A tanügyi szakszervezetek vezetői november 9-én elkezdték a tárgyalásokat a Markó Béla miniszterelnök-helyettes vezette kormányzati bizottsággal. A tanügyi szakszervezetek legfontosabb követelése az, hogy a 2006-os állami költségvetésben az oktatásügynek a GDP 6 százalékát különítsék el. /Magyarázat van, pénz nincs. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Az Alkotmánybíróság, amikor az alaptörvény szellemével ellentétesnek találta a volt román uralkodó kártérítését célzó jogszabályt. A speciális törvényt több mint egy évvel ezelőtt még az akkori szociáldemokrata Nastase-kabinet dolgozta ki a Hohenzollern Sigmaringen ház román tagjával folytatott egyeztetés eredményeképpen, idén pedig a Tariceanu-kormány támogatásával elfogadta parlament két háza. /Rostás Szabolcs: Sakk a királynak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

Január 1-jén vezetik be a nemzeti vízumot a határon túli magyaroknak, az okmányt pedig szintén ettől a dátumtól kezdve lehet majd igényelni – tájékoztatott Cseh Áron, kolozsvári magyar főkonzul. Az öt évig érvényes dokumentum nem kérhető munkavállalás céljából. Magyarország reméli, hogy a határon túli magyaroknak a Schengen-övezetbe való beutazása biztosítható lesz a nemzeti vízummal és az azt kiegészítő tartózkodási engedéllyel. A nemzeti vízumot a kolozsvári főkonzulátuson és a bukaresti nagykövetségen lehet majd igényelni. A magyarországi külképviseletek létszámát ezért bővítik, Kolozsvárra is küldenek majd egy konzult, aki a kérelmek regisztrációjával foglalkozik. Az igénylőkkel személyesen is elbeszélgetnek majd, hogy meggyőződjenek kérésük jogosságáról. Az ingyenesen igényelhető okmány az útlevél érvényességétől függően öt évre szól. Ez jelentős könnyítés lesz, hiszen eddig a vízum csak egyéves tartózkodást biztosított, és 50 euróba került. Erdélyben várhatóan nem fog látványos érdeklődést kelteni a nemzeti vízum, hiszen 2004-ben a főkonzulátus adatai szerint a látogató vízumot mindössze 3300-an igényelték. Ők az összes vízumigénylő mindössze 11 százalékát teszik ki. Cseh Áron hangsúlyozta: a nemzeti vízum mellé magyarországi tartózkodási engedélyt is be kell szerezni. A lakhatási és megélhetési feltételeket bizonyítani kell. /Nem váltható ki munkavállalás céljából a nemzeti vízum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Az Európa Tanács jogi bizottsága elfogadta Frunda György jelentését a nemzetről. Az RMDSZ-szenátor kérdőívet küldött az ET tagországainak arról, hogy mi az elképzelésük a nemzetről. Az országok többsége, nevezetesen 35 válaszolt. Erik Jürgens holland szocialista képviselő, aki jelentést írt a magyar státustörvényről, nem nagy szimpátiával közelítette meg a kisebbségi kérdést. Ő javasolta, hogy készüljön jelentés a nemzetről. A bizottság végül Frundát nevezte ki jelentéstevőnek. Adrian Severin, Rodica Stanoiu és a szlovákok arra szavaztak, hogy ne tárgyalják meg a nemzetről szóló jelentést. A néppárti frakció viszont támogatta Frundát. Severin 27 módosító javaslatot nyújtott be. Frunda a jelentése szerint a nemzeti kisebbségek többségükben úgy jöttek létre, hogy a határok változtak meg a fejük fölött, nem ők vándoroltak egyik országból a másikba. Ezt az ET-ben ki akarták venni, mert, úgy mondták, hogy ott vannak például a romák, a katalánok, akik fölött nem volt határ, és ez nem elfogadható. Hosszas vita után végül sikerült elfogadtatni azt a tételt, hogy a nemzeti kisebbségek többsége államalkotó tényező. A nemzetközi dokumentumokban eddig nem volt ilyen megfogalmazás. A jelentés úgy fogalmazott, hogy az Európa Tanács elfogadja a kollektív jogokat. Sok olyan állam van – Szlovákia, Románia, Törökország, Franciaország – amely nem ismeri el a kollektív jogokat. Ennél a cikkelynél vita volt és hajszálon múlt, hogy átment. Ugyancsak fontos dolog, hogy sikerült elfogadtatni a pozitív diszkrimináció fogalmát. Ennek a törlését kérte Adrian Severin. Frunda jelentésében az egyik cikkely megengedi az anyaországnak, hogy jogalkotásban is próbálja orvosolni a határain kívül élő nemzettársai sorsát. /Mózes Edith: Elfogadta Frunda György nemzetről szóló jelentését az ET jogi bizottsága. