Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás nyílt Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeumban. A tárlat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó, a kovásznai Ignácz Rózsa Emlékház, és a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után érkezett Budapestre. Ignácz Rózsa sokoldalú egyéniség volt: író, színész, újságíró, meseíró, műfordító, valamint színpadi szerző. 1909-ben Erdélyben, Kovásznán született, 1931-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát Budapesten. A szegedi, valamint a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ezután tudósító és író lett. 1979-ben hal meg. Budapesten élt és alkotott, de kétlakinak érezte magát: „Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között” – írta. Szebeni Zsuzsa, a pesti kiállítás kurátora elmondta: „Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának harmincadik évfordulóján, azonban hiányzik részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla. A kiállítást azért készítettük, hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfeledett alkotóra, hogy Ignácz Rózsát a maga sokoldalúságában mutassuk be. ” /K. Gy. : Rózsa a Körteremben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Az elsőfilmes rendezők számára kiírt Európai Felfedezés elnevezésű kategória Európa-díjával jutalmazták Peter Strickland Varga Katalin című brit-román-magyar koprodukciós filmjét. A film főszereplője Péter Hilda, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – aki az antalyai Golden Orange Filmfesztiválon és a Brüsszeli Filmfesztiválon egyaránt kiérdemelte a legjobb színésznőnek járó díjat. /Farkas István: Európai Oscar a Varga Katalinnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

December 4-én mutatták be a marosvásárhelyi Bernády (telt) Házban Konrád Árpád és Kibédi Varga Sándor könyvét. – Ebben a két műben minden benne van: szenvedély, bánat, öröm, szeretet. Írott sorsok, amelyeket mindannyian megélünk, megélhetünk– mondta elöljáróban Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója. Konrád Árpád Egy életút – szivárvány, sarkifény és délibáb című alkotásáról a szerkesztő, Vida Gábor beszélt. Elmondta, hogy egy regénypályázat előzsűrizésekor találkozott vele. A szerzőnek kifejtette, ez nem regény, hanem emlékirat. A szerző Kolozsvárról indult el, eljutott az akkori Szovjetunióba, ahol erdőmérnöki akadémiát végzett, azután hazakerült. Kibédi Varga Sándor Az üveghegyen túl (Erdélyi ki- és bevándorlók az ezredfordulón) című könyvében főleg Budapesten kérdezett meg embereket arról, hogy hogyan élték meg az „aranykort” Romániában, miért kellett elmenekülniük. Kibédi Varga Sándor olyan emberekre összpontosított, akiknek közük lehet Marosvásárhelyhez, Maros megyéhez, és Pannóniában kötöttek ki. A szerző szerint „nincsenek megkülönböztetve, de meg lehet őket különböztetni. A menekültek például megalapították az Erdélyi Gyülekezetet. ” A bemutatón beszélgetőtársa Bölöni Domokos volt. /Nagy Székely Ildikó: „…ki úgy” Mi és az „örmény gyermek”. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

December 13-án, vasárnap Váradréten Gaál Botond debreceni teológiai professzor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora hirdette az igét. Örömmel tett eleget a gyülekezet meghívásának, nála védte meg doktori disszertációját és szerzett ezzel tudományos fokozatot Pálfi József réti parókus lelkész, akit nemrég megválasztottak a Partiumi Keresztény Egyetem teológiai tanszékének vezetőjévé. Bemutatták a doktori disszertációt, amely most jelent meg könyv formájában, a kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum-Egyesület jóvoltából. Pálfi József A Református felsőoktatás Erdélyben című munkájának alcíme: Universitassors a reformációtól a kolozsvári Tudományegyetemig. A könyv átfogó képet nyújt nemcsak az erdélyi magyar oktatásról, hanem e kor szellemtörténetéről is. A művet és szerzőjét Tőkés László európai parlamenti képviselő méltatta, maga is egyetemalapítóként. Ugyanakkor Tőkés megemlékezett egyházkerület-alapító elődjéről, a 150. éve született Sulyok Istvánról is. /Oktatásról, szolgálatról, szeretetről. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 15./

