Új lehetőségek az anyanyelvű orvos- és gyógyszerészképzésben
Az új tanügyi törvény (2011/1.) nem teszi lehetővé, hogy állami finanszírozású önálló magyar egyetem létesüljön Romániában. Ezt erősíti meg a magánegyetemekre vonatkozó előírás, amely leszögezi, hogy magán felsőoktatási intézmények csak tandíjas oktatási szerkezetként működhetnek. Továbbá a 365-ös cikkely is, amely a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet valamint a Művészeti Egyetemet multikulturális felsőoktatási intézménynek nyilvánítja. Az 1999. évi 151-es jogszabályhoz képest viszont előrelépést jelent, hogy az új törvény a kisebbségek nyelvén karok, tagozatok, oktatási vonalak és oktatási programok működését írja elő.
– Milyen új lehetőségeket biztosítanak a vonatkozó előírások a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatásban, és melyek az elkövetkező lépések ezen a téren ? – tettem fel a kérdést dr. Nagy Örs professzornak, az egyetem tanulmányi rektorhelyettesének.
– Az új tanügyi törvény (TT) értelmében minden egyetem meg kell változtassa a chartáját (szervezési és működési alapokmányát). A jogszabály három multikulturális egyetemet nominalizál, ezek chartájának pontról pontra tartalmaznia kell a jogszabály előírásait. Az előírásoknak megfelelően létrejöhetnek külön departamentumok (főtanszékek), amelyekre a létrejövő külön magyar és román tagozat épül. Elképzeléseink szerint a két kisebbik fakultáson, a gyógyszerészetin és a fogorvosin egy-egy departamentum, az általános orvosi karon két vagy három főtanszék (departamentum) fogja alkotni a magyar tagozatot. Ezek működése bizonyos fokú önállóságot élvez, s a vezetőik fogják közvetíteni a dékáni hivatal felé az elképzeléseket, a célokat, a felépítést, a személyzeti keretet, a tanulmányi programokat illetően. Véleményem szerint az új rendszer több álláslehetőséget biztosít, a gond az, hogy milyen mértékben lesz anyagi alapja erre a célra az egyetemnek.
– Lesz-e külön dékánja a magyar tagozatoknak?
– A törvény értelmében a fakultás dékánja vagy a dékánhelyettese lesz a magyar tagozat felelős vezetője.
– Mielőtt továbbmennénk, szeretném megkérdezni, hogy ki fogja a módosított alapokmányt elkészíteni?
– A rektorral együtt kijelölünk román és magyar részről is egy bizottságot, amely mindkét tagozat részére kidolgozza a módosításokat, s ennek a munkának hamarosan meg kell kezdődnie.
– A főtanszékek megalakítása érdekében össze kell vonni a létező katedrákat. Történtek-e már lépések a korábban felvázolt szerkezet kialakítása érdekében ?
– Tárgyalások már folynak, s ha egyezségre jutunk, az átalakításra is sor kerül, ami a törvényes előírásoknak kell megfeleljen. Mindez csak egy lépést jelent, mert a szenátus és az egyetem vezetése a mindenkori rektor kezében van, s nem látok lehetőséget a magyar tagozat anyagi elkülönülésére.
– Eddig is működött magyar vonal az egyetemen. Ha nincs anyagi önállóság, lehet-e a tagozat autonómiájáról beszélni?
– A korábbi törvényben az állt, hogy lehet magyarul is tanulni, az új jogszabály leszögezi, hogy a chartának tartalmaznia kell, hogy az egyik rektorhelyettes vagy a rektor a magyar tagozat működéséért felel. Hogy erre mit lehet ráépíteni, az csak a jövőben derül ki. Egyrészt jó dolog, hogy a MOGYE-t multikulturális egyetemként határozzák meg, másrészt van egy hátulütője. Külön magyar egyetemi kart ugyanis csak kormányhatározattal lehet létrehozni. Ilyen feltételek mellett a magyar oktatással kapcsolatos nyilatkozatok jelzésértékűek lehetnek, de ahhoz, hogy cselekedni tudjunk, egyetemi vezetők és politikusok kell tárgyaljanak egymással, hogy eredményt is felmutathassunk.
– A magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre vonatkozó megbeszélések, nyilatkozatok felvetették a magyarországi társegyetemekkel való együttműködés lehetőségét. A készülő charta lehetővé teszi-e külföldi vendégtanárok meghívását?
– Igen, és ezen a téren az egyetem vezetősége már korábban is fontos eredményt ért el. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel három éve gördülékenyen működik a partnerkapcsolat, amely tanár- és diákcserében, doktoranduscserében nyilvánul meg. Hasonlóan jó az együttműködés a budapesti Onkológiai Intézettel is. A feltétel az, hogy az egyetem által megfogalmazott analitikai programnak megfelelő előadások hangozzanak el, ami így is történik.
– Lesz-e változás a gyakorlati oktatás nyelvében, ami eddig románul folyt?
– A jogszabály lehetővé teszi a magyar nyelvű gyakorlati oktatást.
– Van-e elegendő magyar tanársegéd, aki ezt a feladatot ellássa? A vegyes csoportokat ugyanis jobbára román oktatók tanítják, ezért a számuk jóval magasabb a magyar tanársegédekénél.
– Meg lehet oldani, sok tanszéken van magyar oktatónk, akik korábban is elmagyarázták a diákok anyanyelvén a tananyagot.
Fontos előrelépésnek tartom, hogy lehet magyarul államvizsga-dolgozatot és doktori dolgozatot is megírni és megvédeni.
– A diákok létszámához viszonyítva elegendő-e a foghíjasnak tűnő magyar tanszemélyzet?
– A tanügyi törvényben nincsenek ilyen előírások. Ez az egyetemek akkreditálásakor szükséges feltétel, a MOGYÉ-t viszont a múlt évben akkreditálta az országos felsőoktatási bizottság (ARACIS) magas minősítéssel, s a megszületendő magyar tagozat újabb akkreditációja öt év múlva esedékes.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató a Bernády Házban
Március 24-én, csütörtökön este 6 órakor újabb érdekes kötet kerül a marosvásárhelyi olvasóközönség elé. Közéleti személyiség, a megyei tanács korábbi elnöke, Virág György naplóját jelenteti meg a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó. A Napló 1988-2004 című kiadvány szerkesztője Bárdi Nándor történész, a könyvet ő ajánlja a résztvevők figyelmébe. A bemutatón Virág György a napló születésének körülményeit részletezi. Házigazda Nagy Miklós Kund publicista. Népújság (Marosvásárhely)

Az ErGo Egyesület Önkormányzati Szaktestületének Közleménye
2011. első félévében az ErGo Egyesület nyerte el pályázat útján a megbízást, hogy a magyarországi Szülőföld Alap (későbbiekben Bethlen Gábor Alap) Oktatási és Szakképzési, illetve Önkormányzati együttműködési és Informatikai Kollégiumainak határon túli továbbpályáztatásra szánt támogatásait Erdélyben koordinálja.
Köztudott, hogy a magyarországi támogatási rendszer átalakulóban van. Ennek ellenére, mivel az új rendszer kidolgozása még folyamatban van, az első féléves kiírásnak még az ún. „régi rendszer” alapján kellett megtörténnie.
Az ErGo első alkalommal látja el a továbbpályáztatás feladatát, ennek ellenére, az ErGo megpróbált változtatásokat eszközölni a folyamatban. Két-három hónap alatt sikerült olyan meghatározó átalakításokat véghezvinni, amelyekhez hasonlóakra (sajnos) az elmúlt több évsorán nem volt példa. Többek között:
– a pályázatok beküldését egy új, modern on-line felület támogatta (kiküszöbölve a régebben használt, elavult program olyan hátrányait, mint a telepítés szükségessége, kompatibilitási problémák stb.);
– ahol lehetett leegyszerűsítettük a beküldéssel és elszámolással járó adminisztratív folyamatot (nem szükséges több aláírás a pályázat beküldéséhez, nem szükséges több nyomtatott példány stb.);
– pontozási rendszert és elbírálási módszertant dolgoztunk ki (külön, a különböző kiírások specifikumainak megfelelően);
– az elbírálást elismert szakemberekből álló szakmai kuratóriumok végezték, a szakmai szempontok érvényesülését megpróbáltuk a lehető legjobban előtérbe helyezni;
Remélhetőleg –ha kis mértékben is– sikerült átláthatóbbá, hatékonyabbá tennünk a folyamatot.
Véleményünk szerint az Önkormányzati és Informatikai Kollégium kiírása túl átfogó, ugyanakkor az a tény, hogy ilyen kis keretösszeggel írták ki ezt a programot nem feltétlenül éri el a megfelelő hatását. Nehéz ugyanazzal a „mérleggel” összemérni például egy önkormányzati eszközbeszerzési programot és több önkormányzat, civil szervezet együttműködési programját.
Az Önkormányzati Szaktestület nem javasolja ilyen formában kiírni az elkövetkezőkben ezt a pályázatot. Javaslatunk szerint ezt a programot átdolgozva, nagyobb költségvetéssel kell újra kiírni, vagy egyáltalán nem kell ilyen formában folytatni.
Ilyen körülmények között egy teljesen objektív pontozási rendszer kidolgozása lehetetlen. A jövőre nézve, az objektív elbírálás támogatásának érdekében, az elsődleges kiíróknak javasoljuk, hogy a pályázati kiírások sokkal differenciáltabbak legyenek. A jelenre nézve, a javasolt pontrendszeren belüli szubjektív tényezők hatásának csökkentése érdekében, megpróbáltunk egy elbírálási módszertant elkészíteni, illetve rögzíteni néhány pontozási irányelvet.
Általános észrevételek a benyújtott pályázatok kapcsán:
Véleményünk szerint a pályázatokban javasolt programok/projektek nagy része jelentős, nagy társadalmi hasznossággal bíró, fontos kezdeményezés. Ennek ellenére, magukat a pályázatokat véve figyelembe, a beérkezett pályázatoknak kevesebb, mint felét tudnánk a „jó” minősítéssel ellátni (ezek között volt néhány nagyon jó pályázat is). Sajnos, elég sok a „rossz/nagyon rossz” kategóriába sorolható pályázat is. Az alábbiakban felsorolunk néhány gyakori hibát:
· Több pályázó nem figyelt eléggé a kiírás szövegére, és olyan projektekre nyújtott be pályázatot, amelyek nem felelnek meg ennek a kiírásnak. (sok olyan projektet nyújtottak be, amelyeknek semmi közük nem volt az önkormányzati együttműködésekhez, informatikai programokhoz, csak egyszerűen szervezeti eszközbeszerzésre vonatkoztak).
· Nagyon sok volt az olyan pályázat, amelyik a kötelező mellékleteken kívül nem tartalmazott más projekt-ismertető dokumentumokat. Például, egy projekt esetében az 1500 karakteres kivonat alapján nem valószínű, hogy következtetni lehet annak hatásfokára, így a részletesebb leírást tartalmazó projektek könnyebben nyerték el az elbírálók tetszését.
· Sajnos, több súlyos helyesírási és fogalmazási hibákat tartalmazó pályázat érkezett. Néhány esetben mintha érezhető lett volna egy „úgysem olvassa el senki” típusú hozzáállás.
· Jellemzőek a figyelmetlenségek. Ezek lehetnek egyszerű elgépelések, vagy (például “copy-paste” módszer következményeiként megjelenő) súlyosabb tévedések.
· A költségvetések esetében nagyon jellemző, a „kérjük a maximumot, hogy legyen miből vágjanak” típusú hozzáállás. Ennek következményeként sok esetben a költségvetés nem megalapozott, tartalmaz a projekt szempontjából nem releváns tételeket, vagy nem reális összegeket (3000-4000 lejes számítógépek stb.). Ezen kívül a részletes költségvetés sok esetben hibás, vagy nem világos (pl. nem derül ki, hogy pontosan melyik tételek lesznek saját forrásból finanszírozva, és melyik tételek finanszírozására kérnek támogatást). Az önrész a legtöbb esetben kevés, vagy hiányzik.
Kérjük pályázóinkat, hogy a fenti megjegyzéseket, kritikákat ne vegyék rossz néven. Azzal a szándékkal közöltük ezeket, hogy segítségként/tanácsként szolgáljanak a későbbi kiírások esetében.
1. Az elbírálás “módszertanának” vázlatos ismertetése
– Az ErGo Egyesület vezetősége és Önkormányzati Szaktestülete, konzultálva szakemberekkel, kidolgozott egy pontozási rendszert, rögzítette az elbírálási irányelveket.
– A pontozási rendszert az elszámolási segédlettel együtt publikussá tettük az ErGo honlapján.
– Az on-line felületen keresztül összesen 106 pályázat érkezett be az Önkormányzati és Informatikai Szaktestülethez. A beérkezett pályázatok egy ellenőrzési folyamaton mentek át, melynek során az ErGo megbízottjai kiszűrték a hiányos, le nem zárt, súlyos formai hibákat tartalmazó pályázatokat. Ezt követően 99 pályázat maradt elbírálásra.
– A helyes pályázatok ezután egy elő-elbírálási, kategorizálási és kivonatolási folyamaton mentek keresztül. Ezt a tevékenységet az ErGo Önkormányzati Szaktestületének képviselői és a pályáztatás adminisztratív feladataival megbízott személyek végezték. A pályázatokról rövid kivonat készült, amely kiegészült az Önkormányzati Szaktestület véleményezésével.
– A pontozási rendszert és az elbírálási irányelveket tartalmazó dokumentumot, valamint az elő-elbírálási folyamat során elkészült dokumentumot a pályázatokkal együtt eljuttattuk a kuratórium tagjainak.
– Az önkormányzati-informatikai pályázatokat elbíráló kuratórium tagjai:
o Elnök: Ilyés Szabolcs – az ErGo Egyesület igazgatója
o Kuratóriumi tagok: Mátis Jenő (Kolozsvár), Nemes Előd (Háromszék), Hajdó Csaba (Udvarhelyszék)
– A kuratóriumi tagoknak két napos egyéni előkészítési periódus állt rendelkezésükre az első kuratóriumi gyűlés előtt. Ezt követően került sor egy egész napos kuratóriumi ülésre, ahol összegzésre kerültek az eredmények, és döntés született.
2. Elbírálási irányelvek
Az alábbi irányelvek összhangban vannak a pontozási rendszerrel, kiegészítve azt, támpontot adnak a szubjektív tényezők hatásának csökkentésére:
– A részlegesen támogatott pályázatok/projektek esetében a kuratórium döntötte el, hogy a költségvetési tételek közül melyik érdemes támogatásra (és melyik nem). A sikeres pályázónak a szerződés aláírásához el kell fogadnia a kuratórium ilyen irányú javaslatait, és, amennyiben ez szükséges, a megfelelő módon módosítania kell a költségvetést.
– Azokat a pályázatokat – programokat/projekteket részesítettük előnyben, amelynek hatása jelentős, könnyen mérhető, látható (pl. van nyilvánosan látható eredmény: weboldal stb.)
– Eszköz jellegű kiadások esetében a projekt szempontjából valóban fontos speciális eszközök megvásárlását támogattuk. Az általános célú eszközök beszerzését („szükségünk van egy asztali számítógépre/laptopra/nyomtatóra stb.” típusú kérések) nem (vagy csak nagyon indokolt esetben) támogattuk. Egyrészt, az ilyen általános jellegű infrastrukturális fejlesztéseket az intézményeknek önerőből meg kellene tudniuk oldani, ezzel is bizonyítva életképességüket. Másrészt, nincs rendszerünk annak ellenőrzésére, hogy az ilyen eszközök valóban helyesen/célirányosan lesznek-e felhasználva (pl. ki és mire fogja használni a laptopot stb.).
– Személyi jellegű kiadások (fizetések, honoráriumok): nincs rendszerünk a keretek megfelelő felhasználásának ellenőrzésére, és a kiosztás valószínűleg nem lenne igazságos. A jelen kiírás keretei között sajnos nem tekinthetjük ezt a célt prioritásnak, a keretek szűkössége nem engedi ezt meg.
– Támogatásra ajánlottuk azokat a programokat, amelyekben tényleges önkormányzati, civil együttműködések megvalósítására nyújtottak be pályázatot, ahol kistérségi együttműködéseket céloztak megvalósítani.
A pályázatok elbírálása a fenti módszertan alapján, a pontozási rendszernek megfelelően, az irányelveket figyelembe véve történt. A kuratórium az első körben kiszűrte a pályázati kiírásnak nem megfelelő projekteket, majd a második körben azokat a projekteket, amelyek a kiíráshoz nehezen, vagy alig illeszkedtek. A harmadik körben az elbírálási szempontok szerint szűkítette a kört. A végső döntés a fenti szempontok figyelembe vételével történt.
Reméljük egy kis mértékben sikerült hozzájárulnunk a rendszer racionalizálásához, a szakmai szempontok érvényesüléséhez. Bízunk abban, hogy az elkövetkezőkben részt veszünk a rendszer racionalizálásában, annak javításában, és érdemben hozzá tudunk ahhoz járulni, hogy egy hatékony, jól működő támogatási rendszer alakuljon ki a Kárpát-medencében.
Köszönjük a pályázók bizalmát és partnereink segítségét. Köszönjük a kuratóriumi tagok munkáját. Kérjük azoknak a megértését, akiknek esetében a kiírás, illetve a rendelkezésre álló keret nem tette lehetővé projektjeik támogatását. Reméljük, ez a tény nem befolyásolja aktív szerepvállalásukat, és a közeljövőben megtalálják a megfelelő forrásokat programjaik számára.
Nyertes pályázóinknak sok sikert kívánunk, erőt és kitartást a projektek megvalósításához!
A pályázati eredmények:
http://www.ergo.org.ro/upload/files/Palyazatok%20Onkormanyzati%20Kuratorium%20honlapra.pdf
Dr. Simon Károly – ErGo elnök
Ilyés Szabolcs – ErGo ügyvezető igazgató. erdon.ro

