A rendszerváltás óta Románia autóállománya megduplázódott, az 1990-es 2,2 millió darabról elérte a 4,5 milliót 2007-re. /Dancs Attila: Duplázódott a gépkocsiszám. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Kolozs megyében az RMDSZ mintegy 192 önkormányzati képviselővel rendelkezik. Már több Kolozs megyei RMDSZ-es önkormányzati képviselő jelezte: nem kívánja jelöltetni magát még egy mandátumra. A cél a magyar választók mozgósítása, mondta László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, aki megerősítette: indul a kolozsvári polgármesteri tisztségért. „Mind a városi, mind a megyei tanácsban közel 20 százalékos képviseletet szeretnénk elérni. Azokon a településeken, ahol a magyar lakosság eléri, illetve meghaladja a 20 százalékot, polgármester-jelöltet állítunk. Ott, ahol nem érjük el a 20 százalékot, a helyi szervezetek döntenek, hogy indokolt-e mégis polgármester-jelöltet állítani” – mondta. Nem vállal több mandátumot Kerekes Sándor és Pálffy Zoltán, a megyei tanács két alelnöke, Pethő Zsigmond, Lakatos András és Székely István. Maradna Váncsa Pál, Mátis Jenő és Dániel Márton. Városi szinten a hat RMDSZ-es tanácsosból mindeddig csak hárman jelezték, hogy folytatnák tevékenységüket: Csoma Botond, Irsay Miklós és László Attila. Az RMDSZ 6–7 városi, valamint nyolc, esetleg tíz megyei tanácsosi tisztséget kíván megszerezni. /Nagy-Hintós Diana: Az RMDSZ megyei szervezete megőrizné eddigi pozícióit. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Ahogyan Marosvásárhelyen román politikus nyerte meg annakidején a polgármesteri széket, legalább akkora szenzáció volna Kolozsváron is, ha magyar jelölt győzne a választásokon – vélte László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, aki indul Kolozsvár polgármesteri székéért. Pozitív visszajelzések érkeztek a román sajtó részéről, jelezte László Attila. /Pásztor Krisztina: „Lesznek meghökkentő dolgok” = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Tavasszal nyolc Székelyföld feliratú táblát helyeznek el Háromszék bejárataihoz, mondta a Krónikának Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. „A területek egy része önkormányzati, a többi magántulajdon, és elég távol esnek az úttesttől ahhoz, hogy az útügytől ne kelljen engedélyt kérni” – közölte. A megyei tanács tavaly augusztusban Kökös határában helyezett el egy Székelyföld feliratú táblát, amelyet az útügyi hatóság eltávolíttatott. A tanács ismét engedélyért fordult az igazgatósághoz, de az elutasította a kérést. Az önkormányzat beperelte az útügyet, és a tábla kihelyezését tiltó határozat érvénytelenítését kérte. /Kovács Zsolt: Nyolc településen lesz Székelyföld-tábla. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Az Európai Emberjogi Bíróság szerint az Agache-ügy elítéltjei diszkrimináció áldozatai voltak. Frunda György RMDSZ-szenátor január 7-én kapta meg az értesítést az Európai Emberjogi Bíróságtól (CEDO), hogy 2007. december 27-én végleges maradt az az ítélet, amelyet szeptemberben jóváhagytak, és amely elmarasztalja a román bíróságokat. Paizs Octavian, Héjja Dezső, Reiner Antal és Konrád János 2001 márciusában beadvánnyal fordultak az Európai Emberjogi Bírósághoz, mert Romániában nem volt esélyük méltányos tárgyaláshoz, a per túl sokáig elhúzódott (1990-től 2001-ig), annak ellenére, hogy ők mindvégig ártatlannak vallották magukat és azt állították, azért ítélték el őket, mert magyarok, tehát etnikai diszkrimináció áldozatai a román bíróságokon. Az Európai Emberjogi Bíróság megállapította, az alperesek nem részesültek méltányos eljárásban, mert a román bíróságok nem fogadták el a bizonyítékaikat és kötelezte a román államot, hogy Paizs Octaviannak 4. 050, Reiner Antalnak 3. 000, Héjja Dezsőnek 1. 050, Konrád Jánosnak 2. 000 eurót fizessen erkölcsi kártérítés címén. Ugyanakkor a román államnak 1. 500 euró perköltséget kell fizetnie. 1989. december 22-én, a forradalom kitörésekor, Kézdivásárhelyen egy körülbelül 300 fős tömeg meglincselte Aurel Agache volt milicistát, aki jogtalanul elkobozta az emberek javait, meghurcolt embereket, nőket erőszakolt meg, illetve azzal zsarolta őket, hogy ha nem fekszenek le vele, akkor férjüket, testvérüket, apjukat bezáratja. /Mózes Edith: Frunda György: Az ártatlanság megállapítása sohasem késő. