Egységes álláspontot képviselnek az anyaországi támogatások kérdésében a határon túli magyar szervezetek. A legsürgetőbb kérdésnek a 2008 januárjától a schengeni határokon kívül rekedő magyar nemzetrészek kapcsolattartásának biztosítását tartják – hangzott el a szervezetek képviselőinek a szlovákiai Párkányban rendezett szeptember 1-jén tartott tanácskozásán. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál elmondta: a schengeni rendszeren belül olyan számítógépes nyomkövető rendszer működik, mely megkönnyíti a kívülről bejött polgárok mozgását is. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetéséhez szükséges törvénymódosításban látja a kapcsolattartás biztosítékát. A konferencia zárónyilatkozata Kárpátalja esetében a nemzeti vízum hatékony rendszerének bevezetésére kérte a magyar kormányt, a kishatárforgalom életbeléptetésére és az EU tagállamok pozitív példáinak követésére. A határon túli magyar szervezetek a támogatási rendszerrel kapcsolatban javasolták a státustörvény végrehajtását, különös tekintettel a kárpát-medencei irodahálózat működtetésére. Fontosnak tartják, hogy folytassák a pedagógusok szakkönyv támogatásának, valamint a határon túli magyar iskolák támogatását. Az MKP elnökségi tagja, Duray Miklós szerint a 2007-es költségvetésben szerepel egy 2,2 milliárd forintos tétel nemzetpolitika szempontjából fontos támogatásokra, de erről senkinek nincs áttekintése. A politikus arra kérte a kormányt, hogy a határon túli szervezetekkel közösen döntsön a pénz felhasználásáról. A záródokumentum aláírói hangsúlyozzák, hogy a nemzeti kisebbségek fennmaradása szempontjából elengedhetetlenül fontos a helyi kisebbségi önkormányzati rendszerek (autonómiák) minél teljesebb megvalósulása. A résztvevők fontosnak tartják, hogy ősszel a romániai európai parlamenti választásokon biztosítva legyen a magyar közösség képviselete, ezért támogatják a romániai magyar szervezetek között a megállapodást. A tanácskozás résztvevői kifejezték aggályaikat az olyan negatív megnyilvánulásokkal kapcsolatban, amelyek a magyar kisebbségi közösségeket érintik. Elfogadhatatlannak tartják, hogy Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti munkájuk közben etnikai hovatartozásuk miatt meghurcolnak, Szerbiában pedig teljes mértékben mellőzik az Európához felzárkózni kívánó demokratikus kisebbségi intézmények kiépítését és támogatását. Csáky Pál elmondta: Szlovákiában a kormány nem biztosítja a Selye János Egyetem működésének feltételeit, és veszélybe került a Szlovák Rádió magyar adásainak léte. Bírálat érte Ukrajnát is, mivel kisebbségellenes intézkedések történtek az oktatáspolitikában, illetve Szlovénia kormányát, mert az ország régióinak kialakítása során figyelmen kívül hagyja a nemzetiségi arányokat. A résztvevők megállapodtak abban, hogy következő összejövetelüket 2008 első felében Eszéken rendezik meg, addig az MKP látja el a szervezet titkári feladatait. /Párkány: a legtöbb kérdésben konszenzus. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szerint Duray Miklós nem mond igazat, amikor arról beszél, hogy senki sem tudja, mit takar az idei költségvetésben szereplő, nemzetpolitikai szempontból fontos támogatásokra szánt 2,2 milliárd forint. Gémesi kijelentette, Duray Miklósnak mint az MKP egyik vezető politikusának pontosan tudnia kell ezt, ugyanis a párt képviselői minden szakmai és politikai egyeztetésen ott ülnek. Az államtitkár megjegyezte, a politikus nyilatkozata inkább azt jelzi, hogy nem ért egyet azzal a konszenzussal, ami kialakult a forrásmegosztás tekintetében a határon túli magyar szervezetek és a kormány között. A párkányi Máért-tanácskozáson részt vevő szervezetek záródokumentumot fogadtak el, amellyel kapcsolatban Gémesi Ferenc kiemelte: azt várta volna, hogy hangsúlyosabban foglalkoznak a térségfejlesztéssel. /Gémesi Ferenc cáfol. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./

Nemzetpolitikai törvény benyújtását tervezi Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szeptemberi plenáris ülése után. Szili Katalin szerint jó remény van arra, hogy a testület ülésén konszenzus születik az általa készített anyagról, és erre alapozva szakértői, illetve politikai egyeztetés után jövőre elkészülhet a törvényjavaslat is. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára közölte: a kormány nyitott arra, hogy tárgyaljon a javaslatról. Szili Katalint a KMKF tavalyi plenáris ülése kérte fel egy olyan stratégiai vitaanyag kidolgozására, amely áttekinti, hogy az európai integráció milyen, eddig kihasználatlan lehetőségeket rejt a magyar-magyar kapcsolatok további erősítésére és a közös érdekek hatékonyabb érvényesítésére. Ezt a nem nyilvános dokumentumot a KMKF albizottságai és az állandó bizottsága már megvitatták. A nemzetstratégiai törvény célja a kárpát-medencei magyarság egyetértését tükröző jövőkép és stratégiai választások megjelenítése a magyar állam különböző politikái tartalmának és hatásainak alakításában. A dokumentum több konkrét intézkedést is javasol. Ilyen többek között az, hogy a politikai egyeztetés mellett hozzanak létre olyan véleménynyilvánító fórumokat, amelyeken a civilszféra, az egyházak és a fejlesztési együttműködésbe bevont régiók is részt vehetnek. A gyors egyeztetést kívánó ügyek intézése érdekében pedig célszerű megvizsgálni a határon túli magyar közösségek állandó és intézményes budapesti képviseletének létrehozását. A tervezet szerint fontos lenne a magyar közösségek brüsszeli lobbi irodájának létrehozása, a magyar külképviselet egy beosztott diplomatájának munkaköri leírásában a nemzetpolitikai érdekérvényesítéssel kapcsolatos feladatok megjelenítése. Indokolt megvizsgálni egy a Magyarok Világszövetsége korábbi funkcióinál szélesebb skálán működő, köztestületi jogi státussal rendelkező átfogó, állandó képviseleti és kulturális világszervezet létrehozását. A tervezet szerint az Országgyűlésnek ki kell dolgoznia egy dokumentum tervezetét, amely a magyar nemzet hosszú távú jövőképét tartalmazza, egyben kitér a kárpát-medencei magyarság migrációs stratégiájának a kérdésére. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára hangsúlyozta: a kormány nyitott arra, hogy tárgyaljon a végleges javaslatról. A tervezettel kapcsolatban megjegyezte, semmilyen szempontból nem támogatnák a Magyar Állandó Értekezlet felélesztését. Gémesi Ferenc kérdésesnek tartotta a brüsszeli lobbi iroda létrehozásának ötletét, illetve a magyarok világszervezetéhez hasonló szervezet létrehozását. A határon túli magyar szervezetek budapesti irodájának tervével sem ért egyet. /Nemzetstratégia Szili Katalintól. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

A határon túli magyar szervezetek üdvözlik, hogy nemzetpolitikai törvény benyújtására készül Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A magyar nemzetpolitika tizenhét éves sikereit és kudarcait ismerőket aggodalommal töltheti el: a körvonalazódó tervek nem mutatják a magyar–magyar viszony új alapokra helyezését és az újszerű szemléletet. Nézeteltérések mutatkoztak az Országgyűlés elnöke és a kormány között. Ugyanis a Gyurcsány-kabinet részéről Gémesi Ferenc államtitkár máris leszögezte: nem ért egyet régi-új intézmények életre hívásával, mint amilyen például a Magyar Állandó Értekezlet vagy a Magyarok Világszövetségéhez hasonló, a világ magyarságát képviselő mamutszervezet. A magyar kormány mellett Szili Katalin is személyesen próbált hidat építeni Budapest és a határon túli magyar szervezetek között. Sólyom László köztársasági elnök is különutas határon túli magyar politika kiépítésére törekszik, konzultációsorozatot kezdeményezett határon túli magyar tudósokkal. Az újságíró szerint a panaszkultúrát kellene megszüntetnie a kis-Máértnak, annak ugyanis nincs haszna, hogy a kisebbségi szervezetek vezetői összeülnek, s elmondják: milyen rossz a magyar kormány. /Borbély Tamás: Nemzetpolitikák. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Vita van a Szerbiához tartozó, de nyolc éve ENSZ-közigazgatás alatt álló tartomány, Koszovó jövendő státusát illetően. A második világháború utáni európai történelemben precedenst jelenthet a nemzetközi jog egy alanyának, jelen esetben Szerbiának a megcsonkítása. Az első világháborút lezáró béketárgyalásokon a többséget alkotó albán népesség akarata ellenére Koszovó Szerbia része lett. A két világháború között a koszovói albánok nem rendelkeztek kisebbségi jogokkal, Belgrád szerbek betelepítésével próbálta módosítani az etnikai arányokat. 1945 után népességrobbanás ment végbe az albánok körében: 1981-ben a koszovói lakosság 80, tíz évvel később pedig már 90%-át tették ki. A lakossági arányok 1999 óta még inkább felborultak: a 2,1 milliós népességen belül a szerbek ma már legföljebb 80 ezret tesznek ki. A NATO 1999 tavaszán végrehajtott katonai csapásai nyomán Koszovóban megszűnt a szerb közigazgatás és katonai-rendőri hatalom, és az albánok úgy érzik: eljött az ideje, hogy jogilag is elszakadjanak a gyűlölt Szerbiától. A nemzetközi közösség egyelőre tanácstalanul figyeli a kötélhúzást. Az államok túlnyomó többségét hidegen hagyja szerbek és albánok perlekedése. Van azonban két kormány, amely másképpen viselkedik, feltehetően azért, mert országuk területén is jelentős lélekszámú kisebbség él. Szlovákiában 550 ezer, Romániában 1,5 millió magyar él. A magyar kisebbség pártjai évek óta napirenden tartják az autonómia gondolatát, amelyről azonban sem a pozsonyi, sem a bukaresti kormány nem akar hallani. A szlovák kormány szerint Koszovó nem válhat függetlenné. Románia ellenzi Koszovó függetlenséget és a határok megváltoztatását. Az RMDSZ, illetve más erdélyi magyar szervezetek 1989 óta 12 tervezetet dolgoztak ki a magyarság autonómiájára vonatkozóan, ezek közül csak öt került a bukaresti parlament elé. Az RMDSZ első kormányzati szerepvállalásának (1996-ban) az volt az ára, hogy a párt háttérbe szorítja az autonómia-követeléseket; cserében a román politikai elit hajlandó kisebbségi jogokat biztosítani. A 2000-ben újból kormányzati pozícióba került RMDSZ kidolgozta a kisebbségi törvény tervezetét (benne az ötödik autonómiatervezettel), a tervezet azóta is a házbizottságoknál van, elfogadását főleg a Demokrata Párt és az államfő akadályozta. Basescu elnök érzi látványos mosolyoffenzívát kezdett Székelyföldön. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen – alig két héttel Basescu székelyföldi látogatása után – magyar és német nyelvű táblák jelentek meg. Olyan táblák, amelyekhez hasonlóknak tavaly novemberi kihelyezése után az egyetem (román többségű) szenátusa leváltotta a táblákat kiszögező két magyar adjunktust. /Belgrádnak „szurkol” Pozsony, Bukarest. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Egyetlen tárgyalási forduló van még hátra az RMDSZ–EMNT–SZNT választási megállapodásáig, Markó Béla és Tőkés László szeptember 6-án, személyes találkozón dönt majd a megegyezésről. A szervezetek munkacsoportjai negyedszer ültek össze a hét végén Kolozsváron, ahol elvileg végleges formát kapott az a dokumentum, amely az együttműködés feltételeit tartalmazza. Az új elképzelés szerint első helyre Markót jelölnék, Tőkés Lászlónak a másodikat ajánlották fel. A felek megállapodtak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozásáról, és a támogatáspolitika, valamint a választási együttműködés alapelveiről is szó esett. Kelemen Hunor szerint azért halasztották el a válaszadást, mert olyanokat is kértek, amiket nem lehet teljesíteni. Toró T. Tibor azonban úgy gondolja, ha a határidők és garanciák jelentős részét az RMDSZ nem tartja be, az veszélyezteti Tőkés részvételét az RMDSZ listáján Az RMDSZ területi elnökei egyetértettek abban, hogy folytatni kell a Tőkés Lászlót támogató szervezetek képviselőivel való tárgyalásokat, jelezte Markó Béla szövetségi elnök. /Stanik Bence: Markó–Tőkés tandem? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Azért javasolták, hogy az EP-jelöltlistán Markó Béla és Tőkés László is befutó helyen szerepeljen, hogy jövőre való tekintettel is pozitív üzenetet továbbítsanak a választóknak, magyarázta a sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A megállapodás szerint az RMDSZ és az ellenzéki szervezetek képviselői fele-fele arányban alkotják majd a leendő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF). A kerekasztal feladata lesz annak kivitelezése, miszerint a helyhatósági választásokon a tömbmagyarságban ki-ki saját jelöltlistát indíthat, de ahol az önkormányzati képviseletet a magyar részarány alacsony volta veszélyezteti, a politikai sokszínűséget megjelenítő közös listát indítanak. A tárgyalás az ellenzék biztosítékokat tartalmazó cselekvési tervének vitáján elakadt. „Tőkés Lászlóval nem vagyunk összeveszve, de nem is vagyunk állandó kapcsolatban. A viták nem két személyről szólnak, és nagyon remélem, hogy lesz erdélyi magyar szolidaritási jelöltlista” – fogalmazott Markó Béla. /Benkő Levente: Csúcsra járatott tárgyalás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

A magyar nemzet sorsáért aggódók hosszú ideje hiányolnak egy olyan átfogó stratégiai koncepciót, amely felvázolná a Kárpát–medence több országában élő magyar nemzeti közösség jövőjét. Magyarország alkotmányában ugyan benne van, hogy felelősséget érez a határon túli magyarokért, de ez a felelősség kimerül a hol vastagabban, hol vékonyabban csordogáló anyagi jellegű támogatásokban, de az anyaország nemigen hallatja hangját, ha a határon túli magyarok jogaik megsértésére panaszkodnak. Szükség van nemzetstratégiára. /Veres István: Mégis lesz egyszer nemzetpolitika? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 3./

A július 30-i Markó–Tőkés-csúcstalálkozó nyomán létrehozott munkacsoportok az eltelt hónap során számos kérdésben jutottak elvi megállapodásra, az EP-választás ügyében azonban még mindig nem született előrelépés. Az RMDSZ kontra Tőkés László választási csata minden eddiginél kiélezettebbé tenné az erdélyi magyar politikai palettán kialakult versengést. /Rostás Szabolcs: Hitelképesség. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogatói közötti viták a Szövetség kezdetéig nyúlnak vissza. Akkor ugyan még az RMDSZ politikáját megkérdőjelezők nem alakítottak szervezeteket, csak csoportosultak a püspök köré. Simon Judit, a lap főmunkatársa szerint a Fidesz kormányra kerülése után jutottak addig az ellentétek, hogy különböző RMDSZ-en kívüli alakulatok jelentek meg. Az RMDSZ megalakulásakor természetes volt, hogy a temesvári forradalom hőse, Tőkés László legyen a szervezet tiszteletbeli elnöke. 