Diplomácia, kudarcok és baklövések között
Románia külpolitikájáról a magyar diplomácia és a (magyarországi és erdélyi) magyar közvélekedés általában azt tartja, hogy leleményes és hagyományosan jól ráérez a lehetőségekre, kihasználja azokat.
Kiválóan egyensúlyoz a regionális és világhatalmi érdekek között, az ország érdekeinek megfelelően maximalizálva a hasznot és az elérhető-kicsikarható eredményeket. Erre történelmi példaként a magyarok legtöbbször a két világháború utáni békeszerződéseket említik, amelyekből az akkori román diplomácia a lehető legtöbbet hozta ki, elsősorban területi követelések tekintetében. A románoknak, hivatásos és amatőr román történészeknek már nincs ennyire jó véleményük saját diplomáciájukról. A békeszerződésekről azt tartják – főleg a második világháborút követőekről –, hogy jogtalanul megfosztották Romániát olyan területektől, amelyeket sajátjainak tekint, nevezetesen Besszarábiától és Észak-Bukovinától. Szintén rossz a közvélekedés az 1989 utáni román külpolitikáról, amelynek az észak-atlanti és az európai uniós csatlakozáson kívül nem sok pozitív oldaláról esik szó, kivéve talán a Kígyó-sziget ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróságon elért, Bukarest szempontjából kedvező ítéletet.
Az utóbbi napok történései inkább a román (ön)bírálóknak, mint a magyar méltatóknak adnak igazat. A líbiai katonai beavatkozás ügyében kialakult kommunikációs zavar, illetve a megkésett államelnöki álláspont a román külpolitika esetlegességét, a következetesség, a céltudatosság teljes hiányát mutatja.
Traian Băsescu ugyanis – aki immár hetedik éve a román állam feje – az Egyesült Államokkal és annak legközelebbi katonai szövetségesével, Nagy-Britanniával való kapcsolat minél szorosabbra fűzését hirdette meg első elnöki mandátumának legelején (emlékszünk a szállóigévé is vált Bukarest–London–Washington-tengelyre), amivel együtt járt a közel-keleti konfliktusgócokban való közvetlen román katonai részvétel is. Mindezt a jelentős diplomáciai, katonai, politikai és erkölcsi befektetést azonban lenullázhatja most az a kétértelmű, habozó, kihátrálásra utaló gesztus, amelyet a román diplomáciától a líbiai háború kérdésében láthattunk.
Hasonlóan ügyefogyott reakciónak tekinthető a katasztrófák sorozata által sújtott Japánból hazamenekíteni kívánt román állampolgároknak nyújtott külügyminisztériumi támogatás is. A felemás segítség – a különjáratra felszállni akaróktól ezereurós „akciós” repülőjegyár elkérése – olyannyira rossz szájízt hagyott a Japánban rekedt románokban, hogy sokan meg is gondolták magukat, vállalva inkább a radioaktív sugárzásveszélyt, mint hogy egy érzéketlen anyaország „gondoskodását élvezzék”.
A román diplomácia ilyen kudarcainak és baklövéseinek megszaporodása egyébként aligha független attól, hogy az összes tárca közül a külügyminisztérium szenvedte el talán a legjelentősebb költségmegszorításokat. Nem érhetők el ugyanis eredmények olyan mértékű megvonások után, mint amelyek külképviseletek felszámolásától nagykövetek kinevezésének évekig nyúló halogatásáig és személyzetleépítésekig, bérlevágásokig mindent magukba foglaltak. A külpolitika elhanyagolása, feláldozása a belpolitikai problémák oltárán előbb-utóbb megbosszulja magát, és ennek lehetünk tanúi most.
No meg annak, hogy az alkotmány szerint az országot külpolitikai kérdésekben elsősorban képviselni hivatott államfő igencsak gátlásos ezen a téren. Miközben az alaptörvény által az államhatalom egyéb szerveire szabott hatásköröket gátlástalanul elorozza.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Eddig 43.500 honosítási kérelem érkezett
Eddig 43.500 honosítási kérelem futott be a fővárosi kirendeltségekre, de több ezer még a külképviseleteken van - mondta Wetzel Tamás honosításért felelős miniszteri biztos az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága keddi budapesti ülésén.Úgy fogalmazott: ha valami "tragédia nem történik", év végéig a 200 ezer kérelmet biztosan el fogják érni.
Kérelmeket eddig 65 külképviseleten, és 870 magyarországi településen adtak be. Emlékeztetett arra, hogy az igényléseket március 15-től a kormányablakoknál is be lehet adni.
A bizottság ülésén eredményesnek nevezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke a testület által működtetett demokrácia központok közreműködését a honosítási eljárásban. Toró T. Tibor, a 2003-ban, Tőkés László kezdeményezésére alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsa alelnöke elmondta: tavaly év végén azt látták, ha csak a külképviseletekre bízzák ezt a kérdést, akkor "nagy baj lesz", hiszen számuk korlátozott a Kárpát-medencében.
Az erdélyi politikus felidézve bekapcsolódásukat az eljárásba kiemelte az EMNT és a magyar kormány tavaly novemberben kötött megállapodását, s azt hangsúlyozta: januártól kapacitásaikat leginkább ez köti le. A központok létrehozása is felgyorsult, Erdélyben jelenleg 28 iroda létezik. A kezdeményezés tehát egyértelműen eredményes volt - összegezte.
Gergely Balázs, igazgató kiemelte: a 28 iroda mellett az utóbbi egy hónapban kisebb irodákat is létrehoztak. Az eljárás során személyesen vagy telefon adnak információkat, s ha igény van, a dossziék összeállításához, és a fordítások elkészítéséhez is segítséget nyújtanak.
Elmondta: január 1-től 44.623 érdeklődő kért náluk információt, mintegy 10.500 dosszié összeállítását segítették, több mint 16.700 igénylő kérelménél közreműködtek. Az érdeklődést tekintve Székelyföld és Partium toronymagasan vezet, a városok közül Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár és Nagyvárad van élen - hangzott el.
Bús Ottó, a Vajdasági Magyar Szövetség tájékoztatási bizottsága elnöke arról szólt, hogy a honosítás a Vajdaságban is zökkenőmentesen zajlik, Szabadkán már csak novemberre lehet időpontot kapni. Kapacitás- és humánerőforrás-bővítésére ugyanakkor szüksége lenne - tette hozzá. Bumm.sk

Tabudöntögetés a nemzetpolitikában
A kisebbségkutatás és -politika mintha elkezdene megszűnni siralmi diszciplínának lenni
Jó alkalomnak bizonyult a Pro Minoritate kisebbségpolitikai folyóirat 2011-es tavaszi számának megjelenése arra, hogy a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Rektori Hivatalában hétfőn összegyűlt, a nemzet- és kisebbségpolitika iránt érdeklődő közönség megismerkedhessen a magyar kisebbségpolitika két évtizedes történetével, a jelenlegi állapotokkal, illetve a kirajzolódó tendenciákkal.
A szerkesztők felkérésére Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár A státusztörvénytől a kedvezményes honosításig címmel tartott előadást, Szarka László történész, egyetemi tanár pedig a most megjelent folyóirat két tematikus blokkja(Státusztörvények – elmélet, törvényi keret, gyakorlat, illetve Kisebbségek a visegrádi országokban) kapcsán tett érdekes megfigyeléseket.
– A rendszerváltás előtt a nemzetpolitika létezése is elképzelhetetlen volt. Komoly ellenállásra számíthatott mindenki, aki ezen változtatni akart. Az ellenállás elsősorban a szomszédos országokban volt tetten érhető – mondta előadása kezdetén Répás Zsuzsanna, emlékeztetve: a Nyugat-Európában, de elsősorban az Egyesült Államokban akkoriban kialakult nézet szerint a kelet-európai térségben a stabilitást leginkább veszélyeztető tényező a nacionalizmus feltámadása. „A nemzetpolitikában le kellett dőlniük bizonyos tabuknak. Ez egy folyamat, ami még mindig nem fejeződött be. A tabuk ledőlésének ütemében tudunk tovább lépni és újabb dolgokat alkotni a nemzetpolitikában” – szögezte le a helyettes államtitkár. Emlékeztetett: az Antall-kormány legnagyobb tette a nemzetpolitika terén az volt, hogy meghatározta azt a bizonyos hármas külpolitikai prioritásrendszert, amely az euroatlanti csatlakozást, a szomszédokkal való jó kapcsolatok ápolását és a határon túli magyarsággal való törődést foglalta magában. „Ez volt az első ledöntött tabu” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, aki szerint az első Orbán-kormány idején még élő tabunak számított a kettős állampolgárság és az autonómiák kérdése. Meglátása szerint a kettős állampolgársággal kapcsolatos áttörést Románia érte el, amikor a határain kívül élő románoknak állampolgárságot kínált fel, s ennek érdekében kemény csatákat vívott nemzetközi színtéren. Ezt a példát követte Magyarország. Az autonómiáról is lehet ma már beszélni. „A Vajdasági magyarság az első a határon túli magyar közösségek közül, amely komoly eredményeket ért el ezen a téren. Ez áttörés, amely az egész Kárpát-medence számára útmutatást jelent, hiszen megszületett egy, az állam által elismert, autonóm intézmény” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Szarka László meglátása szerint a kisebbségkutatás és kisebbségpolitika „mintha elkezdene megszűnni siralmi diszciplínának lenni”, mintha nemcsak a veszteségeket venné számba, hanem már olyan elemeket is tartalmaz, amelyek akár az európai progresszív irányzatok részévé is válhatnak. „Annak, hogy a szlovák–magyar reláció a leginkább konfliktusoktól terhelt, egyszerű oka van: a legélesebb törésvonal az etnopolitikai modelleket illetően ma Magyarország és Szlovákia között húzódik. A szlovák etnopolitikát ma a kisebbségi közösségi jogok kriminalizálása jellemzi, míg Magyarországon a kisebbségi paradigma folyamatos meghaladását általában éppen a közösségépítésben jelöljük meg” – magyarázta Szarka László. Arra is felhívta a figyelmet, önmagában a nemzetpolitika pozitív szomszédságpolitika nélkül nem képes kezelni az állandó vegyesedési folyamatot, amely évtizedek óta jellemzője a térségnek, s amely a magyarság folyamatos fogyását eredményezi. Magyar Szó (Újvidék)

Korodi szerint el kellene vetni a magyarországi politikusok üzenetét elítélő nyilatkozatot
Bár a szenátusban nem vették fel tegnap a napirendi pontok közé azt a PNL által javasolt nyilatkozat, amely elfogadása esetén a parlament felsőháza a magyarországi politikusok március 15-i üzenetében megfogalmazott „irredenta állítások” ellen foglalt volna állást, a képviselőházban még semmiféle döntés nem született ez ügyben.
Az alsóház Állandó Bürójában is felvetették a liberálisok a nyilatkozat napirendre tűzését. A vezető testület pedig megbízta a külügyi bizottságot, hogy holnapig készítse el a nyilatkozat tervezetét. Megkeresésünkre Korodi Attila, az alsóház külügyi bizottságának elnöke elmondta, véleménye szerint az egész kezdeményezést el kellene vetni, hiszen valótlanságokra épül, azonban várhatóan kemény vita lesz holnap erről a bizottságban.
Mint ismeretes, a PNL irredenta hangvételűnek minősített egy, Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének tulajdonított üzenetet és Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének márcis 15-i beszédét.
Múlt szerdán Puiu Hașotti liberális szenátusi frakcióvezető azt kezdeményezte, hogy a parlament – egyébként a bizalmatlansági indítványról való szavazás miatt összegyűlt – együttes ülése fogadjon el egy nyilatkozatot, amelyben elítéli ezteket az üzeneteket. A kezdeményezést aznap nem vették fel napirendre, tegnap viszont a felvételt a felsőház 45 ellen- és 39 támogató szavazattal elutasította. A szavazást megelőzően a demokrata-liberális Cristian Rădulescu frakcióvezető pártja nevében kijelentette: a nyilatkozat-tervezet túlzásokat tartalmaz, és annak elfogadása ártana a román többség és a romániai magyar kisebbség viszonyának. (hírszerk.) Transindex.ro

