November 11-én nyitották meg Aradon, a megyei tanács dísztermében a “Gazdaságélénkítés határ menti öko-rendszerek generálásával” című konferenciát. A biogazdálkodásról szóló tárgyalás egy PHARE-CBC EU-s projekt első lépése, a projektet a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány és az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete közös szervezésében nyerték meg. Kocsik József, Arad megyei RMGE elnök szerint a két szervezet 230 ezer eurós támogatást kap arra, hogy felkészítsék az aradi magyar gazdákat a biogazdálkodásra. A gyakorlati részt nemcsak Aradon, hanem Magyarországon sajátítják el – mondta el Kocsik József. A megnyitón jelen volt többek között a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének országos elnöke, Sebestyén Csaba is, aki szerint a projekt nagy lépésnek számít. Főként azért, mert a romániai magyar gazdák kevésbé felkészültek a projektírások szempontjából. /Sólya R. Emília: Biogazdálkodásra tanítják az aradi magyar gazdákat. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Orbán Attila evangélikus-lutheránus lelkész fél éve újra Simonyifalván szolgál, szórványlelkész megbízatással. E minőségében három gyülekezetet lát el: a simonyifalvi református és evangélikus hívekből állót, több mint 80 lélekkel, az apatelki (Mocrea) mintegy 40 személyből álló, többségében szlovák anyanyelvű közösséget; ugyanakkor Pankotán is létezik egy 10 lelket számláló kisebb gyülekezete. Az elmúlt nyáron ifjúsági tábort szerveztek 30 simonyifalvi fiatal számára a jó állapotban lévő apatelki parókián, ahol a püspökség egyházmegyei ifjúsági táborhelyet kíván kialakítani. A pankotai gyülekezetnek csupán 10 tagja van, de templommal is rendelkeznek. A szórvány-gyülekezetekben a leghatékonyabb közösségépítés a családlátogatások alkalmával fejthető ki. Ennek megfelelően Orbán Attila félévenként meglátogatja a híveit. A kevés egyháztag az egyházi hozzájárulásból nem tudja eltartani a lelkészt, aki a családfenntartás érdekében angol nyelvet tanít az iskolában. /Balta János: Szórvány-szolgálat, kihívásokkal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2000 októbere óta teljesít szolgálatot Székelykocsárdon Szabó Gergely református lelkipásztor. Székelykocsárdon 583 református van. A 47 katolikushoz Horváth István marosújvári plébános jár ki, van néhány unitárius, lutheránus és baptista is. Szabó Gergely lelkipásztor ideérkezése után hozzáfogott a gazdasági épületek, az óvoda, kántortanítói lakás és pékség rendbetételéhez, élen járó papját a közösség követte, így közös erővel lassan rendbe hozzák a valamikor államosított épületeket. /T. A.: Élen járó papját követi a közösség. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

A XI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron bemutatkozott a budapesti Kráter Műhely Egyesület. Turcsány Péter három legújabb kötetüket mutatta be: Ambrus András Székely Trianon, Wass Albert Voltam, valamint Németh László Emberi színjáték című műveit. Ambrus András regénye egy Maros menti faluban játszódik 1925-ben. Wass Albert Voltam című könyve gyűjtemény. Mivel a kiadó az életműsorozat végére ért, ebbe a kötetbe az író önéletrajzi jellegű írásait válogatták. A Kráter bemutatója utáni irodalmi beszélgetésre Grendel Lajos Pozsonyból, Tolnai Ottó Palicsról, míg Láng Zsolt Marosvásárhelyről érkezett, így a felvidéki, délvidéki és erdélyi irodalom képviselői ültek az asztalhoz. /Nagy Botond: Csütörtöki vásárdramaturgia. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./

