Petőfalván életre kelt a múlt
Nem volt ebben a kis háromszéki faluban kézzelfogható jelenkori nyoma annak, hogy az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban éppoly része volt a településnek, mint a többi szomszédos falunak, arról sem adott eddig kellő súllyal hírt az utókor, hogy itt nem jönnek-mennek az emberek, hanem akik itt születettek, azokat itt is temették el.
Tegnap ezen helyi értékek jegyében tartottak első alkalommal olyan március 15-ére emlékezést, amelynek nyomát száz év múlva is látják a székelypetőfalviak.
Emléktáblát avattak azok tiszteletére, akik elestek a harctéren (Bán András, Faragó Mihály, ifj. Faragó Mihály, Héjja József, Szigeti Boldizsár), valamint akik részt vettek a szabadságharcban, és hazatértek (Both István, Faragó József, Faragó Lajos, Héjja Ferenc, Héjja József honvédtiszt, Szigeti János, Szigeti Mátyás). A tegnap délelőtti szentmisén Pakó Benedek meghívott nyugdíjas plébános, kanonok arra hívta fel a figyelmet, ha bűnre akarjuk felhasználni a szabadságot, akkor büntetésben lesz részünk. Sidó Albert nyugalmazott iskolaigazgató azt hangsúlyozta, nem csak a tényleges ütközeteket tekintjük a küzdelem harcterének, hanem a jelenkori megváltozott, átértékelt társadalmi, politikai, szociális helyzetet is, Kisgyörgy Zoltán díszszónok, lapunk munkatársa pedig kiemelte, Petőfalva, ez a kicsi falu összesen negyvenegy nemzetőrt állított elő, felruházta őket, és fegyverrel látta el saját költségén. Tamás Sándor megyeitanács-elnök átadta az egyházközségnek a megyezászlót, a katolikus templom falán elhelyezett emléktábla leleplezését koszorúzás követte, az ünnepségen közreműködött a székelytamásfalvi férfikórus, verseket mondtak helyi diákok.
Fekete Réka, Háromszék
Erdély.ma

Előzetesben Rácz Károly (Korrupcióval vádolják)
Pénteken a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) brassói kirendeltségének ügyészei csúszópénz elfogadása miatt huszonnégy órára őrizetbe vették Rácz Károlyt, Kézdivásárhely polgármesterét.
A Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben 2008-ban megválasztott polgármestert tetten érték, amikor az ügyészek által előzetesen megjelölt csúszópénzt fogadott el Áda Józseftől, a helybeli Demon Sped Kft. tulajdonosától. Szombaton ötórás tárgyalás után a Kovászna Megyei Törvényszék jóváhagyta az ügyészek kérését, és 29 napos előzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki Rácz Károly nevére, akit szombat este nyolc óra körül megbilincselve kísértek minden valószínűség szerint a megyei rendőrség fogdájába. A vád: csúszópénzt kért és kapott
A Korrupcióellenes Ügyészség péntek késő esti közleménye szerint Rácz Károly egy éven keresztül tíz alkalommal fogadott el csúszópénzt, legutóbb, tettenérésekor tízezer lejt vett át a már említett cég vezetőjétől. Az ügyészségi tájékoztató szerint a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal 2010 februárjában kötött szolgáltatási szerződést egy céggel sóder és apró kavics beszállítására, Rácz Károly polgármesterként pedig egy bizonyos, de konkrétan meg nem határozott pénzösszeget kért a szerződés "problémamentességének" biztosítása fejében. A közlemény szerint Rácz Károly 2010 áprilisa és 2011 februárja között összesen 41 000 lejt vett át csúszópénzként: 2010 áprilisa és októbere között havonta négyezer lejt, novemberben tízezer lejt, idén pedig február 17-én háromezer lejt. A polgármestert a cég ügyvivője jelentette fel, a tettenérést március 11-én, pénteken szervezték meg, amikor Rácz tízezer lejt vett át feljelentőjétől. Aznap az ügyészek házkutatást végeztek Rácz Károly Turóczi Mózes utca 10. szám alatti lakásán, és a Villex cégnél is voltak. A városházáról a polgármester laptopját vitték magukkal. Az ügyészek Rácz Károlyt pénteken délután öt óra előtt pár perccel egy Hargita megyei rendszámú Dacia Loganban vitték magukkal.
Csak kölcsön volt?
Rácz Károly tárgyalása szombat délután kezdődött a Kovászna Megyei Törvényszéken, és zárt ajtók mögött öt órát tartott. A törvényszék épületében jelen volt Rácz Károly több családtagja, Kulcsár-Terza József és Lukács László, az MPP Kovászna megyei, illetve kézdivásárhelyi elnöke. Rácz védőügyvédje a sepsiszentgyörgyi Sorin Vidican és nem a bukaresti Eduard Predescu volt. A döntéshozatalt megelőzően a sajtónak nyilatkozó Vidican elmondta, a védelem szerint nincs elegendő bizonyíték, hogy védencét előzetes letartóztatásba helyezzék, mivel semmi nem támasztja alá, hogy a polgármester által elfogadott pénz csúszópénz lett volna, Rácz Károly csupán kölcsönkérte és -kapta a tízezer lejt. Az ítélet meghozatala után Sorin Vidican még annyit nyilatkozott, hogy 24 órán belül megfellebbezi a döntést, minden valószínűség szerint ezt hétfőn vagy kedden tárgyalja majd a brassói ítélőtábla.
Az RMDSZ lemondást követel
"Ha valaki korrupcióra adta a fejét, az kizárólag saját elhatározása, s nem külső — horribile dictu! — RMDSZ-hatásra történt! Mint ahogy a tragikus japán földrengés mögött is fölösleges RMDSZ-es összefüggést keresni" — olvasható abban a közleményben, melyet István Zoltán, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke írt alá, így reagál arra a korábban felröppent vádra, mely szerint Rácz az RMDSZ-t látja az ellene indított eljárás mögött. Az elnök emlékeztet, hogy tavaly októberben már rámutattak a polgármester törvénytelen ügyködéseire, amikor volt felesége cégének akart átjátszani egy százezer eurós értékű telket. Akkor meg voltak győződve arról, hogy a Bioenergy-ügy a polgármester lemondásához vezet, ám rá kellett döbbenniük, hogy Rácz Károly nem úgy viselkedett, ahogy az adott helyzetben elvárható lett volna. Mostani őrizetbe vétele igazolja, megalapozott az RMDSZ gyanúja: a polgármesteri széket kizárólag vagyona gyarapítására kívánta használni. Az RMDSZ szerint a polgármester egyetlen — és utolsó — igazán becsületes lehetősége az volna, ha még a bíróság ítélete előtt benyújtaná lemondását — írja István Zoltán, aki azt is leszögezi, kezdeményezik egy olyan bizottság létrehozását, amely kivizsgálja az elmúlt időszak összes szerződését.
Az MPP szolidarizál
Elmarad az MPP mára tervezett kézdivásárhelyi kongresszusa, és nem érkezik kedden a céhes városba ünnepelni a párt vezetősége és Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke. A Magyar Polgári Párt sajtóirodája által kiadott hivatalos közlemény szerint a "Kézdivásárhely polgármestere iránti együttérzésből és szolidaritásból" mondják le az összes hét eleji kézdivásárhelyi rendezvényt. "Az ártatlanság vélelme alapvető emberi jog, a Magyar Polgári Párt bízik Rácz Károly ártatlanságában. Bízunk az igazságszolgáltatás objektív munkájában, melyre azonban árnyékot vet, hogy az ügyészség akciója egy olyan időpontban következett be, amikor Rácz Károly két fontos rendezvénynek lenne a házigazdája. Ugyanakkor, mivel a feljelentés egy RMDSZ-hez közel álló vállalkozótól származik, a Magyar Polgári Párt nem lepődne meg, ha az RMDSZ állna Rácz Károly letartóztatása mögött" — áll az MPP által kiadott dokumentumban.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Legyen jó magyarnak lenni
Szerencsés az a nemzet, amelynek, ha mai országa körbe-kereken önmagával határos is, olyan nemzeti imája, azaz himnusza van, amely nem a harcias melldöngetést, a nemzeti kivagyiságot lobogtatja, hanem fohászában a nemzet sorsának jobbításáért, védő karért kiált az Egek felé, mert ellensége volt, van és lesz is.
Szerencsés az a nemzet, amelynek olyan nemzeti ünnepe van, amelynek ténye nemcsak önkebelén belül elfogadott, hanem a nagyvilág által sem vitatott, tehát elismert, s amely a szabadságigény himnuszaként is értelmezhető, dátuma pedig nem ide-oda mozgatható, az 1848. március 15-én elfogadott és közhírré tett 12 pont olyan tizenkét passzusból álló parancsolat, amelynek hatása alatt és elismeréséért kell ma is cselekednünk.
Szerencsés csillagzat alatt kerül sor arra is, hogy Magyarország az idei március 15-én az unióvezetés tisztségét töltheti be. Ez a megtiszteltetés, kötelesség és felelősség átszabja az újra anyaországgá lett Magyarország viszonyát Európához, a nagyvilághoz, és ami számunkra nagyon fontos: az önmagával határos állam szomszédaihoz is.
Ennek jótékony hatását máris érezhetjük Magyarország és Románia viszonyának, kapcsolatainak alakulásában. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy a román parlament a magyar nemzeti ünnep tiszteletének jeléül nemcsak szavakban üdvözli és köszönti ezt, hanem parlamenti szünnapot is tart. Nem természetes, de meglévő állapot, s erről ünneplés közben se feledkezzünk meg, hogy van köztünk, illetve a nemzet tagjai között ma is bőven fanyelű bicska a viszálykodás és az eltorzult pártoskodás szításában, az ország és a nép külföldi bemocskolásában. Mégis, szerencsések vagyunk, hogy fesztelenül ,szabadon ünnepelhetünk az idén. Nem borzolja kedélyünket az sem, mint évekkel ezelőtt, hogy kommandósok, mindenféle puskás figurák, mesterlövészek látványa rontja az anyaországi ünneplések hangulatát. Háromszék, Székelyföldnek ez a sarka méltósággal és büszkén lengetheti ezen a napon nemzeti lobogóit. Az 1848—49-es szabadságharc és forradalom háromszéki tettei a nemzet lelkületének alakulását is meghatározó cselekedetsor volt.
Legyünk és viselkedjünk ehhez méltó módon, és van vagy nincs erre helyhatósági, önkormányzati határozat, tanuljunk a román parlament bennünket megtisztelő gesztusából, és tegyük lehetővé, hogy szabadon, közösségi erőt és akaratot felmutatóan, a Jó magyarnak lenni szellemében ünnepeljünk. Nemcsak az ünnep, hanem hétköznapjaink alkalmával is legyen jó magyarnak lenni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Honosítási eskütételek
A nemzeti ünnephez kapcsolódva Magyarországon és több külhoni helyszínen tesznek állampolgársági esküt az egyszerűsített honosítás első kérelmezői. Az eljárás első tíz hetében több mint 41 ezren adtak be állampolgársági kérelmet, amelyeket március 16-tól a kormányablakoknál is fogadnak.
Ma délután Kolozsvárott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében teszi lesz az állampolgársági esküt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács és bálványosi szabadegyetem 25 tagú csapata.
A Budavári Önkormányzat tájékoztatása szerint a fővárosban március 15-én csángómagyarok teszik le állampolgársági esküjüket a Budai Várban, az önkormányzat székleyén.
Eskütétel lesz Csíkszeredán és Szabadkán, majd március 16-án Berlinben és Londonban is.
A honosított magyar állampolgárok az eskütétel során egy díszes, Szent Istvánt ábrázoló dossziéban kapják meg a honosítási okiratot, amelyen a kérelmező választása szerint születési helyként vagy csak a helység történelmi magyar neve szerepel, vagy pedig a magyar elnevezés és zárójelben a mostani, idegen nyelvű elnevezés. Minden más okiraton születési helyként a történelmi magyar elnevezés és zárójelben a mostani áll majd. Kapnak továbbá az érintettek egy állampolgárságot igazoló kártyát is a későbbiekben, amelyen szerepel a személyi számuk. Ez az irat teljes mértékben megegyezik azzal, amelyet a Magyarországon élők kapnak.
A további eskütételekre április közepén fog sor kerülni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sajtóper: elutasították Tőkés László keresetét
Első fokon elutasította Tőkés László európai parlamenti alelnök keresetét a nagyváradi bíróság abban a sajtóperben, amelyet az európai parlamenti alelnök a Ghimpele de Bihor hetilap és annak főszerkesztője, Florin Budea ellen indított.
Mint arról már beszámoltunk, a lap tavaly januárban közölt cikket Tőkés, angajatul Securităţii (Tőkés, a Szekuritáté alkalmazottja) címmel, amelyben egy volt szekus tiszt memoárjait, illetve egy interjúban elhangzottakat idéz. Az eredetileg neve elhallgatását kérő volt tisztet egyébként Aurel Căprariunak hívják, és Florin Budea, aki védőügyvédet nem fogadott, a saját tanújaként az utolsó tárgyaláson be is idéztette.
Căprariu azonban tulajdonképpen az alperes ellen vallott, azt állítva, feljegyzéseit sosem szánta a nyilvánosságnak, interjút pedig egyáltalán nem adott a Ghimpele de Bihornak. A március 4-i tárgyalás után Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje lapunknak azt mondta, a tanú meglepetésvallomásának alapján arra számít, hogy a bíróság a felperesnek ad majd igazat, és erkölcsi károkozás miatt pénzbírsággal sújtja a lapot, a kiadót és a főszerkesztőt – Kincses eredetileg 70 ezer lejt követelt, de a Krónikának azt mondta, a végső összeget a bíró állapítja meg.
