Bővítik a szórványprogramot
Hunyad után Szeben és Fehér megye magyar közösségeivel is kapcsolatot kíván teremteni Kovászna Megye Tanácsa. E célból múlt hét végén utazott háromszéki küldöttség a két vidékre.
Elsősorban olyan emberekkel találkoztunk, akik nem azon siránkoznak, hogy milyen nehéz a szórványlét, hanem tesznek közösségük megmaradásáért, hisznek abban, rajtuk is múlik, hogyan élnek — tájékoztatott Demeter László programvezető. A háromszéki küldöttség Medgyesen, Tűrben, Balázsfalván, Gyulafehérváron és Nagyenyeden találkozott pedagógusokkal, lelkészekkel, vállalkozókkal, kultúraszervezőkkel, szociális szférában dolgozókkal, és megállapodtak abban, a jövőben említett területeken keresik az együttműködést. A körút másik állomása Petrozsény volt, ahol a Szent Ferenc Alapítvány által támogatott általános iskolai magyar tagozatnak átadtak közel ezer kötetet abból a tankönyvcsomagból, melyet a sepsiszentgyörgyi Életfa Családsegítő Egyesület gyűjtött össze számukra.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiterjesztenék a csángók oktatását
A moldvai csángómagyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe tovább tanulni. A 2010—2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több óvodáskorú gyermekkel foglalkozni. Még legalább húsz-harminc helyszínt szeretnének bevonni a programba, és újabb magyar házakat alakítanának ki. A magyar házak nem csak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak — hangsúlyozta. Szorgalmazta továbbá, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángómagyar él, alakítsanak ki egy oktatási-kulturális központot, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön. Mint mondta, az anyanyelven való tanulást a törvények ugyan biztosítják, de a helyhatóságok gyakran nem tartják azt be. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint a csángókérdés egyrészt sikertörténet, másrészt nagyon sok még a megoldandó probléma. Ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon túli magyarságról — fogalmazott. A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 000-ről 45 000-re csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke szerint jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész, Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kalmár Ferenc KDNP-s politikus elsősorban a székelyföldi kapcsolatok terjesztésében lát lehetőséget. A bákói magyar ház felépítése szerinte kemény ellenállásba ütközik majd, de ennek ellenére meg kell próbálni — vélekedett. Szili Katalin, a bizottság független alelnöke problématérkép készítésére tett javaslatot, hogy valóban elérjék a nyelv és a kultúra megtartását Csángóföldön. Azt is kezdeményezte, hogy a finanszírozás ügyét később tűzze napirendjére a bizottság. Szávay István (Jobbik) arra biztatta képviselőtársait, hogy hozzá hasonlóan vállaljanak keresztszülőséget egy-egy csángó gyermek támogatása érdekében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kevés csángó igényli a magyar állampolgárságot
Havonta mintegy ötven csángóföldi lakos készítteti el a magyar állampolgárság igényléséhez szükséges dokumentációt – közölte a Krónikával Hegyeli Attila. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) ügyvivője szerint főleg a Magyarországon munkát vállalók élnek az egyszerűsített honosítási eljárás adta lehetőséggel, és így az anyaországi polgármesteri hivatalokban nyújtják be igénylésüket. Az ügyvivő cáfolta azokat a sajtóhíreket, miszerint a román katolikus papok akadályoznák a csángókat a dokumentáció összeállításában.
Mesterségesen gerjesztik a konfliktust Budapestről azok, akik abból élnek, hogy feszültséget keltsenek” – jelentette ki a Krónikának Hegyeli.
A moldvai csángókkal külön foglalkozik az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló, 2010. évi 44. törvény, eszerint nekik nem kell bizonyítaniuk, hogy felmenőik Magyarország területén éltek, ők csak valószínűsíthetik magyar származásukat. Ez az igénylőnek vagy felmenőinek családneve vagy születési helye alapján történik, de elősegíthetik más okmányok is, például magyariskola-látogatási igazolás, de mellékelniük kell egy magyar nyelven írt önéletrajzot is. György László, a csíkszeredai demokrácia-központ munkatársa szerint a moldvai csángókra vonatkozó passzus a Hargita megye területén élő csángókra nem vonatkozik, ugyanis ezek felmenői élhettek az egykori Magyarország területén.
Túlsúlyban a külföldi munkavállalók
Hegyeli Attila elmondta, havonta átlagosan ötven iratcsomó összeállításában segít, de nem tapasztalta, hogy a román ajkú katolikus papok akadályoznák a magyar honpolgárság megszerzéséhez szükséges egyházi bizonylatok kiállítását. Csupán egyetlen alkalommal jelezte egy ügyfél, hogy a pap nem állította ki első kérésre a kért bizonylatot. Azonban ez az egyedi eset is néhány napon belül megoldódott, ugyanis a plébános mindössze felettese tanácsát kérte az ügyben, aztán különösebb gond nélkül kiállította az igazolást. Egyébként Hegyeli hivatalos román–magyar fordítóként elkészítette az egyházi bizonylat román–latin–magyar verzióját is, amit a román ajkú papok szintén aláírnak.
Az ügyvivő arról is beszámolt, hogy sokan még a múlt év végén kérték a szükséges igazoló iratokat, hogy visszatérve magyarországi munkahelyükre már január elején kérvényezhessék a magyar állampolgárságot. „A csángók közül a magyar honpolgárságot kérvényezők többsége olyan személy, aki Magyarországon vállalt munkát” – magyarázta Hegyeli. Ezek rendszerint a munkahelyükhöz legközelebb eső polgármesteri hivatalnál adják be a kérésüket. Az ügyvivő szerint eddig egyetlen visszajelzés sem érkezett arra nézve, hogy az iroda által összeállított aktacsomó ne lenne rendben.
Kevesen kérik az állampolgárságot
Nem nevezhető általános jelenségnek, hogy akadályoznák a csángókat a magyar állampolgárság megszerzésében – jelentette ki a Krónika kérdésére Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ vezetője. Irodájukban mindössze két esetben panaszkodtak a csángók, hogy a plébános nem adta ki nekik az egyházi bizonylatot, több esetről nincs tudomásuk. Egy esetben viszont egy forrófalvi csángó férfi arra kérte a központ munkatársait, ne küldjék haza a szülőfalujába a magyar anyakönyvi iratait, mert így megtudná a postás, a pap és a rendőr, hogy magyar állampolgárságot kapott. A férfi attól tartott, negatív következményei lesznek annak, ha vállalja magyarságát.
A sepsiszentgyörgyi központban kevés csángó fordult meg, mondta Nemes Előd, holott a városban mintegy 800 moldvai magyar család él, évtizedekkel ezelőtt költöztek ide, és egy részük már a tömbmagyarságban románosodott el. Római katolikus vallásukat azonban megtartották, az Állomás negyedi templomban román nyelvű misét is tartanak számukra. Nemes Előd elmondta, a beköltözött csángók közül eddig csak néhányan állították össze az iratcsomót a magyar állampolgárság megszerzéséhez, és ők nem panaszkodtak a papokra. Ahogy a csíkszeredai és gyergyószentmiklósi demokrácia-központban sem tapasztaltak visszaélést a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratok beszerzésében. Gyergyószentmiklóson eddig egyetlen csángó sem kérvényezte a magyar honpolgárságot, tájékoztatta lapunkat Bákai Magdolna irodavezető. Információink szerint a csíkszeredai magyar konzulátuson csak néhány csángó kérte a magyar állampolgárságot, és ők sem panaszkodtak arra, hogy falujukban akadályoznák őket ebben.
A csángókérdésről Budapesten: sok még a probléma
A moldvai csángómagyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén. Kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, amelynek eredményeként sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe továbbtanulni.
Mint elmondta, a 2010–2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több gyermeket elérni, és minél több óvodás korú gyermekkel szeretnének foglalkozni. Kiemelte: még legalább 20–30 helyszínre terjesztenék ki a programot, és további magyar házakat is szeretnének kialakítani. Utóbbiak ugyanis nemcsak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak, mutatott rá. Az elnök szorgalmazta azt is, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángómagyar él, egy oktatási-kulturális központot alakítsanak ki, és legyen magyar nyelvű média is a Csángóföldön.
Megjegyezte: az anyanyelven való tanulást a törvények ugyan biztosítják, de a helyhatóságok gyakran nem tartják azt be. Kijelentette: kötelességünk esélyt adni a következő generációnak, hogy láthassák őseik kultúráját.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója arra mutatott rá, hogy a csángókérdés egyrészt sikertörténet, másrészt nagyon sok még a megoldandó probléma. Feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, és az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását Bákóban. Megjegyezte: mára a korábbi 62 ezerről 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. A csángóügy egyben modell is, hiszen a Kárpát-medence magyarságának többsége szórványban él. Ha az alkalmazott megoldások sikeresek, akkor azok máshol is használhatók lehetnek, hangsúlyozta.
Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Megjegyezte, ennek elkerülése érdekében erősíteni kell a csángók identitását. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. Elmondta: az alapítvány közel 300 millió forinttal támogatta a csángóföldi programot az elmúlt mintegy hat évben, de a támogatási formák további bővítését szeretnék elérni. Ezek között említette a Csángóföldön oktató tanárok, kiadványok, többnyelvű misekönyvek kiadásának támogatását.
A diószéni születésű Petrás Mária keramikusművész arról beszélt, hogy a moldvai magyarságot úgy fosztották meg nyelvétől és a magyar nyelvű misétől, hogy soha nem kérdezték meg őket. Rámutatott: hibás megközelítés lenne, ha most azt kérdezgetnék tőlük, hogy valóban magyarnak vallják-e magukat.
Honosítás: azonosító és lakcímkártya
Nyilvántartásba veszik a 2011. január 1-jét követően kedvezményesen honosított, és Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárokat annak a törvénymódosító-javaslatnak értelmében, amelyet tegnapi ülésén fogadott el az Országgyűlés. Az érintettek személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt kapnak. A parlament a törvény sürgős kihirdetését kérte a köztársasági elnöktől.
A Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter által benyújtott változtatások azért váltak szükségessé, mert az egyszerűsített honosítás bevezetésével megszűnt az az általános követelmény, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének előfeltétele a magyarországi lakóhely megléte. Ennek következtében az indoklás szerint jelenleg nincs olyan hatósági nyilvántartás, amelynek segítségével a kedvezményesen honosítottakról megbízható adatok állnának rendelkezésre. Ebből következően szükséges megteremteni annak jogi keretét, hogy a 2011. január 1-jét követően kedvezményesen honosított, Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárok a személyi adat-és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozzanak – olvasható a jogszabály indoklásában.
A módosítások értelmében az érintetteket az állampolgársági ügyekben eljáró szerv elektronikus értesítése alapján hivatalból induló eljárás keretében vennék nyilvántartásba, a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők részére személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt adnának ki.
Bíró Blanka, Jánossy Alíz, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Raffay Ernő Margittán és Érmihályfalván
Bihar megye – A Bihar megyei EMNT és az Érmelléki Demokrácia Központ szervezésében kerül sor a neves magyarországi történész és Trianon-kutató, Raffay Ernő előadására és a Szabadkőművesek Trianon előtt című könyvének bemutatójára szomaton, március 12-én Margittán és Érmihályfalván.
erdon.ro

Élet Magyarországon kívül
„Ők már nem mondják, hogy Magyarországon kívül nincs élet, és ha van élet, az nem élet. Ők már úgy látják, hogy a magyar világon kívüli élet okosabb és emberségesebb élet.” Móricz Zsigmond szavai ezek – az írónak a két világháború közötti, felvidéki haladó magyar ifjúság világlátását méltató szavai.
Olyan szavak, amelyek heves vitát váltottak ki a kor irodalmi-közéleti berkeiben, amelyek miatt Móricz Zsigmondot a hazaárulás és a magyarellenes propaganda vádjával illették a korabeli sajtóban a magyar közélet és irodalom olyan, azóta elfeledett alakjai, mint Négyesy László. Az a Négyesy László, akit 1931-ben, hetvenéves születésnapján fejedelmi pompával ünnepeltek meg filológuskörökben, és hatalmas kötetben méltatták, mint a konzervatív magyar szellem legfőbb apostolát. De aki mára a történelem szemétkosarába került, mert az idő nem neki adott igazat. Nem őt, hanem az akkori közhangulattal szembeszállni merészelő Móricz Zsigmondot emelte a nagy magyar írók sorába. Sem Négyesyt, sem Pekár Gyulát, aki a budapesti Petőfi Társaság 1931. március 15-i ünnepi gyűlésén Móriczot bacillushordozónak nevezte, és azzal vádolta, hogy „beállt az egyik utódállam magyarellenes propagandistájának”. Sem pedig a szélsőjobboldali nézeteket valló Milotay Istvánt, aki csehbarát írónak nevezi Móricz Zsigmondot, és azt ajánlja neki, „hogyha annyira tetszik a csehországi szociálisabb és demokratikusabb légkör, akkor költözzék oda”.
A szitkokat és átkokat szórók kórusából akkor olyan elszigetelt hangok disszonáltak csupán, mint az első világháború, Trianon traumája után felnőtt új felvidéki generációt példaképének tekintő Erdélyi Fiatalok kolozsvári folyóirat szerkesztőié. A kolozsvári folyóirat hasábjain „A régi és az új magyarság harca” című cikkében Jancsó Elemér kelt Móricz Zsigmond védelmére, a „seregestől rátámadó konzervatívokkal” szemben.
Bár Móricz aligha szorult védelemre – a Pesti Naplóban és a Nyugatban írt válaszcikkeiben így ostorozta vádolóit: „Trianon semmit se változtatott a tanár urak felfogásán, sőt jól jött nekik, mert felhasználhatják dorongnak a saját érdekükben.” A felvidéki magyar ifjúságról Móricz úgy véli: „magyarok ők, magyarabbak, mint az itthon szegény, sötétségben és fel nem világosodottságban tartott gyermekeink. Izzóbb magyarság tombol ott a babiloni fogság érzései mellett, mint itthon, ahol ma is még a régi és sűrű levegőjű mesterséges sötétségben vannak az ifjak.”
Tanulságos történetek ezek a mai magyar közélet számára is. Hiszen ma is a „Magyarországon kívül nincs élet, és ha van élet, az nem élet” típusú retorika dívik a budapesti kabinetekben. Ma is nemzetárulózók kórusa átkozza ki, próbálja elhallgattatni, de legalábbis túlkiabálni a józan, haladó hangokat. Ez a kórus pedig olyannyira tud taszítani, hogy a kisebbségi lét „babiloni fogsága” édesebbnek, okosabbnak, emberségesebbnek tűnik tőle bármiféle anyaállam-polgárságnál.
Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