November 5-én adták át Budapesten, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a protestáns kultúra és tudomány kiemelkedő műveléséért járó elismerést, a Károli Gáspár-díjat. Az idei kitüntettek között szerepel Sipos Gábor levéltáros, egyetemi docens is. Laudációt mondott Kósa László akadémikus. Dr. Sipos Gábor történész, levéltáros, egyetemi docens /sz. Érszodoró, 1951/ a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát 1970–1974 között végezte. Három évig Noszolyon románul tanított történelmet. 1977-ben került levéltárosnak az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltárába. 1998-ban a Szegedi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot. Ugyanebben az esztendőben kapott docensi kinevezést a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Középkori Tanszéke történelem–könyvtár szakára. Oktatói munkájának fontos része a román egyetemen tanuló magyar diákok számára tartott magyar nyelvű órák tartása. Elsősorban művelődéstörténeti tárgyakat, könyv- és nyomdatörténetet, levéltártant, könyvtártörténetet, illetőleg magyar történelmi áttekintést ad elő, továbbá levelező tagozaton egyetemes középkort oktat. Figyelmét eleinte a középkor kötötte le, szakdolgozatát a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi tevékenységéből írta. Doktori értekezését a református főkonzisztórium kialakulásáról írta. Szaktanulmányai mentalitástörténettel, iskolatörténettel, egyházközség-történettel, köztük az elenyészett román református eklézsiákkal, templomtörténettel is foglalkoznak. Levéltárosi pályájához híven rendszeresen jelentet meg forrásokat, értékes kéziratokat. Eddig négy önállóan vagy társszerzőkkel írt könyve, ugyancsak négy, szintén munkatársakkal együtt gondozott forráskiadványa jelent meg. A magyar mellett, románul, németül és franciául napvilágot látott szaktanulmányainak száma meghaladja a hetvenet. Tagja a kicsiny erdélyi magyar történészcsoportnak, amely fölélesztette az erdélyi református egyháztörténet-írást. Sipos Gábor az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára. /Kósa László: Sipos Gábor Károli Gáspár-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Kozma Dezső irodalomtörténész, egyetemi tanár november 6-án lett hetvenéves. Munkásságát jelzi 19 önálló kötete, 17 bevezetővel, jegyzetekkel ellátott válogatása magyar írók, költők műveiből és mintegy 300, romániai és magyarországi lapokban, folyóiratokban megjelent tanulmánya, szakcikke. Fő kutatási területe a XIX. század második felének magyar irodalma, magyar klasszikusok (Petőfi, Arany, Madách, Mikszáth, Petelei, Ady, Krúdy) utóélete Erdélyben, illetve az erdélyi századforduló irodalmi és művelődési élete. 2000-ben a Madách Irodalmi Társaság Madách Imre-díjjal tüntette ki, ugyanabban az évben lett a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, 2003-ban pedig a Magyar Professzorok Világtanácsa a Pro Universitate et Scientia kitüntetésben részesítette. Kozma Dezső a Szilágy (egykor Kolozs) megyei Középlak faluban született. A Bolyai Egyetem elvégzése után rövid kitérővel 1959 februárjától immár oktatóként folytathatta tevékenységét az egyetemen. 