Az Arad megyei magyarokat közös felhívásban buzdította a választáson való részvételre Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, Endreffy Lajos, a Magyar Polgári Párt Arad megyei szervezetének elnöke, továbbá a magyar történelmi egyházak képviselői. /Felhívás az Arad megyei magyarokhoz. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

A sepsi, kézdi-orbai és erdővidéki református, a területi evangélikus, a sepsi-barcasági és kézdi-orbai római katolikus egyházmegye, illetve főesperesi kerület, valamint az unitárius egyházkör esperesei felvívással fordultak mindenkihez: menjenek el a szavazásra, és lelkiismeretük szerint döntsenek. /(sz.): Szavazásra szólít az egyház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Vargyas tanácsa úgy határozott, hogy március 15-re kiírják a referendumot. Az RMDSZ-frakcióból öten szavaztak ellene, így a mérleg nyelve a szövetséghez tartozó, de a Magyar Polgári Párt voksaival megválasztott alpolgármester, Szőcs Dénes lett, aki igennel szavazott. /Hecser László: Vargyas kiírta a népszavazást. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

A Feddhetetlenségi Ügynökség /ANI/ 500 lejre büntette Moldován Józsefet, az urántársaság jelenlegi vezérigazgatóját, mert az RMDSZ-es tisztségviselő nem tette közzé megszabott határidőre vagyon- és érdekeltségi nyilatkozatát. Moldován egy Suceava megyei választókerületben pályázik képviselői mandátumra, az RMDSZ színeiben. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Sajtótájékoztatón adott hangot felháborodásának dr. Garda Dezső független képviselőjelölt, amiért az RMDSZ a kampány során számtalanszor ellehetetlenítette munkáját, most pedig megakadályozza, hogy választóival találkozzon, rágalmakkal akarja szavazóbázisát eltántorítani az ő támogatásától. Volt település, ahol az RMDSZ-esek botrányt csaptak, televíziók tiltották meg kampányfilmje bejátszását, vagy csillagászati összeget kértek a sugárzásért. Dr. Garda Dezső nyilatkozatot adott át a sajtó képviselőinek azon vádra válaszolva, mely szerint neki lakása lenne Bukarestben. Elmondta, Demény Lajos akadémikuson, neves történészen segített, ellentétben az RMDSZ-es társaival, akiknek „nem jutott pénzük" a tudós lakásgondjának megoldására. A nyilatkozat szövege szerint: „ha az RMDSZ rágalmazó, fizetett hirdetésben törvénytelen tettnek minősíti azt a tényt, hogy kölcsönnel és anyagi támogatással járultam hozzá Demény Lajos akadémikusnak az ANL-lakáshoz való hozzájárulásához, az érdekvédelmi szervezet saját magát rágalmazza, mivel a lakás Borbély László középítkezési miniszter jóváhagyásával került a kilakoltatott tudós tulajdonába. Nekem azért kellett felvállalnom a jelzáloghitelt, mivel az ilyen lakásokhoz való hozzájutás csakis bankon keresztül valósulhat meg. Az RMDSZ vezetése Demény Lajos lakásügyét Markó Béla lakásszerzéséhez hasonlóan is megoldhatta volna" – áll a nyilatkozatban. /Balázs Katalin: Garda akadályoztatása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./

