Gidófalva községháza felújított polgári épületének falára helyezett márványtáblán olvasható: Szállj versenyre, magyar/ S fog kelni körüled az élet. (Kölcsey Ferenc) Állíttatta Nagyvázsony önkormányzata a magyar millennium és Gidófalva községgel fennálló testvérkapcsolat tiszteletére 2000. október 23-án. /Sylvester Lajos: Szállj versenyre, magyar... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

Tízéves érettségi találkozó, csak novemberben sikerült időpontot találni a nagyon elfoglalt fiúknak-leányoknak. Változtak az idők. Annak idején, a tízéves találkozójukról mindössze ketten hiányoztak, emlékezett vissza Ujj János, most az osztálynak több mint nem jött el. Hárman már külföldön vannak. Legtöbbjük munkahelyi elfoglaltsága miatt hiányzott. Saját karrierjét mindenkinek építenie kell, különben jön a konkurencia. Társadalmi élet nincs. /Ujj János: Michelangelóval faragni. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./

Mester János emléktáblát avatnak Magyarpécskán november 21-én. Mester János /Magyarpécska, 1879. szept. 15. – Budapest, 1954. júl. 1./ papnak készült, püspöke Rómába, a Gergely Egyetemre küldte tanulni. Teológiai tanulmányait 1906-ban fejezte be, hittudományi doktorátussal. Belépett a jezsuita rendbe, Belgiumba helyezték. 1914-ben tért vissza a Csanádi egyházmegyébe, amikor Glattfelder Gyula (1874-1943) püspök a Szent Imre Kollégiumban helyezte, prefektusnak. 1915-ben a budapesti egyetemen filozófiai doktorrá avatták. 1919-től a temesvári hittudományi főiskolán tanár, lelkiigazgató és székesegyházi szónok. Mester Jánosnak 1922-ben sikerült elérnie, hogy a románok engedélyezzék a lelkipásztorok folyóiratának, a magyar nyelvű Egyházi Szemlének megjelenését. 1921-től Budapesten főiskolai tanár lett, majd a szegedi egyetemen tanított, 1930-ban Klebelsberg Kunó miniszter a szegedi egyetemen nyilvános rendkívüli tanárává, a filozófiai tanszék vezetőjévé nevezte ki. Nagy gondot fordított hallgatói magyarságtudatának formálására. 1949-ben 70 éves korában ment nyugdíjba. /Nagy István: Mester János emléktábla-avatás Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./

A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet közgyűlésén újraválasztották Ilonczai Zsoltot. Elmondta, hogy általában havonta van valamilyen nagyobb rendezvényük 70-80-100 fős részvétellel, ugyanakkor hetente zajlott a filmklub, tánctanfolyam, vagy az activity és a kosárkör. Azonban a megszólított fiatalság számarányát nézve nem elégedett, akkor sem, ha Temesváron szórványban vannak. Jövőre a TEMISZ húszéves lesz, jubileumi ünnepséget rendeznek, legalább 3-4 napos fesztivállal. Erre az évfordulóra szeretnének majd egy rövid történeti áttekintő füzetecskét, esetleg egy kisebb terjedelmű könyvet összeállítani TEMISZ elmúlt húsz évéről. A TEMISZ-t elindító elnök Toró T. Tibor volt, aki létrehozta ezt a szervezetet, Kántor Zoltán egykori alelnök elindította a TEMISZ napilapját, a Vétót. /Pataki Zoltán: „Még több embert mozgósítani!” = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./ A Vétó a Temesvári Új Szó melléklete volt 1990-1992 között.

A Marosvásárhelyi Főiskolások Keresztyén Egyesülete idén ünnepli 6. születésnapját, és ebből az alkalomból november 18–22. között MIFIKE-napokat szerveznek. November 20-án hit, hivatás, szakma témában szerveznek vitaestet. /MIFIKE-napok Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 20./

Aradon a Kölcsey Diákszínpad színészpalántái felléptek a minorita kultúrházban őszi évadnyitó műsorukkal. A kiscsoportosok Pávai Gyula A részeges király c. mesejátékát vitték színpadra, a középiskolások a Jelenetek egy hősszerelmes életéből c. darabbal léptek fel. A diákokkal Faragó Zénó, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze foglalkozott, aki maga is a Kölcsey Diákszínpad tehetséges növendékei közül vált ki évekkel ezelőtt. Az immár tíz éve saját gyermekszínpadával is foglalkozó Ujj Ágnes tanárnő szívvel-lélekkel segített a rendezőnek. Korrepetált, díszletet, kosztümöket készített, sminkelt stb. Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke közölte, nagyszabású esemény megszervezésén fáradoznak. Jövőre ünneplik a Kölcsey Diákszínpad fennállásának 20. évfordulóját, erre szeretnék meghívni az összes Aradról indult színművészt. /Sólya R. Emília: Kölcsey Diákszínpad tovább fejlődik! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./

Képzőművészeti szakokon tanuló középiskolás diákok hagyományos tárlatát szervezte meg a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum. A kiállítás most az iskola fennállásának 60. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat része. Az iskola 1949 október elsején alakult, első igazgatójának Izsák Márton szobrászművészt választották. Péter Mária aligazgató románul és magyarul ismertette az iskola történetét. /Nagy Botond: Munkák a Palotában. Reprezentatív tárlat a hatvanadik évfordulón. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 20./

