A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma növekvő súllyal jelenik meg a magyar politikai köztérben, ugyanakkor erősödnek a fanyalgó, szkeptikus hangok, melyek nem egy esetben a fejlődés, az ország, a nemzet versenyképességének kerékkötőjeként igyekeznek beállítani a kezdeményezést, írta Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője. Konkurenciát fedeznek fel a kormányzati struktúrában tisztséget viselők, egyik érvük szerint a KMKF-alapító házelnök ezzel zátonyra futtatott államelnökké választásának fiaskóját kompenzálja. Szilitől a nemzetet és érdekeiket féltők holt szavak gyűjteményének tekintik a nemzetstratégia minimumának kidolgozását. A KMKF-et egyfajta Máért-pótlékként említik. Egy másik hamis, a közös nemzetstratégiát támadó érv szerint e párbeszédfolyamatot a határon túli politikai szervezetek érdekérvényesítő-képessége, kormányzati részvétele, önkormányzati jelenléte amúgy is fölöslegessé teszi. Hogy ez mennyire nem állja meg a helyét, arra az utóbbi időszak szlovákiai, illetve romániai történései (lásd Malina Hedvig-ügy, Benes-dekrétumok felmelegítése, Basescu taktikázása, erdélyi magyar politikusok, helyi vezetők elleni eljárások) bőségesen szolgálnak példákkal. /Szűcs László: Fórumra hangolva. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 27./

Fennáll annak a lehetősége, hogy Iliescu volt államfő káderdossziéja vagy nem létezett, vagy időközben módosították, jelentette ki sajtótájékoztatóján Dorin Dobrincu, az Országos Levéltár igazgatója. Ion Iliescu a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára volt. Az elmúlt években több közéleti személyiség, köztük Traian Basescu államfő is utalt arra, hogy Iliescunak káderdossziéja van. Augusztus 27-én a képviselőház jogi bizottsága elfogadta az Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es és Gheorghe Funar NRP-s szenátor által benyújtott, a ciántechnológia alkalmazásának betiltására vonatkozó törvénytervezetet. /Röviden. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Határozott szolidaritását fejezi ki az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) politikai támadások áldozatává vált tagjaival kapcsolatban – jelentette be Mircea Geoana pártelnök a Ion Iliescu egykori államfő által az 1990-es bányászjárásokban vállalt szerep miatt kirobbant újabb viták kapcsán. Ion Iliescu nyílt levélben próbálta tisztázni a négy ember halálát okozó 1990-es eseményekkel kapcsolatos felelősségét. Iliescu szerint a katonai ügyészség által összeállított vádirat nem jogi, hanem politikai dokumentum, a vádakat pedig a fantázia termékének minősítette. A vádirat szerint Ion Iliescu államfőként személyesen rendelte el a hadsereg bevetését a bukaresti Egyetem téri tüntetők ellen, és ezzel túllépte hatáskörét. Iliescu úgy fogalmazott levélben: a hadsereg bevetését Petre Roman akkori miniszterelnök hagyta jóvá. A volt elnök vádjára reagálva, Petre Roman közölte, 1990. június 11-én valóban jóvá hagyott egy, az Egyetem tér kiürítésére vonatkozó rendeletet, amelyet 13-án rendőrök és csendőrök végre is hajtottak, azonban a páncélos katonai járművek és az éleslőszer használatát nem engedélyezte. „A főügyészség kibocsátott egy határozatot, amely a rend helyreállításáról rendelkezett az Egyetem téren” – közölte Roman, hozzátéve, ezt a rendeletet hagyta ő jóvá. A volt kormányfő szerint ez a törvények tiszteletben tartásával történt, és az ennek nyomán végrehajtott hatósági akció is törvényes volt. /Balogh Levente: Ki lövetett Bukarestben? = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Vihart kavart a magyarországi jobboldalon Kóka János SZDSZ-elnöknek az ÚMSZ-nak adott interjúja. Kóka János kijelentette, Románia és Magyarország európai uniós csatlakozása után „már nem igazán időszerűek” az autonómiával kapcsolatos kérdések. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) arra kéri Gyurcsány Ferencet, a kormány tagjait, a szabaddemokrata politikusokat, hogy határolódjanak el Kóka János kijelentésétől, miszerint ma már nem aktuális a határon túli magyarok autonómiára törekvése. Simicskó István közölte: a KDNP úgy látja, “Kóka János elárulta a határon túli magyarok ügyét, (...) elárulta az összmagyarság nemzeti érdekeit”. Nyakó István, az MSZP szóvivője az MTI kérdésére, hogy elhatárolódnak-e Kóka Jánostól, közölte: a határon túli magyaroknak kell eldönteniük azt, hogy megelégszenek-e az újraegyesítéssel, vagy autonómiát kérnek. Kifejtette: a magyarság békés újraegyesítésének egyetlen egy útja van, az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) augusztus 27-én kiadott közleménye szerint: „maradéktalanul kimeríti a nemzetárulás fogalmát az, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak ráerősít Kóka János szavaira, hanem azt az erdélyi magyarságot elnyomó román politikum jelenlétében teszi”. Az EMI szerint a két politikus kijelentése „mérföldkő a politikai képviseletet kisajátító kárpát-medencei magyar politikai erők önfeladási folyamatában, hiszen vezető magyar politikusok első alkalommal vetemedtek arra, hogy kétségbe vonják az elszakított területeken élő magyarság egyetlen túlélési eszközének, az autonómiának a szükségességét, illetve kormányfői szinten megtagadják a kivívásához szükséges segítséget”. /Sz. L. : „Gyurcsány határolódjon el!” