A marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál keretében nyitották meg a Művészeti Egyetem előcsarnokában azt a kiállítást, mely a MAMŰ névre keresztelt képzőművészeti társaság /Marosvásárhelyi Műhely/ történetét mutatja be képekben. A kiállítás anyagát a MAMŰ alapító tagja, Irsai Zsolt állította össze A MAMŰ Társaság az Apolló-kör és a 35-ös Műhely tagjaiból verbuválódott. A 35-ös Műhely etnikailag vegyes, a MAMŰ-sök 90 százaléka magyar nemzetiségű volt – mesélt a kezdetekről Irsai. Az első kiállításukat 1978-ban láthatta a közönség. A MAMŰ szemben állt a merev szocreállal. A hatalom nem engedte őket a hivatalos kánonba. 1984-ben az erdélyi MAMŰ megszűnt, mivel rengeteg képzőművész kivándorolt az országból. Az első MAMŰ-katalógus 1989 végén már Magyarországon jelent meg. A hetvenes évek végétől ez a társaság tette lehetővé a magyarországi művészcsoportok marosvásárhelyi látogatását. Ez sem tetszett a hatalomnak. A „szellemi vezetővel”, Elekes Károllyal közölték, hogy a csoportosulás nem kívánatos. A hivatalos, gyűjteményes tárlatokból rendre kihagyták a MAMŰ-sök műveit. Elekes Károly, Nagy Árpád Pika, Krizbai Sándor és Borgó György Csaba Munkácsy-díjas művészek ‘84 után az anyaországban baráti társaságként éltették tovább a műhelyt, melyet azután újraszerveztek. Az új magyarországi MAMŰ-nek – mely immár Maszületett Művek Társaság –120–130 tagja van. Galériát működtetnek, éves programokat dolgoznak ki, kiadványokat jelentetnek meg. Az új MAMŰ-nek még mindig van egy vásárhelyi magja. Első elnöke Elekes Károly volt, most Krizbai Sándor vezeti. A MAMŰ-sök mindvégig a korán elhunyt Nagy Pált tekintették szellemi atyjuknak, ők járultak hozzá annak a marosvásárhelyi síremléknek a felállításához, amelyet Székely János író fia, Székely János Jenő készített. /Máthé Éva: A MAMŰ történetét bemutató kiállítás nyílt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

Most ünnepelte 15 éves fennállását a csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület, meghívták az évfordulós ünnepségre a tánccsoport jelenlegi és hajdani tagjait, illetve a kisdorogiak képviselőit is. Színpadon van a hagyományőrzők harmadik nemzedékbeli tánccsoportja. A falubeli fiatalok közül egyre többen kapcsolódnak be ebbe a mozgalomba, büszkén járva a bukovinai őseink táncát, mondta Szabó Julianna, a hagyományőrző csoport elnöke. Úgy érzi, hogy ez a tájház a 15 éves tevékenységük legnagyobb megvalósítása. Itt tudják bemutatni népcsoportjuk múltját, azokat a tárgyi emlékeket, amiket még Bukovinából hoztak ide őseik: az osztovátát, tulipános ládát, vetett ágyat, stelázsit, bölcsőt. Az évek folyamán igyekeztek minél szorosabbra fűzni a kapcsolatot más bukovinai, vagy innen elszármazott közösségekkel is, ennek köszönhetően vesznek részt a fiatalok rendszeresen a Székely Szövetség éves rendezvényein, illetve a bukovinai találkozókon. Jövőre pedig ők maguk lesznek a házigazdák a bukovinai székelyek Hunyad megyei letelepedésének századik évfordulója alkalmából rendezett nagyméretű ünnepségnek. /Gáspár-Barra Réka: Tizenöt éves a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

Hagyományossá vált a huszárbál megszervezése Sárpatakon, idén már a hatodik alkalommal. Erre a hagyományőrző ünnepségre eljöttek többek között a szovátai, a csíki huszárok, a torboszlói lófők és mások. Mint minden évben, a hagyománnyá vált rendezvényt szoboravatás előzte meg. Ezúttal Báthori Gábor erdélyi fejedelem szobrával bővült ki a szoborpark. A fejedelem életpályáját Berekméri Árpád Róbert történész ismertette. Mózes Sándor a falu lakosainak nevében köszönetet mondott Miholcsa József szobrászművésznek a szobor elkészítéséért. A huszárbál megnyitása után fellépett a sárpataki hagyományőrző tánccsoport, a szovátai huszárok tánccsoportja és a Kántor-tanítóképző Főiskola népdalköre. /Gálfi Tibor, Marossárpatak: Huszárbál Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Kereszt