A román külügyminisztérium sajnálatosnak tartja Alföldi döntését
(MTI) – A román külügyminisztérium sajnálattal állapította meg, hogy Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója "a Jobbik által kilátásba helyezett politikai tüntetés nyomására" visszavonta azt a bérleti megállapodást, amelynek alapján az épületben a román nagykövetség rendezvényt tartott volna Románia nemzeti ünnepe alkalmából.
A román külügyminisztérium csütörtöki közleménye szerint Alföldi egy nappal korábban levélben értesítette a budapesti román nagykövetséget a megállapodás visszavonásáról. Ebben a levélben Alföldi kifejtette – olvasható a román szaktárca dokumentumában –, korábbi döntését azon meggyőződése alapján hozta meg, hogy a két nemzet viharos történelme után a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz. Alföldi közölte: sajnos rosszul mérte fel azt, hogy döntése félreérthető, és ezzel sok magyar ember érzését megsérti.
A román külügy közleménye szerint az igazgató ugyanakkor mélységes szomorúságát fejezte ki a kialakult helyzet miatt, és aláhúzta, hogy az ilyen eseteket csak úgy lehet majd elkerülni, ha folytatják az együttműködést, főleg a művészet és a kultúra terén. A román külügyminisztérium a kiváló kétoldalú kapcsolatok és a két ország között létező stratégiai partnerség tükrében "elszigetelt kivételnek és sajnálatosnak" tartja a most kialakult helyzetet, ami megerősíti, hogy a két országnak a jövőbe mutató és a múlt meghaladására irányuló erőfeszítései helyesek.
A szaktárca emlékeztet arra, hogy idén a román-magyar kapcsolatok erőteljesen fejlődtek, így számos magas rangú magyar vezető látogatott Romániába, többek között Schmitt Pál államfő és Orbán Viktor miniszterelnök – olvasható a Mediafax és az Agerpres román hírügynökségek által ismertetett közleményben.
A román hatóságok most a magyar hatóságok támogatását kérik, hogy megfelelő helyszínt találjanak a november 30-i rendezvénynek. Emlékeztetnek arra, hogy minden évben Románia nemzeti ünnepét neves magyarországi kulturális közintézményekben ünnepelték meg, így például 2005-ben az Uránia Nemzeti Filmszínház, 2006-ban a Művészetek Palotája, 2008-ban a Thália Színház, 2009-ben pedig a Belvárosi Színház adott otthont a rendezvénynek.
Az ebből az alkalomból szervezett kulturális rendezvényekkel azt a célt tűzték ki, hogy minél szélesebb körben megismerjék a román kultúrát Magyarországon – áll a román külügyminisztérium közleményében. Népújság (Marosvásárhely)

A romániai emigránsok száma 2,77 millió
A Világbank szerint idén 2,77 millió román állampolgár emigrált, vagyis a lakosság 13,3%-a, de ez az arány jelentősen csökken az elkövetkezendő 10-15 évben, mert Románia felzárkózik Európához.
A Világbank adatai szerint a legtöbb romániai lakos Olaszországba, Spanyolországba, Magyarországra, Izraelbe, Amerikába, Németországba, Kanadába, Ausztriába, Franciaországba és Nagy-Britanniába vándorolt ki.
„Rövid távon nem várható, hogy a kivándorlók száma növekedjék, mert a külföldi lehetőségek is egyre szűnnek meg. Hosszútávon, 10-15 éven belül viszont arra számítok, hogy az emigrálás jelentősen csökken, mert Románia felzárkózik Európához” – nyilatkozta Cătălin Păuna, a Világbank romániai irodájának vezető közgazdásza. Mint mondta, a nemzeti össztermék (GDP) dinamikája a vásárlóerő viszonylatában jelentős fejlődést mutatott az elmúlt tíz évben, a jelenlegi válság után pedig folytatódik a felzárkózás az európai uniós (EU) átlaghoz.
„Ha a jelenlegi ritmusban fejlődünk, elérünk egy olyan szintet, amelytől gazdasági szempontból már nem lesz kifizetődő emigrálni Romániából. 10-15 éven belül jóval nagyobbak lesznek a fizetések, mint most” – mondta Păuna.
Ami az orvosok és a szakképzett munkaerő emigrálását illeti, a Világbank közgazdásza úgy véli, távol áll a valóságtól azt hinni, hogy a romániai alkalmazottak bére igen gyorsan eléri majd a nyugat-európai szintet.
Ami a bevándorlókat illeti, 2010-ben Romániába 132 800 személy érkezett, ennek több mint fele nő. Romániába a legtöbb bevándorló a Moldovai Köztársaságból, Bulgáriából, Ukrajnából, Oroszországból, a Szíriai Arab Köztársaságból, Magyarországról, Görögországból, Törökországból, Olaszországból és Németországból érkezett.
A Világbank csütörtökön bemutatta az EU 10, vagyis az Európai Unióhoz 2004 és 2007 között csatlakozott államok gazdasági helyzetére vonatkozó időszakos jelentését. A jelentésben szereplő országok közül Románia és Lettország az egyedüli olyan államok, amelyek idén gazdasági visszaesést regisztrálnak. A jelentés szerint az EU 10 államában jövőben gazdasági fejlődés várható.
„Úgy gondolom, idén a gazdasági visszaesés Romániában az év második felében hozott megszorító intézkedéseknek tudható be” – mondta Păuna.
Az Világbank előrejelzései szerint Románia gazdasága idén 1,9%-kal csökken, 2011-ben pedig 1,5%-kal nő.
Az EU 10 gazdasági helyzetét felmérő periodikus jelentést évente háromszor teszik közzé. A dokumentum a bulgáriai, csehországi, észtországi, magyarországi, lettországi, litvániai, lengyelországi, romániai, szlovákiai és szlovéniai makrogazdasági mutatókat tartalmazza.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Milyen jogon?
Erdélyi magyarként értetlenül állok a magyarországi jobboldali sajtó által kirobbantott közéleti felbolydulás és diplomáciai feszültségkeltés előtt. (Nota bene: a román nemzeti ünnep alkalmából rendezett budapesti protokolleseményről van szó, amelyet a nagy magyar népharag száműzött a Nemzeti Színházból.)
Az indok homályos: valami olyasmi, hogy nem ildomos egy épületben, amelynek a nevében benne van a „nemzeti” szó, olyan rendezvényt szervezni, amely egy – nem éppen a magyar nemzet dicső múltjával kapcsolatos – történelmi eseményhez fűződik. Magyarország keleti szomszédjának, NATO-beli szövetségesének, Európai Unió-beli egyik legfontosabb partnerének budapesti diplomáciai külképviselete december elsején ki van tiltva a Nemzeti Színházból, a Nemzeti Galériából, de még a Nemzeti Könyvtárban, a Nemzeti Bankban vagy a Hortobágyi Nemzeti Parkban sincs semmi keresnivalója.
Mert Románia – az az állam, amelynek kormányáról, elnökéről a Fidesz-kormány miniszterelnöke szuperlativuszokban beszél annak kapcsán, hogy vezetői természetesnek tartják a magyar állampolgárság kiterjesztését mintegy másfél millió állampolgárára – december elsején, hivatalos nemzeti ünnepén nemkívánatos ország Budapesten.
De kérdem én: mennyire hiteles az az anyaországi publicista-agitátor vagy politikus, aki a román nemzeti ünneptől nem tud aludni? Aki minden évben december elsején gyásznapot hirdet, fekete szalagot köt a karjára és fekete böjtöt tart. Mitől legitim az ő nagy magyar fájdalma – éppen az övé, aki a Trianon óta eltelt kilencven évből azt az akárhányat többségi nemzettagként élte le abban az országban, amelynek a neve Magyarország, amelynek a hivatalos nyelve a magyar, és amelynek a himnusza a Himnusz?
Éppen az övé, akinek szülőházát nem tették földdel egyenlővé a faluromboló nacionálkommunista rezsim buldózerei. Akinek a keresztnevét születése után az anyakönyvvezető nem írta át a többségi nyelvben létezőre. Akit nem ért hátrányos megkülönböztetés az iskolában és megaláztatás a katonai szolgálat ideje alatt magyarsága miatt. Akinek számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy anyanyelvén végezheti egyetemi tanulmányait. Akit nem helyeztek ki az egyetem elvégzése után isten háta mögötti helyre, ahol csak akkor szólaljon meg magyarul, ha hazatelefonál a falusi posta recsegő készülékéről.
Kérdem tehát én, erdélyi magyarként: milyen alapon mond ő ítéletet az utóbbi kilencven évről? Milyen alapon dönti ő el, hogy a román nemzeti ünnep egyben magyar gyásznap is kell hogy legyen?
És főleg: milyen jogon?
Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

Nemzeti ünneprontás
Román-magyar diplomáciai viszályt okozott a december 1-jei budapesti rendezvény
Miközben december elsején, a román nemzeti ünnepen a budapesti román nagykövetség nem tarthatja meg rendezvényét a magyar Nemzeti Színházban, a székelyföldi önkormányzatok sorra jelentik be: a magyar nemzeti ünnepet, március 15-ét, saját hatáskörben hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánították.
Vihart kavart a román–magyar diplomáciai kapcsolatokban, hogy Alföldi Róbert, a magyar Nemzeti Színház igazgatója politikai nyomásra visszavonta azt a bérleti megállapodást, amelynek alapján az épületben a budapesti román nagykövetség rendezvényt tartott volna Románia nemzeti ünnepe alkalmából.
A bukaresti külügyminisztérium tegnap „sajnálatosnak” nevezte a kialakult helyzetet. Közleményük szerint a kiváló kétoldalú kapcsolatok tükrében a gesztus „elszigetelt kivételnek” minősül, és a magyar hatóságok támogatását kérik, hogy megfelelő helyszínt találjanak a november 30-i rendezvénynek.
Alföldi Róbert szerda este közölte: visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.”
Gesztusát az igazgató azzal indokolta, hogy „a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz”. Visszalépését pedig azzal magyarázta, rosszul mérte fel azt, hogy gesztusa félreérthető, és sok magyar ember érzését megsérti. „Az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” – fogalmazott.
Alföldi Róbert arra utalt, hogy szándékai nyilvánosságra kerülése után a magyarországi jobboldali politikusok és publicisták össztüzébe került. Támadóinak – a Fidesznek, a Kereszténydemokrata Néppártnak és a Jobbiknak – az volt az érve, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent, ezért nem engedhető meg, hogy a „magyar nemzeti kultúra egyik szimbolikus terében”, a Nemzeti Színházban rendezzék meg. A Jobbik közleményében egyenesen hazaárulónak nevezte az igazgatót, és provokációnak azt, hogy a budapesti Román Kulturális Intézet a „magyar nemzet teátrumáját” kívánta bérbe venni a román nemzeti ünnep alkalmából.
Brânduşa Armanca: szó sincs provokációról
A budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója lapunk kérdésére elutasította a provokáció vádját. Brânduşa Armanca az ügy hátteréről elmondta: a román nagykövetség minden évben rendezvényt szervez a magyar fővárosban a román nemzeti ünnep alkalmából, s mivel ezek kulturális jellegűek, a szervezésből kiveszi a részét az intézet is.
„Intézetünk évente egy-egy reprezentatív intézményt keres meg azzal a kéréssel, adjon helyet a rendezvényünknek. Így 2005-ben az Uránia Nemzeti Filmszínház, 2006-ban a Művészetek Palotája, 2008-ban a Thália Színház, 2009-ben pedig a Belvárosi Színház fogadott be minket. Idén több intézményvezetőt is megkerestünk, és Alföldi Róbert volt az, aki igent mondott” – magyarázta az ÚMSZ-nek az igazgató.
Mint elmondta, az idei nemzeti ünnepen a Romanian Piano Trio ad elő Budapesten Bartók, Enescu és Haydn műveket. Brânduşa Armanca a kialakult helyzetet nem kívánta kommentálni, mint fogalmazott: ezt a román külügyre bízza.
Alföldi menesztése a tét
Lapunk budapesti forrásokból úgy tudja, az ügy hátterében Alföldi Róbert eltávolításának szándéka áll. A Gyurcsány-kormány idején kinevezett színházigazgatót a Fidesz hatalomra kerülése óta rendszeresen támadják a KDNP és a Jobbik politikusai távozását követelve. A támadások akkor erősödtek fel, amikor a Magyar Hírlap cikket jelentetett meg az Alföldi és a Román Kulturális Intézet közötti egyezségről. „Ez a cikk megrendelésre született. Ürügyként szolgál arra, hogy az igazgatót menesszék” – mondta informátorunk.
A cikk megjelenése után a Jobbik tüntetést helyezett kilátásba, ha a Nemzeti Színházban megtartják a román rendezvényt. Tegnap Szávay István, a Jobbik politikusa arról beszélt: változatlanul Alföldi Róbert menesztését várják a kormánytól. A Jobbik véleménye szerint az igazgató „kuplerájjá züllesztette” a Nemzeti Színházat.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

