A Szent Korona élethű mását készítette el Rónai Attila kaposvári ötvös. A míves replika hamarosan a Koronaőrséghez kerül, nemzeti ünnepeken helyettesíti majd a Parlamentben őrzött eredetit. A mester fényképek és történeti dokumentumok alapján csaknem egy évig dolgozott a nemzet jelképén. A másolat nem aranyból, hanem nehezebben kezelhető és zománcozható aranyozott ezüstből készült. Rónai Attila 2000-ben már készített a Szent Koronáról egy háromnegyedes méretarányú változatot, amely a csopaki templom Mária-szobrán látható. /A Szent Korona élethű mása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

Bényi Árpád (Dicsőszentmárton, 1931 – Debrecen, 2006. december 24.) festőművész kiállítása nyílt meg a dicsőszentmártoni magyar művelődési központban. A fiatal Bényit annak idején politikai előítéletek miatt nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, a Szegedi Pedagógiai Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. 1956-ban a salgótarjáni sortűz után felháborodásában egy fametszetet készített, amiből plakátot csináltak "Szabad Magyarországot!" felirattal. Ezért bebörtönözték, a Népbíróság négy évre ítélte. A börtönévek után, 1966-ban első önálló kiállítását a Debreceni Művész Klubban a hatalom betiltotta politikai pesszimizmus vádjával. 1980-ban meghívást kapott a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajz tanszékére, ahol 1981-től 1992-ig tanszékvezetőként dolgozott. 1976-ban és 1996-ban Csokonai-díjat, 1979-ben Medgyessy-díjat, 1991-ben Holló László-díjat kapott. 1998-ban a Parlamentben művészeti életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét vette át. Elméleti írásait (Van Goghról, Matisse-ról, Picassóról) az Ecset és stafeláj című könyvében gyűjtötte össze, amely 1998-ban jelent meg a Barbaricum Könyvműhely kiadásában. Művészetének szinte utolsó darabjáig visszatért a forradalom élménye és a börtönélmény. Hihetetlen intenzitással és belső tűzzel alkotott haláláig. Műveiből Magyarországon és külföldön közel hatvan egyéni kiállítást rendeztek. Szeptember 5-én, síremlékének falavatása napján nyílt meg Debrecenben a művész rajzaiból, nyomataiból, metszeteiből, rézkarcaiból, számítógépes grafikáiból összeállított kiállítás, nyolc hónappal azután, hogy Bényi Árpád akvarelljeiből nyílt tárlat. /Bényi Árpád művei Dicsőszentmártonban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

A csíkszeredai Bookart Kiadó a mostani Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron mutatkozott be először, jeles munkatársi gárdával, olyan szerkesztőkkel például, mint Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és szerzőkkel, mint Markó Béla, Hajdú Farkas-Zoltán, Tánczos Vilmos, s az illusztrátorok közt Siklódy Ferenccel, Irsai Zsolttal. A Bookart Kiadót Hajdú Áron 2004-ben alapította, szakítva az általános gyakorlattal, nem közalapítványok támogatásával, hanem magánvállalkozásban. Elsősorban erdélyi szerzők műveit szeretnék kiadni, nem csupán magyar szerzőkét, hanem németekét és románokét is, magyar fordításban. Kiadványai között van a Németországban élő, segesvári születésű Dieter Schlesak „Capesius, az auschwitzi patikus” című dokumentumregénye, amelyet Hajdú Farkas-Zoltán tolmácsolt magyarul. A dokumentumregény Victor Capesius, egykori segesvári gyógyszerész, SS-tiszt tetteit tárja fel, aki számtalan honfitársát küldte gázkamrába Auschwitzban. Kovács András munkája az ironikus Erdélyi létlap című könyv. A kiadónál látott napvilágot Markó Béla A Hold fogyókúrája című új gyermekverskötete. Markónak a Bookartnál megjelent két előző könyve, a Miért lassú a csiga és A pinty és a többiek. A politikusként versírással nemigen foglalkozó Markó úgy érezte, költőként is meg kell szólalnia, így születtek meg gyermekvers-kötetei. Tánczos Vilmos néprajzkutató egyetemi tanár egy csíki székely ember nyelvét és világát gyúrta könyvvé Elejtett szavak címen. /N. M. K. : Minőség, mindenáron! Bemutatkozott a Bookart Kiadó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

