Egyszerre két idegenbe szakadt erdélyfia is betölti hatvanadik életévét, Tamás Gáspár Miklós és Molnár Gusztáv. Bíró Béla szerint mindkettejük mögött hatalmas életmű áll, de viszonylag kevés kötet. Tamás Gáspár Miklós már nem filozófus, még csak nem is politikai elemző, egyszerűen csak TGM, médiaszemélyiség. Molnár Gusztáv ma már mintha olvasottabb és hallgatottabb volna, geopolitikusként. Tamás Gáspár Miklós a szocializmustól az antiszocialista liberalizmuson át a konzervativizmusig s onnan a neoszocializmusig jutott el. Molnár Gusztáv az MDF-fel kezdte, aztán rövid, a szocialistákkal való kacérkodás után ismét jobbra kanyarodva emelkedett magasabbra. TGM a kor nyilvánosságának centrumában járhatta mindig lenyűgöző köreit, írta nagy elismeréssel Bíró Béla. /Bíró Béla: Guszti és TGM. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

Molnár Gusztáv Bihar szülötteként /Szalárd, 1948. nov. 20./ most a Partiumi Keresztény Egyetem előadótanára. Bizonyítja, hogy vissza lehet érkezni oda, ahonnan elindultunk, hogy harcainkat mégiscsak a honi terepen tudjuk a leginkább megvívni, írta róla Egyed Péter. Molnár Gusztáv 1979-től (Európai Napló, Magyar Füzetek, Párizs) a külföld nyilvánosságában is képviselte nézeteit, a Limes kör szervezőjeként pedig, 1985-től fontos szerepet vállalt a létezett szocializmus struktúráinak elméleti fellazításában. 1988-ban kényszerűen Magyarországra kellett távoznia. A lengyel Szolidaritás harca a kibontakozásért mintegy igazolta Molnár Gusztáv elméleti álláspontját, amely szerint lehetséges a kibontakozás „alulról”. Szükségszerűen fordult a geopolitika tanulmányozása, annak érvrendszere felé. 2000-től Molnár Gusztáv alapító szerkesztője volt a Provinciának, ennek a kétnyelvű politikai lapnak, amely emlékezetes memorandummal fordult az értelmiségi és hatalmi elitek felé. Eredménytelenül. Molnár Gusztáv belátta, hogy Románia továbbra is a központosított államhatalmi kényszerpályán mozog, amelyben a fő motorikus tényezők a szocializmus örökségét erőteljesen hordozó nagy pártok. 2007-ben jelent meg Molnár Gusztáv írásainak gyűjteménye, Az alternatívák könyve I-II. /Pro Philosophia, Kolozsvár, 2007/. A kötetben összegyűjtött naplói, egykori kötetei ma is remek olvasmányok. Egyed Péter köszöntötte a 60 éves Molnár Gusztávot. /Egyed Péter: A meghaladás lehetőségei. Molnár Gusztáv 60 éves. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

Selyem Zsuzsa nagy tisztelettel és elismeréssel köszöntötte a 60 éves Tamás Gáspár Miklóst. /Selyem Zsuzsa: Lehet. Tamás Gáspár Miklós 60 éves. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

Vastapsot kapott a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a budapesti közönségtől. Az erdélyi társulat november 19-én a Bárka Színházban mutatta be az idei évadban felújított A csoda című darabját. A két részes, sok-sok humorral vegyített játék Tamási Áron Énekes madár című színműve alapján született. A Tamási Áron Színház fennállásának 60. évfordulója alkalmából új szereposztásban és néhány lényeges változtatással felújított előadás tapsviharba torkollott. /Kánya Gyöngyvér: Tamási Csodája Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

A Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciója a III. Richárd. Tompa Gábor rendező szerint „az előadás nem föltétlenül az embermegvető, démonikusan gonosz hős jellemrajzát domborítja ki, hanem inkább a zsarnokság magányát, a megváltástól való szorongás problémáját. ” A zöld boncteremre hasonlító tér, benne a preparált hullákat megidéző maszkokkal, Shakespeare korának véres történelmét hozza rémálomként, továbbvezetve ugyanakkor a 21. század médiaháborúinak világába. /M. Sz. : A boncteremben Shakespeare: III. Richárd. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Két külföldi és négy saját produkció, egy fotó- és egy installáció-kiállítás megnyitó, egy könyvbemutató, egy felolvasószínház, előadás-vetítések, két emeleti előcsarnokbeli beszélgetés a két külföldi produkció alkotóival: ez lenne a Kolozsvári Állami Magyar Színházban zajló Európai Színházi Unió 17. Fesztiváljának eddigi „leltára”. Tizenegy éves várakozás után végre átadták a stúdiószínházat, a teremben először a portugálok léptek fel, a Teatro da Rainha Ella című előadás avatta a 100 férőhelyes stúdiószínházat. /Musca Szabolcs: UP FEST: az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Nemzetközi fotókiállítást nyílt november 20-án Kolozsváron a Szépművészeti Múzeumban: hat országból hatvan művész fotóját láthatták az érdeklődők. A kiállítás szakmai tapasztalatcserének is számított, mert a művészek nemcsak képeikkel képviseltették magukat: többen személyesen is jelen voltak a megnyitón. /Hideg Bernadette: Önarckép az objektíven át. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

A Bestseller avagy a bestia nem alszik /Belvárosi Könyvkiadó, Budapest/ című kötet Korpa Tamás értékelése szerint Lászlóffy Csaba prózájának szintézise, markáns gyűjteménye. Szilágyi Júlia irodalomkritikus méltatásában kifejtette: Lászlóffy Csabának külön helye van az irodalomban, amely nem téveszthető össze senki máséval. A kötetbe foglalt írások értéke a nyelvi gazdagság, a lelemény. A másik bemutatott könyvről Kántor Lajos elmondta: a Kolozsvár Társaság fennállása óta először mutatnak be román nyelvű könyvet. A szerző, Lukács József, a Román Írószövetség kolozsvári lapja, az Apostrof szerkesztőségében dolgozik. Először Kolozsvár történetét írta meg röviden, és a kötet akkora sikert aratott, hogy folytatásként vállalkozott arra, hogy Kolozsvár történelmének egy kevésbé ismert korszakával, a gótikával foglalkozzon. Lukács József hangsúlyozta: nem távolodott el a magyar kultúrától, éppen ellenkezőleg, ezt szeretné átmenteni a román nyelvű befogadók felé. Érzékeli, hogy hiányzik az erdélyi kultúrák közötti párbeszéd, törekvései pedig arra irányulnak, hogy a román és a magyar kultúra ne párhuzamosan haladjon egymás mellett, hanem közeledjen egymáshoz. /S. B. Á. : Kettős könyvbemutató a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Háromnyelvű orvos-beteg mikroszótárt mutattak be a Studium Alapítvány egyhetes rendezvényén. A szerző, dr. Koncsag Előd, az alapítvány ügyvezető igazgatója beszélt a mintegy száz román, magyar és roma kifejezést felölelő szótár előzményeiről. Bemutatták dr. Fazakas Zita Orvosi biokémia és dr. Nemes Nagy Enikő Klinikai labordiagnosztika című munkáját is. /Nagy Székely Ildikó: Studium-könyvek seregszemléje. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

A Kézdivásárhelyen élő Tamás Sándor, Kovászna Megyei Tanács elnöke a választási kampányban hangoztatta, hogy ,,szívügye Kézdivásárhely" . Jó lenne, hogy ez ne csak a választások idején legyen érvényes, hanem azután is. Ugyanis a kormány tartalékalapjából a városoknak elosztott összeg meghatározása szubjektív módon történt. Hatalmas eltérés mutatkozik Kovászna megye két legnagyobb városának, a Sepsiszentgyörgynek és Kézdivásárhelynek juttatott összeg között, hiszen 8,5 millió, illetve 200 ezer lejről van szó. Ebből látható az, amit Tamás Sándor több alkalommal is hangoztatott: addig, amíg nem változik Kézdivásárhely vezetésének politikai színezete, ő nem fogja támogatni a város költségvetését. /Kézdivásárhely polgármestere ugyanis MPP-s/ Jelenleg megoldatlan problémák vannak a Kézdivásárhelyen, amelyek orvoslásában Rácz Károly Tamás Sándor segítségét kéri. Ilyen lenne a távfűtéshez használt kazánházak és csővezeték problémája, amit csak kormányrendelettel lehetne áttenni az állam köztulajdonából a város magánvagyonába. /Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere: A pénzek elosztásáról: Meg kell találnunk a közös utat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21.