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Alig tíz napja jelent meg Csutak István Székelyföld jövőjéről, esélyeiről, lehetőségeiről elmélkedő cikke, máris hozzászólások egész sora látott napvilágot. Párhuzamosan zajlik a felelősségkeresés és az ötletbörze. Van azonban egy réteg, amely mélyen hallgat: a székelyföldi megyék, városok vezetői, azok, akik a legtöbbet tehettek volna, tehetnének az együttműködés kiépítéséért. A Kovászna megyei elnök továbbra sem hajlandó tárgyalni Hargita, illetve Maros megyei kollégáival, hogy egységesen, a Székelyföldre vezető minden út szélére kikerüljön a tábla. Ha ilyen, szimbolikus értékű cselekvéseknél sem sikerül közös hangot találni, miként várhatnánk, hogy stratégiai kérdésekben előrelépés történjék? Választások jönnek, s az önkormányzati vezetők többsége meg akarja őrizni székét. Hangzatosak elképzeléseik Székelyföld jövőjéről is, de nincs felelőse mindannak, amit elmulasztottak. /Farkas Réka: Székelyföld: eszköz vagy cél? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8.

1997. október elsején megkezdte működését a kolozsvári Babes―Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi főiskolai tagozata. A 2004-től egyetemi kihelyezett tagozati rangra emelkedett intézet tanszékvezető főigazgatója, dr. Fazakas József egyetemi tanár elmondta, jelenleg a Babes―Bolyai Tudományegyetemnek több mint 50 000 hallgatója van 21 karon, 19 városban. Sepsiszentgyörgyön a kihelyezett tagozat első igazgatója dr. Domokos Ernő egyetemi tanár volt. A tagozat gyors fejlődését a kolozsvári központ anyagi támogatása mellett segítették a helyi hatóságok. A megyei főtanfelügyelő, Keresztély Irma, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, Bíró Béla, a Tanulók Házának akkori igazgatója, Rákosi Zoltán, a Kós Károly Szakközépiskola akkori igazgatónője, Sike Vera, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatói ― Pál Ferenc és Jancsó Árpád ― is értékes segítséget nyújtottak. E tanintézetek osztálytermeket bocsátottak a rendelkezésükre. 1998-ban beköltöztek a Gámán János Mezőgazdasági Szakközépiskola főépületének földszintjére és második emeletére. 2006-ban megkapták az egész épületet. Az elmúlt tíz év alatt 500 közgazdász, 375 közigazgatási szakember és 276 tanító végzett itt. Az elhelyezkedők aránya kilencven százalék, a tovább tanulóké pedig tíz százalék. Szintén eredménynek számít, hogy a 2006-os és 2007-es végzősök már itt, helyben tették le a kiegészítő, negyedik évet, és nem kellett Kolozsvárra menniük. Fontos újdonság, hogy az elkövetkező időszakban a kizáró jellegű idegennyelv-vizsgát (angol, német és francia) a végzősök helyben tehetik le. Az 2007―2008-as egyetemi tanévben már három kar kihelyezett tagozata működik, összesen 1083 hallgatóval, román és magyar tanulmányi vonalon, nappali és távoktatási rendszerben. A mostani egyetemi évben beindult a négyéves környezetmérnöki képzés is. A tanszéken 18 címzetes egyetemi oktató tanít, közülük tizenkettő doktori fokozattal rendelkezik, négy doktorandusz. Az intézmény jövőképében fő szerepet játszik az egyetemi telep (campus) felépítése. /Czompó János: Tízéves a sepsiszentgyörgyi Babes–Bolyai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

Ősztől Szatmárnémetiben indíthat levelezői szakon magyartanárképzést a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola; a Szatmár megyében végzett igényfelmérés eredményei szerint bőven lenne erre jelentkező. Gál Gyöngyi Szatmár megyei kisebbségekért felelős szaktanfelügyelő szerint ez hiánypótló képzés lesz, mivel a meghirdetett tanári állásokra nem jelentkezik elég szakképzett munkaerő: jelenleg körülbelül húsz magyartanári állást tölt be szakvégzettséggel nem rendelkező személy. „A Babes–Bolyai Tudományegyetemen is felvetettük a levelezői kar létesítésének ötletét, viszont elutasítottak minket, mert szerintük a minőség rovására menne a távoktatás – magyarázta a szaktanfelügyelő. – Ezért kerestük meg a nyíregyházi tanárképzőt, akik hajlandóaknak mutatkoztak a képzés beindítására, amennyiben legalább húsz jelentkező beiratkozik”. A képzés három plusz két éves, az első ciklust végzettek általános iskolában, a mesterivel rendelkezők pedig középiskolában is taníthatnak majd. A félévente 110 ezer forintba kerülő képzés akkreditált, megfelel a bolognai rendszer feltételeinek. /Babos Krisztina: Magyartanárból hiány. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

A Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács (GYTIT) vezetői sajtótájékoztatót tartottak Gyergyószentmiklóson, beszámolva az ernyőszervezet megújulása óta eltelt időszakról, vázolva a terveket. Barti Tihamér elnök tájékoztatása szerint a GYTIT tagszervezeteinek száma negyvenhétre gyarapodott. Segítséget nyújtottak két tagszervezet bejegyeztetésében, a pályázatíró képzés eredménye pedig az, hogy a tagszervezetek már képesek önállóan nyerő projektek készítésére. Az eddig szervezett tizenöt GYTIT-es rendezvény közül a legfontosabbakat Magyari Levente emelte ki: a Borszéki Ifjúsági Napokon kulturális programok szervezése, karácsonykor idősek megéneklése, ifjúsági estek, előadások. Az idei tervek között európai uniós pályázatíró képzés, autonómia-konferencia szerepel, valamint egy ifjúsági hetilap kiadása. /Balázs Katalin: Tevékeny fiatalok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 17./

„Sírjaik hol domborulnak?” címmel a Magyar Televízió két éve indított sorozatot. A világ valamennyi, magára adó hadserege kegyeleti okokból mindent megtesz elesett katonáinak felkutatására. Az orosz levéltárak nemrég kezdtek feltárulni, ezért még ma is nagyon sok magyar család nem tudja, hol veszett el hozzátartozója. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Központi Irattára, a Hadisírgondozó Iroda valamint a Magyar Vöröskereszt hosszú évek óta próbál nyomára bukkanni az eltűnt katonáknak. Emberek százezrei – katonák, polgári személyek – tűntek el a második világháború csataterein, hadifogságban vagy munkatáborokban. A legnagyobb vérveszteség a Donnál érte a magyar hadsereget: az eltűntek számát csaknem ötvenezerre teszik a hadtörténészek, és legalább ugyanennyien pusztultak el a hómezőkön. Egyre több hadifogolytábor adatai jutnak el Budapestre. A Magyar Televízió műsorkészítői továbbra is várják azok jelentkezését, akiknek családjában máig eltűntként számon tartott katona vagy polgári személy van, és azok jelentkezését is, akik lakóhelyükön ismeretlen hősi halottat rejtő sírról tudnak. /B. D. : „Sírjaik hol domborulnak?” = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Kolozsvár lesz a vendége a március 14-e és 30-a között immár 28. alkalommal megszervezett Budapesti Tavaszi Fesztiválnak. Magyarország legnagyobb kulturális fesztiváljának stábja Kolozsváron tartott sajtótájékoztatót a várható eseményekről, jelen volt Zimányi Zsófia fesztiváligazgató, és Szalay Zsolt, a MOL Románia ügyvezető igazgatója. A tizennyolc nap alatt körülbelül hatvan helyszínen 150–200 eseményre kerül sor. Idén a reneszánsz jegyében zajlanak az események, Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulóját ünnepelve. Kolozsvárról fellép Budapesten az Arcadia vonósnégyes, Könczey Elemér karikaturista, a kolozsvári Állami Magyar Színház társulata és Erich Türk orgonaművész. /Köllő Katalin: Kolozsvári művészek a BTF-en. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Teller Ede (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) világhírű magyar atomfizikus születésének 100. évfordulóján, január 15-én emlékezett meg Temesváron a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottságának Bánsági Munkacsoportja és a Techné Egyesület. A tudós életéről és történelmi jelentőségű munkásságáról a térség legavatottabb szakértője, Toró Tibor temesvári atomfizikus, az MTA külső tagja tartott előadást a Magyar Házban. Teller Ede gyerekkorában huzamosabb időt töltött Temesváron. Teller Ede 1925-ben, a budapesti “Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola és Gimnázium) érettségizett, ugyanott, ahol (Lord) Balogh Tamás, (Lord) Káldor Miklós, Kármán Tódor, Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály is diák volt. Egész életében nagyra értékelte a magyarországi oktatást. Még Budapesten ismerkedett össze későbbi barátaival, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel. Teller azt vallotta később: tudományos sikereit annak köszönhette, hogy a magyar nyelv volt az anyanyelve, különben “csak egy középszintű középiskolai tanár” lett volna belőle. 1926-ban hagyta el az országot, többek között Németországban, Dániában és Angliában dolgozott, majd 1935-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol tudományos munkássága eredményeként 1945-ben tagja, 1947-től elnöke lett a Reaktorbiztonsági Bizottságnak. /(pataky): Teller Edére emlékezett a bánsági tudományosság. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Hatvanöt éves lett a héten Berszán Lajos atya, a gyimesi iskolaépítő. Azon kevés ember közé tartozik, aki elmondhatja: a sors kegyes volt hozzá, álmát sikerült részben megvalósítania. Szolgált papként, szolgált intézményteremtőként, szolgálta a moldvai magyarságra való odafigyelést. Berszán Lajos – vagy Gyimesfelsőlokon szívesebben emlegetik: Pap bácsi – negyed százada került a Gyimesekbe, s tizenöt éve tették le a közösségi ház alapkövét, 1993. májusában ejtették meg az első kapavágást. Rá pár évre iskola építésébe fogtak. Ma mindkét épületben iskola /Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium/ működik, s bár még befejezésre vár az épület, tele van élettel. /Sarány István: Berszán atya 65 éves. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 17./

Január 15-én tartotta 2008-as első munkaülését az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör. Kölcsey Ferencre emlékeztek a költő halálának idei 170. évfordulója kapcsán. Dr. Brauch Magda beszélt a kor irodalmi irányzatairól, felelevenítette Kölcsey korát. /Regéczy Szabina Perle: A Tóth Árpád kör első idei ülése. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Sajtótájékoztató keretében mutatta be Bunta Levente elnök és Borboly Csaba alelnök a Hargita megyei tanács négy új, információs kiadványát: Hargita megye befektetési katalógusát, a Támogatási lehetőségek kis- és középvállalkozóknak, a Mi és a civilek – visszatekintés 2004–2007 címűt, valamint a Leader kiadványt. – Mind a négy kiadvány mögött egész sor olyan tevékenység van, amelyet idén is folytatni szeretnénk – mondta Borboly Csaba. /Forró-Erős Gyöngyi: Hiánypótló kiadványok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 17./

Panigay Róbert orvos-író nyolcadik, vadászelbeszéléseket tartalmazó kötetét /Megölte a nyúl/ mutatták be Gyergyószentmiklóson. A szerző Szatmárnémetiben született, több évtizeden át Gyergyószentmiklóson dolgozott orvosként. Természetjáró, vadász- és halászélményeket megörökítő elbeszéléseit a Nimród című magyarországi vadászújság rendszeresen közli. Már körorvos volt, amikor arra gondolt, érdemes lenne a vadászok, horgászok életének szép pillanatait megörökíteni. Panigay több elismerésben részesült, ezek közül a legbüszkébb a magyarországi Fekete István Irodalmi Társaság pályázatán elnyert harmadik díjra, mert kimondottan szakírókból álló társaság bírálta el pályamunkákat. /Jánossy Alíz: Emberközpontú vadásztörténetek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Az erdélyi magyarság egyik őszinte pesti barátja Pomogáts Béla irodalomtörténész legutóbb a Dialógusok – 2008 címen Mezőkövesden tartott régiós konferencián kifejtette: „Az utóbbi években Magyarország annyira lecsúszott, hogy megint a hárommillió koldus országa lett. Ennek egyik oka az, hogy az alkotó értelmiség kimaradt a nemzet sorsát meghatározó programokból. Vagy azért, mert kiszorították, vagy pedig visszavonult. A magyar közélet a szétesés állapotába került, és leszűkült két ember párharcára, s ennek áldozata az értelmiség is. Akaratunkon kívül egy színházi abszurd szereplői vagyunk. A szembenállás oly nagy, hogy már a Mohács előtti időket idézi. S ha csak rajtunk múlik, ugyanúgy széthullhatunk, mint 1526 után. ”Sike Lajos, a lap munkatársa hozzátette: a megosztást sikerrel áthozták Erdélybe. /Sike Lajos: Abszurd. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának inkább diplomagyár szaga van. A sepsiszentgyörgyi egyetemen ugyanis a doktori címet viselő oktatók többsége óráinak a felét sem tartja meg (tisztelet a kivételnek), a diákok sokszor potyára mennek kurzusra a város másik feléből, vagy félórai várakozás után tudják meg, hogy nem lesz tanítás. És ez mindennapi eset. Dr. Fazakas József igazgató elmondta, hogy az egyetem nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati tudásra, közben a diákok többsége csak kívülről látta a laboratóriumot. A sepsiszentgyörgyi egyetemen az a divat, hogy a vizsgák előtt két héttel (!) a tanárok interneten (!) közlik le az anyagot, és aztán lehet tanulni. Nem éppen olyan rózsás a helyzet, ahogy azt a cikkben olvasható. /Palka György: Egyetemi élet Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./ Előzmény: Czompó János: Tízéves a sepsiszentgyörgyi Babes–Bolyai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17.