A jövő évet, a 2009. esztendőt a legnagyobb székely, Orbán Balázs emlékének szentelik, aki 1829. február 3-án született Székelyudvarhely mellett, Székelylengyelfalván. Váradi Péter Pálnak és Lőwey Lillának köszönhetően a születési évforduló és A Székelyföld leírása megjelenésének 140. évfordulója előbb köszöntött ránk, már 2008 novemberében kezünkben tarthatjuk a jeles szerzőpáros újabb monumentális alkotását, a Székelyföld sorozat A legnagyobb székely címmel megjelent fotóalbumát, írta Sylvester Lajos. Az album a kelet-európai fotózás úttörőjének egykori felvételeit tartalmazza, összevetve a mai Székelyföld képeivel. A korabeli várak, várromok, kúriák, falvak és a székelyföldi táj képi megjelenítése már a maga korában is szenzációnak számított. Váradi Péter Pál a fotózásban egyenes ágú leszármazottja Orbán Balázsnak, honismereti fotóalbum-sorozatuknak összesét tekintve több évtized több tízezer felvételével Székelyföld képi megjelenítésében. /Sylvester Lajos: A Legnagyobb Székely feltámadása (Új Orbán Balázs-album). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb könyve a Felső-Nyárád. A szerzők célja az, hogy bemutassák Erdély természeti tájaink sokszínűségét és lakóinak sok évszázados küzdelmét a megmaradásért. A Felső-Nyárád című könyv a Vármezőtől Nyárádszeredáig terjedő 25 település múltját és jelenét mutatja be, felhasználva az írott történelmi forrásokat, de a kőbe és fába faragott emlékeket is. A vidék jeles személyiségeit (Kájoni János zeneszerző, orgonista, egyházi és világi énekek gyűjtője, Deák Farkas l848-as politikus, a köszvényesi Nyulas Ferenc orvos, a magyar kémiai nyelv megteremtője, a mikházi Kacsó Sándor író és mások) is megemlíti, de Kolping család és az Erdélyi Tündérkert Alapítvány, a mikházi csűrszínház, a nyárádszeredai Bocskai István Művelődési Egyesület és Alapítvány áldozatos munkáját is felmutatja. /Balás Árpád: Képeskönyv a Felső-Nyárád vidékéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem kismonográfia-sorozatának újabb köteteinek szerzői Márton Árpád illetve Nagy Miklós Kund, akik Major Gizella valamint Bocskay Vince eddigi pályáját mutatták be. A marosvásárhelyi Bernády Házban a két kiadványt ismertették, egyúttal a két művész közös kiállítása is megnyílt. A festőnő mintegy negyedszáz pasztellképe és linómetszete, Bocskay Vince szobrásznak pedig néhány terrakotta kisplasztikája és monumentális köztéri szobrairól készült fotói nyújtottak bepillantást a két művész világába. Bocskay Vince alkotása, Márton Áron püspök hatalmas bronzszobra évek óta elkészült, de a hatósági packázások miatt még mindig nem avathatták fel Kolozsváron a Szent Mihály-templom elé szánt helyén. Az 1989-es fordulat után a szobrászokra újabb feladatok vártak, pótolni kellett a magyar emlékszobrászat komoly hiányait, következtek tehát a megrendelések, a pályázatok, és a Szovátán élő művész, Bocskay Vince válaszolt a kihívásokra. Petőfi, Balcescu, Márton Áron szobormása, Bernády György Marosvásárhelyen, Mikes Kelemen Zágonban, Mikó Imre Sepsiszentgyörgyön, Bod Péter Felsőcsernátonban, Patachich Ádám Kalocsán, Apor Vilmos Gyulán, 1848 és a két világháború emlékműve Kézdivásárhelyen, a Millenniumi oszlop Székelykeresztúron, a Don-kanyar hőseinek emlékműve Marosvásárhelyen és más kiváló monumentális alkotások bizonyítják tehetségét. Legújabb művét, Szent László bronzszobrát Csíkszépvízen avathatják, remélhetőleg a nem távoli jövőben. /(nk): Műteremtől Műteremig. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

Jékely Zoltán (1913 –1982) költő 1973-ban ismerkedett meg Szabó Mihály (1924– 1996) szovátai történelem-magyar szakos tanárral, a költő erdélyi látogatásakor. Ráduly János közzé tette levelezésüket: Hajdani erdélyi tájakon. Jékely Zoltán kiadatlan leveleiből. /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008./ A levelek mellett fényképek hátára írt Jékely-sorok is találhatók. /B. D. : "Minden éjszaka odaálmodom magam" = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

Kovács Ildikó bábrendező címmel megjelent kötet az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum (OSZMI), valamint a kolozsvári Koinónia közös kiadásában az erdélyi bábjátszás páratlan egyénisége, a bászínházalapító-rendező Kovács Ildikó pályáját mutatja be. A könyv végigköveti legjelentősebb rendezéseit az erdélyi korszakból, melynek állomásai Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyszeben és Bukarest, valamint a magyarországi rendezések helyszíneit Debrecentől, Kecskeméten át, Zalaegerszegig. /Kovács Ildikó bábrendező. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.

