Megjelent Ady András második kötete /Privát mértan. Versek. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006/ Manapság gyakran lehet széthulló, széttartó családokkal találkozni, Ady András kötete egy sajátos családi felderítés versekben megörökített számvetése. Az 1950-ben született és 1991-ben fiatalon elhunyt Ady József festőművész a költő unokabátyja. Munkák, dokumentumok, emlékezések alapján megismeri az elhunyt Ady József életét, az addig kapcsolat nélküli két generáció most kéznyújtásnyira kerül egymáshoz. A költő a nagybátyját „rajzolja”, és a rajzolaton saját maga néz vissza rá, /Cseke Gábor: Családi felderítésen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

Jövőépítő szándékkal indította útjára az RMDSZ a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet. Előbb a Maros megyei prefektus támadta meg a kezdeményezést, majd a Hargita megyei indított akciót, megakadályozni már nem tudta, de az egyesület bejegyzését megvétózta. Az ügyészség közbenjárásával akár évekig halogatható a Szövetség a Székelyföldért bejegyzése. Ennek ellenére végigjátszották a színjátékot, abban bízva, hogy az együttműködésről, a székely összefogásról szóló szép szavak átlendítik az RMDSZ-t a választásokon, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. Az RMDSZ cselekszik, nem kinyilatkoztatásokkal harcol az autonómiáért – hangsúlyozta Markó Béla, a Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozatalát említve példaként. Egy újabb szervezet alakult, amelynek feladatai vannak, de senki nem tudja megmondani, mikor látnak dologhoz. Kiderült: nincsenek határidők, munkacsoportok, csak tervek. Az RMDSZ már többször megígérte a székelyföldi fejlesztési stratégia kidolgozását. /Farkas Réka: A cselekvés szövetsége? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Nem volt zökkenőmentes a Szövetség a Székelyföldért Egyesület december 7-i alakuló ülése. Nézeteltérés alakult ki a kilenctagú vezetőtanács megválasztása körül. Egy listáról felolvasták az öt Kovászna és négy Hargita megyei jelöltet, majd felszólították az egybegyűlteket, hogy szavazzák meg az ajánlott testületet. Kiss József, Zágon polgármestere felháborodott, mondván, kihagyták Orbaiszéket, kijelentette, akkor a Kovászna környékiek távoznak. Rövid tárgyalás után visszaléptették Bölöni Dávidot, Csernáton községvezetőjét, és helyette felkerült a listára Kiss József. Ezt követően szólalt fel Benedek Huszár János, Illyefalva független polgármestere, és kérte, a nem RMDSZ-es polgármesterek is kapjanak helyet a testületben, hisz 100.000-150.000 székelyföldi magyart képviselnek. Demeter János megyei tanácselnök próbálta megmagyarázni, hogy ez nem politikai szervezet. /Farkas Réka: Kommunista módszerekkel választottak? (Szövetség a Székelyföldért Egyesület). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Sepsiszentgyörgyön megalakult a Szövetség a Székelyföldért Egyesület, Az egyesület létrehozása az RMDSZ 2004 óta tapasztalható stratégiaváltásának köszönhető, a szövetség vezetői az autonómia célkitűzésével próbálnak megfelelni a kihívásoknak, a közhangulatnak. Az RMDSZ csúcsvezetői korábban éveken keresztül határozottan kiálltak a területi autonómia ellen. Az alakuló ülésen a Székely Nemzeti Tanácsnak a polgármesterekhez intézett nyílt levele felolvasását megtiltották, az előzetes konzultációkból pedig kizárták az egyébként meghívott független magyar polgármestereket. Azonban azzal, hogy külön utat, külön politikát szabtak a Székelyföldnek, az RMDSZ vezetői dicséretet érdemelnek. Három évvel ezelőtt ugyanitt, ugyanebben a teremben ugyanazokból a városokból, falvakból gyűltek össze emberek, s alakították meg a Székely Nemzeti Tanácsot, melynek egyetlen célja a területi autonómia kivívása volt. Az RMDSZ akkor megbélyegezte a kezdeményezést, egyes vezetői kigúnyolták a „székelykedőket”. /Szondy Zoltán: A történelem felé sandítva. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

