A Brassai Sámuel Elméleti Líceum /Kolozsvár/ legújabb évkönyve megörökíti a diákok és a tanári kar névsorát. Könyvtári jelentés és statisztikai összefoglalás zárja ezt a számbavételt. Tavaly 34 nappalis osztály mellett 18 esti tagozatos osztálya volt a Brassainak (az utóbbiakból 14 román tannyelvű). A több mint száz tanerő 1247 diákot oktatott. A könyvtár állománya 28 958 kötet, az évi gyarapodás mindössze 157 könyvet tett ki. Az évkönyv a tanárok tudományos dolgozatait is tartalmazza: Fazakas István Apáczai Csere János munkásságáról, Gaal György és Simon Gábor Brassai Sámuelről, Kováts Ildikó az iskola rajztanításának történetéről közöl adatokat. A Málnási Ferenc Irodalmi Kör az írókkal folytatott levelezést tette közkinccsé, Újvárosi Tamás pedig a magyarság sorsát kutatta a Fehér és Hunyad megyei szórványvidéken. /Gergely Gyula: A legújabb Brassai-évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Június 11-én Kézdivásárhelyen a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum öt végzős osztályának 104 diákja búcsúzott el a 325 éves alma matertől. Ugyanezen a napon ballagott a városban levő Bod Péter Tanítóképző matematika–informatika, filológia és tanítóképzős osztályának 74 végzőse. /Iochom István: Ballagás Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

Resicabányán C. Gajdos Viktória tanárnő befejezte a 2004–2005-ös tanévet növendékeivel: azokkal, akik önkéntes magyarórákra jártak a Szentháromság Plébánián általa tartott órákra. Eredményesnek tartja a tanévet annak ellenére, hogy huszonketten indultak, de csak nyolcan maradtak végig. A nyolc tanuló közül mindegyik tanult annyit, hogy ha kitartásuk nem lankad, jövőre nemcsak szívük szerint, de nyelvük szerint is magyarok, vagy magyarul is beszélő kettős önazonosságúak lehetnek, mint vegyes családok ivadékai. /Szakmáry Károly: Tanévzárás a magyar önkénteseknél. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Június 12-én a Kisiratosi Általános Iskola 16 nyolcadikosa búcsúzott iskolájától, s egyúttal szülőfalujától, ősztől többnyire Aradon, középiskolában folytatják tanulmányaikat. Almási Vince polgármester arra intette a diákokat: menjenek, tanuljanak, de jöjjenek vissza szülőfalujukba. /(nagyálmos): “Térjetek vissza szülőfalutokba”. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

A román tannyelvű osztályokban is tanítani kellene a magyarok történelmét – véli Tóth-Birtan Csaba, sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Szerinte a nézeteltérések megszűnnének, ha a két nemzet tagjai többet megtudnának egymásról. Elmondta, elégtétel számára, hogy ezt a tervet György Ervin, Kovászna megye prefektusa is felvetette, és támogatja. Könnyebben megvalósítható, hogy a tanárok fakultatív órákon tanítanák a tárgyat azoknak a román diákoknak, akiket érdekel. /Bíró Blanka: Tanuljanak a románok magyar történelmet? = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

Négy forradalom címen dokumentum- és művészfotókból nyílt kiállítás Temesváron, a Francia Kulturális Központban. Az 1956-os magyarországi, az 1968-as prágai, az 1989-es bukaresti és temesvári, valamint az 1999/2000-es belgrádi események pillanatfelvételeit a France Presse archívumából válogatták a szervezők. /(Sz. I.): Négy forradalom fotókban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Arcok, testrészek, nonfiguratív formák találkoznak a tizenhét éves Bartha Tünde festményein, június 10-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban megnyílt kiállításán. A fiatal művész a marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja, aki szobrászatban és festészetben egyaránt kipróbálta tehetségét. /Mészely Réka: A Művészeti Líceum diákjának egyéni tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Június 10-én két képzőművészeti tárlat is nyílt