Három, idén megjelent kötetét ismertette Fekete Vince költő, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese Csíkszentmártonban. A szerző elmagyarázta, túlzásnak tűnhet, hogy három új könyvét hozta magával, valójában az egyik megkésett kiadás, egy másik pedig meglepően hamar rázódott kötetbe. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó Mesevonat sorozatában megjelent Csigabánat, valamint a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában napvilágot látott Piros autó lábnyomai a hóban című gyermekvers-kötetek mellett Fekete Vince tárcanovelláit tartalmazza a sepsiszentgyörgyi Kaláka Könyvek Kiadó gondozásában kiadott Udvartér című könyve. /Fekete Vince új könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

Páskándi Géza 1957-ben megjelent Piros madár című verseskönyve jóformán meg sem jelent, máris betiltották, s amennyi példányát még elérték a hatóságok, azt mind bezúzták. Páskándi Gézát ugyanis akkor tartóztatták le ’56-os magatartását kifogásoló koholt vádak alapján (állam elleni izgatást és 6 év börtönt varrtak a nyakába), amikor első versesfüzete elhagyta a nyomdát. Az elpusztított kötetet, amiről azt írja az 1998-ban a Polis Könyvkiadó által megjelentetett versválogatás Páskándi lírai terméséből (Páskándi Géza: Túlélés kapuja. Válogatott versek 1949–1998. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár), hogy csak alig néhány példány került belőle véletlenszerűen forgalomba, a minap a cikkíró váratlanul megpillantotta a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár szépirodalmi részlegének polcán. A könyv több mint fél évszázadon át rejtőzött, és ma is kézbe vehető. /Cseke Gábor: Egy igazi ritkaság. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

November 13-án Kolozsváron az Olaszországból érkezett örmény származású Antonia Arslan írónő Pacsirtavár (La Masseria delle Allodole) című regényét mutatták be. Kevés szerző mondhatja el, hogy első kötete már világhírűvé tette. Ő ugyanis a Pacsirtavárnak köszönhetően a világ számos országában vált nagyon rövid idő alatt ismertté. Regényét 14 nyelvre fordították le, játékfilm is készült a könyv alapján, és művével 19 irodalmi díjat nyert. A regény egy gazdag örmény család történetét mutatja be az 1900-as évek elején lezajlott, örmények ellen elkövetett népirtás viharában. A magyar nyelvű változat a legfrissebb fordítása a könyvnek, és a marosvásárhelyi székhelyű Mentor Kiadó gondozásában jelent meg, Király Kinga Júlia fordításában. A bemutatón megjelent a szerző, Antonia Arslan, hangsúlyozta: „A világban egyaránt jelen van a rossz és a jó, a rossz az, aki népeket írt ki, és jó az, akiben felébreszt valamit ez a könyv. ” /Potozky László: Pacsirtavár, avagy emberi sorsok a genocídium viharában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Tizenöt esztendeje, hogy az RMDSZ három, már akkor az élvonalban tevékenykedő politikusa mandátum nélkül folytatott nem nyilvános, de a nyugati sajtóban visszhangot kapott tárgyalásokat a román hatalom képviselőivel Neptunfürdőn, alkalmat adva a magyarellenes román politikai vezetésnek arra, hogy kisebbségbarát színben tűnjön föl a Nyugat előtt. Akkor a tárgyalókat az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa kemény nyilatkozatban ítélte el és ideig-óráig a neptuni politizálás is háttérbe szorult annak ellenére, hogy a soron következő tisztújításon az RMDSZ visszaválasztotta a diverzáns politikusokat korábbi tisztségeikbe. Több mint két év múlva az egész RMDSZ-politika átépült a „Neptun-logikára”, melynek keretében a kisebbségi szervezet feladta legfőbb fegyverét, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségét kisebb-nagyobb engedményekért. A Neptun-logikára épülő RMDSZ-politika elérte, hogy alig három évvel a baljóslatú kormányzati szerepvállalás után, a Nyugat nemhogy felvette volna Erdély ügyét a nemzetközi erővel megoldandó kérdések listájára, ellenkezőleg, Bill Clinton elnök Romániát a kisebbségpolitika szempontjából mintaországként említette. Ekkor a Reform Tömörülés az RMDSZ kongresszus küldötteit arra kérte, hogy írják alá az erdélyi magyarság sorsáról reális képet festő, Bill Clintonhoz címzett nyílt levelet. Markóék ezt elutasították. Az RMDSZ minden fontos nemzetstratégiai lépését a Neptun-logika irányította a továbbiakban: a magyarellenes oktatási törvény megszavazását, az önálló magyar egyetem kormányzati megtorpedózásába való belenyugvást, a protokollum-politikát. Az RMDSZ nem tanult a Neptun-ügyből. Tizenöt esztendővel Borbély Lászlóék diverziója után, másfél évtized helyben topogást követően Markó Béla ismételten megerősítette: az RMDSZ jó irányban halad, korrekcióra szükség nincs. Szavazzunk hát az RMDSZ-re? /Borbély Zsolt Attila: Szavazzunk az RMSZ-re? = Erdély. ma, nov. 15./

