A román és a magyar halottakról egyaránt megemlékezett november 1-jén Bukarestben Szekeres Imre honvédelmi miniszter: a Dinamo stadion klubházának falán felavatta Marian Cozma emléktábláját, a Calvineum református temetőben pedig a Magyar hősi parcellát és az ott felállított emlékművet. A Magyar hősi parcella emlékművének alapkövét 2002 októberében helyezték el. Azóta elkészült a művészi emlékmű és 2008 márciusában létrejött a román–magyar hadisírok jogi helyzetéről szóló megállapodás is. /Fleischer Hilda: Román-magyar közös hősök. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./ Szekeres Imre magyar honvédelmi miniszter a Marian Cozma emléktábla avatásán olyanokat állított, hogy tisztelnünk kell a két nép hőseit, hogy a modern időkben román és magyar már csak sportban küzd egymás ellen, azután kezet fogunk, hogy Cozma meggyilkolása példa nélküli összefogásra ösztönözte a két országot és népet, meg hasonló üres, a valóságtól távol álló dolgokat. Marian Cozma halála után a két nép nem fogott össze, csak annyi történt, hogy a románok azóta is türelmesen várják a gyilkos(ok) elítélését. Román és magyar között nem valósul meg a példaként emlegetett német–francia kibékülés. Az egyik ugyanis kénytelen történelmi, társadalmi, kulturális ezeréveket utólag pótolni meg púderezni, a másik pedig alkata, lelkülete miatt még sokáig Trianon foglya marad. Maximum megpróbálnak itt Európában ellenni egymással. A Szekeres által emlegetett „összeborulás” egy felszínes érdekbékesség, a román és magyar politikusok ügyesen játsszák szerepüket. Amennyiben Szekeres Imrét érdekli az igazi, valóságos viszony román és magyar között, repüljön be légyként egy magyar–román focimeccsre, jusson fülébe mindegyik, magyart bozgorozó román átkozódás, minden büdösoláhozó magyar átkozódás, írta a lap munkatársa. /Irházi János: Jó kis viszony. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./

Katasztrofális a romániai oktatás helyzete – derül ki abból a jelentésből, amelyet Emil Boc miniszterelnök, ideiglenes oktatási miniszter nemrég továbbított a parlamentnek. A romániai diákok teljesítményük és iskolában eltöltött éveik száma alapján az uniós országok leggyengébbjei közé tartoznak. A gyermekek egyötöde nem jár óvodába, a végzősök egyharmada pedig nem érettségizik, az iskolások egynegyede képtelen a legelemibb matematikapéldát megoldani. A tanulók húsz százaléka időnap előtt otthagyja a tanügyi intézményeket, így Románia az utolsó helyen van az EU-ban a beiskolázott és az iskolaköteles gyerekek arányát tekintve. Évről évre csökken az egyetemi hallgatók száma. /Farkas Réka: Rossz rendszer, gyenge eredmények (Katasztrofális a román oktatás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

A kolozsvári Sétatéren felavatott emlékmű, „In memoriam 1956”, összeköthet magyarokat, itt élő románokat. Ennek ellenére Gheorghe Funar nyilatkozatát közölte a Foaia Transilvana egyik száma, miszerint csak Emil Boc idejében lehetett ilyesmit engedélyezni, merthogy ez az emlékmű a román hatóságok újabb árulásának a jele, a diabolikus magyar irredentáknak tett engedmény. Ugyanitt olvasható a Vasgárda örökségét vállaló Noua Dreapta (az Új Jobboldal) állásfoglalása „a történelem meghamisításáról” és arról, hogy ez az esemény negatív következményekkel fog járni mind a román, mind a magyar fél számára. Melléfogásokban, diverziókban nincs hiány a Kárpát-medencében. Nem kell visszamenni a Malina Hedvig-ügyig, az elmaradt révkomáromi Sólyom László-látogatásig, a kárpátaljai vagy pozsonyi műemlékrongálásokig, a vajdasági diákverésekig. Magyarázat mindig van, most a battonyai ablakbetörés, az idegennek szóló veszélyes fenyegetés. A Battonyán letelepedett aradi román üzletember, a rendőrséghez fordult. A Veszprémben gyilkosság áldozatává lett kézilabdázó, Marian Cozma sajátos módon a magyar–román megbékélés szimbóluma lett, a battonyai-aradi Marin Crisan körül kavarodó hírek az ellenkező hatást váltják ki. A romániai magyar lapok, az Új Magyar Szó, a Krónika Kreszta Trajántól, Battonya alpolgármesterétől azt idézték, hogy „Nem retteg itt senki senkitől. Elszigetelt esetről van szó, én csak erről a fenyegető levélről tudok”, a bukaresti Adevarul, többször visszatérve az esetre, azt adta tudtul a román olvasóknak, hogy ezek a problémák a románok és a magyarok közt mindig is léteztek, mármint az irigység, a gyűlölet mindkét részről. Az Adevarul cikkének a címe: „A magyar szélsőségesek nem akarnak minket az országukban”. Az új kolozsvári hetilap, a Mesagerul de Cluj első száma a változóban lévő Kolozsvárról szól, a lap a magyar konyha receptjeit ajánlja az olvasóknak. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. november (1). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

