A Nobel-díjas Kertész Imre arra a kérdésre, hogy berlininek vagy budapestinek érzi-e magát, a Die Welt lapnak azt válaszolta, hogy Budapesten ,,A helyzet az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az antiszemitáknak van. A magyarság régi terhei, »a hazugság és az elfojtásra való hajlam« jobban érvényesül, mint eddig bármikor. Magyarország háborús szerepe, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: mindez nincs feldolgozva, mindezt csak kozmetikázzák és szépítgetik. ” Továbbá: ,,én az európai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz. Elég az, hogy engem az ön honfitársai zsidóvá tettek. A faji és a nemzeti hovatartozás számomra nem érvényes, és hogy rátérjek az Ön által említett gazdag magyar irodalmi örökségre, elárulnék önnek valamit: a szocializmus évei alatt egyetlen, államilag engedélyezett könyvet sem olvastam el. Az én ízlésemnek ez nem felelt meg. Ha ezzel időnként meg is próbálkoztam, mindig kifordult a gyomrom. Természetesen van néhány magyar szerző, akiket én igen tisztelek. Ők a nyelv csodálatos művészei, dekadens játékos alakok, akiknek a neve önöknek itt, Németországban nem sokat fog mondani: például Krúdy Gyula, aki 1878 és 1933 között élt, vagy Szomory Dezső, a Krúdy kortársa volt. Mindketten ugyanakkor nagyszerű esszéírók is voltak”. A Népszabadságban Takács Ferenc írta ,,Nincs, aminek örülni és nincs, mit ünnepelni”, felköszöntő örvén pedig bocsánatot kellene kérnünk tőle, mármint Kertész Imrétől ostobaságunkért, gyávaságunkért és rosszhiszeműségünkért. Esterházy Péter még nem olvashatta a Die Welt-interjút, amikor az Élet és Irodalomban közölt jegyzetét lezárta: ,,Elvégzett egy munkát a magyar nyelvben, a magyar gondolkodásban, a nagy magyar irodalomban, a világirodalomban, amit senki más nem végzett el, igaz, nem is végezhetett. Munkánk személyes; hogy ez így legyen, azért kevesen tettek többet, mint Kertész Imre. ” Herta Müller bánáti születésű idei német és német nyelven író Nobel-díjas írónő és Kertész Imre között annyi hasonlóság van, hogy mindketten egykori életterük – szándékosan kerülöm a ,,hazájuk” szót – saját bűneivel és egyéb mulasztásaival való szembenézését hiányolják, és a mérhetetlen különbség köztük az, ami velük személyesen és felmenőik révén megesett: egyikük megjárta Auschwitzot, másikuk édesanyja németként a szovjet gulágot. Egyikük a Szekuritáté és a Ceausescu-diktatúra elől menekült Németországba, másikuk önként választotta a megtagadott Budapest helyett Berlint. /Sylvester Lajos: A magyarokhoz nem kötődő, magyarul író Nobel-díjas író. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Kárpátalja megye oktatási főosztálya és az ukrán oktatási minisztérium megerősítette, hogy az ukrajnai magyar és más nemzetiségi iskolákat a következő tanévtől kezdve azért nem látják el anyanyelvű tankönyvekkel, mert fokozatosan ukrán nyelvű oktatásra kell átállniuk. A kárpátaljai közoktatási hatóság a sajtóval azt közölte, hogy az ukrajnai nemzetiségi, köztük a magyar nyelvű iskolai tankönyvek kiadásának megszüntetése logikusan következik Ivan Vakarcsuk oktatási miniszter 2008-ban kiadott rendeletéből, amely azt tűzte ki célul, hogy fokozatosan az állam nyelvére állítja át az ukrajnai kisebbségek iskolai oktatását. A Zákárpáttyá Nemzeti Egyetem Ungváron – innen már kiszorították a magyar nyelvet. Ukrajnában 1800 orosz, 100–100 magyar és román, valamint négy lengyel tannyelvű iskola működik. Intézményesített magyar iskolai tankönyvkiadás 1945 óta létezik Kárpátalján. /Ukránosítják az oktatást (Kárpátalja). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Készül a közös magyar–szlovák történelemkönyv, amelynek tartalmi ismertetésére november 12–13-án konferenciát rendeznek Balassagyarmaton. A konferencia címe: Közös múltunk – értékekkel és konfliktusokkal. Magyar és szlovák múltértelmezés. Az előadások között a XX. századi nemzetállami történelemértelmezésről, a középkori magyar államiság és a magyar, illetve a szlovák etnogenezis kérdésköréről, a Magyar Királyság nemzetiségi összetételének változásairól a XVIII. század első felében, a XVIII–XIX. század fordulójának nemzeti mozgalmairól és nyelvharcairól, ezek konfliktusairól, a dualizmus korának asszimilációs folyamatairól, a két világháború közötti magyar–szlovák kapcsolatokról, a szocialista rendszer 1948 és 1989 közötti sajátosságairól, a két nemzet történelmének közép-európai összefüggéseiről tájékozódhatnak a résztvevők. /Közös történelemkönyv készül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Berlin szovjet megszállásától a berlini fal lebontásáig terjedő időszakot öleli fel az a bukaresti fényképkiállítás, melynek anyagát Varga Andrea magyarországi történész állította össze. A Történet a szabadságról című tárlat az Európai Bizottság bukaresti kirendeltségének felkérésére és támogatásával készült. A magyarországi történész korabeli fényképek és újságcikkek segítségével idézte fel a kelet-közép-európai országokban 20 évvel ezelőtt történt rendszerváltás kulcsfontosságú eseményeit. A kiállítás nemcsak a romániai rendszerváltásnak kíván emléket állítani, hanem Kelet-Közép-Európa többi államában a szabadságért vívott harc főbb eseményeit dokumentálja. „A kelet-közép-európai kommunista diktatúrák olyanok voltak, mint egy nagy talapzat, amely nem tudta elkerülni összeomlását, miután megjelentek rajta az első repedések” – mondta a történész. A tárlat Berlinnek a szovjet megszállásával kezdődik, az 1953-as berlini munkástüntetéssel, az 1956-os magyar forradalommal, az 1968-as prágai megmozdulással, a lengyel Szolidaritás tíz éven át tartó ellenállásával folytatódik, majd a berlini fal lebontását, Nagy Imre újratemetését, a temesvári felkelést és a balti államokban történt változásokat dokumentáló képekkel, szövegekkel ér véget. /Az európai rendszerváltásról nyílt tárlat Bukarestben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

