Megmentőre vár a Makovecz tervezte csíki Millenium-templom
Jelentősen megrongálódott a több mint egy évtizede Makovecz Imre tervei alapján épült csíkszeredai Millenium-templom nyugati tornya.
Az épületrész kiterjedt szakaszán lehullott a vakolat, az illetékesek szerint a tornyot ékesítő keresztek is javításra szorulnak. „Több helyen is kénytelenek voltunk leverni a vakolatot, mert a beszivárgott víz miatt az felpuffadt és veszélyessé vált” – fejtette ki Darvas Kozma József a hónapokkal ezelőtt elvégzett beavatkozásról.
A Szent Kereszt plébánia címzetes esperese arról is beszámolt, hogy a keresztek kibontásakor azt tapasztalták, hogy az építkezés alatt használt deszka zsaluk bennük maradtak, ezek pedig az évek során nedvességgel megszívták magukat és korhadni kezdtek.
Emellett a téli fagy miatt a réseken beszivárgott víz belülről feszítette a szóba forgó épületelemeket, emiatt elkezdett lepattogni ezekről is a vakolat. „Még tavaly kibontottuk a keresztek belsejét, és kitakarítottuk, ennél többet egyelőre nem tehetünk" - magyarázta az esperes.
Jóváhagyás nélkül nem dolgozhatnak
A templom keleti tornyán is jelentkeztek már a hibák, ezeket viszont sikerült kijavítani. Hasonlóképpen jártak volna el a nyugati toronnyal is, ám tavaly azt az értesítést kapták, hogy saját kezdeményezésre nem végezhetnek semmilyen jellegű beavatkozást az épületen, a javításnak kizárólag a Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány hozzájárulásával foghatnak neki.
„Tavaly októberben kaptuk a hírt, miszerint a Magyar kormány felkarolja az alapítvány működését, amely a neves építész hagyatékáért felel" – hangsúlyozta az esperes. Hozzátette, ígéretet kaptak az alapítvány részéről, hogy támogatni fogják a felújítási munkálatokat, illetve hogy ennek a feltételeit is közlik a plébániával. „Mi jeleztük igényünket és a kialakult helyzetet. Egyelőre nem tehetünk mást, mint várunk" – mondja az egyházi méltóság.
Három éve jött létre a Makovecz alapítvány
2011 októberében a „nemzet építésze" halálát követő napokban az örökösök alapítvány létrehozását kezdeményezték – derül ki az alapítási dokumentumokból. Mivel az örökösök, a család tagjai között nincsenek építészek, így az alapítvány tagjai közé a család képviselőin kívül olyan személyiségeket kértek fel közreműködésre, akiknek a személye garancia a szakmai és szellemi tartalom vitathatatlan képviseletére.
Az Alapítvány célja részben Makovecz Imre építészi-tervezői szellemi hagyatékának, az annak részét képező szerzői jogi művek és egyéb alkotások – tervek, írásművek, hanganyagok – felkutatása, összegyűjtése, tudományos-szakmai feldolgozása és gondozása, Makovecz Imre alkotói életművének megőrzése.
Ugyanakkor az alapítvány céljai közé tartozik az elismert építész által tervezett épületek, mint a magyar kulturális örökség részeinek nyilvántartásba vétele, helyi, illetve műemléki védelem alá helyeztetésének kezdeményezése és katalogizálása Magyarország határain belül és azon kívül is, és ezen épületek fennmaradásához, eredeti állapotukban való megmaradásához támogatás nyújtás.
A Millenium-templom tervezését Makovecz Imre egyébként díjmentesen vállalta el. Az építőművész tanítványát, Bogos Ernő csíkszeredai építészt kérte meg a részletes terv kidolgozására – tudhatjuk meg a Szent Kereszt plébánia internetes honlapján olvasható adatokból. Az építésnek 2001 szeptemberében kezdtek neki, és két év alatt be is fejezték. A templomot 2003. október 18-án Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József segédpüspök szentelte fel Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
Rédai Botond. Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Sikerre várva
Miközben a sajtóhírek és pártközlemények arról szólnak ezekben a napokban, hogy a romániai magyar közösséget érintő, e közösségnek nemcsak mai közérzetét, hanem a jövőjét is beárnyékoló megszorítások ügyében nincs lazulás, nem mutatkozik reménykeltő enyhülés és előrelépés, aközben a bukaresti hatalomba ismét bekérezkedett magyar párt vezetője elképesztő kijelentéssel lepte meg saját pártjának tagjait, híveit is.
„Országos szinten jól működik a Szociáldemokrata Párttal kötött kormányzási egyezség” – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke egy hétvégi interjúban. Amelynek apropóját megindokolni is fontosnak tartotta annak készítője: „A szövetség vezetőjét azok után kérdeztük, miután több, az erdélyi magyarság számára fontos ügyben úgy tűnik, a PSD csupán látszólag – vagy még annyira sem – tartja tiszteletben a március elején aláírt megállapodást.” A szószegések újabb sora: a Székelyföldet délről érintő autópályaszakasz (az észak-erdélyi sztráda része) nem épül meg, a marosvásárhelyi orvosin nem lesznek önálló magyar tanszékek, Maros megyének egyelőre nem lesz magyar prefektusa, Szilágynak és Biharnak sem alprefektusa, a nagyszabású magyar kulturális projektekre idén nem lesz központi támogatás stb. Kelemen erre csak hímezett-hámozott, ám az észak-erdélyi autópálya sorsát illetően optimizmusának adott hangot, pedig a félbe-szerbe hagyott építkezésen semmi mozgás. Csak az a papírlap zizeg, amit Szabó Ödön bihari képviselő lobogtat lépten-nyomon, ezen van állítólag kampányígéretként a sztrádaépítési koalíciós paktum. „Nincsenek illúzióink, hisz az RMDSZ-nek eddig is hihetetlen erőfeszítésében tellett a kormányzási partnereivel betartatni azok ígéreteit” – nyilatkozta a pártelnök, hozzátéve: „Csodavárásra most sem számítunk.” Nyilván azt akarta mondani, hogy csodára nem számít, de hogy várni se várjon semmit az erdélyi magyarság? Akkor miért kell egy korrupt, inkompetens, tehetetlen kormányba belépni? – kérdezik sokan, de Kelemen türelemre int: „Nem jó felállni, kiszállni, a harcot félúton feladni. Ez nem jellemző a magyarságra” – mondta, majd azt is, hogy „még voltak elvesztett csatáink, ám a háborút csak mi nyertük”.
Mi? Ki? Mikor? Mert mi, magyarok utoljára Hunyadi János vezetésével nyertünk háborút, már Mátyás király is csak csatákban tudott győzni… Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az űrlap alja
NAMISZ az ifjúsági partner
A Nagyváradi Magyar Ifjúsági Szervezet (NAMISZ) 2002-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a nagyváradi magyar fiatalok életminőségének javulását elősegítse, illetve hogy a fiatalok számára programokat biztosítson, ezáltal ne kelljen a négy fal között üljenek. A szervezet elnöke Fehér Tamás, aki 2013 tavaszán vette át a szervezet vezetését Szabó József akkori elnöktől.
A partnerség nagyon fontos a szervezet életében, partnerségre törekszik a NAMISZ minden olyan szervezettel, amelyekkel közös célkitűzéseket tud megfogalmazni, és tud segíteni a fiatalok életminőségének javításában, valamint pozitív életérzésének kialakításában akár szórakoztató programokon keresztül.
Ezért április-május folyamán aktív tevékenység zajlott. Az első partnerség eredménye a Nyuszi ül a parkban rendezvény volt. A rendezvényt Huszár István önkormányzati képviselő nyitotta meg, köszöntötte az egybegyűlteket, és egy közös visszaszámlálást követően ő adta meg a rajtot a legnépszerűbb program, a tojásvadászat kezdetéhez is. A Petőfi-park bokraiban több mint hétszáz színesre festett tojás volt elrejtve. A tíz tojást leggyorsabban összegyűjtő gyermekek ajándékcsomagot, az ennél kevesebbet találók pedig csokitojásokat és egyéb apróságokat kaptak a szervezőktől, és természetesen az összegyűjtött tojásokat is megtarthatták. A tojásvadászatot két fordulóban rendezett locsolóversmondó-verseny követte, amely során az óvodások és iskolások külön kategóriákban mérték össze tudásukat. A versmondóversenyt követően a helyszínen felállított színpadon a gyermekek és szüleik megtekinthették a Vörös Valér és a tojások című húsvéti műsort az 1-es számú magyar baptista gyülekezet Magocska bábcsoportjának előadásában, amely sok morális tanulsággal szolgált a kicsiknek. A bábcsoport tagjai ezt követően ajándék kifestőkönyveket és CD-ket osztogattak a nézőknek. A rendezvényen fellépett Baranyi Tünde fiatal népdalénekes is.
A programmal párhuzamosan nyuszi- és csibesimogatás, valamint kézműves-foglalkozás és rajzverseny is zajlott Kor Mária tanítónő vezetésével, aki több ígéretes tehetséget is felfedezett a kicsik között.
A második partnerségnek köszönhetően lett megszervezve az I. Nagyváradi Ifjúsági Bál, amelyen közel 250 ember vett részt április 26-án a Butoiul de aur étteremben. A harmadik partnerség eredménye a Varadinum rendezvénysorozaton való részvétel, mely során több programban, több szervezettel közösen keressük a módját annak, hogy minőségi rendezvényekkel járuljunk hozzá a nagyváradi magyar fiatalok kultúraigényeinek kielégítéséhez.
Az, hogy a NAMISZ ilyen sikeres programokat indított és lendületes rendezvényekkel nyithatta a tavaszt, annak köszönhető, hogy az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány döntő mértékben hozzájárult támogatásával az áprilisi és májusi programok megvalósulásához.
Nagyváradi Magyar Ifjúsági Szerveze. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Sógor Csaba: keresztény hitünk is európai érték
"Az egyházaknak Erdélyben helyenként hangsúlyosabb a jelenlétük a civil társadaloménál. Brüsszelben mindig el kell mondanunk, hogy nálunk erős egyházak vannak, amelyek fontos szerepet töltenek be a helyi közösségekben” – mutatott rá Sógor Csaba európai parlamenti képviselő héfő délután Székelyudvarhelyen, a Bocskai Házban megszervezett egyházi találkozón. -
"Az egyházaknak Erdélyben helyenként hangsúlyosabb a jelenlétük a civil társadaloménál. Brüsszelben mindig el kell mondanunk, hogy nálunk erős egyházak vannak, amelyek fontos szerepet töltenek be a helyi közösségekben” – mutatott rá Sógor Csaba európai parlamenti képviselő héfő délután Székelyudvarhelyen, a Bocskai Házban megszervezett egyházi találkozón. maszol.ro

