A hősök, áldozatok és mártírok emléknapját tartották meg november 8-án Nagyváradon. A nyitórendezvényen a váradújvárosi református templomban az ünnepi istentiszteleten a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemrégiben lemondott püspöke, Tőkés Lászlónak hirdetett igét. Az egyházkerület két különleges napot is hivatalosított: március 15-ét az 1948-49-es szabadságharcénak, míg a halottak napja utáni vasárnapot a hősök, a mártírok, az áldozatok emlékének, emlékeztetett. Idén ez utóbbit az erdélyi magyar felsőoktatás vértanúi mementójaként szervezték meg. Hangsúlyozta, hogy jelenleg sincs államilag támogatott magyar egyeteme az erdélyi magyarságnak. Tőkés László szólt az árulók felelősségéről is. Megemlítette a 20. századot végigkísérő kommunista vonulatot, de korunk júdásairól is beszélt. Hermán M. János megbízott egyetemi lelkészként, valamint a püspökség képviseletében röviden felvázolta az 50 évvel ezelőtt megtörtént egyetem-összeolvasztást. Ezután átvonultak a református püspöki palotába, ahol Demeter Szilárd, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója beszélt, majd levetítették a Mementó 1959 című, a Bolyai Egyetem beolvasztásának emlékére készített filmet. A film készítője, Páskándiné Sebők Anna fogalmazta meg a vetítés után, hogy vissza kell szerezni az önálló magyar állami egyetemet. Az emlékezés könyvbemutatóval folytatódott. A Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról című kötetről előbb a felelős szerkesztő, Somai József beszélt, majd szerzőtársai, Bodó Barna és Kónya Hamar Sándor. A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete azért adta ki a könyvet, hogy dokumentált anyagot lehessen felmutatni arról, hogyan szűnt meg az önálló állami egyetemi (és ezzel párhuzamosan az alsóbb szintű) oktatás Erdélyben. Végül megkoszorúzták a püspöki palotában lévő, a kommunizmus áldozatainak emlékére állított táblát. /M. T. R. : Az egyetem szimbóluma sorsunknak. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 9./

November 7-én Magyarpécskán, a hagyományos Klebelsberg-napon kevesebb szó esett a névadóról. Nagy István, a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke jelezte, a fő cél a méltatlanul elfelejtett, vagy háttérbe szorult pécskai szülöttek tevékenységének, munkásságának a bemutatása. Barna Gábor a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet Tudományi Kar Néprajzi Tanszékének tanszékvezető professzora tartott előadást Kálmány Lajos /1852–1919/ gyűjtőmunkájának jelentőségről. Elmondta, hogy Kálmány Lajos, mint magyarpécskai káplán, itt kezdte népköltészeti gyűjtését. Kálmányt nem hagyták hosszabb ideig egyetlen plébánián sem, sok helyre áthelyezték. Ilyen módon hosszabb-rövidebb ideig a Szeged környéki és a bánsági magyar katolikus lakosságú falvak többségében megfordult a mintegy négy évtizedes papi szolgálata során. Az állandó helyváltoztatás a terület alapos áttekintését és óriási népköltési gyűjtést tett lehetővé. Pótolhatatlan nagy értékű folklórt mentett meg a múlt századi Alföld egészében még tradicionális világából. Értékes gyűjteményeit jórészt saját költségén adta ki. Jelentős kéziratos hagyatékának egy része több mint harminc évvel halála után látott napvilágot. Bemutatták Péter László, a Szegedi Tudományegyetem ny. professzora szerkesztette Kálmány Lajos – Magyar hitvilág című kötetet, amely a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesülettel közös kiadásban látott napvilágot. /Irházi János: Klebelsberg-nap Pécskán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

A nemzetiségi, szellemi és nyelvi különbözőségek feloldása volt az egyik alapvető célja a szamosújvári Téka Alapítvány által a hétvégén tizenharmadik alkalommal megrendezett Mezőségi Népzene és Néptánc Fesztiválnak, amelyen erdélyi és anyaországi magyarok, valamint románok, cigányok és más nemzetiségűek környékbeli adatközlőkkel együtt voltak jelen. A novembert 6-án tartott megnyitón a Széki Szalmakalap Hagyományőrző Ifjúsági Néptánccsoport hagyományos széki néptáncrendet mutatott be a szamosújvári Művelődési Házban. Este széki táncház volt, tájékoztatott Nagy Annamária, a Téka Alapítvány kulturális programvezetője. November 7-én Szarka Irén Életre kelt textíliák