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Tizenegy cikkelyből álló módosító tervezetet állított össze a képviselőházi RMDSZ-frakció két vezetője, Márton Árpád és Varga Attila képviselő. „A Velencei Bizottság észrevételeihez igazítottuk a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetet. Ahol erre lehetőség volt, módosításokat eszközöltünk, beépítettük ötleteiket, javaslataikat és úgy gondoljuk, eleget tettünk elvárásaiknak” – nyilatkozta Varga Attila frakcióvezető-helyettes. Márton Árpád frakcióvezető elsőként az állampolgárság kritériumáról beszélt a kisebbségi jogok gyakorlására vonatkozóan. A Velencei Bizottság szerint ezt a jogosultságot mindenkire ki kell terjeszteni. A Velencei Bizottság másik észrevétele bővebb jogorvoslati lehetőséget kért a kisebbségi kérdésekben, ahol a hatóságok kisebbségi szervezetekkel vagy személyekkel szembeni visszaélési lehetőségei mellett az autonómia-tanácsok hatalommal való visszaélésére is kitér. /Béres Katalin: Módosítják a kisebbségi törvénytervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Fél évvel azután, hogy Cristian Vladu, Hunyad megye prefektusa azt állította: a sorozatos fenyegető üzenetek a titkosszolgálattól érkeznek, Déván újabb botrány pattant ki a titkosszolgálat /SRI, Román Hírszerző Szolgálat/ tevékenységével kapcsolatosan. Mircia Muntean dévai polgármester azt állította sajtóértekezletén, hogy a titkosszolgálat lehallgatta telefonbeszélgetéseit. A Legfelsőbb Bíróságtól visszakapott dossziékban ugyanis telefonbeszélgetései lehallgatásáról szóló titkosszolgálati jelentéseket találtak. /Chirmiciu András: A SRI felfigyelt a dévai polgármesterre. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

Az RMDSZ prefektusai – a Mehedinti megyei kormánybiztos kivételével – egyidejűleg, decemberben mondanak le a politikai szerepvállalásról. A döntés Marosvásárhelyen született Markó Béla szövetségi elnök jelenlétében. „Heves viták voltak, de az elnök azt javasolta, hogy mondjunk le a politikáról, és maradjunk a közigazgatásban. Erre a következő hónap közepén kerül sor, az időpontról a továbbiakban állapodunk meg. Ahhoz, hogy továbbra is prefektusként dolgozhassunk, vizsgáznunk kell az eddigi tanfolyamok alapján. Ha a vizsga sikerül, megtarthatjuk posztjainkat”, mondta Szilágyi János prefektus, aki lemond Beszterce-Naszód megyei RMDSZ elnöki tisztségéről, a szervezet vezetését Borsos László jelenlegi ügyvezető elnök veszi át. A prefektusi törvény közvitára bocsátott módosító tervezete szerint a kormánybiztosoknak egy hónapon belül választaniuk kell a prefektusi poszt és a politikai tisztség között. /Lemondanak az RMDSZ prefektusai a politikáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A Pro Europa Liga megállapította, hogy az utóbbi időben Romániában egyre erősödik a xenofóbia, neofasiszta szervezetek működnek szabadon, háborús bűnösök kultusza erősödik, s Marosvásárhelyen több mint egy évtizedes küzdelem kellett ahhoz, hogy az Antonescu sétány nevét megváltoztassák, nyilatkozta Haller István. A Kristályéjszaka emlékét felidéző gyásznapon Marosvásárhelyen kiemelték: a 7500, Marosvásárhelyről és környékéről lágerekbe hurcolt zsidó közül 5943 soha nem tért vissza. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere szerint valótlan Haller azon állítása, hogy az erdélyi magyar fiatalok körében terjedőben lennének az antiszemita eszmék. „A Pro Europa Ligának nem azzal kellene foglalkoznia, hogy összeugrassza a kisebbségeket, hanem a román nacionalizmus ellen kellene felemelnie a hangját” – szögezte le a polgármester. /Bögözi Attila, Salamon Márton László: Élő figyelmeztetés a Kristályéjszaka – az antiszemitizmus terjedését látja a PEL. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Jelen van-e valamilyen formában az antiszemitizmus az erdélyi magyar közösségben? – tette fel a kérdést a lap munkatársa, Salamon Márton László. Haller István, a marosvásárhelyi emberjogi szervezet vezetőjének kijelentése valós helyzetre világít rá: az erdélyi magyar és főleg a székelyföldi fiatalság körében gyúlékony talajra találnak egyes magyarországi tűzcsiholók. „A másfél milliós erdélyi magyarság egy viszonylag önálló, valódi kis társadalom. És – mint ilyennek – megvan a maga társadalmi rétegződése. /Salamon Márton László: Öntudat és bűntudat. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

A Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) működő háttérintézményeket tömörítő Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) 2004-ben jött létre. Veres Valér KMEI-igazgató szerint színvonalas felsőoktatás tudományos kutatómunka nélkül nem létezik. A Szülőföld Alap pályázati kiírása nem éppen az, amire számítottak, de jelentős mértékben lefedi céljaikat. Az egyik cél az elitképzés, ami az eltömegesedett oktatás miatt háttérbe szorult. Ezt a szakkollégiumi hálózattal szeretnék elérni. A felsőoktatásban folyó tudományos kutatásnak a támogatási rendszerét szeretnék kialakítani. Jelenleg magyarországi forrásokból a határon túli magyar tudományos kutatásra igen kevés pénz létezik. A Magyar Tudományos Akadémia újabban körülbelül 20–30 millió forintot fordíthat erre a célra, az Arany János Közalapítvány megszűnik, az Illyés Közalapítványnak a tudományos kutatásra fordítható összege 10–20 millió forintos nagyságrendű. A román államnak van pénzalapja, magyarok pályázhatnak, esetenként kaptak is pénzt a román államtól, de a magyar kutatási célok, nem képeznek kutatási prioritást Bukarestben. A Bologna-folyamat szerint a jövőben az erdélyi magyar hallgatók is tandíjmentesen tanulhatnak európai, beleértve magyarországi egyetemeken. Nemcsak a népességfogyással kell szembe nézni, hanem ezzel a helyzettel is. /Borbély Tamás: Arányos támogatásban reménykedik a KMEI. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete kérdőívek küldésével akarta felmérni az iskolákat, hogy a majdan megszűnő vidéki iskolák és a szórvány oktatási központok kialakításakor világos helyzetképet kapjanak a gyermeklétszámról. A visszakapott kérdőívek hiányosak voltak, és későn érkeztek meg az RMDSZ oktatási osztályához – mondta Lakatos András ügyvezető alelnök. Ezt az akciót, egy második, leegyszerűsített kérdőív kiküldése követte, amely hasonló sorsra jutott. A beérkezett adatokat ugyan feldolgozták, de ez még nem volt elégséges. Az iskolatérképnek 2005 őszére el kellett volna készülnie. Az RMDSZ kísérleti jelleggel új kezdeményezést bocsátott útjára: a www.rmdsz.ro/oktatás honlapon várják a bejelentkezni óhajtó tanintézményeket, amelyek maguk tölthetik fel időszerű adatokkal a világhálós iskolatérképet. /Helyzetkép a szórványiskolákról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Eltérőek az álláspontok a bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókirodájának megnyitása ügyében. A helybéli várakozások szerint ez év végéig remélhetőleg működni fog az intézmény, a magyarországi kultúrdiplomácia képviselői szerint ez inkább 2006 elején esedékes. Demeter János, Kovászna megye tanácsának elnöke szerint remélhetőleg idén lesz az ünnepélyesen átadás. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Beke Mihály András másként látja a helyzetet. Szerinte diplomáciai jegyzékváltásra is szükség van, ezért az iroda megnyitását reálisabb „2006 legelejére” helyezni. Az iroda működését a bukaresti intézet költségvetéséből fedezik, ez bizonyos pénzügyi források átszervezését feltételezi. A sepsiszentgyörgyi iroda vezetésével kapcsolatban a bukaresti Magyar Kulturális Intézet jelenlegi intézeti titkárának, Vári Attilának a neve került szóba. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma sajtóirodájának közlése szerint a fiókirodát leghamarabb jövő év februárjában lehet megnyitni. Az iroda létrehozását jelző, de még nem az avatást jelentő, tavaly november 9-én lezajlott ünnepségen, a távolmaradó Hiller István tárcavezető helyett, Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára volt jelen, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök társaságában. 2004 júliusában Medgyessy Péter kormányfő ígérte meg a bukaresti Magyar Kulturális Központ székelyföldi kirendeltségének Sepsiszentgyörgyre telepítését. Hiller akkor közölte a háromszékiekkel, hogy a 2004-es költségvetésben nincs fedezet az iroda beindítására, ezért az avatóra csak 2005-ben kerülhet sor. Idén áprilisban Schneider Márta, az NKÖM helyettes államtitkára a magyar-román kulturális egyezmény aláírásától tette függővé az intézmény megnyitását. /Idő kell a sepsiszentgyörgyi fiókintézet beindításához. Kulturális iroda – mikor? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