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./ Nemrégen Kóka János, a budapesti kormány liberális tagja, az SZDSZ elnöke állapította meg, hogy az erdélyi magyarság gondolkodásában nem jelent prioritást az autonómia, legutóbb pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vélekedett úgy, hogy jobb, ha az anyaország nem nyilvánít véleményt ebben az ügyben, tehát nem is támogatja azt. Gyurcsány kijelentése annak a gondolkodásmódnak az ismételt megjelenése, amely annak idején a kettős állampolgárságról tartott népszavazási kampányban oly markánsan jelent meg mindkét koalíciós párt részéről. Gyurcsány elvtársa, Kovács László akkor attól féltette Magyarországot, hogy huszonhárom millió román munkavállaló özönli el. Az erdélyi magyar szervezetek elítélően nyilatkoztak Gyurcsány megjegyzéséről. Az önrendelkezés valamilyen formáját ugyanis a megmaradásuk biztosítékának tekintik. /Veres István: Gyurcsányék jobban tudják? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 28./

„Megtörténhet, hogy Tőkés azért használt éles hangnemet, hogy eltántorítson minket a további tárgyalástól, bár nem tudom, miért lenne érdeke” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök annak kapcsán, hogy Tőkés László egy hírügynökségnek a szövetséget élesen bírálta. Markó kifejtette, mindennek ellenére az RMDSZ fenntartja az ajánlatát az európai parlamenti választások közös listájára, és a hosszú távú választási együttműködésre. „Nyílt, széles választói részvételen nyugvó, demokratikus, plurális kiválasztási rendszerrel egyedüliként a román politikai mezőben, az RMDSZ rendelkezik. Ennek köszönhetően fogja az előttünk álló években, évtizedekben is megszerezni az erdélyi magyar választók túlnyomó többségének bizalmát és képviselni érdekeiket az önkormányzatokban, a parlamentben. ” – szögezte le a MIÉRT. /Lokodi Imre: Tőkés-”csapda”: Markó óvatos. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Az erdélyi ,,belmagyar” megegyezésnek még semmi jele nem mutatkozik, nem lehet tudni, lesz-e végül közös lista az európai parlamenti választásokra. Egy ponton úgy tűnik, hogy Tőkés László, bár az RMDSZ biztosítaná szavatolt bejutó helyét a közös listán, nem is akarja igazán ezt, s tábora inkább erődemonstrációra használná fel az egyezkedéseket. Ez hiba, írta Magyari Lajos, az erdélyi magyarság politizáló köreiben, egyre kevésbé látják a közös érdeket, annál jobban a támogatásokhoz való hozzáférést. Az elosztható pénzek, támogatások az RMDSZ felső vezetésének holdudvarában vesztek a követhetetlenség homályába, személyes szimpátiák és csoportérdekek irányították az elosztást. Most arról van szó, hogy lesz-e európai parlamenti képviselet, vagy nem lesz? Ha Tőkés László indul a közös listán, akkor minden bizonnyal lesz. Ha függetlenként próbálkozik – az RMDSZ ellenében –, akkor nem lesz. /Magyari Lajos: Ki mit akar? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

Zsákutcába jutottak az RMDSZ, illetve a Tőkés Lászlót támogató szervezetek közötti tárgyalások, melyek a kölcsönös bizalmatlanság jegyében zajlottak, s mindkét fél garanciát várt a másiktól, mert, mint Szilágyi Zsolt kijelentette, „garanciák nélkül az elvi egyezségek tulajdonképpen kérdőjelesek”. A Népújság szerint sem sok értelme van a tárgyalásoknak, mert a tárgyalások egyéni érdekekről, a pénzről szólnak. /Mózes Edith: Téblábolás a zsákutcában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Júliusban a munkanélküliségi szint Romániában több mint 15 éve a legalacsonyabb szintre, 3,8 százalékra csökkent a júniusi 4,0 százalékról. A júliusi ráta 1992 januárja óta a legkisebb, akkor 3,5 százalék volt. Júliusban 343 163 munkanélkülit jegyeztek, 11 551 fővel kevesebbet, mint júniusban. Tavaly az átlagos munkanélküliségi ráta 5,4 százalék volt, 14 éve a legalacsonyabb a 2005. évi 5,8 százalék után. /15 éves mélyponton a munkanélküliség. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Megvásárolta a kazahsztáni KazMunayGaz a Romániában második piaci szereplőnek számító Rompetrol olajvállalatot – jelentette be Dinu Patriciu, a Rompetrol tulajdonosa. A részvények 75 százaléka került a kazahsztáni állami vállalat ellenőrzése alá. A Rompetrol 15 százalékos piaci részesedéssel a második legnagyobb olajvállalat Romániában a 34 százalék piaci szeletet magának mondható Petrom után. A harmadik a Lukoil 14 százalékkal, az oroszokat követi a Mol Románia 12,5 százalékkal. /B. T. : Patriciu eladta a Rompetrolt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Augusztus 24-én bukaresti rendszámú kocsival civil ruhás belügyi tiszt kereste fel Bélafalván Boldizsár Béla portáját. Ő aznap Kézdivásárhelyen volt, felesége, a románul keveset tudó Katalin fogadta az illetőt, aki egy igazolványt is felmutatott. A civil ruhás Krizsán Vilmos, a Vajdasági Családegyesületek Szövetségének elnöke felől érdeklődött: mikor ment el, mivel még nem lépte át a román–szerb határt (Valójában 22-én átlépte a határt). A belügyis a vajdasági vendég kocsija rendszámát is tudta. Boldizsár felháborítónak tartja az esetet, hiszen nem első alkalom, amikor a belügyesek figyelik a hagyományőrzőket vagy a vendégeit, legutóbb a csíksomlyói búcsúra Gelencére és Bélafalvára érkezett szegediek nevét jegyezte fel a rendőrség. Milyen szekus módszer ez? Lehet, hogy az is érdekelte őket, hogy a világtalálkozóra kik jöttek haza, és honnan jöttek. Az átkeresztelt Szekuritáté ma is működik – vélekedett Boldizsár, aki az esetet a megyei tanács augusztus 29-i ülésén is szóvá akarja tenni, hiszen egy jogállamban megengedhetetlen, hogy akárcsak 1989 előtt, figyeljék a külföldieket. /Iochom István: Érdeklődtek a vajdasági vendég után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

Budán a Várban felavatták a Jobbik szervezte Magyar Gárda első ötvenhat tagját. A Magyar Antifasiszta Liga, a Fiatal Baloldal és a Nagy Imre Társaság szervezte ellentüntetésen halálosan megfenyegették a Magyar Nemzet egyik újságírónőjét. A Hír TV rejtett kamerás felvétele szerint Veres Gábor, Veres János pénzügyminiszter fia egy rendezvényen háromszázezer forint ,,védőpénzt” követelt egy érvényes engedéllyel rendelkező büféstől, s amikor a férfi megtagadta a pénz kifizetését, az In-kal őrző-védő szolgálat emberei vontak kordont a büfé köré, meggátolva az árusítást. Veres János pénzügyminiszter volt az, aki hamis adatokkal küldött az Európai Uniónak, írta Bogdán László. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

Az elmúlt napokban a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a vezetőség jóváhagyásával néhány többnyelvű táblát helyeztek el a kolozsvári Bölcsészkar épületében. Augusztus 27-én megjelent több más tábla is („Dohányozni tilos” feliratúak, magyar és német nyelvűek), ezeket ismeretlen személyek helyezték el az épület különböző pontjain, a megfelelő román nyelvű feliratok alá. Ugyanilyen táblák tűntek fel a Kémia Kar, valamint a Római Katolikus Vallástanárképző Kar épületében is. Ismeretes, hogy néhány héttel ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) újabb tábla-akcióval fenyegetőzött ha az egyetem vezetősége nem helyez el többnyelvű feliratokat, a BKB tagjai fogják azt megtenni. A Szabadság napilap kérdésére a BKB szóvivője, Hantz Péter nem erősítette meg azt, hogy neki, vagy a BKB-nak köze lenne az akcióhoz. A délutáni órákra az ismeretlen eredetű táblák egy részét eltávolították. Magyari Tivadar rektor-helyettes elmondta: az ilyen kezdeményezések nem segítik, hanem elodázzák a többnyelvű környezet kialakítását a BBTE-n. Hozzátette: a többnyelvű feliratozás fokozatos kiterjesztését a BBTE jelentős, de természetes belső épület-berendezési kérdésnek tekinti. Jelezte, hogy a román vezetőséggel folytatott megbeszélései többhónaposak, és immár főleg technikai természetűek. A rektor-helyettes hangsúlyozta: mivel ez a téma az elmúlt két évben politizálódott és érzékennyé vált, nem lép vele minden tervezési ponton a nyilvánosság elé, hogy elkerüljék a külső nyomást. Magyari Tivadar szerint a feliratokat az egyetemnek kell kitennie a saját költségén, egységes tervezés alapján. Akik a feliratokat kitették, „magánakcióikkal politikai élt és érzelmi fűtöttséget adnának ennek a témának, illetve az áttörést tapasztalva, zavart akarnak kelteni” – szögezte le. /(B. T. E. -R. F.): Többnyelvű táblák a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Az augusztus 27-i egyetemi táblaakció névtelenségbe burkolózó kitervelői újból bebizonyították: a Babes–Bolyai Tudományegyetemen nem változott sokat a multikulturalizmusról alkotott