Gazda Árpád 43 éves, kétgyermekes családapa, Kolozsváron él, szabadúszó újságíró és vállalkozó. 1989 decemberében a Tőkés László lelkipásztort védő református gyülekezet „kemény magjához” tartozott, december 17-én hajnalban a parókia épületében tartóztatták le a Securitate emberei. Jelenleg a Krónika, a Heti Válasz és az Inforádió munkatársa. Gazda Árpádot hajnalban elvitték, megverték és többórás betonpadlón való hasalás után kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel. Egy szobában tizenkét dupla emeletes vaságyra 72 embert zsúfoltak be, ketten aludtak egy ágyon. 20-án este a tömeg nyomására szabadon engedték őket. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, majd az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kijózanították. A temesváriak tudták, hogy Stanculescu és Chitac tábornokokat azért vezényelték oda, hogy a tüntetéseket elfojtsák, mégis miniszterek lettek az első kormányban. Gazda Árpád újságíróként egyike volt azoknak, akik a temesvári forradalom körüli sűrű ködöt próbálták eloszlatni. A teljes igazság a mai napig nem derült ki, az igazságszolgáltatás még mindig nem mondott ítéletet a forradalom dossziéi ügyében. A magyarság sorsa nem rendeződik megnyugtatóan emellett nincs meg az a nemzeti kohézió, összefogás, ami a diktatúra idején természetes volt. Valentin Voicila, az aradi forradalom vezéralakja tehetséges színész volt, 1989. december 21–22-én az aradi Városháza előtt a tömeg előtt beszélt. Később is vehemensen követelte a magukat súlyosan kompromittált személyek eltávolítását a sajtóból. Aradra érkezett Ilie Matei, a párt akkori Központi Bizottságának titkára, aki lövetni akart, s azt kérte a katonaságtól, hogy forgassa meg a tüntetőkben a szuronyt. – Voicila szerint 1989 decemberében három szakasz különböztethető meg. Az első a spontán népi felkelés Temesváron, amikor a diktatúrát, hazugságokat, hideget és nélkülözést elszenvedni már képtelen tömeg az utcára vonult. A szikra Tőkés László volt, aki mögé felsorakozott a nép. December 20-tól már megújító forradalomról lehet beszélni, a forradalom ugyanis programot feltételez – volt ilyen Temesváron, és 21-től Aradon is. Központi szinten kétségtelenül volt egy titkosszolgálati megegyezés, a hadsereg felső szintjén is – Nicolae Militaru tábornokból nem lehetett volna Moszkva nélkül az, ami lett. A diverzió szerinte a hatalom december 22-én történt átvételéhez fűződik. Voicila húsz év után kiábrándult ember. Egyrészt a szociális helyzet miatt. A másik ok: azok a katonatisztek, akik tűzparancsot adtak ki, tábornokok lettek, akik megtagadták a teljesítését, nyugdíjasok. A harmadik: a politikai rendszer maffiózó, pénzügyi érdekek mozgatják, nem a gondolati vita. Voicila sokszor beszélt a román–magyar megértés, összefogás szükségességéről. Annak idején ő utalta ki az RMDSZ-nek a székhelyet, vehemens támadások érték ezért. Tóth Sándor pedig, az életét az aradi forradalomban áldozott magyar állampolgár, különösen a szívéhez nőtt. Olyan román vagyok, vallja, aki értékeli a magyarokat, azért is, amit Erdélyben tettek, építettek. A forradalmárok számára segélyeket hozó Tóth Sándort halála előtt, december 22-én személyesen is megismerte. December 22-én Voicila figyelmeztette, hogy nagyon veszélyes a helyzet, de ő nagyon bátor ember volt. Voicila amíg él, jelen lesz a román–magyar kapcsolatokban, mert kötelességének érzem leróni a háláját azért, amit Tóth Sándor tett. /Pataki Zoltán, Jámbor Gyula: Húsz év múltán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