Az ügyben március 11-én, pénteken született ítélet, de az indoklás még nem került nyilvánosságra. Tőkés László a Krónika megkeresésére elmondta: teljesen érthetetlen számára a bíróság döntése, igaz, az indoklást még nem látta. Azt azonban hozzátette: biztos benne, hogy a döntés hátterében „valami tisztátalan” dolog rejlik, hiszen „egyértelmű, hogy Aurel Căprariu a tárgyaláson az alperes ellen vallott, s nem szolgáltatott alapot a cikk címében megfogalmazottakra”. Tőkés László azt mondja, mivel ügyvédje, Kincses Előd jelenleg külföldön tartózkodik, még nem beszélt vele a továbbiakról, de biztos benne, hogy fellebbeznek majd. „Itt nem az én peremről, hanem a kommunizmus perének 20 éve tartó kísérletéről van szó” – jelentette ki.
Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár)

Hat erdélyi magyar művészt díjaztak Budapesten
Balázs Imre József kolozsvári költőt, György Attila csíkszeredai prózaírót, Hatházi András és Péter Hilda kolozsvári színművészeket, Kolozsi Tibor Kolozsváron élő szobrászművészt és Jakobovits Márta nagyváradi keramikusművészt tüntette ki pénteken a budapesti Néprajzi Múzeumban Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter.
Hat erdélyi magyar művész kapott magyar állami kitüntetést a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából. A díjakat pénteken a budapesti Néprajzi Múzeumban Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter adta át.
„Minden nemzet számára fontos alkotóinak megbecsülése. Meg kell becsülni azokat, akik nem elhallgatják, hanem működésbe hozzák az igazságot” – mondta köszöntőjében Réthelyi Miklós.
A kiemelkedő irodalmi tevékenységért évente 13 alkotónak átadott József Attila-díj idei kitüntetettjei között szerepel Balázs Imre József kolozsvári költő, a Korunk című művelődési folyóirat főszerkesztője, akinek egy gyermekverseket tartalmazó kötettel együtt eddig öt verseskönyve jelent meg, valamint György Attila csíkszeredai prózaíró, a Székelyföld című kulturális folyóirat szerkesztője, aki 2009-ben adta ki hetedik kötetét.
A kiemelkedő színművészeti és színháztudományi munkásságot elismerő Jászai Mari-díjban a Kolozsvári Állami Magyar Színház két színművésze: Hatházi András és Péter Hilda részesült. Hatházi András színművészi karrierje mellett íróként, drámaíróként is tevékenykedik, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára, több filmben is játszott, legutóbb Marian Crişan Morgen című filmjének egyik főszerepét játszotta. A sepsiszentgyörgyi születésű Péter Hilda a szülővárosában lévő Tamási Áron Színházban kezdte pályafutását. Az UNITER-díjas színművész 2006-tól szerződött a kolozsvári színházhoz, a Varga Katalin című film címszerepét alakította.
A képzőművészet terén nyújtott kiemelkedő tevékenységért járó Munkácsy Mihály-díjjal az erdélyiek közül Kolozsi Tibor szobrászművészt jutalmazták. A Kolozsváron élő szobrászművésznek köztéri alkotási is vannak, ő vezette a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálatait. A kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenységet elismerő Ferenczy Noémi-díjjal idén a hagyományokhoz híven 12 alkotót, köztük a nagyváradi Jakobovits Márta keramikusművészt jutalmazták.
Pénteken többek között az esszé- és tanulmányírói teljesítményt elismerő Balassa Péter-, a mozgóképes területen kifejtett kiemelkedő alkotói, valamint művészi és tudományos tevékenységért járó Balázs Béla-, a kiemelkedő zeneszerzői, zenei rendezői tevékenységért járó Erkel Ferenc- és a kiemelkedő zenei és előadó-művészeti tevékenység elismerésére alapított Liszt Ferenc-díjat is kiosztották a Néprajzi Múzeumban. A legmagasabb magyar állami kulturális kitüntetést, a Kossuth-díjat, amelyet az 1848-as forradalom 100. évfordulója alkalmából 1948-ban alapított az Országgyűlés, valamint a tudományos élet kiemelkedő képviselőinek járó Széchenyi-díjat március 14-én osztják ki Budapesten.
Krónika (Kolozsvár)

Várad vagy Szereda?
Miközben az új magyar alkotmány tervezete szerint az egységes magyar nemzet eszméjét is rögzítik majd az alaptörvényben, és a könnyített honosítás révén megnyílt az út afelé, hogy közjogilag is szorosabb kapcsolat létesüljön a nemzetrészek között, nálunk néhány helyen még a közelgő nemzeti ünnep is csupán újabb ürügy az acsarkodásra és a konfliktusgerjesztésre.
Hiszen miközben például a csíki RMDSZ saját ünnepi rendezvényére a szövetséggel szembeni ellenzék emblematikus figurájának számító Tőkés Lászlót is meghívta, addig például Nagyváradon a szövetség megyei szervezete mindent megtett annak érdekében, hogy ellehetetlenítse, de legalábbis megnehezítse a riválisok ünneplését. Mi is beszámoltunk arról, hogy már tavaly lefoglalták egész délutánra az összes ünnepi helyszínt, így a többiek legfeljebb déltájt koszorúzhatnak, amikor a potenciális résztvevők zöme még munkában van. Most nem feltétlenül az egységes ünneplést kérjük számon – alapvetően nem ördögtől való, ha az eltérő politikai álláspontot képviselő szervezetek nem akarnak együtt ünnepelni, bár természetesen ennek ellenkezője lenne kívánatosabb. Ugyanakkor a konfliktus további gerjesztése, a viszony mérgezése a fentihez hasonló nemtelen stiklik által már nem tartozik a tolerálható kategóriába – nem is csoda, hogy Nagyváradon az állandó acsarkodást megunó polgárok egy csoportja az egyik közösségi portálon hirdetett bojkottot minden pártrendezvény ellen mindaddig, amíg képtelenek legalább az egymás – és a választók – iránti minimális tisztelet kimutatására. Nem tudni ugyanakkor, hogy a nagyváradi történések csupán a helyi ellentéteket tükrözik, vagy az országos RMDSZ is áldását adta a permanens hadiállapot fenntartására abban a városban, amely a legádázabb ellenfél, Tőkés László „főhadiszállása”. Ha ugyanis csupán a helyi, személyes ellentétek és ambíciók állnak a bihari RMDSZ utóbbi hónapokban elkövetett ámokfutása mögött, akkor végre tényleg nem ártana rájuk szólni, hogy hagyják abba. Ha viszont központilag jóváhagyott stratégia az ellenfél folyamatos „faragása”, akkor más megvilágításba esnek az új elnök nyilatkozatai az ellenzékkel folytatandó párbeszédre és együttműködésre való hajlandóságról. Szóval most az a kérdés, hol mutatja meg az RMDSZ az igazi arcát: Nagyváradon vagy Csíkszeredában?
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

A Nagyváradi Bíróság szerint bárki bármivel nyugodtan rágalmazhatja Tőkés Lászlót
A Nagyváradi Bíróság alapfokon ítéletet hirdetett március 11-én abban a rágalmazási perben, amelyet Tőkés László volt váradi püspök, az Európai Parlament alelnöke indított a Ghimpele de Bihor című (időközben nevet változtatott) botránylap kiadója és volt (időközben leváltott) főszerkesztője, Florin Budea ellen, aki nevezett lapban szekus múlttal rágalmazta meg a romániai antikommunista népfölkelés szikraemberét. Bár a per során bizonyítást nyert, hogy a különféle dehonesztáló állítások légből kapottak, s maga a rágalmazó is kihátrált a saját véleménye mögül, a bíróság mégis fölmentette és a kért erkölcsi kártérítés megítélését elutasította. Ráadásul a döntést csak pénteken este függesztették ki, és arról csak a hatalompárti bulvársajtót értesítették. Az esetleges fellebbezésről Tőkésék akkor döntenek, amikor végre ők is kézhez kapják az ítéletet és annak indoklását.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyarellenes demonstráció készül Bukarestben
AZ RMDSZ-ES MÉDIA CINKOSSÁGOT VÁLLALT
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége előtt szervez úgynevezett szolidaritástüntetést a Free Press Románia Alapítvány és az ActiveWatch Sajtómonitorizáló Ügynökség a magyar médiatörvény ellen, mégpedig a minden magyar nemzeti ünnepén, március 15-én. A kezdeményezők az internetes portálokon és közösségi oldalakon toborozzák a részvevőket. Beszállt az akcióba az RMDSZ központi lapja, az Új Magyar Szó, amely közel egy évtizede mocskolja és gyalázza a magyarországi polgári oldalt és annak erdélyi szimpatizánsait, az Orbán-kormány megalakulása óta különös vehemenciával és meg-megújuló erővel. A Bukarestben szerkesztett napilap - ez egykori kommunista pártlap, az Előre jogi és szellemi utódja . aznap fehér címoldallal jelenik meg, ezt a számot emelik magasba majd a tervezett demonstráció részvevői, azaz a román média képviselői és az RMDSZ bértollnokai.
A magyar Országgyűlés által elfogadott, a médiavállalkozások magyarországi működését szabályozó törvény elleni romániai acsarkodás ugyan csupán a folyománya az európai balliberális erők keltette hisztériakampánynak, de azért is furcsa, mert közben Romániában súlyos problémák vannak a sajtóval, amelynek jó részét a különböző politikai klikkek és gazdasági bűnszövetkezetek kontrollálják, országos szinten különösen, de helyileg is. Az Európai Parlament pénteken elfogadott egy állásfoglalást a magyar médiatörvény ürügyén, amelyben azt is kiemelik, hogy a médiapluralizmus és a sajtószabadság az Unióban és tagállamaiban továbbra is komoly aggodalomra ad okot, például Olaszországban, Bulgáriában, Romániában, Csehországban és Észtországban. Ezért az EU kormányát, a Bizottságot arra szólítják fel, hogy még idén javasoljon egy uniós irányelvet a sajtószabadság, médiapluralizmus és a sajtó független irányítása témájában.
Az EP állásfoglalása egyébiránt senkit semmire nem kötelez, ráadásul nagyon gyér többséggel született meg és a néppárti többségi frakció kudarcáról szól, amely nem volt képes ellensúlyozni a magyar nemzetellenes erők által elindított és az európai baloldal által továbbgerjesztett magyarellenes hadjáratot, csupán sajnálattal vette tudomásul a magyar kormány elleni idő előtti és indokolatlan támadásokat, amelyeket kifejezetten az Európai Unió magyar elnökségének kezdetére időzítettek. Az EP-ben ülő szocialista, liberális, zöldpárti és kommunista képviselők úgy fogalmazták meg áterőltetett állásfoglalásukat a magyar médiatörvényről, hogy fitytyet hánytak annak időközben elfogadott módosításaira, amelyek a Bizottság és a budapesti kormány közötti egyeztetések nyomán korszerűbbé tették ezt a törvényt azoknál a szabályozásoknál is, amelyek egyes érettebb demokráciákban érvényben vannak.
D. L., Reggeli Újság (Nagyvárad)

Mi rosszat üzent a Fidesz az RMDSZ-nek?
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete - noha ilyen irányú erkölcsi kötelezettsége nincs - láthatóan ki szeretné köszörülni azt a csorbát, amit a február végi RMDSZkongresszus ejtett a nyitott, toleráns, vendégszeretõ és befogadó, tisztelettudó és udvarias Nagyvárad (fantom)képén. Ezért hívta meg a március 15-i ünnepségekre Pelczné dr. Gáll Ildikó EP-képviselõt, a Fidesz Magyar Polgári Párt alelnökét. Mint ismeretes, a szocreál miliõben ülésezõ, egykori pártkongresszusok hangulatát idézõ, jórészt elõre megírt forgatókönyv alapján lezavart és nagyon sok közpénzt elpocsékolt kongresszuson - ami semmire nem adott választ azon kívül, hogy minden marad a régiben - a tulipános küldöttek (gyakorlatilag maga a pártapparátus) minden román vendég elõtt földig hajoltak, minden felszólalót „hosszantartó, hatalmas tapsban” részesítettek, kivéve épp a legnagyobb magyar kormánypárt, a Fidesz képviselõjét. Akit hölgy létére képesek voltak tiszteletlenül, zajongva, ricsajozva fogadni. Magyarán: alaposan kiviselte magát a magasságos kongresszus, letörölhetetlen szégyenfoltot ejtve a Bukarestbõl diktált rommagyar nemzetpolitika orcáján. Még az idõközben pártelnökké választott Kelemen Hunor is kénytelen volt szabadkozni, de az utólagos kozmetikázásban nem lelt partnerre a pártsajtóban, ami ezt úgy adta hírül, hogy „Pelczné Gáll Ildikóra pedig fátylat borítanak”, majd, gusztustalan nyelvi bukfenccel. (Az ízléstelenségben amúgy Frunda György RMDSZguru süllyedt a legmélyebbre a kolozsvári román tévének adott interjújában, amikor úgy tett, mintha nem is emlékezne a Fidesz-alelnök nevére, majd egész egyszerűen lebutalibázta.) A magyarországi balliberális média kéjelegve adta hírül, hogy „hatalmas botrányt váltott ki a fideszes Pelczné Gáll Ildikó RMDSZ-t megfenyegetõ beszéde Nagyváradon”, ami egyfelõl merõ hazugság, mert nem a politikus beszéde váltott ki botrányt, hanem a küldöttek reakciója a jóérzésű emberekben, másfelõl a „fenyegetés” is merõ csúsztatás és manipulálás, mindkettõ gyakori eszköze annak az anyaországi sajtónak, amit egy ismert írónk ekként jellemzett egyszer: „hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak 168 órán keresztül”. Az RMDSZ-es lakájsajtó természetesen ezzel összhangban próbálta meg a Fidesz és az Orbán-kormány ellen hergelni az erdélyi közvéleményt, csak egy dolgot felejtett el megírni, mégpedig azt, hogy Pelczné Gáll Ildikó bármit mondott volna, a szcenárium már készen volt az õ Váradra érkezése elõtt. Ez abból is kiderül, hogy beszédét sosem közölték, belõle csak részleteket ragadtak ki, és „elfelejtették” közhírré tenni, hogy a hurrogók a Kelemen választókörzetébõl kikerült, a hátsó sorokban megbújt hargitai küldöttek voltak, akikhez betársult a központi pártvezetés néhány hangadója. Az új elnöknek majd ezt is meg kell magyaráznia, amikor fátylat borítani és pénzt kunyerálni megy Budapestre.