Gyergyószentmiklóson. A helyi Baricz Dezső festőművész pasztellképeiből nyitott kiállítást a Művelődési Központ. Az autodidakta-művész munkásságát Balázs József alfalvi festőművész méltatta. Kerekes Anna dunaharaszti festőművésznő munkáiból nyílt kiállítás a Pro Art Galériában Madarak és fák címmel, a szigetszentmiklósi Patak Galéria, és a Pro Art Galéria együttműködése eredményeként. /Két tárlat Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Kövesdy Zsuzsa és Kozma László szerkesztésében Élned, halnod… a munkatáboroktól az 1956-os forradalomig /Kairosz Kiadó, Budapest/ címmel megrázó dokumentumkötet jelent meg. A kötet első felében az 1950-es évek jogalkotását, és a törvénysértések (mint kitelepítés, deportálás stb.) jogi háttereit ismerteti, egy egész sor mellékletet is közreadva a belügyminisztérium kimutatásaiból a kitelepítettekről, munkatáborokba hurcoltakról, majd A hortobágyi munkatáborok világa címmel a deportáltak naplórészleteivel hozza életközelbe az embertelen kort. A következő fejezet, a Tanúságtevők, egy rádiós kerekasztal-beszélgetés anyagát hozza a munkatáborok volt lakóival, majd a kötet Sághy Gyula Kulák Golgota című filmje forgatókönyvéből idéz parasztsorsokat. Az utolsó fejezet Kozma László, Callmeyer Ferenc, Döbrentei Kornél, Lukács József, Tolnai József, Tamási Lajos, Bárány Ottóné Badi Györgyi, Papp Lajos, és Csikos Sándor verseivel, visszaemlékezéseivel idézi fel az 1956-os magyar forradalmat. /Kötet a munkatáborokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Romániában hetedik napja nem közlekedik a vasúti járatok többsége. A bukaresti törvényszék elutasította a Román Vasutak kérését, miszerint nyilvánítsák törvénytelennek, és függesszék fel egy hónapra a munkabeszüntetést. /Továbbra sem járnak a vonatok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei június 11-én, Bécsben tartották soros ülésüket, amelyen a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetői és a 13 nyugat-európai országos magyar szervezet képviseletét ellátó NYEOMSZSZ képviselői találkoztak. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, valamint Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója képviselte. A megbeszélés során a résztvevők kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről. A tanácskozáson egyetértés volt abban, hogy a nyugati országokban élő magyarság a nemzet szerves részét képezi, maguk is jelentős mértékben hozzájárulnak az egész nemzet felemelkedéséhez. A felszólalók egyaránt kihangsúlyozták: az autonómia-formák kiépítése, és az európai integráció kiterjesztése fontos eszközt jelent a határon túl élő magyar közösségek szülőföldön való megmaradásának biztosításában. A tagszervezetek ugyanakkor – elfogadva Markó Béla meghívását – úgy döntöttek, hogy a testület következő ülésére ősszel, Erdélyben kerül sor. A HTMSZ tagjai az ülés végén zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között a MÁÉRT mihamarabbi összehívását, valamint a délvidéki magyarság helyzetének normalizálását célzó magyar- és nemzetközi erőfeszítések folytatását kérték. Zárónyilatkozat a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának bécsi tanácskozásáról A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei 2005. június 11-12-én a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének meghívására Bécsben találkoztak. A tanácskozás résztvevői kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről. 1. A jelenlévők kifejezésre juttatták, hogy a nyugati magyarságot a nemzet szerves részének tekintik, s hogy szervezeteik jelentős mértékben hozzájárulnak az egységes magyar nemzet felemelkedéséhez. A HTMSZ Fóruma meghallgatta felvételi kérelmüket, s a következő szervezeteknek – Nyugat Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Latin-Amerikai Magyarok Országos Szövetsége – elfogadta teljes jogú tagságát. A Fórum résztvevői javasolták, hogy ezek a szervezetek váljanak a MÁÉRT teljes jogú tagjává. 