Horn Gyula Mindszenty-díjas is lehetne a mai világban. 1956-os mártírokról elnevezett elismeréseket kapnak hajdani hóhérok, egyházi alapítású díjakat pedig a pártnál papokat jelentgetett személyek. Év közben több jeles közéleti személyiség már visszautasított elismeréseket, többek között Kallós Zoltán néprajzkutató, Magyari Lajos költő vagy a felvidéki református püspök, Erdélyi Géza. Némely bennfentes szerint a magyar kormány megbízottai a vidéket járják és kérdezősködnek, ki lenne az, aki díjat elfogad és átvesz. Díjakat nemcsak a magyar állam hozott létre, hanem számos szervezet, alapítvány, egyesület. Lassacskán már azt sem fogjuk tudni, hogy Verestóy lesz-e Markó Béla díjas vagy Markó Béla lesz Verestóy díjas, írta Somogyi Botond. /Somogyi Botond: Horn Gyula Mindszenthy-díjas. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

A magyar nemzet története során sokat szenvedett, de veszíteni talán a huszadik században veszített a legtöbbet. A trianoni dráma következtében megjelent az anyaország és a határon kívüli magyarok fogalma. A különböző szomszédos államok politikája kialakított egy magyarellenes stratégiát és politikát, amelynek következtében a magyar nép a megaláztatás, a nélkülözés és a szenvedés alanyává vált. Az anyaországi vezetők a határon túli magyarok ellen kampányolnak és cselekszenek. Ennek bizonyítására elegendő 2004. december 5-ét említeni. Nemzetstratégia kidolgozása szükséges. Más kell hogy legyen az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai, a felvidéki, a burgenlandi és a szórvány magyarság nemzetstratégiája. E sajátos nemzetstratégiáknak be kellene épülniük az anyaország nemzetstratégiájába. A cikkíró elítélte, hogy a Fidesz is megszavazta, hogy javasolja Románia EU-felvételét. Az erdélyi magyarság nem támaszkodhat az RMDSZ-re sem. Az RMDSZ vezetői összefonódtak a román gazdasági és politikai hatalommal. Az RMDSZ-nek nincs kialakult erős ellenzéke. A Magyar Polgári Szövetségnek nincs tömegalapja. Ki foglalkozik tehát velünk, erdélyi magyarokkal? Sajnos senki, írta Buzás László. /Buzás László: Magyar jövőnkről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

Október 27-én a Háromszéki EMI meghívására Bordás Attila volt politikai fogoly tartott előadást mintegy harminc fiatalnak a kommunista diktatúra éveiről Sepsiszentgyörgyön. Bordás Attilát tizenkét évi börtönre ítélték kiskorúként az ötvenes évek végén, amiért letett egy koszorút az 1848–49-es szabadságharc tiszteletére emelt emlékműre Sepsiszentgyörgyön. A rendszerváltozás után született fiatalok tágra nyílt szemekkel hallgatták a hihetetlennek tűnő rémtörténeteket az elmúlt rendszerből. Az Erdélyi Magyar Ifjak által elindított rendhagyó történelemórák célja az, hogy a fiatalok megismerkedjenek a történelem homályban hagyott részleteivel. /Rendhagyó történelemóra Szentgyörgyön. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