Egy másik médiablöfföt is érdemes itt felemlíteni: a balliberális és tulipános lakájsajtó mindvégig azt híresztelte, hogy a magyar kormányzat az elnökségért elindult Olosz Gergelyt támogatta, s hogy a Fidesz-alelnök beszéde szavazatokat vont el a jelölttõl, holott soha senki hivatalosan nem tette le a garast Olosz mellett, õ maga próbálta azt a látszatot kelteni, hogy Orbán Viktor preferáltja. Kelemen, Eckstein, Olosz - egyre megy, egyik sem lett volna képes azt a kívánatos fordulatot kieszközölni az RMDSZ-ben, amire Pelczné Gáll Ildikó is célzott abban a beszédében, amit azért teszünk közzé itt és most, hogy olvasóink is láthassák, mi verte ki a biztosítékot az „elvtársak egy csoportjánál” azon a bizonyos „jubileumi” kongreszszuson, Nagyváradon, 2011. február 26-án.
Beszéd a Kongresszuson
Engedjék meg, hogy néhány gondolatot megosszak Önökkel, melyek talán segítségükre válhatnak abban a döntõ pillanatban, amikor Önök ma itt vezetõt választanak az RMDSZ élére. A mai nap nemcsak egyike a 365 napnak, nem csupán egy a fontos napok közül, és nem csak egy a tisztújító kongresszusok sorában. A mai nap korszakhatár lehet a RMDSZ életében. A változás, ami mindannyiunk életében eljön, ma ide is eljöhet Önök közé. Ez a változás azonban nem csak a fiatalításról szól - többrõl van itt szó - , a mai nap az útkeresésrõl és a helyes út megtalálásáról is szól. Azaz a jövõ együttműködésérõl szól, amely új hajlandóságot mutatva lezárhatja az elmúlt mintegy két évtizedes korszakot, amely korszaknak voltak nagy sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásokban sem. Önök ma megkapják az esélyt arra, hogy változtassanak. Ugyanakkor ma már nem jók a múltbeli válaszok, nem elegendõek a múltban jónak hitt félmegoldások.
Ma itt Önök a múlt örökségét nem elfelejtve a jövõrõl, gyermekeinkrõl, ugyanakkor hagyományaink ápolásáról, a tradícióinkról, egyszóval nem csak a saját, de a közös életünkrõl is döntenek. A változás bizonyos idõközönként önmagától is bekövetkezik. A fontos kérdés azonban az, hogy felkészültek vagyunk-e a változásra. Sodródunk-e vele, vagy tudatosan, felelõsségünket felismerve irányítjuk-e döntéseinket? Önöknek a mai napon alkalmuk van választani a sodródás, alkalmazkodás, vagy a tudatos jövõépítés között.
A döntésük meghozatalakor azonban figyelniük kell környezetükre, figyelni kell az Önöket körülvevõ közösségekre, ami az RMDSZ vonatkozásában a minden megyére kiterjedõ magyar közösségeket jelenti. Ha ez a figyelem és gondoskodás elmarad, akkor valami véget ér. Ha egy test elfárad - és ugyanez igaz egy nagy szervezetre is - , lomha lesz, lelassul, és elõbb utóbb elõjön a betegség, mellyel a test jelezni kíván. Ezek a jelek fontosak, tisztelt hölgyeim és uraim, mert a figyelmetlenségbõl adódó veszteségek sajnos pótolhatatlanul egy életre szólnak.
Egy politikai szervezet életében is megfigyelhetõ ugyanezen folyamat: a tagok elmaradoznak, az aktivitás lelassul, a lelkesedés alábbhagy, a külsõ megítélés számottevõen romlik. Ekkor szólal meg bennünk - eleinte egészen halkan, majd egyre vészjóslóbban - az a bizonyos belsõ hang, mely azt mondja, hogy valami nem jó, valami más kell. Igazi politikai nagyság, aki ezt a hangot kellõ idõben meghallja.
Önök ma eljutottak erre a szintre, amihez õszintén és szívbõl gratulálok!
Megújulás kell, ami a megfelelõ politikai válaszokkal felel majd a minket körülvevõ kérdésekre, úgymint társadalom, a család, a gazdaság, vagy éppen a környezetvédelem ügye. És itt kell feltenni az alapvetõ kérdéseket, hogy megvan-e az az értékrend, amire a megújulás nevében a szövetséget építeni lehet? Ha megvan ez a stabil alap az építkezéshez, akkor kérdés az lesz, hogy megvan.e az irány, végül megvannak-e a kitűzött célok? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, rögzíteni kell azt az egyszerű tényt, hogy kik a szövetségeseink, és majd a szövetségeseinkhez fűzõdõ viszonyt is, s benne a FIDESZ-hez fűzõdõ viszonyt is újra kell értelmezni. A következõ kérdés a magyarság mint kisebbség érdekeinek képviselete és annak érvényre juttatása. A magyar közösségeket is csak úgy lehet tisztességesen sikerrel képviselni, ha az idõk szavát értve, a közösséghez való viszonyt újragondolva, a közösségek valós igényeit megismerve és felkarolva fordulunk közösségeink felé. Azaz az összmagyarság közös ügyét nem lehet szövetségesek, segítõk nélkül elõre vinni.
Hölgyeim és Uraim! Talán nem is tudják elképzelni, milyen felemelõen jó érzés látni, hogy az Európai Néppárt magyar delegációjában ez már megvalósult, ott õszintén tudunk beszélni a problémáinkról. Hölgyeim és Uraim! Olyan lehetõségek elõtt állunk mi magyarok itt Európában, amelyekkel csak együttesen tudunk élni. Amikor kérdésem, netalán gondom van - a politikában ez nagy dolog -, a legnagyobb bizalom mellett fordulok szobaszomszédomhoz, Sógor Csabához, de ugyanúgy Winkler Gyulához, s ugyanolyan tisztelettel Tõkés Lászlóhoz is. Persze vannak vitáink, ezek sokszor komoly elvi viták is, de milyen jó viták, és mindegyik elõre viszi közös dolgainkat.
Hölgyeim és Uraim! Olyan lehetõségek elõtt állunk mi magyarok itt Európában, amelyekkel csak együttesen tudunk élni. Az adottságaink kiválóak, mi vagyunk az EU soros elnöke, a Fidesz.KDNP, az RMDSZ, sõt a PDL is az Európai Néppárt közös családjába tartozik. S a mi politikai családunk a legnagyobb befolyással rendelkezõ európai parlamenti frakció. Talán szokatlan, hogy egy Tisztújító Kongresszushoz szóló köszöntõ beszédben ezt mondom, de Önök ma, itt elsõsorban nem személyek között választanak. Önök utak között választanak, azt választják meg, hogy hogyan tegyék meg az Önök elõtt álló, feladatokkal és kihívásokkal teli utat. Arról döntenek, hogy a rövidebb úton - netán megalkuvásokkal is övezve - jussanak-e el a kívánt sikerhez, vagy az önös érdekeket mellõzve, kompromisszumok nélkül, hosszútávra szóló építkezésekbe kezdjenek, melyben Európa-szerte is biztos partnerekre találnak.
Nekünk, a ma már 2/3-os támogatottsággal bíró pártnak is sokszor könnyebb lett volna a rövidebb utat választani, mi mégsem ezt tettük. Igaz, sokszor nem volt könnyű, de támogató módon kitartottunk szövetségeseink mellett, és együtt kivártuk a megfelelõ idõt, amely idõ valóban megérett a változásra, ami végül be is következett.
Én mint a FIDESZ alelnöke biztosíthatom Önöket, hogy ha a változás mellett döntenek ma itt, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor mi segítõ kezet nyújtunk Önöknek a kitűzött célok elérésében, és együttműködésünket ajánljuk fel, ahogy ezt tettük eddig is, és tesszük a jövõben is a kárpát.medencei összefogás nevében.
Végezetül, kérem Önöket, hogy soha ne tévesszék szem elõl a tényt, miszerint az itt élõ magyarok már régóta várnak sorsuk valódi felkarolására és a változásra, jobban mondva, õk mindig is a változásra vártak.
Pelczné dr. Gáll Ildikó, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szabad sajtóért fehér lap
Szolidaritástüntetést szervez a budapesti, március 15-i demonstrációval holnap Bukarestben, a Magyar Nagykövetség épülete előtt több civil szervezet, köztük a Free Press Románia, az Active Watch Sajtófigyelő Ügynökség és a Médiaszervezetek Konvenciója a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) révén.
Szolidaritástüntetést szervez a budapesti, március 15-i demonstrációval holnap Bukarestben, a Magyar Nagykövetség épülete előtt több civil szervezet, köztük a Free Press Románia, az Active Watch Sajtófigyelő Ügynökség és a Médiaszervezetek Konvenciója a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) révén.
A világ több pontján – Budapesten, Bukarestben, Berlinben, Frankfurtban, New Yorkban, Debrecenben és Gyulán – egyidőben tartandó, romániai idő szerint 17 órára tervezett akció a magyarországi médiatörvény ellen irányul. A sajtoszabadsagert.blog.hu portálon és a Facebook közösségi oldalon meghirdetett demonstrációsorozat szervezői azt írják: a tömeg erejével akarnak nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy vonja vissza a január 1-jétől hatályos médiatörvényt, és garantálja a sajtószabadságot Magyarországon.
A román fővárosban tervezett tüntetés szervezőinek sajtókommünikéja szerint az akciót indokolja, hogy a magyar médiatörvény a totalitárius rezsimekre jellemző politikai kontroll alá helyezi az írott, audiovizuális és elektronikus sajtót. A szervezők hivatkoznak az Európai Parlamentnek a napokban megszavazott állásfoglalására, amely elégtelennek tartja a jogszabály múlt hét elején, a Magyar Országgyűlésben megejtett módosításait, és a törvény eltörlését kérik.
A budapesti tüntetésen a magyar és nemzetközi civil társadalom ismert képviselői szólalnak fel meghívottként, köztük Adam Michnik lengyel újságíró, a Gazeta Wyborcza publicistája. A tüntetés honlapjára magyar színészek, képzőművészek, újságírók videóüzeneteit töltötték fel a szervezők; a bukaresti tüntetésen résztvevők közül Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője indokolja a román fővárosban szervezett akció létjogosultságát.
Salamon úgy értékeli, a magyar politikai osztály szerepzavarban van, hiszen az újságíró feladata ellenőrizni a politikát, elszámoltatni a politikusokat, és nem fordítva. Lapunk egyébként holnap fehér címoldallal jelenik meg, az Új Magyar Szónak ezt a lapszámát emelik majd magasba a bukaresti tüntetés résztvevői – erdélyi magyar sajtósok, a román média képviselői, civilek.
A szervezők felhívásában társszervezőként megjelenő MÚRE szerepéről Karácsonyi Zsigmond elnök tegnap lapunknak elmondta, a Médiaszervezetek Konvenciója gyorsreagálási bizottságának tagjaként személyesen döntött a magyar újságírószervezet implikálása mellett. „Bár fenntartásaim vannak a március 15-i dátum miatt, úgy gondoltam, felvállalom az ügyet mint szigorúan politikamentes, szakmai kérdést. Holnap (ma – szerk. megj.) egyeztetünk az igazgatótanács tagjaival, és megtörténhet, hogy fejemmel kell fizetnem a döntésemért” – fogalmazott plasztikusan a MÚRE-elnök.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kis magyar ünneprontás
Legalább a nemzeti ünnepek idejére a véleménykülönbségen lévő magyar szervezetek ássák el a csatabárdot.
Százhatvanhárom év távlatából és ünnepi hangulatban szemlélve az 1848-as eseményeket, könnyen az az érzésünk támadhat, hogy a forradalmároknak csak bátorságra, hazaszeretetre lehetett szükségük, mert a követendő út helyessége önmagától érthető volt, azt senki nem vitatta, abban senki sem kételkedett.
Eltávolodva azonban a visszaemlékezéssel járó obligát romantikától és közeledve a történetírás igazságaihoz, azt találjuk, hogy a szabadságharc legjelesebb vezetői és a kor meghatározó nemzetpolitikusai távolról sem voltak azonos véleményen a forradalmi változtatások mikéntjével és sebességével kapcsolatban.
Kossuth Lajos megvalósíthatatlannak tartotta a nemzet gazdasági felemelkedését, a társadalmi és szociális reformokat, mindaddig, amíg Magyarország függőségben van Ausztriától. Ezzel szemben Széchenyi a gazdasági reformok elsődlegességét hirdette, és úgy gondolta, hogy az ország politikai függetlensége majdani, természetes és erőszakmentes következménye lehet a modern államszervezés térhódításának.
Kossuth a vagyonos vidéki középnemességet és a városi iparos-réteget tekintette a társadalom leghaladóbb rétegének, míg Széchenyi saját osztályától, az arisztokráciától várta a reformok szükségességének, elengedhetetlenségének felismerését. Gazdasági értelemben Széchenyi az angol liberális piacgazdaság híve volt, míg Kossuth egyfajta protekcionista nemzeti gazdaságépítő programban hitt. A két forradalmár legélesebben a közteherviselés kérdésében került szembe egymással. Kossuth egy előzménytelen, merész, liberális gondolattal, az arányos adózási kötelezettséggel állt elő, míg Széchenyi ebben a kérdésben is a fokozatosság elvét vallotta. Úgy vélte, hogy az egyébként sem hatékony feudális rendszert örökváltság révén kell felszámolni. A nemesség adómentességével sem értett egyet, de a részleges közteherviselést szorgalmazta, amely lehetőséget teremtett volna a nagybirtokok gyorsabb polgári átalakítására.
Végül nem volt egyetértés a két államférfi között a nemzetiségi kérdés ügyében sem. A Magyarországra a török birodalom összeomlása után tömegesen érkező nemzetiségekkel szemben Kossuth a magyarosítás, Széchenyi pedig a nagyobb tolerancia politikáját vallotta, mert felfigyelt arra a veszélyre, amelyet – a bécsi udvar által is támogatott – szláv és román függetlenségi törekvések jelentenek az ország egységére.