1989. december 21-én a Ceausescu támogatására összehívott bukaresti nagygyűlés diktatúraellenes tüntetésbe csapott át. A tüntetők közül sokat agyonlőttek, sokakat letartóztattak, a tömeget tankokkal próbálták szétkergetni. Kolozsvárott is arra utasították a vállalati vezetőket, hogy Nicolae Ceausescu politikájával szolidarizáló, a temesvári „huligánokat” elítélő gyűléseket hívjanak össze. A Nehézgépgyár munkásai a temesvári eseményeken felháborodva-felbátorodva megindultak a központ felé. Ezzel egyidőben a Főtéren, tüntetők kis csoportja verődött össze. Délután 3 órakor Carp Dando kapitány (később tábornokká léptették elő) vezetésével több osztag is érkezett a városba. Induláskor a következő parancsot kapták: lőjjétek le őket, mert nem emberek! A Főtéren Calin Nemes, és a hozzá csatlakozók csupasz mellel szegültek szembe a fegyverüket a tüntetőknek szegező katonákkal. (A tüdőlövést szenvedett Nemes 1993-ban végül öngyilkos lett.) Kolozsvár főterén a tüntetők közül 12 személyt gyilkoltak meg, további 26-ot megsebesítettek. A Széchenyi téren tankok és páncélosok sorakoztak fel, az állomás felől induló, több mint ezer fős tömeg „Temesvár! Ma Temesváron, holnap az egész országban! Erőszak nélkül! Le a diktátorral!” felkiáltással özönlötte el az utat. A Metropol vendéglőnél Dicu Ilie kapitány és Caba Florin alezredesek várták a munkásokat – mindkettőt később előléptették. Az összecsapásban három tüntető életét vesztette. A Monostorról induló tüntetőket a sörgyárnál Lates Vasile ezredes (ma tábornok), és Marangoci Dumitru alezredes (később tábornok) várták: 9 személyt meggyilkoltak és 13-at súlyosan megsebesítettek A Marasti negyedben az egyik tüntető munkást lőtték főbe. (Forrás: Tit-Liviu Domsa, Victor Eugen Mihai Lungu: Öljétek meg őket, mert nem emberek!, Kolozsvár, 1998) /Húsz éve történt... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Több mint kétezer árvának és rászoruló gyereknek osztottak ajándékot a hétvégén a parajdi sóbányában. A Böjthe Csaba ferences testvér által szervezett Cipősdoboznyi szeretet elnevezésű akció idén is számos anyaországi és erdélyi adakozót mozgatott meg. A Szent Ferenc Alapítvány Erdélyszerte több mint ötven gyermekotthont működtet. Nem mindenünnen jöttek el a gyerekek, de az ajándék az otthon maradottakhoz is eljut – közölte Csaba testvér, az alapítvány vezetője. A hiedelem ellenére a gazdasági válság nem nyomta rá a bélyegét az idei adakozó kedvre. Soltész Miklós, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője személyesen hozta el a Budapesten és környékén összegyűjtött csomagokat. Egy nappal korábban a csángóföldi magyarfalusi gyermekeknek is juttatott belőlük. „Annyi gond és baj van Magyarországon is, de úgy csináljuk, hogy Csaba testvér árváira is oda tudjunk figyelni” – fejtette. Csaba atya szerint örvendetes, hogy egyre több székelyföldi vállalkozó is szívügyének kezdi érezni azt, amit a ferences pap tesz. Egyikük egy kisbusszal és egy kazánnal ajándékozta meg az árvákat. Egy székelyudvarhelyi cég építőanyaggal segíti a célt. „Olyan is akadt, aki a felújított farkaslaki házát ajánlotta fel az alapítványnak. Eleinte azt hittem, hogy az illető viccel, mert csak nem fog egy házzal megajándékozni!” – mesélte Böjthe Csaba, aki a karácsonyi rendezvény keretében köszönő oklevelet szeretett volna átnyújtani Albert Gézának és a többi olyan székelyföldi támogatónak, akik idén is az árvák és rászorulók mellett álltak. A mecénások közül egyik sem jött ki a színpadra, mert, amint az egyik vállalkozó elmondta, ő nem az oklevélért, hanem a célért adakozott. /Szucher Ervin: Több mint kétezer gyerek kapott meglepetéscsomagot a parajdi sóbányában. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Shakespeare-művet vitt színre Kövesdy István, a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulatának rendező-igazgatója a gyergyószentmiklósi Figura társulatával. December 20-án William Shakespeare Minden jó, ha a vége jó című darabját láthatta a közönség. A produkció zenéjét Zeno Apostolache szerezte, jelmeztervezője Szabó Annamária, díszlettervezője a rendező Kövesdi István. /Jánossy Alíz: Újabb Shakespeare-művet mutat be a Figura. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