Ormos Mária történész, akadémikus 1982-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tanár, 1984–1992 között az egyetem rektora. Jelenleg professzor emerita, a XIX–XX. századi történelmi doktorképző program vezetője. November 11-én Kolozsváron a történésztanácskozáson Gondolatok az ötvenes évekről Keleten és Nyugaton címmel tartott előadást. A királyi Románia sem biztosította a jogokat a nemzettöredéknek, az erdélyi magyaroknak. Ugyanakkor a két világháború között az erdélyi magyarok több és erősebb központot tudtak működtetni a saját kultúrájuk fenntartására, mint később a bolsevik diktatúra lehetővé tett. Az 1940-1944 közötti magyar uralom Észak-Erdélyben román részről gyűlölethullámot kelt, ami azután bosszúállásokhoz vezetett. Ormos Mária veszélyes fordulatnak tartja 1956-ot. Rengeteg magyart letartóztattak, hogy a környezetet megrémítsék. Azután mind több besúgót szerveztek be. A Ceausescu-rendszerben elkezdték a rendszeres telepítési politikát. Mindenütt, ahol összefüggő magyar települési rendszer mutatható ki, nagy építkezésekkel, beruházásokkal románokat telepítettek. Ormos szerint egyetlen megoldási lehetőség az Európai Unió. Az EU-t nem úgy működik, hogy ott minden automatikusan megoldódik. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa szerint ha mindkét fél őszintén szembenézne előbb a saját bűneivel, könnyebb lenne ezeknek a dolgoknak feldolgozása. Szerinte a magyar történetírásban nem azt látható, hogy igyekezne a múltat őszintén feldolgozni, de a mai román történetírásban sem. Ormos válasza szerint elindult valami. Ablonczy Balázsnak a Teleki Pálról írt könyve erről elég sok mindent tartalmaz. A holokauszt feldolgozása is lázasan folyik. Ormos szerint a magyar hibák valahol a XIX. század derekán kezdődtek. Wesselényi Miklós már figyelmeztetett. Arra a kérdésre, hogy hol tart a magyar–román történészi párbeszéd, Ormos leszögezte, attól tart, hogy sehol. Mindenki fél az ütközéstől. /Tibori Szabó Zoltán: Semmi sem ott kezdődik, ahol kezdődni látszik. Beszélgetés Ormos Mária akadémikussal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Elment a magyarság színe-javától nagyra becsült és nagyon szeretett Nits Árpád, búcsúztatta kollégáját a hetilap. Meghalt Nits Árpád. Ő akkor mert szólni, amikor mások hallgattak, vagy a nemzet ellen elkövetett súlyos bűnöket éppen erénynek igyekeztek feltüntetni. Búcsúzik tőle az Erdélyi Napló szerkesztősége és olvasótábora. /Búcsú Nits Árpádtól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./ Elhunyt a 67 éves Nits Árpád újságíró /Kolozsvár, 1938. júl. 15. – Kolozsvár, 2005. nov. 11./ A kolozsvári Igazság munkatársa volt, majd az Ifjúmunkás, 1985-től az Előre, 1990-1992 között a Romániai Magyar Szó munkatársa, 1992-ben tért vissza Bukarestből Kolozsvárra. Akkor egy évet dolgozott a Szabadságnál, 1993-1996 között a Szövetség, az RMDSZ folyóiratának szerkesztője, 1996-ban azután újból visszatért a Szabadsághoz, és nyugdíjazásáig, 1998 decemberéig volt a lap munkatársa, az Erdélyi Napló szerkesztője volt haláláig. /Barta Éva: Búcsú Nits Árpádtól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ 1999-ben kezdett rendszeresen közölni az Erdélyi Naplóban egy kolozsvári közíró, Nits Árpád. Az Erdélyi Napló olvasói közül a legtöbben az ő karakán, szókimondó írásait szerették a legjobban. Amikor a lap átköltözött Nagyváradról Kolozsvárra, az első nehéz esztendőben a szerkesztőség lelkiismereteként tette azt, amiről úgy érezte, hogy tennie kell. A fiatal újságírókat segítette. /Fábián Tibor: Az Árpi bácsi. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

November 13-án, vasárnap Nagy György munkáiból nyílt kiállítás Székelyudvarhelyen. A képzőművészeti tárlat festményt, grafikát, pasztellt vonultat fel, az alkotások között pedig találhatók évtizedes munkák is. A székelyudvarhelyi festő hetvenhatodik évében jár. A Nagy György-féle figuratív festészet hangsúlyos témája az ember és környezete. /(bb): Harmónia és dinamizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

Egy ferences szerzetesnek állít emléket halálának (2004. október 25.) első évfordulóján a Szent István királyról elnevezett Ferences Rendtartomány kiadványa, az Albert atya című emlékfüzet, Bartalis János OFM szerkesztésében. Erdély szerte jól ismert, szónoki tehetségéért megszeretetett szerzetes volt. A könyvecskében többen emlékezésnek munkásságára (Bogdánffy Álmos, P. Lukács OFM, P. Márk József OFM, Gergely István esperes, dr. Jakubinyi György érsek, P. Benedek Domokos OFM, Potyó Ferenc érseki helynök, P. Lackó Anaklét OFM), de még nagyon sokat írhatnánk Albert atyáról. Jakubinyi érsek mondta: Albert atya „Szent Ferenc székely kiadásban”. /Borsodi László: Albert atya. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

Megjelent Ványolós István tanár Költő és szobrász című könyve. „E kiadvánnyal Baróti Szabó Dávid, a székelyudvarhelyi Katolikus Gimnázium egykori tanítványának emléke előtt tisztelgünk, illetve a költő Székelyudvarhelyen felállított bronzszobrának megálmodóját, Székely József szobrászművészt köszöntjük fél évszázados alkotói munkássága alkalmából” – olvasható a fülszövegben. A szerző bemutatta Székely József szobrászművész életpályáját. Székely József 53 szobráról közöl fényképet a kiadvány. /bágyi: Memento. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