A forradalom híveinek és a csöndes építkezés, illetve a reformok lépcsőzetes bevezetése szószólóinak egyaránt meggyőző érvek álltak a rendelkezésükre. Vitáik igen élesek és olykor szenvedélyesek voltak, de sohasem nélkülözték a gondosan kimunkált argumentumokat, és még valamit, amiről a mai politikusok hajlamosak megfeledkezni: egymás feltétlen tiszteletét.
Kossuth, a gyökeresen eltérő stratégiája ellenére, Széchenyit a legnagyobb magyarnak nevezte, ez utóbbinak pedig volt ereje elismerni, hogy politikai ellenfele kiemelkedő történelmi személyiség. Ha mást nem, akkor legalább ezt a bölcsességet és jóhiszeműséget mindenképp érdemes lenne átvenni ’48 örökségéből.
Például, hogy ne posztkommunistázzuk, balekozzuk, gazemberezzük le azt a szervezetet, amelyiknek a színeiben az EP alelnökiségéig vittük. Ne minősítgessük azokat, akiknek ugyanazok a céljaik, de az eszközök tekintetében mások az elképzeléseik. Beperelni sem éppen ildomos a saját politikai szervezetünket, habár ezt végül tekinthetjük a jogkövető magatartás egyik szélsőséges példájának is...
Ugyancsak a tiszteletteljesség és jóhiszeműség imperatívuszából eredeztethető az az igény, hogy legalább a nemzeti ünnepek idejére és alkalmára a véleménykülönbségen lévő magyar szervezetek ássák el a csatabárdot. Ha másképp nem megy, akkor kössenek megállapodást: Március 15-ét, Augusztus 20-át, Október 6-át kivonják a politikai disputák területéről és közösen emlékeznek meg a történelmi eseményekről anélkül, hogy ünnepi beszédeikben aktuálpolitikai célzásokat tennének.
Ha már gondolataink ívében nem, legalább ebben a minimális jóérzésben kövessük a nagy elődök sugárzó példáját!
Székely Ervin, Új Magyar Szó (Bukarest)

Csapások
Minél nagyobb a katasztrófa, annál kevésbé szabad, hogy az emberen úrrá legyen a csüggedt tétlenség. Japánban, abban az országban, ahol az összes vonatok egy évtized alatt annyit késnek, mint nálunk egy intercity Bukarest és Brassó között, minden idők legnagyobb földrengése után a hatóság és a lakosság gyászban és ijedelemben, de fegyelmezetten teszi, amit tennie kell, amit az örökös veszély közepette begyakorolt.
Minél nagyobb a katasztrófa, annál kevésbé szabad, hogy az emberen úrrá legyen a csüggedt tétlenség. Japánban, abban az országban, ahol az összes vonatok egy évtized alatt annyit késnek, mint nálunk egy intercity Bukarest és Brassó között, minden idők legnagyobb földrengése után a hatóság és a lakosság gyászban és ijedelemben, de fegyelmezetten teszi, amit tennie kell, amit az örökös veszély közepette begyakorolt. A tragédiát fölülírja az élet parancsa. Az ilyen katasztrófák nagy tanulsága: ha már megelőzni nem lehet, a csapásra fel kell készülni, az élet esélyeit emberfeletti erőfeszítésekkel is növelni, a pusztítást korlátozni kell.
Milyen kár, hogy az emberiség nagy része nem így készül fel a különböző csapásokra, és nem ilyen fegyelmezett az újjáépítésben. Milyen kár, hogy – legjobb elméinek a természet, a társadalom és a kultúra törvényszerűségeiről szerzett tudását figyelmen kívül hagyva – igen gyakran önmagát hozza csapdahelyzetbe, vezetőinek túlzott önzése és becsvágya, nem ritkán kezdetleges gondolkodása miatt. Az arab országokban kirobbant társadalmi, politikai földrengés és annak utórezgései egyelőre csak bizonytalanságot és káoszt okoztak, Líbiában pedig a hatalom vezérelte ellenforradalom – gyakorlatilag a polgárháború – pusztító szökőárját. Európa, a gazdasági, politikai és intézményi gondokkal és érdekellentétekkel köszködő Unió óvatosan keresi a támogatás módjait, tudatában annak, hogy a mégoly jószándékú beavatkozás is többet árthat, mint amennyit használ.
Mondhatni politikai földrengést váltott ki a magyarországi médiatörvény is, amelyet a kozmetizálások ellenére visszautasított mind az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (a világ legnagyobb biztonsági szervezete), mind pedig az Európai Parlament (az Európai Unió törvényhozói hatalmi ága), amely a hét végén fennállása óta először hozott elítélő állásfoglalást magyar ügyben, sürgetve a jogszabály további felülvizsgálatát, gyakorlatilag egy új médiatörvényt az alapjaiban elhibázott régi helyett.
Ebben a helyzetben nagyon érdekes lesz, amikor március 15-én, a szent évfordulón – igen, a magyar sajtószabadság napján! – kiállnak azok, akik ezzel a médiatörvénnyel kíméletlenül el akarták törölni a sajtószabadságot, és a forradalomról fognak prédikálni! Érdekes lesz, de csak a szónak abban az értelmében, ahogyan a demagógia „érdekes” vagy inkább nevetséges és szánalmas. A hangjuk hamis lesz, mert a szándékuk csalárd volt.
A magyar szabad szellemet most Európa menti, mentheti meg. De nem az a nagyobbik baj, hogy Európával megy szembe makacsul a jelenlegi magyar kormány: hanem hogy a saját népe alapértékeit és egy egész szakma önbecsülését, méltóságát tiporja el. Amikor azok a zseniális márciusi ifjak a magyar nemzet akaratáról beszéltek, és első pontjukba foglalták, hogy „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését!” – mindenre gondoltak, csak erre, az ilyen visszaélésre nem!
Rájuk is gondolva kell tudatosítanunk ebben a helyzetben az élet parancsát: a szabadságért folyamatosan küzdeni kell! Ha nincs, akkor a kivívásáért, ha van, akkor a megtartásáért. Ezért nem szabad úrrá legyen egyetlen lelkiismeretes magyar emberen sem, különösen március idusán, a közöny és a csüggedt tétlenség. Biztos, hogy a romok eltakarítása után ismét büszkén nézhetünk a múltba és reménykedve a jövőbe.
Ha mind azt mondjuk: a sajtó legyen szabad! – akkor a sajtó szabad lesz.
Ágoston Hugó, Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács: Magyarnak lenni jó! – Kiáltvány
Az igazság, az emberi lélek az, ami nem változik: ugyanaz marad.
Kilencven éve Kós Károly a Kiáltó szóban megírta az országát, hazáját vesztett erdélyi magyarság kiáltványát. Minden szava igaz volt – akkor.
Minden szava igaz ma is – de a világ mégiscsak változik.
Mert igaz ugyan, hogy a Kárpát-medencei magyarság kétszer is elveszítette a Hazát, az is igaz, hogy a hiú remények sokszor öngyilkos illúziókba kergettek bennünket: mindazonáltal van még ország, ahol „az adjonistent magyarul viszonozzák”, és él még egy erős, egyre erősödő magyar közösség, amelyik így vagy úgy, de legalább ezerszáz esztendeje építi az emberiség közös jövőjét.
Ennél rosszabb idők is voltak. Sokkal rosszabbak ennél. A nemzethalál a tatárjárás, a törökdúlás, a labancvilág, a kommunizmus és számtalan más vész és veszedelem formájában sokszor megkörnyékezett bennünket.
És nézhettünk nyugat felé, amíg könnyes lett a szemünk. És néztünk kelet felé, amíg össze nem szűkült a szemünk.
Az igazi újulást mindig az hozta, amikor magunkba néztünk. És felfedeztük, újra, hogy magyarok vagyunk, bárhol, bármilyen felségjel alatt. Újulást magunktól kell várnunk, és magunknak kell hoznunk: szorgalommal, önfeláldozással, hittel.
Miként tettük ezt 1848-ban, 1956-ban és 1989 decemberében.
Mert mindig van feltámadás, hogyha hittel hisszük.
Magyar feltámadás is van. Nem lesz, hanem van. Egy ideje újra, az új idők új jegyeiben megújul, erősödik, gyarapodik, egységesül a magyarság. Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Erdély, a magyar diaszpóra és az Anyaország ezernyi hajszálere egyesül most a honosítás útján, és hozza újra közelebb szívünkhöz a 15 milliós magyarság teljességét.
Nekünk, magyaroknak, legyünk bár székelyek, kunok, csángók, jászok, bármelyik hímzés a nemzet köpenyén: egyetlen Hazánk van. A Hazára kell tekintenünk, amíg az a „Haza” névre érdemes: és most ismét érdemes.
A világnak ebben a sarkában, ahol élünk, megtanultunk egymással élni, néha egymás ellenében is. De megtanultuk azt is, hogy együtt könnyebb és hasznosabb, mint egymás ellen. A románságnak nem vagyunk ellenségei Erdélyben, ahogyan a románság sem nekünk. Nem vagyunk többek, de kevesebbek sem: és ezt meg kell értenie mindenkinek, hogy jogunk, célunk és saját jövőnk van Erdélyben. Nem mások ellenében – hanem önmagunkért.
A legsoványabb békesség is jobb, mint a legkövérebb veszekedés: és egy székely közmondás szerint a jó szomszédság titka az erős sövény. Ezért hát építsük fel magunk köré újra magyarságunkat, intézményeinket, anyagi lehetőségeinket. Legyünk szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók.
Erdély közös bennvalónk: de csak a mi nyelvünkön Erdély, mindazzal, amit ez magyarként jelent. Hinnünk kell abban, hogy ez a jelentés nemcsak hogy nem vész el, de kibővül dédunokáink számára is – és újra lesz magyar Erdély, és lesz Székelyföld: ahogyan most is van a felszín alatt. Nem valakik ellen: hanem önmagáért, mert létezik.
És hogy létezik, ez az örök hitnek köszönhető, és az áldozatnak is. A lófőként hadba induló székelyeknek, az adót fizető polgároknak, az ágyúöntő iparosoknak, a jövőteremtő igékkel élőknek.
A mi feladatunk sem kevesebb. Tisztességgel, munkával, és legfőképpen: hittel kell újraépítenünk Erdélyországot, Székelyföldet. Helyben cselekedve, de összefüggésekben gondolkodva – mert most ilyen idők járnak.
Ebben a fáradozásunkban nem vagyunk egyedül. Ismét együtt vagyunk, az egész Kárpát-medence magyar népe, szemben a balsorssal: mert amíg van egységes nemzettudat, addig jövőnk is van.
Hogy meddig, az legfőképpen rajtunk múlik. És az is, hogy ez a jövő milyen lészen.
A tatárjárás után kevesen hitték, hogy lesz még Magyarország, és mégis eljött Mátyás tündöklő országlása. A világosi fegyverletételnél minden elveszett – és mégis „fölébredt a szolga népek Bábele”! És ’56 világosságot gyújtott a kommunizmus sötét ködében, és ’89 decemberében kiderült, még reménytelen helyeken is születhet új élet.
Ezért születik hát újra magyar világ, magyar jövő, székely világ, székely autonómia, és minden, amivel nemcsak őseinknek, hanem magunknak is tartozunk.
Kilencven éve Kós Károly írta:
„Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.
De kiáltom mégegyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való; mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk.”
A világ folyamatosan változik. De a lényeg örök érvényű: és ez a mi megtartó erőnk. Higgyünk benne! Magyarnak lenni jó.
2011. március 15.
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Erdély.ma

Felakasztották Avram Iancut Csíkszeredában
Százharminckilenc évvel a halála után Csíkszeredán jelképesen felakasztották Avram Iancut, az 1848-49-es magyar forradalom alatt a magyar csapatok ellen támadó erdélyi románok vezetőjét.
A „kivégzés" végrehajtója, Csibi Barna, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület egyik vezetője a magyar szabadságharc margóján arra az „állati kegyetlenségre" szerette volna felhívni a figyelmet, amellyel a Iancu, Petru Dobra és Axente Sever által vezetett román szabadcsapatok a védtelenül maradt magyar polgárok ellen követtek el. Csibi akciója során bemutatott egy helység-és névtáblát, amelyek „a román csapatok által elkövetett népirtás" helyszínei és áldozatai olvashatók.
„Avram Iancu, a Nagyenyeden, Zalatnán, Abrudbányán és a többi településeken elkövetett minősített emberölés, gyilkosság, gyilkossági kísérlet, gyilkosságra való felbujtás és hazaárulás vádjában bűnösnek találtatik és halálra ítéltetik" hallható az akcióról készült videón a „rögtönítélő bíróság egyhangú ítélete".
„Isten legyen irgalmas lelküknek. Így jár az, aki a magyar és a székely ember ellen vét", zárta a ceremóniát Csibi.
Az eset különlegessége, hogy Csibi minderre engedélyt kapott! Dan Iamandi, a helyi csendőrség vezetője a sajtónak elmondta: kérelem érkezett az 1848-49-es forradalomra való megemlékezésre és ők ezt engedélyezték, de fogalmuk sem volt arról, hogy az akció mit takar. Hozzátette: mivel az „előadás" elsősorban gyerekek érdeklődését keltette fel, ezért Csibi ellen a gyermekvédelmi hivatalnál tesz feljelentést.