A liberálisok Maros megyei elnöke, Ciprian Dobre képviselőjelölt azért átkozta a román pártokat, mert szerinte olyan "kocsmaszövetségeket" kötnek, amelyekkel az RMDSZ malmára hajtják a vizet. Emlékeztetett, hogy amikor indult a megyei tanácselnök-választáson, vereséget szenvedett az RMDSZ jelöltjével szemben. A vereség oka, az volt, hogy a PD-L, a PSD és a PRM – ahelyett, hogy "jó románokhoz" illően – őt támogatták volna, "eleve esélytelen jelöltet" erőltettek a szavazók nyakára, aminek meg is lett az eredménye. "Annak ellenére, hogy Maros megyében a lakosság 65 százaléka román nemzetiségű, a megyei tanács elnöki funkcióját az RMDSZ nyerte el". Most ugyanezek a pártok karöltve kampányolnak az egyéni választókerületekben, ugyanolyan aljas céllal: mégpedig azért, hogy ismét kifúrják őt, ezúttal a parlamenti bársonyszékből. Ezzel az RMDSZ-jelöltnek nyitnak utat a képviselőházi mandátum felé. A nagy-romániások, a PSD és Emil Boc pártja is nacionalista, különösen választási kampányban, megszoktuk már, írta a lap munkatársa. Azonban ha a jelenlegi kormányzati partner is így próbál szavazatokat gyűjteni, akkor baj van. /Mózes Edith: Bővül a nacionalista kórus. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

November 20-án Eckstein-Kovács Péter szenátor volt a kolozsvári Bulgakov kávéház vendége. A házigazda Orbán János Dénes költő, a kávézó tulajdonosa elmondta: fennállásának hat és fél éve alatt a Bulgakov eddig nem volt politikai rendezvény helyszíne, ez az első olyan alkalom, amikor hivatalos keretek között politikai témákról beszélnek. Orbán úgy véli: az RMDSZ programja mindeddig nem jutott el megfelelő módon az egyetemistákhoz. Gergely Balázs, az MPP kolozsvári elnökének jelenléte révén szó esett a két magyar párt országos és megyei viszonyáról is. Kolozs megyében mondhatni baráti kapcsolat uralkodik az RMDSZ és az MPP között, ami országos szinten nem mondható el. Orbán János Dénes ezért Szász Jenőt tette felelőssé, tetűnek nevezve a székelyföldi politikust. /Szenátor a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

Dr. Benedek István Marosvásárhely városi tanácsosa szerint valakik félrevezetik a sajtót, hogy feszültséget keltsenek az RMDSZ-tanácsosok között. Kijelentette: a frakció jogi megbízottjának rossz menedzsmentje miatt topog egy helyben a Somostető-ügy, ezért személyesen indít jogi eljárást a polgármesteri hivatal ellen. Arra a kérdésre, hogy ki akar széthúzást, konfliktust a frakcióban, Benedek István nem válaszolt, mondván, még nincsenek konkrét adatai, de ezeket a dolgokat hamarosan tisztázni kell. /(mózes): Valakik meg akarják bontani az RMDSZ- frakció egységét. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Színvonalas, közérdekű előadások hangzottak el az Árkoson szervezett, Székelyföld másképp című konferencián. A konferencia mégsem minősíthető egyértelmű sikernek. A kampányidőszakban megszaporodnak az ilyen jellegű konferenciák – az RMDSZ újabban főként a régióátszervezés problémáját véli megoldani azzal, hogy a választások előtti időszakban szervez hasonló összejöveteleket, amelyeken a csúcsvezetés is képviselteti magát, kedvesen mosolyognak a kamerákba. A konferencia kudarca az, hogy nem voltak ott azok, akik döntéshozatali pozícióban vannak, akik tenni is tudnának valamit a problémák megoldásáért. Elhangzott például, mekkora gondot okoz a hivatalnokoknak, hogy magyarul fejezzék ki magukat. Magyar nyelvű továbbképző tanfolyamokat kellene biztosítani számukra, hogy a közigazgatási törvényben garantált anyanyelvhasználati joggal élni is tudjunk. /Farcádi Botond: Kinek beszél a szakma? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