November 7–9-e között tartották az Országos Katolikus Egyetemista Találkozót Brassóban, a brassó-bolonyai plébánián, a Brassói Egyetemi Lelkészség szervezésében. Mintegy 150 egyetemista jött el az ország különböző egyetemeiről. /Becze Csilla: Leltár egy csodálatos hétvégéről KEL-es szemszögből. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 16./

Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök november 14-én felszentelte a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpontot, illetve az intézmény névadójának szobrát. Az épület 2005-ben visszakapta a katolikus egyház. 1992-ben lényegében a piarista gimnázium utódjaként alakult meg a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont. Az egyház 2005-ben kezdett az épület felújításához, az elmúlt három év során pedig kicserélték a tetőzetet, és kívül-belül tatarozták a hajdani piarista iskolát. Az iskola folyosóinak falát Vígh István festőművész Tölgyemberek a Nap vonzásában című murália-sorozata díszíti. Schönberger Jenő püspök felszentelte Kalazanci Szent József, az iskola névadójának szobrát is, amit a bejáratnál helyeztek el. /(babos): Felszentelték a Kalazancit. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 15./ Az ünnepségen a szatmárnémeti, szegedi és kecskeméti piarista testvériskolák küldöttségei is jelen voltak. Felszentelték Tamási Gyula szobrászművész Kalazanci Szent Józsefről mintázott teljes alakos szobrát, amely a tanintézmény előterében kapott helyet. A szobor eredetije Rómában van, az iskolában egy műgyantából készített másolatot állítottak ki, közölte Poszet Anikó igazgató. /Végh Balázs: Újraszentelt nagykárolyi gimnázium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