NYÍLT LEVÉL
Kelemen Hunornak, Románia kulturális miniszterének
Szőcs Gézának, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkárának
Sorin Apostunak, Kolozsvár polgármesterének
Tisztelt miniszter úr! Tisztelt államtitkár úr!
Tisztelt polgármester úr!
Az elmúlt időszakban ellentmondásos hírek keltek szárnyra a felújított Mátyás-szoborcsoport hivatalos újraavatásával kapcsolatban.
Kolozsvár híres szülötte, történelmi személyisége, városunk jelképe 1443. február 23-án született. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének nevében javasoljuk, hogy a restaurált szoborcsoport újraavatását 2011. február 23-án, Mátyás király születésének 568. évfordulóján ünnepeljük.
Kérjük Önöket, hogy Mátyás király emlékének tisztelegve, a magyar és a román állam közös támogatásával felújított Mátyás-szoborcsoport avatását 2011. február 23-ra időzítsék.
Tisztelettel, Az EMNT Kolozs megyei szervezetének nevében
Csigi Levente elnök
Kolozsvár, 2010. november 18. Szabadság (Kolozsvár)

Ősi falak között a Szatmárnémeti Református Gimnázium
Hat év után az egyházé az ingatlan
Az 1948-as évi államosításkor a kommunista hatalom felszámolta Szatmárnémeti felekezeti középiskoláit és tanítóképzőit, köztük a szatmári református egyház több mint négyszáz éves gimnáziumát is. Helyébe létrehozta, magyar tannyelvű állami középiskolaként, a Kölcsey Ferenc Líceumot. Az új oktatási intézmény a megszüntetett Református Gimnázium főépületében kapott helyet (a Református Tanítóképző és Református Leánygimnázium épületét más oktatási intézmények foglalták el), és rövid időn belül Erdély neves középiskolájává vált. Magas szakmai színvonalát a rendszerváltásig megőrizte, annak ellenére, hogy az 1980-as évek első harmadától vegyes – magyar-román - tannyelvűvé vált, s úgy tűnt, hogy a magyar tagozat sorsa pár éven belül megpecsételődik. A ’89-es fordulat után az elsorvasztási folyamatot sikerült megállítani, az oktatás nyelvét visszaállítani, s azóta is állami középiskolaként, s jelenleg főgimnáziumként működik.
1991-ben, amikor a történelmi magyar egyházak kezdeményezésére sorra alakultak újjá Erdélyben az egykor felszámolt egyházi intézmények jogutódjaiként a teológiai szellemiségű középiskolák, Szatmárnémetiben is újraalakult a Református Gimnázium. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy újjáalakulása előtt az egyház tárgyalásokat folytatott a „Kölcsey“ vezetőségével, és felajánlotta, alakuljon át felekezeti iskolává, lévén, hogy amúgy is az egyház épületében működik, de elutasították. A gimnázium négy éven keresztül osztozott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal az épületen, igaz, csak az alagsorban működhetett, ráadásul délutáni oktatással. 1995-től a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájának egyik, leromlott állapota miatt üresen álló szárnyában kapott helyet. A Gimnázium saját erőből és adományokból újította fel az épületet, ebben működött 2007-ig. Innen az Önkormányzat ajánlására átköltözött két, egykor saját épületébe, amelyekben az államosítás előtt a leánygimnázium és a tanítóképző működött.
Időközben hatályba lépett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvény, amely alapján 2004-ben a Református Gimnázium épületei – de jure - visszakerültek a református egyház tulajdonába. Ám de facto nem, mert a törvény öt éves türelmi időt biztosított azoknak az intézményeknek, amelyek a visszaszolgáltatott ingatlanokban működtek, s így a Kölcsey Ferenc Főgimnázium további öt évig, 2009 májusáig az egyháznak fizetett bérleti díj fejében az egyházi épületben maradhatott.
Sajtókampány és hecckampány
Így érkeztünk el 2008 szeptemberéhez, amikor egy sajtós kollégák közötti magánbeszélgetéskor szóba került a Református Gimnázium épülete, amelyből bő fél éven belül ki kellene a Kölcseynek költöznie, és mégis „roppant nagy körülötte a csend“. Alulírott kezdeményezésére sajtókampány indult, Csuka Tímea interjút is készített a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójával, Elek Imrével. S ebből valóban az derül ki, hogy a Főgimnázium vezetőségének esze ágában sincs foglalkozni az üggyel. Íme a kérdések, illetve az igazgató válaszai: Hol fogják befejezni a hamarosan induló tanévet? – Hát itt. És utána is itt maradunk. – Mik a tervek? – Nekünk a terveink azok, hogy itt maradjunk. (erdon.ro, 2008. szeptember 10, Szatmári Friss Újság, szept. 11). A személyes érintettségtől azért sem tekinthetek el, mert a szóban forgó sajtóorgánumok – miután megismerték a városvezetés, a megyei RMDSZ-elnökség álláspontját (az interjúsorozat velük folytatódott) –, már ez utóbbiak álláspontják képviselték a Református Gimnáziummal szemben, vagy, ritkább esetben, a semlegesség álláspontjára helyezkedtek. A város és a megye RMDSZ-es vezetése ugyan hangsúlyozta, hogy az épület immár az egyház tulajdona, de nem titkolta, hogy a Kölcsey jövőjét a továbbiakban is az egyházi épületben képzeli el. A hatalomközeli megyei magyar média ezt a véleményt erősítette fel, s sikerült is a szatmári magyar közvéleményt a Református Gimnázium ellen hangolnia. De nemcsak a közvéleményt, hanem a Kölcsey tanári karát, sőt, a szülői bizottságot is. Ebben a felfokozott hangulatban a város polgármestere, Ilyés Gyula most már a két intézményre „bízta a megegyezést“, Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök is felléphetett a békítő szerepében, s kompromisszumos megoldást ígért. Az indulatok a következő évre is áthúzódnak, s 2009. februárjában a Kölcsey szülői bizottsága a tanári kar egy részével egyetemben utcai demonstrációt helyez kilátásba, ha az iskolának „költöznie kell“. A sajtóban egymást érték a tiltakozásra szólító felhívások.
A botrányt végül Tőkés László püspök beavatkozása révén sikerült elkerülni. Szatmárnémetin 2009 áprilisában Markó Béla országos RMDSZ-elnökkel találkozott, s kompromisszumos megoldás született: a Kölcsey az öt év letelte után még egy év haladékot kap a kiköltözésre.
A megállapodást mind a városvezetés mind a Szatmár Megyei Tanács tiszteletben tartotta. 2010. szeptember 15-ig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium átköltözött az Irgalmas Nővérek zárdaépületének egyik szárnyába, a másik szárny felújítása után, rövidesen ez utóbbit is el fogja foglalni. Természetesen ez csak átmeneti megoldás, hisz az épület a rend tulajdona.
A Szatmárnémeti Református Gimnázium pedig hatvan év hányattatás után ettől az évtől végre ősi épületében működhet. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Magyar oktatási központ épül a szórványban
A Kolozs megyei Szamosújváron a múlt hét végén letették a Mezőségi Magyar Oktatási Központ alapkövét. A Kemény Zsigmond nevét viselő központ a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a szamosújvári Téka Alapítvány által, több mint tíz éve elindított mezőségi szórványoktatási program kiteljesedése, amely hosszú távon biztosítaná a magyar szórványközösség anyanyelvű oktatását. A tervezett oktatási központ által kiszolgált régió és célcsoport: Szamosújvár, a Kis-Szamos mente, Észak-mezőség, Belső-mezőség, valamint a Szamos-menti dombság. Az intézmény 650-700 szamosújvári vagy bentlakó és ingázó személyt fog kiszolgálni, és bölcsődét, óvodát, általános iskolát, valamint szakiskolát foglal magába.
Az alapkőletételt megelőzte egy kiállítás megnyitója: a Téka Alapítvány székházában Szamosújvár épített örökségéből, a város történetéből kínáltak ízelítőt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem diákjai.
Ünnepi beszédében Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke elmondta: négy éve foglalkoznak a tervvel, egy teljesen új épület felépítése és egy új oktatási intézmény alapítása a mezőség egyik legnagyobb projektje, amely hagyományokból, a közösség erejéből nőtt ki. Balázs-Bécsi beszédét követően Gönczi István kivitelező ismertette az iskolaközpont tervét: a Szerváczius László műépítész által megálmodott létesítmény adminisztrációs épületet, osztálytermeket, óvodát és egy, az összefogást jelképező tornyot foglal magába.
A helyhatóságokat Ovidiu Drăgoi polgármester és Török Bálint alpolgármester képviselte az ünnepségen. Utóbbi elmondta, a központ „elkeresztelésekor” több jeles személyiség neve is szóba került, végül Kemény Zsigmond mellett tették le voksukat a döntéshozók. A város vezetői emlékeztettek arra, hogy Szamosújvár Helyi Tanácsa – rendhagyó módon – egyhangúlag szavazta meg a magyar iskola megépítésére szánt 8000 négyzetméteres telek kiutalásáról rendelkező határozattervezetet.
Révész Máriusz parlamenti képviselő – Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója – hangsúlyozta: az új magyar kormány beiktatásával korszakváltás történt a magyar-magyar kapcsolatokban. Kijelentette: ott épül a csoda, ahol az emberek mögött erős közösség áll, és erre nagyon jó példa a mezőségi szórványmagyarság. „Szamosújváron egység van, ezt pedig a magyar kormány is támogatja” – tette hozzá a képviselő.
„Mi, anyaországiak is nagyra értékeljük, ha önerőből fontos magyar intézmények jönnek létre Erdélyben” – emlékeztette az ünneplőket Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Kijelentette: „A magyar pedagógusok áldozatvállalását nem is tudjuk kellőképpen meghálálni. Mostoha körülmények között is ők a mi nemzetünk, a magyar nyelv őrzői”. A főkonzul a kormány támogatásáról biztosította a hasonló kezdeményezéseket, mivel ezek „a magyarság megmaradását garantálják”.
„A gazdasági válság egyik jó oldala, hogy spórolunk, a megtakarított pénzekből pedig építünk” – mondta Eckstein Kovács Péter, Románia elnökének tanácsadója. Felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban azokra kell időt szánni, és azokért kell tenni, akik másképp nem tudnak anyanyelvükön tanulni.
„Ünnepelünk, hiszen egy új iskola alapítása minden magyarnak ünnep” – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, aki Tőkés László nevében is üdvözölte a jelenlévőket. Mint elmondta, szórványstratégia nélkül nem beszélhetünk a magyarság megmaradásáról, és mindenkoron meg kell találni a nemes kezdeményezések idejét és helyét.
Az alapkövet jelképező időkapszulát, amely a jövőnek szánt üzeneteket tartalmazza, a meghívottak helyezték el a majdani oktatási központ helyén. Az átadást 2014-re tervezik, a beruházás összértéke pedig – az iskola felszerelésével együtt – 12 630 000 lejre tehető.
Nánó Csaba, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Székelyföld autonómiatörekvéseinek támogatását kérte a Székely Nemzeti Tanács
Határozatban kérte fel a Székely Nemzeti Tanács november 19-i budapesti ülésén a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. Kövér László, az Országgyűlés elnöke úgy fogalmazott, hogy a Parlament a mai naptól kezdve már nemcsak az ország háza, hanem a nemzet háza is; a házelnök azt hangoztatta, az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül.
A Parlament felsőházi termében tartott ülésén a házelnök azt mondta, az épület főbejárata felett a székely zászló lobog, ami azt jelzi: "székely testvéreink, önök hazaérkeztek". Kijelentette, az, hogy a Székely Nemzeti Tanács tagjai itt vannak, azt bizonyítja, hogy "összetartozunk, mindennek dacára együtt vagyunk és együtt maradunk". Kövér László közölte, megkezdődött a békés nemzetegyesítés folyamata. Csaknem egy évszázada a magyarok és a románok között az volt a tét, hol húzódnak meg a haza és a szülőföld sorompókkal elválasztott határai. Ma viszont az a kérdés, élhető marad-e számukra a fizikai határoktól mentesülő szülőföld és annak megtartó ereje.
Ma az európai közösségi térben a békés nemzetegyesítés útjára lépett magyarság képes a nemzeti integrációra - mutatott rá. A házelnök hangsúlyozta, hogy a békés nemzetegyesítés kerete az Európai Unió által megtestesített nemzetközi integráció, alapja és eszköze pedig a nemzeti integráció. A találkozó előtt tett sajtónyilatkozatában is azt hangsúlyozta Kövér László, hogy az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül. A magyar nemzeti integráció ügye európai ügy is, európai támogatást érdemel - jegyezte meg. Az ülésen azt mondta, a magyar nemzeti integráció egyik eszmei pillére, hogy "nincs többé határon inneni és túli magyar ügy, mert nincs többé határ, csak magyar ügy van".
Hangsúlyozta, hogy a kulturális és területi önrendelkezést is magába foglaló területi autonómia Európa több országában létező valóság. Közlése szerint a Székely Nemzeti Tanács az erdélyi magyarság és a székelység számára sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint ami kisebbségekben élő európai nemzeti közösségeknek jár. Ezt a célt a nemzetközi jog keretei között, a közvetlen demokrácia és a közképviselet eszközeivel, mindig békés módon próbálták elérni. Ebben a törekvésben mindig számíthatnak a magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására - mondta Kövér László.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt mondta, az általuk kétszer elfogadott és két alkalommal is a román parlament elé beterjesztett törvénytervezet világosan leírja azokat az intézményeket, amelyek a székelyek jelenkori szabadságának intézményei lennének: az önkormányzati tanács lehetne a regionális parlament, míg az önkormányzati bizottság a regionális kormány, jól körülhatárolt eszközökkel és pontosan körülírt működéssel.
Kitért arra, hogy népszavazást is tartottak, amelyen a megkérdezett 210 ezer székelyföldi polgár kinyilvánította igényét az autonóm Székelyföld törvény általi létrehozására. Izsák Balázs a tanácskozás előtt emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hét évben többször fordultak az akkori magyar vezetőkhöz, támogatást kérve a székelyföldi autonómiatörekvésnek, de nem találtak meghallgatásra. A mostani választások után azonban nemzetpolitikai fordulat következett be.
A XXI. század magyarsága számára a székelyek értékőrzése hivatás, Európa számára bátorságuk küldetés - írta a Székely Nemzeti Tanács ülésének résztvevőit köszöntő levelében Schmitt Pál köztársasági elnök. "Minden szellemi-lelki kincset dédelgető közösségre szükség van, hogy Európának zavaros, értékvesztett világunkban arca legyen" - tette hozzá az államfő. Hangsúlyozta: a határok nélküli Európa a "divatos multikulturalitás talmi csillogása helyett" határtalan lehetőséget ad mindenkinek, aki elég erős, hogy nyitott, tenni akaró polgárok egységévé szervezze az egy helyen élőket.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a tanácskozáson a választójog és választhatóság kiterjesztése mellett érvelt. A Magyar Polgári Pártot a Székely Nemzeti Tanács leghűségesebb szövetségesének nevezte, s úgy fogalmazott: "nemcsak múltunk, jövőnk is van". Az ülésen a Székely Nemzeti Tanács három határozatát fogadták el. Az egyhangúlag elfogadott egyes számú határozat kimondja a folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között.
A kettes számú határozatban felkérték a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. Emellett fordítsanak kiemelt figyelmet a kapcsolattartásra a Székelyfölddel. Egyúttal felkérték a magyar és a román külügyminisztériumot, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a két ország közötti, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződésbe kerüljenek bele az Európa Tanács ajánlásainak az autonómiára, a regionalizációra vonatkozó rendelkezései, Székelyföld autonómiáját pedig nevesítsék. A második határozattervezet elfogadásakor a 270 küldöttből hárman tartózkodtak.
A hármas számú, egyhangúlag elfogadott határozatban a tanács fontosnak nevezte, hogy a 2011 első felében esedékes magyar EU-elnökség idején és azt követően az unió támogassa, hogy a Székelyföld "történelmi európai régióként" kapjon képviseletet a régiók bizottságában. Kitértek arra is, hogy az unió fordítson kiemelt figyelmet a veszélyeztetett kis népek védelmére, és dolgozza ki védelmük európai szintű szabályait. MTI

