámbéry Ármin (1832–1913) professzortól 1890-ben értesült az őrült, kegyetlen havaselvi vajda rémtetteiről, és hatévi munkával, anélkül, hogy járt volna Havaselvén, illetve Erdélyben, megteremtette a világirodalom leghíresebb vámpírfiguráját. Könyve 1897-ben jelent meg, és óriási sikert aratott. Drakula hamarosan a filmsorozatok közismert figurája lesz. Stoker könyve magyarul először 1985-ben lát nyomdafestéket Drakula gróf válogatott rémtettei címmel. A teljes kötet anyaga 2006-ban jelent meg Drakula címmel. Bár Vlad Ţepeş vajdának nem volt köze a magyar királyi várhoz, Törcs várához, de a kialakult Drakula mítosza ma a turizmust, a filmkiadást és akarva-akaratlanul a történelemhamisítást szolgálja.
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)