„Erdély nem a magyaroké, nem a románoké és nem az itt élő nemzetiségeké”, fogalmazott Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tusnádfürdői EU-táborban. Mint mondta, nem az egymás mellett élő etnikumok döntenek Erdély sorsáról, nincsenek kellő befolyással a regionális politikákra, az infrastrukturális fejlesztésekre. A szövetségi elnök szerint minden Erdélyben élő nemzetiségnek szüksége lenne az autonómia sajátos változataira. Markó előadásában az erdélyi dilemmáról – a modernizáció és tradíció szembenállásáról – értekezett, amely szerinte hamis áldilemma. Szerinte a romániai magyarság jövője az uniós csatlakozást követően nem a beolvadásról, asszimilációról, nem az elszigetelődésről meg bezárkózásról, hanem a tradíciónak a modernizáció szolgálatába való állításáról kellene szólnia. Bukarest közelsége nem jelentheti Erdély távolban maradását – nyomatékosított Markó. Újfajta egységet szorgalmazott Erdélyben. Elmondta, hogy a romániai magyar közéletben létezik egy erős, sok éves tapasztalattal bíró, számos téren bizonyított RMDSZ, de ugyanakkor létezik egy RMDSZ-en kívüli, csekély támogatottsággal rendelkező kisebbség, amelynek céljai azonosak az RMDSZ céljaival, különbségek az eszközök és a megvalósítás terén vannak. Az RMDSZ elnök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-en kívül álló szervezeteknek bármilyen kicsi is a támogatottsága, a közelgő választásokon minden egyes szavazatra szükség van, különben fennáll a lehetősége annak, hogy a romániai magyarság brüsszeli képviselet nélkül marad. /Markó: Vissza Erdélyt az erdélyieknek! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ „Erdélyt vissza az erdélyieknek!”. Azaz: Erdélyt vissza kell adni az ott élő románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek, fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó megismételte korábbi kijelentését, miszerint Erdélyt „keleti Svájccá” kellene változtatni, vagyis olyan régióvá, ahol partnerként létezhetnének együtt az ott élő népek, közösségek, mégpedig a maguk sajátos autonómiájával. Markó Tőkés Lászlóra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökére utalva az együttműködés jó példájaként említette a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálásának ügyét. /Markó Béla: Erdélyt vissza kellene adni az erdélyieknek. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke július 13-án Nagyváradon kijelentette: nem fog megelégedni azzal, hogy őt felvegyék az RMDSZ EP-listájára. Kérni fogja a korrupcióval gyanúsított esetleges jelöltek listáról való levételét is. A püspök bejelentette: erről fog tárgyalni Markó Béla RMDSZ-elnökkel a jövő héten Tusnádon. Tőkés szerint a felmérések az RMDSZ támogatottságának drasztikus csökkenését mutatják, ezért az RMDSZ jelenlegi listájának semmi esélye nincs. “Nem hozhatom veszélybe a magyarság érdekeit azzal, hogy egy olyan listán jelöltetem magam, amely már eleve bukásra van ítélve” – tette hozzá. Tőkés ugyanakkor elmarasztalta Markót amiatt, hogy “nem korrektül készíti elő a tusnádi találkozót”. /Tőkés az EP-listáról. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

A tusnádfürdői EU-tábor második napjának témája a média és politika viszonya volt. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke elmondta: a sajtószabadság csakis korlátok között működhet. A törvény szabályozhatja azt, hogy mi kerüljön be egy műsorba és mi ne, a műsor megszerkesztésébe viszont már nincs beleszólása. Gáspárik szerint három tényező döntő módon befolyásolja a sajtószabadságot: lényeges, hogy kik állnak a média tulajdonosi körében; fontos ugyanakkor a technológiai, műszaki felkészültség, mint ahogy a szakmai felkészültség is mérvadó. Kelemen Attila az Erdély Fm igazgatója A média mint manipulációs eszköz címmel tartott előadást. Anekdotákkal fűszerezett beszéde a sajtó negatív oldalára mutatott rá: a „féligazságok tőzsdéjének” nevezte a sajtót, amelynek hihetetlen játéktere van. Bár sokan úgy vélik, hogy a politikum befolyásolja a médiát, Tamás Sándor képviselő azt bizonygatta, hogy ez épp fordítva van: a politikusok azok, akik alkalmazkodnak a sajtóhoz, félnek ennek hatalmától, a sajtószabadságtól. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint a politikusok és sajtósok egymásra vannak utalva. Kádár Magor, a BBTE oktatója a politikai marketingről, illetve a politikusok arculatáról, imázsáról tartott előadást. /Média és politika viszonya. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Augustin Zegrean, Tudorel Toader és Puskás Bálint új alkotmánybírók július 13-án az államfő előtt letették az esküt. Puskás Bálintot, az RMDSZ szenátorát a szenátus javasolta e tisztség betöltésére. Az alkotmánybírók újabb három évre Ioan Vidát választották meg az intézmény elnökének. /Letették az esküt az új alkotmánybírák. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

„Maros megye odafigyel a városi szervezetre, de a polgármesterjelölt nem csak Marosvásárhely dolga”. Megtaláljuk a módját, hogy megfelelő döntést hozzunk”, válaszolta Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke sajtótájékoztatón, a Népújság felvetésére, amely szerint egyesek úgy látják, hogy a megye nem ért egyet a városi szervezetnek a polgármesterjelölt ügyében hozott döntésével. Kelemen kijelentette: az RMDSZ nem érzi úgy, hogy a választók eltávolodtak volna tőle az államfő felfüggesztéséről szóló referendum után. Kelemen Atilla kijelentette: a marosvásárhelyi polgármester-jelölt választása Maros megye problémája is, akár az országos RMDSZ problémája is. Kelemen elismerte, hogy Csegzi Sándor a marosvásárhelyi RMDSZ jelöltje, de mint mondta, még sok körülményt kell figyelembe venni. /Mózes Edith: Kelemen Atilla: Marosvásárhely polgármesterjelöltje nem csak a városi szervezet ügye. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Az Életfa Családsegítő Egyesület céljai között szerepel a környékbeli nagycsaládok feltérképezése is, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten, támogathassák őket. Ezúttal Visa volt soron, ahol két család él nehéz körülmények között, ajándékot vittek nekik. Visa lakossága mintegy 600 lélek, ebből 430 református, 110 ortodox, kb. 35–40 Jehova tanúja, a többi pedig adventista. A helyi reformátusok közül mintegy 130-an élnek Kolozsváron vagy Magyarországon. Kevés a gyermek. Az iskolába összesen 34 gyermek jár. Visa lakóinak több mint 50 százaléka 50 év feletti. A falu két nagycsaládja közül Papp Józsefnek nyolc gyermeke van. A másik családban az édesanya, Gáspár Carmen, két férjét temette el, mindkét férjétől két-két gyermeke van, akiket idős édesanyja segítségével nevel. Carmen román származású, első férje után tért át a református egyházba. Lehetőség szerint a falu is segíti őket. /Sándor Boglárka Ágnes: Két visai nagycsalád kapott segítséget. Az Életfa egyesület feltérképezi a sokgyermekes családokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Ismét felújítás alatt áll Fehér megyében Magyarigen fennállásának 200. évfordulójára készülő római katolikus temploma. A felújítás 30 éve alatt immár negyedik. Egyedül, védtelenül áll a templom, a nagy viharok pusztítják. 1974-ben egy galambvadász rendőr lőtte össze a tornyát, tájékoztatott Gál Alajos esperes, az egyházközségbe 30 éve beszolgáló pap. A templom most már betömött pincéjében mészároltak le 1848. október 28-án 187 magyar férfit a románok. Így kezdődött Magyarigen magyar lakosságának pusztulása. Emléküket a templomtól mintegy 50 méterre magasodó, 1888-ban állított sírkő őrzi. Az egyházközségnek jelenleg 10 tagja van, szentmisék alkalmával 5-en magyarul, 5-en románul könyörögnek az Úrhoz. A korhadó padokat nem hordják már vissza. Az adományokból székeket vásárolnak. /T. I. : Viharok útjában. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Felsőcsernátonban, a Csigolyás kempingben július 14-én ér véget a tizedik kézművestábor, melyen Háromszék megye óvónői vettek részt. Prezsmer Imola szaktanfelügyelő, a tábor szervezője és lelke elmondta: jubileumi esztendő lévén, az egész megye területéről érkezett óvónők új technikákat sajátítottak el. Magyari Lajos verseiből összeállított ünnepi előadással köszöntötték a tízéves tábort. /Iochom István: Óvónők kézművestábora Csernátonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Magyar mondákra épül az immár kilencedik Cimbora-kaláka tábor, és e mondák alakjait maguk a gyermekek készítették el. A Benedek-mezőn a Szatmárból, Szilágyságból, Brassóból és a Székelyföldről érkező 38 diák élvezhette kedvenc folyóiratának jutalmát. Nemcsak rengeteg játékot, bábkészítést és népi mesterségekben való jártasságot tanultak, hanem előadások is voltak. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató Kodály Zoltánról mesélt, Farkas Árpád költő az irodalomban barangolt a gyermekekkel, Köllő Zsolt és Béres Károly pedig az erdőben, lábbal is, meg képzelettel is. A táborozást a Cimbora Alapítvány biztosította. /Demeter J. Ildikó: Az ördöggel is cimborálnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Július első hetében sikerült megszervezni Zoldon az első Temes megyei anyanyelvi szaktábort. A résztvevők többsége a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum és a 26-os Általános Iskola diákjaiból állt, de volt olyan magyar gyerek is, aki román vagy német iskolába jár. A 48 táborozó diák közül 25 számára sikerült fedezni a költségeket a magyarországi segítséggel. /Berta Melinda tanítónő: Temesvári magyar gyerekek anyanyelvi tábora. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Megnyitotta kapuit a II. Nemzetközi Ifjúsági Alkotótábor Nagyenyeden július 10-én, négy ország 20 ifjú képzőművész-jelöltjével. Balog István a táborvezető-szervező. Az ifjú művészeket Horváth Gyöngyvér grafikus (Kolozsvár), valamint Juga Alexandru (Nagyenyed) segíti. /Horváth László: Nagyenyed. Zajlik a II. Nemzetközi Ifjúsági Alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

A határon túli magyarok közül a csángó magyarok vannak a legnehezebb helyzetben. A hatóságok ellenzik például a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának bővítésére irányuló törekvéseit, miközben a moldvai csángók ma sem misézhetnek a templomaikban őseik nyelvén. A csángóföldi magyar nyelvű oktatás hét éve elkezdődött ugyan, de csak fakultatív jelleggel, többnyire magánházakban. Anyanyelvi képzésben már ezerötszáz csángó gyermek részesül, de például Lujzikalagorban a szülőket megfenyegették a hatóságok, s ezért visszavonták az állami iskolai magyar nyelvoktatást célzó kérvényüket. Különleges kegy, ha a liturgia néha magyarul hangzik el az Isten házában. Legutóbb július elején mutatott be négy pap közös magyar misét Lujzikalagorban. Mindannyian kalagori származásúak, és Gyulafehérváron végezték teológiai tanulmányaikat. A misén a falubeliek szép számban vettek részt. /Kristály Lehel: A moldvai csángók még mindig csodákra várnak. = Magyar Hírlap (Budapest), júl. 14./

Beindult a nyári vakációs program Arad megyében, a Kisiratosi Irkater Házban, jelezte a ház igazgatója, Andó László, ahol pedagógusok számára szerveztek továbbképzést; majd a Gyöngyház Egyesület által támogatott 12-15 gyermek vesz részt táborozáson. Lesz honismereti tábor is. /(b): Vakációs programok az Irkater Házban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Temesváron a Falumúzeum szomszédságában, egy mesterségesen kialakított halom tetején van az a kereszt, amelyet a múlt rendszer áldozatainak emlékére emeltek. Egyesek tudni vélték, hogy itt végezték ki a hírhedt Szoboszlay-per halálra ítéltjeit. A Volt Politikai Foglyok Egyesülete július 16-án tart megemlékezést. /(S.): Emlékezés a múlt rendszer áldozataira. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában látható Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata. A művész kerek harminc éve, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakát és első, 1979-es, Korunk galériabeli bemutatkozása óta jónéhány kiállításon túl van. Vegyes technikával készültek alkotásai. A tárlat másik vonulatát a kollográfiák képezik. /Németh Júlia: Ellentétes hangulatok, fehér csend és Klimt csókja. Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A Háromszék napilap átvette a kolozsvári Helikon folyóirat június 25-én megjelent /482./ számából Szőcs István írását. A szerző sértőnek tartotta, hogy Stefano Bottoni történész azt írta valahol: Marosvásárhelyen már két nap múlva úgy érzi az ember, hogy elfogyott körülötte a levegő. Szőcs leszögezte, maga a város még mindig tartja magát, meg tudta őrizni színházát, szimfonikus zenekarát, könyvtárait és önmagát; annak ellenére is, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben iszonyatos exodust kellett átvészelnie. Bottoni pár éve kirobbantotta a Sütő András–Szabó Gyula–Földes László-vitát. Szőcs feltételezi, hogy Bottoni a Látó folyóirat táján szerezte információit, ahol a főszerkesztő, Gálfalvi György kerti fecskendő gyanánt szórja mindenkiről az ismereteket, ahelyett, hogy írna. Bátor, jó riporter, elfogult, de ennek ellenére szórakoztató kritikus. Valószínűleg a Sütő András lejáratására indult vitában nincs része. Annak régóta híre terjengett, hogy Marosvásárhelyt Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások bálványrombolásra készülődtek Sütő ellen. Szőcs szerint felül kellett volna múlniuk Sütő Andrást drámaírásban és publicisztikában, de ez nem következett be, legalább nyílt vitát kellett volna rendezni. Az A Hét nevű csak interneten megjelenő lap nagy leleplezések által véli igazolhatónak létét. Dsida Jenő születésének századik évfordulóján ezt tették. A megemlékezés műfaji behatárolása komoly feladat – persziflázs-gyűjtemény vagy rágalomária-est. A résztvevők kiszúrtak egy-egy Dsida-verset és – ,,interpretálták”, feltehetően hanghordozás és arcjáték által. Az a7 szerint Balázs Imre József elérte, hogy Dsida Nagycsütörtököt című versét harsány nevetéssel fogadta a közönség. Láng Zsolt kijelentette, nem szereti Dsidát, a verseket sem szereti, és nem bírja, ha ilyeneket írnak, hogy édes-bús. Az a7 lapban és máshol többen feltették a kérdést: hogy lehet, hogy Dsida Jenő, a vézna, szánalmas, vallásos, szipogó költőcske olyan vad, ,,szélsőséges” hangú költeményt írt, mint a Psalmus Hungaricus? A csudálkozóknak tudniuk kell, hogy a Psalmus ún. ószövetségi műfaj. Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a Zsoltárok könyveit végsőkig hevített izzású szenvedélyek, magyarázta Szőcs István. Egy irodalmárnak illik ismernie legalább nagyjából a hajdani próféták szövegeinek tartalmát és stiláris jellegzetességeit, mert azok az egyetemes irodalom értékes darabjai. Selyem Zsuzsa Dsidáról szóló sorait nem is meri magyarázni, írta Szőcs. Selyem Zsuzsa szerint: ,,Ez itt az irodalmi abszurd, a fiatalon elhalt életművet még mindig fogyasztja a halni nem tudó és nem akaró közönség. Szellemi nekrofília. ” /Szőcs István: Édes-bús internyet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Láng Gusztáv érdeklődése Dsida Jenő iránt nem mai keletű. Egy interjúban (Forrás, Kecskemét, 2007. május) vallotta: ,,...volt egy körülbelül évtizednyi szakasz az életemben, amikor szinte minden szabad időmet a Dsida-kérdés töltötte ki”. Láng Gusztáv lehetne a legalkalmasabb Dsida-kutató, aki végre megírhatna egy Dsida-biográfiát, de ettől, akárcsak egy eljövendő nagymonográfiától, az interjú szerint ódzkodik. Mindenesetre számtalan tanulmányt írt már a költőről, róla írta kandidátusi értekezését is, amelyet bővített, így született meg a kisebb monográfia (Dsida Jenő költészete, Kriterion), amelynek szövegét nem tartja véglegesnek, tervezi újabb átiratát. /Bogdán László: Monográfia Dsida Jenőről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Aki úgy élt, mint egy rinocérosz. Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842), a Himalája vagánya címmel jelent meg Sylvain Jouty francia író regénye a Fayard Kiadó gondozásában. A székely kisnemesi családban született Kőrösi Csoma Sándor nem hitt a magyarok finn-ugor eredetében, és a magyar nyelv gyökereinek felkutatására indult Közép-Ázsiába. Meg volt győződve arról, hogy a magyarok bölcsője Tatárföldön található. Szándéka ellenére a világ legnagyobb tibetológusává vált. /Francia életrajzi regény Kőrösi Csoma Sándorról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Az államfő összeállította az oktatás helyzetéről szóló jelentést. A dokumentum egyetlen mondatban emlékezik meg mindössze a kisebbségekről, megállapítva, hogy az iskolázatlan gyerekek nyolcvan százaléka roma nemzetiségű. Egyetlen szó nincs arról, hogy a