Sepsiszentgyörgyi szobrász, Kovács Géza kisplasztikai tárlata nyílt meg Kolozsváron, a Barabás Miklós Galériában. A transzavantgárd jegyében fogant, rozsdás vasdarabokból felépített látványos fémkonstrukciók egy letűnt kor üzenetét hordozzák. /Németh Júlia: Jelenünk múltja, múltunk jelene. Kovács Géza kisplasztikái a Barabás Miklós Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Szovátán a Teleki Oktatási Központban három tordai képzőművész – Deleanu Márta, Suba László és Labancz Lóránt – mutatkozott be közös kiállításon. Deleanu Márta festményei, grafikai lapjai, Suba László kerámiaplakettjei, domborművei, Labancz Lóránt szőnyegei láthatók. /(nk): Száz úton csatangol a művész. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Félszáz gyergyószentmiklósi zarándokolt szeptember 9-én a Gac-oldali emlékműhöz, megemlékezve arról a 159 katonáról, akiket 1944. szeptember 7-én lemészároltak. Gyergyószentmiklós védelmére kiképzetlen osztagról van szó, melyet oda kivezényeltek, tagjait a román csapatok agyonlőtték. Az emlékműnél koszorút helyezett el a Loránffy Zsuzsanna Nőegylet, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, a gyergyószentmiklósi önkormányzat, a városi és területi RMDSZ, a Gyergyószentmiklósi Székely Tanács, a helyi Magyar Polgári Szövetség és a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület megbízottja. /Balázs Katalin: Gac-oldali megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Szövetkezetek Erdélyben és Európában címmel jelent meg gazdaságtörténeti kötet a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) gondozásában. A könyvet Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban Nagy Mihály Zoltán történész méltatta. Szerinte önismereti munkáról van szó, és azt a gazdasági rendszert tükrözi, amellyel az erdélyi magyarság rendelkezett a második világháború előtt. Az egykori erdélyi szövetkezeti rendszer nemzeti célokat is megtestesített. A kötetben az idős kutatók (Csetri Elek, Egyed Ákos, Kerekes Jenő stb.) mellett sok fiatal (László Márton, Hunyadi Attila, Wallasek Magdolna Márta stb.) tanulmánya található. Somai József, a kötet szerkesztője a mai önfenntartásra képtelen falu előtt kínálkozó lehetőséget, a régen kiválóan működő szövetkezeti rendszer visszaállítását ajánlja megoldásnak. Csetri Elek történész szerint meg kell próbálni jogi úton visszaszerezni a több mint ezer felszámolt magyar szövetkezet jussát. Hunyadi Attila, a fiatal szerzők egyike az 1948-ban felszámolt, több mint 150 ezres tagú erdélyi szövetkezeti intézményrendszer feltámasztásához regionális hálózat kiépítését sürgette. /Ö. I. B. : Szövetkezetek Erdélyben és Európában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Sógor Csaba szenátor szemrebbenés nélkül elfogadta, hogy másodikként felkerüljön az RMDSZ csúcsvezetése által összeállított európai parlamenti képviselőjelölt-listára. Sógor Csaba református lelkészként tevékenykedett évekig a csíkszéki szórvány református közösségekben, majd Tőkés László kiemelte Csíkcsicsóból, tanácsadójául választotta, később is egyengetve politikai pályafutását. Az elmúlt években a szenátor Papp Kincses Emese szerint ügyesen lavírozott, kihasználta az RMDSZ belső ellenzékeként ismert Reform Tömörülés hathatós támogatását, kacérkodott a Magyar Polgári Szövetséggel, a Székely Nemzeti Tanáccsal, és a jobboldali beállítottságú ifjúsági szervezetekkel. Sógornak sikerült magáról a székelyföldi választók körében olyan képet kialakítania, mintha ő más, mint a többi karrierpolitikus. Sógor Csaba szembefordult azokkal, akik támogatták és megbíztak benne. /Papp Kincses Emese: Jó napot, Sógor! = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Nem követett el semmilyen