Kincses Elemér 120 prózai és bizonyos számú zenés előadást megrendezése után Kolozsváron megrendezte első operaelőadását is. Giuseppe Verdi Falstaff című operájáról van szó. A Kolozsvári Magyar Opera budapesti meghívásán ezt az operát is bemutatja. /Csomafáy Ferenc: Operatréfálkozás a világgal. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./

A Szászfenes községhez tartozó Magyarlóna–Luna de Sus helységnév tábláját 1989. után többször megrongálták, főleg azóta, hogy felkerült a táblára a település magyar megnevezése is. A településen a magyar lakosság számaránya meghaladja a jogszabályban kért 20%-ot. Kezdetben úgy írták fel, hogy Magyarlóna. A magyar szó zavarhatta a gyűlölködőket, majd miután többször megrongálták a táblát, a megnevezésből maradt csupán a LONA – így, ékezet nélkül. Most már a Luna de Sus alatt két betűt hagytak: o a. Ennyi maradt a Magyarlónából. Az ügy tisztázására nem tudott időt szánni a polgármester. /Barazsuly Emil: Hogyan lett Magyarlónából o a? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Kádár János egykori szovjet összekötő-tolmácsának kiadatlan emlékirataiból idézett egy orosz lap. Vlagyimir Bajkov, a szovjet kommunista párt központi bizottsága egykori magyar referense memoárjából a fia ismertetett részleteket. Bajkov szerint Kádár maga azzal magyarázta átállását a szovjet oldalra, hogy „magyarként elemezve a helyzetet, világosan megértette: testvérgyilkos polgárháború kezdődött” Magyarországon. Bajkov Munkácson csatlakozott Kádárhoz, később eltöprengett azon, miért kellett Kádárnak szovjet tolmács. „Kádár október 23-tól november 1-jéig Nagy mellett állt, alkalmazta a Szovjetunióval való éles konfrontációra irányuló vonalát, s szovjetellenes szellemű hivatalos nyilatkozatokat tett. Nagyon negatívan viszonyult (Jurij) Andropov nagykövet álláspontjához” – emlékeztetett rá Bojkov, aki szerint „Kádár nyilvánvalóan bizonyítani akarta a Kremlnek: átálltam a ti pozíciótokra, láthatjátok, nincs titkom előttetek, meghívtam az embereteket is. Becsületesen játszom, s így joggal várhatok becsületességet tőletek is.” „A nagyobb biztonság kedvéért (hiszen folytak a hadműveletek) éjszaka mentünk. Az egész kormánycsapatot egy harckocsizó zászlóalj oltalmazta, amely rombuszalakzatban haladt. A rombusz közepén, minden oldalról védve haladt a Kádárt szállító tank, s a kormányt szállító páncélozott járművek.” „November 7-én reggel érkeztünk meg a Parlamentbe, amelyet szovjet katonák őriztek. A díszlépcsőn vezettek fel bennünket, és Kádár bement abba a terembe, ahonnan ezután csaknem harmad évszázadon át vezette Magyarországot.” /Kádárral harckocsin az Országházba. Posztumusz emlékirat orosz lapban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Nagyenyed magyar közössége kicsit késve tartotta meg ünnepi megemlékezését a forradalomra. Dávid Gyula irodalomtörténészt, valamint Koczka György újságírót, a temesvári rádió szerkesztőjét hívták meg a rendezvényre, akik hosszú éveket töltöttek börtönben, az 56-os forradalom résztvevőjeként. A dr. Szász Pál Magyar Közösségi házban összegyűlt közönség először Dávid Gyulát hallgatta, aki az évforduló tiszteletére megjelent Erdélyi politikai elítéltek életrajzi adatai 1956–68, valamint Gazda Ferenc Elrabolt esztendők című könyvét mutatta be. Veres Sándor kezdeményezésére olyan levelezés indult Erdélyben, amelyet az emberek sokszorosítottak és továbbítottak. Az „Aki kapja, adja át” levelezési mozgalom annyira sikeres volt, hogy egy moldvai lakos még 1959-ben is kapott egy 56-os tartalmú levelet, amelyért bűnhődnie kellett. A kitalálónak 20 év börtön járt „jutalmul.” Dávid Gyula könyve 1400 ember adatait tartalmazza, a következő kiadásra pedig máris újabb és újabb adatok érkeznek. Koczka György humorosan ismertette keserű