Az európai integráció hosszú folyamat, a csatlakozni kívánó országok integrációs törekvéseit azonban már most számos konkrét területen lehet segíteni – fejtette ki november 12-én Bukarestben a magyar külügyminiszter, Balázs Péter. A politikus a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) külügyminiszteri és a november 13-án tartandó kormányfői találkozóján képviseli Magyarországot Bukarestben. /Az európai integráció nem olyan, mint egy esküvő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Romániában meghaladta a hét százalékot a munkanélküliség. 2008 októberében még csak 4 százalékos volt a ráta. Legutóbb 2003 októberében mértek 7%-os munkanélküliséget. /Meghaladta a hét százalékot a munkanélküliség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Az energiabiztonság kérdése, az Ukrajnában élő magyar és román kisebbség helyzete, valamint a közelgő romániai elnökválasztás is szóba került az Országgyűlés és a román képviselőház külügyi bizottsági elnökeinek találkozóján – mondta el a november 12-én tartott budapesti megbeszélést követően Németh Zsolt. A Borbély Lászlóval folytatott beszélgetést követő közös sajtótájékoztatón a fideszes politikus hangot adott annak a meglátásának, hogy számos pozitív tendencia mutatkozik a magyar–román kapcsolatokban, amelyeket magyar részről többpárti konszenzus vesz körül. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke úgy látja, hogy az energiabiztonság kiemelkedő együttműködési terület lehet a két ország között. Elmondta, aggasztó a kárpátaljai magyarokat és a bukovinai románokat érintő folyamat, hogy a két népcsoport „egy agresszív homogenizációs politikának van kitéve”. Kijelentette, hogy Magyarországnak és Romániának ezt nem szabad tűrnie és a leghatározottabban fel kell lépnie az ellen, hogy az ukrajnai magyarok és románok a jövőben nem tanulhatnak anyanyelvükön. /Németh: Pozitív tendencia mutatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

„A román államelnökjelöltek lefordítják választási plakátjaikat magyarra, de ez nem üzenet, hanem csupán udvarlás szavazatgyűjtés érdekében. Valódi üzenet az lett volna, ha politikai programjaikba is beépítenek néhányat a magyarság céljai közül” – jelentette ki Nagyszalontán Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. /”Magyar plakáttal udvarolnak” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

A magyar médiák többsége fújja reggeltől-estig, hogy a magyarság elsőrendű érdeke a jelenlegi államelnök eltávolítása és a programnélküli gyorskoalíció melletti felzárkózás. Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje beszédéből kiderül, hogy a Székely Nemzeti Tanács önkormányzati nagygyűlésének résztvevőit törvényre adni akaró pártelnök második fordulóba való bejutása lenne igazán üdvözítő. Eközben Nyárádszeredában a többségi RMDSZ tanács támogatásával, a főtéren telekhez jut az ortodox egyház, hogy az ott lakó néhány román család számára felépíthesse a harmadik templomát; Kolozsváron az RMDSZ asszisztál a történelmi főtér megcsúfolásához. Marosvásárhelyen az RMDSZ városi frakciója megszavazta a temesvári forradalom vérbefojtásában főszerepet játszó Stefan Gusa tábornok szoborállítási engedélyét, sorolta politikai nyilatkozatában Tőkés András, az MPP alelnöke. /Az MPP politikai nyilatkozata. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Székelyföldön gyűjtést szerveznek minden felvidéki magyarnak, akit a szlovák hatóságok azért bírságolnak meg, mert használta a magyar nyelvet – jelentette be Antal Árpád polgármester, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke. Felhívással fordult a felvidéki magyarokhoz, hogy a szlovák nyelvtörvény ellenére mindenhol bátran használják anyanyelvüket, utcán, bankban és osztályfőnöki órákon is. Antal Árpád hozzátette: a bírságok jegyzőkönyveinek másolatait elküldik Brüsszelbe minden európai parlamenti képviselőnek, hogy „lássák milyen nevetséges a szlovák nyelvtörvény, és milyen nevetséges az Európai Unió, ha nem lép fel a nyelvtörvény ellen”. