Ember a Bolyai téren
A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságáért kapott Julianus- díjat szombaton öt személyiség Csíkszeredában. Ahmet Aygün, a törökországi Rodostó (Tekirdag) polgármestere Beder Tibortól, a díjat adományozó Julianus Alapítvány elnökétől vette át az elismerést. A díjazottat a rodostói II. Rákóczi Ferenc múzeum igazgatója méltatta. Mint mondta, Aygün mandátuma alatt kopjafát, székely kaput emeltek a bujdosó fejedelem és kísérete emlékére, 2007 nyarán pedig szobrot állítottak a török nyomdászat megteremtője, a székelyföldi születésű Ibrahim Müteferrika tiszteletére.  Farkas Árpád József Attila-díjas költő, a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap főszerkesztője, Farkas Ernő marosvásárhelyi nyugalmazott magyartanár, Papp Kincses Emese csíkszeredai író, egyetemi oktató, Papp Lajos pécsi szívsebész részesült még az elismerésben. 
A tizenötödik alkalommal kiosztott Julianus-díjat 1993-ban alapította a csíkszeredai Julianus Alapítvány. Az alapító szándéka szerint olyan személyiségek kapják az elismerést, akik a magyarság megmaradásáért tettek. 
Akikről azt hinnénk, a kisujjunkban vannak, kiderül, hogy alig tudunk érdemben írni. Édesanyánk minden bizonnyal több Nobel-díjat is érdemelne egyszerre, mégsem tudnók pár mondatban összefoglalni elévülhetetlen érdemeit, közöttük azt például, hogy életre hozott. 
Ha működne olyan pimasz grémium, amely a legtisztességesebb embernek járó díjat osztana, volna egy-két befutó tippem. 
Szerencsére a tisztesség nem jutalmazandó kategória.  Vagy ha mégis, ritkán talál a zsűri célszemélyt. 
Ennek a kis fogalmazványnak két tengelye lehet. Az egyik így rázódna a mondatok göcögős útján: Farkas Ernő tanár úrnak köszönhetjük, hogy, a másik pedig emígy: mióta nem Farkas Ernő a magyartanfelügyelő Maros megyében
Zárásképp jöhet aztán egy ilyesfajta trendi összegezés: magyartanárok körében végzett felmérés szerint a tanulók hon- és helyismerete a tízes skálán a helyre tehető. 
Ezt máris hanyagolom. 
Farkas Ernőnek valóban sok mindent köszönhet Maros megye magyarsága. Az a fajta ember, aki nem szövegel, hanem ahol csak teheti, tesz valamit. Amikor lehetetlen volt egy levegőt szívni a város elvtársaival, falura húzódott, mintha büntetné magát, és felfedeztette a magyarsággal Szabédi László névadó faluját a székely Mezőségen. 
Farkas Ernő „hozta divatba" több más irodalmi és történelmi kiránduló- s zarándokhellyel együtt Szabédot, Marosvécset, Nyárádgálfalvát, Bonyhát, Pusztakamarást, Farkaslakát – Erdélyt. Úgynevezett kiránduló népművelő volt, a nép gyakran szaktanárokból állt, akiket tanfelügyelő korában éppúgy kirándultatott, akár a diákjait, hogy rányissa szemüket a hazára. Lefüggönyözött történelmünkre.  (Szomorúan tapasztaljuk, hogy az ún. szabadságban született nemzedék friss diplomásai még annyit sem tudnak saját dolgainkról, mint az "átkos éra" sokat gyalázott, megalázott, gyakran kompromittált, "tyúkszámláló" pedagógusai.) 
És persze, mióta nem Farkas Ernő a magyartanfelügyelő, ritkábban kirándulnak a magyartanárok, kevesebb a magyartanárok szervezte iskolai kirándulás. „Odaátra", testvértelepülésekre még csak-csak elbuszoznak a gyerekekkel – miközben épp a kistáj, a régió marad jobbára terra incognita. „Mert drága minden", és mert „olyan olcsón kirándulást szervezni, mint Farkas Ernő, ma már a mágusok sem tudnának." 
Meg minek is. 
Én magam neki köszönhetem életem egyik legemlékezetesebb napját, amikor a Református Kollégium dísztermében tartott előadásuk után elkísérhettem a Nyárád menti "Szentföldre" – Mikházára, Nyárádremetére – Nagy Gáspár költőt és dr. Görömbei András irodalomtörténész professzort. Nagy Gáspár azóta eltávozott az élők sorából, számomra kegy, hogy szót válthattam vele, és hazafelé még nótázhattunk is.  Farkas Ernőről én csak elfogulatlan elfogultsággal tudok szólni. Ez úgy fordítható magyarra, hogy túl sok barátkozás nélkül volnánk barátok. Például nem tegeződünk. Ahhoz túlságosan tiszteljük egymást, illetve tisztelem Őt. 
Apró emberi „ügyeket" tudok róla, amelyekkel nem akárkit tisztel meg az ember. Csak vadidegennek vagy lelki barátnak mondjuk el legféltettebb titkainkat, mint amilyen az édesanyánk iránti szeretetünk, egy-egy meghatározó gyerekkori emlékünk, lelkünkben bujdokló, csontunkig sajgó, vagy fényben pompázó lét- és hitélményeink. 
De fogalmam sincs, hogy hány éves, és csak akkor érdekelne, ha valami kerek évforduló kapcsán annyit mondhatnék neki magam is, hogy az Isten éltesse. 
Háborgó lélek, az örökös borúlátás és kétkedés mindig morcos embere, aki bizonyára ekként leplezi gyermeki hitét az emberiségben, reményét a világ isteni voltában.
Derűlátó szemét mindig lefödi tenyerével, nehogy azt higgyük: nevet. És ha már ide sétáltam a Tanár úrral a vizek fölött, hadd adjam tovább a nevével kapcsolatban keletkezett kis anekdotát is. 
Marosvásárhely, a Református Kollégium előtti spácium, Bolyaiak tere vagy csak Bolyai tér, az 1990- es évek elején. A két Bolyai szobra előtt magyarországi kirándulócsoport. Diákok és egy-két pedagógus. A vezetőjük dús keblű, vöröses hajú hölgy, roppant agilis, nagyon benne az erdélyi körszékelymagyarban, iscsó ráz és iscsó ráz, mindent (n)agyon-magyaráz. 
Mellette sörtehajú, vésett arcú ember, többet hallgat, mint beszél, mert amint elkezd valamit, a buzgómócsing tanci azonmód rálicitál, minden mondathoz hat lapát. 
Farkas Ernő persze udvariasan magába fojtja a szót. 
Ez itt a dupla szobor, a két Bolyai, apa és fia, mögöttük, hátul, fiam, hátul, és kissé balra, na Edinácska, sikerült neked is betájolnod?, a Brúzlit könnyebb volna, mi?, szóval az a patinás épület a – Keleti Téka. 
Farkas Ernő hallgat. A tanci zavartalanul folytatja.  És akitől mindezt tudjuk, itt áll mellettem, tisztelettel köszöntöm, ő nem más, mint Bolyai Farkas Ernő, a két Bolyai ükunokája! Gyerekek, tapsoljuk meg Ernő bácsit! 
Majdnem biztos, hogy efféle sosem történt meg Marosvásárhelyen. 
Az viszont tiszta sor, hogy Farkas Ernő – az én sors-olvasatomban – ma is ott áll, a Keleti Téka és a Bolyaiak között, úgy is, mint tanítvány és úgy is, mint ük. 
Ezért is tiszteljük. 
Bölöni Domokos 
* Bölöni Domokos laudációját Kovács Júlia tanfelügyelő tolmácsolta a csíkszeredai díjátadási ünnepségen.
Népújság (Marosvásárhely)