December 15-én a Duna Televízió Szeku-nappal emlékezik a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás előtti korszak romániai áldozataira és a román forradalomra. Az emlékezést és tisztánlátást a játék- és dokumentumfilmek egész sora segíti elő, melyeket több napon keresztül sugároznak. A Duna Televízió bemutatja a Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című filmet. /Szeku-nap a Dunán. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Elkezdődött a nagy leszámolás a Szociáldemokrata Pártban (PSD). A tisztújítást szorgalmazza a párt több meghatározó politikusa. Ioan Rus, a PSD volt alelnöke kijelentette, hogy a párt éléről „el kell tűnniük egyes személyeknek”. Rus újságírói kérdésre válaszolva megerősítette, hogy Viorel Hrebenciucra, Marian Vangheliéra és Mircea Geoanara gondolt. Ion Iliescu a párt tiszteletbeli elnöke a kongresszus összehívását szorgalmazta. /-or-: Elkezdődött a nagy leszámolás a PSD-ben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Puszta formalitásnak ígérkezik az RMDSZ december 18-ra összehívott Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). A szövetség legfontosabb döntéshozó testületének határoznia kell arról is, hogy a szövetség lépjen kormányra vagy folytassa a politikai együttműködést a Szociáldemokrata Párttal (PSD) és a Nemzeti Liberális Párttal (PNL). Ez utóbbi az ellenzékben maradást jelentené. Az RMDSZ eldöntötte hogy kormányra lép. Ezzel szemben a választások előtti szövetségesük, a PNL nagy valószínűség szerint ellenzékben marad. Máris rohamosan nőni kezdett a választásból vesztesként kikerült pártjaikat elhagyó képviselők és szenátorok száma. Így a PD-L és az RMDSZ, valamint a nem magyar nemzeti kisebbségeket és a független törvényhozókat tömörítő frakció együttesen már 239 szavazattal rendelkezik a parlamentben. A kormány beiktatásához legalább 236 szavazatra van szükség. /Borbély Tamás: Szélsebesen haladnak a PD-L–RMDSZ tárgyalások. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

„Szitává lőttem őket!” – jelentette ki diadalmasan az elnöki választás második fordulója éjszakáján Traian Basescu volt, és jelenlegi államfő. Ez úgy is érthető, hogy a nem rá szavazókat, azt a mintegy ötmillió állampolgárt lőtte szitává. Van rá öt éve, hogy rendre kilője az ellenséges csapatot. /Köllő Katalin: Vadászszezon. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Még a politikához hozzáedződöttek is nehéz szívvel szemlélik az RMDSZ gyors pálfordulásait. Pár hete még szidták Traian Basescu államfőt, két hónapja hozzájárultak Emil Boc kormányának leváltásához, melyet az elmúlt húsz esztendő leggyatrábbjának minősítettek, holnap-holnapután pedig boldogan szavazzák meg újra csaknem ugyanazt a kabinetet; még az is megtörténhet, a menesztett kormányfővel az élen. Apró különbség talán csak annyi, hogy két-három magyar miniszter is helyet kap a kormányasztal körül. Lassan tíz éve már, hogy az RMDSZ elindult a teljes balkanizálódás útján. Addig következetes, megbízható partnernek tekintették, aztán 2000–2004 között a Nastase-kormány támogatása során megkezdődött a sokszor demokráciaellenes, olykor erkölcstelen kompromisszumok sorozata. Az elmúlt napokban már senki sem lepődött meg, hogy elsőként kilincselt a győztesek kapujában Markó Béla, az RMDSZ elnöke. /Farkas Réka: Előremenekülés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./