Ráduly Béla /sz. Kézdiszentlélek, 1919/ tíz évvel ezelőtt írta meg a hadifogságát felidéző emlékiratát. 1945 és 1950 között volt szovjet hadifogolytáborban. Emlékiratát az Ambrózia Kiadó fogja megjelentetni a közeljövőben. Részlet az emlékezésből. Hazaérkezésekor a Szekuritáté titoktartásra kötelezte őt is – sorstársaihoz hasonlóan-, mielőtt a Ploiesti városához közeli börtönből 1951. április 6-án végleg szabadon bocsátotta volna. Ráduly Béla 1940. decemberében bevonult katonának a kézdivásárhelyi 24. önálló határvadász zászlóalj első századába, Bereckbe. 1943-ban a csendőrséghez mert, elméleti kiképzésben részesült. Az iskolát nem tudták elvégezni, századát felrendelték Budapestre, karhatalmi szolgálatteljesítésre. 1945. február 5-én hadnagyuk főbe lőtte magát, már lőszerük sem volt. Lőszer híján kitűzték a fehér lobogót. A szovjet katonák összeterelték a százhúsz csendőrt, ütlegelés és káromkodás közepette. Első dolguk az volt, hogy kifosszák őket. Elvették az órákat, a zsebkéseket, borotva­felsze­reléseket, még a jó csizmákat is lehúzatták. Egy hétig voltak Foksányban, a táborban, majd elindították őket a Szovjetunió felé. Az utazás rettenetes volt. Naponta megszámlálták őket, akkor verés következett. Megérkeztek Krematorszkba, egy lebombázott településre. 1946 aszály sújtotta esztendő volt, éheztek, ő már az öngyilkosságra gondolt. Azután arra gondolt, hogy Jézus értünk szenvedett, akkor nem szabad az életet eldobni magunktól. Harkovban a láger foglyaiként egy téglagyárba jártak dolgozni. A gyárban az orosz, brigádvezető megállás nélkül hajtotta őket. Állandóan a sarkukban volt, ütött-vágott azzal, ami a keze ügyébe került. Egy szép napon egy orosz mester kérdezte, van-e közöttük bádogos. Ráduly azonnal jelentkezett, hogy megszabaduljon a magyargyűlölő szörnyeteg brigádvezetőtől. Szerencséjére nem derült ki, hogy nem ért a bádogossághoz. Egyszer kihirdették, hogy a magyarok szabadulnak, felsorakoztatták a magyar foglyokat. Boldogan elindultak a lágerből, majd az úton hirtelen katonák vették körül őket, futniuk kellett, aki nem bírta, azt ütötték-verték. Így terelgették őket egyik lágerből a másikba. Végül marhavagonokba zárták őket, elindult velük a vonat. Három nap múlva megérkeztek Voronyezsbe, az itteni lágerbe. Az ottaniaknak elmondták, hogy a most érkezők vad emberek, kulturálatlanok, gyilkosok. Az egyik nap újra közölték velük, hogy most már hazamehetnek. Nem akarták elhinni, de ezúttal valóban elindulhattak haza, 1950 november végén. A román hatóságok átvették őket, majd egy másik szerelvényen vagonokba zárták őket, mint a foglyokat. Nagyon elkeseredtek. Ploiestibe vitték őket a szekustisztek. /Ráduly Béla: Hadifogoly voltam a Szovjetunióban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15., folyt,: nov. 16./