A jelenkori misztikus
Kettős könyvbemutató Marosvásárhelyen
Szinte teljesen megtelt a Kultúrpalota kisterme azon a hétfő délutáni könyvbemutatón, amelyen két újonnan lefordított, magyar nyelvterületen magyar nyelven először megjelent kötetet ismertettek, amelyek kiegészítik egymást. Mindkettő David R. Hawkins ismert amerikai pszichiáter, elme- és tudatkutató, jelenkori misztikus munkája: a vaskosabbik címe Isten jelenlétének felfedezése, a zsebkönyvként is hordozható kisebbiknek A megvilágosodás útján címet adta a szerző.
A köteteket Rácz Virág-Lilla, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara fordító szakának végzett hallgatója fordította le magyar nyelvre, az igen szép számban megjelent közönséget tanárai – dr. Gál Noémi és dr. Sárosi Márdirosz Krisztina, a kötetek lektorai – fogadták, a méltatóval, dr. Benő Attilával, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárával egyetemben.
– Először az Isten jelenlétének felfedezése című kötetről szólok. A szerző magyar nyelven frissen megjelent könyvében belső utazásra hív, a csend és nyugalom megtapasztalására. A szellemiség útja ez. A nagy dolgok, amelyek megváltoztatták a világot, mindig csendben születtek. Ez a csend hiányzik napjainkból. A kötet másfajta szellemiséget közvetít. Hétköznapjainkat uralja az önző és bizalmatlan egónk, amely a legfőbb akadálya a harmonikus emberi kapcsolatok megtapasztalásának, valódi Énünk tényleges kibontakoztatásának. A legfőbb akadály idebent van: az egó ebben az értelemben az állati ösztönök és reflexek világa, uralma szemben áll mindennel, ami szellemi. Hatástalanításának legjobb módja, ha megmondjuk róla az igazat, hiszen jobb boldogulni, mint nyerni. Az egót nem tudjuk erőszakkal legyőzni, hiszen az egó a szerzésen alapszik, és ez azt jelentené, hogy öngyilkosságra kényszerítjük. Feloldani csak szeretettel lehet. Az egó elengedéséről van szó, amely által megláthatjuk Istent a mindenekben. Az egó a spiritualitás szöges ellentéte, a spiritualitás pedig szubjektív, saját létezésünk felfedezését jelenti. Az egó az akadálya annak, hogy megismerjük saját Énünket, amely nem azonos azzal, amit hiszünk magunkról. Annál sokkal mélyebben van. A másik kulcsszó a Power, amely nemcsak Erőt, hanem Hatalmat is jelent, valamint a Jelenlét. A valódi Erő És Jelenlét megtapasztalásának útja pedig a meditáció, amelyen keresztül tudatosíthatjuk valódi szükségleteinket. Amelyek nélkül csak sietünk és nincsen tudatos, valódi életünk. Azért sietünk, mert túl sokat akarunk, és aki sokat markol, keveset fog. A meditáció célja ez esetben nem eljutni az Üresig, a Semmiig. A keleti tanokhoz hozzátesz valamit a szerző: nem ez a megvilágosodás útja. Az ennél is több: eljutni a feltétel nélküli szeretetig. Ez a megvilágosodás legfelsőbb szintje. Amely nem érdekfüggő, és amely mindenkire egyformán árasztja a szeretetet – nem válogat, számára nem létezik kettősség. Emiatt ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, hitbeli és felekezeti hovatartozás nélkül. Ez a meditáció az őszinte, elkötelezett igazságkeresést jelenti, hiszen a "nem tudom" sokkal termékenyebb, mint a "tudom". Az utóbbi soha nem látja meg azt, amit nem tud. A válasz a bennünk lévő Jelenlétből sugárzik felénk, megérinti létünk legmélyét – vallja a szerző, aki egy évet szánt a 91. zsoltár tanulmányozására, és végül megtapasztalta a benne leírtakat. A keresztény misztikusok, kontemplatív szerzetesek nyomában jár, Anthony de Mello szellemi rokona. Megtapasztalta, hogy a végső igazság nem adható át szavakkal, az egész megértése egyfajta szellemi éberséget jelent: meglátni a változásokat, a jeleket, amelyek nekünk szólnak. Az ember tenni akar, de nem ismeri a belső cselekvést, a meditációt. Utóbbi megérti az egó tévelygéseit. Ez a hermeneutikához kapcsolja Hawkinsot: "Bennetek van Isten országa". Ez a könyv egyik mottója. A másik: "Keressétek először Isten országát". Először, mindenekelőtt. Több évezredes út ez, amelyet a szerző újszerűen, saját tapasztalatain keresztül oszt meg az olvasóval. Nem a lineáris, ok-okozati, hétköznapi gondolkodás módja ez, hanem a holisztikus gondolkodásé, amely intuitív, meditatív és az egészet egyszerre látja át.
E kötet párja A megvilágosodás útján című könyv, amely 365 napi elmélkedést tartalmaz, mindennapra jut belőle egypár mondat. Mindkét kötetet először adták ki magyar nyelvterületen, nagyon szép kivitelezésben. Öröm és büszkeség számunkra, hogy megjelentek – hallottuk dr. Benő Attilától.
Dr. Sárosi Márdirosz Krisztina a fordításról szólt a szerző videofelvételeivel, illetve a Kardos Eszter hegedűjátékával egyaránt gazdagított könyvbemutató végén. Mint mondta, a fordítás nagyon jó: egyaránt jellemzi az érzés, a szellemiség, a fordítói alázat. Rácz Virág-Lilla tudta, hogy az eredeti szöveg retextualizációját végzi, mégis sikeresen vált társszerzővé.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Huszonkét év parlamentjei
Az 1990. évi rendszerváltást követően a parlamenti választások általában nagy politikai csatákat váltottak ki. Ezek a választások 2008-ig az elnökválasztásokkal együtt zajlottak le, ami tovább növelte a csata élességét. Idén feltehetően minden eddiginél nagyobb parlament alakul ki a választások nyomán.
Több mint harminc párt
Az 1989. évi események felszínre hozták az akkoriban rendkívül erőssé vált Ion Iliescut, amelynek pártja, a Nemzeti Megmentési Front uralta az első, a Ceauşescu-korszak után demokratikusnak mondható választásokat. Bár az 1990. évi választáson több mint harminc párt indult, a Nemzeti Megmentési Front 67,5 százalékkal győzött. A szavazatok szétforgácsolódása miatt a képviselőházba 27 párt került be (közülük 11 a nemzeti kisebbségeké), a szenátusba pedig 7 politikai tömörölés. Jelentősebb szavazattal – a Nemzeti Megmentési Front mellett – csak a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ rendelkezett, mindketten meghaladták a 7 százalékot.
Miniszterelnökként a Nemzeti Megmentési Front egyik vezetőjét, Petre Romant nevezték ki, az 1991. évi bányászjárás azonban a kormányfő végét jelentette, helyét Theodor Stolojan vette át.
A Nemzeti Megmentés Frontjának életében fontos pillanat volt 1992. márciusa. A tömörülés elfogadta Petre Roman európai, haladó programját. Iliescu hívei nyomban kiváltak a pártból és létrehozták a később a Társadalmi Demokrácia Pártjának nevét felvevő tömörülést, a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontját. Az „eredeti" Nemzeti Megmentési Frontot 1993-ban Nemzeti Megmentési Front-Demokrata Párt, majd Demokrata Párt néven jegyezték be.
Băsescu színre lép
Az 1992. évi parlamenti választások alkalmával kezdett kikristályosodni a romániai politikai élet. A kettéhasadt Nemzeti Megmentés Frontja már nem érte el korábbi jó eredményét: a Ion Iliescu által vezetett Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja azonban így is jól szerepelt, 34 és 35 százalékot szerzett a képviselőházban és a szenátusban. A következő helyet a Demokratikus (később: Demokrata) Konvenció és a Nemzeti Megmentési Front foglalta el.
A kormány miniszterelnöke Nicolae Văcăroiu lett, aki négy éven át őrizte meg tisztségét, ezzel mostanáig álló rekordot állított fel. A kormány szilárdsága nem mutatkozott meg azonban a gazdasági stabilitásban, amelyet a hiperinfláció jellemzett, a privatizáció pedig stagnált.
Az 1996. évi parlamenti választásokon a Demokrata Konvenció legyőzte a Társadalmi Demokrácia Pártját, a Demokrata Párttal és az RMDSZ-szel szövetkezve sikerült kormányra lépnie.
A kormánykoalíció ugyan erős parlamenti többséggel rendelkezett, a politikai stabilitást azonban meggyengítette Traian Basescu színrelépése. Így az 1996-2000 közötti időszakban a kormány élén három miniszterelnök: Victor Ciorbea, Radu Vasile és Mugur Isarescu állt.
Ciorbea-kormány a Demokrata Párttal kiéleződött vitájában 1998. március 30-án mondott le. Helyét az ugyancsak parasztpárti Radu Vasile vette át. Gazdasági intézkedései azonban – például a bányák bezárása – átfogó társadalmi mozgalmakhoz vezettek, a bányászok 1999. elején Miron Cozma vezetésével ismét elindultak Bukarest felé, hogy megdöntsék a kormányt. De a Vasile-kormányt azért is többen bírálták Romániában, hogy támogatta a NATO-t Szerbia bombázásában – sokan úgy vélték, Románia elárulta a „baráti Szerbiát".
A kabinet egyetlen sikerét az jelentette, hogy Romániát az Európa Tanács helsinki összejövetelén meghívták, kezdje meg a tárgyalásait Európai Uniós tagságáról
A parasztpárt ennek ellenére megvonta támogatását Radu Vasilétől, aki azonban csak hosszas győzködés után volt hajlandó lemondani.
A kormány élére Mugur Isarescu került, azzal a feltétellel, hogy csakis a választásokat készíti elő, ezt követően ismét átveszi helyét a Román Nemzeti Bank élén. A jobboldal kudarcos kormányzása gyakorlatilag a Demokrata Konvenció szétbomlásához vezetett 2000-ben.
Politikai és gazdasági stabilitás
Ezt követően természetszerű volt a baloldal előretörése: 2000-ben a választásokat az Adrian Nastasé által vezetett Szociáldemokrata Párt nyerte meg, a Konzervatív Párt akkori elődjével, a Humanista Párttal szövetkezve. Az elnökválasztásokon Ion Iliescu diadalmaskodott a második fordulóban, miután a romániai választók bizonyságot tettek felelősségükről és masszívan őrá szavaztak Corneliu Vadim Tudor ellenében. A szociáldemokraták 46 és 45 százalékkal nyertek a szenátus és a képviselőház esetében.
A miniszterelnök, Adrian Nastase vezetésével helyreállt a gazdasági stabilitás, az ország fejlődött, elsősorban a 2002-2004 közötti időszakban. A szociáldemokraták az RMDSZ-t ugyan nem vették be a kormányba, de Markó Béla tömörülése évenként megkötött protokollum alapján támogatta a kormányzást. Ekkor csatakozott Románia a NATO-hoz és jól haladtak a tárgyalások az ország uniós előcsatlakozása esetében is. Beindult a privatizáció és bár a „nem adjuk el az országot" jelmondattal élő ellenzék élesen bírálta a kormány ilyen irányú intézkedéseit, a Petrom részvényeinek jelentős többségét felvásárolta az OMV, magánkézre került a galaci Sidex is.
Ismét Băsescu
Ebben a helyzetben került sor a 2004- évi parlamenti és elnökválasztásokra. A nagy párharcra az Adrian Nastase és a Traian Băsescu által vezetett politikai tömörülések között került sor. A törvényhozás fórumában a szociáldemokraták és a Humanista Párt együttesen a szavazatok 36 és 37 százalékát szerezte meg a képviselőházban és a szenátusban, a másik oldalon a Demokrata Pártból és a Nemzeti Liberális Pártból álló DA szövetség 31 százalékot ért el mindkét házban, az államfőválasztásokat pedig Traian Băsescu nyerte meg Adrian Năstaséval szemben.
Államfőként Traian Băsescu kihasználta azt, hogy a szociáldemokraták csak választási, nem pedig pártszövetséget kötöttek a humanistákkal, így az RMDSZ-szel szövetkezett DA szövetség alkothatott kormányt, a – később az államfő által „nemtelen szövetségnek" nevezett – humanistákat „átvéve" a szociáldemokratáktól. A kormányfő Călin Popescu Tăriceanu lett, aki miniszterelnöksége idején szembekerült az államfővel. Ennek nyomán a DA szövetség kettészakadt, a nemzeti liberálisok és az RMDSZ kisebbségi kormányt alakított, amelyet a parlamentben a szociáldemokraták is támogattak.
2007-ben a parlamenti többségnek sikerült felfüggesztenie tisztségéből Traian Băsescut, aki azonban akkor még igen nagy népszerűségnek örvendett a választók körében, így a népszavazás nyomán visszatérhetett az államfői palotába.
„Szörnyszövetség"
A 2008. évi parlamenti választásokban a szociáldemokraták, a demokrata liberálisok és a nemzeti liberálisok között folyt a harc. A demokrata liberálisok szerezték a legtöbb mandátumot a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok előtt. A 2008-2009-es évben a demokrata liberálisok és a szociáldemokraták együtt kormányoztak – ezt az időszakot „szörnyszövetségnek" nevezték.
A szövetség nem is maradt sokáig talpon, 2009-ben a szociáldemokraták – politikusuk, Dan Nica belügyminiszteri tisztségből történt kényszerű lemondása után – kiléptek belőle. A demokrata liberálisok, a Traian Băsescu által támogatott Emil Boc kormányfővel az élen kormányon maradtak, az RMDSZ-szel szövetkezve. A kormányfő 2012-ben mondott le, helyét Mihai Răzvan Ungureanu vette át; kormánya 79 napig, az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványig volt hatalmon.
Traian Băsescu ekkor arra kényszerült, hogy a nemzeti liberálisokkal szövetkezett szociáldemokraták részéről nevezzen ki miniszterelnököt, Victor Ponta személyében. Kabinetje a választások után megválasztandó új kormányig marad – amelyet, a választási eredmények fényében, feltehetően ugyancsak ebben az összetételben követ majd az újabb kormány.
Maszol.ro

Választások: végleges eredmények Csíkból

Választás utáni lépések a parlamentben
A parlamenti választás nem ért véget az urnák lezárásával Az előttünk álló időszaknak három fontos mozzanata van: az új parlament megalakulása, a kormányfő kinevezése, illetve az új kormány megszavazása. A választások utáni időszak első lépése az eredmények kihirdetése, amelyből kiderül, hogy az egyes pártoknak, illetve politikai alakulatoknak hány mandátuma lesz a parlamentben.
- Erre építkezik a kormányalakítás és minden, ami utána következik. A második mozzanat a kormányfő kinevezése, ami az államfő feladata. Ez szokott általában a legizgalmasabb lenni. És a harmadik az új parlament megalakulása. Mind a három mozzanatra elég részletesen kitér az Alkotmány és bizonyos határidőket is megszab – mondta Cseke Péter, a maszol.ro felelős szerkesztője. Az új parlamentnek a választási eredmények kihirdetése után számított húsz napon belül meg kell alakulnia. A választásokon legtöbb szavazatot szerző párt miniszterelnököt jelöl, akit az államfőnek kell kineveznie. A miniszterelnök ezt követően összeállítja a kabinetjét, amelyre legtöbb tíz napon bizalmi szavazást kér a parlamenttől.
Cseke szerint az államfő nem köteles tárgyalásokat folytatni az USL-vel, amit egyébként már több alkalommal jelzett is. Hangsúlyozta, az USL jogi értelemben pártnak tekinthető, a szövetséget bejegyezték a bíróságon, így a szociálliberálisok mindenképp jogosultak a miniszterelnök jelölésére. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az államfő 2004-ben és 2008-ban sem a legtöbb szavazatot megszerző párt politikusai közül nevezte ki a miniszterelnököt.
Szerkesztő: Farkas István
Erdély.tv
Erdély.ma