sajátos felfogás. Kifelé az egyetem vezetői toleranciával kérkednek, miközben a folyosókon eltüntetik a magyar táblákat. legalábbis a feliratok közül néhányat. Emlékezetes, hogy a hatóságok számára csak akkor vált elviselhetetlenné, hogy a Kovászna megye bejáratánál felállított reklámpannó a megengedettnél közelebb áll az úttesthez, miután fölkerült rá a Székelyföld felirat. A toleranciáját hangoztató nagyváradi önkormányzat a mai napig sem ültette gyakorlatba saját, a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről szóló határozatát. Az illetékesekre nem vet jó fényt, hogy elutasító magatartásukkal ilyen polgári engedetlenségi megnyilvánulásokat váltanak ki. Elképzelhető, hogy ilyen békés „gerillaakciókkal” a továbbiakban is meg kell támogatni az érvekre alapozott igényeket, főleg akkor, ha a budapesti vezetés ódzkodik az önrendelkezési igények hivatalos támogatásától. /Balogh Levente: Gerillafelirat. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Augusztus 27-én magyar nyelvű feliratok kerültek a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néhány karának folyosójára. Az egyetem sajtóirodája közölte: nincs tudomásuk új feliratról, az egyetemen csak a már korábban elhelyezett táblák láthatók. A lap munkatársa viszont délután még helyén találta a római katolikus teológia egyik folyosóján elhelyezett, „Dohányozni tilos” feliratú magyar és német nyelvű táblát, a vegyi kar folyosóin elhelyezett két feliratot nagy valószínűség szerint még a délelőtt folyamán eltávolították. Az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása mellett a többnyelvű feliratok elhelyezését hónapok óta szorgalmazó Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter adjunktus cáfolta, hogy ő helyezte volna el a táblákat. A BBTE rektor-helyettese, Magyari Tivadar szerint az augusztus 27-i feliratozás nem tartozik a többnyelvű táblák hivatalos elhelyezésének a folyamatába. A BBTE-n két éve tart a vita a többnyelvű feliratokról. A magyar felsőfokú oktatás önállósulását szorgalmazó, ezen belül a magyar feliratok elhelyezését sürgető BKB vezetői közül hamis információk terjesztésének és a BBTE lejáratásának vádjával Nicolae Bocsan rektor 2006 júniusában Bodó Barna egyetemi tanárt, a BKB elnökét írásos intésben, Hantz Pétert pedig írásos megrovásban részesítette, december 20-án pedig felbontotta az egyetemen több magyar nyelvű feliratot elhelyező Hantz Péter munkaszerződését. Ugyanilyen elbánásban részesült Kovács Lehel is. Az érintettek bírósághoz fordultak, eddig Bodó Barna nyert jogerősen pert a BBTE-vezetés ellen. Az ügy miatt 2006 novemberében lemondott rektor-helyettesi tisztségéről Salat Levente és Nagy László, a húsz magyar oktatót magába foglaló 117 tagú szenátusból pedig néhány magyar tanár kilépett. Az elbocsátott magyar oktatók ügyében több magyar politikus is szót emelt. Göncz Kinga magyar külügyminiszter 2006 decemberében román kollégájához, Mihai Razvan Ungureanuhoz fordult, utóbbi 2007. januári válaszlevelében egyebek mellett azt írta: az elbocsátott oktatók ügyében az egyetem vezetése autonóm módon járt el, de a többnyelvű feliratokat június elejéig elhelyezik, a BBTE-n magyar és német személyiségek mellszobra is helyet kap, egyes előadótermeket pedig a magyar és a német kultúra jeles alakjairól nevezik el. A BBTE sajtóirodája erre reagálva szögezte le: az egyetem szenátusának nincs határozata többnyelvű feliratok elhelyezéséről. /Benkő Levente: „Diplomatikus” kontra nemhivatalos feliratozás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Az Alma Mater szindikátusok szövetségének képviselői kivonultak a Sinaián tartott tanácskozásról, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Tanügyminisztérium a rektorokat és a dékánokat versenyvizsga segítségével kívánja kinevezni. A szindikátus elnöke, Razvan Bobulescu szerint mindent elkövetnek, hogy ne kerülhessen a törvénytervezet eredeti formájában a parlament elé, hiszen ez veszélyeztetné az egyetemek autonómiáját és a decentralizáció elvét. -Helyesli a Kovászna megyei főtanfelügyelő, Keresztély Irma, a 8. osztályt követő képességvizsga eltörlését, amelyet más tanfelügyelőségekkel együtt követeltek a háromszékiek a minisztériumtól. A specifikus oktatás kérdéseinek képviselete – ezen belül a román nyelv idegenként való oktatása a nemzeti kisebbségieknek – az országos fórumok előtt nem érezhető, mondta Keresztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő. „Az ilyen típusú oktatásban nincs szakszervezeti képviselet, nincsenek tárgyalások, csak beadvány-továbbítások” – tette hozzá. Annak kapcsán, hogy nem volt hallható a legutóbbi, sinaiai tanácskozáson a háromszékiek véleménye a román nyelv tanításának ügyében, Keresztély elmondta: ott csak az országos, és nem a helyi képviseletek voltak jelen. /Összedobott tantárgyalások. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Arad újkori történelme, fejlődésének legeredményesebb időszaka nem az 1920 utáni évekkel, a román adminisztráció bevezetésével kezdődött, hanem jóval előbb. A város múltjával foglalkozó tudományos ülésszak nem is volt erre rá kíváncsi. A gyulai vendégeknek nem tették lehetővé a román nyelvű előadások szövegének megértését. Az aradi napok szervezői újból elfeledkeztek arról, hogy ebben a városban akadnak magyar kutatók is, akik, ellentétben egyik-másik előadóval, már letettek az asztalra egy-két ilyen jellegű tanulmányt. A legfájóbb az, hogy az ilyen “apróságok” jelentőségére mindig alapos fáziskéséssel döbbenünk rá, amikor már aligha lehet korrigálni a mulasztást. Meggyőző példa erre dr. Kovách Géza post mortem kiválósági díja. Amíg élt és alkotott, elkerülte az elismerés. A város részéről teljes közöny övezte utolsó éveit. Pedig az utóbbi fél évszázadban aligha volt Aradnak fajsúlyban hozzá mérhető történésze. Kedvező viszont, hogy kifüggesztették Arad polgármesterinek névsorát. /Puskel Péter: Egykori városatyák panteonja. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

Táblával kívánjuk jelezni, hol kezdődik a Székelyföld – hát felállítjuk a táblát. Szabad-e az RMDSZ elnökének szerepet vállalnia ilyen akcióban? Helyes-e közönségét – derék szurkolóit – az élmények hasonló hullámzásának kitennie? Kívánatos-e, hogy az, amitől dagad a magyar kebel, sok románt foga csikorgatására késztessen? – tette fel a kérdést Horváth Andor. /Horváth Andor: A tábla margójára. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Bíró Béla nem ment el a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára, Firenzében nyaralt, de a Duna Televíziónak köszönhetően részesei lehetett a történéseknek. Bíró Béla most is hangoztatta tárgyilagosságát: megdöbbentette, hogy a Kovászna Megyei Tanács által kihelyezett táblát egy szomszéd megye útügyi hivatala eltávolította, az is, hogy a Demokrata Párt a székely megyét egyoldalúan román földnek minősítette, tekintet nélkül annak történelmi múltjára és aktuális demográfiai viszonyaira. Azonban a cikkíró felfigyelt arra is, hogy a tévében egy erdélyi ifjú borízű hangon bejelentette a nézőknek, hogy Székelyföld nem Romániában van. Bíró Béla megmagyarázta, hogy Székelyföldet önmagukat székelyeknek is tekintő magyarok lakják, a területet többségükben románok /nem mindig legitim módon betelepített románok/ által lakott területek veszik körül, s a székely megyékben is számottevő román népesség él. Bíró szerint a csőlátásról van szó, az ősi román föld fanatikusait a Demokrata Párt bukaresti vezetői, az ősi magyar föld fanatikusait pedig – az általában tárgyilagos – Duna Tévé vezetése nem intette le. /Bíró Béla: A csőlátás kockázata. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Képtelen előteremteni saját forrásokból a műemlékeinek rehabilitációjához szükséges alapokat, s így testvérmegyéihez fordul segítségért Kovászna megye tanácsa. Együttesen megpályázhatnák a kulturális invesztíció összegét az Interreg IV C régióközi EU-s program keretében. Nyolc háromszéki vártemplom, több nemesi kúria és a Bálványos, illetve Ika várromjainak leromlott állapota késztette a megyei tanácsot arra, hogy lépéseket tegyen. A restaurálandó létesítmények listáján szerepel többek között az 1330-as készítésű falfreskót is magáénak mondható gelencei római katolikus templom is. /Domokos Péter: Európa segít Háromszéknek? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

A szórványban élő gyerekeknek öröm volt az együttlét Érmihályfalván. Ötvösd iskolája kicsi, összevont osztályos, egytanítós iskola. Dr. Bodó Barna, a Szórványkutató Központ igazgatójának köszönhetően az ötvösdi iskolás gyermekek vakációzhattak Érmihályfalván az ottani gyerekekkel. Az érmihályfalvi anyanyelvi táborban más szórványból is érkeztek, Óradnáról, de csángó gyerekek is jöttek. – Ötvösd faluban jelentős külső támogatással sikerült felújítani az iskolát. /Az egymásra találás öröme. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