„Nekünk újból és újból azt a kérdést kell feltennünk, mire jó a széthúzás, mire jó a megosztottság – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke múlt heti kampányútjának mezőfelei csúcsrendezvényén. Mezősámsondon az Európa-hírű citerazenekar fogadta az RMDSZ jelöltjeit. /Lokodi Imre: Érdekünk az egység. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Négypontos közös nyilatkozatot fogadott el Gyurcsány Ferenc magyar és Robert Fico szlovák kormányfő november 15-én Révkomáromban. Aláírói sürgetik a szélsőséges megnyilvánulások és ideológiák elleni fellépést, valamint kiállnak a nemzeti kisebbségek kulturális és etnikai önazonosságának megőrzése mellett. A nyilatkozat szerint a magyar és a szlovák kormányfő ellenez minden radikális ideológiát, az ilyen eszméket követő mozgalmakat, az idegengyűlölet, a sovinizmus és nacionalizmus mindenféle formáját, az erőszak minden megnyilvánulását. Megerősítették eltökéltségüket, hogy teljesítik és továbbfejlesztik a „Közös múlt, közös jövő – a közös projektek fényében” című, 2007 júniusában, Pozsonyban aláírt egyezményt – hangzik az angolul, a találkozó munkanyelvén kiadott nyilatkozat. A szlovák médiában november 16-án megszólaló Pavol Paska házelnök, Ivan Gasparovic köztársasági elnök és Robert Fico teljesen egybecsengő álláspontot képviselve továbbra is a magyar felet marasztalta el a két ország kapcsolatában előállt feszültségek miatt. Magyarországot nem elégíti ki Robert Fico válasza a Dunaszerdahelyen történtekkel kapcsolatban, és továbbra is úgy gondolja, nincs bizonyíték arra, hogy a rendőrségi fellépés jogszerű és arányos volt a november 1-jei futballmérkőzésen, jelentette ki. Noha a szlovák–magyar közös nyilatkozat általánosan elfogadott elveket tartalmaz, a szlovák miniszterelnök szavaiból továbbra is hiányzik az önkritika – állapította meg Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó Béla úgy fogalmazott: Robert Fico szokás szerint másokra próbál ujjal mutogatni ahelyett, hogy változást ígérne a szlovák kormány politikájában. Egyetlen országnak sem belügye, hogyan bánik a kisebbségben lévő közösségekkel, az erdélyi magyarokat is érinti, ha a felvidéki magyarokat bántalmazzák – mondta Markó. /L. I. : Gyurcsány-pártisággal vádolta Fico a sajtót Révkomáromban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Nem apokaliptikus látomás, hanem valóság, a dunaszerdahelyi terrorrendőrség bemutatásában láthattuk Ady Endre A hőkölés népe című ön- és nemzetostorozó versének előadását. A rendőrök úgy rohantak a lelátó magyar szurkolók által benépesített szektorába, mint akik történelemkönyveikből és politikusaiktól is tudják, hogy a magyar Vertnek született, nem verőnek. Továbbá: Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rúgott a magyarba, / Szinte kedvet kap a rúgáshoz. Az első rúgásokat a magyar szurkolók nem Dunaszerdahelyen szenvedték el, hanem otthon, az övéiktől. A felvidéki magyarverésnek volt modellértékű előzménye, volt kardlapozó lovasrendőr-roham, voltak szemkilövések, voltak skalpolások, és lettek vaskordonok. És nemcsak kordonok voltak, hanem a tényeket elferdítő törvénykezési procedúrák is, írta Sylvester Lajos. Szólni kell a dunaszerdahelyi borzalmat követő hazai rúgásról is: Eörsi Mátyás SZDSZ-s képviselő, akárcsak Fico és harcostársa, Jan Slota, lefasisztázta úgy általában is a magyarokat, leszélsőségezte őket. Miközben ,,odaát", az egykori Felvidéken a Benes-dekrétumok képezik az ország működésének politikai keretét, és önverő Malina Hedvigeket kreálnak, s betiltják Dunaszerdahely magyar nevének kiejtését és leírását. /Sylvester Lajos: Fejünket, szívünket, jussunkat kobozzák? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Két nappal a Gyurcsány–Fico találkozó előtt valaki megjegyezte, Fico úgy felmossa a padlót a magyar miniszterelnökkel Révkomáromban, mint annak idején Aradon Ceausescu Grósz Károllyal. És igaza lett. Ismét bebizonyosodott, hogy Magyarország képtelen megvédeni a határain kívül rekedt magyarokat. Gyurcsány két hete kéri a dunaszerdahelyi meccs videofelvételét, miközben bármelyik ötödikes megmondta volna neki, hogy a szlovákok ezt sohasem nyomják tenyerébe. A szlovákiai magyarság legégetőbb gondjai helyett, mint nyelvhasználat, tankönyvek a hivatalos magyar politika belekapaszkodott a focimeccsbe, hogy ezzel is enyhüljön az IMF-hitel okozta pofon ereje. Látva a magyar-szlovák viszonyt, csak örülhetnek, hogy ez a magyar kormány nem foglalkozik többet velünk itt Romániában, írta a lap munkatársa, Irházi János. Ha már jót nem tesznek, legalább ne rontsanak a helyzetükön. Határozott, gyors, kemény fellépést várnának el minden olyan esetben, amikor a magyarságot sérelem éri. /Irházi János: Lefekvő ütközet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

