Abodi Nagy Béla festőművész, a kolozsvári képzőművészeti akadémia tanára, 2008. július 13-án tölti be kilencvenedik életévét. Művészeti tanulmányait Bukarestben, majd Szőnyi István tanítványaként, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Öt évig a magyar honvédség katonája és orosz hadifogoly. 1949-1983 között a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára, tanszékvezető. Festészete európai, egyetemes léptékű és érvényességű, modern, kísérletező, a képi műfajokat átívelő. Munkássága megismerhető a Bajor Andor által írott, a Kriterion Könyvkiadó által 1986-ban kiadott kötet, a 2004-es, a Kolozsvári Erdélyi Szépművészeti Múzeumban (Bánffy-palota) rendezett gyűjteményes kiállításának katalógusa segítségével. Portréfilmét – A jövő fénye – többször levetítette a Duna Televízió. Weblapja: www.abodi.hu. A művész 2008-tól Budapesten él. /Abodi 90 éves! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

Józsa László 1960. augusztus 4-én született Korondon. Iskoláit falujában és Székelyudvarhelyen végezte. A hagyományos korondi kerámia mellett egyedi újításokat készít, miniatűr edényektől (0,5 milliméter) egészen az 1,80 m-es padlóvázákig. Cserépkályhái Bukarestbe, Magyarországra és Németországba is eljutottak. Edényeit felesége, Józsa Márta festi. Tűvel vésett csipkemintás tányérjai egyedülállóak. /Mitől ültek le a vázák? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

Július 13-án, vasárnap bezár a debreceni Modem kiállítótermében a Természetes körülmények között című, kortárs erdélyi alkotók munkáit bemutató kiállítás. Az utolsó napon ingyenesen látogatható a kiállítás, lesz egy ingyenes tárlatvezetés is: Berszán Zsolt kolozsvári képzőművész kalauzolja majd a látogatókat. /Ingyenes nappal zár az erdélyi kiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

A Svédországban élő Vincefi Sándor képzőművész újabb alkotásaiból nyílik kiállítás a csíkszentkirályi SIPI-ben. „Érdekes, míg engem szászrégeninek tartanak, én csíkinak vallom magam" – mondta a művész, akinek alkotásain vissza-visszaköszön a csíki táj. /Vincefi-tárlat Csíkszentkirályon. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 12./

Suba László Régi tordai kancsók című albumát mutatták be az Aranyosszéki Néptánctábor keretén belül. A szobrász az általa összeállított kötetben röviden ismertette a tordai fazekasság történetét is. A háromnyelvű albumot román, magyar és angol, fazekassággal kapcsolatos versekkel is kiegészítette a művész. A kötet Tordáról, Kolozsvárról és Torockóról összegyűjtött kancsók fotóit tartalmazza. /D. I. : Régi kancsók tára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Az örmény származású dr. Urmánczy Nándor /Maroshévíz (Toplicza), 1868. okt. 1. – Maroshévíz, 1940. okt. 31./, a magyarok jótevője életét foglalta kötetbe Czirják Károly maroshévízi helytörténész, bemutatva az embert, a turista segítőjét, a dalszerzőt, a színjátszót, az országgyűlési képviselőt, az ereklyés országzászló létrehozóját, a Székely Nemzeti Tanács egyik alapítóját. Komán János jellemezte a szerzőt: „Czirják Károly Maroshévíz lábon járó levéltára. " 140 esztendeje született a maroshévízi Urmánczy család sarja, Nándor, aki életének első szakaszát turistajellegű írások közlésével, monográfiák készítésével, valamint dalszerzéssel töltötte. Dr. Urmánczy Nándor nevéhez kötődik az első maroshévízi újság indítása 1895-ben. 1896-ban saját telkén és költségén létrehozta az első helyi állami magyar iskolát. Nevéhez köthető a maroshévízi bíróság létrehozása. Parlamenti munkájának köszönhetően építették ki a Gyergyószentmiklós–Déda közötti vasútvonalat. 1918. novemberében dr. Jancsó Benedekkel, Sebes Dénessel és dr. Ugron Gáborral együtt létrehozta a Székely Nemzeti Tanácsot, 1928-ban létesítette a szintén feledésbe merült ereklyés országzászlót. /Balázs Katalin: Történelemkönyv-pótló. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2008. júl. 12./