kihágást, törvénytelenséget, ami okot adott volna arra, hogy felmentsék igazgatói tisztségéből, hangsúlyozza Bálint Mihály, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző volt igazgatója. Az iskolában az igazgatóváltás a nyáron történt meg. Bondor István főtanfelügyelő szerint a tanfelügyelőség elégedetlen volt az igazgató munkájával. Bálint Mihály 2007. június 18-án telefaxon kapta meg a főtanfelügyelő döntését, miszerint 2007. június 15-től felmentik igazgatói tisztségéből. Az ok: a 2003-ban, az akkori versenyvizsga után kötött, négy évre szóló menedzseri szerződése lejárt, és ezt nem kívánják meghosszabbítani. Bálint Mihály óvást nyújtott be. Az ügy hátterében az iskolája érdekében folytatott harcát látja a felmentett igazgató. 2006 decemberéig Bondor István támogatásáról biztosította az Erdélyi Református Egyházkerület azon törekvéseivel szemben, hogy a tanítóképzőt beolvasszák a Református Kollégiumba – mondja Bálint Mihály. Azután megváltozott Bondor István főtanfelügyelő véleménye. Bondor István főtanfelügyelő lezártnak tekinti az ügyet. Nem kívánják beolvasztani a Benedek Elek Tanítóképzőt. /Takács Éva: Igazgatóváltás a tanítóképzőben. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Csíkszeredában a sétálóutca Petőfi Sándor nevét viseli, a költő 1849-ben ebben az utcában szállt meg. A Petőfi utcától északra lévő szakaszt, a mai Cosbuc utcát Márton Áron utcára, a jelenlegi Dózsa György utcát Szász Endre utcára keresztelnék át – mondta el Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. A két utcanévváltást, illetve a tavaly felállított emlékmű körüli tér 56-os tér elnevezését a megyei bizottság is pozitívan véleményezte. Sokan vannak, akik nem ismerik a Csíkszeredában Szász Endre itt született képzőművész nevét és munkásságát. /Antal Ildikó: Névadóikhoz kötődő utcáink. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szeptember 9-én marosvásárhelyi ülésén egyhangúlag elfogadta a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) által javasolt módosításokat az európai parlamenti jelöltlistán. Eszerint a lista első öt helyén Frunda György szenátor, az SZKT elnöke, Sógor Csaba szenátor, Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter, Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter áll. A felszólalók egyöntetűen sajnálatukat hangoztatták amiatt, hogy nem sikerült megegyezni a Tőkés László püspököt támogató szervezetekkel. Frunda György szenátor, az SZKT elnöke boldog születésnapot kívánva az éppen 56. életévét töltő Markó Bélának, megadta a szót az RMDSZ elnökének. Szerinte az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy létrejöjjön a megegyezés Tőkés Lászlóval és az őt támogató szervezetekkel. Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság, hanem másfél millió emberből, és az egység, a szolidaritás nem múlhat egy-két ember ostobaságán, rövidlátóságán vagy szűklátókörűségén – hangsúlyozta Markó, a megegyezést – véleménye szerint – meghiúsító Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármesterre, a Magyar Polgári Szövetség elnökére utalva. Mi munkamegosztásról beszéltünk, ők pedig vagyonmegosztásról. Tulajdonképpen az RMDSZ értette meg a pluralizmus szükségességét, és nem azok, akikkel tárgyaltunk – mondta Markó. Mint fogalmazott, az RMDSZ együttműködni kívánt a Tőkés Lászlót támogató szervezetekkel, jóllehet ezek népszerűsége a nullához közelít. „Mi egy sokszínű politikai Erdélyre és magyarságra gondoltunk, ők pedig továbbra is egyszínűségben gondolkodtak, a maguk egyszínűségében” – jelentette ki. Ha a magyarság képviselet nélkül marad, nem lesz, aki eredményesen küzdjön a magyar nyelvű felsőoktatás, az egyetemi karok, a székelyföldi infrastruktúra, az