Magyarország nem lesz a schengeni csatlakozásunk akadálya
A hétfőn Bukarestben megtartott Duna-csúcs alkalmat adott az ott részt vevő kormányfőknek a kétoldalú megbeszélésekre is. Orbán Viktor magyar miniszterelnök például román kollégájával, Emil Bockal egyeztetett többek között a 2011 első félévében esedékes magyar EU-elnökségről, és ezzel kapcsolatban Románia belépéséről a schengeni övezetbe. Mint ismert, Bukarest arra készül, hogy a határőrizeti rendszer modernizálása és átszervezése következtében jövő márciusban beléphet az úgynevezett schengeni térségbe, ahol a részes országok belső határain egyáltalán nem ellenőrzik a ki- és belépőket.
Orbán Viktor a vendéglátójával közös sajtóértekezletén kijelentette: Magyarország feladatának érzi, hogy a soros elnöki tisztség betöltése idején előmozdítsa Románia schengeni csatlakozását, és ő személy szerint is tenni fog ezért. Úgy látja, hogy az ország mindent megtett ennek érdekében, és a teljesítménye alapján jogot nyert a belépésre. A román kormányfő bízik a magyar soros elnök támogatásában, hogy Románia kiegyensúlyozott és korrekt elbírálásban részesüljön. Boc azt is hozzátette, hogy tudatában vannak, milyen felelősséget ró az itteni hatóságoknak, hogy az ország északi, keleti és déli határának jó része egyúttal az Európai Unió külső határa is. Ennek ismeretében elvárja, hogy a schengeni csatlakozás feltételeinek teljesítését értékelő uniós társországok ne kössék a belépést más, politikai kritériumokhoz.
A Duna-csúcs alkalmából ugyancsak Bukarestben tartózkodó brüsszeli Bizottsági elnök, José Manuel Durao Barroso is nyilatkozott a témáról. Leszögezte, hogy a schengeni bejutásnak szigorú technikai feltételei vannak, és elbíráláskor ezek teljesítését kell figyelembe venni. Megengedte ugyanakkor, hogy a döntést politikusok hozzák, akik országuk politikai állásfoglalását is érvényre juttatják, például figyelembe vehetik, hogy az EU Bizottsága még mindig megfigyelés alatt tartja Románia igazságszolgáltatási rendszerét, mert nem tartja feltétlenül megbízhatónak. A két téma között elvben nincs összefüggés, de gyakorlatban befolyásolhatja egyik a másikat – jegyezte meg Barroso.M. Zs. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tanácskozás Szentjobbon a kapcsolatépítés jegyében
Egy három éve elképzelt kulturális projekt, a Partium-program keretében a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ a hegyközi Szentjobbra (Bihar m.) invitálta azokat a települési szakembereket, akikre számítanak a következő fontos időszakban a határ menti kapcsolatok erősítésében. Elsősorban a magyar-magyar kulturális kapcsolat építésben elkötelezett szakemberek gyűlnek össze a határ mindkét oldaláról a „Hajdú-Bihar–Bihar Kulturális Fórum” nevű rendezvényen a szentjobbi kollégiumban november 12-13-án. Megpróbálnak elkészíteni egy közös kulturális értéktérképet (hogyan lehet közös programokat generálni vagy a futó projekteket harmonizálni, kész programok kulturális „export-importja” stb.) Kísérlet a közös munkára egy projekten keresztül: „Királyok, fejedelmek útja”, ami a terület kulturális és idegenforgalmi összekapcsolódását segítheti elő, a program kidolgozása. Közös pályázatot terveznek benyújtani, melynek segítségével egybekapcsolhatják a régióban fellehető épített örökséget, népművészeti, irodalmi, művészeti, történelmi és közösségi értékeket, rendezvényeket, a hozzátartozó lehetséges rekreációs és szállás lehetőségekkel. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Állami segítséget várnak a kisvállalkozók
A múlt héten díjazták – immár tizennyolcadik alkalommal – az előző évben legkiválóbb teljesítményt nyújtott kis- és közepes vállalatokat (kkv-kat). A bukaresti rendezvényt a Kis- és Közepes Vállalkozások Országos Tanácsa és a KKV-k Projektjeinek és Programjainak Gyakorlatba Ültetéséért Felelős Ügynökség szervezte a parlamentben. Ebből az alkalomból az országos tanács vezetősége közvélemény-kutatást is végzett a jelenlévők között arra keresve a választ, hogy melyek a legfőbb elvárásaik a jövő évre. Ioan Mintaş, a testület első elnökhelyettese közleményében tudatja, hogy több mint háromszáz vállalkozó válaszolt a kérdésekre a rendezvényen, illetve a www.immromania.ro honlapon.
A kiértékelés nyomán kiderült, hogy a legtöbb kisvállalkozó az állami támogatási rendszer javítását, infrastrukturális munkák megrendelését és a magán- és közszféra közötti partnerség fejlesztését várja el. A második legfontosabb elvárás az uniós alapok jobb lehívása érdekében az eljárások egyszerűsítése. A harmadik a rangsorban az adócsökkentés, elsősorban a munkaerő adóterheinek mérséklése. Az első ötben szerepel még a kisvállalkozások pénzhez jutásának megkönnyítése és az, hogy az állam, a közintézmények meg az önkormányzatok minél előbb törlesszék a kis cégekkel szembeni tartozásukat.
A tízes prioritási listára ráfért még a munkaerő piacának, illetve a munka törvénykönyvének módosítása, az infláció csökkentése a lej/euró árfolyamának stabil szinten tartásával együtt, az online-ügyintézés minél szélesebb körű elterjesztése, a kereskedelmi jogviták megoldásának egyszerűsítése, illetve az állami bérköltségek csökkentése. A díjkiosztó gála részvevői még két elvárással egészítették ki a lajstromot. Szeretnék elérni, hogy az államnak tartozó vállalatokat ne zárják be, továbbá hogy sürgősen módosítsák az adótörvénykönyvet annak érdekében, hogy hosszabbítsák meg az állami adók és illetékek befizetésének határidejét. Mintaş (aki többek között a nagyváradi székhelyű CIAC építővállalat tulajdonosa) közölte, hogy a kkv-k prioritási listáját továbbítja az országos tanács az államfőnek, a parlamentnek, a kormánynak, minden politikai pártnak, a munkáltatói érdekvédelmi szervezeteknek és a kis- és közepes vállalkozások nemzetközi szervezeteinek. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A nemzet én vagyok...
Magyar az, aki helyesli azt a politikát, amelyet a kormányzat folytat, vagyis aki rám szavaz.
A várva várt MÁÉRT kelet-közép európai aspektusban egyik legmeghökkentőbb mozzanata az volt, hogy a szlovákiai Híd-Most pártot a szervezők (azaz a magyar kormány képviselői) nem hívták meg az értekezletre.
Az érv, miszerint a Híd-Most meghívása esetén olyan nacionalista szlovák, szerb, román, ukrán pártok is igényt támaszthattak volna a meghívásra, akiknek van egy-két magyar szavazójuk is, nem áll meg a lábán. Ezek meghívását ugyanis a mindenkori szervezők azzal utasíthatnák el, hogy ezeknek a pártoknak a politikája éppen azt zárja ki, amire a MÁÉRT törekszik, azaz a határon túli magyarokra jellemző többes identitások szabad képviseletét.
A Híd-Most politikája azonban éppen a kölcsönösen vállalt többes identitás példaszerű megnyilvánulása, ennek keretében ugyanis nem csak a magyarok vállalják a szlovákokhoz és a Szlovákiához való kötődést, hanem a párt szlovák képviselői is a szlovákiai magyarsághoz, implicite az egykori és a mai Magyarországhoz való kötődést. Következésként, ha valakinek, hát nekik föltétlenül jelen kellett volna lenniük a tanácskozáson.
Annál is inkább, mert a magyar kormány miniszterelnök-helyettese, Semjén Zsolt felvezetőjében hangsúlyosan Isten áldásában részesítette azokat a magyarországi kisebbségieket, akik kettős identitásukat vállalva anyaországaik állampolgárságát is felveszik. Sőt a nyugati diaszpóra vonatkozásában – nézetem szerint nagyon helyesen – még a magyar nyelv nem ismeretét sem tekintette a magyarsághoz való tartozás akadályának.
A nemzeti érzelmek fenntartásának, illetve bizonyos nemzeti kultúrákhoz való kötődésnek a nyelvismeret hiánya valóban nem akadálya. Én például egy kukkot sem tudok kínaiul, de ez nem akadályozott meg abban, hogy a Lao Ce vagy Konfucius tanait illetve Csü Juan vagy Li Taj Po költeményeit, s ezáltal a kínai kultúra jelentős részét gyerekkorom óta a sajátomnak is tekinthessem. (Igaz, emiatt még nem fogok kínai állampolgárságért folyamodni.)
Az azonban mindenképpen meglepő, hogy az állampolgárság odaítélésénél már nem elegendő a felmenők egykori magyar állampolgársága, a magyar kultúrához és államhoz való ragaszkodás, hanem a magyar nyelv ismerete is megkívántatik. Igaz, hogy nem sok értelme lehet a magyar állampolgárságnak, ha valaki a magyar nyelvet nem ismeri vagy nem szeretné elsajátítani, de ezt okosabb volna a kérelmezőkre bízni.
Jogos az ellenvetés, hogy ezzel olyan románok, szlovákok, szerbek is magyar állampolgársághoz juthatnának, akiknek felmenői egykor a magyar királyság feldarabolásában meghatározó szerepet játszottak. Úgy vélem azonban, az a kár, amelyet ezek az újdonsült állampolgárok Magyarországnak okozhatnak, jóval kisebb, mint az a haszon, amit a határon túli magyar kisebbség és a többségi államok népessége közti közeledés vonatkozásában hajthatnak.
Ahogyan Rudolf Chmel szlovák miniszterelnök-helyettes is többet használhat a szlovákiai magyarságnak, mint az értekezleten meghívottként jelen lévő Magyar Koalíció Pártjának teljes tagsága.
Ha a nyelvismeret a nyugati magyarok esetében nem kritérium, a környező államok magyarjai, illetve nem-magyarjai esetében miért válhat kizáró kritériummá? A magyarsághoz való tartozásnak vagy kötődésnek egyetlen kritériuma lehet, az egyén szándéknyilatkozata. Ha valaki magyar identitásúnak (vagy annak is) vallja magát, azt a magyar állam el kell hogy ismerje magyarnak (vagy magyarnak is).
Sajnos, Semjén miniszterelnök-helyettes úr a fogalmi zavart még fokozta is, azt állítván, hogy nem minden magyar, ami magyarul van. Ami egyben azt is jelenti, nem mindenki magyar, aki annak mondja magát. Ez pedig azt jelenti, hogy az önmagukat magyarnak mondó nem-magyarokat meg kell különböztetni az önmagukat magyarnak mondó magyaroktól. Hogy melyek a megkülönböztetés kritériumai, arra nem kaptunk közvetlen választ.
A Híd-Most-nak a MÁÉRT-ról való kizárása azonban nyújt némi eligazítást a kérdésben. Magyar az, aki helyesli azt a politikát, amelyet a kormányzat folytat, nem magyar az, aki helyteleníti.
Magyarán: magyar az, aki rám szavaz. Punktum. Ez pedig, enyhén szólva, kockázatos elgondolás...
Bíró Béla, Új Magyar Szó (Bukarest)

