Csutak István politikai esszéje kapcsán vita bontakozott ki. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere szerint Hargita és Kovászna megyét egyesíteni kellene. A Transindex hírportálon Czika Tihamér kapcsolódott a vitához, ,,erdélyi konformista sajtópocsolyának” nevezve a hazai ,,nemzeti-keresztény nacionalista” kurzust, amely ellen liberálisként keményen fellépett. Írása destruktív, ahogyan Székelyföld ,,dicső múltjáról” beszél, az cinikus és dehonesztáló. A modernkedő fiatalember a régió mai állapotát az európai trendektől idegennek tartja. A Háromszék témához kötődő vitázók zömmel a széki szerveződés mellett foglaltak állást. A székek, megyék, Székelyföld kulturális és szellemi, nyelvi identitást hordozó és meghatározó képződmény, a magyar nemzettudat egyik tartománya. Érték – hangsúlyozta Sylvester Lajos. A véleményt formáló értelmiségieknek ezért kell az itt élők székelyföldi tudatára alapozniuk. Egy leendő Székelyföld koordinált vezetésének a székekre (kistérségekre) kell alapoznia, s a vezetést arányos képviselettel lehet megoldani. /Sylvester Lajos: Székelyföld mint tudati tényező. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

Csutak István nem nagyon szereti a székeket (lásd: Székek földje – Székelyföld? Hargita Népe, jan. 8.), különösen, ha azok a Székelyföldön vannak, s kisléptékű táj szerveződési formái, szerinte ez a szervezeti forma anakronisztikus, a korlátoltság melegágya. Biró A. Zoltán Csutak ironikus és ultimátumszerű hangnemét nem tartja követendőnek. Sokan fogják mondani, hogy megállapításai kissé igazságtalanok. Valójában csak elnagyoltak, a helyzet nem megnyugtató. Mindenki a maga kis tájegységét építi, mindenki a másikat akarja lekörözni– fejtegeti a szerző. A térségi elit „nem tud” egymással megegyezni, ez nem a regionális mítoszok maradványa, hanem a kompetenciahiány. Legyen jövőkép – mondja a szerző. A jövőkép nem akar összeállni. A térségi jövőkép kidolgozásához a rendelkezésre álló helyi kapacitás mértéke csekély. Tervezés, stratégiaépítés csak a fogalmak szintjén ismertek a térségi elit számára. A fejlesztéspolitikai gondolkodás gyakorlatilag kimerül abban, hogy pályázatokat kellene írni (értsd: pénzt kellene szerezni). Ez az országos kisebbségi közéleti-politikai térségi elit felelőssége. A székelyföldi térség jelenlegi elitjétől nem várható el, hogy önállón oldja meg saját fejlesztéspolitikai kérdéseit, külső rásegítés szükséges. A széki (regionális, kistáji) tagolódás a székelyföldi régióban nem csupán maradi történelmi produktum, hanem földrajzi-társadalmi adottság is. A gond nem a széki léptékű szerveződéssel van, hanem annak mai működési módjával. A térségi, kistáji tagolódás az egyik legfontosabb székelyföldi fejlesztési potenciál lehet. Térségi fejlesztéspolitikában való hasznosításukra ma még nincsenek meg a minimális intézményi keretek. /Biró A. Zoltán egyetemi oktató KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja: Székelyföld? Fejlesztés? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12., újraközölte: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 15., Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere az Erdély FM kérdéseire válaszolva reagált Csutak István felvetésére. A csíkszeredai elöljáró szerint meg kellene szüntetni a két székelyföldi megyét: népszavazással kellene egybevonni Hargita megyét és Háromszéket. Ráduly igazat adott a vitaindítónak abban, hogy még kialakulóban sincs egységes székelyföldi jövőkép, fejlesztési elképzelés, a városok között ma még rivalizálás van, továbbá a megyei és a helyi önkormányzatok is, ez nem segíti a székelyföldi régió kialakulását. /Székely modernizáció. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