1970-ben védte meg a XIX. század végi Kolozsvár szellemi életéről írott doktori értekezését. Több mint négy évtizeden át oktatta a magyar irodalomtörténet különböző korszakait. Jelenleg konzulens professzorként tevékenykedik a BBE-en, ugyanakkor a Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora és dékánja. A Szabadságban 1991-től 1994-ig heti rendszerességgel látott napvilágot Régi kolozsvári arcok című portrésorozata. /(-eth): Kozma Dezső, a „jeles hetvenes”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Besztercén az első magyar nyelvű rádióműsort 1996 novemberében sugározták. Eleinte párhuzamosan két helyi rádióban is szerkesztettek magyar nyelvű adást, de később úgy döntöttek, hogy inkább csak egy műsor maradjon. Az évek során többen megfordultak a rádió stúdiójában. Szabó Attila, a magyar nyelvű műsor kezdeményezője és Gönczi Irénke szerkesztő emlékezett az eltelt kilenc évre. A szerkesztőség tagjai idővel kicserélődtek. A magyar adás heti félórás hétfő esténként. Az adás sokáig a Csipet nevet viselte, mert mindenből egy kicsit, egy csipetnyit sikerült belecsempészni a félórás műsorba. /Dézsi Ildikó: „A jó rádiós első percekben mindig izgul” Kilencéves a Csipet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Nagyenyeden az Áprily-estek soron következő előadása a zenéről szólt. Fodor László nyugalmazott zenetanár két könyvét mutatták be: az egyik zenetörténeti alkotás, a másik a kollégiumi diáknóták értékes gyűjteménye. Az egyik könyv Zenetörténet címmel jelent meg. A másik dalgyűjtemény, címe Büszke Őrhegy ős tövében. Nagyenyedi diákdalok /Státus Kiadó, Csíkszereda/, a munka 66 lekottázott dalból áll. A könyvismertetőt követően a közönség Kelemen Ferenc kollégiumi zenetanár vezényletével együtt énekelte a mai diákdalokat. /Bakó Botond: „Büszke őrhegy ős tövében…” Zenetörténet és diáknóta-gyűjtemény Fodor Lászlótól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Megjelent a Rhédey-palota monográfiája Gaal György művelődéstörténész tollából Ház a Főtér sarkán /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ címmel. „Ennek a háznak „lelke” van, élete és története, amely századokat ölel fel” – írta a kötet előszavában dr. Fekete Károly rektor, az épület tulajdonosának, a debreceni Református Kollégium Igazgatótanácsának elnöke. Ez a könyv egy csöppnyi Kolozsvár-történet. Egy ház, a kincses város Főterét alkotó 34 épület egyike, amely falai, tulajdonosai és lakói által sajátos keresztmetszetét nyújtja mindannak, amit Erdély jelenlegi fővárosa az utóbbi 500 esztendőben megélt. A Rhédey-palota az erdélyi magyar színészet kegyhelye. Egykori tulajdonosa, gróf Rhédey Mihályné Bánffy Terézia érdeme, hogy 1792-ben, egy évre ingyen felajánlotta a ház báltermét színielőadások tartására, hozzájárulva ezáltal a hivatásos erdélyi magyar színjátszás kibontakozásához. Az indulás jeles dátumát ma is látható emléktábla jelzi, amely a százéves évforduló alkalmával került a ház Jókai utca felőli szárnyának falára. Falai közt lelt otthonra egy ideig az Erdélyi Kárpát Egyesület, újabban pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület bérli az egykori főúri lakosztály helységeit /N. J.: Egy sarokház fél évezrede, avagy a Rhédey-palota lelke. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