Iskolák a határon túl
Nagyjából tíz évvel ezelőtt egyre több nyolcadik osztályt végzett partiumi magyar diák döntött úgy, hogy magyarországi középiskolában folytatja a tanulmányait. Ennek az oka vélhetően részben a jobb magyarországi iskolai körülményekben, részben pedig abban keresendő, hogy így megszabadulhattak a román nyelv elsajátításának a nehézségeitől, okafogyottá vált a képességfelmérő vizsgán az izgalom, s persze a román nyelv és irodalom, illetve az ugyancsak románul zajló történelem érettségi vizsgától sem kellett tartaniuk a Magyarországon tanuló diákoknak. Az akkori képességfelmérő vizsga román nyelv és irodalom próbáján nagyon sok jó képességű diák bukott el, s nekik az őszi pótvizsga után a legtöbb esetben már nem jutott hely a hazai magyar tannyelvű gimnáziumi osztályokban, ezért ezek a gyerekek itthon csak szakiskolában tanulhattak tovább. A magyarországi gimnáziumok azonban megoldást jelentettek erre a problémára, ugyanis az ottani tanintézmények nem kérték ezt a képesítést, szemben az itthoniakkal, így azok a diákok is gimnáziumi képzésben részesülhettek, akiknek a továbbtanulását megakadályozta volna a sikertelen képességvizsga.
Csökkenő tendencia. A tíz évvel ezelőtti kivándorlás divatja a nagyszalontai Arany János Általános Iskolát is érintette, éveken át sorra hagyták el a várost jól tanuló gyerekek, s kezdték a kilencedik osztályt többnyire a sarkadi Ady Endre–Bay Zoltán Gimnáziumban. Mára ez a folyamat lecsengett. „Évről évre csökken azoknak a diákoknak a száma, akik a határ túloldalán folytatják az iskolát, ezzel szemben több az olyan magyar gyerek, aki román tannyelvű osztályban tanul” – mondta lapunknak Tornai Melinda, a szalontai Arany János Általános Iskola igazgatónője, aki szerint manapság már nem azért mennek el Magyarországra a diákok, mert félnek a román nyelv nehézségeitől, hanem inkább azért, mert egy-egy adott szakképzést itthon nem kapnak meg. Az Arany János Általános Iskola idén végzett nyolcadikosai közül szeptember elején négy diák kezdte az iskolát magyarországi tanintézményekben, mind jó képességűek. Ketten családi okokból költöztek Magyarországra, két tanuló pedig azért ment el Békéscsabára, mert olyan szakképesítést szeretnének, amit itthon nem sajátíthatnak el magyarul.
Az elmúlt években minőségi változáson estek át Szalonta középiskolái, jól felszerelt tantermek, felújított épületek várják a gyerekeket, azonban vannak olyan szülők és gyerekek, akiknek az elvárásait még nem tudják teljesíteni a helyi tanintézmények, így mindig van néhány olyan diák, aki máshol próbálkozik. Mára a képességfelmérő vizsga egyszerűsödött, már nem ezen múlik a gimnáziumi továbbtanulás, viszont még sok olyan szakképzés van, ami magyar nyelven nem érhető el.
Nem csábítanak. Kíváncsiak voltunk, miként látják ezt a helyzetet a magyarországi iskolavezetők, ezért felkerestük Megyesi Tibort, a sarkadi Ady Endre-Bay Zoltán Gimnázium igazgatóhelyettesét és Klimaj Tamásnét, az Arany János Kollégium vezetőjét.
„Az első szalontai gyerekek 2000-ben érkeztek az iskolába, majd 2002-től évente öt-hat szalontai diák kezdte a kilencedik osztályt az iskolában. A nagy érdeklődés valószínűleg annak volt köszönhető, hogy ettől az évtől indult be a két tannyelvű képzés az iskolában, ami akkoriban a megyében egyedülálló tanulási lehetőség volt – mondja az igazgatóhelyettes. – Nagyjából 2008-ra lecsengett ez a folyamat, jelenleg csupán egy szalontai diáklányunk van.” Megyesi Tibor elmondta, nagyon sajnálják, hogy az utóbbi években nem érkeztek új szalontai diákok az iskolába, nem is igen értik, hogy ez miért van így, hiszen Románia uniós csatlakozásával a tanulás, a munkavállalás is könnyebbé vált, viszont a szalontai érdeklődés alábbhagyott. „Régebben sok szalontai diákunk volt, sőt, több tanár kolléga is dolgozott nálunk, igaz, a pedagógusok közül a legtöbben csak egyfajta »ugródeszkának« használták az iskolát.” Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sarkadi iskola nem reklámozza magát Nagyszalontán, nem szeretnék, hogy a két város közötti testvérvárosi kapcsolat esetleg megromoljon amiatt, hogy Sarkad „elcsábítja” a diákokat. A sarkadi iskolavezetés hozzáállása azért is példaértékű, mert az érdekeik nem ezt diktálnák, ugyanis a diákok létszáma alapján kapják az államtól a juttatásokat. A sarkadi iskolához kényelmes kollégium is tartozik, ott lakik az egy szem szalontai diáklány is. Klimaj Tamásné kollégiumvezetőtől megtudtuk, volt olyan év, amikor minden évfolyamról négy-öt szalontai gyermek lakott a kollégiumban. A bentlakás egyébként teljesen ingyenes minden gyereknek, a szalontaiaknak is, és az oktatásért sem kell fizetni, csak az étkezés kerül pénzbe.
Átjárók helyett áttelepülők. Felkerestük a hajdú-bihari Létavértest is, amelyhez több Bihar megyei nagyközség, kisváros is közel fekszik. Az Arany János Általános Iskolában Nagy Józsefné igazgatóval beszélgettünk. A nagyközségi jellegű kisváros iskolájában már rég túl vannak a sportterem létesítésén, nagyvárosok is megirigyelhetnék a 2006-ban felépült uszodájukat, ami önmagában eléggé vonzónak tűnhet a romániai diákok számára, annál is inkább, mivel például Székelyhíd alig néhány kilométerre húzódik Létavértestől a határ innenső oldalán. Az igazgatónő ezzel szemben nem kis meglepetésünkre elmondta, jelenleg egyetlen nyolcadikos romániai diákjuk van, az eltelt húsz esztendőben évente átlag egy-két „külsős” tanult náluk. Mivel telítettek az osztályaik, ezért nem is áll érdekükben a határon túlról diákokat toborozni. A mostani „egyke” ötödikes kora óta tanul náluk, könnyen beilleszkedett, semmiféle tudásbeli lemaradás nem volt tapasztalható nála a magyarországi társaihoz képest. Egyébként ahhoz, hogy külföldi gyermeket ingyen felvegyenek az iskolájukba, lakcímkártyával kell rendelkeznie – sorolta Nagyné, aki elmondta, további közel tucatnyi romániai származású tanulójuk van, akik még apró gyerekként települtek át Létavértesre szüleikkel. Az igazgatónő tapasztalata szerint nem az iskola felszereltsége, inkább a román nyelv tanulásától való ódzkodás miatt viszik a szülők gyermekeiket Magyarországra. Érmihályfalva szintén határátkelővel rendelkező érmelléki település. A város általános iskolájának aligazgatója, Varga Róbert tudomása szerint jelenleg egyetlen kisiskoláskorú sem tanul az anyaországban. Régebben volt egy-két eset, de tömegesen korábban sem jártak a határon túlra okosodni. A székelyhídi Oláh Katalin tanítónőnek két gyermeke tanult korábban Létavértesen. A most tizedikes Csenge lánya az ötödik osztályt kezdte Magyarországon, míg az immár ötödikessé cseperedett Fanni óvodába is oda járt. A tanító édesanya elmondása szerint ő nem helyeselte a lányok átvitelét, de férje nyomásának engedett, akinek szülei rég kitelepültek. Egyébként a kisebbik leányzót három évvel ezelőtt visszaigazolta a székelyhídi iskolába, míg Csenge tehetséges táncosként egy debreceni gimnázium tánctagozatán építgeti karrierjét. Oláh Katalin pedagógusként állítja, hogy a romániai oktatás magasabb színvonalú a magyarországinál, alaposabb a követelményrendszer. Ugyanakkor ő is osztja a létavértesi igazgatónő véleményét, miszerint a román nyelv tanulása alóli kibúvás a legfőbb oka az iskolacserének.
Más szülők épp ellenkezőleg igyekeznek elébe menni a dolgoknak, sok szalontai szülőhöz hasonlóan az Érmelléken is, magyar létükre román iskolába íratják gyermeküket, mondván, hogy ez a legbiztosabb útja a majdani érvényesülésnek. Például Kis József, tanár feleségével egyetértésben, már óvodáskorú apróságukat román csoportba íratta, vállalva a napi több kilométer ingáztatást. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Cégér nélküli erdélyi magyarok
Néhány kivétellel Marosvásárhelyen szinte az összes erdélyi magyarnak is nevezett intézmény, illetve civil szervezet homlokzatáról hiányzik a cégtábla. Egyesek pénz-, mások időhiányra hivatkoztak akkor, amikor a Krónika arra volt kíváncsi, hogy nyilvánosság előtt miért nem vállalják cégérük által is erdélyi magyarságukat.
Mindazok, akik valamilyen okból kifolyólag még nem függesztették ki intézményük nevét, vagy a tábláról éppen az erdélyi magyar jelzőt hagyták ki, elismerték, hogy nem hatósági nyomásra döntöttek így.
Száz lejt spórolt a Sapientia
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem koronkai campusa felé kanyarodva nagyméretű tábla mutatja a Csereerdő alatti hajdani gyümölcsös felé vezető irányt. A zöld alapon fehér betűs pannón az intézmény logóján és az irányjelző nyílon kívül csak ennyi áll: Sapientia Tudományegyetem. „Én egy dolgot tudok: amikor megrendeltük a táblát, kiderült, hogy ahhoz, hogy a Sapientia szó alá kiférjen az Erdélyi Magyar Tudományegyetem is, olyan kicsi betűket kellett volna használni, hogy azokat senki nem látta volna” – magyarázta lapunk kérdésére a döntés okát Dávid László rektor. Ugyanezt hozta fel az intézmény gazdasági igazgatója, Balázs Mihály is. Szerinte az egyetem teljes, hivatalos nevében még az alapítvány, illetve a Kolozsvár szó is szerepel.
„A rövidség és az olcsóság okán döntöttünk így” – szögezte le. Egy pannók készítésére szakosodott cég tulajdonosa lapunknak kiszámította, ha az egyetem vezetősége nagyvonalúbban kezelte volna a táblagyártással járó kiadást, a szükséges egy négyzetméterrel nagyobb felületért 80–90, vagy legtöbb száz lejjel terhelte volna tovább az idei költségvetését. Dávid László rektor viszont megígérte: hamarosan új táblát szerelnek, amelyen már az a megnevezés áll, amit a kormánynak címzett akkreditálási kérvényben is használnak: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem.
A pénz vagy az idő hiányzik
Mint kiderült, a pénz nem csak a Sapientián jelent gondot. A Real hipermarket egyetlen butikbérlője, amely nem rendelkezik cégtáblával, az az Erdélyi Magyar Könyvklub. Az ízlésesen berendezett könyvesüzlet kirakatára is mindössze két hete került ki a Librăria Litera Könyvesbolt felirat. Az elárusítónők készítették színes, öntapadós anyagból, kézzel, önszorgalomból. „Nehéz egy könyvkereskedést fenntartani, ezért szegények vagyunk. Csupán a havi bér 4500 lejre rúg” – fejtette ki a céget irányító Kósa Géza. A vállalkozó azonban hozzátette: a jövőben elkészül a cégtábla is, amelyen, akárcsak a vállalkozás nevében, helyet kap az erdélyi magyar jelző is. Kósa azon meggyőződésének adott hangot, miszerint a felirat nem zavar majd senkit. „Nincs mitől félnünk, elvégre a Romániában bejegyzett cég neve is így szól: Erdélyi Magyar Könyvklub Kft. A gyergyószentmiklósi boltunkon a magyar és a román felirat mellett székely rovásírással is hirdetjük, mi működik az üzlethelyiségben” – részletezte a vállalkozó.
A könyvklubnál jóval nagyobb költségvetésből és különböző támogatásokból gazdálkodó Erdélyi Magyar Televízió sem jutott még addig, hogy épülete bejáratánál jelezze, mi is működik a kapun túl. Az intézmény igazgatója, Szepessy Előd szerint nem az anyagiak, hanem az időhiány szólt közbe. „Ez valóban egy olyan mulasztás, amit hamarosan orvosolnunk kell. Az épületben működő Erdély FM rádióadóval közös cégtáblát készíttetünk” – ígérte Szepessy. „Szó sincs arról, hogy ne vállalnánk erdélyi magyarságunkat. A tábla megvan, ott volt, majd tatarozás után ismét a helyére kerül” – szögezte le Csegzi Sándor, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Maros megyei elnöke is.
A fizikus, aki egyben a város alpolgármestere, elmondta, az általa irányított civil szervezet a hivatalos megnevezésben is használja a magyar nevét. Csegzi számításai szerint a tábla legkésőbb december 15-éig felkerül a Bolyai János Tudomány és Technika Házára. 208 évvel ezelőtt éppen ezen a napon született a híres matematikus, akiről az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság elnevezte a Kőrösi Csoma Sándor utcai székházát. A település alpolgármestere továbbá fontosnak tartotta elmondani, hogy eddig egyetlen szervezetnek vagy személynek sem esett semmiféle kellemetlensége azért, mert a cégtáblán is vállalta erdélyi magyarságát. „Marosvásárhelyen nem szereltek le és nem festettek le efféle cég- vagy intézménynévtáblákat. A városháza pedig minden további nélkül engedélyezi a használatukat” – nyomatékosította Csegzi.
Ezt Vitus Örs, a Jobbik Baráti Körének marosvásárhelyi elnöke is megerősítette, mondván, hogy sem az önkormányzat, sem más hatóságok nem gördítettek akadályt a szervezet itteni megtelepedésének útjába. Ennek ellenére a Marosvásárhelyen irodát működtető, szélsőségesnek tartott anyaországi párt sem sorolta a prioritásai közé, hogy cégtáblán is jelezze ittlétét. Mint arról beszámoltunk, Szegedi Csanád jobbikos európai parlamenti képviselő még a nyár eleji irodaavatón megígérte, hogy a szekrény tetején porosodó, piros-fehér-zöld keretbe fogott tábla kikerül az Ifjúsági utcai irodaház homlokzatára. Azonban azóta sem a főbejárathoz, sem a kapusfülke mellé, de még csak az utolsó emeleti bejárati ajtójukra sem függesztették ki szervezetük nevét.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Nemzetpolitikáról, integrációról értekeznek Kolozsváron
Elsősorban a soros magyar uniós elnökségről, illetve a megváltozott nemzetpolitikai lehetőségekről lesz szó az Európa közepén?! elnevezéssel idén ötödik alakalommal megszervezendő Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáján – jelentette be Toró Tibor, az eseményt koordináló Integráció Alapítvány képviselője tegnap a kincses városban.
Mint mondta, Erdély első ízben adhat otthont a rendezvénynek, a november 11–14. között Kolozsváron tartandó konferencia főszervezője a magyarországi Politológiai Párbeszéd Társasága, a rendezvényen ismert magyarországi, illetve hazai magyar és román politológusok, politikusok tartanak előadásokat.
„Az 5., jubileumi Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciájának célkitűzése a nemzeti érdek három nagy fontossággal és aktualitással bíró pillérének – az európai integrációnak, a környező országokkal kialakított stratégiai partnerségnek és a nemzetpolitikának – körüljárása, amely nagyban meghatározza Magyarország, de Románia és az erdélyi magyarság mozgásterét és célkitűzéseit is.
Mindezt egy olyan sajátos erdélyi szemlélettel fűszerezve, amely árnyalhatja az erdélyi magyarságról kialakított képet, egyben betekintést engedve ennek belső vitáiba, paradigmatikusan különböző megközelítéseket biztosítva az érdeklődő résztvevő számára” – áll a szervezők tájékoztatójában. Toró elmondta, a konferencián 120 résztvevővel számolnak, 90-en Magyarországról, a Felvidékről, illetve Kárpátaljáról érkeznek, a rendezvénysorozat fő támogatója a Szülőföld Alap.
A magyarországiak részvételi díjat fizetnek, de az erdélyiek díjmentesen vehetnek részt az előadásokon. A konferenciát Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának dékánja nyitja meg. A bevezető előadást Magyarország nemzet- és külpolitikai stratégiája az EU-elnökség fél évére címmel Prőhle Gergely, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára tartja.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

