Tisztújítás a Pedagógusszövetségnél
"Szolgálatról van szó, nem pénzről és hatalomról..."
A Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) szombaton Szovátafürdőn tartotta éves közgyűlését. Rendkívüli jellegét az adta, hogy tisztújításra is sor került: az elnöki tisztséget húsz éven át betöltő Lászlófy Pál-István visszavonult, helyette a küldöttgyűlés Burus-Siklódi Botond főtitkárt választotta meg e funkcióra. "Törés nélkül folytatni az elkezdett munkát, megtalálni az egyensúlyt, példaértékűen szolgálni a szakmát" – határozta meg a tisztséggel járó fő feladatokat az új elnök.
Az RMPSZ közgyűlésén a szokásos tevékenységi beszámolók (elnöki, pénzügyi, oktatási központok igazgatóinak, az Ábel kiadó) elhangzása után került sor az alapszabályzat módosítására, ugyanakkor elfogadták a következő 5 évre vonatkozó programot is. A szakmai szervezetet 20 éve vezető Lászlófy Pál-István lapunknak elmondta, nagy erkölcsi felelősséggel járó munka hárul az elnökre, és két évtized után, elérve a 72 éves életkort, úgy érezte, ideje átadnia helyét annak, aki ezt a munkát tovább tudja vinni kellő alázattal, becsülettel. Az elmúlt években sikerült megtartani a jó kapcsolatot minden magyarországi párttal, sikerült megtartani az egyensúlyt a szövetségben. "Húsz év alatt minden magyar párttal jó kapcsolatot tartottunk, hiszen a működésünket az anyaország támogatja, enélkül nem tudtuk volna a fejlesztéseinket megvalósítani" – mondta a leköszönt elnök. Aki úgy vélte, az új tanügyi törvény alkalmazásával annyi feladat fog a szövetségre hárulni, akarva-akaratlan, hogy ha ennek megfelel szakmai szinten, nagyon jó lesz. "Eddig soha nem történt meg, hogy a romániai szakminisztérium mint szakmai szövetséget konzultációra hívjon minket, illetve felkérjen, hogy szaktestületekben tevékenykedjünk az alkalmazási normák, módszertanok kidolgozása érdekében. Ami nemcsak azért fontos, hogy nemzetiségi szempontból megvédjük érdekeinket, hanem azért is, hogy az általános tanügyi kérdésekhez is hozzá tudjunk szólni. Ez nagy kihívás. A törvény további sorsával kapcsolatosan nincsenek nagy reményeim, az ellenzék át akarja venni a hatalmat, és fenyegetőzik, hogy ha ez megtörténik, a tanügyi törvénynek vége" – tette hozzá. A tisztújítást megelőzően a közgyűlés módosította az alapszabályzatot, amely tartalmilag nem sokat módosult, de formájában egységesebbé vált. Négyévente kötelezővé tették a tisztújítást, a küldöttek megválasztása demokratikusabb úton történik, a tehetséggondozás az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap az ötéves programban. "Céljaink nem változnak, a minőségi oktatás, az érdekvédelem továbbra is megmarad" – mondta Lászlófy Pál-István. A tisztújítást megelőző időszakban pályázati támogatásnak köszönhetően sikerült megszervezni az elnökjelöltnek és az alelnökjelölteknek a bemutatkozását Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, szakmai előadások keretében. Két hét alatt mintegy ötszáz pedagógus részvételével komoly szakmai fórumot tartottak, hogy a szervezet kiválaszthassa és megválaszthassa azt a személyt, aki az elkövetkezőkben betölti az elnöki illetve a három alelnöki tisztséget. A volt elnök hangsúlyozta, szolgálatról van szó, nem hatalmi pozícióról, ezért nem jár sok pénz, de annál nagyobb felelősség. A küldöttgyűlés jelen levő 70 tagja Burus- Siklódi Botondot választotta meg elnöknek, Halász Ferenc történelemtanárt, Virág Erzsébet magyartanárt, és Kiss Imre matematikatanárt alelnöknek, a visszavonult, bizalmat megköszönő, megható búcsúbeszédet mondó Lászlófy Pál-Istvánt pedig örökös tiszteletbeli elnöknek. A közgyűlést megtisztelte jelenlétével dr. Szantner Viktor, a magyar oktatási államtitkárság kabinetfőnöke, Király András, a román oktatási minisztérium államtitkára, Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora. Az RMPSZ új vezetője, Burus-Siklódi Botond hangsúlyozta, a megkezdett munkát törés nélkül szeretné továbbvinni, az előző elnökség által magasra emelt mércét tartani, megtalálni az egyensúlyt, példaértékűen szolgálni a szakmát, megfelelni a kihívásoknak, elvárásoknak.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Kedvezményes hitel kisvállalkozóknak
Újraindítja kisvállalkozóknak szóló kedvezményes hitelfolyósítási programját a Bethlen Gábor Alapítvány. Az új kezdeményezést egy pénteki, Szatmárnémetiben tartott találkozó keretében mutatta be Mátis Jenő, a Bethlen Gábor Pénzügyi Befektető Részvénytársaság igazgatója, aki a Mikó Imre Terv névre keresztelt gazdaságfejlesztési programról is beszélt. Mátis a helyi demokrácia-központban tartott hitelprogram-indító tájékoztató keretében emlékeztetett: a Bethlen Gábor Alapítvány 2000 óta foglalkozik hitelezéssel, hatéves tevékenységük során körülbelül 700 kölcsönt helyeztek ki, amelyek révén 2 ezer munkahely jött létre.
romániai törvénykezés azonban megváltozott, az új jogszabályok pedig nem engedélyezték alapítványok számára a hitelezési tevékenységet, ezért 2009-ben bejegyeztek egy részvénytársaságot. A mától igényelhető kölcsönök fedezetéül jelenleg egy félmillió eurós, ötven-hatvan hitel folyósításához elegendő alap áll rendelkezésükre, azonban, mint elhangzott, komoly lobbitevékenységet folytatnak magyarországi és EU-s pénzintézeteknél annak érdekében, hogy az összeget megháromszorozzák. „Egyre több szakértő véli úgy, hogy a gazdaságot illetően a krízis a normális állapot, nem pedig a korábban tapasztalt évi 8-9 százalékos gazdasági növekedés. Erre kell tehát berendezkednünk – részletezte Mátis Jenő. – Mivel Romániában, illetve Európa számos más országában a bruttó hazai termék 70 százalékát a kis- és közepes vállalkozások adták a válság előtt, elengedhetetlenül fontos ennek a – hibás gazdasági lépések révén is ellehetetlenített – szektornak a megsegítése.”
Hitel a demokrácia-központból
Az igazgató beszámolt arról, hogy csütörtökön Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, valamint László János, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke megállapodást írt alá arról, hogy nyolc demokrácia-központ vállalja fel a hitelezéssel kapcsolatos tájékoztató tevékenységet, illetve a kérelmezési doszsziék összeállításában való segítségnyújtást. A szatmárnémeti, a kolozsvári, a nagyváradi, a marosvásárhelyi, a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi, a temesvári és a székelyudvarhelyi irodákban mától egy-egy, erre a feladatra kijelölt személy várja a kölcsönök iránt érdeklődőket. Mátis Jenő úgy fogalmazott, hogy az általuk kínált hitel jelenleg a piacon a kisvállalkozások számára elérhető egyik legkedvezőbb lehetőség. Az eljárás viszonylag egyszerű, a négyoldalas formanyomtatvány kitöltése mellett be kell mutatni egy üzleti tervet, valamint egy ingatlanra kötött, a kölcsön összegét százötven százalékban garantáló jelzálogot. Elmondta: nyugodtak lehetnek az ügyfelek a tekintetben, hogy nem kell majd nem várt kezelési költségekkel számolniuk.
Mindössze két illetékkel dolgoznak majd, egy egyszeri kétszázalékossal, valamint egy maradvány számlakezelési költséggel. A kölcsön bejegyzett egyéni, családi, mikro- és kisvállalkozások számára elérhető. Négy termékük van jelenleg: hosszú távú mikrohitel (maximális összeg 40 ezer lej, hároméves futamidő), rövid távú mikrohitel (maximális összeg 20 ezer lej, egyéves futamidő), mikrohitel önrésztámogatásra (maximális összeg 30 ezer lej, futamidő egy év vagy a pályázat gyakorlatba ültetésének határideje), valamint harminc év alattiak számára elérhető start up mikrohitel (maximális összeg 40 ezer lej, hároméves futamidő). Az igazgató szerint egy hét alatt elbírálják a kérelmeket, ellentétben a bankokkal, ahol általában legalább egy hónapot vesz igénybe a döntéshozatal.
Készül a Mikó-terv
Mátis Jenő a készülő Mikó Imre Tervről is beszélt a körülbelül negyvenfős szatmárnémeti hallgatóságnak. Elmondta: ez egy Erdélyre és a Partiumra vonatkozó, a magyarországi Új Széchenyi Terv mintájára készülő gazdaságfejlesztési akcióterv, amelyben megjelölik az úgynevezett kitörési pontokat is, amelyek alapul szolgálhatnak a gazdasági élet fellendítéséhez. Megtudtuk, ennek ötlete Tőkés Lászlótól, az Európai Parlament alelnökétől, az EMNT elnökétől származik, aki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel folytatott tárgyalásai során vetette fel az Új Széchenyi Terv határon túlra való kiterjesztésének javaslatát. A gazdasági program kidolgozásába a tervek szerint számos magyarországi és romániai szakértőt vonnak be. A munka már elkezdődött, az idei bálványosi szabadegyetem nyitónapjáig pedig elkészül egy vitairat, amelynek mentén folytatni lehet majd a konkrét tervezést. Az elképzelések szerint év végére a dokumentum elnyeri végleges formáját.
Mátis szerint a Mikó Imre Terv nem csak az Új Széchenyi Terv kiterjesztett változata lesz, mivel alkalmazni kell ezt a romániai viszonyokra. A benne szereplő problémák is némiképp eltérnek majd, mivel Magyarországon az Új Széchenyi Tervbe a „jó dolgokat” foglalták bele, míg a „rossz dolgokat”, azaz a gazdaság komoly gondokkal küzdő ágazatainak problémáit a Széll Kálmán Terv hivatott kezelni. A Mikó Imre Tervbe például feltétlenül bele kell kerülnie az agráriumot, illetve az erdőgazdálkodást érintő kérdéseknek, melyekkel az Új Széchenyi Terv nem foglalkozik – szögezte le Mátis Jenő.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

Bihar megyei oktatás: RMDSZ-bírálat az EMNT-nek
Nem lehet a népességi adatok alapján a magyar nyelvű oktatás helyzetéről következtetéseket levonni – ez volt a végkicsengése annak a sajtótájékoztatónak, amelynek keretében a szövetség Bihar megyei képviselői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által korábban bemutatott, a Bihar megyei anyanyelvű oktatásról szóló tanulmányt kívánták kommentálni.
Mi is beszámoltunk róla, hogy az érmihályfalvi demokrácia-központ irodavezetője, dr. Szilágyi Ferenc tanulmányában igen rossznak nevezte a magyarul történő középiskolai oktatás többséghez viszonyított arányát, főképp a legutóbbi, 2002-es népszámlálás adatainak fényében: arányosan ugyanis szerinte mintegy feleannyi magyar 9. osztály indul, mint kellene.
Pető Csilla RMDSZ-es parlamenti képviselő több szempontból is bírálta a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) adjunktusa által közzétett tanulmányt, ám elsősorban azt emelte ki, hogy a 9. osztályok szükséges számának megállapításánál csakis az adott évben nyolcadikot végző diákok számát, és semmiképp sem az össznépességi adatokat lehet figyelembe venni. A tanulmány ráadásul nem a legmegbízhatóbb adatokra, a friss beiskolázási tervre épít, hanem a felvételi tájékoztatóra, amelynek adatai változhatnak – mutatott rá. „Ha megkérdeztek volna, szívesen elmondom, mi a valós helyzet” – méltatlankodott Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
Mint kifejtette, a tanfelügyelőségnek mindig a lakossági igényeknek kell megfelelnie, így a beiskolázási tervben szereplő számok évről évre változnak aszerint, hogy éppen hány diákot várnak. Idén például magyar és román kilencedikből is több indul, mint tavaly, de a kisebb osztályok létszáma alapján jövőre ez a szám újra csökkenni fog. A mérvadó adat Kéry Hajnal szerint tehát az, hogy idén júniusban 1197 diák fejezi majd be magyar nyelven általános iskolai tanulmányait, ehhez mérten kellett összeállítani az őszi beiskolázási tervet, amely szerint szeptemberben héttel több magyar kilencedik indul, mint tavaly, így összesen a 41 osztályban a végzősök számánál valamivel több, 1230 diáknak jut hely.
Kéry Hajnal hozzátette: a felmért igények alapján induló osztályok közül is szinte mindig lemorzsolódik néhány, mert sok diák sajnos nem folytatja a tanulmányait nyolcadik osztály után, vagy elköltözik. Tavaly például a 37 tervezett 9. osztályból csak 34 indulhatott valójában, háromhoz nem gyűlt össze elég gyerek, de két román osztály elindítási terve is meghiúsult. A 133 első osztályból 78 magyar, a 313 ötödikből pedig 77 – ez az osztályok összlétszámának 23,4, illetve 24,6 százalékát teszi ki. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke az elmondottakhoz hozzáfűzte: a megye magyarságának korfája sajnos más képet mutat, mint a többségé: sokkal kevesebb a fiatal, már csak ezért sem lehetnek relevánsak az össznépességre vonatkozó népszámlálási adatok akkor, ha az oktatásról akarunk képet festeni. Szilágyi Ferencet lapzártáig nem sikerült elérnünk.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Szászfalvi az egyházpolitikáról tárgyalt Bukarestben
Az egyház-politikai tapasztalatok kölcsönös átadásáról, a romániai magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatról, a magyarországi román ortodox egyház helyzetéről, valamint a csángómagyarok anyanyelvű pasztorációjának kérdéseiről tárgyalt az elmúlt napokban Bukarestben Szászfalvi László, az egyházi, a nemzetiségi és a civil kapcsolatokért felelős magyar államtitkár.
Szászfalvi László az MTI érdeklődésére pénteken kifejtette, hogy látogatásának kettős célja volt. Az egyik: folytatni kívánta a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által megkezdett párbeszédet Daniel ortodox pátriárkával, felvette a kapcsolatot az egyházi ügyekben illetékes román kollégájával, Adrian Lemenivel. Ez utóbbival véleményt cserélt az állam és az egyház kapcsolatrendszeréről, s mivel most folyik Magyarországon az új egyházi törvény előkészítése, a magyar államtitkár tapasztalatokat is kívánt szerezni ebben a témában. A látogatás másik célja a magyar történelmi egyházak szerepének az erősítése volt a romániai társadalom életében, a magyar nemzeti közösség megőrzésében, mondta Szászfalvi László.
Az államtitkár a találkozókon nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatot felgyorsítsák Romániában. Biztosította ugyanakkor Daniel pátriárkát arról, hogy az előkészítés alatt lévő magyarországi új egyházi törvény – amelyet remélhetőleg még ebben az évben elfogadnak – a történelmi kategóriába fogja sorolni a magyarországi román ortodox egyházat. Az államtitkár Francisco-Javier Lozano apostoli nunciussal és Ioan Robu római katolikus érsekkel folytatott tárgyaláson áttekintette a kisebbségben élő magyar egyházak problémáit, ezen belül a csángómagyarok anyanyelvi pasztorációjának a kérdését is.
Az államtitkár a Boc-kormány magyar tisztségviselőivel főleg az egyházak kulturális, szociális és egészségügyi tevékenységéről folytatott eszmecserét. Szászfalvi utalt a magyar kormány által idén elindítandó egyházi, egyház-politikai programokra, amelyek a legkülönbözőbb területeken próbálják segíteni a romániai magyar történelmi egyházak munkáját. Ezek közé sorolta az oktatási, a nevelési, valamint az ifjúsággal foglalkozó programoknak, illetve egy egyházi szórványprogramnak a támogatását, akárcsak az egyházak szociális és karitatív munkáját szolgáló támogatást. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel az egyházi műemlékek, illetve az egyházi örökség megvédésének, felújításának közös programjáról beszélt az államtitkár. Mint elmondta, e témában a két kormány hamarosan egyeztetni fog. Krónika (Kolozsvár)