erdélyi autópálya ügyéért, az egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatásáért, a közbirtokossági erdőtulajdon védelméért, a magyarság érdekében felhasználandó költségvetési pénzek kikényszerítéséért – vélekedett a szövetségi elnök. Frunda György szenátor kifejtette: azért vállalta el a jelölését, mivel a brüsszeli képviselettől függ a kisebbségi jogok európai szintű érvényesítése. Szerinte Tőkésnek ezek után meg kellene fontolnia, hogy visszalépjen az RMDSZ javára. Kónya-Hamar Sándor szerint a kompromisszumnak előbb-utóbb meg kell valósulnia. Borbély László miniszter szerint az RMDSZ szinte maximálisan elfogadta a másik fél ajánlatát, a tárgyaló partnerek között azonban egyeseknek az volt a célja, hogy az RMDSZ-en üssenek. Eckstein-Kovács Péter szenátor hangoztatta, nem az RMDSZ-en múlott ez a kudarc. Hozzátéve: a 2003 februárjában Szatmárnémetiben tartott RMDSZ-kongresszus ama döntésének issza most a levét a romániai magyarság, hogy megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget és a vele járó hatásköröket. Sógor Csaba szenátor kifejtette: többek között azért vállalta a jelölést, mert személye garancia arra, hogy a felek közötti párbeszéd az elkövetkezőkben is fennmarad. Lakatos András oktatási ügyvezető alelnök úgy fogalmazott, hogy a Tőkést támogató szervezetek között van egy csoportosulás, amelynek egyedüli célja a rombolás, a pusztítás, majd dögkeselyűk módjára lakmározni. /Papp Annamária: Egyhangúlag elfogadták az RMDSZ módosított jelöltlistáját. „Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./ Frunda György szenátor korábban elutasította azt a javaslatot, hogy induljon az EP-választásokon. Sógor Csaba pedig – aki eredetileg a negyedik helyet foglalta el a jelöltlistán – korábban a Tőkés Lászlót független indulónak jelölő szervezetek támogatását is élvezte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor szerint a Sógor Csaba jelölésével előállt új helyzet nagyobb esélyt ad annak, hogy a választók minden eddiginél nagyobb méretekben vegyenek részt a választáson. /Lokodi Imre, Stanik Bence: Frunda küzd Tőkéssel. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

„Nem olyan fontos, hogy én hogy érzem magam, az a fontos, hogy a választópolgárok hogyan érzik magukat. Február óta lógott a levegőben, hogy befutó is lehetek, maga a független jelölt Tőkés László kérte. Akkor azt mondta, visszalép, ha indulok. Azóta az RMDSZ és a Tőkést támogató szervezetek megpróbáltak megegyezni, nem sikerült. Úgy érzékeltem, ebben a helyzetben elfoglalhatok egy befutó helyet” – nyilatkozta Sógor Csaba. Azt szeretné, ha három ember lenne kint Brüsszelben. /S. B. : Sógor: mindhárman jussunk be! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A remélt megállapodás kizárólag Tőkés László, illetve a rá hatást gyakoroló ismert vagy okkult erők miatt nem jött létre, írta Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa, szerinte ezt az RMDSZ-nek tudatosítani kell, nehogy azt higgyék az emberek, hogy a kompromisszum elmaradásáért mindkét fél hibáztatható. El kell ismerni azok tartását, akik sorozatos lemondások árán, a megállapodást, az összefogás útját keresték. A cikkíró nagy elismeréssel írt Markóról, aki lemondott a miniszterelnök-helyettesi tisztségről, hogy egyeztetésekkel foglalkozhassék. Ugyancsak nagy formátumú Frunda György, aki lemond tizennégy éves elismert Európa tanácsi szerepléséről, és vállalja – amit korábban visszautasított – az indulást az europarlamenti választásokon. És igazi formátum Nagy Zsolt, aki visszalép a listáról, hogy ne ártson a közösségének. „Ők hárman és a többiek: szorgos miniszterek, ügyvezetők, törvényhozók, a közös felelősségérzetnek és a közös munkának ugyanabból az alapélményéből táplálkozó tisztségviselők a mi nagy formátumú embereink” – állította a cikkíró. „Tőkés László Szász Jenő magaslatát választotta. Ezzel a formátummal nem is lett volna helye a közös listán. ” /Ágoston Hugó: Formátum és felelősség. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Miközben végig kerülte az ellenzékkel folytatott tárgyalások lényegi témáit – azt, hogy milyen legyen a távlatokat megalapozó erdélyi magyar „rendszerváltás” –, a Tőkés-táborral folytatott megbeszélés-sorozat végére az RMDSZ-nek sikerült jelentős „kommunikációs” előnyre szert tennie. Elhitette a közvélemény nagyobbik részével, hogy nem rajta, hanem csakis az ellenzéken bukott az egyezmény megkötése. Az SZKT már ennek a szakaszgyőzelemnek a jegyében folyt le: az RMDSZ újraírta jelöltlistáját, amelynek első két helyén Frunda a folytonosságot, Sógor pedig a „sokszínűséget” jeleníti meg. Megbicsaklik Sógor közvetítői szerepe, amelyet azért osztottak rá, hogy az alternatívák tisztázhatatlansága minél tovább fennmaradhasson. Az erdélyi magyar „konszenzusos demokrácia” esélyei távolodnak. /Bakk Miklós: Konszenzusos demokrácia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

Nem fogalmazódott meg az erdélyi magyarság érdekét megelevenítő konszenzusos alapokmány, amely hosszú távon szavatolhatja egy pluralizmusra épülő kisebbségi társadalom közös érdekérvényesítését. Nem egypárt rendszerről van szó, hanem az érdekképviselet megtartásáról vagy feladásáról, hangsúlyozta írásában Kötő József. A fogyó lélekszám mellett a több párt rendszer a szavazó bázis szétforgácsolását jelenti. Kötő az RMDSZ közképviseleti szerepe megőrzésének elkötelezett híveként megállapította, hogy „magunk revízióját” a felek elodázták. A közös EP lista kudarca előrevetíti a parlamenti képviselet elvesztését is. A cikkíró szerint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nem fog eredményt hozni, inkább rendkívüli kongresszusra van szükség a minden réteg-képviseletet megelevenítő fórum előkészítésére. Nincs szükség új programra, inkább új alapszabályra, amely kizár minden hegemonikus szemléletet. /Kötő József: Még mindig nem késő! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

A politikai kínálat letisztult: az RMDSZ véglegesítette EP-listáját, és egyértelműek az ellenzék szándékai is. Tőkés László indulásával az erdélyi magyarok gyakorlatilag először kerülnek választás elé. Székely Kriszta, a lap munkatársa biztos abban, hogy azok, akik eddig az RMDSZ-ben való csalódásukat azzal jelezték, hogy tüntetően távol maradtak a voksolástól, most sokkal inkább mobilizálódnak – az ellenzék javára. Tudathasadásos, fárasztó dolog ma erdélyi magyarnak lenni. Egyik oldalon ott állnak az RMDSZ-propaganda anyagokban felsorolt eredmények, a visszaszolgáltatott ingatlanok, támogatások iskolákra, teleházakra. A másik oldalon viszont ott áll „jobbik énünk”, az elnyomott kurucos indulatok, amelyet sokak továbbra is Tőkés Lászlóban látnak megtestesítve, még akkor is, ha a püspök az elmúlt 17 évben keményen dolgozott azért, hogy felélje politikai, erkölcsi tőkéjét. Két fiatal politikus máris elesett. Az egyik Nagy Zsolt, aki az RMDSZ és a Demokrata Párt közti konfliktus egyértelmű áldozata, a másik Sógor Csaba szenátor. /Székely Kriszta: Választások előtt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Született egy lista, amelyért néhány hónappal ezelőtt nagyon keményen érveltek, rámutatva, hogy nem a személyiségek, hanem csakis a kimondottan profi szakemberek hozhatják meg az erdélyi magyarság számára az európai üdvösséget. Utána esett a másik lista, rámutatva, hogy a személyiségek vezethetik el az urnákhoz a romániai magyarságot. Azonban a romániai magyar napi politika mesteremberein túl is vannak még nevek, művek, az európai kultúrához számos szállal kapcsolódó elismert erdélyi személyiségek. Olykor rájuk is lehet számítani, írta a lap munkatársa. /Székedi Ferenc: Habemus papam! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Szeptember 8-án eldőlt, Frunda György és Sógor Csaba a listavezető, erre adta áldását az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa. A közvélemény-kutatások legújabb felmérései szerint, ha most lennének a választások, az RMDSZ nem érné el az ötszázalékos bejutáshoz szükséges küszöböt. Sógor Csaba civilben református lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben 1999–2000-ben a külügyi és ökumenikus tanácsosi tisztséget is betöltötte, tehát szíve óhaja ellenére is saját püspökével kell versenybe szállnia. /Kilin Sándor: Délibáb. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./

Ideális az lenne, ha a függetlenként induló Tőkés is bejutna az EU-parlamentbe, s ha az RMDSZ jelöltjei is, azonban ez lehetetlen. Fontos lenne az egységes EP-képviselet, ahol a magyarországi és a felvidéki magyar képviseletekkel egységesen tudnának fellépni olyan kérdésekben, mint az autonómia vagy a Bolyai Egyetem visszaállítása, amire, úgy tűnik, attól függetlenül lenne esély, hogy a jelenlegi magyar kormányzat ezekben az ügyekben nem támogatónk, hanem elárulónk, írta Sylvester Lajos. Tőkés László 130 000 aláírásos támogatottsága az EP-jelöltséghez biztonságos alapot is jelent. Frunda György minden diplomáciai és ügyvédi jártassága ellenére a szavazókban a neptuni és az ehhez kapcsolódó történeteket asszociálja. Tőkés Lászlót a nagyváradi kongresszuson az RMDSZ-vezetésből kiebrudaló arroganciája pedig ízléstelen volt. A legmeglepőbb Sógor Csaba indíttatása Tőkés László ellenében. /Sylvester Lajos: Kenyértörés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./

Több mint tízezren vonultak végig a Fiumei úti temetőtől a Parlamentig szeptember 8-án Budapesten, hogy a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) felhívására a kormány intézkedései ellen tiltakozzanak. „A jelenlegi antiszociális kormány elveszi a gyermekek jövőjét, saját önös céljai érdekében káoszt és félelmet gerjeszt, embereket állít szembe, ezért át kell adnia a helyét” – jelentette ki Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke a téren. Török Ádám, a NOE főtitkára beszédében rámutatott, miközben a kormány esélyegyenlőségről beszél és új kormányzati negyedet épít, a reformra hivatkozva iskolákat és kórházakat zárnak be, tanárokat bocsátanak el és tandíjat vezetnek be a felsőoktatásban, valamint orvosokat kényszerítenek arra, hogy elhagyják az országot. A beszédek után Szabó Endre átadta Lezsák Sándornak (Fidesz), az Országgyűlés alelnökének a Nagycsaládosok Országos Egyesületének petícióját, amelyben a megszorító intézkedések visszavonását követelik. Lezsák Sándor ígéretet tett arra, hogy a petíciót minden képviselőnek eljuttatja. Jelen volt Csoóri Sándor író is. A tüntetők 62 prominens személy aláírásával erősítették meg tiltakozásukat. /Tüntetések évadja Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A közvélemény úgy vélekedik, hogy a művelt Nyugat, a nyugati (keresztény) világ csak egyet akar: velünk tartani. A „mi” természetesen a magyarokat jelenti. A sajtó döbbenettel vette tudomásul, hogy egy Cián-cég (a kor IG Farben-Industrie-ja) nem a magyarokkal rokonszenvez, hanem a Romániából kisajtolható profit oldalán áll. A kapitalizmus farkastörvényeitől sokan eltekintenek, „amióta a marxi eszméktől búcsút vettünk hivatalosan. ” Éppen Székelyudvarhelyen foszlottak szét az illúziók, amikor kiderült, hogy a Cserehátra a görög katolikus román apácákat a svájciak csempészték be. Akkor derült ki, hogy a régi kapcsolatok mára elsorvadtak. A verespataki aranybánya ügye a két ország összefogásán múlik. /Sebestyén Mihály: A délibábszínház bezárása. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Hét ember életét vesztette, egy pedig eltűnt a hét végén Moldvában pusztító árvizekben. Az érintett 57 településen több ezer házat öntött el a víz, két ház teljesen összeomlott, és további huszonöt építményt fenyeget az összeomlás veszélye. A kiköltöztetett személyek száma meghaladja az ezret. /P. K. : Nyolcszor rombolt az ár. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Többedszer fordul elő, hogy festékkel szórják le a 13 aradi vértanú vesztőhelyi obeliszkjét. /Már megint az obeliszk. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./

Nagyszeben a 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés résztvevőinek zárónyilatkozata tíz pontban foglalta össze ajánlásaikat. Egyebek mellett szorgalmazták az etnikai kisebbségek, elsősorban a romák jogainak elismertetését, az egyházak segítsék a bevándorlókat és a menekülteket abban, hogy aktív szerepet vállaljanak az egyházi és a társadalmi életben. „Nagyszebenben újra megtapasztaltuk az egyházaink közötti, fájdalmas szakadékot” – áll a zárónyilatkozatban. A nagygyűlést a földrész 34 katolikus püspökkari konferenciáját összefogó Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE), valamint az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) szervezte. Ez utóbbi az Európa országaiban található 125 ortodox, protestáns, anglikán és ókatolikus egyházat, valamint 40 társult egyházi szervezetet összefogó tanács. /Fülöp Noémi: Környezetvédelmet kérő egyházak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

A szeptember 9-én lezárult III. Ökumenikus Nagygyűlésen a református szórvány közösség is képviselve volt Szegedi László kőhalmi református esperes révén. „Nagyon szomorú, hogy 2007-ben, Európa kulturális fővárosában, egy nemzetközi ökumenikus találkozón, ahol a toleranciának, a szabad véleménynyilvánításnak a legtermészetesebbnek kéne lennie, a Ceausescu-korszakra emlékeztető módszerrel hallgattatták el azokat a fiatalokat, akik síkra kívántak szállni egy tulajdon jogi helyzetének tisztázása ügyében. Fájdalmas, hogy kétezer résztvevő közül senki nem akadt, aki szót emelt volna a diszkriminatív megnyilvánulások ellen tiltakozó református egyházi nyilatkozat mellett, beleértve a testvéregyházakat is” – fejtette ki a lelkész. /Nagyszebeni árnyékok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A Kárpátokon kívül élő magyar református közösség egyre inkább csökkenő létszámáról számoltak be a Ploiesti-en harmadszor megrendezett református szórványtalálkozón. A főként idős híveknek ez a rendezvény jelentette annak hírül adását: még léteznek anyanyelvükön igét hallgató református közösségek a románok lakta régiókban is. A találkozón ünnepelték meg a ploiesti-i parókia udvarán lévő harangláb 75 éves fennállását is. Bíró Tivadar ploiesti-i tiszteletes, aki már három éve ad otthont a találkozónak, elmondta: pár éven belül megszűnnek a gyülekezetek a kis létszám miatt. Szerinte a kérdés már most is az, hogy ilyen körülmények között támogatni fogja-e a református egyházkerület a Regátban lévő missziós tiszteletesek egyre nehezebb munkáját. A találkozót Nagy Endre galati-i lelkipásztor istentisztelete nyitotta meg, amelyen méltatták Czelder Márton magyarországi missziós pap református gyülekezetalapító munkáját. Az 1800-as évek második felében tevékenykedő Czelder Márton templomokat, parókiákat és felekezeti iskolákat alapított, mára azonban a felekezeti iskolák megszűntek és