December 8-án ülésezett az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. A TEKT testületileg kiállt Markó Béla és Nagy Zsolt mellett, és egyhangúlag elutasította az RMDSZ vezetői ellen indított lejáratási kampányt. Az RMDSZ elnöke megengedhetetlennek és veszélyesnek nevezte az '50-es évekre emlékeztető „hazaáruló”, kém” címkézést, és feltette a kérdést: ha így van, miért szövetkeztek a partnereik a magyarokkal. A TEKT a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) december 16-ra Marosvásárhelyre összehívott ülésének előkészítéséről, a jövő év március elejére tervezett RMDSZ-kongresszus, illetve a május 13-án esedékes európai parlamenti választásokra való felkészülésről tárgyalt. Markó Béla kijelentette, hogy az RMDSZ kitart a jelenlegi kormánykoalíció mellett. A kialakult helyzet nyomán az előrehozott választások esélye megnőtt. /Mózes Edith: Markó Béla: Minden vizsgálat mögött egy feljelentés van. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Toró T. Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselője szerint az európai parlamenti választások összefogással az RMDSZ a Romániát megillető 35-ből három, vagy akár négy képviselői helyet is megszerezhet. Fontosnak tartja, hogy a romániai magyarság két jelképes személyisége, Markó Béla RMDSZ-elnök, illetve Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vezessék a választási listát. Toró T. Tibor Antal Árpád képviselőtársával együtt azt javasolta, hogy a történelmi régiókban hozzanak létre választókerületeket, ami szerint Havasalföldet és Olténiát 13, Moldvát és Dobrudzsát 10, Erdélyt és a Bánságot 12 képviselői hely illetné meg, de kezdeményezésükkel az RMDSZ-ben is magukra maradtak. /P. L. Zs.: Ideális lenne három-négy hely az Európa Parlamentben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

A képviselőház megszavazta azt a törvénykezdeményezést, amely a kisebbségi nyelven oktató pedagógusok bérezésének méltánytalanságát orvosolja. Asztalos Ferenc RMDSZ-es képviselő dolgozta ki azt a javaslatot, amely lehetővé teszi a román kollégáiknál heti 4 órával többet dolgozó magyar pedagógusok pluszóráinak kifizetését. A plénumi vita során teljes körű támogatást élvezett a kezdeményezés, még az ellenzéki pártok képviselői is megszavazták. Asztalos Ferenc képviselő elmondta, hogy külön-külön, személyesen kellett kollégáit meggyőznie arról, hogy ez nem nemzetiségi kérdés, hanem egyszerűen egy létező munkaügyi probléma. Még várni kell, amíg a kezdeményezésből hatályos jogszabály lesz. A képviselőházi igen után a szenátusnak kell döntenie a törvényjavaslatról. /A képviselők megszavazták. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

Az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése december 8-án újraválasztotta tisztségébe a 2000-es püspökválasztáson indult „csapatot”, Pap Géza püspököt, Kató Béla lelkészi főjegyzőt, püspök-helyettest és Ötvös József missziói előadót, generális direktort. Mindhármuknak ez a második, de egyben utolsó, hat évre szóló mandátuma. Pap Géza püspöknek nem volt ellenjelöltje, mind a tizenhat egyházmegye őt javasolta. Kató Béla püspök-helyettes rámutatott: elsősorban arra törekedtek, hogy az egyházban a koordináció szerepét töltsék be. /P. A. M.: Újraválasztották az Erdélyi Református Egyházkerület elöljáróit. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