A Hargita Megyei Törvényszék visszaküldte a nyomozati szakaszba a halált okozó testi sértéssel vádolt Ioan Barsan dossziéját. A Suba Jánosként ismert gyimesbükki vállalkozónak esélye nyílik arra, hogy börtönbüntetés nélkül megússza a gyimesközéploki Paradis diszkó lemezlovasának halálra verését. A diszkóverekedés áldozatának, Szentes Szilárdnak az édesanyja elmondta, az ügyvéd felvetette, hogy lépjenek vissza, mert lehetetlen egy egész rendszerrel szemben pert nyerni. A Krónika tavaly januárban tényfeltáró riportban fedte fel a Gyimesek völgyét rettegésben tartó Suba-klán féléves botránykrónikáját. 2003. június 4-én Suba Viorel (Viorel Barsan) fényes nappal a nyílt utcán tépte ki autójából, és verte el a csíkszeredai Albert Ernőt úgy, hogy az áldozat koponyatörést szenvedett. Bő két héttel később Hajnal Andrást, az ügy szemtanúját hívta ki a diszkóból volt osztálytársa, Suba Bokor (Bucur Barsan), hogy a folyosón leüssék. A Subák három héttel később Antal Andrást gázolták el, és hagyták magatehetetlenül az út szélén. Augusztus 3-án az egyik Suba unokatestvér, Petru Neagu a sorkatonai szolgálatból hazalátogató Ráduly József fején tört szét egy üveget. A fiatalembert a marosvásárhelyi idegsebészeten elvégzett két agyműtét között hónapokig nem tudott megszólalni. Egy szeptember 28-i lakodalmon a vőlegény öccsét késelték meg, karácsony második napján pedig Főcze Lászlónak törtek szét üveget a fején. A felsorolt ügyek egyike miatt sem vonták felelősségre a tetteseket. A diszkóverekedés áldozata belehalt a sérüléseibe. Suba Jánost csak március derekán vették őrizetbe. Az alapfokon eljáró Hargita Megyei Törvényszéknek másfél év sem volt elég hogy pontot tegyen az ügy végére. Az eltelt idő alatt pedig Suba aratta győzelmeit. Ez év júniusában Bukarestben a legmagasabb szintű törvényszéki orvosi tanács enyhítő körülményeket fogalmazott meg. Megerősítette ugyan, hogy a halál erőszakos volt, és ok-okozati viszony áll fenn az áldozat sérülései és a halál között, de arra a következtetésre jutott, hogy ehhez nagyobb mértékben járult hozzá a fiatalember súlyos cukorbetegsége. Június közepén a Hargita Megyei Törvényszék elmulasztotta az előzetes letartóztatás meghosszabbítását kérni, ezért az üzletembert a marosvásárhelyi táblabíróság szabadlábra helyezte. /Gazda Árpád: Subát szolgálja a hatóság? = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

Az Egyesült Államok Fejlesztési Ügynöksége (USAID) a CHF International Románia közvetítésével a nyár és az ősz folyamán 400 ezer amerikai dolláros hitelprogrammal támogatta az árvíz sújtotta Temes megyei településeken a közösségi ingatlanok – elsősorban tanintézetek, orvosi rendelők, kultúrotthonok stb. – újjáépítését. Bár az áradat messze elkerülte Zsombolyát, részesült a keretösszegből: az önkormányzat Kaba Gábor polgármesterrel az élen az elsők között sietett a károsultak segítségére, élelmet, ruhaneműt, takarmányt, később bútorokat vittek a szerencsétlenül jártaknak. Egyfajta hálaadásnak tekinthető az USAID felajánlása, melynek révén sikerült felújítani a zsombolyai 3-as számú óvodát, 5152 dolláros vissza nem térítendő hitelt nyújtottak erre a célra. /P. L. Zs.: Kívül-belül megújult a zsombolyai óvoda. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

Szamosújváron a helyi tanács áprilisi döntésével megszületett az első magyar utcanév a kisvárosban. Az 1985-ben elhunyt Sütő György matematikatanár nemcsak népszerű sportember, több tankönyv szerzője, és diákjai körében is rendkívül kedvelt volt. A tanár nevét viseli április óta az a szamosújvári utca, ahol Sütő György született. A határozatot később az illető utca lakói a közigazgatási törvényszéken megtámadták. Török Bálint alpolgármester elmondta, az utca lakói névjegyzékkel aláírásgyűjtést kezdeményeztek az utcanév megváltoztatását célzó döntés ellen. Jellemző, hogy szerepel rajta Sütő György testvérének a neve, azzal a megjegyzéssel, hogy külföldön tartózkodik. A tanács nem vonta vissza döntését. /(ke): Nehéz „lenyelni” a magyar utcanevet. Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Szovátán a Faipari Iskolaközpontban a posztliceális képzés első évében mindeddig román nyelven folyt a tanítás. Tóth Ferenc a Totart Alapítvány nevében beadvánnyal fordult az iskolához, illetve a Megyei Tanfelügyelőséghez, amelyben kérte, hogy a posztliceális képzés ne román, hanem magyar nyelven történjen. Beadványát tíz magyar anyanyelvű elsőéves is aláírta, ennek ellenére Vass Ferenc igazgató elutasította a kérést. A Megyei Tanfelügyelőség azt a választ adta, hogy a tanulók megválaszthatják az oktatás nyelvét. Ezután Tóth Ferenc a romániai magyar oktatásért felelős intézményekhez, továbbá a sajtóhoz fordult, mivel szerinte „az iskola igazgatója megsérti a román tanügyi törvényt és egyben akadályozza a magyar nyelvű képzést.” Vass Ferenc igazgató a Népújság munkatársának kifejtette, román nyelvű oktatást kérelmeztek, ezt hagyta jóvá a tanfelügyelőség. Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettes intézkedett, magyarul fog folytatódni az oktatás. /Mezey Sarolta: Csak akarni kell. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