Egyre több az Erdélyben tanuló magyarországi diák
Egyre több magyarországi diák jelentkezik a romániai felsőoktatási intézményekbe - írta a Krónika című kolozsvári napilap pénteken honlapján. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen jelenleg 80–100 magyarországi diák tanul. Rajtuk kívül évente 200–250 diák tölt egy-egy félévet Kolozsváron Magyarországról. Magyari Tivadar rektorhelyettes szerint a BBTE az utóbbi években azért vált vonzóbbá a magyarországi diákok számára, mert a legtöbb szakon kizárólag magyar nyelven folyik az oktatás.
Korábban néhány tantárgyat magyar tagozaton is csak románul lehetett tanulni.
A rektorhelyettes közölte: a felvételi kritériumok teljesen azonosak a hazai és külhoni jelentkezők számára, azonban a mostani szabályok szerint a külföldi, így a magyarországi diákok is csak a tandíjköteles helyekre pályázhatnak, az államilag támogatott helyekre csak román állampolgárok juthatnak be. Magyari szerint Kolozsvárra nemcsak az anyaországból, hanem Spanyolországból is érkeznek szép számmal diákok, akiknek a szülei vendégmunkásként az Ibériai-félszigeten dolgoznak, és ezért ott végezték el a középiskolát.
Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsváron működő Természettudományi és Művészeti Karának dékánja szerint nem veszik el a helyet a magyarországi diákok az erdélyiek elől. A Sapientia mintegy kétezer fős diákságának alig egy-két százaléka érkezik az anyaországból.
A Sapientián tandíjmentes helyre is bejuthatnak a magyarországi felvételizők.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem felvételi vizsgáira az utóbbi időben sokkal több magyarországi diák jelentkezik, mint a 90-es években. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a színművészeti oktatás hírneve az idén nem csak magyarországiak számára bizonyult vonzónak. Az elsőévesek között van egy felvidéki, Dunaszerdahelyről érkezett diák.
Pontosan ugyanolyan feltételekkel jelentkezhetnek a külföldiek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre, mint a romániaiak – mondta el a Krónikának Mostis Gergő szóvivő. Évente öt-hat magyarországi jelentkezik felvételire a felsőoktatási intézményben, általában a képzőművészet, illetve az idegen nyelv szakokra.
(MTI) MTI

Az SZNT – MPP – EMNT közös közleménye
Felháborítónak, minden szempontból elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, ahogyan a Magyar Köztársaság elnökének, dr. Schmitt Pálnak marosvásárhelyi látogatását a Kultúrpalota „házigazdájaként” a Maros Megyei Tanács megszervezte.
A Kultúrpalotában a Köztársasági Elnök által a 30 esztendeje elhunyt Márton Áron püspök tiszteletére az erdélyi magyaroknak adott emlékkoncerten az erdélyi magyar közélet, szervezeteinek és a történelmi magyar egyházak képviselőinek – az Elnöki Hivatal kérésére ugyanannyi, egyenlő számú – 40 –helyet illett biztosítani az intézmény földszintjén, az arányos, korrekt elosztás elve szerint. Mindezt Elnök úr beszédének szellemében, aki rámutatott: nemcsak bajban, hanem gond esetén is össze kell fognunk, mindig felül kell kerekednünk a széthúzáson.
Ehhez képes megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a Kultúrpalota legfelső szintjén biztosítottak számunkra ülőhelyet, miközben a földszinten az RMDSZ-eseknek fenntartott helyek üresek voltak, mert nem jöttek el a meghívottak.
Sajnálatosnak tartjuk a Kultúrpalota ügykezelését gyakorló Maros Megyei Tanács elnökének, az RMDSZ-színeket képviselő Lokodi Edit Emőke elnökasszonynak teljes emberi és szakmai alkalmatlanságról tanúskodó magatartását. Úgy véljük, cselekedetével és intézkedésével homlokegyenest ellentmondott az Elnök úr összefogásra való buzdításának, az egymás iránti tiszteletnek és elfogadásnak.
Az elnökasszony emellett elégtelenre vizsgázott az erdélyi magyarság vezetői előtt vendéglátásból, házigazdaként a legelemibb protokolláris feltételeknek sem tett eleget, sőt, készakarva háttérbe kívánta szorítani a társadalmunk neki nem tetsző részének a véleményét képviselőket.
Ezt a magatartást elutasítjuk, felháborítónak és sértőnek tartjuk.
Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke
László György, az MPP Maros megyei elnöke
Fodor Imre, az SZNT Maros széki szervezetének elnöke
Erdély.ma

Táncházzal, tévéműsorral a besztercei magyarságtudatért
A másfél milliónyi erdélyi magyar közösségnek közel fele szórványban él, például Fehér, Szeben, Kolozs vagy Beszterce megyében. Ez utóbbiban mindössze 18 ezer a magyar. A megyeszékhelyen, Beszterce városában számuk alig haladja meg az ötezret.
A szórványközösségek összetartásának, a magyarságtudat erősítésének hatékony módja az, ha rendszeresen találkoznak, ha olyan szabadidős programokat szerveznek, amelyek vonzóak számukra (táncház, saját műsor a helyi televízióban) – vallja a besztercei magyar ház fiatal vezetője, Szakács Márton Bálint, aki pályázati tanácsadóként, kulturális programszervezőként és önkéntes újságíróként is tevékenykedik.