Bemutatkozó látogatásra Temes megyébe érkezett Szilágyi Mátyás, frissen kinevezett kolozsvári magyar főkonzul. Temesváron a Magyar Házban megtartott sajtótájékoztatóján Szilágyi Mátyás beszámolt bánsági körútjának eddigi tapasztalatairól, végül bejelentette: Konstanca és Jászvásár után, a közeljövőben tiszteletbeli magyar konzulátust hoznak létre Temesváron is, amelynek feladata lesz a magyar-román gazdasági és kulturális kapcsolatok szorosabbra fűzése. A kolozsvári főkonzul Zsombolyán részt vett a román-magyar-szerb határon átnyúló együttműködési lehetőségeket áttekintő konferencián, példa értékűnek nevezte a magyar nyelv és a város magyar elnevezése szabad használatának gyakorlatát: „Zsombolyai mintára, követendő a törvények rugalmas, permisszív alkalmazása. Kolozsvár is tanulhatna a zsombolyai példából, ahol a magyar lakosság aránya megközelíti a 20%-ot, mégsem tették ki város magyar nevét feltüntető táblát” – mondta Szilágyi Mátyás, aki ugyanakkor negatív tapasztalatként értékelte azt a tényt, hogy az 1930-as években a helyi magyar közösség adományaiból épített, jogtalanul elkobzott temesvári Magyar Házat a rendszerváltás után közel 20 évvel sem szolgáltatták vissza jogos tulajdonosának. „Szóvá teszem a magyar külügyminisztérium illetékeseinél a Magyar Ház kérdését” –mondta a főkonzul. Szilágyi Mátyás hangsúlyozta: minden eszközzel meg kell akadályozni a magyar szórvány-közösségek asszimilációját, ezért a román és a magyar államnak is kötelessége támogatni a magyar nyelvű oktatási és kulturális intézményeket, az identitás-megőrzésben fontos szerepet játszó egyházakat. A főkonzul elégedett volt a Bartók Béla Líceumban, a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban tett látogatása során szerzett tapasztalatokkal, az egyházi vezetőkkel folytatott megbeszélések eredményével. /Pataki Zoltán: Tiszteletbeli magyar konzulátus létesül Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

A teológiai intézetek egyetlen szakkal is akkreditálhatók – ez áll abban a kormányhatározatban, amelyet az RMDSZ tisztségviselőinek javaslatára fogadott el a kabinet. Az RMDSZ fontosnak tartotta a kérdés megoldását, mivel a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet akkreditációs gondokkal küzdött: a felsőoktatási intézményekre vonatkozóan ugyanis a törvény feltételként jelöli meg legkevesebb három akkreditált szak létét. A teológiai intézetek azonban egy szakkal működnek, emiatt nem lehetett az intézményt akkreditálni. /Egyetlen szakkal is akkreditálhatók a teológiai intézetek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Néhány éve az egyik egyetemi tanár mesélte, hogy egyetemükön a vallástörténetet oktató személy a pártállam idején a marxizmus professzora volt. Találtak ugyan egy tehetséges, felkészült papot, de az illetőnek nem volt doktorátusa, így állami egyetemre nem nevezhették ki. Maradt a szükségmegoldás, bár köztudott volt a diktatúra idején a professzor dühödt ateizmusa, vad egyházellenessége. Most Marx, Engels, Lenin és Ceausescu helyett Jehováról, Buddháról, Krisztusról, Mohamedről, Luther Mártonról és Kálvin Jánosról beszél nap mint nap. Nincs egyedül. Hányan lettek buzgó párttagokból egyik napról a másikra bigott templomlátogatók, a diktátor dicsőítőiből a diktatúra vad ellenfelei? A kommunizmus lelkes propagálóiból multimilliomos kapitalisták. Elvárható lenne a fordulat a román állam részéről is, a politikai perekben elítéltek esetében. Mert sokan, például az 1958-ban a Szoboszlay-perben elítéltek ügyében a mai napig sem született meg a perújrafelvételről, az ítéletek megsemmisítéséről szóló határozat. Még a kivégzettek eltemetésének helyét sem hajlandóak felfedni az illetékesek. A politikusok valószínűleg arra várnak, hogy a per utolsó túlélője is lehunyja szemét, s akkor majd melldöngetve Európa elé állnak “nagylelkű”, az akkori elítélteket felmentő, sőt dicsőítő politikai döntésükkel. Lehet, azért késik a felmentés, mert az elítéltek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű volt. /Ujj János: Pálfordulás, mikor? = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

Hetedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a magyar tudomány napja Erdélyben elnevezésű szokásos évi konferencia első felét november 21-én, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei rendezvénysorozat témája az erdélyi magyar tudományos közgyűjtemények mai állapotának és jövőjének lehetséges alakulása. Az EME egykori természetrajzi, történeti, néprajzi, földrajzi gyűjteményeit annak idején jogtalanul államosították, és az intézmény sok éve folytatja harcát azok tulajdonjogának visszaszerzéséért. „Hatalmas értékekről van szó, ez az átmeneti állapot nem tartható sokáig” – jelentette ki Egyed Ákos EME-elnök a konferencián, a tulajdonjogi viszonyok rendezését sürgetve. Az EME jövőre ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, erre az alkalomra kötetet fognak megjelentetni a kommunista rendszer által elkobzott gyűjteményekről. Ugyanakkor tudni kell, hogy más erdélyi magyar tudományos intézményeket is jogos tulajdonuk visszaszerzése vezérel. A tudományos kutatásokat szolgáló anyagokat német, román és zsidó kiegészítő források összefüggésében kell hasznosítani. Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának elnöke előadásában nemzeti önismeretünk felújításának fontosságát hangoztatta. A történelem során a magyarság – önként vagy idegen hatalmak nyomására – sokszor került öntudati válságba. Most a nyolc államba szakadt népet kell saját szellemisége megőrzésére sarkallni, miközben a szomszédok mindnyájan megteremtették saját országukat, és megerősödtek. – Mi nem akarunk senki ellen harcolni, csak saját magunkat akarjuk átmenteni a jövőnek, és ebben az EU lehetőségeket ajánl fel. A globalizációban erkölcsi-szellemi tartalékainkat felhasználva kell haladnunk tovább, nem a beolvadás gondolatával, hanem méltóságunk megőrzésével, mert nem vagyunk más nemzeteknél alábbvalók – hangsúlyozta Görömbei. Üdvözlő beszédet mondott még Bitskey István, a KAB-bal szoros kapcsolatokat fenntartó Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke, és Szűcs Edit, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánja. Ezután plenáris előadások következtek. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a csíkszeredai Mikó-vár épületében található intézmény gyűjteményeit mutatta be. A múzeum alintézményei: a zsögödi Nagy Imre Emlékház és Galéria, a tusnádfalui Borvízmúzeum, a néprajzi, a szabadtéri, a régészeti-történelmi, a természettudományi és a régikönyv-gyűjtemény. . A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közgyűjteményeit Vargha Mihály igazgató ismertette. Az intézmény most csak államosított gyűjteményekkel rendelkezik. Elkezdték az öt belső (természetrajz, régészet, történelem, néprajz, könyvtár) és öt külső részleg (Gyárfás Jenő Képtár, csernátoni Haszmann Pál Múzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, baróti Erdővidéki Múzeum) anyagának digitális feldolgozását. Zepeczáner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója az 1950-ben államosított intézmény gyűjteményeit (történelem, néprajz, természetrajz, helytörténet, tudományos könyvtár, dokumentumtár) mutatta be. Az EME gyűjteményeiről több előadás hangzott el. Nagy-Tóth Ferenc a természettudományi szakosztály gyűjteményeinek múltjáról szolgáltatott adatokat, Sipos Gábor előadásában pedig az intézmény könyvtárának múltját vette számba. Murádin Jenő az EME képtáráról, Vincze Zoltán az érem- és régiségtárról, Tötszegi Tekla a néprajzi gyűjteményeiről, Mihály Melinda a középkori és kora újkori kőtárról, Bogdándi Zsolt pedig a jelenkori gyűjteményekről számolt be. A konferencián első ízben adták át a KAB-díjat, amit, Ferencz István főszerkesztő képviseletében, a csíkszeredai Székelyföld kulturális (de egyben szépirodalmi és tudományos) folyóirat kapott meg. Szintén először ismertették azok névsorát, akik az MTA köztestületi tagságát nyerték el: Asztalos Lajos, Marton Melinda, Magyari Tivadar, Ágoston Klára-Zsuzsa, Pálffy Károly, Fekete Pali-Pista Szilveszter, Kolumbán Vilmos József, Péter A. Sándor, Chirila Emil, Domandi János, Mintas Ioan, Simon Zsolt és Székely Csaba István. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkásságáért a Gróf Mikó Imre emlékplakettet Gaal Györgynek adományozták. A fiatal kutatóknak szánt Nagy György Emlékdíjat Gergely Orsolya csíkszeredai szociológusnak és Nagy Mihály Zoltán történésznek (EME) nyújtották át. /Ördög I. Béla: Visszaigényli tudományos közgyűjteményeit az EME. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben – VII. Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