November 10-én kezdődik a XI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, Erdély minden bizonnyal egyik legnagyobb, háromnapos könyvszemléje. /Nagy Botond: Könyvvadászat indul. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Az elszámolt 750 ezer helyett 246 ezer forintot szándékozott megtéríteni A Hét kritikai-kulturális hetilapnak a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH). Tiltakozásként a lap szerkesztősége úgy döntött, visszautalja a HTMH számlájára az összeget. A Hét májusban azért fordult gyorssegélyért a hivatalhoz, mert a bukaresti kulturális tárca megszüntette a lap támogatását, a szerkesztőség magánkölcsönökből működik. (Transindex) /Önérzetes A Hét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Rangos szimpóziummal nyitotta meg a Jézus Társaság (Jezsuiták) Romániai Rendtartománya a napokban Kolozsváron a rend jubileumi évét. Erre a szent rendalapító, Loyolai Ignác halálának 450., valamint első két követője és társa születésének 500. évfordulója – Xavéri Szent Ferenc Boldog Favre Péter– adott alkalmat. Dr. Marton József, a Babes–Bolyai Tudományegyetem keretében működő Római Katolikus Teológiai Fakultás dékánja előadásában ismertette a jezsuiták XVI. századi erdélyi letelepedését, munkásságát, majd kiűzetésük körülményeit. Dr. Ovidiu Ghitta egyetemi tanár ismertette a jezsuiták hozzájárulását a román görög katolikus egyház születéséhez. A Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztője, Bodó Márta doktorandusz előadásának tárgya: az iskolai színjátszás szerepe a jezsuita pedagógiában. Olivo Bosa rendtartományfőnök román nyelven, Dr. Jakubinyi György magyarul celebrált ünnepi, jubileumi évnyitó szentmisét a kolozsvári piarista templomban. /Fodor György: Jezsuita jubileumi esztendőnyitó rendezvények. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A székelykeresztúri fúvószenekar 110 éves. Az együttes jelenlegi karmestere, Borbély Csaba megmutatta emléküket: a füzet fedőlapján olvasható: A Székelykeresztúri Polgári Zenekar tagjainak névsora, dátum 1895. A tagok vállalták a szigorú házszabályban foglaltak betartását. Az alapító jegyzőkönyvben ilyen passzus is olvasható: A zenekarba való belépéskor és kilépéskor minden tag 40 koronát fizet, egy próbáról való hiányzásért 50 krajcárt, havi tagsági díjként 6 koronát. Akik szégyent hoznak a zenekarra, kizáródnak. Szász Béla, a Polgári Népi Iskola igazgatója 1901-től vezette a 21 tagú zenekart, 1907-ben Horváth Lajos zenetanár vette át a karmesteri pálcát. Az 1933-ban felfrissített együttes tagjait megtizedelte a második világégés. Réther János tanító érdeme, hogy 1961-ben bekövetkezett haláláig talpon maradt a zenekar. 1979-től új korszak kezdődött. Újjáalakult a zenekar, az akkori megyei kultúrbizottság 1980-ban tetemes összeget utalt ki új hangszerek vásárlására, egyenruha beszerzésére. 1982-ben megtartották Sóskúton az első fúvóstalálkozót. 1995-ben ünnepelte meg a kisváros fúvószenekara fennállásának 100. évfordulóját. Krisán József elnök tanulmányában felvázolta az évszázados fúvósmozgalom legfontosabb eseményeit. Idén pedig a 110 éves évforduló jegyében került sor az immár 23. alkalommal megtartott sóskúti fúvósfesztiválra. /Kristó Tibor: Fúvósébresztő. 110 éves a keresztúri fúvósmozgalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./

A két évvel ezelőtt megtalált, honfoglalás kori magyar temető feltárását végzik az Arad megyei Nagylakon. Ezen a területen X. század végi temető lehetett, nyilatkozta Peter Hügel régész, az Arad Megyei Múzeum igazgatója. Eddig kilenc épségben maradt emberi csontvázat, fegyvermaradványokat és számos dísztárgyat találtak. „A temetkezési szokások, a sírokból felszínre kerülő csontdíszek egyértelműen arról vallanak, hogy magyar temető nyomait tárták fel” – erősítette meg Kopecznyi Zsuzsa régész. /Puskel Péter: Ősi magyar leletek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Megnyílt Csata Hermina tárlata Kolozsváron, a Rádió Galériában. A nagyméretű bőr-textil-selyem kompozíciókat kiállító művész kapta meg 2000-ben a Romániai Képzőművészek Szövetsége országos díját a textil kategóriában. 