Országháza, a Nemzet Háza
A magyar Országház felsőházi termében ülésező és a magyar Szent Korona előtt Székelyföld autonómiájáért esküt tevő közel háromszáz SZNT-küldöttnek jelenléte a november 19-i fórumon a házigazda szerepét is vállaló Kövér László házelnök szerint szimbolikus jelentőségű, s ezzel a gesztusértékű fogadással az Országháza valóban a Nemzet Házává vált.
A fogalom bevezetése arra utal, hogy az Országház építésének és rendeltetésének kezdetén valóban az Ország, a történelmi Magyarország háza volt. Felépítésében és működési rendjének kialakításában részt vett az akkori ország lakosságának a képviselete. Trianon után a világ legszebb parlamenti épülete a csonka-ország házává vált, amely a két világháború között próbálkozott megjeleníteni a nemzetközi politikai porondon is az elszakított nemzetrészek érdekeit. A háború után viszont a kommunista diktatúrák kelet-európai megjelenésével ,,a más országok belügyeibe való be nem avatkozás” ürügyén az elszakított nemzetrészeket leírták, s ezt a politikai kurzust aztán ,,átmentette” a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány is. Ezek szerepét egyesek hiába fényezik még ma is, a tényeken nem lehet változtatni, 2004. december 5-én, a magyar szégyen napján gyakorlatilag kiiktattak bennünket, külhoni magyarokat a magyar nemzetből. Ezt a történelmi traumát is hivatott oldani a Székely Nemzeti Tanács magyar parlamenti jelenléte. Jelzi azt is, hogy a jelenlegi magyar parlament és kormány a székelység közképviseleti testületének autonómiaprogramját támogatja, s az anyaország szerepkörét újravállalva ennek nemzetközi képviseletét is érvényre juttatja. A remények szerint erre jó alkalom Magyarország nemsokára sorra kerülő uniós elnöksége. A Nemzet Házának elnöki tisztségét is betöltő Kövér László az SZNT törekvéseinek a magyar nemzetpolitikába való illesztését is hangsúlyozta. A jelenlévők Székelyföld területi autonómiájának létrejöttében a hosszú távú magyar megmaradás garanciáját látják, nem kérvén sem kevesebbet, sem többet, mint amennyi európai nemzettársainkat az autonómia kérdésében megilleti.
Ezt a gondolatot fontos nyomatékosítani, mert miközben jelképesen a nemzet budapesti házában az autonómiára esküszünk, itthon ezekben a napokban-hetekben felröppentett adminisztratív területi átszervezési tervek Székelyföld szétdarabolásának terveivé válhatnak, mint ahogyan erre immár kilencven esztendeje folyamatosan történnek kísérletek. Amíg tehát a szimbólumok világában autonómiát építünk, a román belpolitikában a takarékoskodás ürügyén az eddig kiharcolt, a még meglévő önrendelkezést megnyirbálni készülnek.
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómia mindenekfelett (Székely Nemzeti Tanács az Országházban)
A Székely Nemzeti Tanács Budapesten, az Országházban tartott gyűlésén 270 küldött újította meg 2003-ban tett fogadalmát, s kötelezte el magát az önrendelkezés megteremtése mellett. Felkérték a magyar kormányt, támogassa minden rendelkezésére álló eszközzel Székelyföld autonómiatörekvését, s fordítson kiemelt figyelmet a székelységgel való kapcsolattartásra. Kinyilvánították: a magyar EU-elnökség idején kapjon fokozott figyelmet az EU tagállamainak őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi közösségei védelme. Határozatot fogadtak el a Székely Nemzeti Tanács történelmi folytonosságáról az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án a székely városok és közösségeik akaratából létrehozott Székely Nemzeti Tanácsok között.
Alig múlt dél, amikor az első küldöttek megérkeztek a Parlamenthez, tiszteletükre még az előkelő vendégek számára fenntartott főbejárat is kitárult. A főlépcsőn közös fényképhez gyülekeznek. Számos ismerős arc tűnik fel, sokan képviselik Háromszéket. Tanárok, lelkészek, gazdálkodók, alkalmazottak, fiatalok, nyugdíjasok és közéleti személyek, mindazok, akik az elmúlt években szerepet vállaltak az autonómiaharcban. A háttérben a Haáz Sándor vezette szentegyházi Gyermekfilharmónia zenél, mellettük számos székely ruhás kisgyermek. Megérkezik az országgyűlés elnöke, Kövér László — tapssal fogadják. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs és a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő közt foglal helyet, villannak a vakuk. A közel háromszáz küldött és a tisztán csengő hangú gyermeksereg közösen énekli a magyar és a székely himnuszt. Daluk imának, fogadalomnak tűnik, többek szemében könny csillan. A Kupolateremben a Szent Korona előtt hitet tesznek az autonómiaharc szükségességéről: ,,...a Székelyföld autonómiája iránt kinyilvánított akaratot felvállalom, továbbítom és megalkuvás nélkül képviselem, Isten engem úgy segéljen!’’ A Gobelin-teremben Kövér László és Izsák Balázs nyilatkozik a sajtónak. A gyűlésteremben a magyar történelmi egyházak képviselői tartanak áhítatot. A csíksomlyói rendház főnöke, Arthur atya, Nagy László unitárius esperes és Ötvös József, az erdélyi református egyházkerület generális direktora az Istenbe vetett hit fontosságát mint megtartó erőt, s a székelység ezerszáz esztendős történelme folyamán megteremtett értékeit hangsúlyozza. Izsák Balázs az SZNT 2003-as létrehozása óta eltelt időszak sikereit emeli ki: a közéletben nyíltan lehet beszélni az erdélyi önrendelkezési igényről, belső népszavazáson 210 000 ember nyilváníthatta ki, hogy akarja Székelyföld területi autonómiáját. Hangsúlyozta, nincs igazuk azoknak, akik azt hirdetik, kifulladt az autonómia igénye. ,,Igenis nyilvánvaló, azt kívánja a székelység, hogy annak érdekében cselekedjünk” — jelentette ki Izsák —, majd azt hangoztatta, a román államnak nem szabadna félnie az autonómia megadásától, hiszen az nem a feszültség, hanem a megbékélés forrása lesz. Kövér László házelnök egyetértett Izsák Balázs kijelentésével, mely szerint ettől a naptól kezdve nem Országház, hanem Nemzetház megnevezéssel kell illetni a Parlamentet. A nemzeti összetartozásról szóló törvényt a békés nemzetegyesítés folyamata kezdetének nevezte. ,,Az erdélyi magyarság és székelység a maga számára sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint ami európai társainak, a számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségeknek jár. Ezt a célt a nemzetközi jog keretei között, a közvetlen demokrácia és a tisztes közképviselet eszközeivel élve, mindig békésen, politikai tárgyalások útján kívánják elérni. Ebben a törekvésükben mindig számíthatnak a Magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására” — jelentette ki. Cristoph Pan dél-tiroli professzor szerint Székelyföldet megilletné, hogy különleges gazdasági státusban részesüljön, s leghatékonyabban használja ki gazdasági potenciálját. Mint mondotta, Romániának nem szabadna félnie az autonómia megadásától, hiszen Dél-Tirol példája bizonyítja, hogy nem csorbul az állam érdeke, sőt, a megbékélést segíti elő. Szász Jenő az MPP-t az SZNT leghűségesebb partnerének nevezte, mely nem csak beszélni, hanem cselekedni is tud. A jövőbeli feladatok közt említette a szórványkollégiumok, a székelyföldi termelőket tömörítő és a termékeik értékesítésében szerepet vállaló szövetkezet, a közösségünk gazdasági erejét erősítő saját hitelintézet, székely szeretetszolgálat létrehozását, illetve a hazai sportélet megerősítését. Ezt követően az SZNT széki vezetői szólaltak fel.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar állami kitüntetéssel értékelték Berszán Lajos atya munkáját
Gyimesfelsőlokon az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum szombaton tartotta a Szent Erzsébet napi ünnepséget. Kiemelkedő nap volt az iskola életében, hiszen a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki az iskolaalapító Berszán Lajos atyát a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium megalapításáért, a magyar nyelvű oktatás, a magyarságtudat fejlesztéséért. A kitüntetést Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete adta át. Laudációt tartott Balog László történész.
Berszán Lajos atya a szónak szellemi és fizikai értelmében is igazi „iskolaépítő". A „Pap Bácsi", ahogyan Gyimesfelsőlokon hívják, akart és tudott élni a romániai diktatúra összeomlása után megnyílt lehetőségekkel. 1994-ben egy gyönyörű, archaikus tájon, a Gyimes völgyében létrehozta az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot. Hátrányos helyzetű vidék sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei jutottak így helyben tanulási lehetőséghez – egy átlagos, falusi épületben. Mire az első évfolyam elért az érettségi vizsgákig, már igazi, gimnáziumnak készült épületre volt szükség.
Berszán atya nem ismert lehetetlent: az inkább cseppenő, mint csurranó támogatásokból mindig annyit épített, amennyit éppen lehetett. A rendkívül fáradtságos, elhúzódó építkezés eredményeként ma ott áll a szép bentlakásos iskola, amelyben nem csak a gyimesi csángók és a székelyek, de egy ideje a moldvai csángók gyermekei is megkapják a továbblépés esélyét. Berszán Lajos atya nem csak iskolát, hanem szellemi és fizikai otthont teremt sok nehéz sorsú tehetséges fiatal számára.
A Szent Erzsébet napi ünnepség alkalomból Lisztes László egy több mint félszáz alkotásból álló színes fényképanyagot ajándékozott az iskolának. Noha, beutazta a fél világot és le is fényképezte, de a gyímesi táj és élet ragadta meg igazán. Az alábbi beszélgetésből az is kiderül mikét került kapcsolatba Berszán atyával és az egyetlen gyimesi magyar középiskolával.
Összmagyar regiszter jövő évtől a világ magyarságáról
Jövő év elején elkezdődhet az összmagyar regiszter kialakítása, a kezdeményezéssel a világ minden pontján élő magyarok identitását szeretnék megerősíteni – mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.
A regiszteren keresztül Magyarországról szóló, elsősorban magyar nyelvű üzeneteket, irodalmi műveket juttatnának el azokhoz, akik megadják email-címüket. Első lépésként a magyar szervezetekhez fordulnak majd, akiktől azt kérik, ismertessék meg tagjaikkal a magyar regiszter lehetőségét. A csatlakozók üzeneteit, javaslatait is szívesen fogadják majd, oda-vissza működne a regiszter. Olyan államokban van hasonlóra példa, amelynek tagjai közül sokan élnek szétszórtan a világban. Az emigráció magyarságát a magyar nyelvű üzeneteken kívül pedig az adott ország nyelvén is érdemes megkeresni, hiszen az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában a harmadik, negyedik, ötödik nemzedék nem beszéli olyan szinten a nyelvet, hogy az irodalmi műveket nehézség nélkül megértsék. Számukra angol nyelven is eljuttatnák az üzeneteket
Semjén Zsolt elmondta: nyitottak arra is, hogy ha valakiben csak pislákol a magyar identitás, vagy csak szimpatizál a magyar üggyel, akkor ők is megkaphassák az üzenetet. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: a regiszter gondolata abból a természetes igényből következett, hogy megerősítsék magyarságukban azokat a szétszórtságban élő magyarokat is, akiknek nincs lehetőségük az anyaországgal a közvetlen kapcsolattartásra. Kitért arra is, hogy ha a magyar nemzet valamely részét sérelem éri, mint a szlovák nyelvtörvénynél történt, akkor a regiszter segítségével a világ magyarságát tudják tájékoztatni, és segítséget tudnak kérni. Akinek nagyobb befolyása van írjon cikket a Washington Postba, akinek kisebb befolyása van, az pedig a helyi falu értesítőjébe – mondott egy példát. Így lehetőség nyílik arra, hogy a magyar ügy mellett mozgósítsák az egyetemes magyarságot – emelte ki Semjén Zsolt.
Az internetalapú regiszter működéséről kifejtette: az minimális költséggel megoldható lesz, s felhívta a figyelmet arra, hogy az állampolgárságról szóló honlapot is egyetlen fillér nélkül fejlesztették. Megjegyezte: az érdeklődés már most óriási a regiszter iránt, nagyon sok társadalmi felajánlás érkezett például művészektől, akik vállalták, hogy az üzenetek elkészítésében segítenek, illetve nyelvtanároktól, akik a fordításban ajánlották fel a segítségüket. Arról, hogy civil szervezetek kezdeményezték, minden év februárjának utolsó napja legyen a Szórványmagyarság Napja, azt mondta, hogy minden ilyen típusú javaslat szimpatikus, örül neki, mert a magyar élet pezsgését jelzi. Meg kell fontolni és elemezni kell, mi az, amit meg lehet valósítani. Rögzítette ugyanakkor, hogy az államnak nem az a feladata, hogy a magyar szervezeteket kontrollálja, hanem inkább generálja az ilyen eseményeket. Legyen minél több tanácskozás, minél szorosabb kapcsolat a határon túli magyarsággal – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Kossuth Rádió/MTI, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdővidéki Közművelődési Napok– Interjú Demeter László főszervezővel
Kedd óta zajlik a XVIII. Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozat tizenhét településen. Jelentőségéről a szervező Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökét, Demeter László muzeológust kérdeztük.
- Mondhatni, idén nagykorúvá vált az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozat. Kérem, vázolja ennek fejlődését!
- Kezdetben, a kilencvenes években csupán hétvégi rendezvény volt, s Barótra összpontosított, esetleg még egy-két települést bevontak, ám tíz esztendeje elkezdtük bővíteni a terepet és a kínálatot. Nem is tudom, van-e olyan erdővidéki település, ahol ne lett volna rendezvényünk... Azt tapasztaltam, hogy az emberek számon tartják, várják, szeretik a közművelődési napokat. Ennek sikere azon is múlik, hogy mindenhol partnerekre lelünk a szervezésben. A közreműködésnek közösségformáló szerepe is van, így tudomást szerzünk egymás tevékenységéről. Idén rekordnak számít, hogy tizenhét erdővidéki településen tartottunk valamilyen rendezvényt.
– Mitől igazán erdővidéki ez a rendezvény?
– Ha nem is ez a legnagyobb erdővidéki rendezvénysorozat, de mindenképpen az elsők között van. Pozitív a visszajelzés, mely a résztvevők számával is mérhető. Arra törekszünk, hogy minden korosztályhoz szóljunk, minden ízlésnek próbáljunk megfelelni kínálatunkkal: tudományos előadások, komolyzenei hangversenyek, de szórakoztató koncertek is, hagyományőrző rendezvények, gyerekprogramok, mint például a Kelekótya együttes koncertje, vagy szórakoztató jellegű a Hacacáré operettest. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi értékeket mutassuk be. Ami nem kifejezetten erdővidéki, az is kötődik valamiképpen, a térséghez. Például a most fellépő nagyváradi Sotto Voce együttes vezetője, Benczédi Hunor olaszteleki.
– Mi a különlegessége az idei napoknak?
– A folyamatosságra törekszünk, és figyelünk arra, hogy olyan településre is eljussunk, mint Zalánpatak, mely Málnás község része, de a történelmi Erdővidékhez tartozik. Ott ez a rendezvény jelenti az évi kulturális eseményt. Másik, ami szívünk csücske, Ürmös, hiszen szórványosodó, Brassó megyei település. Most elvittük oda az Erdővidék nagyjai című kiállítást és az olaszteleki Harmónia női kart. Meg is hálálják, hogy figyelünk rájuk, hiszen a falu hagyományőrző csoportja és kézművesei bemutatót tartanak Baróton. Premiernek számít, hogy vajdahunyadi diákok bemutatták az október 6-i műsorukat Erdőfülében és Baróton. Alakulóban Háromszék és Hunyad megye között a partnerkapcsolat, melyhez mi is hozzájárulunk. Az eseménynek kulturális vonatkozásán túl célja, hogy a gyerekek ismeretséget, barátságot kössenek, hiszen Hunyad megyében igen nagy az asszimilációra való hajlam, s reméljük, ezzel fékezni tudjuk.
– Mit emelne ki a rendezvénysorozatból?
– Hat évvel ezelőtt a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület létrehozta az Erdővidék Kultúrájáért Díjat. Olyan személyiségeknek, művészeti csoportoknak ítéli oda a héttagú kuratórium, akik vagy amelyek munkásságuk révén hozzájárultak Erdővidék kultúrájának fejlődéséhez, illetve hírnevének öregbítéséhez. Ez a napok fénypontja. Idén Kászoni Zoltán halbiológust, tavaly Egyed Ákos történészt tüntettük ki. Ezzel azt is próbáljuk igazolni, hagy vannak, akik próféták lehetnek saját hazájukban, mert munkásságuk által sokunk elismerését és megbecsülését is kiváltják. Ez azt is igazolja, nem halt meg minden híresség, élnek köztünk jeles emberek.
Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Országházban ülésezett az SZNT
A budapesti Országházban ülésezett tegnap a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely legfőbb célkitűzésének Székelyföld területi autonómiáját tekinti. Az Izsák Balázs által vezetett szervezet tegnapi ülése főleg szimbolikus fontosságú eseménynek tekinthető, ahogyan a rendezvény koreográfiája is mutatja.
A tegnap délután kezdődött ülés előtt Kövér László, az Országgyűlés elnöke kijelentette, hogy az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül, amely európai ügy is, európai támogatást érdemel, és bizalmat minden érintett féltől. Szerinte ezt a bizalmat megérdemli az a közösség, amely saját el nem vitatható jogaiért mindig korrektül, tisztességesen, békés eszközökkel és kitartóan küzdött. Hangsúlyozta: a pénteki találkozóval szimbolikusan is elmondható, hogy a magyar parlament nem csupán az ország, hanem a nemzet háza. Mint mondta, a találkozót azért éppen ezen a napon tartják, mert 1918-ban ekkor kezdeményezte Bethlen István későbbi miniszterelnök a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, s a tanács a bolsevista diktatúra bekövetkeztéig a felsőházi teremben ülésezett.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint a tanács és a székelyek életében nagy jelentőségű nap volt a tegnapi. Mint mondta, alkotmányos keretek között kívánnak autonómiát Székelyföldnek, és azt üzente Európának, hogy ha támogatnak ilyen törekvést, azzal a békét és a stabilitást támogatják. Hozzátette: ennek ellenére mostanig nem találtak meghallgatásra.
Bízik abban – mondta Izsák –, hogy a magyar nemzetpolitikába beilleszthető a székelyföldi autonómiatörekvés, és az elkövetkező években a párbeszéd, a kölcsönös bizalom alapján el lehet odáig jutni, hogy a bukaresti parlamentben is tarthatnak hasonló ülést. A tanácskozás előtt székely népviseletbe öltözött kórussal együtt énekelték el a küldöttek a parlament lépcsőjén előbb a magyar, majd a székely himnuszt. Ezt követően a küldöttek megújították a Szent Korona előtt tett 2003-as esküjüket.
Székelyföld autonómiájának megteremtésére szeretné felhívni a magyar közvélemény figyelmét az SZNT a tegnap megtartott ülésével. Több határozattervezetről döntött a mintegy 300 küldött a lapzártakor még zajló tanácskozáson. Az SZNT számít a magyar kormány támogatására, és bízik benne, hogy a 2011 első félévében esedékes magyar uniós elnökség is hozzájárulhat ahhoz, hogy a Székelyföld közelebb kerüljön az autonómiához. Szabadság (Kolozsvár)