A Temesváron élő neves orvosnak, a Romániai Máltai Segélyszolgálat országos alelnökének, Bárányi Ferencnek a Boldogság délibábja /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című új regényét mutatták be július 10-én Nagyváradon. A szerző mesélt életútjáról, első regényéről, az Égig érő kockakövekről. Az Égig érő kockakövekben kimondott jó néhány igazságot a közelmúlt történéseivel, az 1956-os eseményekkel kapcsolatban, amelyek Marosvásárhelyen, az Orvostudományi Egyetemen zajlottak. A forradalom Budapesten tört ki, de akár Marosvásárhelyen is lehetett volna. Bárányi doktor elmondta, kölyökkorában bízott a kommunizmusban. Azonban 1956-ban ráeszmélt: a kommunizmus nem ideológia, hanem betegség, mint a rák. Első regényében leírta, milyen szörnyűségek történtek 1956-1959 között, s hogy mennyit szenvedett a proligyerek az emberellenes proletárdiktatúrában. Az 1974-ben megjelent regényt 12 nap alatt szétkapkodták, aztán illegális lett, bezúzták. Feketén árusították a könyvet, ronggyá olvasták. Később, amikor már lehetett, kiadták még egyszer. Bárányi Ferenc egészségügyi miniszterként is tevékenykedett: az ebben az időszakban született egészségügyi törvények a legnagyobb szociális hatású fordulatokat hozták. Új orvosregénye szociális regénynek is nevezhető, amely egyúttal roppant olvasmányos, érdekes irodalmi mű. A két főszereplőt politikai okokból kizárják az egyetemről. A két főhős küzd, dolgozik, hogy bizonyítsa: becsületes, és hagyják őket gyógyítani. A regény az ország két pólusát is bemutatja. Az egyik hely Moldva, a szovjet határ mellett, ahol nagyon nagy a nyomor. A másik a szerb határ mellett, ahol magas az életszínvonal, kemény, büszke emberek lakják a települést. /Tóth Hajnal: Boldogság délibábja. A kommunizmus olyan, mint egy betegség. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 12./

Szondy Zoltánnak a lap július 12. számában megjelent íráshoz szólt hozzá olvasói levelében Kercsó Alpár. Szondy szerint apad az érdeklődés az anyaország történései és sorsa iránt, hiába várnak a dolgok jóra fordulása iránt. Magyarország nemcsak az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy éppen kárpátaljai nemzetrészektől távolodik lejtmenetben, hanem saját magától is. Attól, ami volt és attól, ami lehetett volna. Közigazgatási egységgé aszott, ahol szitokszó és szörnyű szélsőség nemzetet emlegetni. Ahol a hatalomba visszajutott elvtársak az emberek pénzét harácsolták össze. „Pártunk és kormányunk megmagyarázta, hogy a tüntetések csupán huligán randalírozások, hogy a határon túliak támogatása” a nyugdíjasok havi járandóságát veszélyezteti, olvasható a levélben. Már a vicclapokat is állami pénzből jutalmazott pártkatonák szerkesztik. Az ellenzék csendben van. A határ menti magyar települések ingatlanjait Romániából érkezett vásárlók birtokolják. /Kercsó Alpár, Békéscsaba: Echo egy távolodó országból. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./ Előzmény: Szondy Zoltán: Egy távolodó ország. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 12./

Festői szépségű tájon, a Csíki havasok keleti részén található Kostelek, a Szulca-patak medre mentén, a helybeliek által Hárompataknak elkeresztelt völgyben. Kostelek első írásos említése 1771-ből származik. A falu első telepesei az elviselhetetlen katonai szolgálat elől elbujdosó székelyek, valamint a Moldva felől érkező szegénylegények, akik itt kerestek menedéket. Itt van a gyulafehérvári egyházmegye egyik legkeletibb plébániája. Kostelek hagyományai, néprajzi sajátosságai, népviselete, ének- és tánckultúrája a gyimesi kultúra sajátosságait hordozza. Az 1900-as évek elejéig a falu szinte teljes lakossága görög katolikus vallású volt. Amikor a múlt rendszer megszüntette a görög katolikus vallást, a lakosság fele katolikus, másik fele pedig görögkeleti vallású lett. A mostani katolikus templomot 1946-ban építették, az 1950-es évek elejétől plébánia, Magyarcsügés pedig filia lett. Kosteleket 1952-ben Gyimesbükkel együtt Bákó megyéhez csatolták. Ágas község falujaként megszüntették a faluban a magyar nyelvű iskolát. Ma Kosteleken egy óvoda, egy elemi és egy általános iskola működik. A múlt rendszerben a magyar nyelvű oktatásra csak a vallásóra adott lehetőséget. Egyházi kezdeményezésre a 90-es évek végén újraindul a magyar nyelvű oktatás Salamon Antal, a falu esperes-plébánosa iskolán kívüli munkájának köszönhetően. 