November 21-én a XIX. alkalommal megrendezett Érmindszenti zarándoklat nevet viselő rendezvénysorozat keretében irodalmi tanácskozást tartottak a Szatmár Megyei Múzeumban „A Holnaptól a Nyugaton át a Kelet Népéig“ címmel. Muzsnay Árpád, a szervező Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnökének köszöntője után a több magyarországi irodalomtörténész tartott előadást, majd „A pálya forrásvidékén” című előadásában Cseke Péter kolozsvári irodalomtörténész, egyetemi tanár Adynak, Móricznak és Szabó Dezsőnek az Erdélyi Fiatalokra tett hatásáról értekezett. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész Ady transzilvanizmusáról tartott előadást, Bertha Zoltán irodalomtörténész, egyetemi tanár pedig A Nyugattól a Kelet Népéig címmel Németh László eszmevilágáról beszélt. /Irodalmi tanácskozás Szatmáron. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 22./

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett Nők a közéletben beszélgetésen jelen volt Mócsy Ildikó egyetemi tanár, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Környezettudományi Tanszékének vezetője, Könczei Csilla, a BBTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanára, a Tranzit Alapítvány elnöke, Újvári Ildikó, a Szabadság főszerkesztője, Fekete Emőke, a Kolozs megyei tanács alelnöke, Weghofer Erna ügyvezető, Szenczi Bianka képviselőjelölt és Lukács Olga református lelkész, egyetemi tanár. /Ferencz Zsolt: Családról, karrierről, diszkriminációról – ahogyan a nők látják. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