Házsongárdi séta Martonyi Jánossal
Házsongárdi sétával kezdte meg kétnapos kolozsvári tartózkodását Martonyi János, a Magyar Köztársaság külügyminisztere, aki kíséretével együtt bő órát töltött el szülővárosa sírkertjében, Tőkés-Gergely Erzsébet és Gaál György (a Házsongárd Alapítvány vezetői) kalauzolásával. A küldöttség gróf Bánffy Miklós nyughelyéig több síremléket is megszemlélt, meghallgatva a helyi kísérők ismertetéseit az általuk végzett felújítási munkálatokról, és bepillantva néhány már elkészült, vagy éppen munkálat alatt álló kriptába is. Az író-politikus kriptájánál Martonyi János koszorút helyezett el, majd ugyancsak koszorúval tisztelgett Dsida Jenő költő emléke előtt. A temetőben a sajtó kérdésére a politikus Bánffy Miklós erkölcsi-szellemi nagyságát emelte ki, valamint a temető jelentőségét értékelte, elmondva: közösek az emlékeink.
– Fontos, hogy megőrizzük közös emlékeinket, ahhoz, hogy továbbadhassuk majd ezeket. Aki pedig azt hiszi, hogy rongálással, ráépítéssel meg lehet változtatni a történelmet, az téved. Elismerés illeti a Házsongárd Alapítvány munkatársait, akik védik és óvják ezeket az értékeket – mondta Martonyi János egykori elődje, Bánffy Miklós sírja előtt. A politikus innen a Főtérre érkezett, ahol a Szent Mihály-templom előtt Kovács Sándor főesperes fogadta. A küldöttség itt Márton Áron püspök szobránál helyezett el koszorút, majd néhány percre belehallgattak az éppen tartó misébe is. A délutáni program a felújított Mátyás-szoborcsoport előtt ért véget, ahol ugyancsak a sajtó kérdésére a külügyminiszter kommentálta azt a nemrég felröppent hírt, miszerint Magyarország európai uniós elnöksége után lemondana tisztségéről. – Erre ismét azt tudom mondani: akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni.
Négy évre vállaltam el ezt a tisztséget, és vállalásomhoz híven nem fogok lemondani – szögezte le a politikus. Martonyi János ma többek között Andrei Margával, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorával és Sorin Apostu polgármesterrel is találkozik.
(S. B. Á.) Szabadság (Kolozsvár)

Matonyi: töretlenül támogatjuk a Sapientiát
Néhány perccel ezelőtt ért véget a Martonyi János magyar külügyminiszter és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közti találkozó, amelyen többek között Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dávid Lászó rektor, Tonk Márton, a Természettudományi és Művészeti kar dékánja, illetve Szilágyi Pál volt rektor vett részt.
A találkozót követően Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke elmondta: tájékoztatta a magas rangú anyaországi vendéget arról, hogy az elmúlt 10 évben milyen fejlesztéseket eszközöltek az egyetemen. – A miniszter úr biztosított arról, hogy Magyarország töretlenül támogatja a Sapientiát, mert szerinte is fontos, hogy egy ilyen jelentős egyetemen magyar nyelven tanulhat az ifjúság.
Ugyanakkor Dávid László rektor tolmácsolta a miniszter által mondottakat: Martonyi szerint a Sapientia a Kárpát-medence egyik meghatározó felsőfokú oktatási intézménye. Szabadság (Kolozsvár)

Európai autonómiák, szükség és lehetőség között
Decentralizált autonómia tanácsokra lenne szükség
A Kohézió Egyesület Értékkeresőben című sorozata keretében Bakk Miklós docens, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára szép számú érdeklődőnek tartott előadást szombaton a Kós Károly Közösségi Központban az európai autonómiamodellekről.
A BBTE oktatója az autonómia meghatározásából (öntörvényű közösség) és alapvető céljából (megoldás potenciális interetnikus konfliktusok kezelésére) kiindulva bemutatta az autonómiaformákat, az Európa-szerte működő autonómiamodellek széles palettáját, a kulturális, személyi elvű autonómiától a területi autonómiáig. Az előadó vetítettképes előadása során részletesen beszélt a finnországi svédek, illetve az Aland szigeteken élő svédek által élvezett különleges autonómiaformákról, amelyek számunkra irigylésre méltó modellek, de még ezek sem tudták meggátolni teljesen a finnországi svédek asszimilációját és számbeli fogyását. Az előadást követő vita során Bakk Miklós azt is elmondta: a romániai magyarság két nagy lehetőséget is „elpuskázott” az autonómia kiharcolására, a rendszerváltás pillanatát és az Európai Unióhoz való csatlakozás pillanatát. Románia esetében differenciált autonómiaformákra lenne szükség, amelyekről Bakk Miklós az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek:
– Románia esetében az előadásom során említett autonómiaformáknak egy sajátos kombinációját lenne jó megvalósítani, a területi autonómia és a kulturális autonómia egyfajta összehangolását. A területi autonómia lenne a jó megoldás a székelyföldi tömbmagyarság számára, az Erdély többi területén élő magyarok számára pedig egy átfogó regionális reform, másrészt annak a kulturális autonómiával való ötvözése hozhatna olyan megoldásokat, amelyek jól intézményesülhetnének.
– Az „elpuskázott” lehetőségek után mi hozhat most előrelépést az autonómia ügyében?
– A kulturális autonómia törvényét el kell fogadtatni, de természetesen nem abban a rossz formában, ahogy beterjesztésre került. Alapvetően két dolgot kell változtatni a törvény tervezetén. A kisebbségi törvény eredeti változatához képest a Kulturális Autonómia Tanácsának a megválasztása semmiképpen sem történhet belső választással, hanem, amint az előadás közben is bemutattam, akár a magyar, az észt vagy a szerbiai minta alapján egy közjogilag szabályozott, plurális választás alapján kell létrehozni ezeket az autonómia tanácsokat. Másrészt fontos lenne az, hogy ne csak egy központi Autonómia Tanács jöjjön létre, hanem megyei, területi tanácsok is. A jelenlegi törvénytervezetben egyetlen kulturális autonómia tanács hozza meg a döntéseket, a központi, amely lényegében Bukarestben a kormányzat mellett működne. Ez nem lenne igazán jó megoldás, decentralizált autonómia tanácsokra lenne szükség.
– Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács zászlajára tűzte az autonómia ügyének képviseletét. Mit tehet egy kis mozgalom, egy most születő párt az autonómiáért?
– Az EMNT jelen pillanatban egy kisebb és gyengébb szereplő a már plurálissá vált erdélyi magyar politikai palettán. Kettős szerepet tölthet be az autonómiáért folytatott politikai harcban. Egyrészt legyen erőteljes kritikusa mindenütt és minden olyan kérdésben, amely nem konszenzusosan és szakmailag nem kellően megalapozott módon mutat az autonómia intézményesítése irányában – utalhatnék itt a kisebbségi törvényre – másrészt pedig létre kellene hoznia azt a mozgalmi komponensét az autonómiáért folytatott harcnak, amelyik hiányzik. Az elmúlt 15-20 év politikai harca annak a jegyében telt el, hogy az RMDSZ-re mint egyedüli politikai képviselőre a magyar választók rábíztak mindent. Mára látjuk azt, hogy nem elég ez a négyévenkénti szavazással történő rábízás, nagyon sok kérdésben a civil társadalomnak kell magához ragadnia a kezdeményező szerepet. Úgy gondolom, hogy az autonómia küzdelemben is van egy ilyen szerepe a civil társadalomnak.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

EMI – küldöttgyűlés Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgy – Március 26-án tartotta Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) éves tisztújító küldöttgyűlését, a Mikes Kelemen Gimnázium dísztermében.
Tizenkét településről közel negyven küldött vett részt a minden évben megrendezésre kerülő összejövetelen, hogy megvitathassák a szervezeti kérdéseket, valamit döntsenek az elnökség összetételéről. A gyűlésen részt vevő fiatalok megerősítették tisztségében a jelenlegi vezetőséget, így a szervezet élén Soós Sándor elnök maradt, míg alelnöknek ismételten Lovassy Cseh Tamást válaszották, titkárnak pedig Szakács Júliát. Ezt követően került sor, a küldöttek javaslatait alapul véve, a Működési Szabályzat módosítására, mely biztosítja a továbbiakban is a szervezet munkájának gördülékenységét.
A helyi elnökök beszámolói bizonyították az EMI egész évben kifejtett sokszínű tevékenységét, melyben megtalálhatóak úgy a történelmi előadások, vetélkedők és ismeretterjesztő foglalkozások, mint a nyelvi és kisebbségi jogokért folytatott küzdelem, és egyéb figyelemfelkeltő akciók. Az említett hétvégén volt lehetősége bemutatkozni az EMI két újonnan alakult szervezetének is: a nagybányai és kovásznai csoportosulásoknak.
Az EMI küldöttgyűlése megerősítette szavazatával a szervezet Szórványért szakcsoportját, de két újabbat is elfogadott: a Népesedési illetve a Nemzetpolitikai szakcsoportokat. Előbbinek kiemelt feladatokat szánnak a 2011 őszén kezdődő népszámlálás során, valamint a gyermekvállalás fontosságának tudatosításában, mely érdekében az Erdélyi Magyar Ifjak már társszervezőként részt vett „A harmadik királyfi vagy királylány” című pályázatban, melyről részleteket találhatnak a www.magyarifjak.org honlapon. A Nemzetpolitikai szakcsoport célja az erdélyi fiatalság, és elsősorban az EMI véleményének kifejtése közéleti és nemzetpolitikai kérdésekben, de fontosnak tartják egy „nemzetpolitikai minimum” kidolgozását is, melynek segítségével tematizálni kívánják sorskérdéseinket.
Természetesen nem maradhatott ki a megbeszéltek sorából az idén immár hetedik akalommal megrendezésre kerülő EMI-tábor sem, melynek helyszíne ismételten a Gyergyószentmiklós melletti 3-as kilométernél található Hétvirág Panzió lesz, 2011. augusztus 10-14. között. A VII. EMI-táborral kapcsolatos információkat awww.emitabor.hu/erdely honlapon találhatnak az érdeklődők.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége. erdon.ro

