A 24 Ore Muresene című marosvásárhelyi román sajtótermék címoldalán tudatta, hogy valami nagy veszély leselkedik a marosvásárhelyiekre. A Bolyai Farkas Líceum diáksága valami roppant sötét dologra készülődik. Ezek a bolyais diákokmár 1990-ben is az önálló (az újság szóhasználatában: kizárólagos) magyar iskoláért „mentek ki az utcára”. Valójában 1990-ben nem a bolyais diákok mentek ki az utcára. Megtanulhattuk az utóbbi évek „demokratikus” sajtójában, hogy az igazság sok esetben köszönő viszonyban sincs azzal, amit írnak, állapította meg Bálint Zsombor. Kellemetlen meglepetés, hogy a vezércikk nem a magyarokat rendszeresen gyalázó lapban jelent meg, hanem egy olyan újságban, amely eddig a kiegyensúlyozottságra törekedett. A kolozsvári Bolyai Egyetem (amelynek csupán a neve közös a marosvásárhelyi tanintézményével) létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság demonstrációra felhívó szavaiból az újságíró csupán annyit ért, hogy Bolyai (1990 márciusában is meg akarták gyilkolni Bolyait a feltüzelt verőlegények). /Bálint Zsombor: Bolhából elefántot, Bolyaiból provokációt! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Indulatot váltott ki Marosvásárhelyen a Kossuth utca „visszakeresztelése”. A nacionalista megnyilvánulások sorát az a bírósági döntés zárja, amely a záróbeszédek után újabb tárgyalást tűzött ki a névváltoztatás ügyében. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója másodszor próbálkozik, hogy a volt Kossuth utca visszanyerje az 1893-ban kapott eredeti nevét. Kerekes Károly ügyvéd, parlamenti képviselő elmesélte, kivette a Megyei Levéltárban fellelhető adatokat, és csatolta a törvényszéki dossziéhoz, ugyanis azt állították, hogy a szóban forgó utca csak a Maros Magyar Autonóm Tartomány idején kapta a nevét, mert a kommunisták pártolták a magyarokat. A tanácsi döntést ugyanis megtámadta az Avram Iancu Egyesület, a Vatra Romaneasca, úgyszintén a Nagy-Románia Párt és egy helyi tanácsos. Kerekes hallhatta a gyalázást: Kossuth gyilkos volt, a negyvenezer kivégzett román, satöbbi-satöbbi. Az ellenfél ügyvédje az az egykori bíró volt, aki a márciusi események kapcsán a magyarokat elítélte. Megdöbbentő volt, hogy a bíró eltűrte a sok gyalázkodást. A tárgyaláson Kerekest elküldték Budapestre, a magyar parlamentbe, hogy ott ugráljon. A bíró elhúzza az ügyet, még nem döntött. /Lokodi Imre: Megint Kossuth Lajos lesz a bűnös? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Dicsőszentmártonban az Andrei Barseanu Elméleti Líceum magyar tagozatos diákjainak szülei arról panaszkodtak, hogy az iskolában nincs elegendő tanterem, így óránként vándorolniuk kell egyik helyiségből a másikba, ugyanakkor nincsenek anyanyelven tanító szaktanárok. Amikor ezt az igazgatónak megemlítették, Suciu Ioan azt válaszolta, ha nem tetszik az intézmény, vigyék el a gyerekeket máshová. A Népújság munkatársa ezzel panasszal felkereste Suciu Ioan igazgatót, aki szerint szó sincs diszkriminációról. Ami valamelyik diák távozását illeti, lehet, hogy tett ilyen kijelentést, azonban ez valószínűleg fegyelmi vonatkozású volt. Az iskola aligazgatója Sheitz Endre fizika–kémia szakos tanár szerint van elég magyar tanerő. /Vajda György: Nincs hely a magyar diákoknak? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