A Székelyföldi termék márkanév levédését tervezi a Magyar Polgári Szövetség – jelentette be Gazda Zoltán sepsiszéki elnök. Tudatosítani szeretnék a régióban élőkkel, hogy fontos lenne az itt gyártott termékek vásárlása, ezzel a térség vállalkozóit, önkormányzatait egyaránt támogatnák. Gazda szerint többéves tudatosító munkára lesz szükség, de bíznak a sikerben. /Farkas Réka: Levédik a márkanevet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Az európai újságírás, azon belül az erdélyi zsurnalisztika legjobb hagyományaira építve, neves elődök műveivel állandó pár- és perbeszédben állva építette fel Cseke Péter a legújabb kötetét (Cseke Péter: A magyar szociográfia erdélyi műhelyei. Presa Universitara Clujeana/Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2007. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar újságírószakos diákjai számára készült egyetemi jegyzet összegezés Cseke Péter tudatosan épített gondolatvilágnak. A szerző meggyőződése, hogy a mai erdélyi magyar sajtónak kötelező módon vissza kellene térnie kiváló hagyományaihoz, és abból merítve kellene tovább építkeznie. Cseke Péter a kizárólag tájékoztató újságírással szemben a korszerű szociográfiai sajtóvizsgálatot részesíti előnyben. A magyar újságírói szak intézményépítését már a kilencvenes évek derekán magára vállaló oktató igen magasra helyezte a mércét. Cseke Péter 1995-ben még románul kényszerült megvédeni doktori disszertációját a BBTE Bölcsészkarán. Abban az évben hozta létre Vasile Puscassal együtt az egyetem Politikatudományi Karát. Négy szakon (újságírás, politológia, közigazgatás és kommunikáció) indította be a magyar nyelvű oktatást, és az utóbbi években a mesteri és a doktori képzést is. Az ott folytatott tudományos munka megismertetése végett alapította Cseke Péter 2006-ban a [ME.doc] című média- és kommunikációtudományi szakfolyóiratot, amelynek II. évfolyamának 3–4. száma is nemsokára napvilágot lát. Magyar doktorandusai számára ugyancsak 2006-ban külön tudományos fórumot teremtett, a Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciáját, és annak 2006-os és 2007-es értekezéseit külön kötetekben jelentette meg (Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciája. Kolozsvár, 2006. december 9. : Elméleti alapvetések, fogalomtisztázó törekvések. [ME. doc Könyvtár 1. ] Témavezető: dr. Cseke Péter, Szerkesztette: Botházi Mária, MEDEA Egyesület-Művelődés, Kolozsvár, 2007; Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciája. Kolozsvár, 2007. május 11. A médiakutatás módszertani követelményei. [ME. doc Könyvtár 2. ] Témavezető: dr. Cseke Péter, Szerkesztette: Botházi Mária, MEDEA Egyesület-Művelődés, Kolozsvár, 2007.) Cseke Péter a semmiből, ideget és egészséget felőrlő aprómunkával évtized leforgása alatt olyan egyetemi struktúrát teremtett, amelyre építve ma már létrehozható a szintén általa megálmodott Médiatudományi Kutatóintézet. Nem kevés ez, figyelembe véve, hogy Magyarország határain kívül egyetemi szintű újságíróképzés napjainkban csak Kolozsváron zajlik. A szerző most megjelent kötete olyan jövőbe mutató érték, amely az említett majdani médiaintézmény számára (is) mértéket jelent. /Tibori Szabó Zoltán: Tudomány-egyetem. Cseke Péter oktatói krédója és intézményépítése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

1963-ban végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben az az évfolyam, mely először léphetett fel Marosvásárhelyen az újonnan épült Stúdió Színház színpadán. Ez az évfolyam mutatta be a színházavató előadást, Molière Tartuffe című vígjátékát, a címszerepben az osztályvezető professzorral, Kovács György népművésszel, párhuzamos szereposztásban az évfolyam egyik végzős hallgatójával, Visky Árpáddal. A két címszereplő már nincs az élők sorában. Kovács György eltávozott, immár 30 éve, a tanítványt, Visky Árpádot január 12-én, éppen 22 éve, kísérték utolsó útjára döbbent marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi kollégái, barátai, rokonai és sokat szenvedett családja. Visky Árpád személyében nemcsak egy nagy tehetségű művész távozott, aki az erdélyi magyar előadóművészet aranykorának kortársaival, Illyés Kingával, Nemes Leventével elindítójaként és egyik legkiemelkedőbb képviselőjeként írta be nevét a színháztörténetbe. Öntörvényű művész volt, aki lázadó-lázító lobogássá varázsolta a színpadon akár fiatal költőbarátainak, Farkas Árpádnak, Szőcs Kálmánnak, Magyari Lajosnak és másoknak a sorait, akár a klasszikusokét. Visky Árpád a nacionalista tömegtébolyba hajló kommunista diktatúrának és a Szekuritáténak egyik meg nem alkuvó mártírja. /Kovács Levente: In memoriam Visky Árpád. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./