2005 elejétől a moldvai csángómagyar oktatási keretben az iskolán kívüli magyar oktatást szakképzett pedagógusok végzik, akik iskolán kívüli, délutáni foglalkozásokon tanítják a gyermekeket anyanyelvükön írni, olvasni. A harminc éve Kosteleken szolgálatot teljesítő Salamon Antal címzetes esperes elmondta, idén volt aranymiséje szülőfalujában, Lujzikalagorban, magyar nyelvű szentmise keretében. A plébános kéthetente átmegy Magyarcsügésre szentmisét tartani. Magyarcsügésen 1964-ben épült a katolikus templom. /Bíró Ernő: Szolgálatnak élve rendületlenül. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 13./

Traian Basescu államfő július 12-én Párizsba utazott. Részt vett a Mediterrán térség konferencián, valamint jelen lesz Franciaország nemzeti ünnepén. Párizsba indulása előtt az államfő kijelentette, a Mediterrán térség konferenciájának napirendjén a Földközi-tenger térsége államainak gazdasági fejlődése, az élelmiszer- és energiakrízis kérdése, valamint az Észak-Afrikából az EU országaiban érkező bevándorlók ügye szerepel. /Traian Basescu Párizsban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Az RMDSZ idén először indul úgy parlamenti választásokra, hogy számolnia kell a Magyar Polgári Párt (MPP) jelentette konkurenciával. Az önkormányzati választások előtti jelöltállításnál most nem alkalmazzák a korábban elsősorban a tömbmagyarság körében végzett közvetlen, titkos, állóurnás előválasztásokat, a jelölteket a megyei küldöttgyűlések rangsorolják, tájékoztatott Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, hozzátéve, a területi elnökök kérésére történt ez a módosítás. A tapasztalat szerint a közvetlen, titkos előválasztás nem járt a remélt mozgósító erővel. A Szövetségi Állandó Tanács fenntartja magának a jogot, hogy a megyei szervezetek által tett javaslatokat felülbírálja. Arra a kérdésre, hogy ezt az RMDSZ-ben eddig nem gyakorolt központosító törekvést mi indokolja, Kovács Péter elmondta: testület beleszólása arra korlátozódik, hogy a különböző befutó helyekre kerülő jelöltek milyen választókerületben induljanak. Szintén a SZÁT dönt akkor is, ha sikerült létrehozni a szövetség és az RMDSZ-en kívüli szervezetek közti belső koalíciót. /Sz. K. : Módosította az RMDSZ a parlamenti jelöltállítás szabályait. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ „Az RMDSZ tisztességes javaslatot tett és újból megismétli azt az MPP-vel szemben” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Markó rendkívül rossznak nevezte a jelenlegi, egyéni körzetes választási rendszert. /Antal Erika: Határidőt kapott az MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Július végéig kívánja nyélbe ütni a közös választási lista kialakítását Markó Béla a Magyar Polgári Párttal, amelynek átadná a befutó helyek 15 százalékát. „Az MPP semmiképpen sem kíván érdekházasságot kötni az RMDSZ-szel, az alakulat jelöltjei nem fognak a tulipán jegyében részt venni a parlamenti választásokon” – reagált Markó sürgetésére Szász Jenő, az MPP elnöke. Hozzátette: továbbra is a választási koalíció létrehozását szorgalmazza, amelyet szerinte végül Markóék is elfogadnak. /Máthé Éva: Türelmetlen RMDSZ-kérő. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Az RMDSZ és SZDSZ találkozón áttekintették a két szervezet közötti együttműködés lehetőségeit, mondta Markó Béla, például az infrastruktúra-fejlesztés, az oktatáspolitika területén, valamint az önkormányzatok közötti kapcsolatokban, és beszéltek az SZDSZ határon túli magyarsággal kapcsolatos elképzeléseiről. - Együttműködésre van szükség Magyarország és Románia, illetve Magyarország és az erdélyi magyarság viszonylatában – mondta az RMDSZ elnöke, aki szerint közös nevezőre ma is van példa a magyarországi pártok és a határon túli szervezetek között, hiszen a magyar politikusok Brüsszelben és Strasbourgban is együttműködtek számos kisebbségjogi kérdésben. Fodor Gábor SZDSZ elnöke leszögezte: az SZDSZ a leghatározottabban ellenzi azt, hogy a magyarországi politikai megosztottságot exportálják a határon túli magyar közösségekbe. /Példaértékű az RMDSZ és az SZDSZ együttműködése. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 14./