Visszakaphatják elkobzott egyházi levéltári anyagaikat az egykori tulajdonosok
A képviselőház művelődési szakbizottsága jóváhagyta a kommunista rendszer által elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatására vonatkozó törvényjavaslatot, amelynek kezdeményezői Máté András, Kerekes Károly, és Márton Árpád RMDSZ-képviselők. A kezdeményezés értelmében, az egyházak a levéltárhoz fordulhatnak dokumentumaik ügyében, a visszaszolgáltatás feltétele, hogy a püspökségek biztosítani tudják a levéltári anyagok megőrzésének és konzerválásának feltételeit. A törvény jóváhagyásáról az alsóház plénuma dönt majd. (hírszerk.)
Transindex

Diószegi László: 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélő csángók száma
A moldvai csángómagyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának hétfői budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, amelynek eredményeként sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe továbbtanulni. Mint elmondta, a 2010-2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több gyermeket elérni, és minél több óvodás korú gyermekkel szeretnének foglalkozni. Kiemelte: még legalább 20-30 helyszínt szeretnének a programba bevonni, és további magyar házakat is szeretnének kialakítani. A magyarházak nem csak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak – mutatott rá.
Az elnök szorgalmazta azt is, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángómagyar él, egy oktatási-kulturális központot alakítsanak ki, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon túli magyarságról. Az eredmények közé sorolta az Európa Tanács 2001-es témában megfogalmazott ajánlásait, hogy veszélyeztetettnek nyilvánították kultúrájukat. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan.
A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 ezerről 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. A csángóügy egyben modell is, hiszen a Kárpát-medence magyarságának többsége szórványban él. Ha az alkalmazott megoldások sikeresek, akkor azok máshol is használhatók lehetnek – hangsúlyozta.
Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Megjegyezte: előrelépéshez e téren magukra a csángókra is szükség van, ezért identitásukat erősíteni kell.
Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. Elmondta: az alapítvány közel 300 millió forinttal támogatta a csángóföldi programot az elmúlt mintegy hat évben. Ugyanakkor úgy látta, a civil szférában még van tartalék, ezért a kezdeményezések, támogatási formák további bővítését szeretnék elérni. Ezek között említette a Csángóföldön oktató tanárok, kiadványok, többnyelvű misekönyvek kiadásának támogatását. Fontosnak tartotta, hogy együtt tudjanak működni az állami szférával, az erről szóló egyeztetések már megkezdődtek.
A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kapcsolódva az előtte elhangzott felvetésekhez, megerősítette, helyzetükön nagyon sokat segítene ha magyar nyelvű médium működhetne Csángóföldön. A moldvai magyarságot úgy fosztották meg nyelvétől és magyar nyelvű misétől úgy, hogy soha nem kérdezték meg őket – mutatott rá, hozzátéve: hibás megközelítés lenne, ha most azt kérdezgetnék tőlük, hogy valóban magyarnak vallják-e magukat.
Kalmár Ferenc (KDNP) szintén arról beszélt, hogy nagyon fontos lenne magyar nyelvű rádió, vagy televízióadás elindítása, illetve az oktatási program bővítése. A KDNP-s politikus elsősorban a székelyföldi kapcsolatok terjesztésében lát lehetőséget. A bákói magyar ház felépítése szerinte kemény ellenállásba ütközik majd, de ennek ellenére – mondta – meg kell próbálni.
Szili Katalin, a bizottság független alelnöke problématérkép készítésére tett javaslatot, hogy valóban elérjék a nyelv és a kultúra megtartását Csángóföldön. Azt is kezdeményezte, hogy a finanszírozás ügyét később tűzze napirendjére a bizottság. Szávay István (Jobbik) arra biztatta képviselőtársait, hogy hozzá hasonlóan vállaljanak keresztszülőséget egy-egy csángó gyermek támogatása érdekében.
Transindex

Őszre új tanterveket ígérnek
A megyékben és a minisztériumban dolgoznak az új oktatási törvény módszertani szabályzóin, készülnek a sajátos tantervek a román nyelv oktatására, a törvény jó, rajtunk múlik, hogyan alkalmazzuk – szögezte le Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkár tegnap azon a sepsiszentgyörgyi szakmai tanácskozáson, amelyen a huszadik évfordulóját ünneplő Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége bemutatta új elnök- és székelyföldi alelnökjelöltjét.
A Kós Károly Szakközépiskolában tartott rendezvény meghívottjaként dr. Szíjártó István egyetemi docens, a Balaton Akadémia igazgatója A magyarság „szükség és érték" címmel tartott előadást.
Ki kell használni az új oktatási törvény nyújtotta lehetőségeket, ehhez ellenben újfajta iskolamenedzseri képességekre van szükség, amelyek nem a jogszabályoktól függenek, hanem a tisztséget betöltő igazgató személyiségétől – hangsúlyozta Keresztély Irma főtanfelügyelő, a szakmai kerekasztalként meghirdetett, de kevés hozzászólással zárult tanácskozás moderátora. Miután bemutatta a háromszéki iskolahálózat néhol túlméretezett, máshol elégtelen rendszerét, vázolta azokat az átmeneti stratégiákat, amelyekkel meg lehet menteni a kistelepülések iskoláit, valamint azokat a megoldásokat, amelyek az oktatás minősége érdekében az összevont osztályok felszámolását jelentenék az általános iskolák gimnáziumi tagozatán, elhangzott néhány, az új törvényt elmarasztaló, illetve méltató vélemény.
Egyesek lehetőséget látnak a szakoktatás fejlődésére, mások egyenesen felszámolását vetítik előre az új jogszabály értelmében; van, aki szerint jó a kötelező oktatás kibővítése, mások ellenzik, azt a kérdést ellenben többen feltették, hol vész el a gyermek az óvoda és a középiskola között, miért történik meg, hogy a mindenre nyitott, érdeklődő kisdiák a középiskolában közömbös minden iránt, sőt, dacos, amiért olyasmibe kényszerítik, amit nem szeret. A kérdésre többen is megadták a választ: nincs kellő idejű és mennyiségű pályaorientáció, divattá vált, hogy értelmi képességeitől függetlenül mindenki elméleti középiskolát végezzen, nincs szakmunkásképzés, a diákokat nem vonják be az iskola rendjének, fegyelmének fenntartásába, a kisebb tanulókkal való foglalkozásokba. Király András államtitkár optimista, szerinte, ha az oktatási intézmények vezetői időnként nemet is tudnak mondani, és meghúzzák a határt, hogy melyik iskolatípusba kiket vesznek fel, és milyen legyen az arány az elméleti, illetve a szakoktatás között, akkor minden rendben lesz. A jelen lévő pedagógusok, iskolaigazgatók nem ilyen derűlátóak, többek szerint a folyamatos változtatás, az új kormány-új szabályok többet ártanak az oktatásnak, mint amennyit használnak, s bár sokan várják, hogy mit hoznak a törvény alkalmazási útmutatói, abban hisznek leginkább, ami az osztályban és nem a minisztériumi irodákban történik.
Fekete Réka, Háromszék
Erdély.ma

Történelmünk és földünk rajza magyarul
Kongresszus, paktumok, pártpuszilózások és egymást ócsárló gyalázkodások közepette próbálok olyan ,,apróságokra" figyelni, amelyek szerintem fontosabbak lehetnek akár egy grandiózusan megszervezett kongresszusnál is. Az új oktatási törvényben ugyanis jóváhagyták Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történő tanítását.
Ez persze csak lehetőség, és hosszú az út addig, hogy gyakorlattá váljék. És nemcsak az iskola, a tanodák, az egyetemek ügyévé, hanem mindannyiunké, a romániai magyar közösségé. Hinni merem, hogy az oktatási programok kidolgozói, a tankönyvírók és -szerkesztők a sokágú politikai csetepaték ellenére, amelyek társadalmunkat jellemzik, a felkínált lehetőségektől felajzva, nemzeti hivatástudattal és elkötelezettséggel dolgoznak, a pedagógusok pedig, két vagy több sztrájk között alulról építkezve, az óvodák, iskolák, főiskolák, egyetemek szintjén máris az új lehetőségek szellemében cselekednek. Megismétlem: cselekednek, mert a cselekvésen és nem a témáról való politikai szövegelésen a hangsúly.
De ez sem elegendő ahhoz, hogy történelmünket, földrajzunkat és az ország egészének históriai és geográfiai értékeit birtokba vegyük. Anyanyelvünkön.
A mi esetünkben rövid megszakítással kilencven és egynéhány év történelmi tudatirtás és hamisítás — sok esetben sikeres — próbálkozásai, fizikai és szellemi kötődésünk színtereinek elidegenítése szinte felmérhetetlen károkat okozott. Mondjuk ki, hogy a sok pozitív kivétel ellenére nemzettudatunk sérült. A történelem és földrajz anyanyelvű oktatása elsősorban azon múlik, hogy milyen tanítási nyelvű iskolába íratjuk be gyerekünket. És a közelgő népszámlálás alkalmával milyen rubrikába kerül be a nevünk. A földrajz és történelem anyanyelvi oktatásához nemcsak tankönyv kell tehát, hanem szülői, közösségi akarat, olyan közeg, amely igényli is ezt. Különösen vegyes lakosságú közösségekben vagy szórványban.
A történelem és földrajz vonatkozásában a hazai magyar társadalmi igény — túlzás nélkül — rendkívül alacsony szintű. A közigazgatásban, a vállalkozásoknál, a zöldségpiacon, a névadásban, mindenhol. A már meglévő lehetőségekkel sem éltünk — nem élünk. Éljünk, ha magyarként élni akarunk!
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elbocsátások a belügynél
A közigazgatási és belügyminisztérium 18 000 alkalmazottját bocsátják el idén — a kiadások csökkentését célzó intézkedéscsomagot a kormány elfogadta, a törvénytervezetet gyorsított eljárással szeretnék elfogadtatni a parlamenttel. A jogszabály szerint az első fél évben 7900 alkalmazottat építenek le, a második fél évben pedig a közrendészeti állomány 10 900 alkalmazottja kerül utcára. Az átszervezés célja a kiadások csökkentése. Traian Igaş belügyminiszter az elmúlt időszakban többször is hangsúlyozta: Romániában 500 rendőr jut 100 000 lakosra, és ez 25 százalékkal meghaladja az európai uniós átlagot. Az elbocsátások során figyelembe veszik, indult-e bűnügyi eljárás az alkalmazott ellen, voltak-e fegyelmi kihágások, megvan-e a felkészültsége az állás betöltéséhez, illetve értékelik egyéni teljesítményét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kevés a magyar egyetemista (Romániai magyar felsőoktatás)
Alulreprezentált a magyar diákság, és alulfinanszírozott a romániai magyar felsőoktatás — állította Péntek János professzor a Kolozsvári Akadémiai Bizottság által kiadott új tanulmánykötet bemutatóján. (Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. Ábel Kiadó, 2011)
A kötet szerint az egymillió egyetemista közül 39 000 magyar, ennek kétharmada románul folytatja tanulmányait. Állami oktatásban tanul 29 000, magánegyetemen 11 000. A 2009-ben érettségizettek ötven százaléka tanult tovább, ezeknek kb. fele anyanyelvén. Összességében az aránytalanság még nagyobb: az egyetemisták összlétszámának tehát 3,9 százaléka magyar, és hozzávetőleg 1,3 százaléka tanul magyarul. Az okok többrétűek, lényeges lehet az is, hogy a szakoknak csupán egy része hallgatható magyarul. Arra pedig, ez miért áll fenn, kézenfekvő magyarázattal szolgál, hogy saját felsőoktatási fejlesztési stratégiáról vagy politikáról nem beszélhetünk, többek közt önálló állami egyetem hiánya miatt sem.
A legalább 1959 óta vajúdó kérdés kezelésére a rendszerváltás utáni időkben részleges megoldások születtek, köszönhetően mindenekelőtt a nagyvonalú magyar állami felelősségvállalásnak (lásd Partiumi Keresztény Egyetem és Sapientia EMTE). A román állam saját felsőoktatásában még szabályos tagozatok létét sem tűrte el, miközben a létszámok ugyan növekedtek, a szakok száma szaporodott, a magyar szervezeti keretek a lehető legalacsonyabb szintre szorítva (ahonnan már nincs tovább), diákcsoportokra lebontva léteznek. Mivel a legtöbb helyt a magyar tanszékek, karok, tagozatok megalakulását is elgáncsolták, a szervezeti önállóság még viszonylagos voltában is relativizálódik, ami tükröződik a teljesen alárendelt tanári kar mindennapi mentalitásában is, mely eddig egységes fellépésre, független cselekvésre úgyszólván képtelenné tette. Egy kisebbségi kulturális autonómia megalapítását nyilván az azt eltervezni, felépíteni és működtetni képes értelmiség és elitje képzésével kell kezdeni. Amíg egy legalább viszonylagos egységes stratégia és bár részlegesen összehangolt intézményhálózati működés nem áll rendelkezésre, nem orvosolhatóak az alulreprezentáltságból fakadó bajok. Addig nem lesz sem több magyar diák az egyetemeken, sem kedvezőbb a megoszlásuk egy előnyösebb szakmegoszlás rendszerében. Ami az alulfinanszírozottságot illeti, az új oktatási törvény valamelyes javulást hozhat a pozitív diszkrimináció elvének alkalmazásával, de ezt igazán kiaknázni a felsőoktatásban legfeljebb egy önálló állami magyar egyetem tudná.
A kérdés ceterum censeoként visszatér tehát, s amíg érdemben nem oldják meg, létrehozva a Bolyai Tudományegyetem utódját, javítani lehet a helyzeten magyar állami segítséggel, illetve az apró lépésekben ugyan bővülő, de továbbra is jogkorlátozó hazai mozgástérre támaszkodva — tulajdonképpeni fordulatra azonban hiába számítunk.
Felhasználható felmérések persze készülhetnek, miként az új kötet konklúzióiban is fölöttébb hasznosnak bizonyulhat a Magyar Állandó Értekezlet illetékes szakbizottságának összeülte előtt.
B. Kovács András