című kiállításával folytatódott a fesztivál. Idén a Szamosújvár közelében lévő Vasasszentivánon került sor az adatközlők előadására. /Sallai András Loránd: Néptánc- és népzene fesztivál a Mezőségen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Többé soha nem siklunk Siklóval Kommandóra, írta Sylvester Lajos, a helyszínen járva. Siklót a (volt) Tündérvölgyet átszelve lehet megközelíteni. Ezt az utat azonban, mai állapotát tekintve, át kell keresztelni Pokol tornácának. Még hogy Tündérvölgy, hogy Tündér Ilona vára, meg ezekhez hasonlók? Az útnak semmiképp sem nevezhető valamin araszolgatva az utasnak veséje leszakad. Az az egykori kisvasút és az egykori Sikló – Európa egyik műszaki csodája –végpusztulásában van, kiégett kinézésű vagonsor, rozsdamarta egykori rönkszállítók, a félreálló sínek már régen nem párban szaladnak, a Sikló egykori, szép ácsolatú hídja helyén fémszalagok maradtak. /Sylvester Lajos: Mikor siklunk Siklón Kommandóra? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./

Egész alakos köztéri szoborral kíván Csutak Vilmos egykori igazgató előtt tisztelegni a Székely Mikó Alapítvány. Szükség van erre, igen kevesen ismerik kiemelkedő tevékenységét, a nagy tekintélyű professzor élete, munkássága példaértékű a ma embere számára is. Meghitt ünnepségen idézték fel november 6-án szülőfalujában, Zágonban Csutak Vilmos alakját, születésének 125. évfordulóján. A Székely Mikó Alapítvány kuratóriuma helyezett el koszorút, s ekkor jelentették be tervüket: gyűjtést kezdeményeznek a szoborállításra. Zágonban az emlékszobában Keresztes László, a Mikó Alapítvány kuratóriumának titkára beszélt Csutak Vilmos pályájáról. Csutak Vilmos 1890-től az iskola diákja volt, 1902-ben történelem szakos tanárként került vissza, 1908-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őreként, majd 1916-tól a múzeum és a Mikó igazgatójaként tevékenykedett. Nevéhez kötődik a múzeum építése, Kós Károly, a tervező nagy elismeréssel írt tevékenységéről. /Farkas Réka: Szobrot állítanak Csutak Vilmosnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./

Elégedettek a hét végén zárult marosvásárhelyi könyvvásárral a szervezők és a kiadók. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vezetője elmondta: szinte kétszeresét adták el a tavalyi mennyiségnek. Az igazgató a 15 új, a vásárra megjelentetett kötettel is magyarázza a sikert. Nagy sikere volt Albert Ildikó pszichológus Léleképítés című könyvének vagy Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című, Csíkszentdomokosról szóló néprajzi munkájának, valamint a művészeti albumoknak. A hétkötetes Benedek Elek-kiadványt 30 százalékos árkedvezménnyel kínálták. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke szerint is jól sikerült a vásár, de a forgalom kisebb volt, mint az előző években. Az idei könyvvásár legnagyobb eseménye a Kányádi Sándor tiszteletére szervezett Kaláka-koncert volt, amelyre a színház nagyterme zsúfolásig megtelt. Külön eseménynek számított a Korunk kiadásában napvilágot látott Prospero-könyvek sorozat legfrissebb kötete: Ferencz Éva és Zsehránszky István Makra Lajos színművészről szóló könyve. /Antal Erika: Könyvvásár-kasszasiker. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Idén a valóságfilmek vitték el a legtöbb díjat az Alter-Native 17. Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon. Vendégmunkáslét, az ember mint a modern élet kiszolgáltatottja megélt, illetve megálmodott mindennapjaink örök és feloldhatatlan konfliktusa –néhány a díjazott rövidfilmek témái közül. Esztergályos Krisztina Variációk című filmje azzal foglalkozik, milyen az életünk, az embertársainkkal való kapcsolatunk, milyennek álmodjuk azt, és mi lenne az ideális helyzet. Bertóti Attila Ariadné fonala című munkája is sikeres volt. Lukáts Andor és Tóth Orsolya színészi játékának köszönhetően lett dobogós Pápai Pici Vallomások című kisjátékfilmje. /Gergely Zsuzsa: Valóságfilmek taroltak a fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./ Alter-Native 17. Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál díjai közül a zsűri különdíja (Pápai Pici Vallomások című filmjében nyújtott alakításáért): Lukáts Andor és Tóth Orsolya. A Radio Romania Cultural díja: Ariadné Fonala – Bertóti Attila, Magyarország/Románia. Simó Sándor Emlékdíj a legjobb diákfilmnek (felajánló a Maros megyei MADISZ a Román Nemzeti Filmintézet támogatásával és Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott Ted Lapidus töltőtoll): Variációk – Esztergályos Krisztina, Magyarország. /Az Alter-Native 17. Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál díjai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Kántor Lajos rovatában sokat idéz, most például a Mesagerul de Cluj új hetilapból. A lap észreveszi a magyar históriára emlékeztető táblákat vagy a Kálvária templom közel ezeréves előtörténetét és mai állását. (Kádár István vikárius a lapban elmondta: amikor az ortodoxok használták a templomot, a magyar eredetet bizonyító elemeket igyekeztek eltüntetni az épületről. A Foaia Transilvana napilap arról tudósított, hogy „A magyarok nem akarnak úgy táncolni, ahogy Apostu húzza”, utalva a felújított Főtérre, ahol illene a magyaroknak is szót adni. Jó, hogy van két országos napilapunk, a Krónika és az Új Magyar Szó, állapította meg Kántor Lajos. Ha olyan gazdagok volnának, mint az Adevarul című bukaresti napilap, akkor lehetne új, nagyobb igényeket megfogalmazni velük szemben, írta. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. november (2). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Csíkszentimre teljesen felújított polgármesteri hivatalának avató–ünnepségével november 6-án megkezdődtek a 7. Csíkszentimrei Sokadalmi Napok. Az ünnep alkalmával az alcsíki község lakói településük névadója, Árpád-házi Szent Imre herceg előtt tisztelegnek. „Mi, csíkszentimreiek 2004 óta, amióta Csíkszentkirálytól különváltunk, azon munkálkodunk, hogy újjáalakult községünket olyan szintre emeljük, amelyen méltó helyet tud elfoglalni a többi község között. Ezen fáradozásunk fontos pillanatához érkeztünk, ugyanis mostanra készült el a teljesen újjáépített községházunk” – mondta Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere. A községháza előtti Szent Imre-szobornál koszorúzással emlékeztek a hercegre, majd Fábián Zoltán plébános megáldotta az épületet. /Kozán István: Községházat avattak Csíkszentimrén. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 9./

„Ne minősítsen engem magyarnak” – jelentette ki Kertész Imre a Die Welt lapnak nyilatkozva. „Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Szélsőjobboldaliak és antiszemiták váltak hangadóvá” – jelentette ki a Die Welt című lapnak adott, az újság hétvégi számában megjelent interjújában Kertész Imre. A német konzervatív napilap abból az alkalomból kérdezte az irodalmi Nobel-díjas magyar írót, hogy Kertész Imre november 9-én tölti be 80. életévét. Az újság arról faggatta a német fővárosban élő írót, hogy berlininek vagy budapestinek érzi magát. Kertész kijelentette: „nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát. A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott. Egy nagyvárosi ember Berlinhez kötődik. ” Az újságíró arra emlékeztetett, hogy amikor tíz évvel ezelőtt Kertész megmutatta neki a várost, az színesnek és boldognak is tűnt. Az író szerint ezt a benyomást Krause csak turistaként szerezte. „Ez azonban csak a látszat volt” – tette hozzá Kertész. „Az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Szélsőjobboldaliak és az antiszemiták váltak hangadóvá. A magyarok régi káros szenvedélyei – a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam – jobban jellemzők, mint valaha. Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek” – jelentette ki. „Nincs az Ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?” – kérdezte az újságíró. „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak” – jelentette ki Kertész. „Elég, hogy az Ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig az Ön által említett gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egyetlenegy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam” – hangoztatta Kertész, hozzátéve, hogy természetesen van néhány olyan magyar író, akiket nagyon tisztel, és közülük Krúdyt, Szomoryt és Márait említette. Saját irodalmi munkásságáról szólva kijelentette, hogy a holokausztról írt, mert – mint fogalmazott – át kellett élnie és át tudta élni a 20. századnak ezt az egyedülálló tapasztalatát, volt Auschwitzban és volt Buchenwaldban. „De nem holokausztirodalmat írtam, hanem regényeket” – tette hozzá. A totalitarizmus a náci uralom megszűnésével nem ért véget. „És egy olyan országon, mint Magyarország, ezenkívül még az is észrevehető, hogy a nácik bukásával az antiszemitizmus sem szűnt meg” – fogalmazott Kertész Imre. /A gyökerek nélküli Kertész Imre. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