November 11-én Kolozsváron bemutatták Cs. Szabó László terei /Kolozsvár Társaság/ című könyvet, melyet az író születésének 100. évfordulója alkalmából adtak ki. A kötetben László Miklós fotói tükrözik Cs. Szabó Kolozsvárjának hangulatát. A könyv Visky András előszaván kívül Pomogáts Béla és Kántor Lajos írásait is tartalmazzák. /Kiss Bence: Cs. Szabó László-centenárium. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

György Attila második könyve /A boszorkányok feltámadása, Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség, Kolozsvár, 1997/ pontosan kijelölte a tudatos szerző további útját. Az ,,igazságot” történetekben igyekszik leképezni /Történetek a nyereg alól, Pro Print, Csíkszereda, 1999/, ugyanúgy a sorskatalógusban (Harminchárom, Magyar Könyvklub, 2002), meditatív, elmélkedő, az esszéhez közelítő, aforizmatikus megfogalmazásokat kedvelő leírásokban /Harcosok könyve, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2005/ vagy éppen direkt állásfoglalásokra törő publicisztikákban: Az én státusom, Havas Kiadó, Kézdivásárhely, 2005. /Bogdán László: Tél és tavasz közt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

Az idén júniusban Budapesten a Kapu Kiadó és Magyar a Magyarért Alapítvány gondozásában megjelent 728 oldalas A székely gesta után a kilencvenhárom éves Orbán Dezső újabb kötete: a szerző kiadásában, Kocsis Károly szerkesztésében Kézdivásárhelyen látott nyomdafestéket a Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében című regényes családtörténet. A szerző, akárcsak első könyvében, a Samel úrban is anekdotázó, az ízes székely tréfák hangvételét sem mellőzve mutatja be a márkosfalvi Orbán család életét a huszadik század történelmi eseményeibe ágyazva, oly módon, hogy az olvasó korhű betekintést nyerhet Márkosfalva, Csernáton, Albis, Dálnok, Torja, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely akkori hétköznapjaiba. A könyvet Orbán Dezső az időközben elhunyt Zoltán bátyjával közösen írta. /Iochom István: Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

A temesvári Aprilia Print Kiadó Szabolcska Mihály halálának 75. évfordulójára jelentette meg a Szekernyés János által szerkesztett és a Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség által kiadott kötetet, amely a már-már elfeledett vagy kitagadott Szabolcskát visszaidézni hivatott egyetemes magyar, erdélyi, illetve bánsági magyar irodalomba. Szabolcska Ady megjelenése után Ady-paródiát írt, erre Ady Üzenet Költőcske Mihálynak című versével replikázott, illetve Karinthy Egyszerűség című paródiája is megjelent. Ezért lett Szabolcskából megbélyegzett költő. A most megjelent könyvből megismerhető személyében a szórványlelkész is, aki rendszeresen kijárt szolgálni Versecre, Fehértemplomra, Oravicabányára, Vingára s közben megépíttette azt a bérpalotát, amely ma is életben tartja az egyházközséget. /Makay Botond: “Az igaz élet a legszebb imádság” Szabolcskától – Szabolcskáról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Folytatódik a tanügyi sztrájk. A kormány ajánlatot tett a szakszervezeteknek, amelyek azonban nem voltak hajlandóak erre rögtön választ adni. A négy szakszervezet november 15-én tervez közös álláspontot kialakítani a kabinet által tett ajánlat kapcsán. A kormány immár hajlandó biztosítani a jövő évi költségvetésből a tanügynek a GDP öt százalékát. A többletösszeget iskolák, bentlakások építésére és modernizálására, laboratóriumok felszerelésére fordíthatják. /Feloldódhat a tanügyi blokád. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Éles támadást indítottak a kisebbségi törvénytervezet ellen a Szociáldemokrata Párt vezetői a hét végén. Mircea Geoana, a párt elnöke (volt külügyminiszter), valamint Adrian Nastase ügyvezető elnök a hétvégén Marosfőn vett részt a PSD megyei vezetőivel tartott találkozón. Geoana szerint a tervezet kulturális autonómiát helyez kilátásba a romániai kisebbségek számára, ez éket verne a szerinte „harmonikus” közösségben élő romániai etnikai csoportok közé. A politikus valamiféle „enklávé” kialakulásától és szuverenitásának elvesztésétől félti a román államot. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a kormánykoalíció miniszterelnök-helyettese az MTI kérdésére válaszolva emlékeztetett arra, hogy a most ellenzékben lévő PSD tavaly év végéig az RMDSZ támogatásával kormányozta az országot. Mostani magatartásával azonban ez a párt megcáfolja mindazt, amit kormányzása négy évében mondott és tett, ha így folytatja, ismét egy Ion Iliescu (volt államfő) által befolyásolt nacionalista párttá válik – állapította meg az RMDSZ-elnök. Markó ugyanakkor politikai szempontból rossz módszernek tartaná, ha az RMDSZ a koalícióból való kilépéssel fenyegetőzne. Ezzel ugyanis a román közvélemény előtt zsarolóknak tüntetnék fel a magyarok politikai szervezetét. /A PSD kampányfogása. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