Esterházy Péter Rubens és a nemeuklideszi asszonyok három dramolettből álló, egyrészes, barokk komédiáját mutatták be november 19-én a bukaresti Carturesti könyvesboltban a főváros színművészeti egyetemének első éves hallgatói. /Fleischer Hilda: Magyar komédia Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

November 20-án mutatja be a szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulata Tóth Ede A falu rossza című népszínművét. A csaknem 150 éves darabot Csurulya Csongor vitte színpadra, aki a partiumi társulat állandó rendezője, valamint a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője. /Végh Balázs: „Mesés” népszínművet mutatnak be a szatmárnémeti Északi Színházban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

Színésznek készült, mégis a gyógytornász hivatást választja Fekete Krisztina, akit a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tavaly végzett évfolyamának egyik legtehetségesebbikének tartanak. Az Egyesült Államokból nemrég hazatért fiatal lány a beteg gyerekeken szeretne segíteni. Az Egyesült Államokban a Keresztény Előadóművészek Közössége (Christian Performing Artists’ Fellowship) keretében dolgozott, szakmai gyakorlatra ment ki, ösztöndíjasként. A képzések, koncertek és előadások mellett a Szentírás tanulmányozása is fontos szerepet kapott. Az egyik fő cél, hogy a fesztiválon a fiataloknak Jézus Krisztusról beszéljenek. A művészek gyakran énközpontú élete helyett, az Isten-központú, szolgáló élet teljességét és szépségét tárják a diákok elé. Fekete Krisztina hazatérése után egy hónapig „remeteként” élt Sóváradon, a Mustármag Egyesület remeteházában. Most szeretné felfrissíteni a gyógytornászi ismereteit. Úgy gondolja, hogy valamikor majd társulatot létesít – színészekkel, táncosokkal, zenészekkel –, akik olyan előadásokat hoznak létre, amelyek az élő Istenről szólnak, emellett pedig a büszkeség elleni gyógyszerként konkrét szolgálatot is vállalnak. Most úgy látja, hogy gyógytornászként kell szolgálnia. /Máthé Éva: Az Egyesült Államok után a sóváradi remeteséget választotta Fekete Krisztina színművész. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

November 18-án mutatták be Cs. Gyimesi Éva Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába /Korunk–Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2009/ című kötetét Kolozsváron Az Emberi Piramis. Beszélgetések a pártállami diktatúráról című rendezvénysorozat keretében. A kiadó részéről Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője, a kötet szerkesztője méltatta a kiadványt. /Köllő Katalin: Könyv, amely nem a múltunkról, hanem a jövőnkről szól. Szem a láncban – könyvbemutató a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

Dr. Vass Gergely baptista lelkész Marosvásárhelyen született. Fiatal fogorvosként Lupény városában végezte a gyógyító munkát, ahol rendszeresen részt vett a magyar baptista gyülekezet istentiszteletein. Úgy érezte, hogy Isten elhívásából új pályán kell folytatnia életét. Már házas emberként, feleségével és három leányával Zilahra költözött, ahol elvállalta a helyi magyar baptista gyülekezet pásztorolását. Kilencévi zilahi tartózkodás után, 2001-ben az arad-belvárosi baptista gyülekezet meghívásának tett eleget, ahol 2009 szeptemberéig tartalmas, szép lelki munkát végzett. Tevékenysége alatt számos jeles eseményre került sor az aradi gyülekezetben: az újjáépített imaház megnyitása, az énekkar százéves jubileuma, 2006-ban az Aradról elszármazott magyar baptisták világtalálkozója, jeles vendégek fogadása (Balczó András, dr. Papp Lajos, Jókai Anna) stb. Dr. Vass Gergely október 1-jétől a vajdahunyadi gyülekezet és körzet lelkipásztora lett. Ugyanakkor folytatja korábbi munkáit a Szeretet és Üdvüzenet egyházi lapok főszerkesztőjeként, valamint tanít a nagyváradi Bibliaiskolában. /Bátkai Sándor: Dr. Vass Gergely Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./

November 20-án ült össze először az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének döntéshozó fóruma, a Megyei Képviselők Tanácsa a megyei tisztújítás óta. Az új szabályzat értelmében az MKT tagsága jelentősen kibővült. A megjelenteket Gaman Mihály megyei ügyvezető elnök, majd Csehi Árpád Szabolcs megyei elnök köszöntötte. Erdei D. István az országos helyzetről beszélt. /Megalakult az új MKT. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 21./

November 20-án ülésezett Szatmárnémeti tanácsa. Engedélyezte a tanács egyesület létrehozását „Észak-nyugati foglalkoztatási és társadalmi befogadási regionális egyezmény“ elnevezéssel, melynek feladata megoldáskeresés lesz a városi lakosság szociális problémáira. Új utcák elnevezéséről is döntöttek. Összesen 13 új utcanevet hagytak jóvá. Az RMDSZ-es tanácsosok öt új utcanevet javasoltak: Scheffler János, Károli Gáspár, Kaffka Margit, Krúdy Gyula és Ács Alajos. Három utca városokról lesz elnevezve: Ungvár, Beregszász, Gyulafehérvár, míg öt új utca román személyiségek nevét kapja. /Öt új magyar utcanév. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 21./