Tárgyalóasztalhoz ült az USL az RMDSZ-szel
Tárgyalóasztalhoz ültek szerda este a vasárnapi választásokon győztes Szociálliberális Szövetség (USL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői, de az esetleges kormányzati vagy parlamenti együttműködésről csak azt követően kezdenek érdemi tárgyalásokat, miután Traian Basescu államfő megnevezi miniszterelnök-jelöltjét – közölték egybehangzóan a felek a megbeszélés után. A találkozón jelen voltak a parlamenti helyek kétharmadával rendelkező USL társelnökei, Victor Ponta szociáldemokrata és Crin Antonescu liberális pártelnök. Az RMDSZ-t Kelemen Hunor szövetségi elnök és Borbély László politikai alelnök képviselte.
Ponta nem zárta ki az RMDSZ bevonását a kormányzásba, de távozásakor jelezte, hogy az USL-ben még nem született testületi döntés az RMDSZ-szel való együttműködésről és annak tartalmáról. A miniszterelnök szerint szerdán az USL a parlamenti tisztségek elosztásáról egyeztetett az RMDSZ-szel. A megbeszélésen a másik két parlamenti erő, a jobbközép ARD szövetség, a Dan Diaconescu Néppárt képviselői nem vettek részt.
„Amikor ilyen arányú győzelmet aratsz, akkor bölcsességet és toleranciát kell tanúsítanod: az USL nem egy elnyomó többség és nyitott mind a nemzeti, mind a politikai kisebbségekkel szemben" – hangsúlyozta Ponta. Hozzátette: nem kérte az RMDSZ-től, hogy támogassa miniszterelnöki jelölését, mint mondta, ez akkor merült volna fel, ha az USL nem szerzett volna ekkora többséget.
Kelemen Hunor rámutatott, az RMDSZ természetesnek tartja, hogy az alakítson kormányt, aki megnyerte a választásokat, és mivel Victor Ponta az USL jelöltje, azt is természetesnek tartja, hogy az államfő őt bízza meg kormányalakítással.
„Az a gesztus, amit az USL vezetői tettek, azt jelenti, hogy párbeszédet kívánnak folytatni a magyar kisebbség legitim képviselőivel, RMDSZ-szel, egészen odáig elmenően, hogy a kormányzati szerepvállalás is szóba jöhet" – mondta a találkozó után Kelemen Hunor az MTI-nek.
Az RMDSZ elnöke szerint nem dőlt még el, hogy az RMDSZ kormányon lesz, ellenzékben vagy parlamenti támogatást biztosít az USL-kormánynak, de a magyarság érdeke az, hogy bele tudjon szólni az közösséget is érintő fontos döntésekbe.
„Mi azt szeretnénk, hogy olyan döntések szülessenek a következő esztendőkben, amelyek során figyelembe veszik az erdélyi magyar közösség érdekeit" – mondta az RMDSZ elnöke.
MTI
Erdély.ma

Százmillió forintot kap Szász kutatóintézete
Még ebben az évben 100 millió forintot kap a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Intézet – áll abban a határozatban, amelyet kedden közölt a Magyar Közlöny.
Az Orbán-kormány rendeletben döntött arról, hogy „a magyar örökség korszerű újrafogalmazása, a magyar jövő valódi határainak felismerése és tudatos kiépítése elősegítésének érdekében szükséges egyes állami feladatok ellátására kormányrendeletben létrehozza a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet". Mint ismeretes, Orbán Viktor kormányfő októberben bízta meg Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt (MPP) volt elnökét az intézmény irányításával.
„Az a dolgunk, hogy mélyre ássunk, mérjük fel objektívan a magyarság állapotát, felhasználva és rendszerezve az eddig felhalmozott ismereteket, hogy legyen egy olyan leltár, amelynek alapján akár tudományos alapon meg lehet tervezni a magyar jövőt” – számolt be akkor Szász a Nemzetstratégiai Kutatóintézet majdani feladatáról. Az Orbán Viktor által jegyzett határozatból kiderül, hogy a kormány a fenti célra még 2012-ben 100 millió forintot kíván elkölteni, az intézet létszáma pedig 2013. januári indulásakor száz fős lesz. A miniszterelnök egyúttal arra is utasítja Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert, hogy a kutatóintézet jövő évi működésének forrásai a 2013. évi költségvetési törvényjavaslatban módosító indítvány formájában szerepeljen a Miniszterelnökség fejezetben, külön költségvetési cím alatt.
Székelyhon.ro

Csodavárás helyett
Okos, okoskodó és bugyuta „elemzésektől”, no meg a szokásos handabandázástól hangosak a nyilvánosság terei ezekben a napokban, pedig semmi rendkívüli nem történt mostanság. A szabott időben megrendezték a parlamenti választásokat Romániában, s ezeket még a menetrendszerűen megérkezett tél sem zavarta meg, pedig az aztán mindig meglepi ezt az országot és annak hatóságait. Ahogy arra számítani lehetett, a lakosság több mint fele nem vette magának a fáradságot, hogy elmenjen szavazni, ezzel egyértelműen kifejezve lesújtó véleményét arról, amit itt politikának, hatalomgyakorlásnak és politikai elitnek neveznek. Vasárnap óta a számmisztika és a számokkal való bűvészkedés napjait éljük, de a sok csűrés-csavarás sem tudja leplezni a szomorú valóságot: a lakosságnak az az 53 százaléka, amelyik egy nyári felméréskor kifejezte nosztalgiáját az 1989 után nagyrészt felszámolt kommunista rendszer iránt, az most elment szavazni, és voksaival is ennek adott hangot. Egyben a csodavárást demonstrálva. Épp a demokrácia, jogállam és európaiság hívei maradtak nagyrészt az urnáktól távol, letargiájukkal is egy olyan rezsimet konszolidálva, amelyik nemhogy csodákra nem lesz képes, de tisztességre sem, önzetlen népszolgálatra meg pláne nem. Egyesek stabilitást vizionálnak, de ez is hiú ábrándnak tűnik. Az osztogatás, fosztogatás, korrupció napjai következnek, azaz marad minden a régiben. A nemzetközi pénzintézetektől felvett kölcsönök talán még megmentik a krachtól a társadalombiztosítást, és ez nagy szó, mert a munkának és az adófizetésnek nem nagy becsülete van ebben az országban. A kiváltságos ezrek és a nyugatra dolgozni menni már nem tudó vagy nem akaró milliók közötti szakadék várhatóan tovább mélyül, mert ott fönn, ahol át kellene szervezni és modernizálni kellene az államot, ott a hatalomporciózás és a koncon való marakodás lesz továbbra is napirenden. A sötét kilátások elől hová  menekülhetünk máshová, mint a szeretetbe és a szellemi építkezésbe?
Dénes László
Székelyhon.ro

Közlemény: „Tőkés László bűnbakot lőtt”
Való igaz, hogy Tőkés László RMDSZ színekben jutott euro-parlamenti mandátumhoz, ennek ellenére a Magyar Polgári Párt sajtóirodája felettébb sajnálatosnak tartja, hogy az EMNT elnöke-, illetve az EMNP védnöke a valóban RMDSZ-közeli marosvásárhelyi Népújságtól szerzi be az információit!
 
Ha Tőkés László vette volna a fáradtságot és utána nézett volna annak a mondatnak, miszerint „a magyar közszolgálati televízióban Sz. J., a Nemzetstratégiai Intézet vezetői minőségében azért tette le a garast az RMDSZ mellett, mert Orbán Viktorék erre kérték, vagyis tolmácsolta a budapesti hatalom elvárását”, akkor rájött volna, hogy nem Szász Jenő nyilatkozta a fenti sorokat, hanem Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő A pecsét hatalma című magánvéleményéből idézett.
És akkor talán nem csúsztatott volna ennyire egyértelműen!
Ha Tőkés László helyesen informálódott volna, akkor elolvassa Szász Jenőnek – az MTI megkeresésére – még december 3.-án adott interjúját, amelyben magánemberként, és nem a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjeként fogalmazta meg a december 9.-i romániai parlamenti választásokkal kapcsolatos válaszait, amelyek egyébként – a választási eredmények ismeretében! – rendkívül pontosnak és helyénvalónak bizonyultak.
Ha Tőkés László levonta volna a 2012-es választási eredmények tanulságait, akkor nem bűnbakot keresne, pontosabban nem bakot lőne, hanem elgondolkodna azon, hogy a helyhatósági választásokon a nemzeti jobboldal-, majd a parlamenti választásokon az erdélyi magyarság megosztása néppárti érdekeken alapuló, elhibázott lépésnek bizonyult!
Ha vette volna ezt a fáradtságot, akkor valószínűleg nem írt volna dörgedelmes hangú, bűnbakokat kereső közleményt, hanem megkérdezhette volna az általa védnökölt Erdélyi Magyar Néppárttól: miért lett pár magyar mandátummal kevesebb a bukaresti parlamentben, mint 2008-ban? Mi több, miként alakult át a 6:3-as választási szlogen 6 román képviselői, illetve 3 román szenátori mandátummá?!
Ők mit fognak képviselni? Az autonómiatörekvéseket és a föderális Romániát?
2012. december 11.
A Magyar Polgári Párt sajtóirodája
erdon.ro

RMDSZ: még nem született megállapodás a szociálliberálisokkal
Nem született megállapodás a Szociálliberális Szövetséggel (USL) arról, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) együttműködik-e vagy sem a romániai parlamenti választásokat fölényesen megnyerő tömörüléssel – jelentette ki csütörtökön az MTI-nek Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A romániai magyar politikust annak kapcsán kérdezte az MTI, hogy a csütörtöki román lapok azt írták: elvi megállapodás született szerdán este az USL és RMDSZ között arról, hogy a magyar szövetség tagja lesz az új román kormánynak.
Borbély szerint elvi megállapodás sem született, így nyitott kérdés, hogy a szövetség ellenzékben marad-e, parlamenti együttműködési megállapodást köt-e az USL-lel, vagy kormányzati szerepet vállal akár úgy, hogy lesznek miniszterei a kabinetben, akár úgy, hogy csak államtitkárokat és egyéb hivatalvezetőket jelöl.
A politikus szerint a végeredmények tükrében egyértelmű, hogy a szociálliberálisoknak még az alkotmánymódosításhoz sem lenne szükségük az RMDSZ-re, hiszen a mandátumok szerint rendelkeznek kétharmados többséggel. Ennek ellenére az USL tett egy felajánlást az RMDSZ-nek, ami azt jelenti – tette hozzá a politikai alelnök -, hogy 1990 óta először úgy tekintenek az RMDSZ-re, mint a romániai magyarság legitim képviselőjére és nem politikai pártra.
Hozzátette: az USL is úgy gondolja, hogy jó, ha a romániai magyarság képviselői a döntéshozás közelében vannak, hiszen az RMDSZ nemcsak Romániában, hanem külföldön is fontos tényező, és az Európai Néppárt tagjaként „tudnak segíteni" azon, hogy miként alakul a következő években Románia külföldi megítélése, amely megromlott az elmúlt hónapokban.
Ilyen meggondolásból került sor a szerdai tárgyalásokra – folytatta Borbély László -, és az ellenzékben maradás lehetőségén kívül összesen három változat merül fel, így a parlamenti együttműködés és kétféle kormányzati szerepvállalás. Ez utóbbi esetben az egyik lehetőség az, hogy „teljes jogú" tagja lesz a kormánynak az RMDSZ, ami azt jelenti, hogy miniszterekkel képviselteti magát, a másik lehetőség szerint csak államtitkárokat és egyéb hivatalvezetőket jelöl.
Borbély szerint ez még mind nyitott kérdés, hiszen több témáról is tárgyalnak, így például az alkotmánymódosításról. „A jövő hét elején folytatjuk a tárgyalásokat, és úgy érzem, van esély arra, hogy egyezség szülessen" – mondta Borbély László.
MTI
Erdély.ma