Máért-kérdőjelek
Lépésváltás
(részlet a cikkből)
„A nemzetpolitika határozza meg a szomszédos országokhoz fűződő viszonyt” – derült ki Orbán Viktor kormányfő szavaiból a Magyar Állandó Értekezleten – Ha a magyarságnak a szülőföldön tartása a cél, akkor gazdaságilag kellene megerősíteni a magyar közösségeket. Felszálalásában Orbán hosszú távú tervként Kárpát-medencei gazdasági térség megteremtését vizionálta. A határon túli magyar közösségek tagjainak azonban jelenleg sokkal kézzelfoghatóbb gazdasági problémáik vannak, s erre, úgy tűnik, az etnikai magyar pártok nem tudnak sikeres választ adni. Nem véletlen például a Máértra meg nem hívott - mondván, nem tisztán magyar - Most-Híd párt szlovákiai sikere, mögötte a felvidéki magyar közösség egy részének az a felismerése áll, hogy nem az etnikai bezárkózás, hanem a szlovákiai modernizációban való részvétel hozhat egyénenként is prosperálást a kisebbségieknek. Ennek persze az a következménye, hogy ez az út előbb-utóbb asszimilációhoz vezet, azaz a szlovákiai magyarok jó része hosszabb távon megmarad ugyan a szülőföldjén, de már nem magyarként.
Riba István, HVG

Az EMNT állásfoglalása a hazaárulás vádja tárgyában
A válságért felelősöket vizsgálja az ügyészség, ne a közösségi ügyért következetesen kiálló hiteles személyeket! Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége aggasztónak tartja azt a cinikus és cinkos hozzáállást, amelyet a Legfelső Ítélőtábla és Semmítőszék melletti Ügyészség Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Kivizsgáló Igazgatósága (DIICOT) tanúsít elnökünk, Tőkés László ellen indított koncepciós eljárás rendjén.
Az nem okozott meglepetést, hogy a Szociáldemokrata Párt egyik helyi vezetője a párt megroggyant erdélyi támogatottságának helyreállítására jobb stratégiát nem talál, mint azt, hogy Tőkés László Székelyföld területi autonómiáját ismételten szorgalmazó nyilatkozatai ürügyén – ország- és nemzetféltésüket bizonyítandó – jogi köntösbe bújtatott politikai támadássorozatot indítson az Európai Parlament alelnöke ellen. Nem először és valószínűleg nem is utoljára teszi ezt. Még a módszer sem túl eredeti, hiszen hasonló vádakat – „az ország alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatására való uszítás”, „az állam területi egységének, szuverenitásának és függetlenségének csorbítása”, egyszóval „hazaárulás” – koholtak ellene 1989 decemberében is. Igaz, akkor a Ceaușescu-rendszer politikai rendőrsége, a hírhedt Securitate boszorkánykonyhájában főzték ki mindezt. Minden bizonnyal és ugyanazon személyek plántálták át koholmányaikat a rendszerváltozás utáni világba is.
Nem szükséges jogi szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: egy demokratikus társadalomban a békés tüntetés, illetve az erre irányuló felhívás természetes közjogi „műfaj”, illetve eljárás. Egy jogállamban nemhogy tiltanák, hanem maga az alkotmány teszi lehetővé a kollektív politikai véleménynyilvánítás eme formáját – a politikai pluralizmus elve, valamint a lelkiismereti, a szólás- és a gyülekezési szabadság alapján. Hogyha az illetékes hatóság, illetve az ügybe alaptalanul „bevont” DIICOT ezt még három hónap elteltével sem képes megítélni, hanem idén július óta lebegteti az ügyet, ahelyett, hogy bűncselekmény nyilvánvaló hiánya miatt lezártnak nyilvánítaná – akkor nem csupán a kellő szakértelem hiányát, hanem ezzel együtt a hatalomnak a poszt- és nacionálkommunista feljelentővel való cinkosságát is joggal feltételezhetjük.
Több mint két évtizeddel a rendszerváltozás kezdete után, szomorúan tapasztaljuk a román jogállami rendszer sérülékenységét a sötét politikai praktikákkal szemben. Amíg a hazai igazságszolgáltatásban arra jut idő, pénz és energia, hogy a valós közösségi érdeket megjelenítő hiteles személyiségek ellen az Ügyészség Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Kivizsgáló Igazgatósága „hazaárulás” vádjával folytasson eljárást, ahelyett, hogy azokat a személyeket és érdekcsoportokat vizsgálná, akiknek felelőtlensége miatt az ország a gazdasági csőd szélére sodródott, polgárainak nagy része pedig a létminimum határán tengődik, addig sem igazi demokráciáról, sem európai jogállamiságról nemigen beszélhetünk Romániában. Ennek viszonylatában pedig azon sem csodálkozhatunk, hogy az Európai Unió előtt Románia rendre elbukik az igazságszolgáltatás reformjának, illetve politikamentességének a vizsgáján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége nevében
Toró T. Tibor – ügyvezető elnök
Kolozsvár, 2010. november 11. Erdély.ma