November 10-én a kézdivásárhelyi Vigadóban megnyílt Felházi Lenke Zsuzsanna festő- és grafikusművész akvarelleket és pasztelleket bemutató egyéni tárlata. Felházi Lenke Zsuzsanna Kolozsváron született, 1997-ben a Ion Andreescu Művészeti Akadémia grafika szakán szerzett oklevelet. A rajzolás, festés mellett kántorizál, 2003-tól a Kolozsvár-Hidelvei Református Egyházközség kántor-karnagya. Jelenleg másodéves a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatórium ének szakán. Kisgrafikáival több nemzetközi ex libris kiállításon volt jelen. /(Iochom): Festészeti kiállítás a Vigadóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Október 20-án a csíkrákosiak a katolikus templomban gyülekeztek, ünnepi szentmisével kezdték a Cserei Mihály erdélyi történetíró emlékére rendezett eseménysorozatot. A szentmisét követően Sisa Béla Műemlékvédelemért-díjas és Kós Károly-díjas építész szólt röviden a csíkrákosi templom jelképrendszeréről, építészeti különlegességeiről, valamint keletkezésének történetéről. Ezután Cserei Mihály szülőházában hangzottak el az előadások, Rumi Tamás és Rostás László őstörténet-kutatók a csíkrákosi kapukon található „ZS” rovásjel, illetve a felkelő és lenyugvó nap szimbólumainak jelentőségét elemezték. Záhonyi András a csíkrákosi templomtornyon található csillagászati jelképek új értelmezési lehetőségeit javasolta. Délután a Cserei Mihály Általános Iskola diákjai mutatták be előadásukat iskolájuk névadója tiszteletére, melyben Cserei Mihály életét és munkásságát lehetett nyomon követni. Császár Krisztina néprajzos Csíkrákosról mint szakrális térről tartotta meg előadását. /Salánki Orsolya, Csíkrákos: Cserei Mihály megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 11./