Avram Iancu a Fehér megyei Felsővidrán (most már „természetesen" Avram Iancu nevét viseli a település) született és a magyar szabadságharc idején az osztrákok által támogatott román szabadcsapatok egyik vezetője volt. A wikipedia.hu szerint az általa vezetett román szabadcsapatok a védtelen maradt magyar településeket sanyargatták: Zalatnán hétszáz, Nagyenyeden kilencszáz ember haláláért felelősek, de véres portyákat vezettek Hari, Nagylak, Borosbenedek és Jára ellen. Kocsis Zoltán, Impulzus. Erdély.ma

Antonescu besokallt az autonómia miatt
A román ellenzéki liberálisok bírálják Kövér Lászlónak, a magyar parlament elnökének marosvásárhelyi beszédét, amelyben az Országgyűlés elnöke Székelyföld területi autonómiája mellett foglalt állást. Crin Antonescu tiltakozik Kövérnek a székelyföldi autonómiára vonatkozó kijelentései ellen. Crin Antonescu, a román ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke hétfőn kijelentette a liberálisok, a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség (USL) nevében, hogy az ellenzéki pártszövetség tiltakozik Kövérnek a székelyföldi autonómiára vonatkozó kijelentései ellen, amelyek Antonescu szerint sértik a román alkotmányt, ezért „elfogadhatatlanok".
Kövér László szombaton az erdélyi városban vette át a Székely Nemzeti Tanács által adományozott Gábor Áron díjat. A román hírügynökségek szerint a magyar politikus beszédében a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit jogszerűnek, célszerűnek és korszerűnek, erkölcsi szempontból teljesen kifogástalannak nevezte, amely megfelel a Teremtő akaratának.
Antonescu kijelentette: azt üzenik Orbán Viktornak, hogy „Magyarországot kell vezetnie, és semmi egyebet, és jó lenne, ha csak Magyarország területén méri fel, mit akar az istenség".
A liberális politikus szerint elfogadhatatlan, hogy a román hatóságok, „Traian Băsescu államfővel az élen hallgatnak, mint a csuka", miközben megmondják magas rangú vezető magyar politikusok, hogyan kell felosztani Románia területét – mondta Antonescu.
MTI. Erdély.ma

Állampolgári eskütétel
Az eseményen részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki szerint nemcsak a magyar állampolgárságot igénylők, hanem a magyar nemzet számára is történelmi pillanat volt a csíkszeredai állampolgársági eskütételi ünnepség. Az ünnepélyes aktus egyrészt lezár néhány szomorú fejezetet a magyarság történelmében, másrészt új fejezetet nyit. Az új korszak része az is, hogy az Országgyűlés új alkotmányt készül megtárgyalni és elfogadni, hitet téve az egységes nemzet mellett. Ez állásfoglalás lesz amellett — tette hozzá Kövér —, hogy a mindenkori magyar állam és a mindenkori magyar kormány a jövőben már nem csupán felelősséget érez, hanem felelősséget is visel a történelem során a magyar államtól elszakított magyar közösségek iránt. A csíkszeredai főkonzulátuson elsőként a nyolcvanéves csíkszeredai Szabó Miklós Ibolya (képünkön) tette le az állampolgársági esküt, aki 1940 és 1944 között szintén magyar állampolgár volt. "Akkor tízéves voltam, szavaltam egy verset, ami nagyon tetszett egy tisztnek, karjaiba vett, és fénykép készült rólunk. Idén, amikor készítettem az iratcsomót, mellékeltem az akkori fényképet, és kiderült, hogy az, aki akkor karjaiba vett, a jelenlegi konzul nagyapja volt" — mondta el Szabó Ibolya. Az elsők között kapta meg a magyar állampolgárságot Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke is. Ma ugyancsak Csíkszeredában többek között a Hargita, Kovászna és Maros megyei tanácselnökök is magyar állampolgárrá válnak. Mintegy ötven személy, köztük Tőkés László EP-alelnök, a Kolozs megyei RMDSZ, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács több tagja kapta meg a magyar állampolgárságot, és tette le tegnap az esküt a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusán Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese jelenlétében. "Ez életem és az elmúlt 90 év legszebb napja, mert a magyar állampolgárság megadása az 1848-as szabadságharc 12 pontjának szellemében történik, amely az Erdéllyel való unióról szól" — jelentette ki Tőkés László. A ceremónia után Semjén Zsolt virágkoszorút helyezett el a Szent Mihály-templom előtt Márton Áron püspök szobránál, majd részt vett a magyar állami kitüntetések átadási ceremóniáján, amelyen több erdélyi személyiséget tüntettek ki. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kövér, a „neorevizionista”
Alaposan "kiverte a biztosítékot" Kövér László hét végi, a Székelyföld autonómiája témakörében tett nyilatkozatai. Mircea Geoană, a román szenátus elnöke szerint "szerencsétlenek és barátságtalanok" voltak a magyar Országgyűlés elnökének megnyilatkozásai, úgy véli, a bukaresti kormánynak nem szabadna hallgatnia ez ügyben.
Kövér kijelentését — "Magyarország támogatja a székelyek autonómiaigényét, az autonómia jogos, törvényes és korrekt követelés" — a kétoldalú kapcsolatokat veszélyeztető feszültség és konfliktus forrásának tartja. "A szenátus elnökeként felhívom magyar kollégám figyelmét, hogy jogi, közigazgatási és politikai szempontból Székelyföld nem létezik. Minden olyan nyilatkozat, amely egy ilyen egység autonómiájának támogatásáról szól, alkotmányellenes, és bátorítja azokat a törvénytelen akciókat, amelyek megkérdőjelezik a román állam egységét" — állítja Geoană. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke is csatlakozott, a liberálisok, a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség nevében kijelentette, hogy az ellenzéki pártszövetség tiltakozik Kövérnek a székelyföldi autonómiára vonatkozó nyilatkozatai ellen, amelyek sértik a román alkotmányt.
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma is elítéli Kövér László marosvásárhelyi kijelentéseit, és felkéri az illetékes intézményeket, intézkedjenek az alkotmány tiszteletben tartása és minden neorevizionista megnyilvánulás visszaszorítása érdekében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkezdődött a nemzetegyesítés
Letették az esküt az egyszerűsített honosítás első kérelmezői Csíkszeredában és Kolozsváron. A Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusán tegnap tizenkét személy ünnepélyes keretek közt vehette át a honosítási okiratot, az eskü-, illetve fogadalomtétel meghívott vendégei között jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete is. A frissen magyar állampolgárságot szerzettek között volt Csíkszeredában Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is, Kolozsvárott pedig Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőcsapata.
Az első magyar állampolgársági eskütétel nem volt nyilvános, keretében kapta meg a honosítási okiratot Csíkszeredában a 80 éves Szabó Ibolya is, aki néhány héttel ezelőtt egy olyan fényképre bukkant, amely őt ábrázolta 10 évesen, illetve egy magyar katonát, akiről később kiderült, a korábban Csíkszeredába kihelyezett konzul, Böhm Dávid nagytatája volt. „Minden magyar ajkúnak – függetlenül attól, hogy van-e állampolgársága, vagy nincs – azt üzenem, hogy ez csodálatos érzés” – mondta Ibolya néni az eskütételt követően.
Tegnap délelőtt lett másodjára magyar állampolgár Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. „Számomra ez egy örömünnep. 1940–1945 között még nem tudtam felmérni, mi a jelentősége annak, hogy magyar állampolgár vagyok, ma már tudom, érzem” – nyilatkozta Szilágyi. Szász Jenő, az MPP elnöke úgy nyilatkozott, az eskütételt követően úgy érezte, hogy másodszor született meg. „Hasonlóképp érezheti magát az a sportoló, aki célba ér. Én azt gondolom, megért minden erőfeszítést” – hangsúlyozta.
Kövér: történelmi pillanatokat élünk
Kövér László, az Országgyűlés elnöke szerint nemcsak a magyar állampolgárságot igénylők, hanem a magyar nemzet számára is történelmi pillanat volt a Csíkszeredában megtartott első állampolgársági eskütételi ünnepség.
A házelnök szerint ez az ünnepélyes rendezvény egyrészt lezár néhány szomorú fejezetet a magyarság történelmében, másrészt viszont új fejezetet nyit. „A választások nyomán alakult parlament elfogadta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, amellyel szimbolikusan, erkölcsi-politikai értelemben lezárta a Trianon óta eltelt kilencven esztendőt” – emlékeztetett Kövér László. Szerinte ezáltal a magyarság a jövő felé tekinthet, így nem kell jóvátehetetlen tragédiaként megélnie azt, ami 1920-ban történt. „Inkább abból merítsünk erőt, hogy azóta is megmaradtunk, azóta is együvé tartozunk, a megváltozott körülmények között most már képesek vagyunk összeadni erőinket” – mondta.
Az új korszak részének nevezte a honosítási törvény elfogadását is, akárcsak azt, hogy az Országgyűlés új alkotmányt készül megtárgyalni és elfogadni, hitet téve az egységes nemzet mellett. Ez állásfoglalás lesz amellett – tette hozzá –, hogy a mindenkori magyar állam és a mindenkori magyar kormány a jövőben már nem csupán felelősséget érez, hanem felelősséget visel azok iránt a magyar közösségek iránt, amelyeket a történelem elszakított a magyar államtól.
Dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul ünnepélyes, felemelő eseményként értékelte az első „külhoni eskütételt”. Az eddig benyújtott állampolgársági kérelmekkel kapcsolatosan a főkonzul elmondta, amint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal feldolgozza a kérelmeket és visszaküldi Csíkszeredába, igyekeznek minél hamarabb megszervezni az eskütételeket. Ma további eskütételekre kerül sor Csíkszeredában, ezeken egyebek közt részt vesz Semjén Zsolt kormányfőhelyettes is.
Ünnepélyes eskütétel Kolozsváron is
„Valóban történelmi pillanatokat élünk, most már nemcsak kultúrnemzet vagyunk, hanem közjogi értelemben is összetartozunk” – jelentette ki tegnap Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a kolozsvári főkonzulátuson, ahol ünnepélyes keretek közt vehette át a honosítási okiratot Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőcsapata.
Tőkés László a sajtó konzulátus előtt várakozó képviselőinek bemutatta a Magyar Köztársaság által kiállított, a személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolványát. Semjén Zsolt közölte, az igazolvány semmiben sem különbözik bármelyik magyar állampolgár személyazonossági iratától, „nincs többé belföldi meg külföldi magyar”.
Tőkés László is élete egyik legemlékezetesebb napjaként élte meg az eskütételt. Mint mondta, a kedvezményes honosítással megvalósul a ’48-as forradalom kiáltványának 12. pontja, azaz Magyarország uniója Erdéllyel, és mindez úgy, hogy nem sérültek a jelenlegi államhatárok. „Köszönjük a magyar kormánynak, hogy helyrehozta a 2004. december 5-i katasztrófát, amikor elbukott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. A határok tiszteletben tartása mellett, de közjogilag egyesült a nemzet” – nyilatkozta Tőkés László. Az Európa Parlament alelnöke hozzáfűzte, a kedvezményes honosítással a magyar kormány a trianoni békeszerződés okozta sebeket is gyógyítja. Tőkés Lászlón kívül tegnap mintegy negyvenen tették le a magyar állampolgársági esküt a kolozsvári főkonzulátuson.
Állampolgársági irodát nyitott Székelyudvarhelyen tegnap a Magyar Polgári Párt (MPP). Az irodaavató díszvendége Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt. Az egyszerűsített honosítást kérelmezőknek tájékoztatást nyújtó irodahálózat kiépítését februárban kezdte el az MPP, eddig tíz településen működtetnek ilyen hivatalt – számolt be a megnyitón Orbán Balázs ügyvezető elnök. Szász Jenő MPP-elnök kifejtette, a polgári párt kötelességének érezte, hogy útjára indítsa a szolgáltatást, amely segít az állampolgársági törvény beteljesítésében. Kövér László pozitívan értékelte, hogy bár nem egy hivatalos kapcsolat alapján jött létre az iroda, a polgáriak tenni kívánnak azért, hogy minél több ember igényelhesse a magyar állampolgárságot. Az ünnepélyes irodaavatón jelen volt Albert Levente, az állampolgársági irodák koordinátora is. A székelyudvarhelyi állampolgársági iroda két alkalmazottal működik a Kossuth utca 20. szám alatt.
Kövér: a határon túliak is delegáljanak képviselőket. Kövér László a Duna Televízió Heti Hírmondó című vasárnapi műsorában a határon túli magyarok választójogával kapcsolatban azt mondta: számára szimpatikusabb megoldás lenne, ha saját képviselőket delegálnának a magyar parlamentbe. Az Országgyűlés elnöke kiemelte: a két alternatíva közül, miszerint vagy csak pártlistára adhassanak le voksot azok a magyar állampolgárok, akiknek nincs állandó magyarországi lakcímük, vagy saját képviselőket delegáljanak, neki az utóbbi a szimpatikusabb. Ezzel a módszerrel nem „engednék be” a magyar belpolitikába a nem magyarországi lakhellyel rendelkező külhoni magyarokat – tette hozzá. Kifejtette: mindkét elképzelés mellett és ellen vannak komoly érvek, de az első, a listás szavazásról szóló verzió azt a látszatot keltené, mintha a kormányoldalnak az lenne a fontos, hogy a magyar belpolitikát a határon túl élő magyarok szavazataival döntsék el. A második elképzelésben számára az a szimpatikus, hogy a közösségek a maguk sajátos képviseletét tudnák megteremteni a magyar parlamentben. Kövér László kiemelte: az új alkotmányban megszűnik a diszkrimináció, hogy aki nem rendelkezik állandó lakhellyel Magyarországon, azt kirekesztik a választójogból. Ezt a passzust eltörli az alkotmány, és ez automatikusan azt jelenti: akinek nincs állandó lakhelye Magyarországon, de magyar állampolgár, részt vehet majd valamilyen formában magyar választásokon.
Dénes Emese, Forró Gyöngyvér, Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Magyar tagozatot akarnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen
Tíz pontba foglalt zárónyilatkozatban kérik Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltja, jelene, jövője – Határokon átnyúló együttműködés bővítése a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért című konferencia előadói a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Chartájának a módosítását.
vasárnap délután közzétett dokumentum többek között kitér az államilag finanszírozott önálló magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre való igény jogosságára vagy legalább a tanügyi törvény által előírt önálló magyar vonal létrehozására. Az aláírók szót emelnek a jelenlegi diszkriminatív rendszer ellen, amely nem teszi lehetővé a magyar nyelvű gyakorlatok megtartását, ugyanakkor tiltja az anyanyelvű diplomamunka megírását, valamint a magyar nyelvű államvizsgát és doktori képzést.