történeteit 56-ról. Egy vers elszavalásáért, a kispolgárinak nevezett Kossuth-nóta elénekléséért, vagy egy viccért súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki. Az ítélkezők között élen járt a hírhedt magyar hadbíró Macskássy Pál, és számos ügyész. Fazakas János a Trabant-osztogató miniszterelnök-helyettes, gyalázatos szerepet játszott a megtorlás ideológiájának megfogalmazásában. /Bakó Botond: Aki kapja, adja át. 56-os ünnepi megemlékezés Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Buzogány Dénes, a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetségének elnöke második kiadásban is megjelentette az egykori sorstársai visszaemlékezéseit tartalmazó Katonasors című dokumentumgyűjteményt. 1999-ben kezdte a lapátos hadsereg tagjainak számbavételét, majd pedig visszaemlékezéseik összegyűjtését. Először Hargita, majd Háromszék és Maros megyében is megalakult az 1950-es években kényszermunkára hurcolt munkaszolgálatosok szövetsége – melynek azóta is elnöke –, a parlamenti képviselők segítségével kiharcolta, hogy mindazok szerény havi kárpótlásban részesüljenek, akik az 1950–1961 közötti időszakban lapátos építő- munkán töltötték le katonai szolgálatukat, majd szervezetüket felvették a Volt Munkaszolgálatos Katonák Nemzetközi Szövetségébe. Buzogány Dénest rendszeresen meghívják a Nemzetközi Szövetség konferenciáira. Nemrégiben Prágában számolhatott be szervezetük munkájáról. Tavaly jelent meg a könyv első kiadása, hamar elfogyott, szükséges volt újbóli megjelentetése. A kötet a visszaemlékezések és dokumentum értékű fotók mellett tartalmazza a 2004. március 1-jéig beérkezett kérések alapján összeállított Hargita, Kovászna és Maros megyei munkaszolgálatosok névjegyzékét is. /Katonasors – második kiadásban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./

Megnyílt Vassy Erzsébet pasztelljeinek kiállítása Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában. A kiállítás képein barlangok cseppkövei, kőalakzatai láthatók, amelyek már szobroknak tűnnek. /Józsa István: Vassy Erzsébet kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Neveink múltjának és jelenének könyvtári szakirodalma van. Ezt tovább gazdagítják a föllendülőben lévő névtani kutatások. Tavaly jelent meg Murádin László Erdélyi magyar családnevek című névtani munkája; a Szabadság rendszeresen közli Asztalos Lajos hiánypótló helytörténeti sorozatát: Kolozsvár helynevei. Fontos B. Gergely Piroska értekezése is: A felekezetek hatása az erdélyi keresztnévhasználatra a reformáció és ellenreformáció korában (2003). És tavaly látott napvilágot az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XII. kötete, amely az előzőkkel külön szócikkrészekben becses XVI–XIX. századi személy- meg helynévi példát tartalmaz. /Kósa Ferenc: Takács Ferenc takács. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Az elmúlt hónapokban a Líra és Lant /Budapest/ cégcsoporthoz tartozó kiadóknál megjelent 1956-tal kapcsolatos könyvek száma száz-százhúsz. Leginkább a memoárok és fényképalbumok fogynak. Az 1956-tal valamilyen formában foglalkozó kötetek közül a legnépszerűbbek: Csics Gyula: Magyar forradalom – egy 12 éves fiú 56-os naplója és Orbán Éva: Amit 56-ról mindenkinek tudni kell. A szépirodalomi művek közül Márai Sándor: A forradalom előérzete és Mezei András: Szerencsés Dániel című regénye. Az Alexandra Könyvkiadónál már kapható Faludy György és Faludy Zsuzsa: A forradalom emlékezete című kötete, és újra kiadják Szőcs Géza Liberté ,56 című munkáját. /Hamary Dénes: Forradalom a könyvespolcokon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./