Európai szintű nyelvtudást igazoló oklevelet fog osztani a BBTE
Az európai elvárásoknak megfelelő nyelvtudást igazoló oklevelet biztosít idéntől a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem.
Európai és amerikai szakemberek ellenőrizték a BBTE nyelvkatedráit és idegennyelv-központjait: elégedettek voltak ezek felkészültségével – áll az egyetem közleményében.
Az intézmény Idegen Nyelv Tanszéke az Európai Fordításelméleti Programhoz is csatlakozott. Kolozsvári rádió
Manna.ro

RMDSZ-es akadályozás honosítás ügyben
Akadályozzák a demokrácia-központok munkáját a Kolozs megyei RMDSZ-es vezetésű önkormányzatok – állítja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei vezetősége, a községvezetők azonban cáfolják a vádat. Az EMNT-sek szerint a szövetség elöljárói Széken és Körösfőn gátolták munkájukat.
„Széken lakossági fórumot hirdettünk a honosítással kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében, ám a polgármester úr elterjesztette, hogy senki ne jelenjen meg a fórumon” – áll az EMNT közleményében.
A szervezet szerint hivatalosan kértek helyiséget a széki önkormányzattól, ahol a munkatársaik az ügyfeleket fogadhatják, de ezt a polgármester azzal az indoklással utasította vissza, hogy a honosítás ügyintézésével az RMDSZ foglalkozik. Így kénytelenek voltak egy magánszemély otthonában berendezni irodájukat, áll a közleményben. „Hazug, mocsok disznók, akik ezt állították. Én szedtem össze az embereket, az RMDSZ részéről tízen is részt vettek az EMNT és a demokrácia-központok szervezte lakossági fórumon” – reagált lapunknak az EMNT-sek vádjaira Sallai János széki polgármester. Az elöljáró elmondta, egy héttel a fórum után azért nem biztosított külön irodahelyiséget a demokrácia-központ munkatársainak, mert az önkormányzatnak nincs üres terme, azonban a helyi tanács felajánlotta, hogy a művelődési otthon bármikor a rendelkezésükre áll.
Az EMNT-sek azt állítják, Körösfőn is akadályokba ütköztek, amikor a helybeliek kérésére kiszálltak, hogy segítsenek a honosítással kapcsolatos iratcsomók összeállításában. „Mivel a lakossági fórumot a fűtetlen művelődési házban kellett megtartanunk, a jelenlevők elhatározták, hogy az iratcsomók összeállítását az iskola egyik, erre alkalmas helyiségében végezzük. A tulajdonképpeni ügyintézés előtti napon azonban Bukarestből, az RMDSZ-től letelefonáltak, hogy amennyiben a honosítás ügyintézése az iskolában történik, feljelentést tesznek a tanfelügyelőségen” – olvasható a közleményben, amely kifejti, mindkét esetben „a régi, diktatórikus időkre emlékeztető intézkedésekként” értékelik az RMDSZ hozzáállását.
Péntek László körösfői alpolgármester szintén cáfolta az EMNT-sek állításait. „Én hívtam fel Máté Andrást, hogy jogilag mi a teendő ebben a kérdésben. Ezt követően döntöttünk úgy, hogy nem engedjük be az EMNT és a demokrácia-központ munkatársait az iskolába, mert ott nincs helye politikának, mi sem megyünk oda pártgyűlést tartani” – szögezte le az elöljáró. Hozzáfűzte, nem tudják elfogadni az EMNT érvelését, miszerint a rendezvénynek nincs köze a politikához, ugyanis a fórumot hirdető plakáton az EMNT pecsétje is szerepelt, ez pedig politikai szervezet. Az alpolgármester – aki egyébként EMNT-tag – elárulta, a szervezet nem tájékoztatta őket időben a fórumról, ha tudják, az önkormányzat tüzelőjéből gyújtottak volna be a művelődési házba, így nyugodtan dolgozhattak volna ott a demokrácia-központ munkatársai.
Máté András RMDSZ-es képviselő a Krónikának elmondta, nem utasítást, csupán jogi tanácsadást adott Péntek Lászlónak. „Az iskola épülete az önkormányzat tulajdona, egyedül nekik van joguk dönteni arról, hogy milyen rendezvényeknek adnak helyet. Politikai gyűléseknek iskolákban nincs helye” – nyilatkozta a honatya. Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke cáfolatként elmondta, az EMNT nem politikai, hanem civil szervezet, ezért érthetetlen számukra az önkormányzatok magatartása.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

Kisebbségi törvény: türelem!
Két-három héten belül, de mindenképpen a bizalmatlansági indítványról történő március 16-i szavazás után tűzi napirendre a képviselőház emberjogi szakbizottsága a kisebbségi törvényt – tudtuk meg tegnap Varga Attilától, a testület RMDSZ-es tagjától.
Két-három héten belül, de mindenképpen a bizalmatlansági indítványról történő március 16-i szavazás után tűzi napirendre a képviselőház emberjogi szakbizottsága a kisebbségi törvényt – tudtuk meg tegnap Varga Attilától, a testület RMDSZ-es tagjától. A politikust azért kerestük meg, mert a képviselőház vezetőségének múlt heti döntése értelmében a már hat éve beterjesztett jogszabályról szóló jelentést az emberjogi bizottságnak kell elfogadnia. A késlekedést azzal magyarázta: a következő napokban a honatyákat a munkatörvénykönyv elfogadtatásával járó procedúra foglalja le.
Varga szerint azért sem sietős a törvény napirendre tűzése, mert előtte még a kormánypárti frakcióvezetőknek, pártelnököknek egyeztetniük kell a jogszabályról. Erre azért van szükség, mert egyértelműsíteni kell, hogy honnan folytatódjon a tervezet vitája. „A törvény gyakorlatilag évekig fiókban hevert. Mi előkészítettük a korábbi szakbizottsági jegyzőkönyveket, rekonstruáltuk a vitát. Az RMDSZ azt szeretné, ha a tanügyi fejezet utolsó cikkelyétől, a 19-ig paragrafustól folytatnánk. Ennek szerintem nem is lesz akadálya” – jelentette ki a jogász képviselő.
Úgy fogalmazott: szeretnék elkerülni a meglepetéseket. „Nem akarjuk, hogy a vitán felszólaljon valamelyik honatya, és kijelentse: én az előző törvényhozási ciklusban nem voltam képviselő, szeretném, ha elölről kezdenénk a vitát” – magyarázta Varga Attila. Az RMDSZ-es politikus jelentős könnyítésnek nevezte azt, hogy a törvénnyel a következőkben csak az emberjogi szakbizottságnak kell foglalkoznia. Korábban ugyanis a tervezetet három szakbizottságnak kellett együttesen megvitatnia: az oktatási, a jogi és az emberjogi testületnek. „Ez mindenképpen felgyorsítja majd a törvény vitáját. S természetesen az is segít, hogy ebben a bizottságban a kormánypárti képviselők többségben vannak, három szavazattal” – mondta az ÚMSZ-nek Varga.
A kisebbségi törvény elfogadtatása évek óta húzódik. Cikkelyenkénti vitája eddig az oktatási, a jogi és az emberjogi szaktestületek együttes ülésén zajlott. Az ülés megtartásához a bizottságok elnökeinek hosszasan kellett egyeztetniük, s ha sikerült is megegyezniük az időpontban, a távol maradó képviselők miatt nem volt meg a kvórum.
Mint ismert, a kisebbségi törvény elfogadása szerepel abban a kormányzati ütemtervben, amelyet a múlt héten írtak alá a koalíciós pártok. Az RMDSZ azt szeretné, ha a jogszabályt a tavaszi ülésszakban, azaz június végéig elfogadnák a képviselők. „Erre én reális esélyt látok” – mondta Varga Attila.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Bakk-Dávid Tímea
"ELŐRE A KEZEDET"
Látogatás csángóföldi magyar oktatási helyszíneken 1. (Csángó oktatási program - mi ez? Célja a csángóföldi településeken a magyar nyelv oktatásának bevezetése, kiterjesztése. A gyerekek anyanyelvként tanulhatják a magyart, ha ezt a szülők írásban kérik a település iskolájában. Az MCSMSZ oktatási programja keretében jelenleg 23 településen tartanak Csángóföldön magyarórákat – iskolai választott tantárgyként és/vagy iskolán kívüli fakultatív foglalkozások keretében. Moldvában kilencezer gyerek beszél valamilyen szinten magyarul, eddig 1860 gyereket sikerült bevonni a programba, ebből 980-an tanulják iskolában, heti 3 órában a magyar nyelvet.)
Bogdánfalván a pap is magyarul tanulna; Külsőrekecsinben van a legkényelmesebb „magyar ház”,
ahol a tanárkollégák is zuhanyozhatnak.
Bogdánfalva az idei tanév új helyszíne a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) magyar oktatási programja számára. A Transindex és az MCSMSZ egyik magántámogatója, az Apemin Tusnad képviselője több oktatási helyszínre is ellátogatott; az első állomásunk Bogdánfalva.
Negyedórás út Bákótól, az MCSMSZ fehér furgonját követjük; keskeny, aszfaltozatlan zsákutcában található a bogdánfalvi „magyar iskola”. Azaz egy nagyobbacska falusi ház, ahol az – egyelőre csupán – iskolán kívüli tevékenységek zajlanak. A bejárati ajtó fölött hihetetlen mennyiségű plüssállat biztosítja a megfelelő szigetelést; odabent egy kezdőcsoporttal foglalkozik éppen az itt lakó és tanító pedagógus.
Ahol a pap is tanulna magyarul
Bodó Judit egy évet tanított már Pusztinán, az állami iskolában és a Magyar Házban is. A 2010-2011-es tanévet itt, Bogdánfalván vállalta el. „Most már megbarátkoztam a hellyel, a gyerekekkel; voltunk kirándulni, jó itt, szeretem. De itt a nyelvállapot jóval rosszabb, mint Pusztinán” – meséli. Az apróságok nagy többsége valóban csak egy-egy szót tud egyelőre magyarul; velük játékos formában, teljesen az alapoktól kell kezdeni a magyar nyelv tanítását. A mostani beiratkozókkal együtt januárban 42-en voltak. Vannak, akik kiiratkoztak, mert a szüleik nem engedték őket. Legtöbben az ötödik-hatodikosok járnak, a két párhuzamos osztályból szinte mindenki.
„Előre a kezedet, utána hátra” – a gyerekek mozgással egybekötött dalocska segítségével tanulják meg a testrészek nevét; a most először érkezett gyerekek figyelik, mit csinálnak és mondanak a többiek, akik már játszották ezt a játékot. Kitűnik a többiek közül egy szőke kislány, aki magabiztosan tudja a szöveget, alig téved, és még egy másik dalt is elénekel teljesen egyedül.
Egy másik játékos foglalkozás során az állatok és növények magyar nevét tanulják a kicsik. Celi, úgy tűnik, eminens a kezdők közt: szinte az összes állat és gyümölcs nevét tudja magyarul a Judit által felmutatott képeken, de Sergiu is nagyon ügyes.
Celi a testvérével az elsők közt kezdett járni a tanév elején – ez látszik is. „Innen tudom lemérni, mennyit fejlődtek, mikor a teljesen kezdőkkel jönnek órára” – mondja Judit.
Judit módszere, hogy a képen látható állat nevét először románul mondja a gyerek, majd – ha tudja – a magyar változatot. Szemmel láthatóan az az elv, hogy magyarul beszél velük, esetleg, ha nagyon nem értik, mi most éppen a feladat, elmondja románul is, de ezt általában megteszik helyette a társak, akik már értik – segítenek a többieknek. A kooperáció mellett azonban versengés is van, hiszen aki helyesen tudja egy állat nevét, odakapja a képecskét; aki a legjobb, annak gyűl ki a foglalkozás végére a legtöbb. A gyerekeknek meg is kell számolniuk a végén, kinek mennyi képecskéje gyűlt össze – így egyúttal a számolást is gyakorolják.
A faluban az iskolaigazgató, a polgármester, az egyház egyelőre közömbösen viszonyul a kis falusi házban zajló iskolán kívüli tevékenységhez. „Hallottam, hogy az iskolában néha a tanárok megszidták a gyereket, hogy nem tanultál, bezzeg a magyarra van időd. De vannak nagyon barátságosak is, kölcsönkérték a zselés tollat (amivel kézműves foglalkozásokon lehet díszíteni tárgyakat – szerk. megj.), vagy akiket felvettem autóval, mert stoppoltak, azokkal is jól elbeszélgettünk. A pap pedig szeretne magyarul tanulni, szóval nem panaszkodhatom” – mosolyog.
A felnőttek tudnak magyarul; általában véve jól fogadták, hogy elindult a magyartanítás a falujukban, de volt, aki azt mondta, nem küldi a gyerekét, mert fölösleges. Olyan is akadt, aki megszólította a pedagógust a faluban, hogy miért köszön magyarul. Viszont a gyerekek mesélték, kolindáláskor, amikor egy karácsonyi éneket magyarul énekeltek el, az öreg néni sírva fakadt, hogy ő ezt ismeri, s énekeljék el még egyszer. De olyanok is voltak, akik elkergették a gyerekeket, hogy ne énekeljenek magyarul.
Bogdánfalván Judit egyedül tanít, nincs olyan társaság, mint Pusztinán, akikkel ki lehetett járni. A szomszédokkal jóban van, de a faluban a közbiztonság sem túl jó, ezért a pedagógus inkább otthon ül. Marad jövőre? „Mindenképp maradok Csángóföldön, a tanulmányi szerződés is ideköt. Hogy Bogdánfalván tanítok-e jövőre is, az a vezetőség döntése lesz. Maradnék, mert már megszoktam, egy új helyszínen nehéz a beilleszkedés” – válaszolja. Jövőben az MCSMSZ mindenképp megpróbálja az iskolában is bevezetni az órákat Bogdánfalván.
300 gyerek magyarórán
A következő helyszín az abszolút pozitív példa: Külsőrekecsin. Több mint háromszáz gyerek jár a magyarórákra, óvodától nyolcadikig. A girbegurba, sáros utcácskákon felfele haladva elhagyunk egy útkereszteződésnél felállított keresztet, amelyen még magyar felirat olvasható; Solomon Adrián MCSMSZ-elnök szerint talán ez az utolsó hasonló vallásos magyar felirat Moldvában, amit még nem tüntettek el.
Az apró parasztházak közt kimagasló, narancssárga épület eltéveszthetetlen: ez a külsőrekecsini Gyermekek Háza. Terveit Maczalik Arnold kolozsvári építész készítette el, az épületet 2009 szeptemberében avatták fel.
Külsőrekecsin 2001-ben kapcsolódott be az iskolán kívüli oktatási programba, a foglalkozásokat magánháznál tartották. 2000 előtt is voltak nyári táborok, illetve magyar nyelvű foglalkozások, ha nem is rendszeresen. Nagyon nehéz volt eladó telket találni a faluban; házat a helyiek egyáltalán nem adnak el, vagy csak nagyon drágán; végül 2006-ban sikerült megvásárolni ezt a területet – helyez képbe Solomon Adrián.
2003-tól az állami oktatás keretein belül is tanulhatnak magyarul heti 3 alkalommal a gyerekek. Látogatásunkkor az óvodásokkal éppen Divald Borbála tanító foglalkozik; a fiatal magyarországi származású lány már évek óta itt tanít, és úgy tűnik, véglegesen letelepszik Csángóföldön, hiszen párját is itt találta meg. Nem ér rá azonban beszélgetni, Becze Gizella vezet fel minket az emeleten található tanári lakrészbe, ahol egy tea mellett mesél tapasztalatairól. A csíkcsicsói pedagógus otthon, Hargita megyében két évet óvónőként dolgozott, ám ettől a tanévtől nem kapott állást; 2010 szeptemberében hívták Külsőrekecsinbe, azóta ő tartja a faluban az iskolai magyarórákat a 2-4. osztályosoknak. Mindegyik osztálynak 3 órája van egy héten, egy-egy évfolyamon két, kb. 20 fős osztály is van, sok a gyerek. Két váltásban járnak, mert kevés az osztályterem.
Becze Gizella nem bánta meg a döntését: „tanítási tapasztalatot szerzek egy más környezetben; felénk magyar tannyelvű iskolák vannak, ilyesmit nem tapasztalhatnék”, magyarázza. Közben egyetemre jár, a munka mellett ez minden idejét lefoglalja. A szülők gyakran megállítják az utcán, a gyerekek előmeneteléről érdeklődve, mindenki nagyon kedves.
Bár Külsőrekecsin egy bejáratott helyszín, ahol teljesen elfogadott a magyartanulás, a gyerekek magyar szókincse változó. Van olyan gyerek, aki egyáltalán nem beszél magyarul, vegyes családból származik, édesapja vendégmunkás Magyarországon – mivel otthon nem kap segítséget a magyartanulásban, lassabban fejlődik. De olyan is akad, aki nagyon szépen beszél, mindent megért, és ki tudja fejezni magát. Egy-egy osztályon belül is nagyok tehát a különbségek – ezt Gizella úgy oldja meg, hogy olyan feladatlapokat készít elő, amelyeken könnyebb és nehezebb gyakorlatok is vannak. Aki nem érti a feladatot, annak körbeírja, vagy itt is sok esetben a gyerekek magyaráznak románul egymásnak. Emellett a haladóknak pluszfeladatot is kell oldaniuk.
A tanáriban a kollégák rendesek, s ha a székelyföldi pedagógus romántudása hiányosnak bizonyul, elnézik, segítenek. Becze Gizella egy nyolcadikos osztályt is tanít, a nagyobbakat amúgy Kovács Melánia tanítja az iskolában. Van két nyolcadikos lány, akik Csíkszeredába készülnek, velük külön Divald Borbála is foglalkozik. A nagyok délután járnak, a magyaróra a nyolcadiknak délután 5-től 6-ig tart – már sötét van, mire hazaérnek, de járnak hűségesen.
Transindex.ro