Díszdoktorrá avatták Mihai Răzvan Ungureanut Pécsen
Díszdoktorává avatta Mihai Răzvan Ungureanu volt román kormányfőt a Pécsi Tudományegyetem (PTE) csütörtöki ünnepi szenátusi ülésén.
Ungureanut, a korábbi miniszterelnököt Miseta Attila, a PTE orvostudományi karának dékánja terjesztette fel a címre. Indoklása szerint Ungureanu és kormánya felismerte, hogy a népcsoportok békés egymás mellett élése az Európai Unió fennmaradásának egyik pillére, az anyanyelv megtartása pedig ennek a legfontosabb feltétele.
A dékán szerint Ungureanu miniszterelnöksége idején lépéseket tett a Marosvásárhelyi Orvos- és Gyógyszerésztudományi Egyetem magyar fakultásának megalapítására, összhangban a román alkotmánnyal és tanügyi törvénnyel.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Fenyőfás bokrétaünnepséget tartottak a Sapientia új székhelyén
Magdó: jó lenne, ha a román állam is támogatná az egyetemet
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kolozsvári épületének kivitelezése. A majdan a Természettudományi és Művészeti Karnak otthont adó, Tordai út 2. szám alatti ingatlan tartószerkezete elérte legmagasabb pontját, és elkezdődhetnek a belső munkálatok. Ez alkalommal az ún. bokrétaünnepségen felpántlikázott fenyőfát emelt a daru az épület tetejére. Az esemény kapcsán megtartott sajtótájékoztatón Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja méltatta az esemény fontosságát, és felidézték a munkálatok kezdetétől eltelt időt. Az egyetem rektora és a kolozsvári kar dékánja reményét fejezte ki, hogy a 2013/2014-es tanévet már az új ingatlanban kezdik meg, Magdó János pedig úgy vélte: jó lenne, ha a román állam is támogatná a Sapientiát.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Átalakítások a megnövekedett új parlament miatt
Alapos fejtörést okoz a parlament vezetőségének, hogy 117-tel nő a törvényhozó testület létszáma a vasárnapi választások után. Kiderült, hogy a Nép Házában (Casa Poporului) sincs elegendő hely a megnövekedett létszámú parlamentnek.
Ha a Nicolae Ceauşescu által megálmodott Nép Házával nem is sikerült Romániának túlszárnyalnia az Egyesült Államokat, a képviselők és szenátorok számával igen. A parlament székháza ugyanis csak a második legnagyobb alapterületű középület a világon a Pentagon után, de a parlamenti képviselők és szenátorok száma most már több mint ötvennel meghaladja az amerikai törvényhozókét. A dicsőségnek azonban ára van: ennyi honatya még a Nép Házának üléstermében sem fér el. Ki kell cserélni a bútorzatot, vagy más termet kell berendezni számukra.
Már tegnap a képviselőház vezetősége bejelentette, hogy milyen megoldást talált. A képviselőház abban a teremben fog ülésezni, ahol eddig a parlament együttes üléseit tartották, az együttes ülések helyszínét az Alexandru Ioan Cuzáról elnevezett terembe helyezik át. Ennek érdekében az egyik teremben csaknem 60-al kell növelni a padok számát, amit remélhetőleg a parlament főépítésze megold.
Lakosságarányosan a hazai parlament nagyobb, mint a francia, az olasz vagy a lengyel, hiszen egy törvényhozót 36 400 lakos tart majd el, vagyis feleannyi, mint Franciaországban, Olaszországban, vagy Lengyelországban. A Mediafax hírügynökség számítása szerint az új parlament 588 tagú lesz az előző 471 főshöz képest.
Franciaországban, ahol szintén kétkamarás a törvényhozói testület, 72 ezer lakos tart el egy törvényhozót olyan körülmények között, hogy hazánk lakosságának száma 19 millió fő, Franciaországé pedig csaknem 66 millió. A hasonló nagyságrendű Olaszországban is 64 300 lakosra jut egy honatya. Románia lakosságának száma szerint a körülbelül ugyanakkora Hollandiában 74 600 lakosra jut egy honatya, míg Lengyelországban, ahol 38 millió ember él, 68 ezer állampolgár tart el egy törvényhozót. Az egykamarás parlamenttel rendelkező Görögországban a romániaival hasonló a helyzet, ott is 36 ezer lakosra jut egy törvényhozó olyan körülmények között, hogy a lakosság száma 10,8 millió fő. A szintén mintegy 10 millió lakosú Csehországban – ahol kétkamarás parlament működik –, 37 ezer lakosra jut egy törvényhozó.
Ugyanakkor vannak olyan országok is, amelyekben a romániaihoz képest kevesebb lakos tart el egy törvényhozót. Ilyen például Magyarország, valamint Dánia és Finnország.
Szabadság (Kolozsvár)

Eiszegézis
A címbéli szakkifejezést kevesen ismerik, pedig a jelenség amit fed, sűrűn tapasztalható. Hasonlít egy ismertebb szóhoz, az exegézishez. Ez a teológiából ered, ma már általánosabban használják, (szent) szövegértelmezést, szövegmagyarázatot jelent. Nos az eiszegézis is ilyesmi, de a rosszabbik fajtából: a szövegbe való erőltetett belemagyarázást, az írással kevésse, vagy semennyire sem alátámasztható értelmezést jelenti. A szekták nagyrésze ebből él.
A kifejezés a napokban néhányszor eszembe jutott, Tőkés László europarlamenti képviselő nyilatkozatait olvasva. Először akkor, amikor a Szentírással, a bibliai értelmű jócselekedetekkel hozta összefüggésbe a szavazást. Jól tudom én, hogy püspökeink, papjaink, lelkészeink minden egyes választást megelőzően közleményben, szószékről és minden formában részvételre buzdítják híveiket. Sőt, ha kell némi bibliai hátszél a dologhoz, felemlegetik az „adjuk meg a császárnak, ami a császáré” mondást is: jól teszik. Undorodunk ugyan már jó ideje a bukaresti hercehurcától, a plakátokról vigyorgó arcok is egyre kevesebb meggyőző erővel bírnak, de nekünk ennyi beleszólás adatik a hazai politikába, élni kell vele. Akár szavazunk valakire, akár – szomorú módon – valaki ellen voksolunk, vagy tiltakozásképpen érvénytelenítjük szavazólapunkat, bármelyik jobb, mint nem elmenni. Eddig rendjén, de ha ezt extrapolálva szentírási fontosságot tulajdonítunk a szavazásnak, arra még kétségbeesésünk sem lehet mentség, különösen akkor nem, ha valaki palástot szolgál! Nem tudom milyen fokú hasonlóságot állapított meg Tőkés László a szavazás és a bibliai jócselekedetek között. Ha csupán laza hasonlóságról van szó, akkor nem indokolt maga a mondat, ha ennél többről, egyenlőségről, netán kongruenciáról van szó, akkor ez bizony indokolatlan belemagyarázás, eiszegézis a javából!
ERCSEY-RAVASZ FERENC
Szabadság (Kolozsvár)

A választásoknak vége, de a kampány hangneme megmaradt
Bár a parlamenti választásoknak már vége, a pártok nyilatkozatainak hangneméből úgy tűnik, a kampány még tart – hangzott el egy a romániai parlamenti választásokat értékelő rendezvényen szerdán Budapesten.
 A Magyar Külügyi Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett beszélgetésen Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke azt mondta, pártjának néggyel kevesebb képviselői helye lesz a nagyobb létszámú parlamentben, így lényegesen csökken a súlya. A veszteség okának „a konkurens pártra” leadott szavazatokat nevezte, ezeket ugyanis – mint mondta – újraosztották, és mások vitték el.
Az RMDSZ egy közösség képviselője, nem ideológiai alapon szerveződő politikai entitás – jelentette ki, hozzátéve: a mostani választások eredményeként azonban csökken a párt befolyása a parlamentben.
Azzal kapcsolatban, hogy két magyar párt indult a választásokon, kijelentette: nem volt szerencsés, hogy „egymásnak feszülve” indultak. A helyhatósági választásokon a magyar szavazatok 86 százalékát megszerezte az RMDSZ, és a parlamenti választásokon is hasonló arányban kapta meg a magyar voksokat – mondta.
Véleménye szerint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megpróbálta elhitetni az emberekkel, hogy bejuthatnak a parlamentbe, pedig valójában azért indultak, hogy 50 ezernél több szavazatot szerezzenek, mert a román törvények szerint, ha egy párt két választáson ezt nem éri el, kezdeményezhető a megszüntetése.
Hangsúlyozta, nem jó, hogy a Szociálliberális Szövetség (USL) kétharmadot szerzett, mert eddig az volt a cél, hogy a magyarok nélkül ne lehessen döntést hozni. Fontos érdek a magyar közösség jogainak bővítése, a magyarlakta települések fejlesztése, és amelyik román párt ebben segít, azzal készek az együttműködésre – közölte.
Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke, kampányfőnöke kiemelte, jó tendencia, hogy sikerült növelniük a szavazóik számát, de nem történt áttörés, több voksra számítottak. Hozzáfűzte: a legnagyobb sikerük, hogy az autonómia és a föderáció fontos téma lett a közbeszédben.
A legnagyobb kudarcnak azt nevezte, hogy az erdélyi magyarok egyre inkább kiábrándulnak a közéletből, ezt mutatja, hogy 600 ezer magyar nem ment el szavazni. Őket meg kell győzni arról, hogy érdemes voksolni, érdemes küzdeni, és nemcsak a kitelepülés és a beolvadás közül választhatnak – hangoztatta.
Az EMNP-alelnök szerint az RMDSZ érdeke, hogy azt hirdesse, a „politikai pluralizmus” veszélyes a nemzetiségi érdekképviseletre. Pedig nem állt fenn a veszély, hogy az RMDSZ kiesik az EMNP indulása miatt – tette hozzá.
Felidézte, a Magyar Polgári Párt (MPP) egy héttel a választás előtt átállt az RMDSZ oldalára, és véleménye szerint az MPP és az RMDSZ már korábban megállapodott az együttműködésről.
Kiemelte, az RMDSZ azt hirdette, hogy az EMNP-re leadott voksok a román pártokat erősítik. A kampány stílusa az egész közélettől elriaszthatta az embereket – mutatott rá.
Bakk Miklós politológus szerint a parlamenti választások ugyan már befejeződtek, de a politikusok nyilatkozatainak hangneméből úgy tűnik, a kampány még tart. Az RMDSZ „koalíciós potenciálja” csökken, ezért Victor Ponta kormányfőnek, az USL társelnökének gesztusa, az együttműködés felajánlása egyfelől válasz lehetett az EU-tól érkező nyomásra, hogy kiszámítható, stabil, a demokratikus minimumot betartó kormány legyen Romániában. Másfelől a miniszterelnök a saját pártját is akarta tesztelni, a reakciókra volt kíváncsi – fűzte hozzá.
Az RMDSZ és az EMNP versengéséről azt mondta, megkerülhetetlen az a probléma, hogy etnikai pártokként ugyanazokat a szavazókat akarják megnyerni maguknak.
Szabadság (Kolozsvár)

Kincses Kolozsvár Polgára Kiss András
Levéltárosi és történészi munkájának elismeréseként Kincses Kolozsvár Polgára kitüntetésben részesült a kilencvenéves Kiss András, az Erdélyi Múzeum-Egyesület korábbi alelnöke és főtitkára, Kolozsvár történetének kiemelkedő kutatója; az elismeréssel járó oklevelet, valamint a Kolozsi Tibor szobrászművész által készített emlékplakettet tegnap délután adta át neki Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke. Méltatásában Egyed Ákos történész kiemelte: Kiss Andrásnak „sikerült megtalálnia helyét az elődök sorában és kortársai között, közben pedig egyéni habitusát is meg tudta őrizni”. Levéltári munkája a közösségért vállalt szolgálat volt: közbenjárt azért, hogy az érdeklődőket segítse, eligazítsa, történészként pedig múltunk megismerésén, megismertetésén fáradozott, részletezte Egyed Ákos. Kincses Kolozsvár Polgára címet korábban Senkálszky Endre színművész, Jakó Zsigmond történész és Kós András szobrászművész kapott.
(F. ZS.)
Szabadság (Kolozsvár)