2. A tanácskozás résztvevői elégedetlenségüket fejezték ki a Magyar Állandó Értekezlet összehívásának folyamatos halasztása miatt, s határozottan kérik az összehívás időpontjának meghatározását, valamint a határon túli magyar szervezetek bevonását a napirendi pontok kialakításába és az értekezlet előkészítésébe. 3. A Fórum résztvevőinek meggyőződése, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás, a nemzet egységének megőrzése, az autonómiaformák kiépítése és az európai integráció kiterjesztése és elmélyítése fontos eszköze annak, hogy a Magyarország határain túl élők legfontosabb törekvésüket – a szülőföldön való megmaradást – megvalósíthassák. 4. A tanácskozás résztvevői tudomásul veszik az Országgyűlés által elfogadott állampolgársági törvényt, amely enyhíti az eddigi megalázó hivatali eljárást a magyar állampolgárságért folyamodó külföldi állampolgárok számára. Ugyanakkor a Magyarország határain kívül élő magyarok a szülőföldön való megmaradást tekintik elsődleges céljuknak. Továbbra is szorgalmazzák a magyar állampolgárság jogfolytonosságának helyreállítását minden magyar számára. 5. A bécsi találkozó résztvevői a leghatározottabban elítélik a délvidéki magyarság elleni szerb támadásokat és tettlegességeket, amelyek azt követően is folytatódnak, hogy az európai és amerikai testületek határozottan állást foglaltak ebben az ügyben. Hasonlóképpen a legerélyesebben elítélik a vajdasági magyar közösség legnagyobb támogatottságot élvező pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség és annak vezetői ellen indított, előre kitervelt és összehangolt állami lejáratási kampányt, és egyöntetű támogatásukról biztosítják a VMSZ-t és annak vezetőit. Továbbra is kérik a nemzetközi fórumok és a magyar kormány határozott kiállását a vajdasági magyar közösség ügyében. 6. A bécsi tanácskozás résztvevői döntöttek arról, hogy soron következő ülésüket az RMDSZ meghívására Erdélyben tartják ez év őszén. /A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tanácskozása Bécsben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

– A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma elégedetlenségét fejezte ki a Magyar Állandó Értekezlet összehívásának folyamatos halasztása miatt, és határozottan kérte az összehívás időpontjának mielőbbi meghatározását, valamint a határon túli magyar szervezetek bevonását a napirendi pontok kialakításába és az értekezlet előkészítésébe – emelték ki abban a zárónyilatkozatban, amelyet a fórum hétvégi bécsi tanácskozásán fogadtak el. A zárónyilatkozatban foglaltak szerint az aláírók – Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnök, Duray Miklós, Magyar Koalíció Pártja-alelnök, Kasza József, Vajdasági Magyar Szövetség-elnök, Brenzovics László, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség- alelnök, Tomasic Korina, horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége-ügyintéző, Tomka György, Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség-elnök, Papp Tamás, Magyar Emberi Jogok Alapítvány-alelnök, Deák Ernő, Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége-elnök, Komlóssy József, Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság-alelnök, Kunckelné Fényes Ildikó, Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége-elnök, valamint Somorjai Ágnes, Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége-elnökségi tag – kifejezésre juttatták, hogy a nyugati magyarságot a nemzet szerves részének tekintik, s hogy szervezeteik jelentős mértékben hozzájárulnak az egységes magyar nemzet fölemelkedéséhez. /A MÁÉRT összehívását kérik a határon túli magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Bécsben tartották a