Nem tűzik napirendre a magyarországi politikusok március 15-i kijelentéseit elítélő nyilatkozatot
A szenátus tegnap elutasította az ellenzéki liberálisoknak azt a javaslatát, hogy napirendre tűzzék a magyarországi politikusok március 15-i kijelentéseit elítélő nyilatkozatot.
Ugyanakkor a képviselőház külügyi bizottsága várhatóan a héten elkészíti egy ilyen nyilatkozatnak a tervezetét.
Hétfőn Puiu Hasotti liberális szenátor javasolta az elítélő nyilatkozat napirendre tűzését. Ő volt az, aki már a múlt hét szerdáján, a bizalmatlansági indítványról történő szavazás előtt is megkísérelte ugyanezt. A parlamentben aznap több órás vita alakult ki Orbán Viktor március 15-i üzenete miatt, miután az ellenzék egy téves hírügynökségi tudósítás alapján olyan gondolatokat tulajdonított a magyar kormányfőnek, amelyek az üzenetben valójában nem szerepeltek.
Az ellenzék mindazonáltal nem tett le arról a szándékáról, hogy a parlamentben elítélő nyilatkozatot fogadtasson el a magyarországi politikusok kijelentéseivel kapcsolatban.
Ők ugyanis például Kövér Lászlót, a magyar parlament elnökét is bírálták, aki március 12-én Marosvásárhelyen kijelentette, hogy a Székelyföld területi autonómiájáért küzdő Székely Nemzeti Tanács célkitűzései jogszerűek és korszerűek. A román ellenzéki politikai erők - a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Konzervatív Párt (PC) - azzal vádolták az Országgyűlés elnökét, hogy a román alkotmányt sértő kijelentést tett.
A szenátusban hétfőn csak 39 honatya támogatta az elítélő nyilatkozat napirendre tűzését, 45-en ellene szavaztak, miután a PD-L nevében Cristian Radulescu frakcióvezető a napirendre tűzés ellen foglalt állást. Radulescu szerint a nyilatkozat-tervezet túlzásokat tartalmaz, és annak elfogadása ártana a román többség és a romániai magyar kisebbség viszonyának.
A képviselőház házbizottságában is felvetették a liberálisok a nyilatkozat napirendre tűzését. A képviselőház vezető testülete megbízta a parlament alsóházának külügyi bizottságát, hogy szerdáig készítse el egy ilyen nyilatkozatnak a tervezetét. (mti) Transindex.ro

A tolmács nem megoldás
Furcsa beadványt terjesztenek a marosvásárhelyi román újságírók. A MediaSind Mures szakszervezet nevében fogalmazott – Cora Muntean által körbeküldött – dokumentumban arra szólítják fel a magyar civil és politikai szervezeteket, hogy a nem román nyelven zajló rendezvényeiken tolmácsokat biztosítsanak a román újságírók számára. Mindezt arra alapozzák, hogy elkerüljék a március 15-i (a Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége által tolmácsolt üzenetek) esethez hasonló félreérthető/félre- magyarázó tudósításokat.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szakmai és állampolgári szempontból megalapozatlannak és megalázónak tartja ezt a követelést. Nyilvános, köztéri rendezvényeken állampolgári jogunk az anyanyelv használata. Ugyanakkor elvárható, hogy a magyar közösségekben dolgozó újságírók, tudósítók jól ismerjék a munkavégzésükhöz szükséges nyelveket.
Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyította, hogy minden magyar civil, politikai szervezet és közszereplő készségesen állt a román újságíró kollégák rendelkezésére, hogy számukra is érthető módon nyilatkozzon. Nem egy esetben a magyar kollégák segítettek a tolmácsolásban. Ezért értelmetlennek tartjuk, hogy egy politikailag túlfűtött eset miatt megromoljon a két közösség közti kapcsolat.
Egyesületünk a március 15-i eset tanulságaiból kiindulva beadvánnyal fordul az Agerpres hírügynökséghez, az őt felügyelő parlamenti testülethez, az RMDSZ-szenátorokhoz és képviselőkhöz, hogy a közpénzből működő közszolgálati hírügynökségnél a nem román nyelvű közösségekben dolgozó tudósítók alkalmazásánál kritérium legyen e közösségek nyelvének az ismerete. Az is állampolgári jogunk, hogy a közel másfél évtizede megszüntetett magyar nyelvű hírszolgáltatást visszaállítsák. Népújság (Marosvásárhely)

A függetlenség ára (Húszéves a pedagógusszövetség)
A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült kiépíteni és máig egybetartani egy erős szakmai szervezetet — mondta lapunknak Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének leköszönő elnöke.
A szövetség március 26-án Szovátán tartja tisztújító küldöttgyűlését, a napokban öt erdélyi városban, köztük Sepsiszentgyörgyön mutatkozott be az új elnökjelölt, Burus Siklódi Botond. Az RMPSZ székelyföldi alelnöke tisztségére a szervezet Kiss Imrét, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatóját jelölte, aki szolgálatként értékeli ezt a munkát.
Az RMPSZ húsz esztendővel ezelőtt, nyolcvanhat magyar pedagógus jelenlétében tartotta alakuló ülését a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dísztermében. Akkor kettős célt tűztek ki: szakmai védelmet nyújtani pedagógusoknak, diákoknak, szülőknek és képzések, különféle programok révén segíteni a minőségi oktatást. Ezért hozta létre az RMPSZ a Bolyai Nyári Akadémia képzési rendszert, amelyre évente az egész Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők. A szövetség erdélyi körútjának háromszéki látogatása alkalmából Lászlóffy Pált a húsz év sikereiről és kudarcairól kérdeztük. A leköszönő elnök többek között elmondta, a megyei és területi szervezetek, valamint a három területi és egy országos központ, illetve információs iroda olyan infrastruktúra, amely az RMPSZ-t erős szervezetté teszi, és hogy máig megmaradt, azt bizonyítja, a magyar pedagógusok szükségét érzik ennek a szakmai közösségnek. "Bár egyesek próbáltak minket más útra téríteni, elmarasztalni, mindvégig megőriztük politikai függetlenségünket, nem vagyunk elkötelezettek semmilyen irányban, talán ez volt az oka, hogy sem az oktatási minisztériummal, sem az RMDSZ oktatási főosztályával nem volt igazán jó a kommunikáció, nem használták ki eléggé, hogy létezik egy erős szakmai szervezet" — válaszolta Lászlóffy Pál arra a kérdésünkre, hogy miért nem érezhető kellő súllyal az RMPSZ jelenléte a jogszabályok, tantervek, tankönyvek tekintetében. A csíkszeredai pedagógus, iskolaigazgató alapításától irányította a szervezetet, amelyet "rendezett anyagi háttérrel és jól elképzelt programokkal" kíván átadni utódjának. Burus Siklódi Botond, a Hargita megyei Apáczai Csere János Pedagógusház igazgatója, az RMPSZ egyetlen elnökjelöltje sepsiszentgyörgyi bemutatkozásán a tennivalókról beszélt. Fontosnak tartja a szövetség gazdasági hátterének fejlesztését meglévő intézményei révén, hogy ne csak pályázati pénzből működtessék programjaikat; a fiatal pedagógusok bevonását a szervezeti munkába; a Bolyai Nyári Akadémia hivatalos elismertetését kreditpontokkal járó képzésként; iskolamegtartó stratégiák kidolgozását a szórványban, illetve az új oktatási törvény adta lehetőségek legnagyobb fokú kihasználását.
Karácsonyi Zsigmond
MÚRE-elnök. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Leopardi-díjjal tüntették ki Szőcs Gézát
Az egyik legnagyobb olasz költőről és gondolkodóról, Giacomo Leopardiról elnevezett díjjal tüntették ki Olaszországban Szőcs Géza költő-politikust.
Leopardi-díjat kapott Szőcs Géza. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára „költői, drámaírói, elbeszélői és politikusi érdemeiért” kapta a legnagyobb olasz költőről elnevezett irodalmi díjat.
A magyar költő-politikusnak március 17-én, az olasz egység 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen nyújtották át az elismerést Leopardi szülőhelyén, Recanati városban, a közép-olaszországi Marche tartományban.
A díjat Fabio Corvatta, a Leopardi Intézet elnöke adta át, kérve egyben az államtitkárt, hogy a magyar EU-elnökség idején támogassa a kutatóintézet nemzetközi tevékenységét és a magyarországi egyetemekkel már meglévő együttműködés bővítését.
Az indoklás a világirodalom legjobbjai közé sorolja Szőcsöt, aki „zseniálisan ötvözi a tragikus és ironikus hangokat a mindig korunk társadalmi és politikai problémáihoz kötődő művészi alkotómunkájában”, ahogy azt tette Giacomo Leopardi is annak idején.
A díjátadóról szóló olaszországi beszámolók szerint az államtitkár „látható megilletődöttséggel” vette át a kitüntetést, amely – mint emlékeztetett – a már korábban elnyert Dante Alighieri-díjat követi. Szőcs Géza ígéretet tett arra, hogy erősíti együttműködését a Leopardi-központtal.
(hirado.hu) Nyugati Jelen (Arad)

Civil offenzíva az egyházak szociális tevékenységének támogatása ellen
Miközben román állami pénzeket hozhat az egyházaknak, illetve az általuk működtetett, szociális szolgáltatásokat nyújtó alapítványoknak, egyesületeknek a parlament által nemrég elfogadott, Traian Băsescu államfő jóváhagyására váró törvény, a civil szférában óriási felzúdulást keltett a kezdeményezés. „Az egyházaknak monopóliuma lesz az állam által finanszírozott szociális szolgáltatások terén”, „Választási kampány íze van az egyház-hatóságok kapcsolatnak” – csak néhány azokból a civilek által hangoztatott szlogenekből, amelyekkel arra próbálják rávenni Traian Băsescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a hamarosan asztalára kerülő, a parlament két háza által már elfogadott jogszabályt.
A törvény lényege egyébként az, hogy a Romániában hivatalosan elismert egyházak állami támogatásban részesülhetnek, amennyiben árvaházakat, öregotthonokat, fogyatékkal élők számára központokat vagy más szociális jellegű intézményeket szeretnének létesíteni. Ehhez a jogszabály hatálybalépését követően mindössze a projekt összköltségének 20 százalékát kell önrészként felmutatniuk, az állam pedig akár 80 százalékkal is hozzájárulhat a kiadások fedezéséhez. Bár a jelenlegi válságos helyzetben soknak tűnhet az állami finanszírozás összege, hosszú távon mindenképp kifizetődő lesz, véli Raluca Turcan demokrata-liberális képviselő, a jogszabálytervezet beterjesztője.
„Nem hiszem, hogy az egyház szerepe kimerülne a templomok építésében, illetve az ikonok készítésében. Szociális küldetésnek is eleget kell tenniük, Romániának pedig jobban kellene támogatnia a karitatív tevékenységet” – szögezte le Turcan. Mint hangsúlyozta, az államnak meg kell most engednie magának ezeket a kiadásokat. „Hosszú távon óriási előnyökkel járhat ez a kezdeményezés az állam számára, hiszen ha az állami szolgáltatások alternatívájaként létrejövő egyházi szociális ellátás jól működik, akkor fokozatosan – mint ahogy erről már tárgyaltunk is megyei önkormányzati vezetőkkel – a szociális ellátás egy részét át lehetne ruházni az egyházakra” – érvelt Turcan a jogszabály mellett.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy valószínűleg évről évre változik majd a kormány által ezekre a projektekre költhető összeg, erről majd az éves költségvetés fog rendelkezni. Az egyházak átpolitizálását célzó vádakra pedig a képviselő leszögezte, ez a veszély elenyésző, mivel a projekteket szűrő mechanizmusok szakmaiak és átláthatóak lesznek. Pozitívum lehet ugyanakkor a romániai magyar egyházak számára a törvénynek azon előírása, miszerint a pályázatokat nem egy központi szerv bírálja majd el, hanem a helyi, illetve megyei önkormányzatok döntenek arról, hogy mely projekteket támogatják. Pontos részletek azonban egyelőre nincsenek, ugyanis miután Traian Băsescu kihirdeti majd a jogszabályt, s ezáltal az hatályba lép, a Munka-, Család- és Szociális Ügyek Minisztériumának 90 nap áll a rendelkezésére, hogy kidolgozza a törvény alkalmazási módszertanát, ezt pedig majd még a kormánynak is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy az államfő aláírja-e, vagy sem a jogszabályt, Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos elmondta, a törvény még nem érkezett meg az államelnöki hivatalba, így még nincs hivatalos álláspont.
Egymást segítheti az állam és az egyház
Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök egyelőre fenntartásokkal fogadja a jogszabályt. Mint lapunknak elmondta, hallott róla, de kifogásolja, hogy az érintettekkel, tehát az egyházzal, jelen esetben a római katolikus püspöki konferenciával nem egyeztettek a törvény alkotói. Kifejtette: a szociális tevékenységet folytató, régóta működő Caritas Catolica munkatársait sem kérdezte meg senki arról, milyen támogatási rendszer felelne meg nekik, és az is igaz, hogy az egyházi kezdeményezések mindmostanáig nem kaptak sok állami segítséget. „Ahhoz képest ez egy igen nagy ugrás lenne” – fogalmazott a püspök, aki azt is elmondta, az első hallásra szépen hangzó törvénytervezetet szeretné alaposan áttanulmányozni, hogy meglássa, valójában hogyan segítené az az egyházak már folyó és a jövőben indítandó szociális szolgáltatásait.
A Gyulafehérvári Caritas eközben üdvözli az egyház-állam kerettörvényt. „A jogszabály lehetővé teszi az egyházaknak, hogy szociális szolgáltatóként is fellépjenek, hiszen egyes felekezeteknek több száz éves hagyománya van ezen a területen, számos európai országban az egyházak tették le a szociális állam alapjait” – szögezte le a Krónika megkeresésére Knecht Tamás. A Caritas PR-menedzsere ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg egyeztetések zajlanak a politikummal a szociális szolgáltatások kiszerződését szabályozó 68-as kormányrendelet és a szociális szolgáltatások kerettörvénye kapcsán is.
Az egyeztetésekben a Gyulafehérvári Caritas szakemberei is részt vesznek, hiszen húsz éve foglalkoznak szociális szolgáltatásokkal. Knecht Tamás kifejtette, a kerettörvénynek akkor lesz pozitív eredménye, ha az egyházak szociális szolgáltatóként ugyanazoknak a standardoknak felelnek meg, mint a többi civil szolgáltató. Szerinte az alapvető kritériumnak a szakmaiságnak és a minőségnek kell lennie, nem pedig annak, hogy mi a szolgáltató státusa vagy működési formája. Ugyanakkor szerinte fontos, hogy a törvény a közpénzek átlátható elköltésével párosuljon. A Caritas több éve már közpénzekből is finanszírozza szociális tevékenységét. A szakember szerint hatékonyabb, ha a rászorulók szociális szolgáltatásokat kapnak szociális juttatások helyett, ebben pedig minden, szociális téren aktív társadalmi szereplőnek részt kell vállalnia.
Bár még nem látta a kérdéses törvénytervezetet, mindenképp szívesen fogadná az egyházi diakóniai, vagyis szociális projektekhez az állami támogatást Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke is. Mint arról lapunkban beszámoltunk, Csűry István már püspökké avatásakor bejelentette: fontosabb tervei között szerepel egy egyházi alapon működő kórház vagy kórházrendszer létrehozása, egy hozzá tartozó biztosítási hálózattal együtt. A püspök a Krónika kérdésére tegnap elmondta, egyházkerülete mindig is szívesen fogadta az állam segítségét, de mostanáig nem fordult elő túl gyakran, hogy közös projekteket vittek volna véghez – az egyetlen kivétel az a hajléktalanszálló volt, amely jelent pillanatban városi irányítás alatt működik a nagyváradi Gutenberg utcában, annak létrehozásában ugyanis a református egyház is fontos szerepet játszott. „Többször hangoztattuk, hogy az állam az egyház segítsége nélkül bizonyos dolgokat nem tud véghezvinni” – jegyezte meg Csűry István.
Hozzátette: a KRE a kórházon kívül öregotthonok és árvaházak működtetésében kérné az állam segítségét, ha kiderül, pontosan mi is áll a tervezett új törvényben. Egyelőre ugyanis az sem teljesen tiszta a püspök szerint, hogy pontosan milyen összegnek is a húsz vagy nyolcvan százalékáról van szó, de azt mondja, bízik benne, hogy az állam is belátja, az adófizetők pénzével felelősen kell bánni, értelmet kell adni az adózásnak. Megjegyezte: a kórházprojekt esetében kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy mind a magyar, mind a román államot bevonná a megvalósításba, és a továbbiakban figyelemmel fogja kísérni ennek a tervezetnek az alakulását.
Borzási Mária, az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinációs irodájának képviselője lapunk kérdésére annyit mondott, egyelőre kivárnak, amíg az államfő ki nem hirdeti a törvényt, illetve amíg a szaktárca ki nem dolgozza az alkalmazási módszertant, nem foglalnak állást. A kivárás oka egyébként lapunk információi szerint az lehet, hogy az egyházak mellett működő szociális szolgáltatók néhány képviselője csapdahelyzettől tart.
Vehemens ellenkezés
A nemzeti liberális párti Ludovic Orban képviselő vehemensen ellenzi a jogszabályt, s egyike azon kevés politikusnak, aki érvekkel is alátámasztotta álláspontját. Szerinte ezzel a jogszabállyal az egyházak a politikum alárendeltségébe kerülnek. Ugyanakkor a liberális politikus úgy látja, hogy a jogszabály diszkriminatív, mivel nem biztosít egyforma elbírálást az egyházak és nem egyházi szervezetek által kidolgozott projekteknek.
A Romániai Szekuláris Humanista Egyesület szintén a jogszabály diszkriminatív voltát hozta fel döntő érvként, amikor azzal a kéréssel fordult az államelnökhöz, hogy ne hirdesse ki azt. „Most az egyházak egyenlőbbek lesznek az egyenlők között. S akkor felmerül a kérdés, hogy a kormány egyenlő távolságot fog-e tudni tartani a piac szereplői között, amikor az egyházakról különleges törvény rendelkezik” – hangsúlyozta Alexandru Toma Pătraşcu, a civil szervezet egyik alapítója.
Hasonló tartalmú üzenetet fogalmazott meg Traian Băsescu felé a Közpolitikai Intézet is, ehhez több civil szervezet, nem egyházi egyesület, alapítvány is csatlakozott, köztük az Alpha Transilvana Alapítvány. Andreia Moraru, a Marosvásárhelyen tevékenykedő alapítvány igazgatója a Krónika megkeresésére egyenesen anakronisztikusnak nevezte a jogszabályt. Szerinte azáltal hogy a szociális tevékenységet folytató állami intézmények 100 százalékos támogatásban részesülnek, az egyházak, illetve azok alapítványai 80 százalékosban, míg a civil szervezeteknek egyetlen fillért sem garantálnak, utóbbiakat komoly diszkrimináció sújtja.
„Nemcsak a civil szervezeteket részesíti hátrányos helyzetben a törvénytervezet, hanem elsősorban az említett alapítványok és egyesületek által ellátott személyeket. Mit vét egy olyan beteg vagy idős személy, akit egy nem kormányzati szervezet lát el, és nem egy egyházi alapítvány?” – tette fel a kérdést Andreia Moraru. A mintegy ezer, fogyatékkal élő gyermeket és fiatalt ellátó marosvásárhelyi alapítvány igazgatója szerint már az is furcsa, hogy éppen a legkomolyabb karitatív tevékenységet kifejtő római katolikus egyház képviselőivel sem konzultáltak a tervezet kidolgozásakor. Az egyházat illetőn Moraru szerint az is gondot jelenthet, hogy míg az Európai Unió az otthoni beteggondozást részesíti előnyben, az egyházak általában saját beteg- vagy öregotthonaikban kezelik a rászorultakat.
„Az is akadály lehet, hogy az egyházak kiejtenek bizonyos rászoruló kategóriákat. Nem hinném, hogy az ortodox egyház felvállalná a HIV-vírussal fertőzött betegek kezelését, mint ahogy azt sem, hogy segítene a terhességmegelőzést célzó szexuális nevelésben” – tette hozzá Andreia Moraru. Hozzátette: amennyiben törvényerőre emelkedik a tervezet, szociális téren Románia még inkább lemarad a többi uniós államtól. Míg nálunk a GDP 12,5–13, legfeljebb 14 százalékát fordítják szociális célokra, az EU tagállamaiban az arány a kétszerese, Franciaország esetében pedig eléri a 30 százalékot. A mintegy hatvan alkalmazottal és további harminc önkéntessel rendelkező Alpha Transilvana évi 500 ezer eurós költségvetéséhez a különböző állami hatóságok alig 13 százalékkal járulnak hozzá.
Nem mindenki kiált diszkriminációt
Nem minden nem egyházi szervezet száll ugyanakkor síkra a jogszabály ellen. Papp Adolf, a Vöröskereszt Kovászna megyei szervezetének elnöke például nem tart attól, hogy nem egyház mellé rendelt szervezetként hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. „Szociális szolgáltatást az tud létrehozni, akinek pénze van, és biztos, hogy az egyházak jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak, mint a közintézmények” – szögezte le Papp Adolf. (A Caritas a legjótékonyabb. A római katolikus egyház a Gyulafehérvári Caritason keresztül 12,97 millió eurót fordított 2009-ben különböző szociális tevékenységekre, amivel kiérdemelte a legjótékonyabb egyesület címet a Forbes Románia által tavaly összeállított toplistában. Ezzel szemben a jóval nagyobb ortodox egyház jóval kevesebbet, 10,6 millió eurót költött hasonló célokra. Érdekesség továbbá, hogy a Caritas bukaresti szociális tevékenysége 90 százalékának ortodoxok voltak a haszonélvezői. De egyébként a most elfogadott jogszabálynak is ez az egyik kitétele, hogy felekezettől, etnikai hovatartozástól, társadalmi helyzettől, nemtől, nemi irányultságtól, politikai gondolkodástól függetlenül ki kell szolgálniuk az egyházi szociális otthonoknak a rászorulókat.)
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