jelzi az Öcsém-csúcsot múlt hét végétől. A keresztállító Tóth Károly szerint vissza kellett adni a hegy méltóságát. Keresztállító Szent Károly – így emlegetik viccesen barátai a gyergyószentmiklósi származású, ma Ausztriában élő hegymászót, aki a környékbeli hegyekre immár a harmadik keresztet állítja. – 1987-től kikerültem Ausztriába, ahol lenyűgözött, hogy minden „házi hegyen” a csúcs kereszttel van megjelölve. Rendszeresen hazajártam, egykori gyergyói hegyimentő kollégáimmal túrázni a Nagyhagymásban – kézenfekvő volt, hogy ide kerüljön az első kereszt. A keresztet 2003-ban szentelték fel. Hamarosan Csofronkára is kereszt került. /Balázs Katalin: „Rosszat nem csináltunk”. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./

Október 12-én megnyílt Kusztos Endre grafikáinak kiállítása a kolozsvári Quadro Galériában. /Szücs György: Feketén fehér, fehéren fekete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A marosvásárhelyi Mentor Kiadó irodalmi estet rendezett Marosvásárhelyen a Bernády Házban, telt házas közönség jelenlétében. Szőcs Katalin beszélt Egyed Emese Szabadító versek című kötetéről. A könyv a szerzőnek a Mentornál megjelent kilencedik kötete. Kovács András Ferenc méltatta Jánosházy György Hiába ordítsz című szonettkötetét, majd Nagy Attila Gazdátlan sorok című verseskötetét. Gálfalvi Ágnes Sebestyén Mihály Rubinháza jeles napjaiból című kötetét ismertette: a könyv egy rendkívül sokrétű szerző új elbeszéléskötete. Bogdán László mutatta be az általa szerkesztett, Füstöl az acélkalapács című Bajor Andor-kötetet. Az est zárásaként ismét KAF szólt, ezúttal Bogdán László Felröppenő flamingó című verseskötetéről. /Nb. : Gazdátlan flamingó és acélkalapács. Mentor-est a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Csávossy György író-költő, borászati szakember evangéliumokkal kapcsolatos elmélkedéseit Hív a harang címmel kötetbe fűzve mutatta be a Nagyenyedi Magyar Napon. Írásai, elmélkedései a Vasárnap című katolikus hetilapban jelentek meg, külön-külön három liturgiai év alatt. /Tamás András: Magyar Napok Enyeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Kolozsváron az örmények vagy örmény gyökerekkel rendelkezők több civil szervezetet is működtetnek, rendezvényeket tartanak és rengeteg kiadvánnyal jelentkeznek. A Budapesten megjelenő Erdélyi Örmény Múzeum könyvsorozat legújabb, sorrendben immár a 13. kötetét szerkesztőként dr. Issekutz Sarolta jegyzi, akinek neve szintén nem ismeretlen a kolozsváriak körében, hiszen több örmény szervezetnek is vezetője vagy vezetőségi tagja. Jelen kötetének /Dr. Issekutz Sarolta: Örmény halottkultusz és temetkezés. Erzsébetváros és örmény katolikus temetője. Erdélyi Örmény Múzeum, Budapest, 2009./ témája a halottkultuszhoz, egykori temetkezési szokásokhoz kapcsolódik. / S. B. Á. : Könyv az örmény temetkezési szokásokról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A képviselőház módosította a kormány megszervezését és működését szabályozó törvényt. A módosítás szerint kivételes helyzetekben ügyvivő kormány is a parlament elé terjesztheti a költségvetési és társadalombiztosítási tervezetet. Ennek értelmében lehetőség nyílt arra, hogy a Boc-kabinet a parlament elé terjessze a 2010-es költségvetési tervezetet. /Előterjesztheti a Boc-kormány a költségvetési-tervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Bár Románia már 2007 óta teljes jogú tagja az Európai Uniónak, az ország parlamentje még mindig nem véglegesítette a kormány döntéseit monitorizáló törvényt, mondta el november 10-én Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, a Románia európai uniós helyzetéről és szerepéről tartott vitanapon. Borbély szerint az ország nincs felkészülve arra, hogy alkalmazza a december elsejével érvénybe lépő lisszaboni szerződéssel járó kötelezettségeket. /Fleischer Hilda: Uniós vitanap a