Miután felszólította Bálint Józsefet, hogy mondjon le alpolgármesteri tisztségéről, mert véleménye szerint a Magyar Polgári Párt ellenzéki szervezetként működik a városi tanácsban, gátolva az önkormányzat munkáját, az e havi rendes tanácsülésen napirendre tűzi leváltását – jelentette be Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Az RMDSZ és az MPP közötti, a tavalyi önkormányzati választások után kialakított összefogás jól működött az ez évi költségvetés elfogadásáig, amikor az MPP, változtatva az addig közösen kialakított álláspontjukon, a költségvetési vitán más változatot terjesztett elő, s azt – véleményükről meggyőzve a román képviselőket – sikerült is elfogadtatniuk. Később a tanácsülések személyeskedésbe is torkolló veszekedésekig fajultak. Bálint József alpolgármester elmondta, a sajtóból értesült arról, hogy mi készül ellene. Kovács István, az MPP önkormányzati frakcióvezetője sajnálatosnak tartja, hogy Antal Árpád a románokkal akar többséget létrehozni. /Váry O. Péter: Az MPP-s alpolgármester leváltására készülnek (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

November 20-án Nagyváradon Csűry Istvánt választották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé. Három jelölt indult, Csűry István 68, Mikló Ferenc nagyszalontai lelkész, bihari esperes 14, Józsa Ferenc aradi lelkipásztor 3 szavazatot kapott. Tőkés László júniusban mondott le püspöki tisztségéről, miután európai parlamenti képviselővé választották; ezután lett Csűry István a helyettes püspök. A mostani időközi választáson püspököt választottak egy évre, 2010. októberében pedig az egyházkerületben általános tisztújítást tartanak, ekkor választanak egy teljes, hatéves mandátumú püspököt. Az új püspök feladatának tartja az egyházkerületben Tőkés László vezetése idején elindult átvilágítás folytatását. Ennek az a célja, hogy a román kommunista titkosszolgálat, a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) dokumentumai alapján kiderüljön, kik voltak besúgók az egyházban a rendszerváltás előtti évtizedekben. /Új püspök a királyhágómelléki egyházkerületben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