Lászlóffy Aladár, az ismert Kossuth-díjas költő „Tamás” fedőnév alatt jelentett a Szekuritáténak – tájékoztatott január 11-én a Transindex internetes hírportál. A költőt inkrimináló mondat Könczei Ádám megfigyelési dossziéjában szerepel, amit a néprajzkutató lánya, Könczei Csilla tett közzé blogján. „LASZLOFI ALADAR szerveink volt ügynöke „Tamas” fedőnévvel (LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ „Tamas”)” – ez a mondat szerepel Könczei Ádám személyi megfigyelési dossziéjában. Az átirat 1965. szeptember 25-én kelt. A sorok írója, Cretu Ioan, a Szekuritáté kapitánya arra figyelmeztette kollégáit, hogy néhány személyt – köztük a Tóth Rudi néven jelentő Márkos Albertet és más, ismeretlen személyeket – ilyen-olyan okok miatt már nem lehet kihallgatni az akkoriban éppen korrektorként dolgozó Könczei Ádámmal kapcsolatban. A Transindex szerint mivel a név ritka, és nem valószínű, hogy a hatvanas évekbeli Kolozsváron, Könczei Ádám környezetében több ilyen nevű személy élt volna, nem fér kétség hozzá, hogy Laszlofi Aladar nem más, mint Lászlóffy Aladár költő. A dokumentumot nyilvánosságra hozók nem tudtak részletekkel szolgálni azzal kapcsolatban, hogy pontosan miben is állt „Tamas” ügynöki tevékenysége 1965. szeptember 25-e előtt, az sem világos, hogy milyen indokkal lépett ki Lászlóffy Aladár az ügynöki hálózatból. A jelenleg Budapesten élő költőt a Transindex telefonon kereste meg, Lászlóffy csupán annyit mondott: „Sejthettem volna, hogy Szilágyi Domokos után engem is meggyanúsítanak. Kérem, küldjenek nekem is egy példányt azokból a jelentésekből, kíváncsi vagyok rájuk. És ha találnak Gutenberg-leveleket, akkor azokat is küldjék el. „ A beszélgetést ezzel lezártnak tekinti. /Lászlóffy Aladár a Szekuritáténak jelentett. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

A kolozsvári Dreddstudio 2006 októberében jött létre két fiatal zenész, László „Csuti” Zsolt (Sepsiszentgyörgy) és Radu Moldovan (Beszterce) ötletéből. László Zsolt elmondta, Kolozsvárra jött egyetemre, megismerkedett Radu Moldovannal, aki felkérte, hogy zenéljenek közösen. Honlapjukon /www.dreddstudio.ro/ bővebb leírást lehet találni stúdiójukról, magyar nyelven is. /Bende Attila: Valóra vált álom: saját stúdió. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Vannak még mecénások, akik lehetőségeikhez mérten támogatják a kultúrát, képzőművészetet, irodalmat. A gyergyóalfalui Gál Mihály ilyen mecénás: évek óta látja vendégül az Erdély különböző sarkaiból érkező képzőművészeket a Bucsin melletti, Vadárvácska nevű alkotótáborában. És az is hagyománnyá vált, hogy az ott születő műveket a marosvásárhelyi Bernády Ház galériáiban is kiállítják. Az idei tárlatnyitóra január 10-én került sor. /Nagy Botond: Vásárhelyi Vadárvácska. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./

,,A Don, a Don-kanyar a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar köztudatban. Itt vívta veszteségteljes harcát 1942―43-ban történelmünk sokat idézett 2. magyar hadserege” ― írta emlékirataiban Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes (1884―1976), honvédelmi miniszter. A doni katasztrófa évfordulóján 1943. január 12. napjának harci eseményeiről közöl a lap részletet dr. Szabó Péter hadtörténész feldolgozása alapján. /(sylvester): Valahol a Don-kanyarban... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