parlamentben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Budapesten is bemutatkozott november 10-én Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. Markó Béla szövetségi elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján közölte: egy felmérés szerint a romániai magyarság 82 százaléka mondta azt, hogy kell magyar jelöltet állítani a romániai elnökválasztáson. A romániai magyarság céljait és értékeit a román pártok nem vállalják fel, ezért – mint fogalmazott – „nem lehetett volna olyan helyzetet teremteni, hogy ne induljak a választáson”. Egyik fő céljának nevezte, hogy közép- és hosszú távon az erdélyi magyarság meg tudja őrizni nemzeti identitását, ne érezze azt veszélyeztetve. Markó Béla emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ először 1996-ban indított jelöltet a romániai elnökválasztáson. /Budapesten a jelölt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

A magánsajtót bírálta Traian Basescu államfő és államfőjelölt a World Blogging Forum nevű rendezvényen, amely nemzetközi hírű bloggereket és újságírókat hívott három napra Bukarestbe. Vehemens kijelentései a romániai nagy trösztök ellen irányultak. A félretájékozatás, a manipuláció elítéléséhez hozzátette az elnök még azt is, hogy megállapítása szerint „Romániában nagyon sok olyan újságírót találunk, akik elhagyták a nyomtatott sajtót, és az internetre menekültek, akiknek fontosabb volt a szabadság. ” „Az elnök nyilatkozata megalapozott, de mind sajtóetikailag, mind etikailag megkérdőjelezhető gesztus bloggerfórumon dicsérni a bloggereket, és mindezt választási kampányban” – vélte Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke. Basescu szerint a hazai média 80 százalékát uraló magánsajtó gyakorlatilag átvette az irányítást az ország politizálása fölött. /Farkas István, Péter Árpád: Bloggerpárti Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Keserűen állapítja meg Ujj János tanár: a magyar nem tartozik a jó diplomáciai érzékkel megáldott nemzetek sorába. A magyar diplomaták nem tanulnak semmit szomszédjaiktól. S mindennek elsősorban a határon túlra szorult magyar nemzettestek isszák meg a levét. Csak az elmúlt húsz esztendő kirívóan rossz diplomáciai lépéseinek summás elemzése is hosszú lenne, elég gondolni a Romániával Temesváron aláírt, a román fél kérésére minden ellenállás nélkül kiherélt státusztörvényre. Sem a délvidéki magyarverésekkel, sem a szlovákiai törvénytelenségekkel (a dunaszerdahelyi rendőrségi atrocitás vagy Malina Hedvig ügye) kapcsolatban a magyar diplomácia semmilyen eredményt nem tud felmutatni. Az elmúlt héten viszont a cseh államfő kierőszakolta: csak akkor írja alá a lisszaboni szerződést, ha garanciát kap a Benes-dekrétumok érvényben maradására. A magyar diplomácia ezúttal sem állt a sarkára a diszkriminatív rendeletek semmisnek nyilvánításáért. Bajnai miniszterelnök sikernek minősítette a nyilvánvaló vereséget, állítva, hogy a magyarság „garanciákat” kapott, hiszen a szövegben nem említik a dekrétumot. (Ennyire naiv, vagy ilyen hülyének nézi a magyar polgárt?) Ugyanőt alig néhány héttel korábban a szlovák kormányfő úgy átverte a kétoldalú, a szlovákiai magyarokat hátrányosan érintő nyelvtörvénnyel kapcsolatos találkozón, mint egy kiscserkészt! A magyaroknál mintha a kommunista káderpolitika, az antiszelekció e téren hatványozottan érvényesülne. A cikkíró nem tudna az utóbbi ötven évben egyetlen valamire való külpolitikai vezetőt említeni. (Talán Jeszenszky Géza?) Az utolsó nemzetközileg elismert diplomatának tartott személy gróf Apponyi Albert volt. Utólag derült ki: az agyondicsért és kitüntetett Horn Gyulának tulajdonított két évtizeddel ezelőtti határnyitás sem a magyar kormány merész határozata volt. Arra néhány nappal korábban Moszkvában az orosz elnök, Gorbacsov bólintott rá. Egy ilyen gyenge diplomáciával rendelkező anyaország mellett az erdélyi magyaroknak egyetlen reményük az lehet, hogy nem áll össze a két világháború közötti kisantant, országainak magyarellenes szolidaritásával. Védelmet az anyaországtól nem remélhetünk! – fejezte be írását a szerző. /Ujj János: Védelem nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