1998 óta rendszeresen szerepel egyéni kiállításaival és csoportos tárlatokon. /N. J.: Jövőnek üzenő múlt. Csata Hermina kiállítása a Rádió Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Két esszékötetében – Paramuzikológia /Esszék, Gloria, Kolozsvár, 2001/ és Zene tegnap, ma és holnap /Stúdium, Kolozsvár, 2004/ Terényi Ede zeneszerző több évtizedes zenetudósi munkásságáról adott számot. A két kötetet értékelő Angi István – maga is a kolozsvári Dima Zeneakadémia tanára – fontosnak tartaná Terényi főműve, A modern zene összhagzattana magyar nyelvű kiadását. Ez a munka románul jelent meg /Armonia muzicii moderne (1900-1950), Media Musica, Cluj-Napoca, 2002/. A két kötet miniesszéiből felnövő korpusz a szerző arc poeticáját részletezik. A második kötet előszavában Terényi Ede megjegyezte, hogy ezek az esszék „nem csak információkat közölnek a zene belső és külső világáról, de önmagukban véve miniatűr zenedarabok is.” /Angi István: Számadás és számonkérés között a zenéről.= Helikon (Kolozsvár), nov. 10. – 21. sz./

Erdély történelmének háborús időszakát öleli fel Illésfalvi Péter, Szabó Péter és Számvéber Norbert magyarországi hadtörténészek Erdély a Hadak Útján, 1940–1944 /Puedlo Kiadó, Debrecen/ című, nemrég napvilágot látott kötete. Évtizedeken át mondhatni tabu téma volt nemcsak tudományos munkát írni e témakörben, de a visszaemlékezés is tilos volt. „Úgy véljük – írják a szerzők a bevezetőben –, hogy Erdély történelme az elmúlt másfél évtizedben – ha szabad így fogalmazni – felértékelődött”. A könyv tudományos igénnyel, jelentős mennyiségű magyar és német levéltári forrás felhasználásával készült. A könyv számos adatot és eddig még nem publikált fényképet közölt. /Ferencz Imre: Erdély a Hadak Útján. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./

Magyarország idegen fegyverekkel hatalomra segített pártállami kormánya sok mindent ígért, míg végül a demokratikus szocializmust a nyílt megtorlással váltotta fel. Kádárék bosszúhadjáratot viseltek a nemzet ellen. Ezek a perek is koncepciós perek voltak, Kádáréknak a gyerek is ellenség volt, ha ellene fegyvert fogott. Kádár János november 21-én – Haynauhoz foghatóan – úgy fogalmazott, hogy ,,Most semmiféle demokráciáról nem lehet beszélni; most kemények leszünk!” Később a Szovjetunió felajánlotta csapatai kivonását, Kádár János ezt visszautasította. A szovjet hadsereg mellett a nemzetellenes karhatalom lett a Kádár-kormány legfőbb támasza. A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom 1. ezrede a fővárosban november 8-án alakult meg, ÁVH-s tisztek alkották az állomány kétharmadát. November 21-re már 18 század szerveződött; 8 kizárólag volt belügyesből; vattakabátjukról csak pufajkásoknak nevezték őket. November 11-e után őket vetették be az ellenállók helyi csoportjai ellen. A honvéd karhatalom létrehozása november 30-ra fejeződött be. Budapesten 5500, vidéken 5000 főt számlált (75 százalékuk korábban is hivatásos katona, 5 százalék rendőr volt, míg 20 százalék a civilek soraiból jött). A karhatalmisták és a szovjet hadsereg együttes fellépése iszonyatosnak bizonyult: ők lőttek a tüntetők közé 1956 végén, illetve még 1957 elején is; Budapesten, Salgótarjánban, Miskolcon, Veszprémben, Zalaegerszegen, Kecskeméten és Pásztón. Az ÁVH feloszlatását hiába hagyta jóvá Kádár kormánya, decemberre a politikai rendőrség 80 százaléka az egykori ÁVH állományából került ki. November első napjaitól nem csak a Szovjetunióba történő deportálások voltak folyamatosak, de az őrizetbe vételek és letartóztatások is. 13-án az újpesti munkástanács és forradalmi bizottság tagjait, 33 személyt tartóztattak le, fogtak perbe, amelyben 10 halálos ítéletet mondtak ki. Decembertől jöttek a nagy letartóztatások, letartóztatták Gimes Miklóst, Bali Sándort, Rácz Sándort, a hódmezővásárhelyi sztrájkok szervezőit, Vaskó Andrást és Máté Istvánt. December 11-én törvényerejű rendelet jelent meg a halálos ítélettel járó statáriumról; másnap visszahozták az internálás intézményét és bevezették a gyülekezési tilalmat. December közepétől a kormány akasztatott is, mégpedig csupa kisembert. Miskolcon és Budapesten fegyverrejtegetés címén végezték ki Soltész Józsefet, illetve Minczér Józsefet. Ekkor ítélték el a Békés megyei Gyulavári községben szervezett megmozdulás résztvevőit: tizenkét személyt börtönbüntetésre, két személyt, egy fiatal lányt és egy katonatisztet halálra, az ítéletet 1957 februárjában hajtották végre. 