„Egy ünnep, több egyetértés” visszhangja
Ilyen címmel jelent meg a kolozsvári Szabadság folyó évi március 16. számában Kerekes Edit újságírónak az anyaországi március tizenötödikével kapcsolatos és az Orbán Viktor nevével központosított írása.
Többen felkerestek telefonon, és „egy”-hangúan kifejezték csodálkozásukat, felháborodásukat. Olyan hang is megszólalt, amely szerint ezidáig „páratlan” erdélyi negatív állásfoglalásról van szó; mégpedig olyan állásfoglalásról, amely ellentétben áll nemcsak a kétharmados magyarországi ünnepléssel, hanem – pozitív beállításban – a román államfőnek Băsescunak és miniszterelnökének üzenetével, valamint a kolozsvári, csíkszeredai és más, nagyszámú falusi és városi közösségeknek véleménynyilvánításával, emlékezésével.
Végeredményben a média- és szólásszabadság gyakorolható határainkon innen és túl egyaránt. Megjelenhetnek gyurcsányörökséges emeszpés kirohanások éppúgy, mint az ünnepet józanul és történelemhűen méltató beszédek. Ily módon az idézett Szabadság közleményt nem szabad ellenségesen fogadni. A saját írása szerinti „beteg” hölgyet nem lehet eltiltani az újságírástól, hiszen a Szabadság sajtója – akár szívből, akár színből, de – vállalta őt. Mégis ajánlanánk, hogy ilyen „taknyos és köhögéses”, csak félig éber állapotban ne tekintse „munkaköri kötelességének” az újságírást.
Az ellenségeskedés helyett hadd legyen megengedhető az olvasók elbírálása elé bocsátani a következő gondolatokat, az „Egy ünnep, több egyetértés” szerzőjének tartalmi és formai menetének tiszteletben tartásával.
Az első „ünnepi” jellegzetesség – az újságírónő szerint – a „szabadságról” beszélő nők és férfiak „derűs és hátradőlős”, oldott magatartása. Ez az újságíráshoz aligha illő vélekedés, enyhe kifejezéssel élve kicsinyes. Ki-ki a saját mértéke szerint viszonyuljon hozzá, fölösleges rá időt pazarolni.
Amikor az újságírónő a „hátradőlő nők és férfiak” ünnepén, budapesti ceremóniáján nemcsak a „kiskabátos magyar államfőt”, hanem a „jókora budapesti tömeget” is minősíti, véleménye magyarságsértő egyéni ítélkezés. Feltételezhető, hogy „pár percnyi szunyókálása” sem hatott rá gyógyító józanítással. Sapienti sat.
„A halszálkás ruhába” öltözött művésznő és társszereplői szűrt napfényben gombolyítják a szót – olvassuk folytatólag. Ezt a „színpadiasságnak” nevezett, lenéző megállapítást egészíti ki mély tartalmával – „az elhangzott 12 pontnak” „tudatlan kölykökhöz” intézett magyarázata és a „korabeli divat” „kokárdás” stb. megjelenítése is. Tudomásul kell venni, hogy a „korlátok közé szorított médiában” így is lehet az „unalmas múltról” műsort készíteni. Itt sem szükséges az értékelés. Saját magát minősíti az írónő.
Az újságírónő minden bizonnyal központi szerepet szán Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédének, amely szerinte „kampányelemeket” tartalmaz, szól az „agyoncsépelt” új alkotmányról, Bécsről, Moszkváról, Brüsszelről. Az 1848-as forradalommal kapcsolatos hangvétel az egérke és az elefánt meséjét juttatja eszünkbe. Az egérke rág mindeneket: „ az Új Magyarország” építőit, az esküt tevő „első újdonsült állampolgárokat” és az államfőt, aki közvetett módon mégiscsak szidja az előző kormányt, „nyolcéves mocsárként” emlegetve, 2010-et pedig 56-hoz és 90-hez hasonlítja. Találó megjegyzést használ: „ez sem semmi”.
Végeztül nem hallgatható el, hogy „egészséges lelkű gyermekeket nem úgy alakítunk – írja az írónő – apróságainkból, hogy örökké ismételjük nekik, hogy tévedtek”. „Nincs ez másként a nemzettel, bármely nemzettel sem.” Tiszta igaz, de azzal a bővítő változtatással, hogy jelen összefüggésben a magyar nép múltja – alkotmányával, történelemszemléletével és képviseletével együtt – nem választható el jelenétől, sem jelene a jövendőtől. Az élő testet nem szabad csak egyik vagy másik tagjában – bibliai hasonlat – szemlélni.
Megnyugvással tölti el a kis és nagy családokat, a különböző egyházakat, valamint az egységes magyar nemzettestnek minden alkotóját az a tudat és meggyőződés, hogy a „kétharmados többséggel” kormányba választott „kiskabátos” államfő, a „tudathasadásos” állapotban levő miniszterelnök, az 1848-as március 15-e hiteles örökségében a munkatársakkal és az elnyert bizalom adományával kormányozza az országot és annak valamennyi polgárát, ideértve az „ellenzéket” is. A valóban édes, azaz nem mostoha anyaország pedig végre magához ölelheti a Trianon által szétszaggatott nemzettestnek határokon kívül szakadt kisebbségeit. A jövendő magyarság a megváltozott életviszonyok között, mind az Európai Unió területén, mind a nagyvilágban tisztelettel körülövezve, biztonságos körülmények között élhet és fejlődhet.
Dr. Tőkés István.
Válasz Dr. Tőkés Istvánnak
Semmiképpen nem fordult meg a fejemben, hogy ezen írásom után gyurcsányörökséges emeszpésnek neveztetem… Hüledezve kell keserűen nevetnem: írást soha még ennyire félre nem magyaráztak.
Sejtem, hogy felháborodása Orbán Viktor miniszterelnök és politikája iránt érzett feltétlen tiszteletéből és ragaszkodásából fakad, őszinte véleményem, hogy egy politikus örülhet, ha ilyen tiszteletreméltó személyiség támogatását élvezi. Ön azonban nem a megfelelő irányba fordította a fegyverét, amikor Orbán Viktort védelmezve engem az írásomért pocskondiáz. Személyisége és életkora iránti tiszteletből, lenéző sorainak gúnyosságát meg nem történtnek tekintve, csak a levelének egyértelmű tévedéseiből néhányat korrigálok.
Oly undort keltő náthám említése azért volt szükséges, hogy az olvasó megértse, idén miért tévét nézek, ahelyett, hogy a kolozsvári ünneplésen vennék részt, ahogy egyébként szerettem és kellett volna – a jegyzet műfaja ezt megengedi.
A tévéműsorról. Ön szerint baj, ha a forradalom és szabadságharc kitöréséről derűsen, oldottan, stúdiói székben-fotelben-díványon kényelmesen hátradőlve beszélünk, és nem unalmasan, görcsösen, katonásan, hogy a valóságshow-hoz szokott átlagember gyorsan átkapcsoljon egy spanyol sorozatra? Pedagógusok panaszkodnak lassan egy évtizede arról, mily nehéz a rengeteg fajta és mennyiségű ingernek kitett gyerekek-fiatalok figyelmét és érdeklődését felkelteni a tudományok, történelem, magyar múlt iránt is. Ez a műsor ragyogó példája volt annak, hogyan lehet mégis.
A 163 évvel ezelőtti Pilvaxot megjelenítő tévéműsorban egy fiatalember – feltehetően színész – felolvasta a 12 pontot az összegyűlt fiatal hölgyeknek és uraknak, akik korábban az asztaloknál üldögéltek, de ennél a jelenetnél felálltak, a szónok köré gyűltek, helyeseltek. Színpadra illő módon zajlott egy jelenetecske – erről tettem félmondatos helyzetleírást, a színpadiasság szó erről szólt, és korántsem a sok mondattal korábban említett műsorvezetőre vonatkozott. Nem azt írtam, hogy a 12 pontot „tudatlan kölykökhöz” intézve magyarázták volna, azt írtam: „tetszett az a formabontás is, ahogy vásott tudatlan kölyökként a műsorvezető megmagyaráztatta nekünk az egyes tételek jelentését”. A műsorvezető megjátszotta a tudatlant, és vásott kölyökre jellemző módon folyton félbeszakította a 12 pont felolvasását, magyarázatot kérve – jól tette, érdekes ismereteket nyújtott a nézőnek. Nem írok a cikkemben a „korabeli divat” „kokárdás” megjelenítéséről. Ezt írtam: „fény derült a kokárdás színek megfelelő sorrendjére, bemutatták a korabeli divatot”. Ha Önt mindezek sértik, akkor esetleg a tévéműsort kellene kifogásolni, bár pontosan azt az ügyet szolgálták e műsorral, amelyet Ön is nagyra értékel.
„Hétágra süt a nap a fővárosban, az államfő csak úgy kiskabátban vonul fel. Ünnepre kedvező időjárás. Jókora a tömeg.” – írtam a kifogásolt cikkben. Hol minősítem itt az államfőt, a tömeget, és hova rejtettem a magyarságsértést?!
Valótlanság azt állítani, hogy unalmasnak neveztem volna a múltat. Írásomban ez szerepel: „S közben többet tudhattunk meg 48-ról, mint sok tucatnyi történelemórán. Hát így is lehet az „unalmas” múltról műsort készíteni.”. Az unalmas szó idézőjelben szerepel, nem hinném, hogy meg kell magyaráznom az idézőjel jelentőségét.
Az alkotmányt nem „agyoncsépeltnek” neveztem, azt írtam róla, hogy „agyonbírált” (ez is tény), „amely húsz évvel a rendszerváltás után a kommunista régit hivatott végre felváltani”. Végre.
Feltételezem, hogy sérelme sokkal összetettebb, semhogy csupán erre a cikkre korlátozódna, hiszen olyan dolgokat is szememre vet, amelyek ebben az írásban nem fordulnak elő: le sem írom, hogy „Új Magyarország építői”, nemhogy rágnám őket. Még akkor sem mondhatná ezt rólam, ha jegyzetemben netán említettem volna a sajtótörvény ellen tüntető ötvenezres civil megmozdulást, ami a budapesti ünnep kétségtelen magasztosságán túl szintén tény. De nem említettem.
Azt írom: „Csodálkozásomra a beszédben nem esett szó a határon túli magyarok honosításáról, bár éppen hétfőn tették le az esküt az első újdonsült állampolgárok.” Ebben semmi rosszallás nincs, egyszerű megállapítás. És most is csodálkozom, hiszen mi mindannyian azért kaphatunk magyar állampolgárságot, mert ezt Orbán Viktor és a Fidesz lehetővé tette (ami azért a szomorú emlékű népszavazást tekintve nem kis politikai merészség és kockázat volt a részükről). Ez is van olyan megvalósítás, mint az alkotmánytervezet, amelyről viszont szólt a kormányfő. Ugyanakkor szép lett volna és találó, ha ünnepi beszédében köszönti az új magyar állampolgárokat. Megjegyzésem már csak azért sem lehet ironikus, sem cinikus, mint Ön állítja, hiszen február elején én magam is igényeltem már a magyar állampolgárságot.
Úgy vélem, a 2010-es választási győzelmet túlzás 1956-hoz hasonlítani, akkor emberek haltak meg, sok évre kerültek börtönbe, családok semmisültek meg, életek törtek derékba – ezt a párhuzamot amolyan „szentségtörésnek” érzem. Orbán Viktor Brüsszellel kapcsolatos megjegyzését továbbra is legalább ellentmondásosnak tartom: jelenleg ugyanis éppen Magyarország és Orbán Viktor irányítja az Európai Uniót Brüsszelből, tehát legalábbis júliusig önmagával ellenkezik, ha nem fogadja el, amit Brüsszel diktál.
*
Tisztelt uram, ebben az esetben egy irányba húzzuk a szekeret mindketten, bár bizonyára sértem azzal, hogy Ön által ennyire méltatlannak minősítettként majdhogynem „bajtársa” vagyok, hiszen szintén azok között állok, akiknek fontos a magyarság múltja, jelene, jövője és kultúrája, fontos az anyaország és annak viszonyulása a határokon túli magyarokkal szemben. Ezért drukkolok Orbán Viktornak és a Fidesznek, hogy jól cselekedjen, ne legyen olyan, mint a tipikus kormánypárt, ne mutogasson túl sokáig ujjal az előző kormányra, hanem inkább tegye a dolgát – és őszintén örültem, hogy a kormányfő beszédében ez a mutogatás nem is kapott túlzott hangsúlyt. Drukkolok, hogy Orbánék bizonyítsák: jobbak és hatékonyabbak tudnak lenni mindenkori elődeiknél. Amikor nyolc éve Orbán Viktor elvesztette a választásokat, éppen Budapesten tartózkodtam hosszabb ideig, így nemcsak a hírekből ismertem az eseményt és az aktuális közhangulatot. Erdélyi magyarként keserű szívvel tértem haza, de végül megértettem: az anyaországiak szavazása nem a határon túli magyarok ellen irányult, a választópolgárok nem kizárólag a pártok nemzetpolitikája alapján szavaznak. A kétharmados többség valóban páratlan, ennek természetesen lehet és kell is örülni. Egy ideig. Ebből a dicsőségből megélni nem lehet, még kétharmados kormánypártként sem, tenni kell, és a frusztrált ellenzék meg nem bocsátó figyelme mellett sokat kell tenni. Ebben a gazdaságilag is rendkívül nehéz időszakban különösen jól kell dolgoznia bármely kormánynak, ha nem akarja ismét elveszíteni a hatalmat. Drukkolok tehát a budapesti vezetésnek, és pontosan ezért nem vagyok hajlandó elvakultan szemlélni.
Persze, őszinteségemet megkérdőjelezhetik, és akkor felesleges minden szó.
Kerekes Edit. Szabadság (Kolozsvár)