„Magyarok, de erdélyiek is”
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján.
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján. Az író-politikus Kié itt a tér és Az erdélyi macska című, a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál megjelent könyveit ezúttal Csíkszeredában, valamint Csíkszentmártonban mutatták be.
„A címszavak vagy úgy írnak Markó Béláról, mint költőről, vagy úgy, mint politikusról. Az előbbi értelmiségi létet takar, az utóbbi pedig közéleti tevékenységet. A kettő között igen lényeges különbség van. Az alkotó ember egy sorompóit felemelő társadalomban voltaképpen szabad, úgy gondolkodik, beszél vagy ír, ahogyan akar. A politikus ezt nem teheti meg” – emelte ki a Markó Bélát méltató Székedi Ferenc újságíró.
A Kié itt a tér (Válogatott közéleti cikkek és előadások 1991–2009) című kötet a szerző közéleti pályájának legfontosabb állomásait mutatja be, a könyvbe válogatott megnyilatkozások, tanulmányok, előadások, esszék a felelősségről szólnak.
„A mi húszesztendős küzdelmünk gyakorlatilag az identitásról szól, arról az igényünkről, hogy szabadon kifejezhessük identitásunkat, ezt az identitást azonban nagyon pontosan meg kell fogalmaznunk” – mondta az író, aki szerint ez a sajátos identitás annak a kettősségnek a tudatos felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben illeszkedni kívánunk a magyar nemzetbe, azt is tudjuk, hogy önállóaknak kell maradnunk, hiszen csak önállóan vagyunk képesek szembenézni az itthoni kihívásokkal.
Átvette Marosvásárhelyen a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla
Szombaton Marosvásárhelyen a Bernády Házban vette át a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt szövetségi elnöke.
A díjat Földes György, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke adta át, hangsúlyozva, hogy „Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne és kevésbé lenne szabad”.
Markó Béla mellett idén Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának német vezetője is Szabad Sajtó-díjban részesült. Új Magyar Szó (Bukarest)

Élet a cigánysoron: útlevéltől a bőrszínig
Az utóbbi időben egyre gyakoribb roma–magyar konfliktusok eltávolították az erdélyi „magyar cigányokat” a magyarságtól, ezért – bár tudnak a lehetőségről – nem igénylik az egyszerűsített eljárással számukra is elérhető magyar állampolgárságot.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb roma–magyar konfliktusok eltávolították az erdélyi „magyar cigányokat” a magyarságtól, ezért – bár tudnak a lehetőségről – nem igénylik az egyszerűsített eljárással számukra is elérhető magyar állampolgárságot. A gyakorlatias megközelítés az uralkodó: román útlevéllel ugyanúgy szabadon járhatnak-kelhetnek Európában, és minthogy „hiába van román vagy magyar útlevelük, látszik rajtuk, hogy romák, és úgy is kezelik őket”, nem sokat érnének a magyar útlevéllel.
Így is, úgy is: romák
„Én inkább románul beszélek, anyósom inkább magyarul. Egy a közös bennünk: hogy romák vagyunk, és a roma szabályokat szigorúan betartjuk.” A Nyárád-mentén élő Fűrészes Mândrát láthatóan meglepi kérdésünk, miszerint családja kéri-e a magyar állampolgárságot, és rövid gondolkodás után kitérő választ ad. Negyvenes évei elején járó anyósa és apósa Maros megyéből költözött Brassó mellé a rendszerváltáskor, öt éve mindannyian visszaköltöztek eredeti lakhelyükre. Három fiuk azonban ott nőtt fel, és ott is talált magának párt: Brassóból gáborcigánylányokat hoztak „vissza”, Maros megyébe.
Az „idős” generáció magyarul beszél otthon. Az új családokban születő unokák azonban már román nevet kaptak, és a fiatalok egymás között is gyakran beszélnek románul, annak ellenére, hogy kitartóan romának vallják magukat, és ragaszkodnak hagyományaikhoz.
A gáborcsaládokban gyakori, hogy egy lánygyermek a „büszke”, azaz Mândra nevet viseli, és ez kötelez: a méltóság együtt jár a konfliktusok kompromisszumkész kezelésével. „Sokszor van vita abból, hogy az öregek inkább a magyarokhoz húznak, mi pedig nem. De aztán csak arra jutunk, hogy mi romák vagyunk, így kell boldoguljunk” – von mérleget a fiatalasszony.
„Hallottunk a magyar állampolgárságról, mert a férfiak nálunk sokat utaznak. Nekik talán jól jöhetne, de hiába van román vagy magyar útlevelük, akárhol járnak, látszik rajtuk, hogy romák. És úgy is kezelik őket” – magyarázza a 22 éves fiatalasszony, aki a többi asszonyhoz hasonlóan nem kel útra, hanem várja haza az urát. „Én gondoltam arra, hogy jó volna utazni, el is kezdtem az autós iskolát, de az uram még azt se engedte befejezni. Hát hogy jutna eszembe magyar útlevelet kérni?” – teszi hozzá a lányos alakú, de férfi erejű nő.
„Állampolgárság? Mi az?”
„Magyar állampolgárság? Nem tudom, mi az” – értetlenkedik egy, szintén a Nyárádmentén élő, harmincas éveiben járó nő. Rózsika öt gyermeket nevel, románul is, magyarul is jól beszél és ért, csak őt nem akarja sose megérteni senki a „primarián” (polgármesteri hivatalban).
„Mi egyszer azért nem kaptuk meg a „szocsiált” (szociális segélyt), mert az uram bement a városba a szekérrel, és megbüntették. Máskor meg azért nem kaptuk a gyermekpénzt, mert nem volt keresztlevele a legkisebb leánykámnak. Még azt sem tudtuk elintézni, mert nem volt pénz” – avat be mindennapi gondjaiba a nő, aki láthatólag fél mindentől, ami hivatalba járással jár.
„Az a fontos, hogy az embernek legyen buletinje (személyazonosságija), a gyermekeknek keresztlevele, s amikor kell, akkor adjuk őket iskolába, mert ha nem, megbüntetnek. Mi ilyesmivel nem foglalkozunk, hogy román vagy magyar állampolgárság, itt a cigánysoron más az élet” – teszi hozzá Rózsika.
Az udvarhelyi romáknak „kéne, de elhajtanák” őket
A leggyanakvóbbak az emberek Székelyudvarhelyen, ahol nehezen találunk interjúalanyt. A legtöbben azt hiszik, gúnyolódunk, amikor azt kérdezzük: hallottak-e már arról, hogy magyar állampolgárságot lehet kérni, és élnek-e a lehetőséggel.
„Én megmondom őszintén, hogy szeretnék kérni, mert én a gyermekeimnek magyar nevet adtam, mi magyarul beszélünk, s nekem eszembe se jutna, hogy cigány vagyok, ha nem vágnák mindig a fejemhez – fakad ki kérdésünkre egy középkorú férfi. – Az utóbbi időben azonban a gyermekek is sokat hallják, hogy cigányok, sok a veszekedés, a verekedés. A végén már akkor azt mondja az ember, na jól van, akkor legyek cigány”.
A roma férfi motivációiról sokat elárul az, ahogyan a kérdéshez viszonyul. „Én nemcsak azért kérném a magyar állampolgárságot, hogy adjanak útlevelet. Nem is tudom, hogy adnak-e hozzá magyar nyugdíjat vagy ilyesmit. Egyszerűen csak jó volna, hogy ha az utcában többen kérik, akkor mi is kérhessük, hogy lehessünk olyanok, mint más” – teszi hozzá. Mint bevallja, egyelőre nem érdeklődött erről senkinél, mert attól tart, hogy „elhajtanák”.
Messzire mennének
„Nekem anyukám tíz éve Magyarországon él, onnan küld haza forintot, és mi abból élünk. Neki biztosan jól jön majd, hogy felveszi a magyar állampolgárságot, de hogy mi kérjük-e, azon megmondom őszintén, nem gondolkoztam – vallja be a marosvásárhelyi Bíró Erzsébet, akinek két gyermeke magyar iskolába jár. – Minket cigányként tartanak számon, és cigánynak is látszunk, habár mindig tisztán, rendesen mennek a lányok iskolába.
De barna a bőrük, és amikor a többiek kaptak pénzt azért, mert magyar iskolába járnak, akkor senki se kérdezte meg tőlünk, hogy mi nem kérnénk-e ezért?” Erzsébetéknek pedig igencsak jól jönne a két gyermek után járó oktatási-nevelési támogatás, és az anyagi hátrány mellett – mint mondja – sokszor rosszul esett a szóbeli „lecigányozás” is.
A magyar állampolgársággal kapcsolatban a marosvásárhelyi roma nőnek sajátos gondolatai ébrednek. „Gondoltam már arra, hogy kimegyünk mi is Magyarországra, de ott – ahogy anyám meséli – még rosszabb, mint itt, több a vita a cigányok és a magyarok között. Legszívesebben nagyon messzire mennék innen, messze Romániától és Magyarországtól. Oda, ahol fel sem tűnik, hogy barnább a bőrünk másokénál. És akkor nem érdekelne se a román, se a magyar állampolgárság” – sóhajt fel Erzsébet.
Örülne nekik a konzul
Balogh György csíkszeredai konzul az ÚMSZ megkeresésére kifejtette, „örömmel veszik”, ha magyar állampolgárságért folyamodnak az erdélyi, székelyföldi romák. Mint hangsúlyozta, a könnyített állampolgárság nem etnikai alapon jár. Balogh azonban nem tudott pontos számot mondani arra vonatkozóan, hány roma származású személy kérelmezte a magyar állampolgárságot, és meg is jegyezte: „nem lenne szerencsés ilyen nyilvántartást vezetni.”
Fosztó László szociálantropológus lapunk kérdésére úgy vélte: nem az etnikai identitástól vagy annak vállalásától függ, hogy az erdélyi romák kérik-e a magyar állampolgárságot a jövőben. „A hasonló döntések mögött praktikus megfontolások vannak” – fejtette ki a szakértő, aki szerint a roma közösség mindennapjait szociális helyzete határozza meg, és nem a szimbolikus-adminisztratív lépések.
Fosztó emlékeztetett: az úgynevezett státustörvény életbelépésekor is történt felmérés arra vonatkozóan, élnek-e az erdélyi romák az erdélyi magyaroknak szóló kedvezményekkel. „Az akkori tapasztalat azt mutatja, sokkal többen nyilatkozták azt, hogy élni fognak a lehetőségekkel, mint ahányan ténylegesen igényelték azokat” – állapította meg az ÚMSZ-nek a szociálantropológus. Új Magyar Szó (Bukarest)

Nándorfehérvár
Lurkós falusi éveimet faggattam a napokban, és azokat a magyar nótákat is kerestem, amelyeket a népdalok mellett tanultam a legényektől. Meghökkentett, mi jött ki elsőnek: „Szomorúan szól a magyar nóta / De másképpen ugyan hogyan szólna?...”
Lurkós falusi éveimet faggattam a napokban, és azokat a magyar nótákat is kerestem, amelyeket a népdalok mellett tanultam a legényektől. Meghökkentett, mi jött ki elsőnek:
„Szomorúan szól a magyar nóta / De másképpen ugyan hogyan szólna?...”
Az idősebbek közül talán sokan ismerik a folytatást is: „Én nem tudom, mi van ezzel a néppel / Sírva vigad már a magyar régen”.
Aztán a befejezés: „Összeverem mégis a bokámat, / Süvegemmel béfedem orcámat, / Nem akarom, ne tudják, ne lássák / Két szememnek a sűrű-sűrű könnyhullását!”.
Most is összerezzenek, amint leírom. Pedig nem vagyunk mi ennyire búsmagyarok, csak szeretjük ilyennek mutatni magunkat. Azt hisszük, meghatunk vele valakit. Nem hatunk meg senkit. Ellenkezőleg, a sok panasszal egyre szánalmasabbak vagyunk, és elfordulnak tőlünk azok is, akik amúgy mellénk állnának. Példáért nem kell a messzi múltba menni, akad számtalan napjainkban is.
Lám, Brüsszelben sem megyünk semmire a sérelmi politizálással. A fejlettebb demokráciák a hátukat mutatják, kiröhögnek, mert nem szeretik a vádaskodást, az egymásra-mutogatást. Azt mondják: ha bajunk van mások nyelvtörvényével, pofozkodásával, forduljunk a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához.
Sírva vigadásunk oka elsősorban Mohács, Világos, Trianon. Széchenyi azt írja Mohácsról: „Némelyek azt hiszik, ott van koporsója minden scytha fénynek. Én azt hiszem: okos ember nem néz annyira háta mögé, mint inkább maga elibe, s elveszett kincse siratása helyett inkább azt tekinti s vizsgálja, mit menthet meg, s lassankint többet szerezni iparkodik”. A „legnagyobb magyar” életpályája, az általa elindított és megvalósított megannyi gazdasági és társadalmi változás ékesen bizonyítja, hogy ez a helyes út.
A siránkozás a tehetetlenség igazolása. Kudarcainkat másra kenni sokkal könnyebb, mint saját hibáinkkal kritikusan szembe nézni. Talán ezért is van olyan sok gyászünnepünk, ami lehúzza az embert és azt sugallja, hogy nekünk úgysem sikerül semmi! Pedig sok minden sikerült. (Még a magyar uniós elnökség is sikerülhet, ha nem bagatellizálják el...)
Ám sikereinkről a szükségesnél kevesebbet beszélünk, s azt sem ünnepeljük, amit egész Európa velünk ünnepelne. Mint például Hunyadi János világraszóló nándorfehérvári diadalát (555 éve történt!). Vagy mégis? Nemrég Lezsák Sándor javasolta a magyar parlamentben, hogy a fehérvári diadal legyen nemzeti emléknap.
Ha megengedi a képviselő úr: Nándorfehérvár inkább ünnep legyen, Mohács pedig emléknap!
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Segítenének és segítséget kérnek – A nyugati magyarság megmaradásának három pillére van: a család, az egyház és a magyar szervezetek
Szombaton Budapesten ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet Szórványbizottságának Diaszpóra-albizottsága. Az összejövetel résztvevői tárgyaltak a diaszpórában élő nyugati magyarság helyzetéről, valamint arról, hogy a nyugati magyarság hogyan tud bekapcsolódni a Máért új struktúrájába.
Az ülést követően Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár elmondta: a magyar kormányzat nagyon fontosnak tartja, hogy külön szervezet foglalkozzon a nyugati diaszpóra ügyeivel, hiszen az a szórvány teljesen más jellegű, mint a Kárpát-medencében szórványban élő magyarok közösségei. „Jó volt, hogy itt voltak a nyugati magyarság szervezeteinek képviselői, s el tudták mondani, hogy ők milyen gondokkal szembesülnek a mindennapokban” – hangsúlyozta a helyettes államtitkár, aki a szombati tanácskozást nagyon tartalmasnak minősítette.
Bihari Szabolcs, az albizottság társelnöke arra hívta fel a figyelmet: a Máért korábbi tevékenysége során nem létezett ilyen, csak a nyugati magyarság helyzetével foglalkozó testület. „Ezen albizottság létrehozása része annak az ígéretnek, amit a magyar kormány fogalmazott meg, s amely arra vonatkozik, hogy a jövőben Budapest szeretne külön gondot fordítani a nyugati magyarság megmaradására” – mondta Bihari Szabolcs. A társelnök szavai szerint a tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a nyugati magyarság megmaradásának három fontos pillére van: a család, az egyház és a nyugati magyar szervezetek. „E három pillérnek a megerősítése, a magyar nemzet vérkeringésébe való bekapcsolása kulcsfontosságú megmaradásunk szempontjából” – szögezte le Bihari, aki arról is beszámolt: a nyugati magyarság szervezetei amellett, hogy a helyi magyarságot összefogják, olyan feladatokat is ellátnak, amelyek az országimázs szempontjából a magyar nemzet számára rendkívül fontosak. Meglátása szerint a nyugati magyarság egyházi gyülekezetei paphiánnyal küzdenek, szétesőben vannak, s ezért fontos lenne időben megoldást találni erre a problémára.
A nyugati magyarok szervezetei arról is tárgyaltak, hogy ők milyen módon tudnának segíteni az anyaországnak, illetve a Kárpát-medencei magyarságnak. „Arról beszéltünk, hogy tudományos munkatársainkat be lehetne kapcsolni a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységébe, de olyan elképzeléseink is vannak, hogy a segélyszervezeteket és a karitatív munkát az eddiginél is nagyobb mértékben próbáljuk kanalizálni Magyarország, illetve a Kárpát-medence felé” – emelte ki Bihari Szabolcs. Magyar Szó (Újvidék)