Románia Csillaga érdemrendet kapott Tőkés László. A Traian Basescu által adományozott elismerést a temesvári emlékév alkalmából rendezett gálaesten adta át a temesvári forradalom főszereplőjének Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségi ügyekért felelős tanácsadója. A Küzdelem és építés Temesvár 1989 – Húszéves a rendszerváltozás címet viselő emlékév rendezvényeinek fővédnöke Jerzy Buzek, az EP elnöke, volt lengyel kormányfő. December 15-én nemzetközi kerekasztal-konferenciára került sor, meghívottak: Orbán Viktor Fidesz-elnök, Lech Walesa volt lengyel államfő, Markus Meckel, a Bundestag volt képviselője és Emil Constatinescu volt román államfő. A nemzetközi konferencián felidézték a húsz esztendővel ezelőtti eseményeket. Tőkés László európai parlamenti képviselőköszöntőjében nagyra értékelte, hogy annak idején külföldről is segítséget kaptak. A temesvári felkelés történelmi körülményeit elemezve Gabriel Andreescu egyetemi tanár és politológus természetellenesnek nevezte, hogy az akkori eseményeket mind a mai napig eltérően értelmezik Romániában. Németh Zsolt Fideszes politikus emlékeztetett: 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok és románok együtt indultak, utána pedig szembekerültek egymással. Szerinte Európának azt kell megértenie, hogy a magyar térségpolitikát és a magyar nemzetpolitikát megfelelően összhangba kell hozni egymással. Ennek megteremtése fontos feladat lesz a következő kormányzati ciklusban – tette hozzá. A kelet-európai népek sorsközösséget alkotnak, csak együtt lehetnek szabadok, erősek és sikeresek – állapította meg Orbán Viktor. /Tőkés megkapta a legmagasabb román állami kitüntetést. Temesvári megemlékezés a rendszerváltozás húszéves évfordulójáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ „Azért gyűltünk össze, hogy egy csodára emlékezzünk, amikor húsz esztendővel ezelőtt sikerült áttörni a hallgatás falát, legyőzni saját félelmeinket, volt bátorságunk NEM-et mondani” – mondta vitaindítójában Bodó Barna. Tőkés László megköszönte valamennyi akkori szövetségesének – Szűrös Mátyásnak, a Panoráma szerkesztőinek, a kanadai tévéseknek, Győri Bélának, a Vasárnapi Újság rádióműsor szerkesztőjének, a magyar és az amerikai nagykövetség akkori diplomatáinak – a segítséget, akiknek köszönhetően sikerült rést ütni a hallgatás falán. A megemlékezés résztvevői jelenlétében leleplezték a megújult templom falára visszahelyezett szimbolikus jelentőségű feliratot, amely 1989 decemberében került az épület falára: Éljen Tőkés László! Várunk! Szabadság! A református templomban látható Temesvári mementó című fotókiállítást Szőcs Géza mutatta be. /P. Z. : Temesvári rendszerváltók. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

A magyarság összetartozásának úgy kell kifejeződnie, hogy egyaránt vessen számot a valóságos helyzettel, a magyarság többközpontúvá válásával, az egyes nemzetrészek önálló fejlődésével, az Európai Unió lehetőségeivel, ugyanakkor megmaradjon a nemzet egysége – fejtette ki Sólyom László államfő a temesvári emlékév alkalmából felolvasott üzenetében. 1989-ben a kommunizmustól való megszabadulás közel hozta egymáshoz Kelet-Közép-Európa népeit és országait. A megnyert szabadsággal élni kell – vallja az államfő, feltéve a kérdést: vajon helyesen éltünk-e vele? Ceausescu diktatúrája a félelemre és a megosztásra épített, az általános félelmet a forradalom elűzte, bátorságot öntött a szívekbe, a hadsereg is hamar átállt a felkelők oldalára. A megosztás azonban erősnek bizonyult – írta Sólyom László, utalva arra, hogy a diktatúra a magyaroknak az ellenség szerepét szánta. „Megtapasztalhattuk, hogy ennek kárát sokkal nehezebb orvosolni, mint a félelmet. Pedig 1989 igazolta, hogy a romániai magyarság szülőföldjéért áldozatra kész közösség, akkor és ott, a forradalom pillanataiban, románok és magyarok közös küzdelmében ez nem is volt kérdés” – áll a magyar államfő üzenetében. Martin Luther Kinghez hasonlította Tőkés Lászlót Mark Gitenstein, az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete. „Még sok tennivaló akad itt, Romániában, amíg ténylegesen is befejeződik a forradalom” – fogalmazott Gitenstein. /Sólyom: maradjon meg a nemzet egysége. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Aggasztó jelnek nevezte Bajnai Gordon miniszterelnök a december 15-én tartott parlamenti magyar–magyar kormányzati konzultáción azt, ami Szlovákiában az elmúlt időszakban a nyelvtörvénnyel kapcsolatban történt. A kormányfő a konzultáció immár ötödik ülésén kijelentette, hogy a kormány határozottan fellép, ha bármely országban az európai normákkal ellentétes cselekményeket észlel, és ez a fellépés különösen aktív, ha a magyar kisebbséget éri hátrány. Elmondta, a kormány aggodalmait fogalmazta meg azért is, mert Ukrajnában háttérbe szorították a kisebbségi iskolákat, illetve nem rendelték meg a magyar nyelvű tankönyveket. Kijelentette, sem Ukrajnában, sem Szlovákiában nem jó, ha a kisebbségek a belpolitikai viták szenvedő alanyaivá válnak. Kedvezőnek nevezte, hogy Romániában az RMDSZ továbbra is „meghatározó, legitim és erős szervezet”, amely jelentős befolyással bír az ország belpolitikai eseményeire. Reménytelinek nevezte, hogy a szerb állampolgárok december 19-től vízum nélkül utazhatnak az EU-országokba, így elhárult a kapcsolattartás egyik akadálya. A találkozón az RMDSZ-t Kelemen Hunor ügyvezető elnök képviselte. /Bajnai a határon túliakról. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