A szenátus is megszavazta november 11-én a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy Emil Boc ügyvezető kormánya beterjeszthesse a jövő évi költségvetést. Az országnak egyelőre nincs teljes felhatalmazással működő kormánya, de a kormányválság végét nem lehet megvárni, mert a Nemzetközi Valutaalap (IMF) leszögezte: a költségvetés december 10-ig való elfogadása a feltétele annak, hogy Románia lehívhassa az év utolsó hónapjában esedékes hitelrészleteket a nemzetközi pénzintézetektől. Nevezetesen az IMF-től 1,5 milliárd, az Európai Uniótól egymilliárd, a Világbanktól pedig 300 millió eurónak kellene megérkeznie. A közkiadások csökkentése, illetve a közalkalmazotti bértörvény elfogadása alapvető feltétele annak, hogy az említett összegeket megkapja Románia. /Áldását adta a szenátus is. Boc kabinetje beterjesztheti a költségvetést. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

A tervezett 10 nap helyett 8 napos kényszerszabadságra kell menniük az állami alkalmazottaknak novemberben vagy decemberben. Minden intézmény vezetősége maga dönt a fizetéslevonás módjáról. Ez a megszorítás a törvényhozókra és a parlament alkalmazottaira is érvényes: valamennyiüknek 15,5 százalékkal csökken a bére novemberben és decemberben. November 12-én lép életbe a kormányügynökségek átalakítását szabályozó törvény, amelynek következtében 9000 állami munkahely szűnik meg. Az átalakítás, összevonás 112 állami hivatalt érint. Emil Boc ügyvivő miniszterelnök szerint ezzel az intézkedéssel évente 1 milliárd euróval gyarapodik az államkassza. A kormányügynökségek megtizedelését Boc azzal magyarázta: ezek az intézmények nagyrészt arra voltak jók, hogy rajtuk keresztül a helyi politikai klientúra bankszámláit hizlalják fel. /Kényszerszabadság az állami alkalmazottaknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

„A hétvégétől államtitkárok veszik át azon ügyvezető kéttárcás miniszterek tisztségeit, akiket a szociáldemokrata miniszterek lemondása után neveztem ki a szabadon maradt tárcák élére” – mondta el Traian Basescu államfő a köztelevízióban. Az államtitkárok „előléptetésére” azért is szükség van, mert egyelőre nincs kilátás arra, hogy a Liviu Negoita által javasolt minisztereket meghallgassák a parlamenti szakbizottságokban. Roberta Anastase, a képviselőház elnöke bejelentette: jövő héten fizetés nélküli szabadságra mennek a parlamenti képviselők. Hangsúlyozta, ezzel a kormány által javasolt költségcsökkentő intézkedéseknek tesznek eleget, amely szerint a közalkalmazottaknak év végéig nyolcnapos fizetetlen szabadságra kell menniük. /M. Á. Zs. : Államtitkárok kerülnek az „árva” tárcák élére. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Bihar megyében folytatja kampánykörútját. Újságírói kérdésre elmondta: szeretné, ha Crin Antonescu liberális jelölt jutna a választások második fordulójába, ugyanis mindig betartotta adott szavát. Kelemen Hunor ezzel a liberális elnökjelölt támogatására biztatta az RMDSZ-es szavazókat. /Antonescut támogatná Kelemen. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke november 11–13. között hivatalos látogatáson vesz részt Magyarországon, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének meghívására. A román külügyi bizottság részéről a küldöttség tagjai az elnökön kívül Daniel Oajdea és Carmen Moldovan képviselők. A látogatás célja a két ország parlamenti kapcsolatainak erősítése. /Román–magyar külügyi találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./