A határon túli európai román közösségek hét végén tartott bukaresti konferenciáján a közösségek képviselői elmondták panaszaikat. Eva Iova, a magyarországi Foaia Romaneasca lap igazgatója a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer visszásságaira panaszkodott. A két hete megválasztott magyarországi román kisebbségi önkormányzatok mintegy fele továbbra sem a román közösséget képviseli. Magyarországon ugyanis bárki románnak nyilváníthatja magát. A bulgáriai románok semmilyen román nyelvű publikációval nem rendelkeznek, és csak az iskolai programon kívül tanulhatják anyanyelvüket. Ivo Gheorghiev, a Bulgáriai Vlahok Egyesületének elnöke elmondta, Vidinben, Bregovoban és Ganzovában több mint 700 szülő kérvényezte a román nyelv iskolai tanítását, a hatóságok azonban ezt nem engedélyezték. A délutáni román-tanítást is csak a bukaresti állami támogatással lehet fenntartani. A macedóniai aromán közösség képviselője arról tájékoztatott, hogy az Aromán Párt tagja volt a parlamenti választásokat nyert koalíciónak, így képviselői fontos tisztségeket töltenek be a szkopjei művelődési, oktatási és külügyminisztériumban, és több nagyváros önkormányzatában. /Határon túli román siralmak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Együttműködési szerződést írtak alá a múlt héten Kovászna megye tanácsának és az Európai Régiók Közgyűlésének (ARE) képviselői Brüsszelben. Ennek nyomán a jövő évtől régiópolitikai és európai fejlesztési szakemberek tartanak képzéseket székelyföldi és romániai önkormányzati elöljáróknak az árkosi Európai Tanulmányok Központjában. Háromszék az 1990-es évek derekától tagja a több mint 250 európai régiót tömörítő ARE-nak. A Demeter János megyei tanácselnök vezette delegáció a szerződés aláírása mellett ismertette a vidék befektetési lehetőségeit a brüsszeli magyarok egyesületével. /Brüsszelben lobbizott Kovászna megye tanácsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Közös projektek és programok indítását, illetve lebonyolítását célozza a Kisebbségi Ifjak Kezdeményező Csoportja, amely a romániai kisebbségek szervezetei ifjúsági képviselőinek sinaiai találkozóján alakult meg. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, MIÉRT-elnök elmondta: tervbe vették egy közös kiadvány megjelentetését, amelyet elektronikus és nyomtatott formában szeretnének terjeszteni. A kiadvány a többségi nemzet számára nyújthatna betekintést a kisebbségek életébe. Egy másik projekt egy közös honlap, illetve linktár elkészítése lenne. A kezdeményező csoport 2007 nyarára egy olyan tábor létrehozását tervezi, amelyen találkozót adhatna egymásnak az ország minél több nemzete és kultúrája. /Horváth István: Kisebbségi ifjak kezdeményező csoportja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Az ÚMSZ ismét átvette a Népszabadság cikkét, ezúttal Debreczeni Józsefét, aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt vette védelmébe, mondván, mindenki hazudott. A cikkíró támadta Sólyom László köztársasági elnököt, aki kifogásolta, hogy Gyurcsány hazudott az ország népének, a cikkíró támadta az egyházakat, akit elítélték a kormányfő hazudozását és támadta ugyanezért Böjte Csaba atyát, akit szerinte a jobboldal egyik radikális „szentje”. /Debreczeni József: Hazugságok köztársasága Népszabadság, okt. 15. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Kolozsváron, Kerekdombon a templomban Mária-ünnep volt október 8-án, a „magyarok Nagyasszonya” ünnepe. Cs. Gyimesi Éva hozzátette, nem zavartalan az ünnep, „hiszen a pannon belharcosokat korántsem jellemzi az Élet, a Gyermek, az Asszony tisztelete”. – Család- és nevelésfüggő, hogy kikből lesznek kudarcorientált és hazug politikusok, írta. /Cs. Gyimesi Éva: Emberavató. Noémi. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Ismeretlen tettesek meggyalázták a Petőfi Sándor rimaszombati szálláshelyét jelölő domborművet. Tavaly Rimaszombat főterén életnagyságú Petőfi-szobrot állítottak. A Petőfi-ház homlokzatán évtizedeket átvészelő emléktábla mellé az újraavatáskor Petőfit ábrázoló dombormű is került, amelyre az ismeretlen tettes éjszaka „ordenáré feliratokat” firkált. A városban a közelmúltban ellopták a magyar nyelvű helységnévtáblákat, korábban pedig a holokauszt-emlékművet rongálták meg. /Megrongált felvidéki Petőfi-tábla. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Az eddigi tantárgy-specifikus tanfolyamok helyett inkább interdiszciplináris és általános módszertani tanfolyamok megszervezésére fektetik a hangsúlyt a jövő évi Bolyai Nyári Akadémia szervezői. Ugyanakkor csökkenni fog a tanfolyamok száma, Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke elmondta, hogy az RMPSZ elnöksége Szovátán tartott rendes ülésén az idei Bolyai Nyári Akadémia kiértékelése mellett felvetődött a változtatás szükségessége is. Beszámoló hangzott el a tavalyi Mákvirág-díjas tanulók nyári, görögországi tanulmányútjáról. Idén 43 kilencedikes, tizedikes és tizenegyedik osztályos diák részesült Mákvirág-díjban. Szász Zoltán fájdalmas képet vázolt fel a magyarlakta vidékek iskolahelyzetéről. Lászlófy Pál elmondta, nehéz anyagi helyzetben van a pedagógusok szövetsége. Intézményei fenntartásához évente 300 ezer lejre lenne szükség. A magyar Oktatási Minisztérium ennek alig több mint felét biztosítja, a többit támogatóktól sikerült összekunyerálnia. Azonban ismét kéregetnie kell, mert a béreket, villany- és fűtésszámlákat ki kell fizetni. Október 14-én Szovátán emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Jelen volt két szovátai 56-os elítélt, Kelemen László és Megyes János is, akik megrázó élménybeszámolójukkal hozták közelebb azt a kort a Mákvirág-díjas diákokhoz. /Takács Éva: Nehéz anyagi helyzetben. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

A gyergyószentmiklósi Ápoló és Gondozó Központot korábban öregek otthonként emlegették. Néhány éve alakult át szociális központtá. Jelenleg 74 személyt kezelnek, zömük ágyhoz kötött beteg. Ápoltjaik között sok a szellemi fogyatékos, akik szülei halála után a kórházotthon gondozására maradtak. Minden hónapban egy napot szánnak az ünnepelteknek, mondta Vágási Margit szociális asszisztens. A közelmúlttól az otthonban Nagy Katalin személyében egy hozzáértő pszichológus tevékenykedik. Az intézményt sokat segíti az Ora International szervezet, 1991-től pedig rendszeresen holland és bajor támogatások érkeznek. /Barabás Márti: Születésnap a gyergyói öregotthonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Ültessük el a magyar szabadság fáit! mottóval hirdeti kezdeményezését az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete, az ötven éve történt 1956-os forradalomra emlékezve. Ötvenhat fát ültetnek el Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnázium előtti járdaszegély mentén. Október 21-ére önkénteseket vár az EMI csíki szervezete, illetve Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, hogy elültessék a gesztenyefákat. A faültetés Erdély-szerte meghirdetett kezdeményezése az EMI-nek, több városban is felkarolják akciójukat, de Csíkszeredában lesz a leghangsúlyosabb. /Antal Ildikó: Ötvenhat gesztenyefa. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

Felállva, hosszú percekig ünnepelt Aradon a közönség október 15-én, vasárnap a színházban, a Pécsi Balett előadásának végén: A notre-dame-i toronyőr című Victor Hugo-mű “táncos elbeszélése” mindenki tetszését elnyerte. Bognár Levente aradi alpolgármester, Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója és Ovidiu Cornea, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház irodalmi titkára a két, művelődési partnerségi kapcsolatban lévő város színházainak kibontakozódó együttműködéséről beszélt. /(Kiss): Fergeteges előadással zárt a klasszikusdráma-fesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Október 16-án Domokos Kázmér, egykori római katolikus lelkész nevét vette fel Szovátán a gimnázium. Domokos Kázmérról a fürdővárosban korábban már művelődési otthont is neveztek el, az egykori lelkész egész alakos szobrát a plébánia temploma előtt állították fel. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Székelyudvarhelyen a Városházán tartotta ünnepi rendezvényét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA), az eseményen a hetvenéves írókat köszöntötték, és átadták az EMIA-, valamint az Életmű- és Hídverő-díjakat. Kitüntetették Gúzs Imrét, Jancsik Pált, Sigmond Istvánt és Szilágyi Júliát. Életműdíjban részesült Fodor Sándor. Az EMIA Hídverő-díját, amellyel az erdélyi magyar irodalom népszerűsítéséért kifejtett munkát jutalmazzák, Széles Klára vehette át, több, az erdélyi irodalommal foglalkozó művéért. Az EMIA által tavaly meghirdetett irodalomtörténet-írási pályázaton Balázs Imre József munkája nyerte az első díjat. /Életműdíj Fodor Sándornak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Az 1956-os forradalomra emlékeztek a Beszterce-Naszód megyei Bethlenben. „Lelkészi kihelyezésem első éjszakáján, virágvasárnap hajnalán vittek be a börtönbe, majd 14 évre ítéltek el, melyből öt és fél évet töltöttem le. Minket, lelkészeket, külön cellába rekesztettek, és mondhatom, teológiai akadémia volt az mindannyiunknak. Iskola, mely nem adatik meg akárkinek” – mondta Dr. Péter Miklós volt 56-os politikai fogoly, az emlékünnepre meghívott református lelkész, aki valamikor a bethleni gyülekezetet is szolgálta. A bethleni fiatalok verses összeállítását is meghallgathatta a közönség. /Mayla Júlia: Ötvenhatra emlékeztek Bethlenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Családias hangulatban ünnepelte fennállásnak tizenöt éves évfordulóját Kolozsváron a Kuckó Játszóház. A Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület égisze alatt október 14-én egész napos gazdag porgrammal várták a régi és új tagokat a Mócok úti székházba. In memoriam ’56 címmel brassais diákok egy csoportja adott elő színvonalas emlékműsort. Este vetítettek egy filmet, amely a Kuckó tizenöt évét dolgozta fel. Csoltkó A. Mária elmondta: a Kuckó Játszóház másfél évtizede azzal a céllal indult, hogy egybegyűjtse a magyar anyanyelvű, de román iskolába járó diákokat. Az évek során összesen mintegy 300 gyermek fordult meg náluk. A gyerekek bevonták a szülőket is, így erős baráti kör is kialakult a játszóház mellett. Kirándulásokat, táborokat, előadásokat szerveztek, volt színjátszó- és néptánc csoportjuk is. A pécsi Szivárvány Gyermekház egy évtizede testvérintézményi kapcsolatot ápol a Kuckóval. A kolozsváriak rendszeresen felléptek a Pécsi Napok Fesztiválon. /Sándor Boglárka Ágnes: Másfél évtized a Kuckóban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

A Lugosi Református Egyházközség mellszobrot állíttatott dr. Pogány Károlynak (1848–1925), az egyházközség néhai főgondnokának, a történelmi Krassó-Szörény vármegye egykori főispánjának, Pokker László lugosi szobrászművész alkotását. A szoborállítás október 15-én, a Magyar Református Világszövetség Napján történt. “Egyházkerületünk ünnepelni akarja nemzetünket, egyházunkat, gyülekezetünket, Pogány Károlyt, akinek hagyatékából él az egyházközség” – mondta köszöntőjében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője. Dr. Pogány Károly Nagyenyeden született, szülővárosában és Kolozsváron tanult, majd Budapesten végzett jogot. Országgyűlési képviselő volt, 1898–1906 között pedig főispán Krassó-Szörény vármegyében. /Pataky Lehel Zsolt: Szobrot avattak Pogány Károlynak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Szlovákiában, Rimaszombat közelében szervezett találkozót az első felvidéki kulturális honlap működtetője, a Rovás Polgári Társulás, internetes és nyomtatásban megjelenő irodalmi lapok szerkesztőségeinek számára. Szászi Zoltán költő-főszervező elmondta: a cél egy olyan hálózat létrehozása, “amely laza szövetségként a magyar kulturális és irodalmi honlapok egyfajta szervezeteként tudna együttműködni”, akár úgy, hogy majd létrehoz egy közös, többnyelvű internetes folyóiratot is. A találkozón minden résztvevő szerkesztőség – Rovás Kulturális Galéria, a miskolci Spanyolnátha, a budapesti litera.hu, a nagyváradi Várad, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, az Irodalmi Jelen – alkalmat kaptak egy rövid bemutatkozásra. Egyetértettek abban, hogy gyakrabban kell találkozni. A résztvevő szerkesztőségek vállalták, hogy első lépésben saját honlapjukon fogják népszerűsíteni egymás internetes oldalait. /(irházi): Irodalmi találkozó az együttműködésért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