Az Orbán-kományt állította követendő mintának Tőkés
A korrupcióval szembeni magatartás tekintetében Romániának az Európai Parlamentről (EP) kellene példát vennie – mondta hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László, és egyben felszólította a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ): adjon számot az általa kezelt román és magyar költségvetési pénzekről.
A sajtótájékoztatón elhangzottakat az Európai Parlament alelnöki és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét betöltő Tőkés László nyilatkozatban fogalmazta meg. Az MTI-hez eljuttatott dokumentumban egyebek között utal arra, hogy a korrupcióval szembeni magatartás tekintetében Romániának az Európai Parlamentről kellene példát vennie, amely szerinte kérlelhetetlenül kiveti soraiból a korrupt politikusokat.
Tőkés felhívja a figyelmet a korrupcióra, mint a kelet- és közép-európai posztkommunista társadalmak rákfenéjére. „A kommunista diktatúra bukása után két évtizeddel Magyarországon is valóságos új rendszerváltozásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar társadalmat átszövő korrupciós esetek felgöngyölítése végre elkezdődjön” – állapítja meg az EMNT elnöke. Szerinte az Orbán Viktor vezette magyar kormány jó példát mutat, amikor önálló elszámoltatási kormánybiztossal folytat intézményes harcot a korrupció ellen.
Tőkés emlékeztet a romániai Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben megválasztott Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester folyamatban lévő korrupciós ügyére. Felveti ugyanakkor a kérdést: mi lehet a magyarázata annak, hogy a román médiával ellentétben a romániai magyar nyelvű sajtó túlnyomó része oly „kíméletes gyengédséggel” kezeli a korrupciógyanús RMDSZ-es politikusokat. „Minő anyagi erők és biztonságtudat munkál abban az RMDSZ-pártban, mely az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött teljesen egymaga diszponál”, kizárólagos monopóliumot élvez a román adólejek és a magyar adóforintok százmilliói fölött? – teszi fel a kérdést Tőkés, megismételve azt a korábban is hangoztatott felhívását, miszerint az RMDSZ haladéktalanul adjon számot a romániai magyar közösségnek az általa kezelt és felhasznált, elköltött és elosztott román és magyar költségvetési pénzekről.
„Az anyaországi támogatási politika illetékeseit ezúton is felkérjük, hogy az eleddig a Medgyessy–Gyurcsány-kormányzat kedvezményezettjei sorába tartozott, zsákmányszerző RMDSZ-es körök iránt a kellő kritikát tanúsítsák, és az illő megszorításokat alkalmazzák” – olvasható a nyilatkozatban.
Tőkés szorgalmazza azt is, hogy a magyar kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására, illetve a határ túloldalán elkövetett pénzügyi visszaéléseknek járna utána.
„Ne hagyjuk, hogy az RMDSZ pénzosztó szerepköréből kovácsoljon politikai tőkét” – hívta fel a figyelmet Tőkés László, példaként hozva fel, hogy a magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának „eddigi monopóliumát” szerinte az RMDSZ, alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használta fel. MTI

Virág György naplója
Szokatlan naplót jelentetett meg nemrég a csíkszeredai Pro-Print Kiadó. Szerzője Virág György, a Maros Megyei Tanács volt elnöke, aki majd' tizenhat évig, 1989-től 2004-ig jegyezte mindennapjait, azok politikai, illetve magánéleti történéseit, értékes kordokumentumot hagyván ezzel az utókorra. A hatszáz oldalas kötetet csütörtök délután, a Bernády Ház egybenyitott földszinti termeit zsúfolásig töltő közönség előtt mutatták be Marosvásárhelyen.
A házigazda, Nagy Miklós Kund felhívására –"Kóstoljunk bele ebbe a könyvbe!" – Kilyén László színművész olvasott fel a kötetből, majd a vendéglátó szólt: – Szavak, rövid mondatok hangzottak el, amilyen egy napló maga. Ami ezelőtt huszonegy évvel történt, az történelemnek is tekinthető, de a mára is gondolhatunk. Aki naplót vezet, céltudatos és kitartó ember, erre nagyon kevesen vagyunk képesek. A lerövidített, kötetformában kiadott napló így is több, mint hatszáz oldalas kiadvánnyá vált – hallottuk, majd a szerkesztő, Bárdi Nándor történész folytatta: – Keretet kell adni az olvasónak. Jelenkor-történelemmel azért érdemes foglalkozni, mert arról mindenkinek véleménye van, még él az emlékezetben. Még nehezebb, ha a forrásunk visszaszólhat. A naplóíró jelen van és tud reagálni. Ez a napló tükre szerzője munkájának, tevékenységének. Szerepel benne az a hihetetlen mennyiségű utazás, ami nekem, magyarországinak döbbenetes élményt jelentett. Virág György minden napot megpróbál magából kiírni. Miért kellett a szöveget kiadni? A szerző március 26-án lesz (volt – a szerk.) 67 éves, ő ezzel a kötettel elszámol a saját közössége előtt. Hány olyan erdélyi politikussal találkozunk, aki ezt teszi, hatszáz oldalon keresztül? Tudtommal ő az egyetlen romániai magyar politikus, aki naplót vezetett tevékenységéről. A kötet tartalma három nagy csoportra osztható: hogyan alakul át Marosvásárhely társadalma, hogyan alakul az RMDSZ, és végül hogyan alakul egy mérnökember politikai-közéleti szocializációja? Az író olyan nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai felnőttkorukban váltak a saját városukban kisebbségivé. A vásárhelyiség akkor egyet jelentett a magyarsággal. '90 márciusa a magyar középosztály sorsát megpecsételte, tagjait új stratégia kialakítására kényszerítette. Virág György anyagával négy fiatal, megkérdezett politológus nem tudott mit kezdeni... Pedig az ő generációja az, amely a párttá fejlődést a helyi társadalom szintjén lehetővé tette. A vásárhelyi, értékmérő világban nagyon testes, másfajta mentalitást is látunk, ennek kapjuk egy hihetetlenül tagolt képét. A kötet töréspontjai között ott látjuk '89 decemberét, '90 márciusát (mint a jövőkép megkérdőjelezését). A későbbi, etnikai elosztás a naplóban végig jelen van. 2004. december 5-e is ilyen töréspont, mélyen érintette a szerző nemzettudatát. Ezzel a másik fajta jövőkép is kilyukadt. Megmaradt ugyanakkor a család, megmaradtak a barátok. Virág György nagyon tagolt románságképpel rendelkezik. Ezt megérteni kell inkább, mint értékelni. A csomópontok sokasága, a menni vagy maradni kérdésköre, a saját pozíciója a hatalommal szemben, az RMDSZ-en belüli belső konfliktusokból való kihátrálás, a románsághoz való viszony egyaránt helyet kap a kötetben. Nem az ellentéteket hangsúlyozza, hanem a különbségeket. Mindezt tetézik a kicsi és érdekes történetek (például a Bolyai líceum visszaszolgáltatása). Ismeretei tanulsággal szolgálnak, a kulcskérdés: egy közösség akkor nem veszíti el lényeglátó képességét, ha rendben van az önismerete.
A kötet méltatója, dr. Szili Katalin, a magyar Országgyűlés független képviselője hozzátette: – Úgy érzem, mindig hazajövök Vásárhelyre: sok barátom van itt, közöttük Virág György is. 555 kilométeren keresztül azon gondolkodtam, hogy méltó vagyok-e arra, hogy erről a könyvről szóljak. Személyes történetünk akkor kezdődött, amikor ezt a naplót ő befejezte, 2004 júniusában. Ez mindannyiunk 16 esztendeje. Nagyon felemelő volt számomra, hogy a Magyar Köztársaság legmagasabb kitüntetését házelnökként nyújthattam át neki, vagy az az alkalom, amikor letette a magyar állampolgársági esküt. Írt erről a szellemi közösségről, pezsgésről, ami Marosvásárhelyt jellemezte. Számomra Virág György az erkölcsi tisztaság, a mérték. A tiszta mondatai, megfontolt gondolatai. Levélváltásainkból talán az utóbbi hét esztendőt is feleleveníthetjük. Túl vagyunk december ötödikén, talán azt is megérjük, hogy a nemzeten belül nem a megosztók lesznek többen. Én is ezen dolgozom. A szerző tartásossága példa. Közös jelen és közös jövő – számomra ezt jelenti Virág György naplója. Kívánok neki vasakaratot, ezüst hajat, aranylakodalmat.
Az est végén a szerző szólalt fel közönsége előtt. – Mi indított el a naplóírás útján? 1989. december elseje. Eleinte neveket sem mertem írni, később lazult bennem a félelem. Bárdi Nándorral is akkor találkoztam először, egyetemistaként hozta-vitte azokat a leveleinket, amelyeket nem szándékoztunk a Securitate kezére juttatni. '89-ben már egyre bátrabban írtam a naplót egy nagy füzetbe, többször éjszaka avagy hajnalban. Volt, amikor összefoglalót írtam, egyébként napról napra vezettem. Fegyelem, ambíció kellett hozzá. A 2000-es évet például emlékezetből írtam meg, a kötetben a személyes, családi jellegű dolgokat is benne hagytam. A könyv nem emlékirat, mert az események ideje alatt íródott, az eredeti naplót lefényképeztük és a levéltárban helyeztük el. Megírását erkölcsi kötelességemnek éreztem, mert tudtam, hogy a pályám olyan esély volt, amely nagyon keveseknek adatik meg – zárta az estet a szerző, majd a hagyományos dedikálás következett.
Nagy Botond
Virág György: Napló /Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2011/ Népújság (Marosvásárhely)