December 18-án a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának harmadéves színművészeti szakos hallgatói, Palocsay Kata diákjai a magyar gyermekversek legjavát használták fel a Kukucs! című báb- és ablakjáték előadásában. /S. B. Á. : Kukucs az egyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A Pro Bartók Társaság és elnöke, dr. Tamás Sándor szervezésében koncertezett Bogányi Gergely magyarországi zongoraművész a hét végén Nagyszentmiklóson a Nákó kastélyban. /Szekernyés Irén: Hangverseny a Nákó-kastélyban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

December 19-én ismét megszervezték Marosvásárhelyen a hagyományos Gyöngykoszorúk Gyöngye néptáncfesztivált, melynek érdekessége, hogy rajta nem a felnőtt-, hanem a gyermektáncegyüttesek mutatkoznak be legújabb produkcióikkal. A közönség szinte teljesen megtöltötte a Maros Művészegyüttes székházát, délelőtt 11 órakor kezdődött az egész napos találkozó. Ábrám Zoltán, a Maros megyei EMKE elnöke a Gyöngykoszorú-találkozók jelentőségét emelte ki és azok múltját, jelenét ismertette. Tizennégy táncegyüttes vett részt a fesztiválon. /Nb. : Gyöngykoszorúk gyöngyei. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

A magyar nyelv éve alkalmából hirdetett pályázatot iskolásoknak 2009 őszén a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Két témakörben várták a pályamunkákat a fiataloktól: egyrészt 5–10 oldal terjedelmű értekezéseket kértek arról, hogy Apáczai Csere János, Bod Péter, illetve Aranka György miként látták Erdély szerepét a magyar nyelv és művelődés történetében, másrészt a magyar nyelvhez írt szonetteket vártak az iskolásoktól. A felhívásra 13 szonett, illetve 7 esszé érkezett. /Máthé Éva: Kiosztották a KZST-pályázat díjait Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Ígéretéhez híven, a BMC Kiadó még karácsony előtt megjelentette az Erdélyi magyar ki kicsoda 2010 című lexikont, az Erdélyi magyar ki kicsoda harmadik kiadását és a megrendelt példányokat postázta az előfizetőknek. Mintegy hétezer személyiség és ötszáz intézmény szócikkét tartalmazó, 824 oldalas, reprezentatív nyomdai kivitelezésű lexikon még megrendelhető az office@kikicsoda. ro e-mail címen. /Megjelent az Erdélyi magyar ki kicsoda – 2010. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Gálfalvi Zsolt irodalomkritikusnak, szerkesztőnek adományozta a Csíkszeredában a Kriterion Alapítvány kuratóriuma az idei Kriterion Koszorút. Gálfalvi Zsolt egész élete az irodalomhoz kötődik, emelte ki laudációjában a díjazottról Horváth Andor, a Korunk főszerkesztő-helyettese. Gálfalvi a díjjal járó pénzösszeget egy fiatal kritikus kötetének a megjelenésére ajánlotta fel. /Horváth István: Gálfalvi Zsolté a Kriterion Koszorú. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Kétévi szünet után december 19-én újra magyarul kántáltak a besztercei George Cosbuc Művelődési Házban. A Beszterce-Naszód megyei RMDSZ, a városi tanács és a Pro Hereditatem Alapítvány támogatásával ismét megszervezték az Örvendj ég, örvendj föld című rendezvényt. Huszonhárom településről érkeztek gyerekek, ifjak, felnőttek, hogy köszöntsék a küszöbön álló ünnepeket. A mezőségi Vicéről, Óradnáról és a környékről eljöttek a megyeközpontba, Besztercére. Legalább nyolcszáz ember fordult meg a nap folyamán a művelődési házban. /Mayla Júlia: Angyaljárás Besztercén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Zonda Erika, Hargita Megye Tanácsának programigazgatója a szórványban élő magyarok felkarolását célzó Összetartozunk elnevezésű programról beszélt. Új pólókat csomagoltak a Temes megyei alprefektus, Marossy Zoltán kérésére, aki elmondta, az ottani fiatalok különböző feliratos pólókat viselnek, de magyar feliratú nincsen. A szórványprogram nevét /Összetartozunk/ nyomtatták a pólókra, azóta sokan viselik. Az Összetartozunk program célja, hogy megőrizzék a szórványban élő magyarság identitástudatát, illetve hagyományait. A munkacsoportban Sapientia–EMTE is képviselteti magát. Hargita megye az idén Temes és Beszterce-Naszód megyét karolta fel, jövőre bővíteni szeretnék ezt Aranyosszékkel. Elképzeléseik szerint mind Maros, mind pedig Kovászna megye felkarolna két-két megyét, melyeket majd két év múlva „megcserélnénk” egymás között. A programot megbeszélték a Beszterce-Naszód megyei Bethlen Egyesület, illetve a temesvári Rekonstrukció 2005 Egyesület képviselőivel. Temes megyében a magyarság száma 1992 és 2002 között több mint tízezer fővel csökkent, Beszterce-Naszód megyében háromezerrel. /Mihály László: Beszélgetés Zonda Erikával, Hargita Megye Tanácsának programigazgatójával. A tömbmagyarságnak kell támogatnia a szórványt. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