kisebbségi iskolákat az utóbbi két évet leszámítva a rendszerváltás óta következetesen alulfinanszírozták; hogy nem létezik magyar tannyelvű állami egyetem; hogy a magyar gyerekek több mint fele az érettségin azért bukik el, mert elhibázott a román nyelv tanításának módszere, hogy a kisebbségekhez tartozó diákoknak esélyük sincs az egyenlőségre. A napokban Traian Basescu államfő söpredéknek nevezte a pártok képviselőit, amikor a közszolgálati rádióban a készülő választási törvényről beszélt: „Csak a törvényhozók fele indul névre szóló szavazással. A másik felében viszont megbújhat a pártok valamennyi söpredéke” – foglalta össze Traian Basescu a körvonalazódó szavazási rendszerről alkotott véleményét. /Szőcs Levente: Egyszerű bonyodalmak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter bejelentette, hogy szeptember 1-jétől a felírt gyógyszerek ára 15 százalékkal csökkenni fog. /borbély: Őszi gyógyszerár-csökkentést ígér Nicolaescu. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT) megerősítette Somodi Zoltán jelölését a Távközlési és Informatikai Minisztérium államtitkári tisztségébe. Somodi Zoltán Porcsalmi Bálint helyét töltené be, aki a minisztériumból való távozása után az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén tevékenykedik majd. A SZÁT megerősítette a Markó Béla szövetségi elnök Tőkés Lászlóval folytatott párbeszédre tett javaslatát, és eldöntötte, hogy nem zárkózik el a jelenlegi jelöltlista módosításától sem. /Somodi a távközlési államtitkár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./ A SZÁT ülése végén Markó Béla szövetségi elnök sajtótájékoztatón elmondta, hogy az informatikai és hírközlési minisztérium vezetését Nagy Zsolt tárcavezető felfüggesztése óta ideiglenesen Borbély László tölti be. Ez az átmeneti időszak július 26-án jár le, akkor, annak függvényében, hogy folytatják vagy megszüntetik a Nagy Zsolt ellen indított bűnvádi eljárást, dönteniük kell: első esetben új minisztert kell kinevezni, utóbbi esetben Nagy Zsolt folytatja a munkáját. Markó közölte, hogy találkozót kért Tőkés Lászlótól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől, hogy a közös célokról és prioritásokról tárgyaljanak. Markó szerint a felkérésre Tőkés László mindeddig nem válaszolt, holott több időpontot is megnevezett. A kérdésre, hogy Tőkés Lászlónak bejutó helyet biztosítanának-e ezen a listán, Markó kijelentette: A jelöltlistáról a Szövetségi Képviselők Tanácsa döntött, az esetleges új helyzetről ugyancsak az SZKT-nak kell döntenie. Markó szerint összefogással három helyet is megszerezhetnek, lehetőséget adnak Tőkés Lászlónak a biztos bejutásra. /Markó Béla: Akár három helyet is szerezhetünk az Európai Parlamentben. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 16./

Az erdélyi magyarok Romániához és az anyaországhoz fűződő viszonyáról tartottak előadást politikusok a hétvégén zárult tusnádfürdői EU-táborban. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) szakállamtitkára egyik előadásában közölte: szakítani kell azzal a nézettel, amely szerint az anyaország az „adakozó”, a külhoni magyar közösségek pedig a „támogatottak”, ez utóbbiak ugyanis most egyenrangú partnerek, kiszámíthatóvá kell tenni az együttműködést. Kijelentését azzal támasztotta alá, hogy Románia EU-csatlakozásával teljesen új történelmi helyzetet teremtett. „Nagy figyelmet kell most szentelni arra, hogyan tudjuk bevonni az uniós forrásokat a nemzetpolitikába. Főleg arról van szó, hogy miként lehet európai pénzeket felhasználni a magyarok lakta régiókban útépítés, környezetvédelem vagy bármilyen infrastrukturális beruházás finanszírozásához” – emelte ki. Szerinte Románia európai uniós csatlakozása után úgy lehet versenyképessé tenni a magyar közösségeket, ha az együttműködésbe sikerül bevonni európai forrásokat is. Gémesi szerint meg kell találni azokat az intézményeket, amelyek az egyes magyar közösségek élete szempontjából meghatározóak. „Úgy kell finanszírozni ezeket, hogy ne kelljen minden évben újra pályázni, alkut kötni, hanem váljon kiszámíthatóvá az a támogatás, legyen látható íve” – hangoztatta, ilyen intézménynek