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke brüsszeli látogatása során Jerzy Buzekkel, az Európai Parlament elnökével tárgyalt a nyelvtörvényről. /Kovács Zsolt: Székelyföldi támogatás a felvidéki magyaroknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Rossz a sajtója az új magyar pártnak. A Magyar Polgári Párt (MPP) azonban kiforróban van, és még mindenképpen rászorul a szimpátiára, hogy betölthesse hivatását. B. Kovács András nem párttag, csupán civil gondolatait foglalta össze. Az MPP belső magyar ellenzékként jött létre, az erdélyi magyar társadalomban időközben kialakult új, illetve magukra maradt régi rétegek kértek politikai szervezetet és képviseletet is maguknak. Az RMDSZ szavazói és támogatói tábora csökkent az ezredforduló utáni években. A szövetségnek ezt az árat kellett megfizetnie azért, amiért betagolódott a román politikai életbe. A magyar kézen lévő anyagi és hatalmi vagyonnal rendelkező professzionalizálódott csoport a hatékony politizálás egy fajtáját valósította meg. Ez egyik pillére a mindenkori hazai magyar politizálásnak. Sok becsvágyó, ötletdús fiatal lát benne érvényesülési lehetőséget. Közben manipulatív technikák is megjelentek, korábbi társadalomszervezői célrendszeréről és szerepköréről lemondott, az átfogóbb nemzetépítés választási jelszóvá silányult egyes vezetői száján. Az élére állt középosztályi réteg terepszínt vett fel, hasonult bizonyos értelemben a román társadalom gazdasági-politikai elitjéhez. Ezzel a színváltott, olajozottan működő gépezettel és érdekszövetségek hálózatával szemben kellett a képviselet nélkül maradt magyar rétegek nevében fellépnie a belső ellenzéknek. Az RMDSZ hatalmi féltékenységgel szemlélte a monopóliuma ellen törő szervezetet, ez természetes, de a lejárató kampány már nem az. Az MPP-nek rengeteg akadályt kellett leküzdenie, országos bejegyeztetése valóságos vesszőfutássá vált. Viszonylag szép eredménnyel szerepelt legutóbb a helyhatósági választásokon, különösen a Székelyföldön. Konstruktív ellenzéki szerepének, ellensúlyi funkciójának ellátásában akadályozza, hogy a mai napig hátráltatott helyzetben van. /B. Kovács András: Két legitim magyar párt Erdélyben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Kapjanak megfelelő hangsúlyt az Európai Bizottságon belüli tárcák kialakításakor az Európai Unión belüli szabadságjogi kérdések, valamint az őshonos kisebbségi közösségek problémái – szorgalmazta Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő november 11-én Brüsszelben, az EP plenáris ülésén. Gál Kinga hangsúlyozta: az új tagállamokban a rendszerváltozás a jogi és államszervezeti kérdések tekintetében megtörtént ugyan, de a politikai gondolkodásban, a hatalom reflexeiben kiélezett helyzetekben „még mindig kísért a múlt”. Kiemelte a 2006 őszi budapesti eseményeket, amelyek kapcsán „a mai napig nem találták meg igazukat azok, akiknek szabadságjogait és legalapvetőbb emberi jogait lábbal tiporták”. Emlékeztetett ugyanakkor azokra az új tagállamokban élő nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárokra, akik „a bőrükön érzik a diszkriminációt mind jogaikban, mind lehetőségeikben”. /Nagyobb hangsúlyt a szabadságjogi és kisebbségi kérdésekre! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