Az EP külügyi bizottsága Strasbourgban Románia és Bulgária uniós felkészültségéről szóló jelentéseket vitatta meg, és véleményt cserélt Monica Macovei román igazságügyi miniszterrel is a felkészülésről. A vitában Tabajdi Csaba, az európai parlamenti MSZP-delegáció vezetője a korrupciót az egyik legsúlyosabb problémának nevezte, s elmondta, hogy a korrupció elleni harc terén kevés a konkrét eredmény. A magyar képviselő bírálta az egyházi javak visszaszolgáltatásának ütemét is, kiemelve, hogy a törvény szinte csak papíron létezik, a végrehajtás továbbra is késik. A kisebbségi törvény kapcsán Tabajdi leszögezte, hogy annak elfogadását a román kormány maga vállalta az Európai Unió felé, ezt a vállalását pedig be kell tartania. Dobolyi Alexandra (MSZP) szerint a Romániával foglalkozó Moscovici-jelentés kiegyensúlyozott hangvételű, a hiányosságokra rámutató dokumentum. Véleménye szerint Románia még mindig nem tesz eleget a korrupció visszaszorítására tett ígéreteinek teljesítésének. Többen megkérdezték Macoveit, mikor fogadják el a kisebbségekről hozott törvényt. A tárcavezető nem adott választ. /A restitúcióra is rákérdeztek a magyar EP-képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Alkotmányellenes a két házelnök leváltása mandátumuk lejárta előtt – döntött november 15-én az Alkotmánybíróság (AB). A testület ezennel elfogadta a Nagy-Románia Párt (NRP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) óvását. A döntés előrelátható volt, tekintettel arra, hogy a 9 „pártsemleges” alkotmánybírából 7 közismerten az SZDP-hez közeli körökhöz tartozik. /B. T., Sz. K.: Ellenzéki győzelem az Alkotmánybíróságon. Vacaroiu és Nastase marad. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

November 15-én Bukarestben tanácskoztak a meghatározatlan időre általános sztrájkot meghirdető négy országos tanügyi konföderáció vezetői. Elhatározták, hogy folytatják az általános tanügyi sztrájkot. A kormány által előterjesztett egyezménytervezetben a leginkább kifogásolt rész a fizetési követelések elbagatellizálása és több más követelés teljes figyelmen kívül hagyása volt, valamint az, hogy a leginkább népszerűsített ígéret – az 5%-os részesedés a jövő évi költségvetésben a nemzeti bruttó össztermékből – tulajdonképpen megalapozatlan, hiszen nem szerepel a költségvetési törvénytervezetben. A szakszervezeti vezetők közölték: akár Strasbourgig is elmennek. /(Kiss): A tanügyiek tovább sztrájkolnak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./

Nem került napirendre a koalíciós egyeztető tanács november 15-i ülésén a kisebbségi törvénytervezet. Az RMDSZ 11 pontban fogalmazta meg javaslatait, amelyeket benyújtott a képviselőházba. A Velencei Bizottság jogászai elsősorban azt kifogásolták, hogy a jogszabály nem kellő mértékben részletező. Nincs világosan körülhatárolva az autonómiatanácsok hatásköre, illetve ezeknek az állami intézményekhez való viszonya. Kevés a garanciális jellegű intézkedés, nem világos, hogy személyek vagy intézmények fordulhatnak jogorvoslatért a közigazgatási bírósághoz, ha a hatóságok vagy az autonómiatanácsok törvényt sértenek. Varga Attila képviselő elmondta: a Velencei Bizottság javaslatainak szellemében tett pontosítások nem csorbítják a törvényben megfogalmazott jogokat. Az RMDSZ november 15-i frakcióülésén a képviselők eldöntötték, az RMDSZ semmilyen további módosítást nem hajlandó eszközölni a tervezeten. /Sz. K.: Kisebbségi törvénytervezet: RMDSZ-módosítások a Velencei Bizottság javaslatainak szellemében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

November 15-én Bogdan Liviu Ciuca, a Konzervatív Párt (PC) képviselője bejelentette: a párt alsóházi frakciója, a felsőházi állásfoglaláshoz hasonlatosan, mindaddig nem szavazza meg a kisebbségi törvénytervezetet, amíg a parlament jóvá nem hagyja a hazai vagy külföldön élő román kisebbségek helyzetére vonatkozó kezdeményezést. /Gujdár Gabriella: Újabb PC-s nem a kisebbségi törvényre. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Egyre kevesebben érdeklődnek a társadalmi vita iránt. Az erdélyi magyarságnak hiányzik a modernizáció szempontjából rendkívül fontos társadalmi vita, írta Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Ehhez hozzájárult a túlságosan tekintélytisztelő erdélyi magyar társadalom szerveződési formája, valamint a vezető intézmények zártsága, és a döntési mechanizmusok esetében a diktatórikus ismérvek felerősítése. Ez mind az RMDSZ-re, mind az erdélyi magyar történelmi egyházakra érvényes. Erdélyben egy évtizednél hosszabb ideje is Markó Béla és Tőkés László a két legmarkánsabb véleményformáló. A cikkíró szerint mindkettő jól kitapintható módon diktatórikus hajlamokkal rendelkezik. 2005 végén még mindig csak Markó Béla és Tőkés László tematizálja az erdélyi magyar közéletet. Borbély Tamás szerint számukra saját tekintélyük vált abszolút értékűvé. Borbély szerint Markó jelenleg Kelet-Közép-Európa egyik legkiválóbb politikusa. Tőkés László Markóhoz képest kevésbé sikeres politikai szerepvállalást tudhat magáénak. Tőkés ugyanis mindig Markó szerepére pályázott. Az RMDSZ nem fordít elég figyelmet fiatal politikusok „felnevelésére”. A nyilvánosság előtt úgy tűnik, hogy az RMDSZ csak Markó Bélából áll, akinek sokszor esze ágában sincs átadni bizonyos szakterületeket fiatalabb kollégáinak. Az értelmiség, a civilek és üzletemberek szó nélkül alkalmazkodnak a jelenlegi mechanizmushoz. Jó példa erre az elméletileg RMDSZ-parlamentként működő SZKT és a SZET. – Egészséges generációváltás szükséges. /Borbély Tamás: A nagy hallgatás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