A váradi egyházmegyében, Biharszentjánoson az egykori apátsági templom helyett hosszú évszázadok óta újból templomot építettek. A helység történetéről és a katolikusok hitéletéről kevés írásos dokumentum maradt fenn. Az utóbbi évtizedekben végbement demográfiai változások az országhatár-menti lakosok vallásbeli összetételét is megváltoztatták. Jelenleg 180 fős katolikus közössége van Biharszentjánosnak. Elhatározták, hogy saját templomot építenek maguknak. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök megbízásából Pafka Ernő építész 2002-ben látott hozzá a munkálatokhoz. A Keresztelő Szent János tiszteletére épített templom ünnepélyes felszentelésére október 8-án, Magyarok Nagyasszonyának ünnepén került sor. A zsúfolásig megtelt templomban Tempfi József püspök felszentelte a templomot, köszöntötte a híveket, miután megköszönte a református egyházközségnek, hogy otthont adott híveinek a vasárnapi istentiszteleten. Tempfli József bemutatta a templomot díszítő Keresztelő Szent János főoltárképet, Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella képeit, Simon Veronika munkáit, valamint a Rómában tevékenykedett Prokopp Péter által festett keresztutat. /K.F.: Templomszentelés Biharszentjánoson. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 29./

A szatmári Hildegárda templomot száz évvel ezelőtt, 1906. november 1-jén Boromisza Tibor püspök szentelte fel. A százéves templom történetét mutatta be Bura László A szatmárnémeti Szent János-plébánia temploma – 1906 – 2006 /Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, Szatmárnémeti/ című könyve. A százéves évforduló megünneplése november 5-én lesz. A szentmisét Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök celebrálja. /Melan Karolina: 100 éves a szatmári Hildegárda templom. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 29./

Temesváron október 26-án felavatták Küttel Károly egykori polgármester emléktábláját. A magyar, román és német nyelvű feliratot a valamikori Elite, később Sinaia vendéglő falán helyezték el, azon a téren, amely valaha a volt elöljáró nevét viselte. Küttel 1859 és 1861 között kinevezett, 1867 és 1872 között választott polgármestere volt Temesvárnak. – A emlékállítás kezdeményezője – és a tábla elkészíttetője – Küttel István, a néhai polgármester Németországban élő dédunokája. /Pataky Lehel Zsolt: Emléktábla az egység, összefogás képviselőjének. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./ A tábla elhelyezése nem volt bonyodalommentes: az építési engedélyt tévedésből egy közeli mellékutcában álló ingatlanra állították ki, ezért Gheorghe Ciuhandu polgármester személyes közbenjárása kellett ahhoz, hogy a tábla időben a helyére kerüljön. /Pataki Zoltán: Küttel-tábla, bonyodalmakkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Visszalépett az EU-biztosi jelöléstől Varujan Vosganian, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) szenátora. Varujan Vosganian döntését azzal indokolta: az ellene indult médiakampány következtében Románia főbiztosának kinevezése bonyolultabb, hosszabb folyamatnak ígérkezik a vártnál. A politikusok és kommentátorok többségének egybehangzó véleménye szerint Vosganian a Szekuritáté diverziójának újabb áldozata. /Sz. K.: Visszalépett Vosganian a jelöléstől. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Már a magyar rendőrség vezetői között sem egyértelmű az állomány tagjai október 23-i fellépésének megítélése. Korábban Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya úgy nyilatkozott, hogy a tömegoszlatás során minden jogszerűen zajlott, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat parancsnoka, Dobozi József rendőr-dandártábornok elismerte: voltak kifogásolható rendőri intézkedések az október 23-ai tömegoszlatásban, ezért belső tényfeltáró vizsgálatot rendelt el. Több fotó és tévéfelvétel is bizonyítja a rendőri visszaéléseket. Kérdéses, hogy hogyan lehet azonosítani a törvénysértő rendőröket, mivel