A jelszó: módosítani a chartát
„A bevezetett megszorítások diszkriminatív jellege a magyar nyelvű oktatás sorvadásához vezetett (oktatóhiány, tudás-, anyanyelv-, identitásvesztés)” – állítják a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) és az Optica-Optofarm által szervezett konferencia előadói, utalva a kommunista diktatúra részben máig is érvényes megszorításaira. Szintén a charta módosítását és a magyar tagozat létrehozását tűzte ki célul Nagy Örs, az egyetem helyettes rektora is.
„Nem csupán magyar vonalat, hanem magyar tagozatot akarunk – lehetőleg már a következő egyetemi évtől” – szögezte le a Krónika megkeresésére a profeszszor. Nagy Örs tudatában van annak, hogy sok minden múlik román nemzetiségű kollégáin, de azzal is tisztában van, hogy a magyar oktatók és diákok a törvény adta lehetőségbe kapaszkodnak. „Itt már nem az egyetem szenátusa dönt, hanem az új oktatási törvény előírásai” – mondta.
Kérdésünkre, hogy a tagozat létrehozásával mennyire lehetne önállósítani a magyar nyelvű oktatást, Nagy Örs nem tudott válaszolni. Szerinte egyelőre senki nem tudja, hogy egy leendő magyar tagozat gazdaságilag mennyire lehet független. „Egy biztos: az egyetemet ezentúl is a rektor irányítja” – tette hozzá a professzor. A charta módosításáról elmondta: a törvény hat hónapos határidőt szab annak módosítására. Ugyanakkor az oktatási minisztérium vállalta a nem megfelelő chartát benyújtó egyetemek szankcionálását.
Kerekasztal – feltételekkel
A záródokumentum harminc aláírója – köztük az egyházak, a civil, illetve a vállalkozói szféra képviselői – szerint a magyar oktatás önállóságának megteremtése érdekében fontos, hogy további egyeztető fórumok megszervezésére kerüljön sor 2011 tavaszán mind Erdélyben, mind Magyarországon.
A dokumentum megfogalmazói ugyanakkor fontosnak és örvendetesnek tartják, hogy a készülő új, magyarországi tanügyi törvény gondoskodni kíván a határon túli magyar oktatás támogatásáról. „A Magyar Köztársaság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen az önálló magyar nyelvű oktatás megvalósításának törekvéseit a hiányzó oktatók pótlásával, az utánpótlás képzésével, valamint egyes tudományos fokozatok megszerzésében nyújtott támogatással (rezidens- és doktori képzés) hathatósan tudja segíteni.
Ennek megvalósítása érdekében javasoljuk az együttműködési kerekasztal összehívását a négy magyarországi orvosi egyetem, a MOGYE vezetősége, oktatáspolitikusok és a támogató civil szervezetek részvételével” – olvasható a zárónyilatkozatban. Kérdésünkre, hogy ezt miként tartják megvalósíthatónak, mivel a MOGYE vezetősége nem vett részt a konferencián, és nem fogadja el tárgyalófélként a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesületet, a szervezet ügyvezetője és a konferencia szervezője, Ádám Valérián kifejtette, hogy a kerekasztal-megbeszéléseken való részvétel elutasítása rendkívül rossz fényben tüntetné fel a vásárhelyi intézet vezetőségét.
„Ha nem jönnek el, azzal csak azt bizonyítják, hogy sokkal fontosabbnak tartják saját kis beosztásuk megőrzését, mint az erdélyi magyarság képviseletét” – szögezte le Ádám. A RMOGYKE ügyvezető igazgatója ez esetben aláírásgyűjtést helyezett kilátásba, amelynek segítségével a tiltakozással egyetértők az egyetem vezetőségének lemondását követelnék.
A két fél közötti állandó feszültségnek csak az egyik jele az, hogy az egyetem vezetői nem jelentek meg a konferencián. „Arra hivatkoztak, hogy későn kapták kézhez a meghívót. Ennek ellenére már másfél hónappal a konferencia előtt elkezdtek telefonálgatni a magyarországi résztvevőknek, arra kérve őket, hogy mondják le részvételüket” – panaszkodott Ádám Valérián.
Szerinte azonban sokatmondó, hogy még ilyen körülmények között is Marosvásárhelyre látogatott és előadást tartott Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Palkovits Miklós, az MTA tagja és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, Dux László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Galuska László, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője, Wittmann Tibor, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője és Ertl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem helyettes dékánja. Jelen voltak, felszólaltak és a zárónyilatkozatot aláírták a hazai orvostudomány kiemelkedő személyiségei is, mint például Péter Mihály Heinrich, Péter H. Mária, Brassai Zoltán, Feszt György, Brassai Attila, Ajtay-Kincses Mária, Máthé János, Dudutz Gyöngyi, Puskás Attila, Nagy Előd, Csiszár Anna-Adrienn és mások.
Nagy Örs, a marosvásárhelyi egyetem helyettes rektora kifejtette, hogy jó ötletnek tartja a kerekasztal szervezését, mert minden beszélgetés hasznos lehet, ha eredménnyel zárul. A professzor szerint azonban ennek feltétele, hogy „olyan emberek üljenek tárgyalóasztalhoz, akik a jelenben élnek”. „Magyarán: olyan tárgyalópartnereket tudunk elfogadni, akik jól tudják, mi valósítható meg, és mi nem. Minden segítség jól jön, de annak megvannak a feltételei” – pontosított a MOGYE vezetője. Nagy Örs kifejtette: eddig csupán a budapesti Semmelweis-egyetem nyújtott hatékony támogatást a marosvásárhelyi felsőfokú intézménynek, a másik három anyaországi egyetem csak a nyilatkozatokig jutott el.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Kövér, a „neorevizionista”
Alaposan "kiverte a biztosítékot" Kövér László hét végi, a Székelyföld autonómiája témakörében tett nyilatkozatai. Mircea Geoană, a román szenátus elnöke szerint "szerencsétlenek és barátságtalanok" voltak a magyar Országgyűlés elnökének megnyilatkozásai, úgy véli, a bukaresti kormánynak nem szabadna hallgatnia ez ügyben.
Kövér kijelentését — "Magyarország támogatja a székelyek autonómiaigényét, az autonómia jogos, törvényes és korrekt követelés" — a kétoldalú kapcsolatokat veszélyeztető feszültség és konfliktus forrásának tartja. "A szenátus elnökeként felhívom magyar kollégám figyelmét, hogy jogi, közigazgatási és politikai szempontból Székelyföld nem létezik. Minden olyan nyilatkozat, amely egy ilyen egység autonómiájának támogatásáról szól, alkotmányellenes, és bátorítja azokat a törvénytelen akciókat, amelyek megkérdőjelezik a román állam egységét" — állítja Geoană. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke is csatlakozott, a liberálisok, a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség nevében kijelentette, hogy az ellenzéki pártszövetség tiltakozik Kövérnek a székelyföldi autonómiára vonatkozó nyilatkozatai ellen, amelyek sértik a román alkotmányt.
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma is elítéli Kövér László marosvásárhelyi kijelentéseit, és felkéri az illetékes intézményeket, intézkedjenek az alkotmány tiszteletben tartása és minden neorevizionista megnyilvánulás visszaszorítása érdekében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hézagos a múltismeretünk
A történelem nem ismerete nálunk bűn, hiszen ennek a tájékozatlanságnak köszönhetjük, hogy ma annak is szobra van Sepsiszentgyörgyön, aki 1849-ben behívta az orosz hadsereget Háromszékre — szögezte le tegnapi előadásában Kádár Gyula történész, aki a nyugdíjasok Sugás Érdekvédelmi Szövetségének meghívására az 1848-as magyar forradalom, polgárháború és szabadságharc történéseiről, jelentőségéről beszélt a Székely Nemzeti Múzeumban.
Andrei Şaguna görögkeleti püspökről van szó, de nem ez volt az egyetlen hiánypótló adat, amelyet a Bartók Termet megtöltő, és nem csak idősekből álló hallgatóság ez alkalommal megtudhatott az akkori és a mai Európáról, illetve a magyarság és külön a háromszéki székelység harcairól. Az ünnepi hangulatot a Szilaj Hagyományőrző Egyesület huszárjainak díszőrsége emelte, akiket vastapssal fogadott a közönség — de közben többen megkérdezték azt is, hogy vajon a rendőrautó miért állt készenlétben a kapu előtt. A rendezvény rövid műsorral zárult: Szilágyi Zsolt énekművész, Piroska B. Klára, Darvas László és D. Vásárhelyi Katalin színművészek, valamint az Őszirózsa népdalkör adott elő korabeli verseket, dalokat.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar tükör
Április végére új alkotmánya lehet Magyarországnak. A kormánypárti frakciók szerdán ismertették tervezetüket a parlamentben, amely több ponton még természetesen változhat, de a koncepció világosan kirajzolódik. Az új alkotmány a himnusz első sorával kezdődik (Isten, áldd meg a magyart!), s az ország neve hivatalosan is Magyarország lesz, bár megmarad a köztársaság is mint államforma, tehát a pénzt és a hivatalos okmányokat egyelőre még nem cserélik le.
(Egy ilyen változtatássorozat horribilis összegbe kerülne, s erre most — Szájer József fideszes képviselő szerint — nincsen pénz.) A megyék helyett visszajönnek a vármegyék. Az új alkotmány tiltaná az államadósság növelését is — hogy soha többé ne kerülhessen az ország olyan helyzetbe, mint a szocialista kormányok alatt —, és nagy hangsúlyt fektetne a család védelmére. A szövegben szerepel az élet védelme is, de ahogyan Orbán Viktor magyarázta, ez nem jelenti egyben az abortusztörvény szigorítását is. Az ellenzéki pártok nem vesznek részt az alkotmányozási folyamatban, be sem nyújtották saját koncepciójukat. A szocialisták ezt Fidesz-alkotmánynak tartják, s nem kívánnak elkészítésében közreműködni. A parlamentben a szocialista képviselők bírálták a Fidesz által kiküldött kérdőíveket is, mondván, hogy ezek nem valóságos problémákról szólnak, ráadásul feldolgozásukra nincs is elég idő. Az egyre aktívabb Gyurcsány Ferenc újra a baloldali pártok összefogását hirdette meg: "...addig és azért kell harcolni — fejtegette —, amíg demokratikusan, választások útján lehet leváltani a Fidesz-bandát!" Az őszödi beszéd óta megszokhattuk, hogy az exminiszterelnök szóhasználata meglehetősen bizarr és durva. A kormánypárti frakciók alkotmánytervezete vitáján tulajdonképpen csak a gyerekeknek adandó választójog körül alakult ki nézeteltérés, ez végül nem is kerül bele az alkotmányba, csak mint lehetőség, s erről csak az új választási törvény megszövegezése során döntenek majd. Szájer József szerint egy gyermeknek járna választójog egy családban, akárhány gyermek van is. Mindenesetre az elképzelést sokan vitatják, az ellenzők szerint az európai jogrendben sem megszokott. Összevonják az ombudsmanokat is, csak egy országgyűlés-biztosi hivatal lesz. Az elképzelést Kállai Ernő, a kisebbségjogi országgyűlési biztos élesen bírálta, szerinte az új alkotmány tervezete nem biztosítja a kisebbségi jogokat. S nem lesz sem ombudsman, sem a kisebbségeknek szószólójuk a magyar parlamentben. Szájer József erre reagálva kifejtette: a hivatal nem szűnik meg, csak átalakul, s a funkció az összevont országgyűlés-biztosi hivatalban is megmarad. Újabb és újabb nevek kerülnek fel az internetre a Szigorúan titkos elnevezésű portálra, a külügyminisztérium máris intézkedett, és azonnali hatállyal elbocsátották azokat a munkatársaikat, akik a Kádár-rendszerben a titkosrendőrség 3/2-es ügyosztályán sz. t. tisztként vagy hírszerzőként tevékenykedtek. S most a legújabb korrupciós botrányról: eljárás indult a terézvárosi polgármester és tizenkét társa ellen hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt. Állítólag néhány éve mélyen áron alul adtak el egy Andrássy úti ingatlant, több mint 127 millió forint kárt okozva az államnak...
Bogdán László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rabul ejtett szabadság
Rég letűnt már ama forradalmi március szelleme, amikor a későbbi szabadságharcok lángját felcsiholó magyar ifjak egy emberként álltak ki eszméikért. A márciusi ifjak legelőször sajtószabadságot követeltek, ami a korabeli viszonyok közt azzal volt egyenértékű, hogy a politika média feletti kontrolljának megszüntetéséért szálltak síkra. Még a később számos kérdésben eltérő állásponton levők közt is egyetértés volt a tizenkét pont, így a sajtószabadság ügyében is. 163 év múltán a világ több pontján is tiltakoznak a magyar médiatörvény ellen, ám a márciusi ifjak hagyatékára nézve visszatetsző a magyar sajtószabadság napját egy szakmai álca mögé rejtett pártpolitikai hadjáratra felhasználni.
Az már a törvény kapcsán eddig lefolytakból is világos, hogy a sajtószabadság felett való mostani aggodalom pártfüggő. Nincs ebben semmi csoda, főleg egy olyan politikai kultúrával rendelkező térségben, ahol az ellenzékiség fogalomtárában a konstruktivitás nem létezik.
Ám az aggódók sem beszélnek arról, hogy a sajtószabadságot nem ez a médiatörvény veszélyezteti. Hanem bármely olyan szabályozás, amely a sajtó feletti ellenőrzést a politikum által delegált testületek kezébe adja. Sehol és semmilyen kormány sem fog sajtószabadságot garantálni, amíg a politikusok adott időközönként azon választók elé járulnak szavazatért, akik leginkább a sajtóból ismerik őket. A politikumnak nem a szabad, hanem a lakájmédia a jó.