„Az SZDSZ új elnökeként a határon túli magyarság irányába is szeretném az eddigiektől más hangsúllyal megjeleníteni a politikánkat. A közös pontokat kell megkeresnünk, amelyeket próbáltunk megtalálni Markó Béla úrral” – jelentette ki Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) elnöke július 12-én Marosvásárhelyen, ahol pártja küldöttségének élén Markó Béla RMDSZ-elnökkel találkozott. Megállapodtak abban, hogy a két párt folytatni kívánja együttműködését különböző területeken. /Lokodi Imre: Fodor: új SZDSZ-politika. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Függetlenül attól, hogy mennyire gondolja komolyan, Fodor Gábor SZDSZ-elnök kijelentése – amelynek értelmében az általa vezetett párt felelősséget érez mindazok iránt, akik a határon túl magyarnak vallják magukat, valamint hogy mind az egyén, mind a közösség számára az autonómia jelenti a legjobb megoldást – fordulatot jelent a szabad demokraták eddigi retorikájához képest. Az SZDSZ s eddig, ha az elcsatolt területeken élő nemzetrészek gazdasági helyzetének fellendítésével kapcsolatosan voltak is javaslatai, a határon túli magyarok közösségi igényei iránt érdektelennek mutatkozott. Az SZDSZ Erdélyben, de bizonyára a Felvidéken és a Délvidéken sem tartozik a legkedveltebb magyarországi politikai alakulatok közé. Fodor kijelentése akkor válik hitelessé, ha az SZDSZ politikusai a szomszédos, magyarlakta országok fővárosaiban, Brüsszelben az uniós fórumok előtt, illetve képviselőik révén az Európai Parlamentben is fölvállalják, hogy liberális pártként érveljenek a határon túli magyarok kollektív önrendelkezési joga mellett. /Fodori fordulat? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Nem csak az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) adtak hangot ellenérzésüknek nyílt levélben a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) hétvégi, erdélyi látogatásával kapcsolatban. A MIÉRT-et is kényelmetlen helyzetbe hozta az SZDSZ, amikor bejelentkezett a tusnádfürdői EU-táborba. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette: az EU-tábor szervezőinek nem állt szándékában magyarországi pártokat, és különösen magyarországi vezető politikusokat meghívni a rendezvényre. Az SZDSZ bejelentkezésére ezért válaszolták azt, hogy a jóval korábban megállapított hivatalos program módosítására nincs lehetőség. A MIÉRT azonban megragadta az alkalmat arra, hogy az EU-tábor társszervezőivel, a Sapientia EMTE képviselőivel tárgyalóasztalhoz ültesse annak a magyarországi pártnak a vezetőit, akik mindeddig meglehetősen tartózkodóan viselkedtek az erdélyi magyar tudományegyetem támogatásával kapcsolatban. A MIÉRT úgy véli, ha az SZDSZ valóban át akarja gondolni a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját, mindenekelőtt a Sapientia magyar állami finanszírozásával kapcsolatos álláspontján kellene változtatnia. Az RMDSZ-tájékoztató szerint a Dávid Lászlóval, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorával és Tonk Mártonnal, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánjával sorra került tanácskozást követően Fodor Gábor SZDSZ-elnök úgy nyilatkozott: „Új helyzet van, új helyzetbe került az SZDSZ is, át kell gondolnunk a kapcsolatokat, az Erdélyt érintő kérdéseket”. „A Sapientiát erősíteni kell”, közölte az SZDSZ elnöke. Az SZDSZ-küldöttség találkozott Markó Béla szövetségi elnökkel is, aki a megbeszélést követően a sajtónak kijelentette: az RMDSZ és az SZDSZ közötti együttműködés példaértékű, a két szervezetnek ugyanis a kezdetektől fogva közeli a kapcsolata, és annak ellenére, hogy véleménykülönbségek is voltak közöttünk jelentős problémák megítélésében. /Sz. K. : SZDSZ – hívatlan vendég? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