Rongálás a Házsongárdi temetőben?
Lapuknak adott nyilatkozatában László Attila, Kolozsvár alpolgármestere elmondta: a napokban a sajtóból értesült, hogy rongálások történtek a Házsongárdi temetőben.
– Ma (tegnap – szerk. megj.) a sajtóban megjelentek alapján azonnal intézkedtünk. Kimentünk a helyszínre, de semmi rendellenességet nem tapasztaltunk. Körbejártuk Dsida Jenő és Kós Károly sírhelyét, de rongálás nyomát nem találtuk – fogalmazott a tisztségviselő.
Az alpolgármester szerint a Házsongárdi temető és az őrség vezetőségének a képviselőivel járt a helyszínen.
– Ismétlem: semmilyen rongálásra utaló jelet nem találtunk. Korábban román és magyar részről az illetékesekkel megállapodtunk abban, hogy ilyen esetekben a tiszteletteljes kérésem az: jelezzék az esetleges incidenseket a temető felügyelőségének. Ebben az esetben a vezetőség a belső működési rendszabályzat alapján jár el. Amennyiben valaki nem bízik a kollégáimba, akkor jöjjön a városházára, és megtesszük a szükséges lépéseket – szögezte le László Attila
K. O. Szabadság (Kolozsvár)

Ponta szélsőséges kirohanása: Kadhafihoz hasonlította Orbán Viktort
Durva kirohanást intézett Victor Ponta, az utóbbi időben egyre hevesebb magyarellenes retorikát alkalmazó ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője Orbán Viktor magyar kormányfő és Magyarország ellen a március 15-i erdélyi megemlékezéseken elhangzott beszédek miatt, egyúttal a bukaresti kormányt is ostorozta a hivatalos reakciók elmaradása okán.
„Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök gyávasága csak azzal magyarázható, hogy fű alatti megállapodásokat kötöttek, amelyek hátrányosan érintik a nemzeti érdeket és a többség és a kisebbség közötti viszonyt” – jelentette ki Ponta, hozzátéve, hogy továbbra is magyarázatot vár a március 15-én egyes budapesti hivatalosságok által közvetített üzenetek miatt. Ponta egyúttal durva jelzőkkel illette Orbán Viktort és Traian Băsescut.
A szociáldemokrata pártelnök Kadhafi líbiai és Ben Ali tunéziai diktátorhoz hasonlította, és elfuserált 21. századi diktátornak nevezte a két politikust, és úgy vélte, mindketten a sajtó ellen harcolnak, és nacionalista megnyilvánulások jellemzik őket. „A Szociálliberális Unió Orbán Viktor és azon magyarországi vezetők ellen harcolnak, akik nem adják meg a kellő tiszteletet Romániának, és ezt – főleg Orbán Viktor – azért teheti meg, mert Traian Băsescu, akivel egyformán gondolkodnak, cinkosául szegődik” – hangoztatta Ponta. Szerinte a magyar és a román vezető is antidemokratikusan gondolkodik, nacionalista megnyilvánulásaikkal pedig saját kudarcaikat próbálják elfedni. „Miért kellene elfogadnunk, hogy Orbán Viktor adjon nekünk leckéket Erdélyről? Erre a kérdésre Traian Băsescu nem fog választ adni” – jelentette ki Ponta.
A képviselőház házbizottsága egyébként tegnap úgy döntött, legkésőbb holnapig kidolgozza a budapesti nyilatkozatokat elítélő nyilatkozattervezetet, amelyet az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) javaslatára készül elfogadni a parlament. Nicolae Mircovici képviselőházi jegyző szerint a nemzeti liberális párti szenátor, (PNL) Puiu Haşotti által kezdeményezett, Megdöbbenés és felháborodás című dokumentumot a külügyi bizottság mihamarabb véglegesíti. Mint arról beszámoltunk, a kormány ellen a munkatörvénykönyv miatti felelősségvállalás nyomán benyújtott bizalmatlansági indítvány szerdai vitáján – mivel esély sem mutatkozott az ellenzék sikerére – az ellenzéki pártok magyarellenes uszítással próbálták elterelni a figyelmet.
A március 15-én a határon túli magyarokhoz intézett magyar kormányfői üzenet egy eltorzított változatára hivatkozva – amely, mint kiderült, úgy született, hogy az Agerpres román hírügynökség tudósítója egybemosta a magyar kormányfő szavait egy másik szónok, a bukaresti magyar nagykövet feleségének beszédével – egy Budapestet elítélő nyilatkozatot akartak elfogadtatni, amelyet akkor a kormánytöbbség megakadályozott. A szenátus ugyanakkor tegnap elutasította a nyilatkozatról való egyeztetés napirendre vételét.
Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, egykori PSD-s politikus jelenleg az ellenzéki pártokból kilépett és a kormányt támogató honatyák alapította Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) párt tiszteletbeli elnöke – szintén a budapesti kormányt ostorozta, mondván, a szónoklatok kampánybeszédeknek tekinthetők, azok hangvétele pedig nem méltó az Európai Unió elnöki tisztségét betöltő országhoz. Bírálta a román ellenzéket is, mondván: a nézeteltéréseket diplomáciai párbeszéd útján, nem kampányízű nyilatkozatok révén kell rendezni.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

A külügyi bizottság nem döntött a magyar vezetőket elítélő nyilatkozatról
A képviselőház távolmaradások miatt döntésképtelen külügyi bizottsága nem vitathatta meg szerdán azt a nyilatkozattervezetet, amelyet a Nemzeti Liberális Párt (PNL) javasolt a magyarországi politikusok március 15-i üzeneteinek elítélésére.
Korodi Attila, a szakbizottság elnöke szerdán elmondta: a bizottság 23 tagja közül csak öten jelentek meg az ülésen. Korodi rámutatott, hogy a liberálisok nyilatkozata szakbizottsági jelentés nélkül is a képviselőház asztalára kerülhet, ugyanis a külügyi bizottságnak szerdáig kellett volna jelentést készítenie a nyilatkozatról, de az állandó bizottság által megszabott határidő így lejárt.
A szenátusban hétfőn már leszavazták ennek a jelentésnek a napirendre tűzését. A képviselőházban azonban kötelező erővel terítékre kerül a kérdés, miután a testület állandó bizottsága hétfőn elindította az ezzel kapcsolatos eljárást.
A kormánypártok várhatóan megpróbálja majd megakadályozni a nyilatkozat szövegének elfogadását, amely egyebek között pálcát tör a - mint a szövegben olvasható - "Romániát, valamint a román alkotmányt sértő irredenta kijelentéseket tevő magyarországi politikusok" felett.
A liberálisok eredetileg Orbán Viktor magyar miniszterelnök március 15-i üzenetét akarták elítélni a múlt szerdai bizalmi szavazáson. Később is kitartottak elhatározásuk mellett, annak ellenére, hogy időközben kiderült, az ellenzék olyan gondolatokat tulajdonított egy téves hírügynökségi jelentés alapján Orbán Viktornak, amelyek a magyar miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetében valójában nem szerepeltek. Krónika (Kolozsvár)