Már csak a belső munkálatokat kell elvégezni a Sapientia új székhelyén
Bokrétaünnepet tartott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tegnap Kolozsváron, abból az alkalomból, hogy elkészült a felsőoktatási intézmény kolozsvári karának Tordai úti épülete, és már csak a belső munkálatok vannak hátra. A frissen felhúzott épületegyüttes tetejére egy karácsonyfát emeltek az építkezésben közreműködő daru segítségével.
Túl vannak a nehezén. Ötmillió euróba került a Sapientia kolozsvári ingatlanának a felépítése
Az ünnepséggel egybekötött sajtótájékoztatón Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja arról számolt be, hogy a beruházás eddig  ötmillió euróba került. Mint részletezte, eredetileg 4,5 millió eurót terveztek e célra, azonban az előre nem látható többletmunkálatok még fél millió euróba kerültek. Példaként említette, hogy az alap ásásakor beleütköztek a szomszédos épület alapjába, így újra kellett tervezni az épületet.
Az építkezés nagy része befejeződött, a hátralévő belső munkálatok értéke 700 ezer euró, várhatóan 2013 őszére készül el az egyetem új otthona. Az összesen 6500 négyzetméternyi felülettel rendelkező ingatlannak 4500 négyzetméternyi területe hasznosítható. Az épület négyzetméterenkénti ára 750 euró áfával együtt, Tonk Márton dékán szerint ez nyugat-európai egyetemekhez viszonyítva is olcsónak számít. Hozzáfűzte, eddig 2,5 millió eurót fizettek ki a kivitelező vállalatnak, a fennmaradó összeget  a továbbiakban törlesztik az újabb támogatási összegek érkeztével.
Mint ismeretes, a Sapientia új kolozsvári épületének felépítési költségeit kizárólag a magyar kormány finanszírozza. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: a magyar kormány összesen 4 milliárd forinttal támogatja az építkezést, ennek az összegnek egy része már megérkezett a Sapientiával kötött megállapodás értelmében, a következő részlet ezután érkezik. A diplomata úgy értékelte, nyár óta látványosan előrehaladt az építkezés, az ingatlan méltó helye lesz az erdélyi magyar közoktatásnak.
Ugyanakkor emlékeztetett: a beruházás kizárólag magyar vállalás, a román állam nem fektetett bele pénzt, pedig az egyetem diákjai a román gazdaságot fogják gyarapítani, Romániában fognak adózni. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke az ünnepségen elmondta: azt szeretnék, ha jövő év szeptember elsejéig át tudnák adni az elkészült épületegyüttest.
Dávid László, az egyetem rektora beszédében a megmaradás zálogának nevezte az új ingatlant. „A következő feladat az, hogy megteremtsük azt a szellemet, amely belakja ezt az épületet, olyan közösséget hozzunk létre, amely értéket ad ezeknek a falaknak” – hangsúlyozta Dávid László.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Vége
Amikor a továbbra is széles körű támogatottságot élvező politikusaink szívében elcsitul a káröröm, amikor alábbhagy a sikeres sárdobálás eredményeinek diadalittas kikiáltása, amikor már mindenki lerágta, kiszívta a neki járó velős csontot, amikor a bársonyszék varázslatos süppedéséből kikászálódva a legtöbbjük ép ésszel felméri a képviselt közösség egyre kilátástalanabb helyzetét, talán majd akkor érdemi beszélgetések kezdődnek egyre magasabb szinten és egyre szélesebb körben az idei választások előtt oly sokat, de mindhiába hangoztatott összefogásról.
Merthogy e sorok 2012 decemberében születnek, akkor, amikor – mérget lehet venni rá – először és utoljára bizonyosodott be, hogy legrégibb érdekvédelmi szervezetünk a maga külön, egyre több buktatóval teli útját járva is bebiztosíthatja a bukaresti parlamenti képviseletet. Most még elég volt az erdélyi magyarság több mint harmadának a támogatása: 380 ezer szavazat a millióból.
Most még azoknak volt igazuk, akik azt vallják, hogy a magányos, de megtörhetetlen szárúnak hitt tulipánra szavazók saját kezükben tartják a közösség sorsát. Akik kertelés nélkül kijelentik, hogy a magyar pecsétnyomók nyolc és fél tizede elég. Most, utoljára még azoknak áll a zászló, akik azt merik állítani, hogy ez a nyolc és fél tized, a 85 százalék legalább annyit, sőt többet ér, mint a teljes egész, már említést sem téve arról a több mint félmillió erdélyi magyarról, aki egy ideje kiábrándult a magyar politikai képviseletből, vagy pedig immár román pártok jelöltjeire adja voksát.
Ennek azonban vége. És ha ezt nem ismerik fel időben azok, akik most még a magabiztos győzelem fényében tetszelegnek, akkor négy év múlva két út marad: a parlament kapuján kívüli jajveszékelés, vagy pedig a szlovákiai Híd-Most mintájára létrehozott vegyespárt megalapítása. Az első változat a jogérvényesítés csődjét jelentené, a második pedig a beolvadás folyamatát pörgetné maximális fordulatszámra. Nos, kedves politikus barátaink, melyik feküdne jobban? Lehet választani.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Csak a választások után merte bejelenteni a megszorítások folytatását a Ponta-kormány
Három nappal a választások után már adóemelést jelentett be a Ponta-kormány: a kabinet tegnapi ülésén elfogadták azt a kormányhatározatot, ami lehetővé teszi a helyi önkormányzatok számára, hogy 16,05 százalékig terjedő mértékben emeljék a helyi adókat, illetékeket. Ugyanakkor közszférában dolgozók a bérük kiegészítésén kívül semmilyen további enyhítésre nem számíthatnak a pénzügyminisztérium illetékesei által kidolgozott határozattervezet értelmében. Ebben ugyanis egyebek mellett az áll, hogy a közalkalmazottak jövőre sem kapnak sem étkezési utalványt, sem üdülési csekket, illetve az alkalmazások továbbra is befagyasztva maradnak. A forradalmárok sem kapják vissza a korábban megszüntetett kedvezményeiket.
Mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk?Szabad kezet adott a kormány az önkormányzatoknak az adóemelésre
Alig három nappal a választások után már adóemelést jelentett be a Ponta-kormány: a kabinet tegnapi ülésén elfogadták azt a kormányhatározatot, ami lehetővé teszi a helyi önkormányzatok számára, hogy 16,05 százalékig terjedő mértékben emeljék a helyi adókat, illetékeket. A tervezetet még októberben közzétette a pénzügyminisztérium, azonban akkor – valószínűleg a közelgő kampány miatt – nem is tárgyalt róla a kormány. Victor Ponta miniszterelnök később úgy nyilatkozott, hogy a polgármesterekre bízza, emelik-e a helyi adókat, illetékeket vagy sem.
A most elfogadott tervezet egyébként nagyrészt megegyezik a márciusban, még az Ungureanu-kabinet által ismertetett tervezettel, azonban végül annak kapcsán sem született döntés. Az adóemelés egyébként nem kötelező érvényű, az önkormányzatok maguk döntik el, hogy emelik-e, s ha igen, 16,05 százalékig milyen mértékben az illetékeket. Azért éppen 16,05 százalékról van szó egyébként, mert ennyire rúg az elmúlt három év inflációjának összege, s legutóbb három éve emelhettek hasonló elvek szerint adót, illetéket az önkormányzatok.
Várad: mindenképpen emeltek volna
A kormányhatározat meghozatala előtt közzétette  adóemeléseket is tartalmazó határozattervezetét a nagyváradi önkormányzat. A napokban közvitára bocsátott jövő évi adó- és illetéktervben többféle emelés is szerepel. A kereskedelmi egységekre új adót róttak ki: ezután a működési engedély kiadása is pénzbe kerül majd, amennyiben a tervezet elfogadásra kerül. A városrendezési engedélyekre szóló bélyegilleték 16 százalékra emelkedhet, és ugyanennyivel nőhet a telkekre kirótt ingatlanadó mértéke is. A terv szerint ugyanakkor az épületek után számított ingatlanadó 6 százalékkal nőhet jövőre.
Csíkszereda: még megvitatják
Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere a Krónika megkeresésére arról beszélt, hogy egyelőre nem lehet biztosat mondani a jövő évi lehetséges helyi adóemelésről. Mint rámutatott, ezt még az illetékesnek meg kell vitatniuk. Ugyanakkor kifejtette, a helyi önkormányzat november végi tanácsülésén fogadta el a 2013-ra vonatkozó költségvetést, így nem valószínű, hogy a tanácsosi testület visszatér még erre a kérdésre.
Maradnak a megszorítások
A közszférában dolgozók a bérük kiegészítésén kívül semmilyen további enyhítésre nem számíthatnak a pénzügyminisztérium illetékesei által kidolgozott határozattervezet értelmében. Ebben ugyanis egyebek mellett az áll, hogy a közalkalmazottak jövőre sem kapnak sem étkezési utalványt, sem üdülési csekket, illetve az alkalmazások továbbra is befagyasztva maradnak. De a forradalmárok sem kapják vissza a korábban megszüntetett kedvezményeiket, egyes forradalmárkategóriák továbbra sem kapnak segélyt, továbbá korlátozott számú vasúti kedvezményben részesülnek.
Nem jut több pénz a parlamentnek
Plafont szab meg a kormány az állami költségvetésből fenntartott intézmények személyzeti költségeire, kivételt csak az oktatás és az egészségügy jelent – jelentette be tegnap Victor Ponta miniszterelnök. Elmondása szerint a rendelkezés hatálya alá az államelnöki hivatal, a parlament, az alkotmánybíróság, valamint a számvevőszék esik. A kormányfő egyébként már hétfőn arról beszélt, hogy hiába duzzad 470-ről 588-ra a honatyák száma, a parlament költségvetése a tavalyi szinten marad. Sőt a kormány és az államelnöki hivatal protokollra előirányzott költségvetése előfordulhat, hogy csökkenni fog.
Bálint Eszter, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László bűnbakot lőtt
Szokatlanul nagy sajtóvisszhangot váltott ki a Népújságban megjelent jegyzet egy mondata. Tegnapi lapszámunkban közzétettük Tőkés László EP-képviselő ehhez kapcsolódó közleményét, amire a Magyar Polgári Párt sajtóirodája a következő cáfolatot küldte szerkesztőségünkbe:
"Ha Tőkés László vette volna a fáradságot és utánanézett volna annak a mondatnak, miszerint "a magyar közszolgálati televízióban Sz. J. a Nemzetstratégiai Intézet vezetői minőségében azért tette le a garast az RMDSZ mellett, mert Orbán Viktorék erre kérték, vagyis tolmácsolta a budapesti hatalom elvárását", akkor rájött volna, hogy nem Szász Jenő nyilatkozta a fenti sorokat, hanem Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő A pecsét hatalma című magánvéleményéből idézett.
És akkor talán nem csúsztatott volna ennyire egyértelműen!
Ha Tőkés László helyesen informálódott volna, akkor elolvassa Szász Jenőnek – az MTI megkeresésére – még december 3-án adott interjúját, amelyben magánemberként, és nem a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjeként fogalmazta meg a december 9-i romániai parlamenti választásokkal kapcsolatos válaszait, amelyek egyébként – a választási eredmények ismeretében! – rendkívül pontosnak és helyénvalónak bizonyultak.
Ha Tőkés László levonta volna a 2012-es választási eredmények tanulságait, akkor nem bűnbakot keresne, pontosabban nem bakot lőne, hanem elgondolkodna azon, hogy a helyhatósági választásokon a nemzeti jobboldal, majd a parlamenti választásokon az erdélyi magyarság megosztása néppárti érdekeken alapuló, elhibázott lépésnek bizonyult!
Ha vette volna ezt a fáradságot, akkor valószínűleg nem írt volna dörgedelmes hangú, bűnbakokat kereső közleményt, hanem megkérdezhette volna az általa védnökölt Erdélyi Magyar Néppárttól: miért lett pár magyar mandátummal kevesebb a bukaresti parlamentben, mint 2008-ban? Mi több, miként alakult át a 6:3-as választási szlogen 6 román képviselői, illetve 3 román szenátori mandátummá?!
Ők mit fognak képviselni? Az autonómiatörekvéseket és a föderális Romániát?"
Népújság (Marosvásárhely)