„Amíg Franco Frattini az igazságszolgáltatásért és a kisebbségek jogaiért felelős EU-biztos volt, addig szívesen oktatott ki minket, mit hogyan kellene tennünk, most pedig annak a kormánynak a külügyminisztere, amely nem tudja megoldani ezt a problémát” – reagált Markó Béla RMDSZ-elnök az Olaszországban tartózkodó romániai romák körüli botrány legújabb fejleményeire. Az olasz hatóságok ugyanis elkezdték az országban tartózkodó romák – köztük a kiskorúak – ujjlenyomatos és fényképes nyilvántartását, semmibe véve az Európai Parlament (EP) határozatát, amely az akció haladéktalan leállítására szólítja fel az illetékeseket. „Az olasz kormány teljesen téves úton próbál elindulni” – fejtette ki Markó, amikor Marosvásárhelyen Fodor Gáborral, az SZDSZ elnökével találkozott. /L. I. : Kisebbségi jogokat tipró olasz csizma. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Közös nevezőre jutottak Hargita és Kovászna megye képviselői, valamint a fejlesztési minisztérium a Borvizek útja Phare-projekt kérdésében. A közel négy éve húzódó projekt legnagyobb problémája a helyi közigazgatások növekvő önrészének finanszírozása. A Borvizek útját egyengette Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke, Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Horváth Anna államtitkár. A Borvizek útja tervét 2005-ben kezdték összeállítani, és 2007-ben készült el. A hatóságok a Phare 2004–2006 Társadalmi és gazdasági kohézió, Nagy infrastrukturális projektek keretében nyertek támogatást. Azonban törvényhozási és bürokratikus akadályok miatt nem haladtak előre. Amennyiben novemberig nem indul el a kivitelezés, akkor a finanszírozások egy részét elveszíthetik. A Borvizek útja Hargita és Kovászna megyei fürdővárosokon fog áthaladni, amelyeket igyekeznek bekapcsolni a turisztikai keringésbe. A beiktatott településeken (többek között Előpatak, Barót, Nagybacon, Bükszád, valamint a Homoród völgyétől egészen Remetéig terjedő szakasz) turisztikai beruházások lesznek. A projekt hatmillió eurós Európai Uniós finanszírozásban részesül, a fennmaradó, egymillió eurót meghaladó összeget a helyi önkormányzatoknak kell állniuk. /Isán István Csongor: Elindulnak a Borvizek útján? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Első ízben tartottak tudomány- és ipartörténettel foglalkozó tanácskozást az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) szervezésében /I. Tudomány- és Ipartörténeti Konferencia/ július 12-én Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben. A rendezvény társszervezője a Kolozsvári Akadémiai Bizottság volt. A résztvevők erdélyi és magyarországi kutatók, egyetemi tanárok, iparban dolgozó műszakiak. A rendezvény keretében hivatalosan is megalakult az EMT 11. szakosztálya, a Tudomány- és Ipartörténeti Szakosztály, Kása Zoltán és Wanek Ferenc vezetésével. Dr. Köllő Gábor EMT-elnök elmondta: a konferencia célja évenkénti rendszerességgel fórumot teremteni a tudomány- (matematika, műszaki- és természettudományok) és ipartörténettel foglalkozó Kárpát-medencei kutatók számára, ugyanakkor létrehozni egy szervezeti keretet (az interdiszciplináris Tudomány- és Ipartörténeti Szakosztályt) a csatlakozni óhajtó erdélyi magyar kutatók számára, hogy régiós intézményként bekapcsolódjanak a Luxemburg-központú Európai Kultúrutak két tagmozgalmához: a Vaskultúra, valamint az Ipartörténeti Kultúrutak Közép- és Kelet-Európai szervezetéhez. Az EMT által időszakosan kiadott Műszaki Szemle szakfolyóirat egyik száma minden évben tudomány- és ipartörténeti profilúvá válik majd. Dr. Kása Zoltán (Sapientia EMTE a Texas Egyetem egykori matematikaprofesszorának, Georg Bruce Halstednek a Bolyaiak életműve tanulmányozásának kedvéért 1896-ban Kolozsvárra tett útjáról értekezett. Halsted lefordította angolra és kiadta az Appendixet. /Ördög I. Béla: Fórumteremtő szándékkal a Kárpát-medencei kutatókért. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