A kolozsvári csendőrség székhelyén kérdőre vonták a december 7-i tüntetést megzavaró négy fiatalembert. Az Új Generáció Pártja (PNG) képviseletében hangoskodó Ionut Tene és három társa elmondták: nem akarták megzavarni a tüntetést, csupán békés párbeszédet kezdeményeztek a jelenlevőkkel. A csendőrök figyelmeztetésben részesítették, majd útjukra bocsátották őket. Ennek dacára az Erdélyi Magyar Ifjak azt fontolgatja, hogy bűnügyi feljelentést tesz ellenük. A Bolyai Kezdeményező Bizottsággal (BKB) szolidarizáló nyilatkozatot tett közzé a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ). Ebben elítélte a BKB két alelnökének, Hantz Péternek és Kovács Lehelnek a tanári állásából való menesztését. A MISZSZ az Európai Népcsoportok Ifjúsága (Youth of European Nationalities – YEN) teljes jogú tagjaként az egyik legbefolyásosabb európai ifjúsági ernyőszervezethez fordul, hogy az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) szintjén is megjelenítse a két kizárt magyar oktató ügyét. /E.-R. F.: Figyelmeztették a BKB-tüntetés rendbontóit. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Magyar egyetemet a mi adónkból! Vissza a Bolyai Egyetemet! Földrajzot, történelmet magyarul! Épületet a sepsiszentgyörgyi egyetemnek! Önálló magyar egyetemet akarunk! – lehetett olvasni december 7-én Sepsiszentgyörgyön, a tüntetésen. Az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) helyi szervezetének néhány lelkes tagja – akik nem először állnak ki magyar közösségi ügyért – pontosan fogalmazott. Sepsiszentgyörgyön közel ötszáz magyar pedagógus tanít; évente ugyanennyi szentgyörgyi VIII. osztályos vizsgázik román nyelven az ország történelméből és földrajzából; a városból minden ősszel több mint százan kezdik meg tanulmányaikat azon az egyetemen, amelyen azért üldöznek magyar tanárokat, mert feliratos táblákat tesznek ki a multikulturálisnak hazudott intézményben – melynek sepsiszentgyörgyi tagozatán ezer hallgató folytatja felsőfokú tanulmányait. De ebben a városban nem csak ennyien érintettek az óvodától az egyetemig biztosított anyanyelven tanulás ügyében. Szülők, nagyszülők ezreinek, a magyar választott tisztségviselőknek, politikusoknak, az egyházak képviselőinek, pedagógusok százainak, a magyar diákságnak, egyetemi hallgatóknak lett volna ott a helye a tüntetésen. Nem jöttek el. Csak egy kis töredék, a jóérzésűek, akik mindig ott vannak. Ilyen hozzáállással erőtlen a kiáltás. /Fekete Réka: Érdektelenségből jeles. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Kormányfők, népvezérek látványos gesztusokkal állnak elő (némelykor épp azért, mert nehéz helyzetből akarnak kitörni), s nyilván az is megfordul a fejükben, hogy a megvalósult eredményt az ő nevükkel társítja majd a jövő. A román-magyar történelemkönyv ötlete ilyen meggondolatlan, naiv elképzelés mostanság, amikor érzékelhető, hogy az erdélyi magyarság ismét lehangoló napokat, regresszív időt él meg. Parlamentben, megyei, városi szinten megengedhetetlen sértések, támadások célpontja, a román politikában és a közvélemény előtt nemegyszer első számú közellenségnek számít minden, ami a magyar nemzeti kisebbség jövőképében szerepel. Egy ország nyilvánossága előtt büntetlenül lehet „a lovak nyelvét” emlegetni, a honatyák megvonják a szót magyar képviselőtársuktól, mihelyt a kötelezettségeket meri emlegetni. Ennek az agresszív „nemzetállamnak” a történészei hangoztatják buzgón, hogy meg lehet s meg kell írni közös történelmünket. /Lászlóffy Csaba: Ne add, Uram Isten, most azonnal! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

A Transindex erdélyi internetes portál és a Jakabffy Elemér Alapítvány három éve közös szolgáltatást indított. Az Erdélyi Magyar Adatbank (http://www.adatbank.ro) azóta gyarapodott. A jövőben is a tudástár bővítése, illetve a látogatottság növelése a célkitűzés – emelte ki Bárdi Nándor kisebbségtörténettel foglalkozó kutató, a tartalomfejlesztés vezetője. Az Adatbank célja a romániai magyar szféra valóságossá, átláthatóvá tétele. Erre kitűnő eszköz a virtuális tér, az internet, mivel így könnyűszerrel bárki hozzáférhet. A fejlesztési munkának két oldala van. A Transindex foglakozik az informatikai résszel. Jelenleg két informatikus és a projekt vezetője, Gyöngyi Annamária, folyamatosan dolgozik a technikai problémák megoldásán, az adatoknak helyet adó keret karbantartásán. A Jakabffy Alapítványnál egy digitalizáló csoport foglalkozik a tartalom szélesítésével. Ez nemcsak az anyagok