Tudományok régiói Erdélyben
Húsz esztendővel ezelőtt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) újjáalakulásakor elhangzott a vád, hogy a szervezet az erdélyi magyar tudományosságot akarja kisajátítani. Az eltelt idő rácáfolt erre, az EME kitűnően együttműködik a Kolozsvári Akadémiai Bizottsággal és más tudományos szervezetekkel, újszerű kutatási programokat bonyolít le, mondta megnyitó beszédében Sipos Gábor EME-elnök a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum november 19-én tartott megnyitóján. A kilencedik alkalommal szervezett hagyományos rendezvényt az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezte, fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke.
A fórum címe – A régiók tudománya – a tudományok régiói – azonos a 2011-ben Kolozsváron megrendezésre kerülőhungarológiai konferencia témájával, derült ki Sipos Gábor megnyitó beszédéből.
Görömbei András akadémikus, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke a magyarság számára rendkívül fontos összetartozási tudat erősítéséről beszélt. Szerinte a kisebbségi tudományt nem lehet kikapcsolni a magyar tudományos életből, és ebben a határtalanításban érvényesülnek igazán az összeadott tudományos értékek. Görömbei hangsúlyozta a globalizációs kihívások folytán még nagyobb feladatok elé állított magyar nyelvű tudomány szerepét. Az anyanyelv pótolhatatlan kommunikációs eszköz, miközben nemzetközi értékeket is hordoz.
Szilágyi Mátyás magyar főkonzul az erdélyi magyar tudományosság sokoldalúságára,az új ágazatok felé irányuló egyre szervezettebb EME-tevékenységre hívta fel a figyelmet. „Kitartó munka e gyümölcsei érnek most be, amelyekkel globális világban kell helyt állni, Európa határain túlra kell velük lépni” – jelentette ki a külképviselet vezetője.
Ezután plenáris előadások következtek, este pedig az EME székházában, A zömök sárkány és A Rhédey-ház története címmel kiállításokat nyitottak meg. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben ma az EME-szakosztályokbeli előadásokkal zárul.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Kettős egyháztörténeti kötetbemutató
Sas Péter A kolozsmonostori bencés apátsági, majd Nagyboldogasszony-templom, illetve A kolozsmonostori Fájdalmas Szűzanya plébániatemplom és egyházközség története című köteteinek ünnepi bemutatójára kerül sor november 24-én, szerdán délután 5 órakor a kolozsvári Szent Mihály Nőszövetség Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám alatti emeleti dísztermében, a Kolozs-dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal, a Kolozsvár-monostori Plébánia és a Gloria Nyomda szervezésében.
A kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátság alapításának 950. esztendejében, valamint a Gloria fennállásának 20. évfordulóján szervezett könyvbemutatón köszöntőt mond Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános, bevezetőt mond Nr. Kádár István esperes-plébános. A Verbum kiadónál megjelent köteteket a szerző, Sas Péter budapesti művelődéstörténész mutatja be. Visszatekintés és jövőtervezés témával Nagy Péter igazgató beszél a 20 éves Gloria nyomdáról. Közreműködik a Szent Mihály Nőszövetség és a Caritas szervezet. Fellép a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség énekkara, vezényel Hermann Szabolcs. Szabadság (Kolozsvár)

Magyar ünnep
Závada Pál új darabja a Nemzeti színpadán
A második bécsi döntés, majd a revíziót követő hét év magyar történelmének fájdalmait dolgozza fel Závada Pál Magyar ünnep című új színműve; az Alföldi Róbert által rendezett előadás bemutatóját a Művészetek Palotája helyett a Nemzeti Színházban tartották pénteken.
A Magyar ünnep a Nemzeti Színház Tízparancsolat-pályázatára született, amelyen Závada Pál a harmadik parancsolatot – „Az Úr napját szenteld meg!” – választotta – idézte fel a színmű keletkezésének körülményeit a teátrum főigazgatója, az előadást rendező Alföldi Róbert.
Mint a Nemzeti Színház ajánlójában Závada Pál írja, régóta foglalkoztatta a pihenő- és ünnepnapok betartásának parancsa, hogy lehet-e, kell-e engedelmeskedni mindig a naptárnak, a szokásoknak, és ünnepelni, bármi történjék is.
A Magyar ünnep a második bécsi döntést követő erdélyi bevonulás idején kezdődik: „miközben nagyon boldogok vagyunk, hogy visszakapjuk Észak-Erdélyt, és újra hozzánk tartoznak az addig elnyomott magyarok, ezzel egy időben nagy kérdés, hogy itthon, az anyaországban mit csinálunk más kisebbségekkel. Tehát mi hogyan ünnepelünk” – szólt a dráma történetéről Alföldi Róbert.
Mint emlékeztetett: 1940 augusztusát sokak örömmámorban élték meg, másoknak azonban rémálmot jelentett. Ez a kettősség sajnos napjainkból is ismerős lehet – fűzte hozzá.
A rendező hangsúlyozta: Európában és a világban csak azok a nemzetek tudnak előre lépni, amelyek szembenéznek a múltjukkal, és kibeszélik a társadalmat gyötrő fájdalmakat, sérelmeket. „Mennyit akarunk még erre várni, hány évtizedet szeretnénk elpocsékolni arra, hogy úgy csinálunk, mintha nem lett volna történelem, mintha nem fájnának dolgok, mintha nem lennének bűneink és hibáink?” – tette fel a kérdést.
A Magyar ünnep egy sváb, zsidó és félzsidó magyarokból álló társaság sorsát követi nyomon hét esztendőn keresztül. „Nem is tudom, hogy volt-e a magyar történelemnek ennyire bonyolult hét éve, ami kezdődik a második bécsi döntéssel, folytatódik a harmadik zsidótörvénnyel, közben az eufóriával, majd a holokauszttal, a második világháborúval, a felszabadulással, és végződik az ismerjük hogyan sikerült új társadalmi és világrenddel” – beszélt a színpadon felidézett korszakról a rendező.
Mint hozzáfűzte: az 1940 és 1947 közötti magyar történelmet a darab szövegébe beépülő rengeteg eredeti dokumentum – újságcikkek, szónoklatok, törvényrészletek – is segítenek megeleveníteni.
A szereplők által elmondottakra az antik mintákat felidéző kar reflektál, amely azonban néha tevékenyen beavatkozik a történetbe is. „Sokat lehet rajta nevetni – bár a vége felé egyre kevesebbet –, hiszen itt azért a legviharosabb körülmények között is éltek az emberek, és voltak szerelmek, humor, gyerekek, problémák és hétköznapok” –emlékeztetett Alföldi Róbert.
A Nemzeti Színház főigazgatója hozzátette, egyelőre nem látható, hogy az előadás sorsát miben fogja befolyásolni a román nemzeti ünnep alkalmából tervezett november 30-i Bartók-Bălănescu-koncert körül kirobbant polémia, de azt vélhetően össze fogják kötni a bemutatóval. Mint hangsúlyozta, a darabot természetesen nem a román nemzeti ünnephez időzítették. Szabadság (Kolozsvár)