A kolozsvári helyi tanács csak a Főtér felújítására fordítandó pénzösszegről szavazott – jelentette ki az RMDSZ-es frakció nevében Csoma Botond városi tanácsos, aki egyben nem tetszését fejezte ki annak kapcsán, hogy nem tűzték a tanácsülés napirendjére a látványterv megvitatásának és elfogadásának a kérdését. /(N. -H. D.): RMDSZ: Nem szavaztak a Főtér-felújítási tervről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

A „magyar kártya” is előkerült a szlovákiai megyei választási kampány hajrájában. Szlovákiában november 14-én választják meg a megyei képviselőket, illetve a megyei elöljárókat. Kassa megyében Martin Pado volt belügyminiszter, az ellenzéki Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) elöljárójelöltje azzal támadta meg Zdenko Trebula jelenlegi megyei elnököt, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer) képviselőjét, hogy a régió magyarok lakta településeinek aránytalanul nagy támogatásával megvásárolja a magyarok szavazatait. /Magyarokkal riogatnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Miközben hetek óta a parlamentáris demokrácia és az alkotmányos jogállam megcsúfolása folyik Romániában, az állandósuló kormányválságról már nem is beszélve, a politikai pártokat és exponenseiket az égvilágon semmi más nem érdekli, mint az újabb és újabb koncok, a pozíció- és előnyszerzés, a közvagyon elprédálása és lenyúlása, a klikk- és maffiarendszer kiépítése és konszolidálása, állapította meg Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. A teljében lévő elnökválasztási kampány is ennek az egy kis tünete. A felszínen nevek és forgatókönyvek szálldosnak, a mélyben pedig ott örvénylik az össztársadalmi züllés. Az újságírók – az audiovizuális és a nyomtatott sajtó többnyire dróton rángatott munkásai –feladata: cinkosaivá lenni a politikai oligarchiának a lényeg elfedésében, a valóság kozmetikázásában. Az intelligens olvasó-néző-hallgató tudja: közvetíteni, kommunikálni, átadni kell, amit kapnak és amihez hozzájutnak, amit mondanak (hazudnak) az újságíróknak. Az elnökválasztási hajcihő az emberek kilencven százalékát nem érdekli. De túléljük ezeket a perceket is, írta Dénes László /Dénes László: Fecseg a felszín, hallgat a mély. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 12./

Beadvánnyal fordul Marius Pascan Maros megyei prefektushoz az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete, amelyben a Gusa-szobor felállításának megakadályozását kéri. Ebben a katonai ügyészség vádiratára hivatkoznak, melyből kitűnik az 1994-ben elhunyt Stefan Gusa tábornok bűnössége. A vádhatóság szerint Gusa az elítélt Mihai Chitackal és Victor Atanasie Stanculescuval egyetemben felelős a ‘89-es temesvári mészárlásért. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete mellett a Gusa-szobor felállításának megakadályozását próbálja meg kieszközölni Tőkés László EP-képviselő is. Tőkés László jogi képviselője, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd az okirathoz a Petre Roman-kormány által létrehozott vizsgálóbizottság 1990 márciusában született jelentését is mellékelte. Tőkés és Kincses reméli, hogy kezdeményezésük – mely teljesen független az RMDSZ-es tanácsosok lépésétől – sikerrel jár. Ezzel szemben Maros megye prefektusa úgy nyilatkozott: nincs törvényes alapja arra, hogy megtámadja az önkormányzat határozatát, mivel Gusát nem ítélte el az igazságszolgáltatás, így nem számít háborús bűnösnek. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is a szoborállítás ellen foglalt állást, be nem jegyzett szervezetként azonban képtelen jogi lépéseket tenni az önkormányzati határozat ellen. Ezért a szervezet elnöke, Tőkés László magánemberként és a temesvári forradalom kulcsfigurájaként próbálja jobb belátásra bírni a marosvásárhelyi döntéshozókat. /Szucher Ervin: Tőkés is fellép a Gusa-szobor ellen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