Újabb román mítoszokat rombolt le Lucian Boia történész
Erdély és Románia 1918-as egyesülésének a mítoszait feszegeti Lucian Boia bukaresti történésznek az első világháborúról szóló új könyve.
Az Első világháború - Ellentmondások, paradoxonok, újraértelmezések (Primul razboi mondial. Controverse, paradoxuri, reinterpretari) című 120 oldalas történelmi esszéjét az elmúlt héten jelentette meg a bukaresti Humanitas könyvkiadó, és a szerző máris a média érdeklődésének a középpontjába került vele. A Ziuadecluj.ro kolozsvári portál kedden idézte a könyv legeredetibbnek vélt állításait, és történészeket reagáltatott ezekre.
A Bukaresti Tudományegyetem történész professzora a mítoszok kategóriájába sorolta, hogy az 1918-ban megvalósult nemzeti egység "több évszázados álma" lett volna a románoknak. Kijelentette, ha az állítás igaz lenne, a románok olyan korban vágytak volna a nemzeti egységre, amelyiknek sehol Európában nem volt ez a jellemzője.
A történész kíméletlenül ír az 1918. december elsejei Gyulafehérvári Nagygyűlésről is, amelyiken az erdélyi és magyarországi románok kinyilvánították a Romániával való egyesülést. "A Nagygyűlés nem pótolhatta a népszavazást, hiszen nemcsak a románok voltak jogosultak Erdély jövőjéről dönteni, hanem a tartomány valamennyi lakója. A lakosság majdnem felét tehát nem kérdezték meg, hogy akar-e Románia határai közé kerülni" - fogalmazott Lucian Boia.
A mítoszromboló könyveiről híres történész azt is megemlítette, hogy Erdély és Bukovina megszerzésével Románia lemondott Moldva Prúton túli részeiről. "Erdély és Bukovina elég meggyőző jutalom volt a másik román tartomány, Besszarábia teljes elfelejtéséhez. Az ugyanis szóba sem kerülhetett az Antanttal, azaz Oroszországgal kötött szerződés esetén" - fogalmazott a történész.
A kolozsvári portál által megszólaltatott történészek közül Ottmar Trașcă nyereségnek tartotta, hogy Lucian Boia új szemléletet hoz az ellentmondásos történelmi korok leírásában. Ion Novăcescu azonban nevetségesnek tartotta, hogy a bukaresti szerző négy évvel a nagy egyesülés centenáriuma előtt vitatni kezdi a Gyulafehérvári Nagygyűlés legitimitását. "Megvalósult a román egység, és ez egy letagadhatatlan történelmi tény" - tette hozzá Ion Novăcescu. maszol.ro

Jánó Mihály kötetét mutatják be a Székely Nemzeti Múzeumban
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében Jánó Mihály művészettörténész legújabb kötetének bemutatójára kerül sor május 2-án, pénteken, délután 5 órakor.
A gelencei Szent Imre műemléktemplom című kiadványt Csáki Árpád történész méltatja, aki a következőket írja a Háromszék Vármegye Kiadónál megjelent könyv kapcsán:
„A gelencei Szent Imre plébániatemplom mára Háromszék legismertebb, az ezredforduló szakszerű helyreállítási munkálatainak köszönhetően legjobb állapotban található középkori műemléképülete. Hírnevét elsősorban a nagy felületeken megőrződött, kompozíciójában itáliai előképekkel rendelkező falfestményeinek köszönheti, faragott kőemlékei, festett faberendezése, oltárai révén ugyanakkor a középkortól a „virágos reneszánszon” át egészen a barokk művészetéig követhetjük a szakrális tér alakulását/alakítását. Ezek széleskörű megismertetését szolgálja Jánó Mihály újabb kötete.” maszol.ro

Sike Lajos: Nem bombasiker
Mármint a határon túli magyaroknak a külföldön dolgozó magyarokhoz viszonyítva könnyített, leveles szavazása. A hivatalosan közölt adatok szerint 128 ezren küldték el az előre megkapott s a feladó döntését tartalmazó borítékot, ám ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az oda nem figyelés meg egyebek miatt minden negyedik szavazólapot érvényteleníteni kellett, akkor az eredmény még soványabb. Az érvényes voksok mindössze egy plusz képviselő állításához voltak elegendőek, ami viszont arra jó volt, hogy a Fidesznek újfent meglegyen a kétharmados többsége. Mivel az ország jogrendszerét már az előző ciklusban tejesen átszabták, talán taktikai okokból jobb lett volna, ha még sincs kétharmad, mert ez erős muníciót adott a nyugati sajtónak ahhoz, hogy Orbánékat a választási törvény teljes saját képükre való formálásával vádolja. Mellesleg nem is csak a külföldi megfigyelők ámulnak azon: hogyan lehet 45 százalékos szavazatból 67 százalékos, vagyis kétharmados parlamenti többséget csinálni? Ilyet még a trükkösségükről méltán elhíresült román jogalkotók sem produkáltak választási törvényükben...
Ám térjünk vissza a határon-túliak szavazatához. Nem hogy nem volt az a bombasiker, amire a pesti kormánypártiak az anyaországi adófizetők pénzén csapott igen erős kampány okán számítottak, de még közepes siker sem. Gondoljuk csak el, divatos szóhasználattal élve, az elcsatolt részeken élő közel kétmilliós magyarságnak alig 0,61 százaléka fejezte ki akaratát, hogy milyen pártot kíván az anyaország élére! A kettős állampolgárságot elnyert félmilliónak is alig több mint egynegyede. Az ismerőseimtől és a környezetemben élőktől kapott információk szerint elsősorban azok szavaztak, akik kitelepült családtagjaik vagy üzleti kapcsolataik révén is kötődnek az anyaországhoz. Nem túlzás, amit a média hangoztat: csak Erdélyből mintegy kétszázezren költöztek át a rendszerváltás óta. Itt maradt hozzátartozóik most a szavazatokat vivő levelekből is beazonosítható címük által az ottani hatóságoknak bizonyíthatják, hogy „jó magyarok”. Még akkor is, ha az állampolgárság és a szavazás közjogilag nem azonos a nemzethez való tartozással. Ám a választás okán mesterségesen felfokozott nemzeti érzés ezt nem veszi tudomásul.
A nem szavazó nagy többséget viszont nem annyira az érzelmek, sokkal inkább a racionalitás vezeti. Még azokat is, akik soha nem hallottak Széchenyi mostanában alig idézett mondásáról, ami főművében, a Hitelben olvasható: ”Az embereket nem annyira a nemzeti érzület, sokkal inkább az erkölcsi és az anyagi haszon motiválja!”
Bizony, nagyon is jól látja sok-sok erdélyi magyar, hogy az ő sorsa nem a kettős állampolgárságtól, s még kevésbé a budapesti kormány vagy országgyűlés által hozott intézkedésektől, különösképpen nem a nagy magyar kiszólásoktól és üzenetektől javulhat, de először, másodszor és harmadszor is (tetszik, nem tetszik) Bukarest döntéseitől. Ha ott vagyunk a döntéseknél, mint most is, akkor jobban tudjuk befolyásolni, hogy elfogadható vagy csak kevésbé rossz döntések szülessenek.
Budapestről egy idő óta mintha nem akarnák látni, hogy a két ország viszonya ugyancsak kihat az erdélyi magyarok helyzetére. (A kettős állampolgárság glóriája nem engedte, hogy erre is figyeljenek?) Korábban létezett az egyszer itt, máskor ott közös kormányülések intézménye, ami egy ideig elég jól működött. 2010 után Budapestről úgy vélték, hogy e nélkül is mennek a dolgok. Volt alkalmunk megtapasztalni, mit hoztak az olyan egyoldalú akciók, mint rosszul elsült Nyirő-temetés („itt az urna, hol az urna?”) vagy a bálványosi „szabadszájúság”, nem beszélve a magyar szélsőséges jobboldal romániai randalírozásáról. S nem volt közös kormányülés, hogy az ilyeneket megbeszéljék.
Sokan attól tartunk, ha a két (stratégiailag is baráti!) ország hivatalos kapcsolata az új Magyar kormány felállása után sem javul érezhetően, s nem lesznek gyakoribbak a találkozások (amiben az RMDSZ most segíthet!), akkor a kettős állampolgárság minden haszon nélkül való, csak szimbolikus marad. Ugye, nem ezt akaratuk?! maszol.ro

Határtalanul: kevés magyar diák jut el Székelyföldig
A Bethlen Gábor Alap által harmadik alkalommal kiírt Határtalanul programja nagy népszerűségnek örvend a magyarországi iskolák körében. Erdély listavezető a a határon túli területek között, ám ezen belül Székelyföldre már jóval kevesebb diákcsoport érkezik. Idegenvezetők, helyi szervezők, diákok beszélnek arról, hogy miért.
Sok iskola él a Határtalanul lehetőséggel, anyagilag ugyanis nagyon megéri a diákoknak a kirándulás, mivel az Emberi Erőforrások Minisztériuma állja a gyerekek utaztatását és szállásdíját, a diákoknak csak az étkezést, a belépők árát, illetve a költőpénzt kell fedezni.
Erdély a legnépszerűbb, majd Felvidék, Délvidék következik a preferencialistán. A leginkább háttérbe szoruló helyszín Kárpátalja, egyrészt az útlevél-kötelezettség, másrészt a háborús helyzet miatt. Az idei, Kárpátaljára tervezett látogatások mind elmaradtak, a csoportokat átszervezték más területekre, számol be a programról a székelyföldi Sebestyén Zita, a magyarországi Talabor utazási iroda erdélyi referense.
Népszerű és hatékony a program
„Az iskolák többsége kihasználja ezt a lehetőséget, évről évre egyre többen vannak, megírják a pályázatokat és részt vesznek a programon, ezért idéntől a kormány is több pénzt szán erre. Első esztendőben alig öt csoportunk volt Erdélyben, két év alatt azonban megnégyszereződött ez a szám. Nagyon sok iskola szívesen foglalkoztat utazási irodákat, akik vállalják a teljes szervezést, mentesítve ez alól a pedagógusokat” – mondta Sebestyén Zita idegenvezető, aki éppen Székelyföld látványosságait mutatja be egy közel ötvenfős diákcsoportnak.
Az idegenvezető szerint a Határtalanul program hatékonysága évek múltán lesz mérhető. "Nagyon zsúfolt a program, nagyon sok helyszínt meglátogatunk, katonás a tempó, és egyértelmű, hogy nem tudnak mindent megjegyezni. De amikor a jelenlegi tizenévesből huszonéves lesz, akkor valószínű, hogy más értékrend szerint gondol majd ezekre a kirándulásokra és a magyarok lakta Kárpát-medencei területekre" – magyarázta.
Kevesen látogatják Székelyföldet
Erdély megtekintése sok iskola temérdek osztályánál ki lett pipálva, ám a statisztika azt mutatja, leginkább a határhoz közeli vidékeket járják be a magyarországi diákok, elsősorban Máramaros, Partium területeit: Nagyváradon át érkeznek be Erdélybe, majd Kolozsváron át és Déván keresztül Arad irányában utaznak haza.
Az idei program úgy alakult, hogy húszból csupán egy csoport érkezik Székelyföldre. Az idegenvezető szerint ennek oka elsősorban a távolság, a hosszabb utazás miatt, hiszen a több napos program több pénzt is igényel, azonban a gyerekek számára megengedett önrész stabil, nem lehet növelni az útvonal függvényében.
„Ha egy iskolának van egy talpraesett igazgatója, aki ismeri Székelyföldet, és tudja, hogy érdemes kikerülni idáig, akkor ő ragaszkodik hozzá, hogy ide jöjjenek a gyerekek. A többség azonban, akik nem tudják, mi van itt, megjárják az erdélyi kisebb utat és ezzel a program ki van pipálva” – mondta Sebestyén Zita.
Zsúfolt program, tele látnivalóval
A program nagyon kötött és zsúfolt, de az idegenvezető szerint teljesíteni kell, "ha törik ha szakad, ha esik, ha havaz". Történelmi, kulturális, földrajzi látványosságok együtt kapnak helyet a körútban.
A Székelyföld célpontú úton Nagyváradon a székesegyház, a püspöki palota, a kanonok-sor, a Szigligeti színház, a Saspalota, majd a Királyhágón keresztül Kolozsváron Mátyás király szülőháza és szobra, a Szent Mihály templom, a Házsongárdi temető látogatható. Ezt követi egy hosszú és kimerítő utazás Gyergyó vidékére, ahol olyan nevezetességeket csodálhatnak meg a diákok, mint a Gyilkostó, a Békás- szoros, a Madéfalvi veszedelem emlékműve, a Szent Anna tó, Mohos tőzegláp, Sóvidék, Parajd, Szováta, Udvarhely, Farkaslaka.
A hazafelé vezető út Marosvécsen visz át, ahol Wass Albert emlékhelye, Marosvásárhely látnivalói kapnak teret az utolsó napon. Mivel a látnivalók mellett az is fontos, hogy a magyarországi gyerekek itteniekkel találkozzanak, meglátogatták a Böjte Csaba által létrehozott gyergyószárhegyi gyerekotthont is.
Ha jó a szervezés, jó a látogatottság
Gyergyó vidékén a legkeresettebb helyszín Újfalu: a program indulása óta közel ezer diákot fogadtak itt: 2012-ben százan két iskolából, egy év múlva már 324-en öt iskolából érkeztek gyerekek és idénre is van már kétszáz jelentkező. A következő évre, amennyiben a pályázatok nyertesek lesznek, további 250-300 személyt várnak ide.
2011-ben a Határtalanul! program keretében két felhívás került meghirdetésre: a Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre és az Együttműködések magyar szakképző iskolák között. Az elsőben a nappali tagozatos, alapfokú képzés hetedik évfolyamán tanuló magyarországi diákok határon túli magyarlakta területekre irányuló tanulmányútja került támogatásra, míg a nagyobbaknak szóló a magyarországi és a határon túli magyar tannyelvű, nappali tagozatos, középfokú szakképzésben résztvevő diákok olyan együttműködését támogatta, amely egy magyarországi iskola, valamint egy határon túli magyar tannyelvű partnerintézmény együttes részvételével valósult meg.
A Határtalanul számokban
2012-ben 743-an nyújtottak be pályázatot, ebből 433 nyert támogatást. 465,3 millió Ft keretösszegből 30 millió Ft egyedi támogatás, 435,3 millió Ft pályázati konstrukció alapján nyújtott támogatás volt, ebből a pénzből 17 233 diák és 1 840 tanár utazását sikerült támogatni.
2012-ben a Bethlen Gábor Alap bizottságának döntése értelmében a Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek c. felhívás keretében 330 pályázat, az Együttműködés szakképző iskolák között felhívásban 65 pályázat, míg az Együttműködés gimnáziumok között felhívásban 38 pályázat nyert el támogatást. 2013-ban a 713 benyújtott pályázatból 393 nyert támogatást, 17 034 diák és 1 919 tanár utazását sikerült támogatni. maszol.ro