Bakk-Dávid Tímea
MENŐ A MAGYAR BESZÉD
Látogatás csángóföldi magyar oktatási helyszíneken 2. (Csángó oktatási program - mi ez? Célja a csángóföldi településeken a magyar nyelv oktatásának bevezetése, kiterjesztése. A gyerekek anyanyelvként tanulhatják a magyart, ha ezt a szülők írásban kérik a település iskolájában. Az MCSMSZ oktatási programja keretében jelenleg 23 településen tartanak Csángóföldön magyarórákat – iskolai választott tantárgyként és/vagy iskolán kívüli fakultatív foglalkozások keretében. Moldvában kilencezer gyerek beszél valamilyen szinten magyarul, eddig 1860 gyereket sikerült bevonni a programba, ebből 980-an tanulják iskolában, heti 3 órában a magyar nyelvet.)
Csík nem Csíkszereda, és Buda nem Budapest. Nem magyarul éneklik a Tente babát, de egy asszony próféta lehet a saját falujában.
Transindex és az Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) egyik magántámogatója, a Tusnád Ásványvíz Rt. képviselője több oktatási helyszínre is ellátogatott; az első állomásunk Bogdánfalva volt, utána Külsőrekecsinbe, egy bejáratott oktatási helyszínre szálltunk ki, ahol működik a Gyermekek Háza is. Riportunk második részében csíki és budai helyszíni tapasztalatainkról számolunk be – nem Csíkszeredáról és nem Budapestről van szó, hanem két Bákó megyei csángó településről.
Magyarok a csíki „sectorul Bucuresti”-ben
Külsőrekecsinből Csík faluba érkezünk. Itt 2004-ben kezdődött a magyar oktatás; elég nehezen indult be, eleinte ellenségesen fogadták az MCSMSZ programját. Ám az utóbbi években megfordult a folyamat – meséli Solomon Adrián MCSMSZ-elnök.
A szövetség egy falusi házat, illetve melléképületeket vásárolt meg; a ház és az udvar egyáltalán nem tűnik ki a szomszédai közül a falu „sectorul Bucuresti”-nek nevezett szegletében. Itt is sár van; aszfalt még nyomokban sincs a főúttól távolabb lévő csángó falvakban. Az új idők jeleként egy kisgyerek gördeszkázni próbál – betonfelület vagy aszfalt híján a patak befagyott jegén, nem túl nagy sikerrel.
A „tanterem”-szobában épp egy nyolcadikos kislány nyelvtanozik Tamás Tündével, aki már 2008 óta tanít a faluban.
Fekete-Kászoni Rita félév közben érkezett Csíkszeredából, mert, mint mondja, már nagyon akarta látni, mi történik a moldvai magyar oktatási programban. „Szüleim kostelekiek, a nyarakat ott töltöttem, az ott tanító magyartanárok – Imre Éva és Ferencz András – példája volt hatással rám.” Biokémia és menedzsment után most pedagógiát tanul Székelyudvarhelyen. Az MCSMSZ más tanáraihoz hasonlóan vállalta, hogy Moldvában tanít az egyetem ideje alatt, ennek fejében a szövetség fizeti a tandíját, mintegy továbbképzésként. Ötödiktől tizenkettedikig tanítja Csík falu gyerekeit iskolán kívül; az iskolai órákat Tamás Tünde tartja.
Ahol menő magyarul tudni
„Az emberek nem fogadnak be egykönnyen a közösségbe; de ha befogadtak, akkor alig engednek el. Kezdünk a fiatalsággal is összebarátkozni, ami olyan szempontból is fontos, hogy lehet majd táncsoportot alapítani.” Fekete-Kászoni Rita szerint a felnőttek mind tudnak magyarul; ha látogatóba mennek, a családban egymás közt is magyarul beszélnek a szülők és gyermekek. A középiskolások meg egyenesen élvezik, hogy olyan nyelven tudnak egymás közt beszélgetni, amit a román többség nem ért: menő dolog magyarul tudni. „Sajnos ez nem jellemző mindenhol az egész megyében” – teszi hozzá Solomon Adrián.
Ritának bejön a moldvai tanárkodás. Nem szeretne Kosteleken tanítani? „Senki ne legyen próféta a saját falujában” – mosolyog. Adrián hozzáteszi, még van olyan tanáruk, aki csángóföldi, de nem a saját falujában tanít.
A „magyar iskola”, ahogy a faluban nevezik, kicsi, ezért nem alkalmas nagyobb rendezvények szervezésére. Az egyház ifjúsági házában vagy a kocsmában szoktak koncertet, táncházat tartani. A pappal jóban vannak a lányok, elhívták házszentelni is, az osztálytermet is megáldotta.
A sepsiszentgyörgyi születésű, de ugyancsak kosteleki származású Tamás Tünde azt mondja: nem is menne más faluba. Már harmadik éve Csíkban tanít, és még maradna. Nem tudja meddig, de jól érzi itt magát, jól kijön a helyiekkel. A legtöbben szívesen segítenek, ha valamire megkérik őket; jó a viszony a szomszédokkal. Egyetlen ellenpéldát mondanak, amikor megtudták, hogy egy részeg helybeli csúnyán beszélt (egyébként magyar nyelven) „a magyarokról”, akiket „fel kéne akasztani”, de ez a férfi is szemtől szemben kedves velük.
Másodiktól negyedikig azok a gyerekek, akik járnak órára, járnak az iskolában is; Tünde 3 csoporttal, 24 gyerekkel foglalkozik. Az iskolában 2 tanítónő van, az 1-3., illetve a 2-4. összevont osztályban tanítanak. Közreműködőek a magyartanárokkal. Néha egy-egy szülő aggodalmaskodik, hogy minek az a plusz óra, így is annyi tantárgy van, olyankor Tünde megnyugtatja őket: úgysem hagy sok házifeladatot.
Csíkból Csíkszeredába – s vissza
Akik 2005-ben másodikos-harmadikosként elkezdték, nagyrészt folytatják a magyartanulást – mondja Tünde. Csík faluból volt három gyerek, akik Csíkszeredába mentek továbbtanulni, ám hazajöttek, a társaik biztatták, jöjjenek át Bákóba; nehéz is volt Csíkszeredában mindent magyarul tanulni, s ennek híre ment a faluban, kicsit elbátortalanodott a többi gyerek is, nem akarnak menni. Most is van egy gyerek, aki menne kilencediktől – de egyedül nem akar.
Sulibörzét kellene tartani, más csángó falvakból Csíkszeredában tanuló diákok kéne eljöjjenek Csík faluba, hogy elmeséljék, milyen az ottani élet – vetik fel a pedagógusok. Solomon Adrián szerint szoktak is kivinni a csíkszeredai kollégiumba kisebb csángó diákokat, hogy a helyszínen győződjenek meg arról, jó hely, és érdemes székelyföldi iskolába felvételizni. Hogy utána mi történik velük, az nagyon változó – van, aki munkába áll, Erdélyben marad, vannak továbbtanulók is. Akik nyolc-tíz éve magyarul tanultak egy darabig, majd Bákóban végeztek, hazajöttek, családot alapítottak, azok nem éneklik a gyereküknek magyarul a Tente babát, fogalmaz Tamás Tünde. Inkább a nagyszülők beszélnek magyarul az unokáikkal. Ám valószínűleg ez a generáció nem zárkózik majd el attól, hogy a saját gyerekeit is magyarórára adja, tehát lesz folytonosság. Előfordul, nem is ritkán, hogy a fiatalok az utcán magyarul szólnak egymáshoz.
A mostani 30-40 évesek korosztálya azonban minden szinten kiesett a magyar oktatásból és mentalitásváltási folyamatból – véli Solomon Adrián. Nagyon szépen beszélnek magyarul, a házastársak anyanyelvükön szólnak egymáshoz otthon, ám „a gyerekhez meg a kis állatokhoz már románul beszélnek”.
Aki próféta a saját falujában
A Klézse községhez tartozó Buda az utolsó állomás: itt a moldvai magyar hagyományőrzés és visszatanítás egyik helyi apostolához, a szívélyes és katonás, karakán „néne Vittorihoz” – ahogy mindenki nevezi – kopogunk be. Épp baj van a kéménnyel, füst van a szobában, a gyerekekkel kijött az udvarra, ahol ugrókötéllel játszva a hét napjait gyakorolják.
Botezatu Victoria a saját házában tanít nemcsak magyar beszélgetést, de csángó hagyományos mesterségeket, szokásokat, régi dalokat, táncokat a fiataloknak. „Nem hivatalosan a rendszerváltás óta foglalkoztam fiatalokkal, gyermekekkel. Soknak már gyermeke van azóta. Akkor még nem magyaróráztunk, mindenki tudott beszélni magyarul. Énekeket és táncokat tanultunk vissza az öregebbektől” – meséli. Mikor már kiderült, szükség lenne nyelvtanításra is, mert a kisebbek közül egyre kevesebben tudtak magyarul, akkor kezdett kommunikációt, mindennapi beszédet is tanítani.
„Nem sokat írok velük, én magam sem jártam magyar iskolába. De beszélünk, játszunk, hogy megtanulják a nyelvet.” A falubeliek megszokták, hogy néne Vittori magyart tanít, küldik a gyermekeket. Bár olyan is volt, aki az ablaka betörésével fenyegette meg az asszonyt. A környékről mindegyik gyerek idejár, s lennének többen is, csak a települést kettészelő „nagyúton” kísérő nélkül nem lehet átkelni – itt van tehát infrastrukúra, aszfalt, főút, de hátrányai is akadnak.
Botezatu Victoria iskolán kívül foglalkozik a gyerekekkel, akik már elmúltak háromévesek, azokat szívesen várja. Közel százan járnak hozzá. Bár pedagógusi végzettsége nincs, jó érzékkel, mondókákkal, játékokkal ülteti el észrevétlenül az ismereteket tanítványaiban. Ugyanakkor a szülőknek azt tanácsolja, beszéljenek otthon is velük magyarul. A felnőtteknek is szervez foglalkozást, guzsalyast, ahol a régi szokásokat közösen felelevenítik; ilyenkor természetszerű, hogy mindenki magyarul társalog.
Klézsében három helyre is járhatnak a gyerekek magyarórára: a Szeret-Klézse Alapítványhoz, illetve Szász Annához. Néne Vittori szerint a környéken csak 3-4 család volt, ahonnan nem jártak a gyermekek, de amikor nyári óvodát tartottak, s az összes gyerek odacsődült, ők se maradhattak ki. Most már annyira belejöttek, hogy ők is járnak órára.
A pap félt megengedni karácsonykor, hogy a gyerekekkel magyar szenténeket is énekeljenek az oltárnál. De amúgy nem ellenséges, megszentelte az osztálytermet is, nem tett epés megjegyzéseket, barátságos. Nehezményezte ugyanakkor, hogy miért tőlük – a moldvai katolikus egyháztól – kérik az igazolásokat a magyar állampolgárságért folyamodó csángók; hogy nem lehetett volna ezt másképp megoldani? „Mondtam neki, az egy puszta igazolás, hogy az illető meg van keresztelve, olyan máshova is szokott kelleni, az én gyermekeim teológiát végeztek, ők is kellett vigyenek.” Nem mondhatni, hogy sokan kérnék amúgy; a legtöbben úgy gondolják, ez csak a székelyföldieknek jár, vagy nem is tudnak róla, hogy kérhetnék.
"Néne Vittori" próféta a saját falujában: még a kommunizmus ideje alatt is úgy ismerték a faluban, mint aki tud olvasni magyarul, hívták halottvirrasztáshoz olvasni a magyar szertartási szöveget, megkérték, másoljon le régi magyar énekeket, imákat. „Nem is tudtam volna letagadni, azelőtt is mindig úgy néztek a faluban, mint aki egy kicsit ’magyarabb’, mint a többiek. Olyan volt az én családom, ezt nem én kerestem, nagyapám magyar Bibliát olvasott, voltak könyvek, olvastak nekünk mesét. Mai napig egymást között nem beszélünk románul, ebben nőttem fel, nekem ez volt a természetes.” Botezatu Victoria a gyermekeire hagyta a családi örökséget. Lánya a szomszéd faluban, Trunkon tanít.
„Ki keresztapám, komám, ki rokonom, ki szomszédom – mindenki ismer, mindenki tudja, milyen foglalkozás zajlik, s ellenség most nincs. Ez nagyon jó érzés, mert voltak olyan idők, mikor a legjobb barátod nem szólt feléd, s nem is tudtad, minek, aztán derült ki, azért viselkedett így, mert valaki azt mondta neki, mi nem kéne ebbe beleavatkozzunk, ilyen politikákkal foglalkozzunk. Úgyhogy voltak félrevezetések, s rossz érzés volt, de már hál’ Istennek elmúltak. Mindenki meggyőződött arról, ebben semmi veszélyes dolog nincs, semmi rosszat a gyermekek nem tanulnak. Elértük azt, hogy az óvodában az óvónők mondják a szülőknek: mennyire látszik azokon a gyerekeken, akik magyarórára járnak, hogy foglalkoztak velük!”
Transindex.ro