Nyolcezer könyvcím a marosvásárhelyi könyvvásáron
Csaknem 240 négyzetméteren 23 könyvkiadó és 20 könyvkereskedő cég kínál mintegy 8 ezer könyvcímet a csütörtökön megnyílt és szombat estig látogatható Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Néhány hónapja még kérdéses volt az idei vásár megszervezése.
Tizenhat éves fennállása óta ez a legnépesebb könyvvásár a kiállítók számát tekintve – közölte Káli Király István, a rendezvényt szervező Romániai Magyar Könyves Céh elnöke. Hozzáfűzte: reméli, hogy az eladások is a gazdag kínálatot tükrözik majd.
A könyves céh elnöke emlékeztetett arra, hogy egy-két hónapja még kérdéses volt az idei vásár megszervezése az anyagi források hiánya miatt. Végül a magyar és a román kulturális kormányzat, valamint Marosvásárhely önkormányzata egészítette ki a Maros megyei önkormányzat és a Communitas Alapítvány által biztosított összeget.
Fontos a magyar kulturális kormányzat számára a marosvásárhelyi könyves seregszemle, így idén is jelentős összeggel támogatta megszervezését – mondta a vásár megnyitóján Mátis Bernadett, a magyar kulturális tárca művelődési főosztályának könyvszakmai referense. Fontosnak nevezte, hogy a rendezvény a fiatal nemzedéket is megszólítja, a könyv szeretetére, és olvasásra buzdítja a gyermekeket. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere elmondta: minden évben felmerül a kérdés: lesz-e vásár, de minden évben sikerült még pénzügyi forrásokat találni.
A megnyitón kiosztották az idei Szép Könyv-díjakat is. A csíkszeredai Bookart Kiadó a szépirodalom és a gyermekkönyvek kategóriában nyerte el a Lackfi János szépíró, Albert András nyomdász és Részegh Botond képzőművész alkotta zsűri tetszését Hajdú Farkas-Zoltán A dolgok rendje, illetve László Noémi Labdarózsa című köteteivel. Az album kategóriában a marosvásárhelyi Mentor Kiadó Lázár Anna Lövéte köröpölő című néprajzi kiadványa kapta az elismerést.
Duna Tv, MTI, Erdély.ma

Újabb részletek az egyszerűsített honosítással kapcsolatban
Telefonos előjegyzési roham az egyszerűsített honosítási kérelem leadásáért a csíkszeredai magyar főkonzulátuson: már minden bizonnyal legalább háromezren be- jelentkeztek. Más magyar külképviseleteken is lehet már telefonon időpontot kérni.
Wetzel Tamás miniszteri biztos arról tájékoztat, mi a teendő a zsúfoltság elkerülése érdekében, és más gyakran feltett kérdésekre is válaszol honosítási vagy állampolgársági ügyben. Erdély.ma

Együttélésről, kölcsönhatásáról mesélt a szórványapostol
A nagyváradi presbiterképzés keretében Vetési László tartott figyelemreméltó előadást kedden délután a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban.
A vetítéssel egybekötött előadás előtt házigazdaként Veres Kovács Attila várad-olaszi parókus lelkész köszöntötte a résztvevőket. Megjegyezte: a tíz református gyülekezetben mintegy 250 presbiter van, és ezen az összejövetelen körülbelül ötvenen jelentek meg. A templomba járási arány is húsz százalékos, ez az átlag, ami nem teszi elégedetté az embert, főleg nem a lelkipásztort. Arról is szólt: reméli, legközelebb többen gyűlnek majd össze. Bemutatta a meghívottat, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadóját: Vetési Lászlót szórványapostolnak is nevezik, hiszen az utolsó magyar emberért, az utolsó omladozó templomért is tenni akar fáradhatatlanul. Vetési az egész Kárpát-medence szórványfelelőse.
Vetési László az Erdélyben élő nemzetiségekről, az együttélés különlegességeiről, a vallási kölcsönhatásokról és az ezekből következő hol vidám, hol szomorú érdekességekről beszélt, meglehetősen átfogó képet adva arról, mi is a helyzet mostanság. Mondandóját az általa készített fotókkal is alátámasztotta. Szólt Románia összlakosságának etnikai összetételéről. Templomokról és emberi sorsokról mesélt. Láthattuk például a csíksomlyói római katolikus kegytemplomot s benne a Napba öltözött asszonyt, a csíksomlyói Szűz Máriát. Aztán meg lehetett csodálni a kerci cisztercita apátság romját, ami az országban az egyik legértékesebb szász műemlék, a halmágyi magyar evangélikus istenházát, a kolozsvári Farkas utcai református templomot. Szólt egyebek között a moldvai csángómagyarokról, akik nyelvi, vallási szempontból nagyon rossz helyzetben vannak. Bemutatott egy 1860-ban kelt dokumentumot, amelyben a gorzafalviak kérték, hogy legyen magyar papjuk, ám a jászvásári katolikus püspök megakadályozta ezt, mert szerinte felháborító és megengedhetetlen „ebben a hazában egy idegen nyelven beszélni, mint például a magyar”... A csángó gyermekoktatási program sikeres, annak ellenére, hogy az ottani plébánosok kiátkozzák ezért őket. Előfordul, hogy a gyermek azt hazudja: diszkóba megy, s magyarórára szökik el...
Az érdekességek sorában hallhattunk arról, hogy a bukovinai Istensegíts nevű településen Szőcs Gergely az utolsó székely, aki meg is honosította a székely tájszólást, hiszen a falubeli románok is mind úgy tudják csak a keresztnevét, hogy Gárgi.
Egy craiovai evangélikus templom a szászok tulajdona, és több vallás is „albérlő” benne. Szó esett a törökök által lakot Ada Kaleh-szigetről, amelyet a vaskapui vízi erőmű megépítésekor elárasztottak vízzel. Az érdekesség az, hogy a török fennhatóság alatti szigeten autonómia volt. Közösen használt templomokról is szó esett: a Szeben megyei Mikeszászán a reformáció után kettévágták a templomot. Bürkösön szászok és magyarok használják az istenházát. Egy olyan mondás járja náluk, hogy Luther és Kálvin édestestvérek voltak, ám nem tudtak megbékélni egymással.
Sok kuriózumról hallhattak az érdeklődők. Vetési László búcsúzásképpen az elmondottakhoz hozzáfűzte: mindenkinek egyedülálló és megismételhetetlen feladata van az életben. Mindenki meg kell hogy találja a helyét, őrizve az értékeket.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Păunescu költészete nyomot hagy?!
A Reggeli Újság november 6-i, szombati számában a Meghalt egy semmirekellő című írásban olvashattunk arról, hogy november 5-én elhunyt Adrian Păunescu román nacionalista költő. A cikk ezzel a mondattal zárult: ,,Hatásvadász költészete (...) a román szellemtörténet dicstelen lapjain hagy nyomot, ha egyáltalán hagy.” Bizony nyomot hagy. Történt ugyanis, hogy a margittai Octavian Goga Főgimnázium igazgatója, Marcel Sas úgy gondolta, érdemes megemlékezni Adrian Păunescuról, a rossz emlékű diktátor, Nicolae Ceaşescu udvari költőjéről. Néhány XII. osztályos diák – akik nevük elhallgatását kérték, tekintettel, hogy közeledik az érettségi, és nem szeretnének ujjat húzni az igazgatóval – elmondta, hogy hétfő délelőtt az egyik szünetben minden osztályt – románt és magyart egyaránt – leparancsoltak az udvarra. A diákok nem tudták mire vélni a hirtelen gyülekezőt, csak az udvarra érve szembesültek azzal, hogy a román nacionálkommunizmus egyik sötét figurájáról emlékeznek meg – akaratlanul. Maga az iskolaigazgató beszélt Păunescuról, felelevenítve életét, valamint „gazdag és értékes” munkásságát. Ezután lejátszották a költő-politikus Rugă pentru părinţi című megzenésített versét, majd egyperces néma csenddel adóztak emlékének.
A diákok és szülők indítványára megkérdeztük Sas igazgatótól, hogy miért tart megemlékezést egy vegyes tannyelvű iskola Ceauşescu egyik hű emberéről, aki közismert volt magyarellenes kirohanásairól és nacionalizmusáról, és miért kellett kötelezővé tenni a kegyeletadást, az igazgató a következőt kitérő választ adta: „A megemlékezést minden diák számára szerveztük a román nemzet nagy költőjének, a román irodalom kiemelkedő egyéniségének tiszteletére, nem pedig a politikus Păunescu emlékére. Egyébként Păunescut nem lehet együtt emlegetni Ceauşescuval.” Holott a romániai sajtóban megjelent, a „bárd” haláláról szóló hírek és nekrológok között egyetlen sem akadt, amely ne emlegette volna együtt a diktátorral...
Mindezek után az a legkevesebb, ha az igazgató kötelezővé teszi a magyar tagozaton hagyományos Ady-ünnepségen való részvételt a román tagozat tanulói számára, tekintve, hogy a margittai középiskola Octavian Goga nevét viseli, aki a román irodalomtörténet-írás szerint jó barátságban állt Adyval. (A magyar irodalomtörténészek árnyaltan kezelik ezt az állítólagos barátságot, amely a szocialista propaganda egyik blöffje volt.)
Marcel Sas hétfői akciója egyébiránt újabb érv amellett, hogy Margittának – és minden más magyarlakta városnak – önálló magyar iskolai hálózatra van szüksége, az óvodától a középiskoláig. Tőtős Norbert, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Csaba királyfi szobrát avatják
Nyárádszeredában szombaton, november 13-án kerül sor a Csaba királyfi-szobor avatóünnepségére. A rendezvény a marossárpataki Mátyás huszárcsapat toborzójával kezdődik reggel 8 órakor, amit ősi harcászati bemutató követ. A szoboravató ünnepély 10 órakor kezdődik, köszöntő beszédek, ünnepi felszólalások, méltató beszédek hangzanak el, alkalmi műsorra, majd koszorúzásra kerül sor. A rendezvényre meghívták dr. Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnökét, aki a program szerint avatóbeszédet mond. 13 órától a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának ülését tartják, amit Csáky Zoltán A Jóisten politikája című könyvének valamint Egyed Ákos Kik a székelyek? című portréfilmjének bemutatója követ. Az este 7 órától kezdődő koncertet megelőzően a Bocskai István Középiskola Aranycsapatának méltatása hangzik el, illetve díjazzák a Deák Farkas Általános Iskola országos tantárgyversenyeken kimagasló eredményeket elért kisdiákjait. Népújság (Marosvásárhely)

Szobor a NAC tiszteletére Nagyváradon
Felavatták Nagyváradon a száz éve alapított Nagyváradi Atlétikai Club (NAC) labdarúgócsapat emlékére emelt szobrot. Története során a NAC egyedülálló módon megnyerte a magyar és a román futballbajnokságot is. A szobrot az RMDSZ Bihar megyei szervezete állította a nagyváradi Bratianu-parkban (korábban Bunyitay-liget) azon a helyen, ahol 1910. július 31-én a NAC első hivatalos mérkőzését játszotta a Kolozsvári Vasutas Sport Club (KVSC) ellen. A műkő talapzaton álló, két labdarúgót ábrázoló, 210 centiméter magas bronzszobor a marosvásárhelyi származású Deák Árpád alkotása. Népújság (Marosvásárhely)