A romániai magyar kultúrközpontok mozdonyszerepet játszanak az értelmiségi életben, a leendő vezető réteg kitermelésében. A csekély kivételeket leszámítva csak innen lehet bejutni az elitbe, szerepük és koordinációjuk megkerülhetetlen. Mindez nem jelenti azt, hogy magukba fordulóak, vagy a provinciából érkezők számára kirekesztők lennének. A provincia leendő értelmiségijének a középiskola elvégzése után mindenféleképpen egy romániai magyar kultúrközpont felé kell irányulnia, mivel a provincia nem képes biztosítani a felemelkedés lehetőségét. A provincia lehetőségei behatároltak. A lakosság egy része nem érti, vagy nem fogadja be az újat, hiányoznak az intézmények. A provincia magyar kultúréletében általában a helyi vagy regionális magyar kultúr-folyóiratok, szemlék és a kulturális missziót (is) betöltő szervezetek játsszák a legnagyobb szerepet. A lapok többsége vidékies hangot üt meg. A helyi kulturális szervezetek legértékesebb tevékenységének Lehoczky Attila a vendégelőadó-programokat tartja, melyre ismert szakembereket, írókat vagy más művészeket hívnak meg előadni. A provincia fejleszthető. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Szórványkultúra – Mélyen a provinciában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Kolozsvár a Főtér átalakításával sajátos szépségéből veszített el valamit. A kolozsvári Főtér a világ, s ezen belül a magyar kulturális örökség kiemelt jelentőségű része. Felbecsülhetetlen érték. Az elvégzett átalakítás eredménye közfelháborodást váltott ki Kolozsvár román és magyar lakosaiban egyaránt. Román vélekedések szerint a jelenlegi városvezetésnek sikerült beköltöztetni Moldvát Kolozsvár szívébe. A tiltakozások sora nem most kezdődött el. Gaal György, Asztalos Lajos és mások már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy rossz irányba mozdult a Főtér felújításának ügye. Figyelmeztető írásaik süket fülekre találtak. Súlyos felelősség terheli mindazokat, akik az átalakítást kezdeményezték, és végrehajtatták. De felelősség terheli azokat is, akik hagyták mindezt megtörténni. /Gergely Balázs, régész – történész, az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnöke: Főtér és felelősség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

November 13-án Czika Tihamér, a Főtér átadásakor megtartott tüntetés főszervezője és az RMDSZ frakciója átadja Sorin Apostu polgármesternek azt a listát, amelyen olyan intézkedéseket és lehetséges rendezvényeket sorolnak fel, amelyekkel a város multikulturalitását láthatóvá lehet tenni. Apostu úgy fogalmazott, hogy várja a magyar közösség javaslatait a Főtéren rendezhető, magyar jellegű eseményekre. /Magyar lista Apostunak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

„A túlzott modernkedés kiszorította azt az érthető, bensőséges színházat, amit annak idején a Székely Színház képviselt. Most bizonyos körök szerint csak akkor lehet jó egy előadás, ha a színész háttal jön be a színpadra, ha fejre áll, ha kitöri a nyakát. Ha nem érted az előadást, akkor csakis zseniális lehet. A néző önmagának sem meri bevallani, hogy nem értette” – fejtette ki Szélyes Ferenc Jászai-díjas marosvásárhelyi színművész. Elmondta, hogy családjukban hagyománya van a színészkedésnek. Két nagybátyja közül Szélyes Sándor népdalénekes, mókamester, Szélyes Imre színész pedig Temesváron játszott, majd kitelepedett Magyarországra. Szülei, sőt már a nagyszülei is amatőr színjátszók voltak Mikházán. Mikházáról sok művész, értelmiségi származik. A kolostornak köszönhető ez a fajta kiemelkedés, romániai szinten itt van a második legnagyobb Ferenc-rendi kolostor. Sajnos betegápoló intézet lett belőle, de remélhető, hogy majd ismét megjelennek a szerzetesek a faluban. Kacsó Sándor is Mikházáról származik, rengeteget írt a faluról, a Nyárádmentéről, így a falu bekerült a köztudatba. Szélyes Ferenc színművész /sz. Marosvásárhely, 1953. máj. 13./ a helyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett színészi diplomát. 