A Capital című lap 300-as toplistája szerint a leggazdagabb romániai politikus Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke 350 millió dollárra becsült vagyonnal, a második helyen pártbeli kollégája, George Copos kormányfő-helyettes található. Az ő vagyonát 230–240 millió dollárra becsülik. Őket Verestóy Attila követi 46–48 millió dollárral. Verestóy az ingatlan-befektetések és a tőkepiac felé orientálódott, korábban a fafeldolgozó ipartól a mezőgazdaságon át a távközlésig terjedő vállalkozásokat fejlesztett. Magyarországon is vannak üzleti érdekeltségei, a vegyiparban és a környezetvédelem területén. /Voiculescu és Copos a leggazdagabb politikusok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Két napja megkezdték a hivatalos aláírásgyűjtést, jelentette be sajtótájékoztatón Tőkés András, a Magyar Polgári Szövetség országos alelnöke és Berekméri Sándor megyei elnök. Ahhoz, hogy bejegyezzék a Magyar Polgári Pártot, a törvény értelmében 28 ezer aláírásra van szükségük, az ország 18 megyéjéből, plusz Bukarestből, megyénként legalább 700 aláírásra. Azért van erre szükség,, hogy a parlamenti választásokon megadják az erdélyi magyarságnak a választás szabadságát. Tőkés szerint az RMDSZ-szel közös listákon kell indulni – a szlovák mintát követve – , különben nincs esélyük. Berekméri szerint nem az RMDSZ programjával van baj, hanem „az RMDSZ talibánjaival”. Biztosra veszik, hogy az RMDSZ ismét „obstrukcionálni fogja” az akciójukat. Ugyanakkor a Népi Akció segítségét kérik majd, mert „sok a közös célkitűzésük”. /(mózes): Párttá alakul a Magyar Polgári Szövetség. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 16./