januárban Szabadkán megalakított Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának újabb tanácskozását. – Gazdátlan a magyarság – így fogalmazott a kétnapos bécsi találkozón Duray Miklós. A felvidéki politikus szerint a Világszövetség széthullása, a Máért tavaly novemberi sikertelensége, majd a decemberi népszavazás teremtette meg azt a helyzetet, amely a nemzetpolitika kérdéseiben a Kárpát-medencei és a nyugati magyarságot közelebb hozhatja egymáshoz. – bécsi találkozónak az az üzenete, hogy végeredményben a nyugati, illetve a kisebbségi magyarok érdekeit vegyék figyelembe. Ezek szabják meg a lépést, ne pedig a mindenkori magyar kormány vagy a pártok – mondta Deák Ernő, a Nyugat-Európai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke. – Ebből a helyzetből a kiút a kettős állampolgárság intézményének a bevezetése. Itt kell megtalálni azt a lehetséges megoldást, amely elfogadható mind Magyarországnak, mind a határon kívül rekedt magyarok számára – nyilatkozta Kasza József, a VMSZ elnöke. (Duna TV) /Gazdátlan a magyarság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./

Mostantól a határon túli magyarok is teljes jogú tagjai lehetnek a Fidesznek, döntötte el a párt június 11-én tartott kongresszusa. Az alapszabály módosítása eredményeképpen az léphet be a szövetségbe, aki magyar igazolvánnyal rendelkezik. A Fidesz-kongresszus mottója az volt: új kapukat nyitunk, és ezeket a kapukat meg akartuk nyitni a határon túli magyarok előtt, hogy ez is csökkentse azt a mélységes fájdalmat, amit december 5-e okozott nekik. Jó lenne, ha ezt a példát a többi párt is követné, bár most úgy látom, hogy az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kicsit ke­vesebb lehetősége van arra, hogy a határon túli ma­gyarokat bekapcsolja mun­kájába – mondta Révész Máriusz, a Fidesz szóvivő­je. Erdélyben megoszlanak a vélemények a Fidesz elképzelése kapcsán, miszerint bárki magyar igazolvánnyal rendelkező határon túli magyar tagja lehet a tömörülésnek. Romániában ez csak a párton kívül állókra lenne érvényes, mivel román állampolgár nem lehet egyszerre két párt tagja. Az országban nem ritka viszont az olyan moldovai köztársaságbeli állampolgár, aki román pártban tevékenykedik, sőt parlamenti képviselő is, anélkül azonban, hogy tagja lenne valamely moldovai pártnak. A Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szász Jenő üdvözölte a Fidesz lépését, amelyben a tömörülés határon átívelő nemzetegyesítési programjának kiteljesítését látja. Varga Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője, az emberjogi és kisebbségi szakbizottság tagja, az elképzelésben nem lát többet egyszerű gesztusnál. (Duna TV) /Határon túliakat is befogadnak (Fidesz-tagság). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes Bukarestben tájékoztatta a jelen levő Hargita és Kovászna megyei magánerdészeti hivatalok, valamint a közbirtokosságok vezetőit: az elmúlt kormányülésen ő maga kérte, hogy az erdészetek engedélyezésére és működésére vonatkozó rendeletekre vonatkozó határozattervezetet halasszák egy következő alkalomra, ameddig sikerül konszenzust kialakítani arról. A megbeszélésen Tamás Sándor képviselő jelezte, hogy az általuk benyújtott módosító javaslatok nagy része bekerült a tulajdontörvényt módosító csomagba. A közbirtokossági erdők eladhatóságával kapcsolatban Markó Béla nyomatékosította az RMDSZ álláspontját: a szövetség nem ért egyet a közbirtokossági erdők eladásával. /Közbirtokosságok vezetői Markó Bélánál. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./