A kommunista diktatúrát megdöntő 1989-s forradalmi események sorozata Temesvárott kezdődött december 15-én. A láng fellobbantója Tőkés László lelkész volt. December 15-én terjedt el a temesvári református hívek között a híre annak, hogy a Szekuritáté előkészületeket tett Tőkés László kilakoltatására. Az őt és családját sújtó hatósági intézkedésről Tőkés december 11-én beszámolt a Magyar Televízió Panoráma című műsorában, amelyben bírálta a Ceausescu-rendszert és a nemzetközi közvélemény támogatását kérte. Tőkés László hívei december 15-én kezdtek gyülekezni a parókia körül, az épületet mintegy 200 személy fogta védőgyűrűjébe. Később több járókelő, közöttük románok is csatlakoztak hozzájuk. A sötétedés beálltával a belügyi alakulatok rátámadtak az egybegyűltekre. Behatoltak a parókiára, majd a templomba, Tőkést tettlegesen bántalmazták, majd feleségével együtt a Szilágy megyei Menyőbe hurcolták. Ekkor már Temesvár több pontján is népes csoportok gyűltek össze, Ceausescu-ellenes jelszavakat skandálva, a tiltakozás tüntetéssé alakult át. A tömeggel szemben felvonultatták a rendőrség és a Szekuritáté embereit, de a tüntetés feltartóztathatatlanul terjedt tovább. A tüntetések december 17-én reggel újult erővel újrakezdődtek. Éjfél után a harc alábbhagyott, 258 ember vesztette életét. December 18-a a Szekuritáté és a hadsereg belelőtt a tömegbe, majd tömeges letartóztatások kezdődtek el, több mint 10 ezer személyt vetettek börtönbe, ahol több személyt meggyilkoltak, a városban kihirdették a rendkívüli állapotot. A kegyetlen megtorlás ellenére december 19-én a városban újabb tüntetések voltak. A hatalom rögtönítélő bíróságokat hozott létre, a Szekuritáté tisztjei több sebesültet agyonlőttek a kórházakban. December 20-án a város üzemeiből a munkások tömött oszlopokban megindultak a városközpont felé, ahol mintegy 100 ezer ember gyűlt össze. A hadsereg nem lépett fel velük szemben. A helyszínre több tábornok kíséretében megérkezett Constantin Dascalescu miniszterelnök és Emil Bobu KB-titkár, akik tárgyalni kezdtek a tüntetőkkel, beleegyezve a bebörtönzöttek szabadon engedésébe, a fő követelést, Ceausescu lemondását azonban nem fogadták el. Estére már a városközpontot a felkelők ellenőrizték, akik megalakították a Román Demokratikus Frontot, és Temesvárt az „első kommunizmustól szabad várossá” nyilvánították. /Temesvár 1989: a szabadság íze. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) várakozásokkal tekint az EU új igazságügyi biztosának, Viviane Redingnek a tevékenysége elé, akinek a tárcájához az alapvető jogok érvényesítése is tartozik majd – olvasható a FUEN legfrissebb hírlevelében. A FUEN 32 országból 85 tagszervezetet fog össze, s ekként a nemzeti kisebbségeket képviselő szervezetek legnagyobb európai tömörülésének számít. /Reménykedő európai kisebbségek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./