Tiltakozott a november 15.-i parlamenti ülésen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az ellen, hogy neonácikkal igyekeznek egy kalap alá venni a radikális képviselők a vajdasági magyar háborús veteránokat. Az elmúlt napokban szerbiai és vajdasági pártok, politikusok és civil szervezetek élesen bírálták a Szabadkán november 12-én, szombaton megtartott honvédtalálkozót. A parlamentben egy november 9-i neonáci incidenssel kötötték össze az eseményt. A bírálók párhuzamot vonnak a honvédtalálkozó és a múlt szerdán Újvidéken történt neonáci rendbontás között, gyakorta mindkét eseményre a „fasiszta” és „nacionalista” jelzőt használják – és erélyesen követelik az újfasiszta rendezvények és szervezetek betiltását. „A honvédtalálkozó politikai kérdés, a neonáci incidens pedig biztonsági kérdés – utóbbi esetben rendőri hatékonyságot várt el a VMSZ, és ez meg is történt” – részletezte Egeresi Sándor képviselő. Közel hetven vajdasági magyar háborús veterán részvételével tartották meg Szabadkán a második délvidéki honvédtalálkozót, amelyen a VMSZ vezetői is képviseltették magukat – akik a tavalyi, első alkalommal rendezett szabadkai honvédtalálkozón még maguk is elhatárolódtak a rendezvénytől. /Gergely Edit: VMSZ: a honvédek nem vajdasági fasiszták! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Nicolae Manolescu, a Román Írószövetség elnöke bejelentette, hogy az idei Opera Omnia nagydíjat Octavian Paler kapta. 1990 márciusában a Romania Literara szerkesztősége egyhangúlag szavazta meg az előző rendszerből örökölt igazgató, Octavian Paler leváltását, és helyébe Nicolae Manolescu irodalomtörténészt választotta meg. Ugyanez a Manolesu most ünnepélyes keretek között adta át Palernak a legmagasabb írószövetségi díjat. Annak idején a néhai Fapta című lap 1990. március-májusi számaiban közölte Octavian Paler életrajzát: a kommunista diktatúra évtizedeiben a Rádió-Televízió elnöke, a Romania Libera, majd a Romania Literara főszerkesztője, a Scanteia római tudósítója, az Újságírószövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja és nagynemzetgyűlési képviselő volt, s a lap szerint mindvégig együttműködött a Securitatéval. Ezt bizonyítja, hogy Olaszországból kiutasították. Palernek a Romania Libera hasábjain 1997 őszén közölt cikkeire válaszként Sorin Rosca Stanescu a Ziua 1997. november 27-i számában figyelmeztette Palert: ne riogassa olvasóit a magyar veszéllyel, mert ilyen nincs; ne minősítse az egész magyarságot szélsőséges nacionalistának. Paler sovinizmusa azonban változatlan maradt. A mostani díj előzményeihez tartozik: a Gheorghiu-Dejtől és Ceausescutól kapott számtalan kitüntetés után, 2003-ban Ion Iliescu elnök lovagi címet adományozott Palernek ugyanúgy, ahogy C. V. Tudornak és Adrian Paunescunak is. /Barabás István: Írószövetségi nagydíj – árnyékosan. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Tavaly ősszel Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkész becsületsértés címen büntetőjogi feljelentést tett a bíróságon a Szabadság tudósítója, Péntek László ellen, egy, a 2004. április 14-i számban megjelent cikk miatt. A bánffyhunyadi bíróság Pénteket felmentette a vádak alól, Kusztos a kolozsvári törvényszékhez fellebbezett jogorvoslatért. A törvényszék november 9-én Kolozsváron is Péntek Lászlónak adtak igazat, Kusztos Tibort pedig kötelezték a perköltség megfizetésére. Védőbeszédében Péntek megjegyezte: „Bebizonyosodott, hogy Kusztos valóban elkövette azt a református egyházban eddig példa nélküli „tapintatlanságot,” amikor visszautasította a temetkezési szertartás elvégzését olyan szegény sorsú magyar református elhunytak számára, kiknek hozzátartozói nem tudtak eleget fizetni, ezért azt román ortodox pap végezte el ingyenesen.” /Véget ért a Kusztos–Péntek per. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Kolozsváron a Kőváry László Honismereti Kör immár 13 éve, egyedülálló szervezetként működik, Erdély-szerte nincs hasonló. 1992 október elején kezdték honismereti tevékenységüket, 1993-ban az első évfolyam végzettjei megalakították a Honismereti Kört, felvették a Kőváry László nevét. A kör első emberei közé tartozott Kiss Margit, aki jelenleg az elnök szerepét tölti be és Ács Zsolt, aki 1997-től titkára a szervezetnek. Eddig 38 tanulmányi kirándulást szerveztek, Erdély, Moldva, Al-Duna és Bánát 18 megyéjében jártak. A civil szervezet az EMKE fiókszervezeteként működik. Pályázatokon elnyert összegekből tartják fenn magukat és támogatják a tanulmányi kirándulásokat. A szervezet társszervezete a magyarországi Honismereti Szövetségnek, minden évben részt vesznek a Honismereti Akadémián. A tanuló az iskolában nem kap átfogó képet Erdélyről, jó lenne, ha az iskolákban is bevezetnék választható tantárgyként a honismeretet. A Honismereti Kör minden év októberében elindítja tanfolyamát. A tanfolyam 80 órából áll, az előadásokat hetente egyszer, szombatonként tartják történelem, művészettörténet, néprajz, földrajz, vallástörténet tárgykörökben. A Bánságban működik a Partiumi Műemlékvédő Szövetség hasonló érdeklődési körrel, de nem szervez tanfolyamokat. /Takács Enikő: Új évet indított a Honismereti Kör. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