A Nyugati Magyarság 2007. november-decemberi összevont számának címlapján áll a megjegyzés: Búcsúszám. A XXIV. Évfolyamában a lap, ,,A demokratikus és nemzeti szellemű nyugati magyarság havilapja” küldetéssel aposztrofáló újság megszűnik. Főszerkesztője, Miklóssi István 1990-ben telepedett haza Kanadából küldetéstudattal Budapestre, hogy itt szerkessze a folyóiratot. Rendszeresen kért írást az erdélyi sorsról. Vezércikkben Domonkos László megírta, a megszűnés: csatavesztés ugyan – mégis, „Adyt követve, üdvözlet a győzőnek jár. ” Ne feledjétek el a Nyugati Magyarságot, ne feledjétek el, hogy ehhez a magyar világhoz tartoztok, miként hűséggel e lap is mindhalálig…”. /Sylvester Lajos: Ismét megszűnt egy lap (Búcsúzik a Nyugati Magyarság). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Wass Albert annak dacára tért haza, hogy az ellene szellemi bojkottot hirdetők ma is minden galádságot elkövetnek, hogy a magyar szellemi életből, a nemzeti közérzetből kicenzúrázzák. Wass Albert páratlan olvasottságával, népszerűségével ma senki és semmi nem veheti föl a versenyt. Sorsa, műveinek utóélete azt is példázza, hogy a közösségi igazságkeresés felülírhat mindenféle ártó szándékú praktikát. Műveit betilthatták Magyarországon, index alá helyezhették Romániában, szobrát kitilthatták Budapestről, portréit lefejezhették Erdélyben – népszerűsége, hatása, műveinek reneszánsza annál erősebben érvényesült. A magyar kormányzat nem honosította vissza – megtette ezt és megteszi helyette a nép. És szobrai is állni fognak Budakeszin és Debrecenben, majd Erdélyben is előkerülnek dugott helyeikről, s lesz szobra minden bizonnyal Budapesten is. A körülötte zajló politikai csatározások is elülnek egyszer, s marad Wass Albert erdélyi sorsábrázolásának sokféle értéke. /Sylvester Lajos: Wass Albert visszahonosítása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Megjelent Páll Lajos új verseskötete /A csodák házában. Versek. Csíkszereda, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, 2007/, a versek annak a személyiségnek a nyomait hordja magán, akit a megélt élet teljessége formált az évtizedek során, írta Borcsa János. A költő idén lesz hetvenéves. Személyesség és gondolati igény talált egymásra Páll Lajos új versgyűjteményében. Az egyik legzártabb formát, a szonettet választotta az eddig szabad versben vagy egyénien alakított népi versformákban és versmértékben megszólaló költő. Kettős művészi hivatástudattal él és alkot Páll Lajos: a költői mellett azonos fontosságot szentel a festőinek is. /Borcsa János: Személyesség és gondolati igény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Mezőkövesden tartották meg a Dialógusok néven ismertté vált év eleji hagyományos régiós művelődési találkozójukat Magyarország északi megyéinek, a Felvidéknek, Kárpátaljának és a Partiumnak művelődésszervezői. Az idei, immár tizedik alkalommal megrendezett találkozó központi kérdése a kisebbségi magyar közösségépítés, valamint a Schengen utáni regionális társadalmak, közösségek kapcsolattartásának eredményesebbé tétele volt. Központi szerepet kapott a különböző forrásokból származó finanszírozási, ezen belül elsősorban is az uniós pénzforrások bevonási lehetőségeinek megbeszélése, egy jövőt építő összmagyar támogatáspolitika megteremtésének égető szükségessége. A mezőkövesdi tanácskozáson Varga Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő meghívott előadóként vitaindító előadást tartott a támogatáspolitikáról, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében pedig Muzsnay Árpád alelnök beszélt a határokon átívelő művelődési rendezvényekről, az idei partiumi tervekről. /Közösségépítés és támogatáspolitika a Kárpát-medencében. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./

Az első világháborút követően, 1920-ban megkötött versailles-i békeszerződés után a bukaresti kormány tárgyalásokat kezdeményezett a Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében. Ennek eredményeként 1920. július 29-én a román királyság nagykövete átnyújtotta megbízólevelét XV. Benedek pápának. Még az év október 17-én megérkezett Bukarestbe az első apostoli nuncius, Francesco Marmaggi érsek. Utána Angelo Maria Dolci (1923–1932), Valerio Valeri (1933–1935), Andrea Cassulo (1936–1947) és Patrik Gerard O’Hara (1947–1950) álltak a romániai nunciatúra élén. 1948-ban a román állam egyoldalúan felmondta az Apostoli Szentszék és Románia között 1927. május 10-én kötött konkordátumot. 1950. július 4-én Ana Pauker kommunista vezető és külügyminiszter elrendelte, hogy a pápa nagykövete és munkatársai három nap alatt hagyják el az országot. Távozása előtt Gerard Patrik O’Hara nunciatúrai kormányzó svájci fennhatóság alá helyezte a pápai képviselet székhelyét az akkor nemzetközileg elfogadott szabályzat értelmében. Ennek ellenére elkobozták a nunciatúra épületét és berendezését, a palotát gondozó nővéreket elűzték. Moldvai csángó származású elöljárónőjüket letartóztatták, és a Vatikánnak való kémkedés koholt vádjával 14 esztendei börtönbüntetésre ítélték, amit néhány hónap híján letöltött. A nunciatúra palotája 1990 júliusában került vissza jogos tulajdonosához. 1992. november 5-én hivatalosan újra megnyílt a pápai képviselet romániai székhelye. 1998. január 1-jétől Románia kormánya visszatért a régi hagyományhoz, miszerint a mindenkori apostoli nuncius egyúttal a diplomáciai testület dékánja. A kommunizmus bukását követő új korszakban a következő személyek töltötték be az apostoli nunciusi tisztséget: John Bukovsky verbita (1990– 1995), Janusz Bolonek (1995–1998), Jean-Claude Périsset (1998-2007), majd Mauro Lalli tanácsos, ideiglenes ügyvivő (2007. november 10. –2008. február 10. között) Jean-Claude Périsset megbízatásának lejárta után decemberben XVI. Benedek pápa kinevezte Románia és Moldova Köztársaság új apostoli nunciusát Francisco Javier Lozano panafieli címzetes érsek személyében, aki eddig Horvátországban képviselte a Szentszéket, illetve Vatikán államot. Az új nuncius-érsek 1943-ban született Spanyolországban. A főpap 1976-ban állt a szentszéki diplomácia szolgálatába. Az olaszul, angolul, franciául, portugálul, németül, oroszul és szerb-horvátul is anyanyelvi szinten beszélő érsek várhatóan február első felében érkezik Bukarestbe. /Fodor György: Új apostoli nuncius Romániában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./