A jövő évtől állami támogatás nélkül maradhatnak a kárpátaljai magyar egyházi líceumok, mivel a hatályos ukrán törvények értelmében a nem állami tulajdonformájú tanintézetek működése nem finanszírozható az állami költségvetésből. A magas oktatási színvonalat képviselő hat kárpátaljai magyar egyházi gimnázium állami támogatásának megszűnéséről van szó. Orosz Ildikó, a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) oktatási bizottságának elnöke, egyben a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) vezetője elmondta: a meglehetősen szövevényes probléma az elmúlt évek törvénymódosításaiban gyökerezik. /Támogatás-zűr Kárpátalján. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Telt ház előtt csendültek fel november 15-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában Máté Péter örökzöld dalai. A rendezvény házigazdái Borbély László és Frunda György, az RMDSZ marosvásárhelyi jelöltjei voltak. „Ha nem tudtuk egészben bevenni Marosvásárhelyt – egyelőre! –, akkor bevesszük szeletenként” – fogalmazott Borbély László, arra figyelmeztetve a jelenlevőket, hogy nem szabad kishitűnek lenni, hiszen „ez a város a miénk is, miénk itt a tér”. Mindkét politikus hangsúlyozta: erőnk az egységben van, ezért kell összefognia a magyarságnak november 30-án. /Antal Erika: Máté Péter dalai Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Az elmúlt húsz év legsúlyosabb bányabalesete történt november 15-én a Zsil völgyében – tizenketten meghaltak, tizennégyen súlyosan megsebesültek a petrillai bányában. Az áldozatok közül négyen a korábbi robbanás nyomán bentrekedtek után indult mentőcsapat tagjai voltak, köztük egy magyar bányászmentő is, Elekes Attila. Várható volt, hogy bekövetkezik a szerencsétlenség, vélik a balesetben elhunyt bányászok hozzátartozói. A családtagok szerint a bánya vezetősége felelős a tragédiáért, már múlt hét eleje óta magasabb volt a gázkoncentráció a megengedettnél, mégsem állították le a munkát. A petrillai balesetek kronológiája– 1982-ben 14 bányász halt meg, 15-en megsérültek, amikor kigyulladt a szénpor; – 1996 júliusában hárman vesztették életüket egy bányabalesetben;– 1996. december 10-én két bányász meghalt, és kettő súlyosan megsebesült bányaomlás következtében;–1997. október 30-án egy petrillai mérnököt ütött agyon egy, a szenet szállító futószalagra dőlt fémoszlop; – 1998. február 20-án egy bányász a dél-petrillai kitermelőben omláskor bent rekedt és meghalt, 1999 októberében egy másik alkalmazott a bányában 30 méter magasságból zuhant le és meghalt;– 2003. április 18-án egy 34 éves alkalmazott aknába zuhant, és életét vesztette;– 2004. májusában két baleset is történt, az egyikben négyen súlyosan megsérültek a bányában történt robbanáskor, másik két alkalmazott pedig nagyfokú sérülést szenvedett egy transzformátor felrobbanásakor. Ugyanebben az évben, júniusban munkabalesetben halt meg egy bányász. – 2005. júliusában két bányász halt meg a petrillai bányában munkabalesetben, holttestükre a szénrakások alatt találtak rá; – 2007 végén egy 45 éves bányász szenvedett súlyos munkabalesetet, ami miatt a bányát 16 ezer lejjel bírságolták meg. /Oborocea Mónika, Székely Zita: Lesújtott a sújtólég Petrillán. Tizenketten, köztük egy magyar bányászmentő is életét vesztette Petrillán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Ép társaik, a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által gondozott árva gyerekek megsegítésére adtak jótékonysági koncertet fogyatékkal élők és ismert művészek Budapesten a Papp László Sportarénában a hét végén. A koncert bevételét a Böjte Csaba által szervezett Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő ezerötszáz gyerek támogatására és egy új otthon létrehozására fordítják. /Fogyatékkal élők koncertje. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Közelebb vinni az autonómia gondolatát az erdélyi magyarokhoz – ezt tekinti az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egyik legfontosabb feladatának. Ehhez azonban szerkezeti átalakítás szükséges, mindenekelőtt olyan helyi képviseletek létrehozása, amelyek a kisrégiók szintjén szerveződnek – döntötték el a küldöttek az EMNT fennállásának ötödik évfordulója alkalmából Kolozsvárra összehívott plenáris ülésen. A tanácskozáson Tőkés László EMNT-elnök és a vezetőségi tagok – Toró. T. Tibor, Szilágyi Zsolt alelnökök, Szabó László, Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila jegyzők – mellett több hazai és határon túli jeles személyiség is részt vett, köztük Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának fideszes elnöke, a kolozsvári magyar főkonzulátus képviselői, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Az RMDSZ-t Szép Gyula ügyvezető alelnök képviselte. „Az EMNT azért jött létre, hogy szóljon. Hogy kimondjon egy olyan szót – az autonómiát – amely hosszú ideig tabu volt a romániai közéletben”, hangoztatta köszöntő beszédében Németh Zsolt. A fideszes politikus emlékeztetett: korábban is volt szó az autonómiáról az RMDSZ berkeiben is, ennek alábecsülése „történelmi hiba” volna. Értékelő beszédében Tőkés László elmondta: az EMNT az egységre, az erdélyi magyar erők újbóli összefogására törekszik. A nemzeti tanács elnöke élesen bírálta az RMDSZ-t, a „hazugságbeszédet” kérve számon a szövetségtől. Tőkés László idézte Markó Béla szövetségi elnököt, aki a helyhatósági választásokat követően kijelentette: az RMDSZ-ben nem lesz irányváltás, erre a szövetség nem kapott mandátumot. Tőkés László egy másik évfordulóra hívta fel a hallgatóság figyelmét: a 15 évvel ezelőtti „Neptun-gate”-et elevenítette fel, amelyet az „RMDSZ-es paktumpolitika” kezdetének nevezett. Ez volt az a pillanat – mondta – , amely végképp rossz irányba terelte az erdélyi magyarság hajóját. „Azért vállaltuk a konfrontációt, hogy véget vessünk az akkor kezdődött önfeladó politikának” –, hangoztatta. Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy „hamis legitimációs támogatást” nyújtva a román külpolitikának, feláldozta a nemzetiségi érdekeket. Tőkés szerint az RMDSZ alaptalanul vádolja az ellenzéket egységbontással, az erdélyi magyarság egységének szétzilálásáért a szövetséget terheli a felelősség. A neptuni pillanatra Borbély Zsolt Attila külön előadásban emlékezett. Izsák Balázs, az SZNT elnöke a székelyföldi helyi népszavazási kezdeményezésről beszélt, ennek törvényességét, legitimitását hangsúlyozva. Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette: az RMDSZ és az EMNT célkitűzései szinte teljes mértékben azonosak, a cél eléréséhez választott eszközökben lehetnek helyenként eltérések. A testület elfogadta az EMNT megújulásáról és területi újjászervezéséről szóló határozatot. A testület által elfogadott zárónyilatkozat értelmében a tanács sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy „vezetői következetes közvetítői erőfeszítései ellenére a parlamenti választások alkalmával a magyar választók nem a választási összefogással, hanem a kirekesztéssel és az ellenségkép-kereséssel kénytelenek szembesülni”. Az EMNT támogatásáról biztosítja mindazon magyar, az RMDSZ színeiben vagy függetlenként induló jelölteket, akik bizonyították az autonómia ügye iránti elkötelezettségüket. /SZ. K: Közelebb vinni az autonómia gondolatát az emberekhez. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./ Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke értékelőjében elmondta, az összefogás hiányában „bizonytalan kimenetelű választási küzdelemre kell számítani”, ezért az RMDSZ csúcsvezetőségének azt javasolja, folytassák a szeptemberben félbeszakadt tárgyalásokat. „A magyarság egységes képviseletéért, a teljes Kárpát-medence önrendelkezési jogainak kivívásáért, illetve az autonómia sokrétű rendszerének bevezetéséért összefogásra, egységre van szükség” – fejtette ki, hozzátéve, a jubileumi tanácskozás ezen elhatározásukban csak megerősítette őket. /F. H. : EMNT ünneplőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./ Tőkés László EMNT-elnök arra biztatta a jelenlévőket, a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Megemlítette, hogy az RMDSZ jelöltjei között ajánlott és „tiltott” személyek egyaránt vannak. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyar egységre is szükség van, többek között azért, hogy a román államhatalomnak legyen tárgyalópartnere az autonómiáról szóló párbeszédben. Az elmúlt öt évről szóló beszámolóban Tőkés László úgy értékelte, látványos áttörést ugyan nem sikerült elérni, de mégiscsak az EMNT érdeme, hogy a szőnyeg alól a felszínre került az autonómia témája. Az EMNT a jubileumi ülés zárónyilatkozatában leszögezte, támogatásáról biztosítja azokat a székelyföldi önkormányzatokat, amelyek a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére helyi népszavazást írtak ki az autonómiáról. Kijelentette, hogy egyetért az SZNT kezdeményezésével, mely arra vonatkozik, hogy vizsgálják felül a román–magyar alapszerződést, és töröljék szövegéből az autonómiatörekvések elutasítására alapul szolgáló záradékot. /Gazda Árpád: Nem hagyják az autonómiát. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