Nem tudta elnökké választani Marian Luput a moldovai parlament, mert az ellenzéki kommunista képviselők kivonulása miatt nem volt meg a kvórum. A 48 képviselői hellyel rendelkező kommunisták bojkottjával csak a négypárti kormánykoalíció támogatta Luput 53 szavazattal. A Moldovai Köztársaság 101 fős parlamentjében legalább 61 voks szükséges az államfő megválasztásához. A parlamentnek 30 napon belül ismét szavaznia kell az államfő személyéről. /Elsőre nem sikerült Lupunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Kolozsváron november 10-én a tanácsülés elején Sorin Apostu polgármester bejátszott egy telefonbeszélgetést, amivel bizonyítani akarta, hogy meghívta a magyar tanácsosokat a Főtér átadási ünnepségére. Csoma Botond RMDSZ-es tanácsos válaszában a magyar közösség sérelmének adott hangot, felszólalása vitát váltott ki az önkormányzati képviselők körében. A képviselő elmondta: a magyar szervezetek valóban kaptak meghívót a Főtér múlt szerdai átadására, ez viszont semmit sem változtat Apostu és emberei sértő hozzáállásán. Válaszában Sorin Apostu kifejtette: a magyar közösségnek jönnie kellett volna ötletekkel. Csoma Botond emlékeztetett: nemrég a polgármester elvetette a többnyelvű tájékoztató táblák elhelyezését a műemlékeken. /Jakab Judit: Vita a helyi tanácsban a kolozsvári Főtér átadásáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

„Miénk itt a tér” – visszhangzott november 10-én este Kolozsvár főterén az LGT együttes népszerű slágere. A dalt azok a magyar fiatalok énekelték, akik újabb villámcsődülettel próbálták felhívni a figyelmet arra: a kincses város főtere a magyaroké is. A 100-150 fős csoport este 6 órától a régi főtér arculatát idézte fel: kivágott bokrok, fák, eltüntetett padok helyére állva gitárkísérettel elénekelték az LGT együttes közismert Miénk itt a tér című slágerét. /Sipos M. Zoltán: „Miénk itt a tér” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./ November 10-én jelképesen ismét megelevenedett a kolozsvári Főtér ma már csak emlékekben élő képe. A rendezvényt kezdeményező kolozsvári fiatalok arra tettek kísérletet, hogy szimbolikusan, megjelenítsék a teret úgy, ahogy néhány héttel, hónappal ezelőtt láthattuk, ahogy az sokak szívéhez nőtt. /(SZ. K.): Felelevenítették a Főtér egykori arcát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Nehéz ma higgadt, érzelemmentes véleményt fűzni a Főtér-vitához, írta Székely Kriszta, a lap munkatársa. Az elmúlt 17 évben, a gyalázkodó Iorga-idézetnek a Mátyás szobor talapzatára kényszerítése óta a több alkalommal is hatalomra juttatott román nacionalisták rendszeresen feldúlták, csatatérré változtatták Kolozsvár főterét. Az RMDSZ-tanácsosoknak a tanácsteremben kellett volna ellenszegülniük, nem utólagos nyilatkozatokkal. /Székely Kriszta: Főtér. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A múlt héten Bukarestben megalakult a Szülői Bizottságok Országos Szövetsége. Az alakuló gyűlésen részt vett Kocsis Júlia, a Báthory Szülői Szövetség tiszteletbeli elnöke, és Vilcsek Károly, a testület jelenlegi elnöke is. – A szülőknek szükségük lehet egy ilyen szervezetre. Minden tanintézetnek megvannak a sajátos gondjai, amelyeket helyben kell orvosolni, ám vannak olyan teendők is, amelyek megoldására széles körű – akár országos szintű – szülői összefogás szükséges. /N. -H. D. : Új szülői szövetség alakul. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Egy internetes portálon a románból állítólag magyarra lefordított „valami” idegenforgalmi célzatú és Aradot, a helyi látnivalókat és turisztikai ügynökségeket hivatott bemutatni. Már a címszó is észbontó: „Turizmus ügynökség ből Arad”. Az első bekezdésben van egy kép és alatta egy ilyen mondat: „Bevásárlóközpont fakalapács” (máig is találgatom, hogy vajon, mit akartak mondani ezzel). Alatta: „kettyenés hoz nagyít” (helyesen: a nagyításhoz kattintson rá). A vasúti pályaudvar mellett az építkezés utolsó szakaszába érkezett Atrium Centert így harangozza be: „Előcsarnok Központ Arad lesz elhelyezett jobb középen bal város és akarat tartalmaz körülbelül 150 raktározott készletek, egy szórakozás terület val, egy többszörös mozi (multiplex?), egy teke előszoba, egy alkalmasság központ, egy játszótér terület gyerekeknek…” A városnak vannak „magas iskolái” (scoli superioare), „ipari öv” (övezet?) és zseniális „pókháló cím”, az e-mail, azaz elektronikus posta. /Puskel Péter: Hírünk a világhálón. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

Bár a magyarországi, határ menti ingatlanok ára még mindig sokkal alacsonyabb a romániai áraknál, egyre kevesebben tartják vonzónak az áttelepülést. Néhány éve tömegesen vásároltak Magyarországon házat romániai lakosok, dolgozni azonban továbbra is visszajártak. Most megállni látszik a tendencia. „A ház minősége sokkal rosszabb, mint ahogy azt eredetileg felmértük: vályogházat vettünk, olcsón, amelynek viszont magasak a fűtési és a fenntartási költségei. Havi kiadásaink gyakran elérik a hatvanezer forintot (majdnem ezer lej), ezt a romániai fizetésekből nehezen tudjuk fedezni” – mondta egyikük. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere szerint természetes ez a jelenség. Sokan átköltöztek Nagyváradról, és a Nagyvárad környéki falvakból például Biharkeresztesre, Berettyóújfalúra. /Totka László: Olcsó háznak híg a leve. Elégedetlenek a magyarországi ingatlanokkal a romániai vásárlók. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Együttműködési szerződést írt alá a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem a helyi önkormányzattal. Az egyetem hallgatói különböző projektekben segíthetik a várost, az önkormányzat pedig a középiskolás tanulókkal együtt díjazná a legügyesebb egyetemistákat. Az együttműködési keretszerződés alapján a felsőoktatási intézmény mindhárom kara számára találtak is feladatot a városháza illetékesei. A bölcsészettudományi és a közgazdaság-tudományi kar segít a jövőben a városfejlesztési stratégiák kidolgozásában, a művészeti kar hallgatói pedig beleszólást nyernek a városi kulturális rendezvények szervezésébe. A társadalomtudományi tanszék diákjai a város szociális térképének elkészítésében segíthetnek. A keretszerződést Horváth Gizella, az egyetem rektora a város alpolgármesterével, Biró Rozáliával közösen dolgozta ki. A Partiumi Keresztény Egyetemen november 10-én zajlott a rektorválasztás, a vezetői munkát ezentúl János-Szatmári Szabolcs korábbi egyetemi kancellár látja el. János-Szatmári volt egyébként az egyetlen jelölt, aki megpályázta a rektori tisztséget. /Nagy Orsolya: Nagyvárad: hallgatók a városért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

Orbán Viktor szerint a magyar jobboldal „nyugatos” részének nemcsak a kormányzati „szélsőségek” jelenségére kell határozottan nemet mondania, hanem az erőszakra is: nem fogadhatja el ugyanis azt a politikát, amely a törvényeken kívül akarja megtalálni a megoldásokat a problémákra. A Fidesz elnöke erről Martonyi János, Jeszenszky Géza volt külügyminiszterek és Csaba László közgazdász Helyünk a világban című könyvének bemutatóján beszélt Budapesten. Orbán Viktor úgy vélekedett, a teljes önfeladás politikája ma is jelen van a magyar közéletben és külpolitikában, ami szerinte elfogadhatatlan. Példaként említette, amikor a magyar miniszterelnök román kollégájával koccint Erdély elcsatolásának évfordulóján, illetve azt, hogy szerinte a magyar kormány megpróbálja szembefordítani a magyart a magyarral. Hangsúlyozta azonban, bármilyen küldetést is fogad el a magyarság, ha annak meg akar felelni, akkor az első feladat az, hogy saját magát