1990-ben Egységben a jövő volt az RMDSZ első kongresszusának jelszava, de Tőkés László és az alelnökké választott Szőcs Géza már akkor radikálisabb politizálást sürgettek. Az RMDSZ II. kongresszusán újraválasztották Domokos Gézát, az elnökségben szép számban helyet kaptak a későbbi úgynevezett radikálisok: Szőcs Géza és Kolumbán Gábor alelnökök, Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba elnökségi tagok. /Az újságíró Tokay Györgyöt is a radikálisok közé sorolta. / A brassói III. kongresszuson Markó Bélát választották meg szövetségi elnöknek. Akkor döntöttek az autonómiastatútumok kidolgozásáról is. Az erdélyi magyar autonómia kérdését azóta folyamatosan felvállalja az RMDSZ – írta Simon Judit. A kongresszus után Markó visszautasította, hogy megválasztásával a „mérsékeltek” kerültek hatalomra. A 90-es évek elején három vezető politikus – Frunda György, Tokay György és Borbély László – a PER meghívására Neptunon tárgyalt nem hivatalosan a román hatalom képviselőivel. Hosszú éveken keresztül, szinte minden RMDSZ-ülésen a tiszteletbeli elnök a „neptunosok megalkuvásáról” beszélt. A Tőkés Lászlóhoz tartozók azt akarták, hogy az RMDSZ mondjon le a kompromisszumos politikáról. A hivatkozás alap az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat néven ismertté vált dokumentum, amelyben az RMDSZ szenátorai, képviselői és tisztségviselői vállalják az autonómia megvalósítását. A Neptun-ügyel kapcsolatban Tőkés László a hatalommal való egyezkedés módját tartotta elhibázottnak. Szerinte a „kis lépések taktikája” legfeljebb jóhiszemű megalkuvás; a román hatalom kis amerikai besegítéssel megtalálta a kedvére való „partnereket” a diszkriminatív politika fenntartására. A Tőkés és Markó közötti viszony egyre feszültebb lett. 1994 után Tőkés László és az SZKT-ban platformokat alkotó – a legnagyobb a Reform Tömörülés – csoportok hevesen támadták a magyarországi szocialista–liberális kormányt, és elvárták, hogy az RMDSZ se tartson fenn jó viszonyt a Horn-kabinettel. 1996-ban Tőkés már azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ kommunista jellegű párt. Markó Béla egy interjúban elmondta: „Tőkés László tiszteletbeli elnök érveiben és ellenem felhozott vádjaiban szem elől tévesztette az RMDSZ egészét és annak sokszínűségét, és az RMDSZ egy bizonyos csoportosulása, illetve szárnya szempontjából közelítette meg a kérdéseket”. 2000-ben tartotta a Reform Tömörülés, az RMDSZ nemzeti liberális platformja harmadik, rendkívüli kongresszusát Székelyudvarhelyen. Kérték az RMDSZ stratégiájának felülvizsgálását a parlamenti választások előtt. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bátrabb politizálásra ösztönözte az RT-t. Nem sokkal később az RT kivált az RMDSZ-ből, majd csendben kimúlt. Megalakult viszont az Magyar Polgári Szövetség, később létrejött a Székely Nemzeti Tanács /SZNT/. A 2000-es választások után az RMDSZ évente megállapodást kötött a kormánypárttal, a PSD-vel. Az RMDSZ nem szorgalmazta az autonómiát. Ezért Tőkés és támogatói megalkuvást, árulást emlegettek. 2002-ben Tőkés László beperelte az RMDSZ-t a bukaresti bíróságon, mert az RMDSZ vezetősége és az SZKT a kongresszus korábbi elhatározását figyelmen kívül hagyva „elszabotálta a belső választások kiírását”. 2003-ban az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a püspököt megfosztották az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől. Tőkés László a szatmárnémeti Láncos templomban létrehozta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, amely a különböző autonómiaformák elérését tűzte ki céljául, és meghívta az RMDSZ-t mint a politikum képviselőjét, hogy a civil szervezetekkel és egyházakkal együtt vegyen részt a Nemzeti Tanács munkájában. A 2004-es választások előtt Tőkés László az RMDSZ ellen emelt szót. /Simon Judit: RMDSZ-Tőkés: vonzások, taszítások. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Hiába várták a Hargita és Kovászna megyei románok képviselői a Kovászna megyei Bodzafordulóra Traian Basescu államfőt, az előzetes bejelentéssel ellentétben az államelnök nem jelent meg szeptember 2-án a település hagyományőrző fesztiválján. A megye elöljárói levélben készülnek összefoglalni a gondokat, amelyek megoldásában Basescu támogatására is számítanak. „A levélben a megye önkormányzati vezetői utalnak a rossz állapotban lévő kovásznai szívkórház újjáépítésére, az infrastruktúra javítására és a befektetők térségünkbe való vonzására is” – nyilatkozta György Ervin prefektus. /Hiába várták Basescut. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Az ingatlanárak évek óta nőnek, ez vonatkozik a házbérekre is. Ősszel befolyásolja a házbérek alakulását az új tanévet kezdő diáksereg: Kolozsváron körülbelül százezer diák tanul, idén több mint 28 ezren kezdik az első évet, ezerrel többen, mint tavaly, és elenyésző azok száma, akik diákotthonban találnak szállást. Idén 10–15 százalékos, mások szerint akár 30 százalékos is lehet a házbérnövelés. A legkeresettebbek az egyszobás lakások: tavaly 150 euróért már lehetett ilyent bérelni, idén 200 eurót mindenképpen elkérnek majd, de a városközpontban akár 300-at is. A bérlőknek a házbér mellett a költségekkel is számolniuk kell: a központi fűtés, telefon, kábeltévé, internet-szolgáltatás még körülbelül három, három és fél millió régi lej közköltséget, plusz kiadást jelent a bér mellett. /Ú. I. : Ősztől drágul az albérlet, növekednek az ingatlanárak. Ruhaszárítókat, tetőtereket is lakássá alakítanak vállalkozók. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