November 18-án lesz Kolozsváron a Jakobovits Miklós festőművész elnökletével működő Barabás Miklós Céh székházavató ünnepsége. Évek óta küszködik a „hontalansággal” a romániai magyar képzőművészek színe-javát tömörítő Barabás Miklós Céh. A Farkas utca 27. szám alatti romos ház rendbetétele a pályázati alapon szerzett minimális és fölöttébb rapszodikus ütemben juttatott anyagi támogatás miatt lassan haladt a felújítás. Az 1929-ben, Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával az erdélyi magyar képzőművészek érdekvédelmi szervezeteként létrejött Barabás Miklós Céh az 1947-től 1994-ig tartó kényszerszünet után, Abodi Nagy Béla és Kós András kezdeményezésére alakult újjá. A BMC tevékenységét illusztráló, az Erdélyi Közművelődési Egyesület támogatásával Essig József készítette filmet a pécsi kulturális napok keretében is bemutatták. Az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozásának ötlete nem vesztett időszerűségéből. Közben értékes életművek szóródnak szét, tűnnek el az országból, kerülnek méltatlan kezekbe. /Németh Júlia: Romániai magyar képzőművészek új otthona. Székházavató a Farkas utcában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Nyolcfős kutatócsoport – Soós Zoltán régésszel és Bakonyi Regina budapesti régészhallgatóval – október folyamán feltárta a disznajói református templom egykori szentélyét. Az ásatások során előkerült a 13. század végi, 14. század eleji román stílusú szentély. Itt találtak rá a 18. századi, barokk kori kriptára, amely ugyancsak feltárásra vár. A templomtól száz méterre található középkori udvarház körül is végeztek feltárásokat. Az épületet egy 1423-as irat erődített udvarházként, castellumként említi. A Ráth Károly Közalapítvány tervei közt szerepel a kúria megvásárlása, és ebben egy tájház és egy Felső-Maros menti régészeti központ létrehozása. Az épület felújítása, restaurálása, a régi udvarház visszaállítása, a falkutatások 3-4 milliárd lejt és akár 10 évet is felemészthetnek, viszont az eredmény igencsak látványos lehet. /Mészely Réka: Tájházat és régészeti kutatóközpontot terveznek Disznajóra. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 16./

A Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld szerkesztősége megdöbbenéssel vette tudomásul Csíkszereda tanácsának határozatát, amely felhatalmazza Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, hogy a kiadónak kiutalt szolgálati lakásból peres úton lakoltassa ki a kiadó munkatársát, György Attilát. Amennyiben a tanácsa ugyanezt az eljárást kezdeményezi a Temesvár sugárút szolgálati és tanácsi lakásainak összes albérlőjével szemben (pl. Sógor Csaba szenátor, Mircea Dusa volt prefektus, a Distrigaz, Sapientia Egyetem, Csíki Játékszín, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és más intézmények és magánszemélyek), úgy elfogadják a kilakoltatást. Ellenkező esetben a városi vezetőség személyes ellenszenvének, a diszkrimináció bizonyítékának tudják be az egész ügyet, és az emberi jogok országgyűlési biztosához, illetve a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordulnak. /Ferenczes István kiadóigazgató: Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./ „Személyem elleni bosszúnak tartom az intézkedést, és beperelem a polgármesteri hivatalt” – háborgott György Attila, a Székelyföld szerkesztője amiatt, hogy a városháza felszólította: hagyja el a várostól bérelt szolgálati lakását. A Csíkszereda központjában lévő 23 szolgálati lakás kérdése évek óta tabutéma volt a városban. A korábban több ízben is felújított bérleti szerződések egy részét azonban a városvezetés idén már nem hosszabbította meg. Antal Attila alpolgármester szerint inkább azokon az igénylőkön szeretnének segíteni, akik lakás hiányában nem tudnak Csíkszeredában megtelepedni, a városnak pedig szüksége lenne rájuk, vagy pedig jelenleg nem megfelelő körülmények között élnek. Az alpolgármester hangsúlyozta: kilenc bérlőt szólítottak fel, hogy lejárt a szerződése. A felszólítottak között volt Bunta Levente megyei tanácselnök és Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, akikkel végül megállapodás született, így továbbra is az ingatlanban maradhatnak. Lányi Szabolcs egyetemi tanár már ki is költözött az ingatlanból, valamint a Distrigaz. Ugyancsak ebben a tömbházban kapott szolgálati lakást Sógor Csaba szenátor is, aki elmondta: szerződése arra az időre szól, amíg szenátori tisztséget tölt be, s a mandátum lejárta után rögtön ki kell költöznie az ingatlanból. Szintén itt rendelkezik szolgálati lakással Mircea Dusa volt prefektus, jelenlegi PSD-képviselő is. Ezekre az albérlőkre tesz utalást közlerményében a Hargita Kiadó igazgatója is. /Daczó Dénes: Szolgálatilakás-botrány Csíkszeredában – kilakoltatják György Attilát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Sztrájkostrom alá került a kormány, miután a pedagógusok munkabeszüntetését követően, november 16-ától napi 12 órás sztrájk bénítja meg a bukaresti metrót és 17-re országos tiltakozást jelentettek be a köztisztviselők is. A tanügyiek folytatódó országos tiltakozása közben a tanfelügyelőségek mind több megyéből jelentik, hogy az iskolák egy részében, főleg falun, a pedagógusok folytatják a tanítást. /Sztrájkostrom alatt a kormány. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