A Maros megyei önkormányzatok RMDSZ-vezetői és tagjai vettek részt azon a kampányrendezvényen, ahol az elnökválasztás fontosságáról beszélt Kelemen Hunor, az RMDSZ jelöltje. „Egy fiatal, dinamikus, kulturált, higgadt, jól gondolkodó jelöltje van az RMDSZ-nek Kelemen Hunor személyében” – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök. /Lehet másképp, jobban politizálni! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Mezei János polgármester megígérte, hogy november elsejétől elindul a fűtésszolgáltatás, azonban Gyergyószentmiklóson továbbra sem tekinthető megoldottnak a fűtés kérdése. A Hargita Gáz Rt. ugyanis egyetlen hőközpontnak, a Forradalom negyedbeli úgynevezett dán kazánnak szolgáltat gázt október 29-étől, mivel egyedül ennek van érvényes szerződése a gázszolgáltatóval. A többi hőközpont továbbra sem kap gázt, mert hiányos a szerződéskötéshez benyújtott iratcsomójuk. „Éppen csak langyos a fűtőtest és meleg víz továbbra sincs „ – méltatlankodott az egyik Bucsin negyedbeli lakó. /Jánossy Alíz: Akadozva, de beindult a távfűtés Gyergyószentmiklóson. = Krónika (Kolozsvár), nov. 2./

Miért szidjuk a politikusokat? Mert nem törődnek velünk, mert egyéni érdekeiket keresik, mert megérdemlik stb. – körülbelül ezekből áll össze a választópolgár napjainkban használatos harci arzenálja. A politikusra viszont a társadalom túlnyomó többségének nagy szüksége van. A kisebbségi helyzet pedig arra kényszerít, hogy mégjobban igényeljék a közéleti elkötelezettséget. /Biró A. Zoltán: Miért szidjuk a politikusokat? = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