Nem támogatják a magyar kultúrát
A helyi tanács indítványozta, hogy a Dicsőszentmártonban működő művelődési csoportok kössenek együttműködési szerződést a polgármesteri hivatallal, amelyben leszögezik azokat a feltételeket, amelyek szerint az önkormányzat a 350/2005-ös törvény alapján a helyi költségvetésből támogatja a kulturális tevékenységeket, illetve az is szerepeljen az egyezségben, hogy miben segítik a várost a különböző együttesek.
Fodor Sándor József, az RMDSZ önkormányzati képviselője társával együtt a Kökényes néptánc-együttest "ajánlotta a polgármesteri hivatal figyelmébe." Azt az együttest, amely 2004 óta immár az unitárius egyház támogatása révén önálló székházzal rendelkezik, több korosztályban foglalkoztat csoportokat, több szakmai elismerést és díjat nyert hazai és nemzetközi megmérettetéseken. Jelenleg is öt táncszínházi produkciójuk van, ezenkívül népszokásokról állítottak össze műsort, és egyaránt táncolják a küküllőmenti magyar, román és cigány táncokat, 2007-től pedig házigazdái a Kiöntött a Kis-Küküllő című nemzetközi néptánctalálkozónak. Hetente kétszer rendszeresen próbákat tartanak, akár egy félhivatásos együttes. A Kökényest jelenleg az Alsó Kis-Küküllő Menti Ifjúsági Szervezet (ALKISZ) működteti. Az ő nevükben nyújtottak be támogatási kérvényt október 21-én a polgármesteri hivatalba, amelyben elsősorban azt kérték, hogy a város tegye lehetővé a művelődési ház színpadának ingyenes használatát és nyújtson némi támogatást kiszállásokra, amiért cserébe a város kérésére díjmentes programot, műsort mutatnak be. Külföldi kiszállásokra a helyi tanács, illetve a polgármesteri hivatal egyik képviselőjét is magukkal viszik annak érdekében, hogy népszerűsítse a várost.
Fodor szerint míg más néptánc- és folkegyüttesekkel megszületett az egyezmény, addig a Kökényes kérvényét – amely az egyetlen magyar művelődési csoport, amely támogatást igényelt, mivel a gazdasági helyzet miatt állandó szponzoruk sincs – nem tűzték napirendre. Mi több, az új összetételű önkormányzat hat hónap alatt nem nyújtott támogatást. Emiatt az együttes több év után az idén először nem tudja megszervezni a hagyományos évadzáró decemberi előadást, amelyet december 27-ére terveztek.
Fodor Sándor elmondta: azt tervezik, hogy az együttes jövőtől leválik az ALKISZ-től és önálló jogi személyiséget nyer, s így azt a kételyt is kizárják, hogy a támogatás más célt szolgál. Mindemellett ez fontos lépés, hiszen így jobban tudják majd menedzselni a komoly repertoárral rendelkező együttest, amely akár a helybéli magyarok egyik fontos művelődési intézményévé válhat.
Meghesan Nicolae Sorin polgármester szerint azért nem került napirendre a Kökényes kérése, mivel hiányos volt, nem tartalmazta konkrétan azokat az igényeket, amelyeket a néptánccsoport megfogalmazott, ezért arra kérte a csoportvezetőt, illetve a helyi tanácsost, hogy "fogalmazzák újra" kérvényüket és így nyújtsák be újra a dokumentumot.
Tegyük hozzá, ez enyhén szólva csúsztatás, mert tudomásunk szerint az átirat pontokba szedve konkrétan tartalmazta mindazt, amit a polgármester kért…
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Politikai elszórványosodás
Csökkent a magyarság politikai képviselete, az eddigi 31 helyett a következő 4 évben csak 27 RMDSZ-es honatya lesz, nevezetesen 18 képviselő és 9 szenátor.
Az általános erdélyi fejleményeken túl érdemes szemügyre venni a szórvány politikai képviseletét, vagy pontosabban a vegyes vidék és a szórvány határán lévő megyéket. Az előző ciklusban Arad, Brassó és Máramaros tartozott ezen kategóriába, a választások előtt várható volt, hogy itt lesz a legkeményebb a kihívás a magyarság számára. Kampánykörútja során Kelemen Hunor is megerősítette, hogy a „minden magyar számít” elv alapján a tömbvidék mozgósítása mindenekelőtt az aradi, brassói és máramarosi képviselői mandátumok megtartása szempontjából fontos. Feltételezése szerint a három közül éppen a máramarosi megtartása tűnt a legnehezebbnek, Arad és Brassó egy árnyalattal könnyebbnek nézett ki.
Nos, Arad és Brassó elvesztette politikai képviseletét, Máramaros viszont megtartotta. Sőt, a két hideg zuhany után kellemes meglepetésként Temes megyének is lesz magyar képviselője a parlamentben.
Vonalat húzva azonban, a mérleg nem kimondottan megnyugtató a szórvány határán. Bármennyire is örvendetes a Temes megyei siker, figyelembe kell venni, hogy jó nagy adag szerencsére épül. A megye 35 000-es magyarságától ugyanis nem egészen 6000 (pontosan 5943) szavazat gyűlt össze a képviselőjelöltekre és valamivel több, mint 7000 (7166, amiből 6728 az RMDSZ-re és 438 az EMNP-re) a szenátorjelöltekre. Az arányok nem valami fényesek, az echte szórvány Hunyad megyénél is gyengébb. Utóbbiban a 16 000 magyartól (kevesebb, mint fele Temes megyéhez képest) összesen 4678 szavazat gyűlt össze a képviselőjelöltekre és 5327 a szenátorjelöltekre (5140 az RMDSZ-re és 187 az EMNP-re). 1063 szavazattal Molnár Zsolt a legjobb eredményt érte el a Temes megyei képviselőjelöltek közül, mégis kevesebb szavazatot kapott, mint Takács Aranka Vajdahunyadon – 1243-t, illetve Burján Gergely Déván, 1181-et. Holott a két megye – illetve Temesvár és Vajdahunyad vagy Déva – magyarsága továbbra sem említhető egy napon. Temes feljutása nem annyira a „csapat” pályán mutatott erősségének köszönhető, mintsem a választási rulettnek. Hosszú távon aligha lehet ilyesmire alapozni, bármennyire is örvendetes – ezt hangsúlyozni kell – a bánsági siker.
A végeredmény mégis az, hogy 3 helyett csak 2 szórványbéli képviselő lesz az RMDSZ parlamenti frakciójában, s ezáltal a szórvány politikai súlya tovább gyengül az RMDSZ-en belül a székely tömbvidék és az észak-erdélyi vegyes vidék javára. Aligha a legjobb perspektíva, amikor nyilvánvaló, hogy elsősorban a végeket kell megerősíteni, nem az amúgy is erős belső magot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Az Arad Megyei RMDSZ nem írta alá a jegyzőkönyvet
Amint a tegnap reggel közzétett dokumentumokból kiderült, a megyei RMDSZ képviselője az Arad Megyei Választási Irodában nem írta alá a megyei választási eredményeket szentesítő jegyzőkönyvet. Hogy miért nem, erről kérdeztük a megyei választási iroda RMDSZ-es tagját, Lehoczky Attila tanárt, aki már negyedik alkalommal képviseli a szervezetet a megyei választási irodában.
– Miért nem írta alá a jegyzőkönyvet?
– A parlamenti választásokon résztvevő pártok, illetve a megyei szervezetek elnökei eldönthetik, hogy képviselőjük aláírja-e vagy sem a jegyzőkönyvet. Jelen esetben Bognár Leventétől megkérdeztem, hogy az eredményeket, mint olyan, elfogadjuk-e, és aláírhatom-e a jegyzőkönyveket, vagy ne írjam alá. Ez pont így volt négy évvel ezelőtt is. A második körben történő leosztással elégedetlenek vagyunk, elismerjük a rendszer hibáit, elismerjük azt, hogy gyenge volt a részvétel, elismerjük, hogy valószínűleg nekünk is vannak hibáink, de ezzel együtt az, hogy valakinek van képviselője más megyében ezer szavazattal, nekünk pedig a legnagyobb körzetben két és félezerrel nincs, ez elfogadhatatlan a szó morális értelmében. Tehát a morális logika értelmében ez így nem helyes – a politikai logika értelmében ez van. Ha én aláírom a jegyzőkönyvet, az azt jelenti, hogy az kőbe van vésve. De így legalább fenntartottuk annak a jogát, hogy rámutassunk: a rendszer igazságtalanságával, vagy legalábbis morális értelemben vett igazságtalanságával nem értünk egyet.
– Mikor kellett a jegyzőkönyvet aláírni?
– Kedden délután hat óra körül érkeztek meg a második leosztás eredményei.
– Tehát akkor már végleges volt az, hogy mi lesz.
– Igen. Az információk korábban érkeztek, de van még egy óvás, amit, úgy néz ki, mi már nem tudunk megoldani, de felküldtük a Központi Választási Irodába, és valószínűleg ott fogják orvosolni, de ezt nem tudom. Mert ezt ma (szerk. megj.: szerda) reggel tárgyalták, kizárólag az elnökségben.
– Melyik ez az óvás?
– Dorel Popa szenátorjelölt 22 ezer szavazatot kapott a körzetében, de onnan a matematika, illetve a politikai logika nem őt juttatta be, hanem a tízezer szavazatot kapott ellenfelét. Popa úr ezzel nem ért egyet, nem értette pontosan a leosztás logikáját, ezért eljött, volt egy kis beszélgetés, és hát jogában áll fellebbezni.
– A jegyzőkönyv alá nem írásának van-e következménye azon túl, hogy tiltakozás?
–A válasz az, hogy lehet. Hogyha én aláírom, akkor már nem lehet következménye. Mivel nem írtam alá, ezért lehet. Hogy erre sor kerül-e? Valószínűleg nem kerül sor. Inkább egy jelzésértékű dolognak számít.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Új székhelyet nyit a Kájoni János Megyei Könyvtár
Ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit 2012. december 18-án az új székhelyre költözött Kájoni János Megyei Könyvtár. A csíkszeredai Stadion utcai új könyvtárépületben korszerű feltételek között, végre egy térben kapott helyet az összes könyvtári szolgáltatás. Féléves szünet után befejeződtek az átköltözés és a könyvtári állomány leltározásának munkálatai, a könyvtárhasználó közönség funkcionálisan kialakított, modern igényeknek megfelően felszerelt közszolgálati tereket vehet birtokba.
Így az intézmény valóban méltó keretek között felelhet meg sokoldalú szolgáltatói feladatkörének, Hargita megye és Csíkszereda kulturális életének igazi központjává válhat. Olyan közösségi térré, ahol bármely korosztály otthonosan érezheti magát, és mindenki megtalálhatja majd az őt leginkább érdeklő kiadványokat, a számára szükséges információt vagy szabadidős tevékenységet.
Az intézményt fenntartó Hargita Megye Tanácsa és a Kájoni János Megyei Könyvtár szervezésében december 18-án, délután 17 órától kerül sor a könyvtár új székhelyének felavatására. Az ünnepélyes megnyitót követően, december 19-én és 20-án, szerdán és csütörtökön egész napos programmal, változatos igényekre figyelő, szórakoztató és kulturális tevékenységgel várják az új könyvtárba ellátogató közönséget. A rendezvénysorozat szervezői minden korosztály és érdeklődési kör igényeire igyekeznek odafigyelni.
December 19-étől, szerdától nyitva áll a könyvtár a közönség számára. A megnyitót követő rendezvénysorozatra való tekintettel december 19-én és 20-án az intézmény rövidebb ideig tart nyitva, a használók reggel 8 órától délután 16,30-ig vehetik igénybe a szolgáltatásokat.
Maszol.ro