Az árvíz első áldozata Torontálkeresztes volt. A szerb határ közelében levő falu most már traktorral vagy teherautóval megközelíthető. Néhol a jármű lépcsőjét is ellepi a víz. Április 20-án törte át a folyó a jobb parton a töltést, 21-én már elöntötte az úgynevezett Újfalut, később az egész települést bekerítette, csak a magasabban fekvő központ, a templom környéke maradt szárazon. Sokáig csak római katolikus magyarok lakták a falut, 1951–52-ben 1200 volt a lélekszám, de akkor mintegy hetven család elköltözött, és a helyükre románokat telepítettek. A mostani árvíz előtt 226 lakóépület állt a faluban, 522 lakosa volt Torontálkeresztesnek, ebből 350 magyar. Hatvan ház már összedőlt, és legalább ugyanennyi még össze fog omlani. Két ház kivételével mindegyikben volt vezetékes víz, szinte mindenki építtetett magának fürdőszobát, tehát a település viszonylag tehetős – volt. A többség nem akarja elhagyni Keresztest. Az elmúlt időben segélyszállítmányokat kaptak. “Kovászna, Hargita és Maros megyéből sok adomány érkezett, olyanok is küldtek, akik talán nálunk is szegényebbek. Nagyon megható leveleket írtak, sajnos, nem tudtunk mindegyikre válaszolni, de valahogy szeretnénk megköszönni a támogatást és a bátorítást” – mondta a tanácsos. Az utcák már szárazak, de a kertekben még áll a víz, az újjáépítésnek nem lehet nekifogni. /Pataky Lehel Zsolt: Özönvíz után Torontálkeresztesen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Kolozsváron a nemrég létrejött lakónegyedekben összesen harminchat utca kap új nevet – jelentette be Emil Boc polgármester. Az elöljáró hozzátette: a helyi bizottság javaslatait a megyei tanácsban működő utcanév-bizottság is elfogadta. A 36 utcanév közül csupán egy a magyar: egy utcát neveztek el Fadrusz János szobrászról. – Az utcák nevének meghatározásakor nem vettük figyelembe az etnikai szempontokat, de a jövőben erre is odafigyelünk – jegyezte meg Boc. Molnos Lajos az utcanév-bizottság tagja meglepődéssel vette tudomásul, hogy ilyen döntés született. – Tudtunk nélkül történt minden. Valószínűleg a polgármesteri hivatal vezetősége döntött így. Mindenképp szomorú, hogy csupán egy magyar utcanév szerepel a listán – nyilatkozta Molnos. /(k. o.): Új utcanevek Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsa legutolsó ülésén szorgalmazták, hogy az oktatási intézmények minden szintjén a tantárgyakat anyanyelven tanulhassák a diákok. A kolozsvári magyar üzletemberek klubja, az Eureka júniusi találkozóján ösztöndíjrendszert létesíttek azok számára, akik Kolozsváron állami reáloktatásban részesülnek. Kolozsváron a magyar gyermekekből 50%-kal kevesebb jut be a mérnöki, közgazdász, jogi, orvosi karokra, az ösztöndíjjal az ilyen tanulmányokat akarják ösztönözni. Úgy határoztak, hogy az állami műegyetemen, az orvostudományi egyetemen, a Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdasági karán és a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemen tanuló magyar diákok pályázhatnak erre az ösztöndíjra. – A BBTE keretében végzett felmérés eredménye lesújtó. A kérdés azokhoz a szülőkhöz szólt, akiknek a gyermekei az egyetemen tanulnak: akarnak-e önálló magyar egyetemet Kolozsváron? A nem hivatalos eredmény: fele plusz egy nem akar. – Kolozs megyében 84 magyar orvos dolgozik, de sebész nincs közöttük, többségük nem szakosodott semmire. Nincs közöttük bőrgyógyász, szemész, fül-orr-gégész stb. /Csomafáy Ferenc: Csak lelkesedéssel nem lehet politizálni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Székelykeresztúr a 90-es évek elején még 20 000 lelket számláló városka volt. Akkor még a lengyár, vajgyár, fonoda, melegház eltartotta az ott dolgozókat, a Törekvés szövetkezetbe tömörülő kisiparosokat, mesterembereket. A középiskolában jobbára elhivatott tanárok végezték feladatukat, évente sok fiatalnak sikerült bejutnia egyetemekre, a technikumoknak nevezett főiskolákra, amelyeknek elvégzése után igyekeztek visszatérni szülővárosukba. A 80-as években felépült ipari monstrum, az acélöntöde 2000 munkahellyel csábította hazafelé a technikai