Főtitkárt keres Kelemen – Míg Borbély László politikai alelnöksége már biztos, a főtitkári tisztség még kiadó
Kovács Péter mellett Nagy Zsolt és Tánczos Barna neve is szerepelt azon a „rövid listán”, amelyet a nagyváradi kongresszust követően Kelemen Hunor szövetségi elnök állított össze az RMDSZ főtitkári tisztségének lehetséges várományosairól – értesült lapunk.
A művelődési miniszter tíz nap múlva, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) kolozsvári ülésén terjeszti elő javaslatait a politikai alelnöki és a főtitkári posztra.
Az előbbi tisztségre – Borbély László környezetvédelmi miniszter személyében – Kelemen Hunornak már megvan a jelöltje, az utóbbi posztra esélyes személyek nevét azonban csak találgatni lehet – a „rövid listát” az szövetségi elnök egyelőre „lakat alatt tartja”.
Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök már korábban megerősítette lapunknak, hogy esélyes „az RMDSZ harmadik embere” címre, konzultált már erről a szövetségi elnökkel. A kolozsvári Majális utcai ügyvezető elnökség – a majdani főtitkárság – lapunknak nyilatkozó alkalmazottai is szinte biztosra vették, hogy Kovács lesz az „új főnök”.
Lapunk információi szerint azonban előfordulhat, hogy Nagy Zsolt az RMDSZ főtitkáraként tér vissza a „nagypolitikába”. A jelenleg a versenyszférában tevékenykedő volt informatikai miniszter, a Janovics Jenő Alapítvány vezetője legutóbb a nagyváradi RMDSZ-kongresszuson került ismét reflektorfénybe. A Szakszervezeti Művelődési Ház termében minden szem rá szegeződött, amikor a küldötteket üdvözlő beszédében Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke kijelentette: „Románia kormányának egyetlen miniszterét sem szabad etnikai alapon hazaárulással vádolni”.
Az ellenzéki politikus szavait nagy taps fogadta, ugyanis kijelentésével arra utalt: Nagy Zsoltnak azért kellett visszavonulnia a közélettől, mert 2007 szeptemberében a korrupcióellenes ügyészség hazaárulás gyanújával bűnvádi eljárást indított ellene. A volt minisztert két éve küldték bíróság elé, pere azóta is tart.
„Én ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom” – jelentette ki tegnap Nagy Zsolt arra a kérdésünkre, valóban felmerült-e, hogy az RMDSZ főtitkára legyen. Korábban egyébként a volt miniszter az ügyvezető elnökségen kezdte politikai karrierjét, egy ideig a területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöki tisztséget töltötte be.
Tánczos nem vállalja
Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár ellenben lapunknak megerősítette: valóban rajta volt a szövetségi elnök „rövid listáján”. Azért csak volt, mert úgy döntött, a főtitkári tisztséget nem vállalja el. „Ez a poszt teljes embert kíván, ráadásul a főtitkárság Kolozsváron van. Én a kétlaki életet csak Csíkszereda és Bukarest között tudom elképzelni” – mondta lapunknak a fiatal székelyföldi politikus, aki egyébként jelenleg az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Tánczos hangsúlyozta, nem politikai alkudozások során merült fel a neve, hanem Kelemen Hunor kereste meg azzal a kéréssel, hogy vállalja el a tisztséget.
„Átbeszéltük ezt a kérdést a szövetségi elnökkel. Megtisztelőnek tartottam az ajánlatot, de sajnálattal kellett közölnöm, hogy nem tudom vállalni a feladatot” – jelentette ki az államtitkár.
Az alapszabályzat értelmében a kongresszus utáni első SZKT-ülésen választják meg a főtitkárt, akinek első feladata az új intézmény működési szabályzatának kidolgozása lesz. Erről, illetve a főtitkárhelyettesek személyéről egy következő SZKT-ülés dönt. Áprilisig az ügyvezető elnökség a jelenlegi formájában működik, Takács Csaba vezetésével.
Bukarestben lesz a politikai alelnöki iroda
Ami a politikai alelnöki tisztséget illeti, nyílt titoknak számít hónapok óta, hogy a pozíció várományosa Borbély László környezetvédelmi miniszter. „Kelemen Hunor szövetségi elnök már akkor felajánlotta a politikai alelnöki tisztséget nekem; amikor eldöntötte, hogy indul az elnöki tisztségért. Én azt hiszem, hogy jó, ha egy csapatban ezeket a dolgokat előre megbeszéljük – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Borbély. – Nem falrengető újdonság számomra ez a tisztség, kormányzati kapcsolatokért felelős ügyvezető alelnökként eddig is ezt csináltam, ezután is ezt fogom csinálni, pluszban csak bizonyos külpolitikai feladatok lesznek.”
Kérdésünkre a miniszter kifejtette, a politikai alelnöki iroda Bukarestben működik majd, az egyik RMDSZ-székházban, két-három alkalmazottal. „Soha nem volt szó arról, hogy Kolozsváron működjön ez az iroda” – szögezte le Borbély felvetésünkre, miszerint a sajtóban erre utaló hírek is megjelentek már.
Cseke Péter Tamás, Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Böjte Csaba: egy-két dolgot addig is vállalhatnánk!
Kedves Testvérek!
Szeretettel köszöntelek...
Sokféle hozzászólás érkezett a Szent István-tervhez. Meglepően sok, és sokféle! Arra gondoltam, hogy május elejéig várjunk a javaslatokkal, addig gyűljenek... és akkor megint gyűljünk össze Csíksomlyón (én május 4-5 körül gondolnám) és vegyük számba az igényeket is, de a lehetőségeket is. Fontos, hogy legalább az elején egyszerű, könnyen megvalósítható terveket tűzzünk magunk elé, melyet el is érünk, és melyek örömmel, sikerélménnyel tölthetnek el.
Szerintem egy-két konkrét dolgot addig is, májusig is vállalhatnánk! Mi, a Szent Ferenc Alapítványtól, a Szent Lászlóval bevállaltunk egy nagy tavaszi takarítást, 18 helységben körbejárok, és lelki, szellemi megújhodáshoz bátorítanánk az embereket. Amúgy, szerintem belülről kezdődik az újjászületés.
Persze, nem csak lélek az ember, ezért jó lenne a környezetünket is megszépíteni. Gondolom, hogy egyeztetni lehetne a városi és megyei tanácsokkal, hogy adjanak teherautót, és április első szombatján – ha jó idő lenne – szervezhetnénk egy nagy Tündérkert-akciót. Szépen, az Erdély.mán keresztül, a Mária Rádiót is bevonva meghirdetnénk, hogy aki akar csatlakozzon. Összegyűjtenénk a szemetet, a tavalyi gazt, megnyesnénk a fákat, bokrokat, ültetnénk újakat. Mindenki erre a célra szentelné ezt a szombati napot, ott ahol él. Gondolom, hogy iszonyú mennyiségű szemét gyűlne össze. Mi mostanig is csináltunk magunkban ilyen megmozdulásokat, de gondolom, ütősebb lenne, ha közösen állnánk neki. Mi megszervezzük 63 helységben, a gyerekeink meghívnák a többi gyereket is, és már csak ebből lenne egy nagy erdélyi akció.
Jó lenne ha ennek a tavaszi nagytakarításnak kitalálnánk egy jó jelszót, szimbólumot. Valaki lerajzolhatná stilizáltan az Év Fáját a templom körvonalával... Meg lehetne szólaltatni kertészeket, tájépítőket – például a felcsíki Macalik bácsit, aki nagy gyógynövénygyűjtő –, hogy tanácsokkal, jó ötletekkel támogassanak. Ilyen irányban jövő héten minden nap kellene legyen egy felhívás a honlapon. A vállalkozókat pedig arra biztathatnánk, hogy ők egy kis bográcsossal legyenek a dolgozó csapatok segítségére. Hátha meglátnák a reklámlehetőséget ebben az akcióban.
Szerintem ránk is fér a hosszú tél után egy ilyen nap, talán sokunknak jól is esne egy kis mozgás a friss levegőn. Ismerkedés, munka közbeni tere-fere... Csak lenne jó idő!
Kellene egy kis csapat, mely a szervezési, koordináló munkát felvállalná!
Szeretettel, Csaba t. Erdély.ma