Június 4-re Kárpát-medencei utazást pályázhatnak diákok
Kárpát-medencei magyar középiskolásoknak hirdet diákutaztatási pályázatot a Rákóczi Szövetség a június 4-i Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.
A szervezet MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a program célja, hogy a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyar középiskolások ellátogassanak egy másik Kárpát-medencei ország településén működő magyar középiskolához, és így minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a diákok, tanárok, illetve intézmények között.
A programot idén is pályázati formában hirdette meg a Rákóczi Szövetség, amelyre bármely Kárpát-medencei középiskola jelentkezhet. A pályázat feltétele, hogy az utazó középiskolás csoport a Kárpát-medencében legalább egy határt átlépjen és egy másik iskolával közös programot szervezzen június 4-én. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség - az utazásban résztvevő diákok számától függően - 100, 150 vagy 200 ezer forint utazási támogatást ajánl fel, illetve igény szerint segít a fogadó iskola közvetítésében - írták. maszol.ro/MTI

Magyar feliratokat ragasztottak ki a sepsiszentgyörgyi állomáson az EMI-sek
"Megelégelve a nyelvi jogok teljes körű érvényesülésének elmaradását" a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson, magyar nyelvű öntapadós matricákat helyeztek ki a román feliratúak mellé az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének aktivistái.
A Székelyhon tudósítása szerint a matricák ugyanolyan méretűek és színűek, mint a román táblák, az aktivisták úgy tervezeték meg ezeket, hogy akár helyben is maradhatnak, ha a vasútállomás számára problémát jelent a kétnyelvű táblák kihelyezése.
A szervezet elnöke úgy nyilatkozott, hogy többek között nehezményezik azt is, hogy a hangosbemondóban csak románul jelentik be a vonatok közlekedését illető információkat.
Korábban az állomás vezetősége az EMI-t a brassói régióközponthoz irányította, mert úgy véli, helyi szinten nem tehetnek semmit a kétnyelvűség ügyében. (székelyhon) maszol.ro