nevezve például a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Markó Béla RMDSZ-elnök tusnádfürdői beszédében az „Erdélyt vissza az erdélyieknek!” jelszót járta körül. A politikus úgy véli, Erdély sorsát nem Bukarestben, a központi politika szintjén kell eldönteni, hanem az erdélyieknek kell azt befolyásolniuk. „Ma már bátran, de másképpen kell megfogalmazni az egykori irredentának minősülő jelszót: Erdélyt vissza! Természetesen ma már más tartalommal kell megtölteni ezt a jelszót, úgy változtatva meg, hogy Erdélyt vissza kell adni az ott élő románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek” – emelte ki Markó. /Véget vetnek az adakozásnak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Tanulságosak Gémesi Ferencnek, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárának az adakozó anyaországról és a támogatott határon túli magyarokról a tusnádfürdői EU-táborban elhangzott kijelentései. Gémesi szerint azért kellett felszámolni az adakozó-támogatott viszonyra épülő rendszert, mert egyenlőtlen helyzetet teremtett Magyarország és a külhoni közösségek között. Ezzel szemben a határon túliak meggyőződése: az eddigi támogatási rendszerrel azért kellett szakítani, mert jelentős mértékben az Orbán-kormány idején, a státustörvény égisze alatt dolgozták ki, vigyázva, hogy a budapesti finanszírozásból egyaránt kapjanak a Kárpát-medencében működő magyar szervezetek – „legitimitásuktól” függetlenül. A Gyurcsány-kormány új nemzetpolitikát hirdetett meg, ezzel a mottóval mindent felszámoltak, ami eddig működött. A jól bejáratott Magyar Állandó Értekezlet helyét – a mindenkori Kárpát-medencei ellenzék kiiktatásával – átvette a ritkán, de eredménytelenül ülésező Regionális Egyeztető Fórum, a határon túli magyarok sokrétű problémáit és igényeit átlátni képes közalapítványok megszűntek, a romjaikon felhúzott Szülőföld Alap pedig elnézi a baráti pénzosztozkodást. Ezzel csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezetek kapnak támogatást. Erdélyben például egyetlen fillért sem kapnak az RMDSZ-t bírálni merő újságok, Kárpátalján annak a könyvtáros egyesületnek juttatnak 19 millió forintot, amely vezetőjének férje képviseli a régiót az SZA kuratóriumában. A fenti, Gémesi szerint csupán etikailag kifogásolható esetek fölött persze szemet hunyt az új magyar nemzetpolitika. /Rostás Szabolcs: Adakozópolitika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Danuta Hübner uniós biztos egyetért a romániai fejlesztési régiók átrajzolásával Támogatja a jelenlegi romániai fejlesztési régiók átrajzolásának és átalakításának gondolatát Danuta Hübner. 2009-ig nem támogatja a nyolc romániai fejlesztési régió átrajzolását, de később mindenképp szükségesnek tartja ezek átalakítását. Hübner egyetértett azzal, miszerint a jelenlegi, túlméretezett, a történelmi hagyományokat és földrajzi logikát mellőzve kialakított régiók közép- és hosszú távon működésképtelenek. Borbély László miniszter örvendetesnek nevezte az európai biztos hozzáállását. /Szucher Ervin: Több régióra van szükség. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Folytatja táblaháborúját a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amelynek vezetősége kilátásba helyezte, hogy augusztus végén ismét önerőből teszi majd ki a magyar nyelvű feliratokat, ha a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége továbbra nem tesz lépéseket a valós többnyelvűség irányába. A BKB elnöksége július 14-én kiadott közleményében emlékeztetett, hogy a Mihai Razvan Ungureanu volt román külügyminiszter által megjelölt 2007. július elsejei határidő letelt, ennek ellenére mozdult előre a BBTE többnyelvű feliratainak ügye. A BKB élesen bírálta Magyari Tivadart, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektor-helyettest, cinikus hazugságnak nevezve azt a korábbi kijelentését, miszerint részleges elmozdulás történt a többnyelvűség irányába. A BKB-sok szerint minősíthetetlen Magyarinak az a megállapítása is, hogy az egyetem felépítésének jelenlegi koncepciójába nem fér bele „a nyelvi-etnikai szerkezeti elkülönülés”. Magyari Tivadar kijelentette: nem kíván vitába bonyolódni a BKB-val. Rámutatott: tartja magát a magyar tagozat vezetőségének ahhoz a korábbi állásfoglaláshoz, amely kimondja, hogy a BBTE magyar oktatóinak többsége támogatja az egyetemen belüli önálló magyar tannyelvű tanszékek és karok létrehozását. Magyari hozzátette, a BBTE honlapján már van magyar nyelvű tartalom, az egyetem főépületében a bejáratnál elhelyezett elektronikus kijelzőn már magyarul is megjelenik az „Isten hozott”. Az egyetem épületein hamarosan megjelennek olyan háromnyelvű feliratok, amelyek a felvételiző diákokat köszöntik. /B. T. : Folytatódik az egyetemi táblaháború? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Magyari Tivadar rektor-helyettes szerint nem igaz, hogy „maga az egyetem megtévesztő információt nyújt a saját maga által biztosított anyanyelvi oktatásra vonatkozóan. ” Kása Zoltán ezt az állítást cáfolta, a BBTE kedvezőbb színben próbálja feltüntetni magát. A multikulturalitásra való hivatkozással szemben az egyetem nem is többnyelvű, csupán több nyelven folyik az oktatás (román, magyar, német, angol). A felvételi plakátok és az újságokban közölt reklámok szerint a jogi karon van magyar nyelvű oktatás, holott csak egy-két tárgyat tanítanak magyarul. Az viszont igaz, hogy a magyar diákok külön helyekre felvételiznek, akárcsak azokon a szakokon, ahol magyarul tanítanak. A rektori nyilatkozatok szerint a magyar tagozatnak teljes autonómiája van, minden szinten (tanszék, kar, egyetem) dönthet a saját ügyeiről. Az egyetemi chartában tényleg szerepel az, hogy a tagozatvezető minden szinten felel az illető tagozatért. Amikor az egyetem vezetősége ráerőszakolta véleményét a szenátusra, és megszavaztatta a két adjunktus kolléga kizárását, az illető tagozatvezetőket semmilyen szinten nem kérdezték meg, sőt tiltakozásuk ellenére döntöttek. A magyar tanárok többsége írásban tiltakozott a döntés ellen, de hiába. A rektor 2006. február 27-i nyilatkozata szerint az egyetemen 19 román, 16 magyar és 10 német tannyelvű kar létezik. Összeadva ez 45 kart jelentene, holott az egyetemen jelenleg 21 kar van. A csúsztatás ott van, hogy hiányzik az „is” szócska. A 21 karból négyen csak románul tanítanak, kettőn csak magyarul, a többin vegyesen. A német nyelvű oktatás többnyire csak részleges. Ugyanebben a hónapban a rektor ezt írta: „Sajnálatos, hogy voltak olyan esetek, amikor elsőrangú magyar szakembereket (lásd az informatikusok esetét) épp az ugyanolyan szakterületű magyar kollégák nem fogadtak el. ” Kása hangsúlyozta, hogy az informatikán ilyen eset nem volt! Két alkalommal is személyesen kért a rektortól pontosítást az esetről. 2006. március 2-a óta várja iktatott írásbeli kérésére a választ, de az nem jött meg. Az egyetemnek szokása nem válaszolni a kellemetlen kérdésekre, mégha emiatt pereket is veszít. Az egyetem közlönyében, a Buletin Informativ címűben nem szoktak közölni olyan dokumentumokat, amelyek bírálják a jelenlegi struktúrát, egyetemi vezetést. 2005 őszén a magyar tagozat akkori vezetői (Salat Levente, Nagy László, Szamosközi István) végigjárták a karokat, elbeszélgettek a magyar oktatókkal, és elkészítettek egy írásos összefoglalót, amelyet szándékuk szerint a közlönyben megjelentettek volna. Az anyag óvatos bírálata volt a jelenlegi multikulturálisnak mondott struktúrának. Már első mondatában szerepel, hogy a karokon a magyar kollégák körében frusztráltság uralkodik. Ez az anyag nem jelent meg a közlönyben, és az egyetem román vezetősége ráuszította a dokumentum készítőire a dékánokat, akik megpróbáltak mindent cáfolni. 