Ez a mostani magyar ellenzéki hátszelű felháborodás tehát nincs köszönő viszonyban a márciusi ifjak által követelt sajtószabadsággal. Lehetne, amennyiben nem csak a jelenlegi magyar kormány médiatörvénye ellen irányulna, hanem például egy olyan médiahatóság létrehozását szorgalmazná, amely független a mindenkori politikumtól. Odáig elmenően, hogy a mindig is politikuskézen forgó közpénzekből fenntartott állami média fölött valakinek kell őrködnie, hogy az a mindenkori hatalmi berendezkedésektől függetlenül kiegyensúlyozottan tájékoztasson. És afelett is lehet vitázni, hogy a kereskedelmi média fölé van-e szükség külön szabályozó hatóságokra, amikor a polgári és a bűnvádi törvénykönyvekben az ezek által minden elkövethető vétekre létezik előírás. Ám a márciusi ifjak korában az idegen hatalmat szolgáló cenzorok helyett ma a pártpolitikai érdekek fogságában sínylődik a sajtószabadság, melyet e börtönből a mai világszintű műbotrány sem fog kiszabadítani.
Benedek István. Népújság (Marosvásárhely)

Erdélyi művészek a magyar állami kitüntetettek között
Senkálszky Endre színművész, rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze elismerést kapta meg. Senkálszkyn kívül érdemes művész lett Both András díszlet- és jelmeztervező.
Magyarország legfontosabb kitüntetéseit osztották ki tegnap Budapesten a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából. A Parlamentben a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, a Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig a kiváló és érdemes művészi címeket, valamint a Babérkoszorú díjakat vehették át a művészeti és tudományos élet kiemelkedő szereplői. A kitüntetettek hosszú sorában erdélyi és magyarkanizsai származású művészeket is díjaztak: Senkálszky Endre színművész, rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze elismerést kapta meg. Senkálszkyn kívül érdemes művész lett a szintén erdélyi Both András díszlet- és jelmeztervező, de ugyanebben az elismerésben részesült a magyarkanizsai származású, Franciaországban dolgozó Nagy József Koreográfus, színész, táncművész is.
A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címet a nagyszebeni származású, Budapesten élő Bács Ferenc Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, valamint a korondi Páll Lajos festő- és grafikusművész, költő, érdemes művész is megkapta. Az erdélyi származású Kovács Apollónia előadóművész, aki 1949–1961 között a nagyváradi színház színésze volt Kossuth-díjban részesült. Kossuth-díjat kapott többek között Földes László Hobo előadóművész, dalszerző is.
Az Országházban a Kossuth- és Széchenyi-díjak mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend legmagasabb fokozatait Schmitt Pál köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök adta át. A Kiváló Művész, az Érdemes Művész és a Babérkoszorú díjakat Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztertől vehették át a kitüntetettek a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Kossuth-nagydíjat idén Nemeskürty István Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora vehette át „a kulturális és művészeti élet jelentős spektrumát átölelő sokoldalú munkássága, a magyar játékfilmkészítés több mint negyedszázados irányítása, irodalom-, művelődés- és bibliatörténeti művei, forgatókönyvei, gazdag publikációs tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként”.
Kossuth-díjban részesült Berecz András népdalénekes, mesemondó a magyar néphagyományok ápolásáért, Blaskó Péter, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze hiteles, karakteres színészi alakításaiért, Czakó Gábor József Attila-díjas író, publicista, szerkesztő gazdag irodalmi és újságírói munkássága elismeréseként. A Hobo néven ismert Földes László az indoklás szerint „a magyar popzenei kultúrában egyéni hangú, maradandó értéket létrehozó több évtizedes munkássága, sokirányú zeneszerzői és előadó-művészi tevékenysége, életpályája elismeréseként” kapta meg a díjat.
Ugyancsak Kossuth-díjban részesült Kristóf Ágota író, Kubik Anna Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, Makkai Ádám költő, író, műfordító, nyelvész, Medveczky Ádám, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas karmestere, érdemes művész, Orosz István Balázs Béla- és Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, érdemes művész, Reigl Judit festőművész, Rófusz Ferenc Oscar-díjas és Balázs Béla-díjas animációs és rajzfilmrendező, Sándor György Jászai Mari-díjas előadóművész, Szabados György Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész és Vidnyánszky Attila Jászai Mari-díjas rendező.
Megosztott Kossuth-díjban részesült Szarka Tamás zeneszerző, költő és Szarka Gyula zeneszerző, a Ghymes együttes két alapító tagja. A Széchenyi-nagydíjat „világszerte számon tartott és nagyra becsült kémiai kutatásaiért és eredményeiért, a kémiai tudományok fejlesztése, eredményessége, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében végzett munkásságáért” Oláh György Nobel-díjas kémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjának ítélték oda. A tudós az elismerést később veszi át. Széchenyi-díjat vehet át többek között Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, Erdei Anna immunbiológus, Inzelt György kémikus, Lénárd László neurobiológus, Sólyom Jenő fizikus és Szörényi László József Attila-díjas irodalomtörténész. Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvári eskütétel: félszázan lettek magyar állampolgárok
„Értelmet nyertek a szavak: minden magyar felelős minden magyarért”
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétében zajlottak tegnap a kolozsvári magyar főkonzulátuson az első állampolgársági eskütételek az egyszerűsített honosítási eljárás január 3-i rajtját követően. Adatvédelmi megfontolásokból az esemény zárt ajtók mögött történt, de több személy is vállalta a sajtónyilvánosságot, így például Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, továbbá Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, aki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (közismerten: Tusványos) szervezőcsapatával együtt tette le az állampolgársági fogadalmat. Az ünnepélyes mozzanatot követően Semjén Zsolt a magyar küldöttség kíséretében megkoszorúzta Márton Áron püspök szobrát. Az eseményeket lezáró állófogadáson a miniszterelnök-helyettes kiosztotta a magyar állami elismerésben részesült erdélyi személyiségek kitüntetéseit.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az eskütételt követően kiemelte: immár értelmet nyertek a kolozsvári születésű Szabó Dezső szavai, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”, majd az átélt esemény történelmi jelentőségét hangsúlyozta. Mint elmondta, mindmáig mintegy ötvenezren nyújtották be a magyar állampolgárság könnyített megszerzésére irányuló kérelmet. A felsorakozott új magyar nemzet- és polgártársak mellett Semjén köszöntötte mindazokat a magyar állampolgárokat is, akik a maguk során Gyulán román állampolgársági igénylést nyújtottak be, hangsúlyozva: a magyar állampolgársági törvény a román mintát követi. A magyar nyelvet, kultúrát és magyar identitást felvállaló, határokon kívül élő magyarság immár nemcsak kulturális, hanem közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjává válhat, amely Szent István kora óta létezik – emelte ki a politikus.
– Életem egyik legemlékezetesebb ünnepe a mai – jelentette ki Tőkés László EMNT-elnök, az EP alelnöke az eskütételt követően. A magyar állampolgársági törvényt az 1848–49-es szabadságharc tizenkettedik pontjának szellemében hozták meg: immár érvényesülhet a magyarok Európával való uniója, és a magyar közösségek Európán belüli egyesülése is, az államok szuveranitása és országhatáraik tiszteletben tartása mellett – hangsúlyozta Tőkés László, köszönetet mondva a magyar kormánynak a trianoni békediktátum ütötte sebek, illetve a rosszemlékű, 2004. december 5-i népszavazás okozta csalódás orvoslásáért, a szétszakadt nemzetrészek ily módon történő egységesítéséért.
– Felemelő érzés volt megélni ezt a felhőtlenül boldog napot, hiszen történelmi igazságtétel, hogy immár közjogilag is magyarnak tekinthetjük magunkat – mondta el lapunknak Sándor Krisztina MIT elnök, kiemelve: az állampolgársági esküt letevő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor több mint húsz fős csapata az első fiatalokból álló szervezet Erdélyben, amely megtette ezt a lépést. Hozzátette: szeretné, ha minél többen követnék példájukat.
Szilágyi Mátyás főkonzul lapunknak elmondta: Kolozsváron körülbelül ötvenen tették le az állampolgársági fogadalmat. Az eskütétel zártkörű volt, ugyanis az állampolgársági ügyintézés adatkezelést jelent, illetve az állampolgárság megszerzése, birtoklása is személyi adatnak tekinthető, így erre vonatkozó információk csak az adott személy beleegyezésével hozhatók nyilvánosságra – részletezte. Az első – ünnepélyes, ugyanakkor bensőséges hangulatban zajlott – fogadalomtételen a honosítási kérelmet január első hetében benyújtó polgárok, köztük ismert személyiségek vettek részt, akik a honosítási oklevél mellett egy úgynevezett személyi kártyát is kaptak, amely azonos az anyaországi polgártársakéval, természetesen a magyarországi lakcímet leszámítva – magyarázta a diplomata.
A honosított magyar állampolgárok az eskütétel során egy díszes, Szent Istvánt ábrázoló dossziéban kapják meg a honosítási okiratot, amelyen a kérelmező választása szerint születési helyként mindössze a helység történelmi magyar neve szerepel, vagy pedig a magyar elnevezés, és zárójelben a jelenlegi, idegen nyelvű településnév. Minden más okiraton születési helyként a történelmi magyar elnevezést és zárójelben a mostanit tüntetik fel.
Érdemrendek erdélyi személyiségeknek
– Az egyszerűsített honosítást szentesítő fogadalomtétel sok évtizedes sérelmet, jogfosztást orvosol, a magyar nemzeti összetartozás első látványos bizonyítéka. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról való megemlékezés előestéjén a magyar állam kitüntetésekkel méltatja a társadalmi, kulturális, művészeti életben kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségeket – fogalmazott Szilágyi Mátyás az eskütételt követő ünnepélyes díjkiosztást felvezető beszédében. A magyar küldöttség tagjaként az eseményen jelen volt Wetzel Tamás miniszteri biztos és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője is.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az alábbi kitüntetéseket adta át: Magyar Köztársasági Érdemrendet Tisztikereszttel: dr. Kovács András művészettörténésznek, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanárának, az MTA külső tagjának; dr. Maros Dezső gépészmérnöknek, a Műszaki Egyetem tanárának, a Román Akadémia főkutatójának (akinek nevében felesége vette át az érdemrendet); Tőkés István nyugalmazott teológiaprofesszornak, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspök-helyettesének. Magyar Köztársasági Érdemrendet kapott Lovagkereszttel: Nagy Pál irodalomtörténésznek, kritikusnak, szerkesztőnek; Mihály Ferencnek, a BBTE oktatójának, farestaurátornak; Murádin Lászlónak, a Román Akadémia főmunkatársának, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények nyugalmazott főszerkesztőjének; Sipos László festő-, és grafikusművésznek, a Romániai Képzőművészek Szövetsége tagjának. Magyar Köztársasági Érdemrendet kapott Ezüst Érdemkereszttel Emődi Tamás, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tanácsosa.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Tóth Sándor filozófus
Kilencvenkét éves korában, 2011. március 10-én Budapesten elhunyt Tóth Sándor filozófiai szakíró, a kolozsvári egyetem volt filozófia tanára. A berettyóújfalusi születésű szakember a Bolyai Tudományegyetem filozófia szakának elvégzése után 1985-ig – nyugdíjazásáig – ugyanitt filozófiatörténetet tanított, a filozófiai tudományok kandidátusa. Az ’50-es években részt vett a Korunk újraindításában, majd 1957-ben tagja lett a folyóirat új folyama szerkesztőségének is, ahol főként koncepcionális-stratégiai kérdésekkel foglalkozott. 1963 és 1980 között a folyóirat külső munkatársa. 1988-ban települt át Magyarországra, 1989-től a budapesti ELTE Szociológiai Intézetének címzetes egyetemi tanára.
Többek mellett a két világháború közötti időszak kisebbségi szellemi-politikai életének kérdései foglalkoztatták, emellett több filozófiai tanulmányában fordult szembe a korábbi dognatikus marxista értelmezésekkel. Magyarországi tartózkodása idején főként a megbukott rendszer múltjával, a nacionalizmussal, valamint a nemzetfogalom újragondolásával foglalkozott. Szabadság (Kolozsvár)

Forradalom és iskolamentés a szórványban
Balázsfalva
Egyszerre tartották a magyar iskola és a nagy szabadságharc ünnepét március 12-én este, Balázsfalván, a zsúfolásig telt Művelődési Házban. A környékbeliek lelkébe mindkét mozzanat mélyen befészkelte magát, hiszen sorsunk múlott és múlik ezeken: forradalmunk szellemén és állandó küzdelmünkön iskoláinkért. Gyökerek nélkül nincs igazi jövő, de megteremtéséhez itt, a végvári környezetben elsősorban anyanyelvi iskola szükséges és gyermekek, akik megtöltik. Különösen a szórványban, ahol a napi élethez, a teljes élethez legalább két nyelv tudása nélkülözhetetlen. Ehhez pedig felkészült szülőkre és minőségi iskolára van szükség.
Tanulni, majd ünnepelni gyűlt össze a közönség, köztük balázsfalvi, péterfalvi, tűri, gyulafehérvári, búzásbocsárdi vendégek. Karácsonyi István a Szülőföldünkért Egyesület nevében, házigazdaként üdvözölte a jelenlévőket, kiemelve Vetési László református szórvány lelkipásztort, a Diaszpóra Alapítvány elnökét és Valentin Rotar balázsfalvi polgármestert. A moderátor szerepét betöltő Szakács Júlia, a Bethlen-kollégium véndiákja, jelenleg az Erdélyi Magyar Ifjak szórvány szakcsoportjának vezetője elmondta: olyan rendezvény ez, ahol sorskérdések felvetésére és megvitatására gyűltek össze a résztvevők.
Dr. Gudor Botond, a Bod Péter Alapítvány elnöke, a rendezvény eszmei irányítója, szervezője szerint a helyszín megválasztása, ahol ő is született, nem volt véletlen. 1848 márciusában még együtt ünnepeltek a román és a magyar emberek (pl. a nagyenyedi templomban). Családról, iskoláról kell beszélnünk itt ma, mert csak így ünnepelhetünk száz év múlva is ezeken a helyszíneken. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója kiemelte: nem szabad megtagadni az örökséget, hanem tovább kell fejlesztenünk azt, és úgy kell a jelent építeni, hogy közben a jövőt is formáljuk. Örömmel jelentette be, hogy április 2-án Kolozsváron, a felújított Mátyás-szoborcsoport avatási ünnepségén ott lesznek reneszánsz táncukkal az erdélyi színt képviselő enyedi diákok is. Gál László, a Római Katolikus Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum igazgatója szerint az iskolával erősödött a magyar oktatás, létszámában is emelkedett (jelenleg 200 diákja van), és egyre nagyobb szerepet tölt be a magyar identitástudat erősítésében.