A jóban igen, a nyelvi divatokban nem kell követni a magyarországi nyelvhasználatot – tanácsolta Péntek János nyelvész, a BBTE tanszékvezető tanára a kolozsvári írott és elektronikus sajtó képviselőinek a médiában leírt, illetve elhangzó nyelvi hibákat elemző hétvégi találkozón. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete területi szervezete által rendezett eszmecserén a professzor felhívta a figyelmet a körmönfont szavak kerülésére, de mint mondta, nem szabad ódzkodni az idegen szavak használatától. Bárki fordulhat nyelvhelyességi kérdésekkel a kolozsvári Szabó T. Attila Nyelvi Intézethez a sztanyi@gmail.com e-mail címen. /Nyelvhelyesség a sajtóban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

A marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem szenátusa meghozta az egyetem átalakulását célzó határozatait: megváltozik az egyetem chartája, amely most először fogja preambulumban garantálni az alapvető emberi jogok, a szabad gondolkodás és az alkotói jogok tiszteletben tartását, szentesíti a tagozati autonómiát, így a román és a magyar tannyelvű tagozatok egymástól függetlenül dönthetnek oktatási kérdésekben, az egyetem stratégiai és fejlesztési, oktatási, művészeti, diákjogi ügyeinek intézésére bizottságok jönnek létre, így csökken a rektor hatásköre, és nő a szenátus felelőssége. A 2009/2010-es tanévre kétszáz beiskolázási helyet kért a minisztériumtól, így az egyetem összdiákságának száma jövőre ötszázra nőhet. Folyamatban van a koreográfia és a restaurálási szakok létrehozása, és 2009 szeptemberétől Művészeti Egyetemre változik az intézmény neve. /Változik a marosvásárhelyi színiegyetem chartája és neve. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