Szatmári Ferenc: A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség
A népművészet, mint nemzeti értékeink kifejezője, megtartó ereje is egyben, amiről nem elég beszélni, hanem tenni is kell érte ünnepeken és a mindennapokban. Éltetni kell. Mert amit nem óvunk, az óhatatlanul elvész az időben.
Az erdélyi alkotó népművészek tudatában vannak: ha nincs erdélyi magyar népművészet, az annyi, mintha saját fizikai létünket kérdőjeleznénk meg. A népművészet anyanyelvünk után talán legdrágább nemzeti kincsünk, amelynek léte mindnyájunk felelőssége, amit kulturális intézményeink, szakmai és civil szervezeteink révén közös erőfeszítéssel kell felvállalnunk. Az alkotói kedvet minden lehető eszközzel ébren kell tartani, mert alkotók nélkül nincsen egylet, de szövetség sincs, alkotás nélkül pedig nincsen népművészet.
Erdélyben a tárgyi népművészet nem áll a kulturális intézmények érdeklődésének homlokterében, talán mert nem lehet színpadra állítani, nem lehet a folyamatos közművelődési munkát pótló falunapok látványos programjaiba beépíteni. A folklór más területeit egységesebben lehet művelni, mivel csoportos a tánc, a dal, de a tárgyi népművészet egyénileg valósul meg. A tárgyi népművészettel ma kizárólag a civil szervezetek foglalkoznak. Az állami intézmények csendes szemlélői a civil szerveződések által megvalósított munkának, de működésüket az esetek többségében sem anyagilag, sem erkölcsileg nem támogatják.
Ennek oka többek között az, hogy a hivatásos szakemberek alapvetően a múlt elemzésével foglalkoznak, méltatlannak, szükségtelennek tartják napjaink jelenségeinek vizsgálatát. A gyakorló népművészek viszont valamilyen szintű együttműködést igényelnének, szívesen vennék az élő népművészettel kapcsolatos alapfogalmak tisztázását. Úgy véljük, méltányolni kéne a gyakorló népművészek abbéli óhaját, hogy szakmai segítséget igényelnek munkájukban.
Új irányzatok vannak kialakulóban, a régiek pedig állandóan változnak. Mindennek ellenére Erdély – mint a történelemben oly sokszor – saját útján szeretne járni, az új elfogadásával párhuzamosan a régi alkotására szeretné buzdítani a legtöbb alkotót, alighanem a Kósa László által megfogalmazott modell szerint, hiszen „tévedés azt állítani, hogy a nemzeti kultúra a népi műveltségre épül. Ha viszont hiányozna a nemzeti művelődésből, az olyan volna, mint a sótlan étel: ízetlen és jellegtelen. A néphagyomány paraszti kultúraként lehanyatlott, de nem szűnt meg mint közösségi műveltség, és nemzeti kultúránkba ötvöződve így van jelen.”
A népi kultúra hagyományos átadásának természetes folyamata megtört ugyan, de megmaradt az értékek megőrzésének óhaja. A hagyomány tehát olyan érték, ami rendet, célszerűséget és biztonságot adhat az életünknek. Minden erőnkkel a népi alkotások hagyományos voltát kell hangsúlyoznunk az iparművészeti törekvésekkel szemben, mert ez felel meg Erdély szellemiségének, az erdélyi kultúrának.
A nemzet kultúrájának meghatározó része saját népművészetének alapos ismerete, művelése, szeretete, mert ez erősíti a nemzeti összetartozást. Ezért feladatunk a népművészeti hagyomány gyűjtése, megismerése, feldolgozása és továbbéltetése. Ráadásul az Európai Unió tagjaként népművészetünkkel, annak értékeivel gazdagítjuk a sokszínű európai kultúrát.
Ezekből kiindulva, és egyesületi önszerveződésre alapozva, 1995-ben sikerült megteremteni a legitim, demokratikus vezetőséggel bíró Romániai Magyar Népművészeti Szövetséget (RMNSZ), amely a szervezett népi kultúra letéteményese óhajt lenni. Így az EMKE társszervezeteként működik, mint a közművelődés népművészeti ágazatát összehangoló szakmai szövetség. Az erdélyi magyar közművelődésben tehát viszonylag korán megjelent az RMNSZ. Kezdetben Bandi Dezső szervezte az EMKE égisze alatt 1994. május 28–29-én, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban az erdélyi magyar fafaragók országos tanácskozását. A jelenlevők sok értékes előadást hallgathattak meg, de figyelmük mindvégig arra irányult, hogy miként lehetne valamiféle szervezetbe tömörülni, amelyben megőrizhetik a hagyományokat. Tankó Albert, a Székelyudvarhelyi Fafaragók Körének elnöke vetített képekben mutatta be a szervezet tagjainak alkotásait, és pártolta egy szövetség létrehozásának lehetőségét, amelyben valahány szakágazat képviseltetné magát. Így lett legfőbb támogatója Bandi Dezső kezdeményezésének, amelynek célja megfelelő jogi keretet biztosítani egy lelkes civil csoportosulásnak.
Megfelelő előkészületek után 1995. szeptember 30-án az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum adott otthont az alakuló ülés közel száz résztvevőjének. Az eseményen már valahány szakágazat képviseltette magát. Egyik legvitatottabb kérdés volt a szövetség mibenléte. Szövetség lett, hiszen akkorra már három egylet társult, de az alapszabály lehetőséget adott arra is, hogy természetes személyek is társulhassanak, olyanok, akiknek nincsen lehetőségük valamelyik helyi egyletben tevékenykedni. Az viszont már nem képezte vita tárgyát, hogy a székhely Székelyudvarhely lesz, és Tankó Albert az alapító elnök. A szövetség nevét első változatban erdélyinek javasolták, mivel a közhasználatban ez a leginkább elfogadott. A vita során azonban felmerült annak lehetősége, hogy a moldovai csángók is bekapcsolódhassanak a szervezeti életbe, számukra is biztosítva a szakmai érdekképviseletet. Így történt, hogy végül is a romániaira voksoltak az alakuló közgyűlés résztvevői. Sajnálatos módon a csángókkal azóta sem alakult ki az óhajtott együttműködés. Az egyletek tagjai lehetnek gyakorló népművészek, tiszteletbeli tagok, vagy akár pártoló tagok. A tagszervezetek képezik az alapot, a szövetség pedig próbálja összehangolni a sokszínű, sokféleképpen gondolkodó tagságot. A gyakorló népművészek képezik a helyi szervezetek tagságát, ezek a helyi tagszervezetek pedig a szövetség tagjai. Az RMNSZ tagja a budapesti székhelyű Népművészeti Egyesületek Szövetségének. Így lesz kerek a Kárpát-medencei magyar népművészek szervezete.
A kezdeti lelkesedés után tapasztalnunk kell, hogy mégsem tesszük teljes szívvel, amit kellene, vagyis a hagyományaiban bomlásnak indult közösségekben kevesen vállalják a hagyományőrzők szerepét. Igazi szakmai tudást igénylő munkásságunkba tájainkon feltűnően kevés értelmiségi kapcsolódik be. Pedig erre nemcsak szükség van, de számtalan lehetőség is nyílik, kezdve a személyes példaadástól, gyermekeink, unokáink nevelésétől lakásunk, kertünk, munkahelyünk berendezésétől kulturális szokásaink megéléséig és megismertetéséig.
Megtapasztalhattuk, hogy a többségi nemzet közművelődési intézményei nem igazán értünk léteznek, de ennél is fájóbb, hogy anyanyelvi kulturális intézményeink sem hajlandók a népi hagyományok védelmével foglalkozni, és bennünket méltó partnernek tekinteni. Mindezek ellenére mi továbbra is arra törekszünk, hogy a hagyománnyal kapcsolatos célkitűzéseinket ismertessük, kapcsolatokat alakítsunk ki, népművészeti értékeinket a jövő számára megmentsük, és ezáltal is közösségünk fennmaradását szolgáljuk.
A népművészet, mint eszmei érték
Az anyanyelv után nemzeti kultúránk egyik legfontosabb összetevőjének tartjuk a népi kultúrát. Ezen belül a tárgyi népművészetnek is igen jelentős szerepet tulajdonítunk, amit sajátos kifejező eszközeivel valóságos tárgyi anyanyelvünknek tekinthetünk. Hiszen szavak helyett a népi alkotások sajátos kifejezésformái a népi gondolkodásnak, a népléleknek.
Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a mai falu városi modelleket utánoz, a város pedig nem kötődik a falusi hagyományokhoz. A népi mesterségek elpusztulása szinte elkerülhetetlen a gyakorló öreg népi mesterek távozásával. De azt is látni kell, hogy egy nemzeti közösség egyebek mellett saját tárgyi kultúrájának jellemzői révén különbözteti meg magát a másokétól. A népművészet akár a jövő alapja is lehet, mivel nem csupán romantikus hazafiságunk, hanem egészséges kulturális identitásunk része, alapvető nemzeti sajátosságok megtartását és fejlődését biztosíthatja. Így segít magyarnak lenni, mivel a népi kultúra a modern világ számos romboló hatásának van kitéve, amire hatékonyan csak a hagyományainkban megtestesülő kulturális sajátosságainkkal válaszolhatunk.
Aki népművész címet kap, annak nem csak a szerszámot kell mesterien forgatnia, hanem nagyon kell ismernie a népi alkotás ismérveit, hogy munkája eredménye valóban népművészeti értékű legyen. A szépérzék, a jó ízlés alakítására éppen a népművészet a legalkalmasabb. Mert a népművészet sok száz meg ezer éves fejlődés eredménye, így mondhatni, sűrítve tartalmazza a jó ízlés alapanyagait. Mert kifejezésmódjában tömör és mindig csak a lényegről szól. Felépítésében logikus, mindig gyakorlati célt követ.
A szakirodalom alapvetően a múlt elemzésével foglalkozik, és szükségtelennek tartja a jelennel foglalkozni, de legfőképpen a gyakorló népművészekkel együttműködni, az élő népművészettel kapcsolatos alapfogalmak tisztázását felvállalni. Sokan úgy vélik, hogy a népművészet ma inkább divat, vagy nosztalgia, mint szükségletet kielégítő alkotási folyamat. Ezért mosódnak össze olyan fogalmak, mint népművészet és kézművesség, tárgyalkotó népművészet és díszítőművészet, népművészet és népi iparművészet. Márpedig a mai népművészet a több évezredes népművészet változatlan továbbélése. Ez az elv és módszertan minden újítás elvetését, a hagyományok szigorú tiszteletben tartását követeli meg, voltaképpen ez maga a hagyományőrzés. Másfelől a népművészet minden átalakulás ellenére változatlan értékű lényeg, változatlan szerkezet, amely megmaradása érdekében ma is újabb tárgyak, illetve mai funkciónak megfelelő tárgyak alkotását igényli. Így határozható meg tömören a népi iparművészet. Az igazi alkotó egyéniség megtalálja annak a módját, hogy értékes egésszé illessze össze a hagyomány szellemét a korszerűség követelményeivel. Ha egy alkotás kapcsolódik a hagyományhoz, azért még megfelelhet a modernség, a korszerűség követelményeinek is.
Feltörekvőben van egy nem elhanyagolható réteg, amely naivaknak tartja az eszmékért küzdőket, és lényegében pénzkeresési lehetőséget lát az alkotás helyébe lépő kézműves tevékenységében. Természetes, hogy az alkotó pénzt is szeretne munkájáért, nem fogadható viszont el, ha csak a pénz érdekli. El kell fogadni, sőt tisztelni kell azokat, akik értéket teremtenek, hagyományt őriznek, és művészi tárgyat alkotnak. A hajdani népművész számára a szép és hasznos dolgok készítése alkalmi, sok örömet szerző tevékenységet jelentett, veleszületett hajlamainak és képességeinek kifejezése révén. Gondolatainak és érzelmeinek művészi megfogalmazása eredményezte az alkotásait, a kor szemléletét önmaga tudatán átszőve álmodta meg a hasznos és szép tárgyat, készségei, tehetsége, jártassága adva hozzá erőt, megoldást. Nem tanulta, eltanulta a mesterséget, az egész alkotási folyamatot.
Az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt kapott a monumentalitás igénye, amely székely kapuk felállításában, kopjafák temetőkbe, közterekre való elhelyezésében nyilvánul meg. Megrendelők és faragók, szemlélők és méltatók ugyancsak nagyot hibáznak, ha kellő ismeretek hiányában, elnézően viszonyulnak az alkotásokhoz. Sajnos, az alkotási folyamatot nem előzik meg szakmai viták, nem alakult ki az a réteg, amely már a tervezeti szakaszban véleményezné a tárgyakat. Így minden lehetőség adott, hogy bármilyen egyéni elképzelés érvényesülhessen, mivel ki-ki hozzáértőnek tartja magát. Sokkal nagyobb felelőséggel kellene kezelni ezt a kérdést, hiszen a ma faragott kapu vagy kopjafa az évek múlásával úgy lesz műemlék, amilyennek ma készül: jól-rosszul, de nem minden esetben válik műértékké.
Gyakorló népművészek szövetsége
Eredményeinket igen nagy áldozatok árán értük el. Igen sok meg nem értéssel találkoztunk, talán, mert nem tudtunk kellő hangsúlyt adni óhajunknak, hogy mi a magyar népművészetért szállunk síkra, és kellő méltósággal akarjuk képviselni erdélyi sajátosságainkat. Nem rendelkezünk sem műszaki-anyagi bázissal, sem oktatói hálózattal, és híjával vagyunk a pénzügyi támogatásnak is. A hagyományos ismeretátadást helyettesítő, annak mélységeiből táplálkozó intézményes rendszer kiépítése pedig még távlatokban sem remélhető. Ezért a világháló adta lehetőségek felhasználásával egy sajátos oktatási formát indítunk útjára a közeljövőben. Megteremtjük annak a lehetőségét, hogy a szövetség tagjai honlapon, levelezőlistán vagy nyomtatott anyagok révén elméleti ismeretekhez jussanak. A közlésre kerülő előadások egyaránt szólnak kezdőknek és haladóknak, a tagok pedig kérdéseket tehetnek fel majd a honlapon, hogy valós párbeszéd alakulhasson ki. Az ismeretek elsajátítását segíti továbbá, ha a honlap látogatói véleményezik a bemutatott tárgyakat, a népművészet, mint valódi közösségi kultúra szellemiségének megfelelően.
A szövetség tagszervezetei szakmai fórumokat szerveznek. Ezek a fórumok ugyancsak fontosak az emberi kapcsolatok erősítése szempontjából, de jelentősen hozzájárulnak a véleménycserék révén az ismeretek elmélyítéséhez is. A tagszervezetekkel közösen szakmai alkotótáborokat szervezünk, amelyek alkalmasak az elméleti ismeretek gyakorlatban való alkalmazására.
Az erdélyi magyar népművészeti oktatásban résztvevők nem alkotnak egy átfogó rendszert. Hiányzik belőle a motiváció, a támogatás, az oktatók és minden más, amire szükség volna. Az oktatás hiánya miatt erős individualista hatásoknak van kitéve az, ami egykor kizárólagosan közösségi érték volt. Ezt a folyamatot igen nagy erőfeszítések révén lehet már kordában tartani oktatással, zsűrizésekkel, a meghívásos alapon történő vásáros rendezvényekkel.
Mint minden időkben, így napjainkban is születnek remekművek és léteznek gyengébb munkák is. A tehetségesebbek, a tanulásra több időt szentelők, az alkotáshoz alázattal viszonyulók számára csak az utóbbi időben nyílott lehetőség, hogy kis számban ugyan, de elismerésben részesüljenek.
Így részesült az UNESCO Élő Szellemi Örökség-díjban a romániai bizottság által Páll Antal korondi fazekas. A javaslatot a szövetség tette meg, mivel úgy vélte, hogy a díjazott egyszerre védője a szellemi örökségnek, egyben alkotója és továbbadója, illetve kitűnő megjelenítője is. Magyar állami kitüntetésben részesült Sütő Levente bútorfestő Vargyasról, akinek a Népművészet Mestere-díjat adományozták.
Az RMNSZ saját díjazási rendszere keretében 2001 óta a következő díjakat és címeket adományozta: dr. Kós Károly érdemérmet Tankó Albert alapító elnöknek, valamint dr. Kardalus János és Farkas Irén néprajzkutatóknak. Életmű-díjban részesült 24 alkotó, a népművészeti alkotási terület kiváló mestere címet 23, a népművészeti alkotási terület mestere címet 34 alkotónak nyújtottuk át. Célunk, hogy a közeljövőben valamely országos vagy regionális szervvel közösen adományozhassuk évente az Erdélyi Magyar Népművészet Mestere címet. Művelődés (Kolozsvár)