December 18-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén könyvbemutatóval egybekötött karácsonyi könyvvásárt tartottak. Egyed Ákos elnök arra emlékeztetett, hogy a fennállásának 150. évfordulóját nemrég ünneplő tudományos intézmény a tartalmas könyvkiadásokra helyezte a megemlékezés hangsúlyát. Ezúttal négy új kiadványt ajánlottak az érdeklődők figyelmébe. A Kovács Kiss Gyöngy által szerkesztett Hivatás és tudomány: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei című kötetet Sipos Gábor ismertette. Kovács Kiss Gyöngy a Sipos Gábor által szerkesztett Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei című munkát mutatta be. Újvári Mária szerkesztésében jelent meg Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványainak bibliográfiája 1859–2008. Az Erdély reneszánsza I–II. kötetek (szerkesztői: Gábor Csilla, Luffy Katalin, Sipos Gábor) a tavalyi reneszánsz év alkalmából megrendezett konferencia anyagát, harminchárom tanulmányt tartalmaznak. A bemutató után emlékérmeket adományoztak EME tiszteleti tagoknak, volt és jelenlegi választmányi, szakosztályi vezetőségi, szerkesztőségi tagoknak, belső és külső tudományos munkatársaknak, volt és jelenlegi munkatársaknak. December 19-én a Kolozsváron az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya közgyűlésének bevezetőjeként bemutatták a Műszaki Tudományos Füzetek sorozat idén megjelent újdonságait /Bagyinszky Gyula–Bitay Enikő: Felületkezelés, Forgó Zoltán: Bevezetés a mechatronikába, Tolvalyos-Rosca Ferenc: A számítógépes tervezés alapjai – AutoLISP és Autodesk Inventor alapismeretek/. Ezek a kiadványok több egyetem keretében a műszaki tudományok terén nyújtanak segítséget a mester- és doktorképzésben, valamint a kutatómunkában. /Ördög I. Béla: Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A Romániai Magyar Zenetársaság és a Kolozsvári Magyar Opera a húsz éve, december 17-én elhunyt Vermesy Péterre emlékhangversennyel emlékezett. A zeneszerző 1939-ben született Brassóban, de Kolozsvárott töltötte élete nagy részét, ahol a Gh. Dima Zeneakadémia ellenpont-tanára volt. Később az NSZK-beli Heidenheimban telepedett le. Vermesy műveinek közreadása, életművének és munkásságának feltárása igazából csak halála után indult el. Demény Attila zeneszerző, a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke azoknak mondott köszönetet, akik ezt a munkát vállalták. Buzás Pál zongoratanárnak, a gondozásában megjelent két fontos Vermesy-kötetért: Zongoraművek és Művek zongorára és zenekarra (Arpeggione Kiadó), valamint Németh G. István zenetörténésznek, a Vermesy-monográfia szerzőjének. Az esten Németh G. István (MTA Zenetudományi Intézet, Budapest) zenetudományi előadást tartott Vermesyről. Ezután a hangversenyen főiskolai hallgatók léptek fel. /Fekete Adél: Vermesy szellemében Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Petrovits István hét végén megnyílt kiállításán a kaput mint monumentális emblémát használta. Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban történelmi személyiségek képmásai, negyven év válogatása látható bronzban, rajzban. Petrovits István huszonhat köztéri szobrát tartja életműve legfontosabb állomásainak: Mikó Imre, Márton Áron, Benkő József, Czecz János, Kőrösi Csoma Sándor... többnyire Háromszékhez is kötődő történelmi személyiségek képmásai. /Albert Levente: Kapu. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./