A mesteri képzés kiépítését jelölte meg legfontosabb célkitűzéseként János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem új rektora. Elmondta, hogy két éve az egyetem kancellárja, és szerette volna továbbvinni az elkezdett munkát. János-Szatmári Szabolcs /sz. Szilágysomlyó, 1976/ a középiskolát Zilahon végezte, majd 1999-ben a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen diplomázott magyar–német szakon. 2006-ban ugyanott doktorált. 2007 óta a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) német tanszékének vezetője. Elmondta, hogy tavaly négy mesterképzésre adtak le a dossziét, és mind a négyet sikerült akkreditáltatni. Ebben az évben két továbbinak az elismertetését tervezik, az egyik szociális munka, a másik közgazdasági irányultságú. Ezek mellett más szakok dossziéit is tervezzük leadni. Az újonnan engedélyezett magyar szakok meg fogják indítani. A Többnyelvűség és multikulturalitás mesterképzőn vannak bölcsészek, történészek, újságírók is. Vannak olyan szakok, mint például a zenepedagógia, a vallástanárképző, a filozófia, ahol hullámzó az érdeklődés. Hamarosan elkezdik a doktori képzés beindításának engedélyeztetését is. Az akkreditáció belépő az elismert egyetemek világába, új lehetőségeket teremt, pályázhatnak, részt vehetnek európai hallgatói mobilitási programokban. /Nagy Orsolya: felelősség is az akkreditáció. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

November 11-én Gyula és Arad város önkormányzata, civil szervezetei Aradon találkoztak, hogy közös programmal emlékezzenek a Kézfogások 15. évfordulójára. Gheorghe Falca aradi polgármester beszédében kiemelte, a 15 év nagyon sokat számított mindkét város önkormányzatának, lakosságának, ezért köszönetet mond annak az akkor 17 esztendős fiatalembernek – a gyulai Susánszki Imréről van szó –, aki kiötlötte a Kézfogásokat és bábáskodott körülötte. Dr. Perjési Klára gyulai polgármester beszélt Arad és Gyula kapcsolatának másfél évtizedes történetéről. /Irházi János: Kézfogások Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház november 5-én és 6-án a Brassó megyei Bácsfaluban tartotta meg egyetemes lelkészi értekezletét. A Lelkészi Kar egyebek mellett tudomásul vette a Tóthpál Dávid Márton bácsfalusi és a Tóthpál Béla aradi lelkész ellen indított fegyelmi eljárások befejezését, elfogadta az ellenük hozott jogerős fegyelmi határozatokat, és kijelentette, hogy nevezett személyek a határozatok közlésének dátumától nem tagjai a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Lelkészi Karának. Tóthpál Bélát az egyház fegyelmi bizottsága előbb júniusban, majd – másodfokon – augusztusban is vétkesnek találta többek között az egyház egységének veszélyeztetése, kiszakadás, a belső törvények megtagadása, az egyházi vagyon hűtlen kezelése vádjában, és hivatalvesztésre ítélte, valamint kizárta a Lelkészi Karból (magyarán: lelkészi szolgálatot nem végezhet). Az ítéletet szeptember 10-én hozták nyilvánosságra, és még aznap Kovács Zsombor temesvári lelkészt nevezték ki aradi helyettes lelkésznek. A fegyelmi eljárást és az ítéletet Tóthpál Béla nem tartja jogosnak és érvényesnek, és a lelkészi hivatalt nem adja át, a közvetlen környezetéhez tartozó hívek nem engedték be a templomba és a hivatalba az egyházmegyei esperest, és a Tóthpál helyére kinevezett új aradi lelkészt. /Pataki Lehel Zsolt: Állást foglalt a Lelkészi Kar is a Tóthpál-ügyben. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Esély van arra, hogy a következő, jövő év március 12-re tervezett, Sepsiszentgyörgyön esedékes székelyföldi önkormányzati nagygyűlés egységes legyen, s azon minden magyar párt képviselteti magát. A Székelyudvarhelyen megválasztott ideiglenes házbizottság november 11-én tartott sepsiszentgyörgyi ülése után Farkas Csaba elmondta: házbizottsági elnökként részt vett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum legutóbbi ülésén, ahol nyitottságot tapasztalt minden részről. /Farcádi Botond: Egységes lehet a következő (Székelyföldi önkormányzati nagygyűlés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