Jogainkból nem engedünk!
A Kovászna Megyei Törvényszék határozata, valamint a Brassói Táblabíróság azt megerősítő végzése alapján el kell távolítani a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban tavaly felvont székely lobogót. Mivel a központosított román hatalom a rá jellemző sunyisággal ismét a törvénybírákkal mondatja ki az ellenünk irányuló, s ezért általa nehezen vállalható utasításokat, mindenki előtt világossá kell tenni, hogy Bukarest áll az újabb magyarellenes támadás mögött.
Bár nem új keletű, így akár hozzá is szokhattunk volna, de nem tettük, így ki kell mondanunk, nyilvánosan és jól érthetően, hogy ez a magatartás és a mögötte megbújó szándék számunkra felháborító, elfogadhatatlan és vérlázító, éppen ezért elutasítjuk, és többé nem kérünk belőle. Felháborító a román állam vezetőinek hozzánk való viszonyulása, mert igényeinket és elvárásainkat sarokba rúgva, gyarmatosítóként viselkednek velünk.
Elfogadhatatlan az a hazugságáradat, melyet egy aprólékosan kidolgozott ördögi terv részeként a médiából naponta a nyakunkba zúdítanak, hiszen gyűlöletet szítanak vele, és ellenünk hangolják a velünk együtt élő románokat. Vérlázító, amint akaratunkat semmibe véve és érzelmeinkbe belegázolva, hatalmi szóval tiltják ki tereinkről a hovatartozásunkat kifejező nemzeti jelképeinket.
Mi, erdélyi magyarok és székely magyarok az elmúlt 94 év alatt a román határok mögé kényszerítésünk ellenére is számtalanszor bebizonyítottuk, hogy békeszerető, befogadó, együttélésre képes, segítőkész és dolgos nép vagyunk, azonban azt senki se várja el tőlünk, hogy a látszatbarátság kedvéért, lemondva nyelvünkről, szokásainkról és tulajdonunkról, megtagadjuk önmagunkat. Már csak azért sem, mert egy barátnak nem lehetnek a társával szemben ilyen és ehhez hasonló elvárásai.
Ugyanakkor a békeszeretet sem tévesztendő össze a gyávasággal, a befogadás és harmonikus együttélésre való törekvés a behódolással, valamint a segítőkészség és munkaszeretet a szolgasággal. Édes anyanyelvünk használata, szülőföldünk birtoklása, nemzeti jelképeink tisztelete és használata nem képezheti alku tárgyát és nem is fogja képezni soha! És jó lenne, ha ezt a bukaresti hatalom birtokosai is az eszükbe vésnék végre!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Hol a mai veréb?
Nem csitul a magyarellenesség az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával, pedig a szociáldemokratákkal megkötött paktumot megelőzően ez volt a szövetség vezetőinek egyik legfontosabb érve: amikor hatalmon vannak, visszafogottabbá válik a román nacionalizmus, nő a magyar emberek biztonságérzete.
Ez idáig jóformán semmi nem valósult meg a papírra fektetett vagy szóban megfogalmazott ígéretekből. A marosvásárhelyi orvosi egyetem ügye megoldás nélkül feneklett meg, az észak-erdélyi autópálya gyorsforgalmi úttá silányult, Maros megyének nincs magyar prefektusa, pénz csurrant-cseppent, de csak a kormány eddigi tartozása, a székely zászlót, a szimbólumokat ugyanúgy üldözik, mint korábban, a parlament elé terjesztett törvény egyfajta kibúvót jelenthet (ha egyáltalán elfogadják), de tisztességes, egyenes megoldást nem. Annak kell örvendenünk, hogy Uzon esetében beérték a kék-arany lobogó eltávolításával, büntetést nem fizettetnek a polgármesterrel, s nem rögtön, hanem talán csak a városünnep után szereltetik le Sepsiszentgyörgy központjából a székely zászlót, illetve hogy kormánypárti politikusok nem, csak félhivatalos szószólóik, no meg az ellenzékiek gyaláznak bennünket élő egyenes adásban. Az RMDSZ vezetői mégis elégedettek – kampányban mi mást is mondhatnának –, csodát ugyan nem ígérnek, de szerintük szépen, lassan, türelemmel minden megoldódik. Csakhogy éppen az idő és a türelem van fogytán. A sok kérdésre gyógyírt jelentő autonómia ügye ismét fiókba került, jó mélyre, hírt sem hallani az RMDSZ által ígért törvénytervezetről, nyoma sincs az oly sokat emlegetett román–magyar párbeszédnek, mi több, szövetségesük, az MPP háromszéki elnöke december elsejére tervez tüntetést, idejekorán lefoglalva a helyi románság ünnepségének helyszínét. Ily gesztusokkal nehéz lesz meggyőzni őket arról, hogy közös érdek, közös haszon Székelyföld autonómiája. A magyar önkormányzatok még arra sem hajlandóak, hogy állásfoglalásban jelezzék: a Székelyföld nevű közigazgatási egységhez akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolja az autonómiát, és amelynek területén a magyar is hivatalos nyelv. A Székely Nemzeti Tanács februári felhívására eddig csupán három Gyergyó környéki tanács válaszolt. Feladták hát a holnapi túzokot, és még mai veréb sem igazán pottyan helyette. Csodákra rég nem várunk, de egy kis valós reménysugár azért jót tenne. A magyar emberek biztonságérzetének is. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgy tud emlékezni (A kommunista diktatúra áldozatai)
Nagyszámú, főleg idős érdeklődő jelenlétében tegnap felavatták a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékházát Sepsiszentgyörgyön a Beör-palota alagsorában. A falakon megtekinthető kiállítás mellett több olyan helyiséget alakítottak ki, amelyek a szenvedésre emlékeztetnek: vallatószoba, börtöncella vaságyakkal, szalmazsákkal és eredeti, Jilaváról beszerzett csíkos rabruhával, cella priccsel, szűk sötétzárka, szigorított zárka láncos bilinccsel.
A pannókon fényképek, dokumentummásolatok a különböző elítélt csoportok irataiból, besúgói jelentések, fogságból hazaírt levelek láthatók. Utóbbiakban fellelhető a foglyok némelyikének leleményessége, Harai Pál úgy címezte haza, Szentkatolnára a lapot, hogy Gumicsizmát utca 42. szám, vagy egy másik fogoly a néhány soros román szöveg után úgy írta alá: Czigit, Bundikát, más meg: Ezerbagót. A megnyitón közreműködött a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósnégyese – Barabás Dorottya (hegedű), Mihály Zsolt (hegedű), Kovács Arnold (cselló), Lőfi Gellért (brácsa) –, valamint Vadas Bernadett és Paul Grossa.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere kijelentette, Sepsiszentgyörgy tud emlékezni, és elmondta, 1956-os emlékművet, majd emlékparkot, ma börtönmúzeumot avattunk, jövő héten holokauszt-emlékpark következik. Fontosnak tartja, hogy minden fiatal ellátogasson ide, és lássa, nem is olyan régen mivel járt az, ha valaki vállalta véleményét. Azért fontos emlékezni arra, ami ’56-ban történt, mert tudatosítani kell, mennyire fontos a szólásszabadság. A polgármester ’56-nak egy másik tanulságára is felhívta a figyelmet: hatvan év nem volt elég a román hatalom számára, hogy megértse, a székelyeket nem lehet megtörni, nem lehet jogi, közigazgatási eszközökkel elérni, hogy ne szeressük szülőföldünket, szimbólumainkat, Székelyföldet. Hiába ítélte el a parlament a kommunizmust, az olyan hatalom nem tud hiteles lenni, amely nem változtat radikálisan módszerein, nem tud hiteles lenni a demokrácia, amikor 2014-ben arról beszélünk, kit hol hallgatnak le, vagy nem loboghat Sepsiszentgyörgyön, Székelyföldön a székely zászló. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja úgy fogalmazott, ez a hely látszólag a múltra emlékeztet, valójában a mindenkori terror valóságos mivoltára figyelmeztet. Miközben Románia testvériséget, békés egymás mellett élést hirdetett, valóságos hadjáratot folytatott a magyar nyelvű oktatás, egyházak ellen, s azt kiterjesztette más gyanús elemek ellen. 1956 ürügyén az sem számított, ha valaki kiskorú volt. Így mérgezték meg az erdélyi magyarságot mint gyanúsnak ítélt közösséget. Erkölcsi kötelességünk fejet hajtani azok előtt, akik életük, szenvedésük árán arra tanítanak, hogy embernek lehet maradni, az emberi méltóság megőrzése jelenti a közösség erejét. Erkölcsi kötelességünk életben tartani a közös emlékezetet – zárta szavait a diplomata. Tófalvi Zoltán történész, ’56-kutató igazolta a polgármester megállapítását: Sepsiszentgyörgy tud emlékezni. Felemlítette, 1996 szeptemberében végigjárták a szenvedés helyszíneit, a szamosújvári börtönt, ahol Puskás Attilával térdig vízben állva készített interjút, Jilavát, ahol a felszín alatt négy szint mélységben magyar és székely elítéltek románokkal együtt szenvedtek, és eljutottak a poklok poklába, a Duna-csatorna megsemmisítő munkatáboraiba is. Említette az Erdélyi Magyar Ifjak perét, Orbán Lászlót, az ozsdolai szökevényeket, akik nem voltak betyárok, mint ahogyan azt rájuk ragasztották. Kitért Moyses Mártonra, aki, ha van hős a világon, akkor ő az, kivágta saját nyelvét, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, majd a diktatúra elleni tiltakozásként 1970-ben Brassóban felgyújtotta magát. A XX. század legnagyobb magyarjának Márton Áron püspököt nevezte. Megindokolta: ő tudta, meddig érdemes, meddig szabad elmenni a kompromisszumok megkötésében. A felavatott emlékházat Török József életműveként értékelte. Aktualitást adva előadásának, Tófalvi Zoltán arra hívta fel a figyelmet: Székelyföld autonómiájáért mindenki saját képessége és tehetsége szerint munkálkodjék, ahhoz ki-ki azt tegye hozzá, amihez ért. Octav Bjoza, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének (VPFOSZ) elnöke a polgármester szavaira utalva képmutatásnak nevezte azt, ahogyan Románia elítélte a kommunizmust, hisz utána ez a gyakorlatban nem látszott meg. Fogsága idején tanulta egy tíz éve börtönben levő társától: a rácsok, szögesdrót mögött csak egy nemzetiség van, a kommunistaellenesek nemzetisége, és ott csak egy Isten létezik. Megtoldotta, ott az élet és halál határmezsgyéjén alakultak a nagy karakterek, de – tette hozzá szomorúan – erre a mai hatalomnak nincs szüksége. Török József, a VPFOSZ háromszéki elnöke köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult az emlékház létesítéséhez, és szerényen visszautasította Tófalvi Zoltán szavait, mondva, egyedül ezt nem hozhatta volna létre. Közölte, a kiállított anyag csak töredéke annak, amit átnéztek, de bővítik majd a kiállítást. El szeretnék érni, hogy a tanárok ide hozzák a diákokat rendhagyó történelemórára.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európai ajánlás az autonómia (Beszélgetés Kalmár Ferenc KDNP-s országgyűlési képviselővel)
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése április 9-én strasbourgi ülésén elfogadta Kalmár Ferenc András magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, de utal a kollektív kisebbségi jogok jelentőségére, és elvárásokat fogalmaz meg a speciális oktatási intézményrendszer létrehozása, illetve a szabad kisebbségi média biztosítása kapcsán. Kiemelt jelentőségű az is, hogy az ET felszólítja az összes tagállamát: ültessék gyakorlatba a létező területiautonómia-megoldásokat, követendő példaként Dél-Tirolt jelöli meg. Legutóbb 2003-ban az Andreas Gross cseh képviselő által megfogalmazott és a közgyűlés által megszavazott ajánlás foglalkozott az európai kisebbségek helyzetének rendezésével, azóta egészen mostanig nem került ilyen súllyal napirendre a kérdés. Kalmár Ferenc András képviselőt a jelentés elfogadásához vezető útról, annak jelentőségéről, esetleges jövőbeni hozadékáról kérdeztük. – Vélhetően hosszú előkészítő munka előzte meg a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentés véglegesítését, és nem volt könnyű feladat a többségi igen elérése sem az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén. Hogyan sikerült meggyőznie a jelenlevők többségét a nemzeti kisebbségeket érintő kérdéskör fontosságáról, és miként lehetett elnyerni támogatásukat? Melyek voltak a leghatásosabb érvek?
– A folyamat egy és fél, de talán inkább két évvel ezelőtt kezdődött. 2010-ben lettem tagja az Európa Tanács magyar delegációjának. Azt tapasztaltam, hogy sok fontos témáról tárgyal az ET, de valahogy a nemzeti kisebbségek ügye nem került a politikai főasztalra. Pedig ez a téma jelentős feszültségeket tud gerjeszteni, melyek akár katonai konfliktusokhoz is vezethetnek. Sajnos, előttünk Ukrajna példája, és több ízben tapasztalhattuk: az európai testületek akkor foglalkoztak a nemzeti kisebbségek ügyeivel, amikor azok már robbantak. Például a ’90-es évek elején, a dél-szláv háború hatására született a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, amelyre azóta is mindenki hivatkozik. Jelentésemnek is ez az alapja, kiindulópontja. Ugyanakkor véleményem szerint akkor kell egy problémával foglalkozni, amikor még konstruktívan állnak hozzá a felek, amikor még nem szabadultak el az indulatok. Számos politikussal, civil szervezetek vezetőivel beszéltem, konzultáltam erről Strasbourgban és az ET-n kívül is. Az erdélyi magyarok közül külön meg kell említenem Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét. E beszélgetések következményeként fogalmazódott meg végül bennem és másokban az a kezdeményezés, melyet az ET politikai vezetése elé terjesztettünk. Ennek első aláírója Kovács Elvira vajdasági képviselő asszony volt. A beadott kezdeményezés egyik célja, hogy hozzuk vissza a fő politikai témák közé a nemzeti kisebbségek kérdéskörét. Az ET politikai vezetése ezt elfogadta, és kérte az Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció Elleni Bizottságot, hogy állítson jelentéstevőt. Erre a munkára jelentkeztem, és versenybe kerültem egy görög képviselő asszonnyal. Miután mindketten elmondtuk elképzeléseinket, a bizottság nagyarányú többséggel engem jelölt ki jelentéstevőnek. Elkezdtem a munkát, és minden egyes bizottsági ülésen beszámoltam a jelentés aktuális állapotáról. Az észrevételeket beépítettem, és így haladtunk. A siker kulcsa talán éppen ebben a folyamatos konzultációkban rejlik. A végső szavazáskor sokat nyomott a latba a bizottság véleménye. E testület pedig a már ismert végső változatot támogatta.
– A jelentést végül 58-an szavazták meg, 16-an voksoltak ellene és 16-an tartózkodtak. Szinte országokként csoportosíthatóak a jelentést elutasítók. Mivel magyarázták nemleges szavazatukat?
– A napokban kaptam meg a szavazási listát. A kép nagyon vegyes. A szlovák és horvát képviselők valóban egyhangúlag szavaztak nemmel. A román delegáció vegyesen szavazott. Volt benne minden: igen, nem és tartózkodás is. A török képviselők is vegyesen szavaztak, bár a bizottsági üléseken kifejtették, hogy Törökország az 1923-ban aláírt lausanne-i szerződést követi. Tudni kell, hogy a negyvenhét ET-tagállam közül csak Törökország, Görögország és Franciaország nem írta alá vagy nem ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A szerb delegáció egyhangúlag igennel szavazott. Végül is senki sem magyarázta szavazatát.
– Melyik volt a jelentés legkényesebb, legnagyobb ellenállásba ütköző része?
– A jelentés különböző fázisaiban eltérőek voltak a vitapontok. A végén a nemzeti kisebbségek külön oktatási rendszerére vonatkozó javaslat keltett vitát, továbbá az általam eredetileg megfogalmazott „tradicionális nemzeti kisebbségek” (őshonos – szerk. megj.) meghatározás, valamint a kollektív dimenziójú jogok kontra egyéni jogok kérdése. A második témát főleg néhány finn képviselő firtatta, ők azt sérelmezték, hogy a jelentés nem foglalkozik a roma kisebbséggel. Én tájékoztattam a közgyűlést, hogy volt egy levélváltásom a strasbourgi európai roma szervezet vezetőségével, melyben kifejtettem véleményemet, miszerint a körülbelül 12–13 milliós európai roma kisebbségről egy különálló, csak a romákkal foglalkozó jelentést kellene készíteni. Ez a téma oly összetett, hogy nem lehet egy általános jelentésben fél oldalon megtárgyalni, és megfelelő ajánlásokat tenni. Végül a közgyűlés a meghatározásból kiszavazta a „tradicionális” szót, így a határozat a roma kisebbségre is vonatkozik. A kollektív dimenziójú jogok kontra egyéni jogok témakörben sok módosító indítvány érkezett, melyeket a román delegáció tagjai nyújtottak be. Ezek arra irányultak, hogy az ide vonatkozó paragrafusokat úgy fogalmazzák át, hogy azok egyéni jogokra vonatkozzanak. Néhány kivételtől eltekintve ezeket a módosító javaslatokat a bizottság és a közgyűlés egyaránt elvetette.
– Mit tart ön a jelentés és az elfogadott ajánlás legjelentősebb pontjainak?
– Nagyon fontos, hogy a jelentés nyomán az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felszólítja a tagállamokat az „egység a sokszínűségben” koncepció támogatására az országok között és azokon belül egyaránt. Politikai prioritásként jelöli meg a nemzeti kisebbségek védelmét, ami segíti Európa fenntartható jövőjének építését, hozzájárul a méltóság, az egyenlőség, a megkülönböztetés-mentesség elve tiszteletben tartásának biztosításához. További fontos kitétel, hogy az előnyök nem korlátozódnak a kisebbségekre, hanem ez a védelem mindenki számára stabilitást, gazdasági fejlődést és fellendülést hoz. A jelentés rögzíti, hogy az önrendelkezéshez való jog összeegyeztethető az állami integritás és a nemzeti szuverenitás jogával. A dokumentum azt is kimondja, hogy a területiautonómia-megállapodások szintén hozzájárulhatnak a nemzeti kisebbségek kollektív dimenziójú jogainak hatékony védelméhez és az asszimiláció elkerüléséhez. Első ízben fogalmaz meg egy ET-jelentés kifejezetten autonómia-megállapodásokra vonatkozó erőteljes ajánlást. A jelentés nyomán a közgyűlés a kultúrát, nyelveket, vallást is magában foglaló közös identitáshoz való jog tiszteletben tartását a nemzeti kisebbségek jogai védelmének fontos részének tekinti, így joguk van megőrizni és fejleszteni saját intézményeiket, és kollektív védelemben kell részesülniük. A közigazgatási átszervezések kapcsán a dokumentum rögzíti, hogy gazdasági szempontoktól függetlenül figyelembe kell venni a történelmi régiókat. Mindezekre tekintettel a közgyűlés felszólítja az Európa Tanács tagállamait, hogy mielőbb írják alá és ratifikálják a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt. Továbbá felszólítja az ET-tagállamokat, hogy tekintsék át és használják útmutatóul az egyes államok által alkalmazott legjobb gyakorlatokat – és itt nevesíti Dél-Tirolt és az ötszázaléknyi svéd polgár nyelvét is hivatalos nyelvként elismerő Finnországot. A jelentés szerint ezek és más államok kollektív jogokat biztosító gyakorlata érvényes modellül szolgál az ilyen jogokat még nem biztosító országok számára. – Milyen formában nyithat utat az autonómia felé az ET Parlamenti Közgyűlése által elfogadott ajánlás? Mi az benne, ami a korábbi, hasonló dokumentumokból hiányzott? – Nyugat-Európában vannak nagyon jól működő autonómia-modellek. A jelentésen keresztül ezeket közelebb szeretném hozni térségünkhöz, nézzék meg más közép-kelet-európai politikusok is, és lássák, hogy ezek egyáltalán nem a realitástól elrugaszkodott, „ördögtől való” modellek. 2003-ban a Gross-jelentés az autonómiákról mint feszültségoldó megoldásokról beszélt. A most elfogadott Kalmár-jelentés a területiautonómia-megállapodásokat és a kollektív dimenziójú jogokat az asszimiláció fékezésére, a demokrácia kiterjesztésére, az európai sokszínűség megőrzésére, a szolidaritás és az európai integráció megvalósítására is javasolja. – Valóban hozhat áttörést a nemzeti kisebbségek védelmében a most megszavazott ajánlás? Hiszen nem kötelező az európai államok számára, és Románia vezetői máris tiltakoztak a benne foglaltakkal kapcsolatosan, Traian Băsescu államelnök pedig kijelentette, az ET-ajánlás mit sem ér, mivel Románia alkotmánya nem teszi lehetővé az autonómiát. Mily módon vehetőek rá az érintett kormányok, hogy mégis tartsák tiszteletben az ET Parlamenti Közgyűlése által megfogalmazottakat? – Valóban, az ET határozatai nem kötelező érvényűek, de irányadóak Európában. Éppen egy román szenátor fogalmazott úgy, hogy az ET erkölcsi erejű üzeneteket küld szerte a kontinensen. Ne feledjük, hogy a ’90-es évek elején, mikor a közép-kelet-európai volt szocialista országok csatlakoztak az ET-hez, aláírták, hogy betartják az addig elfogadott határozatokat, javaslatokat. Sőt, vannak államközi alapszerződések, ilyen például a magyar–román is, melyek hivatkoznak ET-határozatokra, és ettől kezdve ezek már kötelezővé váltak. Szerintem a legfontosabb hatása a jelentésnek az, hogy a területi autonómia-megállapodások és a kollektív dimenziójú jogok ellenzői nem érvelhetnek a jövőben azzal, hogy nincs európai dokumentum, mely ezeket ajánlaná. Azt se feledjük, hogy Európának komoly külső kihívásokkal kell szembenéznie és válaszolnia. Európa csak összefogással lehet sikeres, ehhez pedig a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése – európai szinten elfogadott elvek alapján – elkerülhetetlen.
– Hogyan tovább? Várható a közeljövőben újabb lépés, amely esetleg erősíti, hatásosabbá teszi a most elfogadott ajánlást?
– Európai parlamenti választási kampányban vagyunk, így a „hogyan tovább” még sok mindentől függhet. Azt meg kell említenem, hogy a kampány során többen próbálják kisajátítani legalább részben a jelentést. Jelöltek és szervezetek is. Igaznak tűnik a mondás, hogy „sikeres csata után sok vitéz mutatkozik”. Most nem szeretnék nevesíteni senkit, mert folyik a kampány, de egyszer megteszem majd. A végső, plenáris vitában Kovács Elvira vajdasági képviselő asszony és Gaudi-Nagy Tamás vitázott nagyon határozottan, higgadtan, komoly érveket felsorakoztatva. Ez valóban nagy segítséget jelentett.
Farkas Réka