Új gyülekezeti újság az Alvégen
A lassan elfogyó esztendő elején Háromszög néven kezdett lapjának szerkesztésébe az aldobolyi református egyházközség. Négy A4-es oldalnyi téren egyházi, közéleti és – dicséretére váljék – hely- és családtörténeti írásokat is közöl.
Hogy miért Háromszög a neve, arra szerkesztője, Benke János helybeli lelkipásztor adott feleletet még induláskor. „Mint ismeretes, az egyenlő oldalú háromszög – írja – a szentháromság Isten jelképe: három szöge jelenti az Atyát–Fiút–Szentlelket, az egymásnak alá nem rendelhető, munkájukban megkülönböztethető, de egymástól el nem választható három személyt, aki az egy örök Istent alkotja. Háromszög formában ábrázolták elődeink például a templomok kőből rakott kapuzatában a három-egy Istent, akinek a léte, jelenléte életünk sorsdöntő valósága.” Az csak természetes, hogy vezércikknek a lelkész vasárnapi szószéki beszédeit hozza, mert akadnak olyan hívei, akik a valamilyen okból nem hallott prédikációt utólag szívesen elolvassák. Egyfajta helybeli missziói lapnak is indítottuk – tájékoztatott a lelkész. A vezércikket egyházi és közösségi gondok részletezése követi: iskolai névadás, templomápolás szárítórendszerrel, nyári tábor a gyerekeknek, a volt felekezeti iskola gyülekezeti házzá, orvosi rendelővé való átalakítása stb. Állandó rovattal jelentkezik a presbiter Csergő Mária hely- és igen értékes családtörténeti mazsoláival, a szintén presbiter Muscalu Anna Ágota gyógynövényajánlataival (apróbojtorján, kék iringó, apró szulák, ánizs, articsóka, cickafarok stb.). A háziasszonyok különleges ínyenc falatairól mindig más és más szerző ír: Lepedus Hajnal, Zsigmond Tünde, Daniela Ardelan, Csere Erzsébet. Közlik a soros gyülekezeti és ünnepi alkalmak (vallásórák, bibliaórák) időpontjait, ritkábban jeles költők alkalomra illő verseit, helyi alkotott örökségeket, érdekes tárgyakat (varrottas a prázsmári református imaházból), helyi gyerekek rajzait, fényképeket, olvasnivalóként meséket, mondákat, legendákat. E sorok írója különösképpen értékesnek tartja Csergő Mária helytörténeti adatait, annál is inkább, mert erről az alvégi, igen érdekes és változatos történelemmel rendelkező, vegyes lakosságú faluról tudtunkkal nem jelent meg falufüzet, kismonográfia, amelyben rögzíteni lehetett volna a hely- és családtörténet adatait. Az Emlékképek című rovat például arról szól, hogy miért nevezik Lázárfalvának Aldoboly egy falurészét: nevét a dálnoki származású 1848-as szabadságharcostól, majd főispántól, Lázár Mihálytól örökölte, akinek sírkövét megmenti a magyar egyház. Érdekes családtörténeti adatokat közöl a rokon Reznek családról, Reznek-Kósa Károly székely huszárkapitányról, akinek síremléke a helybeli temetőben van, kertjét ma is Reznek-kertként emlegetik. Külön cikket szánt a rovatszerkesztő erdőfülei Boda Dénes (1844–1936) naplóíró néptanítónak, közéleti tevékenységének (iskolát és óvodát épített Farkasvágón, Aldobolyban Ifjúsági Egyletet, dalárdát, könyvtárat, olvasóegyletet, gazdakört és községi állatbiztosító szövetkezetet hozott létre), mellyel kiérdemelte, hogy a rendszerváltás után róla nevezzék el az aldobolyi elemi iskolát. A rovat révén megismerhettük Magyari Ferenc aldobolyi és prázsmári körjegyző tevékenységét. Ő irányította 1902-ben a telekkönyvezést és a tagosítást, 1895-ben pedig Rákossy Ferenccel együtt megalakították a ma is sok fejtörést okozó Kétág Katonaság erdő-közbirtokosságot. A helybeli Rákossy család bemutatása révén Csergő Mária kiderítette, hogy ebből a családból származott az ünnepelt sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc polgármester nagyanyja, Rákossy Anna. Azt is elmondta: családja rokoni szálakkal kapcsolódott a lapunkban is bemutatott, tragikus véget ért kálnoki Hosszu Zoltán színművészhez.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely József: túl nagy a csend az egyházban
„Az egyházban nem szabadna semminek titokban történnie. Miért, nem tartozik az egyházi nyilvánosságra az, hogy legalább hatévente, választások idején, önkritikát gyakorolunk?" – fogalmazott a maszol.ro-nak adott interjúban Székely József, a Kolozsvár alsóvárosi gyülekezet lelkésze, aki Kató Béla püspökhelyettes vetélytársa lesz az Erdélyi Református Egyház pénteken tartandó kerületi választásán. Kató Béla nem kívánt interjút adni lapunknak.
Pénteken tartják az egyházkerületi választásokat az Erdélyi Református Egyházkerületben. A tisztújítást nem előzte meg kampány, nagy volt a csend. Ennek így kell lennie?
Szerintem az egyházi választás nem csak azokat érinti, akiket valamilyen tisztségre jelölnek és esetleg megválasztanak, hanem az egész református egyházat, és itt gondolok arra a 350 ezer reformátusra, aki Erdélyben él. Meglepődve tapasztalom, hogy az egyházi média teljesen hallgat, a világi sajtóorgánumok közül is csak néhány szólalt meg a kérdésben. Nyilván itt nem a választással kapcsolatos részletkérdésekre gondolok, hanem arra, hogy a református egyháztagokat is megillet annyi információ, hogy egyáltalán mit képzelnek el az egyház jövőjéről azok, akik valamilyen vezetői tisztséget vállalnak. Ezelőtt egy évvel megkérdezték tőlem egy lelkészértekezleten, hogy ha valamelyik egyházmegye jelölne püspöki tisztségre, elvállalnám-e. Azt feleltem, hogy igen, de szeretném, ha lenne egy nyílt és nyitott beszélgetés erről. Az egyházban nem szabadna semminek titokban történnie. Miért, nem tartozik az egyházi nyilvánosságra az, hogy tervezünk, hogy akarunk valamit, legalább hatévente, választások idején, önkritikát gyakorolunk?! Ez a világ legtermészetesebb dolga.
Az nem természetes, ha a református egyházban nem beszélgetünk ezekről a kérdésekről. Ez a közhangulat megromlásának a felszabadult légkör hiányának a jele. A magyarországi evangélikus egyházban a püspökjelöltek együtt mentek gyülekezetről-gyülekezetre, nálunk párbeszédre sem volt lehetőség. A mezőbergenyei, székelyudvarhelyi, most december 4-én pedig a marosvásárhelyi lelkésztalálkozóra meghívtunk minden lelkipásztort és presbitert, viszont az egyházkerület hivatalos vezetői nem jöttek el, a lelkészeknek is csak egyötödét sikerült mozgósítani. Rajtam biztos nem múlik: ha arról van szó, hogy meg kell beszélni az egyház ügyeit, vagy bármit, ami a közösség javát szolgálja minden lelkipásztorral, gondokkal, presbiterrel és gyülekezeti taggal kész vagyok tárgyalni.
Az egyház jelenében a kommunikáció hiányán túl milyen problémákat lát még?
Egyik legfontosabb kérdés az, hogy ma mennyire tölti be a hivatását a református egyház. Azt a hivatását, amelyet a Szentírásból kell megérteni, ez pedig a misszió: „Tegyetek tanítványokká minden népeket". Ez határoz meg mindent.
Az a kérdés tehát, hogy a református egyháznak fontos-e a misszió kérdése, hogy hogyan éri el azt a 90 százaléknyi reformátust, aki hátat fordított az egyháznak, nem jár templomba, nem kell neki a gyülekezeti közösség, csak alkalmanként, kereszteléskor, temetéskor és házasságkötéskor kell a lelkipásztor „szolgáltatása" de az egyház nem kell.
Nem hivatkozhatunk arra, hogy Magyarországon csak öt, Hollandiában pedig egy százalék a templomlátogatás, mi pedig hátradőlhetünk, mert nálunk még tíz százalék. Ebből is nagyon hamar lehet öt, vagy akár egy. A mi népegyházi helyzetünkben rendkívül fontos egy átfogó missziói stratégia. Nyilván tudjuk, nem csak emberi tényezőktől függ, hogy miként alakul az egyház élete, de az, hogy mit tűzünk napirendre, és mit tartunk fontosnak, az tőlünk függ. Ha csak arra rendezkedünk be, hogy mentsük át az épületeinket – nagyon fontos! –, ha csak erre szánunk anyagiakat, akkor nagyon rossz úton járunk.
Milyen változtatásokra lenne elsősorban szükség?
Készítettünk egy tíz pontba foglalt programtervezetet, amelynek három pillérét így fogalmaztuk meg: gazdagító jelenlét, erősödő közösség, megújuló lelkiség. Gazdagító jelenlét, vagyis úgy legyen jelen református egyházunk a társadalomban, hogy értékei által kovászként hassa át a társadalmat, gondolok elsősorban az erdélyi magyar kisebbségre, amelyről tudjuk, hogy egyre inkább kifut a talaj a lába alól, szüksége lenne az egyház támogatására, példamutatására. Érzékenyen részt kellene venni a közgondolkodás alakításában úgy, hogy a magunk értékeivel aktívabban vagyunk jelen a társadalomban. Erősödő közösség, mert a gyülekezetekben erre van szükség. Aki jár templomba, az tudja, mit jelent: innen kapok új erőt, motivációt, itt érzem azt, hogy testvérek közt vagyok. Sok lelkipásztor, presbiter és gyülekezeti tag van, akiket jobban be kell vonni az egyház életébe, mert az emberek tudnak és szeretnek is tenni, ha megkapják a bizalmat és az indíttatást. Például ha kidolgozna az egyház egy ifjúsági programot, tegyük fel, kihirdetnénk, hogy jövőben az ifjúság éve lesz, és akkor Kommandótól Kolozsvárig minden református gyülekezetben erről beszélnénk. Ott van a konfirmáció kérdése: folyamatosan arról panaszkodunk, hogy nem jó a konfirmációs rendszerünk, mert kikonfirmáljuk a fiataljainkat. Ezt elmondjuk minden évben, minden jelentésben megjelenik, és semmit nem teszünk annak érdekében, hogy valami változzon. Gondoljuk át, beszéljük át. Nyilván ez következetes, hosszú távú munkát jelent, és azzal kezdődik, hogy néven kell nevezni a problémákat, aztán megkeresni azokat, akik segíthetnek abban, hogy ezt bölcsen megváltoztassunk.
Kató Béla püspökhelyettes a maszol.ro-val közölte: csak a püspökválasztás után áll majd a sajtó rendelkezésére. „Ez elvi kérdés. Az egyházban nem szokás olyan kampányt szervezni, mint a politikában. Az egyházban ugyanis a múltjukért, nem az ígéreteikért választják meg a tisztségviselőket” – jelentette ki. Amikor tudattuk vele, hogy Székely József interjút adott lapunknak, Kató kijelentette: „a fiatalabb nemzedék valószínűleg másképp látja ezeket a kérdéseket”.
A harmadik pont: a megújuló lelkiség. Erős közösség ott van, ahol megújult lelkű emberek vannak együtt. Nyilván tudjuk, hogy ezt Isten Szentlelke végezheti el, de nekünk ezért könyörögni kell, hogy Isten újítson meg bennünket lélekben, gondolkodásunkban, mert akkor a beszédünk, cselekedetünk, az életvitelünk is más lesz. E nélkül a megújulás nélkül, csak egy akármilyen intézményként adminisztráljuk az egyházat. És elmaradt a kisugárzás, az a lelki erő, amelyre szüksége van minden református gyülekezeti tagnak és nekünk is, lelkipásztoroknak. Erre van szüksége minden espereseknek és a püspöknek is, hogy vidámabban és reménykedve végezze a szolgálatát.
Milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie egy püspöknek?
Elsősorban olyan kompetenciákkal, amelyekkel egy lelkipásztornak kell rendelkeznie. A lelkipásztornak az igehirdetésen, lelkigondozáson túl a kapcsolatteremtés-tartás is a feladata. A személyes kapcsolatok kiépítése, a talentumok kamatoztatása, beépítése, az erők gyülekezeten belüli összefogása, a hívek jó értelemben vett ösztönzése és segítése. Az egyházban rengeteg érték van parlagon, éppen azért, mert nincs kellő odafigyelés, ösztönzés. Ha valaki esperes vagy püspök lesz, ugyanezt kell végeznie, csak más szinten. A püspöknek nyilván az egész egyházra kell hogy rálátása legyen. Nagyon fontos, hogy ismerje a lelkipásztorokat, megtalálja velük a hangot, mert ugye a pásztorok pásztorának is lennie kell valakinek. De sajnos a jelenlegi egyházi helyzetünkben inkább az adminisztrációra álltunk rá, annyira, hogy most már senkinek sincs elegendő ideje arra, hogy a lelkipásztorokkal foglalkozzon, az ő lelki vezetőjük lehessen – ezt én nagyon fontos szempontnak tartom. Az adminisztrációt végezzék adminisztrátorok, a püspök figyeljen oda a lelkipásztorokra, a gyülekezetekre, legyen ő az, aki ezt a nagyon fontos lelki szolgálatot végzi.
A jelölések számát tekintve nagyok a különbségek. Milyen eredményeket remél a december 14-i választásoktól?
A jelöléseket az egyházmegyei tanácsok terjesztették fel. Sajnos több egyházmegyei tanács úgy fogadta el a felülről érkező javaslatlistát, hogy meg sem beszélték, hogy az azon szereplő személyek alkalmasak lennének-e egyházkerületi vagy zsinati tisztségek betöltésére. Örülök annak, hogy néhány tanács mégis felelősen elgondolkozott, és csak azután jelölt. Jó lett volna, ha az év során összeállt volna egy közös jelöltlista, ha letisztult volna, kik azok a személyek a református egyházban – függetlenül attól, hogy adott esetben Kató Bélát szimpatizálják vagy Székely Józsefet –, akik olyan értékeket képviselnek, olyan talentumokkal rendelkeznek, amelyek biztosan az egyház javát fogják szolgálni.
Amikor Domahidi Bélával, Papp Bénivel együtt összehívtuk a mezőbergenyei, székelyudvarhelyi találkozókat, azt reméltük, hogy beindul egy egészséges párbeszéd, amelynek éppen ez lett volna egyik gyümölcse. A jelölések számát tekintve valóban nagyok a különbségek. Ez azzal is magyarázható, hogy nagyon rossz a kommunista rendszerből örökölt választási szabályzat. Nyilván itt nem csak arról van szó, hogy ki lesz a püspök. Nagyon fontos a főgondnokok személye, az igazgatótanács összetétele és egy bölcs, tekintélyes zsinat megválasztása. Az egyház élete, a mi létünk és a választások eredményei is Isten kezében vannak. Ő a keveset is fel tudja használni.
Maszol.ro