Ars HUNGARICA 2010 – kiállítások a fesztiválon!
Minden évben sikerült értékes kiállításokat elhozni Nagyszebenbe. Annak ellenére, hogy a helyi magyar közösség nem rendelkezik hagyományos kiállító helységgel – esetleg múzeumi terekkel – több partnerünk segítségével az utóbbi 5 évben gazdag és vonzó kiállításokkal tudtuk magyar értékeinket bemutatni.
Ezen a téren az Ars HUNGARICA 2010 fesztivál partnerei a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács, a pécsi Határokon Túli Magyarságért Alapítvány és az alsócsernátoni Hassmann Pál Múzeum. Velük és Orth István helyi képzőművésszel együtt, akit idén Nagyszeben Díszpolgárává is választottak, a következő kiállításokat mutatjuk be:
– alsócsernátoni óriásfotók kiállítása szabad téren – megnyitó november 26-án, 12 órakor a Kispiacon;
– Orth István: ExLibris – megnyitó november 27-én, 12 órakor a Hungarica Kulturális Központban;
– Címer és pecsét a Székelyföldön – megnyitó november 28-án, 11 órakor a Református Templom Galériájában;
– Székely történelmi zászlók – megnyitó november 28-án, 11:15 órakor a Református Templom Galériájában
– Székely Panoráma – fotókiállítás, megnyitó november 28-án, 13 órakor a Tanács Toronyban
Ars HUNGARICA fesztiválunkat 2010. november 25–28. között szervezzük meg . erdon.ro

Kisebbségi színházak hete
Javában zajlik Aradon a megújult V. Interetnikai Színházi Fesztivál
Az Aradi Kamaraszínház és a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház közös, Pozsgai Zsolt által rendezett Liselotte és a május című előadásával vette kezdetét hétfőn az immár ötödik alkalommal megrendezett Interetnikai Színházi Fesztivál, amelyet ezúttal Aradon tartanak
„A fiatal színházi társulat nagy kitüntetésnek tekintette, hogy ők szervezhetik a fesztivált – tájékoztatott Tapasztó Ernő fesztiváligazgató, éppen ezért nagyon komolyan vette az előkészületeket, és több új ötlettel is gazdagította a fesztivált.”
A házigazdák újítása volt például az, hogy a fesztivált nyitó előadást interneten is élőben követhették az érdeklődők, akik a továbbiakban is online vehetnek részt a szakmai beszélgetéseken, és megtekinthetik így a fesztivál díjkiosztását, valamint a záróelőadást is.
A közönség és a szakma egyaránt nagy érdeklődéssel követi az aradi színházfesztivál eseményeit – újságolta az ÚMSZ-nek Tapasztó Ernő, aki szerint érdemes volt Aradra vinni és ott megszervezni. „Elégedett vagyok, mindenhonnan azt a visszajelzést kapom, hogy ilyen magas színvonalú fesztivált rég nem szerveztek, mint most az aradit. Minden gond nélkül történt eddig, valamennyi előadást telt ház előtt adtak elő a társulatok, és érdekes volt a szakmai beszélgetés is.
Olyanok jönnek, akiket valóban nagyon komolyan érdekel, hogy mi történik itt” – részletezte Tapasztó. Szerinte a hét közepén várhatóan kissé megcsappan az érdeklődés. „A kedd esti szakmai vitát interneten élőben lehetett nézni, ezt ki is használták sokan, többen is végigkövették a beszélgetést” – mondta el a fesztiváligazgató.
A házigazda társulat mellett részt vesznek az erdélyi magyar társulatok, két német (temesvári és nagyszebeni) színház és az ország egyetlen zsidó színháza is, a bukaresti. A kőszínházak mellett azonban jelen lesz egy magánszínház is (a marosvásárhelyi Yorick Stúdió), és a kolozsvári BBTE színi tagozata is.
A fesztivál újdonságának számít az idei díjkiosztó is. Tapasztó Ernő szerint a versenyeztetés „új színt” ad a fesztiválnak, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy szakmai zsűrit nevezzenek ki, amely díjazni fogja a legjobb férfi és női főszereplőt, valamint mellékszereplőt. A fesztivál nagydíja mellett az Aradi Kamaraszínház és a zsűri is ad egy-egy különdíjat.
A díjakat november 15-én, hétfőn adják át, ezt követően pedig a rendezvény záróakkordjaként az aradi társulat bemutatja Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata című előadását, amelyet közösen hoztak létre a Szegedi Hetek Csoportjával.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Összmagyar regiszter
Nem mondhatnám, hogy a magyarság nemzeti ügye „se ingem, se gatyám”, ahogy Semjén Zsolt politikus úr méltóztatott fogalmazni a MÁÉRT legutóbbi ülését követő sajtótájékoztatón azokkal kapcsolatban, akik vitatnák nagyszerű felvetését. A Fidesz és a kereszténydemokraták végre foglalkoznak a kisebbségi magyarokkal, még ha azoknak ingük-gatyájuk is rámegy.
Meg vagyok győződve, hogy maga a szándék jó, tisztességes, építő és előre mutató. Arról van szó, hogy a világ minden magyarja belekerülne egy nyilvántartásba, gondolom, önkéntes alapon, s ha, netán, megint születne egy, a szlovák nyelvtörvényhez hasonló világraszóló magyarságsérelem, akkor szerteszét a földgolyón bevetnék magukat és befolyásukat Ausztráliától Amerikáig. Mennyivel eredményesebben képviselődhetne a magyar érdek!
S fölsejlik a vízió mögött a világ fejlettebb részén pozíciót szerzett magyarok (politikusok, tudósok, milliárdosok) érdekérvényesítő képessége, amennyiben büszkék a megőrzött identitásukra. Épp a napokban szerepelt a tévékben az erdélyi származású Leonardo Farkas-Klein, aki Dél-Amerikában csilliárdos, popsztárokkal vetekedik a népszerűsége, segített a mélyben rekedt bányászok családjain, s egy-két magyarnótát el tud még énekelni. Büszkék vagyunk rá, hiába.
Amivel bajom van, annak egy részét már megfogalmaztam a választójoggal kapcsolatban. Mert a tömbben és a szórványban élő kisebbségiek inkább abban lennének érdekeltek, hogy annak az országnak, régiónak lendüljön a sorsa, ahol élniük adatott, s mondjuk, ne szóljanak bele a magyarországi nyugdíj vagy családi pótlék kérdésébe, ha ezekről népszavazásra kerülne sor. A csalánirtás célszerszámainak megválogatásáról van szó, mert aki szavaz, viseli a választása következményeit.
Szép magyar nyelvünk egy sokaság összeszámolására használja a lélek és a fő szavakat többek között, a regiszterre is lehetne találni (képezni, összerakni) valami találó kifejezést, ha már ingnél és gatyánál vagyunk. Ami igazán elgondolkodtató, az a szomszédos országokban élő magyarság szereplése a nyilvántartásban. Érdekérvényesítő képességük a saját sorsuk javításához sem igazán elegendő, ellenben veszélyeket rejt a kérkedés az identitással.
Vajon ők szívesen szerepelnének-e egy listán, amely a magyarokat gyűjti egybe? Fölrémlik a második világháborút követő jóvátételek, lakosságcserék, ki- és betelepítések gyakorlata. Akkor az utolsó népszámlálás adatait vették figyelembe a nemzetiség meghatározásánál. Nem mintha tartanánk ilyesmitől, de az ördög nem alszik.
Krebsz János, Új Magyar Szó (Bukarest)

Akár jövő év elejétől is kikerülhetnek a magyar feliratok a műemlék-épületekre
Év végáéig dolgozná ki Kelemen Hunor azt a minisztériumi rendeletet, amely szabályozza a nemzeti kisebbségekhez kapcsolódó műemlék-épületek turisztikai tábláinak többnyelvű feliratozását. "Meg kell találni azt a jogi megoldást, amely lehetővé teszi, hogy a rendelet Kolozsváron, Sulinán, vagy Vajdahunyadon, a magyar, zsidó, vagy az ukrán, avagy a Dobrudzsában lakó kisebbségek esetében egyaránt alkalmazható legyen" - jelentette ki Kelemen és hozzátette: jelenleg sem létezik olyan törvény Romániában, amely akadályozná a többnyelvű feliratok elhelyezését, annál inkább léteznek gáncsoskodó önkormányzati vezetők, akik nem hajlandók kitenni ezeket a turistatájékoztató táblákat.
(tudóítónktól) Transindex.ro

Lelopták az RMDSZ-zászlót a csíkszeredai székházról
Eltűnt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Csíki Területi Szervezetének székházára kitűzött RMDSZ-zászló. A zöld-fehér sávos, közepén a tulipánt stílizáló jelvénnyel díszített lobogónak a csütörtökről péntekre virradó éjszakán kelt lába.
A csíki szervezetnél nem zárják ki, hogy valaki csupán azért vette le, hogy kimossa és kivasalja, ezért nyilvános felhívásban fordultak a lakossághoz, hogy miután ez megtörtént, valamelyik éjszaka szíveskedjenek azt a helyére visszatenni. Erdély.ma