Vetési László előadásában példákkal illusztrálta, miért is történnek téves iskolaválasztások a magyar szülők körében. A többségi befogadó iskola és közösség már többé nem engedi el a magyar fiatalt, aki innen választ felsőbb iskolákat, baráti kört, később élettársat, elhanyagolja anyanyelvét, gyermekeit ugyanabba az iskolába irányítja, ahol ő is járt. Mindez gyakran onnan indul, amikor a szomszédasszony vagy a nagybácsi tanácsa a döntő. A „csak román iskolában érvényesülhet” hamis érve helyett józan ésszel kéne gondolkodni azon, mi is a gyermek valódi érdeke. A választ a szülők ott helyben megkaphatták abban az igényes, színes, kétnyelvű, 12 oldalas alkalmi kiadványban, amelyet a Szülőföld Alap és Kovászna Megye Tanácsának segítségével adtak ki, Milyen iskolát válasszak gyermekemnek? Magyar iskolát program. Dr. Gudor Botond vezércikkében (Miért magyar iskolát?) konkrét válaszokat fogalmazott meg a kérdésre. „… A választás több, mint egy szójáték. A 21. század kihívása, egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy apa és anyanyelvedet jól, ha lehet, tökéletesen megismerd. Lehetőség arra, hogy későbbi munkahelyeden a legjobb állást nyerd el. Lehetőség arra, hogy a templomban megértsd a lelkészt, és nagymamával is elbeszélgethess. A magyar iskola azt a leendő embert jelenti, aki nem fél, hanem boldogul. Magyarul és románul egyformán tud. Ezt kínálják magyar iskoláink Bethlenszentmiklóson, Gyulafehérváron és Nagyenyeden. Nem egyszerű iskolát, hanem olyan iskolát, ahol nyelvet, nyelveket tanul, ahol több lesz, mint az átlag, ahol hitre és reményre nevelik.” A kiadványban helyet kapott még többek között Kémenes Loránt Zoltán plébános, Szőcs Ildikó és Gál László líceumi igazgatók, Veres József tanár és Máté János református lelkipásztor írása.
Az ünnepi műsor keretében a helybéli magyar gyermekek forradalmi verseket és hegedűszólót adtak elő. Boros Erzsébet búzásbocsárdi református tiszteletesasszony a nap szellemének megfelelően válogatta ki forradalmi dalait, nótáit, hatalmas sikert aratva, majd Kossuth Lajos beszédét hallgathattuk fonográf felvételről. Ezt követően fellépett a dicsőszentmártoni Kökényes néptáncegyüttes, amely 2004-ben alakult a gyermektáncház mozgalom részvevőiből. Jelenleg négy korosztályban több mint 140 gyermek tanul táncolni óvodától a XII. osztályig. 2006-ban a Küküllő menti bokrokra utaltak, amikor nevet választottak. Ezúttal is tematikus táncjátékot mutattak be március 15. tiszteletére, Verbuválás, csatamező, szabadság… címmel. Az énekszámokat Németi László kollégiumi véndiák és Vásárhelyi Mónika adta elő. Többször visszatapsolták őket. Amikor a közönség elhagyta a termet, az egyik idős néni azt mondta: „Ilyen szép ünnep, rég nem volt Balázsfalván. Tudja, az én unokám is magyar iskolába jár!”
Létkérdések megidézése és ünnep volt ez a nap, egyben a szórványösszefogás egyik szép pillanata (támogatók: Szülőföld Alap, Bod Péter Alapítvány, Erdélyi Magyar Ifjak, balázsfalvi, búzásbocsárdi, magyarpéterfalvi református egyházközségek, tűri római katolikus egyházközség). A Fehér megyei magyar szórvány anyagi segítséggel, de saját elképzelésekkel és szellemi erőkkel építette fel ezt a szép és tanulságos ünnepnapot. Önmaga dolgozott saját sorsa irányításán. Folytatása várható Gyulafehérváron április 30-án, Küküllőváron május 21-én, Marosújváron május 28-án. A szórványsegítő civil csapat tehát tovább dolgozik a magyar iskolák megmentéséért.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

Arad és a Délvidék 1848–49-ben
A szabadságharc értelme
Rendhagyó módon kezdődött ma délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a társszervező, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete által rendezett megemlékezés: dr. habil Zakar Péter történész, a Szegedi József Attila Tudományegyetem tanárának előadását egy néhány perces diasorozat előzte meg Murvai Miklós összeállításában. A délvidéki, őrvidéki, aradi képek ráhangolták a telt háznyi hallgatóságot az előadás témájára.
A jelenlévőket Nagy István, az est házigazdája köszöntötte, külön kiemelve a nagyszámú ifjúságot, amelynek részvétele, sajnos, nem éppen megszokott a hasonló rendezvényeken.
Az Aradra már-már hazajáró Zakar Péter a tőle megszokott alapossággal és adatbőséggel beszélt a témáról, számos kevésbé ismert vagy ismeretlen adalékot vonultatva fel. Kevéssé ismert, például, hogy 1848. április elején egy Alexander Kostic vezette szerb csoport felajánlotta a forradalommal való együttműködést a nemzetiségük elismerése, szabad nyelvhasználat, egyházi autonómia, a határőrvidék megszüntetése fejében. Kossuth az ország megcsonkításától félve elutasította az ajánlatot. („Akkor döntsön köztünk a kard”), és a szerbek valóban a szabadságharc ellen fordultak.
Aradra, amint ez ismert, a postakocsival érkezett a hír a pesti forradalomról március 17-én, és mint más városokban, itt is kis forradalmat váltott ki: este megváltoztatták a színház műsorát, a cigánybandával elhúzatták a Rákóczi-indulót, elszavalták a Nemzeti dalt, ismertették a 12 pontot, március 22-én pedig nagygyűlést tartottak. Az aradi események részletes ismertetését Sujánszki Euszták minorita szerzetesnek köszönhetjük. Az előadó nagyjából időrendi sorrendben ismertette a délvidéki és aradi forradalmi eseményeket – természetesen az országos eseményekkel való összefüggésben. Beszélt a szerb mozgalom radikalizálódásáról (a Bánságra, a Szerémségre és Bácskára is igényt tartottak), Török Gábor aradi polgármesterré választásáról, a szerb népfelkelők ténykedéséről, az osztrák kormánnyal való kenyértörésről és ezzel összefüggésben Arad bombázásáról a várból (a várat végül, kiéheztetéssel, 1849. július elsején foglalta el a magyar forradalmi sereg), az 1849. február 8-i aradi dúlásról (a szerb császári haderőt Asztalos Sándor százados és Bockó Dániel kormánybiztos vezetésével szorították ki), az 1849. júniusi, kudarcba fulladt magyar–szerb tárgyalásokról, a nemzetiségek forradalom iránti viszonyulásáról (az alföldi és bánsági románok, például, az erdélyiekkel ellentétben a magyarok és a forradalom mellé álltak), 1849. október hatodikáról és az aradi vár foglyairól (szintén kevéssé ismert, hogy a magyar tisztek – becsületszóra – a városba is kijárhattak) stb. Végül Zakar Péter feltette a megkerülhetetlen kérdést: mi értelme volt 1848–49-nek? Görgeit idézte: a jobbágyság felszabadulása már önmagában megérte. De sokkal többről van szó: 1867-ben – a nemzetőrségi törvény kivételével – az 1848-as törvényeket léptették életbe, ami 1848 nélkül lehetetlen lett volna.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)

Kihátrált a MÚRE
Engedélyezték a magyar sajtószabadságért tartott mai bukaresti tüntetést
Kihátrált a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) a mai, bukaresti szolidaritási akcióból: a magyar újságírószervezet igazgatótanácsa felülbírálta Karácsonyi Zsigmond elnököt. Mint tegnapi lapszámunkban arról hírt adtunk, a sajtószabadságért szervezett budapesti, március 15-i demonstrációval párhuzamosan ma a világ több pontján szerveznek hasonló tüntetést.
Bukarestben a Magyar Nagykövetség Dimitrie Gerota utca 63–65 szám alatti épülete előtt gyülekeznek ma 17 órakor több civil szervezet – köztük a Free Press Románia Alapítvány, az ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség, a Romániai Médiaszövetségek Szervezete, a Romániai Oknyomozó Újságírói Szövetség, a Hivatásos Újságírók Szövetsége, az Online Médiakiadók Egyesülete, az Újságírónők Ariadna Szervezete, a Független Médiaközpont és a MediaSind – képviselői, miután tegnap a bukaresti főpolgármesteri hivatal szakbizottsága megtárgyalta a szervezők kérését, és engedélyezte a demonstrációt.
Alapszabályt szegett a MÚRE?
A szervezők felhívásában korábban társszervezőként megjelenő MÚRE szerepéről Karácsonyi Zsigmond elnök lapunknak elmondta, a Médiaszervezetek Konvenciója gyorsreagálási bizottságának tagjaként személyesen döntött a magyar újságírószervezet implikálása mellett. Ezt azonban tegnap felülbírálta az újságírószervezet igazgatótanácsa.

Ismét aktuális a 1848-as 12 pont. A tüntetők sajtószabadságot követelnek
„A mai (tegnapi – szerk. megj.) konzultáción az igazgatótanács úgy határozott, hogy nem veszünk részt a bukaresti magyar médiatörvény elleni szolidaritás-tüntetésen. Az igazgatótanács tagjai a március 15-ét nem tartják szerencsés időpontnak egy ilyen tiltakozás megtartására – egyöntetűen kijelentették, hogy ilyenkor ünnepelni kell és nem tiltakozni” – nyilatkozta tegnap lapunknak Karácsonyi Zsigmond.
A MÚRE-elnök hozzátette: az egyesület igazgatótanácsának tagjai ugyanakkor „megkésettnek ítélték a tüntetést, és sokkal hasznosabbnak tartják, ha a magyarországi újságírószervezetek egységesen véleményt nyilvánítanának az ügyben”.
A MÚRE igazgatótanácsának egyik tagja azonban ellentmond az elnök állításának, szerinte korántsem volt egyöntetű a döntés. „Karácsonyi megijedt és átdobta a döntés felelősségét az igazgatótanácsnak, ami alapszabályellenes, hiszen a testületnek ebben semmi szerepe nincs, az elnök képviseli a MÚRE-t” – szögezte le az igazgatótanácsi tag.
Magyarázkodik az elnök
„Megértem az igazgatótanács tagjait, ugyanis ők a szakmai szervezetet féltik, mely egy ilyen tiltakozással túlságosan kiszolgáltatná magát a politikumnak” – magyarázkodott Karácsonyi. Elmondta, ő személy szerint továbbra is kiáll a sajtószabadság mellett és úgy véli, hogy egy erős szakmai párbeszédre van a legnagyobb szükség ebben az ügyben, „bár a demokrácia útjaira lépett államokban a politikum igyekszik kiszorítani a média képviselőit az ilyen döntésekből”.
„Fontosnak tartom, hogy a román kollégákkal, és önökkel, bukaresti magyar újságírókkal összhangban cselekedjünk, amikor úgy érzem, hogy sérül a sajtószabadság – fogalmazott Karácsonyi – sajnálom, hogy végül a MÚRE nem vesz részt a tiltakozáson, de ismétlem, maximálisan megértem az igazgatótanács döntését”.
Új Magyar Szó, a magasban
Mint arról hírt adtunk, ma a világ több pontján – Budapesten, Bukarestben, Berlinben, Frankfurtban, New Yorkban, Debrecenben és Gyulán – egyidőben tartandó, romániai idő szerint 17 órára tervezett akció a magyarországi médiatörvény ellen irányul. A sajtoszabadsagert.blog.hu portálon és a Facebook közösségi oldalon meghirdetett demonstrációsorozat szervezői azt írják: a tömeg erejével akarnak nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy vonja vissza a január 1-jétől hatályos médiatörvényt, és garantálja a sajtószabadságot Magyarországon.
A román fővárosba tervezett tüntetés szervezőinek sajtókommünikéja szerint az akciót indokolja, hogy a magyar médiatörvény a totalitárius rezsimekre jellemző politikai kontroll alá helyezi az írott, audiovizuális és elektronikus sajtót. A szervezők hivatkoznak az Európai Parlamentnek a napokban megszavazott állásfoglalására, amely elégtelennek tartja a jogszabály múlt hét elején, a Magyar Országgyűlésben megejtett módosításait, és a törvény eltörlését kérik.
A bukaresti tüntetés résztvevői – erdélyi magyar sajtósok, a román média képviselői, civilek – lapunk mai, fehér címoldalas lapszámát emelik magasba.
Mégis átnyúl a határokon a magyar médiatörvény
Román-magyar társhatósági együttműködés keretében vizsgálja a Romániában bejegyzett Cool TV műsorát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – közölte a Médiatanács Szóvivői Irodája. A hatóság 2010 novembere óta folyamatosan vizsgálja a román joghatóság alatt működő Cool TV BeleValóVilág című műsorát. Mint ismeretes az EU bírálta azt, hogy a médiatörvény kiterjed a Magyarország határain kívül bejegyzett médiumokra.
Az index.hu arról számol be, hogy a médiatörvény módosítását ugyan múlt hét elején megszavazta a parlament, de az elfogadott szövegvariáció szerint mégiscsak bírságolhatja a külföldön bejegyzett tévéket az NMHH. A portál szerint az új médiatörvényben a pénzbírságra vonatkozó 179-es paragrafust, az EU felhívása ellenére nem törölték, csak egy felcímet írtak hozzá. Új Magyar Szó (Bukarest)