Félszáz magyar pályázatot támogat az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala
Idén is sikeresen pályáztak a magyar civil és ifjúsági szervezetek az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalához – közölte az elbírálást követően Laczikó Enikő Katalin, a hivatal államtitkára. A jóváhagyott pályázatokból több mint 50 magyar kezdeményezés.
Az odaítélt támogatásoknak köszönhetően 2014-ben sor kerül hagyományos és újszerű, a magyar nyelvet és kultúrát népszerűsítő, illetve a diszkrimináció felszámolására és a román–magyar együttélés megerősítését szolgáló projektekre.
"A nyertes pályázatokba foglalt ötletek igen változatosak: a hagyományos néptánc- és népdalfesztiváloktól az interaktív képzéseken és alkotótáborokon át egészen a különböző kisebbségek tevékenységét bemutató népszerűsítő anyagok (fotóalbumok, atlaszok, zenés CD-ék, mozgóképes DVD-ék, stb.) kiadásáig, a legszélesebb skálájú kezdeményezéseket támogatja az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala” – hangsúlyozta az RMDSZ államtitkára.
Laczikó Enikő Katalin elmondta: az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által támogatott rendezvények sorából nem maradnak ki a színház- és filmfesztiválok sem, és anyagi alapokat juttatnak az épített örökséget népszerűsítő projektekre is. A kedvező elbírálásban részesülő pályázatok az ország különböző régióiból származnak, a hazai kisebbségi közösségek zömét érintik, és minden korosztályt megszólítanak. maszol/közlemény