A választási kampány volt a hétvégén zárult tusnádfürdői V. EU-tábor utolsó előtti, július 12-i, szombati napjának fő témája. Az egyik sátorban Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője, Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője, Sipos Zoltán, a Transindex felelős szerkesztője és Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökének Választások újságírói szemmel című beszélgetését Miklósi Ildikó, az RMDSZ ügyvezető elnökségének sajtóreferense moderálta. A társszervező Sapientia–EMTE titkára, Szenkovics Dezső értékelte, hogy az idei táborban a diákok olyan sikertörténetekkel ismerkedhettek meg, amelyek, lehet, ösztönzően hatnak majd a résztvevők későbbi szakmai fejlődésére. A tusnádfürdői rendőrség sorra járta mindazon panziókat, ahova az EU-tábor meghívottait, illetve a rendezvényre akkredidált újságírókat szállásolták el, és gondosan begyűjtötte a vendégek személyi adatait. A helyi rendőrség az EU-tábor és a Tusványos idején minden évben sorra járja a szálláshelyeket, elkéri a benne lakók személyi adatait. A rendőrök arra hivatkoznak, hogy a pénzügyi csalást megelőzendő ellenőrzik az elszállásolt vendégek kilétét. Továbbra is táborozóktól lesz hangos Tusnádfürdő, ugyanis július 15-én kezdődik Tusványos, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem. /Horváth István: Felszedte a sátorfát az EU-tábor Tusnádfürdőn. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./ Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő Tusnádfürdőn kijelentette, a romániai munkaerő legértékesebb része inkább azt választja, hogy külföldre megy dolgozni. A hivatalos statisztikák szerint 1,8 millió román állampolgár dolgozik az ország határain kívül, Romániában a munkaerőhiány pedig százezer embert jelent. Véleménye szerint több mint kétmillióan dolgoznak kint. Winkler szerint a munkaerő-kivándorlás a magyar közösséget is érinti, mivel az 1,5 millió magyar mintegy tíz százaléka dolgozik külföldön. /Külföldön dolgozó romániaiak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Vajdahunyadon és Petrozsényban több százan vettek részt a Duna Televízió Kívánságkosár című műsorának közönségtalálkozóján. A nézők találkozhattak a Duna Tv közönségszolgálatának képviselőjével, illetve Banner Gézával, a képernyőről már jó tíz éve ismert, közkedvelt műsorvezetővel. A nagysikerű rendezvény zárómomentuma volt egy átfogó programnak, melyet a református teológusok a Vetési László lelkész által vezetett szórványmisszió keretében tartottak meg. Immár 17-18 éve rendszeresen járják a régiókat. A teológusok nyári gyakorlatuknak részeként bekapcsolódnak a helyi közösség-felmérő, -építő munkába, jelezte Vetési László. Az idei szórványmisziós munkában Rákosd, Kalán, Hosdát, Alpestes, Kisbarcsa, Csernakeresztúr környékén, illetve a petrillai és lónyai lakótelepeken végzett családlátogatások mellett a teológusok a helyi lelkészek vezetésével nagyhetet, illetve gyermekfoglalkozást tartottak a gyülekezetekben. Kutatók is jelen voltak a csapatban. Vass Erika, a szentendrei szabadtéri múzeum munkatársa közölte, a szentendrei múzeumban sikerül egy határon túli épületegyüttest is felállítani, aminek egyik darabja egy lozsádi családi ház lesz, egy másik pedig egy rákosdi csűr. Eljött a kolozsvári Incs Miklós régi helynévgyűjtő, aki Lozsádon, Rákosdon illetve Haróban előforduló településnevek felkutatását végezte. Missziós, illetve kutató munkával lélek-, nyelv és önazonosságerősítőként szolgálnak az itteni közösségnek – foglalta össze ittlétük lényegét Vetési László lelkész. /Gáspár-Barra Réka: Lélekerősítés a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Idén első ízben a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Tusványos, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem főszervezője. Sándor Krisztina lemondott MIT-elnöki tisztségéről, mégis vállalta a főszervezői szerepet. Elmondta, hogy gazdagabb lesz a kulturális műsorkínálat, megjelennek az alternatív művészeti ágak, elsősorban a Metrion művészsátorban, az Olimpiai stúdióba pedig