arcukat maszk takarta, és azonosítószámot sem viseltek. A tüntetések a rendőri készenlét ellenére is folytatódnak Budapesten, illetve több magyarországi városban. A Kossuth tér helyett a Batthyány örökmécses és környéke lesz október 30-tól a tüntetések helyszíne. Nem engedélyezi a rendőrség azt sem, hogy a gazdák traktorokkal vonuljanak a Parlamenthez. A budapesti Fővárosi Közgyűlés megszigorította a közterületek használatát. Ezentúl politikai rendezvényeknél is a főváros szakbizottsága ad engedélyt a kapcsolódó építmények, színpad, hangosítás, kivetítő elhelyezéséhez, bizonyos területek lezárásához. Előreláthatólag decemberben kerül az Országgyűlés elé a gyülekezési törvény módosítása, amely tartalmazza többek között azt is, hogy a rendőrség ne oszlasson fel egy spontán tüntetést csak azért, mert azt nem jelentették be. A tervezet egyértelművé tenné, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának célja a közügyek szabad, békés megvitatása. Franco Frattini, az Európai Bizottság jogi és igazságügyi biztosa magyar képviselők kérései nyomán a budapesti kormányhoz fordult, hogy információkat kérjen a tüntetők elleni esetleges rendőri túlkapásokról. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az EPP európai parlamenti frakciójának ülésén Hans-Gert Pöttering frakcióvezető és José Manuel Barroso, a brüsszeli EU-bizottság vezetője előtt beszélt arról, hogy Magyarországon a hatalom október 23-án átlépte a jogállamiság határait. „Európai parlamenti képviselőkként pártállástól és politikai hovatartozástól függetlenül Magyarország érdekeinek képviselete a feladatunk. A hazugságok és a félrevezető tájékoztatás felbecsülhetetlen mértékű kárt okoz hazánknak” – reagált a tájékoztatásra Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője. /A Batthyány örökmécsesnél folytatódnak a budapesti tüntetések. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Rendszerváltó népgyűlést tervez a Magyar Nemzeti Bizottság 2006. A magukat Kossuth térieknek nevező demonstrálók a budai Várban tartották meg október 28-án az október 23-ára meghirdetett, de a zavargások miatt elmaradt népgyűlést. A rendezvényt mintegy háromszáz rendőr biztosította, incidensek nem voltak. A tervezett gazdademonstráció elmaradt. A Kossuth tér még mindig a rendőrség által lezárt „műveleti területnek” van nyilvánítva, így ott egy ideig semmiféle csoportos megnyilvánulásra nincs lehetőség. A Fővárosi Közgyűlés szigorította a gyülekezési szabályokat is. /Guther M, Ilona: Rendszerváltó nemzetgyűlés készül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Többen is kérték Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy menjen a Kossuth térre és szóljon az ott egybegyűltekhez az evangélium, az élő Isten nevében. Október 23-a, a szörnyű magyarverés napja után is sokan kérdezik, hogy keresztény embernek ilyen helyzetben mi a teendője. Annak idején 2004. december 5-én is azt érezte, hogy Gyurcsány Ferenc uszítására az „én magyar állampolgárságomat el lehet vitatni, de a jókedvemet, az életbe, a szeretetbe vetett hitemet, keresztény reményemet nem”. „Nem szabad hagyni, hogy a szomorúság, a gyűlölet, a reménytelenség eluralkodjon rajtunk.” Az „erőszak, a vérontás nem szül igaz holnapot. Őszinte tisztelettel hajtom meg fejemet népem előtt, amiért ilyen nagy türelemmel viseli sorsát.” „Október 23-án Gyurcsány Ferenc megverette – válogatás nélkül – az utcán lévő magyar embereket. Olyan bűnt követett el, melyre semmilyen mentsége nincs, s mellyel nevét örökre beszennyezte.” Böjte Csaba meg van győződve arról, hogy nagyon sok értékes ember van a két kormánypártban. Hiszi, „hogy e két párt ideológiájában nincs helye az erőszaknak, idős emberek, asszonyok fényes nappal való megveretésének, kivont karddal nemzeti ünnepre összegyűlt