November 20-án emlékezett megalapításának 150. évfordulójára Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében Egyed Ákos EME-elnök megnyitója után a kolozsvári Református Kollégium énekkara, Székely Árpád vezényletével ünnepi műsort adott elő. Üdvözlő beszédében Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke emlékezett, hogy az alapító, Mikó Imre a kulturális nemzeti összetartozás alapjait rakta le. Camil Muresanu akadémikus, a Román Akadémia Kolozs megyei elnöke kitért arra, hogy az EME megalakulását az erdélyi románság ASTRA egyesülete követte. Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, dr. Sólyom László köztársasági elnök levelét olvasta fel, aki szintén hangsúlyozta a kulturális nemzet fogalmának jelentőségét. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul kifejtette, a polgári erőből és szerveződésből megalakult EME elkobzott ingatlanjainak visszaszolgáltatása jogállami probléma, ami egy EU-tagországban nem képezheti vita tárgyát, megoldása pedig a magyar–román kulturális együttműködés egyik hajtómotorja lehet. Markó Béla RMDSZ-szövetségi elnök az EME százötven évének folytonosságot kifejező erejéről beszélt. Monok István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója a közgyűjtemények jelentőségét emelte ki. Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke az anyanyelv megóvását közös feladatnak és felelősségnek nevezte. Dáné Tibor Kálmán a „kisebb testvér”, a 124 éves Erdélyi Közművelődési Egyesület elnökeként arra hívta fel a figyelmet, hogy – akárcsak az EME megalakulásakor – a civil akarat napjainkban sem kerülhető ki. Átnyújtották a Gróf Mikó Imre emlékérmeket. A Magyar Tudományos Akadémia részéről Pro Scientia Hungarica érmet adományoztak Benkő Samu történésznek, az EME 1994–2002 közötti elnökének, és Egyed Ákos történésznek, az EME jelenlegi elnökének. Több előadás hangzott el: Görömbei András az EME és az erdélyi magyar tudósok kapcsolatáról, Orosz István Mikó Imrének a Magyar Történelmi Társulat élén betöltött szerepéről, Benkő Samu az EME 1990-es újjászervezéséről, Keszeg Vilmos az EME szakosztályairól értekezett. /Százötven kitartó, lelkes év a magyar tudomány szolgálatában. Jubileumi évfordulót ünnepel az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Vallási és nyelvi, valamint nemzeti hovatartozás érdekes gubancát produkálta Erdély a Szatmár vidéki görög katolikusok, illetve a székelyföldi görög katolikusok és görögkeletiek esetében. A 19. és a 20. században Székelyföldön egyes falvakban a magyar anyanyelvű, de görögkeleti vagy görög katolikus valláson lévő közösségek nem alaptalanul tekintették székelynek magukat. Ők ún. visszarománosítási praktikáknak estek áldozatul a két világháború között időszakban, megkísérelte felhasználni őket a beolvasztásra törekvő román hatalom. Hámori Péter a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanársegédje az intézmény szociológiai intézetében dolgozik, és évtizede foglalkoztatja a téma. Az erdélyi közösségek identitástudatában a vallást az 1848–49-es forradalom táján váltja fel, illetve társul vele az anyanyelvi és nemzeti tényező mint meghatározó elem. Külön kell választani a görög katolikus és az ortodox egyházat. Az ortodoxia kezdeteitől, a VI. századtól fogva az anyanyelvűségre törekedett, míg a nyugati egyházban a triglosszia uralkodott, a három szent nyelv, a görög, a héber és a latin kizárólagossága egészen az 1960-as évekig tartott. Az ortodoxiának tehát elvileg magyarul kell beszélnie, ha hívei magyarok. Egyes görög katolikus parókiákon Erdélyben még ma is magyarul beszél a pap. Ennek oka az, hogy ellentétben a nyugati és akár magyarországi papokkal, az erdélyiek anyagilag függtek híveiktől. A nyugati katolikus pap korábban a tizedből élt, az erdélyi még a 20. században is a hívek adományaiból, az ún. kepéből. Ha a hívek úgy kívánták, prédikáljon magyarul, azt neki teljesítenie kellett. Azután belépett a korrupció. Azért tűnt el a magyar görög katolikusság és az ortodoxia a Székelyföldről 1940 után, mert a magyar közigazgatás nem megvásárolható. Székelyföldön a magyar anyanyelvű görög katolikusok és ortodoxok a nemzetiséget részesítették előnyben, Szatmár környékén azonban más történt: ott a görög katolikusok kijelentették, ők görög katolikus magyarok, nem hajlandók elhagyni hitüket, mi több, a román papokat magyarokkal cserélték le. 1989 után inkább a magyarok álltak át tömegével a görög katolikus hitre, s néhány helyen ma is magyar nyelvű a szertartás, bár a felekezet fő nyelve a román, az országos egyház pedig hivatalosan román nemzeti görög katolikus egyháznak nevezi magát. Az egész országban, a volt görög katolikus templomokat még 1948-ban az ortodox egyház örökölte meg, ma is az rendelkezik vele. Ráadásul az ortodoxok 1989 után új püspökséget alapítottak a két székely megyében, új templomokat, sőt, kolostorokat is építettek. Székelyföldön sokfelé olyan egyházközségeket hoztak létre az ortodoxok, küldtek ki papokat, ahol jóformán egy görögkeleti hívük sem volt korábban. Térítés indult, nem egy helyen a cigányokat jótékonykodással édesgetik magukhoz. A háromszéki és Brassó megyei román anyanyelvű roma népesség körében nem az ortodox, hanem a neoprotestáns szekták erőteljes térhódítása figyelhető meg. /B. Kovács András. = Görög rítusú kisfelekezetek Székelyföldön (Beszélgetés Hámori Péter kutatóval). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