erőssé tegye. Kiemelte: a magyarok küldetése a külpolitikában az új, nagy közép-európai térség megteremtésében való szerepvállalás. Orbán kifejtette: a kötet Trianonról szóló részében a szerzők rámutatnak a magyar közgondolkodás, nemzetgondolkodás kétfajta szélsőségére és veszélyére, amit ő maga is érvényesnek érez a mai napig. Az egyik – fejtette ki – torzító hatású „szélsőség” csak a bajokat, kudarcokat veszi észre a magyar történelemben, mintha valamilyen elkerülhetetlen végzete volna ez a magyaroknak. A másik veszély úgy hangzik: „merjünk kicsik lenni”, ahonnan a Fidesz-elnök szerint már csak egy lépés, hogy „merjünk egyáltalán nem lenni, (...) ne merjünk magyarok lenni”. Mindkét „szélsőség” és a belőle levezetett külpolitika zsákutcába vezet. /Orbán: el kell ítélni az erőszakot. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

A kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár alkalmazottja, Kovács Eszter elmondta, szabadon böngészhetők a világhálón a könyvtár régi (1872–1940 közötti) katalóguscédulái. Befejeződött a legrégebbi katalóguscédulák digitalizációja és a könyvtár honlapjára való feltöltése. Az egy évig tartó munkával 454. 063 katalóguscédulát sikerült beszkennelni. Az így létrejött 9. 589 darab, ábécésorrendbe rendezett pdf állomány mindegyike 50 oldalt tartalmaz (egy oldal egyetlen katalóguscédulának felel meg). Jelenleg a katalógus a könyvtár honlapján található Régi katalógus (Catalog vechi) menüpont alatt nyitható meg és böngészhető. A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete közleményében a következőket nyilatkozta: A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, de minden magyar és nem magyar könyvtáros, valamint olvasó, tanuló, kutató nevében gratulálunk a nagyszerű megvalósításhoz. /Csomafáy Ferenc: Könyvtári digitalizációs premier. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

A segesvári szórványkollégium, a Gaudeamus Ház nemcsak az iskolát, az anyanyelvi nevelést szolgálja, hanem a város magyarságának művelődési központjaként is vonzza az érdeklődőket. A múlt héten Segesvár egyik közismert, megbecsült lakosát köszöntötték. Kolozsvári József szalmaképeit állította ki a Gaudeamus Házban, a teremben pedig népes közönség előtt mutatták be A rózsák felelőse című verseskönyvét (Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2009). A Gaudeamus Házban elkészült a színpad, amelynek faanyagát Antal István parlamenti képviselő ajándékozta. Bölöni Domokos, Kolozsvári József kötetének szerkesztője annak örül igazán, hogy Segesvár és környékének magyarsága ezentúl nem lesz kitéve a hivatal packázásainak, felgyorsulhat önszerveződése, s az egyházak gyülekezeti helyiségei mellett egy ilyen „világi” találkozóhelye is van immár. Bölöni az értelmes élet példáját látja Kolozsvári sorsában: mindannyiszor képes volt megújulni, tanult szakmája mellett olyan tevékenységet talált magának, a szalmaintarziás képek készítését, ami rendkívül türelempróbáló ugyan, de annál hálásabb, hiszen képeit messze földön keresik. Novemberi vándorülését a Gaudeamus Házban tartja a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör. /Büki S. Mihály: A magyar művelődés segesvári szentélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Közel száz, a Kárpát-medence valamennyi részéből érkezett magyar régész, és mintegy ötven régészhallgató vett részt az elmúlt hét végén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban rendezett 7. Magyar Régészeti Konferencián. A Pósta Béla Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a házigazda intézmény közös szervezésében tartott tanácskozást Sztáncsuj Sándor, a Székely Nemzeti Múzeum régésze vitathatatlan sikernek nevezte. Bemutatták a Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica című évkönyvét, az intézmény Székelyek. A kereszténység védelmezői elnevezésű kiállítás katalógusát, illetve a Gáll Erwin és Gergely Balázs szerzőpáros Kolozsvár születése. Régészeti adatok a város X–XIII. századi történetéhez című könyvét. A rendezők idén is négy szakosztályba – őskor, ókor, népvándorláskor, középkor – tagolták az 54 előadást. /CS. S. : Lendületet adó régészhétvége. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Három tábornokokról írt a lap munkatársa. Az első szereplőt nemrég temették el, a Szekuritáté egyik eminenciása volt, híres disszidenseket kínzott előszeretettel. Az 1989-es fordulat után tévés beszélgetős műsorokban szemrebbenés nélkül osztott tanácsokat. Sajtóértesülések szerint a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kórházában kezelték, majd temetésénél a szerv emberei biztosították a diszkréciót. A második szereplő élő figura. 1989-ben begipszelt lábbal vészelte át az eseményeket, utóbb hosszas perben elítélték a temesvári vérengzésért, majd egészségi okokra hivatkozva kiengedték a börtönből. A harmadik hős szobrot is kap Marosvásárhelyen, példás magaviseletéért, bár 1989-es szerepe nem tisztázott. A helyi tanács döntését az egyik testületi tag azzal indokolta, hogy a történészek még nem bizonyították egyértelműen, hogy része volt-e a két évtizede bekövetkezett bánsági megtorlásban. /Rostás-Péter István: Tábornokok, ha sorjáznak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

November 7-én Kolozs nagyközségében a római katolikus plébániatemplomban bemutatott hálaadó szentmise keretében áldotta meg Kovács Sándor főesperes a két szép művészi csillárt, amelyekkel gazdagabb lett a helység Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt, 201 éves istenháza. Tavaly a templom kívül-belül teljesen megújult. Az eseményre eljött ünnepelni a mintegy 400 főt számláló kolozsi egyházközség apraja-nagyja. /Fodor György: Kolozs – Véget ért a templom felújítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Prométheusz című előadásával zárult november 10-én a negyedik alkalommal megrendezett budapesti Bárka Fesztivál. A temesvári társulat előadása a tavalyi évad nagy sikerű mozgásszínházi produkciója, melyet Katona Gábor rendező-koreográfus vitt színre. /Varga László: A Prométheuszt mutatta be Budapesten a temesvári társulat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

November 9-én mutatták be Miklós Ágnes Kata első kötetét /Bűnös szövegek – Bevezetés a detektívtörténetekbe, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2009/, a szerzőt Balázs Imre József irodalomtörténész, a Korunk folyóirat főszerkesztője faggatta. Miklós Ágnes Kata a budapesti Általános Vállalkozási Főiskola Társadalomismereti Tanszékének docense. A detektívtörténetek újraolvasásával foglalkozó huszonhárom részes esszésorozata 2005-ben és 2006-ban jelent meg A Hét című hetilapban, a mostani kötet az ott publikált esszék kibővített és kiegészített változata. /Ferencz Zsolt: Hányadik oldalon következik be a haláleset? Miklós Ágnes Kata könyvbemutatója a Bretter-körön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

„Ne címkézzen engem Magyarországhoz” – ez az az ominózus mondat, amely a Nobel-díjas Kertész Imrétől hangzott el, éles vitákat váltva ki Magyarországon, az író szerint azonban szavai meghamisításáról van szó. A magyar származású, Németországban élő Kertésszel nyolcvanadik születésnapja alkalmából Tilman Krause, a német Die Welt című napilap riportere készített interjút az író Berlinhez fűződő viszonyáról, a holokauszt irodalmi feldolgozásáról, írói példaképeiről és a mai Magyarországhoz fűződő „feszült viszonyáról”. A fordítást a Magyar Távirati Iroda közölte először, majd több internetes portál. Kertész szavai meghamisításáról beszélt, november 10-én Gusztus Péter SZDSZ-es politikus „védte meg” az írót napirend előtti felszólalásában, a Die Welt pedig újabb Kertész-interjút közölt „Az egyik internetes portálon teljesen meghamisították a Die Welt című lapnak adott interjúm szövegét” – jelentette ki Kertész