Megdöbbenést keltett magyar berkekben az, hogy a december 15-i tanácsülésen Csoma Botond RMDSZ-es tanácsos Sorin Apostu kolozsvári polgármesterhez intézett felszólalását László Attila RMDSZ-es alpolgármester, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke válaszolta meg. Csoma Botond a főtéri rendezvényeket kifogásolta, több katolikus hívő panaszkodott arra, hogy a Szent Mihály-templomban az esti istentiszteleten a kinti rendezvények zaja miatt alig tudták figyelemmel követni a misét. Mielőtt Apostu válaszolhatott volna, László Attila ragadta meg a szót, kifejtve: a városházának volt engedélye a katolikus egyháztól a rendezvények lebonyolítására. Kovács Sándor, római katolikus főesperes a tanácsülés után azt nyilatkozta: a városháza nem kért az egyháztól engedélyt a templom közelében zajló rendezvények lebonyolítására, de néhány napja lehalkítják a zenét a szentmise ideje alatt. Korábban az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, László Attila megyei elnök aláírásával átiratot juttatott el a polgármesteri hivatalhoz, amelyben felszólította a polgármestert, hogy vessen véget a főtéri koncerteknek. Erre az átiratra szeretett volna választ kapni Csoma Botond. A Szabadságnak adott nyilatkozatában Csoma Botond elmondta: László Attila sokszor elfelejti azt, hogy az alpolgármesteri tisztségén kívül egyben a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is. Hozzátette: úgy gondolja, hogy a PD-L és a polgármester irányába folytatott politikai szervilizmus nem vezet eredményre. /Jakab Judit: Önmagával levelezik László Attila? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ Sorin Apostu polgármesternek – korábbi ígérete szerint – a mostani tanácsülésen kellett volna felolvasnia és vitára bocsátania a kolozsvári magyarság nevében a helyi RMDSZ által benyújtott, 11 pontba foglalt javaslatot, amelyek a város multikulturalitását ténylegesen láthatóvá tevő intézkedéseket és lehetséges magyar rendezvényeket tartalmazzák. A 11 pontról azonban szó sem esett, állítólag azért nem, mert annak román nyelvű szövege még nem jutott el minden tanácsoshoz. /Nem beszéltek a magyarok 11 pontjáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Az igazságszolgáltatás transzparenciájának hatékonnyá tétele elnevezésű rendezvénysorozat második találkozóját szervezték meg december 15-én a Marosvásárhelyi Táblabíróságon. A jelenlegi romániai törvénykezés még mindig nem áll összhangban a Európai Emberjogi Bíróság /CEDO/ elveivel, a bíróságok képtelenek elfogadható idő alatt ítélkezni: a perek évekig húzódnak, ami miatt alapvető emberi jogok sérülnek. Románia ma sem kártalanítja megfelelő módon azokat az egykori ingatlantulajdonosokat, akiket az állam annak idején törvénytelenül megfosztott tulajdonuktól. /Antalfi Imola: Románia ma sem kártalanítja megfelelően az egykori ingatlantulajdonosokat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

„Hátborzongató hidegháborús történet a véres romániai forradalom 1989. december 15-i kitöréséről, amikor Tőkés László akkori temesvári lelkész hívei a templom köré csoportosultak, hogy védelmet nyújtsanak számára a katonaság és a román titkosrendőrség, a Szekuritáté ellen” – Szőczi Árpád rendező így foglalta össze A Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című filmjét, amelynek december 15-én Temesváron, a romániai forradalom kitörésének huszadik évfordulójának napján tartották az ősbemutatóját, 16-án pedig Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban díszbemutató keretében vetítik a közönségnek. „A filmben megszólaltatom Radu Tinut, Temesvár második legrangosabb szekus tisztjét, aki kulcsfontosságú szerepet játszott a Tőkéssel és a temesvári forradalommal kapcsolatos eseményekben” – mondta el a rendező. Szőczi elmondta: ha nincs a Panoráma (1989 nyarán kanadai csoport készített interjút Tőkés Lászlóval, amelynek a Magyar Televízió Panoráma című műsorában való sugárzása gyakorlatilag elindította a Tőkés elleni retorziót) minden bizonnyal másképp alakultak voltak a temesvári vagy akár a bukaresti események. /Farkas István: Megrázó kordokumentum. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