Már nem találkozik ismerősökkel az utcán, amikor szülővárosába, Kolozsvárra látogat, emiatt érzi magát idegennek Bodor Ádám Kossuth-díjas író, a Sinistra körzet, Az érsek látogatása és A börtön szaga szerzője a kincses városban – derült ki november 6-án a Babes–Bolyai Tudományegyetem Irodalomtudományi Tanszékén tartott író-olvasó találkozón. Az Interkulturali-THÉ Egyesület meghívására Bodor Ádám „meglátogatta a kolozsvári ifjúságot”. Az írót államellenes összeesküvésért elítélték, közel két évet töltött politikai börtönben, 1965-től kezdődően azonban szép lassan az erdélyi magyar irodalom jeles tollforgatói közé írta be nevét. Hangsúlyozta: műveiben nem a diktatúra anatómiáját próbálta szépírói eszközökkel az olvasó elé tárni, szándéka az volt, hogy ne hallgassa el mindazt, ami a diktatúra idején az emberekkel történt. Legsikerültebbnek a Sinistra körzet című munkáját tartja. /Ferencz Zsolt: Bodor Ádám írói estje Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Nagy büszkesége egy kistelepülésnek, ha olyan jeles szülöttei vannak, akiket a fél világ számon tart és emlékszik rájuk. Érsemjénnek három nagy szülötte volt. Kazinczy Ferenc (1759-1831) költőt és nyelvújítót az idén egész évben ünnepelték születésének 250. évfordulója alkalmából. A település másik híressége, Fráter Lóránd. Kazinczy büsztjét Trianon után levették talapzatáról, de a rendszerváltást követően, 1991-ben visszakerült méltó helyére. Fráter Lórándnak (1872-1930), az Érmellék „nótáskapitányának” mellszobra az idén került az őt megillető helyre. A falu harmadik nagy szülöttét, Csiha Kálmánt (1929-2007), az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét megformázó alkotást Érsemjén önkormányzata ebben az évben tervezi méltó helyére emelni. Költő, publicista, számos vallásos témájú könyv szerzője is volt. A szülőfaluban kialakított Kazinczy-Fráter-Csiha-emlékházban megtekinthetők személyes tárgyai. /S. É. : Csiha Kálmán emlékére. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 9./

Megjelent Váli Éva Házimúzeum /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. Ízig-vérig erdélyi ez a házimúzeum. A szerző nem csak szemlélője és gyűjtögetője e sajátos házimúzeumnak. Elfogulatlanul fürkészi az előbukkanó emlékeket, az erdélyi kisvárosi értelmiség túlélési esélyein töpreng. /Váli Éva: Házimúzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 9./

Liviu Negoita miniszterelnök-jelölt előállt a kormánynévsorral és -programmal, többnyire demokrata párti politikusokból álló kabinetet állított össze. A névsor három személy kivételével ugyanaz, mint a Lucian Croitoru által javasolt kormány. Az ellenzéki pártok érdeke azt követeli, húzzák az időt a jövő vasárnapi választásig. Egy második kormány elutasítása nyomán ugyanis a következő államfő feloszlathatja a parlamentet. Október 9-én az RMDSZ eleget tett a miniszterelnök-jelölt meghívásának, Markó Béla felkereste Liviu Negoitat. A 65 százalékos ellenzéki blokk továbbra is Klaus Johannis nagyszebeni polgármesterhez ragaszkodik. Markó Béla jelezte, hogy „néhány szót akar váltani” a kormányfőjelölttel. Ennek lényege az volt, hogy továbbra is a Basescu által elutasított Johannishoz ragaszkodnak. /B. T. : Újramelegített kormányt javasolt Negoita. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Minden szervezetet eléri a megszilárdulást, a struktúrák megcsontosodnak. Ez a szilárdulás/(meg)csontosodás/ utolérte az erdélyi magyarok érdekvédelmi pártját is. Kialakultak a szervezet belső struktúrái, kilökte magából bántónak érzékelt testidegen anyagokat. „Megalkotta saját vezérművét, forrásait, sajtóját, ellenzékét, preferenciáit” – írta Sebestyén Mihály. Egy időben szó volt a platformokról, de már alig hallani róluk. Állnak viszont a nemzeti tanácsok, amelyek kilökődtek az érdekvédelmi ősszervezettől. „A sértettek, a meg nem hallgatottak, a lesajnáltak, a félreértők, türelmetlenek, a politikai kultúra másik fokán állók. Visszaszerezhetők még?” /Sebestyén Mihály: Norvég platform. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Végérvényes, precedenst teremtő döntést hozott október 9-én a Kolozs Megyei Táblabíróság a kétnyelvű aranyosgyéresi helységnévtábla ügyében. Aranyosgyéresen a helyi tanács 2008. decemberében Németi András helyi RMDSZ-elnök javaslatára határozatot fogadott el, miszerint a város helységnévtábláin magyarul is szerepeljen a város neve. Ezt a döntést Calin Platon, Kolozs megye egykori prefektusa megfellebbezte, mivel a város magyar ajkú lakossága 20%-nál kevesebb. Most megszületett a végleges, megfellebbezhetetlen döntést, amely szerint a kétnyelvű helységnévtábla kihelyezése nem ütközik törvénybe. Ez az ügy precedenst jelenthet minden olyan helységre nézve, ahol politikai alku árán vagy csak egyszerűen jóérzésből a többségi tanácsosok kisebbségbarát határozatot hoztak, hoznak. Különösen fontos lehet ez Kolozsvár esetében. /Nagy-Hintós Diana: Törvényes az aranyosgyéresi kétnyelvű helységnévtábla. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A kezdeményező kolozsvári fiatalok felhívással fordulnak mindazokhoz, akiket felháborított a kolozsvári Főtér látványa. A Főtérre hívják november 10-én este 18 órától azokat, akikkel újrarajzolják azt. Élő teret alkotnak élő virággruppokkal, sétányokkal, padokkal. /Miénk itt a tér! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Kevés városnak volt olyan érdekes, különlegesen szép tere, mint Kolozsvárnak, a szélén a szebbnél szebb szecessziós épületekkel, a Bánffy-palotával, a Szent Mihály-templommal, a méltóságot és tiszteletet parancsoló Mátyás-szoborral. Kinek az ötlete volt ez a rettenetes pusztítás, csak kőhalom maradt a térből. Miért kellett kiirtani az összes növényzetet a térről? Végezetül: az RMDSZ-es tanácsosok hol voltak, amikor ezt a tervet megszavazták, miért nem figyelmeztették Kolozsvár lakosságát? /Fenyák Magdolna: Levélbontó – Döbbenet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Kolozsvár főtere kopár, puszta, üres tér lett, nem ilyet érdemel Kolozsvár központja. Megint mások döntöttek arról, hogy nekünk mi a jó. A kolozsváriak Főterének egy ilyen posztmodernnek nevezett giccs jutott. /Török Dani János: Levélbontó – Multifunkcionális Mátyás-tér. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Kampánykörútjának tapasztalatairól és választási programjáról beszélt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökjelöltje az aradi sajtó képviselői előtt. Az emberek belefáradtak az egyre húzódó politikai csatározásokba. „Biztonságra vágynak, olyan politikai képviseletre, amely az ő érdekeiket tartja szem előtt. Éppen ezért én azt mondom, új társadalmi szerződésre van szükség, amely az állampolgárt állítja első helyre. Ennek érdekében országos szintű reformokra van szükség. Az egyik legégetőbb kérdés ma Romániában az egészségügyi rendszer reformja” – fejtette ki. /”A magyar összefogást” képviseli. Kelemen Hunor RMDSZ-es államfőjelölt Szeben és Arad megyében folytatta kampányát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

A magyar sajtóban röppent fel a hír, amely szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elhatározta, tüntetést tervez Marosvásárhelyen a Stefan Gusa tábornok szobrát jóváhagyó tanácsi határozat ellen, és megszervezésével Kincses Előd ügyvédet bízta meg. Kincses cáfolta a hírt, kijelentve, szó sincs tüntetésről. Ellenben Tőkés Lászlótól, az EMNT elnökétől megbízást kapott arra, hogy a közigazgatási bíróságon támadja meg a határozatot. Jelenleg az EMNT nem bejegyzett jogi személy, tehát még nem támadhatja meg, csak ha majd bejegyzésre kerül. A marosvásárhelyi tanács szeptemberi ülésén egyhangúlag elfogadta, hogy Stefan Gusa tábornoknak szobrot állítsanak Marosvásárhelyen. Utóbb a tanács RMDSZ- frakciója határozattervezet nyújtott be az önkormányzathoz a szoborállításról szóló határozat visszavonására, mellékelve a katonai ügyészség által Stefan Gusa ellen benyújtott vádiratot. Ezt a határozattervezetet a tanács elutasította. A 23 tagú városi