1976-tól 1991-ig a Szatmári Északi Színház társulatának tagja, 1991-től a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezető színésze. Mikháza ma arról is híres, hogy ott működik Erdély egyetlen Csűrszínháza. Ennek Szélyes Ferenc volt a kezdeményezője. Elmondta, hogy nagy bajok vannak. Két éve kéri az önkormányzatot, Gáll Lajos polgármestert, hogy beszéljék meg a dolgot. Az elöljáró elzárkózik ettől. Ugyanis a Csűrszínháznak gondnokra, karbantartóra, menedzser-szakemberre lenne szüksége. Szélyes nem tudja továbbra is vállalni, hogy a vécépapírtól a művészeti programig, a takarításig mindent biztosítson. Októberben mutatta be a társulat Závada Pál Móricz Erdély-trilógiája alapján írt Bethlen című darabját, ebben Szélyes Ferenc a címszereplő. – Úgy érzem, ez a feladat tíz évet vett el az életemből. Öt hónapon át készült az előadás. Nagyon sok örömet, de keserűséget, vívódást is okozott. Amikor elkezdtük a próbákat, ellenvetéseim voltak. Sajnos a szöveg azt sugallja az erdélyi közönségnek, hogy Bethlen Gábor becstelen gazember, utolsó szoknyapecér volt, az érdemei nincsenek benne a darabban – mondta el Szélyes. Szerencsére dramaturgként Kovács András Ferenc némileg megszelídítette a szöveget, és a rendező Kövesdy István is próbált javítani rajta. Több évvel ezelőtt vita volt a Tompa Miklós Társulat körül, amikor egy egész végzős évfolyamot szerződött le a vezetőség, és az idősebb színészeket kurtán-furcsán nyugdíjba küldte. Akkor törés állt be a társulat életében. Ezt a törést nem heverte ki a színház, vallja Szélyes. Annak idején azt a fiatal gárdát valósággal ráuszították a színházra, azzal a jelszóval, hogy ők majd mindenkit kisepernek. Aztán kicsalták őket Magyarországra. Most nagyon hiányoznak a nagy, idős egyéniségek. /Máthé Éva: Nem érzi jól magát Bethlen Závada-féle szerepében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Sepsiszentgyörgy megvásárolta a vasútállomás előtt tavaly kiállított mozdonyt, különben az ócskavasba került volna az ipartörténeti emlék. A régi mozdony majdani rendeltetése a Sepsiszentgyörgy–Kovászna útvonalon vontatni a turistaszerelvényt, ez része a megyei tanáccsal közösen kialakított elképzelésnek: Kommandóig beindítani a nosztalgiavonatozást. /(vop): A városé a régi mozdony. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Sylvester Lajosnak mindenben igaza van, amikor a jelenlegi tündérvölgybeli állapotokat ostorozza (Mikor siklunk siklóval Kommandóra?, Háromszék, november 9.). A Sikló Egyesület vezetői szeretnék elérni a közgondolkodás megváltoztatását, tudatosítani, hogy a jelenleg katasztrofálisnak tűnő helyzeten lehet változtatni. Kovászna megyének ez a része még mindig nem eléggé közismert. A jól szervezett turisztikai bemutatók, az erre épülő szolgáltatóipar (szállodák, wellness, síszezon, lovas turizmus stb., stb.) hosszabb távon jelent megoldást. Kovászna megye területén található Székelyföld legnagyobb kiterjedésű és jelentőségű ipari műemlékegyüttese, a Kovászna-kommandói Erdei Vasút (KoKEV) és a hozzá tartozó siklópálya, mely a megye egyik legszebb területén vezet keresztül. Több olyan kisvasúti projekt is létezik, mely figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedhet, így Feketebalog (Szlovákia), Mokra Gora (Szerbia), Felsővisó (Máramaros megye). Mindhármat a tetszhalál állapotából kellett visszahozni. A kovásznai/kommandói személykocsik 1996-ban még működtek a marosvásárhelyi kisvasúton, jelenlegi állapotukat emberi kéz okozta /betört ablakok, hiányzó belső részek/. Ócskavasként végezték volna, együtt az eredetileg is itt levő platókocsikkal, teherszállítókkal. Ezek a kocsik a jövő zálogai, ugyanis Romániában gyakorlatilag két évtizede megszűnt a kisvasúti járműgyártás. Ezért bővíteni kell ezt az állományt, függetlenül a fellelt állapottól. /Markója Szilárd, Papucs András, Sikló Egyesület: Siklón Kommandóra: a roncsok a jövő zálogai (Visszajelzés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