Imre a Duna Televízió Híradójának. Az író szerint a magyar nyelvű cikkben az szerepelt, hogy megtagadta Magyarországot, és gyökértelennek is nevezte magát. A Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok, illetve a 168 Óra című hetilap internetes változatáról van szó. „Természetesen voltak kritikus mondataim, de azok általában nem sértik sem a nemzetet, sem a népet, sem az embereket. Ezeket építő szándékkal mondtam, akármennyire is haragszanak rám egyesek. De az, hogy egy cikket meghamisítanak, és az ellenkezőjére fordítják, az felháborító” – mondta Kertész Imre. „Voltak már ilyen rágalomhadjáratok ellenem. Évekig tartott egy bizonyos kofferügy, amiről kiderült, hogy egy agyrém. Kitalálta valaki, és rám húzták azért, hogy rossz színben tüntessenek fel. A kritikáimat mindig nemzetellenes megnyilatkozásoknak veszik, ami nem igaz. Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak, mégpedig olyan módon, hogy az igazságot közlik, és nem hazudoznak rólam” – fogalmazott Kertész. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: „Elfordították” Kertész Imrét. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./ Magyarország a Die Weltben megjelent Kertész-interjúról vitázik címmel közölt újabb beszélgetést az irodalmi Nobel-díjas magyar íróval november 10-i számában a német konzervatív napilap. Az íróval ezúttal is az a Tilman Krause beszélgetett, aki az újság november 7-i számában megjelent interjút készítette. „A Nobel-díjas író élesen bírálta országát” – emelte ki a beszélgetés alcímében Krause. Arra a felvetésre válaszolva, vajon a magyarok nem viselnek-e el semmiféle kritikát, az író kijelentette: „vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 Óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket. Abból a megfogalmazásomból, hogy a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók az lett, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. Vagy azt a megállapításomat, hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban, úgy rövidítették le, hogy Magyarország a hazugok országa. Ezek természetesen olyan kritikus pontok, amelyekre a magyarok érzékenyen reagálnak, a fordítások azonban apodiktikusabban csengenek, mint ahogy fogalmaztam. ” Kertész igennel válaszolt a Die Welt újságírójának arra a kérdésére, vajon az a gúny, amellyel újra és újra kollektív identitásokról beszél, egy tabu megdöntését jelenti-e honfitársai számára? „A magyarok nem ismerik az iróniát – a képzetteket kivéve” – tette hozzá az író. A Die Welt munkatársa a továbbiakban azt állította, hogy Kertész Imre polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Karl Kraus és Thomas Bernhard alapján „a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek” nevezhető. Kertész szerint „nem csak hogy nem létezik ez a hagyomány, Magyarországon nem is ismert, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal”. „Thomas Mann és Karl Kraus a magyar polgárság körében egykor sokat olvasott szerzők voltak. A magyar polgárság azonban megszűnt. Megmaradtak a nemzeti örökség humortalan védelmezői, akik minden kritikát a saját fészekbe való piszkításként akarnak megtiltani” – mondta Kertész, aki arra is kitért, hogy „nem szabad megfeledkezni arról, hogy Magyarországon van egy olyan hű közönségem is, amely érti ezt az iróniát. Ez a közönség azonban nem rendelkezik a nagy internetplatformokkal. ” Krause azt is kérdezte, vajon az író a jövőben nagyobb tekintettel lesz-e a magyarok érzékeny pontjaira? „80 éves vagyok. Megvan a magam stílusa, és meg is fogom azt tartani. És remélem, hogy a jó szándékú emberek a jövőben is megértenek engem. Azzal is együtt kell azonban élnem, hogy továbbra is vannak olyan befolyásos magyarok, akik félre akarnak érteni és meghamisítanak” – jelentette ki válaszában Kertész Imre. /Újabb interjú Kertész Imrével: „Humortalan” magyarok? = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./