Nem engedélyezik a huszárfelvonulást Marosvásárhelyen
Több magyar szervezet és alakulat felvonulását engedélyezte március 15-ére Marosvásárhelyen a Polgármesteri Hivatal. A Magyar Polgári Párt március 15-ére tervezett, huszárok részvételével zajló eseményt azonban nem engedélyezte.
Polgármesteri Hivatal nem ért egyet azzal, hogy Sárpatak felől lóháton érkezzenek. A marosvásárhelyi tanács döntése értelmében tilos a városban és az országúton a vontató állatokkal való közlekedés – indokolta a döntést a Polgármesteri Hivatal engedélyeztetési bizottságának tagja,
Valentin Bretfelean.
Kolozsvári Rádió, Erdély.ma

A Jobbik Baráti Kör nyilatkozata Vona Gábor kitiltása kapcsán
A marosvásárhelyi római katolikus plébánia ma este visszamondta a Jobbik Baráti Körrel kötött megállapodását, így a meghirdetett lakossági fórumot sem tudjuk megtartani. Szomorúan tudatjuk hát, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnökének péntek délután Marosvásárhelyre tervezett előadása elmarad. Azonban még szomorúbbak vagyunk amiatt, hogy eddig ismeretlen emberi jogvédő szervezetek, valamint a Pro Európa liga általunk értelmetlennek vélt és ellenünk intézett kirohanásai elégségesek voltak arra nézve, hogy a marosvásárhelyi katolikus egyházat hátralépésre kényszerítsék.
Nem tudjuk elfogadni azt, hogy a Kárpát-medencei népek megbékéléséről szóló előadás, a közép-kelet-európai unió elképzelése lenne a legnagyobb veszély, amely Marosvásárhely lakosságára leselkedik. Túl ezen, azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy miközben a Jobbikot a magyarországi pártpolitika exportálásával vádolják, a Deus Providebit Tanulmányi Házból való kitiltásunk időben gyanúsan közel van a 2/3-dos hatalommal bíró Fidesz-tag Kövér László Marosvásárhelyre történő látogatásával. Összeesküvés-elméletekbe gyártásába nem akarunk belemenni, azonban a nyilvánvalót sem kerülhetjük meg.
A marosvásárhelyi magyarság vezetésére termett intézmény, jelesül a helyi római katolikus plébánia úgy látszik nem érdekelt abban, hogy a Kárpát-medencében tartós béke jöjjön létre az itt elő népek között, a magyarországi napi politikai érdekek keresztmetszetében megméretett és híjával találtatott. Kénytelen vagyunk levonni a tanulásgot: a valós alapoon nyugvó béke, a Kárpát-medencei népek boldogulása egyeseknek csak jól csengő választási szlogen, míg a Jobbik számára kitűzött cél. Ahogy a ripacs fél a tehetségtől, úgy fél a jelenlegi magyar politikai elit a Jobbik valós problémákra reagáló, életképes és nem szélsőséges programjától.
"Ne menjen le a nap a te haragoddal" – tartja a keresztény mondás, így mi sem hargszunk az utolsó pillanatban bekövetkezett gáncsoskodások miatt, azonban jelezzük: Jézus befogadásra, szeretetre tanít mindannyiunkat és nem arra, hogy eltaszítsuk magunktól a segítő jobbot!
Szebb jövőt!
Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör
Erdély.ma

