Tosa Szilágyi Katalin festőművész kiállítással jelentkezett Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh Farkas utca székházában. Németh Júlia műkritikus szerint a festő a transzavantgárd és a lírai absztrakt között ingázva teremt egyedi, művészi világot, magánmitológiát. A megnyitón Létay Lajos olvasott fel a művésznek ajánlott verseiből. /(-h): A magyar festészet napja a Barabás Miklós Céh székházában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Október 20-án Aradon mutatták be Réhon József A Tanár úr című, Fábián Györgyre emlékező kötetét. Az Alma Mater Alapítvány és a Wieser Tibor Alap kiadásában megjelent kötetről Ráduly Csaba fizikus, egykori Fábián-diák, a Temesvári Egyetem előadótanára beszélt. A könyv zárófejezete Ujj János Az aradi magyar középfokú oktatás 1918–1941 között című monográfiája. /Kiss Károly: A Tanár úr megjött, és... elfogyott. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 21./

Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt főtitkára október 21-én a párt Szatmár megyei szervezetének választási konferenciáján kijelentette, hogy az RMDSZ magyarjai „fel vannak fegyverkezve és készen állnak arra, hogy fegyveres konfliktust robbantsanak ki 2007. január elsejéig”, amikor Romániának be kellene lépnie az EU-ba. Funar szerint az NRP jövő héten benyújt a parlamenthez egy törvénytervezetet, amelynek célja törvényen kívül helyezni az RMDSZ-t, amelyet „terrorista szervezetnek” nevezett. A törvénytervezet arra vonatkozik, hogy ideiglenesen korlátozzák azon személyek köztisztségekbe kerülését, akik 1990 januárja után az etnikai alapú szeparatizmus érdekében cselekedtek. /Funar terrorista szervezetnek nevezte az RMDSZ- t. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./ / Gheorghe Funar szenátor felfegyverkezett „terrorszervezetnek” nevezte az RMDSZ-t. Heves támadást intézett az RMDSZ vezetői ellen a székelyföldi területi autonómia szorgalmazása miatt Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke is. Tudor közölte, pártja támogatja a kormányzó konzervatívok parlamenti indítványát, amellyel Markó Bélát megfosztanák kormányfő-helyettesi tisztségétől az önrendelkezést támogató állásfoglalása miatt. Vadim Tudor szerint nem csupán Markót kellene büntetni a székelyföldi autonómia eszméjének hirdetése miatt, hanem Frunda György szenátort is, aki a múlt héten a területi autonómia előnyeiről beszélt a felsőház plénuma előtt. Tudor úgy fogalmazott, ha jelen lett volna Frunda beszédénél, „a fülénél fogva hajította volna ki az ablakon” a szenátort. Tudor hozzátette, kérni fogja Frunda szenátori mandátumának felfüggesztését, szerinte a szenátusban mondott beszédéért az RMDSZ-szenátort bíróság elé kellene állítani hazaárulás vádjával. /Gheorghe Funar szerint fegyveres harcra készülnek a magyarok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

„Az RMDSZ ernyője alá én azokat kívánom az elkövetkezőkben is feltétlenül bevonni, akik politikai alternatívákat keresnek. Mert azt gondolom, hogy nincs más politikai alternatíva. Ha gond van, akkor az RMDSZ-t kell jobbá tenni, de ezt az egységes szövetséget fönn kell tartani” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök Marosvásárhelyen azt követően, hogy október 20-án fogadta Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét. „Tájékoztattam az elnök urat azokról a megoldásokról és indokokról, amelyek az SZNT-t és korábban a gergyóditrói székely nemzetgyűlést arra késztették, hogy ilyen jellegű határozatot hozzon, amelyben újból a közvetlen demokrácia eszközével kívánja a székely nép kinyilvánítani akaratát az önrendelkezési jog érvényesítésére és a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan” – mondta Csapó József a találkozó után. Markó Béla úgy értékelte: „Az RMDSZ nem tudja támogatni a népszavazásra irányuló kezdeményezést, ugyanis az a véleményünk, hogy Romániában a törvény ezt nem teszi lehetővé. Az RMDSZ azon fog dolgozni, hogy olyan törvény legyen Romániában, amely ilyen referendum szervezését megengedi”. Hangsúlyozta azonban, hogy a Csapó Józseffel folytatott egyeztetésen kiderült, az RMDSZ és az SZNT a célok tekintetében egyet ért – a Székelyföldnek szüksége van a területi autonómiára – a megvalósításához szükséges eszközökről azonban különbözően vélekedik. Az SZNT-elnök azt is elmondta, a november 4-re beharangozott második székely nemzetgyűlés megszervezésének dátuma módosulhat. Markó Béla elmondta, hamarosan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjével, Tőkés Lászlóval is tárgyalóasztalhoz ül. /Gujdár Gabriella: Először egy asztalnál Markó és Csapó. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

