Megjelent Páll Lajos: A csodák házában Válogatott versek /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötete. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Június 4-én az 1920-as trianoni békediktátumra emlékezett a világ magyarsága. Erdély-szerte az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) rendezvényeket szervezett annak a köztudatban tartására, hogy 1920. június 4-én az első világháború győztes nagyhatalmai milyen méltánytalanul bántak el nemzetünkkel: Magyarország elveszítette területének kétharmadát, és több mint 3 millió magyar került az anyaország határain kívül kisebbségi sorsba. Június 4-én a Protestáns Teológiai Intézetben a magyar Kolozsvárra emlékeztek. Fényképkiállítás volt látható a „magyar világbeli” utcákról, továbbá előadást tartott Asztalos Lajos helytörténész (a kolozsvári utcanevek jelképeiről és azok sorsáról), Fülöp Sándor ny. tanár és vitéz Szabó Károly (a honvédség 1940-beli kolozsvári és észak-erdélyi bevonulásáról). A Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatban kezdeményezte, hogy június 4-e legyen a Nemzeti Összetartozás Napja. /Trianonra emlékezett a világ magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Nagy Mihály történész úgy véli: külön kellene választani a Trianonnal kapcsolatos közgondolkodást, a szaktörténészek munkáját és az évforduló kapcsán elő-előbukkanó politikai visszhangokat. Nagy Mihály szerint a közgondolkodás egyik meghatározó eleme az, hogy a magukat magyarnak valló személyek fejében Nagy-Magyarország tudat él. Trianon a közgondolkodásban traumát, küzdelmet teremtett, amely a nemzeti és a politikai határok összeegyeztetésére irányult – sikertelenül. Az akkori eseményeket a magyar történetírás objektíven felvállalta, a kérdéseket megválaszolta, a román történetírók legfeljebb csak próbálkoztak ezzel. Magyarországon a közvélemény elfogadja a szaktörténészek álláspontját, Romániában viszont a közgondolkodás felülírja és elutasítja azt. A romániai magyarság tudatában, ameddig a jövőkép rejtett, ameddig az integrálódás célpontja Magyarország marad, addig Trianon fontos hivatkozási alap lesz. Nagy Mihály szerint beszélni kell arról, hogy mi vezetett a jelenlegi határokhoz. Néhány évvel ezelőtt az emberek féltek nyilvánosan beszélni Trianonról – emlékezett Nagy Mihály. Tény, hogy a Magyar Királyság nemzetpolitikája 1868-1869-ben, a vonatkozó törvények létrejöttekor korszerű volt. Azonban ezt helyi szinten nem mindig alkalmazták megfelelő módon. Nagy Mihály rámutatott: immár a román szakemberek között is akadnak olyanok – például Lucian Leostean, akik igyekeznek objektíven foglalkozni a kérdéssel. Fontos lenne, hogy a román–magyar történész vegyes bizottság végre foglalkozzon azokkal a kényes kérdésekkel, amelyeket egyelőre elkerül. Az értelmiségiek felelőssége, hogy ezt a kérdést felvállalják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Beszéljünk objektíven Trianonról Interjú Nagy Mihály történésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Bíró Béla politológus kifejtette, a Gyulafehérvári Kiáltvány korszerű volt. Szerinte ha Erdély autonómiát kapott volna, az erdélyi magyarság elnyerte volna azokat a jogokat, amelyeket a románság is követelt magának, akkor minden másképpen alakult volna. Bíró Béla véleménye: „Ha az elcsatolt területeket az autonómia, a kisebbségi jogok nélkül olvasztották be Romániába, akkor miért lenne kisebb disznóság, hogy Erdélyt annak idején ugyanilyen módon Magyarországba próbálták olvasztani. Ha feldolgoztuk volna ezeket a kérdéseket, akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló lenne, hogy mi sem voltunk teljesen ártatlanok. ” /Lokodi Imre: „Mi sem voltunk teljesen ártatlanok” = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Június 4-én a Kárpát-medencében meg kell szólalniuk a magyar történelmi egyházak templomai harangjainak. A határokon kívüli magyar közösségek erősen megfogyatkoztak, a szórvány sok-sok helységében elapadtak, nem lehet tudni, van-e még valaki, aki a harangokat megkongassa? Vajon van-e a mai Magyarország regnáló kormányában és kormánypártjában annyi nemzeti tartás, hogy kinyilvánítsa – a Fidesz javaslatára – hogy ez a nap legyen a nemzeti összetartozás napja. Fiatal baloldali magyar politikusok nyilatkoztak a televízióban: nem szabad a múltba révülni, hanem a jelenre és a jövőre kell figyelni. Melyik jelenre? Arra, amely az anyaországot nap mint nap Európa szégyenpadjára ülteti? Melyik jövőre? Arra, ami a most regnálók szerint a teljes globalizálódás a nemzet egyetlen járható útja? – kérdezte Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Összetartozunk? (Jegyzet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