Egyed Ákos: Erdély 1848–1849
Csíkszereda, Pallas–Akadémia Kiadó, 2010
Az utóbbi időszakban megjelent egyik legfontosabb történeti tárgyú könyv. Szerzője közismert történetkutató, tartalma pedig múltunk egyik sorsdöntő időszakának átfogó elemzése.
Egyed Ákos akadémikus igazából tudományos kutató, a Kolozsvári Történettudományi Intézet főmunkatársa volt évtizedeken át. Onnan is ment nyugdíjba több mint egy évtizeddel ezelőtt. Munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, a Debreceni Egyetemnek pedig több alkalommal meghívott vendégtanára volt, ahol Erdéllyel és főként a Székelyfölddel kapcsolatos történeti ismeretekkel gyarapította az ottani egyetemi hallgatók tudását. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület 1990-es újraalakulása után ebben a legrangosabb hazai magyar tudományos intézetben tevékenykedik. Több ideig volt szakosztályelnök, majd két ciklusban az egyesület elnöke. Az egyesületért kifejtett tevékenysége, annak anyagi hátterének biztosítása érdekében végzett küzdelme példaértékű, elnöksége alatt érte el az EME újjáalakulása utáni tevékenységének legkiemelkedőbb eredményeit.
A munkásságát elismerő és méltató számos kitüntetése és díja mellett, születésének 80. évfordulója alkalmából összeállított Emlékkönyvvel e hó 25- én fogják őt barátai, szaktársai, méltatói megtisztelni.
Ő a Székelyföld szülötte, a miklósvárszéki Bodos nevű kis faluból származik. És – habár Kolozsváron él – sosem távolodott el szűkebb hazájától, a Székelyföldtől. Székelyföld történetére vonatkozó kutatásokat rendszeresen végzett, főként Háromszéket illetően. A szélesebb olvasóközönség számára írt székelység történetét 2007-ben közzétette.
Egyed Ákos fő kutatási területe a polgárosodás útjára tért, 1848 utáni Erdély története volt. Az e téren kifejtett tevékenységének legkiemelkedőbb eredménye a Falu, város, civilizáció c., két kiadást megért úttörő munkája. És e kérdést boncolgatja az Erdély metamorfózisa a 19. században c. könyve is. De ehhez a munkásságához kapcsolódik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének kutatása is, hiszen ezek az események számolták fel az akadályokat a magyarság előtt a polgári társadalmi rendre való áttérés útjából. Előbb Háromszék önvédelmi harcát írta meg, azután pedig – ugyancsak a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában – két kisebb kötetben, az 1848-as forradalom erdélyi történetét, amelynek első kiadása 1998 – 1999-ben látott napvilágot. Ezután újabb kötetek következtek: az utolsó erdélyi rendi országgyűlésről 2001-ben, az 1848-as erdélyi magyar vezéralakokról 2004-ben (ez utóbbi kettő a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál), majd Háromszék önvédelmi harcáról szóló írása harmadik, bővített kiadása 2008-ban.
A most megjelent vaskos kötet második, bővített kiadás. Az olvasóhoz írt bevezető sorokban megokolja eljárását. "A tartalmi bővítésénél az a cél vezetett, hogy erőteljesebben kitűnjön a forradalom igazi történelmi jelentősége, az, hogy 1848–1849 rendszerváltozást jelentett, s befejező szakaszát képezte a modern, polgári magyar nemzet kialakulásának."
A könyv második kiadásának a címe ugyanaz, mint az elsőé. Tartalmában azonban sokban különbözik attól. Nemcsak a szűkön vett magyar forradalom és szabadságharc erdélyi történetét öleli fel, hanem a korabeli társadalom összképét is elemzés tárgyává teszi. Ebbe a kötetbe belefoglalta az utóbbi évtizedben végzett kutatásai eredményét is, felhasználva a két kiadás között megjelent, sok tekintetben újat hozó történelmi munkák és forráskiadások nyújtotta adatokat és eredményeket. Nem elégedett meg az események összefoglalásával és bemutatásával, hanem feleletet keresett a különböző jelenségeket kiváltó okokra, kritikai vizsgálat tárgyává tette az 1848 őszén kirobbant polgárháborúhoz vezető utat, mélyreható kutatásokat végzett a szemben álló felek veszteségeinek a felmérése érdekében.
A 29 fejezetre tagolt mű első fejezetét a forradalom előestéjének szenteli. Bemutatja a polgári-nemzeti átalakulás útjára lépő erdélyi társadalom összetevőit nemcsak a rendi tagolódás, hanem nemzetiségi tekintetből is.
A 3. fejezetben a március-májusi eseményeket, vagyis a forradalom kezdeteit ismerteti általában és vidékenként, elemezve a forradalmi és nemzetiségi mozgalmak programjait is. Részletesen ismerteti a május 15–17-i román nemzeti gyűlés lefolyását, idézve a magyarellenes hangulatot kifejtő hangadók tevékenységéből is. Aláhúzza az egyes programok különbözőségét és korlátait, jelezve a román–magyar–szász szembenállás eldurvulását kiváltó tényezők felszínre kerülését.
A 4. fejezetet az utolsó erdélyi országgyűlésnek szenteli, amelyben nagyobb hangsúlyt kap az unióról, valamint a jobbágyfelszabadításról szóló törvények vitája és elfogadása. Ugyanakkor értékeli azok következményeit, utóhatását.
A 7. fejezetet az "1848. szeptemberi fordulat"-nak szenteli, amikor az erdélyi románság, bécsi sugallatra, a román határőrezredekkel az élen, nyíltan szembefordul nemcsak a magyar hatóságokkal, hanem a magyar lakossággal általában, és véres atrocitások kezdődnek.
A következő fejezetek az önvédelmi harc megszervezésével, az agyagfalvi gyűléssel, és Erdély majdnem teljes egésze elvesztésének kérdésével foglalkozik. Nemcsak általában, hanem tételesen is ismerteti a magyar polgári lakosság nagyméretű pusztulását (a zalatnai és preszákai vérengzések, a hegyaljai magyarság kiirtása). Nagyenyed és a környező falvak, valamint Abrudbánya és Verespatak magyar lakossága pusztulásának egy-egy kisebb fejezetet szentel.
Több fejezetben nyomon követhetjük a szabadságharc harci és politikai eseményeit Bem tábornok erdélyi bevonulásától a világosi, valamint erdélyi fegyverletételig, amelyek ismertetése – úgy hiszem –, túlnő egy ilyen ismertető keretein. Megemlítem azonban, hogy a segesvári csata vázolásánál Petőfi halálával elég részletesen foglalkozik.
Emellett megismerhetjük az erdélyi közigazgatás helyreállítása, illetve újjászervezése terén elért eredményeket, a vészbíróságok tevékenységét. A magyar történetírásban először elemzi a vészbíróságok működését, arra az eredményre jutva, hogy "azok elsősorban olyan személyeket vontak felelősségre, akik a polgárháború során emberölést és gyújtogatást, nagyarányú rablást követtek el". Új megközelítésben elemezte a román és szász népfelkelők lefegyverzésének és a vadászcsapatok működésének kérdését, nem feledkezve meg a visszaélésekről és azok következményeiről. A források alapján arra a következtetésre jutott, hogy a lefegyverzés során a román polgári lakosságot nem érte olyan veszteség, mint amilyent a szélsőséges román történetírás és propaganda terjeszt.
Az utolsó előtti fejezet a nemzetiségi kérdés alakulását követi nyomon, amelyben olvashatunk Balcescu és Kossuth megbékélési tervéről és a későn született nemzetiségi törvényről is.
A 29. fejezet A polgári lakosság vesz-teségei 1848–1849-ben címet viseli. Ez a kérdés a szerzőnek, és nemcsak neki, hanem nekünk is, olyan fájó pont, amely a mindennapi életben ma is érint. Ugyanis a román nacionalista megnyilvánulások mindmáig élvezettel szajkózott jelmondata: a magyarok által 1848-ban a meggyilkolt 40 ezer román esete. Ennek egyik jelenkori megnyilvánulása a kolozsvári Biasini Szálló falára helyezett tábla, amely a "40 ezer megölt románra" emlékezteti a lakosságot, pont ott, ahol a kolozsvári magyarság március 15-e megünneplésére évente összesereglik. De ehhez a kérdéshez kapcsolódik a marosvásárhelyi Kossuth utca elnevezése körüli konfliktus, amellyel kapcsolatban még írásban is elhangzott olyan alaptalan kijelentés, hogy "Petőfiék száz románt akasztottak fel Marosvásárhely főterén".
A polgári lakosság veszteségeit illető kérdés megnyugtató tisztázása érdekében a szerző alapos kutatást végzett. Számba vette és összevetette a kérdéssel kapcsolatosan készült eddigi statisztikákat, jelentéseket és levéltári forrásokat. Ezek alapján megállapította, hogy az erdélyi román polgári lakosság 1848–1849. évi vesztesége 4400–6000 főre tehető, ami messze elmarad a 40 ezertől. A magyar polgári lakosság emberi vesztesége ugyanakkor 7500–8500 főre tehető, amelynek döntő többsége, mintegy 3/4-e Alsó-Fehér megyei volt. Ezt a veszteséget az Alsó-Fehér megyei magyarságnak sosem sikerült pótolnia.
A katonai veszteségek pontosan nem mérhetők fel, de véleménye szerint, összevetve más értékelésekkel is, a polgári veszteségekhez hasonló lehetett. Vagyis az emberi veszteség összesen 30 ezerre tehető. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az eddigi adatok tovább pontosíthatók alapos levéltári kutatások végzése révén.
A kötet végén, a Befejezőben, a szerző – többek között – párhuzamot von a forradalom magyarországi és erdélyi célkitűzéseit és megvalósításait illetően. Kiemeli az erdélyi sajátosságokat, pl. a jobbágyfelszabadítás terén. Itt ugyanis a Székelyföldre vonatkozóan más szempontokat kellett alkalmazni, mint a vármegyékben. Erdélyi sajátosság, hogy a román és a szász vezetőréteg is megfogalmazta a magyartól különálló programját és követte azt. "A polgárháború során – írja – a vármegyékben, főleg a szórványban élő magyarság szenvedte a legnagyobb veszteséget, amelyet egyes vidékeken soha sem tudott kiheverni. De szenvedett a román polgári lakosság is, amelynek soraiból feleannyi pusztult el, mint a magyarok közül. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb vesztes maga Erdély volt, mert a szörnyű pusztítások emléke máig hatóan érvényesül, s egyik akadálya a történelmi megbékélésnek. Mi több: egyik eszköze a szélsőséges mozgalmaknak a romániai magyarellenes hangulatkeltésben."
Ez a könyv a modern magyar polgári nemzet megszületésének a folyamatát tárja az olvasó elé. Egy olyan nemzetének, amely hosszú időre meghatározójává vált történelmünknek, és amelynek eredményei, a forradalom vívmányaiként személyi szabadságot adtak nemcsak a magyar, de más nemzetiségű jobbágyoknak is, eltörölték a rendi-feudális történelmi rendszert, eltávolítva ezek által a haladás útjából a legfőbb közjogi s társadalmi szerkezeti akadályokat.
Ez a mű nem csak egy régebbi írás felfrissítése, hanem a tárgyalt kérdések számtalan új megvilágításba állításával újat hozó alkotás. Hálás köszönet érte a szerzőnek és az őt önzetlenül támogató kiadónak. Népújság (Marosvásárhely)

Tarr László
1927 Nagyszalonta – 2010 Marosvásárhely
Hosszas, méltósággal viselt betegség után, életének 84. évében a magyar színjátszás jelentős marosvásárhelyi képviselője a Nagy Égi Társulathoz szerződött. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után, 1955-ben került a marosvásárhelyi Székely Színházhoz. Számos kiváló alakítással hívta fel magára a nézők és a szakma figyelmét. Tehetségét szakmai tudása szolgálta, jó kolléga, segítő barát volt a színpadon és a civil életben is. Hosszú időn keresztül tanított a Köteles utcában. Színésznemzedékek egész sora mondhatta tanárának. Egész szakmai karrierjét Marosvásárhelyen fejtette ki, csak filmszerepek miatt távozott időnként, hol Budapestre, hol Bukarestbe. Fanyar humora, színpadi eleganciája, kiváló beszédkultúrája évek óta hiányzik a színpadainkról, és most jobban fáj, mikor tudjuk, hogy Ő már Halhatatlan. Köszönjük, Tarr ÚR, köszi, Laci Bácsi, nem mondom, hogy nem felejtünk, mert az utókor mindig hálátlan és felejtő.
Tarr Lászlót a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem saját halottjának tekinti.
Gáspárik Attila, Népújság (Marosvásárhely)