Román történész 1848–49-ről
Becsületükre legyen mondva a Kamikaze szatirikus hetilap szerkesztőinek: amellett, hogy maguk is bolondnak tartják az Avram Iancut felakasztó Csibit, feltették maguknak a kérdést, vajon miről is beszél ez a fickó?
Így érvelnek: 50 évnyi Sergiu Nicolaescu-filmek után arra gyanakszunk, hogy Románia igazi történelme talán más is lehet, mint a tankönyvekben lévő, vagy amit a tévében látunk. Alex Vărzaru provokálta tehát Avram Iancunak a magyarok ellen elkövetett bűnei ügyében Marius Diaconescu történész doktort, a bukaresti egyetem docensét és kollégáját, a volt román külügyminisztert, Adrian Cioroianut. Riporter: Csibi Barna trikóján Románia térképe van, amiről ki van vágva Erdély. Plakátokat szegez ki, amelyeken azt írja, hogy „Vigyázat, ne vásároljatok a zsidóktól”, szélsőséges, eszement. De mondott egy érdekes dolgot: azért akasztja fel Avram Iancut, mert 1848-ban a hadserege kegyetlenkedett és mészárolt három magyar városban. Igaz ez?
Marius Diaconescu: Igaz. 1849-ben, a magyar forradalom és a román ellenforradalom idején, mert tulajdonképpen erről volt szó, mindkét oldalon voltak kegyetlenkedések. Vagyis nemcsak a magyarok gyilkoltak, hanem a románok is, ahol csak tudtak. A nemzeti gyűlöletnek a feltörése volt az, ami abban az időben létezett. Miért? Gondoljanak bele, az egész XVIII. században a románok vezetői azért harcoltak, hogy politikai jogokat harcoljanak ki népük számára. Azonban volt egy nagy problémájuk: a románokat nem ismerték el létező politikai nemzetként. 1848. március 15-én, amikor Kossuth és a többiek proklamálták Budán a magyar nemzet szabadságát, létrehozván az osztrákoktól független államot, mit akaratak azzal? Visszaállítani a Mohács előtti magyar királyságot, amelyben a magyar legyen az uralkodó nemzet, és a többi népet asszimilálják. Ez váltotta ki az erdélyi románok és horvátok ellenkezését. A románok a magyar nemzetállam ellen keltek fel. Vagyis a románokat kihasználták. Erdélyben ők voltak az ellenforradalom fegyveres karja. A történelemkönyvekben mi azt tanultuk, hogy volt 48-as román forradalom, ami nem igaz. Erdélyben ellenforradalom volt. Mi a magyar forradalom ellen harcoltunk, saját érdekeinket védve.
Marius Diaconescu szerint nem lehet tudni, mi történt 48–49-ben, mert mindegyik fél azt publikálta, ami neki megfelelt. A románok csak a magyarok atrocitásairól, és fordítva. Vagyis hazudtak. „Raboltunk, gyilkoltunk, erőszakoltunk, felgyújtottuk a magyarok házait, akasztottunk. Ez volt az 1848-as forradalom az erdélyi románok számára. A magyarok hasonlóképpen cselekedtek”, egészíti ki. Adrian Cioroianu azt mondja: „1848-ban a románokat az osztrák kormány felhasználta a magyarok ellen, az oszd meg és uralkodj elv alapján. De nem lehet beszélni erdélyi magyar vagy erdélyi román holokausztról sem”, állítja a történész.
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Hajdú-Bihar és Bihor megye viadala
Furcsa hír kering a Kárpát-medence magyarjai között: az eurorégiós tervekben, amelyek lehetőséget teremtenek a határ menti övezetek közös fejlesztési programjai megvalósítására, Hajdú-Bihar megye önkormányzatának honlapján Bihar megye következetesen Bihor, tehát a magyar nyelvből átvett román nyelvi változatban szerepel.
A Krónika március 21-i számában közli a Hajdú-Bihar – Bihor régió térképét is. Jellemző, hogy a magyarországi eurorégiós partner egyik képviselője azzal "menti" ezt a nyelvi "leleményességet", hogy sem a Bihor nevet használó honlap, sem az ehhez kapcsolódó kiadványok nem szépirodalmi jellegű munkák. A Hajdu-Bihar – Bihor helynévpárosítás súlyos szemléleti zavarára ráerősít az is, hogy a szöveg román nyelvből történt szó szerinti fordításában a Műemlékek, templomok, kultikus helyek – Bihor megye alcím alatt az ortodox templomokkal és a görögkeleti egyház történetével kezdődik a felsorolás. Azért éri szó tehát a ház elejét, mert ebben az esetben a szekér megelőzi a fogatot. Nem állja meg a helyét az az "érvelés" sem, hogy a kétféle Bihar név használata valamiféle zavart is okozhatna, hiszen az egyik Hajdú-Bihar, a másik meg Bihar alakban ismeretes. Egyébként a sors iróniája, hogy a Bihor név a magyarból való átvétel, a két megye Trianon előtt azonos volt.
A helyzet pikantériájához tartozik, hogy a magyar állam az újrahonosítás során lehetőséget teremt az eltorzított vagy lefordított magyar vezeték- és utónevek visszamagyarosítására, s eközben az eurorégiós szerződések kidolgozói a hely- és földrajzi nevek nem magyar változatának meghonosításán munkálkodnak.
A mostani időket megelőző közel száz évben a legsúlyosabb nyelvi károsodás a személynevek mellett éppen a helyneveket érte. A tájnevek viszonylag jobban átvészelték a tiltásos és üldözéses időszakokat, mert minden hegynek, völgynek, dombnak, pataknak, csermelynek, forrásnak nehéz lett volna államnyelvi "megfelelőt" találni.
A településnevek használata körüli különvélemények a táblaháborúkban, az utcanévcsatákban is megnyilvánulnak. Nemrég említettük lapunkban éppen Bihar megyéből a Pusztaújlak településjelző tábla magyar nevét lemázoló, csak a román Uilacu de Criş megnevezést tűrő cselekedeteket. És lám-lám, ebbe a "folyamatba" némely magyarországi hivatalnokok is bekapcsolódnak.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adj, király, katonát! – túl az első országos döntőn
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett Adj, király, katonát! című csoportos ifjúsági vetélkedő első országos döntője zajlott március 19-én, Kolozsváron. Hasonló esemény lesz majd április 2-án Sepsiszentgyörgyön. Az ok: olyan szép számban (2500-an) jelentkeztek Erdély szerte a versenyre, hogy szükség volt két országos döntő megszervezésére. Az elsőn a partiumi és közép-erdélyi résztvevők versenyeztek, a másodikon pedig a székelyföldiek mérkőznek majd meg. További újdonság az előző alkalmakhoz képest, hogy az immár ötödik Adj, király, katonát!-nak úgynevezett MINDENTelDöntő szakasza is lesz, Tusnádfürdőn, 2011. július 20-án, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében.
A MINDENTelDöntőn a 43 helyi elődöntővel és 2 döntővel ellentétben egyénileg versenyez majd a 12 legügyesebb résztvevő gyerek (hatan-hatan az országos szakaszokról). Az Adj, király, katonát! vetélkedő első két szintjén ugyanis 3 fős csoportokban, illetve „családokban” szerepelnek a 10-15 éves gyerekek. A rendezvénysorozat célja pedig bevallottan nem más, mint a nagycsalád előnyeinek, szerepének tudatosítása, a családközpontú életszemlélet közvetítése, és a gyermek szerepének hangsúlyozása a család, a társadalom szempontjából. Mindennek értelmében az Adj, király, katonát! az Áldás, népesség mozgalom céljaihoz illeszkedik.
A versenyre minden évben szöveggyűjteményt adnak, ki, ami a témával foglalkozó szépirodalmi írásokat, meséket tartalmaz. De a szövegek ismerete, a felkészültség mellett, a kreativitás, ügyesség legalább olyan fontos a rendezvényen, ezért a résztvevő gyerekek számára élvezhető és érdekes játékra, versenyzésre jelent alkalmat az Adj, király, katonát!
„Hihetetlen, ahogy kinőtte magát az elmúlt öt év alatt ez a rendezvény. Ennyi idő alatt idáig eljutni szerintem azt bizonyítja, hogy ilyenfajta rendezvényekre mindenképpen szükség van, és hogy a pedagógusok, a felkészítő civil szervezetekben dolgozó önkéntesek és a diákok egyaránt fogékonyak erre. Ha ez így folytatódik, és ilyen szépen fejlődik tovább, akkor talán pár éven belül elmondhatjuk, hogy az Adj, király, katonát! tényleg átöleli Erdélyt, és az csodálatos lenne”– mondta Rácz Norbert, a verseny játékmestere és a próbák kitalálója.
Bardócz Csaba, a vetélkedő programfelelőse és megálmodója elmondta lapunknak, hogy a 68 résztvevővel megszervezett első döntő nagyon jó hangulatban telt, eredményes volt és felhívta a figyelmet pályázati kiírásukra is: olyan irodalmi műveket várnak, amelyek az Áldás, népesség mozgalom célkitűzéseihez igazodnak, és amelyek az Adj, király, katonát! csoportos ifjúsági vetélkedők további forrásanyagai lehetnek. Gyermek és felnőtt kategóriában egyaránt be lehet nevezni a mese, novella, vers, verses mese műfajaiban. Ezek terjedelme nem haladhatja meg a 20 000 leütést. A nyertes, illetve jó pályamunkákat a 2011–2012-es szöveggyűjteményben közlik majd. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Feloszlatta magát az MPP Arad megyei szervezete
Több mint tíz évvel ezelőtt történt, a 2000-es önkormányzati választások hajrájában, hogy Markó Béla egy precedens és alapszabályzati felhatalmazottság nélküli lépéssel felfüggesztette Kincses Elődöt megyei elnöki tisztségéből és helyére Kelemen Atillát nevezte ki. Jellemző az ürügy is: Kincses nem a Markó-klikk által összeállított listát adta le a törvényszéken, hanem az előválasztásokon összeállított sokkal nagyobb legitimitású listát. A Markó Béla emberének számító Markó Attila által vezetett Alapszabályzatfelügyelő Bizottság sem tehetett mást: megállapította, hogy az elnök megsértette az alapszabályzatot. Az ügyet tárgyaló SZKT úgy szavazott a kérdésben, hogy az illetékes bizottság – az Alapszabályzatfelügyelő Bizottság- jelentését nem olvasták fel a döntés előtt, annak ellenére, hogy ezt többen kifejezetten kérték. Az SZKT leszavazta önmaga informálását abban az ügyben, ami épp napirenden volt. S utólag legitimálta Markó Béla szabályzatsértését.
Addig is történt több súlyos szabálytalanság és a küldöttek jóhiszeműségével való visszaélés az RMDSZ-en belül, gondoljunk csak a Hargita megyei Domokos-féle listahamisításra (1992), a kormányzati szerepvállalás puccsszerű levezénylésére (1996), amikor kész helyzet elé állították a döntésben illetékes belső szervet, az SZKT-t, vagy a Petőfi-Schilleres beetetésre, s a sor sajnos még hosszan folytatható. De az a cinizmus, amivel a Kincses–Markó konfliktust a győztesek levezényelték, példátlan volt, akárcsak a nemzetpolitikai következménye: akkor veszett el a marosvásárhelyi polgármesteri szék a magyarság számára, néhány szavazaton. Bízvást kijelenthető, hogy ha akkor az RMDSZ egységet mutat kifelé és korrektséget befelé, miénk a győzelem. Eme eset sokaknak vízválasztó volt, közéjük tartozom magam is. Mekkora esély lehet egy szervezet demokratizálására, ha annak vezetői nem tartják be a saját maguk által alkotott játékszabályokat? A következtetést már akkor sokan levonták, de ahhoz, hogy a következtetésből adódó cselekvési imperatívusz jegyében konkrét lépésekre sor kerüljön, még várni kellett 2003-ig, amikoris megalakultak az RMDSZ politikai monopóliumát felszámoló szervezetek, az MPSZ, EMNT és az SZNT.
Az MPSZ-t a 2004-es önkormányzati választásokon az RMDSZ a román hatalommal karöltve elgáncsolta, be kellett jegyeztetni az MPP-t. 2008-ra ez meg is történt. Az MPP-nek óriási történelmi lehetősége volt: mindazt, ami az RMDSZ-en belül elviselhetetlen volt, a program be nem tartása, a kongresszusi határozatok figyelmen kívül hagyása (lásd a brassói, mindmáig nem teljesített határozatokat a nemzeti kataszterről, belső választásokról és autonómia-statutumokról), a saját szabályzat lábbal tiprása, azt másként csinálni. Megmutatni, hogy egy politikai szervezeten belül tisztességesen és következetesen is lehet játszani, ahogy azt az MPP elődszervezete, a Reform Tömörülés megfogalmazta.
A közírás nem alanyi költészet, de hadd szóljak néhány mondatot saját esetemről is, hiszen az jól példázza, hogy milyen abszurd helyzetbe kerültek azok az MPP-sek, akik a nemzet és jogszerűség értékeit egyszerre szerették volna tisztelni és ezek szerint alakítani a közös pártot. Az MPP-be nem akartam belépni, mert Csúzi István és Sárközi Zoltán alapszabályzat-ellenes és hamis ürüggyel, konkrétan az MPP RMDSZ-platformmá alakítási szándékának politikai rágalmával való kizárása az MPSZ-ből igencsak kiábrándított, mint ahogy a kizárást megszavazók későbbi magyarázkodása is a szervezet belső listáján. Akkor már látszott: nem ilyen lovat akartunk. Mégis elmentem az MPP aradi alakuló ülésére azért, mert esélyét láttam annak, hogy valamelyik RMDSZ-es ágens elkezd provokálni, elindul az egységdemagógia jegyében a mellébeszélés és ez kerül ki a sajtóba. Ebben az esetben bőven lettek volna érvek a tarsolyomban. Támadás nem érkezett, viszont nem jött össze annyi aradi ember, konkrétan tíz, aki megalakíthatott volna egy alapszervezetet. Akkor félretéve averziómat, a kollektív nevetségessé válást elkerülendő beléptem a pártba, sőt a feleségemet is belépésre kértem. Így járt el az aradi MPP későbbi legaktívabb tagja, Murvai Miklós is.
2009-ben lezajlott a botrányos tisztújítás, amikor a meghívottaknak is szavazati jogot adtak, egy áttekinthetetlen és eleve szabálytalan szavazással, mert Szász Jenő veszélyben érezte – egyébként alaptalanul – az elnöki székét. A békéltetés nem járt sikerrel, Szász Jenő nem hívott össze újabb, törvényes gyűlést, hanem azt mondta: döntsön a bíróság. A bíróság döntött: elmarasztalta Szász Jenőt, aki újabb kongresszust hívott össze épp egy esztendővel ezelőtt és kizáratta azokat, akik a párt jogszerű működésének érdekében léptek fel és akiknek a bíróság igazat is adott. A hat kizárt MPP-tagból hárman is Arad megyeiek voltunk: Nagy István, Murvai Miklós és a sorok írója. A kizárást a kongresszus meggyőző többséggel fogadta el, ami felettébb sajnálatos, mert azt mutatja, hogy az MPP középgárdának fontosabb az elnök akarata, mint a méltányosság, igazságosság és jogszerűség. Épp mint az RMDSZ-ben…
Az aradiak, mint ahogy a többi, Szász Jenő irányában el nem kötelezett, és az MPP-n belül a példamutató program- és alapszabályzatszerűséget kívánatosnak tartó csoport kemény dilemma elé került: indítson újabb eljárást, vagy hagyja meg az MPP-t annak, amivé vált: Szász Jenő baráti illetve vazallusi körének. A választást megkönnyítette az EMNT azon döntése, hogy pártot jegyeztet be.
Az új párt, mint azt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke már a szándék nyilvánosságra hozatalakor, a tavalyi tusnádfürdői tábor idején bejelentette, várja mind az MPP-ben, mind az RMDSZ-ben csalódottakat, akik egyszerre ragaszkodnak a nemzet és a belső demokrácia értékeihez. Ennek jegyében a minap az aradi megyei MPP szervezet, mely több mint száz tagot számlált, elsősorban a Szász Jenő által nemhogy ok, de ürügy nélkül kizárt Murvai Miklós szervező munkájának köszönhetően (Murvai sem a perindításban nem vett részt, se nem bírálta nyilvánosan a párt elnökét, „bűne” az volt, hogy a belső nyilvánosság előtt tett javaslatokat az MPP demokratizálására és érveket gyűjtött össze a jelenlegi politikai vonalvezetés tarthatatlansága mellett) feloszlatta magát.
Kíváncsian várjuk: mit lép erre a központ.
Alapítanak új aradi szervezetet, hogy megfeleljenek a párttörvény elvárásainak vagy bíznak a hanyag és elnéző jogalkalmazásban?
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tudjuk, hogy rossz, mégis követjük
Konferencia református pedagógusok számára
A Romániai Református Pedagógiai Intézet, a budapesti Református Pedagógiai Intézet és a hollandiai OGO Alapítvány támogatásával március 18-18-én Kolozsváron pedagógus-konferenciát szervezett médianevelés témakörben. A résztvevők – református kollégiumaink és óvodáink pedagógusai – a felkért előadók segítségével az új médiatartalmak gyerekekre/diákokra gyakorolt hatásáról és az ezekhez kapcsolható nevelési projektek kérdéseiről tanácskoztak.
Bustya János kolozsvári RPI igazgató köszöntője után előadást tartott Mostis Gergő, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója.
A konferencia zárásaként Tőkés Gyöngyvér, a Sapientia EMTE tanára Az erdélyi középiskolások digitális médiaműveltsége és részvételük az új médiakommunikációban című előadása hangzott el.
Somogyi Győző. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A 20. század erdélyi Bemje - életrajzi kötet Kratochvil Károlyról
A Székely Hadosztály parancsnokáról szóló könyvet mutattak be a szerdán délután a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Domonkos László szegedi származású, de Budapesten élő újságíró, közíró, a Duna Televízió munkatársa tavaly jelentette meg a Püski Masszi Könyvesház kiadásában a Székely Hadosztály parancsnokának, Kratochvil Károlynak az életrajzát Az elfelejtett parancsnok címmel. Egy évvel korábban Az elárult hadosztály címmel történelmi esszét jelentetett meg a Székely Hadosztály történetéről, szintén az említett kiadónál.
Az udvarhelyi könyvbemutatón a forrásközpont munkatársa, Mihály János tartott rövid bevezetőt, majd Erdei Katalin, a könyvkiadó igazgatója beszélt a Püski Masszi Könyvesházról, annak kiadványairól.
Domonkos László hosszú ideje kutatja az 1869-ben a monarchiabeli Brünnben (a mai csehországi Brno városa) született, de Brassóban gyerekeskedett, később pedig katonai karriert befutó Kratochvil Károly életét, aki harmincéves korában már a Ludovika katonai akadémia tanára volt. Az első világháborút követő igen zűrzavaros időben Kratochvil volt az, aki néhány ezernyi, főleg székely katonákból álló hadereje révén megálljt parancsolt az előrenyomuló román hadseregnek Erdély nyugati részén.
Az eseménysor, illetve Kratochvil Károly személye méltatlanul kevéssé ismert – hangsúlyozta Domonkos László, hozzátéve, hogy Magyarország történetírásában az utóbbi néhány évtizedben olyan mulasztások és bűnök történtek, amit ma is „nyög" az utókor – ezt szerinte jól jelzi, hogy ha megkérdeznénk, hogy hányan hallottak a Székely Hadosztályról, tíz emberből talán egy tudna valamit mondani róla.
Az első világháborút és az ún. „őszirózsás forradalmat" (ami egyes kutatók szerint sem őszirózsás, sem pedig forradalom nem volt) követően 1918 novemberében, Gyergyóholló térségében megjelentek az első román katonák Erdély földjén, majd fokozatosan megszállták Székelyföldet. Kolozsvárra, ahol jelentős magyar haderő tartózkodott, jelzett év karácsonyán vonultak be, mert a magyar kormány a nemzetközi megállapodás értelmében az ún. demarkációs vonalak mögé rendelte vissza a hadsereget. 1919. január 5-én a kolozsvári helyőrség parancsnokává még novemberben kinevezett Kratochvil Károly – miután az általa irányított hadtesteket teljes felszereléssel hazahozta az olasz frontról – a román betörés hírére főleg székelyekből álló haderőt toborzott.
A Székely Hadosztálynak nevezett haderő Kratochvil január 13-án kiadott hadparancsa nyomán a Máramarosszigettől (a Király-hágón át) a Belényesi-medencéig tartó, mintegy 170 kilométeres szakaszon gyakorlatilag lezárta a román hadsereg Magyarország felé nyomulását. Frontszakasz alakult ki, amit a hiányosan felszerelt magyar katonák egészen április 16-ig tartottak – e néhány hónap alatt állandó összecsapások voltak a két fél között.
„Eddig és ne tovább!" – ezt az elvet tartották szem előtt a magyar katonák, akik a Tanácsköztársaság, tehát a kommunisták hatalomátvétele (1919. március 21.) után egy hónappal, április 16-án kénytelenek voltak feladni állásaikat és a mai Magyarország észak-keleti részére visszavonulni. A történethez az is hozzátartozik, hogy a Károlyi-kormány egy francia ultimátum, az ún. Vix-jegyzék miatt mondott le márciusban: francia követelésre a magyar hadsereg a Tisza vonaláig kellett visszavonuljon, a kelet-magyarországi területekre a román közigazgatás terjedt volna ki.
Domonkos László elmondása szerint a Székely Hadosztály gyakorlatilag két tűz közé szorult – keletről a román hadsereg, nyugatról pedig a budapesti hatalmat kiszolgáló „szedett-vedett" vöröskatonák közé kerültek, utóbbiaktól nemhogy támogatást, de inkább támadásokat kaptak. Április 26-án Demecser községnél Kratochvil Károly kiadja utolsó hadparancsát, amiben – látva a reménytelenséget – katonáira bízza a további cselekedeteket. A katonákat hazaengedik, a parancsnokot internálják a románok: Brassóban házi őrizetben tölt majd két évet (itt ismeri meg feleségét, Izay Borbálát) – ahol eljárás folyik ellene, amiben a halálbüntetés is „benne van", de végül elengedik, 1922-ben pedig ismét katona lehet.
Aztán rövid időn belül, 1924-ben érthetetlen okokból mellőzik, nyugdíjazzák – a két világháború között igen aktív civil életet él (cikkeket, könyveket ír, egyesületeket hoz létre, előadásokat tart), kapcsolatban van Magyarország vezetőivel. A második világháború idején (ekkor már 71 éves) az akkori Magyar hadügyminisztérium kétszer is elutasítja azt az elképzelését, hogy székely katonákból szervezzen különleges haderőt – a háború végkimenetele, az orosz megszállás megtöri, 1946-ban meghal. A 20. század Bemjének is nevezett katonatiszt sírja a rákoskeresztúri temetőben van.
Domonkos a könyvbemutatón elmondta, hogy a Kratochvil-életrajz alapja a veszprémi levéltárban fellelhető 19 óriási doboznyi hagyaték, aminek feldolgozásában segítségére volt Nagy Szabolcs történész. A parancsnok halála után felesége, Borbála balatonszepezdi villájukban élt – a házba az új hatalom egy felvidéki családot telepített, akik összebarátkoztak vele, leszármazottaik mai napig ott élnek. Kratochvil Károly felesége 1982-ben hunyt el – gyerekük nem volt, fogadott fiuk az 1956-os eseményeket követően disszidált, fia ENSZ-katona lett, 1974-ben Cipruson békefenntartóként szolgált, ott érte a halál.
Domonkos László szerint Kratochvil Károly (akinek első erdélyi szobrát Kövér László avatta fel Kézdivásárhelyen 2009-ben) parancsnokságának és a Székely Hadosztály többhónapos harcának jelentősége abban állt, hogy a román hadsereg annyira megijedt az ellenállástól és a székelyek, magyarok haderejétől, hogy az eseményeket követően nem került sor Erdélyben etnikai tisztogatásra, illetve vérfürdőkre, mint 1848-ban.
A könyv kapható a Corvina könyvesboltban és a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Dokumentumfilm a Székely Hadosztályról
Kratochvil Károly életéről, illetve a Székely Hadosztályról idén dokumentumfilm készül – a film szerkesztője és a könyv szerzője, Domonkos László arra kéri azokat az erdélyi, székelyföldi személyeket, akiknek pl. apjuk, nagyapjuk a Székely Hadosztályban harcolt, visszaemlékezésekből, írásos emlékekből információi vannak a hadosztályról vagy annak parancsnokáról, jelezzék ezt saját e-mail-címén (dlaszlo@externet.hu), illetve a könyvkiadó elérhetőségén (1097, Budapest, Tóth Kálmán u. 33.,www.puskimasszikonyveshaz.com)
Katona Zoltán. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Elnapolták Orbán elítélését
Nem vitatta meg tegnap a képviselőház külügyi szakbizottsága azt a nyilatkozattervezetet, amelyet az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) javasolt a magyarországi politikusok – köztük Orbán Viktor kormányfő – március 15-i üzeneteinek elítélésére.
Nem vitatta meg tegnap a képviselőház külügyi szakbizottsága azt a nyilatkozattervezetet, amelyet az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) javasolt a magyarországi politikusok – köztük Orbán Viktor kormányfő – március 15-i üzeneteinek elítélésére.
A testület döntésképtelen volt, ugyanis 23 tagja közül csak öten jelentek meg az ülésen – tudtuk meg Korodi Attilától. A szakbizottság RMDSZ-es elnökének tájékoztatása szerint a tervezetről szóló jelentés elkészítésének határideje lejárt, így a nyilatkozat sorsa a továbbiakban a képviselőház vezetőségétől függ.
Eszerint a házbizottság kitűzhet egy újabb határidőt a jelentés elkészítésére, vagy egyenesen a képviselőház plánumába küldheti a tervezetet. Felvetésükre, miszerint az ellenzék távolmaradása azt jelzi, hogy már nem ragaszkodik az elítélő nyilatkozathoz, Korodi nemmel válaszolt.
„A távolmaradás annak a jele, hogy az ellenzék nem akart a tervezetről vitázni, csak a cirkuszt akarja” – magyarázta. Szavait látszik alátámasztani az is, hogy tegnap a külügyi szakbizottság egyik szociáldemokrata tagja Mircea Duşa, azzal vádolta a testület RMDSZ-es elnökét, hogy a jelentés megvitatásának elkerülése érdekében már három perc után berekesztette az ülést.
„Duşa hazudik. Az ülést tíz perc után rekesztettem be, amikor már csak hárman ültünk a teremben. Utóbb, húsz perc múlva megjelent a bizottság egyik szociáldemokrata tagja, majd negyven perc múlva egy liberális tagja” – hárította képviselőtársa vádját Korodi.
A bizottság elnök megerősítette, hogy az ellenzék – apróbb módosításokkal – ugyanazt a dokumentumot terjesztette a testület elé, amelyet a bizalmatlansági indítvány múlt szerdai vitájakor Puiu Haşotti liberális szenátusi frakcióvezető olvasott fel a képviselőknek. A nyilatkozat elítéli Orbán Viktor „irredenta és románellenes” március 15-i üzenetét.
Az ellenzék annak ellenére ragaszkodik ehhez a szövegváltozathoz, hogy a kormánypártiak már szerda este tisztázták: a budapesti hivatalos üzenet nem tartalmazza azokat a szavakat, amelyeket a magyar kormányfőnek tulajdonított a román sajtó. Az történ ugyanis, hogy az Agerpres marosvásárhleyi tudósítója összemosta Orbán Viktor üzenetét a bukaresti magyar nagykövet feleségének március 15-i ünnepi beszédével.
„Ezek a tárgyi tévedések nem érdeklik az ellenzéket. Haşotti már szerda este azt mondta, ha kell, kicserélik a szövegben Orbán Viktor nevét valaki máséra, de a nyilatkozat marad” – mondta Korrodi Attila. Hozzátette, „abszurd lenne”, ha parlament nyilatkozatban ítélné el egy nagykövet hozzátartozójának beszédét.
Mint ismert, a szenátusban hétfőn már leszavazták az ellenzéki nyilatkozat napirendre tűzését. A képviselőházban azonban kötelező erővel terítékre kerül a kérdés, miután a testület állandó bizottsága hétfőn elindította az ezzel kapcsolatos eljárást.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés László ismét Kossuth Rádiót szeretne
2011. március 23-án, a brüsszeli úgynevezett miniplenáris keretében Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke nemzeti ünnepünk, Március 15-e, valamint Kossuth Lajos halálának – közeli – évfordulója kapcsán a magyar- és világszabadság összefüggésében foglalt állást az arab, illetve a muzulmán országokban kibontakozott szabadságharcok, illetve a nagyvilág összes, szabadságért küzdő népe mellett.
A magyar szabadságharc hagyományainak szellemében erdélyi képviselőnk két nemzeti intézményünk, a Kossuth- és a Petőfi Rádió elnevezésének jelképes üzenetét is beszédébe foglalta.
Ezzel kapcsolatban azt is helyénvaló kimondani, hogy a Gyurcsány-korszak méltó lezárásaképpen éppen ideje volna országos rádióállomásaink eredeti nevét – az általános közkívánatnak megfelelően – helyreállítani.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Tőkés: „Tovább kell folytatni a nemzetegyesítési folyamatot”
Az Európai Parlament alelnöke szerint az alkotmányozáson keresztül tovább kell folytatni a nemzetegyesítési folyamatot.
Tőkés László elmondta: folytatódnia kell a nemzetegyesítési folyamatnak. A politikus erről azután nyilatkozott, hogy megbeszélést folytatott Schmitt Pál köztársasági elnökkel pénteken a Sándor-palotában. Tőkés szerint fontos, hogy az új alkotmány alapvetések fejezetében várhatóan az szerepel majd, hogy egységes magyar nemzet van, és az állam nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is visel a határon túl élő magyar nemzetiségűek iránt.
Tőkés László hangsúlyozta: ennek jegyében magyarországi szavazati jogot kellene biztosítani a határon túli magyaroknak. Mint mondta: ebben egyetértettek Schmitt Pállal.
A politikus közölte: a testület elnökeként kezdeményezi a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnál egy az UNESCO Világörökség Program mintájára létrejövő Magyar Nemzeti Örökség Program beindítását. Ez egységes rendszerbe foglalhatná a Kárpát-medencében található magyar építészeti, természeti értékeket.
Hozzátette: amennyiben a KMAT elfogadja a javaslatát, akkor széles körű egyeztetést indítanak erről Magyarországon annak érdekében, hogy a magyar Országgyűlésben törvényjavaslat is szülessen a kezdeményezésről.
Tőkés László azt is szeretné elérni, hogy a Határtalanul osztálykirándulási program egészüljön ki egy hasonló, felnőttekre vonatkozó programmal is. Véleménye szerint minden Magyarországon élő embernek legalább egyszer el kellene látogatnia határon túli magyar területekre. Szükség van egy nemzeti integrációra – jelentette ki.
Kitért arra, hogy Schmitt Pál támogatja a „Magyarnak lenni jó!” programot, amely azt szorgalmazza, hogy a népszámlálásokon minél többen vállalják fel, hogy magyar nemzetiségűek.
hirado.hu. Erdély.ma