A fogyatékkal élő, de művészi hajlammal megáldott fiatalokon segítene a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi kirendeltsége. Az alapítvány indította be és működteti az Írisz Házat, az egyetlen háromszéki fejlesztő- és munkaterápiás központot, ahol ötven fiatallal foglalkoznak. Makkai Péter református lelkész, a központ koordinátora elmondta, a házban több tehetséges fiatal alkot, és annak érdekében, hogy segíthessék a kibontakozásukat, művészeti árverést szerveznek. Eddig Vetró András kézdivásárhelyi szobrász ajánlott fel egy domborművet, illetve Jakobovits Márta nagyváradi keramikus vállalta, hogy amint a műhelyt felszerelik, néhány napig együtt dolgozik a fogyatékos fiatalokkal. A sepsiszentgyörgyi Írisz Ház idén nyitotta meg kapuit, holland és német segítséggel, egyharmad részben a helyi önkormányzat és vállalkozók, valamint az állam támogatásával épülhetett meg. /Bíró Blanka: Aukcióval támogatják a fogyatékos fiatalokat Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Rendhagyó kamaraest volt Kolozsváron november 11-én a Zeneakadémián: a kolozsvári gyökerekkel rendelkező, jelenleg Spanyolországban élő és tevékenykedő Tomosvary Szabo Geza Segismundo gordonkaművész állított emléket zongoraművész édesapjának, Szabó Gézának, aki 1947-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanársegédeként, majd ennek utódintézményében, a Gheorghe Dima Zeneakadémián tanított zongorát, orgonát, partitúraolvasást és zongorakíséretet. A hangverseny műsorán a zeneszerző nagyapa, Delly Szabó Géza egy műve is helyet kapott. Szabó Géza zongoraművész idén töltötte volna be századik életévét. Az évforduló kapcsán László V. Ferenc zenetudós elevenítette fel a zongoraművész életútjának és zenei pályájának főbb elemeit. /Nagy-Hintós Diana: Zenész-dinasztiák Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Az önállósodást tűzték ki célul a nagyváradi református rádióműsor készítői, miután öt évig a hollandiai E-Mission Alapítvány támogatta őket. E célból egy civil szervezetet /Refónia elnevezéssel/ bejegyeztek, hogy pályázni tudjanak. Mai formájában öt éve szól a református műsor a nagyváradi helyi rádióban – számolt be Veres-Kovács Attila lelkész, a műsor szerkesztője. A Református Percek, illetve a Támasz-Pont című beszélgetős műsor a váradi Partium Rádióban kerül adásba, míg a római katolikus Mária Rádión keresztül egész Erdélyben fogható. Holland támogatással a nagyváradi mellett Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is jelen vannak, illetve a kolozsvári Agnus Rádió is az ő közreműködésükkel jött létre, bár mostanra saját lábára állt, jelentős támogatást kap az egyháztól. Nagy segítséget kapott a református adás a Partium Rádiótól is, amely ingyenesen biztosított adásidőt a műsor számára. /Nagy Orsolya: Öt éve hallható a református műsor a nagyváradi Partium Rádióban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

November 13-án megnyílt Kolozsváron a Lucian Blaga Egyetemi Könyvtárban az alapításának hamarosan 150. évfordulóját ünneplő Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) emlékkiállítása. A megnyitón Doru Radosav, a könyvtár főigazgatója hangsúlyozta annak a gyűjteménynek a fontosságát, amely egykor az EME tulajdona volt. Az intézmény vezetősége beadvánnyal kíván a helyi önkormányzathoz fordulni, hogy a Clinicilor utca nevét változtassák vissza Mikó Imrére. Sipos Gábor, az EME alelnöke röviden áttekintette az egyesület múltját, a Kemény Józseftől kapott adománnyal való indulástól napjainkig. Felelevenítette az EME könyvállományának gyors fejlődését: a megalapítást követően Erdély-szerte nagy közadakozásból több mint húszezer kötet gyűlt össze. Ez alkotta az 1872-ben létrehozott Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem bázisát. Az EME 1950-es erőszakos felszámolásával annak teljes vagyona, gyűjteményei más kezekbe kerültek. 