Az elhunyt Kónya Ádám emléke előtti tisztelgéssel kezdődött a Tőkés László részvételével tartott fórum november 26-án Sepsiszentgyörgyön, majd a kommunizmus éveire emlékezett a református püspök. Felidézte a falurombolás elleni nyilatkozatot, majd a kommunizmus elleni küzdelem kapcsán hangsúlyozta: a papságon, sőt, a református egyházon belül is voltak besúgók, közülük sokan ma is közéleti szerepet vállalnak. Szükséges a totalitárius rendszer elleni küzdelem, hogy a közélet megtisztulásához járuljon hozzá – mondta a püspök, rávilágítva: a kommunizmus ma is tovább él a mentalitásban, ezt bizonyítja, hogy ma sem szívesen beszélnek erről az emberek, mind az egyházban, mind az Európai Parlamentben kerülik ezt a témát. A Református Világszövetség európai nagygyűlésén a résztvevők azt mondták, nem lehet elítélni a kommunista rezsimet, mert nincsenek bizonyítékok az áldozatokra. A globális kommunizmus áldozatainak száma százmillióra tehető, ezért lenne fontos, hogy az Európai Parlament elítélje a rendszert a nácizmussal együtt, mint tette azt a román államfő a Tismaneanu-jelentés bemutatása után – mondta Tőkés, hangsúlyozva: képviselői munkájának ez az egyik fontos célkitűzése. Ugyanakkor szeretnék elérni, hogy a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák augusztus 23-át, az 1939-es Ribbentrop–Molotov-paktum aláírásának dátumát. A rendezvényen Toró T. Tibor képviselő a kommunizmus elleni küzdelem parlamenti tapasztalatairól beszélt, hangsúlyozva, a több mint másfél évtizede a Temesvári Kiáltványban megfogalmazott átvilágítási törvény (amely megtiltaná, hogy közéleti szerepet vállaljanak azok, akik az elnyomó apparátus részesei voltak) elakadt a törvényhozás labirintusában, nemrég pedig a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság működésére vonatkozó jogszabályt is alkotmányellenesnek ítélték, sürgősségi rendelettel kellett biztosítani az intézmény további munkáját. /Farcádi Botond: Szemben a kommunizmussal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Hosszú évek óta pereskedik a premontrei rend, hogy visszaszerezze két, 1948-ban államosított Bihar megyei templomának a tulajdonjogát. Kevéssé ismert az a tény, hogy a kommunizmus idején államosított egyházi ingatlanok között templomok is voltak. Ezek közé tartozik a premontrei rend nagyváradi, illetve váradszentmártoni temploma. A két templom azért került 1948-ban állami tulajdonba, mert ugyanazon telekkönyvi parcellán szerepelt a nagyváradi, valamint a váradszentmártoni rendházzal – magyarázta Fejes Rudolf Anzelm főapát, váradhegyfoki prépost. A kisajátítás ellenére a kommunizmus évtizedei alatt nem sérült a római katolikus egyház élvezeti joga. Az újjáalakult premontrei rend visszaigényelte Bihar megyei templomait, sikertelenül. A restitúciós törvény szerint nem szolgáltatható vissza egykori tulajdonosának olyan ingatlan, amelyben egyházi szertartás folyik. A premontreieket tehát egy olyan törvényi kitétel akadályozza meg abban, hogy jogilag is birtokba vegyék templomaikat, amely eredetileg a görög katolikus egyház ellen irányult. Mivel a templomok visszaszolgáltatására vonatkozó igényt valamennyi romániai bírósági fórum elutasította, a premontrei rend a strasbourgi Emberjogi Bíróságon keresi az igazát. /Pengő Zoltán: Strasbourgban kérik a templomokat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

Dezső László gyergyószentmiklósi természetfotós fényképezőgépével rendszeresen felkeresi a Gyergyószentmiklós melletti Gyilkostó–Békás-szoros természeti rezervátumot, a Gyilkos-tó környékét. Fotóin jól látható: a 171 éve keletkezett Gyilkos-tó, az ország legszebb torlasztava kipusztulóban van. /Barabás Cs. Márti: Gyilkolják a Gyilkostót. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

Nyolcadik alkalommal szervezték meg az elmúlt hétvégén a kolozsmonostori református templomban a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozóját (KISZT). A rendezvényt a kincses város tizenkét református gyülekezetében működő ifjúsági csoport számára szervezték. A legjobb csoport a következő évi találkozó szervezési jogát nyerhette el. /Fodor Enikő: Nyolcadik alaklommal szervezték meg az elmúlt hétvégén a kolozsmonostori református templomban a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozóját (KISZT). = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