December 15-é Temesváron magyarországi és romániai díszvendégek jelenlétében felszentelték az Új Ezredév csak részben kész református templomának épületében berendezett imatermet. Orbán Viktor Fidesz-elnök és Tőkés László EP-képviselő szimbolikusan elvágták a szószék elé helyezett szalagot. Gazda István, az egyházközség lelkészének igehirdetését követően Orbán Viktor, Tőkés László és Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke mondott beszédet – utóbbi 500 ezer forintos támogatást ígért a templom továbbépítésére. /László Árpád: Felszentelték az Új Ezredév Református Egyházközség imatermét. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./

Bikfalván szerveztek értékvédelmi tanácskozást a Bikfalvához kötődők részvételével. Óriási cél, hogy Bikfalvát – első háromszéki vidéki településként – a világörökség részévé próbálják tenni, jogi megoldásokat is kell keresni, hogy megőrizhessék a település arculatát. Albert Homonnai Márton csíkszeredai építész ismertetőt tartott Énlakáról, ott ugyanis építészeti helyreállítások sorozatát sikerült megvalósítani, így ma a Hargita megyei települést az aranyosszéki Torockóval együtt két erdélyi pozitív példaként emlegetik az épített örökség megőrzését illetően. Az elöregedett, elszegényedett Énlakán 1993-ban kezdődött az értékvédelem több szakmai szervezet és a budapesti V. kerület önkormányzatának támogatásával. /Mózes László: A veszélyeztetett székelyföldi falukép. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa életre hívta azt a bizottságot, melynek feladata megvizsgálni azon lelkészeknek, illetve egyházi intézményekben dolgozó személyeknek a múltját, akik 1989 decemberéig betöltötték 18. életévüket. Eddig nem lehetett hozzáférni a „szekus” dossziékhoz, ezért az egyház múltját sem lehetett tárgyilagosan megvizsgálni. A bűnbocsánat elengedhetetlen feltétele a bűnvallás. Dr. Pap Géza püspök rávilágított arra, hogy mi az alapvető különbség az egyházi bizottság és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) vizsgálódási módszerei között. Az állami bizottság csupán azt vizsgálja meg, hogy egy személy együttműködött-e vagy sem a régi rendszer nemzetbiztonsági intézményével. Az egyházi bizottság megvizsgálja a körülményeket is, melyek következtében beszerveztek valakit. /Hover Zsolt: Hitélet – Szembenézés a múlttal. Vizsgálja a szekusdossziékat a református egyház is. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