galati-i, targovistei, brailai, pitesti-i, Ramnicu-Valcea-i, busteni-i és ploiesti-i református templomokban vasárnaponként már alig jár 50-60 személy. Bányai László bukaresti plébános hangsúlyozta, ha maroknyi hívőnek is, de kötelessége a református egyháznak továbbvinni a Czelder Márton elindította hagyatékot. /Oborocea Mónika: Édes-bús szórványtalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Tizenötödik évfordulóját ünnepelte a Családok és Nagycsaládok Országos Egyesülete Marosvásárhelyen. Törvénytervezetet nyújtanak be a parlamenthez, amely a gyermekeiket nevelő édesanyák helyzetének javítását célozza, mondta el Both Gyula egyesületi elnök. A nagycsaládos egyesület legfőbb célkitűzései: a családok jogvédelme, az állami hivatalok, intézményi és nem kormányzati szervezetek előtti képviselete, a többgyermekes családok támogatása, a család érdekeinek ismertetése a társadalomban, a családok közti önkéntes adományok és támogatások szervezése és irányítása, az ehhez szükséges gazdasági támogatások megszerzése, kulturális és vakációs tevékenységek szervezése, és a családmozgalom fejlesztése. Az egyesületnek jelenleg 241 család, illetve több mint háromezer személy a tagja. Külföldi és hazai vállalkozók illetve más alapítványok támogatásával több nagycsaládnak juttattak orvosi gyógyászati eszközöket, élelmet és ruhaneműt. Család- és ifjúságnevelési programokat indítottak, orvosok, pszichológusok, pedagógusok, közgazdászok bevonásával. /Antal Erika: Kezdeményezés az édesanyákért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

Huszonnégy órás saját adást sugároz mától a Kolozsvári Rádió. A változás az éjszakai kínálatot érinti, hiszen eddig éjfél és reggel 6 óra között a közszolgálati adó bukaresti stúdiójának műsorát közvetítették. Az éjjeli adásban 2-től 4-ig magyar nyelvű műsor hallható. Az éjszakai váltás című, kétórás magyar nyelvű műsor első felében szimfonikus, dzsessz-, pop- , rock- és népzenei, valamint operarészletekből álló összeállítás, második részében pedig a tematikus műsorok ismétlése várja a hallgatókat. /Éjszakai váltás a Kolozsvári Rádióban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

Háromszéken a kommandói multikulturális tábor keretében az elmúlt héten harminc magyar és román diák sajátíthatta el a másik nemzet nyelvét. A nyelvtábort második alkalommal, rendezték meg a nagy érdeklődésre való tekintettel. A tábor kezdeményezői a doktorok és doktorandusok által létrehozott Alteris Egyesület és a román értelmiségi fiatalokat tömörítő Közösségért Egyesület. /Kovács Zsolt: Kommandó: második multikulturális tábor. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

A F. E. R. – Eurethno az Európa Tanács támogatásával az európai etnológia és historiográfia területén működő, tudományos és technikai együttműködési hálózat, 1988-ban alakult, működését Strasbourgban regisztrálták, jelenlegi, 32 főből álló tagsága 19 ország egyetemi oktatóiból verbuválódott. Alapító elnöke Jocelyne Bonnet Carbonell (Montpellier), felelős elnöke Verebélyi Kincső (Budapest). Romániai tagjai dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár (1996-tól) és dr. Tötszegi Tekla muzeológus (2006-tól). Az egyesület az európai kultúra egységét és változatosságát feltáró, a tagországokra kiterjedő összehasonlító kutatásokat irányít. Célja Európa mint egységes régió történelmének és művelődéstörténetének megszerkesztése. Az évek során kiválasztott témák között szerepeltek a következők: az európai szájhagyomány; látható és láthatatlan határok Európában; az etnológia oktatása Európában; európai identitások; az ünnepek ideje és tere Európában; a lakodalom ideje; a vasárnap; ünnepek és kalendáriumok; a keresztény ünnepek stb. Az Eurethno a 21. munkaülés