Több jut műemlékekre
Az elmúlt években hátrányosan megkülönböztették Háromszéket, Székelyföldet, jóval kevesebb pénz jutott műemlék-helyreállításra, mint az ország más régióiban, ezt próbálja most pótolni a művelődési tárca – mondta el sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor miniszter. Beszámolójából kiderült, idén az eddigieknél háromszor több pénzt kap a megye műemlékek felújítására.
A tárcavezető elmondta, 2007-ben négy, 2008-ban három, 2009-ben pedig két műemlék épület szerepelt a kulturális tárca felújítási programjában, többnyire 800 000–900 000 lejt utaltak ki Háromszéknek. A helyzet kiegyensúlyozása már tavaly megkezdődött, Kovászna megyéből 18 műemlék került fel a minisztérium listájára, ezek közül 11 magyar érdekeltségű, és összesen hárommillió lejt utaltak ki. Idén a minisztérium pénzéből finanszírozzák a gidófalvi, feldobolyi, kálnoki, zabolai református templom, az illyefalvi református erődtemplom, a sepsiszentkirályi és a kökösi unitárius templom, a zágoni Mikes–Szentkereszty-udvarház felújítását.
Sepsiszentgyörgyről a székek egykori székháza, ma a Bod Péter Megyei Könyvtár került fel a listára, és az egykori Hungária Szálló, a mai Megyei Postahivatal épülete, de renoválják a nagyajtai községházát, a csernátoni Ika-várat, az imecsfalvi Cserey-udvarházat, a lemhényi Szent Mihály római katolikus templom épületegyüttesét, a vargyasi Szent Arkangyalok fatemplomot, a kézdivásárhelyi egykori katonaneveldét és az uzoni egykori Pünkösti-udvarházat, a mai könyvtárat. Kelemen Hunor ugyanakkor közölte: a kulturális tárca műemlék-helyreállítási különalapjából több mint 1,215 millió lejjel finanszírozzák az egykori sepsiszentgyörgyi Bazár, a mai Gyárfás Jenő Megyei Képtár épületének felújítását. Itt elsősorban a nyílászárókat cserélik ki, korszerűsítik a fűtésrendszert, és megvásárolják azokat a biztonsági, fény- és hangtechnikai felszereléseket, amelyek magas színvonalú kiállítótér kialakításához szükségesek, hogy a képtár bekapcsolódhassék a nemzetközi kulturális körforgásba.
Kelemen Hunor azt is elmondta, Sepsiszentgyörgy polgármestere kéréssel fordult minisztériumához, hogy támogassa a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Bukaresti Nemzeti Színház Szent György-napi vendégszereplését. Felvették a kapcsolatot a két intézménnyel, várják válaszukat, hogy milyen előadást tudnának elhozni, de a kérés támogatható – fejtette ki Kelemen Hunor.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés elszámoltatná az RMDSZ-t
A korrupcióval szembeni magatartás tekintetében Romániának az Európai Parlamentről (EP) kellene példát vennie – mondta tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László, és egyben felszólította az RMDSZ-t, adjon számot az általa kezelt román és magyar költségvetési pénzekről.
A sajtótájékoztatón elhangzottakat az Európai Parlament alelnöki és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét betöltő Tőkés László nyilatkozatban fogalmazta meg. A dokumentumban egyebek között utal arra, hogy a korrupcióval szembeni magatartás tekintetében Romániának az Európai Parlamentről kellene példát vennie, amely szerinte kérlelhetetlenül kiveti soraiból a korrupt politikusokat. Tőkés felhívja a figyelmet a korrupcióra, mint a kelet- és közép-európai posztkommunista társadalmak rákfenéjére. "A kommunista diktatúra bukása után két évtizeddel Magyarországon is valóságos új rendszerváltozásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar társadalmat átszövő korrupciós esetek felgöngyölítése végre elkezdődjék" – állapítja meg. Tőkés emlékeztet az MPP színeiben megválasztott Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester folyamatban levő korrupciós ügyére. "A csontja velejéig korrupt román politikai élettel sokszorosan összefonódott RMDSZ szinte érintetlen korrupciómentességével szemben, íme, ez esetben is a kicsiny Magyar Polgári Párt egyik helyi politikusa keveredett ilyetén ügybe. Joggal feltételezhetjük, hogy Rácz Károly aligha az egyetlen és a legkorruptabb romániai magyar politikai közszereplő... Mi lehet a magyarázata annak, hogy minden, alapos gyanúra okot adó hír és társadalmi szóbeszéd ellenére az eltelt húsz év idején jóformán egyetlen magyar korrupciós ügy sem pattant ki Romániában?" – teszi fel a kérdést Tőkés. "Minő anyagi erők és biztonságtudat munkál abban az RMDSZ-ben, mely az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött teljesen egymaga diszponál, kizárólagos monopóliumot élvez a román adólejek és a magyar adóforintok százmilliói fölött?" – folytatja, megismételve azt a korábban is hangoztatott felhívását, miszerint az RMDSZ haladéktalanul adjon számot a romániai magyar közösségnek az általa kezelt és felhasznált, elköltött és elosztott román és magyar költségvetési pénzekről. A magyarországi támogatási politika illetékeseit arra kéri, hogy "az eleddig a Medgyessy–Gyurcsány-kormányzat kedvezményezettjei sorába tartozott, zsákmányszerző RMDSZ-es körök iránt a kellő kritikát tanúsítsák, és az illő megszorításokat alkalmazzák". "Ne hagyjuk, hogy az RMDSZ pénzosztó szerepköréből kovácsoljon politikai tőkét" – hívta fel a figyelmet az Európai Parlament alelnöke, példaként hozva fel, hogy a magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának "eddigi monopóliumát" szerinte az RMDSZ, alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használta fel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bővít az EMI
A hét végén Sepsiszentgyörgyön tartotta éves tisztújító küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI). A szervezet korábbi vezetőségét – Soós Sándor elnök, Lovassy Cseh Tamás alelnök, Szakács Júlia titkár – megerősítették tisztségében, a szóványszakcsoport mellett megalakították a népesedési, valamint a nemzetpolitikai szakcsoportot is.
Az idei EMI-táborra augusztus 10–14. között Gyergyószentmiklóson kerül sor, erről további tudnivalók a www.emitabor.hu/erdely honlapon találhatók. (vop) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Identitásunk a kollektív jogok elismerésétől függ – Elégedett a magyar külügyminiszter a magyar-román kapcsolatokkal
Kedvenc témájáról, Közép-Európa jelenéről és jövőjéről tartott előadást Martonyi János, Magyarország külügyminiszere tegnap, Kolozsváron a Központi EgyetEMI Könyvtárban. Ezt megelőzően ellátogatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karára és a Babeş–Bolyai Tudományegyetemre. Előadásában Martonyi János kifejtette: Közép-Európa országait a közös érdekek hozzák közel egymáshoz. Úgy vélte: egy közösség identitásának megőrzéséhez el kell ismerni az őt megillető kollektív jogokat is. Az előadásban szó esett még Magyarország EU-elnökségi célkitűzéseiről, az EU-bővítés folytatásáról. A konferencia utáni sajtótájékoztatón Martonyi hangot adott azon meggyőződésének, hogy a magyar–román kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók, mint most. A miniszter végül Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és mások kíséretében Sorin Apostu polgármesterrel tárgyalt.
Martonyi János előadása kezdetén egy régebbi írásából idézett, amelynek lényege az volt: a közép-európaiság lelkiállapot, érzés, hangulat. Ez utóbbi mögött ott van az állandó jelen a gazdasági és politikai realitásaival. – Különleges élmény, hogy kolozsvári születésűként itt beszélhetek a kedvenc témámról: Közép-Európa jelenéről és jövőjéről. A valóság nem függ a politikai nyilatkozatoktól, a minket körülvevő realitás az államhatalomtól függetlenül létezik, és folyamatosan változik. Nyolc évvel ezelőtt vetettem papírra ezeket a sorokat. Azóta Magyarország és Románia belépett az EU-tagállamok sorába, ami pedig alapvető átalakulást hozott – kezdte Martonyi. – Közép-Európában szükség van az európai integrációra, mert ez biztosítja a lehetőséget a felemelkedésre. Az európai integrációs folyamatok az összmagyarság előnyére és hasznára válhatnak, ha élünk az adott lehetőségekkel – tette hozzá a külügyminiszter.
Közös érdekeink összekötnek
A tárcavezető úgy vélte: miután évtizedek óta a Közép-Európában élő népek egymás között versengtek azért, hogy melyik nép, milyen nyugati nagyhatalommal építsen ki jó kapcsolatokat, most kezdünk rájönni, közös érdekeink erősebbek, mint azok, amelyek nyugat-európai nagyhatalmakhoz fűznek. – Érdekeink a legtöbb területen azonosak, vagy legalábbis közel állnak egymáshoz. Az unió kohéziós politikája a tagállamok közti gazdasági különbségek tompítását célozza, és ennek a kedvezményezettjei az új tagállamok. Másrészt pedig Magyarország és Románia esetében egyértelmű az, hogy a közös agrárpolitika nélkül nincs integráció! Közelítik a magyar és a román diplomáciát az energiapolitika terén észlelt közös szempontok, érdekek – hangsúlyozta a külügyminiszter.
Martonyi beszédében kitért arra is, hogy nem létezik sokszínűség identitás nélkül. – Nyelvi, kulturális és nemzeti identitásunk megőrzése céljából el kell ismerni a közösségi, azaz a kollektív jogokat még akkor is, ha ezeket több nyugat-európai ország nem akarja elfogadni. A központosított államapparátus helyett decentralizált közigazgatásra van szükség, amely elismeri egy-egy közösség döntéshozatali jogát saját ügyeiben, tehát nagyobb önállóságot biztosít.
Az EU-elnökséget jelenleg betöltő Magyarország elsődleges célkitűzése az erős Európa megteremtése. – Ha 2011. június végén Európa erősebb lesz, akkor ebben Magyarországnak is része van – nyilatkozta.
S hogy milyennek látja Martonyi Európát? Elsősorban befogadónak mind a 10–12 milliós európai roma közösséggel szemben, mind a jövőbeli EU-bővítések tekintetében. – Európa jövője ott van, ahol a kreativitást, az alkotókészséget útnak indítják. Közép-európai politikánk, Európa-politikánk és nemzetstratégiánk összhangban állnak egymással. A magyar–román kapcsolatok soha nem voltak még ilyen jók! – figyelmeztetett Martonyi, majd a következőképpen zárta beszédét: „azért vagyok itt, mert minden magyar felelős minden magyarért”.
Folytatódik a csatlakozási folyamat
Az előadás után Martonyi válaszolt a jelenlévők kérdéseire. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogyan lehet visszaszorítani a sovinizmust? A külügyminiszter úgy vélekedett: a sovinizmus minden országban jelen van bizonyos mértékben. – Az agresszív nacionalizmus kockázatot jelent, de az európai fiatalok kezdik felismerni, hogy a sovinizmusnál erősebbek azok a közös érdekek, amelyek összekötnek két népet – tette hozzá. A Duna-stratégiáról a miniszter kifejtette: ez olyan szimbólum, amely kifejezi a közép-európaiságot és a népek, népcsoportok befogadását.
Megtudtuk: EU-elnökként Magyarország arra törekszik, hogy Horvátország EU-csatlakozását június végéig lezárják, Törökország integrációja sokkal későbbre várható. Moldova Köztársaság csatlakozásáról pedig bizakodóan annyit nyilatkozott, hogy „végigjárja az utat, amely elvezet az EU-tagsághoz, ám időpontról még nem beszélhetnek”. – Nem mindegy, hogyan hozzuk ki Kelet-Európát a perifériából – tette hozzá Martonyi.
A Sapientia EMTE-n tett Martonyi-látogatás után Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke a sajtónak azt nyilatkozta: – Elmondtuk, milyen fejlesztéseket eszközöltünk az egyetemen az elmúlt tíz év alatt, a miniszter pedig biztosított arról, hogy Magyarország töretlenül támogatja egyetemünket – mondta Kató. Dávid László, a Sapientia rektora úgy fogalmazott: Martonyi a Kárpát-medence meghatározó egyetemének nevezte a felsőoktatási intézményt.
Biztató üzenetű látogatás
A BBTE rektorhelyettese, Magyari Tivadar bemutatta a vendégnek az egyetem magyar tagozatát, kiemelve annak az utóbbi években elért eredményeit, de bírálva a romániai felsőoktatási rendszert, melynek negatívumai sokszorosan sújtják a kisebbségi felsőoktatást. A BBTE magyar tagozatának vezetője rámutatott: az egyetem magyar tagozata szinte az összes magyarországi egyetemmel napi kapcsolatban van, az intézetben évente mintegy százötven-kétszáz magyarországi vendégprofesszor is tanít. Az egyetem diákjai közül többen féléves képzési időt töltenek el magyarországi egyetemeken. – A külügyminiszter látogatása is bíztató üzenet, hogy az új magyar kormány kiemelten figyel a határon túli magyar felsőoktatásra is, ezen belül a Babeş–Bolyai magyar tagozatára. Megtisztelő, hogy a kolozsvári születésű Martonyi professzor, aki ahhoz a szegedi tudományegyetemhez kötődik – volt eminens diákként és jogászprofesszorként – amely a kolozsvári egyetem első számú partnere jelenleg, elfogadta a Sapientia Egyetemmel közös meghívásunkat – tudtuk meg a rektorhelyettes közleményéből. Szabadság (Kolozsvár)

Martonyi: Töretlenül támogatjuk a Sapientiát
Néhány perccel ezelőtt ért véget a Martonyi János magyar külügyminiszter és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közti találkozó, amelyen többek között Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dávid Lászó rektor, Tonk Márton, a Természettudományi és Művészeti kar dékánja, illetve Szilágyi Pál volt rektor vett részt.
A találkozót követően Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke elmondta: tájékoztatta a magas rangú anyaországi vendéget arról, hogy az elmúlt 10 évben milyen fejlesztéseket eszközöltek az egyetemen. – A miniszter úr biztosított arról, hogy Magyarország töretlenül támogatja a Sapientiát, mert szerinte is fontos, hogy egy ilyen jelentős egyetemen magyar nyelven tanulhat az ifjúság.
Ugyanakkor Dávid László rektor tolmácsolta a miniszter által mondottakat: Martonyi szerint a Sapientia a Kárpát-medence egyik meghatározó felsőfokú oktatási intézménye. Szabadság (Kolozsvár)