A lap munkatársai beszámoltak arról, hogy a régióban az RMDSZ és a magyar civilszervezeteknek az elmúlt húsz év alatt hol sikerült saját ingatlanhoz jutniuk. Arad megyében az RMDSZ székházát később az egykori tulajdonos örököse(i) visszakérték. Az RMDSZ és az alakuló magyar civil szervezeteket, köztük az AMISZ, a Kölcsey, egy évtizedig voltak a székházban, majd jelentkeztek az örökösök. Az RMDSZ és a civilszervezetek 2006. március 15-én költözhettek a Püspökség utcai épületbe, jelenleg is itt vannak. Most lehetőségük van méltányos áron megvásárolni a székházat. Ez fontos lenne, mert a Jelen Ház mellett az aradi magyarság kapna még egy saját házat. Az Arad megye más településein működő civil szervezetek nem rendelkeznek saját ingatlannal. Jelenleg Arad megyében körülbelül 25 magyar civilszervezet létezik. Nem sikerült Pankotán megvásárolni Csiky Gergely szülőházát, s abból magyar közösségi házat kialakítani. Hunyad megyében 16 magyar RMDSZ-szervezet van, közülük egyedül petrillai székház saját tulajdonú: 2001–2002 táján vásároltak egy tömbházlakást, amelyben az RMDSZ székháza működik. A megye többi településén bérlik a székházakat, mivel a pártok törvénye nem teszi lehetővé a székházak megvásárlását, ismertette a helyzetet Széll Lőrinc, a szövetség megyei ügyvezető elnöke. A civil szervezetek nagyobb ingatlanvagyonnal rendelkeznek. A megyeszékhely, Déva magyarsága 2003-ban kapta vissza a csángótelepen lévő Magyar Házat. Pontosabban az önkormányzat 49 évre koncesszióba adta a Petőfi Egyesületnek, illetve a Segesvári Miklós Pál Egyesületnek a telep hagyományos közösségi központját. Azóta a telepi Magyar Ház a dévai magyarság egyik „erődje”: bálokat, előadásokat, kulturális rendezvényeket szerveznek benne. Hasonló a helyzet a vajdahunyadi Magyar Házzal, mely a Hunyadi János Humanitárius Társaság tulajdona. Orvosi rendelő és internetklub, valamint nyugdíjasklub működik benne, de kicsi a befogadóképessége. Ezért a régi ház tőszomszédságában, ugyanazon a telken a Corvin-Savaria Társaság egy újabb, lényegesen nagyobb, emeletes házat épített az utóbbi években, részben Vas megyei anyagi támogatással. 2007 óta szinte valamennyi rendezvény ott zajlik, és néha az is szűknek bizonyul. Ez is eltörpül a dévai Téglás Gábor Iskola mellett. Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű középiskolája állami intézmény, az épület azonban, amelyben működik, a Geszthy Ferenc Társaság tulajdonát képezi. A 2002 őszén alakult társaság eleve így vélte megóvhatónak a magyar oktatást az esetleges állami önkénytől. Szintén az oktatáshoz köthető a Zsil-völgyi kezdeményezés. Még a kilencvenes évek végén az Iskola Alapítvány kétszobás tanári lakást vásárolt Vulkánban, hogy a Székelyföldről, vagy Erdély más vidékeiről a helyi magyar iskolába kerülő tanerőknek. Miután több mint 10 évig használták, a lakást nemrég adták el, s a szomszédos Lupényban szándékoznak egy hasonlót vásárolni, ismertette a helyzetet Széll Lőrinc. A vulkáni magyar oktatás megmentését ugyanis a jobb erőnlétű szomszédos lupényi iskola magyar tagozatának egyesítésével képzelik el. Mivel a súlypont áttevődött, természetes, hogy a tanári lakást is oda képzelik. Temes megyében az öt Magyar Házból négy RMDSZ-tulajdonban van. A bánsági magyarok számára a Székely László temesvári főépítész tervezte, a közösség tagjainak adományaiból a két világégés közötti időszakban felépült Temesváron a Magyar Ház, melyet a diktatúra éveiben elkoboztak, majd 1989 után a benne működő (párt)lapkiadó vállalat magánosítása során az új tulajdonosoknak sikerült az épületet is bekebelezniük. A magyar érdekképviselet húsz éve próbálja peres úton visszaszerezni a Magyar Házat, bírósági perek zajlanak ez ügyben Temesvártól Strasbourgig, mindeddig eredménytelenül, számolt be Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök. Az ingatlan első emeletén albérlőként megmaradhatott a helyi magyar újság /Heti Új Szó/ szerkesztősége, ugyanott működik az RMDSZ-iroda, a civilszervezetek rendelkezésére álló Bolyai-terem és TEMISZ ifjúsági szervezet irodája. Magyar tulajdonban van két temesvári ingatlan: a Kós Károly Közösségi Központ és a nemrég felavatott Geml József Magyar Központ. A Kós Károly Közösségi Központot éppen a temesvári Magyar Ház bizonytalan jövőjére való tekintettel vásárolta meg a státusirodákat működtető Progress Alapítvány. Az épületet sikerült felújítani, a státusiroda mellett az alagsorban működik a Szórvány Alapítvány, amely sikeres pályázatokból elnyert támogatásokból tette lakhatóvá a pincehelyiségeket, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület és az ITD Hungary temesvári irodája is. A Közösségi Központban kismamaklubtól a borklubig élénk közösségi élet zajlik. A Geml József Társaskör által működtetett Magyar Központ épülete a Temes megyei RMDSZ-szervezet tulajdona. Az RMDSZ szerződést kötött a kerületben működő magyar civilszervezettel, a Geml József Társaskörrel az ingatlan ingyenes használatáról és adminisztrálásáról. Az RMDSZ birtokában van a zsombolyai és a lugosi Magyar Ház is, mindkettőt a polgármesteri hivatal utalta ki a helyi RMDSZ-szervezeteknek és 2005-ben, illetve 2007-ben sikerült ezeket megvásárolni, majd felújítani. Lugoson a székház felújítására és működtetésére két civilszervezet, az Arató Andor Egyesület és a Putnoki Miklós Alapítvány pályázott. A lugosi Magyar Házban több mint 4000 kötettel rendelkező könyvtár működik. /Magyar Házak a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./