Az erdélyi unitárius egyház megalakulásának, valamint az 1568-as tordai országgyűlésen elfogadott vallásszabadsági törvény kihirdetésének 440. évfordulójára emlékeztek a hét végén Kolozsváron. November 14-én tudományos konferenciát tartottak, majd az ünnepi évfordulóhoz kapcsolódó kiadványokat mutattak be. Másnap a belvárosi unitárius templomban az ünnepi istentiszteleten Rezi Elek főjegyző – a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora – és Szabó Árpád püspök mondott emlékbeszédet. Ezt követően szót kaptak az eseményen részt vevő külföldi lelkipásztorok. Az ünnepi esemény zenés-irodalmi összeállítással zárult. Rezi Elek kifejtette, a magyar történelmi egyházak közti viszony a kölcsönös tiszteleten alapszik. „Az ortodox testvérekkel a kapcsolat fordított: a személyes kapcsolatok a kölcsönös tiszteleten alapulnak, de intézményi szinten nem akarnak részt venni a megoldásra váró gondokban. Elvárjuk, hogy a többségi egyház segítse a kisebbségekben levő egyházakat. ” „A román ortodox egyház előnyöket élvez a többi egyházzal szemben. Köztudott: nekünk hét-nyolc évre van szükségünk ahhoz, hogy felépítsünk egy-egy templomot. Ortodox testvéreinknek ez általában egy év alatt sikerül, mivel komoly anyagi segítséget kapnak az államtól. ” /Nagy-Hintós Diana: Főhajtás a vallásszabadság kihirdetésének 440. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

November 16-án Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök felszentelte Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát Szatmárnémetiben, a Hildegárda templom előtti téren. A szobornál elsőként Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész, a köztéri alkotás kivitelezője mondta el gondolatait, majd Radu Bud prefektus, Csehi Árpád megyei tanácselnök, illetve Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester ünnepi beszéde hangzott el. Az elöljárók elismeréssel szóltak a katolikus egyház kezdeményezéséről, melynek eredményeképpen egy elhanyagolt közteret – melyet a restitúció során kaptak vissza – széppé, nemessé változtattak át. /Felszentelték Szent Erzsébet szobrát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 17./

Az erdélyi magyar tudomány napját a hétvégén ünnepelték Marosvásárhelyen. A tudományos ülésszakon Szabó Miklós a nők külföldi egyetemre járását tekintette át, emlékezve a marosvásárhelyi diáklányokra is. Simon Zsolt, a Román Tudományos Akadémia munkatársa a 16. században élt Göcsi Máté püspökről beszélt. Az egykori iskolamesterről, a Particula (a Református Kollégium elődje) rektoráról Dóczi Örs értekezett. Berekméri Róbert, a református egyház levéltárosa a huszadik században legtovább szolgált Tóthfalussy József vártemplomi lelkész pályáját mutatta be. Ugyancsak egyházi személyre, Jaross Bélára emlékezett Tamási Zsolt is. Hőse az impériumváltástól az ötvenes évekig állt a marosvásárhelyi katolikusság szolgálatában. Balás Árpád Nyárádi Erasmus Gyula botanikusról, a Románia növényvilágát bemutató 14 kötetes monográfia szerkesztőjéről, míg Pál-Antal Sándor Bodor Péterről tartott előadást. /Antal Erika: Az erdélyi magyar tudomány nevében. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

November 15-én, szombaton Gyergyószárhegyen tartották meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) rendkívüli közgyűlését. Egy évszázaddal ezelőtt Szárhegyre hívta szárhegyi gróf Lázár István EKE-elnök az egyesület tagjait. Az akkori közgyűlésen a közönyből kívánta felrázni az 1891-ben létrejött szervezetet. A rendszerváltást követően, 1991-ben szintén Szárhegyen ültek össze az ekések, itt tartva a centenáriumi ünnepséget, bejelentve az EKE újraalakulását. Most a gyergyószentmiklósi országos elnök, Dezső László meghívására érkeztek az EKE osztályainak küldöttei, hogy alapszabály-módosítással, járuljanak hozzá az EKE jövőjének alakításához. Rendszeresen fognak szervezni kirándulásokat, vándortábort, évente pedig évkönyvet jelentetnek meg, továbbá fejlesztik saját kiadványukat, az Erdélyi Gyopárt. A jelenleg 2000 tagot számláló EKE képviselői a közgyűlést követően vasárnap a Pricskére gyalogtúráztak. /Balázs Katalin: EKE-közgyűlés Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./