A BBTE jobbnak látná az egyetemi önellátást
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa azt kéri a kormánytól és a parlamenttől, vegyék ki az állami egyetemeket a költségvetési rendszerből, hogy úgy működhessenek, mint 2008 előtt, "saját bevételekből finanszírozott közintézményként".
A kolozsvári BBTE szenátusa pénteken fordult a kormányhoz és parlamenthez, megfogalmazásuk szerint az intézkedéssel elkerülhetőek lennének a kormánynak az egyetemi tanárok fizetését, a diákok juttatásait csökkentő, illetve az állások zárolására vonatkozó "tévedései".
"Be kell tartani az alkotmányt és a közpénzügyi törvényt, ki kell venni az állami egyetemeket a jelenlegi költségvetési rendszerből, és hagyni őket, hogy, akárcsak 2008 előtt, «saját bevételekből finanszírozott közintézményként» működjenek. A hibák eredője, hogy figyelmen kívül hagyják az alkotmány által is szavatolt egyetemi autonómiát és a 2002/500-as közpénzügyi törvény előírásait, mely értelmében az állami egyetemek «saját bevételekből finanszírozott közintézmények»", derül ki az idézett dokumentumból.
A BBTE képviselői felidézik, hogy 2009-2010-ben zárolták a tanügyi és nem tanügyi állásokat, csökkentették a finanszírozást és ez gyengítette a román egyetemek versenyképességét.
"A személyzet jövedelmének és a diákok támogatásának 26-60 százalékos csökkentése több évtizedes ösztönzőrendszert tett tönkre. Újabban a román kormány a diákok támogatását, a beruházásokat, a fizetéseket egyaránt szabályozni kívánja. Például drámaian csökkenti az egyetemisták járandóságát. A tanároknak 15 százalékos emelést ígérnek, de ez nem egyéb, mint a 13. fizetés, amit eltörölnek", áll a dokumentumban. Népújság (Marosvásárhely)

Jancsó Noémi (1988—2010)
Lapozó
A tudatosság és határozottság volt az az erő, az a titkos szervezőelv, ami verseit, prózáit működtette, lendületbe hozta. Egy éven keresztül ő vezette a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kört, úgy tűnt, hogy talán ő lesz egy újabb nemzedék vezéregyénisége, ha ugyan nem fordul inkább a klasszika-filológia irányába, vagy amerre tehetsége vezérli. Nem így lett. Az erdélyi magyar irodalom, amely amúgy sem szűkölködik megtört pályaívekben, be nem váltott ígéretekben, egy újabb, izgalmas, ám mégiscsak "befejezetlen életművel" lett "gazdagabb". (Karácsonyi Zsolt) * Hermányi Dienes József anekdotái keserű humorral ecsetelik az emberi műveletlenség 18. századbéli, erdélyi megnyilvánulásait. Hermányi egyetlen társadalmi kategóriát sem kímél, kiírja a papot, bármilyen felekezetű, kiírja a parasztot, a nemesembert, kiír mindenkit, aki alaptalanul tetszeleg az értelmiségi szerepében vagy akiben a műveletlenség gyanúja egyáltalán felmerült, márpedig majdnem mindenkiben felmerült a műveletlenség – alapos – gyanúja azokban az évtizedekben. Egyetlen társadalmi réteg létezik, a főuraké, amely ebből a szempontból kiírhatatlan. A nemességnek ez a rendkívül tehetős és lelkes része, az arisztokrácia divattá tette a könyvgyűjtést és az olvasás szenvedélyét, ezt bizonyítják a fennmaradt könyvtári címjegyzékek, katalógusok, magánlevelezések, valamint azok a mai könyvtárak, amelyek 18. századi könyvgyűjtők nevét viselik. Közülük Széchényi Ferenc és Teleki Sámuel a legismertebb. * Egy könyv népszerűsége ötszáz és kétezer közötti eladott példányszámot jelentett, ami a korabeli könyvnyomtatási és reklámozási lehetőségeket tekintetbe véve valóban említésre méltó siker. Legnagyobb példányszámban a kalendáriumok és az imádságos könyvek keltek el, valamint néhány moralizáló eredeti mű vagy fordítás. Az olvasó igényelte a tanító jellegű irodalmat, igényelte, mert a felvilágosult költők, írók, mindazok, akik hatással lehettek rá, azt hangoztatták, hogy az irodalmi mű, ha csupán szórakoztat, értelmetlen és szépnek sem mondható. * A korabeli irodalmi ízlés alakulásáért nem csupán a könyvet nyomtatók és a nyomtatott könyvek voltak felelősek, hanem ugyanolyan mértékben a folyóiratok, hírlapok vagy akár a faluról falura vándorló fűzfapoéták is. A 18. században jelentek meg az első hírlapok, folyóiratok, a nép- és nyelvművelés kettős céljával. Mivel pedig a császár határozottan ellenezte azt, hogy a parasztok újságot olvassanak vagy iskolába járassák a gyerekeiket, jakobinus felvilágosultak összefogására volt szükség ahhoz, hogy a parasztot mint potenciális olvasót de facto olvasóvá változtassák. (Jancsó Noémi. A De consolatione Philosophiae népszerűsége a 18. századi magyar olvasók körében.) * Helikon, 2010. 19. (561.) szám — október 10.)
B. D. Népújság (Marosvásárhely)

Bánffy Miklós-emlékkiállítás
Halálának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékkiállítással idézi fel a méltatlanul elfeledett művész- politikus, Bánffy Miklós munkásságát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI). A vándortárlatot először Budapesten láthatja a közönség november 11. és január 22. között.
A múzeum MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a Szebeni Zsuzsa által rendezett tárlat elsődleges célja Bánffy Miklós színházhoz kötődő munkásságának bemutatása, néhány új kutatási eredmény ismertetése, összességében pedig az életmű komplexitásának érzékeltetése a szakma és a nagyközönség számára.
A kiállítás az OSZMI Krisztina körúti épületének több termére tagolódik, külön teret szentelve a könyvillusztrátor Bánffynak, de láthatóak lesznek az 1921-es a genovai konferencián – ahol külügyminiszterként képviselte Magyarországot – készített karikatúrareprodukciói is. A bemutatott anyagban helyett kapott a Stróbl Alajos által készített Bánffy- bronzszobor és Glattner Gyula Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött festménye is.
A tárlathoz számos könyv- és folyóirat- bemutató, valamint tudományos kerekasztal- beszélgetés és múzeumpedagógiai program kapcsolódik, majd a vándorkiállítás más településeken is látható lesz.
Bánffy Miklós erdélyi grófi családban született 1873. december 30-án Kolozsváron; ősei vezető szerepet játszottak Erdély történetében. Diákkorában Székely Bertalantól tanult festészetet, majd jogi doktorátust szerzett. Részt vett az erdélyi szövetkezeti mozgalom szervezésében, 1899-ben a fiumei tengerészeti hatóság fogalmazója volt, ezt követően a földművelési minisztérium szaktudósítói hálózatának berlini csoportjában dolgozott. 1901 és 1906 között szabadelvű képviselő volt, 1906-tól Kolozsvár és Kolozs megye főispánja, 1910-től pártonkívüli programmal Kolozsvár országgyűlési képviselője.
Az 1910-es években a budapesti Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, támogatta Bartók Béla színpadi műveinek bemutatását. 1912-13- ban az Erdélyi Lapok főszerkesztője. 1918-ban felesküdött a Nemzeti Tanácsra, a Tanácsköztársaság idején visszavonult, majd Bécsbe utazott. 1921-22-ben Magyarország külügyminisztere volt. Visszatért Erdélybe, ahol a magyar szellemi élet egyik vezetője lett. Észak- Erdély visszacsatolása után felsőházi tag volt, és az Erdélyi Helikon című lap főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1950. június 6-án hunyt el Budapesten.
Bánffy Miklóst egyaránt érdekelte a festészet – illusztrálta például Tamási Áron műveit –, a zene, a színpadi rendezés és szépirodalom. Legnagyobb vállalkozása Erdélyi történet című nagyszabású regénytrilógiája (Megszámláltattál..., 1935; És híjjával találtattál, 1937; Darabokra szaggattatol, 1940), de Kisbán Miklós néven drámákat is írt. 2001 decemberében bejegyezték a Magyar Örökség Aranykönyvébe, 2007-ben Magyar Művészetért posztumusz díjjal tüntették ki, 2010 szeptemberében pedig a Magyar Állami Operaház választotta posztumusz örökös tagjává. Népújság (Marosvásárhely)

A hónap könyve a Teleki Tékában
Temesvári Pelbárt: Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis
(A Boldogságos Szűz Mária csillagkoronája)
Szerzőnk 1430-40 körül született Temesváron. Teológiai tanulmányait a krakkói egyetemen végzi, majd belép a ferences rendbe. 1483-tól haláláig a budai ferences kolostorban él, itt írja meg nagy sikerű latin nyelvű prédikációit. Munkáinak alapgondolata az aszketizmus és a Mária-kultusz; felemeli hangját a humanizmus ellen, sőt magát Mátyás királyt sem kíméli, elítélve az uralkodó életmódját. A ferences szerzetes 18 év alatt szinte 500 prédikációt ír, így próbálva segíteni a kevésbé művelt lelkészek munkáját. Tanítványával, Laskai Osváttal az egyedüli magyar szerzők, akiknek munkája ősnyomtatvány formájában is kiadásra került.
A Teleki Téka könyvállományában hét (1497-1586 között kiadott) műve található meg. Szövegeit egyszerű nyelven fogalmazza meg, célközönsége a környék lakossága. Munkái közül említést érdemel a Pomerius (Gyümölcsöskert) sorozat, valamint az Aureum sacrae theologie Rosarium enciklopédia. Ezek mellett legismertebb írása a Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis (A Boldogságos Szűz Mária csillagkoronája) című, latin nyelven írott Mária- prédikációk gyűjteménye.
A Stellarium megírásának oka egy Máriának tett fogadalom volt, a pestisből való gyógyulás reményében. A kötetet Jacobus Wolff de Pforzheim adta ki Baselben, feltételezhetően 1497-1500 között. 12 részből áll, Mária különböző ünnepeire írt beszédekkel, amelyek két fő téma köré csoportosulnak: Mária mennybevétele, valamint az általa játszott közvetítői szerep az Isten és az emberiség között. A könyv az 1500-as évek egyik sikerkönyve lett, néhány évtized alatt 22 kiadás kerül nyomtatásra.
A ferences szerzetes művei Európa-szerte népszerűek az újkorban. Az egyik legsikeresebb magyar szerző külföldön (művei 90 kiadást értek el), ugyanakkor a magyar kódexirodalomra is jelentős hatással van. Munkásságának köszönhetően Temesvári Pelbártot a középkori katolikus egyház egyik legnagyobb prédikátoraként tartják számon.
Weisz Szidónia, Népújság (Marosvásárhely)