A trianoni döntésre emlékeztek június 4-én Sepsiszentgyörgyön, az egykori országzászló helyénél. – Egy nemzet testét csonkította meg a trianoni döntés, és fájdalmunk, hiányérzetünk a 87 év alatt sem csappant – hangsúlyozta Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke. Tamás Simon Lehel az Erdélyi Magyar Ifjak nevében szólt: a múltat elfelejteni nem szabad, és azoknak megbocsátani, akik egy nemzetet próbáltak és próbálnak megsemmisíteni, nem lehet. A civil Magyarország üzenetét hozta el Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarokért elnöke, aki szerint a magyarországi civilek jövőjüket csakis velünk együtt képzelik el, a határokon kívül élőket a magyarság védőbástyáinak tekintik.,,Ha ezek a védőbástyák elesnek, a magyarság sokkal gyengébb lesz. Ha megmaradtok, akkor mi is megmaradunk, és a nemzet is meg fog maradni. Ez a tét” – hangsúlyozta Éhn József. Bayer Zsolt újságíró beszédét a 2004. december 5-i népszavazáson történtek köré építette. Minden nemzetet annyira fognak becsülni, amennyi tiszteletet kiharcol magának. A románság most jobban áll nemzeti lét dolgában, mint mi, magyarok – idézte fel egy román barátja szavait. Kovács István unitárius lelkész a magyarság felépüléséért mondott imát. /Farkas Réka: Jövőt építeni a múltból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Több mint százan gyűltek össze június 4-én Gyergyószentmiklóson a római katolikus temetőben található hősök emlékművénél. Római katolikus és református egyházi személyiségek, történészek beszéltek a békediktátum hatásáról, majd az emlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél. /Trianonra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

Június 4-én Székelyudvarhelyen a városháza Szent István-termében a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom székelyudvarhelyi tagszervezete és a Magyar Polgári Szövetség a Trianonban hozott békediktátumra emlékezett kiállítással és filmvetítéssel egybekötött nyilvános rendezvényén. „Szomorú ünnepet ülünk, egy nagy ország megcsonkítására emlékezünk” – mondta megnyitóbeszédében Vajna Imre, az MPSZ udvarhelyi elnöke. Az emlékezők este gyertyával kezükben a Márton Áron téri Vasszékely szobrához vonultak. /(bágyi): Trianonra emlékeztek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Az első világháború végén a békeszerződés feltételeit Magyarország nélkül állapították meg. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar nemzetiségű polgár is az új határokon túlra került. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. /Veres István: A kiegyezéstől Trianonig, s onnan a máig. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 5./

Az elmúlt héten rendezték meg „Szejke” Néptánc- és Népzenefesztivált. A Műtermek, amatőr fényképészek és filmesek szerepe a népi örökség megmentésében című előadás után a Kováts fényképész-dinasztia több száz darabot számláló fotóanyagából láthattak kisfilmet az érdeklődők. A film dr. Fogarasi Klára, a budapesti Néprajzi Múzeum fotótörténésze kezdeményezésére készült. A néptáncegyüttesek fellépése sikeres volt. Magyarországi együtteseket is vártak, de azok anyaországi támogatás nélkül nem tudtak eljönni. /Barabás Blanka: A Szejke-fesztivál legkiválóbb pillanata. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Eva Maria Barki, Ausztriában élő nemzetközi jogász Romániából való kitiltását kezdeményezte Petre Strachinaru demokrata képviselő a parlamentben. Indoklása szerint Eva Maria Barki nyilatkozatai veszélyeztetik Románia területi épségét, és sértik az alkotmányos rendet. Eva Maria Barkit már két ízben – 1994-ben és 1998-ban – kitiltották Romániából. Akkor szintén az autonómiaformákról tartott előadásait kifogásolta a román hatalom. /Farkas Réka: Kitiltaná Eva Maria Barkit (Románia egységét félti Strachinaru). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Szabadlábra helyezték Tudor Petrov Popa-t, az Ilascu-csoport utolsó tagját is. Ilascu-ékat a Dnyeszteren túli Köztársaság Legfelső Bírósága tizenöt év börtönre ítélte el. Ezt megelőzően Andrei Ivantocot helyezték két nappal korábban szabadlábra. A négytagú csoportosulás Moldova Köztársaság területi integritásáért küzdött abban a polgárháborúban, amely végül a Dnyeszteren túli Köztársaság leválását eredményezte. Ilascuékat 1992. június 2-án tartóztatta le, és ítélte el terrorizmus vádjával a bíróság. Ilascut halálra, a többit tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. A nemzetközi nyomás hatására 2001-ben Ilie Ilascu kegyelemben részesült, és kilenc évi fogság után szabadlábra helyezték. Ilascu Romániába távozott, majd a Nagy-Románia Párt jelöltjeként felküzdötte magát a romániai szenátorságig. /Kiszabadult az Ilascu-csoport utolsó tagja is. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Bemutatta politikai programját az RMDSZ Szabadelvű Kör platformja június 1-jén Csíkszeredában. A Szabadelvű Kör tagjai aláírást gyűjtöttek a csoportosulás platformként való újra bejegyzése érdekében. – Szükség van egy alternatívára az RMDSZ-en belül és ez az alternatíva a Szabadelvű Kör – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör elnöke. /Eckstein: Az alternatíva a Szabadelvű Kör. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

A romániai kommunizmust elítélő jelentést elkészítő kutatócsoport irányítója, Vladimir Tismaneanu elmondta: halálos fenyegetést tartalmazó levelet kapott. A politológus szerint a megfélemlítési akció mögött a Nagy-Románia Párt (PRM) áll. „Tekintettel arra, hogy C. V. Tudor már többször is kifejezte az elnöki bizottság iránti ellenszenvét, és mivel tagadhatatlan a hasonlóság Tudor nyilvánosság előtt tett nyilatkozatai, illetve a levél hangneme között, felmerül a kérdés: vajon egy mániákus antiszemita egyéni akciójával, vagy a PRM szekusaihoz kötődő stratégiával állok szemben”, tette fel a kérdést Tismaneanu. /Halállal fenyegették meg Tismaneanut. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Ha a püspök által szorgalmazott egység azt jelenti, hogy hagyjuk el az anyanyelvünket, akkor ilyen egység nekünk nem kell – mondta Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének egyházi felelőse a Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspöknél tett látogatás után. A magyar miséért tizenhat éve harcoló pusztinai Nyisztor Tinka Istók Bálint, Benke Pál és Duma Dániel csángó szövetségi képviselők társaságában utazott Iasi városba, hogy részt vegyen azon a találkozón, amelyen az egyházfő fogadta a Vatikánt is megjárt, magyar miséért kerékpározó Ferkó Zoltánt. Petru Gherghel kijelentette, az egységre kell törekedni, nem szeretné, ha a falvakban pártokra szakadnának az emberek, és békétlenség alakulna ki. Nyisztor Tinka szerint ezt éppen a papok idézik elő olykor ultranacionalista szónoklataikkal, amire Pusztinában is volt példa. A találkozón Petru Gherghel arra kérte a jelen lévő csángókat, írják le a Hiszekegyet magyarul, amit természetesen nem mindannyian tudtak, hiszen soha nem adódott lehetőségük, hogy anyanyelvükön hallgathassák a liturgiát. Éppen itt a hiba, tanítani kellene, elsőáldozniuk kellene a gyermekeknek magyar nyelven, és akkor tudnák az egyházi szövegeket – érvelt Nyisztor Tinka. /Fekete Réka: Nyájas találkozó változatlan tartalommal (Csángók a jászvásári püspöknél). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Az SZDSZ nem távozik, az MDF nem készül belépni a koalícióba. Mindenki cáfol, miután felmerült, hogy a szabaddemokraták esetleg kilépnének a kormánykoalícióból. A Gyurcsány Ferencet ért MSZP-s bírálatokra a kormányfő kezdeményezőbb belpolitikára készül. Az MDF cáfolta a Népszabadságban megjelent hírt, miszerint az MDF hatalmon tartaná a Gyurcsány-kormányt, ha szakad a koalíció. /Mégsem szakad a Gyurcsány-kormány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Első alkalommal rendezték meg a Hunyad megyei Bácsiban a magyar kulturális napokat. A református parókián szervezett eseményen