végzettségűeket, sokan haza is jöttek. A városka kórházában jó nevű orvosok gyógyítottak, szülészetén gyermekek születtek elég számban ahhoz, hogy a reprodukció megtörténjen. – A városban ma ide látogató elhagyatott, málló vakolatú épületeket lát, az utcák sárosak, gödrösek, szemetesek, a kórház bezárt. A város jövőtlen, elhanyagolt, inkább visszafelé fejlődő régiója lett a térségnek. Amikor a privatizálás befejeződött, alig 200 munkás dolgozott a kezdeti 2000-ből. A maradék 200 azóta is 50-75%-os fizetésért dolgozik. Kőművesek, asztalosok, ácsok, lakatosok, víz-gáz szerelők tízesével hagyták el a várost, máshol (Székelyudvarhelyen, Magyarországon) keresve megélhetést. Családok bomlottak fel a távházasság kényszerűségében. A város agilis alpolgármestere a Magánvállalkozók Szövetségének is az elnöke. Most már a tanult, egyetemet végzett fiatalok sem jönnek vissza szülővárosukba. Öregedik a még itthon maradt lakosság Keresztúron. /Kovács Csilla: Egy székely kisváros tragédiája. Milyen sors vár Székelykeresztúrra? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 14./

A sepsiszentgyörgyi EMI /Erdélyi Magyar Ifjak/ idei Trianon-megemlékezése négy részes volt. Május 22-én tartotta dr. Ádám Sándor Trianon előzményei és következményei című előadását. A június 4-i megemlékezés helyszíne a központi park volt, az EMI nevében Zsigmond József tartott beszédet. A polgármesteri hivataltól nem kaptak engedélyt az utcai gyertyás megemlékezésre, ennek ellenére az EMI huszonöt fős kis csapata egy székely meg egy magyar lobogóval kisétált a köztemetőbe, és mindenki egy szál gyertyát gyújtott a honvédemlékműnél. Az úton végigkísérte őket két szorgalmasan fényképező „vendég”, jelenlétüket rendezvényeiken már megszokták. Fodor András Szobordöntő Trianon című képeslapgyűjteményét néhány héttel később mutatták be. /Nemes Előd: Négyrészes Trianon-megemlékezés Sepsiszentgyörgyön. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 14./

A Tamási Áron Színház Jóembert keresünk! című előadása nyitotta meg június 12-én, vasárnap a sepsiszentgyörgyi TRANS.FORM@ nemzetközi színházfesztivált, amely Horatiu Mihaiu, a házigazda, a város román színháza, a Andrei Muresanu Színház és a fesztivál igazgatója ígérete szerint az alternatív, formabontó előadások parádés seregszemléje lesz. A sepsiszentgyörgyi rendezvényen nyolc nap alatt tizenhat előadást mutatnak be. A kisteremben párizsi színészek mutatják be Jacques Borgaux Don Quixotte című művét. /Bíró Blanka: Színházi kávéház autóbuszban. Alternatív produkciók seregszemléje Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

Uzonban a Mikes-kúriát visszakapta a család. Lassan visszanyeri eredeti arculatát a műemlék értékű épület. Mikes Zsigmond a szülők Karlsruheből érkező euróinak segítségével próbálja lakhatóvá, kulturális centrummá varázsolni az épületet. Közgazdász és gépészmérnök diplomával érkezett Németországból. A faluturizmusba való bekapcsolódás egyfajta lehetőség, de mellette gazdálkodni kell. Mikes Zsigmond hétvégi kulturális műsorokat tervez. Június 11-én volt az indítás, az első próbálkozás. Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos, a nagyváradi Kiss Stúdió mindenesei hozták el Uzonba a Három csillag jár az égen című színpadi játékot. A három csillag Nyirő Józsefet, Márai Sándort és Wass Albertet jelenti, az ő műveikből válogatták össze műsorukat. /Borbély László: Indulás színházzal. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

A Temes Megyei Tanács szervezésében június 12-én nyolcadik alkalommal szervezték meg Temesváron a Bánáti Etnikumok Fesztiválját. Temes, Arad és Krassó- Szörény megyei, népviseletbe öltözött román, magyar, német, szerb, bolgár, cseh, szlovák, ukrán, roma és zsidó hagyományőrző együttesek mutatták be népeik szokásait, dalaikat és táncaikat. A bánsági magyar hagyományőrzőket a Médiabefutó két díjnyertese, a végvári Csűrdöngölő néptáncegyüttes és a Bartók Béla Líceum citeraegyüttese képviselte a fesztiválon. /(Pataki Zoltán): Bánáti Etnikumok VIII. Fesztiválja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