Kálvincsillag – a magyar reformátusság lapja
Október végére, a Reformáció ünnepére jelent meg az egységes Magyar Református Egyház magazinja. A Kálvincsillagban az egységes református egyház valamennyi egyházrésze bemutatkozik.
Emellett tematikus cikkekben az oktatással, az ifjúsággal, a reformátorok örökségével, az egyházzenével, a misszióval is foglalkozik a tervek szerint évente egyszer megjelenő lap.
Az igényes kivitelű, 136 oldalon, 35 ezer példányban megjelent magazin szerkesztői gárdája a kilenc Kárpát-medencei egyházrész delegáltjaiból jött össze, akik főszerkesztőnek Fekete Károly, debreceni teológiai tanárt, a Református Tiszántúl című egyházkerületi lap felelős szerkesztőjét választották meg.
A Kálvincsillag ingyenes kiadvány, mostanra valamennyi részegyházba eljutott. Az egyházkerületek terjesztésében jut el a gyülekezetekhez. A magazin az interneten is olvasható, a http://kalvincsillag.majus22.org/oldalon.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Máért – Semjén: egységesen a nemzetrészek mögött áll a magyarság
Budapest, 2014. november 20., csütörtök (MTI) – A magyarság egy és oszthatatlan, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tagjai tanúságot tettek arról, ha bármelyik nemzetrészt sérelem éri, az egyetemes magyarság mögötte áll – mondta Semjén Zsolt a Máért XIII. plenáris ülése után csütörtök este a Parlamentben. A tanácskozás résztvevői egyhangúlag fogadták el a zárónyilatkozatot.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes újságírók előtt kiemelte: rendkívüli békességben, a kompromisszumkészség és a konstruktivitás jegyében zajlott a plenáris ülésen az egyes kérdések megvitatása.
A zárónyilatkozatból kiemelte: a résztvevők rögzítették, hogy az áprilisi választás után megalakult parlament össznemzeti Országgyűlés, amely az egész magyar nemzetet képviseli és döntéseivel az egész magyarság jövőjét szolgálja.
A jövőben is arra törekednek, hogy az alaptörvény által deklarált összetartozás és felelősségviselés szellemében folytassák a megkezdett munkát. Rögzítették: a következő év a szakképzés éve lesz a Kárpát-medencében.
A miniszterelnök-helyettes jelezte: a kormány félmilliárd forinttal járul hozzá a szakképzés támogatásához, hogy még több fiatal tanulhasson szakmát. Egyre hangsúlyosabbak és fontosabbak a gazdasági szempontok, a gazdaság fejlesztése, a magyarság megtartása pedig anyagi kérdés is a szellemi és spirituális szempontok mellett – tette hozzá.
Semjén Zsolt elmondta: Kárpátalja esetében – mivel az ott élők létéről és életéről van szó – a magyar pártok külön tanácskozásokat tartanak, azzal, hogy minden anyagi, politikai és emberi támogatást megadnak az ott élő magyarságnak. A zárónyilatkozatban szerepel az is: elfogadhatatlannak tartják, hogy a parlamenti választókerületek kialakításánál a választási törvény előírásai ellenére nem vették figyelembe a kárpátaljai magyarság történelmileg kialakult elhelyezkedését. Reményüket fejezik ki, hogy megtörténnek a szükséges gyakorlati lépések a nyelvtörvény végrehajtására érdekében, és a tervezett adminisztratív reform folyamán figyelembe veszik a lakosság nemzetiségi összetételét is.
Az MTI-hez eljuttatott ötoldalas dokumentumban az áll: támogatják az erdélyi magyarság azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, a magyar és a székely zászlót szabadon, minden kötöttség nélkül használhassa. Tiltakoznak a román hatóságok ezzel ellentétes, jogkorlátozó tettei ellen, akárcsak azon fellépéseivel szemben, amelyek a megengedő jogszabályi környezet ellenére akadályozzák a magyar nyelv használatát a közigazgatásban. Támogatásukról biztosítják a magyarság azon törekvéseit, hogy településeit, köztereit és intézményeit magyar nevükön illesse. Támogatják az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit, szorgalmazzák az ezzel kapcsolatos konstruktív párbeszéd megvalósulását, a román fél cselekvő részvételével.
A résztvevők aggodalommal veszik tudomásul, hogy továbbra sem alakult meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozata. Tiltakozásukat fejezik ki az egyetem román vezetésének intoleráns és agresszív magatartásával szemben, ugyanakkor támogatásukról biztosítják az önálló magyar tagozat létrehozása mellett kiálló oktatókat és hallgatókat.
Tiltakozásuknak adnak hangot minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely a jogerősen visszaszolgáltatott erdélyi egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekszik, ugyanakkor kifejezik reményüket, hogy a romániai restitúciós folyamat mielőbb lezárul, birtokba helyezve és kárpótolva a korábbi tulajdonosokat.
A Máért tagjai reményüket fejezik ki, hogy a szlovák parlament úgy módosítja az állampolgársági szabályozást, hogy az ne fossza meg állampolgárait identitásuk kifejezésének attól a lehetőségétől, hogy felvegyék a nemzetiségük szerinti állampolgárságot is. Elutasítják a szlovák közoktatási reform azon elemeit, amelyek a magyar iskolák tömeges bezárásával fenyegetnek.
Támogatásukról biztosítják Szerbiát uniós törekvéseiben, és remélik, hogy a tárgyalási folyamatokon megoldást találnak a vajdasági magyarság számára fontos nyitott kérdésekre. Történelmi eseménynek és a magyar-szerb megbékélési folyamat újabb, jelentős eredményének tekintik, hogy – hetven év után – október 30-án megszületett az a kormányrendelet, amely hatályon kívül helyezi Csúrog, Zsablya és Mozsor lakosságának kollektív bűnösségét. Bíznak abban, hogy az elfogadott kormányrendelet a rehabilitációs eljárások felgyorsulását eredményezi.
A felek fontos eredménynek tartják, hogy az európai parlamenti választások eredményeként külhoni magyarok Brüsszelben képviselik a nemzetrészeket, a nem uniós országok magyar közösségeit, így a vajdasági és a kárpátaljai képviselők is közvetlenül szólalhatnak fel a magyarság ügyéért.
Továbbra is elsőszámú célnak tekintik az egyszerűsített honosítás folyamatának népszerűsítését, támogatását. Az a tény, hogy a magyar állampolgárság felvétele iránti igény folyamatosan magas, a nemzet összetartozását és a világ magyarságának erejébe vetett hitet erősíti – olvasható. A résztvevők kérik olyan lépések megtételét, amelyek egyszerűbbé teszik a választójog gyakorlását a magyarországi lakcímmel rendelkező, de életvitelszerűen külföldön élő szavazópolgárok számára is.
Támogatják a horvátországi magyar közösség azon törekvését, hogy a felgyorsult asszimilációt lelassítsák, illetve visszafordítsák. Muravidéknél továbbra is szorgalmazzák az általános nemzetiségi törvény mihamarabbi elfogadását. A diaszpórával kapcsolatban üdvözlik azokat a programokat, amelyekben az előző nap a Magyar Diaszpóra Tanács tagjai megállapodtak, így a Kőrösi Csoma Sándor Program, a Julianus és a Mikes program folytatását, valamint a másod- és harmadgenerációs magyar fiatalok identitásának megőrzésére indított programokat.
– MTI – Erdon.ro

Az út Trianonig, Trianontól a népszavazásig
A 15. Országos Honismereti Akadémián elhangzott mondat, miszerint minden mindennel összefügg, közhelyes ugyan, ettől eltekintve mégis igaz.
Közeleg december 5-e, szomorú évfordulója annak a napnak, amelyen 2004-ben sikertelen népszavazáson bukott el az együvé tartozás jelképe, a kettős állampolgárság megadása a határokon kívül taszított magyarságnak. Az okok kutatása nem hiábavaló: a Budapestről Gyimesbe települt néprajzos, Halász Péter úgy véli, a dolgok eredője messzire, egészen a trianoni diktátumig nyúlik vissza.
Halász Péter: Az út Trianonig című előadásában: nem kell mindig beszélni róla, de gondolni kell rá, nem szabad elfeledkezni róla. Ha elfeledkezünk róla, bekövetezik 2004. december 5-én a magyarság ellenségei elérték, hogyan szavazzanak.
A trianoni tragédia, ha Délvidéken nem vernék meg azokat, akik magyarul beszélnek – ezért nem szabad elfeledkezni Trianonról.
Csak öt évig visszakerültek Magyarországra, azt a töltést generációkról gebe adják tovább. A románok, szlovákok gondoskodnak arról, hogy ne feledkezzenek meg arról, magyarok.
Az anyanyelvet Magyarországon is védeni kellene.
Nemcsak az anyanyelv, a néptánc is fontos.
A kommunista hatalom kiverte az emberekből az együvétartozás érzését.
Halász Péter szerint lelki sérüléssel nő föl az a nemzedék amelyik nem tud Trianonról. Erdély.ma

Szenátus, oktatási bizottság: a történelmet és a földrajzot csakis románul!
A nemzeti kisebbségek románul fogják tanulni az ország történelmét és földrajzát, az elemi oktatásban a leckék végéhez egy anyanyelvű kivonatot csatolnak – így módosította a Szenátus oktatási bizottsága a tanügyi törvényt. A jelentést ma nyújtottak be az Állandó Bizottsához. A több mint 100 oldalas dokumentumot hétvégi ülésén fogadta el a testület, amelyen azonban csak az ellenzékiek voltak jelen, a demokrata-liberálisok és az RMDSZ tagjai távol maradtak. A bizottság elnöke, Mihai Hardau kijelentette: az ellenzék nem dolgozhatott a kormány képviselőinek távollétében, így az ülések szabályellenesek voltak. Ennek ellenére az oktatási bizottság ma benyújtotta a jelentést.
Az Alkotmánybíróság szerdán nyilatkozik a kormány és a Parlament között az oktatási törvény felelősségvállalása kapcsán felmerült jogi konfliktusról.
Marosvásárhelyi Rádió, Erdély.ma

Egyre szebben beszélnek magyarul a moldvai csángó gyermekek
A moldvai csángó gyermekek egyre szebben és egyre bátrabban beszélnek magyarul, vállalják magyarságukat, ezt jól bizonyította az is, hogy minden korábbinál nagyobb sikere volt a Rekecsin községben lévő Csíkfaluban a hétvégén megszervezett hetedik Szeret menti Népdalvetélkedőnek – mondta az Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke.
Ez a népdalvetélkedő hagyománnyá vált, évről évre egyre többen vesznek részt az eseményen, a rendelkezésre bocsátott termekbe már alig férnek be az emberek. Ezúttal huszonnégy faluból érkeztek versenyzők, két-két gyerek minden településről – közölte az elnök.
Az MCSMSZ mellett az ajándékok nagy részét magántámogatók biztosították – mondta Solomon Adrián, példaként említve a Máltai Szeretetszolgálatot, Kurkó Jánost, a csíkszeredai Fenyő Szálló tulajdonosát, a Rotary Club Szegedet. A magyarországi keresztszülők is sok ajándékot küldtek (azok a magyarországi személyek, akik az öt évvel ezelőtt útjára indított „Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!" program keretében vállalták csángó gyermekek felkarolását).
Arra a kérdésre, hogy egy ilyen népdalvetélkedő mennyire segíti a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásának rendkívül hányattatott ügyét, Solomon Adrián azt felelte: ez a rendezvény éppen a szövetség oktatási programjának köszönhető, ennek keretében a tanárok arra buzdítják a gyerekeket, hogy szüleiktől, nagyszüleiktől „tanulják vissza" a csángó magyarok által énekelt régi dalokat.
E témával kapcsolatban Hegyeli Attila, a szövetség anyanyelvi oktatási programjának felelőse az MCSMSZ honlapján emlékeztet: 2000-ben egyesek vakmerőségnek vagy éppen szélmalomharcnak tartották azt az ötletet, hogy a moldvai csángó falvakban kezdjenek először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. A szövetség az elmúlt tíz évben nagyszerű eredményeket ért el, még akkor is, ha – mint az említett honlapon olvasható – a mai napig küzd „a hatóságok és a katolikus egyház helyi képviselőinek gáncsoskodásával".
Solomon Adrián ugyanakkor most örömmel számolt be arról, hogy a vetélkedőn jelen volt Csíkfalu polgármestere, aki üdvözölte a kezdeményezést. Az eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Balogh György, a csíkszeredai magyar főkonzulátus ügyvezető konzulja is. A nagykövet elmondta: úgy érzékeli, hogy a korábbi évekhez képest a csángók sokkal bátrabban vállalják a magyarsághoz való kötődést, sok száz, sőt, most már sok ezer gyerek tanul magyarul az iskola falai között vagy az iskolai foglalkozásokon túl. „Személyesen is tapasztalom, hogy egyre jobban beszélnek, egyre kisebb az a félelem, ódzkodás, ami a korábbiakban érzékelhető volt. A román hatóságok részéről is érezhető javulás, ma már türelmesebb, megértőbb a hozzáállás" – mondta Füzes Oszkár. Hozzáfűzte: Csángóföldről megérkeztek az első jelentkezések is az állampolgárság egyszerűsített felvétele iránt. Erdély.ma