A magyar külügyminisztérium megpróbálja felvenni a kapcsolatot azzal a professzorral, aki egy lapinterjúban azt állította, mégis volt CIA-börtön Magyarországon, hogy megtudja, mire alapozta állítását a professzor; Magyarországon ugyanis nem volt, nincs és nem lesz ilyen tábor – közölte Polgár Viktor külügyi szóvivő. A Magyar Nemzet november 12-én beszámolt be arról, hogy az Il Manifesto című olasz kommunista napilapnak nyilatkozva Cheriff Bassiouni, az ENSZ afganisztáni raportőre tényként említette: Románia, Lengyelország és Magyarország területén titkos CIA-fogoly-táborokban kínzások történtek. /Az ENSZ egyik raportőre szerint: Volt CIA-börtön Magyarországon is. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

Tokay Györgyöt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt képviselőjét nevezte november 11-én Románia (vilniusi székhelyű) lettországi nagykövetévé Traian Basescu államelnök. Az államfő november 7-én kinevezte őt Románia litvániai nagykövetévé, most pedig a lettországi nagyköveti tisztséget is hivatalosan Tokayra ruházta. Tokay György elmondta: állomáshelye Vilniusban lesz, ingázni fog Vilnius és Riga között. „Az is a feladatom, hogy igazoljam: egy magyar jól láthatja el ezt a feladatot.” – jelentette ki. /Tokay György litvániai és lettországi nagykövet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület történészkonferenciája alkalmából Kolozsváron járt Romsics Ignác, a budapesti ELTE professzora. Az autonómiával kapcsolatban kifejtette, az EU alkotmánya erre vonatkozóan nem tartalmaz szankciókat, csak ajánlásokat. A professzor teljes mértékben összeegyeztethetőnek tart egy ilyen követelést az európai uniós együttléttel. Ilyenekre vannak példák Európában. Az erdélyi meg a többi határon túli magyar kisebbségnek teljes joga van Magyarországra úgy tekinteni, mint a támogató anyaországra, szögezte le. /Ördög I. Béla: Indokolt az autonómiatörekvés. Beszélgetés Romsics Ignáccal, az ELTE professzorával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Pedagógusok, lelkészek, az RMDSZ helyi szervezeteinek képviselői, illetve mind a 25 magyar civil szervezet elöljárói összegyűltek november 12-én Déván, a megyei RMDSZ által rendezett, immár hagyományos szórványkonferencián, amelyen a Hunyad megyei magyarság oktatási helyzetéről volt szó. Lakatos András, a Kolozsvárról meghívott oktatásügyi RMDSZ ügyvezető elnök leszögezte: a kis létszámú iskoláknak, tagozatoknak nincs jövője. Ezentúl az iskolák diákjaik létszáma alapján kapnak pénzt, gyerekenként olyan 20-25 millió lejt, s emiatt a 200 diáknál kisebb iskolák egyszerűen nem életképesek. A tanügyi törvény tartalmazni fog bizonyos korrekciós tényezőket a drágább kisebbségi oktatás támogatására, ennek ellenére a jövő egyértelműen a minőségi oktatást biztosító iskolaközpontoké. Erre a szórványban is fel kell készülni. Ezt mutatja a zsilvölgyi Lupény és a szomszédos Vulkán súlyos létszámproblémákkal küzdő magyar tagozatainak helyzete. Eddig sokan említették a vulkáni magyar tagozat egyesítését a felújított épülettel, új iskolabusszal és több diákkal rendelkező lupényival, de konkrét javaslat nem született. A közös megoldáshoz helyi elképzelések szükségesek, illetve olyan személyek, akik vállalják a kivitelezést. Petrozsényban ezt a szerepet a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta fel, Lupényban és Vulkánban viszont a pedagógusok tartózkodása miatt az elképzelés döcögősen halad. Vajdahunyadon sem különb a helyzet. Az óvoda és az iskola között szinte semmilyen kapcsolat sincs, holott a szórványban túl nagy luxus a lemorzsolódás. Déván a helyi kezdeményezésből született Geszthy Ferenc Társaság szeptemberben beindította az önálló magyar iskolát. Az iskola azonban félkész állapotban indult. A román és a magyar kormány közösen finanszíroz három kisebbségi iskolát: a battonyai román iskolát, a marosvásárhelyi Bolyai Kollégiumot, illetve a dévai Téglás Gábor Iskolát Winkler Gyula közbenjárására a román kormány 8 milliárd lejes támogatást nyújtott a dévai iskolának. Budapestről az előző évekhez hasonló jelentős anyagi támogatást helyeztek kilátásba a Szülőföld alapon keresztül. Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke szerint a román kormánytól kapott, illetve a magyartól beígért összeg csupán az iskola teljes felszerelésének a felét fedezi. /Chirmiciu András: Kihívások, megoldások a szórványoktatásban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Újraválasztották Tárkányi Erika elnököt és Siposné Virág Erzsébet alelnököt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség (RMPSZ) Kolozs megyei szervezetének élére. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes megköszönte az RMPSZ-nek a támogatást, amellyel iránta viseltetett, amikor az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezető testülete meg akarta vonni tőle a támogatást. Tárkányi Erika elnök szerint ezzel a kiállással nem csak a személyt védték, hanem az RMDSZ eljárásával szembeni nemtetszésüknek adtak hangot. /Nagy-Hintós Diana: Újraválasztották a Kolozs megyei RMPSZ elnökségét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Tizenharmadik alkalommal adták át november 12-én Szamosújváron a Czelder Márton- és Földes Károly-díjat. A Diaszpóra Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület minden évben kitüntet egy református lelkészt és egy gondnokot a szórványban végzett áldozatos munkájáért. Vetési László a Diaszpóra Alapítvány elnöke köszöntőbeszédében elmondta, ezt a vidéket nem a pusztulás, hanem az építő cselekvés jellemzi. A Czelder Márton-díjat Jánossy László balázsfalvi református lelkipásztor vehette át, aki a Kis-Küküllő mentén végzett szórványszolgálata elismeréseként kapott kitüntetést. A Füzes-mente szórványmagyarsága hitének és nyelvének őrzéséért Földes Károly-díjjal Nagy István kispulyoni gondnokot tüntették ki. /Dézsi Ildikó: Élet a romok felett. Szórványdíjakat adtak át Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