November 16-án, vasárnap benépesedett Uzon központja az öt településről érkezett gyermekek hadával. Az ifjú fúvószenekarok találkozóját idén negyedik alkalommal szervezték meg, ezúttal az Atlantisz Művelődési Egyesület a helyi iskola és tanács közreműködésével, Ugron Ernő karnagy irányításával. Az év elején a Romániai Magyar Dalosszövetség fúvóstagozata a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola igazgatójával, Szilágyi Zsolt magánénekessel úgy döntött: azok a gyermekegyüttesek, amelyek kihelyezett tagozatként működnek, az év folyamán szervezzenek találkozót. A találkozók sorozatát Zágon indította el márciusban, ahol az évszázados fúvószenei hagyomány fellendítése érdekében, Kiss József polgármester támogatásával ma harmincöt tagú gyermekegyüttes dolgozik a művészeti iskola négy szaktanárának irányításával. A zenekar karnagyi irányítását Musát Gyula zenetanár végzi. A megyeszékhely a Szent György-napokra időzítette a találkozót a Sepsiszentgyörgyön működő gyermek fúvószenekar kezdeményezésére. A harmadik találkozó június 1-jén Rétyen volt, nagy számú gyereksereg és szülők előtt mutatkoztak be az együttesek. A településen 1980-tól van gyermekegyüttes, és az utánpótlás képzése a mai napig töretlen. A rétyi zenekar karnagya Maksai József, a Brassói Zeneművészeti Egyetem negyedéves hallgatója. Az említett három együttes mellett fellépett a Barátosi Bibó József Általános Iskola Gyermekegyüttese, melyet Kelemen Szilárd tanár vezet. A kézdivásárhelyi gyermekegyüttes csak Uzonban csatlakozott az előbbi öthöz, külön színfoltot jelentett Gyergyai Barna zenetanár, karnagy csapatának produkciója. A hangversenysorozat végén Szilágyi Zsolt, a Művészeti Népiskola vezetője elismeréssel szólt a tanárok, gyermekek, fenntartók és szülők együttes munkájáról. /Kelemen Antal: Gyermek fúvósegyüttesek, ha összejönnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

Nem mindennapi költői tehetség volt jelen Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör találkozóján. A huszonkét éves Kiss Nelli, a Pécsi Tudományegyetem jog és magyar szakos hallgatója, Erdélybe az ERASMUS, az egyetemek közötti áthallgatást támogató program révén került. Ma este költőt avatunk, jelentette be Farkas Wellmann Endre. /Potozky László: Költőavatás a Bretter-körön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

Kilenc fotós azt a feladatot kapta a Kolozsvár Társaságtól, hogy örökítse meg a város reneszánsz emlékeit. Ennek az egyszer már bemutatott gyűjteménynek bővített kiállítását nyitották meg november 21-én a Korunk Galériában. Lukács József, több, Kolozsvár történeti múltjával foglalkozó könyv szerzője, méltatta a fotók tematikáját. Erdélybe meglehetősen későn érkezett meg a reneszánsz, és egészen az 1700-as évekig tartott. /S. B. Á. : Kolozsvári reneszánsz képekben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

A határ menti üzleti beruházásokról tartottak Nagyváradon november 21-én konferenciát a Fekete Sas Szállóban, a Nagyváradi Ingatlankezelőség és a Debreceni Városháza közös szervezésében. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, a rendezvény lehetőséget biztosít a Bihar és Hajdú-Bihar Megyei kis- és középvállalkozóknak arra, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki egymás között. A konferencia egyik témája a nagyváradi ipari park létrehozása volt. Az önkormányzat döntése alapján egy 120 hektárnyi területen lenne a park a Borsi úton. /Határ menti beruházásokról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 22./

Képírás az evangélium szolgálatában címmel nyílt Hervai Katalin képzőművész tárlata Sepsiszentgyörgyön a Gyár utcai Krisztus Király-templomban, aki vallásos érzületéből fakadó gondolatait vetítette ki munkáiban. /(Fekete): Hervai Katalin istenes képei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

A Műterem sorozatban megjelent Vinczeffy László /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötet. A festőművésztől szóló munka kiforrott formatechnikájú művészről szól. /Farkas Árpád: Megjelent. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