régi és jelenkori magyar olimpikonokat hívtak meg. Ugyanitt zajlik hétvégén az első költérverseny (költőverseny) a Székelyföld folyóirat szerzőinek bevonásával. Lesznek környezetvédelmi beszélgetések. A szervezéshez szükséges anyagi fedezetet pályázati úton, illetve a szabadegyetem támogatói révén próbálják biztosítani. Tőkés László és Markó Béla találkozója immár kezd Tusványos hagyományaihoz tartozni. A magyar és román EU-integráció társadalmi hatásait és a biztonságpolitika jelenlegi helyzetét taglaló előadások, magyar befektetők beszélgetése és sok más program várja az érdeklődőket. Tíz programsátor működik a tábor területén. A Sapientia–PKE sátor programja az egyetem bemutatásáról és szakmai előadásokról szól. A Keskeny út sátor ökumenikus programmal jelentkezik. Több zenekar fellép. /Bálint Eszter: Tusványos tizenkilencedszer. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

„Elszomorít a hír, hiszen jó kolléga volt, akit szerettünk” – reagált H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója arra, hogy egykori kollégájával, Gabriel Gafita portugáliai nagykövettel kapcsolatban felmerült a gyanú, miszerint a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt. A Külügyminisztérium a napokban helyzete tisztázására szólította fel Románia lisszaboni nagykövetét, miután a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) feltárta, hogy 13 éven keresztül együttműködött a Ceausescu-diktatúra elnyomó gépezetével. Gafitát 25 évesen, 1977-ben szervezte be a hírszerzés. Gafita elismerte, hogy fiatalon „kapcsolatba került” szekus tisztekkel, de tagadta, hogy politikai rendőrségi tevékenységet folytatott. A lisszaboni diplomata – aki korábban Kanadában és Malajziában töltött be nagyköveti posztot –1977-től a rendszerváltásig a bukaresti Kriterion Könyvkiadó szerkesztője volt, így a magyar írók-költők „irredenta” tevékenységéről is beszámolt a titkosszolgálatnak. /Rostás Szabolcs: Lebukott exkriterionos. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Becslések szerint legalább ötezer véndiák töltötte meg a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvarát a véndiák-találkozón, az udvar szűknek bizonyult a világ minden tájáról érkező öreg diákok számára, így a szomszédban lévő református esperesi hivatal kertjét is meg kellett nyitni. A Gönczy Gábor vezette Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség kitett magáért és változatos programot kínált a hazalátogatóknak: Fátyol Rudolf hegedűművész és Duffek Mihály zongoraművész hangversenye, Boér Ferenc színművész versműsora, majd a székesegyház vegyes karának fellépése. Megnyitották Paulovics László festészeti kiállítását, bemutatták Csirák Csaba új könyvét a szatmári színjátszásról, majd a Harag György Társulat kabarét adott elő, amelyet a Kölcsey népi tánccsoportja követett. /Sike Lajos: Ötezer kölcseys véndiák. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Július 13-án este megkezdődött a tizedik jubileumi marosszéki népzene és néptánctábor Jobbágytelkén. Az idén a korábbi évekhez képest népesebb részvételre számítanak. A Folk Center Alapítvány által szervezett táborban az idén péterlaki, majd jobbágytelki táncot tanítanak. /Megnyílt a jobbágytelki néptánctábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Az Arad megyében fellelt honvédsírokról az ügy lelkes támogatója, Tóth Csaba megyei tanácsos elmondta, amit tud, az négy településhez – Gyorok, Pankota, Borosjenő és Borossebes – kötődik. Gyorokon a második világháborúban, amikor a magyarok visszavonultak, körülbelül 30-40 katonát lelőttek, közülük 17-18 személyt lehoztak a temetőbe, és közös sírt emeltek nekik. 