Markó Béla József Attila-díjas költő volt november 26-án Kolozsváron, a Bulgakov Kávéház irodalmi estjének vendége. Orbán János Dénes költő, a rendezvény házigazdája és a Bulgakov Kávéház tulajdonosa faggatta költői pályájáról az RMDSZ szövetségi elnökét. Markó egyetemi hallgatóként 1971 és 1973 között a Gál Gábor Irodalmi Kör diákelnöke volt. A Gál Gábor Kör tagjai péntek esténként találkoztak egymással, ilyen alkalmakkor 60–80 személy gyűlt össze, de arra is volt példa, hogy száznál is többen voltak jelen, verseket szavaltak, vitáztak, neves személyiségeket hívtak meg. Markó 1976-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1990-től a Látó címmel újjáalakult folyóirat főszerkesztője volt. Az est végén Markó felolvasta a Költők koszorúja című szonettkoszorúját. /Ferencz Zsolt: Emlékezés a költői pálya állomásaira. Irodalmi est Markó Bélával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Egy új nagyváradi kávézóban, a Calvin utcai Almában mutatták be november 26-án a www.varad.ro honlapot, amely partiumi kulturális portálként kíván működni. Erről a címről eddig a Várad folyóirat friss és archív számait lehetett elérni, melynek tartalma a jövőben a www.varadlap.ro címre költözik. /Szűcs László: Várad-est az Almában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

Federico Garcia Lorca Don Perlimplín, jót teszünk veled vagy rosszat? című tragikus bohózatát mutatja be november 28-án a kolozsvári Puck Bábszínház magyar társulata a Noktürnök (Nocturne) program keretében. Az előadás-sorozat keretében elsősorban a kortárs erdélyi irodalomból válogatnak. A Noktürnök-program a Bábszínház nyolcvanas években kezdeményezett, nagy népszerűségnek örvendő előadás-sorozatát szeretné folytatni. /Varga Ibolya rendező: Lorca-bemutató a Noktürnök sorozatban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

A második évadjában járó Aradi Kamaraszínház előadásaira már egy olyan befutott pesti művész is kíváncsi volt, mint a szép Dobó Kata, végignézte a legutóbbi aradi előadást. Arad esetében kétszeres befogadásról van szó, hiszen a Kamaraszínház maga is társintézmény a Bábszínház épületében. Így működött a két világháború közötti időszakban az aradi magyar színház is. Önálló intézményként, saját színházépülettel, de évadonként koncesszióért kilincselő direktorral, aki maga szedte össze a társulatot. Ez a fáradságos munka a leghosszabb ideig Szendrey Mihály igazgató vállára nehezedett, aki apró megszakításokkal fél évszázadig játszott, rendezett, direktoroskodott Aradon (!). Megérdemelné, hogy legalább egy utcát róla nevezzenek el. Éppen 60 éve, hogy egy sok szép sikert hozó időszaknak vége szakadt az akkori magyar társulat felszámolásával. A régi időszak kedvenceiről már készül két átfogónak ígérkező munka. Piroska Katalin aradi gyökerű, Magyarországon élő tanár és kutató évtizedek óta dolgozik az aradi színjátszás történetén. Kötő József kolozsvári színháztörténész és csapata pedig készíti a két világháború közötti erdélyi színészek lexikonát. /Puskel Péter: Dobó Kata és az Aradi Kamaraszínház. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

1892-ben Erdély címen, az Erdélyi Kárpát-Egyesület kiadásában, Radnóti Dezső szerkesztésében jelent meg az Erdély természetjáró és természeti szépségeit bemutató első folyóirat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ új alapokon bár, de a hagyományokat követve, a természetjárás és honismeret szellemében kívánja megszervezni és folytatni tevékenységét. A Szabadság kolozsvári napilap közlési lehetőséget biztosít az EKE részére, így turisztikai tárgyú tudósításokkal, honismereti cikkekkel jelentkeznek. Ízelítőt nyújtanak az Erdély 1892-es évfolyamból. /Ajtay Ferenc: Erdély tájain – Beköszöntő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

A székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Kiadó gondozásában, a Székely viccek, góbéságok sorozat részeként megjelent Gub Jenő négy kötete: Láttál cseresznyefán tököt?, Elmúlik a boloncságom, Fájin egy székely ez a Dani, Mózsi bá s Mari nén. A könyvek megvásárolhatók Szovátán, a szerzőnél. /Újabb Gub Jenő-kötetek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Galántai Tibor nagyváradi származású, Szegeden élő író Megadatott a holnap (Küzdelem szülővárosomért) című könyvét mutatták be november 26-án Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Lovassy Cseh Tamás, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezetének nemrég megválasztott elnöke köszöntője után átadta a szót Jósa Piroska nyugdíjas doktornőnek, aki ismertette a művet. Az emlékirat első részében, amely az Életem legszebb napja címet viseli, a tizenéves Galántai mindennapjairól és az 1940-es nagyváradi bevonulásról lehet olvasni. A második világháború történéseit, a Váradon élő magyarok életét és a szerző amerikai fogságát a Próbahelyzeteim című második rész foglalja magába. Könyvével emléket szeretne állítani az egykori nagyváradi magyar ifjúságnak, mely a háború időszakában becsülettel küzdött. /Ladányi Norbert: Egy váradi krónikás emlékirata. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 28./

A magyarság megmaradásának alapfeltétele, hogy kiművelt értelmiséggel rendelkezzen – jelentette ki Sólyom László köztársasági elnök november 28-án Budapesten. Sólyom László a Határon túli magyarság a 21. században című konferenciasorozat ötödik találkozóján beszélt, amelynek témáját ezúttal a „Lemaradásban? – oktatás, képzés, képességfejlesztés a határon túl” címmel jelölték meg. Sólyom László a 2006 tavaszán indított rendezvénysorozat keretében határon túlról érkező és magyarországi tudósokkal, értelmiségiekkel tanácskozott. A konferencia céljai közé tartozik, hogy az egyes nemzetrészek egymással is kommunikáljanak, valamint átformálják a közbeszédet Magyarországon és a határon túl. A beolvasztási, asszimilációs támadások az iskolával kezdődnek a határon túli magyarokkal szemben, akik számára a stabil kétnyelvűség csakis komoly anyanyelvi kultúrára támaszkodhat – emelte ki Sólyom László. Hangsúlyozta: a határon túl élő magyarok számára az iskolaválasztásnál nem lehet az a kérdés, hogy „magyar vagy minőségi” intézményt válasszanak-e. Személyes tapasztalataira hivatkozva beszámolt arról, hogy egészen kitűnő iskolákat ismert meg a magyarlakta vidékeken tett látogatásain. Eddig hét felsőoktatási intézménybe és 13 általános vagy középiskolába látogatott el. A köztársasági elnök fő célkitűzésnek nevezte, hogy az óvodától az egyetemig legyen lehetősége anyanyelven tanulniuk a határon túl élő magyaroknak. Hozzátette, hogy ennek a problémának a kezelésekor nem lehet megkerülni a népesedési kérdést sem. Az államfő már többször úgy nyilatkozott, elnöki tevékenysége egyik sarkalatos pontjának tartja a nemzeti összetartozás erősítését, s ennek egyik feltétele a határon túli magyarok helyzetének megismerése. Szerinte a határon túli magyaroknak kiszámítható nemzetstratégiára volna szükségük. /Az anyanyelvi oktatás a magyarság megmaradásának alapfeltétele. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Kolozsváron november 28-án három belvárosi objektumot avattak fel. Emil Boc polgármester bejelentette: befejeződtek a főtéri régészeti leletek védelmét szolgáló munkálatok. Befedték a gödröket. Az ásatások Kolozsvár millenáris létének a bizonyítékait őrzik. Kolozsvár Főterén van a bizonyítéka annak, hogy Decebaltól és Traianustól származunk, jelentette ki Boc. Hozzátette: a turisták Kolozsvár ezeréves múltjára tekinthetnek vissza. „Borítsunk fátylat a feszültségteljes és ellentmondásos múltra, itt az ideje, hogy a toleráns, európai szintű kolozsvári szellemről tegyünk tanúbizonyságot” – fogalmazott a polgármester. Az ünnepséget követően a városvezető és kísérete átvonult a Főtér másik oldalán levő, a napokban felépített korcsolyapályához. Végül a polgármester felavatta a Deák Ferenc és a Bolyai János utca kereszteződésénél elhelyezett Anyafarkas-szobrot. A felújított Anyafarkas-szobor avatásán Emil Boc újra hitet tett a dáko-római kontinuitás mellett. /Kiss Olivér: Három az egyben: avató ünnepségek a város központjában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Újabb pofon érte a marosvásárhelyi magyarságot. Két és fél éves huzavona után a Maros Megyei Törvényszék november 28-án ítéletet hirdetett: a Ceusescu-rezsim legsötétebb éveiben Calarasilorra átkeresztelt utca nem viselheti újra a Kossuth Lajos nevét. Kerekes Károly ügyvéd, a marosvásárhelyi tanács jogi képviselője szerint az ítélet nem jogerős. 2005 októberében a marosvásárhelyi tanács határozatot hozott, hogy a Calarasilor utca nevét vissza kell állítani az eredetire. A PRM, a Vatra Romanesca, az Avram Iancu Egyesület beadványt fogalmaztak meg, amelynek alapfokon helyt adtak és hatályon kívül helyezték a tanácsi határozatot. Az ügy újratárgyalására azért került sor, mert 2007. március 29-én az Ítélőtábla (Fellebbviteli Bíróság) helyt adott a Kerekes által benyújtott fellebbezésnek, hatályon kívül helyezve a 2006. novemberben hozott alapfokú döntést. A Fellebbviteli Bíróság 11 oldalon sorolta fel mindazokat a törvénytelenségeket, amelyeket 2006-ban a Megyei Törvényszék elkövetett. Többek között: a bíróság tévesen értelmezte a névadásra vonatkozó törvényes rendelkezést, miszerint a prefektúra mellett működő megyei névadó bizottság véleményezése csupán konzultatív jellegű, továbbá a bíróság nem vizsgálta meg, hogy a tanácsi határozat milyen állampolgári jogot vagy közérdeket sért. /Mezey Sarolta: Ítéletet hirdettek a Kossuth utca ügyében: marad a Calarasilor. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

A Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) november 28-án gazdasági konferenciát tartott Marosvásárhelyen. A négy évvel ezelőtt létrehozott szervezet egyebek mellette azt tűzte ki céljául, hogy olyan előadásokat, szemináriumokat tart, amelyeken a román és nemzetközi gazdasági élet aktuális kérdéseit vitatják meg. A mostani rendezvény díszvendége, Füzes Oszkár, romániai magyar nagykövet hangsúlyozta, hogy az általa vezetett külképviselet elsőrangú prioritásnak tekinti a gazdaságot. A Romániában jelen levő magyar vállalatok 20 ezer munkahelyet jelentenek és az évi beruházások értéke meghaladja a 100 millió eurót. A konferencia egyik kiemelt témaköre a nemzetközi gazdasági válság volt. Nagy Ágnes, a román jegybank igazgatótanácsának tagja elemezte a mostani válság okait és azokat a lépéseket, melyeket ennek mérséklésére hoztak nemzetközi szinten. /(karácsonyi): A gazdaság mindenekelőtt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Székelyföldön soha nem voltak gazdag emberek, de voltak gazdag közösségek, és van rá lehetőség, hogy ötven év múlva is fenntartható életteret kapjanak leszármazottaink – hangzott el november 28-án Csíkszeredában az ötödször megrendezett Hargita megyei Civil Konferencián. A meghívott előadók forrásszerzési mintákat, működő kezdeményezéseket, partnerségeket mutattak be az aktív európai polgári szerepvállalás fogalmának, jelentőségének tudatosítására. Ismertették az önkormányzati eszközöket és a vonatkozó jogszabályokat is. A Hargita Megyei Tanács évente mintegy 2,5 millió euróval támogatja a civil szervezetek működését, és fontosnak tartja jelenlétüket a közéletben. /Székelyföld gazdagsága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