1990 után az újjászületett EME fokozott figyelemmel követi hagyatékának sorsát. /Ördög I. Béla: Ünnepi kiállítás a másfél évszázados EME tiszteletére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Megkezdődött a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának, valamint a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlegének digitalizálása. A Kájoni János Megyei Könyvtár 2009 őszétől kapcsolódott be a digitalizálási tevékenységbe, jelezte Kelemen Katalin, a könyvtár munkatársa. A Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégium ez év első felében meghirdetett pályázatán a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára közös digitalizálási projektje is nyert. Róth András Lajos, a Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának vezetője, már évek óta foglalkozik digitalizálással, az Országos Széchényi Könyvtárral kötött partnerszerződés alapján az általa digitalizált művek megtalálhatók a Magyar Elektronikus Könyvtárban. /Digitális változatban Székelyföld emlékezete. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban megnyílt a Temesvári Integratio Alapítvány Forradalmi Mozgó Múzeuma. A vándorkiállítást az 1989-es temesvári forradalom kitörésének 20. évfordulójára készítette az alapítvány a Temesvári Forradalom Emlékháza és a Hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum segítségével, s Aradra Kolozsvár után, Nagyvárad érintésével érkezett meg. Bemutattak néhány korabeli tárgyat, így egy eredi ÁVH-s (az 1940-es és 1950-es évek magyar politikai rendőrsége, az Államvédelmi Hatóság) bőrkabátot is. /Pataky Lehel Zsolt: A forradalom mozgó múzeuma. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Közösségvállalás Romániával címmel dokumentumfényképekből nyílt kiállítás Kolozsváron a Művészeti Múzeumban. Az 1989-es forradalom 20. évfordulójának tiszteletére rendezett tárlatot a bukaresti lengyel intézet szervezte. A képek olyan lengyel fiatalok szemével mutatja be a forradalmat, akik soha nem jártak Romániában. A lengyelek elismerik Temesvár és Tőkés László szerepét a forradalom kitörésében. /(J. J.): Fotókiállítás a ‘89-es forradalomról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Oroszországban turnézott november 1–7. között a kolozsvári Tarisznyás együttes. Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatóhelyettese, a zenekar vezetője elmondta, együttesük az október 12-én kezdődő Kolozsvári Napok Moszkvában elnevezésű rendezvénysorozat keretében muzsikált Oroszországban. /Varga László: Moszkvában, a Komiföldön és a Mordvin Köztársaságban lépett fel a Tarisznyás együttes. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Hetedik alkalommal rendezik meg Székelyudvarhelyen a hagyományos Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivált a G. és a Tiberius Egyesület közös szervezésében. A fesztivál november 12-én kezdődött, a külföldi meghívott előadóknak köszönhetően nemzetközi jelleget öltött. /Négy nap minőségi „szobamuzsika”. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13./

Örökségünk, jelenünk képekben címmel november 15-én, vasárnap nyitja meg hagyományos fotótárlatát az Erdélyi Kárpát-Egyesület székelyudvarhelyi osztálya. A tárlat anyaga a szervezet tagjainak az elmúlt év során készített fotóiból állt össze. A beérkezett alkotásokat Dezső László, a szervezet országos elnöke válogatta. /EKE-kiállítás Székelyudvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Ősi székely szimbólumok felkutatására vállalkoztak történészek. Egész Székelyföldet bejárják, templomokat, levéltárakat keresnek fel, hogy számba vegyék a középkortól máig használatos vagy már elfelejtett közigazgatási jelképeket: pecséteket, címereket, zászlókat. A Hargita és Kovászna megyék önkormányzatának közös programja Mihály János történész ötletére jött létre. A zászló az egyik legismertebb jelkép. Felbukkanása a háborúkhoz köthető, hiszen megkülönböztető jelzésként és a csapatok vezénylésére is használtak lobogókat. A mai napig kevés az információ a középkorban a székelyek által használt zászlókról. /Zajlik a székely jelképek felkutatása. = Erdély. Ma, nov. 13.