December 11-én tartotta a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kara az első Kommunikációs Napot, amely Én, a b®and címet viselte. Az első előadást Sas István, a magyar reklámszakma guruja tartotta, majd Kádár Magor tanszékvezető mesélt a pletyka hasznáról. Végül interaktív műhelymunkák vártak a legkitartóbb résztvevőkre. /Osváth Diána: Kommunikációs napot, kommunikátlanoknak is! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Tanúvallomást tesz, írta Kuti Márta, ugyanis port kavart az utóbbi időben egy Kuszálik Péter nevű gépészmérnök Sütő Andrásról szóló rágalomhadjárata. Kuszálik szórja a sarat azokra, akik megpróbálták túlélhetővé tenni a diktatúrát, fontoskodik, ezért rúgták ki a Látó folyóirattól, illetve az Aranka György Alapítványtól is. Kár, hogy sok jeles magyar értelmiségi komolyan vette, és bedőlt a provokációjának Kuti Márta 1968 augusztusától az Igaz Szó szerkesztőségében dolgozott korrektorként, majd kép- és tördelő-, meg olvasószerkesztőként, és a Látóban is folytatta ezt a munkát 2003-ig. A földszinten az Új Életet szerkesztették, amelynek főszerkesztője Sütő András volt. A 60-as évek végétől, Az anyám könnyű álmot ígér részleteinek megjelenésétől az Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámán át, a Csillag a máglyán keresztül, a csodálatos esszén, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat felkavaró élményétől Sütő szinte minden ekkor született műve átment Kuti Márta kezén, gondozta szövegeit, észrevételeket tette, és minden apró észrevételért hálás volt, ami egyik jele a tehetségnek és nagyságnak. Sütő András a magyarságot, a nyelvet, a nemzet megmaradását érintő kérdésekben mindig is hajlíthatatlan volt. Ha valamiért kompromisszumot kötött vagy látszólag megalkudott, azért tette, mert úgy vélte, a magyarság és nem utolsósorban a magyar nyelv érdekei ezt kívánják. Sütő jelen volt a magyarság művelődési életében, a 75-80-as években már lélegzethez sem jutott otthon. Magyarországra csempészték ki műveit, egyszer Kuti Márta is postás volt. Legfontosabb írói korszakában Kuti Márta a közelében volt, látta, hogyan jut az üldözöttek sorsára, mint sok más magyar író Romániában. A hatalomnak kifinomult eszközei voltak az ellenállók megalázására. Egy tanárt, orvost kirúgtak az állásából, egy neves, népszerű íróval ezt nem merték megtenni. A legnagyobbat mégis ő zuhant, mert egyrészt csalódnia kellett abban, amit fiatal fejjel annyian megváltásnak véltek a magyar értelmiségiek közül, magas politikai tisztségeit fokozatosan elorozta előle a barátja, Hajdu Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, aki árulásával egyre magasabbra emelkedett. A cikkíró úgy véli, szerencsésebb lenne, ha a Sütő András Baráti Egyesület nem Sütőt, hanem az általa képviselt eszméket tűzné zászlajára. Sütő András olyan értékes műveket írt, melyek mindenféle baráti társaság nélkül is megállják a helyüket. /Kuti Márta: Sütő Andrásról szubjektív hitelességgel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./

A második világháborúban megrongált, azóta csak részlegesen megerősített tordatúri római katolikus templomot felújították. Az öt év alatt felújított templomot december 12-én főpásztori szentmise keretében áldotta meg dr. Jakubinyi György érsek – nagyszámú papi asszisztenciával. 1944-ben bombatámadás érte, a templomhajóban annyira megszakadt a fal, hogy az épületrész, a toronnyal együtt elferdült. 1973–1977 között, Veress János sinfalvi plébános idejében „elsősegélynyújtásban” részesült a templom. 2004-re az épület statikailag veszélyes állapotba került. Ekkor fogtak neki a templom megmentéséhez. /Kádár István, plébános: Hitélet – Megáldották a restaurált tordatúri templomot. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Romániában ritka kábítószerfajtának számító, hasist foglaltak le a hatóságok a napokban Sepsiszentgyörgyön. A 21 éves R. O-t saját lakásán tartóztatták le. Az elmúlt időszakban népszerű lett a Sepsiszentgyörgyön megnyitott etnobotanikus drogokat forgalmazó üzlet, ahol legálisan hozzáférhetőek a különböző hallucinogén, tudatmódosító gyógynövények, illetve az azokból előállított különböző készítmények. /K. Zs. : Hasisfogás Szentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Brian Johnston, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója ismét adventi operaestet rendezett. A rövid, három nyelven – magyarul, románul és angolul – előadott bevezető után felléptek a művészek, köztük Mányoki Mária, kolozsvári Magyar Opera tagja. Először lépett fel a Johnston-koncerten a Kolozsvári Református Kollégium kamarakórusa, Székely Árpád karnagy-igazgató vezényletével. /Ünnep – Operaest a teológián. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Szatmár Megyei Múzeum égisze alatt működő posztModern Távlatok művelődési műhely december 15-én a Művészeti Múzeumban tartott tanácskozásának előadója Diana Iegar történész volt, aki készülő doktori dolgozatának egyik fejezetét mutatta be Ugocsa vármegye a 15-17. században címmel. A felkért hozzászólók Szőcs Péter régész-történész, Liviu Márta régész és Kiss Kálmán helytörténész méltatták az előadást. /PosztModern tanácskozás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 16./