A magyarországi erők pártpolitikai egymásnak feszülése nem tesz jót a határon túli magyarságnak, számára fontos lenne, hogy az anyaország stabil képet mutasson önmagáról Európában és a világban – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kolozsváron Szili Katalin házelnöknek. Szili Katalinnak az RMDSZ vezetőivel, illetve a kolozsvári magyar értelmiségiekkel lezajlott találkozóján szóba került a Kárpát-medencei magyar képviselők fórumának működése is. Kedvezően értékelték, hogy a gazdasági, illetve az oktatási és kulturális albizottság megalakításával egy konkrét, szakmapolitikai kérdésekkel is foglalkozó együttműködés kezdődhetett. /Az együttműködés a jövő útja. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Magyarország számára fontos Románia mielőbbi sikeres euroatlanti integrációja, ebben látja a két ország és nemzet közös jövőjét, erre kötelez 1956 öröksége is – mondta október 20-án Kolozsváron Szili Katalin, az Országgyűlés. Szili emlékeztetett, hogy a forradalomhoz hozzátartozik a kisebbségben élő magyarság szolidaritásának különféle megnyilvánulásai a Magyarországgal szomszédos országokban. Emlékeztetett néhány konkrét személyiségre, akit közvetlenül érintett a megtorlás: Páskándi Géza, Csiha Kálmán, Fodor Pál, Varró János, Dávid Gyula. A biztonságban élő magyarok megsegítik a bajban lévő magyarokat. Így volt ez 1956-ban itt, Erdélyben, mint ahogyan így volt ez 1989 telén Magyarországon is. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy ötven esztendővel ezelőtt Európában a huszadik század második felének leghosszabb forradalma indult el, amely átnyúlik a huszonegyedik századra is. Egyfajta késleltetett robbanásról beszélt, utalva arra: Magyarországon például akkor omlott össze a nyolcvanas évek végén visszavonhatatlanul a Kádár-rendszer, amikor azt, hogy 1956 ellenforradalom volt, nyilvánosan cáfolni kezdték. „Mi mindent megérzünk, ami Magyarországon fáj!... Legfeljebb azt kérdezhetnénk, hogy Magyarország is érzi-e igazán, megérzi-e, ha nekünk fáj valami. Most például, amikor önnön tekintélyét rombolja, érzi-e, hogy ez nekünk nem csak fáj, de politikailag nagyon rossz is?” – mondta Markó. /Megemlékezés az 1956-os forradalom romániai hőseiről Kolozsváron. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Sólyom László köztársasági elnök október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából több mint hetven személyiségnek adományozta október 22-én a Magyar Köztársasági Érdemrend elismerését, a Magyar Köztársaság arany vagy ezüst érdemkeresztjét, illetve a Nagy Imre-érdemrendet. A Parlament kupolatermében tartott ünnepségen a magyar államfő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át a kitüntetéseket. Az ünnepségen kilenc kitüntetett a három közjogi méltóság közül csak az államfőnek nyújtott kezet. Csak az államfővel fogott kezet Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékán-helyettese, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) és a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) több megyei tisztségviselője, valamint több nyugállományú katonatiszt. Pintér Károlyné, a Pofosz Gulag tagozatának elnöke, illetve Mészáros Gyula, a Pofosz Veszprém megyei elnöke Sólyom Lászlónak és Szili Katalinnak kezet nyújtott, de Gyurcsány Ferencet nem hagyta gratulálni. Az eseményen jelen volt a kormány több tagja, Boross Péter volt miniszterelnök, a négy parlamenti párt képviselője – Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője –, valamint számos közéleti személyiség. Felavatták a kommunizmus áldozatai előtt fejet hajtó, valamint a magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ikeremlékművet is a magyarországi Csömörön. A kommunizmus áldozatainak emléket állító kompozíció az első ilyen alkotás a világon. Az eseményen, amelynek fővédnöke Orbán Viktor, a Fidesz elnöke volt, felszólalt többek között Wittner Mária ’56-os szabadságharcos, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspök is. /Több kitüntetett mellőzte Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin gratulációját. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./ A kézfogás gesztusok aritmetikája Budapesten – az, hogy hányan nem fogtak kezet Gyurcsánnyal, és hányan sem Gyurcsánnyal, sem Szilivel – egyértelműen jelzi: a politika nem lezárja, hanem épp ellenkezőleg: lezáratlanul tartja a múltat. Ma már bizonyosabban látható, mint öt-tíz évvel ezelőtt, hogy ‘56 emléke Erdélyben jóval erőteljesebb, jóval meghatározóbb, és hogy 1956 összekapcsolta a szolidaritást a magyar szabadsághagyománnyal és a kommunizmus elutasításával. Bakk Miklós szerint a „magyar szétfejlődés” döntő korszaka nem Trianon, hanem 1956 után kezdődött. 1956 után különböző pályára léptek a Magyarországgal szomszédos országok, és ezzel a társadalmi alkalmazkodás eltérő pályáit kínálták fel a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak. /Bakk Miklós: Erdély, 1956. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

Október 21-én Kolozsváron, az unitárius templomban megtartott ünnepséggel tisztelegtek az 1956-os magyarországi forradalom emléke előtt. Dr. Szabó Árpád püspök kifejtette: a forradalom bukásában is győztes marad, mivel azt sugallta, hogy egy kis nép is fel tud lázadni a zsarnok ellen, ha van hite a rablánc széttöréséhez. Beszélt Kolumbán Gábor, az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka, majd Markó Béla RMDSZ-elnök rámutatott: ötven esztendő alatt felnőtt két nemzedék, ’56 szabadságharcát és forradalmát ma már történelemnek tekintjük. Emlékeztetett: az ’56-os forradalom leverése után az erdélyi magyarság és a történelmi egyházak mindegyiket megszenvedte ’56-ot. 1956-tól 1989-ig, a kommunista rendszer megdöntéséig 33 esztendő telt el. Krisztusi kor… Korodi Alpár történelemtanár beszédének fő gondolata a forradalmi láng kitörölhetetlensége volt. Az ünnepség a templom előterében elhelyezett emléktábla leleplezésével ért véget. /Nagy-Hintós Diana: ’56-os emlékünnepség Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Mészáros Márta A temetetlen halott című, Nagy Imre életéről szóló filmjét tekinthették meg október 21-én a Kolozsvár Társaság 1956-os magyar forradalomra való megemlékezésén. Beszédet mondott Horváth Andor egyetemi docens, a Kolozsvár Társaság alelnöke, akit Virgil Csomos filozófia szakos professzor és Lönhárt Tamás egyetemi adjunktus egészített ki. Nagy Imre utolsó szava így hangzott: „Csak az borzaszt el, hogy ugyanazok fognak majd rehabilitálni, akik most felakasztanak.” /Török Á. Rebeka: Temetetlen Halott – Nagy Imre naplója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc olyan mélyről tört fel a magyar társadalomban, olyan drámai volt lefolyásában és tragikus bukása ellenére is olyan jelentős messzeható következményeiben, hogy minden mai cirkusz, ami az ürügyén vagy az évfordulóval, a megemlékezésekkel párhuzamosan, antidemokratikus politikai célok követése közben történik, szánalmasan és elkeserítően kisszerű, írta Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa. Azt állította, hogy a változásokat a reformkommunisták hozták. „Talán nem is lehettek mások” – tette hozzá. /Ágoston Hugó: A megemlékezés értelme. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Október 22-én Marosvásárhelyen a Vártemplom udvarán felavatták a kopjafát azokért, akik Erdélyben is kiálltak az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc eszményéért. Ötvös József esperes kifejtette: Erdélyben is megmozdult a lélek, és ezért a vállalásért azután üldöztetés, meghurcoltatás, életfogytiglani vagy hosszú börtönbüntetés, kényszerlakhely, járt. Sok családot tettek tönkre a szabadság eszméjéért, s életutak törtek ketté a Duna-csatornánál. A Maros megyei 56-osok nevében Gráma János szólt a megemlékezőkhöz. Elmondta, hogy 1956-ért a legtöbb személyt, Marosvásárhelyen ítéltek el. Az emlékműállítás Kacsó Tibor és Veress Sándor ötlete volt, a kopjafát Miholcsa József készítette el, aki édesapjának mint 56-os elítéltnek is szánta munkáját. A megemlékezés Bartis Ildikó színművész József Attila: Világosítsd föl! című versének előadásával és koszorúzással zárult. A marosvásárhelyi 1956-ra Pál Antal Sándor levéltáros emlékezett. /Vajda György: Kopjafa a marosvásárhelyi üldözöttekért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Több rendezvény zajlott az 1956-os események jegyében. Ennek szellemében ültették el az immár szimbólumtöbblettel bíró gesztenyefákat. Történések beszéltek, ötvenhatos ismereteik alapján történelmi vetélkedőt tartottak Csíkszereda középiskolái, Csíkcsomortánban pedig kopjafát állítottak Orbán István emlékének, a Szoboszlay-per egyik mártírjának. Az Erdélyi Magyar Ifjak faültetési kezdeményezése az ’56-ra emlékező rendezvények szerves részévé válhatott faültetés. Október 21-én a csíki EMI-s fiatalok, valamint Csíkszereda polgármestere és alpolgármesterei elültették a gesztenyefákat a felújított Cosbuc utca Márton Áron Gimnázium és a református templom közötti szakaszán. A Csíki Székely Múzeum szervezte előadássorozat is 1956 eseményeit idézte. Novák Zoltán történész a Román Kommunista Párt ’56 utáni kisebbségpolitikájáról beszélt, majd összefoglalta az ’56-ot követő megtorlások egész sorát. Nagy Mihály Zoltán történész az ’56 őszi székelyföldi szimpátiatüntetésekről és megmozdulásokról beszélt, kiemelte a csíkszeredai Fodor Pál építészmérnök és köre törekvéseit, a Kacsó Tibor vezette csoportot, Szoboszlay Aladár tervét, valamint a sepsiszentgyörgyi, szászrégeni és Brassó környéki szimpatizáns csoportok elképzeléseit. Olti Ágoston történész az 1956-os események összképét vizsgálta, én annak hatását Romániára nézve. Jalsovszky Katalin történész-muzeológus dokumentumértékű fotókat mutatott be. Végül Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című, Szoboszlay törekvéseit ismertető dokumentumfilmjét vetítették. Október 23-án Csíkcsomortánban a szentmise keretében emlékeztek az 1956-os forradalom erdélyi áldozataira. Közöttük volt Orbán István is, akinek most gyermekei, unokái állítottak kopjafát. Orbán Istvánt 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki azért, mert keresztény pártot akart alapítani. A megemlékezésen jelen volt Orbán Péter és Orbán Etelka, a vértanú gyermekei, akik maguk is börtönbüntetést szenvedtek. Kelemen Csongor volt politikai fogoly a kopjafa előtt olvasta fel az 1958-as ítéletvégrehajtás jegyzőkönyvét. Beszédet mondott Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. /Antal Ildikó, Takács Éva: Ötvenhat szellemében fától a kopjafáig. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

Történelmi parkot és 1956-os emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön a Városi Művelődési Ház udvarán, október 22-én, vasárnap. A szervezők, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság a helyi tanács és a prefektúra támogatásával állították fel Vargha Mihály alkotását. Megnyitóbeszédében Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke az ember olthatatlan szabadságvágyáról szólt. Az emlékművet Hajdó István plébános szentelte meg. /Simó Erzsébet: Emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön (1956-ra emlékezünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Szaporodnak Háromszéken is az ’56-os emlékjelek, ott sorjáznak az 1848-49-es, az első és második világháborús emlékművek, emléktáblák, kopjafák, székely kapuk mellett. Ez a szimbólumsor 1956-nak a históriai betagolódását, helyét is jelöli nemzeti és egyetemes történelmünkben. És a lyukas zászlók! Ezek a legmagyarabb szabadságszimbólumok. Az október 22-i avatással Kovászna főterén megkövült egy lyukas