A minisztérium honlapján (www.edu.ro) közzétették a 2007-2008-as tanévtől érvénybe lépő, a kisérettségit helyettesítő egységes dolgozatok módszertanát és időpontját. A hetedik osztályos tanulók román nyelv- és irodalomból, matematikából vizsgáznak, továbbá anyanyelv- és irodalomból. /Egységes dolgozatok novembertől. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Az 1993-ban alakult Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság ma már talán az ország legszámottevőbb olyan magyar civil szervezete, amelynek célja az épített örökség megőrzése és a cselekvő honismeret erősítése. A társaságnak Partium néven saját időszakos kiadványa van, a népszerű Partiumi Füzetek-sorozatban pedig közel félszáz tanulmány látott napvilágot. A Kárpát-medencében szinte nincsen olyan rangos kulturális esemény, évforduló, szobor- vagy emléktábla-avatás, ahol a társaság ne képviseltetné magát. Az évente más helyen megrendezett szakmai konferenciákon pedig rendszerint jelen vannak az anyaországi honismereti és örökségvédelmi társaságok és más civilszervezetek, szakkiadványok képviselői. Az idén Szatmárnémetiben, a Szent Alajos Konviktusban megtartott 13. konferencia újdonsága az volt, hogy a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságból jogi bejegyzéssel tavasszal Társasággá átalakult civilszervezet decemberben megkapta a Kós Károly-díjat. Ugyanakkor évente a társaság által alapított Fényes Elek-díjjal honorálják az örökségvédelemben kimagasló teljesítményt nyújtó tagok munkáját. Tavaly óta a díjátadást kiterjesztették az önkormányzatokban felelős tisztséget betöltő személyekre is. A konferencia idei négy díjazottja között volt még Dánielisz Endre nagyszalontai kutató, aki pályája elején több évig tanított Aradon és ma is erős érzelmi szálak fűzik e városhoz. Az idei konferencia előadói négy témakörrel foglalkoztak: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, illetve A 20. század öröksége. A háromnapos konferencia több mint félszáz résztvevője szeptember 2-án, vasárnap szakmai kiránduláson kereste fel Szatmár megye műemlékeit. /Puskel Péter: Honismereti konferencia Szatmárban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Kettős ünnepségre gyűltek össze Temesváron szeptember 2-án a Belvárosi Református Egyházközségben a hívek: a temesvári Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) megalapításának 80. évfordulójára, illetve a felújított orgona avatására. Bányai Ferenc tiszteletes az egyházközség lelkészeként üdvözölte a megjelenteket. Megható pillanata volt az ünnepségnek a “staféta” átadása, amikor is az alapító tagok közül még élő, 102 éves Pintér Saroltától átvette a bibliát és az ifjúsági terem kulcsát az IKE legfiatalabb tagja, a tavaly konfirmált Kindle András. Az orgona felújítását az egyházközség saját forrásaiból és a hívek adományából fedezte, a munkát Pünkösdi Apor krasznai orgonajavító végezte el. A temesvári IKE 1927. szeptember 18-án alakult meg, 55 taggal, Szabolcska Mihály pap-költő fia, Szabolcska László irányításával. A második világháború végéig töretlen lendülettel működött, de azt követően, főleg 1956 után hanyatlott. /Pataky Lehel Zsolt: Az IKE alapításának 80. évfordulójára emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

54 helyi szövetségből 263 küldött érkezett szeptember 1-jén Torockószentgyörgyre, az Unitárius Nők Országos Szövetségének konferenciájára, közgyűlésére. Szabó Árpád püspök kiemelte a nőszövetségeknek azt rendkívül nagy értékű munkáját, amitől az egyházi élet egésze is nagymértékben függ. A tisztújítás nem hozott változást a vezetőségben. Versek, népdalok hangzottak el, majd előadás a szociális szerepvállalásról. /Bakó Botond: Unitárius nők konferenciája Torockószentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

A kölcsönös tolerancia ma már nem elégséges. Ma arra van szükség, hogy érdeklődéssel forduljunk a másmilyen kultúrák felé – hangoztatta dr. László Ferenc muzikológus azon az előadássorozaton, amelyet a Kolozsvári Zsidó Hitközség Horea úti Deportáltak Templomában tartottak. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntője után először dr. Gyémánt László tartotta meg előadását, az erdélyi zsidóság történetéről. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egymás megismerésére van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Úgy tűnik, lesz elég tanár a csángó iskolákban, a helyi hivatalok negatív hozzáállása azonban nem változott. Az oktatás teljes mértékben való biztosítása, attól függ, hogy a bákói tanfelügyelőségen sikerül-e elfogadtatni a törvény által előírt, de általuk letagadott óraszámokat – mondta Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási részlegének vezetője. Sok magyarországi tanár szeretne náluk tanítani, őket azonban csak iskolán kívüli keretek között tudják foglalkoztatni. Ősztől sikerül beindítani két új helyszínen is az oktatást, először csak iskolán kívüli keretek között: így négy új kolléga fog dolgozni Nagypatakon és Diószegen. Még mindig van 25-30 olyan csángóföldi falu, ahol még nem tanítanak. A tanfelügyelőség 130 magyarórát hirdetett meg, holott a törvényes rendelkezések szerint legkevesebb 210 magyarórára számítanak a Bákó megyei román tannyelvű iskolákban. Vannak olyan falvak – Csík falu vagy Diószén –, ahol évek óta folyik a magyar nyelv oktatása, mégis eltűntek a tanfelügyelőség statisztikáiból. Máshol megvan a törvényes számú kérvény az iskolai magyarórák beindítására, az iskola azonban megtagadta a tanári állás meghirdetését. /Erdős Zsófia: Csángó tanárgondok vége? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

A népművészeket tömörítő Bokréta Kulturális Egyesület szeptember 7-9. között a Régiók Találkozója keretében ünnepli meg a születésnapot, közösen a Romániai Magyar Népművészek Szövetségével, az Alterával, a Palóznoki Hímzőkörrel és az Erdélyi Kézmíves Céhhel. A vásáros kiállítással egybekötött háromnapos rendezvény Mákófalván zajlik, Kalotaszegi csillagok elnevezéssel. A kalotaszegi kézművesek mellett székelyföldi és magyarországi mesterek is érkeznek Mákófalvára. /Ötéves a Bokréta Kulturális Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Temesváron a Roma Művészet Nemzetközi Fesztiválja rendkívül fontos, mert egy nép a legszebb fegyverével harcol a faji és etnikai megkülönböztetés ellen, a saját művészetével – fejtette ki Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. A fesztivál a művészet eszközeivel veszi fel a harcot az előítéletek ellen, bemutatva a világ roma művészetének kiemelkedő személyiségeit és alkotásait. /Pataki Zoltán: Villamos az előítélet ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Mintegy 150-en vettek részt szeptember 2-án azon az imatüntetésen, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezett Nagyváradon a Lorántffy-sportpályánál. A tüntetésen nagyrészt a református hívek, a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium diákjai és tanárai jelentek meg. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviselői bojkottálni kívánják a nagyszebeni ökumenikus nagygyűlést. „Tiltakozó akciókat szervezünk a nagyszebeni református templom előtt. A nagygyűlésen részt vevő egyházak felének vagy legalább harmadának a támogatására számítunk” – jelentette ki Tőkés László püspök. /Szebenben is tiltakoznak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Tizennyolc méter magas acélkeresztet szenteltek fel az ortodox, a római katolikus, a görög katolikus és az evangélikus egyház képviselőjének jelenlétében szeptember 1-jén Nagyszeben legmagasabb dombján. Úgy időzítettek, hogy a szeptember 4-én kezdődő 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre már álljon az emlékmű. /Kereszt az ökuméniáért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Írók, költők, irodalombarátok találkozójának adott otthont négy napon át az udvarhelyszéki Zetelaka. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) hatodik alkalommal szervezte meg az írótábort, amelyen ezúttal Orbán János Dénes költő, E-MIL-elnök Sándor vagyok én is! címmel előadást tartott. A jelenlevők részleteket tekinthettek meg Lakatos Róbert készülő filmjéből, esténként pedig a Tarisznyás népzenei együttes muzsikájára mulathattak. /Írótábor Zetelakán. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Nyilazó, kopjás nomád lovasok vették be nemrég Szatmárnémetit a VI. Partiumi Magyar Napokon. /Sike Lajos: Nomád lovasok Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./ Szatmárnémetiben a Kossuth kert kellemes környezetet biztosított a rendezvénysorozatnak. A népzenei és néptáncelőadásokból álló színpadi program legsikeresebb produkciója a Kolompos együttesé volt, amelynek tagjai a zenélés mellett közös játékra is rábírták a gyereksereget. /Babos Krisztina: Lovasbemutató és környezetvédelem. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

A Szent István fiának nevét viselő települések találkozóját tartották Hegyközszentimrén. Kápolnát építenek a partiumi Hegyközszentimrén az ezer éve született Szent Imre herceg tiszteletére. A Bihar megyei településen nincsenek ugyan katolikus hívek, az ott élők és a község önkormányzata a kápolnát pontosan azon a helyen alakítja ki, ahol 1031. szeptember 2-án a herceg életét vesztette egy vadászbaleset következtében. A kápolna alapkövének letételével ért véget a Szentimre elnevezésű települések hétvégi találkozója. A találkozó keretében vonultak fel szeptember 1-jén a lovas huszárok Szalárdon, Hodoson majd Hegyközszentimrén, ahol megkoszorúzták a település névadójának szobrát. A rendezvényen volt lovas- és íjászbemutató, hagyományőrző programok, este pedig Dévai Nagy Kamilla koncertezett, miután a Kabai Nyári Színház előadásában a résztvevők megtekinthették az István, a király című rockoperát. A találkozónak otthont adó Szalárd önkormányzata az egyházzal és a civil szervezetekkel több mint ezer személyt látott vendégül. A Szent Imre millenniumi emléktúra utolsó előtti állomása a Bihar megyei Szentjobb volt. A közel 60 huszárból álló csapat felvonulása után a délutáni hálaadó misét Tempfli József római katolikus megyés püspök, szentjobbi apát tartotta. /Demeter Kinga: Kápolna Szent Imrének. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Kétnapos ünnepségen, a Szenes Napok keretében emlékeztek meg a hét végén Tamási Áronról az író szülőfalujában, Farkaslakán. Az ünnepség neve a falubeliek hagyományos foglalkozására, a szénégetésre utal, 2000 óta ezen a néven rendezik meg a község ünnepét. A rendezvénysorozat középpontjában minden esztendőben az író emlékének ápolása áll. Szeptember 2-án megkoszorúzták Tamási Áron sírját, könyvbemutatót és ünnepi műsort szerveztek. /Tamási Áron munkássága előtt tisztelegtek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Irodalmi emléktúrákat szorgalmaztak a radnaborbereki Reményik-megemlékezésen. Emlékszobát alapítottak a tiszteletére, mesélte Gegő Sándor nyugalmazott bányatisztviselő, aki saját otthonában létesített Reményik-kiállítást. A Gegő család a kétszáz lelkes Beszterce-Naszód megyei bányászfaluban néhány éve megvásárolta azt a kis ingatlant, amelyről Reményik Sándor 1921-ben Az utolsó ház című versét írta. Radnaborbereken Gegőék panzióvá fejlesztették a nagyobbik épületet, továbbá a Reményik által megörökített havasi faházban saját költségen és a magyarországi Kráter Műhely Egyesület támogatásával vendégfogadásra is alkalmas emlékházikót hoztak létre. Ezt avatták fel szeptember 1-jén az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Kultúrotthon, valamint a Kráter Műhely Egyesület szervezésében. Tölgyfatábla hirdeti a kis ház falán, hogy Reményik Sándor Radnaborbereken alkotta a Vadvizek zúgása versciklusát, a szobában Reményik-relikviák, ezek között kézirat- és levélmásolatok, valamint fényképek láthatók. A költő ritkaságszámba menő, 1924-ben megjelent, A műhelyből című verseskötetét Németh László lánya, Németh Ágnes adta át az emlékszoba alapítóinak. E kötet értékét növeli, hogy a Reményik költészetéről tanulmányt író Németh László ceruzával írt bejegyzéseit tartalmazza. Reményik Sándor felfedezéséről beszélt előadásában Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, valamint Dávid Gyula irodalomtörténész is. Dávid Gyula kiemelte: a Trianon utáni nagy erdélyi költőtriász – Áprily Lajos, Reményik Sándor és Tompa László – tagjai közül egyedül Reményik költészetéből hiányzik a tájleírás, ugyanis az ő figyelmét nem a festői látvány, hanem a hely lelke kötötte le. Szabó Csaba televíziós szerkesztő, a Világhírnév című portál tulajdonosa azt szorgalmazta: irodalmi turizmust kell indítani, Reményik-, Áprily- és Kós-túrákat kell szervezni ahhoz, hogy az érdeklődők, főleg a fiatalok a korabeli alkotások születésének helyszínein ismerkedjenek az erdélyi magyar irodalommal. /Benkő Levente: Emlékszoba az „utolsó házban”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Az egyik legkisebb unitárius egyházközség, a bencédi, első hazahívó találkozóján szűknek bizonyult nemcsak a templom, de udvara is. Bencéd 161 fős helyi közössége erejét megsokszorozva készült. A templomtorony építése óta nem használják a haranglábat, de mint hívó-jelképet újrazsindelyezték. Megszépült a templom, és nagy értékű új kerítést is készítettek. Jó volt találkozni falusfeleikkel, akiket 30-40 éve nem láttak otthon. 430-an érkeztek haza, erre aligha számítottak a szervezők, így valóban többen voltak a faluban, mint száz évvel korábban, amikor közel ennyien lakták. Budapestről is érkezett egykori bencédi, a Zsil-völgyéből, többen Marosvárásárhely, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely vonzásából. Makkai-Ilkei Ildikó lelkész könyvét, a Bencédi Unitárius Egyházközség rövid történetét sokan dedikáltatták. /Ha elfáradsz a nagyvilágban, gyere haza megpihenni. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 3./