A román önkormányzati képviselők is értetlenül fogadták, hogy a prefektus a közigazgatási bíróságon megtámadta Kovászna Megye Tanácsának a kiemelkedő művészi, sport- vagy más eredményeket elérő személyek kitüntetésére vonatkozó határozatát. A prefektus formai hibákra hivatkozott, szerinte nem tartották be a döntések átláthatóságára vonatkozó jogszabályokat, nincs jogi alap a kitüntetés odaítélésére, nem rögzítették az elbíráló bizottság szabályzatát. A november 11-én tartott ülésen hosszas tanácskozás után úgy határoztak, a közigazgatási bíróságra bízzák a döntést. A visszavonás mellett érvelő Tamás Sándor elnök szerint a törvényszéki procedúra hosszú ideig, másfél évig is elhúzódhat. A Magyar Polgári Párt képviselői szerint azonban veszélyes precedenst teremthet, ha a megyei önkormányzat meghátrál a prefektus előtt. /Farcádi Botond: Nem enged az önkormányzat (Háromszékért kitüntetés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

Bölöni Dávid, Csernáton község polgármestere betartotta ígéretét: a nyáron Alsó- és Felsőcsernátonban felavatott két székely kapu után a közigazgatásilag Csernátonhoz tartozó Albis és Ikafalva bejáratához is székely kaput állítottak. Az albisi díszkapu Haszmann József szakavatott irányítása alatt a csernátoni múzeumkertben készült. Ezzel immár tizenháromra emelkedett a Felső-Háromszék településeinek bejáratánál állított díszkapuk száma. /Iochom István: Újabb két székely kaput állítottak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

Kalotaszegi önépítkezés, kolozsvári ódon házak, a tudomány szolgálatába állított élet, második világháborús fogolytábor, a magyar és a lengyel nemzet sorsközössége – egyebek mellett ilyen témákban kínál olvasnivalót a kolozsvári Művelődés folyóirat októberi száma. A lap az 1989-es rendszerváltozás utáni erdélyi újraépítés egyik példájaként a magyarvistai református gyülekezet kulturális központját, a Kalotavárat építő igyekezetét mutatja be, Gáspár Attila a szeptemberben Budapesten lezajlott XIV. Kárpát-medencei napokról számol be. Bakó Botond a 70. életévét betöltött Tóthfalussyné dr. Veress Éva biológus, kutató, feltaláló, egyetemi tanár, Takács Gábor pedig Barcsay Jenő tanár és festőművész életpályáját mutatja be. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Csökken a sepsiszentgyörgyiek érdeklődése a hangversenyek iránt, ezért előfordulhat, hogy csökkenteni kényszerülnek az előadások számát, tájékoztatott Nagy B. Sándor, a Tamási Áron Színház irodalmi titkára. A 2006-ban újraindított hangversenysorozatban az első két évadban 374 bérletet vásároltak a háromszékiek. Az érdeklődés tavaly kezdett csökkeni, amikor 275 bérletet váltottak, idén pedig alig 155 hangversenybérletre volt vevő. /Kovács Zsolt: Kevesebb a zenehallgató. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Demény Péter sok erdélyi magyar rendezvényen tapasztalta már, hogy ha valami végérvényes igazságnak el kell hangoznia, azt feltétlenül Wass Alberttől idézik a szónokok. „Márpedig az irodalom nem rúdugrás vagy lóverseny, ahol az életről, a szerelemről, a magyarságról, a háborúról és bármi másról szóló aforizmák versengenek” – írta Demény Péter, hozzátéve: „Kányádi, Tamási, Márai, Marcus Aurelius, Pascal és akárki más előtt és helyett fáradhatatlanul Wass Albertet idézgetni inkább provincializmus, mint igazság- és irodalomszeretet. ” Továbbá: „a sok erdmagy rendezvény elég nagy százaléka esetében a mikrofont még nem találták fel vagy meg. Talán azért, mert arról Wass Albert nem mondott semmi lényegbevágót…” /Demény Péter: Sugárzóna. Hull a mikrofontalan vakolat… = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Állandó forgatócsoportot létesített nemrégiben a román fővárosban a Duna Televízió. „Nem egy bukaresti stúdió, hanem egy állandó stáb létrehozásáról van szó, hiszen komplett és önálló bukaresti stúdió fenntartására a Duna TV-nek nincs pénze” – magyarázta a Duna Televízió illetékese. A kétszemélyes stáb tagjai Stanik Bence riporter és Szávuj Attila operatőr. /Farkas István, Kánya Gyöngyvér: Bukaresten átfolyó Duna. Állandó stábot foglalkoztat a magyar csatorna a román fővárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