helyiek és dévai vendégek – a Téglás Gábor Iskola végzősei – vettek részt. A házigazda Kun Árpád lelkipásztor a Hunyad megyei magyar kulturális élet főbb vonásait ismertette az egybegyűltekkel. Deák Piroska dévai tanárnő a magyar kereszt- és családnevekről tartott előadást, majd a dévai Téglás Gábor Iskola diákjainak, valamint Makkai Mónika tanárnőnek verses előadása következett. A közös ebéd után Kun-Kriza Ilona saját verseiből olvasott fel. /Ch. A. : Magyar kulturális napok Bácsiban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Temesvár szellemi és művészeti életében betöltött szerepéért díszpolgársággal jutalmazta a helyi tanács Bertalan István képzőművészt. A Németországban élő 77 éves alkotó (1930-ban született a Hunyad megyei Rákosdon) igazán nagyot Temesváron alkotott az 1960-as évek közepétől 1980-ig. A konstruktivizmus, az op-art, a térszervezés és az ipari formatervezés alapjait tanította nemcsak a középiskolásoknak, hanem a Tanárképző Főiskola diákjainak, valamint a műegyetem építészeti karán. Bertalan István 1989 után többször hosszabb ideig tartózkodott Temesváron, a Bega-parti városban, modern művészetekről tartott előadást vagy bemutatót. /Szekernyés Irén: Díszpolgári címet kapott Bertalan István. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Június 3-án zsúfolásig megtelt az Arad megyei Pécskán a római katolikus templom. A szentmise után a templomtéren felépített színpadon színvonalas folklórműsor zajlott. /(ij): Templombúcsú Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Az elmúlt hétvégén XVIII. alkalommal szerveztek majálist az Arad megyei Kaszoján, pontosabban kaszojálist. Mint eddig minden alkalommal, a Khell Levente–Homolka Ervin szervezőpáros ezúttal is gazdag, változatos programmal várta a közel 300 résztvevőt. Az eső miatt elmaradt a gyermekek több vetélkedője. /(b): Kaszojális tizennyolcadszor. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Kolozsváron, a Báthory István Gimnáziumban tartották meg az Adj, király, katonát! csoportos ifjúsági vetélkedő országos döntőjét. /Adj, király, katonát! = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

A város multikulturalitására hivatkozva, csakis paritásos alapon tudja elképzelni az emlékművek állítását Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester. Az elöljáró kijelentette: neki semmi kifogása az ellen, hogy az önkormányzat „valamilyen magyar költőnek” szobrot szavazott meg, de a hagyomány és a jóérzés jegyében ezzel egy időben emeljenek szobrot „a másik fél” történelmi képviselőjének is. Azzal, hogy a múlt heti tanácsülésen egyhangúlag megszavazott Aranka György-szobrot össze szeretné kapcsolni egy román személyiség emlékművével, Florea önmagának mond ellent. A vásárhelyi elöljáró három évvel ezelőtt a nagy-romániás politikusokkal együtt vehemensen támadta az RMDSZ tanácsosait, mivel azok a paritásos rendszerhez ragaszkodtak. Dorin Florea a már megszavazott Bodor-kút visszaállítása kapcsán is rosszallását fejezte ki. Mint mondta, az egykori zenélő kutat nem szabad eredeti méreteiben elkészíteni. Florea szerint amennyiben a főtér alsó végéből elköltöztetik az ismeretlen katona szobrát, helyébe csakis az Erdélyi Iskola képviselőit ábrázoló műalkotást tudná elképzelni. Marosvásárhely főterén jelenleg csupán román vonatkozású szobrok állnak; az első és második világháború után innen eltávolított műalkotások közül egyet sem állítottak vissza. /Szucher Ervin: Egy szobor ide, egy oda? = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Június elsején a Humana Regun Egyesület, az RMDSZ szászrégeni szervezete történelmi vetélkedőt szervezet. A Historia Nostra történelmi vetélkedősorozat két évvel ezelőtt indult útnak szászrégeni magyar történelemtanárok kezdeményezésére. Ebben az esztendőben a vetélkedő témája az Árpád-házi királyok kora volt. A rendezvény célja nemzeti történelmünk eseményeinek és személyiségeinek megismertetése a gyermekekkel. /Fábián András Gy. : Történelmi vetélkedő Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Hosszú betegség után életének 73. évében elhunyt Czikéli László, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. 