Elkezdett beruházásaik folytatásához és napi kiadásaik fedezésére pénzt és politikai támogatást kértek az erdővidéki polgármesterek a megyei tanács vezetőitől az október 30-án tartott találkozón. Tamás Sándor megyei tanácselnök visszafogottan ígért. Ahhoz, hogy adni lehessen, el kell érni, hogy az RMDSZ kormányon legyen – hangsúlyozta. Sikó Imre bölöni polgármester a lügeti cigánysor számbeli gyarapodására és a brassói törvénytelen fejlesztésekre hívta fel a figyelmet. „Három esztendeje 385 személyazonossági igazolvány szólt egyazon címre, ma legalább hétszázan vannak” – jelentette ki. Tamás Sándor szerint megengedhetetlen, ami ebben az ügyben történik.,,Ilyenkor miért nem felügyeli a törvényt a prefektus?” – tette fel a kérdést. /Hecser László: Sok a gond, kevés a pénz (Erdővidéki polgármesterek találkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

Pályázati kiírást készít elő a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a kilyéni, szotyori lakosoknak: akik a főút mentén laknak, ha portájukhoz székely kaput állítanak, ezerlejes városi támogatásban részesülhetnek – jelentette be Antal Árpád polgármester. Döntő érvként azt hozta fel, a városba érkezőknek vagy az ezen az útvonalon átutazóknak látniuk kell, hogy más, sajátos építészeti hagyományokkal rendelkező régióba érkeztek. Jelenleg Kilyénben egyetlen gyalogkapu, Szotyorban a református templomra és a templomkertre nyíló kiskapu őrzi a régi székelyföldi hagyományokat. /Váry O. Péter: Székely kaput az országút mentén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

A Kálvin-napok tiszteletére szervezett rendezvények október 25-én kezdődtek. Marosvásárhelyen megnyílt Fekete Zsolt festőművész Tisztelgés Kálvin előtt című képzőművészeti kiállítása. 29-én Keresztes Gyula és Szász Béla műépítészek a száz éves marosvásárhelyi református kollégium épületéről tartottak előadást. 30-án az erdélyi református kollégiumok énekkarainak ünnepi hangversenyét rendezték meg a Kultúrpalotában, majd 31-én a Gecse utcai Kistemplomban áhítat, előadás és kiállítás is volt. November 1-jén a Vártemplomban dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd egyháztörténeti előadást tartott dr. Buzogány Dezső teológiai professzor és Ősz Sándor Előd levéltáros-kutató. A gyülekezet arra is, emlékezett, hogy 450 évvel ezelőtt tartották Marosvásárhelyen azt a zsinatot, amely az önálló erdélyi református egyház megalapítását is jelentette. Kálvin János 1536-ban írta meg az Institutio religionis christianae – A keresztény vallás alapvonalai című munkáját, ebben összegezte a későbbiekben reformátusnak nevezett vallást és alig 23 évvel később a „helvét irányzat követői” összeültek Marosvásárhelyen és az 1559-ben tartott zsinaton kimondták, hogy a kálvini tanítást követik s ezzel létrehozták az önálló magyar nyelvű református egyházat Erdélyben. A kálvinizmus terjesztésében a legnagyobb szerepe Szenczi Molnár Albertnek volt, aki könyveit eljuttatta Erdélybe. /Vajda György: Ragaszkodni a hitvalláshoz. Erdélyi Kálvin-napok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