A történelmi múlt „integrációja” nélkül nem lehet szó európai integrációról
2010. november 10-én az Európai Történelmek Megbékéltetése (Reconciliation of European Histories) elnevezésű munkacsoport az Európai Parlamentben tartotta soros ülését. Meghívott előadói Jan Tombiński nagykövet, a brüsszeli lengyel EU-Állandó Képviselet vezetője és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke voltak.
Sandra Kalniete lett néppárti képviselőasszony, a munkacsoport elnöke felvezető beszédében vázolta az ülés napirendi pontjait, kiemelve a munkacsoport lehetséges szerepét abban, hogy az európai népek és országok történelmei egységesítődjenek, és a jövő nemzedékek valósághű és hiteles oktatásban részesüljenek saját múltjuk, illetve Európa közös történelme tekintetében.
Jan Tombiński a 2011. második felében hivatalba lépő lengyel elnökség várható politikai irányvonaláról szólva, arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a nácizmus és a fasizmus bűneivel szemben létezik a megfelelő nemzetközi igazságszolgáltatás, ezzel szemben a kommunizmus bűneiről mintha elfelejtkeztek volna az Unióban. Éppen ezért feltétlenül szükség van arra, hogy azonos mérce alkalmazásával, valamennyi totalitárius rendszer – ezenképpen a kommunista diktatúra – hazugságai és bűnei is lelepleződjenek, másfelől pedig hogy a munkacsoport partnereket találjon arra, hogy megfelelő eszközökkel harcolhasson az európai történelmi emlékezet elferdítése ellen. Az ezen a téren megtett konkrét lépések kapcsán a nagykövet azon intézmények európai hálózatát említette, amelyek a volt kommunista országok titkosszolgálatainak a dokumentumait vizsgálják. Továbbá azt is fontosnak ítélte, hogy ez a szervezeti hálózat, illetve a kommunista diktatúrák tudományos kutatásával foglalkozó intézmények hathatós európai támogatásban részesüljenek, és egy olyan politikai ernyő védnöksége alatt dolgozhassanak, amely eredményeik széles körű ismertetését biztosítsa, és az általuk kutatott témakörök közoktatásba való beemeléséről gondoskodjon. A lengyel nagykövet beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy mivel a múlt valamennyiünk tulajdona, amelyet továbbadunk a jövő nemzedékeknek – fontos valamennyi európai ország és nép egészséges, kollektív történelmi tudatának a formálása.
Tőkés László erdélyi képviselő beszéde arra az alapgondolatra épült, hogy jövőbeli – valós – európai integrációról aligha beszélhetünk a közös múlt megismerése és elismerése, népeink és országaink szerteágazó történelmének az integrálása nélkül. Annak ellenére, hogy a Vasfüggöny most már több mint húsz éve ledőlt, Kelet és Nyugat között mindmáig egy „virtuális vasfüggöny” magasodik, amely továbbra is megosztja Európát – állapította meg erdélyi képviselőnk. Ezért ez a kérdés a kontinens egésze számára egzisztenciális fontosságú; rendezésén mind a tagállamok, mind az Európai Unió szintjén munkálkodnunk kell. Irányadó példaként említette meg azt, a nemrégen elfogadott magyarországi törvényt, amely a holokauszt és a kommunizmus bűntetteinek tagadását azonos módon és mértékben bünteti. Ezzel együtt arról is beszámolt, hogy a kommunista múlttal való szembenézés iránti igény Romániában is felerősödött, és méltatta azon bukaresti civil szervezeteket, melyek a kommunizmus bűneinek feltárásán és az áldozatok azonosításán fáradoznak.
A továbbiakban erdélyi képviselőnk két fontos európai projektre hívta fel a figyelmet. Az egyik az Európai Történelem Háza (House of European History), mely az európai népek és országok egységesített történelmének a megjelenítését tűzte ki célul. A másik pedig, mely Sandra Kalniete kezdeményezésére kezd formát ölteni, az egységes európai történelmi oktatás kialakításán fáradozik.
A munkacsoport jövőbeli terveiről szólva, Tőkés László arra, a jövő esztendőre tervezett közmeghallgatásra hívta fel a figyelmet, amelyet magyar–szlovén–lett–bolgár együttműködéssel, a soron következő magyar EU-elnökség védnöksége alatt terveznek megrendezni. A reprezentatív rendezvény központi témája a totalitárius rezsimekben működött haláltáborok – a láger és a gulág – világának kendőzetlen és párhuzamos felmutatása lesz, külön kitekintéssel a mindmáig létező kommunista fogolytáborok könyörtelen valóságára – példának okáért Észak-Koreában és az apokaliptikus elnyomórendszert működtető Kínában. A kínai laogai elnevezésű koncentrációs táborok nem a kárhozatos múlt, hanem a „vad jelen” hátborzongató intézményei, melyek sokkoló kihívást jelentenek a „művelt” világ számára. A soron következő magyar és lengyel EU-elnökség folytonosságában határozottan fel kell lépnünk e pokolian embertelen haláltáborokkal szemben, különösképpen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Jerzy Buzek személyében máris „lengyel elnöksége” van az Európai Parlamentnek – mondotta az EP alelnöke.
2. Az EP Bürójának délutáni ülésén szintén napirenden szerepelt az Európai Történelem Házának terve. A nagy horderejű EU-projekt – több évi előkészítés nyomán – jó úton halad a közeli megvalósulás felé. Rendkívüli meghívottként Hans-Gert Pöttering előző EP-elnök, az új európai intézmény kezdeményezője foglalta össze a terv megvalósítása ügyében megtett eddigi lépéseket.
Az Európai Történelem Házára vonatkozó elnöki indítvány 2007. február 13-án – egyebek mellett – azt irányozta elő, hogy: „Ez a hely az európai történelemre való emlékezésünk és az európai egységesítési folyamat ápolásának színtere lenne, amely egyben az európai identitás alakítására is helyet kínálna”. 2007 decemberében a Büro egy független Szakértői Bizottságot állított fel, melyet a Történelem Háza koncepciójának a kidolgozásával bízott meg. Az időközben elkészült eszmei tervezetet, a Kulturális és Oktatási Bizottság (CULT) előzetes – kedvező – véleményezése alapján, a Büro 2008 decemberében hagyta jóvá. Ezzel együtt, Hans-Gert Pöttering vezetésével egy Kuratóriumot is felállított, a Tudományos Tanács élére Wlodzimierz Borodziej lengyel professzort nevezte ki, tagjai sorába pedig Schmidt Máriát, a budapesti Terror Házának az igazgatónőjét is beválasztotta. Tudnivaló az is, hogy a létrejövő kontinentális intézmény helyszínéül a brüsszeli Eastman Building reprezentatív épületét jelölték ki, melynek célszerű átalakítására pályázatot hirdettek. A Büro a nyertes pályázatot jóváhagyva, a munkálatok közeli elkezdéséről rendelkezett.
A hozzászólások rendjén Tőkés László mindenekelőtt Hans-Gert Pöttering kiváló kezdeményezését méltatta, és rámutatott a létrejövő, sok rendeltetésű intézmény kelet-közép-európai térségünk szempontjából való különleges fontosságára. A volt szovjet birodalom országai nemcsak társadalmilag és gazdaságilag szakadtak volt le Európától, hanem az egykori Berlini Fal választóvonalán a történelem is megállni látszott – mondotta képviselőnk. Éppen ezért kivételes jelentősége van annak, hogy a volt keleti tömb országai – a közös Történelem Háza koncepciójának megfelelően – az európai idő vérkeringésébe újból visszakerüljenek, ezáltal is előre mozdítva az integrációt. A Szakértői Bizottság által elkészített „tartalmi irányvonalakról” szóló dokumentum vonatkozásában Tőkés László külön is kitért az első világháborút lezáró párizsi békerendszer és annak súlyos következményei árnyalt és hiteles bemutatásának fontosságára, különös tekintettel a Trianoni Szerződés nyomán kialakult kisebbségi állapotok kialakulására. Nem utolsósorban azt szorgalmazta, hogy a Büro tartsa magát eredeti célkitűzéséhez, és ennek megfelelően az Európai Történelem Házának felavatására 2014-ben, az I. világháború kitörésének centenáriumán kerüljön sor.
2011-ben hasonlóképpen meg kellene emlékezni a Szovjet Birodalom bukásának 20. évfordulójáról, méltóképpen megünnepelve Európa történelmi újjászületésének ezt a jubileumi eseményét – fűzte hozzá az EP erdélyi alelnöke.
Tőkés László november 10-i munkaprogramjának befejezéseképpen az Európai Parlament ún. miniplenárisán elnökölt.
Brüsszel, 2010. november 11.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája, Erdély.ma

Magyar feliratok a műemlék-épületekre
Kelemen rendeletben szabályozná, hogy a műemlékekre a kisebbségek nyelvén is kerüljenek feliratok. A művelődési minisztérium a műemlékekre vonatkozó rendelet módosításának lehetőségét elemzi oly módon, hogy az tegye lehetővé a román és angol mellett a kisebbségek nyelvén történő feliratozást, nyilatkozta csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor művelődési miniszter. Kelemen reményét fejezte ki, hogy a 2003-ban kiadott rendeletet év végéig sikerül módosítani.
„Elemezzük a 2003-ban Răzvan Theodorescu volt művelődési miniszter által kiadott rendelet módosítását. Jogi megoldást kell találnunk, hogy a műemlékeket a kisebbségek nyelvén is lehessen feliratozni. Az év végéig szeretnénk módosítani a rendeletet. Arról van szó, hogy lehetőséget teremtünk a kisebbségek számára, hogy műemlékeikre a román és az angol mellé saját nyelvükön íródott felirat is kerülhessen”, magyarázta Kelemen Hunor. A művelődési miniszter elmondta: a kisebbségek nyelvén történő feliratozást egyetlen törvény sem tiltja, de vannak olyan hatóságok és helyi intézmények az országban, amelyek hallani sem akarnak erről.
Paprika Rádió, Erdély.ma

Nagyváradi Szigligeti Társulat: Játszani, de hol?
A színházi évad újdonságairól, a teátrum felújítása okozta nehézségekről, a szilveszterre tervezett produkcióról és más eseményekről volt szó tegnap a nagyváradi Szigligeti Társulat sajtótájékoztatóján. Még lehet erre az évadra érvényes színházi bérletet venni. December 1-jéig minden kedden 10–13 és 17–19 óra között tartanak ügyeletet a jegypénztárnál, ezen a napon lehet továbbra is bérletet kötni. Boros Tamás elmondta: ebben az évadban több egyetemistabérletre tartottak igényt a fiatalok. Bérletkötés szempontjából a gimnazisták és középiskolások esetében körülbelül ugyanaz a helyzet, mint az előző évadokban.
Dimény Levente társulatvezető beszámolt arról, hogy az Áni Máni – Háború a csillagért, avagy Vazamotor visszavág című mesemusical (az évad első bemutatója) mostanáig tíz előadást ért meg. Az Áni Mánit hamarosan Bihar megyei településeken is láthatja a gyermekközönség. A második premier Luigi Pirandello darabja volt, a Hat szereplő szerzőt keres, ez adósság volt a múlt évadból. Két hét alatt tizennégy alkalommal játszották a Pirandello-drámát. Ám egy darabig kényszerszünetet kell tartaniuk, ugyanis november 7-től nem használhatják a nagyszínpadot a művészek a felújítás miatt. A produkciót elképzelhetetlen másutt játszani, mint abban a közegben. Ám amint használható állapotba kerül a színpad, újból műsorra tűzik az előadást, hiszen fontos, hogy mindenki megnézhesse, aki csak óhajtja. Dimény Levente hozzáfűzte: „Olyan produkció ez, ami rólunk szól, a színház világáról, arról az útkeresésről, amit a társulatunk képviselni akar. Több színházi szakember is megtekintette a produkciót, és az ő véleményük is ezt tükrözi.”
A Hat szereplő szerzőt keres című drámát november 13-án, szombaton este fél nyolctól az Aradon zajló Interetnikai Színházi Fesztivál közönségének is bemutatják. November 20-án pedig a Képzeld, beteg! című zenés-táncos pszichodrámával vendégszerepelnek a tiszaújvárosi Színház Határok Nélkül elnevezésű rendezvényen.
A nagyváradi kőszínház megnyitásának 110. évfordulóját ünnepelte a társulat október 15-én. A jubileumra megjelent, Nagy Béla által szerkesztett Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897–1902) című kiadvány továbbra is megvásárolható az előadások kezdete előtt a jegypénztárban.
December 2-tól lehet jegyet vásárolni a szilveszteri premierre. A Fekete Péter című operettet viszik színre Kányádi Szilárd rendezésében. Az ifjú rendező e műfajt fiatalosan, lendületesen akarja „tálalni”, a kortárs ízlésnek megfelelően. A mű ma is aktuális történet válságról, pénzről, szerelemről és persze emberi esendőségről. Az érdeklődéstől függően döntenek majd: legyen-e két előadás szilveszter napján vagy sem. A jegy árát (akárcsak a bérletekét) nem emelik.
A társulatvezető arról is szólt: nincsen sok esély arra, hogy még ebben az évadban a felújított színházban játsszanak annak rendje-módja szerint. Éppen ezért az évad második fele talányos abból a szempontból, hogy hol is tartanak majd előadásokat. Mind a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Passió című színjátéka, mind pedig a Közellenség című színmű nagyszínpadi produkció. Lehetséges, hogy kénytelenek lesznek igénybe venni a Szakszervezetek Művelődési Házát. Jó volna, ha minél hamarabb befejeződhetne a trupp kalandos vándorélete a városban, jegyezte meg Dimény. Színházat kell csinálni – megfelelő tér nélkül. A Pirandello-darabot rettenetes hidegben és huzatban, zajban próbálták a színészek, saját egészségüket kockáztatva. A szezon második fele az anyagiaktól is függ persze. A Transilvania mozival konkrét elképzeléseik vannak. Ám a lepusztult volt filmszínházat (amelyet a városi önkormányzat átadott a megyének) rendbe kell tenni, s talán valamikor jövőre kezdenek hozzá a felújításhoz.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság, Erdély.ma