tanács 10 tagú RMDSZ-frakciója szavazott a határozat visszavonása mellett, 12-en ellene szavaztak, egy tartózkodás mellett. /Mózes Edith: Az EMNT mégsem szervez tüntetést Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A Maros megyei tanfelügyelőség kész új magyar kilencedik osztályok létrehozására is, ha a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége időben megindokolja, hogy szükség van azokra – jelentette ki Matei Dumitru megyei főtanfelügyelő azon a megbeszélésen, amelyet a beiskolázási terv körül kialakult múlt évi botrány megelőzése érdekében szerveztek. A rendezvényen a magyar tannyelvű közép- és általános iskolák, valamint a magyar tagozattal működő tanintézetek igazgatói és aligazgatói vettek részt. Horváth Gabriella, az RMPSZ megyei szervezetének elnöke beszámolt arról, hogy az elmúlt évben a magyar tagozaton végzett és a számítógépes elosztáson részt vett 1508 diák közül 199-en román tannyelvű osztályokban tanulnak tovább. Egyrészt anyagi meggondolásból választották a lakhelyükhöz legközelebb álló román iskolát, másrészt pedig olyan szakokra jelentkeztek, amelyekből nem működnek magyar tannyelvű osztályok a megyében. Ezért új szakok, új osztályok létrehozása szükséges, hogy mindenkinek esélye legyen az anyanyelven történő továbbtanulásra. Dumitru főtanfelügyelő figyelmeztette az igazgatókat, hogy a kis létszámú I-VIII. osztályokat nem lehet fenntartani, s meg kell szervezni, hogy egyik községközpontból a másikba szállítsák az iskolásokat. A főtanfelügyelővel Péter Mária aligazgatónő szállt vitába, aki szerint az osztályok számának a csökkentését csak fokozatosan, az első osztályoktól kezdve lehetne elkezdeni, ellenkező esetben a gyermekek érdekeit veszik semmibe, akik ott kezdték el tanulmányaikat, és sok munkát szenteltek a választott szak elsajátítására. Szó volt az Ádámos községhez tartozó iskolák ügyéről, ahol az igazgatónő a tanfelügyelőségen tett ígérete ellenére úgy oldotta meg a tanügyi állások számának a csökkentését, hogy megnyomorította a magyar tagozatot. /(bodolai): Kérések és ígéretek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Húsz esztendővel ezelőtt a németek mindkét oldalon vésőkkel és csákányokkal tódultak az Európa megosztottságának gyalázatos szimbólumává lett berlini falhoz, hogy annak lerombolásával a hidegháborúnak is véget vessenek. A berliniek sírnak, tombolnak, sokan a puszta kezükkel döngölik a falat, igazi forradalmi hangulatban. Mennyivel igazabbak e képsorok, mint Alois Mock és Horn Gyula vasfüggöny-szabdalása, amelyhez a rossz nyelvek szerint az osztrák–magyar határon már hetekkel korábban elbontott műszaki határzár egy részét kellett újraépíteni, hogy a sajtó nyilvánossága előtt is megejthessék a szögesdrót szimbolikus átvágását, némi reformkommunista mosolydiplomáciával fűszerezve. A berlini fal történetéhez súlyos tragédiák sorozata tartozik. Családok szakadnak szét, a közeli viszontlátás reménye nélkül. Egy francia történész, Georges Desbons állapította meg az 1930-as évek elején, hogy az első világháborút követő trianoni „határrendezéssel” több, mint kétszáz magyar települést szakítottak ketté, másik százat pedig megfosztottak alapvető közlekedési és vízgazdálkodási lehetőségeitől. Desbons úgy fogalmazott, hogy a nagyhatalmak „esztelen önkénye szétnyirbált mezőket, elválasztott házakat, útvonalakat, városokat. ” A legszomorúbb példa Kárpátalján van. A történelmi Szelmencen a hajdani Szovjetuniót a hajdani Csehszlovákiától, napjainkban pedig Ukrajnát Szlovákiától elválasztó határ a falu közepén, két házhelyen húzódik. Nagyszelmenc és Kisszelmec lakóinak 61 évet kellett várniuk arra, hogy legalább egy átkelőhely nyíljon a ketté csonkolt község alvége és felvége között. A berlini falat igazából akkor kezdték el bontani, mikor az még föl sem épült. Az antikommunista, szovjetellenes megmozdulások tekintetében ugyanis a berlinieké az elsőség. 