1990-ben nagy lendülettel kezdődött el az erdélyi magyarság szimbolikus rehabilitációja. Kezdetét vette az „intézményalapítási” munkaverseny is, ilyen volt például a színházalapítási láz. Mindezek az önmagukban véve igen fontos intézmények a különböző térségek, székek egymással szembeni elkeseredett küzdelmének voltak eszközei, írta Csutak István miniszteri tanácsos. A cikkíró szerint kiderült: székelyföldi színházi élet nincs. Még a szomszédba sem igen mozdulhatnak ki. Magára valamit is adó székely (kis)város egyetemmel is büszkélkedik. Mire akkreditálják őket, alaposan megcsappan a diáklétszám. Valójában még a frissen végzettek elhelyezkedése sem könnyű. A számtalan egyetemecske nem alakult át szellemi műhelyek hatékony hálózatává. A csíkszeredai Régizene fesztivált sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. A kovásznaiak Árkoson létrehozták az „Európai Tanulmányok Központját”. Csíkszeredában is rittyentettek egy „Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökséget”, biztosítva, hogy középtávon Székelyföld fejlesztési koncepciójával foglalkozó intézet Székelyföldön ne lehessen. Egységes székelyföldi jövőkép, összehangolt akcióterv nincs. Az egyetemet végzettek közül egyre kevesebben akarnak visszatérni szűkebb pátriájukba. Beszélni kell a székelyföldi elit felelősségéről. Alternatívákat kellene megfogalmazni. Mik legyenek a célok? Milyen időzítéssel? Az öt (mellesleg „székelymagyar”) városi önkormányzat által megvalósítható regionális ivóvíz szolgáltató terve megbukott. Pedig EU-s pénz lett volna rá. Nem kellett, mert a helyi (törzs)főnökök nem tudtak megegyezni, hangsúlyozta Csutak István. A székek marakodása a megyék szintjén reprodukálódik. A székely székek közigazgatási struktúrája elavult. A 18 évvel ezelőtt feltámasztott „törzsi széki” berendezkedés a politikailag Európához csatlakoztatott térségben teljességgel kontraproduktív. Anakronisztikus a székek tradícióira intézményeket alapítani és működtetni. Leszámolni ezzel a berendezkedéssel és egy korszerű, életképes rendszerrel helyettesíteni azt, az elit felelőssége. Létezik egy modernizációs kényszer, Székelyföldnek egységes és következetes jövőkép kell. /Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., Népújság (Marosvásárhely), jan. 11. . Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Antal Árpád és Tamás Sándor parlamenti képviselők közösen reagáltak Csutak István vitacikkére. Végre valaki kimondta, hogy egységes székelyföldi jövőkép, összehangolt akcióterv nincs. Vitaindítónak kiválóan alkalmas az írás, a válaszokkal azonban adós marad. A képviselők nem értenek egyet azzal, miszerint Székelyföld összes problémája a székek szerinti szerveződésére vezethető vissza. Milyen Székelyföldet akarunk? témában több rendezvényt is szerveztek. 2007 elején Ojtozban faluturizmussal foglalkoztak, májusban a környezetvédő civil szervezetekkel, majd Bodokon az önkormányzatokkal tanácskoztak, Alsó-Lemhényben a mezőgazdaságból élők problémáiról, szeptemberben Sugásfürdőn vállalkozókról volt szó, októberben az erdőtulajdonosokkal szerveztek szakmai találkozót, novemberben a nyugdíjasokkal, decemberben közbirtokosságokkal foglalkoztak. Építeni kell Székelyföld sajátosságaira, ki kell emelni eredményeit. Új szemléletre van szükség, amely a vállalkozó szellemen és nem a szociális támogatáson alapul. Felmérés szerint Székelyföld lakóinak 85 százaléka részesül a szociális segély valamelyik formájából. Az egységes Székelyföld elsősorban együttműködés és szervezés kérdése. A két megye tanácsa időnként együttes üléseket tarthat. – Székelyföldön a turizmus tűnik az egyik legígéretesebb, legjövedelmezőbb ágazatnak. /Antal Árpád parlamenti képviselő – Sepsiszentgyörgy, Tamás Sándor parlamenti képviselő – Kézdivásárhely: Milyen Székelyföldet akarunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16., ugyanezt