A roma kisebbség köréből népszámláláskor más adatok kerülnek be a nemzetiségi, más az anyanyelvi és vallási bevallások közé, mint amit sokan várnának, szinte lehetetlen besorolni őket a megszokott, bevett csoportok közé. Az egyazon telepen lakó cigányság is a legkülönfélébb módon nyilatkozik, ha hovatartozásáról kérdik. A népszámlálási adatok nem megbízhatóak, ezért a hatóság már több ízben rendelt el bizalmasan cigányösszeírást, a belügy jelentéseket kért be a falvakból és városokból a romák lélekszámáról. Sokuk nem szerepel a személyazonossági nyilvántartásban, keresztlevelük sincs, ezért ezek a bizalmas adatok sem teljesen megbízhatóak, de pontosabbak minden egyébnél. Bonyolítja a helyzetet, hogy a romák asszimilációja tömeges a Regátban, a részben vagy teljesen beolvadtak alighanem milliós nagyságrendet tesznek ki, Erdéllyel szemben. Egy minapi tévévitában Madalin Voicu, a parlament roma tagja hárommillió romáról beszélt, belügyi forrásokra utalva. Ezzel Románia alighanem világelső, a kontinensen mindenképpen vezet e tekintetben, s ebből komoly felelősség származik. Ha ötmillió körüli lakos vallaná magát nem román nemzetiségűnek, azaz a népesség 20–25 százaléka, akkor szétfoszlana a homogén, oszthatatlan, teljesen egynemű román nemzet álma. /B. Kovács András: Kétszer annyian, mint mi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Sem az iskolák, sem a kultúrházak, sem az katolikus egyház nem engedélyezik a moldvai csángó falvakban, hogy ingatlanjaikban tartsák az iskolán kívüli magyar foglalkozásokat. A legtöbb településen bérelt épületben tanulnak a gyermekek, mert saját házak vásárlására nem futja az oktatási programot fenntartó Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. Székeket hoztak a külsőrekecsini Gyermekek Házához. Támogatók adományából építették fel ezt a házat. A magyar órákat korábban egy családnál tartották. Az emeleten tanári lakást és számítógéptermet alakítottak ki. Moldvában 21 településen tartanak magyar órákat, de csak hét faluban van magyar közösségi ház. Ezeken a településeken egyre többen tanulnak magyarul. – Az emberek azt érzékelik, hogy nem csak egy rövid időre jövünk, itt megzavarjuk az ők életüket, és aztán tovább állunk, hanem hosszú távon gondolkodunk – hangsúlyozta Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Lujzikalagorban három évig kis raktárban tartották a magyar órákat. Az 5000 lelkes községben már 100 gyermek jár a magyar foglalkozásokra. Ezért bérelte ki a Csángó Szövetség most a házat. 35 ezer euróra lenne szükség ahhoz, hogy a Csángó Szövetség megvásárolhassa a házat, ahol a tanári lakás is helyet kapna. Az összeget közadakozásból próbálják összegyűjteni. Duna TV. /Hosszú távon gondolkodik a Csángómagyarok Szövetsége. = Erdély. Ma, nov. 20./ 8/ November 18-án volt az Erdővidéki Közművelődési Napok leggazdagabb kínálata: Barótra, Olasztelekre, Kisbaconba, Erdőfülébe, Nagybaconba, Ürmösre, Bölönbe, Nagyajtára és Vargyasra vittek programot a szervezők. Másnap Baróton Hidak címmel a felsőrákosi alkotótábor anyagából, Bardocon pedig az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület tagjainak munkáiból nyílt fényképkiállítás, Bölönben Höncz László Bűnösként is győztes című könyvét, Baróton pedig Magyari Hunor Az erdővidéki református egyházmegye templomai című albumát mutatták be. Vargyason megnyílt az Erdővidék nagyjai című kiállítás, Középajta népe pedig Magyari Hunor albumát ismerhette meg, a bölöni Kék virág néptáncegyüttes Zalánpatakon és Középajtán lépett fel. Baróton előbb dr. Bona Gábor, majd Pelyach István történész tartott rendhagyó történelemórát az 1848―49-es szabadságharcról, majd a csíkszeredai Mesehetes zenekar szerzett lépett fel. Dr. Egyed Emese Baróti Szabó Dávid Kisded szótáráról /Tortoma Kiadó, Barót/ beszélt, mely most jelent meg. Az 1792-ben Kassán nyomtatott második kiadás alapján készült könyvet méltatva a kolozsvári egyetemi tanár kiemelte: ,,Amikor készült, munkafüzet volt, tanári segédletként tudták használni a magán- és iskolai oktatásban azok, akik tudatosan akartak magyarul beszélni, s azok is, kik magyarul akartak megtanulni. ” Erdőfülében a Magyar Művelődési Intézet főigazgatóját, Borbáth Erikát telt ház fogadta. Örökségvédelem és hagyományápolás című előadásában arra tért ki, hogy mennyi hasznot hajthat a ma emberének az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott közös tudás. Olaszteleken kiállítás nyílt Nagy Viktor fényképeiből, majd Kolumbán-Antal József székelyudvarhelyi író Székely honfoglalás című kötetét mutatták be. Kisbaconban Csikány Tamás és Kedves Gyula budapesti történész Székelyek a napóleoni háborúkban, valamint Huszárok az 1848/49-es szabadságharc erdélyi hadszínterén címmel tartott előadást. Szabó Zsolt főszerkesztő, valamint Benkő Levente szerkesztő ismertette a Művelődés című folyóiratot, Jánosi József pedig Erdővidéki táncélet című kötetét. Fehér János művészettörténész Erdővidék épített örökségéről értekezett. Baróton megnyílt Kiss Béla sepsiszentgyörgyi képzőművész akvarell-kiállítása. /Hecser László: Gazdag Erdővidéki Közművelődési Napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

A Szervátiusz Jenő-díjat a szobrász születésének századik évfordulóján alapította fia, a Kossuth-díjas Szervátiusz Tibor szobrászművész azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a Kárpát-medencében születő magyar művészetre, művészekre. Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész kapott Szervátiusz Jenő-díjat a magyar művészet bemutatásáért, értékeléséért. /(vop): Jánó Mihály Szervátiusz Jenő-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Egy esztendeje új közéleti hetilap jelenik meg Kézdivásárhelyen. A Székely Újság negyedik sorozatát a Pro Kézdi Egyesület adja ki. A múlt év novembere óta ötvenöt szám jelent meg, és rövid egy esztendő óta a regionális lap megyei hetilappá nőtte ki magát. A második sorozat 1989. december 23. és 1991. március 11. között 45 számot, míg a harmadik 2002. március 20. és május 15. között alig kilenc számot élt meg. A leghosszabb életű az 1904. január 3-án megjelent és 1944. július 30-án megszűnt első sorozat volt. /(Iochom): Egyéves a Székely Újság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