emberek közé vágtató rendőröknek.” Böjte Csaba azért imádkozik, hogy ez a két párt az igazság és az élet mellett döntsön. Hiszi, „hogy egy ház, egy ország csak hitből, munkából, összefogásból, áldozatból épülhet fel.” Ő maga vállal 100 szentmisét, beszédet, elmélkedést határon belül és határon kívül és az ott begyűlt összes adományt felkínálja egy Nemzeti Megmentő Alapba. A jelenlegi nehéz gazdasági időkben jó lenne a nemzeti összefogás, hogy a bajban lévő testvéreket segíteni tudják. Arra biztat minden jó akaratú magyar embert, hogy adjon 100 munkaórát életéből a közös holnapért, és ennek az árát adják közösbe, hogy az egészségügy, a tanügy és a szociális intézmények szükséges reformját véghez lehessen vinni. /Böjte Csaba: Őszinte levél minden magyar emberhez! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Váratlanul, döntése indoklásának megtagadásával távozott a közéletből Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, nem válaszol sem mozgalmi vezetőtársai hívására, sem pedig a nyilvánosság érdeklődésére. Ez a távozás magánemberként kifogásolhatatlan gesztus volna, a magyarság nagy tömegeket megmozgató civil szervezetének vezetője esetében azonban megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan. A feje tetejére állította azt a menetrendet, amely az immár közösnek mondott autonómiatörekvéseket segíthette volna közelebb a megvalósuláshoz. /Csinta Samu: Homok a szemben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlás áldozatául esett – kivégzett, börtönt viselt vagy más módon meghurcolt – protestáns teológiai tanárok, diákok, lelkipásztorok és egyháztagok tiszteletére emlékművet avattak október 28-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarán. Az emlékműhöz az Illyés Közalapítvány is hozzájárult. Ez az alkotás az intézet udvarára tervezett szoborpark első darabja. Az emlékmű a szovátai Bocskai Vince szobrászművész alkotása. A kőtalapzaton két, félig nyitott ajtóra emlékeztető bronztábla helyezkedik el, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a zsarnokság megszűnt ugyan, de ha nem ügyelünk, könnyen feltámadhat ismét. Ünnepi emlékező beszédében Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök a bibliai Nabukodonozornak és későbbi világi diktátor-utódainak esetét említette, akiknek uralkodása idején mindig akadtak előttük meghajolni nem akaró igazi férfiak. A kommunista rendszerben a szamosújvári, jilávai, periplávai, Duna-deltai stb. börtönökben meghurcoltak lelke számára mindig ott lebegett egy láthatatlan ablak, amelyet sosem lehetett bezárni. „Amíg nekünk ilyen ablakunk van, addig lesz számunkra egyház és nemzet” – mondta a volt püspök. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök szerint a Trianonban megtaposott, majd 1945-ben a vörös birodalomnak odavetett magyar nemzet, amely azelőtt ezer éven keresztül védelmezte Európát, 50 esztendővel ezelőtt kimondta ősi szabadságvágyát. A felavatott emlékművet az egyházak, a főkonzulátus, helyi magyar szervezetek képviselői, magánszemélyek koszorúzták meg. /Ördög I. Béla: Figyelmeztető félig nyitott/csukott ajtó. 1956-os emlékművet avattak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Az Erdélyi Református Egyházkerület és a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány tizennegyedik alkalommal osztotta ki az udvarhelyszéki Siménfalván a Czelder Márton- és Földes Károly-szórványdíjat. A Czelder-díj ezúttal Csíkszeredába, a Földes-díj pedig Siménfalvára került. Az idei Czelder Márton-díjat és a vele járó 800 svájci frankot Hegyi István csíkszeredai református lelkipásztornak ítélték. Először Csíkszentmártonban, majd Csíkszeredában és a hozzá tartozó szórványban munkálkodott. A Földes Károly-díjat az idén Mircse György, siménfalvi tiszteletbeli gondnok vehette át, a Szőke-Nyikó menti református szórványmagyarság hitének megőrzéséért tett szolgálatáért. Czelder Márton (1833–1889) református lelkész, misszionárius, egyházi író, szerkesztő volt. Tizenöt éves sárospataki diákként részt vett a szabadságharcban, két ízben is megsebesült. 