November 13-án ért véget Gyergyószentmiklóson, a Szent Benedek Tanulmányi Házban az Erdélyi Háló, a katolikus szervezetek, csoportok ez évi országos találkozója. A háromnapos rendezvény összefoglaló címe: A hit öröme az élet öröme, fő előadó dr. Puskás Attila volt. A találkozóra Magyarországról is érkeztek. /(Takács Éva): Erdélyi Háló-találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./

November 12-én véget ért a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, rendhagyóan sok új kötetet mutattak be, több író dedikált a standok mellett. /Nagy Botond: Bezárta kapuit a könyvvásár. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./ Káli Király István, az Erdélyi Magyar Könyves Céh elnöke, a fesztivál igazgatója elmondta sikeres vásárt zárt a céh. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár forgalma megközelítette a másfél milliárd régi lejt, ami, Káli szerint, a város gazdasági potenciáljára való tekintettel tekintélyes összeg. A közönség elsősorban az ismeretterjesztő és történelmi könyveket kereste, de helyenként a szépirodalmi művek iránt is élénk érdeklődést tanúsított. Eljött a pozsonyi Kalligram magyarországi, felvidéki és vajdasági szerzőgárdája: Tolnai Ottó, aki a Költő disznózsírból című, Magyar Irodalmi Díjjal kitüntetett, a Parti Nagy Lajos által vele készített beszélgetéseket tartalmazó kötetet dedikálta, bemutatták Grendel Lajos Mátyás király New Hontban című nagysikerű regényét; Németh Gáborral, Zsidó vagy? című könyve kapcsán, Mészáros Sándor irodalomtörténész beszélgetett. Az erdélyiek közül Láng Zsolt, Demény Péter, Visky András, Lövétei Lázár László dedikált, valamint a csíkszeredai Pallas-Akadémia szerzői: Vári Attila, Ferenczes István, Cseke Gábor, Balázs Imre József. A kolozsvári Polis bemutatta Horváth Andor A szent liget című tanulmánykötetét. A Kalligram Kiadó és a marosvásárhelyi A Hét hetilap közös vállalkozásaként, a pozsonyi kiadó által felajánlott kötetekkel elindították a Kortárs Kulturális Könyvalapot, hogy folyamatosan hozzáférhetővé tegyék az erdélyi olvasók számára is a mai irodalmi, művészeti kiadványok legjavát. /Lokodi Imre: Sikeres vásárt tudhat maga mögött az Erdélyi Magyar Könyves Céh. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Bukarestben átadták a Romániai Írók Szövetségének 2004-re szóló díjait, kisebbségi irodalom kategóriában Egyed Péter és Hatházi András írószövetségi díjban részesült. A kolozsvári író, filozófiatörténész, egyetemi oktató Egyed Péter Madonnák porban /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című regényéért kapta az 1500 új lej értékű díjat. Hatházi András kolozsvári színész-rendező, író a szintén 1500 új lejes debütdíjban részesült, Daniló /Polis Kiadó, Kolozsvár/ című rövidpróza-kötetéért. Idén a magyarokon kívül más nemzeti kisebbség nem kapott díjat, a román díjazottak száma kisebb, mint eddig, nem osztottak díjat gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában. /Szonda Szabolcs: Madonnák és Daniló. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