Beszéljünk egyenesen
Vita folyt a Demokrata Liberális Párt megyei szervezetében a földrajz és történelem magyar nyelven történő oktatásáról iskoláinkban, és sajtójelentések szerint Dan Manolăchescu elnök azzal győzte meg párttársait: ,,Nem sülhet ki semmi jó abból, ha egy törvényes rendelkezést érzelmi szempontból közelítenek meg", felsorolva néhány érvet, mellyel párttársait próbálta jobb belátásra bírni: ,,Mi lenne, ha a francia történelmet csak franciául, az angolt angolul, a görögöt görögül tanulhatnák a román gyermekek? Mit értenének belőle?" Hozzátette továbbá: történelem- és földrajzórát nem az államnyelv erőszakos oktatására kell felhasználni.
A megyei szervezet vezetője nem először tesz figyelemre méltó előítéletmentességről tanúságot, miként részben biztosan helytálló az az észrevétele is, hogy az RMDSZ nem tud mindig hatékonyan kommunikálni a többségi politikusokkal és médiával.
A tiszta logika íme tiszta okfejtést és hatásos érveket terem. Politikusaink jó része, akárcsak közvéleményünk, persze, nem ok nélkül fáradt bele a bizonykodásba, vannak ugyanis fölöttébb makacs közegek — a román politikum, sajnos, ilyen —, melyek a falra hányt borsó példázatát juttatják lépten-nyomon az ember eszébe. Annál üdítőbb, ha a fenti hírhez hasonló értesülések is nyilvánosságra kerülnek.
Magát a kérdést illetően nem megkerülhető azonban, hogy a hírhedt Anghelescu tanügyminiszter idején, a húszas években bevezetett rendelkezés a két, ,,nemzetinek" minősített tárgy tanításáról tulajdonképpen azért született, hogy az anyanyelvi oktatást és az ahhoz való jogot csorbítsa, mi több, átmeneti lépésnek szánták a kisebbségi oktatás előbb kétnyelvűvé, majd dominánsan államnyelvűvé tétele irányában. E tannyelvi diszkrimináció tehát a 19. századi nemzeti ideológia virulens továbbélését jelentette a 20. században, s rendkívül sajnálatos, hogy a mai Európában retrográdnak minősülő eszmék és gyakorlat útvesztőjéből még mindig nem tudott kitalálni a többség politikusainak és közvéleményének befolyásosabb része — miként az oktatási törvény kálváriája bizonyítja. Még egy megjegyzés: fokozható érveink átütő ereje, ha a román nyelv tanításának megreformálására tett javaslatainkat és a román történelem és földrajz anyanyelven történő oktatásának elveit összekapcsolnánk. A kettőből napnál világosabban kiderül: pontosan akkor fognak románul is jobban beszélni diákjaink, ha elejét vesszük annak, hogy a politika bármikor és bárhol erőszakot kövessen el a didaktikán, a tanítás célszerű, korszerű módszerein.
B. Kovács András, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Házsongárdi temető: hatósági fellépést sürgetnek
Már-már mindennaposnak mondható a sírgyalázás a kolozsvári Házsongárdi temetőben. Amellett, hogy néhány órával a temetést követően eltűnnek a koszorúk a sírokról, egyre gyakrabban fordul elő, hogy síremlékeket rongálnak meg. A Házsongárd Alapítvány a hatóságok segítségére számít, hogy mire az UNESCO védetté nyilvánítja a műemlék sírokat, legyen még mit óvni. A magyar diplomácia is sürgeti a hatóságok közbelépését – közölte csütörtöki kolozsvári látogatásán Füzes Oszkár nagykövet.
„Tegnap is kétszekérnyi sírkövet törtek össze a Házsongárdi temetőben. Feltehetően a sírhelyet birtokló család tette ezt, azonban még nekik sincs joguk engedély nélkül műemlék sírokat lebontani” – tájékoztatta Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány elnöke csütörtökön Dsida Jenő sírjánál a Kolozsvárra látogató Füzes Oszkárt, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét.
Tőkés Erzsébet elmondta, a szeme láttára vertek szét egy 18. századi és egy 19. századi sírkövet. „Gyakran teszünk különféle diplomáciai lépéseket a román kormánynál és a kolozsvári önkormányzatnál is, de ennek ellenére nem javul, hanem egyre romlik a helyzet. Rendkívül sürgős és azonnali közreműködést igényel a román állam részéről, hiszen a Házsongárdi temetőben tapasztalt sírgyalázások nem csak a magyar nemzetet érintik.
A kegyeletsértés etnikumtól függetlenül fölháborító” – jelentette ki Füzes Oszkár. Mint ismeretes, mintegy kétszáz síremlék vár arra, hogy az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a világörökség részeként védetté nyilvánítsa. Füzes Oszkár elmondta, az állam elkezdte a világörökséggé nyilvánítás rendkívül bonyolult procedúráját, de ez évekig eltarthat.
„Óvnék mindenkit attól, hogy ezt a lépést csodaszerként fogja fel, mert ha addig sürgősen nem lépnek közbe a hatóságok, lehet, hogy már nem lesz, amit védetté nyilvánítani” – fogalmazott a diplomata. Füzes ugyanakkor a Krónika kérdésére pontosította azt a korábbi sajtóinformációt, miszerint a rendőrséghez fordult volna a sírgyalázások ügyében. Leszögezte, a magyar diplomácia mindössze az illetékes hatóságok közbelépését sürgeti.
Csütörtöki kolozsvári látogatásán egyébként Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter is szóvá tette a Házsongárdi temető ügyét Sorin Apostu polgármesternek. Beszéltek többek között a műemlékké nyilvánítható sírok úgynevezett „háromszázas listájáról”. Kelemen elmondta, a Házsongárd Alapítvány által összeállított lista véglegesítéséhez néhány technikai adatot kell begyűjteni, ebben a munkában részt vállal az RMDSZ két Kolozs megyei képviselője, Máté András és Kötő József, ehhez kérte a polgármester segítségét is.
A kulturális miniszter ugyanakkor felvetette a Házsongárdi temetőben gyakran végbemenő rongálások problémáját, és arra kérte a polgármestert, próbálják megfékezni ezeket, biztosítsák a sírhelyek megfelelő őrzését, hogy azok épségben megmaradhassanak.
Tőkés Erzsébet a temetőlátogatáson arról is beszélt, hogy a műemlékvédők dolgát nehezíti, hogy nem tudják az egyes sírok pontos telekhelyét, mert ezeket az adatokat a temető igazgatósága önkényesen államtitokká nyilvánította, és nem hajlandó információkat kiadni a műemlék sírok hollétéről.
„Diplomataként értetlenül állok a dolog előtt, magánemberként pedig el vagyok képedve” – reagált az információra Füzes Oszkár. A nagykövet elmondta, megvan a technikája annak, hogyan lehet elejét venni a további sírgyalázásoknak, csak akarat kell. Kérdésünkre, hogy a kolozsvári önkormányzat mulasztásának tudható-e be a rengeteg sírgyalázás, Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja leszögezte: nem felelősöket keresnek. „Számunkra az a fontos, hogy az eredmény megnyugtató legyen” – jelentette ki a főkonzul.
Nem csak a műemlék sírok megrongálása jelent egyébként gondot a Házsongárdi temetőben. Immár sokéves „hagyománya” van annak is, hogy a temetés után néhány órával már egyetlen koszorú sem marad a sírokon, s a környező virágárusok kínálják sokadjára eladásra. Hogy ez ne fordulhasson elő, a gyászoló hozzátartozók a temetési szertartás lejártával benzinnel locsolják végig a koszorúkat.
Emiatt azonban nemcsak a sír körüli szag lesz elviselhetetlen, hanem a virágok is hamar elhervadnak.
A temetőőröknek pedig esélyük sincs elejét venni a sírgyalázásoknak, hiszen a 25 hektáros létesítményt két őr felügyeli, miközben a temetőt is felügyelő rendőrőrsön folyamatosan dolgozó hat-nyolc személy közül is egyszerre csupán kettő figyeli a környéket. A temetőt is kezelő Közterület-fenntartó Közhasznú Társaság (RADET) korábban azt javasolta, szereljenek fel a temető több pontjára térfigyelő kamerákat, a beszerzésre azonban az önkormányzatnak nincs anyagi fedezete.
Bálint Eszter, Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