digitalizálásából áll, hanem az előállításukból is: bibliográfiákat, repertóriumokat, statisztikai adatbázisokat, digitális szövegválogatásokat raknak össze. A szolgáltatás jellegéből kifolyólag az Adatbank szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető. Különböző kategóriákra osztották fel, amelyek szervezetté teszik az egész tartalmat. A tizenhét kategória között találhatók a térképtárak, bibliográfiák, statisztikák, könyvek, folyóiratok, szövegtárak, stb. „Amíg nincsenek alapkutatások, alapismereteink egy adott témáról, addig nehezen lehet kutatni, mert nem rendelkezünk tudományos bizonyítékokkal, nem tudunk dolgokat megvizsgálni, s így könnye kialakul az esszétizáló identitástermelés. „ – magyarázza a tudástár szerepét Bárdi. Az egyik legfontosabb valóságkép alakító kezdeményezés Erdély azon százötven településének a megjelenítése, ahol a legutóbbi népszámlálás szerint a legtöbb magyar él. Ezen települések lakói az erdélyi magyar kissebség nyolcvan százalékát teszik ki. A megjelenítés társadalom-statisztikai adatok, térképek, általános adatok, elérhetőségek és más hasznos információk egybegyűjtéséből áll. A társadalomkutatók, természettudósok vendéghonlap-rendszere is fontos részét képezi az adatbanknak. Ide Erdéllyel kapcsolatos természet-, és humántudományi eredmények kerülnek fel. Ugyanakkor az Apáthy István Egyesülettel történő együttműködés eredményeképpen egyre több információ fog felkerülni Erdély természeti világáról. Az irodalmi életművek részlegbe tervezett harminc életmű közül még csak néhány készült el, de folyamatosan dolgoznak rajta irodalomtörténészek. Digitális szövegtárak összeállításával is foglalkoznak a projekt keretein belül. Egy-egy fiatal szakember húsz-harminc tanulmányt válogat ki és rak egybe egy bizonyos témakörben, mint a most fenn lévő falukutatás, RMDSZ, szegénység, roma, zsidó-magyar viszony tematikájú blokkok. Az Erdélyi Magyar Adatbank egyben tudástermelést, szervezést és megjelenítést is végez. A jövőbeli tervek között szerepel a természettudományi vonal erősítése, egy román–magyar, magyar–román szótár beüzemeltetése. Fő cél az erdélyi magyar könyvkiadók utóbbi tizenöt évben publikált legfontosabb könyveinek elérhetővé tétele. A kiadókkal együttműködve 200–300, Erdély társadalmával, kultúrájával kapcsolatos könyvet tennének elérhetővé az Adatbankon keresztül. Ami még biztos, egy ki-kicsoda elkészítése Erdély történelmével kapcsolatos személyiségek életrajzi adataival, 2000 – 3000 címszóval. Jelenleg a napi látogatók száma átlagban háromezer felett van. /Mihály Zsombor: Erdélyi tudástár: Folyamatos tartalomgyarapodás az adatbankban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Hatodik alkalommal rendezte meg december 7-én Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoport a Csiky Napokat, melyre számos erdélyi és magyarországi iskola képviselői is eljöttek. Az iskolához kötődő személyiségek falra helyezett márványtábláinak száma újra bővült eggyel: ezúttal az egykori földrajztanár, Gnandt János (1910–2001) neve került fel a falra. A Jelen Ház dísztermében In memoriam Sütő András címmel az elhunyt íróra emlékeztek. /Sólya R. Emília: Egykori tanárukat és Sütő Andrást is méltatták. Hatodik Csiky Nap magyar vendégekkel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

A torockói Szent Teréz Gyermekvédő Otthon csaknem két éve működik, a negyedik volt a sorban. Azóta a tizenharmadikat is felavatták Gyergyószárhegyen, sőt újabban Böjte Csaba atya Kárpátalján is létesített egyet. A torockói otthonban 22 gyermek él, nehéz sorsú, veszélyeztetett családi környezetből, sokszor félárvaként, árvaként kerültek az otthonba. A kezdeti előítéletek után most már a faluban is szívesen fogadják őket. /Bakó Botond: A jó cselekedetek fája. Fény a torockói Szent Teréz Gyermekvédő Otthonban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Kolozsváron a Korunk Galéria ezúttal házigazdájának, Heim Andrásnak biztosít teret a bizonyításra, művészi ars poeticájának grafikai illusztrálására. Az alkotásaiból megnyílt tárlatot Kántor Lajos és Németh Júlia méltatta. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