A szilágysági faluban, Szilágypanitban már a tetőtéren dolgoznak az oktatási központ építői, azoknak a gyerekeknek a szülei, akik korábban szétszórt épületekben tanultak: az óvodások a volt téesz bikaistállójában, az elemisták egy roskadozó épületben, a gimnazisták pedig az életveszélyesnek nyilvánított udvarházban. „Gergely Istvánné, Tőkés Erzsébet Szilágypanitban tanított a múlt század 60-as éveiben, kapcsolata az oktatással nyugdíjazása után sem szakadt meg. Az ő javaslatára kezdődött el a most készülő református oktatási központ építése. Állami támogatás nélkül, pályázati lehetőségeket kihasználva folyt a munka a faluközpontban” – mondja Szilágyi Zoltán szilágypaniti református lelkész. 1999-ben alapot ástak, 2000 tavaszán az alapkövet tették le. Az elmúlt ősszel tanévnyitóra került sor a befejezetlen iskolában. Legalul van a konyha és a kazánház, a földszinten két tantermes óvoda, tornaterem, ugyanitt kapott helyet az orvosi rendelő és a patika. Az emeleten négy tanteremben már tanulnak a gimnazisták. Ugyanitt rendezték be az infolabort, szertárat, könyvtárat, tanári és az igazgatói szobákat. Jelenleg a befejező munkálatoknál tartanak. A tetőtérben még négy tanterem készül, három vendégszoba, fürdőszobák és raktárhelyiség. Pályáztak, és támogatást kaptak az Illyés, Apáczai, Pro Professionae és – amíg működött – a Mocsáry Közalapítványtól. Anyagi támogatást nyújtott a Határon Túli Magyarok Hivatala és az egyházkerület, összesen 40-45 millió forintnyi értékben. A szilágypanitiak kezük munkájával járultak hozzá az építéshez. A felszerelésbe az a hollandiai testvériskola segített be, mellyel a kapcsolatot Tőkés Erzsébet alapozta meg. A jelenlegi tanévben két csoportban 41 óvodás jelenti a tartalékot, az általános iskolai tanulók száma 93. Szilágypanit közigazgatásilag Haraklány községhez tartozik, a község hat falujából itt tanul a legtöbb gyermek. /Fejér László: Pályázattal, de kezük munkájával is. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

A történelmi Székely- és a Szászföld határán, Aldobolyban évfordulós megemlékezést tartottak. A reformáció ünnepén köszöntötték a 90. életévét betöltő Deák Józsefet, aki 46 esztendőn át végzett lelkészi szolgálatot a Kovászna megyei faluban, illetve a prázsmári szórványban. Az idős tiszteletes hosszú esztendőkön keresztül feladatának tekintette az életvédelmet is. Magyar és román embereket egyaránt védett, hol a vasgárdisták, hol pedig egyéb szervezetek túlkapásaitól. Tetteiért három alkalommal idézték hadbíróság elé. /Kisgyörgy Réka: Kettős ünnep, szórványban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