Főszerepben az Erdélyi körkép (Március 15. Sepsiszentgyörgyön)
Az idei sepsiszentgyörgyi március 15-i ünnepség "főszereplője“ az Erdélyi körkép reprodukciója, a (néhai) Bodok Szálló előtt már napok óta készül a tartórendszere.
Ebben az esztendőben a már megszokott koszorúzási helyszíneken kívül csupán a szabadtéri ünnepség várja a nemzeti ünnepünkön részt venni szándékozókat, az elmúlt években tartott esti színházbeli előadásra nem kerül sor, és a színház sarkánál felállítandó emelvényen sem ígérnek hosszú programot.
A rendezvénysorozat már szombaton kezdődik a Gáll Lajos Futókör hagyományos emlékfutásával, hétfőn a nyugdíjasok szerveznek külön ünnepséget a Székely Nemzeti Múzeumban. Kedden, 15-én délelőtt kerül sor a koszorúzásokra és kisebb-nagyobb megemlékezésekre a történelmi helyszíneken, temetőinkben a honvédsíroknál, látványosabb talán a szemerjai csata emlékművénél lesz, hová a huszárok is kivonulnak. Az Erdélyi körkép avatását délután három órakor tartják, utána következik az Erzsébet parkbeli honvédemlékmű koszorúzása, majd négy órától a főműsor. Az Erdélyi körkép hányatott sorsú hatalmas festmény volt, a 15 méter magas, 120 méter kerületű vászon a nagyszebeni csatát örökítette meg, a magyar szabadságharc kitörésének félszázados évfordulójára készült. 1898 márciusában Budapesten, a városligeti pavilonban állították ki, esti megvilágítással is ellátták, ami külön vonzotta a látogatókat. S bár kedvező recenziókat kapott a körkép, megfelelő megbecsülésben mégsem részesült: mintegy tíz esztendeig Magyarország néhány városában kiállították még, majd 1907-ben Varsóba került, ahol utoljára mutatták be egészben. Aztán részletekre, kisebb jelenetekre és motívumokra szedték szét, darabjai pedig az idők során elkallódtak. Bem apó szülővárosának múzeuma, a Tarnówi Körzeti Múzeum már húsz éve kutat a részek után, ez idáig harminckét kisebb-nagyobb vásznat sikerült azonosítaniuk, a tarnówi gyűjtemény ezekből tizennégyet számlál. A kicsinyített reprodukciót korabeli fényképek alapján 2009-ben készítették Tarnówban, tavaly Veszprémben állították ki, Sepsiszentgyörgyre a veszprémi testvérmegyei, illetve testvérvárosi kapcsolat révén jut el, avatásán — Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke mellett — Kovács Norbert, Veszprém Megye Közgyűlésének alelnöke és Ryszard Scigala tarnówi polgármester mond beszédet. A hagyományőrző huszárok természetesen itt is jelen lesznek. A központi ünnepség az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően a 11. Székely Huszárezred és az uzoni huszárok bevonulásával kezdődik (a szervezők külön felhívják a figyelmet, a programban nem szereplő lovasok ne csatlakozzanak hozzájuk, őket a közönség biztonsága érdekében eltávolítják), a zenei részekről, akárcsak az elmúlt esztendőkben, a Rétyi Kováts András Fúvószenekar és a városi egyesített kórusok gondoskodnak, idén is lesz ifjúsági szónok, a kulturális műsor ezúttal a Százlábú ifjúsági néptáncegyüttes fellépéseiben merül ki. Kiemelt résztvevője a rendezvénynek Oberfrank Pál színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, aki Dsida Jenő Psalmus Hungaricus versét adja elő — gondot okozott viszont a díszszónok kiválasztása, eredetileg Sólyom László volt köztársasági elnököt szerették volna Sepsiszentgyörgyre hívni, ő nem tudta vállalni, a szóba jöhető magyarországi politikusokat viszont nemzetpolitikai elkötelezettségük — a 16-i alkotmányi szavazás az Országgyűlésben — Budapesten tartja. Tegnap Hadnagy Miklóst, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának vezetőjét kérték fel a díszbeszéd megtartására, neki addigra csupán betegségéből kell felgyógyulnia.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szoboszlay Aladár székelyföldi szervezkedése (Az 1956-os forradalom Háromszéken)
Az 1956-os szervezkedési kísérletek döntő többsége a Székelyföldhöz — így Háromszékhez — vagy a Székelyföldről elszármazottak tevékenységéhez kapcsolódott. Ebben, természetesen, meghatározó jelentősége volt, hogy a székelység századokon át a keleti gyepűket védte, kiváló katonanépességként tartották számon.
A székelyföldi lustrák, katona-összeírások arról tanúskodnak, hogy Európa egyik legütőképesebb hadseregét a Székelyföld tudta hadrendbe állítani. Negyvenezer gyalogos és lófő székely minden időben komoly hadseregnek számított. Tudták ezt a magyar királyok, tudta Mátyás király, tudta Kossuth Lajos és Berzenczey László is, az 1848—1849-es háromszéki önvédelmi harcok páratlan sikere és fegyverténye ma is megdobogtatja mindannyiunk szívét. A székelyek hősiességét nagyon jól ismerték a moldvai, havaselvei fejedelmek is, akik a törökök támadása esetén azonnal a székelyekhez fordultak segítségért. Sem Ştefan cel Mare, azaz István vajda, sem Mihai Viteazul a székelyek katonai segítsége nélkül nem tudott volna csatát nyerni. Milyen furcsa és keserű fintora a történelemnek, hogy ma is akadnak történészek, akik a székelyek román eredetéről hadoválnak, "megideologizálják" a rovásírás román eredetét is... Törvényszerű volt, hogy Szoboszlay Aladár is elsősorban a Székelyföldön, Csíkszeredában, Torján, Kézdivásárhelyen és Marosvásárhelyen hozta létre konspiratív sejtjeit. A brassói sejt — akárcsak az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezetének 78 elítéltje — szintén a Székelyföldről verbuválódott. Szoboszlay Aladár tájékozottságát bizonyítja, hogy amikor 1956. október 26-án megérkezett Torjára, azonnal az 1951 és 1955 között az Ozsdola környéki hegyekben bujkáló, Pusztai Ferenc által vezetett fegyveres csoport támogatására gondolt. A Háromszék olvasói jól ismerik Iochom István Pusztai, Jeges, Dézsi címmel a Székely Hírmondó kiadásában 2006-ban megjelent kiváló kötetet. Éppen ezért csupán azokra az információkra támaszkodom, amelyeket Szoboszlay Aladár fontosnak tartott, hogy újból hasonló fegyveres csoportok szerveződjenek Háromszéken. Az 1958. szeptember 1-jén a Securitate temesvári börtönében vele együtt kivégzett Tamás Imre csíkszeredai tanító a magyar forradalom előtt és a forradalom napjaiban arról tájékoztatta őt, hogy a székelyföldi és a szebeni hegyekben bujkáló fegyveres szökevények nyílt akciót indítanak Románia kommunista rendszere ellen, a támadásra Brassóban és Bukarestben egyidejűleg kerül sor.
Akkor Szoboszlay Aladár még nem tudta, nem tudhatta, hogy a csoport tagjait, Pusztai Ferencet, Dézsi Dénest, Máthé Györgyöt, azaz Jegest — akik 1950. augusztus 30-án agyonlőtték Okos Dezsőt, a kászonaltízi néptanács elnökét, 1952. október 6-án Ioan Piteşteanu milicistát, 1953. augusztus 10-én Gheorghe Pascut és Fogarasi Lászlót, a Securitate tisztjeit, 1953. október 23-án Kalányos Béla kászonaltízi lakost, az állambiztonsági szervek egyik besúgóját, vagyis a rendszer leggyűlöltebb és basáskodó képviselőit — tűzharcban likvidálták. Legádázabb ellenségük és végzetük — miként 1959-ben az ozsdolai molnárlegénynek, Szígyártó Domokosnak — Boros Lajos ozsdolai néptanácselnök és párttitkár volt, akiről Kovács György minden idők egyik legszörnyűbb és kizárólag hazugságokra épülő magyar "regényét", Az Ozsdola leányát "mintázta". Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes 1954. augusztus 22-én este fegyverrel támadott Boros Lajosra. Boros fogadott lánya egy óvatlan pillanatban kisurrant, és értesítette a helybeli milicistákat. Valóságos hajtóvadászat indult Pusztaiék ellen. A hadművelet részletes leírása Florian Banu—Silviu Moldovan Bande, bandiţi şi eroi (Grupurile de rezistenţă şi Securitatea) című, az Enciklopédiai Kiadónál 2003-ban megjelent kötetben olvasható. Dézsi Dénest halálos lövés érte. Holttestét — mint a középkorban — három napon át Ozsdola központjában közszemlére tették. Pusztai Ferencet 1955. augusztus 10-én lőtték agyon Almásréten. Az ő holttestét — megfélemlítés szándékával — szintén kitették Ozsdola központjában. Jegest, azaz Máthé Györgyöt Kászonújfaluban egy tyúkketrecben lőtték agyon. A nevüket Felsőháromszéken és a Kászonokban ma is a legnagyobb tisztelettel említik. Mit vallott Szoboszlay Aladár a fegyveres szökevényekről 1957. november 30-án 7.40 és 16.35 óra között? "1956 augusztusában megérkeztem Bukarestbe, azonnal egy vonattal továbbutaztam Sepsiszentgyörgyre, ahol egy másik vonatra szálltam, és Gelencéig mentem. Ebben a községben Ráduly Géza római katolikus plébánoshoz mentem, akivel együtt voltunk teológusok. Megjegyzem: Ráduly Gézával már 1955-ben ismertettem a Keresztény Dolgozók Pártja létrehozására vonatkozó tervemet, amikor ismertettem a párt programját és ideológiáját, e célból a lakására mentem, s arra kértem, tanulmányozza a székelyek életét és gondjait."
Ráduly Géza
Ráduly Géza 1921. december 15-én született Kézdiszentléleken. Ragyogó tehetség, kiváló emlékezőképességgel áldotta meg a Jóisten! — így jellemezték paptestvérei és rabtársai. Nyolc éven át gyalog járt be a kantai Római Katolikus Főgimnáziumba. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főiskolán végezte teológiai tanulmányait. Kivételes tehetségét látva elöljárói a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemre küldték. A visszaemlékezések szerint Márton Áron püspök 1946-ban szentelte pappá. Előbb Gyergyószentmiklóson volt káplán, majd Gelencére helyezték. Gyergyószentmiklósi káplánsága idején, már 1951-ben letartóztatták. Szoboszlay Aladárt 1945-től, a gyulafehérvári teológiáról ismerte. Baráti viszony alakult ki közöttük. Szoboszlay Aladár először 1955 nyarán kereste fel Ráduly Gézát. "Egyetértettem egy ilyen párt létrehozásával, mivel elégedetlen voltam a jelenlegi rendszerrel, amely a materialista ideológián alapszik, és bizonyos jelenségeket egészen másként magyaráz, mint az egyház" — mondotta már az első kihallgatásán Ráduly Géza. 1955-ben Imecsfalván is találkozott Szoboszlay Aladárral Veres Imre helybeli plébános parókiáján. Szoboszlay Aladár azzal bízta meg, hogy új tagokat toborozzon. A beszervezésre Veres Imrét és az ozsdolai plébánost, Kosza Józsefet javasolta. Az utóbbiról megjegyezte, hogy a Securitate korábban egyszer már letartóztatta, mert kapcsolatban állt Pusztai Ferenccel és a Jeges "becenevű" szökevénnyel. Szoboszlay Aladár kérésére el is ment Ozsdolára Kosza Józsefhez, amikor azonban a szökevényeket szóba hozta, minden beszervezési kísérletet kategorikusan visszautasított. 1956 augusztusában Szoboszlay Aladárral közösen keresték fel Kosza József ozsdolai plébánost, de a beszervezési kísérlet ezúttal is eredménytelen maradt. Ráduly Gézát a Kolozsvári Katonai Törvényszék 1958. május 30-án négy vádlott-társával együtt életfogytiglani kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon, a brăilai Nagyszigeten, Luciu-Giurgeni-ben raboskodott. 1964-ben szabadult. Hét évig egy cellában volt a most 91 éves Ferencz Béla Ervin atyával, a gyergyószárhegyi Ferenc-rendi kolostor jelenlegi főnökével. Kiszabadulása után azonnal templomjavításba kezdett, kanonoki rangfokozatban irodaigazgatóként dolgozott, majd Madéfalván és Tusnádon volt plébános. Többen hangoztatták: első lett volna a püspök után. 1985. január 29-én Tusnádon hunyt el, Jakab László szerint Madéfalván. Szoboszlay Aladár így folytatta 1957. november 30-i vallomását: "Ezt követően Ráduly Gézával Kosza József ozsdolai plébánoshoz mentünk, akit ezúttal be is mutatott. A parókián egy másik római katolikus pap is volt — azt hiszem, Vitályos vagy Balog Sztálinvárosból (Brassóból — T. Z.), aki a pihenőszabadságát töltötte ebben a községben. A pap távozása után Kosza Józseffel beszéltem a mi Keresztény Dolgozók Pártjának nevezett felforgató szervezetünkről, annak terveiről és programjáról. Kosza Józsefnek beszéltem arról, hogy egy román—magyar konföderáció létrehozását javasolom, és erről a Magyar NK-ban egy volt politikussal (dr. Schmidt Géza volt kisgazdapárti képviselővel — T. Z.) is egyeztettem, aki egyetértett ezzel a dologgal.
Kosza József
(...) Ugyanazon alkalommal Kosza Józsefnek még azt is mondtam: a párt ügyét megtárgyaltam Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspökkel. Ugyanakkor arról is beszéltem, hogy embereimmel egy kormányellenes tüntetést terveztem Sztálinvárosba, ebből a célból intézkedtem is, hogy ezzel a tüntetéssel kapcsolatosan megismerjem a hadsereg álláspontját. Érdeklődve Kosza Józseftől, hogy ehhez az akcióhoz vannak-e megbízható emberei, ő azt felelte: nincsenek, nem értve egyet az említett tüntetéssel, amelyről neki beszéltem. Megjegyzem, hogy a beszélgetések egy részén részt vett Ráduly Géza is." Szoboszlay Aladár az 1958. január 5-i kihallgatás során beismerte: "Azért, hogy erősítsem az erkölcsi tartást, és a felforgató szervezet tagjait a vállalt akcióra ösztönözzem, azt mondtam a fontosabb tagoknak — ahogyan azt az 1957. november 5-i kihallgatási jegyzőkönyvben nyilatkoztam —, hogy bevontam a szervezetbe Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt is, és ő teljes mértékben egyetértett az általam elmondottakkal, azzal, ami a szervezet programját és célját illeti." A római katolikus plébánosok megnyerése érdekében Szoboszlay Aladár alaposan csúsztatott. 1955. július közepén Gyulafehérváron valóban felkereste a börtönből nemrég kiszabadult Márton Áront, aki pontosan tudta: minden lépését, mondatát ellenőrzik, mindenhol lehallgatókészülékek, "poloskák" vannak. Szoboszlay Aladár kísérletet sem tett — nem is tehetett — Márton Áron úgynevezett beszervezésére. Mindezek ellenére — ez is bizonyítja Márton Áron mindenekfölötti tekintélyét, tételesen is megfogalmazva: Ő a huszadik század legnagyobb magyarja! — az erdélyi kérdés megoldásával kapcsolatos terveikről tőle vártak tanácsot, véleményt. Nemcsak Szoboszlay Aladár beszélt Márton Áronnak a Keresztény Dolgozók Pártjáról, a magyar—román konföderációról, a református dr. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász, főgondnok is 15 oldalas "ENSZ-memorandum"-át hozzá vitte véleményezésre, Fodor Pál csíkszeredai mérnök, Márton Áron csíkszeredai iskolatársa a román—magyar lakosságcserére vonatkozó színes térképét is Erdély római katolikus püspökének adta át, hogy bólintson rá a tervezetére. A véres huszadik században két püspökünk tudta csak, a kompromisszumok kérdésében hol az ideális határ. A két püspök: Márton Áron és a református Ravasz László. Szoboszlay Aladár mindenkinél jobban tudta: ha konspirációs terveiben Márton Áronra hivatkozik, akkor az erdélyi római katolikus papság melléje áll. Kosza József ozsdolai plébános — Szoboszlay Aladár minden meggyőző képessége ellenére — rendkívül óvatos volt, és nem bízott a vendég pap állításaiban. Ennek komoly előzménye volt. A Csíkjenőfalván 1912. június 12-én született Kosza József plébános többször megjárta a Securitate börtöneit. 1953. szeptember 3-án Ozsdolán letartóztatták, majd a brassói börtönben tartották vizsgálati fogságban. Azzal vádolták, hogy a milícia és a Securitate alakulataival vívott harcban agyonlőtt Pusztai Ferenc, Dézsi Dénes "szökevénnyel" kapcsolatot tartott fenn, élelmet juttatott el hozzájuk, sőt, meg is áldoztatta őket. Átvitték a marosvásárhelyi fegyházba, majd a brassói katonai törvényszék rendszer elleni szervezkedés vádjával egyévi fogházbüntetésre ítélte. 1954. július 1-jén szabadult. Később, a Szoboszlay-per tárgyalásán hiteles adatokkal bizonyította, hogy a "szökevényeket" nem szervezhette be, hiszen azok már régen halottak. Szoboszlay Aladár minden beszervezési kísérletét kategorikusan visszautasította. Gelencén felelősségre is vonta Ráduly Gézát: miért hozta a nyakára Szoboszlay Aladárt? Ennek ellenére Kosza József ozsdolai plébánost a feljelentés elmulasztásáért tíz évi fegyházbüntetésre ítélték.
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Romániában létezik vallási megkülönböztetés
A hatóságok ellenségesek a görög katolikus egyházzal szemben
A Pro Európa Liga emberjogi szervezet az emberi jogok szempontjából mérte fel a görög katolikus egyház elkobzott vagyona visszaszolgáltatásának helyzetét.
2010. augusztus és 2011. július között folyik A kommunista rezsim által elkobzott közösségi vagyonok helyzete az emberi jogok szempontjából. A romániai görög katolikus közösség helyzete elnevezésű projekt, amelynek fő célja, hogy hozzájáruljon a kommunista rezsim által elkobzott javak visszaszolgáltatási mechanizmusának a javításához az emberi jogok, a vallásszabadság és a nondiszkri-mináció szemszögéből.
A projekt keretében régiós találkozókat szerveztek Kolozsváron és Nagyváradon, és kb. 700 kérdőívet osztottak szét a gyulafehérvári, fogarasi, nagyváradi, kolozsvári és szamosújvári egyházközségekben. Az elkövetkezendőkben hasonló találkozókat szerveznek, és kérdőíveket osztanak szét Lugoson, Nagybányán, Balázsfalván és Bukarestben.
A kérdőívek adatai között szerepel, hogy a görög katolikus parókiáknak milyen vagyonuk volt 1948- ig, mit igényeltek vissza, mit kaptak vissza, miért húzódnak el a perek, voltak-e diszkrimináció vagy atrocitások áldozatai stb.
A felmérés eredményeit jelentésbe foglalják (angol és román nyelven) és eljuttatják a hazai és nemzetközi intézményekhez.
Az eddig tapasztaltak alapján megállapították: a görög katolikus parókiák esetében létezik vallási megkülönböztetés és a tulajdonjog megsértése. "Az első 30 kérdőív elolvasása megerősítette a gyanúnkat, hogy sok helyen lerombolták, megrongálták azokat az épületeket, amelyek a görög katolikus egyház tulajdonát képezték. A helyi földosztó bizottságok, a bíróságok, prefektúrák részrehajlók voltak és számos esetben ellenségesen viszonyultak a görög katolikus egyházhoz", nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
(mózes), Népújság (Marosvásárhely)