László Károly /sz. Kézdivásárhely, 1953/ Kolozsváron geológia szakon államvizsgázott 1980-ban. Hazakerülése után tíz évig a gelencei kőolajtelepen kutatóként dolgozott. 1990 őszétől 2007 nyaráig a Tanulók Klubja kerámiakörét vezette, azóta főállásban keramikus magánvállalkozó. Érdeklődése a kerámia, a fazekasság iránt immár tizenkilenc évre nyúlik vissza. Lépéseit Vetró András szobrász irányítja a mai napig, tőle tanult a legtöbbet. László Károly nem tartja magát művésznek, ő egyszerűen keramikus – vallja. A kézdiszéki népművészek másfél évvel ezelőtt őt választották meg a Barabás Zsombor Népművészeti Egyesület elnökének. László Károlyt foglalkozni kezdett a régi székelyföldi csempekályhák motívumaival, Tudomása szerint Háromszéken, de lehet, hogy egész Erdélyben csak ő foglalkozik kályhacsempe-rekonstrukcióval. /Iochom István: Agyagba zárt hagyaték (László Károly, a geológusból lett keramikus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Puskel Péter ismert aradi helytörténész az Aradon, illetve Arad megyében született nagy magyarokat vette számba. Klebelsberg Kunó gróf érdemeit néhány sorban kockázatos összefoglalni, mert minden, amit létrehozott, rendkívüli fontosságú volt. A magyar közoktatás talán legnagyobb reformátora Magyarpécskán látta meg a napvilágot, Budapesten szerzett jogi doktorátust. 1922-től kilenc éven át kultusz- és közoktatásügyi miniszter. Alapcéljának tartotta a népoktatás korszerűsítését, a széles néptömegek kulturális szintjének felemelkedését. Könyvtárral ellátott iskolákat, tanítólakásokat építtetett falun, népiskolákat a szétszórt és elszigetelt tanyákon; főiskolákat, egyetemeket (szegedi, pécsi, debreceni) és a felsőfokú oktatáshoz szükséges kutatóintézeteket hozott létre, a magyarság szellemi építkezésének szükségességét hirdette. Az ő nevéhez fűződik a római Collegium Hungaricum létrehozása. Klebelsberg Kunó 1932-ben halt meg. Pécskán a római katolikus templom falán a rendszerváltozás után elhelyezett emléktábla, majd 2000-től a templomkertben mellszobor (Jecza Péter munkája) emlékeztet a városka kiválóságára. A magyar filmművészet múltja elképzelhetetlen Jávor Pál nélkül. Jermann Pálként 1902. január 31-én szerelemgyerekként született Aradon, ahol 17 évet élt. Vidéki színházakban kapott szereplehetőséget, de fegyelmi vétség miatt hamar szerződés nélkül maradt. A Csak egy kislány van a világon című némafilm hozta meg számára a kiugrás lehetőségét 1929-ben. Több mint hetven magyar filmben játszott. És majd mindegyikben főszerepet! 1946-ban Groza Péter miniszterelnök meghívására erdélyi turnéja során járt ismét szülővárosában. Az internálás poklából kikerülő Jávor akkoriban már csak árnyéka volt egykori önmagának. Amerikába ment, de ott nem volt sikeres. 1957-ben hazatért, 1959. augusztus 14-én halt meg Budapesten. Inke László színművész 1925-ben Aradon született, ahol édesapja, Rezső, két évig a színházigazgatói tisztet is betöltötte. Inke László 1947-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát és vidéki színházakban kezdte el a pályát. Tíz év múlva került fel Budapestre és a fővárosban több társulatnál megfordult. Elsősorban karakterszínészként nyújtott kiemelkedőt. Raffy Ádám (Kuppfert Miksa) orvos és regényíró két fia, Ádám kritikus és műfordító, Pál pedig irodalomtörténész, -kritikus és műfordító. Ádám 1926-ban, Pál 1930-ban született Aradon, nem sokkal édesapjuk Nagyváradra költözése előtt. Raffy Ádám többek között az Akadémiai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként az angol, francia, német irodalom egyik legavatottabb tolmácsolója volt, 1978-ban hunyt el. Raffy Pált származása miatt a vészkorszakban internálták. A háború után magyar–francia szakos diplomával a Szépirodalmi Kiadóban dolgozott. Műfordításai mellett Kosztolányi Dezső összes műveinek a szerkesztését is elvégezte. Aradi Zsigmondról viszonylag keveset tudunk. Aradon született 1839-ben, kezdetben mérnöki tanulmányokat folytatott Németországban, majd Bécsben szobrászatot. Milánóban és Velencében élt és dolgozott, de kapcsolatban állt szülővárosával. Így kapta meg a megbízatást a Búsuló Arad (honvédemlékmű) elkészítésére, amelyet 1873-ban állítottak fel. Innen azután átszállították a mai Tisztviselőtelep helyén állt régi honvédtemetőbe, majd 1932-ben sérült állapotban a múzeum raktárába. Ma is ott áll a 48-as ereklyék között. Megmintázta még az aradi színház számára Laborfalvi Róza és Szerdahelyi Kálmán mellszobrát. A Laborfalvi-szobornak az évek folyamán nyoma veszett. Szerdahelyi Kálmán mellszobra a Sarbut-féle színházi múzeum leltárában volt. Pár évvel ezelőtt a Csiky Gergely Líceum padlásán találtak egy összetört