Karácsony előtt mutatta be Martin János Sorsvállalás című, kortörténeti életrajzi kötetét Fodor György piarista konfráter Kolozsváron, majd a kolozsvári Verbum Kiadó tevékenységét Simon Ferenc ismertette. Martin János Sorsvállalás. Egy megtért erdélyi magyar emlékiratai címmel írt könyvében élettörténetét mondja el. Megjárta Auschwitzot is. A láger felszabadulása után a szerző hazatért Kolozsvárra. A Bolyai Tudományegyetemen a biológia szakot kezdte, majd lehetőséget kapott a Szovjetunióban továbbtanulni. Hazakerülve a Mezőgazdasági Minisztérium keretében fontos megbízatásokat kapott. 1974-ben családjával együtt kivándorolt Izraelbe. Egy idő után úgy érezte, el kell hagynia ezt az országot. Egy katolikus segélyszervezet segítségével 1977-ben Kanadában ment, letelepedett, a magyar közösség befogadta, felkarolta. Katolikus lett, névváltoztatást is kért, néhány hónap múlva Martin Jánost megkeresztelték. Könyvében megírta: „Részemről a zsidóságom ügyét lezárt múltbeli élményemnek tekintem. Római katolikus magyar vagyok. Azzal is tisztában vagyok, hogy zsidó származásomat nem tehetem nem létezővé. Gyermekkori és ifjúkori élményeim is hozzájárultak személyiségem kialakulásához. Annak is tudatában vagyok, hogy egyes született keresztények szemében én csak rizskeresztény vagyok. Nincs semmi kétségem afelől sem, hogy zsidó részről ellenszenvre vagy éppen gyűlöletre számíthatok. Ez a sorsom, és ezt vállalom. ” /Csomafáy Ferenc: Római katolikus magyar vagyok. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./

Miután korábban két ízben is elutasította Traian Basescu meghívását, január 12-én Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök találkozott az államfővel, az igazságügyi miniszter kinevezésével kapcsolatos megbeszélés végett. A vezető politikusok kétéves szünet után most először találkoztak. A megbeszélés mindössze fél órát tartott, és a részt vevő felek egyike sem volt hajlandó nyilatkozni annak eredményéről. Politikai források szerint a miniszterelnök továbbra is ragaszkodik Norica Nicolai igazságügyi miniszterré való kinevezéséhez. /Ö. I. B. : 2 év után négyszemközt Tariceanu és Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Traian Basescu államfő elsősorban a liberálisokkal és a kormányfővel szembeni ellenszenve miatt tagadta meg Norica Nicolai igazságügy-miniszterré történő kinevezését. Basescu a miniszterjelölt szakmai múltjára hivatkozott, ezzel bebizonyította: Nicolai valóban alkalmatlan az igazságügy-miniszteri poszt betöltésére, másrészt diszkreditálta a kormányfő erősködését, aki a továbbiakban csak súlyos presztízsveszteség árán törhet lándzsát Nicolai mellett. Ha Basescu és Tariceanu jóban lenne, a 18 éve megkövesedett politikai szokásjog alapján Norica Nicolai – vagy akárki más – már elfoglalta volna a bársonyszéket. /Rostás Szabolcs: Apokalipszis máskor. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Adrian Cioroianu román külügyminiszter kormánya fenntartásait hangoztatta Párizsban Koszovó függetlenségének kinyilvánításával szemben. Cioroianu szerint Koszovó függetlenségének kikiáltásához nincs jogi alap, másrészt – Románia álláspontja szerint – a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogait, nem pedig a kisebbségek kollektív jogait kell támogatni. /Cioroianu újra Koszovóról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Vannak jó jelek is, itthon meg a világban. Akár Koszovó közeledő függetlenségét is ide lehet sorolni. Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa szerint a román értelmiségi sajtóban egyre több olyan írás jelenik meg, amelyekből sugárzik a magyarok iránti empátia és az elismerés. Az RMDSZ programja, a Marosvásárhelyi Kiáltvány meggyőződéses híveiként is fogadjuk el, hogy Tőkés László választási sikere: mindnyájunk számára érték, írta Ágoston. A püspököt politikai érvekkel és a közvélemény erejével kell kényszeríteni az együttműködésre. /Ágoston Hugó: Pozitív erővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