1860-ban Románia délkeleti övezetébe, az akkor Moldva-Oláhországnak nevezett régióba ment, a kivándorolt magyarok körébe. Ott tíz év alatt egyházak és iskolák egész sorát szervezte meg, templomokat és iskolákat építtetett. 1865-ben veszedelmes emigránsként körözték az osztrák birodalomban. Földes Károly1891-ben született Mérán, elsőként ismerte fel a nemzet pusztulásának fokozott veszélyét. A szórványban Mezőújlakon és nagyon sok környező településen szolgált, Mezőújlakon iskolát teremtett. Ő az elindítója a szórványmissziónak, a Ki a Mezőségre! irányzatnak. Börtönben is ült, majd Szatmárnémetiben hunyt el 1968-ban. /V. J.: Szórványdíjak hosszú évek hűséges munkálkodásáért. Tizennegyedik alkalommal osztottak Czelder- és Földes-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Érmihályfalván és Nagyváradon is emléket állítottak az 1956-os magyar forradalomnak. Az érmihályfalvi koncepciós per 31 áldozatának emlékére készült Mihály Gábor budapesti szobrászművész alkotása, a halhatatlan lelket és a megújuló életet megtestesítő főnixmadár. „Megrázó események zajlottak idén október 23-án” – emelte ki Tőkés László Érmihályfalván, az emlékmű felavatása előtt elhangzó igehirdetésében. „Rombolások, rendőrállami intézkedések jellemezték e napot, és ugyanúgy csőcseléknek minősítették a zsarnoksággal szembeszegülőket, amint azt 1956-ban is tették” – mondta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, feltéve a kérdést: a polgári köznyugalom nevében szabad-e a hatalomnak elfojtani az emberi jogokat és a lelkiismeretet. 1958-ban kivégzett Sass Kálmán emléktábláját. A szoboravatás után Székelyhídi Ágoston, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke elmondta: 1956 a nemzeti függetlenség, az önrendelkezés forradalma volt, és üzenete az, hogy ezt a harcot ma a globalizált világban is folytatni kell. Nagyváradon a Réti református templomban október 29-én avattak emlékművet az ’56-os forradalom áldozatainak.  Tőkés László igehirdetése után Pálfy József, a gyülekezet lelkipásztora elmondta: azért vállalták fel az ’56-os emlékműállítást, mert templomuk felépítésének fél évszázadát is most ünnepelik. A templom udvarában felállított emlékművet, Gergely István kolozsvári és Dóczi András csíkszeredai szobrászművészek közös alkotását, a püspök és a templom lelkésze leplezték le. Tőkés László köszönetet mondott a magyar kormánynak azért az anyagi támogatásért, amellyel az érmihályfalvi és a nagyváradi emlékművek felállítását segítette. /1956-os emlékműavatás Érmihályfalván és Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Október 28-29-én Aradon tartották – országosan 1938 óta – első kongresszusukat a romániai és a határon túli román tanítók. A találkozó elsődleges célja a tanítók szerepének, összefogásuk hangsúlyozása volt, képviseltették magukat a határon túli – albániai, bulgáriai, macedóniai, magyarországi, moldovai, szerbiai, ukrajnai – tanítók is, akik más és más körülményekről számoltak be. Kiss Anna, a Csiky Gergely Iskolaközpont tanítója az RMPSZ – mint társszervező – országos és Arad megyei tevékenységét mutatta be. /(Kiss): Tanítók kongresszusa. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