A kolozsvári Református Kollégium közössége az 1948-ban bekövetkezett államosításnak a református egyházra és a kollégiumra gyakorolt hatásáról tartott emlékező rendezvényt november 27-én. Székely Árpád iskolaigazgató kifejtette: „1948-ban egy tollvonással felszámolták a felekezeti iskolákat úgy, hogy nem gondoltak a következményekre. 1990-ben Kolozsváron a felekezeti iskolák közül elsőként indult be a Református Kollégium, ámde saját épület nélkül. Isten viszont úgy adta, hogy 2002-ben, amikor visszakaptuk az ó-kollégium épületét volt diák, aki bejöjjön, és élettel töltse meg az iskolát”. Kolozsvári József egykori öregdiák tételesen felsorolta azon ingó és ingatlan javakat, amelyeket az államosítás következtében eloroztak az Erdélyi Református Egyházkerülettől. A résztvevők megtekintették az Uray Zoltán sugárbiológussal készített filmes interjú egy részét, amelyben Kovács Tibor iskolalelkész faggatta az egykori kollégiumi diákot az államosításkori emlékeiről. /Nagy-Hintós Diana: Egy tollvonás általi megsemmisülés emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Új igazgatója van az Árkosi Művelődési Központnak, igaz, csak ideiglenesen vezeti Kopacz Attila az intézményt, hiszen az igazgatói szék ,,birtokosa" mindaddig, míg választott tisztséget tölt be, Petre Strachinaru marad. Kopacz Attila kapcsolata régi az árkosi intézménnyel. Tudja, melyek azok a programok, melyeket tovább kell vinnie: a román rádióval és tévével közösen szervezett, fiatal tehetségek gálája, a Pro Helvetia Alapítvánnyal közösen lebonyolított nyári képzőművészeti táborok, a tavaly indult, vagy a nemzetközi részvételű kéthetes mesterképzés. A szokásos havi kamarakoncertek folytatódnak, az író-olvasó találkozók, egyéb alkalmi események szintúgy. Az a vélemény alakult ki az Árkosi Művelődési Központról, hogy hangsúlyozottan román jellegű közintézmény. Ez nem igaz, cáfolta Kopacz Attila, azonban a román művelődési minisztérium intézményeként elsőrendű feladata, hogy romániai kultúrát terjessze. Kopacz Attila a képzőművészeti galériában a havi kiállítások rendszerességét szeretné bevezetni, tavasztól pedig elkezdték a Kulturális Koordinációs Központtal közösen a gyerekeknek szervezett műhelyt. /Váry O. Péter: Jó úton az Árkosi Művelődési Központ (Nyitott kapuk, gyerekműhely, ösztöndíj). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