Rádió, televízió: megfigyelés alatt a beszélt nyelv
Szakemberek készítettek felmérést a magyar média nyelvi sajátosságairól
A romániai magyar nyelvű audiovizuális műsorok nyelvhasználati sajátosságainak feltérképezését célzó, 2010 novemberében végzett felmérés tanulságait összegezte tegnap délben a Minerva Kulturális Egyesület székházában tartott szakmai beszélgetésen Szász Attila, az Országos Audiovizuális Bizottság (CNA) alelnöke, illetve Murvai Olga, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tanára, dékánhelyettese és Vincze Hanna Orsolya, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és Közkapcsolatok tanszékének adjunktusa, akik kutatáskoordinátorok szerepét töltötték be. A temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai és bukaresti audiovizuális médiumokra összpontosító felmérés azt vizsgálta, hogy a riporterek, műsorvezetők mennyire tartják be a regionális köznyelvi normát, és melyek azok a nyelvhelyességi kritériumok, amelyeknek hiánya zavaró az egészséges nyelvérzék számára.
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és a Sapientia EMTE média és kommunikáció szakos oktatóinak és kutatóinak közreműködésével megvalósított, a Communitas Alapítvány által támogatott projektben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) mellett partnerként vett részt a CNA alelnöke, Szász Attila is, aki kiemelte: a felmérés nem bíráló jelleggel készült, és nyilván bizottsági bírságolást sem eredményez, elsődleges célja volt ellenben a megfelelő nyelvhasználat szükségességének a médiaorgánumok általi tudatosítása.
– Ez egy előzetes módszertani egyeztetést feltételező, a 2010. november 15 és 30. közötti időszakból begyűjtött hanganyagokat vizsgáló próbafelmérés volt, így valamennyi górcső alá vett médiaorgánumnak jeleztük mintavételi szándékunkat – magyarázta Murvai Olga, hozzáfűzve: a soron következő felmérés esetében az értesítés elmarad. A kutatást végző szakemberek mindenekelőtt azonosították a megértést befolyásoló, kommunikációs zavarokat keltő nyelvhasználati megnyilvánulásokat, valamint rangsorolták a regionális köznyelvben sem elfogadható sajátosságokat – hangsúlyozta.
Az elektronikus média hír- és beszélgető-műsoraira, s kizárólag az adott intézmény alkalmazottainak beszédére irányuló vizsgálat hangképzési, lexikológiai, mondat-, és szövegalkotási szempontokat vett figyelembe. Főként Erdély területét érintő kutatásról lévén szó, a köznyelv kategóriájától elkülönítették a regionális köznyelv fogalmát, amely kismértékű alak- és mondattani eltérést is mutathat a táji hagyományoknak megfelelően. Mindemellett a köznyelv nemcsak nyelvjárásokkal érintkezik közvetlenebbül, hanem a román nyelvvel is, így a nyelvhasználati szabályokat még rugalmasabban kellett felfogni – magyarázta. A tanulmány nem hibalajstromként készült: a vizsgált médiaszervek legnagyobbrészt hasznosnak minősítették a már zavaróan szembetűnő nyelvi rendellenességekre figyelmeztető jelentést – tette hozzá.
A felmérés nyomán körvonalazódott, hogy a média- és kommunikációs szakképzésben milyen kérdéskörökre ajánlatos hangsúlyt fektetni. Valószínűsítették, hogy a beszélt nyelv és a média nyelve kölcsönösen befolyásolja egymást. A médiának, ilyenképpen, tudatában kell lennie, hogy bizonyos köznyelvi jelenségeket felerősíthet – hangsúlyozta Vincze Orsolya. A szakember különbséget tett közszolgálati és a kereskedelmi médiának a beszélt nyelvhez való viszonyulásában: előbbi olyannyira figyel a helyes nyelvhasználatra, hogy adott esetben túlkorrigál, utóbbi pedig az „utcai” köznyelvet használja, és ezáltal felerősít olyan nyelvi jelenségeket (például a szlenget), amely az eredeti karikatúrájaként hangzik. Továbbá a nyugat-erdélyi média jellemző módon a magyarországi médiából kölcsönzi hangsúlyát, hanglejtését, névelőhasználatát, szófordulatait – részletezte.
Típushibának minősült egyébként a magán-, és a mássalhangzók időtartamának kitartása, illetve ki nem tartása, a határozóragok felcserélése, bizonyos ragok más ragok hátrányára való terjedése, a képzavaros szószerkezetek használata, különösen azokban a műsorokban, amelyek a beszélt nyelv követésére törekednek – magyarázta Vincze Orsolya. Hozzátette: a tervek szerint a felmérés legalább egy-két éven át folytatódik, és négy-öt további jelentés megfelelő alapot szolgáltathat egyfajta kézikönyv összeállításához is.
Vincze Orsolya elmondta: a vizsgálatot a romániai magyar írott sajtóra is kiterjesztenék, ez esetben a nyelvi normákkal való összehasonlítás egyértelműen könnyebb volna, ellenben a vállalkozás jelentős emberi erőforrások bevetését igényelné. A médiatípusok között egyébként az online média „fehér foltnak” minősül: nem tartozik sem a MÚRE, sem a CNA szabványrendszere alá – tette hozzá Szász Attila.
A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) keretében működő Média- és Kommunikációtudományi Szakbizottság berkeiben egyébként már jó ideje felvetődött egy médiakutató központ létrehozásának ötlete – mondta lapunknak Kádár Magor, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok tanszékének oktatója, aki programszervezőként tevékenykedett a felmérésben. A vizsgálat során kiemelten jó volt az együttműködés a kolozsvári és a nyugat-erdélyi médiaszervekkel – emelte ki. Kádár Magor úgy vélte: a felmérés eredményei különösen hasznos eszközként szolgálnak majd az egyetemi képzésben.
ZAY ÉVA , Szabadság (Kolozsvár)

Kártérítés a kolozsvári forradalmároknak
Az Európai Emberjogi Bizottság (CEDO) 52 000 euró kártérítés fizetésére kötelezi a román államot azért, mert az 1989 decemberi kommunistaellenes tüntetések erőszakos elfojtása kapcsán elindított kivizsgálást 12 éven keresztül folytatta le. A Strasbourg-i Emberjogi Bíróság keddi döntése helyt ad tehát annak a kilenc felperes kérésének, akik azért emeltek panaszt a CEDO-nál, mert az 1989-es kolozsvári rendszerellenes megmozduláson elszenvedett cselekedetekért későn kárpótolta őket az állam. Közülük haton súlyos sérüléseket szenvedtek 1989 decemberében, hárman pedig a forradalomban elhunytak közeli hozzátartozói. Az európai bírók azt vetették a román hatóságok szemére, hogy az ügyészek passzívak voltak, és többször elhalasztották a kihallgatásokat annak ellenére, hogy a román társadalomra nézve a per nagy fontossággal bírt.
A román hatóságok 1990 januárjában kezdték el a kivizsgálást, amelyet a katonai ügyészség folytatott le 26 tiltakozó halálának és 52 személynek puskalövés által okozott sebesülésének ügyében. Két évvel később az ügyet lezárták, ám a legfelső bíróság 1997-ben perújrafelvételt kért. A tárgyalások lefolytatását 2003-ig halogatták, egyrészt azért, mert a beidézett tanúk nem jelentek meg a tárgyalásokon, másrészt pedig új bizonyítékok kerültek napvilágra, illetve egyes iratcsomók elvesztek. A legfelső bíróság végül felmentett két vádlottat, míg egy harmadikat öt év börtönbüntetésre ítélt gyilkosság és gyilkossági kísérlet vádjával. A bírók további három vádlottat is vétkesnek találtak, ám őket életkoruk miatt nem vetették börtönbe. Az áldozatoknak és hozzátartozóiknak megítélt kárpótlás csak három évvel az ítélet meghozatala után kaphatták meg az érintettek.
A kolozsvári forradalom ügyében öt személyt – Iulian Topliceanu tartalékos vezérezredest, a 4. hadtest volt parancsnokát, Ioachim Mogát, a Kolozs megyei pártbizottság főtitkárát, Valeriu Burtea ezredest, a szászfenesi katonai egység volt parancsnokát, Ioan Cocan alezredest és Ilie Dicu őrnagyot – ítéltek el. Mogára nyolc, Topliceanura tíz, míg Burteára és Cocánra egyenként kilencévi börtönbüntetést róttak ki, Dicu 15 éve börtönbüntetést kapott. A legfelső bíróság felmentette Marian Bolboşt, akit minősített emberöléssel vádoltak.
Szabadság (Kolozsvár)

Securitate-besúgó volt a román pártelnök
A kommunista hatalom politikai rendőrségének besúgója volt a román Konzervatív Párt vezetője – állapította meg csütörtökön jogerős ítéletében a román legfelsőbb bíróság. A testület ezzel megerősítette a korábbi törvényszéki döntést, amely szerint az ellenzéki szervezetet vezető Dan Voiculescu együttműködött a Securitatéval.
A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) kutatásai alapján már 2006-ban közölte: a pártelnök Felix fedőnéven besúgóként dolgozott a titkosszolgálatnak. A több televíziót is magába foglaló Antena sajtótrösztöt, országos napilapot birtokló pártelnök bíróságon óvta meg a döntést, mint ma eldőlt, hiába.
A pártelnök már be is jelentette: az Európai Emberjogi Bírósághoz fordul, mert szerinte ő is áldozata volt a kommunista rendszernek és nem volt besúgó. A Konzervatív Párt – amely felmérések szerint alig egy százalékos népszerűséggel rendelkezik – jelenleg a bukaresti ellenzéki pártokat tömörítő Szociál Liberális Unió tagja.
erdon.ro

Magyar könyvtár létrehozását javasolja az EMI
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által kezdeményzett nyelvi jogokat átvilágító akcióban legutóbb a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár volt soron.
Az átvilágítás eredményeiről Csomortányi István az EMI váradi elnöke számolt be tegnap a sajtónak. Elmondta, hogy a könyvtár 642.554 tételéből 447.204 román, és csak 114.929 magyar nyelvű kiadvány. A könyvtár által megrendelt 89 időszaki kiadvány közül mindössze nyolc magyar nyelvű. Az épületen ugyan magyarul is ki van írva az intézmény neve, odabent azonban már az irodahelységeken kívül semmi sincs magyarul kiírva, és a könyvtárban magyar nyelvű formanyomtatványok sincsenek. Az intézményben 78 személy dolgozik, akik közül csak kilencen magyar nemzetiségűek. Csomortányi István tudatta azt is, hogy 2009-ben hétezer kötetet szerzett be könyvtár, melyek közül mindössze 300 volt magyar nyelvű, míg a 2010-ben beszerzett 5800 kötet közül csak 245.
Ezek az adatok nem foglalják magukban a Mózes Károly adommányt, melyben sok magyar nyelvű kötet volt, mivel ez az állomány nem a könyvtár saját beszerzése volt. Az adatokból kiderült, hogy az 1378 beszerzett hanganyag között egyetlen magyar nyelvű sem volt, míg a 2010-ben vásárolt és kapott 225 film közül csak tizenöt volt magyar nyelvű. Az ifjak felkeresték Tavaszi Hajnalt, az intézmény aligazgatóját is, aki a beszerzések kapcsán elmondta nekik, hogy azért vásárolnak sokkal kevesebb magyar nyelvű kiadványt, mert meglehetősen kevés magyar látogatja az intézményt. Erre reagálva Csomortányi kijelentette: „amelyik intézmény nem magyarbarát, oda nem is fognak magyarok járni.” Ebből a megállapításból kiindulva az EMI egy önálló magyar könyvtár létrehozását javasolja az egykori lovarda épületébe. Az új váradi közkönyvtárra a Kulturális Minisztériumtól, a helyi költségvetésből a magyar államtól, és magánadományokból lehetne anyagi forrásokat szerezni.
Pap István
erdon.ro