„Ez az est több az új szám bemutatásánál – ünnepnek szántuk” – e szavakkal nyitotta az október 14-i Látó-estet Gálfalvi György, a folyóirat főszerkesztője Marosvásárhelyen. Az irodalmi lap az 1956-os forradalom emléke előtt hajt jelképesen fejet, szerzői közül sokan eljöttek Marosvásárhelyre, akik átélték a megtorlást: Páll Lajos (négy év börtön), Buda Ferenc, Kossuth-díjas költő (egy év börtön), Pomogáts Béla (6 hónap internálás), Dávid Gyula (hét év börtön), Visky András (öt év internálás, apja börtönben), Vida Gábor és a kiskunmajsai Kozma Huba, akinek az ottani '56-os múzeum köszönhető. Pomogáts Béla hangsúlyozta: az ünnep szent napot jelent, ugyanakkor számvetésre késztet. Október 23-a nemzeti ünnep: az egész nemzetnek számot kell vetni önmagával. Ebben a vonatkozásban szomorú és csalódott. A huszadik század magyar történelmének legnagyobb eseményét szakralizálja és nem tudunk ezzel mit kezdeni. Nincs kinek átadni a stafétabotot. A magyar nemzetet hasadékok szabdalják. Buda Ferenc öt versét – köztük azokat is, amelyekért kizárták az egyetemről és elítélték – olvasta fel, majd Dávid Gyula, a magyar irodalom szürke eminenciása korabeli emlékeit idézte és a folyóiratban megjelent írását olvasta fel. Visky András A megtorlás kegyelme című beszédét mondta el, majd Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője az '56-os sajtóban megjelent írásokból idézett. Kozma Huba a kiskunmajsai '56-os múzeumról és Pongrácz Gergelyről, a Corvin-köz legendás főparancsnokáról emlékezett. Az előadók sorát Páll Lajos zárta versmondásával. /Nagy Botond: A visszasugárzó szentség. Látó-est '56 jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Harminc éve halt meg Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július. 2. – Kolozsvár, 1976. november. 27.) költő, műfordító, esszéíró; a romániai magyar költészetet megújító első Forrás-nemzedék egyik legnagyobbja. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Az államvizsgán nem volt hajlandó a kommunisták kedvencének, Nagy Istvánnak a munkásságát taglalni, ezzel lemondott a tanári oklevélről. Már diákfővel szerkesztő volt, 1958–59-ben az Igaz Szó munkatársa. A testi-lelki bajoktól gyötört, egészségét túlhajtott munkával és egyéb szeszekkel is romboló költő – az irodalombarát elmegyógyász, dr. Csíky Csaba unszolására – többször is elvonult a marosvásárhelyi ideg- és elmegyógyászatra; ott is megfeszült erővel dolgozott. Végül öngyilkosságot követ el. Élettársának írta búcsúlevelében: „Én ma lelépek e világi életből. Ne kérdezd az okát – én sem tudom. […] Ezen már nem lehet segíteni. Ne legyen lelkifurdalásod – úgysem vagyok már jó semmire.” K. Jakab Antal nem hisz Szilágyi Domokos bűnösségében. A költő államvédelmi iratcsomói alapján a széplelkek azt írták, hogy a költő gyarlósága semmiképpen sem ronthatja le életművének esztétikai értékeit. A „szado-szocialista média megannyi bértollnoka” pálcát tört Szilágyi Domokos fölött, azok, akik nem fenyegetés súlya alatt, hanem önként szolgálják a hatalmat. K. Jakab Antal szerint „semmi okunk készpénznek venni” a gyalázatos államvédelem adatait. /K. Jakab Antal: „Ne kérdezd az okát” Harminc éve halt meg Szilágyi Domokos. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Szilágyi Domokost, a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjét, aki az erdélyi magyaroknak maga volt a meg nem alkuvó igazság szimbóluma, sarokba szorította a román titkosszolgálat, és elérte, hogy olyan terhelő adatokat szolgáltasson, amelyek felhasználhatók voltak a koncepciós perekben a vádpontok megfogalmazására. Boros Zoltán írta róla: évfolyamtársaiként tudták, hogy zseni. Amikor Szilágyi Domokos a jelentéseket írta, Kolozsváron egy szobában laktak. 