megszervezésére a kolozsvári tagjait kérte fel. A Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az Európai Tudományok Kar szervezésében, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság közreműködésével a rendezvényre 2007. augusztus 31 – szeptember 2. között került sor francia, belga, bolgár, olasz, lengyel, magyarországi és romániai szakemberek közreműködésével. Az előadások az európai fiatalok szabadidős programját, a sajátos vasárnapi foglalatosságait tekintettek át. Tötszegi Tekla a mérai lányok vasárnapi kiöltözésének jelentéseit, Pozsony Ferenc a polgárosodó Háromszék kulturális intézményeit, Keszeg Vilmos a fiatalok vasárnapi viselkedésének a természethez és az intézmények szabályaihoz való igazodását tekintette át. /Keszeg Vilmos: Eurethno konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Megújult környezetben, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont új épületében tartotta szokásos éves találkozóját a Magyar Újságírók Egyesülete. A Külhoni Magyar Újságírói Egyesületek Konvenciója által megalapított Sándorov Péter-díjat idén a New Yorkban élő Hámos László kapta. A Gyergyószárhegyi Alkotóközpont különdíját Horváth Aranynak ítélték, oda aki 47 éve dolgozik újságíróként hét könyv írója; nívódíjat kapott Szűcs László (írott sajtó) és Ulieru Rostás Emília (a magyar adás vágója). Idén első alkalommal adták át az Oltyán László-emlékdíjat, amelyet a család hozzájárulásával hoztak létre: oknyomozó riportjaiért Szekeres Attilának ítélték. Örökös taggá avatták Gáspár Sándort, a szövetség újraindításáért, és 9 évi elnöklése alatt tett erőfeszítéseiért. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója új díját, a Messzelátó Díjat eredetileg Sándorov Péter kapta volna, aki a döntés után váratlanul elhunyt, ezért róla nevezték el. A díjat Hámos Lászlónak ítéltek oda, a HHRF.org honlapcsalád működtetőjének, aki ingyenes tárhelyet biztosít a magyar sajtónak: 115 egyéni honlapot üzemeltetve. Az Amerikában élő kitüntetett díját Moldován Árpád Zsolt vette át. /B. M. : MÚRE-díjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A negyedik alkalommal megszervezett torjai falunapok legkiemelkedőbb mozzanata a szeptember 8-i ökumenikus kápolna avatása volt. Az avatóünnepségre öt egyházfelekezet tizenegy lelkésze és Torja négy magyarországi testvértelepülésének népes küldöttsége volt jelen. Megkondult a Marosvásárhelyen készített kis harang – felirata: 1307–2007, Torja 700 éves –, és a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekarának akkordjaira kezdetét vette az ünnepség. A torjai Apor Péter Művelődési Egyesület székely ruhás csoportja énekszóval és lovasok kíséretében vonult az ünnepség helyszínére, ahol a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesület három ,,katonája” állt díszőrséget. Átadták a Torjáért díjat, többek között báró Apor Csaba 86 éves ny. agrármérnöknek, Egyed Ilona ny. tanítónőnek és Áda Magdolna ny. tanítónőnek. Torja hétszáz éves fennállásáról, valamint a rendhagyó székely faluról a Torjáról elszármazott Coroi Artúr történelem szakos tanár tartott előadást. /Iochom István: Kápolnaavatás Bálványosfürdőn (Torjai falunapok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./

Koszorúzással egybekötött ünnepi műsorral emlékeztek szeptember 8-án Erdődön Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 160 éve történt házasságkötésére. Az erdődi Petőfi Kör, a helyi önkormányzat és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében létrejött ünnepségen elhangzott, a városban szobrot is készülnek állítani a szabadságharc költőjének. /Babos Krisztina: /Ünnepség Petőfi menyegzője emlékére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./