A romániai magyar kisebbség negyvenöt évének kronológiáját közölte Vincze Gábor Gúzsba kötött kisebbség című kötetében, amelyet december 19-én mutattak be Temesváron. A legfontosabb események időrendbe szedett listája mostanáig is elérhető volt az interneten, de a könyv ennél többet tartalmaz: tanulmányokat és dokumentumokat a romániai magyarság keveset kutatott korszakáról. Vincze kiemelte: ha nem történt volna meg az 1989-es rendszerváltás, a kötet minden bizonnyal meg sem íródhatott volna. A levéltárak ugyanis a diktatúra ideje alatt szigorú őrzés alatt álltak, az adatokhoz nem lehetett hozzáférni. /Nagy Orsolya: Kisebbségi kronológia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Sikli László nagyváradi költő a közelmúltban Temesváron, majd Aradon mutatta be Lepke száll… című verseskötetét. /Balta János: Járják a maguk útját. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

December 21-én volt Traian Basescu újraválasztott államfő parlamenti eskütétele. Leszögezte, hogy második mandátumának az alapvető prioritását képezi az államreform. Puiu Hasotti liberális ellenzéki politikus szerint az államfő beszéde demagóg és bujtogató volt, ami azt vetíti előre, hogy a második mandátumában az államfő az eddiginél is jobban fogja dominálni a kormányt és a parlamentet. /Startolt Basescu második mandátuma. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Jövőre a költségvetési alkalmazottak nem kapnak étel- és nyaralási jegyet, illetve a fizetéseik sem haladhatják meg a 2008-as szintet (kivételt képeznek azok az állami vállalatok, amelyek 2009-ben nyereségesek voltak). A fel nem használt vasúti utazási jegyek sem válthatók vissza pénzre. A kormány 2010-es költségvetés-tervezete szerint felére csökken az önkormányzatoknak az áfából visszautalt pénzösszeg is, amelyet az infrastruktúra fejlesztésére és sportlétesítmények építésére használhatnak fel. /Csökkennek a juttatások. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

December 21-én Traian Basescu államfő letette a hivatali esküt; 22-én a parlamentben a bizottságok meghallgatják a miniszterjelölteket; 23-án pedig a két ház plénuma dönt a kormány összetételéről. Öt évvel ezelőtt jólétet ígért Basessu, most az államreform szerepel elsődleges tervei között. Az elkövetkező időszakot megszorításokkal terhesnek jósolja. Mindezekkel összhangban vannak a negyedszerre is kinevezett Emil Boc miniszterelnök által közzétett kormányzati prioritások, amelyek között elsőként szerepel az államreform, a parlament és az államigazgatás karcsúsítása. Nem sok jóval biztat az a tény, hogy a Kelemen Hunornak szánt művelődési tárca hatásköréből az ortodox pátriárka kérésére kivonták az egyházi ügyeket, mondván „ne más felekezetű ember döntsön az görögkeletiek ügyeiben”. Az üzenet egyértelmű: magyar ember ne bajlódjon a román nemzeti önazonosságot megtestesítő ortodox egyházzal. /Sarány István: A játszma folytatódik. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./

A kormány támogatja a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadását, bővíti a kisebbségek nyelvén készült rádiós és televíziós műsorok adásidejét, és növeli az ezeknek járó anyagi támogatást – többek között ez áll az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) köré szervezendő, Emil Boc vezette kormány elfogadott programjában. A kormány biztosítja minden kisebbségi állampolgár számára a nemzeti önazonosság megtartását és fejlesztését, valamint azt, hogy a közélet minden területén, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a kultúra terén, valamint az oktatásban és az egyházi életben élhessenek jogaikkal az alkotmány, az európai integráció kapcsán tett román vállalásokkal és a vonatkozó európai és nemzetközi dokumentumokkal összhangban. Fokozza a közös erőfeszítést és a párbeszédet a nemzeti kisebbségekkel a döntési folyamat és a nemzeti önazonosság kifejezése javításának terén” – olvasható a kormánydokumentumban. A kisebbségi jogok védelmének érdekében bővítik az anyanyelvi szakoktatás lehetőségeit az elemitől a felsőoktatásig, és megerősítik a nemzeti