Kulcsár Terza: az EMNP-nek romboló hatása volt
„Az Erdélyi Magyar Néppárt parlamenti választásokon való indulásával többet rombolt, mint amennyi pozitívumot hozott", állapította meg csütörtöki sajtótájékoztatóján Kulcsár Terza József. Az MPP Kovászna megyei elnöke szerint a parlamenti választásokban résztvevő mindkét magyar párt felelőtlenül politizált.
„Azért haragszunk az EMNP-re mert először megosztotta a nemzeti oldalt, most a választásokon megosztotta az erdélyi magyarokat is", mutatott rá a politikus, aki szerint a Néppárt vezetői már induláskor tudták, hogy nem tudják, hogy nem tudják elérni a 6:3-as alternatív választási küszöböt, de félrevezették a polgárokat.
A polgári párt háromszéki elnöke elítéli Toró T. Tibor EMNP elnököt, amiért nem vonta vissza orbaiszéki jelöltjét, holott tudta, hogy esélytelen, és most emiatt továbbra is Horia Grama szociáldemokrata politikus képviseli az ottani magyar embereket.
Szerinte Toró T. Tibor nem megfelelő személy az autonómia küzdelem képviseletére. Ezt azzal magyarázta, hogy míg a Székely Nemzeti Tanács népszavazásán 220 ezer ember mondott igent az autonómiára, addig a Néppárt autonómia kampányát alig több mint 50 ezren támogatták.
Kulcsár szerint az RMDSZ azért hibáztatható, mert elutasította a „nemzeti válogatott" létrehozását, a közös indulást. „Vannak helyzetek, amikor nem szabad erőből politizálni, hanem a magyar közösség érdekét kell szem előtt tartani. Összefogás hiányában az RMDSZ-nek hajszálon múlott, hogy elérte a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt" – jelentette ki.
A Magyar Polgári Párt háromszéki vezetője szerint januárban az RMDSZ, EMNP és az MPP el kellene kezdeniük a tárgyalásokat arról a jogi formát, ami révén a 2014-es jövő évi európai parlamenti választásokon közösen indulnának.
Maszol.ro

Összegeztek az EMNP udvarhelyszéki jelöltjei
Kampánytapasztalatairól számoltak be az Erdélyi Magyar Néppárt udvarhelyszéki jelöltjei. A parlamenti választások summázásaként László János, a párt udvarhelyszéki szervezetének elnöke elmondta: bár a részvétel országszerte gyenge volt, a számokból kiderül, hogy Udvarhelyszéken
„Sikeres kampányon vagyunk túl, hisz a helyhatósági választásokhoz képest az EMNP támogatottsága Udvarhelyszéken 16-ról 25 százalékra nőtt” – mondta László János, hozzátéve: az alacsony részvételi arányhoz jelentősen hozzájárult az RMDSZ demoralizáló kampánya is. „Az eredményeket sokféleképpen lehet értelmezni, a legfontosabb viszont az, hogy eljutott-e az üzenetünk a választókhoz, a jelöltekhez. Köszönettel tartozunk elsősorban azoknak a választóknak, akik megértették üzenetünket, főként a lengyelfalviaknak és a homoródszentpáliaknak, ahol a néppárt jelöltjei a legtöbb szavazatot kapták” – fogalmazott Zakariás Zoltán udvarhely- és gyergyószéki szenátorjelölt. Folytatásként kihangsúlyozta: a továbbiakban a helyi önkormányzatoknál végzendő szakmai tevékenységre fektetik majd a hangsúlyt, ezáltal is felkészítve a helyi közösségeket az önrendelkezésre. „Az eredmények bebizonyították az EMNP létjogosultságát, azt, hogy az általunk felvetett témák – az autonómia, a föderalizmus kérdése – életképesek. A jövőben is ezen a vonalon dolgozunk” – magyarázta.
Székely Kinga Réka képviselőjelölt számára lelki feltöltődés és valódi megvilágosodás volt az elmúlt időszak. „Annyi őszinte emberrel találkoztunk, akik annak örültek, hogy huszonkét év után végre van valaki, aki a jövő építéséről beszél és azon dolgozik” – mondta. A homoródszentpáli unitárius lelkész bibliai példával élve vázolta céljait, mondván: akárcsak a keresztre feszített Jézusnak, az EMPN-nek is eljön a pünkösdje. „Ebben reménykedünk, de készek vagyunk tenni is a változás érdekében” – tette hozzá végül.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

Sapi, PKE: ne égessétek a pofánkról a bőrt!
Elszakadt a cérna Magyarországon, utcára vonultak a magyar egyetemisták. Erdélyben, a magyar állam által finanszírozott egyetemeken csend van. Kínos ez, gyerekek.
Napok óta tiltakoznak a magyarországi diákok, kormányhivatalokat foglaltak el, utcára vonultak: nem bírják már az újabb és újabb megszorításokat a hallgatók. Jövőre újra megnegyedelik az államilag finanszírozott helyek számát, alig valamivel több, mint tízezer hallgató tanulhat tovább ilyen támogatással.
(Az elmúlt két évben már megszüntettek 25 ezer államilag finanszírozott helyet, mindenki azt hitte, nem jöhet új megszorítás. És jött.) Ezzel párhuzamosan nőnek a képzésért fizetendő díjak, ez évente több százezer-millió forint kiadást jelenthet a családoknak.
A tervek szerint 2013-ban 23 milliárd forinttal jut kevesebb a magyar felsőoktatásnak, mint egy évvel korábban. Tanszékek esnek szét, tanárok, diákok százai hagyják el az egyetemet, a pályát, az országot.
Az egyetemi lázadást Budapesten
hídfoglalással kezdték, és nem állnak meg itt, hosszú távra terveznek. A tüntetők tiltakoznak a „röghözkötés”, az egyetemi autonómia megsértése, a keretszámok csökkentése ellen. A helyzet tarthatatlan, nemcsak a szülői szervezetek támogatják a diákokat, a magyarországi tüntetőkkel szolidarizál az Európai Diákok Uniója is.
Csak Erdélyben van csend, holott két hazai egyetem, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem magyar állami támogatásból működik. Az erdélyi diákok helyzete elvileg ugyanolyan, mint a magyarországiaké – és mégsem. Egyrészt ezeket az intézményeket nem a mi adólejeinkből tartják fent. Ajándékba kapjuk ezeket, mint a kimérős cukorkát, kilóra. Megdolgoztunk érte? Nem. Adták, elvettük. (Éghet a pofánk.)
Orbán Viktor idén ősszel itt nem forráskivonást, hanem forráskiegészítést ígért: 4 milliárd forint plusztámogatást. Cserébe az egyetemvezetés egyáltalán nem volt finnyás, nem féltette az egyetemi autonómiát, hálásan lefejedelmezte a bőkezű miniszterelnököt, Bocskai-díjjal tüntette ki. Orbán meg tudja becsülni a helyet, ahol még szívesen várják (egyre kevesebb az ilyen, lehet hogy hamarosan ide költözik): beszédet mondott, viszonthálálkodott.
A Budapesten tüntető diákok is meghívták, egyelőre azonban úgy tűnik, ott nem vállalja a nyilvános szereplést, nem olyan bőbeszédű, mint Marosvásárhelyen. A koronkai kampuszon viszont megeredt a nyelve: a plusztámogatott erdélyi intézményeket Magyarország sikereinek nevezte, további segítséget és odafigyelést ígért.
Az erdélyi hallgatók pedig csak mosolyogtak, és lelkesedtek, senkinek eszébe sem villant egy bátrabb ejnyebejnye, egy merészebb szemöldökráncolás. Pedig – már ha komolyan vesszük, hogy egy a nemzet, hogy az erdélyi felsőoktatás a teljes magyar intézményhálózat része, és nem csak darutoll a magyar kormány kalpagján, hogy van összefüggés, kölcsönös odafigyelés és támogatás – akkor gyerekek, nincs mese.
Akkor lépni kéne, mielőtt végleg lejáratnánk magunkat.
Négy milliárd forint ide vagy oda, fel kell tennünk a kérdést: tényleg kell nekünk ez a sok kis erdélyi egyetem, ahova – szó a ház elejét ne érje – nagyon sok szakon lasszóval kell fogni a diákokat? Tényleg megengedhetjük magunknak a Babeş-Bolyai árnyékában (ahol a teljes magyar nyelvű képzés a román állam pénzén biztosított), hogy megannyi külön, egymásra licitáló, egymást ismétlő kar létezzen?
Nem kéne erre mifelénk kicsit ésszerűsíteni a teljes magyar felsőoktatás érdekében, némi szerénységgel és áldozatvállalással? Csak kell legyen valakiben annyi becsület, hogy azt mondja: nem kell a négymilliárd adomány, ha Magyarországon hatszor ennyit vesznek el az egyetemektől.
Tudom, kedves sapientiás, PKE-s diákok, hogy nagyon nehéz helyzetben vagytok. Mert oktatóitokban sincs annyi gerinc, hogy kiálljanak a mundér becsületéért, a magyarországi kollégák mellett, állást foglaljanak a magyar felsőoktatásért, amelynek állítólag, a szép szavak szintjén ők is a részesei és haszonélvezői.
Tudom, hogy nem csak a Sapientia és a PKE házatáján burjánzik az önzés és a gyávaság. Hogy a Babeş-Bolyai hallgatóit sem lehet jó példaként elétek állítani, mert amikor forrongott az idei év elején az ország, akkor pont Kolozsváron kushadtak a BBTE-es diákok.
És biztos vagyok benne, hogy Ti, akiket tanáraitok ahhoz szoktattak, hogy kezetcsókoljatok és hozzádörgölőzzetek a hatalmasakhoz, megköszönjétek szépen, amit kaptok, szóval ti se fogtok most utcára rohanni, hogy felszaggassátok az utcakövet. De legalább érezzétek magatokat Erdélyben kényelmetlenül a magyar állami pénzen jólfűtött kis egyetemi fészkeitekben. Odaát az utcai harcolók fáznak.
Parászka Boróka
Manna.ro

A diaszpóramagyarság érdekében együttműködik a Nemzetpolitikai Államtitkárság és az MTVA - Együttműködik a jövőben a diaszpórában élő magyarság tájékoztatása érdekében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak a Nemzeti Regiszter című honlapot működtető Nemzetpolitikai Államtitkársága a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal (MTVA).
Az erről szóló megállapodást Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója csütörtökön, sajtótájékoztató keretében írta alá Budapesten, a Magyarság Házában.
Az együttműködés értelmében a felek megosztják egymással a külhoni magyarság életét érintő információkat, és azokról kölcsönösen tájékoztatják nézőiket, hallgatóikat, olvasóikat.
Répás Zsuzsanna a tájékoztatón elmondta: a kormány célként határozta meg a szorosabb kapcsolattartást a korábban méltatlanul háttérbe szorult diaszpórával, ennek érdekében tavaly novemberben hozta létre államtitkársága a világban élő mintegy 2,5-3 millió magyar tájékoztatása érdekében a Nemzeti Regisztert.
A honlapra bő egy év alatt több tízezren regisztráltak az egész világból, a felület mára nemcsak az ügyintézést könnyíti meg, de tájékoztatást nyújt például a magyarországi ösztöndíj-lehetőségekről, és a diaszpóra szervezeteinek is lehetővé teszi a bemutatkozást, programok szervezését, eseménynaptár feltöltését. A helyettes államtitkár hozzátette: a második, harmadik generációs, a magyar nyelvet már nem elsőként elsajátítók, de gyökereikhez ragaszkodók angol nyelven is tájékozódhatnak a nemzetiregiszter.hu oldalon. Az államtitkárság feladatának tekinti az információs csatornák összekötését, ezt a célt szolgálhatja az MTVA-val és a Duna csatornákkal való együttműködés.
Böröcz István azt hangsúlyozta: az MTVA közszolgálati feladatának tekinti a nemzetpolitikai célok megvalósításának segítését éppúgy, mint a közszolgálati kódexben foglalt más előírásokat. Ennek érdekében mintegy másfél éve intenzív munka folyik a külhoni tudósítói hálózat, valamint más médiaműhelyek összefogásáért és hatékony működtetéséért - fűzte hozzá.
Arról is beszámolt, hogy a Duna TV-n és a Duna World-ön párhuzamosan sugárzott Felszállott a páva versenysorozat múlt szombati megmérettetésére a világ huszonkilenc országából érkeztek szavazatok sms-ben, a közmédia így arra számít, hogy az e heti döntőt, amelyet a Duna két csatornája, valamint az M1 párhuzamosan közvetít, még nagyobb érdeklődés övezi.
Mint mondta, a közmédia nagy reményeket fűz a Duna Világrádióhoz is, amely a televízióhoz hasonlóan szintén műholdon fogható a világ minden pontján. A rádió és a televízió a hagyományait őrző, de magyarul már nem tudó diaszpórát is el kívánja érni, így híreit angolul is sugározza.
Az együttműködésnek a Duna Televízió Zrt. is részese, így azt Dobos Menyhért vezérigazgató is záradékolta - tette hozzá Böröcz István.
A megállapodás a többi között azt rögzíti, hogy az államtitkárság a Nemzeti Regiszterhez beküldött eseményekről tájékoztatja az MTVA-t. A nemzetiregiszter.hu-ról a jövőben azonnal eljuthatnak a látogatók a Duna World honlapjára, és a Duna Világrádió is hallgathatóvá válik a honlapról. Amennyiben a közmédia a Nemzeti Regisztertől kapott segítséggel készít műsort, feltünteti a regiszter logóját.
(MTI)