A Loire-menti francia kastélyokhoz hasonlóan külföldön is híressé válhatna Maros megye a 26 kastélyával – jelentette ki Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter. A tárcavezető az európai uniós támogatásokkal megvalósítható kastélyfelújítással kapcsolatban elmondta: a több évszázados, sok esetben a kommunista diktatúra idején teljesen tönkrement, felújításra szoruló épületek jövőjéről a Castellum Alapítvány képviselőivel, kastélytulajdonosokkal, a települések polgármestereivel és minisztériumi illetékesekkel tárgyalt november 25-én Marosvásárhelyen. Közölte: a kastélyok felújítására az állami költségvetésből egyelőre nem lehet pénzt adni, ahhoz törvénymódosítás szükséges. Az európai uniós programokra ugyanakkor pályázhatnak a tulajdonosok. Viszonylag jó állapotban megmaradt a Kemény család marosvécsi kastélya, ahová értelmi fogyatékos gyerekeket költöztettek, és 2006-ban döntöttek a visszaszolgáltatásáról, továbbá a gernyeszegi gyermekszanatóriumnak használt Teleki-kastély, amelynek híresek a kertben álló barokk szobrai is. A keresdi Bethlen-kastély, amelyet tavaly nyáron kapott vissza a család, jobban megsínylette a diktatúra éveit. /Felújíthatják a kastélyokat Maros megyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Dr. Gudor Botond magyarigeni református lelkész a valamikori virágzó hegyaljai, ma részben elhagyott vagy minimális gyülekezeti létszámmal rendelkező templomok, iskolák megmentésére vállalkozott. A lelkészt a Gyulafehérvári Egyetem tudományos munkatársaként alkalmazta. A 2008. év munkájának gyümölcsei között van, hogy édesapjával, Gudor András gyulafehérvári református lelkésszel fenntartották a II. Rákóczi Ferenc Közösségi Házban a gyulafehérvári kis óvoda működését. Ezt a Szülőföld Alap, valamint a kolozsvári Communitas Alapítvány anyagi hozzájárulásával valósították meg. Jelenleg a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség nagyvonalú hozzájárulásával, az épület biztosításával és felújításával csaknem 160 gyermek tanul magyar iskolában és magyarul, ökumenikus szellemben az óvodától érettségiig, megőrizve a vallásórák felekezeti önállóságát és a Katolikus Líceumi Szeminárium hagyományait. A Nagyenyedi Egyházmegyei Levéltár megóvása aktuális feladattá vált most, amikor a Vártemplom belsejét renoválják. A Bethlen Kollégium Szőcs Ildikó igazgató hozzájárulásával befogadta az értékes iratállományt, és a Dokumentációs Könyvtárral szemben tűzbiztos és beázásmentes helyiségben helyezte el. A kb. 20 folyómétert kitevő anyagot egyházmegyei levelezés (XVI–XX. sz.), jegyzőkönyvek, személyi és gyülekezeti jelentésanyagok, valamint iskolai ügyek dossziéi teszik ki. A régi, elhanyagolt műemléktemplomok esetében sokoldalú szórványmissziós feladatról van szó. A sárdi műemléktemplom, a románkori bazilika a XIII. században épült, a XVIII. században számos átépítésen esett át. Falai, a födém és a tetőszerkezet veszélyeztetett állapotba kerültek. A településnek hosszú ideig vezető szerepe volt önálló lelkésszel, egészen az 1940-es évekig, amikor társegyházközségként Magyarigenhez csatlakozott. Jelenleg sárdi 17 egyháztagot számlál. Műemlékmentés zajlott Őraljaboldogfalva község református templomában. Belsejében XIII. századi bizáncias freskók találhatók, súlyosan leromlott állapotban. A magyar köztudatban a Kendeffy család jelenléte, valamint a XIX. században feltárt freskói miatt egyik kiemelkedő darabja Erdély művészettörténetének. A lelkész eredményes kutatómunkájának eredménye a Mega Könyvkiadó gondozásában frissen megjelent munka Bod Péterről (Gudor Botond: Istoricul Bod Péter 1712–1769). A csaknem 600 oldalas kötetnek egy 42 oldalas magyar tartalom ismertetője is van. /Bakó Botond: Egy szórványmentési folyamat hétköznapjai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Szederjesi Tamás Péter Kolozsváron környezetvédelmi szakot végzett fiatal, most az agroturizmuson mesterizik. Emellett hódol egy több mint hobbinak számító szenvedélynek: régi tárgyakat gyűjt azzal a szándékkal, hogy megmentse azokat a pusztulástól, felejtéstől. Székelyudvarhelyi otthonában már kisebb múzeumra valója gyűlt össze régi könyvekből, mérlegekből, kerékpárokból, háztartási eszközökből stb. És övék a történelem második legrégibb székelykapuja. A gyűjtést már édesapja elkezdte, most pedig a fiatalember vadássza mindazt, amit környezetében mások felszámolásra ítéltek. /Ö. I. B. : Egy fiatal régiségmentő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

A Szatmári Magyar Hírlap által november 28-án első alkalommal megrendezett Opera- és operettgálára pár nap alatt elkelt az összes jegy. Ilonczai Gyöngyi főszerkesztő köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy a Szatmári Magyar Hírlap megújulása során nem veszítette el hitvallását, a célt, amellyel a lap tulajdonosa, Szilágyi Ferenc több mint három évvel ezelőtt létrehozott egy olyan újságot, amely felvállalja a szatmári magyar közösség hovatartozását, magyarságtudatát. A főszerkesztő átadta a szót Veres Istvánnak, a Scriptor Alapítvány menedzserének, aki beszédében kiemelte a szatmári magyar kultúra ápolásának fontosságát. /Első opera– és operettgálánk. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 29./