kisebbségek arányos részvételét a helyi és az országos törvényhozó és végrehajtó testületekben. A kormány vállalja, hogy lépéseket tesz a kisebbségek vallási örökségének megőrzésére és fejlesztésére. /Balogh Levente: Háttér: hangzatos ígéretek a kisebbségeknek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Családja és személyes biztonsága érdekében lemondott tisztségéről Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ elnöke, mert többször is megfenyegették. Elmondta: úgy érzi, hogy ismét több irányból nyomást gyakorolnak a tanácsra. Az elnöki tisztségéről mond le, CNSAS-tagságát a továbbiakban is meg kívánja tartani. Csendes László az RMDSZ javaslatára került a bizottságba, 2007. júliusától látta el a CNSAS-elnöki tisztségét. Elmondta, nemcsak őt, hanem több kollégáját is megfenyegették ismeretlen személyek. /Lemondott a CNSAS elnöke, Csendes László. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Húsz év elteltével arra kérte a lap munkatársa Tőkés László európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, értékelje az elmúlt időszak megvalósításait. 1989-ben a túlélésért harcoltunk, emlékezett, a diktatúra, a falurombolás, a magyarság elnyomói és az egyháznyomorítók elleni önkéntes ellenállás jellemezte azokat a bizonyos decemberi napokat. Azután beindult a magyar önszerveződés. December utolsó napjaiban rendkívüli tanácskozást hívtak össze Szilágycsehben, megfogalmazták az egyház megújítását célzó programot. A Nemzeti Megmentési Front emberei a forradalmat eltérítő, szakembereket félrevezető államcsínynek voltak a képviselői. Bárányi Ferenc, a későbbi képviselő és miniszter lakásán december 22-én alakult meg Temesváron a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség. Akkor Tőkés László még őrizetben volt, ennek ellenére a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották. Az időközben Szilágycsehben megalakult RMDSZ-nek is tiszteletbeli elnökévé és országos vezetőjévé választották: ezáltal jelezte a magyarság, hogy tiszteletben kívánja tartani a történelmi tényt, amely szerint a felkelés a temesvári magyar református egyháztól indult. Azután ellopták a forradalmat, elkezdődött a posztkommunista korszak, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal mind a mai napig tart. Az RMDSZ is ennek a hadműveletnek vált részesévé: az elmúlt húsz évben mindenkivel szövetkezett, ezért inkább posztkommunista jellegű, mint rendszerváltó pártnak nevezhető. Jelenleg ellentmondásos a helyzet: két héttel ezelőtt Kovács Péter, Kelemen Hunor kampányfőnöke még arra szólította fel Eckstein-Kovács Pétert, hogy függessze fel RMDSZ-es tagságát, mert Traian Basescu oldalán áll. A rendszerváltozást folytatni kell, az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia eddigi politikáját. A szövetség kudarcot vallott az elnökválasztásokon: szavazótáborának 60 százaléka nem hallgatott rá. Hiába van kormányon az RMDSZ, a lába alól kicsúszott a szavazói bázis. /Ferencz Zsolt: ”A Mózes-korszakot a Józsué-korszaknak kell felváltania” Beszélgetés Tőkés Lászlóval, az EMNT elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az RMDSZ ismét jól helyezkedett. Ha nem is a kormánykeréknél, ahhoz nem engedik hozzányúlni, de legalább az ablaktörlő, a légkondicionálás gombjait-kapcsolóit ismét ő csavarhatja. Az RMDSZ belső köreiben már az évtized elején elkészültek a számadással: 2012-ig el kell érni minden olyan célt, amihez központi, parlamenti, avagy kormányszintű részvétel, jelenlét szükséges. A demográfiai mutatók szerint ugyanis a 2012-es választásokon már túl kevesen lesznek ahhoz, hogy az RMDSZ elérje a parlamenti küszöböt. Miért nem közlik mindezt a választóval? Miért kell folyton előrángatni az „Együtt az autonómiáért” és hasonlókat? Az erdélyi magyarság hatalmas tömege állt most is értetlenül, és fel nem fogta, minek kell önálló elnökjelöltet indítani. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A félrebeszélés ára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A Magyar Polgári Párt Maros megyei szervezete küldöttgyűlést tartott. Megállapították, a választási eredmények mutatják, hogy a Magyar Polgári Párt helyesen mérte fel az erdélyi magyarság politikai érdekét a romániai államelnök-választással kapcsolatban. Bebizonyosodott, hogy az RMDSZ-nek nem a választó véleménye fontos, hanem a hatalmi alkukból kicsikarható kétes előnyök. /Az MPP nyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