November 12-én Kézdivásárhelyen az Apor Péter Iskolaközpont szervezésében tudományos ülésszakkal emlékeztek a felső-háromszéki mezőgazdasági oktatás 75. évfordulójára. Előadást tartottak debreceni, mezőhegyesi, kolozsvári és háromszéki mezőgazdasági szakemberek, egyetemi tanárok. Kezdetben a tanfolyamokat a felső-háromszéki falvak kultúrotthonaiban szervezték. 1934-ben kaptak állandó székhelyet Kézdivásárhelyen, a kantai római katolikus templom melletti épületben, ahol a következő tanévtől már Téli Mezőgazdasági Iskola néven működtek. Az Apor Péter Iskolaközpontban jelenleg 1158 diák tanul. Dr. Jávor András az iskola könyvtárának kétszázezer forintos könyvadományt, a mezőgazdasági oktatásban részesülő legjobb tanulónak pedig harmincezer forintot ajánlott fel. Dezső Vencel igazgató bemutatta a tanintézmény ünnepi alkalomra szerkesztett monográfiáját. Az Apor Péter Iskolaközpont udvarán az évforduló emlékére három méter magas kopjafát avattak. /Iochom István: A mezőgazdasági oktatást ünnepelték. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

A Szent Mártonhoz kötődő népi ünnepkör elevenítették fel november 11-én, Nyárádszentmártonban a helybéli iskolások. Bernád Ilona a Szent Márton-napi néphagyományokról és hitről beszélt az egybegyűlteknek. November 12-én Fodor Imre és Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezetének alelnökei Szent Márton Európája tegnap és ma címmel, arról a püspökről beszéltek, aki Pannóniában született rómaiként és végül a mai Franciaországban talált hazát és alapított kolostort. Pál Antal Sándor történész-levéltáros A székely önkormányzat története, valamint a Marosszéki pecsétek, címerek és Marosszék az 1848–1849-es forradalomban című könyveit ismertette. November 13-án, vasárnap a nyárád- szentmártoni unitárius templomban tartottak megemlékező istentiszteletet. Itt jelenthették be, hogy az amerikai egyesült államokbeli testvéregyház újabb pénzajándékot juttatott el Nyárádszentmártonba. Ebből az óvodások és kisiskolások számára bábszínházbérletet vásároltak, az iskolásoknak pedig ösztöndíjat hoznak létre, míg a 70 év fölötti egyháztagoknak egy ideig minden héten egy kenyeret vásárolhatnak, s jutott még az árvízkárosultak támogatására is. Az unitárius parókia udvarán a kisfarsangi vigadalommal elevenítettek fel egy másik hagyományt: hajdanában a mezőgazdasági munka lejártával Szent Márton-naptól Szent Andrásig a falun élők megünnepelték a jó termést, a gazdag vásárt. /Vajda György: Szent Márton ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

Cs. Szabó László esszéíró születésének száz éves évfordulójára emlékezett Poszler György akadémikus, Pomogáts Béla irodalomtörténész és Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője Kolozsváron, az EME előadótermében. Pomogáts Béla Cs. Szabó Erdélyben című könyvéről beszélt, amelyre hatással volt – ahogy a kor teljes erdélyi és magyarországi irodalmára is – Erdély egyes részeinek visszatérése az anyaországhoz. Kántor Lajos Cs. Szabó és Illyés Gyula kapcsolatáról beszélt. /F. I.: Cs. Szabó Lászlóról irodalomtörténeti távlatban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

A Köztes Terek Hordozható Múzeuma címet viselő tárlat november 11-én nyílt meg Kolozsváron, a Német Kultúrközpontban. Tizenhat művész alkotásának ad otthont a hordozható múzeum. Köztük van Hervai Katalin, König Frigyes, Pauer Gyula Jovánovics György és Ütő Gusztáv. /Kiss Bence: A Hordozható Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./