A világ reformátusainak egyik legjelentősebb napja október 31., a reformáció emlékünnepe. Pusztakamaráson és a hozzátartozó két faluban /Botháza, Magyarlég/, a szórványban egyre kisebb, fogyó gyülekezetek vannak, de a lelkészek kitartanak a kisközösségek mellett. Oroszhegyi Attila Zsolt, a három falu lelkipásztora meghatározott időközönként kijár a környező falvakba is. Pusztakamarás gyülekezete 136 lélekből áll, Botházán 26, Magyarlégenben pedig 11 református él. Bármilyen kevesen is vannak, rendben tartják kis templomukat, és lelkiismeretesen látogatják az istentiszteleteket. Kemény bárók címerei díszítik a pusztakamarási templomot, amelyet a falu leghíresebb szülötte, Sütő András annyira szeretett volna újra hívekkel megtelve látni. A lelkész beszélt arról is, milyen szomorú azt hallani, hogy az emberek egyre kevésbé tartják fontosnak magyarságukat. – Minden népnek megvan a maga kincse: mi a miénket tartsuk meg, ne hagyjuk elveszni – biztatott. A lelkész jár a 10 km-re lévő Légenbe is. A faluban a második világháború előtt még 300 reformátust számláltak, jelenleg számuk nem éri el a tucatot sem, s mindannyian idősek. Légen kis, torony nélküli temploma az 1400-as években épülhetett. /Sándor Boglárka Ágnes: ”Az Úr mindig rendel embereket, akik a hitet megtartják és megújítják. ” A reformáció ünnepe a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Október 31-én zárult a budapesti Biennále fesztivál a világhírű hegedűvirtuóz Roby Lakatos koncertjével, valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház UNITER-díjas Három nővér című előadásával A rendezvény kilenc komoly-, könnyű- és kortárs zenei koncertet, egy táncszínházi, hat színházi, egy opera és egy musicalelőadást, hét kiállítást, két irodalmi estet, valamint három könyvkiadói és négy történelmi kisvárosi bemutatkozást, továbbá egész napos filmes és gyermekprogramokat kínált. Kemény, zaklatott, de többé-kevésbé sikeres bő másfél hét áll mögöttünk – összegzett Goldschmied József, az Égtájak Iroda programigazgatója. A rendezvények tízezres nézőszámot vonzottak, különösen sikeres volt a Kolozsvári Magyar Opera Álarcosbál című előadása. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Ezreket vonzott a pesti vendégség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

A Projekt 2 elnevezésű kiállításon 41 fiatal képzőművész mutatkozott be október 30-án Csíkszeredában, jelezte Túros Eszter művészettörténész, a kiállítás egyik szervezője. Az Erdélyi Összművészeti Egyesület eredetileg évi két kiállítást szeretett volna, jövőtől azonban évi egyre csökkentik. A Fazakas János László és Fülöp József képzőművészek kezdeményezésére létrehozott rendezvény célja, hogy teret, lehetőséget biztosítson a fiatal, esetleg pályakezdő képzőművészeknek. /Horváth István: Projekt 2 a fiatalokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

A válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány „Vidám versek válaszúti vetélkedője” címmel szavalóversenyt rendezett, melyen Aranyosegerbegy, Aranyosgyéres, Ördöngösfüzes, Buza, Magyarszovát, Bonchida, Kolozs és nem utolsó sorban a házigazda válaszúti elemisták vettek részt. Közel 150 elemista szurkolt a 47 szavaló kisiskolásnak. /Vidám versek vetélkedője Válaszúton. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Sikeres volt az október 29-e és november 1-je között immár kilencedik alkalommal megszervezett Filmtettfeszt a kolozsvári Filmtett Egyesület rendezésében. A dokumentumfilmek, kis- és nagyjátékfilmek mellett az érdeklődők fiatal filmesek alkotásait is megtekinthették. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen bemutatták a Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint szerkesztette, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Filmtett által megjelentetett A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című kötetet. /Ferencz Zsolt: Könyvbemutató és tortabontás a Filmtettfeszten. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Legújabb produkcióját, Závada Pál Bethlen című történelmi játékát mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Kövesdy István, rendezésében, a dramaturg Kovács András Ferenc volt. /Antal Erika: Bethlen a színpadon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Október 30. és november 1. között tartották meg Kolozsváron a Középkori művészetek estéi című rendezvénysorozatot. A három nap alatt a Szabók bástyája lábánál volt korabeli színjátszás, bábszínház, zene, tánc és harcászati bemutató, mesterségek és művészetek kultiválása, utcai vásár stb. /Középkori hétvége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Idén is sikeres volt a nagykárolyi néptánctalálkozó, melyet – akárcsak korábban – most is a Rekettye Kulturális Egyesület szervezett. Az október 31-én kilencedik alkalommal megrendezett találkozón körülbelül 120-an vettek részt. A felnőtteknek szóló táncelőadások este kezdődtek a Károlyi-kastélyban, ahol helybéli és meghívott néptáncegyüttesek léptek fel, melyhez a nagyváradi Kicsi és Barátai zenekar muzsikált. Elsőként a Rekettye néptánccsoport utánpótlás-együttese lépett fel mezőségi tánccal. A színvonalas előadások táncházzal zárultak. /Babos Krisztina: Sikeres volt a néptánctalálkozó. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 2./