„Gyanús” régészeti feltárások Erdőfeleken
Huszonkét XIII. századi sírt tártak fel a régészek az erdőfeleki ortodox templomban. Alexandru Simion, a Román Tudományos Akadémia kutatójának elmondása szerint négy sírban valószínűleg egyházi főméltóságok nyugszanak – írja a Mediafax hírügynökség.
A március 14-én kezdődött ásatáson az Erdélyi Történeti Múzeum régészei, egyetemi hallgatók, valamint a Román Tudományos Akadémia és a Hieronymus Kulturális Egyesület szakemberei vettek részt. Alexandru Simion elmondta: az említett négy sírt téglasor fedte, illetve ezek fejéhez egy-egy téglát helyeztek, a szerzetesek és főpapok esetében használatos temetkezési rítusnak megfelelően. A sírokban felfedezett maradványokat a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és az Akadémia közös projektje keretében Kolozsváron vizsgálják majd: a várakozások szerint a DNS-minták hasznos információkkal szolgálhatnak az elhunytak életkoráról, magasságáról, súlyáról, betegségeiről, amelyek a környék korabeli lakosságának hasonló jellemzőire utalhatnak – olvasható a híranyagban. Simion úgy vélte, a sírok egy korábbi templom létével is összefüggésbe hozhatók, így az ásatások – amelyeket a nyáron folytatni akarnak – azt bizonyíthatják, hogy már 1300 előtt éltek románok e területen.
Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Archeológiai és Művészettörténeti Intézet középkorra és kora-újkorra szakosodott régész szakembere a lelettel kapcsolatban lapunknak elmondta: az intézetet nem vonták be a kutatásba, annak ellenére, hogy ő maga is végzett már korábban ásatást az említett templomnál. A régész szerint semmiképpen nem helytálló az erdőfeleki templommal kapcsolatos azon feltételezés, miszerint azt Ştefan cel Mare alapította volna. Adrian Andrei Rusu kiemelte: a magyar királyság területén való templomalapításnak egyértelműen maradt volna bizonyítéka a forrásokban, de mindössze egy bojár nevéhez kötődő könyvadományról tudni. Mint elmondta, a jelenlegi, XV. századi templom helyén valószínűleg egy XIV. századi fatemplom állhatott, amely a maga során egy Nagy Lajos által adományozott privilégiummal függ össze, aki erdőn átvezető utak védelmét bízta a helybeliekre. A régész továbbá felvetette a kérdést: milyen eredményre vezethet a tervezett DNS-vizsgálat, ha a mintákat nincs mivel összehasonlítaniuk? Szabadság (Kolozsvár)

Nagyenyed – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről
Szécsi Antal könyvét mutatták be az Áprily-esten
Szécsi Antal, a vargyasi iskola nyugalmazott igazgatója 2008 áprilisában ugyancsak a Magyar Közösségi Házban mutatta be dr. Borbáth Károlyról írott első könyvét („…Maga-felejtő sorsunk halk tudója…” Székelyudvarhely, 2008.). Borbáth kilenc éven át (1968-1977) munkálkodott a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosaként: nemcsak páratlan emlékező tehetségével, rendkívüli tudásával, a történelmi igazsághoz való feltétlen és következetes ragaszkodásával, hanem emberi, könyvtárosi nyitottságával, segítőkészségével is kitűnt. Egy dologban tudták megakadályozni: nem tudta kiírni magából azt a rendkívüli tudásanyagot, amellyel rendelkezett. Nem olyan idők vannak – mondta.
Itt Nagyenyeden Sütő András szavaival a besúgókat „szolgálatos füleknek” neveztük. Akkoriban nagyrészt sejtettük kilétüket. Voltak köztük tanárok, diákok, egyszerű enyedi polgárok. Akik még élnek, most is itt vannak. Áldozatok, tudatlanok vagy csak gyenge gerincű emberek? A 70-es években valahol keményen, „erős kötéllel” ragadták meg őket, ők pedig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy elszakítsák bilincseiket. Jelen találkozón is kiderült, hogy egyik fő célpontjuk éppen a tudós-könyvtáros volt. A 90-es években alkalma nyílt egyikükkel beszélgetni az utcán: félelmeiről számolt be, és intett, vigyázzunk, mit teszünk. Éppen akkor alapítottuk érdekvédelmi szervezetünket. Most a márciusi Áprily-plakát megjelenése után véletlenül csaknem ugyanott találkoztunk. Riadt szemek! Megint fél: „meglátja, bosszút állnak” – mondja. Több mint két évtizeddel szabadulásunk után vajon ők is szabadok? Vagy továbbra is rabok, mert még nem számoltak el saját lelkiismeretükkel?
Sikerült hozzáférni az anyagokhoz
A rendezvényen Józsa Miklós házigazda minőségében üdvözölte a vendéget. Szécsi Antal következetes, türelmes, szerény és kitartó ember. Ilyen szempontból olyan, mint könyveinek főhőse. Második könyvéért is végigjárta a tövises utat. Az első elutasítás után nem torpant meg. Mircea Dinescu személyében komoly támogatója akadt. Az újabb próbálkozásra 3–4 hónap múlva érkezett meg a pozitív válasz: megtalálták a dossziét, és rendelkezésére bocsátják. Antal István parlamenti képviselő közjegyzői felhatalmazással segített abban, hogy az 502 oldalas anyag másolata eljusson az íróhoz. Előkerült még egy 227 oldalas anyag a lehallgatásokról, amit CD-n kapott meg, és ezt is beépítette új könyvébe. A kötetet jórészt saját költségén adta ki, de végül akadtak támogatók. A kiadó (az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont) abban is segítette, hogy 2011. január 13-án, amikor Borbáth Károly 85 éves lett volna, jeles gesztusként 150 példányt időben és előzetesen kinyomtattak a könyvéből. Vargyason, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron nagy érdeklődésnek örvendett a könyvbemutató. Más vidékekről is érkeztek részvevők.
Szécsi Antal csendesen, minden pátosz nélkül beszélt a könyvről. A dosszié átvételének az volt a feltétele, hogy személyek elleni támadásra nem használhatja fel, ez egyébként sem állt szándékában, hiszen, mint mondta, nagyon vitatható, hogy ki milyen következmények miatt válik besúgóvá. Érdekes módon az iratok nem tartalmaznak jelentéseket a kolozsvári éveiről, ahol egyetemi katedrája volt, de az első figyelmeztető átirat 1969-ben Nagyenyedre éppen onnan érkezik. Itt, a kisvárosban aztán bőségesen foglalkoztak a nagy tudású könyvtárossal: 25 fedőneves informátort szerveztek be, továbbá hármat Kolozsvárról, hatot Torockószentgyörgyről, kettőt Aradról és egyet Tordáról. Ők azon dolgoztak, hogy mindent megtudjanak róla. Ehhez hozzájárult még az is, hogy lehallgató készüléket helyeztek el a könyvtárban, lehallgatták telefonbeszélgetéseit, elfogták leveleit. A kollaboránsok, akiknek fedőneveit közli a szerző, sokszor semleges vagy éppen pozitív módon írtak Borbáth Károlyról. Egyik informátor idézi a szavait: „A történelem egy tudomány, de lehet így is, úgy is írni. Biztos forrásokra van szükség és dokumentumokra, sok kutatásra…. A polémiának nincs helye az objektív kutatásban. A dokumentumoknak van szavuk.” A könyv olvasása közben kiderülnek álmai, véleményei, kapcsolatai és állítólagos bűnei. A jelentésekben sok érdekes beszélgetés és látogatás szerepel. Igazából nem támasztják alá a hármas vádat, amelyet megfogalmaztak ellene: nacionalista, soviniszta, irredenta, és nem tartja be a könyvtári szabályzatot. A Szekuritáté egyik tisztje írásban is elismeri, hogy a vádak nem dokumentáltak („nu este documentat”).
Humoros epizódok
A humor sem hiányzott az előadásból. Kutatóként dolgozott Kolozsvárott, s egy alkalommal hazatérőben sajátos történelmi elméletéről elhíresült kollégája, aki fiatal korában a magyar fővárosban tanult, így fogadta: „na, Karcsikám nekem mit hoztál Budapestről?” A válasz nem késett: egy újságot, amely azt írja, hogy D. Szilárd március 15-én Budapesten elszavalta a Talpra, magyar!-t. Szécsi Antal egy kis büszkeséggel említi, hogy igazgatósága idején védőpajzs alatt volt Borbáth Károly, és jelentések sem érkeztek ellene.
Az előadás végén Nagy Miklós Kund hangfelvételét hallhattuk, amelyen Borbáth Károly többek között Apáczai Csere Jánosról is beszél, majd filmvetítés következett. Spontán beszélgetés alakult ki a nagyrészt idős közönség sorai között. A beszélgetésben részvett dr. Csávossy György, valamint Józsa Miklós és Simon János, a kollégium volt igazgatói, akik személyesen is ismerték Borbáthot. Kiderült, hogy csak cetlikre, vonatjegyekre jegyzetelt, aztán másnap reggel az adatokat memorizálta, a „papírkákat” pedig eldobta. Élmény volt vele dolgozni, az volt a bűne, hogy jó magyar ember volt és kitűnő történész – mondták el róla kortársai. Szóba került rejtélyes halála is, amelynek hivatalos verziója, hogy szénmonoxid mérgezésben hunyt el, de többen azt állítják: nem lehet kizárni, hogy ehhez hozzájárultak.
Szécsi Antal könyve most először nyújtott betekintést a 70-es évek nagyenyedi besúgói tevékenységébe. Borbáth Károly ennek és az akkori politikának volt az áldozata. A pozitív vélemény, amely emberi magatartásáról, tudásáról, munkásságáról maradt fenn, azt bizonyítja, ami az Áprily-est egyik pillanatában elhangzott: a közösség elismerése sohasem marad el.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