A szélsőséges csoportok és az ellenzéki pártok feszültségkeltésben érdekeltek, ezért hozták előtérbe a magyar-kérdéskört, amely most, 2005-ben nem kellene különösebb gondot okozzon – mondta Markó Béla szövetségi elnök november 16-i bukaresti sajtóértekezletén. A kisebbségek jogállásról szóló törvénytervezet nem elsősorban a magyar közösségről, hanem minden romániai kisebbség jogállásáról szól. – hangsúlyozta Markó Béla. A Velencei Bizottság által megfogalmazott észrevételeket figyelembe véve a szövetség megfogalmazta javaslatait, amelyeket be is nyújtott a képviselőházba – jelentette be a szövetség elnöke hozzátéve: figyelembe véve a bizottság ajánlásait a kisebbségi törvénytervezet teljességgel EU- konformmá vált. Puskás Bálint szenátusi RMDSZ frakció-titkár elmondta, a szövetség megszavazza a költségvetési törvényt a kormány által előterjesztett formában, figyelembe véve a módosító indítványokat is. /EU-konform a kisebbségi törvénytervezet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa nyilvános felhívást intézett a parlamenti pártokhoz, amelyben kéri, szavazzák meg a kisebbségi törvény tervezetét. Az NKT tagjai november 16-i plenáris ülésen egyhangúlag elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyben támogatásukról biztosítják a kormányt és a koalíciót a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény kapcsán. „A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa mélységes aggodalommal tapasztalja a nacionalista diskurzus erősödését a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán. Tekintettel arra, hogy a tervezet az összes romániai nemzeti kisebbség hozzájárulásával jött létre, úgy gondoljuk, hogy a tervezet elleni reakciók nem csak a magyar, hanem az összes romániai nemzeti kisebbség ellen irányulnak”, áll a nyilatkozatban. /Szavazzák meg a kisebbségi törvényt! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Hozzávetőlegesen 2 millió román állampolgár dolgozik külföldön, ezeknek fele a régi tagországokban. A külföldön dolgozó román állampolgárok keresetük legnagyobb részét itthon költik el. Ennek következtében nőtt a pénzátutalásokból származó jövedelem, nőtt a valutahozam, később a fogyasztás is. Az itthon maradottak közül sokan azt remélik, hogy a csatlakozás után könnyebben vállalhatnak munkát az Európai Unióban. Azok, akik a csatlakozás pillanatában már az EU-ban dolgoznak, mindenképpen előnyben lesznek. A családegyesítés megengedett, a külföldre távozó családtagok 18 hónap után munkába állhatnak a befogadó tagországban. /Munkavállalás az EU-ban – most és csatlakozás után. A legnyitottabb Svédország, Nagy-Britannia és Írország. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Bajai küldöttség látogatott Marosvásárhelyre. A küldöttséget a Marosvásárhely-Baja Baráti Társaság közel 50 tagja látta vendégül. A Bolyai Farkas Líceumban bemutatkozott a vendégeknek a Marosvásárhely-Baja Baráti Társaság. A református egyházközség Dr. Juhász András Gyülekezeti Központjában feltérképezték azokat a konkrét együttműködési területeket, ahol továbbléphetnek a kapcsolatépítésben. Jövő február elsejéig Baján hivatalosan is bejegyzik a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaságot, majd egyeztetik a két szervezet programjait. /(vajda): A civil összefogást erősítik. Megalakul a Baja – Marosvásárhely társaság is. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

November 20-án, vasárnap Mezőszabédon új református templomot szentelnek fel. A faluban ez a harmadik templom: az első, fából, valamikor a 17. században épült, majdnem egy évszázaddal később kőtemplomot is emeltek. Ez azonban fölcsuszamlás miatt használhatatlan állapotba került. 1990 után az üresen maradt volt mezőgazdasági termelő szövetkezet raktárában tartották tíz évig az istentiszteletet. Két évvel ezelőtt a mindössze 60 lelket számláló közösség úgy döntött, hogy megvásárolja a falu központjában levő vályogházat. Ennek helyébe épült fel a felszentelés előtt álló templom. A régi templomból áthozták a harangokat. /v. gy.: Templomszentelés Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./