Hatvan éve van Bukarestben magyar napilap: 1947. szeptember 1-jén alapították meg a Romániai Magyar Szót. Ebben az időben eldőlt: a trianoni határokat nem fogják kiigazítani. A magyaroknak (a határok mindkét oldalán) el kellett fogadniuk, hogy a nemzet jelentős része kisebbségbe szorult. A hatvan év eseményei: kitelepítések, lázadások, börtön, diktatúra, beolvasztási kísérletek. Ezeket az eseményeket követi végig az ÚMSZ évfordulós sorozata, bemutatva a kor dokumentumait. A dokumentumok Varga Andrea történésznek köszönhetők. A Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével 1946. április 9-18-a között Moszkvában járt magyar kormánydelegáció Sztálinnal és Molotovval folytatott tárgyalása a párizsi béketárgyalásokat megelőző legfontosabb magyar külpolitikai kezdeményezése. A látogatás célja az volt, hogy a magyar kormány megszerezze a szovjet vezetők támogatását a magyar békecélokhoz. Azonban a moszkvai tárgyalások valójában a Magyar Kommunista Párt és a szovjet vezetés által közösen megrendezett politikai színjáték részét képezték. A kommunisták, a többi politikai párthoz hasonlóan, kizárólag belpolitikai ügyekkel voltak elfoglalva. Az MKP tudta, hogy a döntő szó a szovjetekké lesz. Az MKP 1946. január közepén offenzívát indított a választásokon nyertes Kisgazdapárt meggyengítésére, illetve a kommunista párt gazdasági és hatalmi pozíciójának megerősítésére. Követeléseiknek tömegmozgalmak szervezésével, majd pedig a Baloldali Blokk létrehozásával adtak nyomatékot. Rákosi Mátyás, az MKP vezetője tapogatózó tárgyalásokba kezdett Moszkvával annak kiderítésére, vajon a szovjet vezetők hajlandók lennének-e bizonyos magyar területi követelések támogatására. A szovjetek beleegyeztek abba, hogy a béke-előkészítéssel és a különböző gazdasági problémákkal kapcsolatos kérdések megbeszélésére magyar kormánydelegáció utazzon Moszkvába. Rákosi még a területi igények támogatására is ígéretet kapott, ezt azonban a szovjet vezetés nem vette komolyan. A magyar kormány, a Minisztertanács 1946. április 8-i rendkívüli ülésén értesült arról, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével kormánydelegáció indul a szovjet fővárosba; ez azt jelenti, hogy a végleges engedély Moszkvából csak április 7-én vagy 8-án reggel érkezett meg. A delegáció útja –kormányszinten, illetve diplomáciai úton nem volt előkészítve. Gyöngyösi János külügyminiszter a béke-előkészítéssel kapcsolatban két fő problémát kívánt Moszkvában a szovjet vezetőkkel megbeszélni; az egyik, hogy a csehszlovák kormánynak a szlovákiai magyarokkal szembeni politikája miatt a területi kérdést lényegében Csehszlovákia veti fel, a másik pedig a magyar-román határ Magyarország javára történő módosításának kérdése. A szovjetek fényes fogadást rendeztek, mindent elkövettek, hogy a magyar politikusok úgy érezzék, két egyenrangú állam vezetőinek tárgyalásairól van szó. A szovjetek a magyar kormánydelegáció moszkvai tárgyalása idején biztosították a román kormányt, hogy a Szovjetunió védelmezni fogja a fennálló magyar-román határt. A magyar kormányküldöttség április 18-án történt hazaérkezése és a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i párizsi döntése közötti időszakban a magyar politikai életben reménykedő hangulat alakult ki a Romániával szembeni területi igények tekintetében. Nagy Ferenc, Gyöngyösi János külügyminiszter bizakodóan nyilatkoztak a kormánydelegáció útjának sikerességét és a Romániával szembeni területi igény érvényesítésének lehetőségét illetően. Rákosi nagy beszédet tartott Békéscsabán, kifejtette, hogy a magyar kormányküldöttség moszkvai útja a legteljesebb sikerrel járt, és kiemelte, hogy a delegáció a magyar békecélokhoz megnyerte a Szovjetunió jóindulatát. Mindezek után a Külügyminiszterek Tanácsa május 7-i ülésének határozata, amely szerint a békeszerződésben Magyarország és Románia között az 1939-ben fennállott határokat kell rögzíteni, hideg zuhanyként érte a magyar közvéleményt. Nagy Ferenc ezután azt hangoztatta, ez nem végleges döntés, a békeértekezleten lesz még lehetőség a kérdés újratárgyalására. A Szabadság közölte Gyöngyösi János külügyminiszter feljegyzését az 1946. április 10-i moszkvai tárgyalásról. Gyöngyösi külügyminiszter előadta a tervezetet: annyi románt csatolnának Magyarországhoz, amennyi magyar Erdély területén marad. Ez lenne a biztosítéka annak, hogy a két ország a maga nemzetiségi kisebbségét egyenjogúságban fogja részesíteni. Erdély nyugati határán 22000 km2 területet jelölnének ki, lakosainak száma kb. másfél millió. Ezen a területen kb. 900 000 román lenne és Erdélyben még mindig 180 000-rel több magyar, vagyis 1080 000. Ha ebben rendszerben sem tudna a két nemzet megegyezni, akkor lakosságcserével ezen területen az egész erdélyi magyarságot el lehetne helyezni. A tervet Sztálin érdeklődéssel hallgatta, majd közölte, hogy még megfontolják a dolgot, és hogy még találkozni fognak. /Isán István Csongor: Az RMSZ alapításának körülményei. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Elhunyt Gyulai Pál (Bukarest, 1936. jan. 18. – Kolozsvár, 2007. szept.) történész, hosszas betegség után. Életéhez hozzá tartozott a sport is. Az Erdélyi Történelmi Múzeum munkatársa lett, régészeti ásatásokon vett részt. Néhány tanulmány és magyar nyelven két kis kötet (a régész Torma Zsófia levelezésének feldolgozása: Torma Zsófia levelesládájából, 1972, illetve Kincskeresők /1973/ címen a történelmi tárgyú erdélyi magyar gyermekirodalom összefoglalója) jelent meg a neve alatt. Lélekszaggató küzdelmek kísérték mindvégig a pályáját. /Murádin Jenő: Búcsúszavak Gyulai Pál halálára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./