A 2005-ös és 2006-os gyergyószárhegyi művésztelepekben született munkákat láthatja a közönség Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Nagy Miklós Kund nyitotta a tárlatot. /Nagy Botond: Kapcsok és Korképek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Marosvásárhelyen 1945. március 10-én megnyitotta kapuit a Székely Színház. Létrehozásában jelentős szerepe volt Tompa Miklós, Kemény János és mások közbenjárásának. Az igazgatói teendőkkel Tompa Miklóst bízták meg, aki Kemény Jánossal hozzákezdett a színház megszervezéséhez. Tompa Miklós (1910–1996) Székelyudvarhelyen született, színházi pályáját Németh Antal mellett kezdte Budapesten, a Nemzeti Színházban, majd a ’40-es évek elején Kolozsváron volt rendező. Színészeket hívtak meg és szerződtettek az újonnan alakuló Székely Színházhoz. Az első előadást a Kultúrpalotában tartották Lehár Ferenc: A mosoly országa c. nagyoperett bemutatásával. Tompa Miklós 1966-ig maradt a színház igazgatója, közben az intézmény Állami Színházzá alakult át az 1962-ben létrehozott román tagozattal. Tompának sikerült mindkét tagozatot országosan, sőt az országhatárokon túl ismert és nagyra becsült társulatokká tennie. 1948-tól a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek, később a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolának volt a tanára, majd 1976-tól 1981-ig rektora. Megérdemelné, hogy a színház előcsarnokában emléktábla hirdesse, ő volt az egyik létrehozója és szervezője ennek a nagy múltú intézménynek. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… A színházalapító Tompa Miklós. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Idén lenne hetvenesztendős Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós, népzenekutató /1936 – 2003/, a Marosvásárhely melletti Ákosfalva szülötte, aki a kolozsvári G. Dima Zeneakadémián szerezte meg zeneszerzői diplomáját. Pályáját 1957-ben a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként és zeneszerzőjeként kezdte, majd 1963-1987 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa, itt zeneelméletet, zenetörténetet és beszédtechnikát tanított. Tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének. 1987 után áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól haláláig, 2003-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanára volt. A kommunista időszakban alantas szakmai támadássorozat indult ellene, a mellette való kiállást meggátolták. A nyilvánosság előtt ezután kerülte a találkozást. Nem magát féltette. A magyar zenei művelődés szolgálatára szegődött, egy egységes nemzettudat hitével volt európai rangú zeneszerző, zenetudós és tanár. A zenetanítás módszertani kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint a magyar népzene ügye, kutatása, tanítása vagy a zenei prozódia kérdései. Az erdélyi kórusmozgalom alakulása legbensőbb szívügye volt. 1999-ben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia Aranydíját az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című tudományos munkájáért. Sokrétű zeneszerzői munkásságából ad ízelítőt december 12-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában a Szabó Csaba emlékére elhangzó hangszeres- és kórusest, melyen fellép a zeneszerző fia, Szabó Péter és Lénárt Ágota zongoraművésznő is. /Csíky Csaba: Szabó Csaba-emlékhangverseny. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