1957. áprilisban 16, illetve 12 évi börtönbüntetésre ítélték az ÁVH vezetőit, Farkas Mihályt és Farkas Vladimírt, akkor, amikor egy munkás büntetése fegyverrejtegetés miatt halál volt. Fegyverrejtegetés címén többségükben munkásokat ítéltek el; áprilisban Kardos Lászlót, májusban Bibó Istvánt és Tildy Zoltánt tartóztatták le. A május 6-án kezdődő perben Eörsi István írót 8 évre, Angyal Istvánt halálra ítélték. Ebben a hónapban ítélték el a Rádió ostromában részt vevőket; júniusban a miskolci forradalmárokat. Egerben a Katonai Tanács 14 tagját ítélték el. Augusztusban az edelényi munkástanács tagjainak ügyét tárgyalták, és hét inácsi parasztembert végeztek ki, a nemzeti bizottság vezetőit. A forradalmi eseményekben való részvételük miatt a tiszti igazolóbizottság májusi jelentését követően 21 tisztet végeztek ki. 1957 januárjában újabb letartóztatások voltak (Háy Gyula, Zelk Zoltán, Lengyel Balázs, Tardos Tibor, Novobáczky Sándor, Lőcsei Pál, Gyurkó László); a Magyar Írók Szövetségét, a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, a művészeti szövetségeket pedig betiltották. Röpcédula, illegális sajtótermék, fegyver rejtegetése elég volt a halálos ítélethez. (Február elején emiatt végezték ki a Batonai testvéreket.) Január 19-én végezték ki Dudás Józsefet s Szabó Jánost. Február 18-án a Fővárosi Bíróságon kezdték meg a megtorlás egyik hírhedt perét. Gyilkosság és illegális sajtótermék megjelentetése volt a vád Tóth Ilona orvostanhallgató és társai, a Péterffy Sándor utcai kórházban berendezkedett ellenállók (Gáli József, Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc, Bagó Gyula, Lukács József, Kéri Sándor, Kovács Ferenc, Mátéffy Csaba János, Obersovszky Gyula és Pribelszki István) ügyében. A halálos ítéletet Tóth Ilonán, Gönczi Ferencen, Kovács Ferencen, Gyöngyösi Miklóson június végén hajtották végre. Gáli 15 évet, Obersovszky életfogytiglant kapott. (Azóta több szakértő is megerősítette, nem bizonyított, hogy Tóth Ilona orvostanhallgatónő meggyilkolt volna egy sebesült ávóst.) Kádár szerint legalább 400–500 ellenforradalmár-gyanús személyt kell összeszedni, Földes László még többet: néhány ezret szeretett volna lefogva látni. A statisztikák szerint január és február közepe között 559 személyt internáltak, február 16.–március 16. között 2652 személyt. Miskolcon Mikulás Gábor és társai tárgyalása volt – az ítélet rendkívül súlyos, öt személyen végrehajtották a halálos ítéletet, a többiek életfogytiglanit, 5, 15, 10, 7, 3, illetve 1 év börtönbüntetést kaptak, 400-an kerültek börtönbe és 10 000-től vették vissza a rendfokozatot. Tizennyolc író – többségében a népi írók – levélben fordult Kállai Gyulához a letartóztatott írók: Varga Domokos, Molnár Zoltán, Fekete Gyula, Tóbiás Áron, Déry Tibor, Háy Gyula és Zelk Zoltán érdekében, ennek ellenére az íróperekben évekre szóló börtönbüntetéseket szabtak ki. Kivégezték Prezsmayer Ágostont, aki Maléter összekötője volt a Kilián laktanyában. A kommunista pártok november 12–19-i moszkvai tanácskozása idején ítélték el Déryéket, letartóztatták Ádám Györgyöt és Kosáry Domokost, utóbbit a katonai bíróság 1958. június 18-án 4 évi börtönre ítélte. November–decemberben kivégezték a Széna téri és a Corvin-közi felkelők vezetőinek egy részét: Ekrem Kemalt, Bán Róbertet, Iván Kovács Lászlót, Pálinkás őrnagyot, aki kiszabadította Mindszentyt. Ítélet született Földes Gábor és 12 társa ügyében (Földes színész-rendező, Gulyás Lajos lelkész, Tihanyi Árpád tanító győri ávéhásokat mentettek meg!); súlyos börtönbüntetéssel zárult a Központi Munkástanács vezetőinek pere, és tisztázatlan körülmények között december 21-én a Gyorskocsi utcai vizsgálati fogságban meghalt Losonczy Géza. 1958. január 18-án megtörtént a vádemelés Nagy Imre és társai ellen. Röviddel előtte végezték ki Brusznyay Árpád tanárt, aki a veszprémi Nemzeti Bizottságnak volt az elnöke. A hatalom továbbra sem válogatott. Február elején halálra ítélték majd kivégezték Renner Pétert. A Nagy Imréék perében hozott júniusi ítéletig halálra ítélték a Csepeli Nemzetőrség parancsnokát és társait, két tisztet, egy honvédet, egy mérnököt, egy bányászt és egy csapost: a nagytétényi Nemzeti Bizottság és Nemzetőrség vezetőit, egy csepeli munkás két gyilkosát, Balogh Lászlót és társait; az óbudai katonai ellenállás három tisztjét; április 24-én kivégezték a Nagy Imre-per vádlottját, Szilágyi Józsefet. Emellett számtalan súlyos ítélet született Sándor András, Lőcsei Pál, az esztergomi Nemzeti Tanács és munkástanácsok tagjai, a Honvéd Kórház vezetői, Kéri József, Győr-Sopron megye főügyészének ügyében. (…)(részlet) /Lipcsey Ildikó: Ötvenhat után: Megtorló szervezetek, koncepciós perek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