A korábbiaktól eltérően nem lesz utcai programja az augusztus 31. és szeptember 2. között Szatmárnémetiben megrendezendő, sorrendben VI. Partiumi Magyar Napoknak, a szatmári magyarság legnagyobb, több tízezres tömeget megmozgató rendezvényének. Varga Attila parlamenti képviselő, a főszervező Identitas Alapítvány elnöke elmondta: nem áll annyi pénz rendelkezésre, mint a múlt esztendőben, a megyei tanács csak fele annyi támogatást adott, mint tavaly, s idén a korábbi anyaországi támogatások is elmaradtak. A rendezvény súlypontja az árnyas fákkal teli Kossuth kert lesz. Itt lesz a könyvvásár, a kézművesek utcája, itt kap pódiumot számos gyermekműsor, többféle sport- és néptáncbemutató, itt lép fel több ismert hazai és magyarországi zenei együttes. Először lesz lovasbemutató – a hortobágyi csikósok főszereplésével –, operagála a debreceni Csokonai Színház művészeinek fellépésével, és először mutatkozik be egy ilyen szabadtéri rendezvény keretében a világhírű szatmári vívóiskola. /Sike Lajos: Utcára nem megy a Partium. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Sebestyén Mihály, a Teleki-Bolyai Könyvtár vezetője nem fogadja el, hogy a könyvtárosi mesterség unalmas lenne, mert már az emberek nem járnak könyvtárba. Több pontban sorolta fel érveit, így a könyvtáros számára a legkönnyebb az önképzés, továbbtanulás. Az internet nem helyettesíti a könyvet. Az iskolákban, egyetemeken folyton adnak olvasni- és tanulnivalót, amelyért be kell ülni közgyűjteményekbe. A könyvtároson áll, mit és mennyit kínál az olvasónak. /Sebestyén Mihály: Csókoltatom Béfét. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Egy nemrég megjelent tanári segédkönyv, amely az Oroszország modern története 1945–2006 között címet viseli, „a Szovjetunió legsikeresebb vezetőjének” minősíti Sztálint. Az uralkodása alatt végrehajtott tisztogatások és kollektivizálás mintegy 25 millió áldozatára a szerzők csak egy mellékmondattal térnek ki: a rezsim „a politikai elnyomás eszközével mozgósította nem csak a széles tömegeket, de a vezető elitet is”. Vlagyiszlav Szurkov, a Kreml helyettes személyzeti vezetője most azt akarja, hogy a történészek új ideológiát gyártsanak, amely illik a jelenlegi rendszerhez – állítja Eduard Radzinszkij orosz történész. Az agymosás megteszi a hatását. A Levada Központ által júliusban végzett felmérés szerint a 16 és 19 év közötti orosz fiatalok 54 százaléka úgy véli, hogy Sztálin „bölcs vezető” volt. Kétharmaduk szerint Amerika „vetélytársa és ellensége” Oroszországnak, míg 62 százalék azt akarná, hogy a kormány „deportálja a bevándorlók többségét”. /Moszkvában „ébred már az alvó oroszlán”. Sztálin – a Szovjetunió legsikeresebb vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Temesváron társulati üléssel megkezdte a 2007–2008-as évadot a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Könczei Árpád zeneszerző és koreográfus, valamint Plugor Judit táncpedagógus irányításával megkezdődött az első mozgásművészeti mesterkurzus, amelyen nemcsak a temesváriak, hanem más romániai és vajdasági magyar színházak tagjai is részt vesznek. Könczei a Kövesdy István rendezte Ibusár és a Török Viola által jegyzett Ingyenélők színpadra állításánál működött közre a Csikyben, s ekkor támadt az ötlete, hogy fektessenek hangsúlyt a mozgáskultúra fejlesztésére. Szász Enikő igazgató kemény szezont ígér, 9-10 premierrel a műsorban. Az első kettőt mindjárt szeptemberben: 13-án Mátray László egyéni előadóestjére (Az állat is ember…) várják a nézőket a Művészetek Házába, 27-én meg a Gyöngyharmat János című bábjátékra Lábadi Éva rendezésében. Októberben Mátyás Zsolt Imre állít színpadra egy Csehov-adaptációt De mi lett a nővel? címmel, s az év végén bemutatják a Macskák című musicalt. Szász Enikő erősíteni szeretné a térségi együttműködést, ezért “elhozzák” az újvidéki Tanyaszínház Pál utcai fiúk című produkcióját, amelyben öt temesvári színész is játszik. Emellett rendszeresíteni akarja a szomszédos megyékbe a kiszállásokat. /Pataky Lehel Zsolt: Évadkezdés a magyar társulatnál. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

A Csíki Játékszín társulata a 2007/2008-as évadban négy nagyszínpadi produkcióval, valamint egy bérleten kívüli stúdiótermi előadással várja közönségét, ugyanakkor a mesebérletesek számára egy újabb gyerekdarabot is színre visz. Bérleten kívüli előadásként szeptemberben mutatják be William Shakespeare Tévedések vígjátékát Kövesdy István rendezésében. Októberben Parászka Miklós rendezésében egy újabb musicallel várja közönségét a társulat. La Mancha lovagja címmel viszik színre a Dale Wassermann – Mitch Leigh – Joe Darion-darabot. Novemberre tervezik A. P. Csehov Cseresznyéskert című színjátékának bemutatóját, Hargitai Iván rendezésében. Ezután Mesék az operettről címmel Kállai István – Nemlaha György művét mutatják be Csutka István rendezésében, végül Szép Ernő Lila akác című szerelmes históriáját kelti életre a Csíki Játékszín társulata, Parászka Miklós rendezésében. A mesebérletesek a Csíki Játékszín, a Figura Stúdió, illetve a Tomcsa Sándor Színház cserebérletének köszönhetően idén három gyerekdarabot láthatnak. Trapiti címmel Darvasi László gyerekdarabját viszi színre a csíkszeredai társulat Budaházi Attila rendezésében. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház vendégjátékában H. C. Andersennek és J. Svarcnak A császár új ruhája című mesejátéka elevenedik meg, Béres László rendezésében. Az óvodások a Jancsi és Juliska mesejátékon szórakozhatnak, amelyet a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulata Dézsi Szilárd rendezésében mutat be. /Antal Ildikó: Az új színházi évad kínálata. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban véglegesítették a műsortervet. Négy nagyszínpadi és egy kamara-előadást tervez a társulat, emellett három egyéni produkcióval is készülnek, és a múlt évadból is műsoron hagynak néhány előadást. A nagyszínpad négy előadása: Friedrich Dürrenmatt: A csendestárs, a frissen végzett, sepsiszentgyörgyi Zakariás Zalán rendezésében; John Steinbeck: Egerek és emberek a mindig visszatérő Barabás Olga rendezésében; John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago, musical Keresztes Attila rendezésében, és végül Ion Luca Caragiale Farsang című, az új fordításban Karnebál címet nyert előadása. A kamaratermi előadást Bocsárdi László rendezi, Witold Gombrowicznak az Yvonne, burgundi hercegnő című darabját viszi színre. Egyéni műsort készít Ruszuly Éva, a társulathoz tavaly szegődött színművész Visky András Júlia című drámáját adja elő; szintén egyéni műsorral készül Kolcsár József J. D. Salinger Zabhegyező című regénye alapján és Magyarosi Imola Émile Ajar Előttem az élet című regénye alapján Momo címmel. És végül a múlt évad műsoron maradó előadásai: John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka; William Shakespeare: Lear király; Harold Pinter: A gondnok; Pozsgai–Pinczés–Apostolache: Diploma után; Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde; Apokrif (Bicskei Zsuzsanna táncestje); A pincér dalai (Szabó Tibor egyéni előadása). /Váry O. Péter: Izgalmasnak ígérkező évad (Tamási Áron Színház) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

A Magyarországi Református Egyház Zsinata és a Budapesti Erdélyi Gyülekezet üdültetést szervezett 22 romániai nyugdíjas lelkésznek és feleségeiknek augusztus 6–17-e között a Reménység Szigetén (ez a neve a Gyógyszergyári úton levő gyülekezeti központnak). A jelenlegi nyugdíjas lelkipásztorok nehéz időkben szolgáltak a romániai egyházközségekben, sem anyagilag, sem politikailag nem volt lehetőségük megismerni Budapestet és környékét. Dr. Zalatnay István vezetőlelkész, Nemes Csaba intézeti lelkész és munkatársaik mindent megtettek azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat. /Id. Balogh Károly, Marosvásárhely: A Reménység Szigetén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

A Maros Megyei Múzeum régészei folytatják az ásatásokat a marosvásárhelyi vár udvarán. Soós Zoltán múzeumigazgató elmondta, kollégáival a hajdani Anjou-kori, (1310 – 1350) Ferenc-rendi kolostor kerengőjében sok XVI – XVII. századi használati tárgyat, kerámiatöredéket találtak. /v. gy. : Anjou-kori leletek a várban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Marosvásárhelyen a Református Kollégium fennállásának 450. évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy felidézzék azokat, akik életükkel fizettek azért, mert szembeszálltak az önkényuralommal vagy az embertelen diktatúrák végeztek velük. Török Jánost a Mack József által szervezett összeesküvésben vállalt szerepe miatt 1854. március 10-én kivégezték a marosvásárhelyi Postaréten. A Székely Vértanúk emlékműve lett a Maros megyei magyarság március 15-i megemlékezéseinek a színhelye. Az iskola két izraelita vallású volt diákját, Tischler Mártont és dr. Farkas Róbertet Auschwitzba hurcolták és elpusztították. Kincses Előd olyan személyiségekről emlékezett, akiket személyesen ismert és akik a kommunista diktatúra, sőt a posztkommunista utóvédharc áldozatai lettek. Nemes Károlyt az új hatalom az iskola igazgatói székébe ültette. Élete legnehezebb döntését Székely János írta meg A nyugati hadtestben. Nemes Károly azért került a Szekuritáté karmai közé, ahonnan csak halálos betegen szabadult, mert amikor a magyar tábori csendőrök szeme láttára a kivégzőosztag megtagadta halálraítélt katonaszökevény falustársának főbe lövését, jól döntött. Magyar királyi hadnagyként tisztában volt azzal, hogy a parancsmegtagadás valamennyi emberének felkoncolását vonta volna maga után. Ekkor tette meg a sorsdöntő lépést: azért, hogy többi katonájának életét megmentse, ő hajtotta végre a halálos ítéletet. Tanár- és hadnagytársa, Pálffy Antal, a hadbírósági tárgyaláson karakánul védelmezte Nemes Károlyt. A Szoboszlai-kirakatperben 11 embert végeztek ki, köztük Dr. Kónya Istvánt. Moyses Márton Kincses Előd osztálytársa volt, 1959-ben érettségiztek. 