közölte: Szabadság (Kolozsvár), jan. 16., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16., Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Különös jelentősége volt az Európai Parlament (EP) kisebbségi munkacsoportjának (Intergroup) január 17-i ülése Strasbourgban, mert a kisebbségvédelem két fontos egyezményének, a Kisebbségi Keretegyezménynek és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának tízéves évfordulója alkalmából értékelte az eredményeket – szögezték le Gál Kinga és Tőkés László EP-képviselők közleményükben. Gál Kinga hangsúlyozta: a két dokumentum nagyban hozzájárult a kisebbségvédelem és a nyelvi jogok európai elfogadtatásához. Tőkés László felhívta a figyelmet a moldvai csángók helyzetére, amely hasonlít a Timok-völgyi románok, valamint a görögországi és a bulgáriai macedónok helyzetére. Külön is kitért az egyházak ezen nemzeti közösségekhez való viszonyára, és példaként hozta fel a moldvai román katolikus egyház negatív magatartását. Javasolta, hogy a Balkán országaiban tapasztalható kisebbségellenes gyakorlattal átfogó keretben, külön foglalkozzon a munkacsoport. Az ülés végén az elnök bejelentette, hogy a munkacsoport hamarosan napirendre tűzi a moldvai csángók ügyét. Sógor Csaba szerint „hasznos dolog, ha az Intergroupban nemcsak a magyar problémákról esik szó, hanem a többi európai kisebbségről is, úgy mint a görögországi macedónokról, szerbiai timokvölgyi románokról és koszovói albánokról, finnországi svédekről”. /Kisebbségvédelemről az Intergroup munkacsoportjában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Ebben az évben sorra nyitja erdélyi irodáit Sógor Csaba és Winkler Gyula RMDSZ-es, illetve Tőkés László független európai parlamenti képviselő. A liberális Csibi Magor még Chisinauban, a Moldovai Köztársaságban is berendez egyet. Winkler Gyula már irodát nyitott Déván, de további irodák megnyitását tervezi. Tőkés László sepsiszentgyörgyi képviseleti irodáját várhatóan február elején nyitja meg. /Lokodi Imre: Sorra nyílnak az EP-irodák. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Az RMDSZ helyi szervezetei elkezdték a szövetség színeiben mandátumot nyert megyei és helyi tanácsosok, polgármesterek, alpolgármesterek és más választott tisztségviselők munkájának kiértékelését. Az RMDSZ ezúttal nem teszi kötelezővé az előválasztásokat, mindegyik területi szervezet szabadon dönthet a jelöltállítás módozatáról. /Ercsey-Ravasz Ferenc: RMDSZ: Nem kötelező az előválasztás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Az RMDSZ ügyvezető elnöksége már előkészítette a helyhatósági választásokon történő jelöltállítás kritériumrendszerét, amelyet január 18-án tartandó marosvásárhelyi ülésén a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) megvitatni készül. Az ügyvezető elnökség azt szorgalmazza, hogy a jelöltállításról szóló döntést a területi szervezetek hozzák meg – közölte Kelemen Hunor Kolozsváron. A jelöltállítás mikéntjéről állást foglalt a TEKT-ülés előtt a Szabadelvű Kör és a Nemzeti Szabadelvű Kör is. Kezdeményezésükre az öt szövetségi képviselettel rendelkező platform szorgalmazza a Platformok Konzultatív Tanácsának (PKT) mihamarabbi összehívását. A Nemzeti Szabadelvű Kör jó ötletnek tartja Kovács Péter ügyvezető alelnök elképzelését. A fiatal politikus a területi RMDSZ-szervezetek helyi választmányainak állóurnás megválasztását javasolja. Tischler Ferenc, a Kereszténydemokrata Mozgalom Platform (KDM) elnöke szerint előválasztásoknak kellene megelőzniük a májusi önkormányzati választásokat. /Jelöltállítás, de hogyan? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Elégedetlen a Magyar Polgári Párt bejegyzése körüli hercehurcával a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), ezért kész akár táblákkal, transzparensekkel is a Bukaresti Törvényszék épülete elé vonulni, ha január 24-én nem lesz érdemi tárgyalás a pártbejegyzésre vonatkozóan. Mint ismeretes, az MPSZ párttá való alakításának kérelmét tavaly december 13-án tárgyalta először a törvényszék, akkor azonban procedurális okok miatt elhalasztották a döntést. Január 10-én ugyanez ismétlődött meg, akkor amiatt, mert a Demokratikus Szolidaritás Pártja nevű szervezet „közbelépett”, és a perrendtartás szerint kérelmüket figyelembe kellett venni. Szász Jenő MPSZ-elnök egyetért az MPSZ tagszervezeteinek elégedetlenségével, de kivárná a január 24-i tárgyalás eredményét. /Mihály László: Tüntetésre készül az MPSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Az RMDSZ már benyújtotta a decemberben közvitára bocsátott tanügyi tervezet módosítását célzó javaslatát – jelentette be Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az oktatási főosztály tagja. Azt kifogásolták, hogy a tervezet alkotói nem vették figyelembe a szövetség óhaját, hogy a román nyelvet idegen nyelvként tanítsák a magyar osztályokban. „A magyar és román pedagógusokból, értelmiségiekből álló csoportunk már összeállított egy programot, amelyet a módosító javaslattal egyszerre nyújtottunk be a tárcához” – mondta Lakatos. /Gyergyai Csaba: RMDSZ: benyújtották a módosító javaslatot. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

A tanügyi tárca www.edu.ro honlapján tanulmányozható az a három törvénytervezet, amely az oktatási törvénycsomagot alkotná: a felsőoktatási, a közoktatási és a tanügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvénytervezet. A három jogszabályterv jelentős módosításokat tartalmaz az eddigi gyakorlathoz képest, és ebben az RMDSZ oktatásügyi szakosztálya oroszlánrészt vállalt – közölte kolozsvári sajtótájékoztatóján Lakatos András alelnök. /Román nyelvoktatás kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Egy felmérés szerint legálisan dolgozik az Olaszországban élő románok zöme. 26 százalékuk anyagi okok miatt kényszerült arra, hogy elhagyja hazáját. A megkérdezettek közel fele rendelkezett munkahellyel Romániában, mielőtt kivándorolt, 14 százaléka háztartásbeli, szintén 14 százalék diákként érkezett az országba, 8 százalék pedig munkanélküli volt. A jelenleg Olaszországban tevékenykedő román állampolgárok 57 százaléka érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkezik, 23 százalék szerződés nélkül dolgozik, és 7 százalék háztartásbeli. A megkérdezett olaszországi román munkavállalók 32 százaléka egyáltalán nem, 15 százalék viszont havonta, sőt akár többször is küld pénzt otthon maradt családtagjainak. /Balogh Levente: Első helyen az építőipar. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Csutak István vitacikkében hiányolta, hogy a kökösi táblával egy időben nem volt Berecknél, Békásnál, Palánkánál, Szabédnál, Nyárádtőnél és Balavásárán is Székelyföld-tábla, de azt nem kérte számon, hogy amikor Markó Béla, az RMDSZ elnöke meghirdette a székelyföldi szimbólumok használatát, akkor miért nem tettek arról, hogy ténylegesen megjelenjenek ezek a szimbólumok. Miféle közigazgatási rövidlátás alapján jelentené a Székelyföldet csak Hargita és Kovászna megye? Parlagi törekvés, hogy egyetemet hoztak létre „minden magára valamit is adó székely (kis)városban”, amikora román (kis)városokban ugyanennyi, vagyis számszerűleg sokkal több egyetem jött létre? Valójában az a baj, hogy a sok magyar diplomás csak mesterember, aki sem alkotásra, sem közösségteremtésre nem törekszik. Csutak hiányolja a székelyföldi jövőképet. Gáspár Sándor ezzel egyetért. Arról is kellene írni, hogy miből állna a jövőkép. A térséget elkötelező politikai cselekvések egy szigorúan meghatározott politikai szervezethez kapcsolódnak, az RMDSZ-hez, de a nevét Csutak nem írja le. A székek felszámolásának szándékát hatalommegerősítő szándékkal néhány hete elárulta már Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, az európai parlamenti választások másnapján, egységes, megyei szervezetet kiáltva ki üdvözítőnek a két székely megyében. A székek valójában a környezet egységes megélésének keretei. Érdekes módon, a székely székek elleni harci riadót azután fújta meg az RMDSZ vezetősége, miután kiderült, hogy néhány székben jóval kevesebb szavazatot szerzett a szervezet, mint azokban a megyékben, amelyekben a hagyományos (magyar) történelmi közigazgatás még nyomokban se nagyon létezik. Székelyföldet nem modernizálni lehet a székek megszüntetésével, hanem felszámolni. Évszázadok során a székely székek megfeleltek feladatuknak – természetes közigazgatási keretet biztosítottak minden társadalmi rendszerben, minden gazdasági koncepcióban. /Gáspár Sándor: Széljegyzetek Csutak István (szél)kakaskodásához. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., Népújság (Marosvásárhely), jan. 11. . Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

A tisztségviselők vagyonbevallásának eredményéről számolt be a lap. Arad megyében a politikusok közül a leggyümölcsözőbb esztendőt Bognár Levente alpolgármester zárta, aki évi 31 374 lejes alpolgármesteri fizetése mellé három belterületi telek eladásából összesen 645 200 lejt tett még a családi kasszába, de a felesége által örökölt és az ő nevén is szereplő, korábban sok vihart kavart belvárosi bérház is 95 ezer lejt hozott. Bognár folyószámláján az OTP-nél 64 ezer euró van, egy évvel korábban a Raiffeisennél nyitott folyószámlát 100 ezer euróval. Király András képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke nem gyarapodott tavaly, maradt az örökölt házzal, a civil szervezeteknél betöltött tisztségeiért nem jár fizetés. Horváth Levente alprefektus nem gyarapodott ingatlanokkal, gépkocsikkal. A legszegényebb Búza Gábor, akinek alelnöki fizetésén kívül semmije sincs. A Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjének, Juhász Editnek már nem sikerült megismételnie a 2006-os esztendőt, amikor férjével együtt telket vásároltak Borosjenőben, és a férje örökölt még egy aradi lakást. A Temes megyei politikusok, önkormányzati és köztisztviselők többsége még nem frissítette fel tavalyi vagyonbevallását. Toró T. Tibor parlamenti képviselő elmondta, hogy 2007-ben semmilyen jelentős üzletet nem kötött, nem vásárolt és nem adott el nagy értékű ingatlanokat, tavalyi vagyonbevallása nem módosul jelentős mértékben. Feleségével közösen birtokolnak egy 68 négyzetméteres tömbházlakást és egy Skoda Fabia márkájú személygépkocsit. Toró T. Tibor vagyoni szempontból a képviselőház sereghajtói között található. Marossy Zoltán alprefektus elmondta: nagy befektetést hajtott végre tavaly. Leadta 1991-ben vásárolt Oltcit Club személygépkocsiját és vásárolt egy új Fiat Panda gépkocsit. Van ezenkívül egy 2006-ban vásárolt Renault Clio típusú gépkocsija, amelyet részletre vett és egy 1995-ben vásárolt, 85 négyzetméteres temesvári tömbházlakása, valamint egy 399 négyzetméteres visszakapott ingatlanja az Arad megyei Szemlakon. /Pataki Zoltán: Mattüveg zsebek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 18./ Hunyad megyében Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke vagyona tavaly egy 467 négyzetméteres, 16 000 lej értékű vajdahunyadi telekkel gyarapodott. Ezenkívül egy 2000-ben vásárolt, 13 000 lejre becsült panellakással és egy 2003-ban szerzett, 28 000 lejre becsült üdülővel rendelkezik, illetve a családi ház felével. Winkler Gyula egy 2006-os gyártmányú Volkswagen Passat személygépkocsival és két, egyenként 30 000 lejes bankbetéttel rendelkezik. Jövedelemként a miniszteri fizetés mellett a volt miniszter az Eximbank igazgatótanácsának alelnökeként majdnem 80 000 lejes éves többletre számított. /Chirmiciu András: Hunyad. Telekre utaznak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 18./