December 9-én ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját Háromszék megye egyik legjobb amatőr néptáncegyüttese, a Perkő, melyet három évtizede Gergely Zoltán, a kézdiszentléleki Apor István Általános Iskola igazgatója vezet. A táncoktató jelenleg már a harmadik fiúnemzedékkel dolgozik, lány sokkal több fordult meg a csoportjában. Gergely Zoltán kimutatása szerint több mint százan táncoltak már a Perkőben. Az 1989 utáni években a Perkő Magyarországon kívül Franciaországban, Belgiumban és Luxemburgban is felléphetett, osztatlan sikert aratva. A csoport önellátó, fő támogatójuk a helyi önkormányzat. A Perkő Néptáncegyüttes repertoárján jelenleg tíz népi tánc szerepel. /Iochom István: Jubilál a kézdiszentléleki Perko Néptáncegyüttes (Harminc éve a színpadon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Romsics Ignác történész legújabb könyvében az 1947-es párizsi békeszerződés előzményeit, a tárgyalások folyamatát elemzi, amelynek eredményeként gyakorlatilag helyreállították Magyarország 1938 előtti, trianoni határait. Az 1947-es párizsi békeszerződés /Osiris Kiadó, Budapest/ című kötete részben egy döntéshozatali folyamatot rekonstruál, azt elemzi, miként jut el oda a világ, hogy három falutól eltekintve helyreállítsa a trianoni határokat – mondta Romsics Ignác. Washingtonban olyan irat-együttesre bukkant, amelyben a háború utáni Kelet-Európát és ezen belül Magyarország sorsát vázolták fel úgy, hogy a döntés valamilyen mértékben az igazságosság elvének is megfeleljen. Hasonlóan kedvező elgondolásai voltak Nagy-Britanniának is Magyarországról. ,,Az érdekelt, hogy mi történhetett 1944 és 1947 között, hogy feladták ezeket az elgondolásokat, és végül hozzájárultak Trianon megismétléséhez” – tette hozzá az akadémikus. Közlése szerint szerepet játszott Besszarábia kérdése is, a szovjeteknek ugyanis rendkívül fontos volt, hogy visszaszerezzék Romániától az 1920-ban elcsatolt területet. Ennek fejében viszont odaígérték Romániának Erdélyt. /Könyv a párizsi békeszerződésről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Sepsiszentgyörgyön Farkas Árpád mutatta be Váry O. Péter második kötetét /Város a szivárványban/. /(Mózes): Rezzenések a szivárványban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Ha valaki részletesen meg akarja ismerni a rendszerváltás történtét, érdemes – egyebek között – Bölöni Domokos legújabb kötetét is elolvasnia. Írásaiban nem a „fontos emberekről” vagy kulisszatitkokról van szó, itt kisemberek a főszereplők. Bölöni Domokos nem kötődik szekértáborokhoz, csoportokhoz, ez érhető tetten már a legelső kötetén is (Hullámok boldogsága, 1980, Forrás sorozat). A szerző rövidprózaként határozza meg írásait, van itt anekdotaszerű történet, novella, karcolat, talán glossza is. Minden írásában ott vannak a szűkebb pátria súlyos gondjai: a környezetszennyezés, a munkanélküliség, elöregedő falvak, elnéptelenedő iskolák, a cigánykérdés megoldatlansága. Túl sok ember van a falu és város között félúton. Az író hű maradt a faluhoz, szűkebb pátriájához, a Kis- Küküllő mentéhez. Hűsége példaértékű. /Gábor Attila: Az író hűsége. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Pethő László sok éve települt át az anyaországba, de városa, Marosvásárhely nagyjainak szellemisége azóta is élénken él, dolgozik benne. Legfrissebb kötete is ennek bizonyítéka. Az Arccal a végtelen felé /Androméda Könyvműhely, Pápa/ egyetlen merész ívű, lendületes vers, a magányos, meg nem értett Bolyai Jánosról. A fiatalon elhunyt vásárhelyi grafikus, Molnár Dénes még 1973-ban elkészítette a téma ihlette grafikai lapjait, a vershez társítva még inkább megérdemlik, hogy kötet őrizze meg őket az utókornak. /N.M.K.: Arccal a végtelen felé. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Napvilágot látott Kozma Mária legújabb regénye, a Szarvassá vált... /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/. A Csíkszeredában élő írónő pályáján nem egyedi próbálkozás, hogy a jelen ellentmondásos problematikáját emeli regénybe. Három kisközösség, egy cég mindennapjai, egy drogozásra szokott társaság és egy búcsújáró zarándokcsoport belső viszonyai keresztezik egymást a könyvben. /N.M.K.: Gondolatok Kozma Mária Szarvassá vált… című regényéről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Kolozsváron az új székhelyére (Szentegyház/I. Maniu u. 5. szám, alagsor) költözött Phoenix Könyvesház december 7-én megtartotta első, rögtön kettősre sikerült könyvbemutatóját: Lászlóffy Csaba A maszk mögötti ájulat (versek) és A cáranyuska álma (három bagatell) című kötetei kerültek reflektorfénybe. /Ö. I. B.: A maszk mögötti ájulat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem multikulturalitásának hangsúlyozása ellenére nem tették ki a két- vagy többnyelvű táblákat, nem engedélyezik a két- vagy többnyelvű levelezést. Az egyetem magyar vezetői körében az együttműködésre törekvők képviselői jutottak vezető szerephez. 2005 májusában megalakult a Bolyai Egyetem visszaállítását zászlajára tűző Bolyai Kezdeményező Bizottság /BKB/. Tevékenységük a cikkíró szerint ellehetetlenítette a választott magyar vezetők munkáját, ezt fogalmazza meg lemondását közlő levelében „a magyar tagozat jobb sorsra érdemes tagozatvezető rektor-helyettese, Salat Levente”.A cikkíró, Holló László szerint a BKB az egyetemen folyó békés román-magyar együttműködést igyekezett megzavarni. Holló azt állította, hogy az egyetem „komoly lépéseket tett a táblák felszerelésére vonatkozóan”. /Holló László: Rózsaháború a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 10./

Hangnemet váltott a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a Theodor Stolojan vezette Liberális Demokrata Párttal (PLD) kapcsolatban. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, PNL-elnök kijelentette: „Stolojan idejétmúlt politikai személyiség, akit múltja vezérel és irányít”. Hozzáfűzte, egy olyan köztisztviselő, aki a kommunista rendszerben a Szekuritáté számláit kezelte úgy, ahogyan azt Stolojan tette, nem jelenthet megoldást a mai Románia számára. A PNL-elnök emellett barátságtalan gesztusnak nevezte, hogy a Demokrata Párt (PD) kész együttműködni a PLD-vel. /Gujdár Gabriella: Tariceanu: Stolojan idejétmúlt politikus. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Rendkívüli tisztújító kongresszust tartott december 10-én a Szociáldemokrata Párt (PSD). Hetven százalékos támogatottsággal Mircea Geoana maradt a PSD elnöke. Tiszteletbeli elnökké Ion Iliescut választották. /Mircea Geoana maradt az elnök. Kongresszust tartottak a szociáldemokraták. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

Két szakadár területen rendeztek szavazást december 10-én. A Dnyeszter menti Köztársaság és Dél-Oszétia után Nagorno Karabah örmény többségű lakossága szavazott az egyoldalúan kinyilvánított függetlenség megerősítésére. A Moldova Köztársaságtól szintén 1991-ben leszakadt Dnyeszteren túli területen már szeptemberben döntöttek a függetlenség megerősítéséről; erre voksolt a mintegy 400 ezer választópolgár 97,1 százaléka. December 10-én a szakadár köztársaságban elnökválasztást írtak ki. Négy jelölt indult, a megfigyelők szerint az esélyes Igor Szmirnov jelenlegi elnök. /Sorra függetlenednek a szakadárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Alighanem Markó Bélának kedvez, hogy az RMDSZ-szervek, RMDSZ-barát szervezetek egy kalap alá veszik azt a vizsgálódást, amelyet egyrészt a korrupcióellenes ügyészségnek a szövetségi elnök ellen, másrészt a szervezett bűnözés elleni ügyészség Nagy Zsolt miniszter ellen folytat. Nagy Zsolttal kapcsolatban ugyanis nem került olyan információ nyilvánosságra, mely a magyar közösség megbotránkozását kelthetné. Markó Béla esetében szokatlanul nagy összegű – szerzői jogdíjként elkönyvelt – bevétel ütötte a miniszterelnök-helyettes markát. A kortárs erdélyi magyar irodalmat csak ráfizetéssel lehet kiadni; eddig nem volt példa arra, hogy erdélyi kiadó valaha valakinek ekkora összeget fizetett volna jogdíjként. Az is furcsa, hogy olyan kiadó fizetett, amely könyvet még nem adott ki. /Gazda Árpád: Korrupciós ködösítés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./