1956 őszén nem tudták, hogy miért került osztályunkba Moyses Márton. Csak a rendszerváltozás után tudták meg azt, hogy Kozma Béla igazgató embermentő akciójáról volt szó. Moyses ugyanis Magyarországra próbált szökni azért, hogy harcoljon a magyar forradalomban. 1960-ban, elsőéves egyetemistaként Kincses Előd Emese húgával egy előadóteremben ültek, amikor mindenki szeme láttára elhurcolta Moysest a Szekuritáté. A politikai foglyokat 1964-ben amerikai nyomásra kiengedték, de ő csak 1967-ban szabadult. Szabadulása után tovább üldözték, nem kapott megfelelő állást, kitűnő képességei ellenére nem tanulhatott tovább. A rendszer elleni tiltakozásként 1970-ben a brassói RKP-székház előtt felgyújtotta magát. A felületes kórházi ellátás következtében az égési sérülésekbe belepusztult. Visky Árpád színművészt sokan ismerték és elismerték rendkívüli tehetségét. A sepsiszentgyörgyi színházhoz került, összeszólalkozott két szekus tiszttel. Ezért államellenes izgatásért öt évre ítélték, másfél év után kegyelemmel szabadult. Többet nem engedték színpadra, 1986. január 12-én a városszéli erdőben felakasztva találták. Azóta is kérdéses: önkezével vetett véget életének vagy idegenkezűség is közrejátszott? Hegyi Lajos matematikus 1989. december 22-én a marosvásárhelyi Grand Szálló előtti gyilkos sortűz egyik halálos áldozata volt. Ismerői szerint egy rendkívüli tehetségű fiatalembert pusztítottak el a román hadsereg golyói. A gyilkos sortüzet parancsoló Cojocaru tábornok azóta sem felel a hat halottért. Ugyanúgy nem tesz semmit felelősségre vonásáért a(z) (i)gazságszolgáltatás, mint ahogy 1990. fekete márciusa miatt sem. Ez a helyzet felveti a politika, az RMDSZ felelősségét is! Hogyan lehetséges az, hogy a hét halottal járó bukaresti bányászjárásért és az 1989 decemberi sortűzért folyik a büntető eljárás, a marosvásárhelyi gyilkos sortűzért nem felel senki? Toszó Árpád mérnök 1954-ben érettségizett. Temesváron, 1989-ben, Tőkés László közeli munkatársa és védelmezője volt, ezért a szekuritáté célkeresztjébe került. A fordulat után pedig határozottan követelte anyanyelvi jogainkat, iskoláinkat, a temesvári sortüzek felelőseinek megbüntetését. Azért, hogy elhallgattassák, 1990 május végén tőrbe csalták és félholtra verték. Egy hónapra rá Budapestre került a Honvéd kórházba. Külső kényszerítő körülmények miatt felesége hazaszállította Temesvárra, ahol barátai szerint gyanús körülmények között, 1992 júniusában meghalt. A mártírok megérdemelnék azt, hogy az iskolánk udvarán vagy a Bolyaiak szobra mellett egy, a nevükkel megjelölt kopjafa őrizze emléküket. /Kincses Előd: Az iskola mártírjai. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Nemrég óriási dokumentumértékű hagyatékot bíztak a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumra. A marosvásárhelyi születésű, a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetését elnyert Marx József fotóművész szakmai munkásságának tárgyi maradványait – több tíz ezer negatívot, számos fotót és kiállítási katalógusok tömkelegét – örökölte meg az intézmény. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója is megrögzött fotós, jó barátságban volt Marx József fotóművésszel, aki munkásságának hatvan éve alatt, egészen 1992-ben bekövetkezett haláláig, évente 20–30 nemzetközi kiállításon vett részt, és körülbelül 200 hazai, illetve külföldi oklevelet, kitüntetést nyert el. A húszas évektől kezdve mindent és mindenkit lefotózott Erdélyben, de nem csak ott. Riportképei, műemlék- és várképei, néprajzi témájú fotói, illetve színházi képei hatalmas dokumentumerővel bírnak. Erdély minden szegletét bejárta, megörökítette, lencsevégre kapva tájakat, embereket, népviseleteket, épületeket. Alkotásai számos folyóiratban és napilapban megjelentek, köztük a Sütő András főszerkesztette Új Életben, amely újság állandó fotóriportere volt. 1960 és 1985 között ő fényképezte a marosvásárhelyi és szatmári színház bemutatóit, illetve a sepsiszentgyörgyi színház számos előadásáról készít képeket. Marx József családja úgy döntött, hogy az udvarhelyi múzeum lesz a legjobb hely hagyatéka számára. /Máthé László Ferenc: Marx hagyatéka a múzeumban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 28./