2006 tavaszán a magyar oktatók közgyűlésén majdnem száz jelenlevő ellenszavazat nélküli nyilatkozatát sem közölték, mert az bírálta a vezetőséget. De közöltek különféle nyilatkozatokat, amelyek ellenzik a magyar tanárok kérését a magyar nyelvű karok létesítésére vonatkozóan. Ezek közül kiemelkedik Gyémánt Ladislau szövege, amely elképesztő módon, azt fejtegeti, hogy a magyar karok létrehozása újabb holokauszthoz vezetne! Ebben a közlönyben olvasható az a rövid beadvány, amelyben hárman (Egyed Emese, Sárkány Kiss Endre és Kása Zoltán) kérték a magyar karok létrehozásának megtárgyalását a szenátusban. Nem közölték, hogy ehhez egy pontos terv és sok-sok aláírás tartozik. A magyar főállású oktatóknak több mint kétharmada aláírta ezt a kérést, annak ellenére, hogy például a pszichológiai karon megtiltották a tanároknak az aláírást. Ez a beadvány cáfolta volna azt, hogy itt csupán egy kislétszámú csoport hangoskodik. Rendkívül durva és sértő a rektor Kónya-Hamar Sándor képviselőnek címzett legújabb nyilatkozata. Szerinte semmilyen politikai alakulat, még a Kónya-Hamar Sándoré sem tett annyit a BBTE-n folyó többnyelvű oktatásért, mint maga az egyetem. Kása professzor megjegyezte, emlékeztetnie kellene Bocsan rektort arra, hogy amikor 1993-ban beindult a BBTE-n a teljes magyar nyelvű képzés jónéhány szakon, akkor az politikai egyezség eredménye volt. Az egyetem mára kb. ezerre bővítette az ingyenes helyek számát a magyar szakokon, az tényleg az egyetem érdeme. Az is politikai egyezség hozadéka, hogy a jogi karon már mintegy kilenc éve külön helyekre pályázhatnak a magyar diákok, annak ellenére, hogy azután szinte csak románul tanulnak. A rektor szerint a diplomákat azért kell csak románul kiállítani, mert az az állam nyelve. A Bolyai Egyetem idejében sem volt más a hivatalos nyelv, mégis kétnyelvű diplomákat állítottak ki. /Kása Zoltán egyetemi tanár: BBTE és az igazmondás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Jó eredményekkel államvizsgáztak az idén Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem végzősei. 12 szak közül lehet választani nappali tagozaton /kereskedelmi, turisztikai és szolgáltatói egységek gazdaságtana; menedzsment; reklámgrafika; zenepedagógia; angol nyelv és irodalom; német nyelv és irodalom; román nyelv és irodalom; angol nyelv és irodalom,. román nyelv és irodalom; filozófia; szociológia; szociális munka; továbbá református didaktikai teológia és mezőgazdasági mérnöki szakra lehet jelentkezni levelező tagozaton. Százszázalékosan sikeresen államvizsgáztak az idén a Partiumi Keresztény Egyetem végzősei, tájékoztatott Tolnay István egyházkerületi tanügyi tanácsos, a PKE Vezetőtanácsának alelnöke. Mivel a bolognai folyamat következtében jövőre több végzős lesz (végeznek mind a negyed-, mind a harmadévesek), az idén több helyet indítanak, 525 hallgatót várnak. /Tóth Hajnal: Sikeres államvizsgák a PKE-n. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 16./

Kihívások a pszichiátria számára az európai integráció idején címmel tartottak többnapos konferenciát a Sapientia–EMTE csíkszeredai campusán. A második alkalommal megrendezett román–magyar pszichiátriai eseményen többek között az affektív és szorongásos zavarok aktuális kérdéseit is megvitatták a résztvevő szakemberek. Dr. Veress Albert, a csíkszeredai szervezőbizottság elnöke elmondta, a Magyar Pszichiátriai Társaság felkérésére ezentúl kétévente a megyeszékhely ad otthont az ilyen jellegű összejöveteleknek. /Pszichiátriai konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa Illetékesek, figyelem című írásában /Szabadság, jún. 21./ beszámolt arról, hogy durva és vulgáris magyarellenes cikke miatt feljelentette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a „Vasutas Hangja” (Vocea ceferistului) című kiadványt. A napokban a hivatal képviselője felhívta az újságírót és közölte, nem sikerült kideríteniük, hogy hol, hogyan, milyen rendszerességgel jelenik meg a lap. Ercsey-Ravasz Ferenc két telefonhívás után közölhette velük: a lap Bukarestben jelenik meg, igazgatója bizonyos Florin Mihai Nahorniac nyugdíjas, a telefonszámukat is megadta. Ezután a tanácstól visszahívták, közölték vele, az illető nem válaszol a telefonhívásokra… A Diszkriminációellenes Tanács 2001–2006-os jelentésében is felbukkant Florin Mihai Nahorniac neve, zsidózás miatt. A jelentés szerint: Nahorniac a telefonra nem válaszol, a bejelentett lakcímén nem található, nem tudnak mit kezdeni az esettel. Hogy lehet az, hogy egy ország rendőrsége nem talál meg egy személyt, aki két kiadványt szerkeszt, aki interjúkat ad? /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lesz-e itt jogállam valaha? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./