Petőfi-domborművet. Az A. Zs monogram alapján minden bizonnyal a neves aradi művész alkotása. Ez most restaurálva az intézet folyosóján látható. Ormós Zsigmond (1813–1894) Pécskán született. Életpályája azonban a szomszéd vármegyében, Temesben teljesedett ki. Ormós főszolgabíróként és képviselőként ‘48-as részvételéért hónapokig a temesvári börtön lakója, majd szabadulása után évekig rendőrségi zaklatást szenvedett el. A kiegyezés után Temes vármegye főispánja, a művészetek és a művészek nagy mecénása, kiállítások szervezője, a kultúra támogatója, a Dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társaság megalapítója, az MTA levelező tagja. Kezdeményezésére látott napvilágot a vármegye közlönyeként a Temesi Lapok. A Pankotán 1891-ben született Asbóth Oszkár az első világháborúban a központi hatalmak repülőseinek egyik kísérleti telepén végzett mérnöki kutatásokat. Az 1920-as évek végén Asbóth maga is számos felszállást hajtott végre két, ellentétes irányban mozgó légcsavarral felszerelt gépen. Asbóth kutatásainak eredményét alkalmazták a helikopter elkészítésénél. Ezért sokáig őt tartották e légi jármű feltalálójának. Újaradon született két másik Asbóth. A szintén Oszkár (1852) névre keresztelt fivér nyelvészként vált ismertté. A szlavisztika szakértője volt, egyetemi tanár Budapesten, majd 1907-től akadémikus. Két évvel fiatalabb öccse hosszabb külföldi karrier után Budapesten a Műegyetem professzoraként ment nyugdíjba. Kotsis Iván (1889–1980) és öccse, Endre (1897–1954) Aradról indultak, és mindketten ragyogó egyetemi és épülettervezői pályát futottak be Budapesten. Ivánt tagjává választotta az MTA. Endre tervei alapján épült fel a Vörösmarty téri egykori IBUSZ-palota. Laczó Gusztáv Kisjenőn született, túl korán ragadta el a halál. Aradon a Magyar Vegyes Líceumban érettségizett. Marosvásárhelyen 1959-ben végezte el a színiakadémiát, és Nagyváradon, Temesváron és Sepsiszentgyörgyön számos szerepet játszott. Baász Imre Aradon született, az Aradi 3-as számú Középiskolában (a mai Csiky) érettségizett 1959-ben. Kolozsváron végezte a művészeti főiskolát, később meghívták Bukarestbe tanítani. Sepsiszentgyörgyön korszerűsítette a helyi múzeum szépművészeti részlegét. 1985-ben ő volt az év grafikusa, a Kalevala-illusztrációjáért. Grafikái, kollázsai tovább öregbítették hírnevét. Atzél Béla, a borosjenői Atzél család egyik „fekete báránya” volt. Atzél Béla angliai mintára Budapesten, a Stefánia úton megnyitotta a Park Klubot, amelyet ízlésesen antik bútorokkal rendezett be. Maga Erzsébet királyné is ellátogatott az arisztokrácia és a nagypolgárság e mondén szórakozóhelyére. Később az Országos Kaszinót is igazgatta. ő lett a Vígszínház első intendánsa. Mindössze 49 éves volt, amikor 1900-ban meghalt. Hunyad megyéből meg kell említeni Szamossy Elek festőművészt. Paál László a zámi Nopcsa-kastélyban látott napvilágot. Fiatalon az aradi rajziskolában tanult, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. Élete nagy részét Barbizonban töltötte. A szentgyörgyvályai születésű Szőts István a magyar filmvilág egyik legjelentősebb rendezője /emlékezetes az Emberek a havason című filmje/. Az 1914-ben Déván napvilágot látó Baróti, eredeti nevén Szabó Géza több újság neves publicistája, Budapesten a Magyar Nemzet napilapnak haláláig volt a munkatársa. A Bánság legnagyobb szülötte, Bartók Béla, Nagyszentmiklósról indult. Kurtág György zeneszerző, zongoraművész Lugoson látta meg a napvilágot, Acél Ervin karmester Temesvár szülötte. Gertenyesről lépett a világhír útjára Hollósy Kornélia operaénekesnő. A sokféle művészi tehetséggel megáldott Gyertyánfi Berta, Nákó Kálmán nagyszentmiklósi gróf felesége festő- és zeneművész volt. Temesvárról indult Brocky Károly festőművész. Kevesen tudnak Burghardt Rezsőről szülővárosában, Zsombolyán. Munkácsy-díjas portré-, csendélet-, akt- és városképfestő volt. Sok kiváló építész mondhatta szülőföldjének a Bánságot, így Aigner Sándor, Árkay Aladár. Több művész szintén bánsági: Hermann Lipót, Uitz Béla, Farkas André, André François grafikusművész, aki a francia plakátművészet meghatározó egyénisége lett és Kállai Ernő. A színművészek közül Lázár Mária és Tábori Nóra. A lugosi születésű Lugosi Bélát és a temesvár-szabadfalui Johnny Weissmüllert (János) Amerikában emelte szárnyára a világhír, a film. Temesváron látta meg a napvilágot az egyik legsikeresebb sportoló, Balázs Jolán atléta, világbajnok magasugró. /Gáspár-Barra Réka, Puskel Péter, Szerenyés Irén: Elszármazott nagyjaink II. Aradon ringatták bölcsőjüket. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21. / Előző: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/