1956-ban Borost is kizárták az egyetemről, mert az előző gyűlésen a rendezvény diktatórikus lebonyolítása ellen tiltakoztak. Boros nem tudja, mivel zsarolhatták meg Szilágyi Domokost. Talán azzal, hogy őneki, a családjának vagy akkori szerelmének, Váradi Emesének is baja lesz, ha nem vállalja. –   Boros hozzátette: „Rettenetesen haragszom a Szisz-jelenségre, mert az új szekusdosszié hisztéria közepette felhasználható arra, hogy mai percemberke politikusok ilyen-olyan kapcsolata a volt elnyomó gépezettel már csak legyintésre se méltó, megbocsátható bűn legyen.” Azok, akik a legtöbbet ártottak sorstársaiknak, felmentést kaphatnak a közvélemény szemében, lehet Szilágyi Domokosra hivatkozni. Arról egy szó sem esik, hogy a Szekuritáte a Kommunista Párt irányításával működött. Azt tették, amit a párt parancsolt.    A közönség azt hiheti, hogy a kis besúgók és a szekus vallatótisztek tették elviselhetetlenné a kommunista rendszert, és nem is jut eszükbe, hogy a megyékben nem a szeku parancsnoka, hanem a párt első titkára volt élet és halál ura. /Boros Zoltán: A szekusdossziék és a nagy rászedés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Október 15-én Szászrégen református templomában Demeter József lelkipásztor hirdetett igét. Arról az időről beszélt, amikor egy nép kiáltott elnyomói ellen, mert 1956-ban már nem tudta tűrni az elnyomatást. A forradalmat leverték, és szörnyű bosszú következett mind ott, mind Romániában. Erre emlékeztek kolozsvári fiatalok In memoriam 1956 verses-zenés összeállításukkal. /Sárkány Kákonyi Iringó: In memoriam 1956. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Kacsó Tibor (1931-2003) az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társaságának előbb elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A forradalom után 25 év kényszermunkára ítélte a hatalom. A rendszerváltozás után ő képviselte az erdélyi ötvenhatosokat a Magyarok Világszövetségében. Három éve, október 3-án kísérték ki a mezőfelei családi sírkertbe. Több helyen dolgozott, Csíksomlyón, a volt katolikus iskolában volt nevelő. Nem sokkal azelőtt vitték el a ferenceseket, a barátokat. Volt egy kereszt az iskola dísztermében, jöttek, hogy azt el kell tüntetni. Nem lesz az jó, mert műemlék, nem szabad hozzányúlni – mondta erre Kacsó Tibor. Kitalálta, hogy készítenek egy ládát, azzal leborítják, a ládát meg vörös papírral vonják be s ráírnak egy-két Sztálin idézetet. Így is tettek. Később ezt a láda-ügyet is a nyakába varrták. Azután volt egy összetűzése a tanfelügyelőkkel egy Luca-kép miatt: leesett a falról a rendezkedés közben, s nem tették vissza azonnal a többi pártvezér közé. Ezért kitették állásásból. Hányódott munkanélküliként. Végül szolgának alkalmazták a György-Pál villába. Kosztért, lakásért nevelősködött is másodállásban. Később a csíkszeredai gazdasági iskolában lett tanár. Sztálin halálakor szabadult az édesapja, akit kulákként elvittek, de akkor már nem volt hova hazamenni. Elvették mindenüket. Négy évig törvénytelenül élt Csíkban, nem tudott bejelentkezni. És jött 1956. október 23-a. „Az erdélyi ötvenhatosok tulajdonképpen november negyedike után lettek ötvenhatosok. Ezt nem szabad elsimlizni! Akkor voltunk magyarok, amikor már semmilyen előnyt nem várhattunk a forradalomtól” – mondta Kacsó Tibor. 