Fogaras nagyközség Fogaras vármegye központja volt a XX. század elején. 1891-ben 2397 magyar, 1515 német és 1917 román lakosa volt. (A 2002-es népszámlálás adatai szerint Fogarasnak 36 121 lakosából 1643-an magyarok.) A fogarasi sajtó magyar és román nyelvű lapokat jelent: az 1903 és 1912 között megjelenő Fogaras és Vidékét, továbbá Fogaras Vármegye Hivatalos lapját, amely 1903-tól egészen 1918-ig megjelent. A Fogaras és Vidéke társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap volt, vasárnapi megjelenéssel. 1908 augusztusában rövid hírben köszöntötte Babits Mihályt, az új tanárt. Októberben rögzítették: „házi poétáink száma eggyel gyarapodott: Babits Mihállyal, főgimnáziumunk egyik rokonszenves tanárával. Babitsnak nem régen öt költeménye jelent meg a nagyváradi Holnap című irodalmi társaság kiadásában. ” Babits több versét közölte ebben a hetilapban. A Fogaras és Vidéke Babits második kötete, a Herceg, hátha megjön a tél is! megjelenése alkalmából részletes ismertetést közölt. Végül 1911. augusztus 20-án adhatott utoljára hírt Babitsról a lap a fogarasiaknak, beszámolva újpesti áthelyezéséről. /Csokonai-Illés Sándor: Babits és a fogarasi sajtó. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

Jánosi András 1982-ben menekült külföldre, tavaly hazatelepült Székelyudvarhelyre. Idegenben irodalomszeretetét a honvágy erősítette fel, vers- és novellaírásra sarkallta. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent első novelláskötetében /Székelygőzös a kicsi állomáson/ balladaszerű, tragédiát sejtető emberi sorsokat villantott fel, többnyire udvarhelyszéki helyszíneken vezetve az olvasót. Kanadában élt, 2002-ben szívinfarktus majdnem elvitte, felépülése után kezdte írni novelláit. Azt a közel negyedszázadot, amit külföldön élt, végig honvágyban töltötte, vallja. /Antal Ildikó: Az írás mint a honvágy megnyilvánulása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

November 20-án Dobai István két könyvéről tartottak előadást Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Imitatio Christi Kollokvium szervezésében. Dobai István /sz. Nagyvárad, 1924/ a Bolyai Tudományegyetemen tanult jogot, majd később mint tanársegéd tanított a jogi tanszéken. Nem volt hajlandó belépni a Kommunista Pártba, ezért megfosztották tanársegédi tisztségétől, majd 1957-ben letartóztatták. Az ország több börtönében megfordult, végül 1964-ben nyerte vissza szabadságát. Végh László, Debrecenből érkezett atomfizikus, egyetemi tanár elmondta: Dobai István legterjedelmesebb művének, a Tűnődések a történelemről /Püski, Budapest, 2005/ című könyvének /pontosan: Tűnődések a történelemről, azaz a Mérhetetlen Élet és az Ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra/ bemutatását azért vállalta el, mert a könyv óriási ismeretanyagot képvisel, és rengeteg kérdésre ad választ. A könyv az emberiség történelmét mutatja be, a jogász szempontjából vizsgálva, kiemelve Európa, és azon belül a magyarság múltját. A szerző vakon írta meg, tollba mondva a szöveget. „Erősen megérlelt mű”, „börtönelőadások eredményeit foglalja össze” – emelte ki Végh László. A szerző a köteten körülbelül három évtizeden keresztül dolgozott. A második könyvet, a Múlandó Szilágyságot /Regun Press, 2007/ Sipos Gábor, Dobai István jó barátja és egykori tanítványa mutatta be. A kötet művelődéstörténeti tárcadolgozatok gyűjteménye, amelyek a Szilágyság történetét az egyetemes magyar történelembe helyezik be. Varga László, nyugalmazott református lelkész végszóként elmondta: Dobai István élete során remélte a kommunizmus mielőbb bekövetkező bukását, ezért megőrizte méltóságát, belső tisztaságát egy olyan világban, amelyben sajnos nem volt szükség „tiszta” emberekre. /Potozky László: Eszmény és történelem. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

Negyven viharos évet fog át ez a több mint 150 levelet tartalmazó válogatás, Tamási Áron írta valamennyit író vagy költő kortársának. Az erdélyi és magyarországi történelem, irodalmi közélet tárul föl a levelekben, melyeket Nagy Pál irodalomtörténész válogatott: Tamási Áron: Ölelő szeretettel. Válogatott irodalmi levelek. Válogatta és a jegyzeteket összeállította Nagy Pál, Palatinus Kiadó, Budapest. /b. d. : Ölelő szeretettel. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./