Szász Jenő, az MPP elnöke elítélően nyilatkozott az RMDSZ-ről, hozzáfűzte, a PDL-nek nem szabadna közös kormányt alakítania. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye arról, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettes lesz, Szász Jenő kifejtette, semmi lényeges megvalósításra nem emlékszik Markó előző kormányfő-helyettesi mandátuma idejéből. /Szászos kritika az RMDSZ-nek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

A kolozsvári Csüdöm István ott volt Kolozsvár főterén 1989. december 21-én. Amikor odaért, látta a tüntetést. Megérkezett a katonaság, tüzeltek. Csüdőm látta a halottakat és sebesülteket a téren. Nem engedték a katonák a mentősöket segíteni azokon, akiken még lehetett volna. Újból lövöldözni kezdtek. Csüdöm érezte, hogy meglőtték a lábát. Lehet, hogy szekus tisztek lőttek a tömegbe. Ismerősei bevitték egy udvarra, majd a sebészeti klinikára. Rettenetes látvány fogadta, mindenhol sebesültek voltak. Ez 21-én történt, a Szekuritáté emberei egész éjjel ott voltak a klinika folyosóján. Azután a szekusok is eltűntek. Addig mindannyian meg voltak győződve arról, hogy kivégezik őket. /Zilahi Csaba: Kolozsvár Főtere – 1989. december 21. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A diktatúrát megdöntő, több mint ezer emberéletet követelő 1989-es forradalomra és az akkori események halálos áldozataira emlékeztek december 21-én Bukarestben és az ország több városában. A parlamentben ünnepi ülésen emlékeztek az áldozatokra. /A mártírokra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek december 21-én Kolozsváron. Az Astoria szálloda előtt koszorút helyeztek el a húsz évvel ezelőtt, december 21-én elesettek emlékére. Ünnepi istentisztelettel adóztak a forradalom 24 kolozsvári hősi halottja emlékének. /Megemlékeztek az 1989-es forradalom áldozatairól. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

December 21-én Marosvásárhelyen több forradalmárt fogadott Csegzi Sándor alpolgármester és Cioban Maria jegyző, mindössze két önkormányzati képviselő volt jelen a megemlékezésen, köztük az RMDSZ nevében dr. Bakos Levente. A találkozón Csegzi Sándor emlékezett az 1989. decemberében történtekre, rámutatva, olyan korszakot nyitott meg, amely lehetővé tette a gondolat szabadságát, a szabad véleménynyilvánítást, ami a rendszerváltás egyik legnagyobb eredménye. A rendezvényt két incidens is megzavarta. Hamar Alpár Benjámin kétnyelvű táblával fogadta a hivatalosságokat, amelyen az állt: Gusa gyilkos. Ezáltal fejezte ki tiltakozását, hogy a temesvári események véres elfojtásában részt vállaló egykori tábornoknak szobrot állítsanak Marosvásárhelyen. A forradalmár, aki 1989-ben megsebesült elmondta, csatlakozik Tőkés László püspök Európa Parlamenti képviselő által kezdeményezett törvényszéki eljáráshoz, amivel szeretnék megakadályozni a szoborállítást. Emellett az egyik forradalmárszervezet nyilvánosan kijelentette, hogy nem koszorúzza meg az emlékművet, mert a marosvásárhelyi tanács többéves ígérete ellenére nem állított egy tisztességesebb köztéri emlékművet a mártírok tiszteletére, ezzel szemben elfogadták azt a határozattervezetet, amely jóváhagyta a forradalom elfojtásában részt vállaló egykori tábornok szobrának felállítását. A emlékezése szépséghibája, hogy a református és a katolikus egyházfelekezetek képviselőin kívül senki sem szólalt meg magyarul, holott az áldozatok és a forradalmárok között is voltak magyarok. /Vajda György: A forradalom 20. évfordulójára emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./