1959. június 6-án letartóztatták. Egy Kiss Lajos nevű tiszt és Bartus Károly ezredes vallatták. Először fegyveres szervezkedést akartak rábizonyítani. Hiába tagadta a vádat, addig verték, amíg aláírta a jegyzőkönyvet. Fenyegették, nehogy visszavonja a tárgyaláson a jegyzőkönyvben leírtakat. Ő azonban visszavonta a »vallomást«. Ennek ellenére az ügyész halálbüntetést kért. A hivatalból kinevezett védőügyvédje vele, mint elsőrendű vádlottal, nem is beszélt. Végül 25 év kényszermunkára ítélték. Elvitték Peripravára, azután Grindre. Csatornát ástak, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. Az 1960-as volt a legborzalmasabb év. Volt egy részeges, vad parancsnoka a lágernek. Ez mindent elkövetett, hogy megtörje a rabokat, még ha belehalnak is. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem. Kacsó Tibor leült a huszonötből több mint öt évet. 1964. július 31-én érkezett haza. Peripraván olyan emberekkel volt együtt mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál... Aztán a Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. Sokan vannak, akik kinevezik magukat ilyen-olyan forradalmároknak, ötvenhatosoknak, közben meg... „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember” – mondta Kacsó Tibor. /Bakó Zoltán: Erdélyi ötvenhatosok. A történelem rostál, nem az ember. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

1944. október 12–15. között a szovjet katonák polgári lakosok ezreit gyűjtötte össze Kolozsváron. Kizárólag magyar férfiakat hurcoltak el gyárakból, óvóhelyekről, de sokukat az utcáról. Románok nem voltak a deportáltak között, akik valamilyen véletlen folytán bekeveredtek a civil foglyok közé, s igazolni tudták román származásukat, azokat még Kolozsváron szabadon engedték. Az elfogottakat a Szovjetunióba deportálták. A lágerekben a hadifoglyokkal együtt dolgoztak. A hivatalos adatok szerint a kolozsvári elhurcoltak egyharmada sohasem tért vissza szülőföldjére. Mile József az egyik túlélő. Elmesélte, hogy apját, testvérét és őt elvitték, az elfogottakat gyalog vitték Tordára, onnan vonaton Brassóba. Az időseket hazaengedték.   Azután bevagonírozták őket, s irány a Szovjetunió. Magnyitogorszkba vitték őket. Télen 30 fokos hidegben is dolgozni kellett. Aki meghalt, azt közös sírba dobták, s leöntötték mésszel. Sok kolozsvári nyugszik ilyen névtelen sírban.   Egyik nap az orvosok kiválogatták a munkaképteleneket. A vizsgálat abból állt, hogy megnézték a feneküket, van-e hús rajta. Mile József s csont és bőr volt, s így hazaengedték. Otthon unokabátyja nem ismerte meg, úgy lefogyott. Két-három hónapig ágyban volt, mert nem volt semmi ereje. /D. Szentes Szidónia: „Az egész láger egy agymosás volt” Egy évad az orosz pokolban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Traian Basescu nem megy az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett budapesti megemlékezésekre. A román elnöki hivatal a belpolitikai eseményekkel magyarázza azt, hogy hat nappal az ünnepségek kezdete előtt kénytelenek voltak lemondani az utat. Romániát Calin Popescu Tariceanu kormányfő fogja képviselni. /Basescu nem megy Budapestre. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./ Basescu elnök nem megy el Budapestre, a visszalépést belpolitikai okokkal próbálják magyarázni. Az elnöktől megkérdezhetnék Budapesten, hogy Románia szembenézett-e már a magyar forradalmat követő romániai leszámolásokkal és terrorral, a halálos ítéletekkel és deportálásokkal, Nagy Imre romániai száműzetésével. Basescu azonban még a romániai kommunista rendszert sem ítélte el. /Kilin Sándor: Ünnepelőzetes. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 18./