Marosvásárhellyel vagy nélküle? (Székelyföldi RMDSZ)
Ősszel jöhet létre az RMDSZ székelyföldi szervezete — véli Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök. Most elsősorban a székelyföldi önkormányzati tanács megalapítására összpontosítanak.
Az elnökség múlt pénteki kolozsvári ülésén döntöttek arról, hogy április végéig életre hívják a nagyváradi kongresszuson alapszabályzatba foglalt három önkormányzati tanácsot. "Ha létrehozzuk a Székelyföldi Önkormányzati Tanácsot, programokat kell kidolgozni, megtölteni tartalommal, ez lesz a tavasz végi, nyár eleji feladat. Közben természetesen egyeztetünk, tárgyalunk a székelyföldi RMDSZ-ről is" – válaszolta újságírói kérdésre Antal Árpád. Egyértelmű, hogy a Székelyföldi Önkormányzati Tanácsnak a Kovászna, Hargita és Maros megyei RMDSZ-es önkormányzatok lesznek a tagjai, és ide kapcsolódik majd néhány Brassó megyei magyar település is. Ugyanakkor nem ennyire nyilvánvaló, kik társulnának egy székelyföldi RMDSZ-hez. Antal Árpád elmondta, Maros megye tömbmagyar része úgy érzi, Székelyföldhöz tartozik, ám a Marosvásárhelytől nyugatra található régió inkább több etnikumú környezet, gondjai-bajai közelebb sorolják Közép-Erdélyhez. Kérdéses Marosvásárhely helyzete is, az itt élők közül is sokan elutasítják Székelyföldet, ám Antal Árpád szerint, ha engedik, hogy az egykori ,,székely főváros" máshova tartozzék, azt is jelenti, az RMDSZ, a magyarság lemond róla, és megfontolandó, hogy ezt megtehetjük-e. A sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök szerint arról sem született még döntés, hogy a majdani székelyföldi RMDSZ-nek lesz-e külön elnöke, ha arról határoznak, hogy igen, ő támogatná erre a tisztségre Tamás Sándort — mondotta
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem kapták vissza jogos tulajdonukat a váradi premontreiek
Első fokon pert vesztett a Nagyvárad-hegyfoki Premontrei Prépostság a jelenleg a Mihai Eminescu Főgimnáziumnak helyet adó épület ügyében. Strasbourgig meg sem állnak
Mint ismeretes, a gimnáziumot a premontrei szerzetesrend építette és működtette eredetileg, ám jelenleg csak tagozatként folyik benne magyar oktatás. Az épület tulajdonjogi helyzete azonban nem tisztázott, Fejes Rudolf Anzelm, a váradi premontreiek főapátja peres úton követeli vissza azt, ami rendjéé volt. „Felháborítónak tartom a nagyváradi bíróság döntését” – jelentette ki a Krónika megkeresésére Kincses Előd ügyvéd, aki a premontrei rendet képviseli az ügyben.
Kifejtette: bár a hivatalos indoklást még nem látta, a negatív döntés eleve azért is döbbenetes, mert az ingatlant magáénak valló nagyváradi önkormányzat a hírhedt vasgárdista, Onisifor Ghibu bizonyos kijelentéseire hivatkozik a periratokban. Ghibut a királyi Románia is elítélte a fasiszta szervezetben való részvétele miatt, ezért az ő érveinek „egy jogállamban nem is lenne szabad elhangozniuk, annál kevésbé kellene oda, vezetniük, hogy egy teljesen megalapozott keresetet elutasítson a bíróság – jelentette ki az ügyvéd. Ghibu 1937-ben egy általa írt könyvben kísérelte meg alátámasztani a magyar egyházak tulajdonainak elkobzását, és most a váradi helyi tanács védekezésében ezekre az érvekre épít.
Kétszer is elvették, vissza nem adják
Kincses elmagyarázta: a telekkönyvezés 1855-ös bevezetésétől 1936-ig az épület folyamatosan a Nagyvárad-hegyfoki Premontrei Prépostság tulajdonában volt a telekkönyv tanúsága szerint, amíg ezt úgynevezett kiigazítással át nem írták úgy, hogy a román állam szerepeljen helyette. Az ügyvéd elmondása szerint azonban telekkönyvi kiigazítás csak akkor történhet, ha véletlenül valakinek elírják a nevét, vagy hasonló hibát ejtenek a jegyzékben, a tulajdonjogot telekkönyvi kiigazítás címén senkitől sem lehet elvenni.
Megjegyezte: Románia 1936-ban érvényben levő alkotmánya, éppúgy, mint a mostani, biztosította a magántulajdon védelmét. „Nagyon kíváncsi vagyok az indoklásra, mert én semmilyen olyan érvet nem találok, amivel a premontrei rend tulajdonának visszaszolgáltatását törvényesen meg lehetne tagadni” – fogalmazott Kincses Előd. A telekkönyv kiigazítását egyébként már annak megszületését követően bíróságon támadta meg a rend, akkor első fokon – ugyancsak Nagyváradon – vesztett. A fellebbezéskor Bukarestbe került az ügy, ám ott már nem születhetett ítélet, mivel a második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz.
A román állam törvénytelen intézkedéseit akkor a magyar állam hatályon kívül helyezte, így a rend újra visszakapta tulajdonát. Utoljára 1948-ban vette el az ingatlant a premontreiektől a kommunista rezsim. A restitúciós törvénybe mégsem fér bele az illetékes hivatalok megítélése szerint, hiszen szerintük a tulajdonjogtól való megfosztás első dátumát, 1936-ot kell alapul venni. Kincses Előd elképesztőnek tartja, hogy bár a restitúciós törvény szerint az 1945. március 6-a után állami tulajdonba vett ingatlanokat vissza kell szolgáltatni, a rendtől pedig 1948-ban vették el a gimnázium épületét, a legfelsőbb ítélőtábla mégis kimondta, hogy a premontrei rendre nem vonatkozik a törvény, mégpedig a Petru Groza által kezdeményezett 260-as törvény szerint, amely 1945. április 4-én jelent meg.
„A legfelsőbb bírói testület ezzel azt állítja, hogy április március előtt van” – fogalmaz az ügyvéd. Azt mondja, természetesen fellebbezni fognak, hiszen szerinte csakis a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság által oly sokszor kifogásolt politikai befolyásnak tudható be, hogy a nyilvánvaló jogsértés dacára kedvezőtlen ítélet született. „Strasbourgig meg nem állunk” – szögezte le.
Más ingatlanokért is perelni kényszerülnek
A Nagyvárad-hegyfoki Premontrei Prépostságnak egyébként nem ez az egyetlen tulajdonjogi peres ügye. Mint arról beszámoltunk, a váradszentmártoni rendház ügyében tavaly év elején hozott kedvezőtlen ítéletet a legfelső semmítőszék. Fejes Rudolf Anzelm prépost-prelátus már tavaly februárban a strasbourgi emberjogi bíróság elé vitte az ügyet. Annak az épületnek jelenleg egyébként egy gyógyszerforgalmazó vállalat a tulajdonosa, amely 1959-ben, az államosításkor kapta meg a rendház tulajdonjogát. Az apát már akkor azt mondta, a szentmártoni épület ügyében egyértelmű diszkrimináció történt a premontreiekkel szemben.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Kettős mérce
Miközben a román sajtó és a politikum egy része magyarellenes hisztériakampányba kezdett azt követően, hogy egy magát „székely gárdistának” valló elmerogygyant március 15-én úgy nyilvánította ki mély „nemzeti” érzelmeit, hogy rituálisan fölakasztott egy Avram Iancut ábrázoló bábut, az továbbra is elsikkad, hogy egyes körök még ma is virtuális hajtóvadászatot folytatnak például Kossuth Lajos ellen.
Ahol kisebb a magyarok számaránya, ott föl sem merülhet, hogy utcát nevezzenek el róla, ám ahol kedvezőbb az arány – mint Marosvásárhely –, ott is évek óta tart a huzavona amiatt, hogy szélsőséges román szervezetek bíróságon támadták meg az önkormányzat azon határozatát, amelynek értelmében az egykori kormányzó elnökről neveznének el közterületet. A helyi bíróság mondvacsinált érvek alapján megsemmisítette a határozatot, lábbal tiporva az önkormányzatiságot, ami a sepsiszentgyörgyi Petőfi utca esetével rokonítja az ügyet..
A Kossuth ellen ágáló szervezetek által megfogalmazott „érvek” ráadásul gyakran a nemzetgyalázás határát súrolják, miközben azt a légből kapott mantrát skandálják, hogy Kossuth – akinek a szabadságjogokért vívott küzdelme elismeréseként például a washingtoni törvényhozás épületében is áll szobra – negyvenezer románt mészároltatott volna le. Emiatt azonban tudomásunk szerint nem sűrűn szoktak belső vizsgálatot indítani a gyalázkodók munkahelyén, pedig az ilyesfajta uszítás sem kisebb horderejű gazemberség, mint Iancu „kivégzése”. (Akiről viszont tudjuk, hogy az általa irányított martalócok számos dél-erdélyi településen hajtottak végre népirtást a magyarok körében.) De ilyen kettős mérce érvényesül más ügyekben is.
A nagyváradi premontrei gimnázium épülete csak azért nem kerülhet vissza a tanítórend birtokába, mert nem 1945 után, hanem a második világháború kitörése előtt rabolták el. Pedig a józan ész azt diktálná, hogy a telekkönyv-hamisítás akkor is bűncselekmény, eredménye pedig semmis, ha azt a királyi Románia soviniszta egyetemi professzora – az erdélyi és partiumi magyar oktatás felszámolásában jeleskedő Onisifor Ghibu – követte el, nem pedig egy kommunista pribék. De úgy tűnik, arra még várnunk kell, hogy az ilyen ügyekben ne a kettős mérce élvezzen elsőbbséget a józan ésszel – és persze a törvények, valamint a tulajdon szentségével – szemben.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)