Egyenes beszéd Brassóban: a pohár félig tele van
"A pohár félig tele van: ezt is meg kell látnunk, ne csupán az üres felével foglalkozzunk” – jelentette ki Sógor Csaba brassói körútja során. Az EP-képviselő április 30-án, délután meghívottja volt az Egyenes beszéd elnevezésű közéleti estnek, amelyen Kovács Attila Brassó Megyei RMDSZ elnök, illetve moderátorként Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője is részt vett.
Sógor Csaba hangsúlyozta: egyre több olyan dokumentum van, amely a kisebbségek védelmét szorgalmazza. ,,Az ukrajnai válság, a Nyugat-Balkán integrációs törekvései is óhatatlanul felerősítik a nemzeti kisebbségek kérdését. Előrelépésnek számít az is, hogy az EU felismerte a koppenhágai kritériumok utólagos számonkérésének szükségességét” – hangsúlyozta. Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje kifejtette: az Európai Unió amellett, hogy támogatást biztosít, arra is kiváló lehetőséget nyújt, hogy a különböző népek megtanulják egymást elfogadni, egymást tolerálni.
"Számunkra nagyon fontos, hogy román kollégáink megértsenek bennünket, hiszen rajtuk is múlik az, hogy ebben az országban milyen szintű jogegyenlőséget élvezhet az erdélyi magyar közösség. Ebben az európai környezetben ők is rájöttek, hogy semmilyen hátrányuk nem származik abból, ha mi saját anyanyelvünkön beszélünk, ha ragaszkodunk értékeinkhez és hagyományainkhoz” – fejtette ki Sógor Csaba.
Kovács Attila, a Brassó Megyei RMDSZ elnöke a találkozó során kifejtette: szórványmagyarként két szempontból is fontosnak tartja a brüsszeli jelenlétet. "Ha nem vagyunk ott Brüsszelben, akkor meggyengül a Szövetség bukaresti súlya is, nem beszélve arról, hogy az európai fórumokon a magyar kisebbség kérdését senki sem fogja felvetni” – fejtette ki. Mint mondta, közel száz éve nem volt magyar prefektus Brassó megyében, az, hogy ez most megvalósulhatott, egyfajta biztonságot ad a helyi magyarságnak. "Az Európai Unió is hasonló biztonságot jelent, amelyet nem szabad elveszítenünk”– hangsúlyozta Kovács Attila a május 25-i választásokon való részvétel jelentőségét. maszol.ro

Sepsiszentgyörgyön találkoztak a diákszínjátszók
Nyolcadik kiadását valósították meg a Gyermekszínjátszók Országos Találkozójának. A rangos vetélkedőnek a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola adott otthont. A háromszéki diákok két-két első és második, valamint egy harmadik díjat szereztek.
A versenyen brassói, szászrégeni, felsőboldogfalvi, gyergyószentmiklósi, farkaslaki, csíkszentsimoni, sepsiszentgyörgyi, torjai, rétyi és illyefalvi diákszínjátszók vettek részt, összesen tizenhárom előadással. Külön csoportban versenyeztek az elemi és a gimnáziumi tanulók – a kicsik hat, a nagyok hét produkciót mutattak be.
Nagy Kopeczky Kálmán, a zsűri elnöke szerint a színjátszó találkozónak a varázsa a gyermeki tisztaságban rejlik. Meglátása szerint évről-évre nő az előadások színvonala, válik jobbá a gyerekek teljesítménye. Ezt bizonyítja, hogy az elemi osztályosoknál minden produkciót díjaztak. A legjobbnak a torjai diákszínjátszók bizonyultak, ők A tök és a csikó című mesefeldolgozással végeztek az első helyen.
A második díjat a Váradi József Általános Iskola tanulóinak ítélték oda a Csipkerózsika és a Taligás király című produkciókért, harmadik díjban részesültek a brassói (Az erdők világa), a rétyi (A pletykás asszony) és szászrégeni (Füllentő) diákok.
Az V-VIII. osztályosok csoportjában a felsőboldogfalvi (A rút kiskacsa) és az illyefalvi (A szegény ördög) diákok előadása nyerte el a zsűri tetszését, második lett a szászrégeniek Pótvizsga című produkciója, harmadik helyen végeztek a farkaslaki tanulók a Szent István koronája előadással. Dicséretben részesültek a gyergyószentmiklósiak (Üdv Csajvilliben), valamint a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskola tanulói A kényes leány előadással
Rákosi Katalin. Székelyhon.ro

Mi a megoldás: MOGYE vagy valami más?
Amint az sejthető volt, eredménytelenül zárult a felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter múlt heti marosvásárhelyi látogatása is. Újfent meggyőződhettünk, hogy a MOGYE román többségű vezetősége hallani sem akar az önálló magyar tagozatról. Egyébként maguk a magyar oktatók sem fűztek sok reményt az újabb tárgyalás sikeréhez, Székely Tibor rektorhelyettes előre megírt lemondásával a zsebében jelent meg az eseményen. Az újabb kudarc után, tiltakozásképpen a vezető tisztségeket betöltő oktatók – korábbi döntésükhöz híven – pénteken beadták lemondásukat. Sokan vitatják a lépés célszerűségét, azzal viszont mindenki egyetért, hogy a helyzet tarthatatlan, valamit sürgősen tenni kell, ha ragaszkodunk a magyar nyelvű orvosképzéshez.
Szakmai körökben kétféle megoldást látnak. Az egyik szerint el kell fogadni a cáfolhatatlan tényt, hogy jelen pillanatban hiányzik a szükséges oktatói létszám. A rendszerváltás előtt külső kényszer, politikai nyomás hatására, azt követően pedig többnyire bűnös érdektelenség miatt vagy miért, de a magyar professzorok elmulasztották kinevelni saját utódjaikat. Ezért – tetszik-nem tetszik – ki kell egyezni az egyetem román többségű vezetőségével. A javasolt lépés: elállni az önálló magyar tagozat követelésétől, cserében a magyar oktatói kar létszámának szükséges mértékű növeléséért. Ha e változat mellett döntenek, akkor azt pontosan elő kell készíteni, s kényesen vigyázni, hogy minden a tervek szerint történjen. Kiemelten fontos, hogy miként kommunikálják ezt a magyar közösséggel, s résen kell lenni, mert fennáll annak a veszélye, hogy a reálpolitikainak mondható megoldás észrevétlenül elvtelen önfeladásba csusszan át. Amire volt már példa bőven az utóbbi fél évszázad során.
A másik változat: egy új, önálló magyar tannyelvű orvosi egyetem alapítása. Bátor, karakteres, a közvéleménynek tetsző megoldás lenne. A vállalkozás várható anyagi vonzatai egyelőre ismeretlenek, de az tagadhatatlan, hogy komoly erőpróba elé állítaná az erdélyi magyar társadalmat. A merész terv csak a korábbi hozzáállását meghaladni kész politikum, egyházak és civil szervezetek összefogásával, és hathatós anyaországi segítséggel kivitelezhető.
Kívülállóként, jó szándékú kibicként nem tudhatom, melyik változat vezethet a várt eredményhez, de az biztos, hogy a magyar nyelvű orvosképzés végveszélybe került. Az utóbbi negyedszázad történései bebizonyították, hogy az RMDSZ által erőltetett kis lépések politikája, önfeladásba hajló kompromisszumkészsége zsákutcába vezetett. Ez a felsőoktatás, különösen az orvosképzés terén a legnyilvánvalóbb. Tény, hogy az RMDSZ sem képes kilépni saját árnyékából – a jelek szerint nem is igen akar –, ezért elérkezett az ideje az alternatív megoldásoknak.
Szentgyörgyi László. Székelyhon.ro

Hiányzik a civil összefogás
Nincs becsben a monumentális művészet Csíkszeredában. A Csíki Játékszínben a színpad fölötti mozaik, a Cantata Profana, amelyet Márton Árpád, Gaál András és Pálffy Árpád képzőművészek alkottak, több mint egy évtizede le van takarva. Parászka Miklós színházigazgató szerint a mű zavarná a színházi előadásokat. Néhány éve, amikor Nagy Imrére emlékeztek a városi művelődési házban, Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő nyilvánosan fejezte ki tiltakozását, kérte, hogy vegyék le a leplet az alkotásról. Azóta sem történt előrelépés, nem szereltek fel a mozaik elé elhúzható függönyt sem, pedig ezt a köztes megoldást elfogadná a színházigazgató.
Ennek tükrében valószínű, még nagyobb gondot jelent elérni, hogy újra teljes mértékben látható legyen Zsigmond Márton Felszabadulás című alkotása a mozi homlokzatán, hiszen úgy alakították át a Majláth Gusztáv Károly téren található épületet, hogy részben eltakarják a 163 négyzetméteres mozaikot. Jelenleg még bizonyos szögekből látható majdnem az egész kompozíció, de valószínű, amikor a kávézót létrehozzák az alkotás tövében, nagyobb lesz az elfedés. Úgy tűnik, ez ellen sincs különösebb tiltakozás, a város lakossága ezt is elfogadta, akár a Cantata Profana eltakarását.
A művész gyakorlatilag egyedül küzd a közel másfél évtized alatt létrehozott munkája eszmei értékének megbecsüléséért és az alkotói szabadság tiszteletben tartásáért. Mint kiderült, szélmalomharcot vív, az önkormányzathoz írt beadványára azt a választ kapta, hogy egy következő felújításnál veszik figyelembe szakmai tanácsait. Furcsállom, hogy ezt a terv elkészítésekor miért nem lehetett megtenni.
Az irodalmárok egy része ugyan az alkotó mellé állt, mivel Cseke Gábor közíró, újságíró készített vele riportot, amelyet közölt a Székelyföld folyóirat. Éppen a riport bemutatóján hangzott el, hogy konkrétabb formát kellene öltsön a részleges eltakarás elleni tiltakozás. Csakhogy hiányzik ehhez a megfelelő civil kurázsi. Noha a közönségtalálkozón felmerült az ötlet, hogy aláírásgyűjtést kellene kezdeményezni, senki sem fogalmazta meg azt a dokumentumot, amit a jelenlévők kézjegyükkel láthattak volna el.
A bemutatót követő nyílt beszélgetésen – borozgatás közben – néhányan egyetértettek a jelen levő alkotóval, de hamar lecsillapodtak a kedélyek, és a koccintások után mindenki békésen hazament. Talán közrejátszott ebben az is, hogy a találkozóról éppen azok hiányoztak, akik az ügy érdekében (még) tehetnének valamit, gondolok itt a város vezetőire vagy az épület felújítását tervező építészre. Úgy tűnik, Csíkszeredában a felszabadulás még várat magára. Másutt általában megbecsülik a köztéri művészeti alkotásokat, nálunk nemcsak a létrehozásukért, hanem a védelmükért vagy „újra-feltárásukért” is csatát kell vívni.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro

Tüntetne az MPP december elsején – Kiakadtak a román pártok
Felháborodással fogadták a román politikusok az MPP kezdeményezését, amellyel – válaszként a székely szimbólumok használatának korlátozására – tüntetés jóváhagyását kéri a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivataltól december elsején, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozatban megígért, de meg nem adott jogokat követelje a magyarság.
A tegnap Gyulafehérváron kampányoló Mircea Duşa védelmi miniszter, az SZDP Hargita megyei elnöke szerint „szemtelenség és sértés a románokkal szemben”, hogy éppen Románia nemzeti ünnepén kérjék a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul tér kibérlését, holott jól tudják, hogy ezt a napot „az ország minden egyes állampolgárának, etnikumtól függetlenül tiszteletben kell tartania, meg kell ünnepelnie. Amikor kijelentjük, hogy román állampolgárok vagyunk, amikor az MPP kijelenti, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok szolgálatában álló politikai párt, akkor tegye ezt becsülettel és felelősséggel, mivel mi tiszteljük a magyar etnikumot. Március 15-én, amikor a magyarok meg akarják ünnepelni a magyarság nemzeti napját, senki nem zavarja meg őket” – mondta. Mircea Duşa hozzátette: inkább kampányfogásnak tekinti az MPP gesztusát, de azért „az autonómia eszméit terjesztőknek is felelősen kellene viselkedniük”. Duşa szerint ezt a kérdést biztosan meg fogják vitatni a kormányban, és hivatalos álláspontot bocsátanak ki, de mind a románok, mind a magyarok képviselőinek „a gazdasági és szociális fejlődésre vonatkozó” európai célokkal kellene foglalkozniuk, valamint a munkahelyek és a megfelelő életszínvonal biztosításával.
A párt Kovászna megyei elnöke, Horia Grama volt prefektus is szemtelenségnek, ráadásul pedig provokációnak, a román állam semmibevételének tekinti Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök ötletét, és meggyőződése, hogy a sepsiszentgyörgyi városháza nem engedélyezi majd a tüntetést azon a téren, ahol a román ünnepi megemlékezéseket tartják. „Ez már túlzás. Meg kellene érteniük, hogy Romániában élnek” – nyilatkozta.
Visszafogottabban, de nem kevésbé elítélően minősítette az MPP gesztusát Mădălin Guruianu, az NLP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, aki szerint rendkívül rosszhiszemű és rendkívül rosszul időzített kezdeményezésről van szó, amely a mindenki számára kedves, és mindig pozitív megítélésű városnapok jó hangulatát is beárnyékolja. Álláspontját a szerdai tanácsülésen közölte, senki nem reagált rá.
Demeter J. Ildikó
Háromszék. Erdély.ma

Jelentősen megrongálódott a csíkszeredai Millenium-templom nyugati tornya
Jelentősen megrongálódott a több mint egy évtizede Makovecz Imre tervei alapján épült csíkszeredai Millenium-templom nyugati tornya. Az épületrész kiterjedt szakaszán lehullott a vakolat. A templom keleti tornyán is jelentkeztek már a hibák, ezeket viszont sikerült kijavítani.
Hasonlóképpen jártak volna el a nyugati toronnyal is, ám tavaly azt az értesítést kapták, hogy saját kezdeményezésre nem végezhetnek semmilyen jellegű beavatkozást az épületen, a javításnak kizárólag a Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány hozzájárulásával foghatnak neki.
Most ott tartunk, hogy a csíkiak ígéretet kaptak az alapítvány részéről, hogy támogatni fogják a felújítási munkálatokat, illetve hogy ennek feltételeit is közlik a plébániával.
Háromszék / Főtér.ro. Erdély.ma

Közösségi majális a szórványban
Ötödik alkalommal szervezi meg a Hunyad megyei magyar napokat az RMDSZ. Az együttlét öröme címmel meghirdetett, többnapos rendezvény közösségi majálissal kezdődött Déván és Vajdahunyadon; az ünneplők között Winkler Gyula EP-képviselő is megjelent, és kijelentette, hogy 2014 a közösségépítés éve lesz Hunyad megyében, hiszen számos olyan közösségi eseményre kerül sor, amely bizonyítja, hogy az itt élő magyarság hisz a jövőjében.
A magyar napok jelmondatával szórványközösségünk szolidaritását fejezzük ki. Az RMDSZ megalapításának huszonötödik évfordulója jegyében „márciusban közösségi faültetést szerveztünk, és most első alkalommal adjuk át a Barcsay Ákos-díjat azoknak a személyiségeknek, akik kiemelten tevékenykednek közösségünk érdekében” – közölte Winkler. Szeptemberben a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum csengője tizedik alkalommal szólítja az anyanyelven tanuló diákokat iskolába, és több más, a közösséget megmozgató esemény is lesz. A legnagyobb kihívás a május 25-ei európai parlamenti választás. Bebizonyítottuk, hogy tudunk együtt dolgozni, együtt ünnepelni, és be kell bizonyítanunk, hogy politikai akaratunkat egységesen ki tudjuk fejezni – mondotta. A Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata idén május 1-je és 11-e között zajlik, 23 településen klasszikus és könnyűzenei koncertek, magyar termékek vására, hagyományőrző foglalkozások, néptánc-előadások, vallásos programok, kabaré és színház, kiállítások, könyvbemutatók, vetélkedők és sportrendezvények várják az érdeklődőket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar feliratokat az állomásra
Még nem fejeződött be a felújított sepsiszentgyörgyi vasútállomás berendezése, de a megjelenő feliratok – a külső falakra szerelt településnéven kívül – kizárólag román nyelvűek, ezért az Erdélyi Magyar Ifjak sepsiszentgyörgyi szervezete egyik este a hivatalos szövegekhez hasonló külsejű, de magyar nyelvű öntapadós matricákat ragasztott ki.
Tájékoztató jellegű feliratokról van szó, és összesen tizenötöt helyeztek el, többek között a jegypénztáraknál, a peronon. Az akcióról Mihály István EMI-elnök a Háromszéknek elmondta: nem kívánták a kérvényezés vagy pereskedés útját választani, közvetlen módon próbálják ösztönözni az anyanyelvhasználatot. A helyi állomásfőnök nem dönthet róla, a brassói központnak pedig láthatóan nem fontos az ügy, az EMI azonban nem hagyja annyiban, és folytatni kívánja a kétnyelvűség terjesztésére irányuló tevékenységét – ígéri az elnök. (demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Négy nap vigasság (Várja vendégeit a múzeumkert és a borudvar)
A május elsejei szabadnap okán idén négynaposra bővült a Szent György Napok pezsgő, vásáros hétvégéje, a Székely Nemzeti Múzeum kertjében is már tegnap megnyílt a kultúrkert, és várja vendégeit a borudvar.
Az előző évekhez képest némi változás történt: a borudvart a múzeumőri lakás mellől leköltöztették a főépület mögötti udvarba, a színpad viszont felkerült a teraszra. Ennek nem nagyon örült a törzsközönség, hiszen a korábbi elhelyezésében amfiteátrumszerűen a marton foglaltak helyet az érdeklődők, inkább az oldal nyáriszínház-szerű kiképzésére számítottak volna a muzsikakedvelők. A kultúrkertben ezúttal is a néptáncé, népzenéé a nappal s a dzsesszé az este. A borudvarban különböző magyarországi és erdélyi borvidékek termékeit lehet kóstolgatni. A kultúrkertet és borudvart tegnap délben nyitotta meg Czimbalmos Kozma Csaba városgondnok, aki a városháza és a polgármester nevében köszöntött mindenkit, jó időt és jókedvet kívánt. Ugyanakkor és ugyanott nyitotta meg a kézművesvásárt Veress Ferenc és Kalamár György, a Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesület elnöke, illetve alelnöke. Végül Sibisanu Emil, a Sport- és Borbarátok Egyesületének sepsiszentgyörgyi származású elnöke örömét fejezte ki, hogy ismét sikerült megszervezni a miniborfesztivált, s bemutatta a részt vevő bortermelőket.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hatalomátvétel és a szellemi elit lefejezése

Még az idén megoldódik a Donát-szobor siralmas helyzete
A falumúzeumhoz költözik a szőlős- és gyümölcsöskertek védőszentje
Megoldódni látszik a Donát-szobor sorsa: a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közvetlen beszerzési eljárás által egy magyarvistai céget, valamint egy, a Művelődési Minisztérium engedélyével rendelkező szakembert bízott meg ennek konzerválásával.
A sajtó évek óta cikkezett a Donát negyed névadója szobrának siralmas állapotáról, és felhívta rá az önkormányzat figyelmét. Barta Levente, a Levente Companie Kft. magyarvistai cég tulajdonosa a Szabadságnak elmondta: tulajdonképpen nem restaurálásról, hanem konzerválásról és letisztításról van szó. A munkálatok elkezdését az késlelteti, hogy az elszállításhoz szükséges munkagépek nehezen tudják megközelíteni az agyagos, csúszós földterületet, ahol a szobor található. A magyarvistai vállalkozó azt ígérte, hogy reményei szerint még az idén befejezik a munkálatokat. A felújított szobrot a Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegén helyezik majd el.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Véglegesítette EP-választási programját az RMDSZ
Véglegesítette európai parlamenti választási programját az RMDSZ – jelentette be csütörtökön Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese, a dokumentumot kidolgozó bizottság koordinátora.
,,Az RMDSZ 11. csíkszeredai kongresszusa 2013 májusában az Erős Európa, gyarapodó Erdély! Szövetségük az Európai Parlamentben című kongresszusi dokumentuma kijelölte azt az utat, amelyen a következő években haladni fogunk, és megnevezte a jövőképünk megvalósításához szükséges eszközöket is” – hangsúlyozta Székely István, hozzátéve: az erdélyi magyar nemzeti közösség érdeke a régiók és a közösségek Európájának építése, egy olyan Európai Unióé, amelyben az őshonos nemzeti közösségek és a nyelvi kisebbségek szülőföldjükön a számbeli többséggel egyenjogú közösségként tudnak jövőt építeni. Szabadság (Kolozsvár)

Hetven éve történt: pillanatok alatt földönfutók lettek
A Gáll család tragédiája – 1944. június 2., Kolozsvár
Kolozsvár 1944. június 2-i bombázása gyásznapot jelent a kincses város történetében. Az amerikai légierő támadásának sok ártatlan polgári lakos esett áldozatául, rengeteg épület semmisült meg, üzletek és vállalkozások mentek tönkre. Sokan egyik napról a másikra földönfutóvá lettek, egész életük munkája semmisült meg pillanatok alatt. Közéjük tartozik Gáll Ferenc és családja is, akinek házát, híres vendéglőjét telitalálat érte a bombázás nyomán.
PAPP ANNAMÁRIA. Szabadság (Kolozsvár)

Újabb kiadvány az erdélyi táncházkutatásról
Négynapos, az erdélyi tánchagyományokat felelevenítő és továbbéltető rendezvényt szerveztek április 26-a és 29-e között a Tranzit Házban, amelynek záró eseménye Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón – Szerkesztette Könczei Csongor című, az erdélyi táncházkutatásról szóló tanulmányokat tartalmazó kötet bemutatása volt. A tanulmányokat Anca Giurchescu (román származású néptánckutató), Könczei Csilla (BBTE-oktató), Karácsony Zoltán (magyarországi néptánckutató), Varga Sándor (a Szegedi Tudományegyetem tanársegédje), Könczei Csongor (néptánckutató), Pávai István (erdélyi származású muzikológus), Simonffy Katalin (televíziós szakember), Zakariás Erzsébet (néprajzi szakíró) és Pozsony Ferenc (BBTE-oktató) jegyezte.
Könczei Csilla mint a Tranzit Ház vezetője és a kötet egyik szerzője köszöntötte a jelenlevőket, hangsúlyozva: a könyvbemutatónak helye van a Tranzit Házban, mivel az intézmény hosszú ideje együttműködik a Bogáncs és a Zurboló néptánccsoporttal, illetve Könczei Csongorral, de kapcsolatuk van a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel is. Könczei Csilla a kötetet Pálfy Gyula (1950–2012) magyar néptánckutató emlékének ajánlotta, ily módon tisztelegve a szakember munkája és baráti segítsége előtt. Szabadság (Kolozsvár)