Traian Basescu államfő kijelentette: garantálja, hogy az ország valamennyi földrajzi egységében – így Dobrudzsában és Székelyföldön is – egyforma lesz az autonómia, nem lehet elvonatkoztatni Románia alkotmányától. Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentéseiről, miszerint interetnikus feszültségeket gerjeszthet az, ha Székelyföld nem rendelkezik területi autonómiával, az államfő a következőképpen vélekedett: – Túlzásnak tartom. A román állampolgároknak elsősorban tiszteletben kell tartaniuk Románia alkotmányát, másként összeütközésbe kerülnek az állam intézményeivel. Az RMDSZ elnökének legutóbbi, agyagfalvi nyilatkozatát az államfő választási megnyilvánulásnak tartja, amellyel a politikus vissza szeretné hódítani szavazótáborát a Magyar Polgári Szövetségtől (MPSZ). Basescu a „kiszélesített autonómia” hívének tartja magát, mely szerint a helyi önkormányzatnak a lehető legnagyobb hatalma lenne a közösséget érintő döntéshozatalban. A Bolyai Kezdeményező Bizottság egyetemalapító kérésére vonatkozólag Basescu kijelentette: etnikai hovatartozástól függetlenül ellenzi az etnikai alapú szegregációt és a román állampolgárok elszigetelődését egy olyan Európában, ahol a többkultúrájú egyetemek képezik a valóságot. /Egységes autonómiát hirdet az államfő. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Basescu államfő szerint ugyanannyi autonómia jár Udvarhelynek, mint Caracalnak. Ezt mondta választási kampánya idején, ezt mondta tavaly novemberben, amikor az MPSZ szembesítette őt a koszovói helyzetre vonatkozó javaslataival. Basescu ismétlései nem a probléma megértését, hanem a status quóhoz való ragaszkodást fejezik ki. Ezzel a nacionalizmussal szemben kellene most kreatívvá válnia RMDSZ-nek, SZNT-nek és a Székelyföldnek. A székelyföldi autonómiaterv képviselőinek is fel kellene adniuk néhány ideát. Székely Nemzeti Tanácsnak azt, hogy véget ért a brüsszeljárás konjunktúrája, és most egy állandóan helyzetet teremtő mozgalmat kell létrehozni. Az RMDSZ-nek fel kellene adnia a parlamenti út egyedüliségének fixa ideáját, és el kellene fogadnia, hogy a népszavazási kezdeményezések stratégiai eszközt jelentenek. Székelyföld autonómiájához egyaránt szükség van legális eszközökre és az akár tüntetésekig és polgári engedetlenségig is elmenő mozgalmakra. /Bakk Miklós: Az autonómia színe és fixa ideája. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

A várakozásokkal ellentétben nem nyújtotta be egyszerű indítványát a Konzervatív Párt (KP) Markó Béla miniszterelnök-helyettes ellen, aki durvának és előzmény nélküli szándéknak nevezte, hogy éppen az egyik koalíciós partner készül e lépésre. A KP vezető testülete október 15-én úgy döntött: aláírásokat gyűjt a honatyák körében egy egyszerű indítvány benyújtásához, hogy elérje Markó Béla lemondását miniszterelnök-helyettesi posztjáról, mert a politikus az utóbbi időben többször is szorgalmazta Székelyföld területi autonómiáját. Markó emlékeztetett, hogy miniszterelnöki posztjáról való lemondását korábban már a Nagy-Románia Párt (NRP) is kezdeményezte. Csakhogy ezúttal egy koalíciós partner teszi ugyanezt – fűzte hozzá. Gheorghe Funar NRP-s szenátor, volt kolozsvári polgármester nyílt levélben kérte, hogy szenátus állandó bizottsága tárgyaljon Markó Béla román- és Európa-ellenes nyilatkozatairól. Az NRP szenátusi frakciója pedig a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/ és a Külügyi Hírszerző Szolgálatot /SIE/ felügyelő parlamenti szakbizottságoktól azt kérte, hogy hallgassák ki a két titkosszolgálat vezetőit „az RMDSZ fegyverekkel és robbanóanyagokkal felfegyverkezett székelyföldi félkatonai alakulatainak előkészületeiről”. /B. T.: Előzmény nélküli egyszerű indítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes és Borbély László szállítási, középítkezési és turisztikai megbízott miniszter nem működött együtt a volt Szekuritátéval, döntött október 17-én a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsága (CNSAS). Laurentiu Tanase, az átvilágító bizottság tagja azért kérte a döntés elhalasztását Markó Béla ügyében, mivel „elég terjedelmes” az iratcsomója. Hangsúlyozta: Markó Bélának megfigyelési dossziéja is van. Markó Bélát augusztusban hozta gyanúba a román média, azt sejtetve, hogy az RMDSZ vezetője együttműködött a volt Szekuritátéval. /Nem működtek együtt a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./