November 10-én reggel 8 és 10 óra között országszerte mintegy 50 ezer köztisztviselő szüntette be a munkát. A túlórák kifizetését követelik, valamint az úgynevezett bizalmassági díjat, ami szerintük azért járna, mert titkos adatokkal dolgoznak. Ezen kívül kérik a bérek növelését, a munkaórák számának csökkentését, gyakoribb előléptetéseket és jobb munkakörülményeket. Ellenkező esetben egy hét múlva, november 17-én általános sztrájkba kezdenek. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Országszerte sztrájkoltak a köztisztviselők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A korábbi Kolozs megyei prefektus, Mihail Hardau lett az új román oktatási miniszter, aki november 10-én letette az esküt. /Mihai Hardau az új tanügyminiszter. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 11./

A nemzeti vízum feljogosít a Schengen-övezetbe való beutazásra, de az Európai Unió továbbra is kíváncsi, gyakorlatban hogyan valósul meg az irat kibocsátása, ezért Brüsszel állandó tájékoztatást kért Budapesttől, közölte a Szabadsággal Gémesi Ferenc, magyar külügyi államtitkár-helyettes. Gémesi Ferenc kifejtette, hogy Magyarország nem folytat az Európai Unióval különleges tárgyalásokat a nemzeti vízummal való továbbutazás lehetőségéről, hiszen a közös európai szervezet mindössze annyit kért Magyarországtól, hogy ez ügyben állandó tájékoztatást biztosítson. Az államtitkár-helyettes emlékeztetett, hogy a nemzeti vízum mellé igényelni kell a magyarországi tartózkodási engedélyt, amely az Unióban érvényben levő hasonló jellegű dokumentummal egyezik meg. A speciális tartózkodási vízum Ukrajna, Szerbia-Montenegró, Románia és Horvátország állampolgárait többszöri beutazásra jogosítja fel, és három hónapnál hosszabb tartózkodást tesz lehetővé azok számára, akik a magyar nyelv gyakorlása, a kulturális nemzeti identitás megőrzése, az állami felsőfokú oktatáson kívül eső tanulmányok folytatása, valamint családi kapcsolatok ápolása céljából kívánnak Magyarországon tartózkodni. /B. T.: Schengen-övezetbe is lehet utazni a nemzeti vízummal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Ez a törvény csak rontaná a mostani törékeny egyensúlyt ebben a térségben – véleményezte a kisebbségi törvénytervezetet Cosmin Gusa Csíkszeredában. A Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) elnöke november 10-én a tervezet megvitatására általa szervezett tanácskozáson kifejtette, az RMDSZ nem viszonyul felelősen ehhez a kérdéshez. A megbeszélésen sem a helyi, sem a megyei önkormányzatok vezetői, sem az RMDSZ képviselői nem vettek részt, a tanácskozáson jobbára a két megyében működő román kulturális szervezetek, illetve egyes pártok helyi szervezeteinek vezetői jelentek meg. Többen kifejtették, semmi szükség erre az RMDSZ által erőltetett törvényre. Az is elhangzott, hogy a Hargita és Kovászna megyékben élő románok legalább annyi jogot szeretnének, mint amennyit az itt élő magyarok élveznek. Cosmin Gusa kitért Verestóy Attila szenátor és a kormányfő üzleti kapcsolatára is, mondván, hogy annak hátterében is Dinu Patriciu üzletember áll. /Szüszer-Nagy Róbert: Monológ a kisebbségi törvényről. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 11./

A romániai kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet visszavonását, széles körű magyar társadalmi párbeszédet kért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak. Az öt szervezet november 10-én közös nyilatkozatot intézett az RMDSZ vezető beosztású képviselőihez. A tervezet visszavonása mellett érvelve kifejtették, hogy „a közel kétmilliós romániai magyar nemzeti közösség politikai közképviseletét kisajátító RMDSZ román hatalmi segédlettel a magyar és a többi etnikai kisebbségre akarja kényszeríteni kisebbségi törvénytervezetét.” A jogszabály a politikai pluralizmus teljes kiiktatásával, a magyar – és a többi – etnikai közösségek megkérdezése nélkül készült el. Bár a kisebbségi törvénytervezet a kulturális autonómia iránti szándékról tanúskodik, és néhány pozitív kisebbségvédelmi elemet is tartalmaz, – egészében véve a jelenlegi formájában a romániai magyar nemzeti közösség számára elfogadhatatlan. A nyilatkozatban arra kérték az RMDSZ-t, hogy támogassa az EMNT és az SZNT által benyújtott autonómia-törvénykezdeményezéseket. /A kisebbségi törvénytervezet visszavonását kérik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./