A Magyar Polgári Szövetség hajlandó támogatni Petre Strachinaru képviselő javaslatát, hogy a két székely megyében hivatalból legyen képviselője a románságnak, de csak feltételekkel – szögezte le Gazda Zoltán sepsiszéki elnök. Abban az esetben, ha azokban a többségében románok lakta megyékben, ahol más nemzeti közösségek is élnek, ezek is hivatalból képviselői helyet kapnának, elfogadhatónak tartják a javaslatot. Ellenkező esetben diszkriminációról, az állampolgárok egyenlő jogainak megsértéséről van szó, és ez alkotmányellenes. /Farkas Réka: Támogatás, feltételekkel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

A magyar kisebbséget érintő oktatási kérdések álltak Sólyom László köztársasági elnök egynapos január 13-i kárpátaljai látogatásának homlokterében, Viktor Juscsenko ukrán államfő ígéretet tett a magyar köztársasági elnöknek a magyar diákok, tanárok, illetve oktatási intézmények számára hátrányos problémák orvoslására. Az ukrán elnökkel Munkácson tartott megbeszélése után Sólyom László elmondta, mindenképpen hátrányosan érinti a kárpátaljai magyar diákokat az, hogy újabban az egységes érettségi felvételit ukránul kell letenni. A magyar államfő szerint késés tapasztalható a magyar nyelvű tankönyvek terjesztésében, a könyveket Romániában nyomtatják. Viktor Juscsenko ígéretet tett arra is, hogy a magyar iskolák tankönyveit Ukrajnában fogják szerkeszteni és nyomtatni. /Váry O. Péter: Oktatásról tárgyalt Sólyom Kárpátalján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

Magyarországon és Romániában aggasztó méreteket ölt a gyerekbűncselekmények száma. Az anyaországi sajtó az elmúlt napokban vezető hírként kezeli annak a 12 éves, román állampolgárságú fiúnak a történetét, aki a budapesti Blaha Lujza téren azért szúrt combon egy nála három évvel idősebb diákot, hogy megszerezze mp3-as lejátszóját. Az áldozatot – aki majdnem elvérzett – jelenleg súlyos sérüléssel kórházban ápolják. Az elkövetőt a Budapesti Rendőr-főkapitányság jelenleg körözi, azonban közölték: akár egy újabb késelés esetén sem tehetnek mást, minthogy újra elengedik, mivel a jogszabályok szerint korára való tekintettel nem vehető őrizetbe. A romániai gyerek mintegy fél éve egy hasonló korú fiatalokból álló banda tagjaként tevékenykedik, amely a Blaha Lujza téren és annak környékén követ el bűncselekményeket, jórészt lopásokat, rablásokat. Mindannyian állami gyermekotthonban élnek – kivéve amikor szökésben vannak –, a rendőrség nem zárhatja be őket az intézmény falai közé, és büntetni sem lehet őket 14 éves korukig. Romániában, Galacon életveszélyes állapotban szállítottak kórházba egy 13 éves fiút, akit egy évvel fiatalabb barátja késsel hátba szúrt. Az elkövetőt nem vették őrizetbe, mivel a román jogszabályok szerint a kiskorúak 14 éves korukig nem tartóztathatóak le, 14 és 16 éves korban is csak különleges esetekben. A Brassó megyei Keresztényfalván három, 17, 18 és 19 éves fiatalembert vettek őrizetbe, miután három napig egy tömbház-lakásban fogva tartottak és megerőszakoltak egy 12 éves lányt, akinek úgy sikerült kiszabadulnia, hogy kiugrott a harmadik emeleti lakás ablakán. /Rostás Szabolcs: Bűnözés zsenge korban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