Újabb kötettel gazdagodott az ifjúsági irodalom: Solymár József Gyalog a halhatatlanságba című munkája jelent meg, amely Kőrösi Csoma Sándor életútját követi végig szülőfalutól a nagyenyedi kollégiumon és a göttingeni egyetemen keresztül Tibetig. A könyv a függelékében szó esik az ő nyomdokain, a „nagy út” vonalát az 1970-es években végigjáró Jakabos Ödön történetéről is. /Múlttal a jövőnek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Megjelent Magyar Zoltán néprajzkutató Szilágysági dekameron /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című, több száz sámsondi tréfás népi elbeszélést tartalmazó kötete. Címlapján egy másik ismert személyiség, Szilágyi Ferenc Életfa-díjas nótafa, táncos, fafaragó és mesemondó látható, tőle származik a közölt vidám történetek kétharmada. Magyar Zoltán a helyi nyelvjárás szerint adja vissza a történeteket. /Szilágysági dekameron. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Romániában első alkalommal vonnak vissza tömegével diplomákat, a nagyváradi egyetemen ugyanis 46, főként külföldieknek kiállított hamis diplomára bukkantak. Az ügyet a Román Korrupcióellenes Bizottság vizsgálja. A hamis diplomatulajdonosok zömében olasz állampolgárságú hallgatók, akik 1994 és 2003 között kapták meg okleveleiket a Nagyváradi Állami Egyetemen. – Ezeket a diplomákat illegálisan állították ki. Semmilyen igazoló dokumentumot, sem bizonyítékokat, nyugtát, jegyeket nem találtunk arra vonatkozóan, hogy ezek a hallgatók elvégezték az egyetemet. – jelentette ki Cornel Antal, az egyetem rektora. Cornel Antalt két éve nevezték ki az intézmény élére. Ő kezdeményezte a diplomák átvizsgálását, miután a városban évek óta szóbeszéd tárgya volt, hogy eurók ezreiért diplomát lehet vásárolni az állami egyetemen. /Diplomabotrány a nagyváradi egyetemen. = Erdély. Ma, nov. 2./

1944 őszén, illetve a következő év elején a Délvidéken a szerb partizánok egyes források szerint 20 ezer, mások szerint 40 ezer magyart végeztek ki. Erről a vajdasági magyar családokban, csakúgy, mint a hatalmon lévők körében, sokáig hallgattak. A jugoszláv történetírás letagadta, illetve szükséges igazságtételként állította be „a fasiszta magyarok és a kollektív bűnösnek nyilvánított ugyancsak fasiszta németek elleni megtorlásokat”. Az utóbbi 15–20 évben örvendetesen megszaporodtak az 1944–45-ös atrocitásokkal foglalkozó tényfeltáró kiadványok, közöttük is a monografikus igényű helytörténeti és régiótörténeti jellegű munkák. Mojzes Antal, dr. Mészáros Sándor, Forró Lajos, Teleki Júlia, Szloboda János, Matuska Márton, Csorba Béla, de mások is kísérletet tettek arra, hogy a maguk környezetében végzett kutatással hozzájáruljanak az igazság feltárásához. Ez nem könnyű, mert a felelősök és csatlósaik több évtizeden át mindent megtettek, hogy a tényeket eltüntessék, megsemmisítsék, eltitkolják és meghamisítsák. Ezt bizonyítja, hogy a csúrogi magyar áldozatok maradványait a dögtemetőből titokban máshova szállították, a tömegsírok egy része fölé a hatvanas években autóbusz-pályaudvarokat építettek, esetleg szeméttelepet létesítettek a helyükön. Szerbiában a levéltári anyagok jó része még ma is hozzáférhetetlen. Temessük el ezeket az embereket tisztességesen – mondja Forró Lajos magyarkanizsai származású, Szegeden élő történész, aki nemcsak könyveket írt és filmet készített, de bírósági úton próbálja elérni az ártatlanul kivégzett nagyapja rehabilitálását. Teleki Júlia helytörténész, több kötet szerzője, akinek az édesapját a csúrogi dögtemetőben hantolták el, maga pedig egyévesen a faluból kitelepített magyarok között volt, már csak azt szeretné hivatalosan hallani, hogy a szörnyűségek valóban megtörténtek. És egy tartós emléktáblát a vesztőhelyen, amelyet végre nem rombolnának le a vandálok, mint ahogyan eddig tették a hozzátartozók által felállított keresztekkel. A vajdasági képviselőház is pénzelt egy több évig tartó kutatást, eléggé felemásra sikeredett az eredménye. Az igazság felé vezető úton címmel mutatták be nemrégiben. (Az anyagot nagyon kevesen láthatták, mert a többkötetes kiadvány kilenc, az adatokat tartalmazó CD pedig 120 példányban készült el, ami egyszerűen nevetséges.) A szerzők, akik az 1941 és 1948 közötti időszakot vizsgálták, arra a megállapításra jutottak, hogy több mint százezer embert likvidáltak, közöttük 4600 magyart. Ezzel kapcsolatban Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke is megjegyezte, hogy a munka nem fejeződött be és a lista korántsem teljes. Személyes példaként hozta fel, hogy a saját nagyapját sem találta meg a névsorban. A legfontosabb annak a kimondása, hogy 1944 őszén és 1945 elején különös kegyetlenséggel elkövetett, törvénytelen népirtás zajlott, Tito tudtával és parancsára. /Tóth Lívia: Hatvanöt év után. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