1998-ban emléktáblát avattak, egy évre rá emlékszobát létesítettek a Darvay-kúriában, jövőre pedig, ha minden a tervek szerint alakul, Bem-szobrot állítanak Szamoskrassón, a hadvezér halálának 160. évfordulója alkalmából szervezendő emlékünnepség keretében – mondta el Kónya László történész, főtanfelügyelő-helyettes. A december 15-i ünnepi megemlékezés, a Bem-emlékünnepség hagyományos módon Sipos Miklós, igehirdetésével kezdődött. A hagyomány szerint megkoszorúzták a templom falán található helyi hősök emléktábláit. /Fodor István: Bem-emlékünnepség Szamoskrassón. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 16./

Három forgatókönyv is született a székelyudvarhelyi Transikon Egyesület forgatókönyvíró táborában, melyet nemrég szervezett tagjainak a filmeseket tömörítő egyesület. Jövő őszre filmek születhetnek a Transikon Egyesület által szervezett forgatókönyvíró tábor munkáiból, jelezte Fecső Zoltán egyesületi tag. A székelyudvarhelyi fiatal filmesek által két éve alapított Transikon Egyesület tagjai javarészt dokumentumfilmeket készítettek, nem kis sikerrel. A legutóbbi Film.dok magyar–román dokumentumfilm-fesztiválon például a fődíjat és közönségdíjat is Transikonhoz tartozó alkotók vihették haza. Bálint Arthur Poros öltöny és Bálint Ibolya Asszonyélet című munkáját azóta számos televízió műsorra tűzte. Bálint Ibolya új dokumentumfilmje, az Apró örömök ez évben ért el szép sikereket, elismerésben részesült például a 40. Magyar Filmszemlén. Az egyesület tagjai új műfajjal kísérleteznek, amely világszerte egyre népszerűbb: a dokumentumfilmek hangulatát idéző játékfilmről van szó. Jó példa erre a hamarosan bemutatásra kerülő alkotás: Bálint Arthur Bujdosók című kisjátékfilmjét májusban forgatták Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. /Csáki Emese: Műfajhatáron az udvarhelyi filmesek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma idén Gálfalvi Zsolt marosvásárhelyi irodalomkritikusnak, szerkesztőnek adományozza a Kriterion Koszorút. Gálfalvi Zsolt /sz. Marosvásárhely, 1933/ a kolozsvári Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett, majd évtizedeken átívelő, az erdélyi magyar írónemzedékeket támogató irodalomkritikusi munkát végzett az Utunk, az Igaz Szó, A Hét munkatársaként vagy rovatvezetőjeként és főszerkesztőjeként. A múlt század hatvanas éveiben a Marosvásárhelyi Állami Színház igazgatójaként is tevékenykedett és 1971–1975 között részt vállalt a romániai magyar színházak irányításában a bukaresti Művelődési Tanács nemzetiségi igazgatóságának vezetőjeként. Az 1989-es romániai fordulat után részt vállalt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapításában. A Romániai Magyar Pen Klub elnöke, a Romániai Írószövetség igazgató-tanácsának a tagja, 1998-tól több éven át a Román Televízió igazgatósági tagja. Számos kötete jelent meg. /Sz. F. : Kriterion Koszorú Gálfalvi Zsoltnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

December 11-én a Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában mutatták be Schuller József marosvásárhelyi dal- és zeneszerző új albumát. A hatvanas évek végén újraindult a vásárhelyi dzsesszklub, amelyben Schuller József rendszeresen részt vett. Az est az új lemez videoklipjének és több dalának lejátszásával ért véget, az egyik a vásárhelyi zenészek – közöttük a nemrég elhunyt Kerestély Attila és Mihály Ferenc – emlékére íródott. /Nagy Botond: Érték(meg)őrző dalok. Schuller József új szólólemezéről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./