zászló, írta Sylvester Lajos. Budapesten, az 1956-os szabadságközpontban immár közel egy hónapja lobognak a zászlók. Címeresek, koronásak, Árpád-sávosak, lyukasak és ép szövetűek, és mi, erdélyiek ezekben a napokban ezek mellé tűzzük a magunk zászlóit, ezek sorába állítjuk életfa-motívumos kopjáinkat, olvasható a cikkben. /Sylvester Lajos: Lyukas zászló – likas kő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban október 20-án rendeztek emlékestet a kommunistaellenes magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából ’56-ról (egy kicsit) másképpen címmel. A nézőket a kommunista hatalom megtorlásának áldozatául eső temesváriak közül Koczka György újságíró és Oberten János közíró, műfordító visszaemlékezésein keresztül avatták be az ötven évvel ezelőtti eseményekbe, a leszámolás módszerébe. Koczka évet ült börtönben Szamosújváron, és két évet töltött a baragáni kényszerlakhelyen, Oberten kiskorú politikai fogolyként kapott két esztendőt. /P. L. Zs.: Mosoly, még ha könnyes is. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Temesváron október 21-én a magyar nyugdíjasok estjén Vetési Nándor színinövendék műsorával mementót állított az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékének. A vendéget köszöntő Béres Margit elnök a Kelet-Európán végigsöprő forradalmi megmozdulásokat méltatta. Vetési Nándor kolozsvári színinövendék – akinek legkedveltebb verse Szentkúti Ferenc Hősköltemény egy pesti srácról c. alkotása – emlékműsorával meghódította temesvári hallgatóságát. /(Sipos): Hiteles válogatás, avatott tolmácsolás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Október 22-én a szentmisét követően az altorjai temetőben Torja ’56-os halottjai előtt tisztelget az RMDSZ szervezete, a polgármesteri hivatal és a falu népe. Bara Ferenc káplán imát mondott az Ábrahám Árpád római katolikus plébános (1914-1958) és Szörcsey Elek (1890-1958) gazdálkodó emlékére állított kopjafánál – még mindig nem tudni, hová temették a holttestüket. /Ábrahám Árpádot 1958. szeptember elején végezték ki a Szekuritáté temesvári börtönében, a tizenöt évre ítélt Szörcsei Elek 73 évesen a kínzások miatt a galaci börtönben hunyt el./ Emlékeztek id. vitéz Farkas Pál (1924-2006) és vitéz Lőrincz Károly (1928-2005), illetve Baróthi Pál (1911-2004) sírjánál. Mindannyian a Szoboszlay-per áldozatai voltak. Az emlékezők a kegyelet virágait helyezték el a Hősök emlékművének talapzatára. /Iochom István: Torja ’56-os mártírjaira és áldozataira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Az 1949-ben meghirdetett program alapján alakultak meg Romániában a kollektív gazdaságok. A magánhasználatban maradt állatállomány és csekély földterület után a falusiaknak kvótát kellett szolgáltatniuk. A kvótarendszer és alkalmazói nem voltak tekintettel arra, hogy a kvóta beszolgáltatását követően mennyi maradt a földműves családja részére. Tiltakozás is volt, így Bonchidán, 1956. október 24-én az egyik kerítésen az alábbi felirat volt olvasható, románul: „Falusiak! Tagadjátok meg a kötelező terménybeszolgáltatásokat!” Nyomozás indult, a tettest nem találták meg. Szakács János évekkel ezelőtt vállalta tettét. /Kerekes Edit: 1956 Bonchidán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Új templomban ünnepelhettek október 22-én a régi Szolnok-Doboka vármegye községe, Búza és a környékbeli települések reformátusai. A templom felépítését 2001-ben kezdték. Az ünnepi istentiszteleten Gudor Lajos, a Dési Református Egyházmegye esperese olvasott igét, majd Kató Béla püspök-helyettes mondott ünnepi prédikációt. Tiszteletreméltó az a munka, amit Horváth Márta helyi lelkész magára vállalt magára a templom építésében. Levélben köszöntötte az ünneplőket Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, aki azt üzente, tiszteli a buzaiakat, hogy felvették a küzdelmet az idő és a történelem erejével. „Megrendült a templom alapja, de jó, hogy a hit alapja nem rendült meg” – írta. Horváth Márta röviden ismertette a település történetét. /Dézsi Ildikó: Református templomot avattak Buzában. Ötéves munka eredménye a korszerű épület. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Cs. Gyimesi Éva fokozatosan tudta meg, hogy a magyaron kívül német, román, zsidó felmenők génjei is alakítják őt. Édesapja a cserkészélet szájhagyományát hagyta rá, a családban irredenta dalokkal nosztalgiáztak, és bár szidták a rendszert, „Sztálin halálakor mindenki megrendültnek látszott.” Veszélyes magyarnak lenni, szűrte le Cs. Gyimesi Éva a tapasztalatot. 1956-ban az iskolában röpcédulákat kezdet gyártani nemzeti színű szegéllyel. Nagybátyja, aki a legnagyobb magyar volt a családban, lekent neki egy pofont. „Azóta sincsen más magyar-igazolványom, mint az a pof.” /Cs. Gyimesi Éva: Magyarigazolvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Mezőség címmel rendezett konferenciát október 21-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke. Egyed Ákos akadémikus, EME-elnök megnyitóbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Mezőség természeti adottságai – folyóvizek hiánya, városoktól való távolsága, rossz közutak – megnehezítették a ráadásul több vármegye között megoszló vidék fejlődését, így visszamaradt a többi tájegység mögött. Keszeg Vilmos a régió kutatásának főbb eredményeit vázolta fel. A néprajzkutató hangsúlyozta, a Mezőség elszigeteltsége a vidék erényévé vált, hiszen így konzerválódtak a régió népzenében, néptáncban, népszokásokban, népmesében vagy a díszítőművészetben rejlő kincsei. Starmüller Géza műépítész A mezőségi sóvonal hatása Kolozs megyére című előadásában többek között a Sóvidék kialakulását emelte ki. Előadások hangzottak el a Mezőség élővilágának környezet- és tájvédelmi jelentőségéről, a régió helyneveiről, városiasodásáról, a középkori Mezőség vásárairól, valamint az ott folytatott néptánckutatásról is. /A hátrányból kovácsolt erény. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./ Keszeg Vilmos, a Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője elmondta, ez a rendezvény az évente megtartott konferencia-sorozatba illeszkedik. A Mezőség-kutatás régóta folyik. Ennek ellenére mégis hiányzik az összefoglaló monográfia. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke kifejtette: nagy öröm számára, hogy az újabb régió-kutatási konferencia. Pozitívumként értékelte, hogy van utánpótlás az elképzelt terv kivitelezéséhez. /Vetési Júlia: Interdiszciplináris Mezőség-konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Az utolsó erdővidéki honatyára, az Erdővidék, majd a Barót és Vidéke hetilapok főszerkesztőjére, a régió egyik legtekintélyesebb ügyvédjére, dr. Fábián Lászlóra emlékeztek halálának ötvenedik évfordulója alkalmából, házának falára pedig emléktáblát helyeztek el. Ügyvéd, politikus, újságíró: mind olyan tevékenység, amely ma is fontos, ha valaki a köz javát akarja szolgálni – mondotta beszédében Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke. A baróti Fábián László Egyesület szervezésében tartott megemlékezésen az Elekes Zoltán marosvásárhelyi tanár által tervezett és Szabó Imre baróti kőfaragó által készített emléktáblát leplezték le. A városi művelődési házban dr. Fábián László közösségét szolgáló szenátor emlékét idézte Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, a közel harminc évig tartó lapszerkesztői munkáját Ambrus Attila, továbbá életművét méltatta meg Márton Árpád képviselő, id. Antal István, továbbá Antal István, az Erdővidék tulajdonosa és igazgatója, végül Benedek H. János, az 1997-ben újraindított regionális hetilap első főszerkesztője. /Hecser László: Főhajtás dr. Fábián László emléke előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Vicén a kultúrház színpadán népviseletben táncoltak. Tizenkilenc Beszterce-Naszód és Kolozs megyei településről jöttek a tánccsoportok, népi zenekarok Vicére, a szórványban élő mezőségiek hagyományainak ápolására immár tizenegyedik alkalommal megszervezett találkozóra. „A szórványban élőket folyamatosan fenyegeti a beolvadás veszélye. Ezért fontos egy mezőségi rendezvény, amelynek célja a hagyományőrzés” – fejtette ki az esemény ötletgazdája, Lőrinczi