„Az én időmben rendszeresek voltak a felső szintű találkozások, mert mind Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök, mind én tudatosan törekedtünk erre” – fejtette ki Rudolf Schuster volt szlovák köztársasági elnök a hét végén a magyarországi Mezőkövesden tartott régiós konferencián. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet szervezte rendezvény már a tizedik ilyen év eleji találkozója volt a térség magyarságának. A szlovák és a német mellett a magyar nyelvet is beszélő Schuster első előadója is volt a konferenciának. Mint kiemelte, a korábbi években jó hatása volt a magyar-szlovák kapcsolatokra annak a ténynek, hogy az ő kezdeményezésére a szlovákiai magyarság pártja, az MKP kormányzati tényező lett. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója szorgalmazta a Kárpát-medencei fejlesztési fórum mielőbbi létrehozását, hangsúlyozta, hogy a székelyföldi bezárkózásnak milyen káros hatásai (is) lehetnek. Varga Attila parlamenti RMDSZ-képviselő mondta: „jobb lenne, ha a pestieknek a Székelyföldről nem elsősorban a székelyvicc jutna eszükbe, hanem például a fejlett erdőgazdálkodás, faipar és faluturizmus. De ha regionális céljainkat meg sem tudjuk fogalmazni, akkor hogyan valósítsuk meg azokat?” Szarka László kisebbségkutató szerint nem lehet a nemzetet igazolványokkal egyben tartani, és nem kell mindent egybeolvasztani, mert akkor éppen azokat a különleges értékeket adjuk fel, amelyek a magyar nemzet sokszínűségét (palóc, matyó, székely stb.) adják. Bárdi Nándor történész úgy vélte, amíg Magyarországon nem jön létre a pártok közt konszenzus a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatban, addig tovább folytatódik a politikai szempontok szerinti támogatás, ami azt jelenti: nem biztos, hogy azt támogatják, ami a legfontosabb volna. /Sike Lajos: Rudolf Schuster: újjá lehet építeni. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Jó megoldás lenne, ha a sorrendet megfordítva, előbb tartanák a parlamenti és utána a helyhatósági választásokat. Így elkerülhető lenne a mindig nagy méreteket öltő politikai vándorlás az önkormányzatokban – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Hozzátette, nem elsősorban a politikai csoportosulásokkal, hanem a „sokakkal” tárgyal majd az RMDSZ: a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az ifjúsági szervezetekkel és értelmiségiekkel. A marosvásárhelyi polgármesteri jelöltállítás kapcsán úgy nyilatkozott: az ezzel kapcsolatos eddigi közvita jó gyakorlatnak bizonyult, de az a jelöltállítás érvényes, amelyet az SZKT január 26-i ülésén elfogadásra kerülő szabályzat alapján bonyolítanak majd le. Azt szeretné, ha Marosvásárhely esetében a polgármesterjelölt személyéről nem egy szűk kör döntene. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester javaslatáról – miszerint Hargita és Kovászna megye népszavazásos összeolvasztása az autonómia felé tett lépést jelentene – Markó azt mondta: fontosnak tartja azt, hogy vita alakult ki a Székelyföld adminisztratív entitásáról, de úgy vélte, egyelőre a két székely megye összeolvasztása nem kivitelezhető. /L. I. : Markó előre hozná a választást. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Az elmúlt napokban több vitaírás is foglalkozott Székelyfölddel. Folyik a helyi vezetőségek egymásra mutogatása. Hasonló hatás érte a Székelyföldet mintegy száztíz esztendővel ezelőtt. Akkoriban a szónoklatokban nem az Európai Unió, nem az autópálya, hanem az éppen megnyíló székelyföldi vasút volt a csodaszer. Mikor kezdődik egy újabb korszak? /Székedi Ferenc: A csodaszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