A nemzeti hősökre emlékezett október 29-én,vasárnap, az istentisztelet után a petrillai református templomban a bányászváros maroknyi magyarsága. Les Zoltán lelkész bevezetőjében a magyarországi forradalom előzményeit vázolta. Az anyaországban több mint 360 embert végeztek ki a forradalomban való részvétel miatt, illetve további 16 ezret ítéltek börtönbüntetésre. Erdélyben több mint 1500 embert tartóztattak le a magyarországi eseményekkel való szimpatizálás miatt. A Securitate előszeretettel “vadászott” a történelmi magyar egyházakra, valamint a magyar fiatalokra. Középiskolai diákokat ítéltek el hosszú évekre csupán azért, mert gyászszalagot tűztek ruhájukra a magyarországi szovjet vérfürdő áldozatainak tiszteletére. /CH. A.: ‘56-os megemlékezés Petrillán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Hármas ünnepre ült össze október 28-án Sepsiszentgyörgyön a művészeti oktatást, valamint Plugor Sándor képzőművész munkásságát értékelők tábora a Művészeti Líceum udvarán és kiállítótermében. Felavatták Plugor Sándor mellszobrát, Jecza Péter alkotását, iskolakeresztelőt tartottak, és emlékeztek a száz évvel ezelőtt kaput nyitó első sepsiszentgyörgyi állami elemi iskola megalakulására, a zenei oktatás 1968-as indítására, valamint a képzőművészeti, tánc- és drámaosztályok 1990 utáni alapítására. Akárhová mész és akárhol alkotsz, szűk közösségedet képviseled, eszerint kell élned és dolgoznod – ezzel az utókorra hagyott Plugor Sándor-i üzenettel nyitotta meg Ütő Gusztáv az emlékkiállítást az iskola dísztermében, amelynek anyagát a néhai művész felesége, Miklóssy Mária válogatta, majd a jelen lévő képzőművészek, művész tanárok Plugor emlékeztek egykori kollégájukra. /Fekete Réka: Dolgozz, míg tart a nap (Iskolát neveztek el Plugor Sándorról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

Magyarország volt miniszterelnökének, az erdélyi születésű gróf Bethlen Istvánnak a mellszobrát leplezték le október 28-án egykori szülőfalujában, Gernyeszegen. Három huszáregyenruhás férfi és két fiatal „őrizte” Blaskó János budapesti szobrászművész alkotását, míg beszédek hangzottak el a templomkertben. A szobor leleplezését megelőzően ünnepi istentiszteleten vettek részt a meghívottak: a budavári önkormányzat küldöttei, a felvidéki küldöttség, a hollandiai küldöttség, helyi közéleti és politikai személyek, nemes családok leszármazottai. Veress Róbert gernyeszegi református lelkipásztor kiemelte: Bethlen István példakép kell legyen mindenkinek erkölcsszeretete, népszeretete, igazságszeretete, hite miatt elsősorban. Halálának 60. évfordulóján méltó megemlékezés ez az esemény. „Hazaérkezett az egykori miniszterelnök” – fogalmazott Incze Jenő, helyi polgármester, a Bethlen mellszobor leleplezése előtt. Ez áll a szobor alapzatán is, hazaérkezett Bethlen István, aki 1874-ben született Gernyeszegen, 1946-ban halt meg Moszkvában. Vekov Károly egyetemi tanár történelmi előadásában elhangzott, Bethlen 1921–1931 között volt miniszterelnök, politikájának értékvédő szerepe volt. A budavári önkormányzat polgármestere, dr. Nagy Gábor Tamás beszédében kiemelte: „Nem gondoltam volna, hogy szülőfalujában hamarabb állítanak neki szobrot, mint a Sándor palotában” – mondta, hozzátéve, reméli, hamarosan a budaváriak is helyben tiszteleghetnek az egykori miniszterelnök emlékműve előtt. Először Bethlen Anikó és Bethlen Farkas, a Bethlen fejedelmi család jelenlévő leszármazottai helyeztek el koszorút. /Berekméri Ildikó: „Hazaérkezett” az egykori miniszterelnök. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