2000–2001-ben az emlékmű teljesen tönkrement, akkor eldöntötték, kialakítanak egy sírkertet. Az ő segítségét is kérték, dicséret illeti Lőrincz Istvánt és társait, akik pénzt gyűjtöttek és minden sírt külön kiöntöttek betonnal. Tóth Csaba akkor megkereste Magyarországon a Honvédelmi Minisztériumot, onnan a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz tartozó Hadisírgondozó Intézethez irányították. Félévnyi levelezés után értesítették, hogy az ügyet 100 ezer forinttal támogatják. A pénzt azóta sem kapták meg. Ennek ellenére megpróbálják befejezni a Gyorokon megkezdett munkát. Reménytelen a borossebesi helyzet. Itt van egy legelő, ahol nyolc-kilenc honvéd halt meg. Tóth Csaba ismét megkereste a Hadisírgondozó Intézetet, de a nyilvántartásukban ott nem szerepel halott, csak sok eltűnt. A magyar jogszabályok alapján eltűntről nem adhatnak ki adatokat. Borosjenőben öt-hat honvéd sírja a temetőben található, jó állapotban vannak a sírkövek. Pankotán nyolc-kilenc honvéd sírhelye van. /Irházi János: Rögös utak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Wass Albert jobboldali nézeteket valló ember volt, de arról nem tud, hogy Wass Albert tagja lett volna a nyilaskeresztes pártnak, írta Fodor Sándor. Nagy hatással volt rá Farkasverem című regénye, amelyért Babits Mihály részesítette a szerzőt Baumgarten-díjban. A Farkasveremben nem talált idegengyűlöletet, mint ahogy a Funtineli boszorkány című regényében sem. Wass Albertnek van legalább két remekműve, amelyekről Bogdán Tibor nem hajlandó tudomást venni, sőt, szerinte az író regényei iskolás fogalmazványra emlékeztetőek, így terjesztik a jobboldali, antiszemita, Európa-ellenes eszméket. Ha Wass Albert valóban olyan megveszekedett fasiszta lett volna, amilyennek Bogdán Tibor írja, akkor hogyan kaphatott politikai menedékjogot az Egyesült Államokban, hogyan válhatott egyik fiából az amerikai hadsereg tábornoka? – tette fel a kérdést Fodor Sándor. Wass Albert író volt, akkor is, ha Bogdán Tibor nem ért egyet ezzel, és magyarországi előkelőségekre is hivatkozva – élükön a kiváló Balla Zsófiával – ki szeretné söpörni nevét a magyar irodalom történetéből. /Fodor Sándor: A Wass Albert-vita margójára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Bogdán Tibor csökönyösen ismétli a maga mondókáját Wass Albertről. Nem érti, hogy Vekov Károly miért nem ad hitelt hiteltelen személyek állításainak vagy kétes jellegű/eredetű történelmi „forrásoknak”. Bogdán Tibor nem akarja érteni, hogy sem az életművet, sem az író világszemléletét nem lehet két kiragadott idézet alapján minősíteni. Vitapartnere nem ismeri, hogyan működött a magyar emigráció, mennyire megosztott volt, vagy hogyan működtek intézményei, kiadványai. Azonban 50–60 évvel ezelőtti szemléletet és minősítéseket súlyos hiba a mai magyar olvasó fejébe sulykolni. B. T. ma ugyanúgy tovább címkéz és minősít, mint 1989 előtt, amikor kijelenti, Wass Albert művei árasztják a szélsőjobboldali, ergo fasiszta, nyilas, antiszemita, Európa-ellenes (!) eszméket. Az emberek olvassák nyugodtan Wass Albert műveit, ajándékozzák gyermekeiknek, unokáiknak, regényein átsüt a magyarság iránti határtalan elkötelezettség, Erdély és a természet iránti végtelen szeretet, az erdélyi ember iránti mély tisztelet, az igazi erdélyi szellemiség. /Vekov Károly: Rögeszmékről ezúttal utoljára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Kettős könyvbemutató volt július 10-én Marosvásárhelyen, a Teleki Téka udvarán. Mindkét könyv tudományos munka és a közelmúlt történéseit tárja az olvasók elé. Oláh Sándor Kivizsgálás. Írások az állam és a társadalom viszonyáról a Székelyföldön 1940-1989 című és a László Márton szerkesztésében megjelent, Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944-1964 című kötetét ismertették. Bárdi Nándor és Stefano Bottoni történész-kutatók a két, Pro Print Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott kötet megjelentetésének előzményeiről is beszámoltak, a levéltárakban talált kéziratokról. László Márton marosvásárhelyi levéltáros Magyarhermány kronológiájának kézirata mellett a Szekuritáté irattárában őrzött, Máthé Jánosra vonatkozó megfigyelési jegyzőkönyveket is feldolgozta. A Csíkszeredában élő Oláh Sándor az 1940–1944 közötti „kis magyar világot”, majd az azt követő nehéz éveket tárja olvasói elé. /Antal Erika: Arcok a tegnap homályában. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./