November 9-én Nagybányán vendégszerepelt a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, Csehov Három nővér c. darabját játszotta telt ház előtt. /(Péter Károly): A mi színházunk. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 12./

Králik Loránd Egy másik Amerika – ahogyan a szerző is fogalmazott – írásos mozaikjával, Varga Gábor Városaim prózakötetével, illetve Székely Ervin A műember című szatirikus regényével ismerkedhetett meg november 11-én Bukarest irodalomkedvelő közönsége. A Petőfi Házban a könyveket, az írók jelenlétében, Stanik István újságíró-szerkesztő és Pásztor Gabriella, az Oktatási Minisztérium vezérigazgatója ismertette. /Fleischer Hilda: Írószimultán Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Megjelent Brauch Magda Rejtvényes nyelvművelő gyerekeknek és felnőtteknek /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című kötete. A szerzőnek az Előszóban megfogalmazott célkitűzése: ily módon is kívánja az egyre szegényedő szókincsünket valamelyest gazdagítani. /Kiss Károly: Játékos nyelvművelő. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

November 11-én mutatták be Nagybányán a Teleki Magyar Házban Simon Ilona Meselélektani párhuzamok című kötetét, amelyik a kolozsvári Világhírnév Kiadó újságíró-sorozatának (Fehér Holló) harmadik „gyermekeként” látott napvilágot. A szerző a Fiatal Fórum és a Kalotaszeg című lapok szerkesztőjeként, illetve munkatársaként vált ismertté. /Muszka-Pál Anna óvónő: Meselélektani párhuzamok. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 12./