Károly vicei plébános. Osztrovszki Erzsébet, az óradnai Magyar Kulturális Egyesület elnöke asszonykórust, zenekart és gyerektánccsoportot kísért Vicére. Elújságolta, hogy negyvenegy év elteltével sikerült újból beindítani a magyar nyelv oktatását Óradnán. „Az elmúlt évekhez képest érezhetően javult a találkozó színvonala” – értékelte a rendezvényt Füleki Zoltán, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes aligazgatója. A vicei találkozó hatására kultúrházakat építettek és újítottak fel a térségben, a településeken néptáncegyüttesek alakultak. /Kertész Melinda: Színvonalas népünnepély a mezőségi Vice hagyományőrző találkozóján. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

Kolozsváron megnyílt Burján-Gál Enikő fiatal képzőművész festészeti tárlata. A megnyitón Márkus-Barbarossa János hangszerkészítő mester értékelte a képeket. Lírai szimbolizmusnak nevezte a munkákat. /Mihály Zsombor: Kettős élményhatás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

A Pallas–Akadémia Könyvkiadó ajánlata az 1956-os forradalom 50. évfordulójára Nagy Benedek: Egy sors volt ez is. Börtönéveim 1956–1961. Nagy Benedeket 1956-ban ötévi börtönre ítélték, mert harmadéves történészhallgatóként részt vett a Bolyai Egyetem reformprogramjainak kidolgozásában. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

Tariceanu miniszterelnök október 22-23-án Budapesten tartózkodott, részt vett az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megemlékezési ünnepségein, október 23-án Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc magyar kormányfővel, akivel a két kormány együttes üléséről tárgyalt. /Tariceanu–Gyurcsány-találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök nem ért egyet az etnikai alapú területi autonómiával, ugyanakkor furcsállja, hogy a koalíció tagjaként a Konzervatív Párt (PC) egyszerű bizalmatlansági indítványt terjesztene be Markó Béla RMDSZ-es kormányfő-helyettes ellen. „Semmi haszna nincs a nacionalista ízű kezdeményezéseknek 2007 Európájában. Szerintem túlhaladottak az etnikai alapú autonómia-elképzelések” – fejtette ki. A kormányfő szerint az RMDSZ azért sürgeti a területi autonómiát, mert „identitászavarral küzd” a Magyar Polgári Szövetség által teremtett „versenyhelyzet” miatt. /Cs. P. T.: Tariceanu: túlhaladott az etnikai autonómia. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) nem vesz részt a kisebbségi törvénytervezet parlamenti megvitatásán – jelentette be Cristian Diaconescu szóvivő. A szociáldemokraták válaszlépésnek szánják távolmaradásukat, ezzel tiltakozva az ellen, hogy Traian Basescu államfő és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök nem foglalt hivatalosan állást az RMDSZ autonómiatörekvésének kapcsán. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője szerint a PSD távolmaradása önmagában nem befolyásolja a bizottsági ülések lebonyolítását, hiszen a nagy-romániásokkal (PRM) közösen korábban is gyakran kivonultak a tárgyalóteremből. /A PSD kivonul a kisebbségi törvény megvitatásáról. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Nem kell többé rettegniük azoknak a fiataloknak, akik éveken át orvosi papírokkal, egyetemi vagy egyéb igazolásokkal menekültek a katonaság elől, október 22-ével véget értek a kötelező sorozások. Ezentúl önkéntesek lesznek a hadseregben. Jelenleg a hadsereg létszáma 100 ezerre tehető, ez két éven belül 90 ezerre, 2010-re pedig 75 ezer főre fog csökkenni. /Hadsereg napja, sorkatonák nélkül. A kötelező katonai szolgálat már történelem. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Saját párt, a Keresztény-szociális Népi Szövetség bejegyzését kezdeményezi Ioan Talpes, volt titkosszolgálati vezető. Úgy nyilatkozott: a párt jobb-közép ideológiát követ. Talpes szenátor kifejtette: mindenkivel nyitottak, leszámítva az RMDSZ-t. Ioan Talpes Ion Iliescu államfő tanácsadója és a Nastase kormány minisztere volt, az SZDP-t azután hagyta ott, hogy Mircea Geoanat pártelnökké választották. /Pártot alapít Talpes. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./