Nyelvünk használata a rádióban és televízióban
Kolozsvár – Szakmai beszélgetés mennyire tartózik a nagyközönségre vitatható. De jelen esetben ennek a szakmai beszélgetésnek több vonzata van, mely a hallgató számára már fellebbenthet bizonyos dolgokat, melyekről jó tudni neki is, mint egyszerű fogyasztónak.
Kolozsváron, második alkalommal, tartották meg azt a tudományos beszámolót, ami az audiovizuális médiában dogozók munkásságát, ismerteti. A Communitas Alapítvány támogatásával, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) és a Babeş- Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kommunikáció szakos tanárainak és diákjainak együttműködésével elkészült az első romániai magyar nyelvű audiovizuális műsorok nyelvhasználati sajátosságait vizsgáló médiajelentés. Tehát a képi nyelvről ez esetben nem volt szó. A jelentést 2011. február 21-én mutatták be Marosvásárhelyen.
Kolozsváron, ennek a bemutatására a Minerva Egyesület székházába került sor, melyen jelen voltak a felszólalás sorrendjében: Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja. Dr. Murvai Olga Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem professzora, a programfelelős, és dr. Vincze Hanna Orsolya, a Babeş- Bolyai Tudományegyetem, Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar, Kommunikáció és Közkapcsolatok Tanszék adjunktusa. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Média- és Kommunikációtudományi Szakbizottságának elnöke (2010-től) a program vezetője. Szász Attila felvezető beszédében először is tisztázta, ennek a felmérésnek a szándéka nem büntető jellegű. A következtések tulajdonképpen javító szándékkal kerülnek megbeszélésre, melyből a megvizsgált intézmények munkatársai, a következetéseket vonhatnak le. Senkit nem akarnak kioktatni, vagy megbüntetni. De egy létező jelenségre föltétlenül felhívják a figyelmet, hogyan történik az anyanyelv helyes használata az általuk vizsgált intézményekben.
Dr. Murvai Olga háta mögött hatalmas tapasztalat halmozódott fel. Ismertette azokat a szándékokat, melyeket Péntek János, a BBTE nyelvtudomány professzora fogalmazott meg az általa alakított és vezetett Kolozsvári Akadémiai Bizottság egyik ülésén. Az intézmény egyik célja: „…óvni kívánja a közösséget az áltudományos nézetektől, a dilettantizmustól és provincializmustól, amely mindig fokozottabban veszélyezteti a peremrégiókat.”
Köztudott a kisebbségben élők anyanyelvének állandó kopása, romlása, idegen szavak használatának növekedése, melyet a globalizáció is elősegít. Az élő nyelvhasználatot talán a beszélt sajtóban lehet a legérzékletesebben lemérni. Ebből kiindulva a vizsgálati szándékot bejelentették minden olyan médiának, amelyet megvizsgálni szándékoztak. Majd 2010. november 15. és 30-ik közti időszakból bekértek a sugárzott anyagokból a rögzítéseket. Ugyanakkor jelezték, a következő felmérések alkalmával az ilyen fajta felmérés kiértesítése, elmarad. (Ami szerintünk azt jelenti, azok fognak rögzíteni, és elemezni, akik felmérésre szánják el magukat. Ugyanakkor azt is jelenti, a most elhangzottakat illik figyelembe venni.) Tisztázta azt is, milyen szempontokat fognak továbbra is figyelembe venni a felmérések alkalmával.
A megfogalmazódott tanulmányt ne vegyék az érintettek hiba lajstromnak. A felmérést végzők önkéntességi alapon dolgoztak, szabad idejüket feláldozva egy nemes cél érdekében. A végső, távlati szándék a kutatási eredmények könyvformájában való megjelenítése, amit pályázati alapból szándékoznak megvalósítani.
Dr. Vincze Hanna Orsolya a köznyelv és a média nyelv közötti összefüggésekről tartott kiselőadást, melyben a szakember elvárásait is ismertette. Megkülönböztetve a közmédia és a kereskedelmi média közötti nyelvhasználatot. Jelezvén azt is, hogy azon országrészek médiája, mely az ország nyugati felében működnek, mennyire jobban figyelembe veszik a szomszéd országból beérkező hatásokat. (Kimondatlanul is jelezve a környezet hatását a nyelvhasználat alkalmával). A szórványban élők, sokkal több kísértésnek kell, ellenálljanak. Míg a tömb magyarság bizonyos része a dialektusoktól sem mentes. Szerinte az ilyen felmérés hosszabb távú kell, legyen legalább, minimum, két éves, és többször megismételt ahhoz, hogy a kívánt hatást elérje. Ebben az időben jobban bekapcsolódhatnak azok a civil szervezetek, melyek a nyelvápolást tartják feladatuknak, és ha ezt sikerül jól összehangolni, akkor az eredmények jelzik helyes, vagy helytelen úton járnak. Ez a megnyilvánulás, melyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete pályázott meg, a média, mint szakma számára rendkívül hasznos lehet. Az idővel való haladás csak előnyt jelenthet minden médiában tevékenykedő egyén számára.
Csomafáy Ferenc, erdon.ro

Bukarestben szerveznek tiltakozást a magyar médiatörvény ellen
A bukaresti Magyar Nagykövetség előtt szervez szolidaritástüntetést a Free Press Románia Alapítvány és az ActiveWatch Sajtómonitorizáló Ügynökség a magyar médiatörvény ellen, március 15-én 17 órakor - hirdetik a kezdeményezők a Facebookon.
Salamon Márton László, az Új Magyar Szó munkatársa egy youtube-ra feltöltött videóban úgy értékeli, a magyar politikai osztály szerepzavarban van, hiszen az újságíró feladata ellenőrizni a politikát, elszámoltatni a politikusokat és nem fordítva. "Olyan ez, minthogyha a bűnöző igazoltatná a rendőrt" - fogalmaz az újságíró.
A Bukarestben szerkesztett napilap aznap fehér címoldallal jelenik meg, ezt a számot emelik magasba a résztvevők – erdélyi magyar sajtósok, a román média képviselői, illetve a civilek. (hírszerk.)
Transindex

Ráncba szednék a hiperlatívuszokban beszélő sajtót
Egy felmérés szerint hol "túl helyes", hol igénytelen az erdélyi magyar elektronikus média nyelvhasználata. A magyarországi beszédstílus sincs rá túl jó hatással.
Igénytelen fogalmazás, hibás kiejtés, vagy éppen ellenkezőleg: túlkorrigáltság jellemzi a romániai magyar rádió- vagy televíziók híradóiban és beszélgetőműsoraiban elhangzó beszédet – derült ki abból a felmérésből, amelyet november 15. és december 1. között a Sapientia Egyetem és a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatói bonyolítottak le az Audiovizuális Tanács (CNA) illetve a Román Akadémia támogatásával. A felmérés során nyolc Kolozsváron és három Marosvásárhelyen tanító egyetemi oktató mintegy 90 órát kitevő hanganyagot másodpercenként elemzett ki, és táblázatba vezette be a hallott rendellenességeket. A projektet ma Kolozsváron Murvai Olga, a Sapientia EMTE munkatársa, Vincze Hanna Orsolya, a BBTE egyetemi adjunktusa és Szász Attila, az Audiovizuális Tanács tagja mutatta be.
Murvai elmondta, első lépésként tájékoztatták az elektronikus sajtó vezetőit a projektről, akik az esetek 98%-ában rábólintottak az együttműködési felkérésre. Néhány esetben a megkeresettek elzárkóztak, noha – mint Murvai hangsúlyozta – a felmérés révén nem bűnbakokat kerestek, nem stigmatizálásra törekedtek, szankciókra pedig senki sem számíthat: a magyar szakos képzettséggel rendelkező szakemberek által levezényelt projekt célja ráébreszteni a médiában dolgozókat a nyelvi tudatosságra. A Communitas Alapítvány oldalára felkerült jelentést minden sajtós saját okulására tanulmányozhatja, hiszen – bár neveket nem tartalmaz a dokumentum – a sajtóorgánumok neve, illetve az adás időpontja szerepel a táblázatban, így a monitorizáltak viszonylag könnyen magukra ismerhetnek.
Vincze Orsolya elmondta, míg a vásárhelyiek a Kolozsvártól keletre és délkeletre eső elektronikus médiaorgánumokat vizsgálták, a 8 fős kolozsvári csapat a városban sugárzott és Kolozsvártól nyugatabbra eső rádió- és tévéadásokra koncentrált. A következtetések szerint inkább a közszolgálati média törekszik a szabatos fogalmazásra, vigyáz a nyelvi higiéniára. Ezért néha túlzásokba esik, hajlamos túlkorrigálni: volt példa arra, hogy a „kincstár” szót „kintstár”-nak ejtette a műsorvezető, mert úgy gondolta, hogy így „helyesebb”. Vincze továbbá azt a kérdést járta körül, hogy milyen viszonyban van az elektronikus médiában használatos nyelvezet a beszélt nyelvvel. Arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg körkörös a viszony: megtörténhet, hogy a rádió átvesz egy, a köznyelvben megjelenő helytelen kifejezést, és ezzel legitimálja a használatát. Elmondta, megesett, hogy a rádióban „szuperlatívusz” helyett a köznyelvben megjelenő „hiperlatívusz” szót használták, és a téves szó elterjedhet. Vincze a kereskedelmi rádiókról úgy vélekedett, ezek megpróbálnak közel kerülni a hallgatóikhoz, és ezért egy közvetlenebb, utcán beszélt stílust tesznek magukévá. Kiderült, a nyugat-erdélyi kereskedelmi rádiók nyelvezete esetében érzékelhető a magyarországi rádiók nyelvhasználata: elmaradnak egyeztetések, például az „Ezekben az esetekben” helyett „Ez esetekben”-t mondanak a rádiósok. Ezt a beszédstílust nem a sajtós találja ki, hanem csak felerősíti a köznyelvben hallottakat.
Murvai Olga szerint egy generációs probléma is tetten érhető, ugyanis az idősebb, még aktív, nyelvi képzettséggel rendelkező generációk, illetve a kereskedelmi adók fiatal, mobilis, de nyelvhasználat szempontjából igénytelenebb munkatársai munkájának minősége között érezhető a különbség. Gyakori az olyan eset is, amikor a hírügynökség anyagait módosítás nélkül olvassák be a rádióba, bár ezek a tudósítások nem tesznek eleget a rádiós szövegszerkesztés elveinek. A felmérés készítői szerint ez a monitorizálás első lépésként képzelhető el, ami korántsem elég következtetések levonására: ehhez legalább 5-6 ilyen felmérésre lenne szükség. Ezeket az elkövetkező másfél-két évben szándékoznak megvalósítani annak érdekében, hogy tisztább képet kapjanak a romániai magyar sajtó nyelvhasználatáról.
K. M. , Transindex

Nem tartják tiszteletben a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt és több iskolát is azzal vádol a Civil Elkötelezettségért Mozgalom, hogy nem tartják tiszteletben a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A dokumentumot Románia is ratifikálta 2008-ban. A Civil Elkötelezettségért Mozgalom ennek kapcsán készítette el jelentését, amely szerint Romániában csak részben biztosítottak a Charta által előírt jogok. Marosvásárhelyen például a városközpontban levő 22 intézménytáblából mindössze hat kétnyelvű, az utcanévtáblák elhelyezése a mai napig nem történt meg, és csupán az iskolák hét százalékának a homlokzatán olvasható kétnyelvű felirat. A jelentésből továbbá kiderül az is, hogy a CEMO által magyar nyelven, írásban megkeresett 77 intézményből csupán 19 válaszolt, a többieknél elakadt az ügyintézés. Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Akik nem akarnak magyarul tanulni
Meghökkentő, elkeserítő a háromszéki főtanfelügyelő közlése, miszerint e vidéken a román iskolák tanulóinak harminc százaléka magyar családok ivadéka, esetleg vegyes házasságokból született gyermek. Bizonyára nagyon sok szülőt nem világosított fel senki az anyanyelvű oktatás előnyeiről, nem tudják, nem hallották és nem olvasták, hogy mindenki anyanyelvén válhat megalapozott ismeretekkel rendelkező felnőtté. Esetleg tudóssá.
A rendszerváltás előtt jogfosztásként éltük meg valamennyien, hogy lassan, de biztosan számolták fel a magyar tannyelvű középiskolai osztályokat, minden fél osztálykáért, minden helyért elkeseredett küzdelem folyt. Ma önként és dalolva íratják román iskolába az aggódó szülők gyermekeiket. Az elmúlt esztendőkben sajnos a szükségesnél kevesebbet beszéltünk minderről. Gondoltuk, elég, ha nyitva állt és áll az iskolák kapuja, válogathat a szülő, gyermek, hogy hol folytatja tanulmányait. És lám, most azzal kell szembesülnünk, a székelyföldi magyar szülő annyira aggódik csemetéje jövőjéért, hogy jobb sorsa reményében román iskolába íratja gyermekét. Tudjon románul — mondják —, akkor lesz jövője ebben az országban. Hogy magyarul nem tud, hogy anyanyelvét rosszul beszéli, nem ír és nem olvas, hogy kiesik a nemzeti kultúrából, elidegenül népétől, úgy látszik, sok szülőnek nem okoz gondot. És azt sem mérik fel, hogy az asszimiláció fájdalmas, lassan pusztító. S bár az államalkotó nép örömmel nyugtázza a folyamatot, le is nézi a kisebbségi sorsból kiszakadni óhajtókat. Rég kiderítették a pedagógia tudós emberei, hogy a legbiztosabb és legmegalapozottabb tudást anyanyelvén szerezheti meg a gyermek, hogy a román iskolát végzők eredményei például a román egyetemeken alatta maradnak a magyar iskolába járókénak. Ezt a kolozsvári építészeti egyetem magyar oktatóinak sokéves felmérése igazolja. S nem ártana emlékezni Hegyeli Attila, egykor Csángóföldön tanító magyar szakos tanár ama megfigyelésére, hogy e vidék román iskoláiban tanuló csángó gyermekek matematikatudása nagyságrendekkel lemaradt a román anyanyelvű társaiké mögött, mert a fogalomkialakítás és a tudás rögzülésének folyamatát megzavarta a kétnyelvűség. Ha gyermekeink egy része nem kíván magyarul tanulni, ha szüleiket nem érdekli iskoláink, nyelvünk és nemzeti létünk jövője, teljesen fölösleges a Székelyföld területi autonómiájáról, belső anyaország megteremtéséről, személyi vagy kulturális autonómiáról álmodozni.
Simó Erzsébet, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)