1953 júniusában százak tüntettek, százezrek sztrájkoltak a berendezkedő szovjet mintájú rendszer ellen. Akkor azonban a rendszer még elfojtott minden elégedetlen hangot, akárcsak 1956-ban Budapesten, 1968-ban Prágában és 1981-ben Lengyelországban. A berlini fal történetének egyik utolsó, groteszk mozzanata, hogy 1988-ban a nyugat-berlini rendőrség elől a nyugati törvényekkel szembekerülő szélsőbalos aktivisták elvtársaikhoz, az NDK-ba másztak át. Onnan azonban pár órán belül visszatoloncolták őket. Az elvtársi hű(tlen)ség jegyében... ! /Laczkó Vass Róbert: Történetük, történetünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Húsz éve, 1989. november 9-én leomlott a berlini fal. A keletnémet területekről 1949 és 1961 között több mint 1,6 millió ember menekült Berlin nyugati szektorába. 1961. augusztus 13-án a keletnémet hadsereg és a rendőrség egységei szögesdróttal és drótakadályokkal lezárták a két Berlint elválasztó zónát, majd falat építettek a határ mentén. A 155 kilométer hosszú, egész Nyugat-Berlint körülvevő betonfal-rendszer vonalán 300 figyelőtorony és 43 földalatti bunker volt. A két városrész közti 80 átkelőhely közül csak 12 maradt nyitva, elvágták a városi gyorsvasút és a metró összeköttetéseit is, csak a friedrichstrassei megálló működött tovább, ahol határállomást rendeztek be. A szigorú biztosítás dacára a fal építése alatt 85 keletnémet katona és 800 polgári személy szökött nyugatra. A fal fennállása alatt mintegy ötezer embernek sikerült az NDK-ból Nyugat-Berlinbe menekülnie, körülbelül ugyanennyit fogtak el szökés közben, 136 embert agyonlőttek. Az utolsó halálos áldozat egy 22 éves fiatal volt, akit 1989. február 6-án lőttek agyon. Magyarország 1989 augusztusában-szeptemberében megnyitotta a nyugatra vezető utat a menekülők előtt. Az NDK-ban 1989 őszén kibontakozó tíz- és százezres megmozdulások megingatták a párt- és állami vezetést. 1990. július 1-jén a határőrség hivatalosan is beszüntette tevékenységét a belnémet határ berlini szakaszán. (MTI) /Leomlott a berlini fal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

B. Kovács András szerint az erdélyi magyar közélet demokratizmusa szempontjából az erdélyi magyar kétpártrendszer nagy nyereség, hozzá fog járulni távlatilag a közélet megtisztulásához és átláthatóbbá tételéhez. A cikkíró szerint erdélyi magyar és külön székelyföldi parlamentet kell a két pártnak alapítania, adott ügyekben és helyzetekben pedig a legteljesebb egységben kell fellépniük. Ehhez mindenki által elfogadott játékszabályokat kell kidolgozni. /B. Kovács András: Hogyan együtt, ha külön? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

A romániai magyar régészközösség reprezentatív szakmai testülete, a Pósta Béla Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és Székely Nemzeti Múzeum, a házigazda intézmény közös szervezésében november 6-8-a között tartották a 7. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát. A tanácskozás ünnepélyes megnyitóval kezdődött. A rendezvényen a Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica című évkönyvét, a múzeum Székelyek. A kereszténység védelmezői elnevezésű kiállítás katalógusát, illetve a Gáll Erwin és Gergely Balázs szerzőpáros Kolozsvár születése. Régészeti adatok a város X–XIII. századi történetéhez című könyvét ismertették, majd november 7-én szakosztályi előadások következtek. Az utolsó napon szakmai kirándulás volt, célállomások: az erdőfülei Dobó középkori temploma és kápolnája, a nagyajtai unitárius templomvár és az erősdi őskori lelőhely. /Csinta Samu: A múltkutatás hétvégéje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Az első világháború, főképpen a doberdói csaták magyar áldozatainak tervez emlékművet állítani a nagyváradi temetőben a Bihar megyei RMDSZ szervezete. Sárközi Zoltán és Pásztor Sándor helyi önkormányzati képviselők bejelentették: egy román–magyar államközi megegyezés alapján akár már jövőre felavathatnák az emlékhelyet. Sárközi elmondta: a román és a magyar állam között már egy éve megszületett az egyezmény, amelynek alapján a két ország kölcsönösen állíthat fel emlékművet a másik ország katonáinak, az emlékhely engedélyeztetése azonban ennek ellenére hosszadalmas. „A román külügyminisztérium sokáig szerette volna minimalizálni az egyezményt, de mivel Európában ez elfogadott gyakorlat, nem söpörhette szőnyeg alá” – mondta az önkormányzati képviselő. /Nagy Orsolya: Emlékmű magyar katonáknak Nagyváradon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 10./