Magyarország politikai súlyát veti latba a Házsongárdért
Füzes Oszkár a temető hatékony védelmét kéri a hatóságoktól
Damoklész kardjaként függ a Házsongárd síremlékei fölött a szó legszorosabb értelmében vett megsemmisülés veszélye. Az évszázados emlékeket fenyegető pusztítási gyakorlat napról napra hangsúlyosabban körvonalazódó valósággá vált, nem beszélve a sírokon történő szemétégetésről, a restaurált sírkövek bekormozásáról, a parcella kerítések felszámolásáról. A Kolozsvárra, és ez alkalommal a Házsongárdba is ellátogató Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet megdöbbenéssel vette tegnap tudomásul, hogy a napokban ismét összezúztak egy XVIII. századi sírkövet, amelynek már csak a Házsongárd Alapítvány igazgatója, Gergelyné Tőkés Erzsébet által összegyűjtött maradványait szemlélhette meg. A nagykövet a temető pusztulásának mielőbbi megfékezésére, erkölcsi kötelességük betartására szólította fel a helyi hatóságokat, és biztosított arról, hogy Magyarország teljes politikai súlyával támogatja az erdélyi pantheon megóvását.
Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a napokban zajló politológus konferencia alkalmából érkezett Kolozsvárra. Ezúttal is betartván immár hagyománnyá vált szokását, Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója, valamint Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul kíséretében sétát tett a Házsongárdban, hogy a kegyelet virágait elhelyezze Dsida Jenő sírboltjánál.
Újabb rombolás a Házsongárdban
– Az ilyen mérvű értékrombolás már egyértelműen bűncselekménynek minősül – jelentette ki a magas rangú diplomata, miközben megtekintette az 1700-as, 1800-as évszámokat jelző sírkődarabokat. Gergelyné Tőkés Erzsébet elmondta: a véletlen folyamányaként szemtanúja lehetett az emlékek összedarabolásának, amelyeknek maradványai két szekérderéknyi mennyiséget tettek ki.
– A főkonzul úr folyamatosan nyomon követi a Házsongárdi temető emlékeivel kapcsolatos fejleményeket. Erdély halottainak pantheonjában észlelt, romboló szándékú megnyilvánulásokról Románia legfelsőbb politikai vezetőit is tájékoztattuk. Meglehetősen gyakran teszünk ez ügyben diplomáciai lépéseket – tájékoztatta a Szabadságot a nagykövet. Szilágyi Mátyás kíséretében, Gergelyné Tőkés Erzsébet kalauzolásával Füzes Oszkár megtekintett olyan sírokat is, amelyeket jelenleg szemétégető helyként használnak, illetve egy olyan parcellát, amelynek kerítését eltávolították, majd a felháborodott örökösnek levélben jelezték: a sírkert nem volt a szabályoknak megfelelően elhatárolva.
Kiemelkedő példája a rombolásnak Barkó Ferenc családi sírhelye is, amelynek finom faragású, barokk stílű angyalszobrait elpusztították, központi feliratos darabját eltüntették, a sírépítményt gyakorlatilag teljesen megcsonkították.
– Végtelenül szomorú, de kétségkívül tényszerű megállapításunk, hogy a helyzet folyamatosan romlik. A román hatóságoknak erkölcsi és kegyeleti kötelessége volna az igazgatása alatt álló temető etnikai, avagy politikai megfontolásoktól mentes védelme. A sírok és síremlékek zaklatása mögött vélt, vagy valós anyagi érdekek, akár bosszúállástól vezérelt bűnözői körök állhatnak, a temető védelmének biztosítása pedig azonnali közreműködést igényel a helyi hatóságok részéről. Tisztelettel és nyomatékkal kérem a helyi közigazgatás képviselőit, hogy hatékonyan akadályozzák meg a további sírrombolást – hangsúlyozta a nagykövet.
Füzes Oszkár a Szabadság kérdésére elmondta: Sorin Apostu polgármestert szóban és írásban is tájékoztatta a Házsongárdi síremlékek veszélyeztetett helyzetéről. – Magyarország teljes politikai súlyával mögötte áll a Házsongárdi temető megóvását célzó törekvéseknek – jelentette ki a nagykövet. Amint arról már korábban beszámoltunk, Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese júniusban tett kolozsvári látogatásán kijelentette: a temetőnek az európai kulturális örökség (UNESCO) részévé kell válnia. – Az eljárás igen bonyolult, az UNESCO-listára való felvételre az adott ország politikai vezetésének kell indítványoznia az adott emlékeket – válaszolt újságírói kérdésre Füzes Oszkár.
Titkosították a helyrajzi számokat
– A fent említett sírkövek összetöretését a temető igazgatóságának állítása szerint az örökösök rendelték el. Viszont, a temető egésze B kategóriás műemléknek minősül, így ilyen fajsúlyos síremlékeket a családnak sem lenne szabad megsemmisítenie – hangsúlyozta Gergelyné Tőkés Erzsébet. – A védelemre felterjesztett sírok jegyzéke a Kolozs megyei műemlékvédelmi bizottság asztalán fekszik, ugyanis nem tudtunk minden megjelölt emléket a megfelelő helyrajzi számmal ellátni a dokumentációban. Nincs minden parcella feltérképezve, illetve rengeteg sírhely, sírkő gazdátlan, nem egyet a földből kellett kiásnunk – tájékoztatta lapunkat a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Újabb problémának minősül, hogy a temető igazgatósága nemrég titkosította a sírok adatait, így a helyrajzi számokat csak az elhunytak közvetlen rokonainak kérésére adják ki.
– Nagymértékű előrelépésnek minősül ellenben, hogy a kulturális szaktárcavezetői támogatás helyi képviseletünk részéről tanúsított segélynyújtással társul. László Attila alpolgármester felvállalta a temető értékei műholdas helyzet-meghatározása kivitelezésének lebonyolítását. Kötő József, az RMDSZ parlamenti képviselője kérelmet nyújt be arra vonatkozóan, hogy a helyrajzi számok legyenek nyilvánosak, illetve készüljön egy másolat a temető-igazgatóság regiszteréről, hogy az esetleges módosításokat majd rögzíteni lehessen. Az elöljárók egyetértettek abban is, hogy a Házsongárd Alapítvány munkája módszeres akadályozásának ügyében is mielőbb cselekedni kell – tájékoztatott Gergelyné Tőkés Erzsébet.
Minisztériumi kérés az önkormányzathoz
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter tegnap Sorin Apostu kolozsvári polgármesterrel is megbeszélést folytatott, amelyben kiemelt fontossággal bírt a Házsongárdi temetőben közel 300 sírhely műemlékké nyilvánítása. – A Házsongárd Alapítvány már összeállított egy listát a műemlékké nyilvánítandó sírokról. Ezt először a területi, majd az országos műemlékvédő-bizottság hagyja jóvá. A polgármestert arra kértem, a temetőt adminisztráló intézménnyel együtt fékezzék meg a rongálásokat, és megfelelőképpen őrizzék a sírkertet. Remélhetőleg ennek jóváhagyása idén lezárul – mondta Kelemen Hunor.
A miniszter és a városvezető megegyeztek abban, hogy a 300-as listát tovább lehet bővíteni román érdekeltségű sírokkal. A szaktárca elsősorban nem anyagi segítséget, hanem szaktanácsadást biztosít. Kelemen értesülései szerint a Házsongárd Alapítvány már rendelkezik azzal az engedéllyel, amely lehetővé teszi, hogy elvégeztesse a műemléksírok javítását és kutatásá
ZAY ÉVA, NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság (Kolozsvár)

Tiltakozás
Abodi Nagy Béla az elmúlt 40–50 év kolozsvári művészetének egyik legmarkánsabb és legjelentősebb alkotója. Emlékszem azokra az időkre, amikor nagyszerűen újnak tűnt az a kezdeményező erő, hogy a művészek secco-kat készítsenek a közintézmények falaira.
A kolozsvári képzőművészek közül Abodi Nagy Béla volt a legelső, aki sikeresen vállalkozott a nagy méretű secco-ra, kifejezve az ifjúság vitalitását, életörömét és szépségét. A felkért két segítő kolléga Petru Feier és Petre Abrudan szintén a korszak jeles művészei.
A Barabás Miklós Céh vezetősége mélységesen elítéli azt a tényt, hogy avatatlan kezek a mester s a család jogi beleegyezése nélkül beleavatkoztak a kolozsvári Diákművelődési Házban lévő alkotás művészi arculatába, gátlástalanul, cinikus fölénnyel és szemtelen magabiztossággal átfestve azt.
Mélységesen elítéljük az intézmény igazgatóságát, valamint azokat a kegyeletet és művészi erkölcsöt nem ismerő „festőket”, akik a beavatkozás alantas megrendelését elvállalták.
Művészi értékeinket nem hogy óvnánk és konzerválnánk a jövő számára, hanem avatatlan kezek által megtörténhet a 21. századi Európában, hogy a szerzői jogra fittyet hányva, bárki autoritással belekontárkodhasson elismert mesterek alkotásainak a sorsába.
Mint a Barabás Miklós Céh, azaz a mintegy 150 tagot számláló szövetség elnöke, a magam s a tagság nevében mélységesen elítéljük és megvetjük ezt a vandál akciót.
Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Szabadság (Kolozsvár)

Hitélet – Bethlen Gábor emléktáblát avatnak Gyulafehérváron
A Kárpát-medencei magyar református egyházak vezetőit tömörítő testület, a Generális Konvent kezdeményezésére Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem emléktábláját avatják fel november 16-án, 11 órakor a Gyulafehérvári Székesegyházban.
Tavaly volt 380 éve, hogy a Gyulafehérvári Székesegyházban eltemették Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet, akinek sírja azonban a történelem viharaiban megsemmisült. Mivel munkássága Magyarország és Erdély szempontjából meghatározó jelentőségű, a Generális Konvent – a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete – május 27-i komáromi ülése úgy határozott, hogy születésének 430. évfordulójához kapcsolódóan 2010. november 16-án emléktábla állításával örökíti meg a fejedelem emlékét.
A november 16-án 11 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdet igét, Bethlen Gábort dr. Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke méltatja, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye nevében Msgr. Potyó Ferenc általános érseki helynök mond köszöntőt. Közreműködik a Kolozsvári Református Kollégium és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet kórusa, valamint Bogdán István színművész.
Az emléktábla a székesegyházban lévő Szent Anna kápolnában kap helyet. Itt találhatók többek között a Bocskai István fejedelem és Martinuzzi Fráter György emlékére állított emléktáblák, valamint Izabella királynő és János Zsigmond szarkofágja is.
Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613–1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége volt. Nevéhez Erdély felvirágoztatása és aranykora fűződik. A sokoldalú és mélyen vallásos fejedelem 16 évi uralkodása alatt fő célja a Magyar Királyság egységének helyreállítása, a Habsburg és Török Birodalom közé ékelődött Erdély megerősödésének és fennmaradásának biztosítása, valamint a vallás szabadságának megőrzése volt. Több ízben bekapcsolódott az Európában folyó harmincéves háborúba. A sikerei nyomán megkötött békék orvosolták a rendi és vallási sérelmeket, biztosították a vallás szabad gyakorlását a királyi Magyarország lakosai számára is.
Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt 1622-ben református főiskolát is alapított. Támogatta a magyar diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában. 1629-ben rendeletben biztosítja a prédikátorok és azok leszármazottai számára közös nemesi levéllel a nemesi rangot. A más felekezethez tartozókat is becsülte és segítette. Ő állta az első katolikus Bibliát fordító Káldi György jezsuita költségeit, és román nyelvre is az ő jóvoltából készülhetett el az első bibliafordítás. Szabadság (Kolozsvár)

Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napok
Ma 11 órakor a dicsőszentmártoni Magyar Közművelődési Központban a Kriterion Könyvkiadó bemutatja a Romániai magyar irodalmi lexikon 5/1 és 5/2-es kötetét és könyvújdonságait. A kötetekről Dávid Gyula, a lexikon főszerkesztője és H. Szabó Gyula beszél. Holnap 16 órától a gyergyószárhegyi Kájoni kórus és a dicsőszentmártoni vegyes kórus közös hangversenyét hallgathatja meg a közönség. Műsoron Händel, Mozart, Wolf, Bárdosi Lajos művei. Vezényel Bartalus Vince. November 16-án, kedden 18 órától a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Én és a kisöcsém című előadása tekinthető meg. Népújság (Marosvásárhely)

Nagyszabású elbocsátások a kulturális szférában
A kormány döntése alapján nagyszabású elbocsátások lesznek a kulturális minisztériumhoz tartozó intézményekben a gazdasági válság miatt. A minisztérium szerdai közleménye szerint 638 állást szüntetnek meg, köztük egy jelenleg betöltetlen államtitkári posztot. Folyamatos lesz az egyeztetés a színházakkal és a múzeumokkal, akárcsak a szakszervezetekkel a megszüntetendő posztokról – ígérte Kelemen Hunor kulturális miniszter. Népújság (Marosvásárhely)