Többen kérdezték Kincses Elődtől, mit szól Kuszálik Péternek a Sütő Andrásról írott legújabb irományához (Purgatórium, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009). Sütő András tevékenységét Kuszálik is két fő szakaszra bontja, a második szakasz 1970-től, Az anyám könnyű álmot ígér megjelenésétől számítható. Azoknak, akik a nyílt elnyomás időszakában olvasták a művet, nem kell bizonygatni, hogy milyen katartikus élményt jelentett. Sütő András 1970 előtti korszakáról kortársai sokat írtak, ezzel az időszakkal nem foglalkozik, írta Kincses Előd, de nem hagyhatja szó nélkül Kuszáliknak az 1970 utáni időszakkal kapcsolatos tévedéseit, inszinuációit. Kuszálik hosszú oldalakon keresztül bizonygatja azt a koncepciós álláspontját, hogy Sütő Andrást a román kommunista hatalom részéről tulajdonképpen semmilyen retorzió sem érte. Ezzel szemben a nyolcvanas években már az is bűnnek számított, ha valaki baráti viszonyt ápolt a neves íróval. Kincses állítását saját szekuritátés megfigyelési dossziéjából származó, a Maros megyei pártvezetésnek szánt jelentéssel támasztja alá, amelyet az akkori megyei parancsnok, Constantin Ioana vezérőrnagy jegyzett. A következőket állította: „a fentnevezett (Kincses Előd) a nacionalista megnyilvánulásairól ismert Sütő András íróhoz közeli személy, családilag látogatják egymást és gyakran találkoznak más, külföldön és belföldön hasonlóan megnyilvánuló alakokkal, elsősorban a Magyar N. K. -ból. ” A parancsnok a jellemzést a következőképpen zárja: „véleményünk szerint (Kincses Előd) ellenséges viselkedése és az a magatartás, amely jellemzi, nem egyeztethető össze a Maros Megyei Ügyvédi Kamara alelnöki tisztségével. ” Ebből a tisztségéből le is váltották, és helyette egy olyan magyar kollégát választottak, aki nem volt Sütő András barátja. Kincses édesanyja ruhásszekrényébe rejtette el – az író kérésére – azokat az írásokat, amelyeket Sütő András meg akart óvni egy esetleges házkutatás esetén. A fordulat évének őszén pedig édesanyja hetente látogatta a Sütő családot és csak tőle tudhatta meg – telefonon – a Budapesten élő Ágnes lányuk azt, hogy apja egyelőre szabadlábon van, mivel Sütő Andrást telefonon külföldről nem lehetett hívni! Elfogadhatatlan kuszáliki okfejtés az 1990-es marosvásárhelyi fekete március történelemhamisító bemutatása. A szerző két olyan „tekintélyre” hivatkozik, akik történetesen Kolozsváron élték át a pogromkísérletet. Gáll Ernőtől idézte: „a pogrom, amelynek kockázatát – mint néhány nappal ezelőtt írtam – Sütő kész volt vállalni, kitört és egyik áldozata éppen ő lett, akit félig agyonvertek és fél szemét is elvesztette” és „emlékezzünk csak Szabó Gyula mondására (1992-ből): „aki bottal köszön, annak doronggal felelnek”. Kuszálik azzal is dicsekedett, hogy március 20-án nem volt ott a főtéren, mivel voksait „a parlamentáris demokrácia elsőbbségét vallókra” adja. Abban az időben Romániának nem is volt parlamentje, a későbbiekben az általa létrehozott parlamenti rendszert maga Ion Iliescu volt államelnök is eredeti, „originális” demokráciaként határozta meg. A marosvásárhelyiek jól emlékeznek arra, hogy 1990 januárjától milyen magyarellenes uszításba kezdett az akkor egyetlen helyi román napilap, a Cuvantul Liber és a bukaresti televízió, noha akkor még szó sem volt a Kuszálik által elítélt február 10-i gyertyás-könyves tüntetésről. És azt is illene tudnia, hogy néhány román értelmiségi, egy nappal azután, hogy 1989. december 26-án aláírta a „Barátság platformját”, a Papiu líceum tanári szobájában létrehozta a Vatra Romaneascat! Sütő András 1990. március 19-én nem „bottal köszönt”, hanem az RMDSZ-székház előtt a Kincses Előd lemondatása ellen utcai tüntetésre készülő, elég jelentős számú magyart arról győzte meg, hogy menjenek haza, mert nem akarnak erőszakos összecsapásokat. Ezt a közismert, nagy nyilvánosság előtt történt Sütő-beszédet meg nem történtté tenni valóban csak egy „ördög”(i) ügyvéd teheti, egy igazi ügyvéd teljesen elveszítené a hitelét. Még egy tipikus, felelőtlen kuszáliki szurka-piszka: a Sütő András Baráti Egyesületről lábjegyzetben közli: „Marosvásárhelyen 2008 júniusában létrehozott szűk körű társaság alakuló ülésén mérges vita alakult ki arról, hogy ki a legérdemesebb az egyesület vezetésére”. Az egyesület alapító okiratát Kincses szerkesztette, ott volt az alakuló ülésen, egyáltalán nem volt vita arról, hogy ki legyen az elnök, mindnyájan az egyesület megalapításának ötletgazdáját, Sütő régi barátját és harcostársát, Nagy Pált kérték, hogy vállalja el e tisztséget, amit rövid szabódás után meg is tett. Kuszálik még azt is hozzáfűzte, hogy e kis epizódhoz illő a közismert mondás: „a nagy emberek sírján dudva terem és barátok”. Kincses megkérdezi: ki itt a dudva és ki a barát? /Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12., újraközölte: Krónika (Kolozsvár), nov. 13./