Második alkalommal rendeztek Magyar Napokat november 6-8-a között Nagyenyeden. A szervező Dr. Szász Pál Egyesület az első napon a Magyar Közösségi Ház névadójára emlékezett. Arra a két világháború közötti erdélyi magyar politikusra, közéleti emberre, aki hatalmas áldozatot vállalt azért, hogy közösségként is megmaradhassunk, méltatta tevékenységét a cikkíró. Dr. Szász Pál (1881–1954) 55 éve halt éhhalált a börtönben. Rácz Levente, a dr. Szász Pál Egyesület elnöke a hagyományteremtés nemes szándékáról beszélt, majd dr. Szász Pálról, aki többek között 1948-ban utolsó főgondnoka volt a kollégiumnak, és létrehozta a Csombordi Téli Mezőgazdasági Iskolát. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul a mérföldkövekről szólt. A húsz év leltárába több megvalósítás is szerepel, többek között a Mindszenty József-szobor Budapesten, vagy a Márton Áron szobor Kolozsváron és az 56-os emlékmű a Sétatéren. Dr. Benkő Samu akadémikus dr. Szász Pál egyéniségéről értekezett. Márton Áron püspök köré csoportosult felekezeti hozzátartozástól függetlenül a magyar ellenállás, a hasonlóan gondolkodók csoportja. Innen kerültek aztán a vádlottak padjára azok a magyar vezetők, akiknek volt bátorságuk tenni is valamit. Dr. Vekov Károly a Márton Áron per és Szász Pál életének összefüggéseiről tartott előadást. 1946-ban volt egy terv, miszerint mindenképpen meg kell törni a magyar közösség erejét. 198 névből álló listát szerkesztettek, amelyen ott volt Márton Áron, dr. Szász Pál és Balogh Edgár neve is. Kónya-Hamar Sándor Demeter Béla, a kiváló újságíró életéről ismertetett részleteket, aki szintén börtönben halt meg 1951-ben. Másnap a hallgatóság egy része Vetési László kolozsvári református lelkész vezetésével egy egész napos Hunyad megyei kirándulásra indult, megemlékeztek Sipos Pál matematikus, lelkész és filozófus munkásságáról. Este Kelemen Hunor elnökjelölt tartott sajtóértekezletet, majd szüreti bál következett. Rácz Levente eddigi munkásságáért megkapta a Szórványmagyarságért díjat, amit Kelemen Hunor elnökjelölt nyújtott át neki. A harmadik nap a római katolikus egyházé volt. A szentmise után dr. Marton József egyetemi tanár Az Erdélyi Római Katolikus Püspökség ezer éve címen tartott előadást. Dr. Csávossy György könyvét (Hív a harang, Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2009.) Jakab Gábor mutatta be. Többek között kifejtette, hogy ebben a munkájában a szerző-költőtárs „harangozásra”, illetve az „igehirdetés” nem könnyű feladatára vállalkozott. Rácz Emese kolozsvári könyvtáros könyvét /Az egykori Nagyenyedi Minorita Rendház könyvtárának régi állománya, Országos Széchényi Könyvtár, Biblioteca Centrala Universitara Lucian Blaga, Budapest–Cluj-Napoca (Kolozsvár, 2009)/ dr. Gábor Csilla egyetemi tanár ismertette. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A református székelymagyar Bita kisközössége a nehézségek ellenére gyarapította egyházi javait. Évekkel ezelőtt megújult a lelkészi lakás, most pedig a visszaszolgáltatott református kultúrotthon. Utóbbiban családorvosi rendelőt és vendégszobát alakítottak ki. Ez a megmaradás, a továbbélés záloga – mondta igehirdetésében. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora november 8-án, vasárnap az ünnepi hálaadó istentiszteleten. Roth Levente helybeli fiatal lelkipásztor elmondta, hogy a munkálatok költségeiben a bitai hívek lelkes közmunkája mellett a hollandiai fiatalok csoportjának volt oroszlánrésze, akik önkéntesen dolgoztak a nyáron. /Kisgyörgy Zoltán: Kis közösség ereje (Bita). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Pálfi György Nem vagyok a barátod című filmjével indult november 9-én Bukarestben a magyar filmhét. A vetítésen az érdeklődők találkozhattak a film színészeivel is, Fátyol Kamillával, Szülek Istvánnal és Gosztonyi Csabával. „Olyan intézménnyé kezdünk válni Bukarestben, amelyre lehet számítani” – magyarázta Bretter E. Zoltán, a filmhetet szervező bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója. A romániai filmek zöme még nem mer annyira szókimondó lenni, mint a magyarországi alkotások, a mindennapok realitásának durvasága még csak friss nyomokban található meg a romániai alkotásokban. /Fleischer Hilda: Filmsokk Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./