2000-től hagyománnyá vált, hogy a Ditrói Falunapok háromnapos rendezvénysorozat minden évben a Jézus Szent Szíve nagytemplom búcsújához kapcsolódik, melyet az idén június harmadikán ünnepelt Gyergyóditró egyházközsége. A helybeli fúvósok toborzójával és a lovasok felvonulásával kezdődött a Ditróiak Világtalálkozója. Az érdeklődők idén is megcsodálhatták a Ditróban élő és az innen elszármazott mesterek, kézművesek munkáit. A Takó János cserkészcsapat által szervezett ügyességi vetélkedőre 14 csapat nevezett be, 3-3 játékossal. Sportvetélkedők zajlottak, majd a Fabatka és a csíkszeredai Role együttes fellépett. /Bajkó Róbert, Ditró: V. Ditrói Falunapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15/

A kisebbségi törvénytervezet fogadtatása vitákkal terhes. A kormány benyújtotta a szenátusnak, ahol vita volt, hogy melyik szakbizottságot készítse elő a jelentést. Természetes volt, hogy a „témagazda” a jogi meg az emberjogi és kisebbségvédelmi szakbizottság. Azonban Adrian Paunescu, a művelődési szakbizottság vezetője jelentkezett, hogy a téma hozzájuk tartozik. Végül sikerült az eredeti változatot megvédeni. Így a törvénytervezetet a jogi, valamint az emberjogi szakbizottság tárgyalja. A szabályzat alapján két további szakbizottságnak is véleményeznie kell. Paunescu irányításával a művelődési bizottság a törvényt elutasította. Megindult a módosító indítványok áradata is, a Nagy-Románia Párt 181 módosító indítványt nyújtott. A kérdéseknek és interpellációknak szentelt idő alatt is ez a téma uralta teret. /Béres Katalin: Egyperces Puskás Bálint szenátorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Varga Attila, a képviselőház emberjogi, felekezeti és kisebbségi szakbizottságának alelnöke, a kisebbségi törvénytervezet társszerzője az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány /Budapest/ meghívására előadást tartott a törvénytervezetről. Az volt a benyomása, hogy a magyarországi média nem tájékozott kellőképpen ebben a kérdésben, továbbá a szakmai társadalom nem érzékeli igazán a romániai politikai valóságot. A kérdések és észrevételek megfogalmazásából az derült ki, mint hogyha Románia minden szempontból, egészében egy normális társadalom volna. A román politikai közélet úgy véli, a kisebbségi törvénytervezet olyan „engedmény” a magyaroknak, ami a nemzetállam jellegével nem egyeztethető össze. /Béres Katalin: Az RMDSZ, ahogy Magyarországon látják. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Népszavazást kezdeményez az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről a Királyhágó melléki Református Egyházkerület (KREK) – jelentette be Nagyváradon Tőkés László püspök. „A törvénytervezet mind elkészültének folyamatában, mind tartalmában demokráciadeficittel küzd. Ezen deficit kiküszöbölésének szándékával javasoljuk a referendumot, mivel csak olyan törvényt tartunk elfogadhatónak, amely átmegy a társadalom szűrőjén is” – indokolta a kezdeményezést a püspök. /Népszavazást kezdeményez a KREK. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Takácsik Tibor romániai magyar vállalkozó a magyarországi hatósági képviselők viselkedése, valamint vezető politikusok megnyilvánulásai miatt tiltakozó felhívást tett közzé Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség székházában Tiltakozott az ellen, hogy Kis Péter kancellária miniszter őket «határon túli magyarul beszélő egyéneknek» nevezte. Felsorolt több incidenst, amiben része volt a határátkelések alkalmával, a következőképpen fejezte be felhívását: „Tekintettel arra, hogy az anyanyelvem magyar, kultúrám magyar, identitástudatom magyar, a magyar nemzet tagja vagyok és nem határon túli magyarul beszélő egyén, ezen tiltakozást azért nyújtom át Önöknek, mivel rajtam kívül az Erdélyből Magyarországra utazók közül többen hasonló incidenseknek voltak és vannak kitéve. Kérem, vessenek véget a hatósági szervek ilyen viselkedésének.” /Takácsik Tibor tiltakozó felhívása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos jelezte, Kolozsváron a június 21-i tanácsülésen az RMDSZ önkormányzati képviselői nem szavazzák meg az Emil Boc polgármester javasolta utcanév-jegyzéket /a 36 utcából csupán egy a magyar/. Molnos szerint a jelenlegi adminisztráció Gheorghe Funar ex-polgármester stílusában járt el: nem egyeztettek a művelődési és oktatási szakbizottsággal. – Boc nem kérte ki véleményünket. Mi több, az RMDSZ-szel, mint koalíciós partnerrel sem egyeztetett – nehezményezte Molnos. Sajnálatosnak ítélte, hogy utcanévadáskor sohasem veszik figyelembe a kolozsvári magyarság arányát. – Meggyőződésem, hogy a sajtónak is eljuttatott lista a Funar által összeállított jegyzék, amelyet tavaly háromszori próbálkozás ellenére sem szavazott meg a helyi döntéshozó testület – jegyezte meg Molnos, aki bejelentette: a június 21-i tanácsülésen kérni fogja a polgármestert, hogy azonnal vonja vissza a listát. /Kiss Olivér: Nem szavazzák meg Funar listáját. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Az egyházak kifosztása földreformmal kezdődött, majd jött az egyházi iskolák államosítása, könyvtárak, levéltárak, anyakönyveket elkobzása. Amikor mindez lezárult, következett a kegytárgyak megdézsmálása. Bukarestben elhatározták, hogy közgyűjtemény jellegű nemzeti történelmi múzeumot alakítanak ki. A múzeum anyagát a nagyobb városok gyűjteményeiből és az egyházaktól szedték össze. 1971 tavaszán páncélozott jármű állt meg többek között néhány unitárius egyházközség lelkészi hivatalánál, és az előzetesen elkészíttetett leltár alapján felszólították a lelkészt, hogy adja át az egyházközség legértékesebb tárgyait a bukaresti múzeumnak, úgymond megőrzésre. Ami az unitárius egyházat illeti, Nyárádszentmártonból, Désfalváról, Küküllődombóról vittek el egy-egy kelyhet, Kolozsvárról egy kisebb úrvacsorai tányért /pathénát/ és egy nagyobbat 1560-as évszámmal. Az úgynevezett megőrzést évente igazolták egészen 1990-ig, utána csak ritkábban. Időközben az egyházak többször visszakérték kegytárgyaikat, de válaszra nem méltatták őket. 1990 áprilisában azután sok levelezés után, három darabot, a nyárádszentmártoni és désfalvi kelyhet, valamint a kolozsvári pathénát visszaadták. Azóta többször kérték a további kegytárgyak visszaadását, de sorozatos miniszteri utasítások ezt megakadályozták. 2000-ben már törvény írta elő jogos tulajdon visszaadását. Végül a minisztériumi bizottság véleménye alapján engedélyezték a visszaszolgáltatást. Elmentek Bukarestbe, hogy elhozzák a kegyszereket. A múzeum türelmet kért addig, amíg a törvény végrehajtási utasítását kibocsátják. Ezzel is eltelt két év. Újabb levélben kérték a törvény végrehajtását. Levelezés közben megkérdezték: miért kérik vissza. A minisztériumi bizottságnak újra jóvá kellett hagynia a visszaadást. Ez megtörtént 2005 áprilisában. Kiderült, hogy csak a kolozsvári úrvacsorai tányért adják vissza. A küküllődombói kehely a szakértők véleménye szerint a XIV. század végén vagy a XV. század elején készült gótikus munka. Tehát kb. 600 éves. Emiatt ez kincstári besorolást adták neki, ezért miniszteri rendeletre volt szükség kiadásához. Lassan ez is megszületett, 2005 május végén megkapták a kelyhet is. Harmincnégy év telt el a kegytárgyak elvétele és visszaadása között. /Mikó Lőrinc egyházi tanácsos: Unitárius kegyszereink. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./