Jobboldali, PDL–PNL-kormányt kellene alakítani –jelentette ki Traian Basescu. Az államfő így kívánja fellazítani az ellene egybekovácsolódott ellenzéki koalíciót. A PDL ugyanonnan származik, amelyből a baloldalon megmaradt Szociáldemokrata Párt: a Nemzeti Megmentési Frontból szakadt ki, és hosszú ideig a Szocialista Internacionálé tagjaként működött. A PDL ugyanolyan örököse a kommunista állampártnak, mint a PSD – csak átpozícionálta magát a jobboldalra, az Európai Néppárt pedig befogadta soraiba. /Balogh Levente: /Bal-jobb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Kolozsvárt manapság már inkább csak Nyugaton emlegetik úgy, mint a hírhedt magyarellenes polgármester, Gheorghe Funar városa. Funar ma már nem mer indulni a városatyai székért abban a városban, amely egymás után háromszor szavazta meg őt polgármesternek, és amely tizenkét keserves esztendőt köszönhet neki. Öt és fél évvel ezelőtt Kolozsváron megtörtént a nagy fordulat, egy olyan polgármester került a kincses város élére Emil Boc személyében, aki a második választási forduló előtt a Bibliára tett kézzel esküdött meg arra, hogy soha nem szövetkezik magyarokkal. Emil Boc később a kormánypárt elnökeként mindent megtett, hogy megakadályozza a kisebbségi törvény megszavazását a parlamentben, és miniszterei révén igyekezett keresztbe tenni minden kisebbségjogi kezdeményezésnek. Azután Emil Boc lett a kormányfő. A kincses város szavazópolgárai megválasztották maguknak a város első számú emberévé Boc addigi alpolgármesterét. Az új polgármester haladt tovább a nagy elődök által kitaposott úton, igyekezett mellőzni mindent, ami Kolozsvár magyar múltjára emlékeztetne. A városvezetés most felavatja az újjáalakított főteret, amelynek sarkában egyébként továbbra is ott éktelenkedik a kolozsváriak által guillotine-nak gúnyolt otromba memorandista-emlékmű, akárcsak a Funar-korszak érintetlenül megőrzött többi kolozsvári „relikviája” is – az Avram Iancu-szobor, a fellegvári kereszt és egyebek. Az avató újabb alkalom arra, hogy a városvezetés ismét látványosan hanyagolja a magyar elemet. /Salamon Márton László: Posztfunárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 2-án ismét találkoztak a Mátyás-szobor restaurálásával foglalkozó magyar és romániai köztisztviselők, a kolozsvári önkormányzat képviselői, a tervező, illetve a fémrestauráló és kőrestaurátor. A tervező jelezte, november 16-ig elkészíti a szobor megemeléséhez és a „szarkofág” megvalósításához szükséges terveket. /Kiss Olivér: Szarkofágot” építenek télire a Mátyás-szobor köré. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Október végén Szlovákiában, Tátralomnic településen tartotta szokásos évi konferenciáját a Magyar Állatorvosok Világszervezete (World Organization of Hungarian Veterinarians). A szervezetet az anyaországban és a világ más országaiban élő magyar állatorvosok létesítették 1997-ben. A nem magyar állatorvosok és nem állatorvosok számára is nyitott a szervezet, ők a Világszervezet pártoló tagjai lehetnek. Az öt kolozsvári résztvevő közül – Lapohos Károly, Madaras Péter, Manases Sándor, Pusztai Noémi és Szakács Zoltán – Manases Sándor beszélt az idei konferenciáról. A szervezet célja, hogy a világ bármely táján élő magyar állatorvos kolléga kiépíthesse és fenntartsa szakmai és kulturális kapcsolatrendszerét, ugyanakkor őrizzék meg és fejlesszék tovább a magyar állatorvosi hagyományokat, valamint megszervezzék a hazai és nemzetközi tapasztalatcserét. Voltak plenáris és szekcióülések. A konferencia fő erőssége az elméleti képzés mellett a más országokból származó kollégákkal való tapasztalat- és információcsere. /Kolozsvári magyar állatorvosok nemzetközi konferencián. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A gazdasági válság idején is pénzjutalmat kaptak a Kovászna Megyei Tanács dolgozói. A prémium kiosztását átmenetileg megakadályozta a háromszéki prefektus, aki formailag szabálytalannak találta az erről szóló rendeletet. Codrin Munteanu felszólította Tamás Sándor megyei tanácselnököt, vonja vissza azt a rendeletét, amelyben az önkormányzat 78 köztisztviselőjének, illetve 37 szerződéses alkalmazottjának összesen 150 ezer lejnyi prémiumot adott. A prefektus kifogásolta: a rendeletben nem jelent meg, hogy a prémiumokat milyen időszakra kapják a megyei tanács dolgozói. Tamás Sándor tanácselnök elmondta: jogos volt a prefektus észrevétele, de felszólítására még a sajtótájékoztató előtt kijavította a hibát. /Kovács Zsolt: Prémiumvita Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