1961-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, majd a marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerződött. 1968-tól a nagyváradi Állami Színház, majd 1976-tól 1987-ig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Ezután Magyarországra távozott, a veszprémi Petőfi Színház művésze lett. Több filmben szerepelt. Sacra Corona – rendező: Koltay Gábor, 2001; Honfoglalás – rendező: Koltay Gábor, 1996; Vigyázók – rendező: Sára Sándor, 1993; Könyörtelen idők – rendező: Sára Sándor, 1992; Iskolakerülők – rendező: Kardos Ferenc, 1989; Soha, sehol, senkinek! – rendező: Téglássy Ferenc, 1988; Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája – rendező: Bacsó Péter, 1988; 80 huszár – rendező: Sára Sándor, 1978; Makra – rendező: Rényi Tamás, 1972; Ítélet – rendező: Kósa Ferenc, 1970./Elhunyt Czikéli László 1934. júl. 31., Bukarest – 2007. jún. 1., Budapest. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Két, Botár Edit műveit tartalmazó kétnyelvű festészeti albumot mutatnak be Kolozsváron ezen a héten. Az egyik címe és témája: Templomok/Biserici, és tizenhét kolozsvári, ide tartozó műemléképület akvarelljét tartalmazza. A másikban (Iskolák/Scoli) tizenöt épület egykor a klasszikus középkori oktatásnak adott otthont, és közülük többet most is tanintézetként használnak. /Ö. I. B. : Botár Edit Kolozsvárja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

A mindössze ötvenhét lelket számláló Jásfalva apraja-nagyja összegyűlt június 13-án a falu közösségi háza és tájháza avatására, a svájci, udvarhelyi, kányádi vendégek fogadására. A jásfalviaknak a svájciak anyagi támogatásával és a Székelyudvarhelyi Rotary Club közreműködésével lett modern, lakodalmak, keresztelők, torok megtartására, valamint turisták fogadására is alkalmas közösségi házuk és tájházuk. A svájciak 15 éve áll kapcsolatban a jásfalviakkal, ivóvízhálózatot is építettek Jásfalvának. A faluban jelenleg 57-en laknak, ebből 27 személy magyar, a többi pedig roma nemzetiségű. /Kiss Edit: Házavatás Jásfalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Idén lesz 15 éve, hogy megalakult a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó. A kiadó hű maradt céljához: a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos könyvek kiadását tartja elsődlegesnek. A Pro-Print Könyvkiadó 1992-ben jött létre, azóta igazgatója Burus Endre, aki az elmúlt évek legnagyobb eredményének azt tartja, hogy a kiadott 150–200 címen túl könyveik minősége is sokat javult, és elérte az anyaországiak színvonalát. Ők voltak Erdélyben az elsők, akik varrva és kötve készítették a könyveket, saját műhelyükben. A kiadó Múltunk-, Helyzet-, Krónika-, Lustra-könyvek sorozata mellett van a Magyar Kisebbség Könyvtára, a Térség Könyvek, az Ignácz Rózsa-életműsorozat, ezt akarják bővíteni egy néprajzi sorozattal és egy olcsó diákkönyvtár jellegű sorozattal. Általában 500–1000 példányban jelennek meg könyveik, de vannak olyan kiadványaik, melyekből 10. 000 felett adtak el, például a Csipike vagy az Erdélyi ízek. /Barabás Blanka: Tizenöt éve a könyvpiacon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Arad megyében az iskola felavatásának 50., a templom felszentelésének 40. évfordulója alkalmából első falunapját szervezte meg Szentpál lakossága. A Veres Teréz által betanított, magyar ruhába öltözött óvodások, majd Nagy Franciska tanítványai, szintén nemzeti viseletben kisiskolások előadását megtapsolták a résztvevők. Endreffy Lajos, a néhai Szentpáli Általános Iskola utolsó igazgatója 1970–75 között, a felszámolásig igazgatója volt az intézménynek. A pedagógusok gyalog, kerékpárral ingáztak. /Balta János: Nagy sikerű falunap Szentpálon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./

Arad megyében Zimándújfalun a Borostyán Egyesület jóvoltából néhány évvel ezelőtt, míg a községhez tartozó Zimándközön az elmúlt évben indult be a közművelődési élet, az Ezüstkalász Egyesületük bejegyeztetése megtörtént. Mindkét helyen falunapot szerveztek. Probszt Ferenc községi tanácsos, a Borostyán Egyesület elnöke megérdeklődte az elkülönített pénzalap, illetve a pályázás feltételeit, ugyanis szigorúbb lett a pályázás feltétele. /(b): Pénz van, de… = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./