Ezer kilométer vasútat számolnak fel
Ezer kilométer vasutat készül felszámolni a közlekedési minisztérium – jelentette be tegnap Anca Boagiu tárcavezető. Mint részletezte, ezeken a szakaszokon már egyetlen vonat sem közlekedik, fenntartásukra pedig nincs anyagi fedezet. Boagiu ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a jelenleg 20 ezer kilométeres vasúti hálózatból is csak 15 ezer marad a Román Vasúttársaság (CFR) felügyeletében, mintegy 4 ezer kilométernyi szárnyvonalra versenytárgyalást írnak ki. Ezeket magáncégek használhatják a jövőben, s nekik kell majd a karbantartási munkálatokat is elvégezniük.
Erre a tárcavezető szerint azért van szükség, mert így csökkenteni tudják a CFR infrastruktúra-fenntartási költségeit. Boagiu ugyanakkor megjegyezte, ezek az intézkedések csak egy részét képezik a minisztériumhoz tartozó állami vállalatok átszervezési terveinek. Közlése szerint egyébként ezek a cégek olyan hatalmas adósságállományt halmoztak fel, hogy összegük eléri a bruttó hazai termék (GDP) 1 százalékát. Az átszervezés akkor indul majd, amikor hivatalosan közlik, hogy milyen vasúti szárnyvonalakat számolnak fel, s melyek lesznek azok, amelyeket versenytárgyalás útján magáncégek használatába adnak, illetve a vonatkozó jogszabályokat a kormány is elfogadja.
Mint arról beszámoltunk, a közlekedésügyi tárca még februárban jelezte, hogy ezer kilométer vasutat készül augusztusig felszámolni, az intézkedést pedig a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás írja elő. „A CFR utasszállító ágazata felveszi az állami támogatást, majd rossz minőségű szolgáltatást nyújt. Ennek véget kell vetni. A vasúti áruszállítás más országokban is szubvenció nélkül működik, ennek Romániában is így kell történnie” – nyilatkozta korábban Jeffrey Franks, az IMF romániai küldöttségének vezetője.
Hasonlóképpen vélekedik egyébként Gyerkó László, a szenátus gazdasági, ipari és szolgáltatási bizottságának tagja. Az RMDSZ-es politikus lapunk kérdésére tegnap úgy nyilatkozott, mindenképpen jó lépés lenne a minisztérium átszervezési tervének gyakorlatba ültetése, szerinte ugyanis időszerű hatékonyabbá tenni a Román Vasúttársaságot. Gyerkó ugyanakkor leszögezte, eljött a változás ideje, hiszen az elmúlt években semmilyen fejlődést, előrelépést nem tapasztalhatott, aki vonattal utazott, a CFR szolgáltatásait vette igénybe. Az átszervezés részleteiről, illetve arról, hogy a felszámolásra vagy haszonbérbe adásra ítélt vasúti szárnyvonalakból mennyi lehet Erdélyben, egyelőre nem tudott részleteket a Hargita megyei politikus.
A közlekedési minisztérium honlapján közzétett adatok szerint egyébként a vasúthálózat jelen pillanatban lefedi az ország teljes területét, a vasúti vonalak sűrűsége pedig 46,1 kilométer ezer négyzetkilométerenként. A hálózat teljes hossza 10 981 kilométer, amelyből 2965 kilométeren (27 százalék) két sínpár fut, 3942 kilométer (33,9 százalék) villamosított. A vasút mentén összesen 1051 állomás vagy megálló, 50 raktár és remíz van, 120 ponton vannak javítóműhelyek, 106 részleg foglalkozik a vonalak karbantartásával. A tárca közlése szerint jelenleg a teljes vasúti hálózat felújítás alatt áll, s a korszerűsítést követően lehetővé válik, hogy a vonatok közlekedési sebessége elérje az óránkénti 160 kilométert. A minisztérium hosszabb távú elképzelései szerint a jövőben a személyvonatok óránként 200 kilométert, míg a tehervonatok 120 kilométert tesznek majd meg.
Bálint Eszter, Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Martonyi egyetemi vezetőkkel találkozott Kolozsváron, tárgyalt az RMDSZ elnökével is
A közösségek önrendelkezéshez, a nyelvi és kulturális identitáshoz való jogának elismerése szükséges ahhoz, hogy a közép-európai neurózisokat eloszlassuk, a létező feszültségeket felszámoljuk – hangsúlyozta tegnap Kolozsváron Martonyi János magyar külügyminiszter.
Az egyetemi könyvtár dísztermében Közép-Európa jelene és jövője című előadása keretében a budapesti politikus úgy fogalmazott, a térség nyelvi és vallási sokszínűsége a kreativitás, de az állandó feszültség forrása is volt egyben. „Közép-Európa tulajdonképpen Európa, csak magasabb fordulatszámmal. Évtizedeken keresztül a közép-európai nemzetek a versenyt úgy képzelték el, hogy ki tudja a lehető legjobb, legerősebb nyugat-európai szövetségest megnyerni magának” – jelentette ki Martonyi.
A magyar külügyi tárca vezetője ugyanakkor elmondta: a közép-európai államok egyre inkább rájönnek arra, hogy a közös érdekeik fontosabbak, mint az, ami egyik-másik nyugati országhoz kapcsolja őket. A külügyminiszter többek közt az Európai Unió kohéziós politikáját, valamint az uniós agrárpolitikát említette, amelynek megmaradása közös érdek, annak ellenére hogy a gazdaságilag fejlettebb Szlovéniának ez kevésbé lényeges, de Magyarországnak, Romániának, Lengyelországnak és Szlovákiának egyformán fontos. Megismételte: Magyarország továbbra is latba veti uniós elnökségéből fakadó minden erejét Románia és Bulgária schengeni csatlakozása érdekében. A miniszter kolozsvári látogatása során egyházi vezetőkkel áttekintette az egyházaknak a nemzetpolitikában betöltött szerepét.
A főpapok felhívták a figyelmet a demográfiai, a tulajdon-visszaszolgáltatási és az oktatási gondokra. A külügyminiszter biztosította az egyházi vezetőket, hogy a magyar kormány tisztában van az egyházak kiemelkedő nemzetpolitikai jelentőségével, és ennek megfelelően támogatja tevékenységüket. Ezután Martonyi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári központjában tett látogatást. Itt kifejtette: az önálló magyar oktatásra szükség van, és ennek értelemszerűen kiemelkedően fontos eleme a magyar kormány által alapított és finanszírozott Sapientia. A magyar diplomácia vezetője találkozott Andrei Margával, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorával, akivel a romániai felsőoktatás általános állapotáról és az egyetemen működő, magyar nyelven magyar diákokat oktató részlegek helyzetéről tájékozódott. Ez utóbbi volt a fő téma azon a külön megbeszélésen is, amelyet a miniszter Magyari Tivadarral, a BBTE magyar rektorhelyettesével folytatott.
Ezen egyebek mellett elhangzott: az úgynevezett magyar oktatási vonal további lehetőségei attól is nagyban függnek, hogy miként alakul az új román oktatási törvénynek a főiskolákra és egyetemekre vonatkozó része. Sorin Apostu kolozsvári polgármester és László Attila, a kincses város RMDSZ-es alpolgármestere a Martonyi Jánossal folytatott megbeszélésen elsősorban a város gazdasági fejlődéséről beszélt. Martonyi János szóba hozta a magyar nyelvű feliratok és általában a kolozsvári magyar jelenlét kérdéseit. A külügyminiszter kolozsvári látogatása munkaebéddel végződött, amelyen Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével találkozott.
A megbeszélésen érintették a magyar–román kapcsolatok és a nemzetpolitika egyéb fontos kérdését. Megállapították: a magyar kisebbség jogainak bővítése érdekében nagyon fontos, hogy a következő romániai népszámláláson minél többen vallják magukat magyarnak, és a magyar választópolgárok minél aktívabban vegyenek részt ahelyhatósági és parlamenti választásokon.
Kiss-Előd Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Szászfalvi az egyházpolitikáról tárgyalt Bukarestben
Az egyház-politikai tapasztalatok kölcsönös átadásáról, a romániai magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatról, a magyarországi román ortodox egyház helyzetéről, valamint a csángómagyarok anyanyelvű pasztorációjának kérdéseiről tárgyalt az elmúlt napokban Bukarestben Szászfalvi László, az egyházi, a nemzetiségi és a civil kapcsolatokért felelős magyar államtitkár.
Szászfalvi László az MTI érdeklődésére pénteken kifejtette, hogy látogatásának kettős célja volt. Az egyik: folytatni kívánta a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által megkezdett párbeszédet Daniel ortodox pátriárkával, felvette a kapcsolatot az egyházi ügyekben illetékes román kollégájával, Adrian Lemenivel. Ez utóbbival véleményt cserélt az állam és az egyház kapcsolatrendszeréről, s mivel most folyik Magyarországon az új egyházi törvény előkészítése, a magyar államtitkár tapasztalatokat is kívánt szerezni ebben a témában. A látogatás másik célja a magyar történelmi egyházak szerepének az erősítése volt a romániai társadalom életében, a magyar nemzeti közösség megőrzésében, mondta Szászfalvi László.
Az államtitkár a találkozókon nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatot felgyorsítsák Romániában. Biztosította ugyanakkor Daniel pátriárkát arról, hogy az előkészítés alatt lévő magyarországi új egyházi törvény – amelyet remélhetőleg még ebben az évben elfogadnak – a történelmi kategóriába fogja sorolni a magyarországi román ortodox egyházat. Az államtitkár Francisco-Javier Lozano apostoli nunciussal és Ioan Robu római katolikus érsekkel folytatott tárgyaláson áttekintette a kisebbségben élő magyar egyházak problémáit, ezen belül a csángómagyarok anyanyelvi pasztorációjának a kérdését is.
Az államtitkár a Boc-kormány magyar tisztségviselőivel főleg az egyházak kulturális, szociális és egészségügyi tevékenységéről folytatott eszmecserét. Szászfalvi utalt a magyar kormány által idén elindítandó egyházi, egyház-politikai programokra, amelyek a legkülönbözőbb területeken próbálják segíteni a romániai magyar történelmi egyházak munkáját. Ezek közé sorolta az oktatási, a nevelési, valamint az ifjúsággal foglalkozó programoknak, illetve egy egyházi szórványprogramnak a támogatását, akárcsak az egyházak szociális és karitatív munkáját szolgáló támogatást. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel az egyházi műemlékek, illetve az egyházi örökség megvédésének, felújításának közös programjáról beszélt az államtitkár. Mint elmondta, e témában a két kormány hamarosan egyeztetni fog. Krónika (Kolozsvár)

WikiLeaks: Verestóy Attila a „helyi kiskirályok” között
Románia legerősebb oligarcháiról és helyi kiskirályairól szól az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének egy 2007-es bizalmas távirata a Hotnews szerint. A WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban többek között Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Verestóy Attila neve szerepel.
A bizalmas minősítésű távirat egy jelentést ismertet, amelynek címe: Pénz és politika. Valójában kié Románia?, Az elemzés rangsorolja az öt legfontosabbnak tartott romániai oligarchát: Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Ioan Niculae és Gigi Becali.
Helyi kiskirályokként mutatja be a dokumentum Verestóy Attilát, Viorel és Ioan Miculát, valamint Iulian Dascălut.
„A romániai rendszerváltásból, az azt követő vállalati privatizációból hatalmas hasznot húzott egy kis csoport, amely kapcsolatban állt a kommunista rendszer bukása után hatalomra került rezsimmel és/vagy a mindenhol jelen levő Szekuritátéval. E személyek egy része a szekuritátés karrierje során szerzett információkat és kapcsolatokat használta vagyonszerzésre, míg mások egykori szekustisztek szolgálataira támaszkodtak” – írja a távirat bevezetőjében Mark Taplin, aki 2007-ben a bukaresti amerikai nagykövetség helyettes vezetője volt.
„Miközben 1989 után több tucat helyi kiskirály jelent meg, nagyon befolyásos személyek kis csoportjának továbbra is jelentős hatása volt a romániai politikára. E személyek egyike sem kapcsolódik kizárólag egyetlen párthoz, akkor sem, ha ők maguk párttagok. Többen kapcsolatban állnak az egykori Szekuritátéval vagy titkosszolgálati emberekkel, és a tulajdonukban levő médiatrösztökön keresztül érvényesítik személyes érdekeiket” – folytatja Mark Taplin.
Taplin megjegyzi: a jelentést az amerikai Indiana Egyetem végzős hallgatója, Jeremy Stewart készítette, aki nyári gyakorlatát az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén végezte.
A dokumentum a Rompetrol Group főrészvényeseként és elnökeként, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik prominens képviselőjeként beszél Dinu Patriciuról. Patriciu ellenőrzése alatt tartja a PNL felső vezetését, közel áll Tăriceanu miniszterelnökhöz és több szálon képes befolyásolni a kormányzatot. Patriciu egyike volt azoknak a politikusoknak, akik 2003-ban az összeférhetetlenség törvénye alapján az üzleti szférát választotta a parlamenti mandátum helyett. Több PNL-politikus Patriciu anyagi támogatásának köszönheti karrierjét. A 2004-es parlamenti választások idején Patriciu a PNL egyik fő anyagi támogatója, hivatalosan 23 ezer dollárt, valójában azonban sokkal több pénzt juttatott a pártnak, áll a jelentésben. Emellett a Szociáldemokrata Pártot (PSD) is legalább 60 ezer dollárral támogatta a kampányban, mivel szorgalmazta a liberálisok és a szociáldemokraták szövetségének létrehozását. Azt is megemlíti a jelentés, hogy Patriciut 2005-ben letartóztatták a Petromidia kőolajfinomító privatizációja ügyében.
Dan Voiculescu szenátor a Konzervatív Pártot (PC) vezeti, a Grivco cégcsoport többségi tulajdonosa, ellenőrzése alatt áll az Intact Media Group. 2006-ban hivatalosan szekus-kollaboránssá nyilvánították, fedőneve Felix volt, írja a jelentés. 1989 előtti pozíciója azt sugallja, hogy magas rangú szekustisztként dolgozott. Băsescu ellenfele, az államfő tisztségből való felfüggesztésének egyik kezdeményezője. 2007-ben pénzmosással vádolták meg. Voiculescu pártjának legfőbb feladata a jelentés szerint az, hogy saját üzleti érdekeit védelmezze.
Sorin Ovidiu Vântu, noha állítása szerint jobboldali meggyőződésű, nincs közvetlen kapcsolatban egy bizonyos párttal, ehelyett minden alakulatot befolyásolni kíván. Vântu privatizációs jegyekkel üzletelve tett szert vagyonára, az ehhez szükséges információkat szekustisztek hálózata szállította neki. 2000-ben az általa irányított befektetési alap – egy piramisjáték – összeomlott, 400 millió dolláros kárt okozva mintegy 300 ezer embernek. Tanácsadója volt Mircea Geoanănak, de kapcsolatban áll Sebastian Vlădescuval, Varujan Vosganiannal, barátságot ápolt Radu Timofte időközben elhunyt titkosszolgálati vezetővel. Liviu Luca szakszervezeti vezetőn keresztül a romániai szakszervezetekre is befolyása van. Hatalma a tulajdonában levő Realitatea hírtelevíziónak is köszönhető, állítja a jelentés.
Ioan Niculae, az ASIROM biztosítótársaság és az Astra kőolajfinomító tulajdonosa a dokumentum szerint minden nagyobb párttal és minden kormányzattal jó viszonyt ápolt, korábban a PSD egyik fő anyagi támogatójaként tartották számon, 840 ezer dollárt juttatott a szociáldemokratáknak. Kapcsolatban áll magas rangú SRI-tisztekkel is.
Gigi Becali vagyona apja kétes juh-üzleteiből származik, a nevéhez fűződik egy számára hatalmas hasznot hozó, rendkívül vitatott telekcsere a védelmi minisztériummal. Kapcsolatban áll a szociáldemokrata Viorel Hrebenciuc-kal, de Traian Băsescu államfővel is
A helyi kiskirályok között említi az amerikai jelentés Verestóy Attila RMDSZ-szenátort, a szövetség „fő anyagi támogatóját”. Verestóy az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője és a SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság alelnöke. 1989 előtt a vegyészi végzettségű Verestóy egy Elena Ceauşescu által vezetett kutatóintézetben dolgozott. 2007-ben az Atac című lap egy egykori szekustisztet idézett, aki szerint Verestóyt szülővárosában, Székelyudvarhelyen beszervezte a Szekuritáté, noha az átvilágító testület 2006-ban közölte: a politikus nem működött együtt a Szekuritátéval. Vagyona 1990-től a Hargita megyei fűrészáru-iparból és tőzsdei portfóliójából táplálkozik. Megemlíti a jelentés azt is, hogy Verestóy volt a fő tulajdonosa annak a Hungastro társaságnak, amellyel az egészségügyi minisztérium 7 millió dolláros, kórházi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződést ajánlott, miután a közbeszerzési eljárás legfontosabb ajánlattevőjét technikai alapon kizárták. Arról is szól a dokumentum, hogy Verestóy vélhetően részt vett egy „insider trading” típusú spekulációban a tőzsdén, mivel olyan részvényekkel folytatott tranzakciókat, amelyekre egy elfogadás előtt álló törvény vonatkozott. A távirat megjegyzi, hogy a helyi kiskirályok befolyása megváltozott a 2004-es parlamenti választások után, valamint a 2007-es kormányváltást követően.
Verestóy Attila hétfőn újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: semmi újdonság nincs a WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban, amely az akkori sajtócikkekből szemléz. Krónika (Kolozsvár)