Lakatos István Csíkszentmiklós, a megtartó falu című könyvét november 18-án mutatja be Jánosi Zita magyartanár a csíkszentmiklósi kultúrotthonban. A monográfia a falu történelmét, a naptári ünnepekhez kötődő szokásvilágát, oktatási, művelődési életét, templomát, temetőit egyaránt körbejárja. /Könyvbemutató Csíkszentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13./

Előzmény nélküli helyzet áll elő Bukarestben: november 14-én lejár azoknak a minisztereknek a mandátuma, akik a szociáldemokratáknak a Boc-kormányból való kivonulását követően vették át az egykori PSD-s kollégák tisztségét. Ebben a kényes helyzetben van Emil Boc ügyvivő miniszterelnök is. Időközben a kormány is megbukott, az alkotmány értelmében az ügyvivő kormánynak mindaddig tisztségben kell maradnia, amíg egy új kabinet hivatalba nem lép – nyilatkozta Emil Boc ügyvivő miniszterelnök. /Lejárt a helyettesítő miniszterek mandátuma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Traian Basescu államfőt és Orbán Viktort, a Fidesz elnökét ábrázoló szórólappal készül elárasztani Székelyföldet a Demokrata-Liberális Párt (PD-L). Értesülések szerint a lapon – bár a törvény előírja – nem szerepel a PD-L jelképe, a párt tehát nem vállalja nyíltan az akciót, amely a magyar szavazók megtévesztését célozza. A szórólapon szereplő fotó az idei tusványosi tábor alkalmával készült a két politikusról, rajta az Orbán Viktortól származó kijelentés: „A második fordulóban én Basescura szavaznék!” majd a lap jobb alsó sarkában a kérdés: „De miért várjunk a második fordulóig?” Porcsalmi Bálint, az RMDSZ kampányfőnöke szerint diverzióról van szó. Ezt a hátlapon található szöveg is visszaigazolja: a magyar szavazóknak azért kellene a jelenlegi elnökre ütni a pecsétet, mert „ő az, aki a legjobban tudja, mi a helyi autonómia”. A magyar szavazók remélhetőleg emlékeznek még Basescu (és pártja) heves autonómia-ellenes kirohanásaira. Németh Zsolt, Fidesz-képviselő, a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának elnöke emlékeztetett: Orbán Viktor Tusnádfürdőn világosan kifejtette, hogy a Fidesz az első fordulóban Kelemen Hunort, az RMDSZ jelöltjét támogatja, ilyen szempontból a Fidesz álláspontja egyértelmű. /Sz. K. : Kampánydiverzió a Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

A lisszaboni szerződés érvénybe lépésének elemzése során Sógor Csaba EP-képviselő kemény hangon bírálta, hogy egy tagállam a kollektív bűnösség fogalmát felmelegítve így megzsarolhatja az egész Európai Uniót. Felszólalásában Sógor röviden ismertette a Benes-dekrétumokat, majd az erdélyi magyar közösség szempontjából elemezte a kialakult történelmi abszurdot. – 1945 májusa és októbere között a kassai kormányprogram szellemében Edward Benes csehszlovák elnök 143 elnöki dekrétumot bocsátott ki, ebből 13 közvetlenül, 20 pedig közvetve érintette a kollektív bűnösnek kikiáltott német és magyar etnikumot – mondotta a képviselő. „Ha ez lehetséges, akkor mi is kérjük utólag felülvizsgálni Románia csatlakozását, ez az ország becsapta az Uniót, hiszen azt a kisebbségi törvényt, mely kulturális autonómiát biztosítana, a mindenkori román pártok összejátszásával fekteti a parlamentben. Mi is lábjegyzetben kérjük, csatoljanak majd oda egy – nem kollektív bűnösségről szóló, hanem – a számunkra kollektív jogok biztosítását garantáló dokumentumot” – zárta felszólalását Sógor Csaba. /Sógor Csaba kollektív jogokat garantáló dokumentumot kért az EP-ben. = Erdély. Ma, nov. 14./

„A nagyszebeni szászok esete érdekes példája annak, amit reményeink szerint mi, magyarok soha nem fogunk megtapasztalni és azt szeretném, hogy a későbbi nemzedékek se éljék meg: az ott élő román társadalom ugyanis csak aztán kezdte értékelni a városban élő szászokat, hogy sikerült tőlük megszabadulnia” – mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje. Úgy véli: a ‘70-es és 80-as években Kolozsvárra érkező, mára a város román nyelvű politikai életét meghatározó személyek mind a mai napig nem tudnak mit kezdeni az itteni értékekkel, terekkel, kultúrával: ennek következtében „eltüntetni, megszüntetni kívánják ezeket”. Kelemen a mentalitásváltás jelét látja: napjainkban a románok másként viszonyulnak a magyarokhoz, mint a ‘90-es években. A kisebbségi jogokat ma már nem kötik olyan szorosan az ország egy részének elvesztéséhez. /Ferencz Zsolt: Kelemen: mentalitásváltás tapasztalható. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./