„Itt, Szatmár megyében, hagyománya van a nemzetiségek közötti együttműködésnek, annak, hogy az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum tanácsosai és polgármesterei közösen tervezik a közösség jövőjét” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Nagykárolyban, ahol Szatmár megyei polgármesterekkel, alpolgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel találkozott. A találkozón Hágó Árpád nagykárolyi önkormányzati képviselő elmondta, a kampány során a jelöltek politikai programjaik ütköztetése helyett egymás sárbadöngölésével foglalkoznak. „Ez alól kivétel az RMDSZ jelöltje, hiszen egy magyar jelöltnek másnak kell lennie. Ha az én nemzedékem nem is, remélem, a következő már megéri, hogy magyar jelölt egyenlő eséllyel induljon a romániai elnökválasztáson” – hangsúlyozta a nagykárolyi tanácsos. /”Szalonképesebbek a szászok. ” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

– Hozzanak létre kisebbségügyi EU-biztosi posztot, vagy pedig bízzák meg az egyik EU-biztost azzal, hogy foglalkozzon a kisebbségek ügyével is – kéri az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN). A FUEN-ben tömörülő 85 kisebbségi tagszervezet ezt kérte levelében az EU állam-, illetve kormányfőitől, valamint José Manuel Barrosótól, az Európai Bizottság elnökétől. A FUEN felajánlotta az Európai Uniónak partneri együttműködését ahhoz, hogy közös erővel javítsanak a kontinensen élő kisebbségek helyzetén. /Foglalkozzon EU-biztos a kisebbségi ügyekkel! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor kijelentette: az RMDSZ valójában kész tények elé állította őket, amikor a megkérdezésük nélkül állított államelnök-jelöltet, ezért kénytelenek feltételeket szabni a támogatásához. Az RMDSZ elnökjelöltje, Kelemen Hunor szerint a feltételek, amelyek gyakorlatilag a közös programjuk legfontosabb pontjai, teljesültek. Kelemen Hunor kifejtette, amit az EMNT javaslatként tett, az programjában mind szerepel: kollektív jogok, nyelvi jogok, autonómia, Sapientia, oktatási kérdések, egyházügyi kérdések. /Mózes Edith: Kelemen Hunor: A kampányban másfél millió magyar ember hangja kívánok lenni! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./