Pomogáts Béla felidézte, hogy közel négy évtizede járt életében először Erdélyben, a Magyar Tudományos Akadémia megbízatásával utazott. Marosvásárhelyen és kivált a főtéren jóformán csak magyar szót lehetett hallani, talán csak a rendőrök beszéltek románul. A vendéglőben hagyományos székelyföldi menüt kaptak. Vásárhelynek akkor Sütő Andrással, Székely Jánossal, Jánosházy Györggyel és másokkal karakteres magyar szellemi élete volt. Azóta négy évtized telt el, Vásárhelyen is sok minden megváltozott, a "székely főváros" megtisztelő címének mára jóformán csak históriai értelme van. Hál' Istennek, maradtak nem változó szellemi, emberi értékek is, például a vásárhelyi magyar kulturális élet. Pomogáts Béla köszöntötte a 75 éves Gálfalvi Zsoltot, akinek emberi, írói, közéleti missziójára szükség lesz a jövőben is. /Pomogáts Béla: Az irodalom szolgálatában – Gálfalvi Zsolt köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

A Bukarestben élő Mezei József műkritikus, szerkesztő /sz. Kolozsvár, 1938. szept. 6./ 1959-ben szerzett diplomát a Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi karán. Kolozsváron, majd Bukarestben lap- és folyóirat- szerkesztőként dolgozott (Igazság, Előre, Művelődés). Kritikai írásaiban a kortárs művészet jelenségeivel foglalkozott, tanulmányaiban a XX. századi magyar avantgárd kisugárzását kutatta. Tanulmányai, esszéi: Balogh Péter (monográfia, Bukarest, 1976), Moholy-Nagy László: A festéktől a fényig (Mezei József bevezető tanulmányával, Bukarest, 1979), Tőrös Gábor (Bukarest, 1982), Mátyás József (Bukarest, 1984). Mezei József 1990-ben újraindította a Ceausescu idején elnémított Művelődés folyóiratot, melynek főszerkesztője volt 1991-ig. Később az RMDSZ szenátusi frakciójának tanácsosa volt. Újabban magyar-román-angol szakszótárak szerkesztésével foglalkozik. Ennek eredménye a 2006-ban megjelent 1379 oldalas munka: Magyar-román-angol jogi közgazdasági és üzleti szótár. /Bölöni Domokos: Kisportré. Mezei József. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Húsz évvel ezelőtt, 1988. november 2-án jelent meg a Hitel című független, irodalmi és társadalmi lapunk első száma. Tüntetően és kihívóan Illyés Gyula születésének nyolcvanhatodik és halálának ötödik esztendejében. Noha nem volt kerek évfordulója sem a gyásznak, sem a születésnek, de mi lapunkat és céljainkat Illyés Gyula életművéhez kötöttük – írta Csoóri Sándor emlékezve a Hitel indulására. /Születésnap árnyékokkal, Hitel (Budapest), 2008/11./ 1979 telén fogalmazták meg először Németh Lászlóéknál a független lap gondolatát. „A Hitel című folyóiratunkért ezért hadakozunk, hogy legyen egy olyan lap, amelyik nem enged felejteni” – írta Csoóri. „A Hitel húszéves. Ha néhány mondatban kellene összefoglalnom a jellemrajzát, azt mondanám, hogy egy kicsit különb önmagánál. Több, mint ami látszik belőle. Ha másért nem, hát azért nem tud felejteni, mert minden idegszálával – a sérültekkel is! – a magyar irodalom és a tragikus magyar sors idegrendszerével fonódik össze. Nem véletlen, hogy az utolsó években Sütő András volt az egyik leghűségesebb szerzőnk” – tette hozzá. /B. D. : Lapozó. Több, mint ami látszik belőle. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./