Bemutatkozott Burus Siklódi Botond, a pedagógusszövetség új elnöke
„Hagyományokra épülve, a megújulás útját követve, az elődök elkötelezettségével fogja vezetni a szövetséget az új elnökség” – szögezte le tegnapi bemutatkozó sajtótájékoztatóján Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) hétvégén megválasztott elnöke.
Mint arról beszámoltunk, ugyan szombaton megtartották a tisztújító küldöttgyűlést, Burus csak december 10. után veszi át az elnöki tisztséget, az ezzel járó feladatokat az RMPSZ huszadik évfordulós ünnepségéig még Lászlófy Pál látja el, akit egyébként a szövetség örökös tiszteletbeli elnökévé választott meg a szervezet küldöttgyűlése.
Az eseményen ugyanakkor most először régióelnököket, azaz alelnököket is választottak. A partiumi régió alelnöke Halász Ferenc lett, aki Temes megye főtanfelügyelő-helyettese, a Közép-Erdély régióban Virág Erzsébet fogja ellátni az alelnöki teendőket, a Székelyföld, Bukarest, a Csángóföld régiókban pedig a sepsiszentgyörgyi Kiss Imre. Az RMPSZ leköszönő alelnökei – Szőcs Judit és Matekovits Mihály – az RMPSZ tanácsadó testületében fognak szerepet vállalni, ahol a stratégiai és tudományos életre való odafigyelés lesz a fő célkitűzés. A testület vezetését Lászlófy Pál tiszteletbeli elnök látja el.
Módosított alapszabály
Az újonnan megválasztott elnök ugyanakkor beszámolt arról, hogy a huszadik küldöttgyűlésen alapszabály-módosításra is sor került. Főként formai változtatásokat eszközöltek ki, így az aktuális verzióban szerepel most már a preambulum, illetve a zárórendelkezések fejezet is. Módosítás történt abban a fejezetben is, amely a szövetség megszűnéséről szóló rendelkezéseket tartalmazza. Amint kiderült, az eddigi rendelkezés szerint ha megszűnt volna az RMPSZ, vagyona az állami iskolák között oszlott volna szét. A hétvégi küldöttgyűlés azonban úgy döntött, ezt az értéket – a szövetség felszámolása esetén – az iskolák mellett működő szórványkollégiumok kapják meg. Szintén szombaton döntöttek arról, hogy ezentúl a főtitkári funkciót az ügyvezető igazgatói szerep váltja fel, amely pozíció betöltéséről az elnökség dönt. Emellett bevezették az intézmények és testületek fogalmát, lehetőséget adva így a jogi intézmények létrejöttére, amelyek természetesen a jövőben is a szövetség keretein belül működnének mint intézmények.
„Egy oktatáspolitika kell”
„Az új elnökség a megválasztás után fokozatosan szembesül a feladat terhével, a mögötte rejlő hivatással, és maximális felelősséggel, odafigyeléssel, korrektséggel, valamint nyitottsággal szeretnénk folytatni a munkát” – fogalmazott tegnap Burus Siklódi Botond, aki arról is beszélt, hogy az új elnökség szeretné a továbbiakban is fenntartani az egyensúlyt az oktatáspolitikai kérdésekben. „Véleményem szerint romániai magyar oktatáspolitikai ügy egy van, következésképpen romániai magyar oktatáspolitikából is csak egy kell, s ez konszenzus alapján alakulhat ki” – mutatott rá Burus, hozzátéve, az RMPSZ továbbra is a tagság érdekeit szeretné képviselni, sőt szeretnék meggyőzni azokat, akik döntéshelyzetben vannak, arról, ami a szakma hasznára válhat. Az új elnök ugyanakkor kihangsúlyozta, a továbbiakban is számítanak a magyar oktatási minisztérium szakmai és anyagi támogatására.
Lászlófy Pál – aki szintén jelen volt a tegnapi sajtótájékoztatón – arra kért mindenkit, hogy támogassa a „nehezen összehozott, de munkára és sok egyébre képes szövetséget”. „Meggyőződtem róla és bízom benne, hogy jó kezekben hagyom az RMPSZ-t” – összegzett a leköszönő elnök.
Forró Gyöngyvér. Krónika (Kolozsvár)

Dokumentumfilm nagykárolyi gróf Károlyi Lászlóról
Valódi időutazáson vehetnek részt azok, akik megtekintik Bicskei Éva rendező és Móczán Péter producer dokumentumfilmjét. A birtok nem a tiéd...! című alkotás főszereplője az idén 80. életévét betöltő nagykárolyi gróf Károlyi László.
filmet a gróf és felesége jelenlétében a hétvégén Nagykárolyban is bemutatták. A magyarországi Fóton született és a 90-es évek közepén hazaköltözött nemes életútját kíséri végig a közel egyórás alkotás. László gróffal sétálva megtudhatjuk, milyen neveltetést kapott a két világháború közötti Magyarországon, milyen nehezen végezte el a bécsi középiskolát, mert a családja vagyonát államosították, és nemhogy pénzt, de még levelet sem kaphatott az otthoni szeretteitől.
A filmet nézve végiglátogathatjuk az egykori Károlyi-birtokot, valamint a család ősi kaplonyi temetkezési helyét, illetve a nagykárolyi és a fóti kastélyt. A film arról is beszámol, hogy a fóti kastély a Károlyi család történetét bemutató tárlatnak ad helyet. Itt látható többek között az az íróasztal is, amelyen gróf Károlyi Sándor aláírta a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. A dokumentumfilm a magyar történelem olyan korszakairól ad hiteles képet, amely a könyvekből nem, vagy csak részlegesen ismerhető meg. Épp ezért László gróf és hitvese, Károlyi Lászlóné, született Dálnoky Kenyeres Erzsébet előszeretettel fogadnak fóti otthonukban iskolai csoportokat, érdeklődőket, és személyesen vezetik őket végig a tárlaton, amelynek legértékesebb részeit a család által alapított sátoraljaújhelyi kórház pincéjéből sikerült kimenteniük.
Az általuk létrehozott Fóti Károlyiak Alapítvány megpróbálja a család még menthető kulturális örökségét továbbhagyományozni, ezért többek között odafigyelnek az ősi kaplonyi temetkezési kripta és a család nagykárolyi kastélyának sorsára is. Károlyi László felesége, Erzsébet asszony emellett számos jótékonysági és kulturális tevékenységet irányít. A filmben elhangzanak László gróf édesapjának szavai: „Amikor megkérdeztem édesapámat, hogy az a hatalmas birtok egyszer mind az enyém lesz-e, azt felelte nekem: nem a magáé, maga csak adminisztrátora lesz annak.
Ez a nemzetünké, és meg kell őriznünk azt az utókornak” – emlékezik vissza a gróf, aki vallja, az embernek családjáért és népéért kell küzdenie és dolgoznia élete utolsó percéig. A film nagy részét Nagykárolyban, Kaplonyban, Fóton és a Zempléni-hegységben forgatták 2010 nyarán. „Filmünk a Károlyi család gazdag történetén keresztül évszázadok történelmét hozza emberközelbe, és olyan filozófiai kérdésekre is választ kaphatunk, hogy miben állt és áll a nemesi lét, vagy hogy mit is kezdhetett élete során egy nyolcvan felé járó férfiú olyan ősökkel, mint a szatmári békeszerződést aláíró Károlyi Sándor, a tudományos akadémiát alapító Károlyi István vagy az »őszirózsás« Károlyi Mihály” – vallják a filmről az alkotók.
Végh Balázs. Krónika (Kolozsvár)

Fiatal orgonaművész sikeres koncertje Nagyvárad-Szőllősön
Nagyvárad – A nagyvárad-szőllősi római katolikus templomban zajló Tavaszi Orgonafesztivál keretében adott nagysikerű koncertet hétfő este Kozma Zsombor gyergyói születésű fiatal orgonaművész.
A Szentháromság téri plébániatemplom és a Michael Haydn Egyesület szervezésében sorra kerülő koncerten szép számban jelentek meg érdeklődők, még ha nem is telt meg teljesen az istenháza. Az előadott Johann Sebastian Bach, Ludwig Mendelssohn-Bartholdy, valamint Louis Vierne műveket Kristófi János orgonaművész vezette fel néhány szóban. Atemplom karzatáról felcsendülő muzsika emlékezetes zenei élménnyel szolgált a hallgatóság számára. A fiatal előadói képességének elismerését jelezte a koncert végén kitörő, hosszan tartó taps. Kozma Zsombor első koncertje volt Nagyváradon. A huszonegy éves művész a Nagyváradi Állami Egyetemen tanul. erdon.ro

Tőkés: számoljanak el! Kelemen: állunk elébe!
Éles hangon bírálta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az RMDSZ-t egy nappal azután, hogy a következő hetekben esedékes EMNT–RMDSZ-találkozóról tárgyalt Kelemen Hunor szövetségi elnökkel.
Az Európai Parlament alelnöke tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján kijelentette: az RMDSZ erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött „teljesen egymaga diszponál”.
Azt szorgalmazta, hogy a magyar kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására. A magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának „eddigi monopóliumát” szerinte az RMDSZ, alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használta fel.
Kelemen Hunor tegnap elutasította Tőkés vádjait. „Nem használtunk fel anyaországi támogatásokat kampánycélokra, minden egyes forinttal és lejjel el tudunk számolni” – jelentette ki az ÚMSZ-nek a szövetségi elnök. Tájékoztatása szerint a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt.
„A jelenlegi magyarországi kormányzat is tartott már ellenőrzést. Külön kiemelték, hogy a nevelési-oktatási támogatás elosztásakor körültekintően jártunk el” – mondta Kelemen. A politikus szerint Tőkést évek óta egy nagyváradi beruházás bosszantja. „Aki százmillió forintokat kap a magyar államtól demokrácia-központok létrehozására, annak jobb dolga is lehetne, mint nem létező pénzügyeket keresni az RMDSZ-ben” – tette hozzá.
Kelemen Hunor megerősítette: meghívta Tőkés Lászlót a kolozsvári Mátyás-szobor hétvégi hivatalos átadására. „Ezt a történtek ellenére sem bántam meg. A kolozsvári eseménynek nem a kirekesztésről kell szólnia” – jelentette ki. Hozzátette, vasárnap egy majdani EMNT–RMDSZ-találkozóról is egyeztetett Tőkés Lászlóval. A találkozó időpontja nem ismeretes.
Tőkés László sajtósa, Demeter Szilárd lapunknak elmondta, az EMNT elnöke elfogadta a meghívást a hétvégi kolozsvári szoboravatóra, az eseményen beszédet is mond.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Aszfalt-tangó
Sok évvel ezelőtt Hofi Géza mondotta volt, hogy „a járdát nem kiharcolni, hanem leaszfaltozni kell”. A legendás magyar humorista azonban aligha volt jártas a politikában, mert ha az lett volna, akkor legalábbis árnyalja kijelentését, valahogy így: „Miután kiharcoltuk, a járdát nem árt le is aszfaltozni.”
A politika ugyanis szavazatszerzésről szól, a szavazó szimpátiájának megszerzéséről, és – legalábbis olyan, fejletlen demokráciájú országokban, mint amilyen Románia (és Magyarországot is nyugodt lelkiismerettel ide sorolhatjuk) – a szavazói szimpátia igencsak furcsa logika alapján működik. A szavazópolgárt látszólag igen kevéssé érdekli a járda aszfaltja, sokkal fogékonyabb a járdakiharcolás mikéntjének ecsetelésére, a hangoskodásra, az állandó csatazajra.
És látszólag az sem igazán érdekli a szavazót, hogy a hangoskodók általában szájhősök, hogy ágyúval akarnak verebet fogni, illetve hogy legtöbbször éppen az elszámoltatást leghangosabban követelőknek volna elszámolni valójuk. Számtalan példát lehetne adni ilyen politikusokra a kommunizmust elítélő, a korruptakat karóba húzással fenyegető – bár kommunista múltja, ingatlan- és flottapanamái kapcsán elhíresült – román államfőtől, el egészen a demokráciát sárba tipró budapesti „fülkeforradalmárokig”.
Hasonló példát szolgáltatott tegnap Tőkés László volt püspök is, aki az igazság és a becsületesség bajnokaként elveri a port egyrészt a romániai magyar sajtón, mivel az nem teregeti ki az RMDSZ-es politikusok korrupciós ügyeit, másrészt pedig magán az RMDSZ-en, amelynek bihari szervezetét „a magyarhoni MSZP-maffia bihari leányvállalataként működő klikknek” nevezi.
A sajtóról csak annyit, hogy igaza van Tőkés Lászlónak: a románhoz képest az erdélyi magyar sajtó valóban gyámoltalan. Ennek a gyámoltalanságnak, szemérmességnek, tekintélytiszteletnek azonban éppen ő maga volt a legnagyobb haszonélvezője. Ha összehasonlítjuk, hogy a román sajtó mit és mennyit cikkezett a volt püspök viselt ügyeiről azzal, ahogyan a magyar média tálalta ugyanezeket az ügyeket – nos, azt hiszem: Tőkés László nem kívánhatja őszintén, hogy a román sajtóhoz legyünk hasonlatosak. (És bizony a román média ellen indított sajtópereit sorra elvesztette...)
Ami az RMDSZ-t vádló tételeit illeti: Tőkés szerint „az RMDSZ-párt az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött egymaga diszponál, és a román adólejek és a magyar adóforintok százmillióinak élvezi a kizárólagos monopóliumát”. Az európai parlamenti képviselőnek különösen az adóforintok fájnak, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy felkéri a magyar kormányt: az elszámoltatási kormánybiztos hivatala keretében határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki.
No, itt megáll a tudomány, véget ér a logika. Hiszen köztudomású, hogy a Fidesz-kormány már tavaly óta minden Erdélynek szánt magyar költségvetési pénzt Tőkés László és az általa vezetett EMNT felé irányít. Köztudomású, hogy a honosítással kapcsolatos tájékoztatás leple alatt pártépítéssel foglalkozó demokrácia-központok működését magyar költségvetési pénzekből finanszírozzák (hiszen amikor megkérdezte lapunk a demokrácia-központok vezetőjétől, honnan származnak ezek a pénzek, hallgatás volt a válasz).
Köztudomású, hogy a Szülőföld Alap tavalyi támogatásait a Tőkés-barát szervezetek, intézmények között osztották szét, és aligha lehet másra számítani idén a Bethlen Gábor Alap esetében sem. Köztudomású, hogy a nevelési-oktatási támogatást is Tőkésék osztják idéntől, és az erdélyi vállalkozásoknak szánt gazdaságfejlesztési programot is ők futtatják majd.
Mindez köztudomású, mégis az vádol, aki vétkes, a tolvaj kiált tolvajt. A megvádolt pedig hallgat és legyint. Mert ő el van foglalva... a járdaaszfaltozással.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)