„Laszlofi Aladar Tamas fedőnevű volt ügynökünk” – ennek a mondattöredéknek az alapján keveredett a Kossuth-díjas kolozsvári költő, Lászlóffy Aladár abba a gyanúba, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Az információt Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató világhálós naplója alapján hozta nyilvánosságra a Transindex című internetes portál, majd ennek alapján a kolozsvári Szabadság című napilap. Lászlóffy Aladár öccse, a Kolozsváron élő Lászlóffy Csaba költő a Krónika érdeklődésére annyit mondott: meglepte őket a Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett információ. „Amiért testvérek vagyunk, ki-ki a saját életét élte és éli. Ez az ügy nem a Lászlóffy-család ügye, hanem a testvérbátyámé, és nem a családból, hanem nagy valószínűséggel a bátyám által betöltött korábbi tisztségekből ered. Különben sem tudunk semmilyen konkrétumot, várjuk az ügy tisztázását” – jelentette ki. Egyelőre nem derült ki, hogy a Tamas fedőnevű ügynök – aki a Transindex szerint nem lehet más, mint a költő Lászlóffy Aladár – miért nem volt alkalmas a további megbízatásra. Könczei Ádám tanárt és folkloristát 1957-ben gyergyószentmiklósi tanári állásából, 1959-ben pedig a kolozsvári folklórintézetből távolították el a magyar kultúra elkötelezett ápolása miatt. Az erdélyi magyar táncházat 1977-ben elindító Könczei Ádámot és családját a szeku folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Az édesapja szekusdossziéját saját világhálós naplójában közzétevő Könczei Csilla adatai szerint 1963–64-ben édesapjáról hét személyt kérdeztek ki, vagyis a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket. Könczei Csilla világhálós naplóján többen hozzászólnak az ügyhöz. A kolozsvári származású, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós filozófus rettenetesnek nevezte, hogy a Lászlóffy Aladár neve gyanúba keveredett, de hozzátette, „Lászlóffy Aladár (a számomra fontos időszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a »bajba kerülteken«. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel »nyílt« volt, ő fordította pl. az egyik szekus főtiszt detektívregényét – saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes – egyébként max. 10 órát tartó – őrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: »majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket«. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy »közbenjártak értem«, s erre ő fütyül. De ezek szerint megtette. ” Tamás Gáspár Miklós leszögezte: „Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sőt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt »vonalas« vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet. ”Marius Tabacu kolozsvári televíziós szakember és zenész, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója szerint a Laszlofi-ügyre is érvényes, amit a Bíró Ferenc-üggyel kapcsolatban korábban kijelentett: „az elmúlt 18 év elegendő idő volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit”, de szerinte „ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné”. Tabacu hozzátette, hogy amikor 1980-ban Szőcs Gézával aláírásokat gyűjtöttek Ion Lancranjan Cuvint despre Transilvania című, nyíltan sovén, gyűlölködő könyve ellen „Lászlóffy Aladár volt az egyike azoknak, akik előbb aláírták a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bűn lenne részemről elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye”. /Benkő Levente: Meggyanúsított költő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Január 12-én Marosvásárhelyen Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a római katolikus temetőben a bejáratnál felállított emlékműnél a Don-kanyari áldozatokra emlékezett, az 1943. január 12-i offenzíva 65. évfordulója alkalmából. – Kevés olyan tragédiája van a magyar hadtörténelemnek, amely akkora létszámú halott, eltűnt és sérült katonát eredményezett, mint az 1943. január 12-én kezdődött doni áttörés. Akkor és ott, a megindított nagy erejű szovjet ellentámadásnak nem tudtak ellenállni a magyar hadosztályok, emlékezett dr. Ábrám Zoltán. Az elesett hősökre való emlékezést öt éve kezdeményezte az EMKE, amikor Marosvásárhelyen létrejött a szoborbizottság, kiállításokat kezdtek szervezni és kutatómunkába kezdtek. Két éve állították fel a római katolikus temetőben az áldozatoknak szentelt emlékművet. Ábrám Noémi, aki többek között Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című, 1972-ben megjelent művéből idézett. Figyelmeztetett arra, hogy egy nemzet nem feledkezhet meg halottairól, emlékük megőrzése mindannyiunk számára fontos. Az a nemzet, amely nem temeti el hőseit, nem siratja halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését. A koszorúzást követően az „Ott, ahol zúg az a négy folyó…” – kezdetű dal csendült fel. A megemlékező ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Berekméri Ildikó: A Don-kanyari áldozatok emléke ma is él. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Európai parlamenti képviselővé való megválasztatása után Tőkés László püspök első külföldi útja Ausztráliába vezetett. 2007. december 12. –2008. január 10. között, családjával együtt az Ausztráliai Magyar Református Egyház egy régi meghívásának tett eleget: hirdette Isten igéjét az ország főbb református, illetve magyar központjában, és tartott nemzetpolitikai tárgyú előadásokat. Utazása során vendége volt a négy önálló magyar református egyházközségnek, melyeknek élén fiatal erdélyi lelkipásztorok állnak. Az ausztráliai magyarság lélekszáma nehezen megállapítható. Az Ausztráliai Statisztikai Hivatal adatai szerint 2006-ban mintegy 67 ezren vallották magukat magyar eredetűeknek. Közülük csupán 21 500 személy vallotta, hogy otthon magyarul beszélnek. Kizárólag Melbourne-ben rendelkeznek a magyar reformátusok önálló templommal és saját parókiával. Sydney-ben jelentős előrelépésnek számít, hogy tavaly saját parókiát vásároltak. /Tőkés László Ausztráliában. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

Az RMDSZ számára az idei év kihívásai közül a legnagyobbak közé tartozik a tárgyalópartner megtalálása a helyi és – főleg – parlamenti választások előtt. A feladatot nehezíti a Magyar Polgári Párt bejegyzésének késleltetése, illetve a jövendő alakulat vezetése körül kibontakozó hatalmi harc. Kevesen vették komolyan, amikor tavaly az RMDSZ vezetői többször kijelentették: nem akarják megakadályozni a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzését. „Valóban el kell fogadni: az RMDSZ-en kívül is van élet, és mostantól fogva ki kell alakítani valamiféle együttműködést az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal” – mondta Markó Béla. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke fogalmazta meg a javaslatot, miszerint Tőkés Lászlónak kellene a megalakuló párt élére állnia. Szász Jenő határozottan ellenzi ezt a javaslatot. /Magyar–magyar párbeszéd: ismét elkésnek? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./