1956-os emlékműsort szerveztek a Teodidaktos Humanitárius Alapítvány bentlakó diákjai október 27-én Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében. A diákok szavaltak. A műsor végén kalotaszegi és mezőségi táncokat adtak elő a fiatalok. /Birtalan Ágota: „Nem akarok gyáva csendet...” – 1956–2006. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Az ötvenhatos forradalom leverése után bebörtönzöttek között volt Kardos László, akit 1957. május 4-én vették őrizetbe Budapesten. Esetében a legfőbb vád Nagy Imre írásainak nyugati megjelentetése volt. Kardos László még az ítélet előtti időben megkérdezte nyomozótisztjét: tulajdonképpen miért kifogásolják a kéziratot? Nagy Imre ugyanis megírta miniszterelnöki kinevezésének történetét, amely 1953-ban volt, Moszkvában. Akkor Malenkov közölte Rákosival; nem ő, hanem Nagy Imre lesz a magyar kormányfő. A kézirat kiküldésével ország-világ tudomására jutott: a magyar miniszterelnököket Moszkvában nevezik ki. Kardos tettét „hazaárulásnak” minősítették, ezért ítélték 15 évre. /(Isán István Csongor): Történelem és emberi sors. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

A Kolozsváron lezajlott V. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválján a legjobb előadásnak járó díjat a marosvásárhelyi Ariel Színház magyar tagozatának Mirkó királyfi című előadása nyerte. /D. H.: Legjobb az Ariel Mirkója. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Kincses Réka Balkán bajnok című dokumentumfilmje kapta az idei ASTRA Film Fest nagydíját Nagyszebenben, a nyolcadik nemzetközi dokumentumfilm- és vizuális antropológiai biennálén. A zsűri elismerését átnyújtó Cristi Puiu rendező az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket bemutató filmalkotást a legfontosabb hazai témáról készült dokumentumfilmnek nevezte. A Németországban élő Kincses Réka filmje a berlini filmfőiskolán készült diplomafilmként. /Barth Réka: Győzött a Balkán bajnok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Az animáció világnapja alkalmából Nagyváradon is animációs filmvetítést tartottak október 28-án, az esemény házigazdája a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti szaka volt. A vetítéseken a nagyváradi magyar egyetem reklámgrafika szakán, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári filmművészeti szakán készült alkotásokat is levetítették. Újvárossy László, a nagyváradi egyetem képzőművészeti szakának adjunktusa elmondta, a tanintézet reklámgrafika szakán kötelező tárgyként oktatják az animációkészítést. Az órákon Radu Igazság bukaresti filmrendező és Balázs Zoltán gyakornok vezetésével folyik a munka. Az egyetemen Metrion néven hozták létre azt az alkotóműhelyt, mesélte Demeter Szilárd egyetemi oktató, hozzátéve, hogy a műhelyben színészek, újságírók közreműködésével készülnek az animációs alkotások. /Gergely Gizella: Középpontban az animáció. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Játék, móka és kacagás jellemezte a hét végén Szilágycsehben nyolcadik alkalommal megrendezett Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált. A Padif néven ismertté vált rendezvényre idén közel kéttucatnyi diákszínjátszó csoport jelentkezett. Aszalos Géza, a temesvári Csiky Gergely Állami Színház művésze ezúttal a Bartók Béla Gimnázium diákönkormányzati színjátszó körének vezetőjeként volt jelen a rendezvényen. „Az amatőr szó az utóbbi időben egyfajta pejoratív értelmet kapott, pedig szerintem az a legszebb benne, hogy ezek a gyerekek lelkesedésből teszik a dolgukat” – mondta a színművész. /Kulcsár Andrea: Szilágycsehben találkoztak a hétvégén a diákszínjátszó csoportok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Jövőképünk és útkeresés a szenvedélybeteg-ellátásban címmel szervezett konferenciát a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálata és a Magyarországi Caritas Egyesület Csíkszeredában. A Jakab Antal Tanulmányi Házban megtartott szakmai értekezleten a Gyulafehérvári Főegyházmegye 6 régiójából ötven résztvevő jelent meg. Az egynapos konferencia célja a Magyarországon működő Rév intézményhálózat jól bevált szenvedélybeteg-segítő tevékenységét átültetni az erdélyi régiók Családsegítő Szolgálatának feladatai közé. /Péter Szabolcs: Caritas-konferenciát tartottak Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./