Az Írószövetség temesvári székházában november 21-én adták át a Temes megyei szervezet 2008 évre szóló irodalmi díjait. Idén a díjazottak között egy magyar is van, dr. Bárányi Ferenc vehette át a Prózai irodalmi díjat tavaly megjelent Boldogság délibábja /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című kötetéért. Cornel Ungureanu helyi írószövetségi elnök az év legsikeresebb regényének kiáltotta ki a regénypályázaton nyertes Boldogság délibábját. A hatvanas évek fiatal orvosainak küzdelmét bemutató önéletrajzi regényt Pongrácz Mária író méltatta. „Nyugdíjas orvos, tartalékos politikus és amatőr író vagyok – mondta a díj átvételekor dr. Bárányi Ferenc. Hozzátette, hogy hozzáfogott az egyetem (Égbe nyúló kockakövek) – falu (Boldogság délibábja) – város trilógia harmadik kötetéhez. /Pataki Zoltán: Irodalmi díj Bárányi Ferencnek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

Darvay Nagy Adrienne színháztörténész 2002 és 2008 között a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja művészeti szaktanácsadója volt. 1969 óta Budapesten él, de nagyváradiként tartja számon magát. Minden erdélyi színházban otthon van, jól ismer minden társulatot. Tizenegy eddig megjelent önálló kötete szinte kivétel nélkül a határon túli színházakkal, illetve színészekkel foglalkozik. Igaz, hogy a kisvárdai fesztiváltól 2008-ban, annak huszadik évfordulóján „búcsút vett”, az erdélyi színházakat azonban továbbra is szemmel tartja. Októberben véget ért az Égtájak Iroda által rendezett második Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválja elnevezésű esemény. A színházi programot a Kolozsvári Állami Magyar Színház Három nővére zárta, tényleg rendkívüli sikert aratva a Vígszínházban. Erdélyből az összmagyar színházművészet másik kiválósága, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is fellépett, sőt A mizantrópnak, Bocsárdi László legújabb rendezésének a Biennálén volt a hivatalos premiere. Darvay Nagy Adrienne Megkönnyezett szabadság kötetét 2003-ban románul is kiadták. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában... Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, színházkutató. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Az öt évvel ezelőtt elhunyt Ruha István világhírű hegedűművészre emlékezett Kolozsvár zeneszerető közönsége, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia, a Transilvania Filharmónia, valamint volt növendékei, tisztelői november 14-e és 17-e között. November 14-én ülésszakon elevenítették fel Ruha István életét, pályafutását, egyedülálló művészetének néhány sajátosságát, majd négy koncerttel adóztak emlékének. /Nagy-Hintós Diana: Fesztivál – Négynapos fesztivált rendeztek Ruha István hegedűművész emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Csata Hermina kolozsvári képzőművész festményeiből nyílt kiállítás Désen, a Frézia Galériában. A galéria fennállásának tíz éve alatt több mint száz tárlatot tud maga mögött. Csata Hermina nem először állított ki Désen, tavaly is volt egy tárlata. /Lukács Éva: Dés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Pomogáts Béla hat évig (1995-től 2001-ig) volt a Magyar Írószövetség elnöke. Azt akarta, hogy a szövetség ernyőszervezetként fogadjon magába minden irodalmi és politikai csoportot és irányzatot, ez nem valósulhatott meg, de neki még sikerült megakadályoznia a szétesést. Pomogáts Béla sokszor beszélt a műhelyekről, közösségekről, folyóiratokról, kiadókról, de egyletekről, egyesületekről is. A műveknek ugyanis a közösség életében a helyükre kell kerülniük. Sok időt fordított Pomogáts arra, hogy az intézmények működését elősegítse; legutóbb a határon túli magyar kultúra támogatására létrehozott, majd elsorvasztott Illyés Alapítvány túléléséért harcolt. Fáradhatatlan volt, legalább száz kötete jelent meg, de továbbra sem lankad a figyelme. /Bodor Béla: Pomogáts Béla háromnegyed évszázada. Élet és Irodalom, okt. 30./ /(bölöni): Pomogáts, a fáradhatatlan. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

A szolidaritás lángjai lobbantak fel november 14-én Marosvásárhelyen. A Gyulafehérvári Caritas felhívására több mint ötszázan jöttek el a marosvásárhelyi Színház térre, hogy egy mécses meggyújtásával szolidaritást vállaljanak nélkülöző embertársaikkal. A mécsesek eladásából befolyó összegből közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából mintegy 120 Maros megyei, rossz anyagi körülmények között élő család számára vásárol élelmiszercsomagokat a Caritas Maros megyei képviselete. November 14-én nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Kolozsváron, Temesváron, Balázsfalván és Jászvásáron is fellobbant a szolidaritás lángja a Caritas szervezésében. /Knecht Tamás: Az összetartozás fényei Marosvásárhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 22./